Előre, 1972. február (26. évfolyam, 7536-7561. szám)

1972-02-01 / 7536. szám

1972. február 1., kedd 4. oldal ára 30 iráni XXVI. évfolyam 7536 sz. AZ ÉPÍTŐK­­ HÁZA TÁJÁN, ÉV ELEJÉN IS SÜRGET AZ IDŐ M­ár elöljáróban le kell szö­geznünk: az építő-szerelő szektor is szép eredmé­nyekkel zárta az ötéves terv első esztendejét, hi­szen tervelőirányzatait 100,3 százalékban teljesítette, több új ipari, mezőgazdasági termelőka­pacitással, szociális-kulturális léte­sítménnyel gyarapította a nemzeti vagyont. Ilyen előzmények után és a nem­zetgazdaságot jellemző általános fejlődés közepette érthető és termé­szetes, hogy az idén nagyobb felada­tok előtt állnak az építők is. Az idei terv központi állami alapokból nö­vekvő mennyiségű építkezési­ beru­házást irányoz elő, ami az építők számára röviden annyit jelent: töb­bet, jobban és olcsóbban kell dol­gozniuk. A megrendelők, a tervezők, a berendezés-szállítók mellett, tehát, felelősségteljes feladatok hárulnak az építőkre is. Azon kell lenniük, hogy ütemesen teljesítsék a terv­­előirányzatokat, maximálisan ki­használják az invesztíciós alapokat, minden beruházásból a­ lehető leg­többet hozzák ki. Az építő-szerelő szektor az idén sokkal jobb feltételek között látott munkához, mint más esztendőkben. A tervszámokat idejében megkapta, a munkák megtervezése, előkészíté­se és kivitelezése normális időkö­zökben követte egymást, javult a gépesítés, s nem utolsó sorban, jó­váhagyott konkrét intézkedési prog­ramok birtokában láthatott munká­hoz. Az említett programok egyéb­ként előirányozzák az építési­­szerelés kivitelezésének javítá-­­sát, az építőtelepi gépesítés fej­lesztését, a munkaerő kellő fejfelsza­nálását, a rend erősítését, az idei beruházásokhoz szükséges berende­zések és acélszerkezetek biztosítását, a második váltás általános elterjesz­tését, a harmadik bevezetését, illet­ve bővítését, a termelőkapacitások jobb kihasználását. Az eddigi eredményeket azonban csak úgy tetézhetik, az ütemes át­adást csak akkor biztosíthatják, ha a telepvezetők kifogástalanul szer­vezik meg a munkát, megvalósítják a kijelölt intézkedéseket, maradék­talanul kiaknázzák a jó évkezdést. Mire gondolunk itt? Elsősorban arra, hogy az illetékeseknek az ed­diginél nagyobb arányban sikerült biztosítaniuk az általános tervdoku­mentációt és a részterveket. A volt Faipari Minisztérium, a Bánya-, Kőolajipari és Geológiai Miniszté­rium, a Kolozs, Prahova, Brassó, Bihar, Maros, Szilágy és más me­gyék néptanácsai évkezdéskor 80,5—93,1 százalékban rendelkeztek az idei beruházások műszaki-gazda­sági előtanulmányaival, illetve kivi­telezési terveivel, tehát már az esz­tendő első napjaitól ütemes munka folyhatott építőtelepeiken. Más beruházásoknál is hasonló a helyzet. A dolgok javulásában nyil­vánvalóan közrejátszottak a tör­vényes rendelkezések is, amelyek pontosan rögzítik az illetékesek kö­telezettségeit, továbbá az a körül­mény, hogy a tervező szektor is szé­lesebb körben alkalmazta a globális akkordot, s így az anyagi érdekelt­ség is növekedett. Nem érdektelen megemlíteni, hogy ebben a szektor­ban 1971-ben a globális akkord az össztermelés körülbelül 96 százalé­kára terjedt ki, az 1970. évi nem egészen 53 százalékkal szemben. Sajnos, néhány helyen még min­dig lemaradás tapasztalható, bizo­nyos tervdokumentációk késnek, s ha a helyzetet sürgősen nem orvo­solják, jónéhány építővállalat nem teljesítheti a tervet, ami egyrészt visszaveti a termelési tervet, más­részt normán felüli készletek és többletkiadások formájában megter­heli a pénzügyeket is, végső fokon pedig veszteséget okoz. Mint ahogy néhány helyen a tavaly történt. Pél­dául az Arad megyei építővállalat az évi tervet csak 91,7 százalékban teljesítette, több millió lej normán felüli készlete volt, terven felüli vesztesége is milliókra rúgott. S a Fehér megyeinél, valamint a Szilágy megyeinél is hasonló volt a helyzet. Azért említjük most mindezeket, mert — év eleje lévén — Arad, Kovászna, Máramaros, Mehe­­dinti, Hunyad és más me­gyékben (ahol — némi tava­lyi adósságtól