Előre, 1972. január (26. évfolyam, 7512-7535. szám)

1972-01-04 / 7512. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bucuresti • Románia Szocialista Köztársaság XXVI. évfolyam 7512 sz. — 4 oldal ára 30 báni — 1972. január 4., kedd NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS újévi rádió-és televízióbeszéde Tisztelt elvtársak és barátaink, a szocialis­ta Románia honpolgárai ! Hagyománnyá vált, hogy újesztendőkor számba vegyük a befejezett év munkáját a maga gyümölcseivel és örömeivel, beteljese­déseivel és hiányosságaival, egyben pedig a jövőbe tekintsünk, azzal az elhatározással, hogy még jobban élünk és dolgozunk, a ha­ladás és a fejlődés újabb és újabb törekvé­seit valósítjuk meg. A néhány perc múlva záruló esztendő a haza történetében olyan évként marad fenn, amelyben gazdasági­társadalmi forradalmunk újabb sza­kaszába léptünk — a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építé­sének szakaszába. Az 1971—1975-ös ötéves terv első esztendejének elő­irányzatait teljesítettük és túlszár­nyaltuk. Az ipari termelés továbbra is gyors ütemben fejlődött, erőtelje­sen sokrétűvé vált és korszerűsö­dött. Szocialista mezőgazdaságunk az idén az ország történetében a legna­gyobb gabonatermést érte el. Újabb intézkedések történtek az oktatás, a tudomány és a kultúra — a romá­niai új, szocialista civilizáció meg­teremtésének jelentős tényezői — fejlesztéséért. Gazdaságunk felfelé ívelő fejlődése szintetikusan tükrö­ződik a nemzeti jövedelem növe­kedésében — e jövedelem az idén körülbelül 12 százalékkal nagyobb, mint 1970-ben —, ami lehetővé tette, hogy hozzálássunk a X. kongresz­­szus határozatainak megvalósításá­hoz az egész nép anyagi és kulturá­lis életszínvonalának emelése terén. Az elmúlt évet a szocialista ter­melési viszonyok, a társadalomszer­­­ző,ironyuló in­tenzív és sokoldalú tevékeny­ség jellemezte. Kiszélesedett és javult az intézményes keret, a­­mely lehetővé­ teszi a munkások, pa­rasztok és értelmiségiek töme­geinek egyre aktívabb részvételét a vállala­tok és intézmények, az egész ország vezeté­sében. Elfogadtunk egész sor új törvényt, amelynek rendeltetése jobban szabályozni a gazdasági és társadalmi tevékenység alapve­tő normáit, a dolgozóknak, mint termelők­nek és a termelőeszközök tulajdonosainak, a szocialista társadalom tagjainak a jogait és kötelességeit, megerősíteni a rendet és a tör­vényességet egész közéletünkben. A folyó év november 3—5-i plenáris ülés által elfoga­dott program kijelölte a mérföldköveket az ideológiai munka színvonalának emelésére, az ismeretek fejlesztésére és a tömegek szo­cialista nevelésének javítására, az új ember kialakítására, a szocialista etika és méltá­nyosság érvényesítésére az egész társadalmi életben, feltárva az egyre aktívabb, tudato­sabb részvétel széles perspektíváját az egész nép számára saját történelmének, napfényes jövőjének megteremtésében. A X. kongresszuson kidolgozott grandiózus program megvalósításának nagy sikerei is­mételten igazolják, hogy a Román Kommu­nista Párt, amelynek dicsőséges félszázados érvfordulóját az idén ünnepelte egész né­pünk, helyes, alkotó marxista-leninista poli­tikát folytat, következetesen el tudja látni szerepét mint a társadalom, az összes gazda­sági és társadalmi tevékenységi területek politikai vezető ereje. Ezek az eredmények a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, nemzetiségi különbség nélkül az összes dol­gozók hősies és önfeláldozó munkájának a gyümölcsei, azoké, akik határozottan­ meg­valósítják az egész nemzet létérdekeinek megfelelő pártpolitikánkat. Most,­ a lendületes gazdasági és társadalmi építés újabb