Előre, 1972. január (26. évfolyam, 7512-7535. szám)

1972-01-14 / 7521. szám

1972. JANUÁR 14., PÉNTEK FELHÍVÁS Románia Szocialista Köztársaság összes megyei néptanácsaihoz (Folytatás az 1. oldalról) — 200 ezer valutatejjel túlszár­nyalja az exportszállítást, ami a tervhez viszonyítva 4,4 százalékot tesz ki; — gyártásba vesz 30 új terméket a tervben foglaltakon felül; — az alábbiak szerint túlszár­nyalja a megállapított feladatokat a választék tekintetében : — 500 ezer darab téglával és ke­rámiatömbbel, 4 százalékos növeke­dést érve el a tervvel szemben ; — 500 köbméter betonelemmel, 1,1 százalékkal túlszárnyalva a ter­vet ; — 12 000 köbméter kő- és kavics­bányai termékkel, 4 százalékos terv­túlteljesítés mellett; — 500 000 lej bútorral, ami a terv­hez képest 1 százalékot jelent; — a tervfeladaton felül 0,2 szá­zalékkal csökkenti az önköltséget ; — házi gépgyártással, korszerűsí­téssel, valamint a pótalkatrész­gyártás fejlesztésével javítja a he­lyi ipari egységek műszaki ellátott­ságának fokát. Ennek megfelelően 1972-ben terven felül előállít 4 mil­lió lej értékű berendezést és pót­­alkatrészt ; — tíz új termelőosztályt létesít a közfogyasztási cikkek és építőanya­gok gyártásának fellendítésére. 2. A KÖZSÉG- ÉS LAKÁSGAZ­­DÁLKODÁSI SZEKTOR a szolgál­tatási egységek és a szolgáltatások fejlesztésével, az anyagi és pénz­eszközök ésszerűbb felhasználásá­val, a termelés és a munka jobb megszervezésével megvalósítja a következőket: 1­3 százalékkal túlszárnyalja a szolgáltatási tervet, értékben 10 000 ezer lejjel, amiből : — túlszárnyalja a szolgáltatási tervet, 2,5 százalékkal, értékben 3500 ezer lejjel ; — bővíti a vízellátó hálózatokat terven felül 5,0 kilométerrel; — bővíti a csatornahálózatokat terven felül 2,0 kilométerrel ; — terven felül bekapcsol a vízel­látó és csatornázási hálózatba 200 meglevő lakást ; — terven felül 10 000 négyzetmé­ter utcát és járdát korszerűsít a vá­rosokon ; — a községgazdálkodási és lakás­gazdálkodási szolgáltatások finan­szírozásában : vízellátást, csatorná­zást, köztisztaságot, utcakarbantar­tást és javítást, építkezési szolgál­tatást, lakásgazdálkodást és kémény­­seprést öt falusi településen . — bővíti a közúti közlekedési út­vonalakat 35 kilométerrel, ami az 1971. december 31-i összhosszhoz képest 6,2 százalékot jelent. 3. A TERVEZŐ-TELEPÜLÉSREN­­DEZŐ SZEKTOR : — az 1973 folyamán használatba adandó összlakás-állomány 90 szá­zalékáig terjedően felhasználja a típusterveket, illetve az újra fel­használható terveket az állami alap­ból és személyi tulajdonként épülő lakásoknál; — az 1973-ban használatba adan­dó szociális-kulturális objektumok összvolumenének 80 százalékáig ter­jedően felhasználja a típusterveket, illetve az újra felhasználható terve­ket ; — az 1973-ra szóló objektumok közül határidő előtt 60 objektum kivitelezési tervét állítja össze ; 30 objektumét március 31-ig és 30 objektumét május 31-ig, a többi tervet 1972. június 30-ig készíti el ; — az 1973-ban átadásra kerülő lakásállomány 68 százalékánál ipari építkezési megoldásokat vesz igény­be az állami alapokból és személyi tulajdonként épülő lakásoknál ; — az 1973-ban átadásra kerülő szociális-kulturális objektumok 70 százalékánál ipari építkezési meg­oldásokat vesz igénybe ; — kilenc község számára végle­gesíti és jóváhagyja a rendezési vázlatokat, s így 1972 végéig az ösz­­szes községek 86 százalékának ren­dezési vázlatát elkészíti; — aktualizálja és javítja három város rendezési vázlatát, hogy a me­gyének mind a 12 városa aktualizált városrendezési vázlatokat kaphas­son. 4. A BERUHÁZÁSI SZEKTOR a dokumentációk és