Előre, 1971. május (25. évfolyam, 7302-7327. szám)
1971-05-04 / 7304. szám
1971. MÁJUS 4., KEDD BI A Vegyipari Minisztérium egységei határidő előtt másfél nappal teljesítették első négyhónapi tervüket. Ebben az időszakban vegyészeink terven felül jelentős menynyiségű gumiabroncsot, füstfeketét, műrostot és műszálat, műanyagot, lakkot és festéket, gyógyszert stb. állítottak elő. A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT 50.ÉVFORDULÓJÁT „ KÖSZÖNTŐ MUNKASIKEREK Első négyhónapi termelésük így több mint 1 600 millió lejjel haladja meg a múlt év azonos időszakában elért termelésük értékét. ■j A temesvári Építőipari Gépgyárban május küszöbén egy 6000 négyzetméteres csarnokot adtak át rendeltetésének. A csarnok technológiai vonalának számos gépét az üzem szakemberei készítették. Jelentős munkasikereket ér Ttek el a suceavai mechanikai vállalat munkatelepének szerelő munkásai is, akik határidő előtt nyolc hónappal egy olyan termelőkapacitást adtak át a megrendelőnek, amely évente 1000 tonna szerszámgépet gyárt. A terv határidő előtti befejezésével a vállalat idei tervén felül mintegy 17 millió lej értékben állít elő szerszámgépeket. „ Górj megye lakásai “152 800 000 lej értékű hazafias munkát végeztek, jelentős mértékben túlszárnyalva május 8-ig tett vállalásaikat; ez több mint 90 százalékos teljesítését jelenti évi vállalásuknak. Iași megye dolgozói is TM túlszárnyalták első negyedévi vállalásaikat , 60 100 000 lej értékű hazafias munkájukkal, vagyis csaknem 13 millió lejjel túlteljesítették az említett időszakra szóló felajánlásaikat. 1971 192 (Folytatás az 1. oldalról) FELADATAINK MEGVALÓSÍTÁSA (Folytatás az 1. oldalról)dományos vívmányok, új termékek, technológiák stb. oktatásáról; — ennek megfelelően állítsanak össze új tankönyveket; — szorgalmazzák, hogy az iskolák helyi erőkből állítsanak elő tanszereket (képestáblákat, alkatrész-készleteket stb.), korszerű oktató eszközöket, modern iskolabútort, ISIS készülékeket A2 formátumú rajzlapokhoz stb. A gyakorlati képzés további javítása céljából mind beruházási alapokból, mind pedig átutalás formájában kiegészítjük az iskolaműhelyek felszerelését újabb berendezésekkel, szerszámgépekkel stb. Ezek egyébként igyekeznek maguk is több szerszámot, készüléket, felszerelést előállítani oktatási célokra. Felülvizsgálják az oktatási módszereket és a tanulási formákat is. Gondoskodunk alaposan felkészült, megfelelő pedagógiai tapasztalattal rendelkező oktatókról. Kellőképpen felszerelt, megfelelő anyagi és emberi erőkkel rendelkező iskolaműhelyek működnek majd a Gépipari Minisztérium összes egységei mellett. Itt végeznek gyakorlati munkát a szakmai iskolások és a tanoncok, mi több, az iskolaműhelyek a továbbiakban részt vállalnak a vállalat termelési tervéből, persze, anélkül, hogy az oktatási folyamat vagy a tervteljesítés kárt szenvedne. A gyakorlati képzés e sokkal reálisabb rendszeréhez azonban az Oktatásügyi Minisztériummal együtt össze kell állítani a vállalati iskolaműhelyek rendtartását, rögzíteni kell a szervezési formákat és a fejlesztési kilátásokat egyaránt. Szintén a szakmunkásképzést kívánjuk előmozdítani a szaklíceumi oktatás javításával és fejlesztésével. Ezen a téren mindenekelőtt a saját anyagi alapot akarjuk biztosítani, jól felszerelt, az elméleti és a gyakorlati képzés igényeinek egyaránt megfelelő iskolai laboratóriumokat létesítünk, természetesen, tekintetbe véve bizonyos gépipari szakmák magas műszaki színvonalát. Az 1971/1972-es tanévtől kezdve például a gépipari líceumokban már ipari elektronika szakmát is oktatnak. A továbbiakban alaposabban meg akarjuk szervezni az I. fokú szakképesítési kurzusokat és a rövid lejáratú, líceum utáni szakképző kurzusokat a vállalatokban. Minthogy a modern, tudományos üzemszervezésben rendkívül fontos szerepe van a mesternek, a mesterképzés problémáját külön tanulmányoztuk. A mesternek jól felkészültnek, kiváló szervezőnek, az új, technika, technológia és a fejlett munkamódszerek feltétlen hívének kell lennie, hiszen a termelés évről évre növekszik, hovatovább korszerűsítjük a gyártástechnológiákat, mind szélesebb körben használjuk a programvezérlésű szerszámgépeket. Nem utolsó sorban a mestertől függ a tervteljesítés, a minőség, a termelőeszközök és a munkaerő körültekintő felhasználása. 1971 és 1975 között csaknem ötezer abszolvens kerül ki a mesteriskolákból ; jónéhány mestert — a törvényes gyakornoki idő betartásával — a szaklíceumi végzettek közül képezünk ki. Javítjuk a felvételi feltételeket ; a felvételi versenyvizsgára jelentkezhetnek majd szakmai iskolát végzettek és olyan, általános líceumot végzett szakmunkások, akiknek a mester szakterületéhez kapcsolódó szakmában megvan a minimális szolgálati idejük és az illető ágazat bértáblázatának utolsó előtti kategóriájába tartoznak. Mindenesetre, a vállalatok ajánljanak több munkást a mesteriskolákba, mint a betöltendő helyek száma. Az eddigi tapasztalatok birtokában úgy véljük továbbá, az 1971/1972-es tanévtől kezdve ismét be kell vezetni a mesteriskolákba a kötelező diplomamunkát, egyben pedig növelni kell az oktatás időtartamát, hiszen a mesternek tekintélyes ismeret- anyagot kell elsajátítania. Szervezési intézkedéseket kell ten-nünk továbbá a mester anyagi ér-dekeltségének fokozására ; legyünk azon, hogy a mester nagyobb mér-tékben vegye ki részét a termelési feladatok teljesítéséből, illetve túlszárnyalásából. Az új ötéves tervben a technikusállományt a líceum utáni szakképző iskolák és a szaklíceumok fogják biztosítani ; ezenkívül a vállalatok maguk is technikussá léptethetik elő a gyakornoki időt letöltött, legjobb általános líceumi végzetteket. Az említett formákban csaknem 1,5-szer több technikust kívánunk kiképezni, mint az előző ötéves terv során. . A modern ipar objektíve megköveteli a káderképzés lényeges javítását. Az Oktatásügyi Minisztérium közreműködésével felül kell vizsgálnunk az oktatási terveket és a tanterveket, mégpedig elsősorban olyan értelemben, hogy növekedjék a termelési gyakorlat óraszáma, isskoláinkban oktassák az új technológiai eljárásokat és a programvezér- lésű gépek ismeretét. Még egyszer hangsúlyozni kívánjuk : feltétlenül növelni kell a termelési gyakorlat időtartamát, ismét kötelezővé kell tenni a diplomadolgozatot és vizsgát. Átfogó oktatási programunk megvalósítására csaknem kétszer annyit ruházunk be, mint az előző ötéves tervben ; 584 tantermet és csaknem 100 000 négyzetméter iskolaműhelyt adunk át rendeltetésének a tervidőszakban. A tanulók elszállásolási feltételeinek javulására vall a 15 300 internátus étkezdei hely ; ugyanitt említjük meg az átadásra kerülő 37 tornatermet. 