esztendejének végén, amely esz­tendő hazánkat a haladás újabb fokaira emelte, a párt- és államvezetőség, a magam nevében a legmelegebben gratulálok Romá­nia Szocialista Köztársaság honpolgárainak. Pontosan körvonalazott programmal lé­pünk az új esztendőbe ; e program széles táv­latokat tár fel a munkában, az alkotásban, újabb nagy eredmények távlatát jelöli meg Románia gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődése útján, az összes dolgozók anyagi és szellemi életkörülményeinek javítása útján. Az 1972-es tervnek megfelelően gyors ütem­ben folytatjuk az iparosítást, még hangsú­lyozottabban fejlesztjük és korszerűsítjük a termelést, növeljük a gazdasági hatékonysá­got, javítjuk a termékek minőségét és fokoz­zuk a munka termelékenységét. További elő­irányzat a mezőgazdaság műszaki-anyagi alapjának erősítése, a munkaszervezés javí­tása a termelés, főként az állattenyésztés belterjes fejlesztése érdekében. Fokozni kell a dolgozók aktív részvételét a szocialista va­gyonnal való gazdálkodásban, a gazdasági egységek és az intézmények vezetésében, a termelési rend és fegyelem megszilárdítását célzó erőfeszítésben. Társadalmi rendszerünk továbbra is felfelé ívelően fejlődik minden téren, tökéletesítjük a társadalmi élet terve­zését és vezetését, egyre erőteljesebben ér­vényesítjük a szocializmus elveit az egész társadalomban, újabb intézkedéseket teszünk a tömegek anyagi és szellemi igényeinek kielégítéséért. A következő esztendő tervé­nek megvalósítása döntő szerepet kap az egész ötéves terv sikeres teljesítésében. Elő­irányzatainak teljesítése érdekében vala­mennyiünknek nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk, magas fokú forradalmi, hazafias öntudatot, mély felelősségérzetet kell tanú­sítanunk azoknak a feladatoknak a teljesíté­séért, amelyek a párt által, a társadalom ál­tal ránk bízott tisztségben, munkahelyen ránk hárulnak. Minden feltételünk megvan ahhoz, hogy az új esztendőben újabb jelen­tős haladást érjünk el minden tevékenységi területen. Mély meggyőződésem, hogy derék népünk a kommunista párt biztos vezetésé­vel töretlenül halad előre, és eléri, hogy 1972 a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének újabb nagy győzelmeit írja be Románia jelenkori krónikájába. Kedves elvtársak ! 1971-ben újabb, mélyreható változások tör­téntek a nemzetközi életben, a világ erővi­szonyaiban. Az erőszak és diktátum, a más népek belügyeibe való beavatkozás imperia­lista politikája újabb kudarcokat szenvedett. Egyre erőteljesebben érvényesült a népek arra irányuló akarata, hogy saját nemzeti kincseiknek, munkájuk gyümölcsének uraivá váljanak, hogy biztosítsák önálló fejlődésüket az anyagi és társadalmi haladás útján. Az elmúlt év továbbra is igazolta annak a marxista-leninista politikának a helyességét, amelyet pártunk és államunk folytat a nem­zetközi küzdőtéren. Románia újabb erőteljes érvényesülését jelentette a haladásért és a békéért vívott harcban, újabb barátokat szer­zett a román népnek a világ minden táján. Fejlődött és mélyült sokoldalú együttmű­ködésünk és testvéri barátságunk az összes szocialista országokkal. Erősödött pártunk nemzetközi szolidaritása a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom többi osztagá­val. Fokozódtak a kontaktusok, a cserék és a megbeszélések az egész világ nemzeti fel­szabadító mozgalmainak, demokratikus és ha­ladó politikai erőinek a képviselőivel. 