a telepítések, a technológiai berendezések idejében való előkészítésével és a kivitelezés nyomonkövetésével eléri a követke­zőket : — 1972 első negyedében az évi beruházási terv 22 százalékát, 1972 első felében pedig 50­­százalékát valósíta meg ; — 1972 első negyedében haszná­latba adja az állami alapból terv­­szerűsített összlakások 15 százalé­kát, 1972 első felében pedig 40 szá­zalékát ; — 1972 első negyedében haszná­latba adja a tervbe vett személyi tulajdonú összlakások 7,5 száza­lékát, 1972 első felében pedig 40 százalékát; — 1972 első negyedében üzembe helyezi a tervbe vett állóalapok ér­tékének 15 százalékát, 1972 első fe­lében pedig 30 százalékát; — üzembe helyez tíz kapacitást és objektumot az állami tervben előírt határidő előtt 10—30 nappal. 5. AZ ÉPÍTKEZÉSI-SZERELÉSI TERMELÉS SZEKTORA az építő­telepi termelés és munka jobb megszervezésével, a felszerelések kihasználási mutatóinak növelésé­vel, új technológiai eljárások és megoldások bevezetésével eléri a következőket : — 1972 első negyedében megvaló­sítja az építkezési-szerelési terme­lés 1972. évi tervének 22 százalé­kát, az első félévben pedig 49 szá­zalékát ; — kiterjeszti a globális akkordot az építkezési munkatelepeken az akkordban teljesített órák 70 száza­lékáig ; — 2 lejjel csökkenti az 1000 lej építkezési-szerelési termelés költsé­geit az 1972-re tervezett feladathoz viszonyítva ; — 0,5 százalékkal túlszárnyalja az 1972-re tervezett munkatermelé­kenység színvonalát ; — kiváló minőségben elvégzi az 1972-ben átadandó munkálatokat, hogy a végleges átvételezésnél ezek csupán „jó“ és „kitűnő" minősítést érjenek el. A rezsiben 10 százalékkal na­gyobb volumenű építő-szerelő mun­kálatot végez el az 1971. évi ered­ményhez viszonyítva. 6. AZ ÚT- ÉS HÍDÉPÍTŐ SZEKTOR a berendezések kapaci­tásának, az aszfaltkészítő állomások kapacitásának körültekintőbb ki­használásával, ütemes anyagellátás­sal, valamint a szállítási költségek csökkentésével a könnyű aszfalt­­burkolatú utak kilométerének költ­ségeit 25 000 lejjel szorítja le, az így megtakarított összegekből pedig terven felül 2 kilométer könnyű aszfaltburkolatú utat épít. 7. A helyi gazdaság a nyers- és segédanyagok ésszerűbb felhaszná­lásával és kezelésével, a fajlagos fogyasztások csökkentésével megta­karít: — 200 tonna fémet —200 köbméter faanyagot — 250 tonna cementet. 8. A megyei költségvetés bevétel tételét 10 000 ezer lejjel túlszárnyal­juk, így terven felül 4500 ezer lej értékű nyereséget realizálunk, ami­ből : — 1 millió lejt a helyi iparban — két millió lejt a községgazdál­kodásban — 1 millió 200 ezer lejt az áru­forgalom szektorában. 9. A lakosság ellátásának javítása céljából a szocialista kereskedelmi hálózatot még 60 egységgel bővít­jük, ami együttvéve 8300 négyzet­­méter kereskedelmi területet jelent, az áruforgalmazási tervet 20 millió lejjel szárnyaljuk túl, ami a terv­hez képest 0,64 százalékos növeke­dést jelent. 10. A lakosok pénzbeli és munká­val történő hozzájárulásából meg­valósítunk : — 12 tantermet, 9 művelődési otthont, 5 orvosi rendelőt, 5 óvodát, 4 közfürdőt, 26 kilométer töltést és 3 kilométer ivóvízhálózatot; — 21 falut villamosítunk és 5 fa­luban bővítjük a hálózatokat ; — karbantartunk és kijavítunk 700 kilométer utat, amihez 155 ezer ember/órát veszünk igénybe mun­kaerő formájában és 20 ezer na­pot igás, illetve gépi szállítóeszköz formájában ; — 20 kilométer földutat kiköve­zünk. 11. A települések további szépí­tése és jó gazdálkodása érdekében: a hazafias munkával 240 millió lej értékű közművesítési-gazdálko­­dási munkát hajtunk végre, amiben benne van 93 000 négyzetméter jár­da építése, 250 hektár zöldterület és zöldövezet létesítése, illetve kar­bantartása, 180 sportpálya, napozó és gyermekjátszótér építése, 500 ezer fa és cserje, valamint 63 ki­lométer élősövény telepítése, 150 kilométer töltés és rézsű építése, továbbá partszilárdítás. 