Előre, 1971. június (25. évfolyam, 7328-7353. szám)
1971-06-01 / 7328. szám
ELŐRE 2. oldal SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT Kettős román sikerrel zárult a galaci ifjúsági teke EB Kiküldött munkatársunk tudósítása Galacon véget ért a 1. teke Európa-bajnokság, amely az i Otesius arénában kilenc ország, Ausztria, Csehszlovákia, Franciaország, Jugoszlávia, Magyarország, az NDK, az NSZK, Svédország és Románia legjobb ifjúsági tekézőit foglalkoztatta közel egy hétig. Az EB kettős román sikerrel zárult: női egyéniben — Zsizsik Ildikó révén — és női csapatban is mi szereztük meg az aranyérmet. A jelenlévő szakemberek nem győzték eleget dicsérni lányaink kimagasló szereplését. A két bajnoki cím valóban alapos felkészültségről tanúskodik. —A román női ifjúsági csapat — mondotta Hans Baum, az NSZK szakszövetségének elnöke — nemcsak hogy Európa legjobb ifjúsági együttese, de bármikor kemény ellenfele lehet nem egy nagyválogatottnak is. Sajnos, a fiúk már kevésbé bizonyítottak. Tudor Buzea tanítványai nem igazolták a hozzájuk fűzött reményeket. Nem is annyira azért, mert nem szerezték meg a még Nürnbergben beígért első helyet, de a kett klésve ezelőtti szint mögé estek vissza. Mindez komolyabb és odaadóbb munkára kell hogy ösztönözzön. Lengyel Sándor Steaua férfi kézilabda csapata hatodik bajnoki címét nyerte. A sorsdöntő Steaua - Dinamo összecsapáson a bajnokcsapatnak nemcsak az ellenféllel, de a csúszós, sáros talajjal is meg kellett küzdenie. Felvételünkön egy sáros, „csapzott" akció a mérkőzésről KÖRÜLTEKINTŐBB FELKÉSZÜLÉSI PROGRAMOT A BARÁTSÁG KUPA VÍVÓTORNA MARGÓJÁRA Hat napon át tartó csatározás után, a fővárosi Floreasca sportcsarnokban, befejeződött a hét ország részvételével megtartott Barátság Kupa vívótorna, a szocialista országok legjobbjainak vetélkedője, amely a jellegénél fogva főpróbának számított a júliusi világbajnokság előtt. A torna a szovjet versenyzők teljes sikerével zárult : mind a négy fegyvernemben — csapatban és egyéniben is — elsők lettek, azaz szám szerint nyolc bajnoki címet szereztek. A tények önmagukért beszélnek, s ezúttal minden kétséget kizáróan, a legreálisabban tükrözik az erőviszonyokat, az egész verseny lefolyását. A szovjet vívók magasan a legjobbak voltak, mind felkészültségben, mind tudásban előbbre voltak a többieknél. Sem a magyarok, sem a lengyelek, sem a mieink nem tudtak komoly ellenfelükké válni. A lengyelek és a magyarok második garnitúrájukkal, illetve utánpótlás csapatukkal vettek részt a tornán, s részben ezzel magyarázható, hogy a négyek vetélkedője csak időnként hozott igazán heves küzdelmet. A színvonallal, persze, azért nem volt baj. Az említett országokban a második vonalba tartozó vívók is világszínvonalon vívtak, sőt, nemegyszer majdnem meglepetést okoztak. Vívóink közül a legjobbak léptek pástra. Emiatt joggal vártunk jó szereplést. Ha a magyar és a lengyel szakemberek elmondhatják, hogy tisztességesen helytálltak, a tervet is túlteljesítették, mi nem lehetünk elégedettek. Vívóink közülük is elsősorban a tőrözők, formán alul szerepeltek. Ha válságról nem is beszélhetünk, határozottan nem volt megfelelő a formaidőzítés. A válogatott szakemberei az elmúlt félévben túlságosan igénybe vették a keret tagjait, az edzéseken megfeszített munka folyt, pihenő, megszakítás nélkül. Jellemző, hogy a tőrözők és a kardozók alighogy külföldi szereplésükről hazatértek, máris újabb erőpróbára készülhettek. A női tőrözők