eltekintve — az idei tervekhez sem biztosították a do­kumentációt) a dolgokon még ope­ratíven változtatni lehet és kell is. A tervdokumentációról köztudomá­súlag a megrendelőnek kell gondos­kodnia, de az építő se szemlélje tétlenül a késlekedést, a törvényes rendelkezéseknek megfelelően vigye döntőbíróság elé a késésért felelős tényezőket, a felettes szerv pedig idejében és határozottabban lépjen közbe. A tekintélyes volumenű idei beru­házásban természetesen fontos sze­repet kapnak az építő-szerelő vál­lalatok. Legyen gondjuk arra, hogy egyidejűleg csak néhány objektumra összpontosítsák az anyagi és emberi erőket, hogy kifogástalanul szer­vezzék meg a munkát az összes építkezéseknél, tehát már az eszten­dő első hónapjától kezdve biztosít­sák az ütemes munkát és a felső pártszervek utasításainak megfele­lően az első negyedévben az évi terv legkevesebb 20 százalékét meg­valósítsák. Ide kívánkozik a meg­jegyzés, hogy jónéhány építő-szerelő vállalat előirányzata meghaladja ezt, az Ipari Építkezések Miniszté­riumához tartozók például 21,5 szá­zalékot, a Fémipari Minisztériumhoz tartozók 22,4 százalékot terveztek, de a 20 százaléknál többet kívánnak megvalósítani a Galati, a Hunyad, a Bihar, a Kolozs, a Brassó stb. me­gyei építővállalatok is. Az előirányzatoknak természete­sen megvan a maguk anyagi fede­zete, amihez még hozzá kell szá­mítani a tervteljesítés menetének operatív, lehetőleg dekádonkénti el­lenőrzését, ahogyan azt az Ipari Építkezések Minisztériumának egy­ségei évek óta teszik. Az idő sürget. A beruházást kivi­telezők és a megrendelők, a beren­dezés-szállítók egyaránt legyenek azon, hogy a leszállítási és az üzem­­behelyezési előirányzatok szoros összhangban valósuljanak meg, hogy a tavalyi kellemetlen helyzete­ket el lehessen kerülni. A még tisz­tázatlan kérdéseket haladéktalanul meg kell oldani, meg kell kötni a még elmaradt szerződéseket és szi­gorúan be kell tartani előirányzatai­kat. A fentiekben vázolt teendők nagy felelősséget rónak minden érdekelt tényezőre; valamennyi építőtelepen, minden egyes munkatelepen legye­nek azon, hogy maradéktalanul ki­aknázzák a tartalékokat, ésszerűen használják fel a műszaki eszközöket és a munkaerőt, széleskörűen fej­lesszék a dolgozók kezdeményező készségét, értékesítsék a vállalati közgyűléseken elhangzott javaslato­kat, dolgozzanak lendületesen a megnövekedett feladatok teljesíté­sén, késedelem nélkül adják át a nemzetgazdaságnak a szükséges ob­jektumokat Valerian Vladescu a Beruházási Bank igazgatója AZ ARANYNÁL IS FÉNYESEBBEN Ott szeretném valahol kezdeni, ahol Kovács István hozzászólása ab­bamaradt. Hogy is mondta? A sa­ját, tulajdonosi hozzáállást nem helyettesítheti a fogadott munkaerő. A tag által végzett munka nem mérhető az idegen munkaerő telje­sítményével. Példát is említett, ta­nulságos példát. A cukorrépaparcel­lák terméshozama elárulja, hogy ki is dolgozta meg. Ahol a tagok kapáltak, túlteljesítették a tervet. Nem a kapálásban, hanem a hek­tárátlagnál. Ezzel szemben a fize­tésre dolgozók megmunkálta par­cellán a szerény átlagot sem köze­lítették meg. Hogy miért e megál­lapítással kezdtük? Mert Szentka­­tolnán is, akárcsak az ország sok más szövetkezetében, gond a mun­kaerő, mert Szentkatolnán is, akár­csak az ország sok más szövetkeze­tében, e gondok ellenére, e gondok közepette is örvendetes a fejlődés, mert e fejlődés tartó pillérei, a szö­vetkezeteket sajátjuknak érző és ennek megfelelően cselekvő tagok. A termelőszövetkezetek közelgő kongresszusának küszöbén a katol­­nai közgyűlés a jól végzett munka eredményei fölötti őszinte öröm je­gyében vette számba, hol is tarta­nak a gazdálkodásban. Nos, bár az utolsó három év során négyszer volt nagy árvíz a gazdaságban, az állam sokoldalú támogatásának és a tag­ság helytállásának köszönhetően a mérleg pozitív. Említsük meg példaként a burgo­nyát. A szövetkezet az elmúlt évben 25 100 kg-os átlagtermést valósított meg, közel 9000 kilogrammal szár­nyalta túl a tervezett hozamot. Hogy miként sikerült e magas átlag birtokába