1975-ben összesen 84 oktatási egységünk lesz, a többi között a bukaresti Nehézgépgyár iskolacsoportja, a fővárosi elektronikai iskolacsoport, a kolozsvári és a pitesti-i ipari líceum, a Rimnicu Vilcea-i és a slatinai szakmai iskola stb. Kétségtelen, hogy ilyen anyagi és főként emberi erőkkel a gépipar maradéktalanul teljesítheti az ötéves terv nagy feladatait, s jelentős részt vállalhat a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom, a modern Románia építéséből, hazánk nemzetközi hírnevének öregbítéséből. (Folytatás az 1. oldalról) végrehajtó bizottságainak elnökeivel, titkáraival és a könyvelőkkel — ugyancsak a tervjavaslat összeállítását megelőzően — e helységekre vonatkozó elképzeléseit. S mivel indokolt esetekben kérésükre módosított eredeti álláspontján, a tervek már ebben a fázisban jobban hozzáidomultak a sajátos helyi adottságokhoz. Tehát még mielőtt a megyei, majd a városi, illetve községi ülésszak elé kerültek volna jóváhagyás végett. Januárban, mindjárt a terv véglegesítése után, gyakorlatba ültetésének szinte első lépéseként az állandó bizottságok elnökeit, titkárait informálta a végrehajtó bizottság munkaterve főbb pontjairól. — Mi sem természetesebb ennél — fejtette ki Benkő János, a vb első alelnöke — hiszen a képviselők nem csupán választóik óhajainak továbbításával, a széles tömegek mozgósításával nyújtanak nekünk felbecsülhetetlen támogatást. Az állandó bizottságok feladatainkhoz kapcsolódó tanulmányai és értékes kezdeményezései éppen ilyen nélkülözhetetlenek számunkra. Szavai alátámasztására megemlít néhány olyan kérdést, amelyek jelenleg az állandó bizottságokat foglalkoztatják: a segesvári vízmű és a dicsőszentmártoni vízszűrőberendezés üzembe helyezését célzó előkészületek ellenőrzése, a város és községrendezési tervrajzok kivitelezési lehetőségeinek vizsgálata, az engedély nélküli építkezések problémájának felmérése. Később alkalmunk nyílt megtekinteni, átnézni jónéhány előbbi tanulmányt is. Közülük nem egy vetett fel figyelemre méltó kérdéseket, vagy szolgált éppen kiindulási pontjául részleges vagy teljes megoldásuknak. A helyi iparban a tégla és cserépgyárak, valamint a fafeldolgozó egységek gépparkjának „házilag“ történő fejlesztése lehetőségeit öszszefoglaló tanulmány indított el hasznos folyamatot, amely szellőztető berendezések előállításával egyben a munkakörülmények megjavítását is szolgálja. A női munkaerő nagyobb mértékű felhasználását célzó tanulmány pedig az otthoni foglalkoztatáson kívül rámutat a vállalatoknál kínálkozó vagy megteremthető feltételekre is. Ilyen tanulmányra alapozva készült el továbbá a falvak villamosításának ez évi terve, annak a 25 helységnek a kijelölése, ahol még az idén kigyúl a fény, vagy tovább fejlesztik a meglévő hálózatot. Ugyancsak az illetékes megyei állandó bizottság javaslatára került az idei tervbe a Radnót központja és vasútállomása közötti útszakasz aszfaltozása. A lakossággal való sokoldalú öszszeköttetésnek még elevenebb megnyilvánulása, hogy a végrehajtó bizottság tagjai az utóbbi időben nemcsak futó látogatásra, nemcsak informálódni mennek a városokba és a községekbe. Kiszállásaik jóval gyakoribbakká váltak és hosszabb ideig tartanak, hogy a tényleges munkába való bekapcsolódásukkal alaposabb tárgyismeret birtokában alkothassanak véleményt, nyújthassanak útbaigazítást. Januárban például csupán az elnök és az alelnökök 24 városi és községi ülésszak alkalmával töltöttek 2-3 napot tervszerűen kijelölt helységekben. Ilyenformán nem díszvendégei voltak az ülésszaknak, hanem részt vettek az előkészítésben, megvizsgálták a helyi problémákat, elbeszélgettek a képviselőkkel, az mtsz, a fogyasztási szövetkezet vezetőivel és az emberekkel. Másutt pedig a vb többi tagja, valamint a megyei néptanács felelős beosztású dolgozói cselekedtek hasonlóképpen. Az ilyen látogatások haszna leghamarabb nyilvánvalóan ezeken az ülésszakokon mutatkozott meg. Gazdagon gyümölcsözött azonban később is. A közvetlen kapcsolat során sok olyan kérdés is felmerült, amelyekben csak megyei szinten dönthettek, s valóban nem