Előre, 1970. június (24. évfolyam, 7019-7043. szám)
1970-06-11 / 7027. szám
XXIV. évfolyam 7027 sa 6 oldalára 30 iáni 1970. június 11., csütörtök A KÖNNYŰIPARI phTAN A |I D O L G OZÓK ■ VULJMn ELHATÁROZÁSA: A KÁROKAT • Az elöntött könnyűipari üzemek száma 60-ra emelkedett, a veszteségek meghaladják a félmilliárd lejt • Az iparág dolgozói felújítottak több mint három millió méter szövöttárut, 120 tonna nyersanyagot • Az elöntött üzemek, négy kivételével, ismét termelnek, év végéig a minisztérium teljesíti tervét . Az örvénylő vizek sok könynyűipari egységet vettek birtokukba, súlyos károkat hagyva maguk után. De ezek között sem mindegyik üzemben, gyárban voltak egyforma nagyok a veszteségek. Melyek azok az egységek, amelyeket a leginkább érintett a kiöntött vizek pusztító ereje, mekkorák az iparág veszteségei ? — A befutott összesítő jelentések szerint, június 4-én a következő volt a helyzet: az iparág 59 egységét sújtották a megáradt folyók, ezek közül 25 vállalatban a víz behatolt a munkacsarnokokba, elöntötte a raktárhelyiségeket, a gépeket, le kellett állni. 34 vállalatot az árvíz csak közvetve érintett, vagyis ezek nem kerültek víz alá, de mégsem tudtak egy bizonyos ideig termelni, ipari víz, villany, gőz hiánya miatt, valamennyit le kellett állítani, be kellett építeni a csarnokok ajtóit, földalatti csatornák nyílásait, le kellett szerelni, biztonságba helyezni a gépeket. Több egységünk munkásai pedig napokig az árvízvédelemben segítettek, az árral harcoltak, a gátakon a gyárakat, a városokat védték. Az árvízveszély még nem múlt el, június 4-én újabb két vállalatunk lett a vizek áldozata. A dornesti-i s a veresti-i len- és kenderáztatókról van szó. A legfrissebb adatok szerint az árvíz által érintett egységek száma meghaladja a 60-at, nem beszélve arról, hogy tíz nappal az első árhullám után öt egységünkbe másodszor hatolt be a víz. A segesvári és a medgyesi vállalatokra gondolok, ahol a víz másodszor is meghaladta az 1,20 métert. Különben a legsúlyosabban éppen a medgyesi, a segesvári, valamint a szatmári vállalatainkat érintette az árvíz. Mekkorák a veszteségeink ? Nehéz volna részletesen felsorolni mindazt, amit az ár tönkretett, ami a vízbe veszett, vagy részletezni az árvíz okozta más természetű veszteségeket. Az összesítő számok a következők: a leállástól a termelőkapacitások 100 százalékos beindításáig az iparág 330 millió lej értékű ipari termelést veszít, az álló- és forgóalap veszteségek meghaladják a 120 millió lejt, a berendezések javítására, beindítására fordított összegek 180 millió lejt tesznek ki. Öszszesen, az eddigi számítások szerint, az iparág veszteségei meghaladják a félmilliárd lejt. — Most, amikor a víz által elöntött egységek már jórészt ismét ,,szárazak“, milyen intézkedéseket tett a minisztérium, a vezérigazgatóság a megrongált gyárak, üzemek helyreállítása, a termelési veszteségek sürgős bepótlása érdekében ? — Az első lépéseket, az első intézkedéseket, már akkor megtettük, amikor még vízben álltak az oly hirtelen katasztrofális veszélybe került vállalatok. Az árvíz hírére a minisztériumban megalakult az árvízvédelmi parancsnokság, a következő napokban állandó kapcsolatban voltunk a veszélybe került, veszélyeztetett vállalatokkal. Még mielőtt a víz visszavonult volna az elöntött csarnokokból, a minisztériumból mérnökcsoportok utaztak ki, minisz- Halász László (Folytatása a 4. oldalon) BESZÉLGETÉS STINGHE DOREL mérnökkel, a Könnyűipari Minisztérium vezérigazgatójával Az oltenitai hajógyárban az elmúlt hónapban bocsátották vízre a huszadik 5000 tonnás folyami motoroshajót. Jelenleg új folyami személyszállító hajó vízrebocsátásának előkészületei folynak a gyárban A megszokottnál nagyobb érdeklődéssel vártuk a mérlegkészítés napját, hiszen többé-kevésbé jól ismerjük a