Előre, 1972. január (26. évfolyam, 7512-7535. szám)
1972-01-14 / 7521. szám
1972. JANUÁR 14., PÉNTEK FELHÍVÁS Románia Szocialista Köztársaság összes megyei néptanácsaihoz (Folytatás az 1. oldalról) — 200 ezer valutatejjel túlszárnyalja az exportszállítást, ami a tervhez viszonyítva 4,4 százalékot tesz ki; — gyártásba vesz 30 új terméket a tervben foglaltakon felül; — az alábbiak szerint túlszárnyalja a megállapított feladatokat a választék tekintetében : — 500 ezer darab téglával és kerámiatömbbel, 4 százalékos növekedést érve el a tervvel szemben ; — 500 köbméter betonelemmel, 1,1 százalékkal túlszárnyalva a tervet ; — 12 000 köbméter kő- és kavicsbányai termékkel, 4 százalékos tervtúlteljesítés mellett; — 500 000 lej bútorral, ami a tervhez képest 1 százalékot jelent; — a tervfeladaton felül 0,2 százalékkal csökkenti az önköltséget ; — házi gépgyártással, korszerűsítéssel, valamint a pótalkatrészgyártás fejlesztésével javítja a helyi ipari egységek műszaki ellátottságának fokát. Ennek megfelelően 1972-ben terven felül előállít 4 millió lej értékű berendezést és pótalkatrészt ; — tíz új termelőosztályt létesít a közfogyasztási cikkek és építőanyagok gyártásának fellendítésére. 2. A KÖZSÉG- ÉS LAKÁSGAZDÁLKODÁSI SZEKTOR a szolgáltatási egységek és a szolgáltatások fejlesztésével, az anyagi és pénzeszközök ésszerűbb felhasználásával, a termelés és a munka jobb megszervezésével megvalósítja a következőket: 13 százalékkal túlszárnyalja a szolgáltatási tervet, értékben 10 000 ezer lejjel, amiből : — túlszárnyalja a szolgáltatási tervet, 2,5 százalékkal, értékben 3500 ezer lejjel ; — bővíti a vízellátó hálózatokat terven felül 5,0 kilométerrel; — bővíti a csatornahálózatokat terven felül 2,0 kilométerrel ; — terven felül bekapcsol a vízellátó és csatornázási hálózatba 200 meglevő lakást ; — terven felül 10 000 négyzetméter utcát és járdát korszerűsít a városokon ; — a községgazdálkodási és lakásgazdálkodási szolgáltatások finanszírozásában : vízellátást, csatornázást, köztisztaságot, utcakarbantartást és javítást, építkezési szolgáltatást, lakásgazdálkodást és kéményseprést öt falusi településen . — bővíti a közúti közlekedési útvonalakat 35 kilométerrel, ami az 1971. december 31-i összhosszhoz képest 6,2 százalékot jelent. 3. A TERVEZŐ-TELEPÜLÉSRENDEZŐ SZEKTOR : — az 1973 folyamán használatba adandó összlakás-állomány 90 százalékáig terjedően felhasználja a típusterveket, illetve az újra felhasználható terveket az állami alapból és személyi tulajdonként épülő lakásoknál; — az 1973-ban használatba adandó szociális-kulturális objektumok összvolumenének 80 százalékáig terjedően felhasználja a típusterveket, illetve az újra felhasználható terveket ; — az 1973-ra szóló objektumok közül határidő előtt 60 objektum kivitelezési tervét állítja össze ; 30 objektumét március 31-ig és 30 objektumét május 31-ig, a többi tervet 1972. június 30-ig készíti el ; — az 1973-ban átadásra kerülő lakásállomány 68 százalékánál ipari építkezési megoldásokat vesz igénybe az állami alapokból és személyi tulajdonként épülő lakásoknál ; — az 1973-ban átadásra kerülő szociális-kulturális objektumok 70 százalékánál ipari építkezési megoldásokat vesz igénybe ; — kilenc község számára véglegesíti és jóváhagyja a rendezési vázlatokat, s így 1972 végéig az öszszes községek 86 százalékának rendezési vázlatát elkészíti; — aktualizálja és javítja három város rendezési vázlatát, hogy a megyének mind a 12 városa aktualizált városrendezési vázlatokat kaphasson. 