Előre, 1971. szeptember (25. évfolyam, 7407-7432. szám)

1971-09-15 / 7419. szám

ELŐRE 2. oldal MŰVELŐDÉS BESZÉLGETÉS SAVEL STIOPUL FILMRENDEZŐVEL, , KALAND A TENGERPARTON című filmje forgatása közben — Hangsúlyozottan intellektuális alkatú rendező létére kalandfilmet forgat életében először. Mi vonzotta ehhez a műfajhoz ? — Annak a lehetősége, hogy valami mást, újat, egyebet csináljak, mint eddig, valamit, ami élettapasztalatomtól, gondolatvilágomtól eltér. Nem különbet, vagy alábbvalót, csak eltérőt. Mert a minőség a munka minőségén múlik. És abból, amit a közönségnek csinálunk, semmit sem tekinthetünk mellékesnek, alsóbbrendűnek ; munkánkat nem végezhetjük képességeink, tudásunk legmagasabb szintjén alul. — Szenvedélyes kalandregényolvasó volt-e kamaszkorában? Hogyan emlékszik ma ilyen természetű olvasmányaira ? — A film forgatására nézve semmi fontossága ennek, az eredmény nem a rendező érdeklődési körétől, csak képességeitől és munkakészségétől függ, attól, hogy pontosan érezzen meg és közvetítsen egy sajátos helyzetet, atmoszférát, cselekményt, lelkiállapotot, bármilyen műfajban. Véletlenül azonban kamaszkoromban nagy szenvedéllye s titokban szégyenkezve olvastam a kalandregényeket, mivel a magamfajta jótanulóknak nem illett ilyesmit olvasni. Azt hiszem mégis, hogy kiegészítette valahogy belső valómat, élményvilágomat a rendkívüli, a feszültségekkel és meglepetésekkel teljes történetek olvasása. Aztán, igen hosszú időre abbahagytam, s csak az utóbbi időben, körülbelül egy éve kezdtem újraolvasásukhoz, tisztán kikapcsolódási céllal, sőt, altató helyett nyúlok hozzájuk. A véletlen hozta úgy, hogy éppen most ajánlották fel: — más terveimet félretéve — forgatnám le ezt a filmet, örömmel vállaltam, mivel azt hittem, szórakoztatni, pihentetni fog. Csak munka közben jöttem rá, hogy a műfaj nagyon is nagy igényű, és sokoldalú követelményeket támaszt, főként műszaki, anyagi, szervezési vonatkozásban. Annyira, hogy hallatlanul nehéz munka áll előttem. — Mi határozza meg egy ilyen, végeredményben szórakoztató célzatú kalandfilm művészi minőségét? — A művészetben, ha már művészetről beszélünk, a konfliktus minősége kizárólag annak erkölcsi tartalmán múlik ; ezek szerint, a cselekménynek is, amelyből a konfliktus fakad, legyenek erkölcsi rugói, amelyeknek humanista tartalma igazolja aztán a film művészi értékét. — Mint szocialista elkötelezettségű művész, a kalandfilm forgatása közben milyen művészi normákat tart szem előtt ? — A kalandfilm rendezője nem kap felmentést az ítélet igazságainak, az árnyalt részletezésnek, az apró finomságokon múló ábrázolási pontosságnak, egyszóval a művészi hitelnek a kötelezettsége alól, ami bármilyen témakör, problémafelvetés hatásos, meggyőző művészi kivitelezésének az előfeltétele. A kalandfilmek hősei általában magukkal ragadják az ifjú nézőt, még ha a hős életkörülményei, céljai időben és térben távol is esnek tőlünk. Az azonosulást és ezen keresztül a nevelő hatást azonban nyilván fokozza, ha a hős eszményei közel állnak a nézőéhez. A kommunista művésznek kézenfekvő, hogy visszanyúljon saját munkásmozgalmi hagyományainkhoz, s azokból merítsen izgalmas történeteket. — A haladásért folytatott harc hazai története, századunkban közelebbről a szocializmus győzelemreviteléért vívott küzdelem, nem egyszer produkált valóban izgalmas, fordulatokban bővelkedő mozzanatokat. Számos, ma igen komoly, felelős funkciót betöltő tudós, politikus tud olyan történeteket mesélni negyedszázad előtti ifjúságából, melyek a legelevenebb fantáziájú kalandregény-írókat is lázba hoznák. Talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy modernkori történelmünk hiteles művészi feldolgozása nem is képzelhető el a kaland-műfaj kihagyásával. Filmem