12. AZ OKTATÁS, A KULTÚRA, A SZOCIALISTA NEVELÉS ÉS AZ EGÉSZSÉGVÉDELEM terén nyo­mon követjük és megvalósítjuk az alábbiakat : — alkalmazzuk a pártintézkedé­seket az oktatási hálózat szüntelen fejlesztésére, a leendő káderek po­litikai-szakmai felkészítése munka­technikájának tökéletesítésére és a felkészítés fokozására a nemzet­­gazdaság jelenlegi és távlati igé­nyeinek színvonalán ; — tanműhelyeket létesítünk az összes líceumokban és általános is­kolákban, két iskolaközi műhelyt, valamint 7 tangazdaságot a tízosz­tályos iskolák mellett; — három laboratórium-komplexu­mot és 16 műszaki kabinetet szer­vezünk a szakmai iskolák és szak­­líceumok mellett s — a tanulók erkölcsi-honpolgári, hazafias nevelése, munkával és munkára nevelése érdekében ön­kéntes hazafias akciókat szerve­zünk, ez úton egymillió lej értékű munkálatokat végzünk ; a tanmű­helyek több mint 500 ezer lej érté­kű terméket állítanak elő. Ezek a tevékenységek a következő jelsza­vakkal bontakoznak ki: „Változtas­suk iskolánkat a megye legszebb egységévé és „Minden nap hajt­sunk végre a kommunista jövőhöz méltó cselekedetet!“ — a műkedvelő tevékenység ál­landósítása és fejlesztése érdeké­ben, valamint a Román Kommu­nista Párt Központi Bizottsága 1971. november 3—5-i plénumán elfoga­dott program megvalósításában va­ló részvétel céljából a megyei és megyeközi rendezvényeken mintegy 450 műkedvelő együttest szerepelte­tünk ; — a dolgozók szüntelenül növek­vő szellemi igényeinek kielégítése céljából és a megye kulturális-mű­vészeti potenciáljának teljesebb ér­vényesítése érdekében ebben az év­ben a következő akciókat bonyolít­juk le : a városi és falusi műkedve­lő agitációs brigádok versenye, amelyen több mint 200 együttes vesz részt ; a Calugarul-fesztivál, amelybe bevonunk 40 együttest „A falusi műkedvelő színjátszás hónap­ja“, mintegy 200 együttes részvéte­lével, 600 előadás bemutatásával főleg a mai román dramaturgia műveiből ; a „Sarmis 1972“ kultu­rális-művészeti fesztivál, amelynek keretében szimpozionokat, kerek­­asztal-konferenciákat, tudományos ülésszakokat, művészeti előadásokat, kulturális-tudományos személyisé­gekkel való találkozókat, képzőmű­vészeti, népművészeti kiállításokat stb. rendezünk. A megye területén levő történelmi műemlékek megis­merése, megőrzése és érvényesítése céljából újabb öt falusi gyűjte­ménnyel bővítjük muzeológiai háló­zatunkat. A politikai és kulturális nevelő munka jobb körülmények közötti lebonyolításának biztosítá­sára a kulturális egységeket egy­millió lej értékű kulturális anyag­gal és felszereléssel látjuk el ; — javítjuk az orvosi ellátást a meglevő anyagi alap és az orvosi­egészségügyi káderek hatékonyabb hasznosításával, valamint a gyógy­­szeralap ésszerűbb felhasználásá­val ; — csökkentjük az ideiglenes mun­kaképtelenséggel járó megbetegedé­seket ; — erősítjük a higiéniai és egész­ségügyi-járványellenes tevékenysé­get, hogy megszilárdítsuk az egész­ségvédelmi programok keretében elért eredményeket és felszámol­junk egyes fertőző betegségeket. Hunedoara megye néptanácsa, összes dolgozói fokozott erőfeszíté­seket tesznek, hogy megvalósítsák és túlszárnyalják a felajánlásokat hozzájáruljanak annak a nagyszerű programnak a valóra váltásához, amelyet a Román Kommunista Párt X. kongresszusa jelölt ki, hogy a szocialista Romániát a haladás