nagy árvíz és az azt követő kisebb helyi áradások okozta károkat. És a mérleg pozitív. A megyei statisztikai igazgatóságon elkészített összegezés alapján figyelmet érdemlő tényt közölhetünk: Szilágy megye ipari vállalatai öt havi össztermelési tervüket 105,5 százalékban teljesítették. Akárcsak a sikeres évkezdéskor, ezúttal is a köztársasági érdekeltségű vállalatokban — a megyei gyümölcs- és zöldségértékesítő vállalatban 585,9, az élelmiszeriparban pedig 111,2 százalék. SZILÁGY MEGYÉBEN A MÉRLEG POZITÍV ban valósították meg össztermelési tervüket a jelzett időszakban, kivételt a helyiipar képez, ugyanis két vállalatot nagymértékben megkárosított a májusi árhullám. A termelési kiesések, veszteségek bepótlására a megye szénbányáiban 2 847 000 lejjel teljesítették túl árutermelési tervüket június 1-ig; 7 369 tonna szenet valamint 63 tonna mészkövet termeltek ki terven felül. Az említett tervmutatók túlszárnyalásához hasonlóan exportfeladataiknak is eleget tettek Szilágy megyében, az ide vonatkozó tervszámok 129,4 százalékos megvalósítása is tükrözi a sikeres tevékenységet. A gyümölcs- és zöldségértékesítő vállalat például 970 000 valutalejjel, a szilágysomlyói állami mezőgazdasági vállalat pedig 279 000 valutalejjel teljesítette túl a szerződésekkel szemben az exportáru szállítási feladatait az elmúlt öt hónapban. (Munkatársunktól) Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság Mit ígérnek a zöldségesek? MIT TESZNEK A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK? ! A PIACOK JOBB ELLÁTÁSÁÉRT (Ankétünk a 3. oldalon) A PART ESZMÉINEK sugárzásában k isüt a nap a Szamosok és a Maros, az Olt és a Prut mederbe szelídült vizei fölött s a megpróbáltatás foszló ködéből tisztulva, mind élesebben körvonalazódik az elmúlt hetek forgatagának, zilált történéseinek lényegekre sűrűsödő, formákba rendeződő képe. A nagy megrázkódtatás mozzanatainak krónikái rögzítésével egyidejűleg és azon jóval túlmenően eszköz is ez a kép. Eszköz egy nép, egy fiatal, kiteljesedő társadalom hitelesebb önmegismerésében, soronlevő célkitűzéseinek pontosabb megfogalmazásában és elérésében. Zaklatott időszakok velejárója, hogy nem marad hely az elmélkedésre, jóllehet 02 vod nagyfokútelítettsége ilyenkor különösen bőkezűen szolgáltat anyagot, talán kárpótlásul az elszenvedett veszteségekért. A dolgok sajátos szimmetriájának megfelelően, az ütközetet követő időszak tennivalói között viszont hivatalból rangos helyre kerül a történetek sokoldalú elemzése, figyelmes, az események, jelenségek mélyrétegeibe lehatoló vizsgálódás, a lényeges vonásokat összetevőiben feltáró kutatás. Fontos része, szükséges kiegészítője ez a nagy csata utáni hétköznapoknak, amikor a hősiesség dübörgő fortissimóit felváltja az apró erőfeszítések végtelen sora, a döntő rohamot az ütemes menetelés, a számtalan kis eredménnyel járó munka, amiben az első igazi siker az, hogy utolértük a tegnapot, egyenesbe kerülünk a mával és majd innen kezdődik a neheze — nem lankadni, erőt találni új nekilendüléshez, megvívni az építés sok-sok jeltelen ütközetét. Ebben a vonatkozásban különösen értékes a visszatekintő felmérés : erőtartalékokat tár fel, közvetlenül szolgálja az embert, könynyit s igazgat minden holnap felé irányuló igyekezetet. Ez a látásmód a kutatás jellegét is megszabja, jelezve, hogy — a marxista gondolkodás kívánalmaihoz híven — ezúttal sem a félrevonuló szemlélődés, hanem a társadalmi gyakorlatba szervesen beépülő elméleti munka a feladat. Hatalmas anyag vár feldolgozásra. Az előjegyzésben a politikus, a jogász és a szociológus, a közgazdász és a filozófus éppen úgy megtalálja a reá váró kérdéseket, mint az üzemszervező, a nevelő vagy a városrendező építész. Kétségtelen, hogy az elemzés sokrétűsége eleve megszabja a vállalkozás tartalmi és időbeni