főszerepében Florin Piersic okvetlenül meghódítja majd a közönség rokonszenvét, s mindenek előtt a fiatalokét. Olyan típust tudott formálni, amely mind megjelenésével, mind szellemével, a legnemesebb törekvéseket testesíti meg. Az általa ábrázolt kommunista kémelhárító tiszt valódi modern hős, fiatalságunk eszményképe lehet. Florin Piersic finom érzékkel tudja hitelesíteni a helyzeteket, tetteket, s ez nem csak verhetetlen személyi varázsán múlik, hanem azon is, hogy minden ízében kitűnő színész. — Mi a tét ebben a filmben ? Filmünk hősének az a feladata, hogy biztosítsa néhány tudós munkájához a szükséges nyugalmat míg az ország fejlődése szempontjából fontos tervezeten dolgoznak. Ez, szerintem, nagy és fontos tét, hiszen a szocialista haza zavartalan fejlődéséről, építőmunkánk biztonságáról van szó. — Új utat talált magának ebben a műfajban, vagy pedig megmarad a kitaposott ösvényeken ? — Nem tagadom, hogy élvezem a még friss kísérletet és nem utasítanám vissza a következő ajánlatot azonos műfajban, annál is inkább, hogy sajátos kifejezési lehetőségek merültek fel előttem. Az egész munkaközösség, amelylyel hosszú idő óta együttműködök, önzetlen odaadással dolgozik : Ion Anton, az igényes operatőr, Harry Maiorovici, a vérbeli filmzeneszerző, Leonid Strabun hangmérnök, értékes munkatársam , Remus Nasta segédrendező, de a díszlettervező, Giulio Tincu, a jelmeztervező, Nelly Merola, a vágó, Iulia Gabrea, mind lankadatlan kedvvel követnek a kalandfilm ösvényein. — A zene csupán aláfestés, vagy aktív szereplő is lesz ? — Maiorovics ihletett és modern muzsikája három remek táncdallal is hozzá fog járulni a film remélt sikeréhez, annál is inkább, mert Corina Chiriac adja elő ezeket, a maga összetéveszthetetlen, vonzó stílusában. Ez a fiatal művésznő szerintem az egyik legtehetségesebb és legeredetibb hazai táncdalénekesnő, az irodalmi dizőz kvalitásai sem hiányoznak belőle, színésznőként pedig olyan művészi intelligenciáról tett tanúságot filmezés közben, aminek alapján szép karriernek nézhet elébe. Halász Anna Múzeum Lenau szülőházában Lenauheim, a gazdag és virágzó bánáti község, újabb vonzerőhöz jutott. Habár nem a legjobban az útviszonyok, ezer és ezer ember keresi fel ezeken a borongás nyárvégi napokon. Nikolaus Lenau, a jeles romantikus költő szülőfaluját. Ámde nemcsak az iránta tanúsított kegyelet vezeti ide a környékbeli falvak, városok lakóit, sőt az ország távolabbi vidékeiről vagy éppenséggel külföldről érkezett turistákat. A költő szülőházában, az emlékmúzeum közvetlen szomszédságában, a Bánáti Múzeum védnöksége alatt megnyílt a Bánáti Svábok Néprajzi Múzeuma. Az etnográfiai múzeum létrehozását a német nemzetiségű dolgozók Temes megyei tanácsa, annak elnöke, Nikolaus Berwanger kezdeményezte, azzal a céllal, hogy tárgyi emlékek szemléltessék a bánsági svábok életmódját, viseletét, szokásait, s tükrözzék azt a bensőséges kapcsolatot, amely a romániai német nemzetiségűeket a hazai földhöz fűzi. Az elképzelés széleskörű összefogással valósult meg: felhívást tettek közzé a temesvári német nyelvű újságban, amelyben adományozásra szólították fel mindazokat, akik régi, múzeális értékű, nagyszüleik, vagy távoli őseik gazdaságából származó tárgyakkal rendelkeznek. Ugyanakkor felkérték a német nemzetiségűek által is lakott falvakat, hogy megadott próbababa méretre készítsék el a helyi női és férfi népviseletet reprezentáló mintaöltözékeket. A felhívás nyomán valóságos tömegmozgalom indult, amely a sváb lakosság mély hazaszeretetéből, a népi hagyományok iránti tiszteletéből táplálkozott. Értékes tárgyakat felkínáló levelek százai érkeztek a Neue Banater Zeitung szerkesztőségébe, s nemsokára kezdtek érkezni a sváb népviseletbe öltöztetett babák is, noha az utóbbiak tetemes