vasárnap még az országos bajnokság keretében is pástra léptek, jóllehet, néhány napra rá már a szocialista országok bajnoksága volt a küszöbön. A megszakítás nélküli versenyzés, a felgyülemlett fáradtság a legroszszabbkor éreztette hatását, amikor a leginkább szükség lett volna az összes erőtartalékok mozgósítására. És az eredmény ilyen körülmények között nem lehetett más : formahanyatlás minden szinten. Ezt a külföldi szakemberek is egyöntetűen megállapították. Dávid Sándor, a Népsport kiküldött munkatársa meg is jegyezte : „Több pihenőt kellett A VÉGSŐ RANGSOROK : Párbajtőr egyéni : 1. Paramonov (szovjet) — 4 gy. (holtverseny után); 2. Razolko (szovjet) 4 gy. (holtverseny után); 3. Meltzig (NDK) — 3 gy; 4. Krissz (szovjet) — 2 gy.; 5. Baragan (Románia) — 1 gy.; 6. Modzolevszki (szovjet) — 1 gy. Párbajtőr csapat : 1. Szovjetunió, 2. Magyarország, 3. NDK, 4. Románia, 5. Lengyelország. Női tőr csapat : 1. Szovjetunió, 2. Románia, 3. Magyarország, 4. Románia II. volna beiktatni a felkészülésbe. Mi az utánpótlás keretünkkel utaztunk Bukarestbe, el akartuk kerülni, hogy a legjobbak, a téves bírói ítéletek és az izgalmak miatt fölösleges energiaveszteségnek tegyék ki magukat.“ Hasonló szellemben gondolkoztak a lengyelek is. Különben érdekes, hogy a magyar szakemberek már a szocialista országok tornája előtt kijelölték a VB-n résztvevő válogatott kereteket. Persze, az is igaz, hogy mivel a Barátság Kupa vívótornát az idén nálunk rendezték meg, nagy hiba lett volna kihagyni a legjobbakat. Viszont ez a helyzet körültekintőbb felkészülési programot kívánt. Ezzel adósak maradtak szakembereink. A hatnapos, világbajnoki főpróbának szánt torna így váratlan eredménnyel, de ugyanakkor komoly tanulsággal végződött számunkra. A bécsi VB-ig több mint egy hónap van hátra. A szövetség célja az volt, hogy a torna eredményei alapján kijelölje az induló keretet. Hát, nagy hiba volna ezek után kitartani a kezdeti álláspont mellett. Az eredmények alapján néhány jó kézpességű vívót kellene kihagyni a válogatottból, csupán azért, mert a 11 Barátság Kupa tornára hullám- völgybe jutottak. Vívóink nincse- nek hullámvölgyben, csak pihenésre van szükségük. Időt kell hagyni számukra, hogy kipihenjék a fáradalmat, s a világbajnokságra ismét visszazökkenjenek a régi kerékvágásba. Ez kell hogy legyen a legfőbb tanulsága a szocialista országok vívóversenyének. Néhány szót végül a verseny utolsó két napjáról. Szombaton és vasárnap a párbajtőr egyéni és csapatversenyt, valamint a női tőr csapatbajnokságot bonyolították le. A szovjet vívók ezúttal is kitettek magukért , újabb három bajnoki címet szereztek. Női tőr válogatottunk tagjai valamivel jobban vívtak mint az egyéni küzdelmek során, legyőzték a magyarokat és az NDK csapatát, de súlyos vereséget szenvedtek a szovjetektől. Mégis rosszabb győzelemaránnyal szorultak a második helyre, mivel a szovjetek is vereséget szenvedtek a magyaroktól. Kary Albert Nem sok babér termelt vívóinknak a szocialista országok tornáján. A nyolcból egyetlen első helyet sem tudtak szerezni. Legjobb eredményük : egy második hely a női tőr csapatversenyen LABDARÚGÓ A-OSZTÁLY EREDMÉNYEK: Bakui Sport Club—Jiul 2—0 (0—0); Craiova- Universitatea—UTA 1— 0 (1—0); Steagul ro?u—Steaua 2— 1 (0—0); FC Argeș—Kolozsvári Universitatea 1—1 (0—0); Bukaresti Dinamo—Petrolul 2—2 (2—1); Temesvári CFR—Farul 0—0; Kolozsvári CFR—Rapid 3—1 (1—1); Progresul—P Politehnica 4—2 (1—0). A BAJNOKSÁG ÁLLÁSA: A KÖVETKEZŐ FORDULÓ MŰSORA: Konstancai Farul—Politehnica; Rapid—Steagul ro?u; Petrolul—Kolozsvári CFR; Jiul—Bukaresti Dinamo: Kolozsvári „U"—Cravai „U“; Steaua—FC Arges; UTA—Bakui Sport Club; Temesvári CFR — Progresul. Kevés ilyen viharos fordulóban volt részünk az idei bajnokságban, mint a vasárnapi. Két ízben is azzal fenyegetett bennünket, szurkolókat, s a csapatokat is, hogy mindent tisztáz,mindent elintéz, míg végülis maradt minden a régiben. Vagy mégsem? Nem egészen, mert a megszerzett vagy elvesztett pontok számtalan csapat, ember sorsát megszabják még akkor is, ha pillanatnyilag ez nem tűnik ki a táblázatból. Szombaton délután például gyakorlatilag be kellett volna hogy fejeződjön a Progresul haláltusája. Egy mentő kéz, a temesvári Bircescu játékvezetőévalamint testőreié, a Borosé és a Blauét azonban nem így akarta. De mi is történt? Álmos első félidő után, amelyet a fővárosiak domináltak (1:0 javukra), a második játékrészben váratlanul feltámadt a Poli, először Moldoveanu, majd Lupulescu le nagyszerű Befejeződött az országos tornászcsapatbajnokság. A férfiaknál a Bukaresti Dinamo, a nőknél a Ploiesti-i Petrolul szerezte meg a bajnoki címet .a A Roland Garros-i nemzetközi teniszversenyen Ilie Nastase bejutott a legjobb nyolc közé, ahol ellenfele a lengyel Tadeus Nowicki lesz. A francia nemzetközi bajnokság a TELEX STELEX 9 befejezése előtt a nemzetközi szövetség nagyárjáért folyó pontversenyben Ilie Nastase vezet 59 ponttal, a csehszlovák Jan Kodes előtt . Prágában befejeződött a labdarúgó UEFA torna.A döntőben Anglia és Portugália válogatottja mérkőzött. Az angolok 3:0-ra nyertek, s ezzel a torna győztesei lettek • Vasárnap több mérkőzésre került sor a labdarúgó Európa-bajnokság csoportmérkőzései keretében — Moszkvában: Szovjetunió— Spanyolország 2:1; Dublinben: Írország—Ausztria 1:4, Dinamó 20 13 7 5 41—20 33 Rapid 25 11 10 4 29—17 32 Craiovai „ü" 25 11 6 8 21—19 28 Farul 25 10 8 7 34—33 28 Petrolul 25 9 9 7 29—28 27 Steagul ro$u 25 11 5 9 21—21 27 Politehnica 25 11 4 10 39—33 26 Steaua 25 9 8 8 32—27 26 UTA 25 11 4 10 32—28 26 K-vári „U" 25 8 8 9 24—24 24 FC Arge? 25 8 8 9 32—32 24 Bakui SC 25 10 3 12 31—34 23 Kvári CFR 25 8 6 11 30—39 22 Jiul 25 9 3 13 21—29 21 Progresul 25 7 6 12 24—31 20 K vari CFR 25 5 3 17 15—40 13 KOSÁRLABDÁBAN IS MEGVAN A LEHETŐSÉG AZ ELŐRELÉPÉSRE SOS Noha kosárlabdában hosszú évek óta nincsenek kimagasló eredményeink, népszerűség szempontjából nálunk is a legkedveltebb sportágak közé tartozik. Egy bajnoki rangadó vagy nemzetközi találkozó nézőszáma gyakran vetekedik a kézilabda és a röplabda mérkőzések látogatottságával, jóllehet az utóbbiaknál lényegesen nagyobbak a hagyományok és a sikerek. A kosarazók színvonalát negyedik (nő), illetve hatodik (férfiak) hely jelzi az Európa-bajnokságok történetében, világbajnokságon és olimpián nem vettünk részt. A fenti helyezések azonban az eddigi legjobb eredményeket tükrözik, az átlagos teljesítmény ennél jóval mérsékeltebb. Mind a mai napig nem tudtunk felfejlődni a világszínvonalhoz, bár —más sportágakhoz viszonyítva — nem volt baj a tömegalappal sem. Évrőlévre sok tehetséges fiatal tűnt fel, ám a reménységek egy része valahol elsikkadt, míg mások — a hiányos felkészülés és felkészítés miatt — nem nőtték ki magukat igazán nagy egyéniségekké. A kosarazóknál sem új a megállapítás, hogy még mindig az „öregek" viszik a nehezét, azok, akik ma is nagy játékosoknak számítanak. Persze, a követelmények is magasak. A sportág sokoldalúságot kíván: testmagasságot, megtermettséget, alapos technikai képzettséget; korunk játékosainak nemcsak kosárra kell tudnia pontosan dobni, hanem a mezőnyben is helyt kell állnia. S a kettő között még jelentősek az eltolódások. A stagnálás okait azonban nem lehet ennyire leszűkíteni. A bajok forrása ennél jóval összetettebb. Kosárlabda-sportunk jelenlegi helyzetéről, a lemaradás okairól, a lehetőségekről, DAN NICULESCUVAL, a férfi válogatott edzőjével, e sportág egyik legismertebb szakemberével beszélgettünk el. — Milyen eredményeket értek el kosarazóink az elmúlt esztendőben? — A férfi válogatott két jelentős rendezvényen vett részt: az Universiadán és a Balkán-bajnokságon. A főiskolások fesztiválján a nagyok - Albu, Novac, Dragomirescu, Savu, Rühring — nélkül léptünk pályára, a fiatalok jutottak inkább szóhoz, azt akartuk, hogy minél több nemzetközi tapasztalatot szerezzenek. Többen közülük már helyet kaptak az idén a nagycsapatban, s általában kielégítő teljesítményt nyújtottak. A Balkán-bajnokságon — ellenfeleink neves együttesek voltak — már a legjobbak játszottak. Szereplésük nagyvonalakban megfelelt a várakozásnak. A klubcsapatok részére kiírt kontinentális tornákon már jóval gyengébben szerepeltünk. Amellett, hogy az első fordulók után kiestünk, s ez nem volt meglepetés, komoly hiányosságok is megmutatkoztak. Régiek és újabbak egyaránt. A legnagyobb hiányosságunk talán az, hogy nem rendelkezünk megfelelő fizikai adottságú magas játékosokkal, nemzetközi viszonylatban pedig napjainkban a kiváló adottságú és képességű magas játékosok dominálnak. A Szovjetunióban például a beállósok 2,16 méter körül mozognak, s a mezőnyjátékosokis meghaladják a két métert. Nekünk vannak jó mezőnyjátékosaink, a technikával sincs baj, külföldi szaktekintélyek is elismerően nyilatkoztak kosarazóink képzettségéről, csakhogy nincsenek magas játékosaink, akik felvehetnék a versenyt, mondjuk, a szovjetekkel vagy az olaszokkal. Egyszóval fordított a helyzet, mint másutt. — Milyen jelentősebb nemzetközi rendezvényekre kerül sor az idén ? — A katowicei sikeres szereplés után, ahol kiharcoltuk a részvételi jogot az Európa-bajnokság döntő tornájára, az idei esztendő legjelentősebb eseménye a szeptemberi, esseni EB lesz. Fő célkitűzésünk, természetesen, hogy tisztességesen helytálljunk, a tizenkettőből bejussunk a hatok tornájára, ami már komoly eredménynek számítana. A hátralévő mintegy három hónap alatt tehát az erre való felkészülés kerül előtérbe, majd a férfi és női, valamint az ifjúsági válogatottal részt veszünk a Balkán-bajnokságon is. A nemzetközi naptárt több barátságos találkozó és külföldi torna egészíti ki. — Nem tett említést a klubcsapatokról. Számukra mit ígér az idény ? — Egyelőre még nyitott a kérdés, hogy részt veszünk-e a BEK- és a KEK-tornák ezévi küzdelmein. Az OTST múlt évi ülésén elemezték klubcsapataink szereplését, a végkövetkeztetés az volt, felkészültségük nem megfelelő arra, hogy benevezzünk. Végleges határozat azonban nem született. — Mi a helyzet az országos bajnokságokban ? — Az előbbiek után magától adódik a válasz: a bajnoki címért folyó küzdelem — a férfiaknál és a nőknél egyaránt — két-három csapatra korlátozódik. Ez talán nem is volna nagy baj. Ám ezek is rendkívül szűk kerettel rendelkeznek, kevés a tehetséges játékos, s a legnagyobb baj, hogy a felkészülés is elégtelen. Az edzések nagy száma mellett inkább a minőségre kell összpontosítani, mert