Előre, 1971. június (25. évfolyam, 7328-7353. szám)

1971-06-01 / 7328. szám

ELŐRE 2. oldal SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT Kettős román sikerrel zárult a galaci ifjúsági teke EB Kiküldött munkatársunk tudósítása Galacon véget ért a 1­. teke Európa-bajnokság, amely az i Otesius arénában kilenc ország, Ausztria, Csehszlovákia, Franciaország, Ju­goszlávia, Magyarország, az NDK, az NSZK, Svédország és Románia legjobb ifjúsági tekézőit foglalkoztatta közel egy hétig. Az EB kettős román sikerrel zárult: női egyéniben — Zsizsik Ildikó révén — és női csapatban is mi szereztük meg az aranyérmet. A jelenlévő szakemberek nem győzték eleget dicsérni lányaink ki­magasló szereplését. A két bajnoki cím valóban alapos felkészültség­ről tanúskodik. —­­A román női ifjúsági csapat — mondotta Hans Baum, az NSZK szakszövetségének elnöke — nemcsak hogy Európa legjobb ifjúsági együttese, de bármikor kemény ellenfele lehet nem egy nagyváloga­tottnak is. Sajnos, a fiúk már kevésbé bizonyítottak. Tudor Buzea tanítványai nem igazolták a hozzájuk fűzött reményeket. Nem is annyira azért,­ mert nem szerezték meg a még Nürnbergben beígért első helyet, de a kett klés­ve ezelőtti szint mögé estek vissza. Mindez komolyabb és oda­­adóbb munkára kell hogy ösztönözzön. Lengyel Sándor Steaua férfi kézilabda csapata hatodik bajnoki címét nyerte. A sorsdön­tő Steaua - Dinamo összecsapáson a bajnokcsapatnak nemcsak az el­lenféllel, de a csúszós, sáros talajjal is meg kellett küzdenie. Felvételün­kön egy sáros, „csapzott" akció a mérkőzésről KÖRÜLTEKINTŐBB FELKÉSZÜLÉSI PROGRAMOT A BARÁTSÁG KUPA VÍVÓTORNA MARGÓJÁRA H­at napon át tartó csatá­rozás után, a fővárosi Floreasca sportcsarnok­ban, befejeződött a hé­t ország részvételével megtartott Barátság Ku­pa vívótorna, a szocialista orszá­gok legjobbjainak vetélkedője, a­­mely a jellegénél fogva főpróbának számított a júliusi világbajnokság előtt. A torna a szovjet versenyzők teljes sikerével zárult : mind a négy fegyvernemben — csapatban és egyéniben is — elsők lettek, azaz­­ szám szerint nyolc bajnoki címet szereztek. A tények önmagukért beszélnek, s ezúttal minden kétséget kizáróan, a legreálisabban tükrözik az erő­viszonyokat, az egész verseny lefo­lyását. A szovjet vívók magasan a legjobbak voltak, mind felkészült­ségben, mind tudásban előbbre vol­tak a többieknél. Sem a magyarok, sem a lengyelek, sem a mieink nem tudtak komoly ellenfelükké válni. A lengyelek és a magyarok máso­dik garnitúrájukkal, illetve után­pótlás csapatukkal vettek részt a tornán, s részben ezzel magyaráz­ható, hogy a négyek vetélkedője csak időnként hozott igazán heves küzdelmet. A színvonallal, persze, azért nem volt baj. Az említett or­szágokban a második vonalba tar­tozó vívók is világszínvonalon vív­tak, sőt, nemegyszer majdnem meg­lepetést okoztak. Vívóink közül a legjobbak lép­tek pástra. Emiatt joggal vártunk jó szereplést. Ha a magyar és a lengyel szakemberek elmondhatják, hogy tisztességesen helytálltak, a ter­vet is túlteljesítették, mi nem lehe­tünk elégedettek. Vívóink közülük is elsősorban a tőrözők, formán alul szerepeltek. Ha válságról nem is beszélhetünk, határozottan nem volt megfelelő a formaidőzítés. A válogatott szakemberei az elmúlt félévben túlságosan igénybe vették a keret tagjait, az edzéseken megfe­szített munka folyt, pihenő, meg­szakítás nélkül. Jellemző, hogy a tőrözők és a kardozók alighogy kül­földi szereplésükről hazatértek, máris újabb erőpróbára készülhet­tek. A női tőrözők vasárnap