anyagi áldozatokat követeltek. A reprezentatív népviseletek előállítása érdekében a művelődési otthonokban munkacsoportokat alakítottak, gyűjtéseket rendeztek, felkutatták a legrégibb emlékeket s csak ezután kezdtek hozzá a ruhák varrásához és hímzéséhez. Az így elkészített miniatűr népviseleti darabok szépségükkel híven tükrözik a hímző-varró asszonyok hozzáértését, művészi ízlését, odaadását. Áldozatos munkájuk elismerése abban állott, hogy nevük megjelent a helyi lap hasábjain. Lenauheim község, a múzeum gazdája, a maga módján igyekezett mindent megtenni, hogy megfelelő keretet biztosítson az állandó kiállításhoz. Alfred Mühlroth, a községi néptanács elnöke, Ilie Girdan, a községi pártbizottság titkára, Viorel Uibaru, a mezőgazdasági termelőszövetkezet elnöke mindent megtett, hogy a kiszemelt épületet renoválják, megfelelőképpen berendezzék. A múzeális anyag elrendezését a német nemzetiségű dolgozók Temes megyei tanácsa mellett működő néprajzi kutatócsoport végezte, amelynek tagjai már összeállították a bánáti német lakosság népművészetének könyvészeti anyagát, számos népköltészeti és etnográfiai cikket, tanulmányt közöltek, leginkább a Neue Banater Zeitung hasábjain. Hans Spech gyarmatai történelemtanár, Annemarie Podlipny-Hehn, a Bánáti Múzeum kutatója és Luzian Geier, a Neue Banater Zeitung szerkesztője vezette konkrétan a korszerű tudományos és módszertani igényeknek minden szempontból megfelelő munkát Lenauheimban. A lenauheimi néprajzi múzeum nyolc helyiségből áll. Négy szobában egy XIX. századi sváb parasztgazdaság tárgyait, eszközeit mutatják be. A korabeli bútorokkal berendezett konyhában látható egy fából készített „mosógép", egy vasalófa, számos háztartási eszköz, a kamrát köcsögök díszítik. A lakószobában ott a bölcső, mellette egy 1821- ben készített festett ágy. A díszszoba régi parasztbútorokkal van berendezve. Mindegyik helyiséget ősi kerámiatárgyak, varottasok is népi festők képei teszik vonzóvá. Még a falat is régi stílusban festették ki a lenauheimi mesterek az egyik szobafestőnél talált egykori minták alapján. Két szobát a sváb népviseletbe öltöztetett ti pár baba foglalja el. Búcsúmenetben sorakoznak egymás mögé, s ezáltal egyben szemléltetik a svábok jellegzetes népi ünnepének a hangulatát is. A menetet az elkövetkező hetek, hónapok folyamán újabb párok fogják kiegészíteni. Egy másik helyiségben fennmaradt eredeti sváb öltözeteket állítottak ki. Ezeknek egy része a Bánáti Múzeum tulajdonát képezi, nagyobb része pedig a bánáti német lakosság adománya. Az utolsó helyiségben érdekes háztartási, háziipari tárgyak kerültek kiállításra ; egy eredeti egérfogó, egy kenderfeldolgozásra szolgáló gép, egy szövőszék stb. A múzeum termeit járva őszinte tiszteletet érez a látogató a bánáti sváb lakosság gazdag népművészeti hagyományai iránt, s azok iránt — számuk több százra emelkedik —, akik önkéntes munkával, önzetlen adakozással, ügyszeretettel ezt a múzeumot létrehozták. A szülőföldhöz való határtalan ragaszkodás fejeződik ki ebben a múzeumban, amely a bánáti emberek testvériségének gyönyörű példája. Nicolaus Lenau szülőfaluja, az emlékház szomszédságában berendezett néprajzi múzeumnak köszönhetően is. Bánát turisztikai térképén is jellegzetes színfoltot képvisel. Wilhelm Junesch T NEAGOE BASARAB HALÁLÁNAK , JIJV. 450. ÉVFORDULÓJÁRA A ROMÁN KULTÚRA NAGY ÉPÍTŐJE Irgovistében 450 esztendővel ezelőtt halt meg Neagoe Basarab havasalföldi fejedelem, a román kultúra egyik kima-gasló alakja. Ez a fejedelem méltó utóda volt a Basarabok uralkodói házának, amelyet I. Basarab alapított. Akárcsak ükapját, Neagoe Basarabot is a román nép legendák övezte fiai között tartják számon a krónikások. Nem a hadi fegyvertényekkel, hanem a béke biztosításával vívta