a mérkőzések alacsony színvonalúak, a találkozók zömében az eredmény, a győztes előre ismert. Némi előrelépést az új lebonyolítási rendszer hozott, a három-négy fordulós körmérkőzéses tornák növelték a játékosok erőnlétét, mivel nagyobb erőkifejtésre volt szükség. De itt is sok minden még javításra szorul. Olyan erős központok mint Marosvásárhely és Nagyvárad letűntek, csak vergődést látunk ezekben a városokban. Ezúton szeretném megkérdezni: miért? — Mivel magyarázza, hogy kosárlabdában az évek folyamán nem sikerült előretörnünk? — Paradoxálisan hangzik, de évről évre a fiatal tehetségek egész sora tűnik fel, akik mire beérnének, eltűnnek. Nem a véletlen műve ez! A sportiskolában azonnali eredményeket akarnak, nem a jövőnek nevelik a fiatalokat, hogy az edzők munkájáról ne is szóljunk. Hozzájárul ehhez az ortzági létesítmények hiánya, az elégtelen szervezés. S mivel nemzetközi szinten nincsenek eredményeink, csökken a sportág népszerűsége is. A tizenévesek inkább oda húzódnak, ahol lehetőséget is látnak. Nem ítélhetjük el őket. Nincsenek hagyományaink, s megteremteni nagyon nehéz. Jelenleg egy új hullám van feljövőben, nagyon sokan két méteren felüli, megtermett játékosok, talán lesz belőlük valami. — A válogatottban az utóbbi időben sok fiatal kapott helyet. — Igen, fiatalítottunk a férfiaknál és a nőknél is. A férfiaknál jelenleg egy idősebb és egy fiatalabb gárda alkotja a válogatott keretet, s az utóbbiak sokat fejlődtek az elmúlt év folyamán. Egyöntetű a vélemény, hogy ez a fiatal gárda nagy jövő előtt áll. Természetesen akad még csiszolni való elég, mindenekelőtt a magas játékosoknál. Ám ez az együttes véghezvitt néhány szép teljesítményt. Hiányzik azonban a tapasztalat és a kiegyensúlyozottság. Egyik mérkőzésen jól játszanak, a másikon szinte felismerhetetlenül gyengén. A csehszlovákok elleni kettős találkozón, az első mérkőzésen a hajrában visszaestek, a visszavágón már végig irányították a játékot. Katowicében — örömmel kellett megállapítanom — sokkal kiegyensúlyozottabban szerepeltek. — Merre tart jelenleg a kosárlabda, mint játékstílus fejlődése ? — Általános vonás nemcsak a kosárlabdában: sajátossá válik az atlétikus játék, dominál a megtermettség, a magasság és természetesen ehhez társulva a technika is nagy szerepet kap. A beállósok kéthárom évvel ezelőtt még nehézkesek voltak, a legtöbbször arra szorítkozott szerepük, hogy beálltak a palánk alá. Most sokkal technikásabbak, gyorsabbak. Nem agyagóriások, hanem aktív résztvevői a támadásoknak. Emiatt egyre inkább megfigyelhető a profi és az amatőr kosárjáték egymáshoz közeledése (kosárlabdában elterjedt a profeszszionizmus). Ma már az amatőröknél is egyre gyakoribb, mondhatnám, mindennapi a száz ponton felüli eredmény. És mindennek függvényeként egyszerűsödik a játék és mind nehezebb a felkészülés. Az új játékstílust mi is igyekszünk meghódítani, itt a lányoknál előbbre vagyunk, de a lemaradás az európai élvonalhoz viszonyítva így is megvan. Arra volna szükség, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk e sportágnak, hiszen népszerűségben rég ott vagyunk az élvonalban. — A követelményeket és a lehetőségeket figyelembe véve, lehet-e reményünk arra, hogy néhány éven belül kosárlabdában is előrelépjünk ? — A távlati lehetőség megvan. De előbb országos szinten kell tennünk valamit: biztosítsunk nagyobb lehetőséget a fiataloknak, hogy alkalmuk legyen minél több tapasztalatot szerezniük. Ajánlatos volna