Előre, 1971. november (25. évfolyam, 7460-7484. szám)

1971-11-02 / 7460. szám

1971-1975 A LAKOSSÁG REÁLJÖVEDELME 1975-BEN 40-46 SZÁZA­LÉKKAL LESZ NAGYOBB, MINT 1970-BEN 1975-BEN A NOMINÁLIS BÉR ELÉR­ ÁTLAGBAN AZ 1805 LEJT, A MINIMÁLIS BÉR PEDIG 1000 LEJRE NÖVEKSZIK 1972-BEN, ÉS 1100 LEJRE 1975-BEN Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bucuresti • Románia Szocialista Köztársaság XXV. évfolyam 7460 sz. 1 4 oldal­ára 30 bráni 1971. november 2., kedd TÖKÉLETESEBB KOLLEKTÍV VEZETÉS A Román Kommunista Párt Országos Konferen­ciáján és a X. kongresz­­szuson kidolgozott és elfogadott Irányelvek hangsúlyozzák, hogy a vezetési formáknak, módszereknek az állandó fejlődésben levő valóság követelményeihez való idomítása parancsoló szükségszerűségként sür­geti a kollektív vezetés elvének ál­talános alkalmazását és szüntelen tökéletesítését. Az alkotmányos a­­lapelv rangjára emelt kollektív ve­zetést az állami gazdasági egysé­gekben, a vállalatok igazgató bizott­ságai és a fővállalatok igazgató ta­nácsai valósították meg. Ezek eddi­gi eredményei és tapasztalatai be­bizonyították a modern vezetési for­ma felsőbbrendűségét és ugyanak­kor felvetették a szervezeti keret tökéletesítésének szükségességét. A X. kongresszus Irányelvei, az eddigi tapasztalatok és a törvény­­tervezet nyilvános vitája során tett javaslatok alapján kidolgozott és a Nagy Nemzetgyűlés legutóbbi ülés­szakán elfogadott, az állami szocia­lista egységek megszervezéséről és vezetéséről szóló törvény megterem­ti a kollektív vezetés magasabb szin­tű jogi szabályozását. Az új törvény vezérelve a szocialista demokrácia kiszélesítése és elmélyítése, amely az újonnan létesített vezetőszervek elnevezésében is kifejezésre jut. U­­gyanakkor a kollektív vezetőszer­vek jogkörének bővítése lehetőséget teremt arra, hogy a dolgozók tény­legesen gyakorolhassák kettős minő­ségükből eredő jogaikat és ne csak mint az anyagi javak­ termelői lép­jenek fel, hanem mint tulajdonosok beleszólhassanak a gazdasági szerve­zeteket érintő alapvető kérdések el­döntésébe. A demokratikus jogok gyakorlá­sának a történelem folyamán két formája alakult ki: a képviseleti és a közvetlen demokrácia. Az állami szocialista egységek vezetésének új szabályozása mindkét formát szen­tesíti, amikor a legmagasabb szintű jogszabály erejével előírja, hogy az alkalmazottak képviselői teljes jogú tagokként vesznek részt a vállala­tok és fővállalatok vezetőségében, a dolgozók közgyűlésein pedig bizto­sítják a munkásellenőrzés­ kiterjesz­tését. A dolgozók közgyűléseinek, mint a­ kollektív vezetés magasabb formáinak hatáskörébe tartozik az évi és távlati tervek megvitatása, a tervteljesítés érdekében legcélsze­rűbb intézkedések kijelölése, a kol­lektív munkaszerződés és az alkal­mazandó javadalmazási formák jó­váhagyása, a tervfeladatok és a kol­lektív munkaszerződés teljesítésé­nek ellenőrzése, a dolgozók képvise­lőinek beválasztása a kollektív ve­zető szervekbe és ezek visszahívása, valamint a vezető szervnek az egy­ség tevékenységéről és a nyereség felhasználásáról előterjesztett jelen­tésének jóváhagyása. Mindezt kiegé­szíti a közgyűlésnek az a joga, hogy