és a civilizáció magas csúcsaira emel­jük. A HUNEDOARA MEGYEI NÉPTANÁCS KI KIÉRT IS VAN ? A kolozsvári nyugdíj­osztály és iktató ajtaján tábla hirdeti, hogy 10 órától 15-ig, szombaton 13-ig fogadják a feleket. Helyes módszer, legalább az emberek nem jönnek olyan időpontok­ban, amikor... nem fogadják őket. Igen ám, csakhogy mint arról alkalmam volt meggyőződ­ni, gyakran akkor sem fogadják őket, amikor a tábla szerint „hi­vatalos munkaidőt" tartanak a nyugdíjosztályon. A véletlen sodort arra nem­­rég. Az előszoba váróteremmé ala­kult, harminchét ember szoron­gott benne télikabátosan, verej­tékezve, várakozva. Tíz órakor megnyílt az ajtó, az ügyfelek el­­özönlötték a még kisebb helyi­séget, tolongás, gyurakodás kez­dődött az ablakfülkék előtt. Két ablaknál idegesen, gyakori szó­váltások közepette intézték az ügyeket, a harmadiknál — itt várakoztak a legtöbben — hiába álltak az emberek. — Várjanak, míg az inspektor elvtárs megérkezik — hangzott a mind idegesebb kérdésekre a válasz. A helyiségben pokoli meleg uralkodott. Az ügyfelek szorong­tak, télikabátban, sálasan, mert levetni a téli holmit lehetetlen­nek bizonyult. Az ügyfelek mind gyűltek, az inspektor sehol. — Majd jön. Aki akarja, meg­várja — hangzott a megújuló kérdésekre adott válasz s az em­berek morogtak, de — vártak. Féltizenegy után öt perccel megjött az inspektor... Másnap ismét ott jártam. Tíz órakor már tele volt a vá­rószoba, de az ajtó nem nyílt ki. Azaz nyitva volt, de ha valaki bemerészkedett, ráripakodott egy női hang: „Tessék kint várakoz­ni Féltizenegykor idősebb férfi benyitott. — Én ledolgoztam egy életet, de soha el nem késtem a mun­kahelyemről. Miféle dolog ez, ké­rem ? —­ Tessék kimenni! — kapta meg a választ a nyugdíjintéző hölgytől, mire felpaprikázódott a hangulat. — Mi vagyunk magukért, vagy maguk éreztünk ? — kérdezte fel­háborodva az ügyfél. — Napok óta járatnak ide s még annyit sem tesznek meg, hogy a maguk által megállapított időben foga­d­­ják az embereket ? — Hagyjuk a fölösleges kérdé­seket — jött a hölgy és becsapta az ajtót a felháborodott emberek orra előtt. Valóban: ugyan ki kiért van? És miért fölösleges feltenni ezt a kérdést a kolozsvári nyugdíj­­osztályon ? Szerény véleményünk szerint mindkét kérdést jó lenne tisz­tázni a harmadikkal együtt, ame­lyet ugyancsak nem tartunk fe­leslegesnek : ugyan mivel töltik munkaidőben idejüket a kolozs­vári nyugdíj­osztály tisztviselői, ha naponta félórás késésekkel fogadják az ügyfeleket ? Gáspár Tibor (Folytatás az 1. oldalról) gazdasági haladásunkért küzdő ak­tivista. Nagy célunk : társadalmunk min­den tagját felvértezni magas szak­mai és általános műveltséggel, ko­runk leghaladóbb világnézetével , a dialektikus és történelmi materia­lizmussal, cselekvő és pártosan kombattív állampolgári magatartás­sal. Ezt szolgálja pártunk ideológiai, politikai, szocialista nevelési prog­ramja, mely kitartó harcot hirdet a múlt minden tudatmaradványa, ret­­rográd gondolkodás- és cselekvés­módja ellen. A technokrata a mai tőkés társada­lom terméke. Nálunk tehát társada­­lomidegen jelenség. A bürokrata a múlt társadalmának szülötte. Ná­lunk tehát a múlt maradványa. ★ Beszéljünk ez utóbbiról is, már­­csak azért is, mert ez a típus nálunk gyakoribb, mint a technokrata, bár rokonok ők ketten. Beszéljünk róla azért is, mert igen „változatos" , és sokféle az egyénisége. Beszéljünk róla egyszerűen azért, mert káros... Bevezetőnkben a fontoskodó bü­rokrata típusát láttuk. Azét, aki, a problémák formai oldalának túlérté­kelésével, az adminisztratív forma­litások „szigorú számonkérésével" fecsénli ügyfeleinek idejét, rombolja idegeit. Árt ügyünknek, államunk és az állampolgárok érdekeinek. Per­sze, a bürokratával nemcsak a „fon­tos ember" személyében találkozunk. Néha szemre rendkívül­ szerény és szolgálatkész köztisztviselővel van dolgunk, aki operatívan elkönyveli, vagy m­eghallgatja kérésünket, ám ezután megkapjuk a választ: „Legyen szíves, jöjjön ekkor és ekkor...