csökkenteni a részvevő csapatok számát az A-osztályban, s ezzel egyidőben növelni a körmérkőzéses tornákat. Ezáltal minden találkozó komoly erőpróbát jelentene, emelkedne a színvonal, s mindez meghozhatja az évek óta várt előrelépést. — Szándékosan maradt a végére utolsó kérdésünk: elégedett-e a katowicei selejtezőn mutatott játékkal ? — Az eredménnyel elégedett vagyok, a játékkal már kevésbé. A válogatott, mint csapat, egységes játékot nyújtott, de az erőnlét, az eredményesség és a beállósok terén sokat kell még javítanunk. Az együttes legjobbja Diaconescu volt, sem Albu, sem a többiek nem nyújtották azt, amire képesek. A már korábban felsorolt hiányosságok továbbra is léteznek, a siker ellenére sem hunyhatunk szemet fölöttük. Hiszen az igazi sikert a szigorú, kitartó és következetes munka hozhatja meg, örvendünk a sikernek és felmérjük feladatainkat. A fejlődés érdekében. Móra László mBmamaasssa^. - • : insamsmnmamm INTERJÚ DAN NICULESCU edzővel BAJNOK: A szurkolók és a szakemberek körében rendkívül nagy érdeklődés előzte meg a Steaua — Dinamo kézilabda rangadót. Érthetően, hiszen a bajnokság két titánjának küzdelme mindig heves, nívós technikai-taktikai összecsapásokat eredményezett. Két utolsó találkozójuk 5—5-ös, illetve 12—12-es döntetlennel végződött. A szombati mérkőzésig mindkét együttes öt-öt bajnoki címet szerzett, a mostani, tizenegyedik országos bajnokságban is végig nagy csatát vívtak egymással. A huszonhatodik fordulóig a katonacsapat egy ponttal (!) vezetett. És következett a huszonhetedik, a döntő csata, amelynek válaszolnia kellett az izgalmas kérdésre : ki lesz az új bajnok ? Sok minden a Steauának kedvezett. Több a válogatottja, a na gyobb rutinnal rendelkező játékosa , soraiban foglal helyet a román kézilabda egyik nagy egyénisége, Gruia. Igen ám, szóltak az ellenérvek, de a Dinamo kapuját Penu védi, aki már többször bebizonyította kivételes tudását. Számba kell venni azt is, hogy a Dinamót sütötte a becsvágy : az idén ő képviselje színeinket a BEK-tornán. Két legjobb kézilabda csapatunk találkozója ezúttal azonban nem örvendeztette meg a közönséget. Nemcsak azért, mert bőrig ázva szurkolta végig a mérkőzést, hanem több szempontból csúnya volt. „Mi a véleménye a találkozóról ?“ — kérdeztem az ott jelenlévő Simona Arghirt, női kézilabda válogatottunk tagját. „Hát... azt hiszem, nem ilyennel hódítottuk a STEAUA meg a sportszeretők ezreit a kézilabda számára" — szólt a válasz. Nem bizony ! Jellemző, hogy a Dinamót 12, míg a Steauát 4 perc büntetővel sújtották. A szabálytalanságok száma : Dinamo : 38, Steaua : 36 ! Persze, egy kis jóindulattal mindent a síkos pálya rovására lehetne írni. De sajnos, nem lehet. Időnként valóságos birkózás folyt a pályán ! Néztük a bordákba fúródó könyököket, a rohamozó mellének tartott, felhúzott vállakat és kérdeztük : ezek a játékosok szoktak egymás mellett és egymásért küzdeni a válogatottban . KÉZILABDA A Steaua 7—1 arányban győzött, a így megszerezte a hatodik országos bajnoki címet. „Miben látja sikerük magyarázatát ?“ Birtalan István, a katonacsapat játékosa csak néhány pillanat múlva válaszolt . „Nyugodtabban játszottunk, mert nekünk a döntetlen is elég lett volna...