1971- ben bővült Románia együttműködése a világ összes országaival, tekintet nélkül társadalmi rendszerükre, bővült hazánk együttműködése az összes békeszerető államokkal és népekkel az enyhülést, a nemzetközi élet javítását cél­zó általános erőfeszítésben. Külpolitikánkban töretlenül abból az előfeltételből indultunk ki és indulunk ki, hogy napjainkban minden nép számára alapvető és létfontosságú köve­telmény, a világbéke megmentése szempont­jából pedig lényeges feltétel csorbítatlanul tiszteletben tartani az összes népek nemzeti függetlenségét és szuverenitását, azt a jogu­kat, hogy szabadon éljenek, kívánságuknak megfelelően rendezzék életüket, tiszteletben tartani a nemzetek közötti teljes jogegyenlő­séget és a belügyekbe való be nem avatko­zást, teljesen kirekeszteni az államközi kap­csolatokból az erőszak használatát és az erő­szakkal való fenyegetőzést. Azt kívánjuk, hogy 1972-ben még határozottabban hódítsa­nak tért a nemzetközi életben ezek az elvek, amelyek az egyetlen utat jelentik az együtt­működés és a béke kapcsolatainak megterem­téséhez szerte a világon ! Ennek az évkezdetnek is az az alapvető gondolata, hogy az összes államoknak, nagy és kisállamoknak egyaránt, fokozott erőfeszítéseket kell tenniük a nemzetközi jog és törvényesség elveinek a megvédésé­ért és érvényesítéséért, hogy megnö­vekedett a széles népi tömegek, az összes haladó politikai erők, az Egyesült Nemzetek Szervezete és a többi nemzetközi szervezet felelőssé­ge a népek közötti együttműködés és béke politikájának előmozdításá­ért. Az egyik legsürgősebb követelmény, amelynek érvényesülnie kell az összes államok politikájában, a háborús tűzfészkek megszüntetése, a konflik­tusoknak, a feszültség és az ellensé­geskedések tényezőinek a felszámo­lása. Szűnjék meg a háború, amelyet az Egyesült Államok folytat Indokí­na népei ellen ; a vietnami, a kam­bodzsai és a laoszi népet hagyni kell, hogy maga határozzon sorsá­ról! Számolják fel a közel-keleti konfliktust a Biztonsági Tanács 1967. évi határozata alapján! Szüksége­sebb mint bármikor, hogy mindent megtegyenek az államok közötti né­zeteltérések békés politikai úton való megoldására, hogy ne kerüljön­ sor fegyveres összetűzésekre, hogy elkerüljük a háborút ! Jelentős célkitűzés, amelynek ér­dekében a jövőben is erőfeszítése­ket teszünk, a leszerelés megvalósítása, az emberiségnek a termonukleáris háború rém­képétől való megszabadítása, az óriási kato­nai kiadások csökkentése. Népünk Európában él, és még élénken em­lékszik századunk két világháborújának szo­morú tapasztalatára. Éppen ezért nemzetközi politikájában a legnagyobb figyelmet fordít­ja az európai biztonság megteremtésére, az összeurópai konferencia összehívására, a jó­szomszédság és a békés egymás mellett élés viszonyainak megteremtésére a kontinens összes népei között. Ilyen összefüggésben igyekszünk szüntelenül fejleszteni a gyümöl­csöző együttműködést az összes balkáni orszá­gok között, a béke és a békés együttműködés övezetévé változtatni a térséget. Azt kíván­juk, hogy 1972-ben szilárduljon az együttmű­ködés és a béke Európában, rakják le a biz­tonság tartós megteremtésének alapjait kon­tinensünkön ! A nemzetközi enyhüléshez, a népek együtt­működésének akadálytalan fejlődéséhez ter­mészetesen sok erőfeszítés, sok igyekezet szükséges, de meggyőződésünk, hogy a törté­nelemben példátlan arányú antiimperialista társadalmi és politikai erők megakadályoz­hatják az agresszió és a diktátum imperia­lista politikáját, biztosíthatják az emberiség béke- és haladástörekvéseinek megvalósulá­sát. Románia, pártunk és kormányunk szilár­dan elhatározta, hogy a jövő esztendőben is intenzíven munkálkodik a szocialista orszá­gok, a kommunista és munkásmozgalom, az antiimperialista erők egységének szilárdítá­sán, előmozdítja az együttműködés, a hala­dás és a béke ügyét szerte a világon. Tisztelt elvtársak