ellenőrizze és értékelje a dolgozók bizottságának, illetve tanácsának és ezek minden tagjának egész tevé­kenységét. Amennyiben a közgyű­lés az ellenőrzött szervek és sze­mélyek munkáját nem találja kielé­gítőnek, az egység fölöttes szervének vezetősége köteles elemezni a fel­merült kifogásokat és 15 napon be­lül megfelelőképpen intézkedni — indokolt esetben leváltani az egyes vezetőségi tagokat. A felettes szerv természetesen csak a kollektív veze­tőség kinevezett tagjait helyettesít­heti, tekintve, hogy a választott ta­gokat a közgyűlés minden további nélkül visszahívhatja. A dolgozók közgyűlését tehát a törvény az ál- Balogh András, a kolozsvári Társadalomtudományi Központ főkutatója (Folytatása a 3. oldalon) az állami szocialista egységek MEGSZERVEZÉSÉNEK ÉS VEZETÉSÉNEK TÖRVÉNYE C Csaknem egy évvel­­ ezelőtt jártam utol­­jára a Déva-Min­­tia hőerőmű építőte­­lepén. Akkor, bár a be­szerelt két energetikai csoport már termelt, még mindenütt az építők, a szerelők nyomára akad­tam. Ünnepélyes pillana­tokban érkeztem : éppen a harmadik, 210 mega­wattos energetikai cso­portot adták át, a hagyo­mányokhoz híven , határ­idő előtt. Akkor, bár az építés-szerelés még nem fejeződött be, már cso­­mogáttak az építők. Egy­­részük készülődött tovább­utazni, más építőtelepek, új hőerőmű-építkezések vártak reájuk. Emlékszem, az idén szeptemberre ígérték az utolsó, a negyedik ener­getikai csoport beindulá­sát, a munka végleges befejezését. S most, ami­kor ezekben az őszi na­pokban újra felkerestem a hőerőművet, már senki­vel sem találkoztam a ré­gi ismerősök közül. A munkatelep-jelleg is telje­sen eltűnt, megváltozott. Elköltöztek a gépek, a berendezések, de ott ma­radtak a villamosenergia termelésre jellemző osz­lop- és huzalerdők, az óriáskémények égbenyúló felkiáltójelei. Az építők elmentek, helyüket a bo­nyolult gépek irányítói, a villamossági szakemberek vették át. Hiába kerestem hát a hőerőmű építőit, akik öt évvel ezelőtt ezen a he­lyen - amely akkor pusz­ta mező volt a kanyargó Maros mentén — megje­lentek és egy percig sem szünetelő, nem lankadó munkával megteremtették az új hőerőművet. A feladat már akkor, ezelőtt öt évvel is, óriási volt­­ olyan erőművet épí­teni, amelynek termelése öt és félszeressel haladja meg egész Románia 1938-as évi villamosener­gia termelését. Négy — egyenként 210 megawat­tos - energetikai csopor­tot kellett átadni, meg­építeni a 220 méteres kéményeket a világre­kordnak számító napi 3,2 méteres előrehaladással. És nem ez volt az egyet­len rekord, amelyet a hőerőmű építői elértek vagy megdöntöttek. És nem csupán azért tették, hogy kitűnjenek, hanem főleg azért, hogy gyor­sabban készüljenek el a munkával, hamarább ad­ják át az országnak az újabb, villamosenergiát termelő egységet. Most, amikor az utolsó, a negyedik energetikai csoport is a tervezett ha­táridő előtt 43 nappal elkészült, csendben, fel­­tűnés és ünneplés nélkül továbbvonultak. Nincs ki­nek a kezét megszorítani, nem maradt itt senki, aki­nek a nevét feljegyezhet­nénk. Már újabb építőte­lepen dolgoznak : Rogo­jelun és máshol, ahova az ország villamosítási tervének valóra váltása hívta