“ Találó válasz, hiszen technikailag-taktikailag nem múlta felül ellenfelét a katonacsapat. Sajnos, egyik játékos sem volt jobb társánál, egyik sem mutatott „minőségi“ játékot. S ez egyáltalán nem megnyugtató a válogatott jövőbeni szereplésének szempontjából. Még akkor sem, ha a pálya síkos volt ezen a találkozón.... Szekeres Lajos A HARC NEM ÉRT VÉGET. • A Dinamo pontelőnyhöz jutott, de vasárnap Petrozsényban játszik • Súlyos vereséget szenvedett a Rapid testvércsapatától • Becstelenség vagy hozzá nem értés . .. gólt..., s így 2:1 a vidékiek javára. Lett volna 3:1 is, de a játékvezető lesz lát, hogy a 71—72. percben ugyanazt elnézte a fővárosiaknak (Boros partjelző jelezte. Igaz, később letagadta), akik ha gólt nem is, de egy szögletet elértek a sokat vitatott pozícióból. Egy szögletet, amely fatális lett. A centerezésből a labda a kapu elé esett, a Progresul játékosai felismerték a nagyszerű alkalmat, lefogták az ellenfél kapusát (Biráescu továbbra sem lát semmit), többszörös lökdösődés, kezelés, tolakodási után valahogy becsúsztatják a hálóba a labdát és egyenlítenek. A Poli játékosai felháborodva a játékvezető indolenciáján, tiltakoznak, aminek a vége az lett (most már hallott ás látott Biráescu), hogy leküldte a pályáról Pálit... Az atrocitásoknak ezzel távolról sem volt végük: az idegességtől reszkető faliak több meggondolatlan szabálytalanságot vétenek, amelyekre a játékvezető elnéző magatartásáról felbíztatott fővárosiak ördögi kéjjel válaszolnak. S Biráescu ismét lát: leküldi Moldoveanut is (csak őt...) a pályáról. A kilenc vidéki játékos hősiesen harcolt, de a gólokat (ezek sem voltak teljesen szabályosak) már nem tudta elkerülni. Biráescu jóvoltából így a Progresul újabb két ingyen pontot kapott (egy pont ajándékban már Ploiesti-en részesültek), s úgy látszott, hogy a biztos áldozat Kolozsvári CFR, esetleg az idegenben játszó Jiul kerül a 15. helyre. Nem így történt. S éppen itt van a forduló szépsége! Kolozsváron (mindenki láthatta a tévében) nagyszerű harc után a CFR váratlan (főleg arányában) győzelmet aratott a címre törő Rapid ellen, s ezzel pillanatnyilag megszabadult a veszélytől. A két testvércsapat összecsapásának (amely távolról sem volt testvéri) a kolozsváriak megmenekülésén kívül látszólag ennél nagyobb következménye volt, mégpedig az, hogy a Rapid végleg elesik a címtől. A vasárnapi forduló azonban tovább szőtte meglepetéseit: a Petrolul, amely a múlt héten saját pályáján képtelen volt (vagy nem akart?) gólt lőni a Progresulnak, kétszer talált bele Constantinescu hálójába, és pontot rabolt a Dinamótól, amely így csak egy pontos előnyhöz jutott a Rapiddal szemben. S ez az egy pont nem sok, a Rapid ugyanis legközelebb a fővárosban játszik, míg a Dinamo a vasárnap vereséget szenvedett, 14. helyen álló Jiukhoz utazik... A harc tehát nem ért véget. Se a táblázat legfelső szintjén, se az alagsorában. Minden titok titok maradt. Részben Biráescu jóvoltából ... Bihari János 1971. JÜNIUS 1.« KEDD JÁSIN ^ körülmények úgy hozták , hogy a mai Sípunk Moszkvából hallatja hangját, de szerzőjének azzal a kívánságával, vajha meghallanák Csíkcsomortányban is, meg minden más helységben, ahol sportszerető emberek lapunkat olvassák, s ahol szerény, szokásos heti rovatunkat nem ugorják át közömbösen. Ugyanis ma egy nagy sportemberről van szerencsénk írni. Jasinról, aki mint az érdeklődök jól tudják, május 27-én a moszkvai Luzsnyiki stadionban végleg búcsút mondott az aktív labdarúgásnak. A mérkőzést önök is látták a tévében, a mi sajtónk is részletesen foglalkozott a búcsútalálkozóval, s ez alkalommal elmondtak mindent Jasinról, ezért mi most nem ismételjük meg ezeket, inkább csak arról szólnánk, hogyan viszonyult az