Előre, 1970. június (24. évfolyam, 7019-7043. szám)

1970-06-11 / 7027. szám

XXIV. évfolyam 7027 sa 6 oldal­­ára 30 iáni 1970. június 11., csütörtök A KÖNNYŰIPARI phTAN­­ A |I D O L G O­ZÓK ■ V­­­ULJMn ELHATÁROZÁSA: A KÁROKAT • Az elöntött könnyűipari üzemek száma 60-ra emelkedett, a veszteségek meghaladják a fél­­milliárd lejt • Az iparág dolgozói felújítottak több mint három millió méter szövöttárut, 120 tonna nyersanyagot • Az elöntött üzemek, négy kivételével, ismét termelnek, év végéig a mi­nisztérium teljesíti tervét . Az örvénylő vizek sok köny­­nyűipari egységet vettek birtokuk­ba, súlyos károkat hagyva maguk után. De ezek között sem mind­egyik üzemben, gyárban voltak egyforma nagyok a veszteségek. Melyek azok az egységek, amelye­ket a leginkább érintett a kiöntött vizek pusztító ereje, mekkorák az iparág veszteségei ? — A befutott összesítő jelentések szerint, június 4-én a következő volt a helyzet: az iparág 59 egységét sújtották a megáradt folyók, ezek közül 25 vállalatban a víz behatolt a munkacsarnokokba, elöntötte a raktárhelyiségeket, a gépeket, le kellett állni. 34 vállalatot az árvíz csak közvetve érintett, vagyis ezek nem kerültek víz alá, de mégsem tudtak egy bizonyos ideig termelni, ipari víz, villany, gőz hiánya miatt, valamennyit le kellett ál­lítani, be kellett építeni a csarno­kok ajtóit, földalatti csatornák nyí­lásait, le kellett szerelni, biztonság­ba helyezni a gépeket. Több egysé­günk munkásai pedig napokig az árvízvédelemben segítettek, az árral harcoltak, a gátakon a gyárakat, a városokat védték. Az árvízveszély még nem múlt el, június 4-én újabb két vállalatunk lett a vizek áldozata. A dornesti-i s a veresti-i len- és ken­­deráztatókról van szó. A legfris­sebb adatok szerint az árvíz által érintett egységek száma meghaladja a 60-at, nem beszélve arról, hogy tíz nappal az első árhullám után öt egységünkbe másodszor hatolt be a víz. A segesvári és a medgyesi vál­lalatokra gondolok, ahol a víz má­sodszor is meghaladta az 1,20 mé­tert. Különben a legsúlyosabban ép­pen a medgyesi, a segesvári, vala­mint a szatmári vállalatainkat érin­tette az árvíz. Mekkorák a veszteségeink ? Ne­héz volna részletesen felsorolni mindazt, amit az ár tönkretett, ami a vízbe veszett, vagy részletezni az árvíz okozta más természetű vesz­teségeket. Az összesítő számok a következők: a leállástól a termelő­­kapacitások 100 százalékos beindí­tásáig az iparág 330 millió lej értékű ipari termelést veszít, az álló- és for­góalap veszteségek meghaladják a 120 millió lejt, a berendezések javí­tására, beindítására fordított össze­gek 180 millió lejt tesznek ki. Ösz­­szesen, az eddigi számítások szerint, az iparág veszteségei meghaladják a félmilliárd lejt. — Most, amikor a víz által elön­tött egységek már jórészt ismét ,,szárazak“, milyen intézkedéseket tett a minisztérium, a vezérigazga­tóság a megrongált gyárak, üze­mek helyreállítása, a termelési veszteségek sürgős bepótlása érde­kében ? — Az első lépéseket, az első in­tézkedéseket, már akkor megtettük, amikor még vízben álltak az oly hir­telen katasztrofális veszélybe került vállalatok. Az árvíz hírére a minisz­tériumban megalakult az árvízvédel­mi parancsnokság, a következő