méreteit, terjedelmét, korlátozza a gyors következtetések lehetőségeit. Azonfelül, mint a társadalmi jelenségek esetében mindig, ezúttal is nélkülözhetetlen az idő perspektívája, az események pillanatától való bizonyos távolodás, ami alapfeltétele az átfogó összkép kialakításának. Mindez azonban nem zárja ki, sőt, a megközelítés első lépéseként egyenesen igényli a közvetlen közelből végzett elemzést, amely éppen a friss élmények sokaságát vonultatja fel s bőséges anyaggal készíti elő a terepet a későbbi, magasabb szintű, nagyobb hatósugarú általánosításokra. Nézzük hát ilyen szemmel az elmúlt, közel egy hónapnyi időt. Az időszak lényegét illetően az első, szinte spontánul előkívánkozó megállapítás az, hogy próbatétel volt. Próbára tett gátat és embert, szervezési formákat és módszereket, a vezetés és a végrehajtás valamenynyi szintjét s láncszemét, erkölcsi-politikai elveket és értékeket, társadalmi rendszerünk egészét. Negyedszázad leforgása alatt számtalanszor kimondtuk, leírtuk : szocialista társadalom. Eleinte — milyen távolinak tűnik ma már az az idő ! — célkitűzést, programot jelentett amely felé lépésről lépésre, tudományosan kidolgozott stratégia alapján közeledett az ország. A tegnapi cél már évek óta konkrét eredmény s ennek talaján emelkedik a párt IX. és X. kongresszusán kidolgozott program szerint — a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom épülete. S ez a rendszer, bonyolult alkatával, folyamatosan kiteljesedő és tökéletesedő arányaival és alkotóelemeivel, anyagi és szellemi értékeivel hétköznapjaink valósága lett, munkánk és életünk állami, gazdasági, jogi, társadalmi és szellemi kerete, és e megszokottság, hétköznapivá válás immár általános légkörben (ami tulajdonképpen az adott politikai-társadalmi forma elfogadásának, meggyökerezésének jele), adódott a kényszerű alkalom mindannyiunk számára : közvetlen szemtanú, cselekvésre szólított alany és tárgyilagos bíráló minőségében látni, tapasztalni, hogyan működik ez a rendszer váratlan, nehéz megpróbáltatások idején. Az eredmény mindennél ékesebben szól és most, na kimondjuk, vagy leírjuk a szót — szocialista társadalom —, a megszokott fogalom nagyobb nyomatékkal hangzik, az elismerés fokozott erejű visszhangját kelti. Azt mondjuk: szocialista társadalom és — mert a nagy szembesítések, azonosítások és értékelések másnapját éljük — természetes a hajlandóság a maga valóságában kitapintani ezt a rendszert, keresni konkrét megnyilvánulásait, sokféle összetevőjét, alkotóelemét. Keressük s ott találjuk a gazdaság struktúráiban, mindent átfogó gépezetében, amely a roppant lökésre üzemek ezreiben a munka, a termelés ütemének felgyorsulásával válaszolt, hogy ellensúlyozza időlegesen kiesett egységek hiányát és segítse, siettesse azok egyenesbe lendülését. S tette és teszi ezt bámulatra méltó operativitással, azzal a rugalmassággal, amelyre csak szocialista ország termelő gépezete képes. Kutatjuk s ott találjuk a rendszert a társadalmi-politikai viszonyulások síkjain : osztályok, rétegek, különböző társadalmi kategóriák, kis és nagy Dr. Albert Ferenc, a Temesvári Egyetem előadó tanára (Folytatása a 4. oldalon) A 2. OLDALON MEXIKÓ '70 ANGLIA MA VÍVJA NAGY CSATÁJÁT ÚJRA ÜZEMKÉPES A DICSŐI ÜVEGGYÁR AZ ÚT mentén mindenütt napon száradó, árból kimentett szegényes holmik. Rombadőlt házak, zavaros vizű tócsák és vastag iszapréteg. S a megmaradt falakon embermagasságban húzódó piszkos csík. A tetőző ár hagyta ott, mielőtt elvonult. Itt nemrég még mindenütt többnyire új családi házak, virágoskertek terültek el. Most kopár, romok borította városnegyed, amelynek lakói az újjáépítésen szorgoskodnak. Az árvíz nem kerülte el az üveggyárat sem. Annyira váratlanul jött, oly gyorsan emelkedett a víz, hogy éjjel tizenkét órakor, amikor a városra