még az országos bajnokság keretében is pástra léptek, jóllehet, néhány nap­ra rá már a szocialista országok bajnoksága volt a küszöbön. A megszakítás nélküli versenyzés, a felgyülemlett fáradtság a legrosz­­szabbkor éreztette hatását, amikor a leginkább szükség lett volna az összes erőtartalékok mozgósítására. És az eredmény ilyen körülmények között nem lehetett más : formaha­nyatlás minden szinten. Ezt a kül­földi szakemberek is egyöntetűen megállapították. Dávid Sándor, a Népsport kiküldött munkatársa meg is jegyezte : „Több pihenőt kellett A VÉGSŐ RANGSOROK : Párbajtőr egyéni : 1. Paramonov (szovjet) — 4 gy. (holtverseny után); 2. Razolko (szovjet) 4­ gy. (holtverseny után); 3. Meltzig (NDK) — 3 gy; 4. Krissz (szovjet) — 2 gy.; 5. Baragan (Románia) — 1 gy.; 6. Modzolevszki (szovjet) — 1 gy. Párbajtőr csapat : 1. Szovjetunió, 2. Magyarország, 3. NDK, 4. Ro­mánia, 5. Lengyelország. Női tőr csapat : 1. Szovjetunió, 2. Románia, 3. Magyarország, 4. Románia II. volna beiktatni a felkészülésbe. Mi az utánpótlás keretünkkel utaz­tunk Bukarestbe, el akartuk kerül­ni, hogy a legjobbak, a téves bírói ítéletek és az izgalmak miatt fölös­leges energiaveszteségnek tegyék ki magukat.“ Hasonló szellemben gon­dolkoztak a lengyelek is. Különben érdekes, hogy a magyar szakembe­rek már a szocialista országok tor­nája előtt kijelölték a VB-n részt­vevő válogatott kereteket. Persze, az is igaz, hogy mivel a Barátság Kupa vívótornát az idén nálunk rendezték meg, nagy hiba lett volna kihagyni a legjobbakat. Viszont ez a helyzet körültekintőbb felkészülési programot kívánt. Ezzel adósak maradtak szakembereink. A hatnapos, világbajnoki főpróbá­nak szánt torna így váratlan ered­ménnyel, de ugyanakkor komoly tanulsággal végződött számunkra. A bécsi VB-ig több mint egy hó­nap van hátra. A szövetség célja az volt, hogy a torna eredményei alap­ján kijelölje az induló keretet. Hát, nagy hiba volna ezek után kitar­tani a kezdeti álláspont mellett. Az eredmények alapján néhány jó kéz­­­pességű vívót kellene kihagyni a­­ válogatottból, csupán azért, mert a 11 Barátság Kupa tornára hullám-­­ völgybe jutottak. Vívóink nincse-­­ nek hullámvölgyben, csak pihenésre van szükségük. Időt kell hagyni számukra, hogy kipihenjék a fára­dalmat, s a világbajnokságra ismét visszazökkenjenek a régi kerékvá­gásba. Ez kell hogy legyen a leg­főbb tanulsága a szocialista orszá­gok vívóversenyének. Néhány szót végül a verseny utol­só két napjáról. Szombaton és va­sárnap a párbajtőr egyéni és csa­patversenyt, valamint a női tőr csapatbajnokságot bonyolították le. A szovjet vívók ezúttal is kitettek magukért , újabb három bajnoki címet szereztek. Női tőr válogatot­tunk tagjai valamivel jobban vív­tak mint az egyéni küzdelmek so­rán, legyőzték a magyarokat és az NDK csapatát, de súlyos vereséget szenvedtek a szovjetektől. Mégis rosszabb győzelemaránnyal szorul­tak a második helyre, mivel a szov­jetek is vereséget szenvedtek a ma­gyaroktól. Kary Albert Nem sok babér termelt vívóinknak a szocialista országok tornáján. A nyolcból egyetlen első helyet sem tudtak szerezni. Legjobb eredmé­­nyük : egy második hely a női tőr csapatversenyen LABDARÚGÓ A-OSZTÁLY EREDMÉNYEK: Bakui Sport Club—Jiul 2—0 (0—0); Craiova- Universitatea—UTA 1— 0 (1—0); Steagul ro?u—Steaua 2— 1 (0—0); FC Argeș—Kolozsvári Universitatea 1—1 (0—0); Buka­resti Dinamo—Petrolul 2—2 (2—1); Temesvári CFR—Farul 0—0; Ko­lozsvári CFR—Rapid 3—1 (1—1); Progresul—P Politehnica 4—2 (1—0). A BAJNOKSÁG ÁLLÁSA: A KÖVETKEZŐ FORDULÓ MŰSORA: Konstancai Farul—Politehnica; Rapid—Steagul ro?u; Petrolul—Ko­lozsvári CFR; Jiul—Bukaresti Di­namo: Kolozsvári „U"—Cra­­vai „U“; Steaua—FC Arges; UTA—Ba­kui Sport Club; Temesvári CFR — Progresul. Kevés ilyen viharos fordulóban volt részünk az idei bajnokságban, mint a vasárnapi. Két ízben is azzal fe­nyegetett bennünket, szurkolókat, s a csapatokat is, hogy mindent tisztáz,­­mindent elintéz, míg végülis maradt minden a régiben. Vagy mégsem? Nem egészen, m­ert a megszerzett vagy elvesztett pontok számtalan csapat, ember sorsát megszabják még akkor is, ha pillanatnyilag ez nem tűnik ki a táblázatból. Szomba­ton délután például gyakorlatilag be kellett volna hogy fejeződjön a Progresul haláltusája. Egy mentő kéz, a temesvári Bircescu játékvezetőé­­valamint testőreié, a Borosé és a Blauét azonban nem így akarta. De mi is történt? Álmos első félidő után, amelyet a fővárosiak domináltak (1:0 javukra), a második játékrészben váratlanul feltámadt a Poli, először Moldovea­­nu, majd Lupulescu le nagyszerű Befejeződött az országos tornász­csapatbajnokság. A férfiaknál a Bukaresti Dinamo, a nőknél a Plo­­iesti-i Petrolul szerezte meg a baj­noki címet .a A Roland Garros-i nem­zetközi teniszversenyen Ilie Nastase bejutott a legjobb nyolc közé, ahol ellenfele a lengyel Tadeus Nowicki lesz. A francia nemzetközi bajnokság a TELEX S­TELEX 9 befejezése előtt a nemzetközi szövet­ség nagyárjáért folyó pontversenyben Ilie Nastase vezet 59 ponttal, a cseh­szlovák Jan Kodes előtt . Prágában befejeződött a labdarúgó U­EFA tor­na.A döntőben Anglia és Portugália válogatottja mérkőzött. Az angolok 3:0-ra nyertek, s ezzel a torna győz­tesei lettek • Vasárnap több mér­kőzésre került sor a labdarúgó Euró­pa-bajnokság csoportmérkőzései kere­tében — Moszkvában: Szovjetunió— Spanyolország 2:1; Dublinben: Íror­szág—Ausztria 1:4, Dinamó 20 13 7 5 41—20 33 Rapid 25 11 10 4 29—17 32 Craiovai „ü" 25 11 6 8 21—19 28 Farul 25 10 8 7 34—33 28 Petrolul 25 9 9 7 29—28 27 Steagul ro$u 25 11 5 9 21—21 27 Politehnica 25 11 4 10 39—33 26 Steaua 25 9 8 8 32—27 26 UTA 25 11 4 10 32—28 26 K-vári „U" 25 8 8 9 24—24 24 FC Arge­? 25 8 8 9 32—32 24 Bakui SC 25 10 3 12 31—34 23 K­vári CFR 25 8 6 11 30—39 22 Jiul 25 9 3 13 21—29 21 Progresul 25 7 6 12 24—31 20 K­ vari CFR 25 5 3 17 15—40 13 KOSÁRLABDÁBAN IS MEGVAN A LEHETŐSÉG AZ ELŐRELÉPÉSRE SOS Noha kosárlabdában hosszú évek óta nincsenek kimagasló ered­ményeink, népszerűség szempontjából nálunk is a legkedveltebb sportágak közé tartozik. Egy bajnoki rangadó vagy nemzetközi ta­lálkozó nézőszáma gyakran vetekedik a kézilabda és a röplabda mérkőzések látogatottságával, jóllehet az utóbbiaknál lényegesen nagyobbak a hagyományok és a sikerek. A kosarazók színvonalát negyedik (nő), illetve hatodik (férfiak) hely jelzi az Európa-bajnoksá­­gok történetében, világbajnokságon és olimpián nem vettünk részt. A fenti helyezések azonban az eddigi legjobb eredményeket tükrö­zik, az átlagos teljesítmény ennél jóval mérsékeltebb. Mind a mai napig nem tudtunk felfejlődni a világszínvonalhoz, bár —más sport­ágakhoz viszonyítva — nem volt baj a tömegalappal sem. Évről­­évre sok tehetséges fiatal tűnt fel, ám a reménységek egy része va­lahol elsikkadt, míg mások — a hiányos felkészülés és felkészítés miatt — nem nőtték ki magukat igazán nagy egyéniségekké. A ko­­sarazóknál sem új a megállapítás, hogy még mindig az „öregek" viszik a nehezét, azok, akik ma is nagy játékosoknak számítanak. Persze, a követelmények is magasak. A sportág