na­pokban állandó kapcsolatban vol­tunk a veszélybe került, veszélyez­tetett vállalatokkal. Még mielőtt a víz visszavonult volna az elöntött csarnokokból, a minisztériumból mérnökcsoportok utaztak ki, minisz- Halász László (Folytatása a 4. oldalon) BESZÉLGETÉS STINGHE DOREL mérnökkel, a Könnyűipari Minisztérium vezérigazgatójával Az oltenitai hajógyárban az elmúlt hónapban bocsátották vízre a huszadik 5000 tonnás folyami motoroshajót. Jelenleg új folyami személyszállító hajó vízrebocsátásának előkészületei folynak a gyárban A megszokottnál nagyobb érdek­lődéssel vártuk a mérlegkészítés napját, hiszen többé-kevésbé jól ismerjük a nagy árvíz és az azt követő kisebb helyi áradások okozta károkat. És a mérleg po­zitív. A megyei statisztikai igazga­tóságon elkészített összegezés alap­ján figyelmet érdemlő tényt kö­zölhetünk: Szilágy megye ipari vállalatai öt havi össztermelési tervüket 105,5 százalékban teljesí­tették. Akárcsak a sikeres évkez­déskor, ezúttal is a köztársasági érdekeltségű vállalatokban — a megyei gyümölcs- és zöldségérté­kesítő vállalatban 585,9, az élelmi­szer­iparban pedig 111,2 százalék. SZILÁGY MEGYÉBEN A MÉRLEG POZITÍV­ ban­­ valósították meg összterme­­lési tervüket a jelzett időszakban, kivételt a helyiipar képez, ugyan­is két vállalatot nagymértékben megkárosított a májusi árhullám. A termelési kiesések, vesztesé­gek bepótlására a megye szén­bányáiban 2 847 000 lejjel teljesí­tették túl árutermelési tervüket június 1-ig; 7 369 tonna szenet va­lamint 63 tonna mészkövet ter­meltek ki terven felül. Az említett tervmutatók túlszár­nyalásához hasonlóan exportfelada­taiknak is eleget tettek Szilágy me­gyében, az ide vonatkozó tervszá­mok 129,4 százalékos megvalósí­tása is tükrözi a sikeres tevékeny­séget. A gyümölcs- és zöldségérté­kesítő vállalat például 970 000 va­lutalejjel, a szilágysomlyói állami mezőgazdasági vállalat pedig 279 000 valutalejjel teljesítette túl a szerződésekkel szemben az export­áru szállítási feladatait az elmúlt öt hónapban. (Munkatársunktól) Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság Mit ígérnek a zöldségesek? MIT TESZNEK A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK? ! A PIACOK JOBB ELLÁTÁSÁÉRT (Ankétünk a 3. oldalon) A PART ESZMÉINEK sugárzásában k­ isüt a nap a Szamosok és a Maros, az Olt és a Prut mederbe szelídült vi­zei fölött s a megpróbál­tatás foszló ködéből tisz­tulva, mind élesebben körvonalazódik az elmúlt hetek for­gatagának, zilált történéseinek lé­nyegekre sűrűsödő, formákba rende­ződő képe. A nagy megrázkódtatás mozzana­tainak krónikái rögzítésével egyide­jűleg és azon jóval túlmenően esz­köz is ez a kép. Eszköz egy nép, egy fiatal, kiteljesedő társadalom hi­telesebb önmegismerésében, soronle­­vő célkitűzéseinek pontosabb megfo­galmazásában és elérésében. Zaklatott időszakok velejárója, hogy nem marad hely az e­lmélkedés­­re, jóllehet 02 vod nagyfokú­­telített­­sége ilyenkor különösen bőkezűen szolgáltat anyagot, talán kárpótlásul az elszenvedett veszteségekért. A dolgok sajátos szimmetriájának meg­felelően, az ütközetet követő időszak tennivalói között viszont hivatalból rangos helyre kerül a történetek sok­oldalú elemzése, figyelmes, az ese­mények, jelenségek