tört, már semmit sem tehettek. A rohanó ár magassága a gyárban — noha a város házainál valamivel magasabban fekszik — elérte az egy métert. Elöntötte a munkacsarnokokat, motorokat, berendezéseket. Az új húzottüveg-részlegek, s a keverőtorony az elsők között megbénult. A gyár minden üzemrészében leállt a munka. Mikor a károkat felmérték, megállapították : elérik a három és fél millió lejt. VALAMIKOR borzási üveggyárnak hívták. Ma már persze beépült, Dicső városiasodása beszippantotta, elnyelte. Várossá vált a gyár környéke is, bár fél évszázada, mikor létesítették, itt még szántók és parlagok terültek el. Kicsi gyár volt, 1948-ban, az államosításkor alig másfél millió négyzetméternyi táblaüveget állított elő évente. Aztán, két évvel később, már két és félmilliót. 1968-ban új üzemrészek építése kezdődött, s egy évvel később működésbe lépett az új öntöttüveg részleg, amely az addigi 750—800 négyzetméterrel szemben, új hengerlő módszerrel 1 200 000 négyzetmétert állított elő. Építeni kezdték a 2. és 3. számú húzottüveg üzemrészt is. Az idén, január 3-án termelni kezdett a 3-as, ahol teljes automata berendezés működik. A hatalmas olvasztókemencéket ellátó anyagkeverő üzem is központi vezérlésű. Csöveken, egyetlen gombnyomásra érkezik kemencébe a megkevert anyag. Nincs talicskázás, nincs por. Nincs baleset. És magasabb a termelékenység. Ez a részleg már az első napokban megmutatta mire képes. Az első évnegyedre a kapacitásnak csupán 35 százalékát irányozták elő. Be kellett járatni a gépeket, a technológiai próbák sok meglepetést tartogathattak. Már az első napokban jelentették : elérték a teljes kapacitás 82 százalékát. Ezet a mennyiséget jóval későbbre irányozták elő, és tartották az eredményt. Az első évnegyedben 624 000 négyzetméter táblaüveget állítottak elő előirányzaton felül. Az önköltség csökkentésében pedig több mint másfél millió lejt megtakarítottak. Április elsején üzembe helyezték a 2. számú húzottüveg részleget is. Az eredmény hasonló volt. A GYÁRBAN mindenki elégedett volt. Mondták : számukra 1970 a sikerek esztendeje, hiszen a táblaüveg előállítási költségei négyzetméterenként, az előirányzotthoz képest lényegesen csökkent. Ennek jelentősége annál nagyobb, mivel a teljes kapacitás elérésének idejére — 1971 első negyedében — a táblaüveg előállítási költségét négyzetméterenként az eddiginél is kisebb összegben állapították meg. Ám a működésbe helyezés első évnegyedében már olcsóbban termeltek, mint a tervezett időpontban, amikor a teljesítő képesség legmagasabb csúcsára kellett volna jutniuk. A nagy termelési sikereknek még csak a kezdetén álltak. Úgy gondolták, minden mutatót eredményesebben teljesítenek, hiszen a munkatermelékenység mutatóját 109,3 százalékra valósították meg, az 1000 lej értékű termék előállítási költségét 84,49 lejjel szorították mutató alá. Sikerült is terven felül 2 750 000 lej jövedelmet elérniük. S akkor váratlanul, iszonyú erővel jött az árvíz. A dicsői üveggyárban harminc perc alatt mindenütt megszűnt a munka. A villanyszolgáltatás megszakadt, az anyagraktárakat elöntötte a víz, a kemencékben izzó sok száz tonna folyékony üveg hűlni kezdett, s egyszerre nyomasztó csend lett az egész gyárban. Csak a növekvő áradat harsogása hallatszott be, közeli és távoli morajlások, ahogy házak omlottak össze, s a vegyipari kombinát felől a robbanások zaja, amikor a víz elöntötte a hűtőcsarnokot s a karbidraktárakat. Az üveggyárban minden elcsendesedett. Reggel, mikor a szünet nélkül szakadó esőben új nap virradt, a tetőre menekült emberek, amerre néztek, csak vizet láttak. Aztán ez is elmúlt. A víz elvonult, az emberek előjöttek. Mindent újjá kell teremteni — értették meg a helyzetet és nem vártak felszólításra, hozzáfogtak. EGY GYÁRAT, amely tizenhat hektár területet foglal el, s