4. A BERUHÁZÁSI SZEKTOR a dokumentációk és a telepítések, a technológiai berendezések idejében való előkészítésével és a kivitelezés nyomonkövetésével eléri a következőket : — 1972 első negyedében az évi beruházási terv 22 százalékát, 1972 első felében pedig 50százalékát valósíta meg ; — 1972 első negyedében használatba adja az állami alapból tervszerűsített összlakások 15 százalékát, 1972 első felében pedig 40 százalékát ; — 1972 első negyedében használatba adja a tervbe vett személyi tulajdonú összlakások 7,5 százalékát, 1972 első felében pedig 40 százalékát; — 1972 első negyedében üzembe helyezi a tervbe vett állóalapok értékének 15 százalékát, 1972 első felében pedig 30 százalékát; — üzembe helyez tíz kapacitást és objektumot az állami tervben előírt határidő előtt 10—30 nappal. 5. AZ ÉPÍTKEZÉSI-SZERELÉSI TERMELÉS SZEKTORA az építőtelepi termelés és munka jobb megszervezésével, a felszerelések kihasználási mutatóinak növelésével, új technológiai eljárások és megoldások bevezetésével eléri a következőket : — 1972 első negyedében megvalósítja az építkezési-szerelési termelés 1972. évi tervének 22 százalékát, az első félévben pedig 49 százalékát ; — kiterjeszti a globális akkordot az építkezési munkatelepeken az akkordban teljesített órák 70 százalékáig ; — 2 lejjel csökkenti az 1000 lej építkezési-szerelési termelés költségeit az 1972-re tervezett feladathoz viszonyítva ; — 0,5 százalékkal túlszárnyalja az 1972-re tervezett munkatermelékenység színvonalát ; — kiváló minőségben elvégzi az 1972-ben átadandó munkálatokat, hogy a végleges átvételezésnél ezek csupán „jó“ és „kitűnő" minősítést érjenek el. A rezsiben 10 százalékkal nagyobb volumenű építő-szerelő munkálatot végez el az 1971. évi eredményhez viszonyítva. 6. AZ ÚT- ÉS HÍDÉPÍTŐ SZEKTOR a berendezések kapacitásának, az aszfaltkészítő állomások kapacitásának körültekintőbb kihasználásával, ütemes anyagellátással, valamint a szállítási költségek csökkentésével a könnyű aszfaltburkolatú utak kilométerének költségeit 25 000 lejjel szorítja le, az így megtakarított összegekből pedig terven felül 2 kilométer könnyű aszfaltburkolatú utat épít. 7. A helyi gazdaság a nyers- és segédanyagok ésszerűbb felhasználásával és kezelésével, a fajlagos fogyasztások csökkentésével megtakarít: — 200 tonna fémet —200 köbméter faanyagot — 250 tonna cementet. 8. A megyei költségvetés bevétel tételét 10 000 ezer lejjel túlszárnyaljuk, így terven felül 4500 ezer lej értékű nyereséget realizálunk, amiből : — 1 millió lejt a helyi iparban — két millió lejt a községgazdálkodásban — 1 millió 200 ezer lejt az áruforgalom szektorában. 9. A lakosság ellátásának javítása céljából a szocialista kereskedelmi hálózatot még 60 egységgel bővítjük, ami együttvéve 8300 négyzetméter kereskedelmi területet jelent, az áruforgalmazási tervet 20 millió lejjel szárnyaljuk túl, ami a tervhez képest 0,64 százalékos növekedést jelent. 10. A lakosok pénzbeli és munkával történő hozzájárulásából megvalósítunk : — 12 tantermet, 9 művelődési otthont, 5 orvosi rendelőt, 5 óvodát, 4 közfürdőt, 26 kilométer töltést és 3 kilométer ivóvízhálózatot; — 21 falut villamosítunk és 5 faluban bővítjük a hálózatokat ; — karbantartunk és kijavítunk 700 kilométer utat, amihez 155 ezer ember/órát veszünk igénybe munkaerő formájában és 20 ezer napot igás, illetve gépi szállítóeszköz formájában ; — 20 kilométer földutat kikövezünk. 