őket. A Maros-men­ti hőerőmű pedig teljes kapacitással termel , mint azt Jeronim Rusan mérnök, a villamoserőmű igazgatója mondotta : el­ső perctől kezdve tartja a tervezett paraméterek szintjét. A hőerőmű egész munkaközösségét az a tu­dat hatja át - és ezt a tudatot a kommunisták még inkább táplálják hogy nem maradhatnak el az építők mutatta pél­da mögött, hogy leg­alább azon a színvona­lon, azzal a munkásöntu­dattal és hivalkodás nél­küli becsületes helytállás­sal kell dolgozniuk, aho­gyan ők teljesítették fel­adatukat. Baktai Etelka ELMENTEK ÉPÍTŐK A GYORS ÜTEMŰ ORSZÁGÉPÍTÉS KIEMELKEDŐ ÖT ESZTENDEJE AZ ELŐKÉSZÜLETEK HATÉKONYSÁGA MAROS MEGYEI TAPASZTALATOK A­lig két hónap választ el az év végétől, az új esztendőtől. S míg egy­részt az elmúlt időszak eredményeit mérlegel­jük, értékeljük, már a jövő évi tennivalókon gondolko­zunk, az ezek teljesítését biztosító feltételek megteremtésén munkál­kodunk. S ez így is természetes; a felmérés, a számvetés fontos követ­keztetésekre ad alkalmat, amelye­ket sikerrel lehet hasznosítani az év hátra lévő részében, és különö­sen ötéves tervünk sorra kerülő má­sodik esztendejében. A vállalatok, mint az köztudomá­sú, már jó néhány hónapja isme­rik jövő évi előirányzataikat. Nem árulunk el titkot azzal, hogy az 1972-es évi feladatok nagyobbak, mint az erre az évre szólóak. Egé­szen magától értetődő dolog ez, a szocialista fejlődés lényegéből fa­kad; haladást csakis a mércék ma­gasabbra állításával, az egyre moz­­gósítóbb jellegű feladatok kijelölé­sével és elvégzésével lehet elképzel­ni. Maros megyében például jövőre az ipari termelés színvonalának 11,2 százalékkal kell az ideit meghalad­nia. S ennek megfelelő növekedést irányoznak elő a többi mutatószá­mok is. A feladat tehát nem kicsi, de tel­jesítése teljességgel lehetséges. Sőt, ahogy azt az évek hosszú sora bizonyítja, minden valószínűség megvan arra, hogy az előirányza­tokat túl is szárnyaljuk. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy a legapróbb részletekig ki­dolgozott, okosan kigondolt „hadi­tervet“ készítsünk. S ha a fenti fo­galmazás valakinek nem tetszik, (bár ma a termelésnek is megvan a maga stratégiája) beszélhetünk műszaki-szervezési intézkedési terv­ről is. Az 1972-es évi feladatok közel­múltban lezajlott vitája alkalmából nagyszámú értékes, hasznos javas­lat hangzott el a dolgozók részéről. Mindenekelőtt e javaslatok, észre­vételek felülvizsgálására, alapos elemzésére van szükség. Meg kell nézni, hogy az elkészített műszaki­szervezési intézkedési tervből ed­­digelé milyen javaslatok, ötletek nyertek megoldást, s mi még e té­ren a teendő. Bár sok helyen haj­lamosak reá, ezt a dolgot nem lehet kézlegyintéssel elintézni. Az ötletek, javaslatok, — nagyon jól tudják ezt mindenütt, — a legtöbb eset­ben azok részéről hangzottak el, akik naponta közvetlenül találkoz­nak a termelésben az egyik vagy másik megoldásra váró problémá­val, felvetésük tehát reális szük­ségletből fakad. Ennél fogva figyel­men kívül hagyásuk, jegyzőköny­vekben való elfektetésük megen­gedhetetlen mulasztás, kihat az egész vállalat tevékenységére. Meggyőződésünk, hogy az így megejtett