és honfitársak ! Néhány pillanat múlva felhangzik az új­esztendő első óraütése. Úgy kezdjük az új­esztendőt, hogy tökéletesen bízunk népünk alkotó erőiben, abban, hogy a párt vezetésével a civilizáció és a haladás újabb csúcsaira emelheti szocialista hazánkat. Azzal a szilárd meggyőződéssel lépünk továbbá az újeszten­dőbe, hogy a népek együttes harccal megvédik létüket, megmentik a békét és a nemzetközi biztonságot, megteremtik a feltételeket egy jobb, igazabb világ felépítéséhez. E gondola­tokkal emelem poharam a román nép egész­ségére és boldogságára ! A békére és a nemzetközi együttműkö­désre ! Emelem poharam valamennyiük legneme­sebb törekvéseinek megvalósulására ! A társadalmi tevékenységben és a magán­életben egyaránt eredménydús, örömteli új­esztendőt mindenkinek ! Jó egészséget és sok boldogságot! Boldog újévet, kedves barátaink, kedves elvtársak ! SZÉP AJÁNDÉK ROMÁNIÁBÓL AZ 1972-ES ELŐRE NAPTÁR Hazai rendelésre külföldre is elküldjük postán (10 lej a naptár ára, 7 lej a postaköltség) A rendeléseket kérjük az alábbi címre elküldeni : A pénzesutalvány levelezésre fenntartott DRAGOI EMILIA — Redactia Előre, Bucuresti rovatában kérjük NYOMTATOTT BETŰKKEL Piața Scinten­ 1. OF PU­R BUC. 33. feltüntetni a pontos címet ! ÖTÉVES TERVÜNK MÁSODIK ESZTENDEJÉBEN MEGHATVÁNYOZOTT ERŐVEL E­lfogl­altük újra a helyün­ket a gépek, vezérlő­­berendezések, rajzaszta­lok mellett, a labora­tóriumokban, a bányák fejtéseiben és az építő­­állványokon, s folytatjuk munkánkat ott, ahol az elmúlt év utolsó napján abbahagytuk. Ott folytatjuk, de nem ugyanazon a színvonalon, mivel az új esztendő, 1972 új igényeket tá­maszt hazánk minden dolgozója elé. Mint ahogy Nicolae Ceausescu elv­társ, pártunk főtitkára, a tömegszer­vezetek, a dolgozók és az értelmi­ség képviselőivel való év végi meleg hangulatú találkozóján hangsúlyoz­ta: arra van szükség, hogy a jövő­ben meghatványozott erőfeszítéssel dolgozzunk pártunk politikájának, a X. kongresszuson elfogadott prog­ramjának megvalósításáért, hazánk­ban a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtéséért. „Has­sunk oda, hogy minden tevékenységi szektor jelen legyen a szocialista építés nagy művében, szolgálja­ a szocializmus ügyét, népünk általános érdekeit." Valóban, ennek az országnak be­csületes román, magyar, német és más nemzetiségű fiai, hogy is dol­gozhatnának másképp, mint úgy, hogy minden erejükkel egységesen elősegítsék hazánk felvirágzását, gyarapodását, népünk előrehaladá­sát, saját boldogulásukat. Aligha akad ma ember széles e hazában aki előtt ne lenne napnál világo­sabb, hogy egyéni előremenetele szorosan összefügg az ország fejlő­désével, a szocialista építés sikerei­vel. S társadalmunk, szocialista éle­tünk azon nagy humánus igazságait is meg kell értenie hovatovább ki­vétel nélkül mindenkinek, hogy el­veinkkel, szemléletünkkel, törvé­nyeinkkel összeférhetetlen a kizsák­mányolás, az élősködés, a nyerész­kedés bármilyen formája. Egészsé­ges társadalmunk kiveti magából, közvéleményünk elkülöníti magától azokat, akik nem igyekeznek becsü­letes munkával közénk állni, részt­­venni az országépítés nagy művé­ben, azokat akik mindig csak saját kicsinyes érdekeiket nézik, aki­k soha­sem vállalják a közösségért a ve­szélyt, a fáradságot, a munka ne­hezét. Népünk tiszta, szép szándékkal kezdi az új évet, elszántan arra, hogy megvalósítja terveit, elgondo­lásait. Mert gazdag esztendőnek ter­veztük az ideit, de hogy valóban gazdag, boldog esztendő legyen, ahhoz nem elég a jókívánság, a szándék. Szükség van kitartásunkra, szorgalmunkra. Egy esztendő újra elmúlt fölöttünk, sokat gyarapodtunk anyagi javak­ban, szellemiekben