eseményhez Moszkva. Éppen a találkozó napján érkeztünk a szovjet fővárosba, amikor mintha egész Moszkva forgalma a Luzsnyiki felé irányult volna. A hangulatot talán mindennél jobban érzékeltették az aznap megjelent újságok „Jasinanyagai". A Moszkovszkij Komszomolesz bő statisztikai anyagot közölt Jasin sportpályafutásáról közölte Müller, Dumitrache, Mazurkevics nyilatkozatait és végül a nap hősét is megszólaltatta , megköszönte a moszkvai fiataloknak a rengeteg levelet, táviratot, virágot, amelyet küldtek búcsújátéka alkalmával. Az Izvesztyija szovjet közéleti személyiségek nyilatkozatait közölte Jasinról és felidézte legnagyobb mérkőzéseit. A Trud „A mi Jasinunk" címmel rukkolt ki s mottóul még egy versidézetet is közölt Lebedev Kumacstól a harc szépségéről, felidézte hősünk gyermekkorát, sportkarrierjét, majd Jasin kezéről írt költői szárnyalással, mondván, SÍ, hogy íme negyven éves korára elfáradt ez a kéz, a sokezer autogramtól és a sokezer elismerő baráti kézszorítástól. Este későn az Izvesztyija szerkesztőségi épülete vitrinjeiben már a mérkőzés legszebb pillanatait megörökítő hatalmas fényképek vonzották a moszkvaiak százait ismét búcsúzni kedvencüktől. Ott álltunk mi is a tömegben, próbáltuk megfejteni a titkot, amellyel egy sportember ilyen óriási népszerűséget elérhet. Tudjuk, voltak sokan, majd minden kontinensen, akik látványosabb bravúrokat vittek végbe, akik kilókban, méterekben és tizedmásodpercekben is mérhető szenzációs eredményeket értek el, mégsem jutottak el a népszerűségnek és köztiszteletnek ilyen csúcsaira még megközelítőleg sem. És akkor ismét eszünkbe jutottak az aznapi újságok cikkei, amelyek felmérték az életútját. Jasin 404 hivatalos mérkőzésének fontosabb eseményeit; ez az út egyenesen, döccenők, foltok, kitérők nélkül vezetett a dicsőséghez. E negyven esztendős férfi egész sportpályafutása alatt a sportszerűség, tisztesség, szerénység példaképe volt mind a magánéletben, mind a pályán otthon és idegenben. Ennek az ünnepnek a fényét az adta meg, hogy a tapsban, amely Jasint illette élete utolsó mérkőzésén a világ minden részéből, ahol futballt játszanak, egyetlen felhang sem volt, külön örömünkre szolgált tehát, hogy a világválogatottban, amely két kontinens sportvilágának tiszteletét jött leróni Jasinnak, hazánk is képviselve volt. Jasin, mint ismeretes, a Moszkvai Dinamo klub tagja, ám a búcsúmérkőzésre a Luzsnyikiben a nemzetközi találkozók színhelyén került sor. Azon a napon gyalog sétáltunk hazafelé a Letiingradszki proszpekten, a Dinamó stadion mellett levő szálláshelyünkre. Akkor, a késő éjszakai órában fedeztük fel a stadion főárbocán a klubja zászlaját. Nekünk személy szerint az egész ünnepségből, amellyel a szovjet nép és az egész világ sportközvéleménye kedveskedett Jasinnak, ez a néma, egyszerű gesztus mondott legtöbbet és legkifejezőbbet. Moszkva, 1971 május. Barabás István RÖGBI Az A-osztályú rögbi-bajnokság IS fordulójában a következő eredmé nyék születtek: Bukaresti Grivija ro ?ie—Bukaresti Constructorul 14:0 Bukaresti Dinamo—Birladi Rulmen túl 11:0; Steaua—Bukaresti Rapid 9:3 Ia?i Politehnica—Szebeni CSM 11:3 Petrozsényi gtiinja—Konstancai Fa rul 5:3. P rongsport Dinamo—Petrolul x Steagul ro?u—Steaua 1 Kolozsvári CFR—Rapid 1 Bakui SC—Jiul 1 Craiovai „U‘‘—UTA 1 FC Arge?—Kolozsvári „U“ x Temesvári CFR—Farul x P. CFR—Galaci FC 1 Ceahlaul—Sp. studentesc x Galaci „Poli“—ASA x Resicai CSM—Nr. Olimpia 1 Aradi CFR—A. Minerul 1 Gloria—Vagonul x