11. A települések további szépítése és jó gazdálkodása érdekében: a hazafias munkával 240 millió lej értékű közművesítési-gazdálkodási munkát hajtunk végre, amiben benne van 93 000 négyzetméter járda építése, 250 hektár zöldterület és zöldövezet létesítése, illetve karbantartása, 180 sportpálya, napozó és gyermekjátszótér építése, 500 ezer fa és cserje, valamint 63 kilométer élősövény telepítése, 150 kilométer töltés és rézsű építése, továbbá partszilárdítás. 12. AZ OKTATÁS, A KULTÚRA, A SZOCIALISTA NEVELÉS ÉS AZ EGÉSZSÉGVÉDELEM terén nyomon követjük és megvalósítjuk az alábbiakat : — alkalmazzuk a pártintézkedéseket az oktatási hálózat szüntelen fejlesztésére, a leendő káderek politikai-szakmai felkészítése munkatechnikájának tökéletesítésére és a felkészítés fokozására a nemzetgazdaság jelenlegi és távlati igényeinek színvonalán ; — tanműhelyeket létesítünk az összes líceumokban és általános iskolákban, két iskolaközi műhelyt, valamint 7 tangazdaságot a tízosztályos iskolák mellett; — három laboratórium-komplexumot és 16 műszaki kabinetet szervezünk a szakmai iskolák és szaklíceumok mellett s — a tanulók erkölcsi-honpolgári, hazafias nevelése, munkával és munkára nevelése érdekében önkéntes hazafias akciókat szervezünk, ez úton egymillió lej értékű munkálatokat végzünk ; a tanműhelyek több mint 500 ezer lej értékű terméket állítanak elő. Ezek a tevékenységek a következő jelszavakkal bontakoznak ki: „Változtassuk iskolánkat a megye legszebb egységévé és „Minden nap hajtsunk végre a kommunista jövőhöz méltó cselekedetet!“ — a műkedvelő tevékenység állandósítása és fejlesztése érdekében, valamint a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága 1971. november 3—5-i plénumán elfogadott program megvalósításában való részvétel céljából a megyei és megyeközi rendezvényeken mintegy 450 műkedvelő együttest szerepeltetünk ; — a dolgozók szüntelenül növekvő szellemi igényeinek kielégítése céljából és a megye kulturális-művészeti potenciáljának teljesebb érvényesítése érdekében ebben az évben a következő akciókat bonyolítjuk le : a városi és falusi műkedvelő agitációs brigádok versenye, amelyen több mint 200 együttes vesz részt ; a Calugarul-fesztivál, amelybe bevonunk 40 együttest „A falusi műkedvelő színjátszás hónapja“, mintegy 200 együttes részvételével, 600 előadás bemutatásával főleg a mai román dramaturgia műveiből ; a „Sarmis 1972“ kulturális-művészeti fesztivál, amelynek keretében szimpozionokat, kerekasztal-konferenciákat, tudományos ülésszakokat, művészeti előadásokat, kulturális-tudományos személyiségekkel való találkozókat, képzőművészeti, népművészeti kiállításokat stb. rendezünk. A megye területén levő történelmi műemlékek megismerése, megőrzése és érvényesítése céljából újabb öt falusi gyűjteménnyel bővítjük muzeológiai hálózatunkat. A politikai és kulturális nevelő munka jobb körülmények közötti lebonyolításának biztosítására a kulturális egységeket egymillió lej értékű kulturális anyaggal és felszereléssel látjuk el ; — javítjuk az orvosi ellátást a meglevő anyagi alap és az orvosiegészségügyi káderek hatékonyabb hasznosításával, valamint a gyógyszeralap ésszerűbb felhasználásával ; — csökkentjük az ideiglenes munkaképtelenséggel járó megbetegedéseket ; — erősítjük a higiéniai és egészségügyi-járványellenes tevékenységet, hogy megszilárdítsuk az egészségvédelmi programok keretében elért eredményeket és felszámoljunk egyes fertőző betegségeket. Hunedoara megye néptanácsa, összes dolgozói fokozott erőfeszítéseket tesznek, hogy megvalósítsák és túlszárnyalják a felajánlásokat hozzájáruljanak annak a nagyszerű programnak a valóra váltásához, amelyet a Román Kommunista Párt X. kongresszusa jelölt ki, hogy a szocialista