sokoldalúságot­ kí­ván: testmagasságot, megtermettséget, alapos technikai képzettséget; korunk játékosainak nemcsak kosárra kell tudnia pontosan dobni, hanem a mezőnyben is helyt kell állnia. S a kettő között még jelen­tősek az eltolódások. A stagnálás okait azonban nem lehet ennyire leszűkíteni. A bajok forrása ennél jóval összetettebb. Kosárlabda-sportunk jelenlegi helyzetéről, a lemaradás okairól, a lehetőségekről, DAN NICULESCUVAL, a férfi válogatott edzőjével, e sportág egyik legismertebb szakemberével beszélgettünk el. — Milyen eredményeket értek el kosarazóink az elmúlt esztendő­ben? — A férfi válogatott két jelentős rendezvényen vett részt: az Uni­­versiadán és a Balkán-bajnoksá­gon. A főiskolások fesztiválján a nagyok - Albu, Novac, Dragomires­­cu, Savu, Rühring — nélkül léptünk pályára, a fiatalok jutottak inkább szóhoz, azt akartuk, hogy minél több nemzetközi tapasztalatot szerezze­nek. Többen közülük már helyet kaptak az idén a nagycsapatban, s általában kielégítő teljesítményt nyújtottak. A Balkán-bajnokságon — ellenfeleink neves együttesek vol­tak — már a legjobbak játszottak. Szereplésük nagyvonalakban meg­felelt a várakozásnak. A klubcsapatok részére kiírt kon­tinentális tornákon már jóval gyen­gébben szerepeltünk. Amellett, hogy az első fordulók után kies­tünk, s ez nem volt meglepetés, ko­moly hiányosságok is megmutatkoz­tak. Régiek és újabbak egyaránt. A legnagyobb hiányosságunk talán az, hogy nem rendelkezünk megfe­lelő fizikai adottságú magas játé­kosokkal, nemzetközi viszonylatban pedig napjainkban a kiváló adott­ságú és képességű magas já­tékosok dominálnak. A Szovjet­unióban például a beállósok 2,16 méter körül mozognak, s a mezőnyjátékosok­­is meghalad­ják a két métert. Nekünk vannak jó mezőnyjátékosaink, a techniká­val sincs baj, külföldi szaktekinté­lyek is elismerően nyilatkoztak ko­sarazóink képzettségéről, csakhogy nincsenek magas játékosaink, akik felvehetnék a versenyt, mondjuk, a szovjetekkel vagy az olaszokkal. Egyszóval fordított a helyzet, mint másutt. — Milyen jelentősebb nemzet­közi rendezvényekre kerül sor az idén ? — A katowicei sikeres szereplés után, ahol kiharcoltuk a részvételi jogot az Európa-bajnokság döntő tornájára, az idei esztendő legjelen­tősebb eseménye a szeptemberi, esseni EB lesz. Fő célkitűzésünk, természetesen, hogy tisztességesen helytálljunk, a tizenkettőből bejus­sunk a hatok tornájára, ami már komoly eredménynek számítana. A hátralévő mintegy három hónap alatt tehát az erre való felkészülés kerül előtérbe, majd a férfi és női, valamint az ifjúsági válogatottal részt veszünk a Balkán-bajnokságon is. A nemzetközi naptárt több ba­rátságos találkozó és külföldi torna egészíti ki. — Nem tett említést a klubcsa­patokról. Számukra mit ígér az idény ? — Egyelőre még nyitott a kérdés, hogy részt veszünk-e a BEK- és a KEK-tornák ezévi küzdelmein. Az OTST múlt évi ülésén elemezték klubcsapataink szereplését, a vég­következtetés az volt, felkészültsé­gük nem megfelelő arra, hogy be­nevezzünk. Végleges határozat azon­ban nem született. — Mi a helyzet az országos baj­nokságokban ? — Az előbbiek után magától adó­dik a válasz: a bajnoki címért folyó küzdelem — a férfiaknál és a nők­nél egyaránt — két-három csapatra korlátozódik. Ez talán nem is volna nagy baj. Ám ezek is rendkívül szűk kerettel rendelkeznek, kevés a tehetséges játékos, s a legnagyobb baj, hogy a felkészülés is elégte­len. Az edzések nagy száma mellett inkább a minőségre kell összpon­tosítani,­­ mert a mérkőzések