*, vagy pedig : „írásban adunk felele­tet ügyére..." De a bürokrácia kórjának előfor­dulnak más, nem kevésbé ártalmas, tünetei is. íme egy sokatmondó példa. Az egyik nagy építőipari vállalat mű­szaki igazgatója, aki szenvedélyes keresője az újnak, kutatásai és szak­­irodalmi olvasmányai alapján kor­szerű matematikai módszert akart meghonosítani az alegységek munká­jában. Ez a rendkívüli gazdasági ha­tékonyságú metódus csupán négy osz­tály- vagy részlegvezetői posztot igényelt volna többletben. Ám elutasí­tották újítását, mert ilyen állások nem szerepeltek a vállalat személyzeti be­sorolási keretében. Bizonygatott, hogy tíz- és tízmillió lej jövedelmet eredmé­nyez ez a módszer. Nem és nem — mind a vállalat vezetősége, mind pedig a szakminisztérium részéről. Két éven át saját felelősségére, mindent koc­káztatva alkalmazta e gazdaságos matematikai módszert az építőtelepek mun­kájában, míg végül is a vállalat vezetősége és az illetékes miniszté­rium belátta : rentábilis a módszer és legalizálta. Ez vajon nem bürokrácia? Igen, az újtól való reszketés, az újtól való félelem bürokratikus kórja ez, és sajnos, még mindig, hány új, másutt már a gyakorlat által igazolt, gazda­ságos módszert, megoldást satnyít el ez a betegség. Vagy beszéljünk a bürokrácia kórta­nának egy másik fejezetéről. A mi­nisztériumok egyes kádereinek és a hozzájuk tartozó ipari fővállalatok ve­zetőségeinek, egyes fővállalati ve­zetőknek és az alájuk rendelt üzemi vezetőknek a kapcsolatairól. Noha pár­tunk és államunk vezetősége fontos intézkedéseket hozott, hogy harmoni­kusan egybehangolja a nemzetgazda­ság egységes terven alapuló egységes vezetését az üzemek, vállalatok kez­deményezéseivel, a munkásdemokrácia lágikörű kiterjesztésével és elmélyíté­sével, mégis egyes minisztériumi szer­vek és fővállalati vezetők „körlevelek­kel irányítanak". Nem egy esetben olyan „utasítások" és „szabályok" irattömegével árasztják el az aláren­delt egységeket, amelyek ellentmonda­nak az érvényben lévő törvények betű­jének és szellemének. A bürokráciának csupán néhány tünetét soroltuk fel. Egyikét diagnózist ismertettünk a múlt e betegségéből. Ám lássuk a kórokozókat. Szociológusok szerint a bürokra­tizmus baktériumának forrása rendsze­rint nem más, mint valamely, a szak­irányítási apparátusokban az eredmé­nyes működéshez szükséges tulajdon­ság túlhajtása, vagy kiterjesztése olyan dimenziókra, melyekben ez már kimon­dottan zavaró és káros hatást gyakorol; s így az, amit a racionalizmus szült, ir­racionalizmust eredményez, s ami ere­detileg arra volt hivatva, hogy a ha­tékonyságot szolgálja, az eredményte­len működés forrásává válik. Tudomá­nyos ez a meghatározás, de hiányos, tehát kiegészíthető. A bürokratizmus kórokozói lehetnek a következők is : a bátorság és a felelősség hiánya, a valóságtól való elszakadás, a kényel­messég, az individualizmus, a „bizton­ságos" álláshoz való ragaszkodás (egyesek valósággal reszketve kapasz­kodnak hivatali székük karfájába, bár már alkalmatlanok e „szék" fölött függő hivatali titulus és az ezzel járó feladatok betöltésére). Más esetekben a kórokozó a szervezetlenség, az ön­elégültség, és még sorolhatnánk to­vább ezeket... A lényeg azonban az, hogy a bürokratikus magatartás