egyszer születtek később innen eredő intézkedések. Jónéhány községben felvetették például, hogy a közvilágítást ugyan megoldotta a villany bevezetése, az iskolát, a művelődési otthont, az orvosi rendelőt azonban nem kapcsolták be a hálózatba. A jogos óhajra a megyei vb számba vette ezeket az intézményeket, gondoskodott a műszaki dokumentáció elkészítéséről s még ebben az évben valamennyibe bevezetik a villanyt. Többek között Kisikland négy falujában három iskola és az óvoda, Leppenden és Dányán az iskola, Beresztelkén és Mikefalván az óvoda, Szengyelen a művelődési otthon világítását oldják meg. A közérdekű építkezésekre megszavazott — egyre növekvő — összegek felhasználása kapcsán szó esett arról is a falvakban, hogy tekintélyes részüket felemészti a megyei tervező intézetnél vagy a kisipari szövetkezetek tervező részlegénél készülő műszaki dokumentáció díja, emiatt kevesebb jut a kivitelezésre. A visszásságot gyorsan megszüntették. A megyei néptanács apparátusában létesítettek tervező részleget, amely teljesen ingyen állítja össze a dokumentációt és az építkezés műszaki ellenőrzését is elvégzi. A falvak gondjainak helyszíni megismerése olyan ötleteket is szült, amelyekre különben aligha bukkantak volna rá a megyei néptanács vezetői. Személyes közreműködésükkel teremtettek szoros öszszeköttetést több községi néptanács között, azonos célok elérésére, így vált lehetővé például Marosvécs, Magyaró és Marosoroszfalu lakosságának összefogásával a három község népét egyaránt szolgáló, 135 ezer lej értékű Maros-híd felépítése a gyalogosok számára. Évek óta nélkülözték — a múlt év decemberéig — mert egyik falu sem vállalta egymagában az elkészítését. Jelenleg a községek 1971—1975-ös távlati fejlesztési tervének összeállítását, a rendelkezésükre álló pénz- és más anyagi alapok felhasználását, a nagyobb munkák kijelölését segítik a helyi szervekkel együttműködve, a lakosság bevonásával a megyei vb tagjai. S egyidejűleg, a maguk tevékenységével együtt, az egész apparátus munkáját igyekeznek minden vonatkozásban tovább javítani. Erről mondotta Benkő János első alelnök a következőket : — Tisztában vagyunk vele, hogy reánk is teljes mértékben érvényes, amit Nicolae Ceaușescu elvtárs a februári plenárison megállapított a szocialista demokráciáról. Éspedig, hogy „az ilyen irányban eddig megvalósítottakat nem szabad maximális szintnek tekinteni, hanem ellenkezőleg, szakasznak, amely megnyitotta az útját annak, hogy szüntelenül tökéletesítsük és bővítsük a nép részvételének formáit az egész társadalom vezetésében.“ Ami bennünket illet, látjuk, tudjuk, hogy sok még a tennivalónk ebben a tekintetben. Többet kell tennünk mindenekelőtt saját határozataink, végzéseink végrehajtásának ellenőrzéséért, mert különben hatékonyságuk csökken. És egyebek között fel kell kutatnunk, meg kell szüntetnünk a megyétől a községekig a falvakig mindenütt a bürokrácia valamennyi megnyilvánulását, hogy valóban csorbítatlanul érvényesüljön a néptanácsi ügyintézés demokratizmusa. EGYÜTT A TÖMEGEKKEL A MAROS MEGYEI NÉPTANÁCS MUNKASTÍLUSÁRÓL FILMHÉT A PÁRTÉVFORDULÓ TISZTELETÉRE Vasárnap este kezdődött a román, filmhét a Patria moziban a Román Kommunista Párt félévszázados évfordulójának alkalmából. A Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság filmhálózati és filmterjesztési igazgatósága játék- és dokumentumfilmeket mutat be a kommunisták harcáról a szabadságért és igazságért, az új boldog élet megteremtéséért, tükrözve a szocialista rendszer építésében elért nagy eredményeinket. Vasárnap este a Várakozás című