Előre, 1970. augusztus (24. évfolyam, 7071-7095. szám)
1970-08-01 / 7071. szám
1970. AUGUSZTUS 1. SZOMBAT LÁTOGATÁS A BEREGSZÓI HÚSGYÁRBAN Hétmérföldről az emlékektől A beregszói modern sertéshízlaló komplexum csarnokait jártam, amikor az állathad láttán eszembe jutottak a falusi disznóólak a vályúk előtt röfögő malacokkal, az ajtó elé kitett moslékosvederrel. Mosolyognom kellett — mint ahogy 40—50 évvel ezelőtti autóra, a hosszú kéményű mozdonyra emlékezve is mosolyogni kezd az ember — hiszen az emlékek és a most látottak között hétmérföldes távolság volt. Ezt a hosszú utat a tudásgyarapító, tapasztalatokat gyűjtögető ember járta be. Észleléseit évszázadokon keresztül adta át örökségül az apa a fiúnak és az így összeállt tudáshalmazhoz minden nemzedék hozzáadta a maga részét. Valahogy így születtek meg lassan-lassan a sertéshizlalás alapszabályai is. Amikor ehhez a modern tudomány is hozzáadta a maga részét, olyan termelőobjektumok jöttek létre, amelyeket nevezhetnénk húsgyáraknak is. A Két beregszó a kis és a nagy között frissen festett épületek egész sorát csillogtatja a napfény. Új városnegyednek nézhetné távolról az ember, amely felett a víztorony őrködik. De a mellettünk elrobogó, hízókkal teli vagonok és teherautók, valamint a szellő szállította malacvisítás árulkodtak, hogy különös lakói vannak ennek a városkának. A kapun lévő fekete tábla, rajta a felírással: BEREGSZÓI SERTÉSHÍZLALÓ KOMPLEXUM ugyancsak bizonyítja ezt. A tetszetős vonalú irodaház egyik szobájában CTRPEAN FLORESTN igazgatóval és az állatorvos BUNAIN PAVEL főtechnológussal találkoztam és elbeszélgettünk a beindulást követő első esztendők problémáiról, a termelőegység jelenéről és jövőjéről. Most, hogy már üzemel az egység és emlékké távolodtak az építés nehézségei, az akkori bosszúságoknak szigora megenyhült, anekdotákká, vicces történetekké váltak. Bizonyítják, hogy az új, az eddig még ismeretlen megteremtése sosem megy simán. Létrehozása közben akadályok bukkanhatnak elő, de ezek legyőzése kétszeres örömöt szerez, elismerést érdemel. Mivel az építés időszaka már a múlté, nem szándékszom sokat időzni ennél a periódusnál. Az alap kiásását 1966-ban kezdték meg és 1968 őszére készült el az első épület, a fedeztető. Ugyancsak ekkor szállították ide az első állatokat is. Azóta már csarnokcsarnok mellett áll és bennük mintegy 9400 koca évenként több mint 140 000 malacot fiadzik. De nézzük meg, hogyan is néz ki egy legújabb típusú sertéshizlalda. A komplexumnak két részlege van. Az első, a szaporító részleg, amelyhez egy süldőkoca nevelde, a megtermékenyítő osztály, az apaállatok szálláshelye, hét 1100—1200 férőhelyes csarnok, amelybe a fiadzás előtt álló kocákat helyezik, öt fiadztató és hat malacnevelde tartozik. Mindegyik épület befogadóképessége más és más, ezeket azonban úgy számították ki, hogy egy anyaállat átlagban több mint kétszer malacozhasson egy esztendőben. Minden fiadztató nyolc részre van osztva és ezek mindegyikében 44 rekesz van a kocák számára. A malacokat a világrajöttük utáni huszonhatodik napon elválasztják az anyjuktól és áthelyezik a neveldébe, ahol 90 napos korig, vagyis addig, amíg elérik a 27—30 kilogrammos súlyt, maradnak. A második részleg a hizlalda. Az újratermeléshez szükséges