és tapasztalatok­ban is ez idő alatt. Annál is inkább, mivel az elmúlt esztendő nem akár­milyen év, ötéves tervünk indítóéve volt. És nem mondhatjuk, hogy könnyű esztendőt hagytunk magunk mögött. Egyeseknek közülünk — saj­nos ez az élet sora — ősz hajszá­laink is bőven gyarapodtak. De az éveik gyors múlása okozta borús hangulatot mindannyiszor elűzte a jól végzett munka öröme. Az idén méginkább azt akarjuk, hogy részünk legyen ebből a nemes elégtételből, ötéves tervünk második esztendejében azonban feladataink megnövekedtek. Ezért kell megsok­szorozzuk erőnket s már az év első napjaitól úgy dolgozzunk, hogy min­den tekintetben fölülmúljuk eddigi eredményeinket. Jó szokást honosított meg nálunk a szocialista demokrácia, mivel ilyenkor esztendő elején az egész n­emzetgazd­a­ság­ba­n meg taná­cs­koz­zuk, gyakorlatilag dolgozó népünk teljes részvételével, a legfontosabb tennivalókat, felelősséggel megvitat­ják mindenütt azt, hogy hogyan dol­gozzanak jobban, eredményesebben. Ez az össznépi megbeszélés — a dolgozók vállalati közgyűlései, vala­mint a termelőszövetkezetek zár­számadó gyűlései —, az idén is, minden bizonnyal rendkívüli kincse­ket hoz majd felszínre, a dolgozók ragyogó ötleteit, javaslatait, vállald­á­sait. De nem szükséges, nem is szabad tétlenül kivárni ezeket a gyűléseket, nem engedhetjük meg magunknak, hogy halogassuk, elnapoljuk a fel­adatok végzését. Egy év igaz nagy, idő, virágzó tavaszt és forró nyárt, gyümölcsöt érlelő őszt és fagyos decembert meg kell érnünk míg át­éljük. De a negyedévekre, hónapok­ra, dekádokra, órákra és percekre pontosan felosztott év sürgetően rö­pül el fölöttünk. A vállalatok között jóelőre megkötött szerződések már az év első napjától arra intenek, hogy betartásuk törvény. Márpedig a nemzetgazdaságnak nagy szüksége van arra, hogy a tavalyinál jobban tiszteletben tartsák mindenütt az írásba foglalt ígéretet. Enél­kül el­képzelhetetlen az, hogy többet s magasabb színvonalon, nagyobb eredményességgel termeljünk. Az építők is jobban kell hogy indítsa­nak 1972-ben. Különösen ott, ahol az enyhe időjárás megengedi, job­ban ki kell használniuk a téli hóna­pokat, különben elkerülhetetlen a kapkodás, a lemaradás, az áradások elnapolása, ami súlyos veszteségeket okozhat a gazdaságnak. S mivel a legolcsóbb beruházás a már meg­lévő gépek, felszerelések, termelő­kapacitások ésszerűbb kihasználása, ezen a téren sem ajánlatos halogat­ni a tennivalókat. Nem azért szer­zünk, erőfeszítések árán is, drága gépeket , és termelőberendezéseket, hogy azokat a nap legnagyobb ré­szében a por lepje. A gyár nem le­het a gépek pihentetője, a gépek­nek dolgozniuk kell, termelni rajtuk minél többet, két és három váltás­ban, s ezt meg kell értenie minden­kinek, mert eddig is sokba került már a tandíj. Ugyanígy nem tűr ha­logatást az sem, hogy tovább gyű­­ ­llés József (Folytatása a 2. oldalon) MAI SZÁMUNKBAN: • dolgos, sikeres évkezdés­­ A Rádió és Televízió műsora Tudósítások a szilveszteri éjszakáról , ^ az új esztendő első munkasikereiről január 4-től 8-ig » SPORT (2. oldal) (3. o­dal) SZILVESZTERI SZOLGÁLAT ! Az újságírónak már két nappal 1970. szilvesztere előtt megmond­ták : a jövő évi első számba te írod a kis színest. Benézel ide­­oda, koccintasz ezzel-azzal, és jössz az összesített hangulattal : hogyan fogadja a város népe az új esztendőt. Az újságíró első gondolata az volt, hogy jövőre okvetlenül meg kell nősülnie. Mert a családos em­berek iránti tapintatból az efféle feladatokat mindig az agglegé­nyekre osztja ki a főszerkesztő. Hogy amíg mások ünnepelnek, mulatnak, ő addig járja jegyzőfü­zettel, ceruzával a havas