ala­csony színvonalúak, a találkozók zömében az eredmény, a győztes előre ismert. Némi előrelépést az új lebonyolítási rendszer hozott, a há­rom-négy fordulós körmérkőzéses tornák növelték a játékosok erőnlé­tét, mivel nagyobb erőkifejtésre volt szükség. De itt is sok minden még javításra szorul. Olyan erős közpon­tok mint Marosvásárhely és Nagy­várad letűntek, csak vergődést lá­tunk ezekben a városokban. Ezúton szeretném megkérdezni: miért? — Mivel magyarázza, hogy ko­sárlabdában az évek folyamán nem sikerült előretörnünk? — Paradoxálisan hangzik, de év­ről évre a fiatal tehetségek egész sora tűnik fel, akik mire beérnének, eltűnnek. Nem a véletlen műve ez! A sportiskolában azonnali ered­ményeket akarnak, nem a jövőnek nevelik a fiatalokat, hogy az edzők munkájáról ne is szóljunk. Hozzá­járul ehhez az ortzági létesítmények hiánya, az elégtelen szervezés. S mi­vel nemzetközi szinten nincsenek eredményeink, csökken a sportág népszerűsége is. A tizenévesek in­kább oda húzódnak, ahol lehetősé­get is látnak. Nem ítélhetjük el őket. Nincsenek hagyományaink, s megteremteni nagyon nehéz. Jelen­leg egy új hullám van feljövőben, nagyon sokan két méteren felüli, megtermett játékosok, talán lesz be­lőlük valami. — A válogatottban az utóbbi időben sok fiatal kapott helyet. — Igen, fiatalítottunk a férfiak­nál és a nőknél is. A férfiaknál je­lenleg egy idősebb és egy fiatalabb gárda alkotja a válogatott keretet, s az utóbbiak sokat fejlődtek az el­múlt év folyamán. Egyöntetű a vé­lemény, hogy ez a fiatal gárda nagy jövő előtt áll. Természetesen akad még csiszolni való elég, mindenek­előtt a magas játékosoknál. Ám ez az együttes véghezvitt néhány szép teljesítményt. Hiányzik azonban a tapasztalat és a kiegyensúlyozott­ság. Egyik mérkőzésen jól játsza­nak, a másikon szinte felismerhe­­tetlenül gyengén. A csehszlovákok elleni kettős találkozón, az első mérkőzésen a hajrában visszaestek, a visszavágón már végig irányítot­ták a játékot. Katowicében — öröm­mel kellett megállapítanom — sok­kal kiegyensúlyozottabban szere­peltek. — Merre tart jelenleg a kosár­labda, mint játékstílus fejlődése ? — Általános vonás nemcsak a ko­sárlabdában: sajátossá válik az at­­létikus játék, dominál a megter­­mettség, a magasság és természete­sen ehhez társulva a technika is nagy szerepet kap. A beállósok két­­három évvel ezelőtt még nehézke­sek voltak, a legtöbbször arra szo­rítkozott szerepük, hogy beálltak a palánk alá. Most sokkal techniká­­sabbak, gyorsabbak. Nem agyag­óriások, hanem aktív résztvevői a támadásoknak. Emiatt egyre inkább megfigyelhető a profi és az amatőr kosárjáték egymáshoz közeledése (kosárlabdában elterjedt a profesz­­szionizmus). Ma már az amatőrök­nél is egyre gyakoribb, mondhat­nám, mindennapi a száz ponton fe­lüli eredmény. És mindennek függ­vényeként egyszerűsödik a játék és mind nehezebb a felkészülés. Az új játékstílust mi is igyekszünk meghódítani, itt a lányoknál előbb­re vagyunk, de a lemaradás az eu­rópai élvonalhoz viszonyítva így is megvan. Arra volna szükség, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk e sportágnak, hiszen népszerűségben rég ott vagyunk az élvonalban. — A követelményeket és a lehe­tőségeket figyelembe véve, lehet-e reményünk arra, hogy néhány éven belül kosárlabdában is elő­relépjünk ? — A távlati lehetőség megvan. De előbb országos szinten kell ten­nünk valamit: biztosítsunk nagyobb lehetőséget a fiataloknak, hogy al­kalmuk legyen minél több tapaszta­latot szerezniük. Ajánlatos volna csökkenteni