apa- és anyaállatok kiválasztása után, az állatok többsége a nyolc 5660—6400 Főt befogadó csarnokba kerül. Tehát összesen körülbelül 50 000 darab sertés gyarapíthatja itt a súlyát. Az épületek között lágy zümmögés hallatszik. Működnek a levegőt tszító ventillátorok. Mindenütt a termelő egységben gépek, felszerelések segédkeznek az etetésnél, itatásnál. Kielégítőkészülékek vigyáznak a megfelelő hőmérsékletre és nem messze innen kombinált takarmány gyáronta az állateleséget. Megjegyezzük, hogy az itt gyártott közel 90 000 tonna kombinált takarmány minden évben több mint egy millió lej jövedelmet hoz. Terepútjaim során több faluban azt hallottam, hogy nem jövedelmező az állatok tartása és számítások egész sorával akartak meggyőzni erőt. Kétségtelen, az ésszerűtlen takarmányozás, a nem hozzáértő gondozás, vagy pedig az elmaradt állattenyésztési módszerek mind olyan tényezők, amelyek a rentabilitást leronthatják. A beregszói sertéshizlalda azonban bizonyítja, hogy modern, a tudomány legújabb vívmányait felhasználó termelő egységekben, ahol magas szakképzettségű emberek hozzáértéssel, és tegyük hozzá, szívvel-lélekkel dolgoznak, ott az állatok tartása nagy jövedelmet hoz. Beregszón a tavaly a sertéshízlalás nem kevesebbet mint 10 178 000 lejt jelentett a komplexumnak. Az idén az esztendő első 5 hónapjában 5 803 000 lej jött be a termelő egység kasszájába. Ez magasan a tervezett bevétel felett van. A hizlalda vezetősége eddig is kutatta és ezután is kutatni fogja azokat az utakat, amelyek a termelés és ezzel együtt a jövedelem növeléséhez vezetnek. így a fiadztatóban eredetileg csak 30 állat fért egy csarnokrészbe, de a rekeszek oldaldeszkáinak kicserélése dróthálóra újabb területeket szabadított fel és most 44 sertést tarthatnak itt. A neveldének is kibővítették a befogadóképességét 16 000-ről 22 000 főre. Minden kis újítás újabb plusz húsmennyiséget és ezzel együtt több pénzt jelentett. Az új technika, a modern tenyésztési metódusok nem maradnak a komplexum kerítései között, a vállalat vezetősége nem tartja lakat alatt azokat. Ahol tud, segít a termelőszövetkezeteken is, így a kombinált takarmánygyár termékei az mtsz-ekbe is elkerülnek. Ezenkívül ottjártunkkor éppen válogatták azokat a süldő kocákat, amelyeket az új pécsi szövetkezetközi egységbe fognak szállítani. Gyakorlati tanácsokat is szívesen adnak, hiszen az érdek nem az, hogy csak egyetlen termelő egység termeljen jól, hanem az, hogy, ha lehet, a szerényebb keretek között lévők is nagy mennyiségű terméket szállítsanak a piacokra és így minden befektetett fej a maga többszörösét hozza vissza, örvendetes, hogy ezt mind több termelő egység érti meg és — noha kereskedelmi kapcsolatok is vannak közöttük — kölcsönösen segítik egymást. Román Győző 6500 tonna nyersvas terven felül Rövidesen tíz éve lesz, hogy üzembe helyezték a resicai Kohászati Kombinát két 700 köbméteres nagyolvasztóját; ezek az idén érték el a legnagyobb teljesítményüket, naptári naponként, egy köbméter hasznos tűztérre számítva 1,370 tonna nyersvasat. Az eredmény nyomán a tervfeladathoz képest 6500 tonna többlettermelést értek el, ami több mint az egész évi vállalás. A termeléstöbbletnek több mint a felét megtakarított koksszal érték el, a berendezések és a