éjszakát. Aztán elszégyellte magát, és a kétkezi dolgozókra gondolt, meg a tisztviselőkre, akiket nem koccint­­gatni küldenek ezen az éjszakán. A villanytelep munkásaira, akik áramot szolgáltatnak - hogy le­gyen mit eloltani éjfélkor a víz­művek ügyeleteseire - pedig mi­lyen kevesen isznak vizet szilvesz­terkor, a taxisofőrökre, buszok ka­lauzaira, szülészeti szolgálatosokra, a rend fenntartóira, no és nem utolsó sorban a tévé meg a rádió alkalmazottaira, minden rendű és rangú énekesekre, muzsikusokra, táncosokra, s persze a pincérekre is, akik nem olyan tessék-lássék ügyeletre mennek be bóbiskolni, hanem az esztendő legádázabb rohammunkáját végzik. Elindult tehát a mi barátunk egy kerek esztendővel és még né­hány nappal ezelőtt, hogy azt a kis színest a lehető legtipikusab­­ban szedje össze. Volt egy vasmun­kás szomszédja, elsőbben is ahhoz csengetett be. Az esztendő során többször is együtt nézték a mécs­esét a tévében, gondolta, nem illik idegeneket megzavarni, akkor már inkább hozzá ment. Megkérdezte plajbásszal és notesszel a kezé­ben, mert még kezdő újságíró volt, hogy mit vár a szomszéd az új esztendőtől. „Jószerencsét és egészséget" - hangzott a válasz, s attól kezdve már legfönnebb azt jegyezhette volna, hogy a házi­gazda semmiképp sem akarja el­engedni, s a lap által igényelt tel­jes dokumentációval ő akar szol­gálni kivilágos virradatig. Megfe­lelő szeszesital kíséretében, ameny­­nyitől a mi emberünk még az egy emelettel lejjebb levő lakásig sem juthatott volna el, nemhogy az éjszakai őrjárat következő célpont­jáig. Ahova végül - kötelességeire való hivatkozással és szinte a tes­ti épsége árán, mert úgy megta­pogatta a vasmunkás - sikerült el­keverednie. A buszra csak húsz percet várt, az út is volt vagy hu­szonöt, s így megérkezett a szikár szobrászhoz, atyai barátjához, aki művészember létére legalább olyan erős volt, mint a vasmunkás (lásd : lapogatás), itala sem volt kevesebb, mint emennek, s az itó­­ka jelentős hányadát ő is a ven­déggel akarta megitatni. A jövő esztendővel kapcsolatban a válto­zatosság kedvéért erőt-egészséget kívánt, ezt a mi emberünk már föl sem jegyezte. Sietett a nyugdíjas ezredeshez (háromnegyed óra), akinek a fiával együtt végezte az egyetemet, onnan Erzsikéhez, aki egy tervezőintézetben dolgozott, s akit az újságíró (ő tudja miért), semmi áron ki nem hagyott volna a körútból. Volt továbbá egy ve­gyészmérnöknél és egy könyvtá­rosnál - egyik a barátja, másik az unokatestvére volt, végül kikötött egy futballista földijénél, akinek a felesége orvosnő volt, így aztán szépen csokorba gyűjtött több tár­sadalmi réteget, s hazamenet ösz­­szegezni próbálta, hogy mit is fog megírni róluk, a hangulatukról, a terveikről. De nem jutott sokkal to­vább annál a konklúziónál, hogy az élet gyönyörű, s hogy legsürgő­sebb tennivalóként el kellene most énekelni az ügyeletes gyógyszertár szeplős patikusával azt, hogy „kecskebéka fölmászott a fűzfára". Talán a feladat hiányos teljesí­tése volt az oka, talán egyéb, de a mostani szilveszterre már nem a mi emberünket küldték ki - pedig nem nősült meg 1971-ben sem.­­ Végre egy szabad szilveszter ! - kiáltott föl örömében. — Semmi rohangálás, semmi strapa... Aztán benézett a vasmunkáshoz, mert a nyáron is együtt szurkoltak az UTÁ-nak, majd a szobrászhoz­­ mégis csak apai barátja volt­­ az ezredeshez - a haver az haver -, utána Erzsikéhez (különösebb magyarázat nélkül), a mérnökhöz a könyvtároshoz és a futballistához. S a megváltozott körülmények kö­zött már nem a patikussal akarta eldalolni a kecskebékát, hanem egy éjjeliőrrel azt, hogy „Nem loptam én életemben.. Majtényi Erik

Next