játékfilmet mutatták be, amelyet Horia Patrascu szövegkönyve nyomán Șerban Creangiu rendezett. Bemutatták még az Al. Sahia stúdió Emberek és acél Vajdahunyadon című dokumentumfilmjét, Al. Boiangiu rendezésében. ÉLÉNK VISSZHANGRA GAZDASÁGUNK IS MEGERŐSÖDIK Szövetkezetünk tagsága egyöntetű helyesléssel és örömmel fogadta a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának legutóbbi határozatát. A szövetkezeti tagok szociális helyzetének javítására hozott intézkedésekben a párt általi gondoskodás örömteli tényét látjuk. Olyan nagyfontosságú lépésről van szó, mint az, hogy az ország történetében először a szövetkezetekben dolgozó tagok is betegség esetén ingyenes kórházi kezelésben részesülhetnek és díjmentesen juthatnak hozzá a gyógyszerekhez is. Gazdaságunkban viszonylag magas az idős életkorú tagok száma. A munkában eltöltött évek után most nagyobb lehetőségünk lesz arra, hogy fürdőhelyen gyógykezeltessük magunkat, vagy éppen a nehéz munkák után pihenhessünk. Hasonló jelentőséggel bírnak a határozat azon pontjai, amelyek a szülési szabadság, illetve a gyermeksegély fizetésének bevezetésére vonatkoznak. Szövetkezetünk a megye közepesen fejlett egységei közé tartozik. Jóleső érzés arról beszámolni, hogy a termelési tervben foglalt intézkedések pontos végrehajtása garanciát nyújt nálunk is arra, hogy a szövetkezet maradéktalanul eleget tehessen, a határozatból származó kötelességeknek. Kóródi József, a szentivánlaborfalvi (Kovászna megye) mezőgazdasági termelőszövetkezet elnöke MINDANNYIUNK NEVÉBEN... Őszinte megelégedéssel, egyszerű szavakkal kifejezett helyesléssel fogadták falunkban a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának a határozatát, amely a termelőszövetkezetek tagjai életkörülményeinek javítását szolgálja. Az őszinte elismerés a gondoskodásnak szól, hogy államunk nagy figyelmet fordít az összes dolgozók, köztük a parasztság egészségének védelmére, anyagi jólétének emelésére. Bár előzetesen hallottam róla, nagy érdeklődéssel olvastam el az Előréből pártunk legutóbbi intézkedéseit, jóleső érzéssel vettem tudomásul a magam és a családom nevében, hogy a termelőszövetkezetben dolgozók ingyenes kórházi kezelésben és gyógyszerellátásban részesülnek. Falunkban eddig is jó volt az orvosi ellátás, a falu egészségét védi az orvosunk. Az új intézkedések még inkább lehetővé teszik, hogy minden falusi ember vigyázzon egészségére. Édesapámra gondolok, aki 67 éves, de még dolgozik a gazdaságban, és a munkatársaimra. A brigádomban Nagy Irén, Kovács Terka, jó munkások, aratás után szülnek. Kémeren az elsők között részesülnek fizetett szülési szabadságban. Iskolásgyermekemért pedig én is kapok fizetési pótlékot. Mindezekkel államunk érdekeltté tesz minden dolgozó parasztot. Csakis jó munkával fejezhetjük ki hálánkat. Gáli R. Dániel, a kémeri (Szilágy megye) mezőgazdasági termelőszövetkezet brigádosa KÉTFÉLE ÉLET EGY IGAZIÉRT (Folytatás az oldalról) jobb munkást foglalkoztatnak, mint az előző években. A gazdasági válság idején ezrek kerülnek,az utca el0. próbálnak máshol megélhetést keresni. BEFUTÓHÁZ Még az elvtársak közül is kevesen tudták akkor, hogy Benkő Ilonáék Szivárvány utca 5 szám alatt lévő lakása (ma Petru Maior utca) befutóház volt. Itt szálltak meg, itt vették fel a kapcsolatot a helybeli kommunistákkal a központból jött elvtársak. Megfordult ebben a lakásban Iosif Ranghel, Gheorghe Stoica, Józsa Béla és mások. Szigorúan titkosan, bizalmasan kezelték a háznak ezt a szerepét, olyannyira, hogy a családtagok sem tudták, mikor kit fogadnak a megadott jelszóval. Minden