mélyrétegeibe le­hatoló vizsgálódás, a lényeges voná­sokat összetevőiben feltáró kutatás. Fontos része, szükséges kiegészítő­je ez a nagy csata utáni hétközna­poknak, amikor a hősiesség dübörgő fortissimóit felváltja az apró erőfe­szítések végtelen sora, a döntő roha­mot az ütemes menetelés, a számta­lan kis eredménnyel járó munka, amiben az első igazi siker az, hogy utolértük a tegnapot, egyenesbe ke­rülünk a mával és majd innen kez­dődik a neheze — nem lankadni, erőt találni új nekilendüléshez, meg­vívni az építés sok-sok jeltelen üt­közetét. Ebben a vonatkozásban kü­lönösen értékes a visszatekintő fel­mérés : erőtartalékokat tár fel, köz­vetlenül szolgálja az embert, köny­­nyit s igazgat minden holnap felé irányuló igyekezetet. Ez a látásmód a kutatás jellegét is megszabja, jelezve, hogy — a mar­xista gondolkodás kívánalmaihoz hí­ven — ezúttal sem a félrevonuló szemlélődés, hanem a társadalmi gyakorlatba szervesen beépülő elmé­leti munka a feladat. Hatalmas anyag vár feldolgozásra. Az előjegy­zésben a politikus, a jogász és a szo­ciológus, a közgazdász és a filozó­fus éppen úgy megtalálja a reá vá­ró kérdéseket, mint az üzemszervező, a nevelő vagy a városrendező épí­tész. Kétségtelen, hogy az elemzés sokrétűsége eleve megszabja a vál­lalkozás tartalmi és időbeni méreteit, terjedelmét, korlátozza a gyors kö­vetkeztetések lehetőségeit. Azon­felül, mint a társadalmi jelenségek esetében mindig, ezúttal is nélkülöz­hetetlen az idő perspektívája, az ese­mények pillanatától való bizonyos távolodás, ami alapfeltétele az átfo­gó összkép kialakításának. Mindez azonban nem zárja ki, sőt, a megkö­zelítés első lépéseként egyenesen igényli a közvetlen közelből végzett elemzést, amely éppen a friss élmé­nyek sokaságát vonultatja fel s bő­séges anyaggal készíti elő a terepet a későbbi, magasabb szintű, nagyobb hatósugarú általánosításokra. Nézzük hát ilyen szemmel az el­múlt, közel egy hónapnyi időt. Az időszak lényegét illetően az első, szinte spontánul előkívánkozó megállapítás az, hogy próbatétel volt. Próbára tett gátat és embert, szervezési formákat és módszereket, a vezetés és a végrehajtás valameny­­nyi szintjét s láncszemét, erkölcsi-po­litikai elveket és értékeket, társadal­mi rendszerünk egé­szét. Negyedszázad leforgása alatt szám­talanszor kimondtuk, leírtuk : szocia­lista társadalom. Eleinte — milyen távolinak tűnik ma már az az idő ! — célkitűzést,­ programot jelentett amely felé lépésről lépésre, tudomá­nyosan kidolgozott stratégia alapján közeledett az ország. A tegnapi cél már évek óta konkrét eredmény s ennek talaján emelkedik a párt IX. és X. kongresszusán kidolgozott prog­ram szerint — a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom épülete. S ez a rendszer, bonyolult alkatával, fo­lyamatosan kiteljesedő és tökéletese­dő arányaival és alkotóelemeivel, a­­nyagi és szellemi értékeivel hétköznap­jaink valósága lett, munkánk és éle­tünk állami, gazdasági, jogi, társa­dalmi és szellemi­ kerete, és e meg­­szokottság, hétköznapivá válás im­már általános légkörben (ami tulaj­donképpen az adott politikai-társa­dalmi forma elfogadásának, meggyö­­kerezésének jele), adódott a kénysze­rű alkalom mindannyiunk számára : közvetlen