for­ma­l­i­z­m­u­s-kere­sé­sé­v­e­l, b­etoko­s­o­d­o­tt gondolkodásmódjával, az ember iránti érdektelenségével, apolitizmusával kirí társadalmunk, közéletünk általános tablójából, szöges ellentétben áll a munkásosztály és egész népünk, pár­tunk és annak vezetősége lendületes munkájával, dinamizmusával és szo­cialista humanizmusával. Amikor ered­ményesen haladunk a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom műszaki­­anyagi alapjának megteremtése útján, amikor a néptömegeknek a társa­dalmi és gazdasági, valamint közéleti vezetésben való bevonásával tökélete­sítjük egész társadalomirányítási, szer­vezési és tervezési rendszerünket, a­­miikor mozgósítjuk minden anyagi és szellemi erőnket tervfeladataink telje­sítésére - éppen céljaink elérése ér­dekében - nem lehetünk elnézőek a mindezzel ellenkező maradi gondol­kodásmóddal, ósdi gyakorlattal és ret­rograd magatartással. A legfejlettebb anyagi és szellemi kultúrájú társada­lomhoz nem juthatunk­ el rudimentá­ris szervezéssel , mint ahogy az elektro­nikus számítógépek és számítástechni­ka egyre elterjedtebb használatának korában fékező anakronizmus a dön­tés-halogatás és a rutinmunka is... Pártunk főtitkára mondotta a köz­ségi párttitkárok és polgármesterek ér­tekezletén : „Románia gazdasági-társa­dalmi fejlesztésének új szakaszában a tervezés és a vezetés, a szocialista demokrácia fejlesztésének és a széles néptömegek részvételének kérdése a közigazgatási-területi és gazdasági­társadalmi egységek vezetésében, döntő tényezője a párt­ és az állam összes határozatai sikeres megvalósí­tásának, Románia szocialista fejlődé­sének". Ennek a döntő tényezőnek pe­­dig törvényszerűen része a bürokra­tizmus elleni harc. Mindennapos ki­tartó küzdelem kell hogy legyen ez, amely feltételezi az összes dolgozók ideológiai-politikai színvonalának eme­lését, a forradalmi kombattivitás el­mélyítését ; feltételezi a kezdemé­nyező szellemet, az igényességet, a feladatok politikai megértését, a még itt-ott fellelhető túlzott centralizmus tendenciáinak leküzdését, társadalmi valóságunknak és az életnek az el­mélyült ismeretét. Ez az a fegyver, amellyel véglege­sen felírthatók a technokratizimus és a bürokratizmus múltból örökölt baci­­lusai. BÜROKRÁCIAMENTESEN Hibázni — emberi, vélték a régiek. Holott igazából, hibázni a gépek szabadsága. Mert az ember tévedéséért, akár a legkisebb hibáért is, néha könyörte­len nagy árat fizet. De a gép nem. Még a legprecí­zebb méréstechnikai apparátus, vagy a gondolkodás „gyorsító berende­zése", a számítógép-csoda is téved­het. Hiszen minden műszer hibakor­látját, a megengedett hiba abszolút értékének maximumát a tervező elő­re kalkulálja,­­ a műszaki gondol­kodás, a számítástechnika, tehát a józan ész már eleve elkerülhetetlen­nek ítéli a hibát, a tévedés kény­szerű lehetőségét. Talán azért van ez, mert mind­nyájan tudjuk, hogy emberséges jó­szág a gép. Ha emberségesen hasz­nálják. A csillogó műszerlapon kék, feke­te, piros körökben apró számok... 0,1... nulla-kettő, nulla-öt... A mé­réstechnika előkelő pontosságú osz­tályait jelző tizedes számokat olva­som. Kényes korrektségű alapmű­szer ez mind, a laboratóriumi be­mérés „hiteles mértéke", etalon. Hermetikusan záró tárlók őrzik vala­hányat. Ezekkel összehasonlítva so­rozzák jónak, rossznak a többit, „vé­leményük" alapján ítélkeznek az ala­csonyabb rangú, az üzemi pontossá­gú munkaműszerek tömege fölött. Az ipartelep műszerészeti köz­pontjában vagyunk, az úgynevezett ATM-részlegen, az automatizálási és méréstechnikai osztályon. A műhe­lyeket és a laboratóriumokat járjuk. Ez a két emelet