amelynek ezerháromszáz dolgozója több mint Gáspár Tibor (Folytatása a 3. oldalon) NICOLAE CEAUSESCU, AZ ÁLLAMTANÁCS ELNÖKE FOGADTA FRANCIAORSZÁG NAGYKÖVETÉT Nicolae Ceausescu, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke június 9-én, kedden fogadta Pierre Pelent, Franciaország bukaresti rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, ennek kérésére Ez alkalommal megbeszélés folyt le Románia Államtanácsa elnökének közeli, franciaországi látogatásával kapcsolatban. A megbeszélés szívélyes légkörben folyt le. Vizsgák előtt A szülők, tanulók körében már éreztetik hatásukat a középiskolába való felvételi és érettségi vizsgák izgalmai, de ez érthető is, hiszen ilyenkor mindig van bizonyos feszültség. A baj ott kezdődik, hogy a gyermekek sokszor eltúlozzák a nehézségeket, ijesztgetik egymást és önmagukat. Panaszkodnak, hogy sok a tanulnivaló, nem érnek a végére. A szülők vitatkoznak a gyermekekkel, állandósul az ingerült hang. Néhol a családi békét alaposan megrendíti a vizsgák közeledése. A vizsgák körüli izgalmak valósággal tönkreteszik a család nyugalmát. A szülők tele van- nak szorongással gyermekeikért, ők talán még jobban megszenvedik a vizsgák megpróbáltatását, mint a tanulók. Ilyen légkörben valóban nehéz tanulni, rendszerezni az évek folyamán elsajátított anyagot és higgadtan felmérni, hogy mit kell pótolni a vizsgákra. A szülőknek arra is kell gondolniuk, hogy nemcsak a tantestületi, de a szülői nevelőmunka eredményessége is serpenyőbe kerül és megméretik a próbatételen. A múlt években, vizsgák idején, láttuk, hogy az izgalmakkal telített szülők, testvérek az iskolák előtt napokig ólálkodtak tétlenül, mintha a gyermekek válláról akartak volna levenni minden terhet. Részben érthető, mert a felnőttek tisztábban látják a vizsgák fontosságát. Pedig az iskolai munkáért elsősorban a vizsgázó a felelős. A szülőknek kötelességük, hogy ne szítsák a tanulókban a félelmet, a bizonytalanságot, hanem nyugodt, rendes munkára, értelmes tanulásra ösztönözzék a gyermekeket. Nincs ok a félelemre, nincs szükség arra, hogy rémítsék a környezetüket. Rendszerint a tanulók izgalma abból ered, hogy a szerencsétől várják annak pótlását, amit elmulasztottak. A biztos alapokon nyugvó tudást az eredményezi, ha a tanuló nem elégszik meg a tankönyv-szövegek összezsúfolt halmazával, hanem kézikönyveket, tanulmányokat böngész, sokat olvas, hogy majd legyen mit behelyezni a vizsgán a tételhez tartozó anyagrészekbe, szemelvényekkel, idézetekkel tudja illusztrálni állításait. Ezt a szigorúan vett felkészülést el kell kezdeni már az utolsó év elején. Ehhez kell mérniük az időbeosztásukat is, s tartani az egyenlő ritmust. Ez alakítja ki egész évre az életformájukat. Mert aki szülei tanácsára már tanév elején felvételi vizsgához, érettségihez igazította lépteit, aki a téli szünetet sem tekintette pihenőnek, hanem a szünet minden napján rászánt pár órát a felkészülésre, aki egész évben ismeri az órák értékét, az most, év végén sem kapkod, annak a vizsgára készülés időszaka már csak ismétlésre szolgál. Nincs szükség arra, hogy heteken át éjszakázzon, nincs ok az idegeskedésre sem. Valóban sajnálatra méltó az a diák, aki most az utolsó hetekben hajnalig kínozza magát. De miért ? Mert senki sem szoktatta idejekorán beosztásra, önfegyelemre. Mindez elkerülhető, ha a vizsgázó nem halogatja a munkát, hogy összetorlódjék az anyag. Helyes, ha a szülők gyakrabban keresik fel az osztályfőnököt, tanárokat ésvelük beszélik meg, tanácsot kérnek erre a körültekintést igénylő időszakra, hogy hogyan készüljenek fel a próbatételre. Itt tiszta képet kapnak arról, hogy az ő kötelességük tudatosítani a tanulókban, hogy nincs ok félelemre, mert az idejében megkezdett munka, a rendszerezett tudás magában hordja jutalmát. Gál Márton tanító