szemtanú, cselekvésre szó­lított alany és tárgyilagos bíráló mi­nőségében látni, tapasztalni, hogyan működik ez a rendszer váratlan, ne­héz megpróbáltatások idején. Az eredmény mindennél ékesebben szól és most, na kimondjuk, vagy le­írjuk a szót — szocialista társadalom —, a megszokott fogalom nagyobb nyomatékkal hangzik, az elismerés fokozott erejű visszhangját kelti. Azt mondjuk: szocialista társada­lom és — mert a nagy szembesíté­sek, azonosítások és értékelések más­napját éljük — természetes a hajlan­dóság a maga valóságában kitapin­tani ezt a rendszert, keresni konkrét megnyilvánulásait, sokféle összetevő­jét, alkotóelemét. Keressük s ott találjuk a gazdaság struktúráiban, mindent átfogó gépe­zetében, amely a roppant lökésre üzemek ezreiben a munka, a terme­lés ütemének felgyorsulásával vála­szolt, hogy ellensúlyozza időlegesen kiesett egységek hiányát és segítse, siettesse azok egyenesbe lendülését. S tette és teszi ezt bámulatra méltó operativitással, azzal a rugalmasság­gal, amelyre csak szocialista ország termelő gépezete képes. Kutatjuk s ott találjuk a rendszert a társadalmi-politikai viszonyulások síkjain : osztályok, rétegek, különbö­ző társadalmi kategóriák, kis és nagy Dr. Albert Ferenc, a Temesvári Egyetem előadó tanára (Folytatása a 4. oldalon) A 2. OLDALON MEXIKÓ '70 ANGLIA MA VÍVJA NAGY CSATÁJÁT ÚJRA ÜZEMKÉPES A DICSŐI ÜVEGGYÁR AZ ÚT mentén mindenütt napon száradó, árból kimentett szegényes holmik. Rombadőlt házak, zavaros vi­zű tócsák és vastag iszapréteg. S a megmaradt falakon embermagasság­ban húzódó piszkos csík. A tetőző ár hagyta ott, mielőtt elvonult. Itt nemrég még mindenütt több­nyire új családi házak, virágoskertek terültek el. Most kopár, romok borí­totta városnegyed, amelynek lakói az újjáépítésen szorgoskodnak. Az árvíz nem kerülte el az üveg­gyárat sem. Annyira váratlanul jött, oly gyorsan emelkedett a víz, hogy éjjel tizenkét órakor, amikor a városra tört, már semmit sem tehettek. A rohanó ár magassága a gyárban — noha a vá­ros házainál valamivel magasabban fekszik — elérte az egy métert. El­öntötte a munkacsarnokokat, motoro­kat, berendezéseket. Az új húzott­­üveg-részlegek, s a keverőtorony az elsők között megbénult. A gyár min­den üzemrészében leállt a munka. Mikor a károkat felmérték, megál­lapították : elérik a három és fél mil­lió lejt. VALAMIKOR borzási üveggyárnak hívták. Ma már persze beépült, Dicső vá­rosiasodása beszippantotta, elnyelte. Várossá vált a gyár környéke is, bár fél évszázada, mikor létesítették, itt még szántók és parlagok terültek el. Kicsi gyár volt, 1948-ban, az államo­sításkor alig másfél millió négyzetmé­ternyi táblaüveget állított elő évente. Aztán, két évvel később, már két és félmilliót. 1968-ban új üzemrészek építése kezdődött, s egy évvel később műkö­désbe lépett az új öntöttüveg részleg, amely az addigi 750—800 négyzetmé­terrel szemben, új hengerlő módszer­rel 1 200 000 négyzetmétert állított elő. Építeni kezdték a 2. és 3. számú húzottüveg üzemrészt is. Az idén, ja­nuár 3-án termelni kezdett a 3-as, ahol teljes automata berendezés mű­ködik. A hatalmas olvasztókemencé­ket ellátó anyagkeverő­ üzem is köz­ponti vezérlésű. Csöveken, egyetlen gombnyomásra érkezik