nyersanyag ésszerű kihasználása pedig további csaknem 3 millió lejjel csökkenti az önköltséget. Mai ismereteink szerint, a legrégibb, pamutból készült szövetmaradványt egy indiai barlangban fedezték fel és úgy állapították meg, hogy körülbelül 5000 évvel ezelőtt készült. A gyapot termesztésével és finom szálainak, a pamutnak feldolgozásával már sokkal előbb is foglalkoztak. Fokozatosan, később jelentek meg a többi szálak, számuk viszont már szinte minden nap gyarapszik. A textilipar nyersanyagait a szálasanyagok képezik, s ezekre jellemző, hogy hosszúságuk messze meghaladja a keresztmetszet méretét és fonással fonallá alakíthatók át. Szerkezetük építőelemei az ún. vonalas-óriás makromolekulák. A manapság felhasznált szálakateredetük szerint szoktuk osztályozni, és a következő főbb csoportokat különböztetjük meg : TERMÉSZETES SZÁLAK, melyek lehetnek növényi (gyapot, len, kender, juta), állati (hernyóselyem, gyapjú), és ásványi (azbeszt) eredetűek. A vegyi úton előállított szálak, melyek jelentősége rohamosan nő — két csoportra oszthatók: REGENERÁLT SZÁLAK (műselyemnek is szokták nevezni), melyeket a természetben előforduló óriásmolekulákon felépülő anyagokból alakítanak át fonallá. SZINTETIKUS SZÁLASANYAGOK, melyek makromolekuláit maga az ember építi fel, a nyersanyagot a metángázból, kőszénkátránypárlatokból vonva ki. Ebbe a csoportosításba minden nyersanyagot besorolhatunk, amelyekből mindmáig ruházati cikket állítottak elő, legyen az pamut, gyapjú, viszkózműselyem, nylon, tergál, vagy akár üveg és éppen fémszál. Hosszú időn át a textilipar nyersanyagait kizárólag a természetes szálak adták, az emberiség évezredes álma viszont a mesterséges szálak előállítása volt. A feljegyzések szerint, a kínaiak már 2000 évvel ezelőtt próbálkoztak vele, de az első műszál (nitrát műselyem), amelyet fel is lehetett használni, csak 1889-ben, a párizsi világkiállításon került bemutatásra. Sokkal később, csak 1938-ban indul be az első szintetikus szál, a poliamid (ebbe a csoportba tartozik a nylon is) üzemszerű gyártása. Jelentősebb arányú szintetikus fonalgyártás csak a második világháború után lendül fel, s azóta jelentősége, választéka egyre nő. A mesterséges szálak tehát alig hét évtizede jelentek meg a szinen, ipari mennyiségben úgyszólván csak harminc éve gyártják, ezzel szemben bátran állíthatjuk, hogy az első nyersanyagpótló és helyettesítő szálak máris egyeduralomra tettek szert, egyes területeken teljesen ki is szorították a hagyományos anyagokat. A futurológia segítségével a szakemberek felméréseket végeztek 1980-ig. És ebből az derült ki, hogy 1921 és 1980 között a gyapjútermelés — az állandóan növekvő kereslet dacára — alig növekszik. Amíg a pamuttermelés háromszoros növekedéséhez 50 évre volt szükség, a világ szintetikus száltermelése csupán 7 év alatt megnégyszereződött, s ugyanakkor a műselyemgyártás is jelentős emelkedést mutat. Ezzel szemben a hernyóselyem, mint ipari nyersanyag gyakorlatilag teljesen eltűnt, és a következő évtizedben a vegyi úton előállított szálak (műselyem és szintetikus) gyártásának üteme tovább növekszik, olyannyira, hogy 1980-ra mind szerkezetileg, mind mennyiségileg megváltozik a kép: az előrejelzett 30 millió tonna évi termelésből csak 45 százalék lesz