gyanút elkerülendő, Benkő Ilona kétféle életet élt. Egyet kifelé, egyet befelé — mint maga mondja. Rendszeresen eljárt a ,,fehér emberek“ társaságába, az újságíróklubba és más összejövetelekre. Nem egyszer egy ilyen összejövetel leple alatt sikerült megfelelő értesüléseket szereznie a másik életéhez, az igazihoz. — Igen emlékezetes számomra egy 1934-es találkozás. A munkásosztály grivicai nagy csatája után Szatmáron is sokan lebuktak. A megtorló szervek mindenkit figyeltek, gyakran tartottak házkutatásokat, a legnagyobb óvatosságra volt szükség. Mozgalmi ügyben jártam Kolozsváron, mikor a szatmári állomásra érkezve letartóztattak, megmotoztak. Semmi gyanúsat nem találtak, érthető módon tiltakoztam a motozásért. Bocsánatot kértek, s „udvariasságból“ haza akartak szállítani a lakásomra. Ezt mindenképpen el kellett kerülnöm. Azt válaszoltam, hogy a kellemetlenségek miatt sétára, friss levegőre van szükségem. Aztán a mellékutcákon hazasiettem. Négy, országosan körözött bukaresti elvtárs — köztük Ranghel és Gheorghe Stoica — várt otthon. Ha nem vagyok elég óvatos... Sikerült biztonságba helyezni az elvtársakat. — Milyen emlékek fűzik Józsa Bélához ? — Végtelenül közvetlen egyéniség volt. Szavaiból kiérződött, hogy a mozgalomért minden tettre készen áll, semmi sem drágább neki. Szenvedélyével, elhivatottságával, érveivel, higgadtságával roppant tudott hatni mindenkire. Külsőre igénytelen, szerény ember benyomását keltette. Mindig más és más öltözetben, maszkírozva jelent meg nálunk, olykor még az anyám se ismerte fel, aki enni és szállást adott neki... Ezek az öreg bútorok sok mindennek tanúi voltak, azért is ragaszkodom annyira hozzájuk. Itt van ez az üveges könyvszekrény! 1935-ben a sziguranca házkutatást tartott nálunk. A szekrény tetején volt egy hegedű, tokkal, benne a vegytinta, amit a börtönbe küldött rejtjeles üzenetek írására használtunk. Míg én a házkutatókkal voltam elfoglalva, addig nővérem eltűntette a vegytintát. Éppen jókor, mert az egyik titkosrendőrnek eszébe jutott, hogy benne egy Paganini veszett el s ki szeretné próbálni a hegedűt !... Ezen az íróasztalon vetettem papírra több levelet az elvtársaknak. Ez is egy darab az életemből... Az a portré még kiállításon is szerepelt annak idején, Erdős Pali készítette rólam a harmincas években. Akkor nem tetszett nekem túlságosan, meg is mondtam Palinak, ma sokkal inkább tetszik. Ezeken a nyikorgó székeken több harcostársam ült... A Petőfi-szobrocskát az egyik elvtárstól kaptam valamikor, születésnapi ajándékként... ELÉGETIK A BIZONYÍTÉKOKAT Olykor egy hajszálon múlott a lebukás. Hiába volt minden óvatosság, fortély, s elterelő „hadművelet”. Egy elfogott levél — a fedőnév ellenére — „megdönthetetlen“ bizonyítékként került a hatóságok kezébe. Már csak az írógép azonosítása hiányzott. Szerencsére a nyomozóknak nem jutott eszükbe : ezt az írógépet a javítóműhelyben is lehetne keresni! Mert az inkriminált vállalati írógépet Vera hetekig a műszerésznél tartotta javítás ürügyén. Ám a harmincas évek végén mind forróbbá válik a talaj Szatmáron az ő számára is, így a párt utasítására 1939-ben Máramarosszigetre költözik. A korabeli sajtó részletesen beszámol azokról az akciókról, amelyeket a szigeti kommunisták szerveztek, egyebek közt a bécsi döntés ellen. „Nem akarunk lecsatlakozni, nem kell Horthy" — Ilyen és ehhez hasonló szövegű röplapokkal volt teleragasztva a város 1940-ben. Ám hiába keresték a „tetteseket", a hatóságok nyilvántartásai szerint nem volt bizonyíték. — Idejében sikerült beépülnünk a helybeli rendőrségbe s egy ottani