a részvevő csapatok számát az A-osztályban, s ezzel egyidőben növelni a körmérkőzéses tornákat. Ezáltal minden találkozó komoly erőpróbát jelentene, emel­kedne a színvonal, s mindez meg­hozhatja az évek óta várt előre­lépést. — Szándékosan maradt a végé­re utolsó kérdésünk: elégedett-e a katowicei selejtezőn mutatott já­tékkal ? — Az eredménnyel elégedett va­gyok, a játékkal már kevésbé. A válogatott, mint csapat, egységes játékot nyújtott, de az erőnlét, az eredményesség és a beállósok terén sokat kell még javítanunk. Az együttes legjobbja Diaconescu volt, sem Albu, sem a többiek nem nyúj­tották azt, amire képesek. A már korábban felsorolt hiányosságok to­vábbra is léteznek, a siker ellenére sem hunyhatunk szemet fölöttük. Hiszen az igazi sikert a szigorú, ki­tartó és következetes munka hoz­hatja meg, örvendünk a sikernek és felmérjük feladatainkat. A fejlő­dés érdekében. Móra László mBmamaasssa^. - • : insamsmnmamm INTERJÚ DAN NICULESCU edzővel BAJNOK: A szurkolók és a szakemberek körében rendkívül nagy érdeklő­dés előzte meg a Steaua — Dinamo kézilabda rangadót. Érthetően, hi­szen a bajnokság két titánjának küzdelme mindig heves, nívós technikai-taktikai összecsapásokat eredményezett. Két utolsó találko­zójuk 5—5-ös, illetve 12—12-es döntetlennel végződött. A szombati mérkőzésig mindkét együttes öt-öt bajnoki címet szerzett, a mostani, tizenegyedik országos bajnokság­ban is végig nagy csatát vívtak egymással. A huszonhatodik for­dulóig a katonacsapat egy pont­tal (!) vezetett. És következett a huszonhetedik, a döntő csata, a­­melynek válaszolnia kellett az iz­galmas kérdésre : ki lesz az új baj­nok ? Sok minden a Steauának kedve­zett. Több a válogatottja, a na­ gyobb rutinnal rendelkező játéko­sa , soraiban foglal helyet a román kézilabda egyik nagy egyénisége, Gruia. Igen ám, szóltak az ellenér­vek, de a Dinamo kapuját Penu védi, aki már többször bebizonyí­totta kivételes tudását. Számba kell venni azt is, hogy a Dinamót sütötte a becsvágy : az idén ő képviselje színeinket a BEK-tor­­nán. Két legjobb kézilabda csapatunk találkozója ezúttal azonban nem örvendeztette meg a közönséget. Nemcsak azért, mert bőrig ázva szurkolta végig a mérkőzést, ha­nem­­ több szempontból csúnya volt. „Mi a véleménye a találko­zóról ?“ — kérdeztem az ott jelen­lévő Simona Arghirt, női kézilab­da válogatottunk tagját. „Hát... azt hiszem, nem ilyennel hódítottuk a STEAUA meg a sportszeretők ezreit a kézi­labda számára" — szólt a válasz. Nem bizony ! Jellemző, hogy a Di­namót 12, míg a Steauát 4 perc büntetővel sújtották. A szabályta­lanságok száma : Dinamo : 38, Steaua : 36 ! Persze, egy kis jóin­dulattal mindent a síkos pálya ro­­vására lehetne írni. De sajnos, nem lehet. Időnként valóságos bir­kózás folyt a pályán ! Néztük a bordákba fúródó könyököket, a ro­hamozó mellének tartott, felhúzott vállakat és kérdeztük : ezek a já­tékosok szoktak egymás mellett és egymásért küzdeni a válogatott­ban . KÉZILABDA A Steaua 7—1 arányban győzött, a így megszerezte a hatodik or­szágos bajnoki címet. „Miben lát­ja sikerük magyarázatát ?“ Birta­­lan István, a katonacsapat játéko­sa csak néhány pillanat múlva vá­laszolt . „Nyugodtabban játszot­tunk, mert nekünk a döntetlen is elég lett volna...