hagyományos szál és 54 százalék a vegyi úton nyert textil, amelyből már jóval nagyobb mennyiségű lesz a szintetikus nyersanyag. A következő két évtizedben a textilanyag fogyasztás megkétszereződik. A Föld népessége azonban gyorsabb ütemben növekszik, a 2000. évben legkevesebb 5 milliárd emberrel kell számolni. Nyilvánvaló, hogy az élelmiszerfogyasztás is növekszik, s ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termelésnek újabb és újabb termelési, művelésre szánt felületekre van szüksége. Egyrészt tehát ezzel magyarázható a természetes szálak gyapjú, gyapot, len, juta, kender) termelésének csökkenése, vagy legalábbis a mennyiség állandósulása. Ilyen körülmények között a vegyi úton előállított szálakra vár a nagy feladat, hogy az egyre növekvő keresletet és igényeket kielégítsék. Eszerint hát a divat, legalábbis, ami az anyagokat illeti, nem is a tervezők, divatdiktálók ötletei alapján születik, hanem inkább a rendelkezésre álló nyersanyagbázis irányítja azt. A jelenlegi, de még inkább a jövőbeni helyzetkép alapján a vegyi úton előállított szálak elérik a pamuttermelés szintjét, (a gyapjúét már meghaladták) é s így a gyapjú lassan-lassan szinte „nemes“ szállá,ritkasággá válik. A vegyi úton előállított és főleg a szintetikus szálasanyagok előretörése azonban nemcsak ennek a ténynek köszönhető. Amellett, hogy ezek az anyagok még mindig az „újdonság“ erejével hatnak, elterjedésüket néhány olyan adottságuknak, jó tulajdonságuknak köszönhetik, amelyeket a természetes szálaknál egyáltalán, vagy csak nagyon kis mértékben találhatunk meg. A szintetikus szálak óriási előnye, hogy már előre elképzelt, megadott alakban, színben, meghatározott tulajdonságokkal állíthatók elő. Szilárdságuk, rugalmasságuk, alaktartásuk (ami egyébként a rugalmasság függvénye) messze felülmúlja a természetes szálak hasonló tulajdonságait. A szintetikus szálak szennytaszító tulajdonsága és ennek fokozatos javítása többek között fölöslegessé teszi a hajdani nagymosást. Ugyanakkor a mosószerek is (a modern vegyipar egy másik óriási megvalósítása) lényegesen hozzájárulnak e nehéz munka megkönnyítéséhez. Az Ultra, Perlan, Luna-69 stb. detergensek minden kilogrammja 900 lóerőnek megfelelő munkát végez óránként Nincs messze az az idő, amikor ruhánkat nyugodtan moshatjuk, főzhetjük, anélkül, hogy színüket, vagy akár alakjukat elveszítenék. Ellenben a vegyi úton előállított szálaknak nagy hátránya — ami egyébként kedvezőtlenül hat (vagy talán helyesebben hatott) elterjedésükre, hogy higroszkopikusságuk, (nedvfelvevőképességük) nagyon csekély. Ez a tény a két fonaltípus — természetes és vegyi — békés együttéléséhez vezetett, különböző keverékek formájában és ez a nyersanyagfajta, különösen a többkomponensű szálak kidolgozása után, fényes jövő előtt áll. A manapság annyira kedvelt gyapjú jellegű, de jóval olcsóbb és formáját inkább megőrző, gyűrhetetlen férfiingek például gyapjú és poliészter (55—45 százalékos) keverékből állanak, hasonló jó eredményekhez vezet a poliészter pamut vagy éppen viszkózszál keverék. A legújabb fonási és kikészítési eljárások segítségével úgynevezett terjedelmesített fonalakat állítottak elő, melyeknek elemi szálai meghajolva, hézagosan helyezkednek el a fonaltestben. Ennek eredménye