ki népének megbecsülését. Hiszen a béke teremtette meg azt a kedvező lehetőséget, hogy nagy horderejű kulturális tevékenységet fejtsen ki az országban. Olyan uralkodóként tartják számon a havasalföldi krónikák, aki „valamennyi szomszédjával békében élt". Diplomáciai kapcsolatokat teremtett Velencével, a Vatikánnal, Lengyelországgal, s miközben a török birodalom bizalmát élvezte, jó viszonyt épített ki a szomszédos Magyarországgal is. Miután ésszerű külpolitikájával békés körülményeket teremtett Havasalföld számára, Neagoe Basarab figyelmét a kultúra és a művészet fejlesztésére összpontosította. A fejedelmi székhely olyan építészeti remekművel gazdagodott Neagoe Basarab uralkodása idején, amely méltóképpen kiegészíti az Arges völgyének szépséges természeti tájait. A Curtea de Arges-i kolostorra gondolunk. A történelmi műemlék alapkövét trónralépésének esztendejében — 1512-ben — rakta le, de csak 1517-ben kerülhetett sor a felavatására. A kolostort Manóié mester emelte. A legenda is ebben az időszakban született, és a nép zseniális alkotóív művészetének szimbóluma lett. Kiváló építészként mutatja be ez a népballada Manóié mestert, aki bejárta a Közel-Keletet és ott ismerkedett meg az építőművészet fortélyaival, az arab és örmény díszítőelemekkel, amelyeket az argesi kolostor építésénél mesterien alkalmazott. Erről tanúskodik a kolostor templomi bejáratának alapja és boltozata. Ami a kolostor műépítészeti koncepcióját illeti, ma sem lehet pontosan megállapítani, hogy mi az, ami Neagoe Basarabtól származik, és mi az, amit Manóié mester építő zsenialitása adott hozzá. A nép szájhagyományaiban megőrzött legenda szerint Neagoe Basarab maga is Isztambulban, Szelim pasa udvarában sajátította el az építészet tudományát s a szultántól személyes megbízatást kapott arra, hogy a török birodalom fővárosában egy mecsetet emeljen. A krónika megjegyzi, hogy Necgoe Basarab apró arany szögekből almát készített, amelyet igazgyöngyökkel és drágakövekkel ékesített, s ezzel díszítette a nuceti Szent Demeter kolostor ikonját. S ha mindehhez hozzászámítjuk a kőszobrokat, a sírfeliratokat,kat, amelyek között véletlenül sem akad két egyforma — és amelyek Weit szász mester ragyogó munkáját dicsérik —,akkor értjük csak meg igazán, hogy milyen páratlan művészi értékű feudális kori műemlék az argesi kolostor. A korabeli műértők, és mindazok, akik tanulmányozták ezt az építészeti remekművet, egyöntetű elragadtatással nyilatkoznak róla. Gavril Proful, az Athosz-hegyi kolostor egyik legjelesebb főnöke, aki sok más műemléket látott életében, azt mondotta róla, hogy „nem olyan monumentális, mint az, amelyet Salamon király emelt Szion gyülekezetének, s nem is akkora, mint a Szent Szófia bazilika, amelyet Jusztiniánusz császár építtetett, de szépségben felülmúlja ezeket". Havasalföld krónikája szerint „szerte a világon párját ritkítja" ez az építészeti remekmű. A krónika alapítóját és mestereit így dicséri: „boldog, aki létrehozta, boldog, aki kivitelezte". Reissenberger német utazó, aki 1860-ban megtekintette az építményt, nem annyira díszítésének finomságát, mint inkább műépítészeti szépségét dicsérte. Nézete szerint „az arányai tökéletesek és csak az ókori templomok hasonlíthatók hozzá. A formák tökéletes harmóniájának benyomását kelti mindazokban, akik látták ezt az építészeti gyöngyszemet. Az emberi szellem sehol sem talál olyasmit, ami kiigazításra szorulna rajta, semmiből sincs túl sok vagy túlságosan kevés rajta", így tehát az olyannyira jellemző eredetiségénél fogva egyedülálló remekmű, mely semmivel sem marad azok mögött az építészeti remekművek mögött, amelyek más európai városokat díszítenek. „A Curtea de Argeș-i templom — mondotta Xenopol híres történész —, amelyet egy ismeretlen zseni