“ Találó válasz, hiszen technikai­­lag-taktikailag nem múlta felül el­lenfelét a katonacsapat. Sajnos, egyik játékos sem volt jobb társá­nál, egyik sem mutatott „minősé­gi“ játékot. S ez egyáltalán nem megnyugtató a válogatott jövőbeni szereplésének szempontjából. Még akkor sem, ha a pálya síkos volt ezen a találkozón.... Szekeres Lajos A HARC NEM ÉRT VÉGET. • A Dinamo pontelőnyhöz jutott, de vasárnap Pet­­rozsényban játszik • Súlyos vereséget szenvedett a Rapid testvércsapatától • Becstelenség vagy hoz­zá nem értés . .. gólt..., s így 2:1 a vidékiek javára. Lett volna 3:1 is, de a játékvezető lesz lát, hogy a 71—72. percben ugyanazt elnézte a fővárosiaknak (Boros partjelző jelezte. Igaz, később letagadta), akik ha gólt nem is, de egy szögletet elértek a sokat vitatott pozícióból. Egy szögletet, amely fa­tális lett. A centerezésből a labda a kapu elé esett, a Progresul játékosai felismerték a nagyszerű alkalmat, lefogták az ellenfél kapusát (Biráescu továbbra sem lát semmit), többszörös lökdösődés, kezelés, tolakodási után valahogy becsúsztatják a hálóba a labdát és egyenlítenek. A Poli játé­kosai felháborodva a játékvezető in­dolenciáján, tiltakoznak, aminek a vége az lett (most már hallott ás lá­tott Biráescu), hogy leküldte a pá­lyáról Pálit... Az atrocitásoknak ez­zel távolról sem volt végük: az ide­gességtől reszkető faliak több meg­gondolatlan szabálytalanságot véte­nek, amelyekre a játékvezető elnéző magatartásáról felbíztatott fővárosiak ördögi kéjjel válaszolnak. S Biráescu ismét lát: leküldi Moldoveanut is (csak őt...) a pályáról. A kilenc vi­déki játékos hősiesen harcolt, de a gólokat (ezek sem voltak teljesen szabályosak) már nem tudta elkerül­ni. Biráescu jóvoltából így a Progre­sul újabb két ingyen pontot kapott (egy pont ajándékban már Ploiesti-en részesültek), s úgy látszott, hogy a biztos áldozat Kolozsvári CFR, eset­leg az idegenben játszó Jiul kerül a 15. helyre. Nem így történt. S éppen itt van a forduló szépsége! Kolozsváron (mindenki láthatta a tévében) nagyszerű harc után a CFR váratlan (főleg arányában) győzel­met aratott a címre törő Rapid el­len, s ezzel pillanatnyilag megsza­badult a veszélytől. A két testvér­csapat összecsapásának (amely tá­volról sem volt testvéri) a kolozs­váriak megmenekülésén kívül látszó­lag ennél nagyobb következménye volt, mégpedig az, hogy a Rapid végleg elesik a címtől. A vasárna­pi forduló azonban tovább szőtte meglepetéseit: a Petrolul, amely a múlt héten saját pályáján képtelen volt (vagy nem akart?) gólt lőni a Progresulnak, kétszer talált bele Constantinescu hálójába, és pontot rabolt a Dinamótól, amely így csak egy pontos előnyhöz jutott a Ra­piddal szemben. S ez az egy pont nem sok, a Rapid ugyanis legköze­lebb a fővárosban játszik, míg a Dinamo a vasárnap vereséget szen­vedett, 14. helyen álló Jiukhoz uta­zik... A harc tehát nem ért véget. Se a táblázat legfelső szintjén, se az alagsorában. Minden titok titok maradt. Részben Biráescu jóvoltá­ból ... Bihari János 1971. JÜNIUS 1.« KEDD JÁSIN ^ körülmények úgy hozták ,­ hogy a mai Sípunk Moszkvából hallatja hang­ját, de szerzőjének azzal a kí­vánságával, vajha meghallanák Csíkcsomortányban is, meg min­den más helységben, ahol sport­­szerető emberek lapunkat olvas­sák, s ahol szerény, szokásos heti rovatunkat nem ugorják át kö­zömbösen. Ugyanis ma egy nagy sport­emberről van szerencsénk írni. Jasinról, aki mint az érdeklődök jól tudják, május 27-én a moszk­vai Luzsnyiki stadionban végleg búcsút mondott az aktív labda­rúgásnak. A mérkőzést önök is látták a tévében, a mi sajtónk is részle­tesen foglalkozott a búcsútalál­kozóval, s ez alkalommal elmond­tak mindent Jasinról, ezért mi most nem ismételjük meg eze­ket, inkább csak arról szólnánk, hogyan viszonyult az esemény­hez