a szálak rugalmasságának, nyúlékonyságának megnövelése (alaktartás), a hőszigetelés javítása (meleget tartanak), s ilyen szálakból készülnek ,ma a kardigánok, pulóverek. A szál szerkezetének megváltoztatása rendkívüli rugalmasságú, újtípusú fonalak megjelenését eredményezte, melyeket SPANDEK, LYCRA, HELANDA és hasonló elnevezések alatt hoznak forgalomba. Ki ne ismerné a család nylon-zokniját, ami tulajdonképpen helanca szálból készül, és amelyet a gyerektől az apáig minden korosztály viselhet. Újabb állomás : a harisnyatartó kiküszöbölése, a gumiszálak nélkülözése a bokafix vagy térdharisnyáknál, minthogy a szálak rugalmassága folytán a harisnya tapad a lábhoz. A hasonló szálakból készült fürdőruhák teljesen kiszorítják a hagyományos anyagokból készült elődeiket. Megelégedéssel kell felfigyelnünk néhány olyan ruházati cikk megjelenésére, melyek a tudomány, az emberiség, a dolgozó ember biztonságát szolgálják. Ilyenek többek között : a fűtött-hűtött ruhák. Ezt viselték a holdraszálló kozmonauták. Az űrruha alatt olyan kezes-lábas trikó védte testüket, melyet apró csövek hálózata borított. (Ezek érintkeznek a bőrfelülettel és a bennük keringő folyadék tetszés szerint hűti vagy melegíti az emberi testet.) A műanyagszálakat feldolgozó textilipar egyre korszerűbb, biztonságosabb ruhákat gyárt a tűzzel szembeni védekezéshez. Az azbeszt, fém és üvegszálak keverékéből előállított védőruha teljesen ép marad a Bunsen-lámpa lángjának hatására is, de teljes védelmet nyújt 500 fokos sugárzó hő ellen is. A magas feszültségen dolgozó szerelők testi épségét védi az acélszálakkal kevert gyapjúruha, amelyet kesztyű, sisak egészít ki. Tovább lehetne sorolni a hasonló jelentőségű biztonsági öltözeteket, melyeket a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet munkatársai dolgoztak ki. Ízelítőül talán ennyi is elég, amiből még azt is láthatjuk, hogy hasznosság szempontjából ez a divat sem marad el a megszokott bemutatók mögött. Távolabbi eredmény lehet olyan szálas előállítása, melyek nem akadályozzák az ibolyántúli sugarak áthatolását. Az ilyen anyagból készült napozó és fürdőruha lehetővé teszi a könnyű, teljes lebarnulást, akár felöltözve is. Régi terve a textiliparnak a szövés nélküli szövetek gyártása. Konkrét eredményeket is mutat már fel, kiküszöbölve a meglehetősen drága, sok időt igénylő fonást és szövést. Legmegfelelőbb és a legnagyobb, érdeklődésre tarthat talán számot az NDK-ban kidolgozott VOLTEX eljárás. Lényege, hogy a pamut, a viszkóz vagy éppen szintetikus fonalból készült műszőrmét láncöltésekkel fogják össze különleges táborgok segítségével. Ezek után felvetődik a kérdés, nem volna-e lehetséges további, konfekcionálási műveletek mellőzése ? És úgy tűnik, ez is megvalósítható , a jövő ruhadarabjait nem kell szabni, varrni , öntési vagy sajtolási eljárással készülnek majd. A laza szálasanyagot ruhadarabbá rögzítik. Lényege az lenne, hogy a felhevített sablonokra textilszál és szintetikus polimer oldatát fújják, mely ezen megolvad és felveszi a formának megfelelő ing, sapka vagy kesztyű alakját. Természetesen, az első kísérletek után még vannak nehézségek, megoldásra váró problémák, melyeket azonban a mindig kereső, kutató, gondolkozó ember már megoldott, vagy meg fog