alkotott, mindörökké elbűvölő műemlék marad számunkra". Neagoe Basarab, akit szüntelenül foglalkoztatott a mű- és kulturális emlékek megőrzésének gondolata, hozzájárult Brassó bolgárszegi negyede iskoláinak építéséhez, Tismana és Cozia kolostorának építéséhez, a târgoviștei mitropoliai katedrális restaurálásához, egy új templom építéséhez ugyanitt, stb. A fejedelem építtette újjá a Sf. Afanasie templomot. Gavril Proful emlékiratainak zárósoraiban ezeket írja Neagoe Basarab fejedelemről: „A legnagyobb alapító volt". Pénzadományokkal járult hozzá különböző kulturális intézmények alapításához. Ugyanakkor nem feledkezhetük meg arról sem, hogy az ő idejében és anyagi támogatásával jelent meg két kiadásban a tirgovistei nyomdában a szláv nyelvű evangélium (Evangheliarul). Említik a dokumentumok azt is, hogy a fejedelem értett a műbírálathoz. Portréja is arra vall, hogy éleselméjű, intelligens ember volt. A festmény kidomborítja finom arcvonásait, értelmet sugárzó tekintetét. Ami személyes műveltségét illeti, erről hű képet kapunk fiához, Teodosiehez intézett intelmeiből. Noha kétségek merültek fel azon szövegek hitelességével kapcsolatban, amelyeket a tesszáliai Meteora kolostor levéltárában találtak meg, ez a mű igen értékes dokumentum. Miután összevetették a különböző kópiákat és elemezték a kéziratot, kitűnt, hogy annak mégis Neagoe Basarab fejedelem a szerzője. A nemzetközi bizantinológiai kongresszuson, amely ezekben a napokban zajlott le Bukarestben, Leandrosz Vramusszisz görög tudós véglegesen bebizonyította Neagoe Basarab tanításainak hitelességét és azt, hogy e könyv szerzője valóban a havasalföldi uralkodó volt. Az utóbbi években végzett kutatások eredményeként jelent meg a román nyelvű változat első tudományos kiadása, mely a mű teljes eredeti szövegét tartalmazza. A gondos elemzés, a különböző források módszertani tanulmányozása, valamint Neagoe Basarab korának politikai, társadalmi, katonai és kulturális viszonyainak felmérése azt bizonyítja, hogy a fejedelem tanításai a hűbéri társadalom hazai realitásainak valóságos enciklopédiája. Neagoe Basarab könyve olyan mű, amelynek rendeltetése nevelni és oktatni egy egész társadalmat, a kisgyermektől kezdve — értve ezen az uralkodó fiát, Teodosiét — egészen a főtisztviselőkig. E nagy politikus és diplomata zsenialitásának köszönhetjük, hogy világosan megismertük a korabeli román társadalmat, amely több mint egy évszázadig tartó kemény küzdelmet folytatott nemzeti fennállásáért és függetlenségének biztosításáért. A mű igyekszik tanúsítani, hogy a jövő nehézségeinek leküzdése sem lesz könnyebb, mint a múltban volt, így tehát az új viszonyok közepette ugyanolyan hősiességet, éppen olyan erkölcsi szilárdságot kell tanúsítani, mint a függetlenségért vívott harcokban. Neagoe Basarab azért írta ezt a művét, hogy a társadalom alapjainak erősítésére hasznosíthassa ezt a könyvet. Erkölcsi kódex ez. Benne a fejedelem lefektette azokat az alapelveket, amelyek útmutatóul szolgálnak belső és külső akcióiban. Ez a mű a szerző irodalmi és filozófiai zsenialitása révén lett remekmű. A román irodalom és a korabeli európai gondolkodás remekének tekinthető ez a műalkotás. A görög és szlavón nyelv ismerete alapján tanulmányozta a különböző kéziratokban közkézen forgó korabeli irodalmat, kivonatolta belőlük azokat az erkölcsi szempontokat, amelyeket, véleménye szerint, az uralkodóknak magukévá kell tenniük. Neagoe Basarab a román kultúra egyik nagy építője. Tevékenységét, művét dolgozó népünk méltán sorolja értékes kulturális hagyományai és örökségei közé. Alexandra I. Gonța, ■ Nicolae Iorga Történeti Intézet főkutatója a belső falak alján látható festményeket, a mennyezet alatti fakozetta : SPORT # SPORT 0 SPORT » SPORT SPORT # SPORT # SPOj^T # SP<3RT FUTBALLSZERDA HÁROM FRONTON A TRNAVA ELLEN SZERETNE JAVÍTANI A DINAMO Nem uralkodott szívderítő hangulat a bajnokcsapat, táborában a Rapidtól elszenvedett vereség után. Mérkőzés után azonnal rejtekhelyé- re vonult a csapat, hogy folytassa felkészülését a szerdai találkozóra. D. Nicolae Nicusor, a csapat edzője nem titkolta, hogy elégedetlen fiai játékával. A Politehnica felett aratott győzelem után mindenki többet várt a játékosoktól, de csak néhányan szerepeltek biztatóan: Dinu, Lucescu, FI. Dumitrescu és részben Salceanu. Az együttes játékából hiányzott az átütőerő, a végrehajtó csatár, s bizony a hátvédsort is meglepték a vasutasok váratlan ellenakciói. Márpedig biztosra vehető, hogy a Spartak Trnava is ezzel fog élni idegenben. — Sok minden szól ellenünk — mondotta Nicolae Nicusor edző —, mégis meggyőződésem, hogy megnyerjük a találkozót Bukarestben, sőt elegendő előnyt semézzünk a továbbjutáshoz. Ami az összeállítást illeti, nagyvonalakban a szombati tizenegy lép pályára. A Spartak Trnava a legutóbbi fordulóban 3:1-re nyert idegenben az Union Teplice ellen, nagy formában játszott Dobias, Kuna és Hagara — mindhárom válogatott — és a gólgyáros Adamec is egy parádés góllal igyekezett bizalmat szerezni. Érthető — a sorozatos vereségek ellenére — Malatinsky edző valamivel jobb hangulatban érkezett Bukarestbe, s előreláthatólag a következő csapatot küldi pályára : Geryk , Dobias, Majernik, Hagara, Krusecky, Kuna, Fandel, Masina, Martinkovics, Adamec, Kabát. JÓL SIKERÜLT A FŐPRÓBA, A RAPID SZOROS EREDMÉNYRE SZÁMÍT Nyílt titok volt, hogy a vasutasok a szerdai taktikát próbálták ki a Dinamo elleni rangadón, a bajnokcsapat támadásaira gyors ellenakciókkal válaszoltak, s megnyerték a mérkőzést. — A győzelem a legjobb pillanatban jött — mondotta Bazil Marian, a csapat edzője — megerősítette a játékosok önbizalmát, amire nagy szükség lesz Nápolyban. Most már remélem, kiharcoljuk a szoros eredményt, legrosszabb esetben, minimális vereségét szenvedük, ami a visszavágón nem behozhatatlan. Sok függ attól hogyan tudjuk semlegesíteni a FC Napoli támadósorát, ezért megerősítjük a védelmet — szombaton Lupescu nagyot játszott —, középen a Dinu — Dumitru kettős is jól látta el feladatát, elől Neagu egyre inkább vérbeli ék lesz, s ha valamennyien tartják formájukat, nem érhet meglepetés. A FC Napoli az utóbbi években az olasz bajnokságban előkelő helyet foglalt el, a tavaly negyedik volt. Fő erőssége a beton és a gyors ellentámadások. Alapemberek: Sormarti, aki sérüléssel bajlódik, minden valószínűség szerint azonban játszani fog, Julano, aki az irányító szerepét tölti be és Altafini. A várható felállítás: Zoff — Perego, Zurlini, Panzanato, Montefusco, Pogliana, Sormani, Julano, Enzo, Altafini, Abondanza, Móra László AZ AUSTRIA IS KELLEMETLEN ELLENFÉL ARADI TUDÓSÍTÁS Az UTA — AS Armata bajnoki találkozó után az volt az általános vélemény, hogy a textilgyáriak akár kétszámjegyű győzelmet is arathattak volna, s hogy ez mégsem így történt, azzal magyarázható, hogy Pozsonyiék — a szerdai kupamérkőzésre tartogatva erejüket — erősen lefékeztek. Az 5:1-es hazai győzelmet kiharcolt piros-fehér csapat legjobbjai a 39 éves Leretter, a nagyválogatottba bekerült Popovics, a kitűnően irányító Domide és a jól cselező, lendületes Both voltak. Egyszóval biztató előjelek az Austria Salzburg ellen. A Legia, a Feyenoord és a Crvena Zvezda után, mit jelenthet az UTA számára az osztrák együttes ? Az osztrák labdarúgás idestova már több mint másfél évtizede van tartós hullámvölgyben. A bajnokság színvonala és a válogatott nemzetközi eredményei erősen elkeserítették az egykori „csodacsapat" által elkényeztetett osztrák szurkolókat, akik kétkedő bizalmatlansággal fogadják az időnkénti