elemzés, felülvizsgálás után a szóbanforgó műszaki-szerve­zési intézkedési terv bizonyos javítá­sokra, kiegészítésekre szorul. Ettől azonban nem lehet, nem szabad idegenkedni. A műszaki-szervezési intézkedési terv nem merev, változ­tathatatlan előírás, mégha sok helyen így is fogják föl, hanem élő, moz­gékony, az adott helyzethez gyor­san alkalmazkodó előirányzatok, tennivalók okos rendszerezése, rangsorolása. A jövő évre való felkészülésben fontos helyet foglal el a műszaki­anyagellátás elemzése is. Minde­nekelőtt itt azt kell megtudnom, hogy a jövő évi feladatok teljesítéséhez adottak-e a feltételek teljes egészé­ben, rendelkezésre állnak-e a szük­séges gépek és felszerelések, a nyers- és segédanyagok. Ennek a tevékenységnek nem elfekvő készleteket kell eredményez­nie, hanem a sikeres évkezdethez kell megteremtenie a szükséges fel­tételeket, s így a termelési folyamat az év első napjától kezdve zökke­nőmentesen indulhat. Ismert dolog, hogy minden esetleges év eleji le­maradás behozásáért később, az év folyamán, kemény árat kell fizetni, anyagiakban és emberi energiában egyaránt. Ezt okos előrelátással tel­jesen el lehet kerülni. Egy másik fontos kérdés, amire figyelemmel kell lennünk, a szük­séges munkaerő biztosítása. Nem csupán a számbeli biztosításra gon­dolunk, hanem a feladatok teljesí­tése uté­n., ír­ra is. Különösen fontos tenniva­lóik vu.utóit­­_■ tert-is azok xuut­­z egységeknek, ahol az év utolsó ré­szében s a jövő év elején új egy­ségek kezdik meg a termelést. Lényegbevágó teendő a gyártásra kerülő termékek elhelyezése is, mégpedig az, hogy külső utak nél­kül, közvetlenül kerüljenek rendel­tetési helyükre, a termelés vagy a fogyasztás szféráiba. Egy most ké­szült statisztika szerint Maros me­gyében a jövő évre szóló termelés elhelyezése szerződésileg alig 47 százalékban biztosított. Persze, a szerződéskötések időszaka még nem járt le, de nem sok van már hátra belőle, a munkát késedelem nélkül be kell fejezni. S ha nem lehet egész évre — bár az előírás így szól — legalább az év első felére feltét­lenül gondoskodni kell a gyártásra kerülő termékek­­ szerződéses elhe­lyezéséről. Enélkül a jövő évre való felkészülés sötétben való tapoga­­táshoz hasonlít, a meglepetéseket, a váratlan nehézségeket szinte előre lehet látni, a gyártó-termelő válla­lat termelési folyamatának meg­szervezése meg van kérdőjelezve. Ütemesen, fennakadás nélkül csak akkor lehet termelni, — már pedig így kell! — ha idejében ismerjük, kinek, mit, mennyit, milyen össze­­tétben és mikorra kell szállítani, így hát a szerződéskötések szorgal­mazása nem mellékes feladat, ez az egész munkaközösség ügye. Sok minden tartozik még az elő­készületekhez. Ki meríthetné ki akár egy újságoldalon is? A fon­tossági sorrend betartása azonban sokat segíthet az előkészületek ha­tékonyságán. Ehhez próbáltunk ezúttal segítséget adni. Hogy milyen eredménnyel? Ez majd ezután, az új esztendőben derül ki. Veress Gyula közgazdász, a Maros megyei Statisztikai Igazgatóság igazgatója TELJESÍTETTÉK TÍZ HAVI TERVFELADATAIKAT Az Ilfov megyei iparvállalatok és szövetkezeti egységek a fő mutatóknál három nappal előbb teljesítették