emberünkön keresztül még a ,,bevonulás“ előtt megszereztük a kommunistákról készült dossziékat és elégettük őket... 1941 tavaszán Kolozsváron találkoznom kellett volna Józsa Bélával, de már nem jöhetett el a megbeszélt helyre, nagyon figyelték minden lépését. Az öszszekötővel mégis sikerült felvennem a kapcsolatot. Üzenetet kaptam, hogy mit kell csinálnunk háború esetén, hogyan szervezzük Szigeten a szabotázs-akciókat, a partizántevékenységet. Gyorsírással egy cigarettapapírra jegyeztem a fontosabb pontokat. Nem sokkal később le kellett nyelnem ezt a papírt, mert házkutatást tartottak szigeti lakásunkon s a többi kommunistával együtt letartóztattak. S mennyi mindent kellett még lenyelnie Benkő Ilonának — a szó átvitt és igazi értelmében — a nagy ügy érdekében! 1942-ben újból letartóztatják, hosszantartó kínzásnak vetik alá s a hírhedt budapesti „könti" börtönbe zárják Kiszabadulása után Szigeten „persona non grata", gyorsan el kell tűnnie. Az avasi Bikszádra kerül a fűrészgyárba. Kiadási parancs érkezik Szigetről, de a jóindulatú Fóris igazgató nem adja ki, innen is távoznia kell. Egy közeli faluban, Terepen rejtőzik el a sokgyermekes Manila családnál. Majd a hegyekből leereszkedő partizánokkal ismét Bikszádra megy. Eleimet, ruhát szerez a partizánoknak és a munkásoknak, szervez, agitál. Újból Sziget következik ezernyi feladattal. Erősíteni a párt- és a szakszervezeti tevékenységet, a front ellátása, lerombolt hidak, üzemek felépítése... Aztán 1947- ben végre a kiindulópont, Szatmár. Annyi megpróbáltatás után békés, de nem nyugodt építőmunka. Mert a kommunistánál soha nem lehet megnyugvása, hisz az élet újabb és újabb megoldásra váró problémákat vet fel a döntő harc megvívása után is. Mesesánné Benkő Ilona kivette a részét abból a harcból is... ELŐRE 3. oldal AVATÁS Végre avatás. Elkészült egy komplexum, amely nagy is, modern is, és miért ne remélnénk, gazdaságos is. A tervek szerint évente 18 ezer bárány hízik majd a rácson. A rácson ? Nem kizárólag ott. E néhány sorral éppen a hizlalási módszer sajátosságát szeretnék kiemelni. Épült egy komplexum, amely, létesítményként modern, de a technológiában nem bízott mindent a gombnyomásra. A hagyományos módszer a legeltetés, a természettel való kapcsolat is egy lépcső maradt a hizlalási technológiában. A Hargita megyei szakvezetés a helyi körülményekkel számolt, amikor a parajdi szuperhizlalda gondolatát papírra vetette. A hizlalási ciklus első szakaszát a kis bárányok „nyaralókban“ töltik el. Szentpálon és Zetelakán, illetve a parajdi legelőkön félintenzív módszerrel (bőséges faabrak), az állomány túlzott koncentrálása nélkül történhet az alapozás. A második ciklus a rácsos komplexumi hizlalás. Ez lenne a módszer. Kiegészítve azzal, hogy a téli időszakban, amikor nincs bárány a komplexum számára (pontosabban : amíg nem tudnak bárányt biztosítani) a kiselejtezett juhokat javítsák fel. Hogy miként válik be, igazolják majd a számok. Reméljük, jól. A szakvezetés érdeme, vitán felüli érdeme viszont, hogy a másolás helyett helyit terveztetett. S a szakvezetés érdeme, hogy a hizlalda megszervezésénél a helyi igényekkel is számolt. A parajdi hizlalda kapacitásának csak töredéke lesz ugyanis exportbárány. Az igényeket felismerve, és az exportigények követelte szinten soksok húst kívánnak biztosítani a helyi ellátásra. A tény, vagyis a nagyszámú hízott bárány megoldja az exportfeladatok teljesítésénél eddig jelentkező nehézségeket, másrészt viszont a gyors értékesítés a jövedelmezőséget is megjavítja. Végeredményben tehát mindenki jól jár. Almási Gábor