jó eredményeket is. A szövetség külföldi edzők, a klubok pedig külföldi játékosok importálásával próbálták emelni az ijesztően csökkenő nézőszámot. Az Austria Salzburg sem kivétel ez alól, ő is hasonló gondokkal küzd. A nyugatnémet labdarúgókkal megerősített csapat közben elvesztette legjobb játékosát, a gólkirályságot is nyert Kodat középcsatárt, akit egy belga profiklub szipkázott el. Mozart szülővárosának csapata osztrák viszonylatban is nagyon ,,fiatal", három nappal ezelőtt töltötte be 38. életévét. Azon vidéki együttesek közé tartozik, amelyek az utóbbi években felhívást hirdettek meg a bécsi csapatok bajnoki egyeduralmának megtörésére. Az Austria Salzburg tavaly sokáig vezetett a bajnokságban, de végül meg kellett elégednie a második hellyel, egy ponttal kevesebbet gyűjtött össze, mint a Wacker Innsbruck. Hogy milyen játékerőt képvisel az UTA mai ellenfele ? Nem tartozik Európa legjobb klubcsapatai közé, de kellemetlen ellenfélnek ígérkezik. — Dumitrescu edző — mondta az UTA klub elnöke — az elmúlt szombaton Ausztriában járt, s látta játszani a salzburgiakat és az ott tapasztaltak alapján fogjuk kidolgozni a taktikát. Az Austria az 1—1—3— 3—3-as hadrendet alkalmazza, támadó szellemben játszik, játékosai erőszakos, gyors, rámenős labdarúgók. A játék irányítója a nyugatnémet származású Libuda, aki középpályást játszik és nem tévesztendő össze a legutóbbi világbajnokságon az NSZK válogatottjában jobbszélsőt játszottLibudával. A játék másik irányítója a szintén nyugatnémet állampolgárságú Grosser. — Miként készültek fel az Austria ellen, hogyan ítéli meg az UTA esélyeit ? — A tavalyi csapatnál a jelenlegi UTA ütőképesebb, összeforrottabb. Sajnos, labdarúgó szövetségünk néhány „csele", megnehezítette a dolgunkat, s a felkészülés nem úgy sikerült, mint azt elképzeltük. A szövetség által megígért és lekötött mexikói portya végül is elmaradt, más nemzetközi mérkőzést viszont nem tudtunk nyélbeütni, így hát csak a bajnoki találkozókon látottak alapján nyilatkozhatunk az esélyekről. Úgy vélem, játékosaink jó erőben vannak, jó formában mozognak, ha szerda délután mindenki teljes erőbedobással fog küzdeni, akkor sikerül győznünk és olyan előnyre szert tennünk,mely elegendő lesz a továbbjutáshoz. Oroszhegyi Károly 1971. SZEPT. 15., SZERDA A JOGI TUDAT... (Folytatás az 1. oldalról) Mászokra is vonatkozik, nagy faladatokat ró ránk. Szocialista társadalmunk természeténél fogva kivet minden társadalomellenes magatartást. A dolgozó nép anyagi és szellemi jólétének szüntelen emelkedése, valamint tudatának fejlődése reális feltételeket teremt a szocialista viszonyokat kifejező és védelmező jogszabályok és elvek maradéktalan betartására. A jogászok szakmájuknál és hivatásuknál fogva fontos tényezői a nép tudatformálásának. Fontos tényezői egy olyan közvélemény kiépítésének ,és erősítésének, amely nem tűri meg a negatív megnyilvánulásokat, az antiszociális cselekményeket, a maradi felfogást, a törvények megsértését, a szocialista együttélés és erkölcs szabályainak megszegését és megszegőit. Nekünk, jogászoknak, mindent meg kell tennünk azért, hogy a dolgozók összes kategóriái felfegyverkezhessenek a szükséges felkészültséggel és jogi tájékozottsággal, s így tettekkel hozzájárulhassanak a szocialista jog tökéletesítéséhez, a szocialista törvényesség tiszteletben tartásához és alkalmazásához, a törvények, törvényrendeletek és határozatok tudatos betartásához. E célt — vagyis a jogi tudat kialakítását, amely szocialista tudatformálásunk szerves része — csak akkor érhetjük el, ha következetesen őrködünk afelett, hogy minden állampolgárnak lehetősége nyíljék megérteni —• a jog közvetítésével — társadalmi fejlődésünk egyik vagy másik szakaszában felmerülő igények és követelmények