a méréstudomány „­kirendeltsége". Egyforma mindig és mindenütt, akár a kohászat, a ne­hézgépipar, az energetika, akár itt, a vegyipar táján keressük. Nagyjából hasonlatos az emeletek berendezése és a fölszerelés is, ismerős még a szabványosított termotechnikai labo­ratórium olajfürdőjének kozmás sza­ga is. A­­metrológia, a műszertechni­­k­a és a finommechanika találkozási területe, az ipar legmunkaigényesebb szektora, ahol a fölhasznált külön­féle nyersanyag rendszerint minimá­lis, fillérekbe kerül, de a „beépített” szellemi és fizikai munka a jelentős érték. Sajátos világ ez. A föl­becsülhető, az összehasonlítható, az egybevethe­tő, a meghatározható, a kiszámít­ható, egyszóval a kifejezhető való­ság „lakik" itt. A megmért tömeg, idő, a hang, a fény, a hőmennyiség, az energiakvantum, villamosság, mágnesség egzakt világa ez. Hozzávetőlegesen 20 000 darab a műszerkészlet. Mindenféle­­nanométer, vákuum­mérő, szintmérő, differenciál-nyo­másmérő, hőmérő, sűrűségmérő, auto­mata szalagmérleg, a villamosság külön terrénuma, a legegyszerűbb voltmérőtől, regisztráló szekunder műszertől, vagy gázanalizátortól egészen a digitális műszerek deka­­dikus számjelzőcsövéig ... Húszezer műszer — húszezer kis kémlőabla­k az ipartelep óriási tes­tén. Rajtuk keresztül „látni" a cső­­labirintusban sustorogva áramló fo­lyadékot, a reaktorokban süvöltő gázfergeteget, „emlékezetük" örökíti meg számunkra a parányi időközök történését, szorgalmasan jegyzik föl az ezredmásodpercek eseményeit, ha pedig rendellenességet észlelnek, nyomban riasztanak, vészlámpák vil­lognak, szirénák harsannak. Csodá­latos robot a műszer, a gépeket kor­mányzó ember figyelmét, jelenlétét, a cselekvőképességet, a döntéselő­készítést meghatványozó — zseniális cseléd. Furcsa, de megbízhatósága a bi­zalmatlanság függvénye. Az ipari gyakorlatban ugyanis örökké kész a vád: a műszer mutat rosszul! A technológus vagy a műszerész a hi­bás? — ismerős vita ez. Egyetlen ta­nulsága, hogy a méréstechnikában csak az összefüggő eredmények ér­demelnek hitelt, csak az ellenőr­zött, párhuzamosan mért adatok biz­tosak. „Kételkedem, tehát mérek!” A Vegyipari Kombinát automatizá­lási és méréstechnikai részlege be­­illene egy önálló vállalatnak is. Rengeteg féle, fajtájú alkatrész­gyártásra szakosodtak. Finommecha­nikai műhellyel rendelkeznek, mér­leg-, nyomás-, debit- és pneumati­kus osztállyal. Az elektromosság és az elektronika majdnem egy egész emelet. Külön laboratórium a gázana­­lizátorokna­k. A montor csoport az új mérőberendezések telepítésével foglalkozik és a rekonstrukciót vég­zi. A technológiai gyáregységekhez kihelyezett méréstechnikus-váltás üze­melteti a műszerparkot. Az ATM-hez összesen valami százötven szakem­ber tartozik. A különlegesen kikép­zett és jogosított személyzet végzi a mérőműszerek törvényes hitelesí­tését, a metrológiai hatóság, az álla­mi mértékügyi- és méréstechnikai felügyelőség szabályzata szerint. A „régi" oxigén-, salétromsav-, az ammónia-, az ammónium­nitrát-gyár és az erőtelep kiszolgálása melllett, a nagyszabású bővítés során az új gyáregységeket most frissiben to­borzott, iskolázott és betanított mű­szerészekkel látják el. A jelenlegi fejlesztési szakaszban a karbamid, az argon meg az NPK-gyárak leg­korszerűbb műszertechnikájának be­gyakorlása bonyolult, kényes felada­tok elé állítja általában az egész műszaki vezetést. Soron következik majd a kombinát számítástechnikai központjának a megszervezése, a komputer „megte­lepedése",­­ márpedig a házi in­formációáramlás egyszerű újjászer­vezése, az operációkutatás, a rend­szerelemzés, majd a programozás