első tíz hónapi terv­feladataikat. Becslések szerint a terven felüli árutermelés és szol­gáltatások értéke október végén meghaladta a 100 millió lejt. A múlt év azonos időszakához ké­pest az ipari össztermelés 14 szá­zalékkal növekszik, ami értékben több mint 370 millió lej. A helyi statisztikai igazgatóság összesített adatai szerint Argeș megye ipari egységeinek dolgozói négy nappal a határidő előtt tel­jesítették tíz hónapi össztermelé­­si tervfeladataikat. Ideiglenes számítások szerint október végéig 130 millió lejt meghaladó többlettermelést való­sítottak meg. A tíz havi terv teljesítésében kiváló eredményt ért el a Faki­termelési és -feldolgozási kombi­nát, a petrokémiai ipari csoport olajfinomítója, a helyi ipari me­gyei igazgatóság egységei és má­sok. ★ A PIAC FORGATAGÁBAN SZIGORÚBB FELLÉPÉST A NYERÉSZKEDŐKKEL SZEMBEN! G­azdagon megrakott asztalok, sokféle és szép áruval. Ez az első kép, amely a nagybányai és a szatmári zöldségpiacon fogad­ja a vendéget ezekben a napokban. A tűzpiros almák, a húsos papri­kák, a súlyos hagymafüzérek, a hamvas szőlőgerezdek, a rózsaszínű sütőtökök, a viaszsárga körték, a tömött káposztafejek láttán az em­ber még akkor is pénztárcája után nyúl, ha nem vásárlási szándékkal jött ide. Már az első pillanatban nyilvánvalóvá válik, hogy a felhoza­tal mindkét piacon sokkal jobb, mint tavaly ilyenkor volt. A gazda­gabb nyár, a mezőgazdasági dolgo­zók nagyobb erőfeszítése hűen tük­röződik az árukínálatban.­ ­ A MAGÁNTERMELŐNEK MEGÉRI? Közismertek a piac törvényei, köztük is elsősorban az, hogy a vá­sárlót a szebb és jobb —tegyük hozzá: az ízlésesebben bemutatott k ár­­ vonzza. Hiába állította fel a szat­mári zöldség- és gyümölcsfelvásárló vállalat három bódéját is a piac be­járatánál, ha szemetes burgonyát­­ és hagymát, fonnyadt káposztát kí­nál a vevőnek, aki a magánterme­lőnél talált szebb áruért inkább­­fi­zeti a kilónkénti egylejes felárat is. Egyébként nem először tesszük szó­vá, hogy a Szam­os-parti város sz­éu­­vállalata igen kevés elárusítóhelyet tart fenn a piacon, s még azoknak az ellátását is elhanyagolja. Nagy­bányán sokkal több kimérője van a piacon az ILF-nek, legalább há­romszor annyi, s a választék is jobb, számos áruféleséget előre cso­magolva hoz forgalomba — például almát, burgonyát, hagymát. Igaz viszont, hogy a kimért burgonya itt sincs osztályozva, válogatva. Ok­tóber 25-én legalábbis nem volt, bár az ártáblácskák háromféle mi­nőséget is jelöltek. Úgy látszik te­hát, hogy a magántermelőnek meg­éri a válogatás — a burgonya és zöldség mosása — az ILF-nek nem éri meg! A következményről már szóltunk — a vásárló továbbáll és megveszi a drágább árut, még ak­kor is, ha a minőségi szint csak lát­szólagos, vagyis a tálalásban és a gondosabb összerakásban jelentke­zik. Ezért akadt vevője látogatásunk napján mind Szatmáron, mind pe­dig Nagybányán a magánárusok kétlejes burgonyájának, holott a maximált ár 1,75—1,25 lej volt. Örvendetes azonban, hogy Szat­máron a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek és a Gostat-üzletek tart­ják a színvonalat mind a válasz­tékban, mind a minőségben. A má­­ramarosi mezőgazdasági­ egységek azonban nehezen törnek be a nagybányai piac területére. Az mtsz-ek megyei szövetsége például az év elején igényelt egy helyiséget a nagybányai piacon egységei szá­mára. Még a tavaszon hozzá is lát­tak berendezéséhez, elköltötték e célra 25 ezer lejt, ám a boltot mai napig sem nyitották meg. A NAPI HÚSZ BÍRSÁG IS KEVÉS Különösen jó üzletet csinálnak ezekben a hetekben a piacon a piros őrölt paprika-árusok. Több­nyire a Bánátból jönnek a szatmári és a nagybányai piacra. Hiába maxi­málták 50 lejben az őrölt paprika kilóját, elég csak elfordulniuk az ellenőröknek, máris hatvanat, sőt nyolcvanat kérnek érte. Mint pél­dául Tutca Saveta Pankotáról, aki­re egymás után kétszer 25 lejes bír­ságot róttak ki.­­ Az érvényben lévő rendelke­zések, törvények szerint arra, aki helyben fizet, nem róhatunk ki egy­szerre nagyobb büntetést — mond­ja Florian Adiel, a nagybányai piac adminisztrátora. — Ami reánk tar­tozik — mármint az ellenőrzésből — azt megcsináljuk. Naponta átlag húsz pénzbírságot szabunk ki az ár­drágítókra. Ma például megbüntet­tük Pop Andochinát Bírsan faluból, aki féláron adta a szemespaszulyt. Bogdán Tibor Sike Lajos (Folytatása a 2. oldalon) Teljes kapacitással Az ország nagyfeszültségű fő­vezetékein elindították az első árammennyiséget, amit a vaskapui román vízierőmű hatodik és utol­só 175 megawattos aggregátja ter­melt. Az országos energetikai há­lózatba való bekapcsolás a tervhez képest 62 nappal előbb, és a sze­relők, az építők és az energetiku­sok szocialista versenyében el­hangzott vállaláshoz képest egy hónappal előbb történt meg. A dunai vízierőmű jelenlegi be­szerelt teljesítő képessége 1050 megawatt, s ezáltal az ország leg­nagyobb energetikai egysége. A vaskapui központ utolsó aggregátjának üzembehelyezésénél jelen volt Traian Dudás elvtárs, az RKP Mehedinti megyei bizott­ságának első titkára, a párt me­gyei és municípiumi büróinak több tagja, a hazai villamosítási terv e nagy objektumának meg­valósításában közreműködő válla­latok képviselői. Ez alkalomból a Mehedinti me­gyei pártbizottság táviratot kül­dött a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának, NICOLAE CEAUSESCU elvtársnak. A táv­irat hangsúlyozza: Az alkalmat felhasználva, tájé­koztatjuk a Központi Bizottságot arról, hogy a párt által kidolgo­zott programból ránk háruló fel­adatokat következetesen megvaló­sítva, a megye ipari egységeinek munkaközösségei teljesítették és túlszárnyalták a jelenlegi ötéves terv első tíz hónapjának tervfel­adatait és vállalásaikat. A tervet a globális termelés tekintetében 110 százalékra teljesítették míg a légy­átott árutermelésnél terven felül 70 millió lejt valósítottak meg. A globális termelés növelé­sének több mint 80 százalékát a munkatermelékenység növelésével érték el. Az elért sikerek annak a lelke­sedésnek tulajdoníthatók, amellyel Mehedinti dolgozói, az egész nép­pel együtt, valóra váltják a párt és az állam bel- és külpolitikáját, annak a lelkesedésnek, amelyet a tömegek kommunista nevelésére Ön által kezdeményezett nagysza­bású program és a megyénkben nemrég tett munkalátogatás al­kalmával elhangzott útmutatások és kijelölt