Romániát a haladás és a civilizáció magas csúcsaira emeljük. A HUNEDOARA MEGYEI NÉPTANÁCS KI KIÉRT IS VAN ? A kolozsvári nyugdíjosztály és iktató ajtaján tábla hirdeti, hogy 10 órától 15-ig, szombaton 13-ig fogadják a feleket. Helyes módszer, legalább az emberek nem jönnek olyan időpontokban, amikor... nem fogadják őket. Igen ám, csakhogy mint arról alkalmam volt meggyőződni, gyakran akkor sem fogadják őket, amikor a tábla szerint „hivatalos munkaidőt" tartanak a nyugdíjosztályon. A véletlen sodort arra nemrég. Az előszoba váróteremmé alakult, harminchét ember szorongott benne télikabátosan, verejtékezve, várakozva. Tíz órakor megnyílt az ajtó, az ügyfelek elözönlötték a még kisebb helyiséget, tolongás, gyurakodás kezdődött az ablakfülkék előtt. Két ablaknál idegesen, gyakori szóváltások közepette intézték az ügyeket, a harmadiknál — itt várakoztak a legtöbben — hiába álltak az emberek. — Várjanak, míg az inspektor elvtárs megérkezik — hangzott a mind idegesebb kérdésekre a válasz. A helyiségben pokoli meleg uralkodott. Az ügyfelek szorongtak, télikabátban, sálasan, mert levetni a téli holmit lehetetlennek bizonyult. Az ügyfelek mind gyűltek, az inspektor sehol. — Majd jön. Aki akarja, megvárja — hangzott a megújuló kérdésekre adott válasz s az emberek morogtak, de — vártak. Féltizenegy után öt perccel megjött az inspektor... Másnap ismét ott jártam. Tíz órakor már tele volt a várószoba, de az ajtó nem nyílt ki. Azaz nyitva volt, de ha valaki bemerészkedett, ráripakodott egy női hang: „Tessék kint várakozni Féltizenegykor idősebb férfi benyitott. — Én ledolgoztam egy életet, de soha el nem késtem a munkahelyemről. Miféle dolog ez, kérem ? — Tessék kimenni! — kapta meg a választ a nyugdíjintéző hölgytől, mire felpaprikázódott a hangulat. — Mi vagyunk magukért, vagy maguk éreztünk ? — kérdezte felháborodva az ügyfél. — Napok óta járatnak ide s még annyit sem tesznek meg, hogy a maguk által megállapított időben fogadják az embereket ? — Hagyjuk a fölösleges kérdéseket — jött a hölgy és becsapta az ajtót a felháborodott emberek orra előtt. Valóban: ugyan ki kiért van? És miért fölösleges feltenni ezt a kérdést a kolozsvári nyugdíjosztályon ? Szerény véleményünk szerint mindkét kérdést jó lenne tisztázni a harmadikkal együtt, amelyet ugyancsak nem tartunk feleslegesnek : ugyan mivel töltik munkaidőben idejüket a kolozsvári nyugdíjosztály tisztviselői, ha naponta félórás késésekkel fogadják az ügyfeleket ? Gáspár Tibor (Folytatás az 1. oldalról) gazdasági haladásunkért küzdő aktivista. Nagy célunk : társadalmunk minden tagját felvértezni magas szakmai és általános műveltséggel, korunk leghaladóbb világnézetével , a dialektikus és történelmi materializmussal, cselekvő és pártosan kombattív állampolgári magatartással. Ezt szolgálja pártunk ideológiai, politikai, szocialista nevelési programja, mely kitartó harcot hirdet a múlt minden tudatmaradványa, retrográd gondolkodás- és cselekvésmódja ellen. A technokrata a mai tőkés társadalom terméke. Nálunk tehát társadalomidegen jelenség. A bürokrata a múlt társadalmának szülötte. Nálunk tehát a múlt maradványa. ★ Beszéljünk ez utóbbiról is, márcsak azért is, mert ez a típus nálunk gyakoribb, mint a technokrata, bár rokonok ők ketten. Beszéljünk róla azért is, mert igen „változatos" , és sokféle az egyénisége. Beszéljünk róla egyszerűen azért, mert káros... Bevezetőnkben a fontoskodó bürokrata típusát láttuk. Azét, aki, a problémák formai oldalának túlértékelésével, az adminisztratív formalitások „szigorú számonkérésével" fecsénli ügyfeleinek idejét, rombolja idegeit. Árt ügyünknek, államunk és az állampolgárok érdekeinek. Persze, a bürokratával nemcsak a „fontos ember" személyében találkozunk. Néha szemre rendkívül szerény és szolgálatkész köztisztviselővel van dolgunk, aki operatívan elkönyveli, vagy meghallgatja kérésünket, ám ezután megkapjuk a választ: „Legyen szíves, jöjjön ekkor és ekkor...