minden ipartelep életében gyökeres változásokat hoz. Kováts Dénes gépészmérnök az ATM helyettes részlegvezetője. Az első emeleti, tágas irodájában a két telefon most csodálatosképpen néma marad, házigazdánk csak az imént érkezett vissza szabadságról, a gyári köztudatban még nincs itt­hon, így hát nem nyit be senki, sze­rencsés, nyugalmas percek, a vendég kedvére kérdezhet. ... Minden iparág ismeri a gyors „fölfutás" korszakát, amikor az ener­gikus fejlesztési program a gyárak csoportját hívja életre. Egy-egy szak­ember-nemzedék ilyenkor nem járja végig a hivatali ranglétra megannyi fokát, hanem megadatik nekik a ritka kivétel, hogy viharosan gyor­san a megfelelő helyre kerülhesse­nek, cselekedhessenek önállóan, csi­náljanak valamit­, övék a lehetőség és a felelősség is. Az iparszületés nagy pillanatai ezek. Ezek a kor­szakok nevelik a kipróbált szakem­bereket. Mint Kováts Dénest is. 25 esztendős korában akkora fe­lelősség nyomta vállát, mint amilyen­ről álmodni se mert. Nincs nagyobb vágya a fiatalságnak, mint osztozni a felelősségben. 1939-ben született Nyárádszeredán, ahol édesapja gyógyszerész. A kö­zépiskolát Vásárhelyen, a mű­egyetemet Galacon végezte. 60-ban a ludasi cukorgyárba helyezik, és az élelmiszeriparban elsők között szervezi meg a méréstechnikai szol­gálatot, az ATM-et. A korszerű új gyár kitűnő iskola számára. 63-ban átkerül az épülő vegyipari kombinát­hoz, természetesen itt is az ATM- hez, rögtön annak , második embere lesz. Végigcsinálja az építkezést, a munka­telepet — nem mérnök az, aki nem ,­épít fölé egy gyárat. Nem kí­séri nyomon a kezdet kezdetétől. 65-ben az „induláskor", az üzembe­helyezéskor belép a pártba. Később automatizálási továbbképzésen vesz részt. Bizonyára sok mindenen múlik az, hogy valaki pusztán csak a felada­tát végzi el, vagy pedig többet is tesz annál. Kováts Dénes sose érte be a rutinmunkával. Hirtelen­ben ne­héz lenne fölsorolni a „pluszokat", de válogassunk ki közülük mutatóba csak kettőt. Még annak idején, a próbaüzem tapasztalata alapján, az ammónium­­nitrát gyártástechnológiájában meg­változtatta, automatizálta a pFI-sza­­bályozást. Ez a tökéletesítés jelen­tős, milliós nagyságrendű hasznot hajtott. A főhatóság tízezer lejnél nagyobb összeggel jutalmazta Ko­­vátsot. Másik példa: a „konkrét", házi szükséglet vezeti rá, hogy a műszer­­diagramok átszámítására kidolgoz­zon egy módosított rendszerű, lineá­ris és radiális planimétert (a mate­matikai gép kivitelezője Scnnedarek Vilmos műszerész technikus). A meg­oldást találmányként jegyezték be tavaly, 1971 februárjában a nemzet­közi szabadalmi lajstromba. Kováts Dénes most 33 éves, de nyugodtan letagadhatna tíz eszten­dőt is. Az a fajta kiegyensúlyozott, higgadt, nagy „teherbírású" ember, aki nem vár utasítást, eligazítást, hanem maga diktálja a tempót, a programot, aki mer vállalkozni vala­mire, mer igent és nemet mondani, — és aki most újra elemében van, hiszen újra robajlik körülötte min­den, épül tovább az ipartelep ... .­Most az NPK technológia automa­­tikáját tanulom, most az a pláne, az itt a legérdekesebb dolog, mert azt még nem csinálta senki mifelénk!" Mindig irigylésre méltó az, aki képes arra, hogy számot vessen ön­magával és józanul fölmérje lehető­ségeit , azokat a végső határokat, melyeket az életben a „megenge­dett legnagyobb hiba" szab meg. Mert néha mindnyájan képzelet­iben a régiek vigyázó kezét fogjuk, akik örökül hagyták ránk a reményt és a kiváltságot, hogy: hibázni — emberi. Marosvásárhely, Dózsa György út, 300­4. A megengedett legnagyobb hiba ■■I —I MAROSI BARNA riportja ELŐRE 3. oldal

Next