kemencébe a megkevert anyag. Nincs talicskázás, nincs por. Nincs baleset. És magasabb a termelékenység. Ez a részleg már az első napok­ban megmutatta mire képes. Az első évnegyedre a kapacitás­nak csupán 35 százalékát irányozták elő. Be kellett járatni a gépeket, a technológiai próbák sok meglepetést tartogathattak. Már az első napok­ban jelentették : elérték a teljes ka­pacitás 82 százalékát. Ezet a mennyi­séget jóval későbbre irányozták elő, és tartották az eredményt. Az első évnegyedben 624 000 négyzet­­méter táblaüveget állítottak elő előirányzaton felül. Az önköltség csökkentésében pedig több mint más­fél millió lejt megtakarítottak. Április elsején üzembe helyezték a 2. számú húzottüveg részleget is. Az eredmény hasonló volt. A GYÁRBAN mindenki elégedett volt. Mondták : számukra 1970 a si­kerek esztendeje, hiszen a táblaüveg előállítási költségei négyzetméteren­ként, az előirányzotthoz képest lé­nyegesen csökkent. Ennek jelentő­sége annál nagyobb, mivel a teljes kapacitás elérésének idejére — 1971 első negyedében — a táblaüveg elő­állítási költségét négyzetméterenként az eddiginél is kisebb összeg­ben állapították meg. Ám a működésbe helyezés első évnegyedé­ben már olcsóbban termeltek, mint a tervezett időpontban, amikor a tel­jesítő képesség legmagasabb csúcsá­ra kellett volna jutniuk. A nagy termelési sikereknek még csak a kezdetén álltak. Úgy gondol­ták, minden mutatót eredményeseb­ben teljesítenek, hiszen a munkater­melékenység mutatóját 109,3 száza­lékra valósították meg, az 1000 lej ér­tékű termék előállítási költségét 84,49 lejjel szorították mutató alá. Sikerült is terven felül 2 750 000 lej jövedelmet elérniük. S akkor váratlanul, iszonyú erővel jött az árvíz. A dicsői üveggyárban harminc perc alatt mindenütt megszűnt a munka. A villanyszolgáltatás megszakadt, az anyagraktárakat elöntötte a víz, a kemencékben izzó sok száz tonna fo­lyékony üveg hűlni kezdett, s egyszer­re nyomasztó csend lett az egész gyárban. Csak a növekvő áradat har­sogása hallatszott be, közeli és távoli morajlások, ahogy házak omlottak össze, s a vegyipari kombinát felől a robbanások zaja, amikor a víz el­öntötte a hűtőcsarnokot s a karbid­­raktárakat. Az üveggyárban minden elcsende­sedett. Reggel, mikor a szünet nélkül sza­kadó esőben új nap virradt, a tetőre menekült emberek, amerre néztek, csak vizet láttak. Aztán ez is elmúlt. A víz elvonult, az emberek előjöt­tek. Mindent újjá kell teremteni — ér­tették meg a helyzetet és nem vártak felszólításra, hozzáfogtak. EGY GYÁRAT, amely tizenhat hek­tár területet foglal el, s amelynek ezerháromszáz dolgozója több mint Gáspár Tibor (Folytatása a 3. oldalon) NICOLAE CEAUSESCU, AZ ÁLLAMTANÁCS ELNÖKE FOGADTA FRANCIAORSZÁG NAGYKÖVETÉT Nicolae Ceausescu, Románia Szo­cialista Köztársaság Államtanácsá­nak elnöke június 9-én, kedden fo­gadta Pierre Pelent, Franciaország bukaresti rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetét, ennek kérésére Ez alkalommal megbeszélés folyt le Románia Államtanácsa elnöké­nek közeli, franciaországi látogatá­sával kapcsolatban. A megbeszélés szívélyes légkörben folyt le. Vizsgák előtt A szülők, tanulók körében már éreztetik hatásukat a középiskolába való felvé­teli