*, vagy pedig : „írásban adunk feleletet ügyére..." De a bürokrácia kórjának előfordulnak más, nem kevésbé ártalmas, tünetei is. íme egy sokatmondó példa. Az egyik nagy építőipari vállalat műszaki igazgatója, aki szenvedélyes keresője az újnak, kutatásai és szakirodalmi olvasmányai alapján korszerű matematikai módszert akart meghonosítani az alegységek munkájában. Ez a rendkívüli gazdasági hatékonyságú metódus csupán négy osztály- vagy részlegvezetői posztot igényelt volna többletben. Ám elutasították újítását, mert ilyen állások nem szerepeltek a vállalat személyzeti besorolási keretében. Bizonygatott, hogy tíz- és tízmillió lej jövedelmet eredményez ez a módszer. Nem és nem — mind a vállalat vezetősége, mind pedig a szakminisztérium részéről. Két éven át saját felelősségére, mindent kockáztatva alkalmazta e gazdaságos matematikai módszert az építőtelepek munkájában, míg végül is a vállalat vezetősége és az illetékes minisztérium belátta : rentábilis a módszer és legalizálta. Ez vajon nem bürokrácia? Igen, az újtól való reszketés, az újtól való félelem bürokratikus kórja ez, és sajnos, még mindig, hány új, másutt már a gyakorlat által igazolt, gazdaságos módszert, megoldást satnyít el ez a betegség. Vagy beszéljünk a bürokrácia kórtanának egy másik fejezetéről. A minisztériumok egyes kádereinek és a hozzájuk tartozó ipari fővállalatok vezetőségeinek, egyes fővállalati vezetőknek és az alájuk rendelt üzemi vezetőknek a kapcsolatairól. Noha pártunk és államunk vezetősége fontos intézkedéseket hozott, hogy harmonikusan egybehangolja a nemzetgazdaság egységes terven alapuló egységes vezetését az üzemek, vállalatok kezdeményezéseivel, a munkásdemokrácia lágikörű kiterjesztésével és elmélyítésével, mégis egyes minisztériumi szervek és fővállalati vezetők „körlevelekkel irányítanak". Nem egy esetben olyan „utasítások" és „szabályok" irattömegével árasztják el az alárendelt egységeket, amelyek ellentmondanak az érvényben lévő törvények betűjének és szellemének. A bürokráciának csupán néhány tünetét soroltuk fel. Egyikét diagnózist ismertettünk a múlt e betegségéből. Ám lássuk a kórokozókat. Szociológusok szerint a bürokratizmus baktériumának forrása rendszerint nem más, mint valamely, a szakirányítási apparátusokban az eredményes működéshez szükséges tulajdonság túlhajtása, vagy kiterjesztése olyan dimenziókra, melyekben ez már kimondottan zavaró és káros hatást gyakorol; s így az, amit a racionalizmus szült, irracionalizmust eredményez, s ami eredetileg arra volt hivatva, hogy a hatékonyságot szolgálja, az eredménytelen működés forrásává válik. Tudományos ez a meghatározás, de hiányos, tehát kiegészíthető. A bürokratizmus kórokozói lehetnek a következők is : a bátorság és a felelősség hiánya, a valóságtól való elszakadás, a kényelmesség, az individualizmus, a „biztonságos" álláshoz való ragaszkodás (egyesek valósággal reszketve kapaszkodnak hivatali székük karfájába, bár már alkalmatlanok e „szék" fölött függő hivatali titulus és az ezzel járó feladatok betöltésére). Más esetekben a kórokozó a szervezetlenség, az önelégültség, és még sorolhatnánk tovább ezeket... A lényeg azonban