értelmét, jelentőségét. Együttes erőfeszítéssel és forradalmi elvszerűséggel hozzá kell járulnunk az emberi viszonyulás kialakítási és korrigálási folyamatához. Magától értetődik, hogy a közvélemény formálásában, az állampolgárok jogi tudatának kialakításában még hatékonyabban és határozottabban kell cselekednünk, hogy népszerűsítsük és megmagyarázzuk, megégessük egész törvényhozásunkat. Rendkívül nagy figyelmet kell fordítanunk arra, hogy a haza valamennyi lakosa megismerje a törvényeket. Ugyanis köztudomású, hogy a kihágásokhoz, a törvénysértésekhez, és bizonyos antiszociális megnyilvánulásokhoz hozzájárul az is, hogy a lakosok nem ismerik eléggé a törvényeket, rendeleteket és határozatokat. Pártunk főtitkára már a múlt évben az állambiztonság, a milícia, az ügyészség és az igazságszolgáltatás alapkádereinek tanácskozásán hangsúlyozta : az ügyészségnek és a milíciának meg kell szerveznie a lakossággal való rendszeres találkozókat, hogy ezeken ismertessék a törvényeket ; évente legalább egyszer emlékeztetni kell a lakosokat az alapvető törvényes rendelkezésekre és a társadalmi együttélés normáira. A népszerűsítésnek, a jogszabályok ismertetésén túlmenően, ki kell terjednie annak erkölcsi befolyásaira, a szocialista Románia minden állampolgárára háruló társadalmi kötelezettségekre, hiszen ez egyik fő útja a törvények tudatos betartásának, és annak, hogy kedvező feltételeket teremtsünk az ország gazdasági fejlődéséhez és az állampolgárok törvényes szabadságjogainak megvédéséhez, a szocialista demokrácia szüntelen elmélyítéséhez. Nicolae Ceausescu elvtárs akcióprogramja a jogászok képzése, politikai és ideológiai nevelése szempontjából is rendkívüli fontosságú dokumentum. Pártunk főtitkára a fent említett munkatanácskozáson hangsúlyozta : „A bírákat és az ügyészeket át kell hogy lassa a munkásosztály, az egész nép iránti felelősségérzet. Azt a felfogást, hogy a bíró felel saját lelkiismerete előtt, ki kell egészíteni azzal, hogy magasfokú szocialista, kommunista tudattal kell rendelkeznie, hogy felel a nép előtt azért, hogy miként teljesíti kötelezettségeit. Minden igazságszolgáltatási és ügyészségi dolgozónak meg kell értenie, hogy köteles mindent megtenni a munkásosztály, egész népünk példás szolgálata céljából ; csak akkor teljesítik a rájuk háruló kötelezettségeket, ha az ország törvényeinek alkalmazási módjával hozzájárulnak a szocialista társadalmi élet általános javításához." Hazánk jogászainak ebben a szellemben kell cselekedniük és ezért tulajdonítanak nagy jelentőséget Nicolae Ceausescu elvtárs akcióprogramjának. Fontos és mozgósító program ez számukra is. Felsőbb osztályba lépve (Folytatás az 1. oldalról) a feladatok Nicolae Ceausesc elvtárs említett expozéjában félreérthetetlenül, világosan vannak megfogalmazva : nem elégedhetünk meg azzal, hogy akik a szocialista Románia távlati fejlesztési programját megvalósítják, jó szakemberek legyenek, olyan embert kell nevelnünk a mai tanulóból, aki azonosul hazája, népe érdekeivel, akit minden lépésében és tettében a munkásosztály ideológiája, a marxi-leniai világnézet vezérel. „Felelősséggel tartozunk társadalmunk jövőjéért” — hangsúlyozta expozéjában Nicolae Ceaușescu elvtárs az oktatás feladatairól beszélve, márpedig a jövő nemcsak azt fogja számonkérni a ma iskolájától, milyen szakembereket bocsátott útjukra, hanem azt is, milyen világnézettel, milyen erkölccsel fegyverezte fel őket, hogy politikai műveltségük milyen mértékben válik magatartássá is a munkával, a hazával, a nép érdekeivel szemben. Meggyőződésünk, hogy minden tanszemélyzeti tag a szocialista építésben ráháruló feladatok tudatában kezdi meg az új tanévet hogy áldozatos munkája folytán egész oktatási rendszerünk újból Felsőbb osztályba lépjen.