Moszkva. Éppen a találkozó napján ér­keztünk a szovjet fővárosba, a­­mikor mintha egész Moszkva forgalma a Luzsnyiki felé irá­nyult volna. A hangulatot talán mindennél jobban érzékeltették az aznap megjelent újságok „Jasin­­anyagai". A Moszkovszkij Kom­­szomolesz bő statisztikai anyagot közölt Jasin sportpályafutásáról közölte Müller, Dumitrache, Ma­zurkevics nyilatkozatait és végül a nap hősét is megszólaltatta , megköszönte a moszkvai fiata­loknak a rengeteg levelet, táv­iratot, virágot, amelyet küldtek búcsújátéka alkalmával. Az Iz­vesztyija szovjet közéleti sze­mélyiségek nyilatkozatait kö­zölte Jasinról és felidézte legna­gyobb mérkőzéseit. A Trud „A mi Jasinunk" címmel rukkolt ki s mottóul még egy versidéze­tet is közölt Lebedev Kumacstól a harc szépségéről, felidézte hő­sünk gyermekkorát, sport­kar­rierjét, majd Jasin kezéről írt költői szárnyalással, mondván, SÍ, hogy íme negyven éves korára elfáradt ez a kéz, a sokezer au­togramtól és a sokezer elismerő baráti kézszorítástól. Este későn az Izvesztyija szer­kesztőségi épülete vitrinjeiben már a mérkőzés legszebb pilla­natait megörökítő hatalmas fény­képek vonzották a moszkvaiak százait ismét búcsúzni kedven­cüktől. Ott álltunk mi is a tö­megben, próbáltuk megfejteni a titkot, amellyel egy sportember ilyen óriási népszerűséget elér­het. Tudjuk, voltak sokan, majd minden kontinensen, akik látvá­nyosabb bravúrokat vittek vég­be, akik kilókban, méterekben és tizedmásodpercekben is mérhető szenzációs eredményeket értek el, mégsem jutottak el a népsze­rűségnek és köztiszteletnek ilyen csúcsaira még megközelítőleg sem. És akkor ismét eszünkbe jutottak az aznapi újságok cik­kei, amelyek felmérték az élet­útját. Jasin 404 hivatalos mér­kőzésének fontosabb eseményeit; ez az út egyenesen, döccenők, foltok, kitérők nélkül vezetett a dicsőséghez. E negyven esztendős férfi egész sportpályafutása alatt a sportszerűség, tisztesség, sze­rénység példaképe volt mind a magánéletben, mind a pályán otthon és idegenben. Ennek az ünnepnek a fényét az adta meg, hogy a tapsban, amely Jasint il­lette élete utolsó mérkőzésén a világ minden részéből, ahol fut­ballt játszanak, egyetlen fel­hang sem volt, külön örömünkre szolgált tehát, hogy a világválo­gatottban, amely két kontinens sportvilágának tiszteletét jött le­róni Jasinnak, hazánk is képvi­selve volt. Jasin, mint ismeretes, a Moszk­vai Dinamo klub tagja, ám a búcsúmérkőzésre a Luzsnyikiben a nemzetközi találkozók színhe­lyén került sor. Azon a napon gyalog sétáltunk hazafelé a Le­­tiingradszki proszpekten, a Dina­mó stadion mellett levő szállás­helyünkre. Akkor, a késő éjsza­kai órában fedeztük fel a sta­dion főárbocán a klubja zász­laját. Nekünk személy sze­rint az egész ünnepségből, amellyel a szovjet nép és az egész világ sportközvéleménye kedveskedett Jasinnak, ez a né­ma, egyszerű gesztus mondott legtöbbet és legkifejezőbbet. Moszkva, 1971 május. Barabás István RÖGBI Az A-osztályú rögbi-bajnokság IS fordulójában a következő eredmé nyék születtek: Bukaresti Grivija ro ?ie—Bukaresti Constructorul 14:0 Bukaresti Dinamo—Birladi Rulmen túl 11:0; Steaua—Bukaresti Rapid 9:3 Ia?i Politehnica—Szebeni CSM 11:3 Petrozsényi gtiinja—Konstancai Fa rul 5:3. P rongsport Dinamo—Petrolul x Steagul ro?u—Steaua 1 Kolozsvári CFR—Rapid 1 Bakui SC—Jiul 1 Craiovai „U‘‘—UTA 1 FC Arge?—Kolozsvári „U“ x Temesvári CFR—Farul x P. CFR—Galaci FC 1 Ceahlaul—Sp. studentesc x Galaci „Poli“—ASA x Resicai CSM—Nr. Olimpia 1 Aradi CFR—A. Minerul 1 Gloria—Vagonul x

Next