az, hogy a bürokratikus magatartás formalizmus-keresésével, betokosodott gondolkodásmódjával, az ember iránti érdektelenségével, apolitizmusával kirí társadalmunk, közéletünk általános tablójából, szöges ellentétben áll a munkásosztály és egész népünk, pártunk és annak vezetősége lendületes munkájával, dinamizmusával és szocialista humanizmusával. Amikor eredményesen haladunk a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom műszakianyagi alapjának megteremtése útján, amikor a néptömegeknek a társadalmi és gazdasági, valamint közéleti vezetésben való bevonásával tökéletesítjük egész társadalomirányítási, szervezési és tervezési rendszerünket, amiikor mozgósítjuk minden anyagi és szellemi erőnket tervfeladataink teljesítésére - éppen céljaink elérése érdekében - nem lehetünk elnézőek a mindezzel ellenkező maradi gondolkodásmóddal, ósdi gyakorlattal és retrograd magatartással. A legfejlettebb anyagi és szellemi kultúrájú társadalomhoz nem juthatunk el rudimentáris szervezéssel , mint ahogy az elektronikus számítógépek és számítástechnika egyre elterjedtebb használatának korában fékező anakronizmus a döntés-halogatás és a rutinmunka is... Pártunk főtitkára mondotta a községi párttitkárok és polgármesterek értekezletén : „Románia gazdasági-társadalmi fejlesztésének új szakaszában a tervezés és a vezetés, a szocialista demokrácia fejlesztésének és a széles néptömegek részvételének kérdése a közigazgatási-területi és gazdaságitársadalmi egységek vezetésében, döntő tényezője a párt és az állam összes határozatai sikeres megvalósításának, Románia szocialista fejlődésének". Ennek a döntő tényezőnek pedig törvényszerűen része a bürokratizmus elleni harc. Mindennapos kitartó küzdelem kell hogy legyen ez, amely feltételezi az összes dolgozók ideológiai-politikai színvonalának emelését, a forradalmi kombattivitás elmélyítését ; feltételezi a kezdeményező szellemet, az igényességet, a feladatok politikai megértését, a még itt-ott fellelhető túlzott centralizmus tendenciáinak leküzdését, társadalmi valóságunknak és az életnek az elmélyült ismeretét. Ez az a fegyver, amellyel véglegesen felírthatók a technokratizimus és a bürokratizmus múltból örökölt bacilusai. BÜROKRÁCIAMENTESEN Hibázni — emberi, vélték a régiek. Holott igazából, hibázni a gépek szabadsága. Mert az ember tévedéséért, akár a legkisebb hibáért is, néha könyörtelen nagy árat fizet. De a gép nem. Még a legprecízebb méréstechnikai apparátus, vagy a gondolkodás „gyorsító berendezése", a számítógép-csoda is tévedhet. Hiszen minden műszer hibakorlátját, a megengedett hiba abszolút értékének maximumát a tervező előre kalkulálja, a műszaki gondolkodás, a számítástechnika, tehát a józan ész már eleve elkerülhetetlennek ítéli a hibát, a tévedés kényszerű lehetőségét. Talán azért van ez, mert mindnyájan tudjuk, hogy emberséges jószág a gép. Ha emberségesen használják. A csillogó műszerlapon kék, fekete, piros körökben apró számok... 0,1... nulla-kettő, nulla-öt... A méréstechnika előkelő pontosságú osztályait jelző tizedes számokat olvasom. Kényes korrektségű alapműszer ez mind, a laboratóriumi bemérés „hiteles mértéke", etalon. Hermetikusan záró tárlók őrzik valahányat. Ezekkel összehasonlítva sorozzák jónak, rossznak a többit, „véleményük" alapján ítélkeznek az alacsonyabb rangú, az üzemi pontosságú munkaműszerek tömege fölött. Az ipartelep műszerészeti központjában vagyunk, az úgynevezett ATM-részlegen, az automatizálási és méréstechnikai osztályon. A műhelyeket és a laboratóriumokat járjuk. Ez a két