intézkedések váltottak ki. KÖZÖS KÖZLEMÉNYT írtak alá a Mexikói Kommunista Párt küldöttségének látogatásáról A Román Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának székházában közös közleményt írtak alá a Me­xikói Kommunista Párt küldöttsé­gének Románia Szocialista Köztár­saságbeli látogatásáról. A közleményt Nicolae Ceaușescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára és Arnoldo Martinez O­er­­dugo elvtárs, a Mexikói Kommu­nista Párt Központi Bizottságának első titkára, írta alá. Az aláírásnál jelen voltak a kö­vetkező elvtársak : Paul Niculescu- Mizil és Gheorghe Panu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Ál­landó Elnökségének tagjai, a KB titkárai, Gere Mihály, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagja, a KB titkára, Ghizela Vass, az RKP KB tagja, Constantin Vasiliu, az RKP KB osztályvezető-helyettese. Aláírás után a két párt vezetője melegen gratulált egymásnak. KÖZÖS KÖZLEMÉNY A MEXIKÓI KOMMUNISTA PÁRT KÜLDÖTTSÉGÉNEK ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁGBAN TETT LÁTOGATÁSÁRÓL (a 3. oldalon) TÁRSADALMI MENTŐSZOLGÁLAT Éjfél, a brassói állomáson Rég hazautazott már az ingázók utolsó csoportja is a hatvanezerből, ennyien fordulnak meg naponta a pe­ronon. Az épületben ilyenkor csak azok tartózkodnak, akik csatlakozásra várnak. Csak azok ? Akkor mit keres olyan sok ember az állomáson ? Mire várnak azok a rendetlen külsejű fiata­lok ? Miért nincs náluk úticsomag ? Kik azok a virágos kedvű férfiak a vendéglőben ? Hol várja őket aggód­va szülő, testvér, feleség, gyerek ? Azon az októberi éjszakán, amikor a vasúti milícia több üzem munkásgár­dájának a képviselőivel ellenőrzést tartott az állomáson, száztizenegy olyan személyt talált az épületben, aki­nek semmiféle oka sem volt arra, hogy ebben az órában itt tartózkod­jék. Többen közülük sem személyazo­nossági igazolvánnyal, sem pénzzel nem rendelkeztek, s bemondott ada­taikat utólag kellett ellenőrizni. Mit kerestek ezek az emberek az állomáson ? Akadt közöttük olyan is, aki már hosszabb ideje városról-városra szökött az igazságszolgáltatás elől. Tu­u Va­sile felsővisói lakost országszerte kö­rözte a milícia, ötévi börtönbüntetésre ítélték a közvagyon ellen elkövetett vétségéért. Gudu Nicolae 28 éves brassói lakos ezen az éjszakán az állomás épületé­ben szunyókált. Vagy csak tettette az alvást ? Mit rejtegetett olyan gondo­san? Egy gépvédőhuzatot. Rövidesen kiderült, hogy aznap lopta a munka­helyéről s munkatársai már jelentették is a hiányt. Gudu Nicolae értékesíteni szerette volna a lopott holmit az állo­máson. Mátéi Leonida 26 éves foglalkozás­nélküli mindenféle személyi irat nélkül lézengett a várótermekben. Pénz sem volt nála. Amint mondotta, dragosani-i lakos, az egyik brassói vállalatnál dol­gozott, de megunta és ezért otthagyta munkahelyét. Az elszámolás miatt jött vissza Brassóba. Bäier Eugen kolozs­vári illetőségű, foglalkozásnélküli még ennyit sem tudott felhozni az állomá­son való tartózkodásának magyaráza­tára. Ploiesti-ről jött egy alkalmi autó­val — adta nehezen ellenőrizhető ma­gyarázatát ittlétének. Hová igyekszik ? Hát... Temesvárra. Igen, Temesvárra