és érettségi vizsgák izgalmai, de ez érthető is, hiszen ilyenkor mindig van bizonyos feszültség. A baj ott kezdődik, hogy a gyermekek sokszor eltúlozzák a nehézségeket, ijesztge­tik egymást és önmagukat. Panasz­kodnak, hogy sok a tanulnivaló, nem érnek a végére. A szülők vitat­koznak a gyermekekkel, állandósul az ingerült hang. Néhol a családi bé­két alaposan megrendíti a vizsgák közeledése. A vizsgák körüli izgal­mak valósággal tönkreteszik a csa­lád nyugalmát. A szülők tele van-­ nak szorongással gyermekeikért, ők talán még jobban megszenvedik a vizsgák megpróbáltatását, mint a tanuló­k. Ilyen légkörben valóban nehéz ta­nulni, rendszerezni az évek folya­mán elsajátított anyagot és higgad­tan felmérni, hogy mit kell pótolni a vizsgákra. A szülőknek arra is kell gondol­niuk, hogy nemcsak a tantestületi, de a szülői nevelőmunka eredmé­nyessége is serpenyőbe kerül és megméretik a próbatételen. A múlt években, vizsgák idején, láttuk, hogy az izgalmakkal telített szülők, testvérek az iskolák előtt napokig ólálkodtak tétlenül, mintha a gyermekek válláról akartak volna levenni minden terhet. Részben ért­hető, mert a felnőttek tisztábban látják a vizsgák fontosságát. Pedig az iskolai munkáért elsősorban a vizsgázó a felelős. A szülőknek kötelességük, hogy ne szítsák a tanulókban a félelmet, a bizonytalanságot, hanem nyugodt, rendes munkára, értelmes tanulásra ösztönözzék a gyermekeket. Nincs ok a félelemre, nincs szükség arra, hogy rémítsék a környezetüket. Rendszerint a tanulók izgalma ab­ból ered, hogy a szerencsétől várják annak pótlását, amit elmulasztottak. A biztos alapokon nyugvó tudást az eredményezi, ha a tanuló nem elégszik meg a tankönyv-szövegek összezsúfolt halmazával, hanem kézi­könyveket, tanulmányokat böngész, sokat olvas, hogy majd legyen mit behelyezni a vizsgán a tételhez tar­tozó anyagrészekbe, szemelvények­kel, idézetekkel tudja­­ illusztrálni állításait. Ezt a szigorúan vett felkészülést el kell kezdeni már az utolsó év elején. Ehhez kell mérniük az idő­beosztásukat is, s tartani az egyenlő ritmust. Ez alakítja ki egész évre az életformájukat. Mert aki szülei tanácsára már tanév elején felvételi vizsgához, érettségihez igazította lépteit, aki a téli szünetet sem te­kintette pihenőnek, hanem a szünet minden napján rászánt pár órát a felkészülésre, aki egész évben isme­ri az órák értékét, a­z most, év vé­gén sem kapkod, annak a vizsgára készülés időszaka már csak ismét­lésre szolgál. Nincs szükség arra, hogy heteken át éjszakázzon, nincs ok az idegeskedésre sem. Valóban sajnálatra méltó az a diák, aki most az utolsó hetekben hajnalig kínozza magát. De miért ? Mert senki sem szoktatta idejeko­rán beosztásra, önfegyelemre. Mind­ez elkerülhető, ha a vizsgázó nem halogatja a munkát, hogy összetor­lódjék az anyag. Helyes, ha a szülők gyakrabban keresik fel az osztályfőnököt, taná­rokat és­­velük beszélik meg, taná­csot kérnek erre a körültekintést igénylő időszakra, hogy hogyan ké­szüljenek fel a próbatételre. Itt tiszta képet kapnak arról, hogy az ő kötelességük tudatosítani a tanu­lókban, hogy nincs ok félelemre, mert az idejében megkezdett mun­ka, a rendszerezett tudás magában hordja jutalmát. Gál Márton tanító

Next