emelet a méréstudomány „kirendeltsége". Egyforma mindig és mindenütt, akár a kohászat, a nehézgépipar, az energetika, akár itt, a vegyipar táján keressük. Nagyjából hasonlatos az emeletek berendezése és a fölszerelés is, ismerős még a szabványosított termotechnikai laboratórium olajfürdőjének kozmás szaga is. Ametrológia, a műszertechnika és a finommechanika találkozási területe, az ipar legmunkaigényesebb szektora, ahol a fölhasznált különféle nyersanyag rendszerint minimális, fillérekbe kerül, de a „beépített” szellemi és fizikai munka a jelentős érték. Sajátos világ ez. A fölbecsülhető, az összehasonlítható, az egybevethető, a meghatározható, a kiszámítható, egyszóval a kifejezhető valóság „lakik" itt. A megmért tömeg, idő, a hang, a fény, a hőmennyiség, az energiakvantum, villamosság, mágnesség egzakt világa ez. Hozzávetőlegesen 20 000 darab a műszerkészlet. Mindenfélenanométer, vákuummérő, szintmérő, differenciál-nyomásmérő, hőmérő, sűrűségmérő, automata szalagmérleg, a villamosság külön terrénuma, a legegyszerűbb voltmérőtől, regisztráló szekunder műszertől, vagy gázanalizátortól egészen a digitális műszerek dekadikus számjelzőcsövéig ... Húszezer műszer — húszezer kis kémlőablak az ipartelep óriási testén. Rajtuk keresztül „látni" a csőlabirintusban sustorogva áramló folyadékot, a reaktorokban süvöltő gázfergeteget, „emlékezetük" örökíti meg számunkra a parányi időközök történését, szorgalmasan jegyzik föl az ezredmásodpercek eseményeit, ha pedig rendellenességet észlelnek, nyomban riasztanak, vészlámpák villognak, szirénák harsannak. Csodálatos robot a műszer, a gépeket kormányzó ember figyelmét, jelenlétét, a cselekvőképességet, a döntéselőkészítést meghatványozó — zseniális cseléd. Furcsa, de megbízhatósága a bizalmatlanság függvénye. Az ipari gyakorlatban ugyanis örökké kész a vád: a műszer mutat rosszul! A technológus vagy a műszerész a hibás? — ismerős vita ez. Egyetlen tanulsága, hogy a méréstechnikában csak az összefüggő eredmények érdemelnek hitelt, csak az ellenőrzött, párhuzamosan mért adatok biztosak. „Kételkedem, tehát mérek!” A Vegyipari Kombinát automatizálási és méréstechnikai részlege beillene egy önálló vállalatnak is. Rengeteg féle, fajtájú alkatrészgyártásra szakosodtak. Finommechanikai műhellyel rendelkeznek, mérleg-, nyomás-, debit- és pneumatikus osztállyal. Az elektromosság és az elektronika majdnem egy egész emelet. Külön laboratórium a gázanalizátoroknak. A montor csoport az új mérőberendezések telepítésével foglalkozik és a rekonstrukciót végzi. A technológiai gyáregységekhez kihelyezett méréstechnikus-váltás üzemelteti a műszerparkot. Az ATM-hez összesen valami százötven szakember tartozik. A különlegesen kiképzett és jogosított személyzet végzi a mérőműszerek törvényes hitelesítését, a metrológiai hatóság, az állami mértékügyi- és méréstechnikai felügyelőség szabályzata szerint. A „régi" oxigén-, salétromsav-, az ammónia-, az ammóniumnitrát-gyár és az erőtelep kiszolgálása melllett, a nagyszabású bővítés során az új gyáregységeket most frissiben toborzott, iskolázott és betanított műszerészekkel látják el. A jelenlegi fejlesztési szakaszban a karbamid, az argon meg az NPK-gyárak legkorszerűbb műszertechnikájának begyakorlása bonyolult, kényes feladatok elé állítja általában az egész műszaki vezetést. Soron következik majd a kombinát számítástechnikai központjának a megszervezése, a komputer „megtelepedése", márpedig a házi információáramlás egyszerű újjászervezése, az operációkutatás, a rendszerelemzés, majd a programozás