oldani. GYAPJÚ, VAGY VOLTEX? Miből készül a ruházatunk ? • A demográfiai robbanás és a textilipar Nem lesz szükség nagymosásra ? • Rohanó korunk új ruhadarabokat követel • Hasznos divatok • Ruhák fonás-szövés nélkül Gyapjú, vagy voltek ? — Erre a kérdésre kellett volna válaszolni. Ennek kapcsán — anélkül, hogy szigorú szakmai fejtegetésekbe bocsátkoztam volna, igyekeztem néhány elgondolást közölni, melyekkel a textilipar foglalkozik, néhány törekvést, melyek forradalmasították ruházati iparunkat, néhány elképzelést, melyek megvalósítását a jövő hozza meg. A válasz ? Ma még nehéz volna pontosan felelni: sem gyapjú, sem voltex, sem természetes, sem szintetikus szál, egymástól külön-külön. A hagyományos és az új textilanyagok együtt, egymást kiegészítve hivatottak mindazt adni, amit a mai kor embere megkövetel a modern ruházati ipartól. Szász Zsolt mérnök ,,Szívesen kimennék a farmra dolgozni, ha a mezőgazdasági közgazdász szakképzettségének megfelelő munkát végezne. De mivel pillanatnyilag nem ez a helyzet, más területen próbálkozom elhelyezkedni"... „Nem megyek állami vállalatba dolgozni, mert nem akarok írnok lenni, nem ezt a hivatást választottam"... „öt évig tervezési szakon tanultam, most pedig azt kérik, hogy menjekönyvelőnek. Nem visszás ez?.. A fenti sorok a frissen végzett gazdasági szakemberek kihelyezésénél hangzottak el. Emlékszem, ezelőtt két esztendővel is, a felsoroltak miatt többen nehéz szívvel fogadták el a termelő egységekbe szóló kihelyezést. Terepútjaim során alkalmam volt gyakran elbeszélgetni ezekkel az emberekkel, valamint több mezőgazdasági közgazdásszal a munkájukról, a termelésben elfoglalt helyükről. Nem vitás, egyikük-másikuknak megtetszett munkakörük, munkájuk, de állíthatom, a legtöbbjük messze nem azt csinálja, amit öt esztendeig tanult. Valahogy úgy van ,hogy a farmok vezetői (akik a legtöbb esetben agrármérnökök) olyan mindentudó, mindenért felelő emberek, érteniük kellene mindenhez, legyen az agrotechnika, tervezés vagy pénzügyi nyilvántartás. Azért írtam, hogy kellene, mert a valóságban, legyen meg akármilyen jóakarat, több kérdéshez — a megfelelő tudáshiány miatt —, csak mint laikusok tudnak hozzászólni. Például vegyük a tervezést. Engedtessék meg, hogy higgyem : az öt esztendeig mezőgazdasági tervezést tanulmányozó szakember többet tud erről, jobban ért hozzá, mint egy agrármérnök, akit egészen más problémák foglalkoztattak az egyetemi évek alatt. Nézzük azonban meg mit csinál a farmon egy tervezői szakot végzett gazdasági szakember ? Az idei esztendő előrelátható eredményeinek kiszámításában zavartam meg T. Á.-t, aki 1968-ban kapta kézbe a főiskolai diplomát. „Látod, ez az amit még neveznék valaminek a munkámban. Ezt azonban egy évben egyszer csinálom, máskülönben raktáros, bérelszámoló és könyvelő vagyok. Az egészet nyolc osztállyal is éppen úgy el tudnám végezni, mint főiskolával". Kevés még az a farm, ahol felsőfokú tanulmányokat végzett gazdasági szakember van — mondhatná valaki. Ez igaz, de nem kell figyelmen kívül hagyni, hogy a cél az : minden termelőegységnek meg legyen a maga közgazdásza, aki bonyolult feladatok megoldására is képes. Államunk több sokezer lejt költ egyetlen mezőgazdasági közgazdász kitanítására. Mindez azonban