akar menni ! Célja ? A Bánátba vá­gyik, ott született. Aki akarja, elhiszi. A tizenhat éves buzáu-i Vasile Ioan minden kérdésre csak azt hajtogatja, hogy ő zenész. Mit keres az állomá­son ? Hogy került ide ? Jár-e iskolá­ba ? Nem ad választ. Tíz óra délelőtt, a Patria moziban Ki jár ilyenkor moziba ? Az aki dél­után dolgozik - válaszolnánk. A bras­sói Patria moziban azonban mást is tapasztaltak a milícia és a városi KISZ bizottság képviselői egy ellenőrzés so­­rán. Milu Gheorghe, a csavargyár ifjú alkalmazottja a kora délelőtti szünetet arra használta fel, hogy „átugorjék“ a legalább három kilométerre lévő moziba és a munkaidő további részét szórakozásra fordítsa. Balla Attila ti­zenhat éves vasúti szakmunkástanuló aznap szolgálatos volt az otthonban. Neki kellett volna vigyáznia az egész épületre. Anélkül azonban, hogy erre valakitől is engedélyt kért volna, el­hagyta őrhelyét s elment mozijegyet venni délutánra. Mitrica Ioan tizenhét éves munkás csoportfelelősének meg­bízásából tartózkodott a moziban. Ga­­man loan, az építő-szerelő vállalat csoportfelelőse úgy vélte, hogy a fiút személyi problémái megoldásával is megbízhatja, ha már egyszer a keze alá adták, így Mitrica loan reggel el­szállította főnöke lakására az újratöl­­tött aragáztartályt, majd betért a mozi­ba jegyet vásárolni családias érzelmű felettese számára. Hogy a vezető meg­bízásából végzett lógás milyen hatás­sal lehet a szakmát és a munkaerköl­csöt most tanuló ifjúra, arra nyilván nem gondolt Gáman Joan. •Ugyanezen az ellenőrzésen két régi ismerősükkel is találkoztak a közrend őrei, a húszéves, brassói illetőségű Benedek Gizellával és a 18 éves sep­siszentgyörgyi Bálint Ilonával. Foglal­kozása, állása egyiküknek sincs, nem első esetben kerültek csavargásért a milíciára. Ezúttal mindkettőjüket egy egészségügyi intézményben helyezték el orvosi kezelésre. A sok közül két ellenőrzés tapaszta­latairól számoltunk be az olvasónak. Mi történt ezután ? A büntetés elől szökő megkezdte a közvagyon megká­rosításáért rámért büntetés letöltését. A lopott holmival tetten ért ügyét át­adták az igazságszolgáltatásnak. A többiek esetében a társadalom, vagyis­­ a milícia, a hazafias gárdák, az üzemek vezetősége, az ifjúsági szer­vezet pótolni igyekszik azt, amit a töb­bi fiatal az erkölcsi nevelésben és az életcél kitűzésében általában a szülői házban és az iskolában kap meg. Igyekeznek felderíteni azokat a sajá­tos körülményeket is - rendezetlen családi viszonyok, erkölcsi vagy szel­lemi visszamaradottság - amelyek a züllöttséghez vezettek. Igyekeznek em­berséges szóval rádöbbenteni őket helyzetük tarthatatlanságára, megma­gyarázzák nekik milyen módon válhat­nak a társadalom hasznos tagjaivá, hogyan érdemelhetik ki a megbecsü­lést. A foglalkozásnélkülieknek a mun­kaerőelosztó irodák olyan állást aján­lanak, ahol megfelelő szakképesítést szerezhetnek. A történteket megbeszé­lik a munkaközösségekben, azok oku­lására, akiknek még nem elég szilárd az erkölcsi felfogása. Az ellenőrzés néhány óráját az irányítás, támogatás, a nevelés-felvilágosítás hosszú hónap­jai, esetenként évei követik. Kovács Erzsébet

Next