minden ipartelep életében gyökeres változásokat hoz. Kováts Dénes gépészmérnök az ATM helyettes részlegvezetője. Az első emeleti, tágas irodájában a két telefon most csodálatosképpen néma marad, házigazdánk csak az imént érkezett vissza szabadságról, a gyári köztudatban még nincs itthon, így hát nem nyit be senki, szerencsés, nyugalmas percek, a vendég kedvére kérdezhet. ... Minden iparág ismeri a gyors „fölfutás" korszakát, amikor az energikus fejlesztési program a gyárak csoportját hívja életre. Egy-egy szakember-nemzedék ilyenkor nem járja végig a hivatali ranglétra megannyi fokát, hanem megadatik nekik a ritka kivétel, hogy viharosan gyorsan a megfelelő helyre kerülhessenek, cselekedhessenek önállóan, csináljanak valamit, övék a lehetőség és a felelősség is. Az iparszületés nagy pillanatai ezek. Ezek a korszakok nevelik a kipróbált szakembereket. Mint Kováts Dénest is. 25 esztendős korában akkora felelősség nyomta vállát, mint amilyenről álmodni se mert. Nincs nagyobb vágya a fiatalságnak, mint osztozni a felelősségben. 1939-ben született Nyárádszeredán, ahol édesapja gyógyszerész. A középiskolát Vásárhelyen, a műegyetemet Galacon végezte. 60-ban a ludasi cukorgyárba helyezik, és az élelmiszeriparban elsők között szervezi meg a méréstechnikai szolgálatot, az ATM-et. A korszerű új gyár kitűnő iskola számára. 63-ban átkerül az épülő vegyipari kombináthoz, természetesen itt is az ATM- hez, rögtön annak , második embere lesz. Végigcsinálja az építkezést, a munkatelepet — nem mérnök az, aki nem ,épít fölé egy gyárat. Nem kíséri nyomon a kezdet kezdetétől. 65-ben az „induláskor", az üzembehelyezéskor belép a pártba. Később automatizálási továbbképzésen vesz részt. Bizonyára sok mindenen múlik az, hogy valaki pusztán csak a feladatát végzi el, vagy pedig többet is tesz annál. Kováts Dénes sose érte be a rutinmunkával. Hirtelenben nehéz lenne fölsorolni a „pluszokat", de válogassunk ki közülük mutatóba csak kettőt. Még annak idején, a próbaüzem tapasztalata alapján, az ammóniumnitrát gyártástechnológiájában megváltoztatta, automatizálta a pFI-szabályozást. Ez a tökéletesítés jelentős, milliós nagyságrendű hasznot hajtott. A főhatóság tízezer lejnél nagyobb összeggel jutalmazta Kovátsot. Másik példa: a „konkrét", házi szükséglet vezeti rá, hogy a műszerdiagramok átszámítására kidolgozzon egy módosított rendszerű, lineáris és radiális planimétert (a matematikai gép kivitelezője Scnnedarek Vilmos műszerész technikus). A megoldást találmányként jegyezték be tavaly, 1971 februárjában a nemzetközi szabadalmi lajstromba. Kováts Dénes most 33 éves, de nyugodtan letagadhatna tíz esztendőt is. Az a fajta kiegyensúlyozott, higgadt, nagy „teherbírású" ember, aki nem vár utasítást, eligazítást, hanem maga diktálja a tempót, a programot, aki mer vállalkozni valamire, mer igent és nemet mondani, — és aki most újra elemében van, hiszen újra robajlik körülötte minden, épül tovább az ipartelep ... .Most az NPK technológia automatikáját tanulom, most az a pláne, az itt a legérdekesebb dolog, mert azt még nem csinálta senki mifelénk!" Mindig irigylésre méltó az, aki képes arra, hogy számot vessen önmagával és józanul fölmérje lehetőségeit , azokat a végső határokat, melyeket az életben a „megengedett legnagyobb hiba" szab meg. Mert néha mindnyájan képzeletiben a régiek vigyázó kezét fogjuk, akik örökül hagyták ránk a reményt és a kiváltságot, hogy: hibázni — emberi. Marosvásárhely, Dózsa György út, 3004. A megengedett legnagyobb hiba ■■I —I MAROSI BARNA riportja ELŐRE 3. oldal