holt, sőt kárbament összeg, ha az összegyűjtött tudást nem kamatoztatják kellőképpen. Néhány állami vállalat igazgatóját megkérdezve, mi a véleménye erről, a válasz leegyszerűsítve mindenütt az volt, hogy a közgazdász elsőrendű feladata a pontos, precíz könyvvitel. Vagyis a közgazdász egyenlő a könyvelővel. Még hozzátették, mint mellékfeladatot, hogy segítsen a tene összeállításánál és este értékelje ki az aznap elvégzett munkát. Kissé fejrehajtva hallgattam a válaszokat, mivel szerintem egészen más a gazdasági szakembereknek a szerepe a termelőegységekben. Lexikonszagú a megfogalmazás, de azért újból leírok egy fentiekkel ellentétes véleményt, amely nyomtatásban is megjelent. A mezőgazdasági közgazdász, ismerve a gazdasági törvényeket, a mezőgazdaság optimális és harmonikus fejlődésének lehetőségeivel, útjaival, metódusaival, vagyis a mezőgazdasági termelés, valamint a termelőegységek belterjes és sokoldalú fejlődésének útjaival, a munka leghatékonyabb megszervezésével és bérezésével, a munka termelékenysége növelésének módszereivel, a mind nagyobb növényi és állati termékek elérésének és az önköltség csökkentésének útjaival foglalkozik. Tehát minden ez, csak könyvelés nem, igaz, felhasználja ennek az adatait. Ha a felsoroltakat majd a közgazdász fogja elvégezni a farmokon, akkor lesz igazán kihasználva a most még elfekvő érték, a gazdasági szaktudás. Megjegyzem, az állami vállalatok központjában sem jobb a helyzet. Ezelőtt néhány hónappal írtam arról, hogy Apahidon nyolc közgazdászt foglalkoztatnak, mégis több millió tejes veszteséggel dolgozik a termelőegység. Feltevődik a kérdés: mit csinálnak ezek a szakemberek ? Nem kell hosszas vizsgálódás ahhoz, hogy rájöjjünk, könyvelnek, anyagbeszerzéssel és bérelszámolással foglalkoznak. Vagyis: legtöbbjük egyik papirosról másolja át a számokat egy másikra. Pedig a vállalatban a termelés helyzete megköveteli, hogy gazdasági elemzést is végezzenek, sőt a tervszámokhoz is hozzászóljanak. Az ipari egységekben dolgozó gazdasági szakemberek munkája is példa rá, hogy a közgazdász nemcsak könyvelő, a mezőgazdaságban azonban, úgy látszik, mélyre gyökerezett ez a hibás nézet. Asztalos Viktor KÖZGAZDÁSZ-KÖNYVELŐ ? SZAKEMBEREK FALUN Fő feladat: A JOBB MINŐSÉG Az aradi VICTORIA óragyár közgyűlésének margójára Az ország egyetlen óragyára — az aradi VICTORIA — minden más vállalattal szemben előnyös helyzetben van termékei számára, ugyanis nem létezik összehasonlító alap, nincs hasonló profilú gyár, amely jobbat, szebbet, tartósabbat termelne. Ez az előny, persze, óriási felelősséget is jelent, mert a gyár termékeinek minőségi fokmérője a külföldi óra, s ezekkel vagy legalább is egyes világszínvonalon álló óragyárak termékeivel versenyre kelni — akár a hazai, akár a külföldi piacon —, nem egyszerű, nem könnyű feladat. Éppen ezért az állandó alkotó keresés, a jobb és a még jobb minőségért vívott harc jellemezte az aradi VICTORIA gyár alkalmazottainak közgyűlését, a félévi terv teljesítésének, a jövő évi tervfeladatokra való felkészülésnek gondos megvitatásán túl, ez volt a közgyűlés egyik leglényegesebb, egyik leginkább vitatott pontja. De hogy erről részletesebben szólhassunk, nem érdektelen megemlítenünk, hogy az első félévben az aradi óragyár minden mutatónál túlszárnyalta tervét, hogy csaknem 4500 órával szárnyalta túl az előirányzatot. A globális, valamint az árutermelési terv 102,1, illetve 104,4 százalékos teljesítését a munkatermelékenység növelése révén érte el, ami beszédesen bizonyítja e szorgalmas munkaközösség igyekezetét, szakmai hozzáértését. Példamutató az a komolyság és szakmai kompetencia, amellyel a termelés tudományos megszervezéséhez, az alkatrészek újratervezése nyomán az anyag-, s főleg a fémtakarékosság a minőség megjavításának kérdéséhez viszonyultak. Ez volt az alapja annak a minőségi ugrásnak, amely az aradi órák hírnevét öregbítette s felszámolta a visszautasításokat, a reklamációkat. Említettük, a közgyűlésen, az ezévi sikerek ellenére, a minőség, az esztétikai színvonal, a műszaki tartósság szerepelt a legtöbbet. Talán éppen azért, mert nincs olyan belföldi termék, amelyhez hasonlíthatnák, az aradi óragyártók igen magasra emelték a mércét : igyekezetük a legmodernebb felszereléssel rendelkező „százéves“ névjeggyel ellátott külföldi óragyárak minőségi szintjének elérése felé irányul. Amint számos felszólaló hangsúlyozta, az aradi óragyár „kinőtt a gyermekcipőből", évtizedes tapasztalat áll mögötte, eljött tehát az a pillanat, amikor bekövetkezhet a minőségi ugrás. És ez csakis úgy lehetséges, ha a legmodernebb műszaki megoldásokat alkalmazzák, természetesen, a helyi lehetőségek és körülmények figyelembe vételével. Még számos munkafázis gépesítése, a különböző műhelyek összeműködésének óramű pontosságú időzítése megoldásra váró feladatként áll az óragyár munkaközössége előtt. Ez annál is inkább fontos, mivel az aradi órák hírneve túljutott az ország határain, az aradi órák megjelentek a világpiacon, versenyeznek a legjobb cégek termékeivel. S a következő ötéves tervben az aradi gyár védjegyével ellátott órák eljutnak szinte a világ minden sarkába — már jövőre megkétszereződik az exportterv — s többmilliós beruházással tovább fejlődik a gyár, korszerűsödnek a berendezések. Az alkalmazottak közgyűlésén elhangzó jelentésből, a hozzászólásokból egyébként világosan kitűnt: az egész munkaközösség szilárd eltökéltsége, hogy a jövőben is mindent megtesz a gyári védjegy hírnevének öregbítéséért. Baktai Etelka A tordai cementgyár azzal, hogy megnövelte forgókemencéinek forgási sebességét, évente 44000 tonna cementtel fokozza termelését. Az említett újítás ezenkívül fűtőanyag-, villanyáram- és tűzállóanyag-megtakarítást is biztosít, s egyaránt alkalmazható a 800-as és a 350-es forgókemencéknél. Tekintve, hogy az ország más cementgyárai, többek között a békási, a fieni-i és a medgidiai is ilyen felszereléssel rendelkeznek, a tordai szakemberek kiszámították, hogy az újítás kiterjesztésével cementiparunk évente 130 000 tonnával növelheti termelését. Felvételünkön : a tordai cementgyár részlet-látképe ELŐRE 3. oldal Szeizmikus kísérleti állomás működik Iasi-ban. Az Építőipari Kutatóintézet és a Politechnikai Intézet szakembereinek közreműködésével létesült állomás célja egyes épülettípusok szeizmikus ellenállását kipróbálni. Korszerű berendezésekkel a természetes földrengéseket utánzó mesterséges talajmozgást lehet előidézni és így ezek segítségével határozzák meg a különböző épületelemek ellenállóképességét