jutni? Kérdezhetnék, ho­gyan sikerült Szörtsel Elemérnek két és fél hektár burgonyát megmű­velnie? Úgy, hogy kora reggeltől késő estig kint voltak a mezőn. Az egész család folyamatosan részt vál­lalt a burgonyaápolásban. Mert a tavalytól már nem babra ment a játék, nem normáért dolgoztak, ha­nem a tonnákért. S az eredmény? A két és fél hektár területen 79 000 kg burgonya termett. Régebben egy brigád ért el ilyen teljesítményt Az év elején kötött megállapodás szerint alapjavadalmazásként min­den tonna burgonya után 120 lejt fizetnek, a parcellára meghatározott 19 000 kg-os hozam után tehát 5700 lejt folyósított a gazdaság. A ter­ven felül elért hozam fele viszont már a tagé. S mert a két és félhek­­táros területen 31 574 kilóval ter­meltek többet az átlagnál, a Szert- A KATOLNAI ZÁRSZÁMADÁSRÓL sők család az 5700 lej mellé 15 787 kiló burgonyát is kapott. Hogy a módszert nem mindenhol alkalmaz­ták? Sajnos nem, talán ezért is hangsúlyozták újból és újból a köz­gyűlési felszólalók: tanultak az imecsfalviaktól (az itteni brigád vállalta tavaly a globális akkord alkalmazását). Az aranynál is fényesebben, csil­logóbban bizonyosodott be, hogy e módszer mennyire életre való. És bebizonyosodott az is,­ a jó tapasz­talat általánosítását, kiterjesztését most már maga a tagság igényli. Nem csak a burgonyánál, vagy a répánál, hanem a gazdálkodás vala­mennyi területén. Még a zootechni­­kában is. Igen, e fontos üzemág összességében teljesítette a tervfel­adatokat. Jórészt éppen annak a helytállásnak köszönhetően, amelyet Kovács István hozzászólásában ve­tett fel, így Szentkatolna is azon kevés szövetkezetek közé tartozik, ahonnan az előirányzott 3200 hekto­liter tej helyett 3699 hektólitert szál­lítottak le, a tehenenkénti hozam pedig a tervezett 1900 literrel szem­ben elérte a 2160 litert. Nem külö­nösen magas átlag ez, de így is a megye legjobb eredményei közé tar­tozik és külön említést érdemel, hogy az árvíz okozta nehézségek között érték el, holott a Feketeügy elsősorban a takarmányalapban oko­zott nagy károkat A tenyésztői munka nagy pozitívuma az is, hogy 100 tehéntől kilencvennéhány borját sikerült nyerni, s talán éppen ez hatott kedvezően a termelésre, ke­vésbé dicséretes viszont hogy a lét­számtervet még így sem tudták tel­jesíteni. Részben azért mert sok volt az elhullás, részben azért, mert az üszők tenyésztésbe fogása meg­késett. E hibák kiküszöbölését is segíti minden bizonnyal a zootech­­nikában meghonosodott új javadal­mazási forma. A szövetkezetben ugyan eddig is a termelés után ja­vadalmazták a gondozókat, de most a tejtermelés mellett jobban ösztön­zik a tenyésztői célok megvalósítá­sát is. Alapvető változást mégis olyan vonatkozásban szeretnének elérni, amelyet Fülöp Lajos vetett föl hozzászólásában és amelynek lé­nyege: az állatállomány gyarapszik, a takarmánytermő terület nem nö­vekedhet, tehát a hozamemelés te­rén kell előbbre jutni... , Igen, a földalapgazdálkodás jelen­ti a hozamnövelés nagy tartalékát. Az elmúlt évben jelentős lépést tet­tek előre. Nem csupán egyes nö­vények magas átlagával, hanem az­zal a ténnyel, hogy a tervezett hét­millió ötszázezer lejes globális ter­melés helyett 11 millió lej értékű termést valósítottak meg. És mind­ezt úgy, hogy közben az anyagkölt­ségek csak két millióval emelked­tek. E takarékos szemléletnek is kö­szönhető a javadalmazás emelkedé­se, az, hogy a tervezett 26 lejjel szemben 32,20., lejt oszthattak munkaegységenként s hogy a szövet­kezet fejlesztési alapjára is szá­mottevő összeg jutott Az idei cél­kitűzések valóra váltása, amelyet egyhangúlag fogadott el a tagság, a brigádosok munkafelajánlása, a­­melyben a hozam túlszárnyalását ígérik, a globális akkord általánosí­tása, a gépesítés garanciát jelent abban a tekintetben, hogy a kato­­­nai gazdaság 1972-ben is egészsége­sen fejlődik, hogy újabb lépést te­het a gazdasági szervezeti megerő­södés útján... A tagság, a gyűlés második felé­ben, megválasztotta a szövetkezet új vezetőtanácsát és azokat a kül­dötteket, akik Szentkatolnát kép­viselik a megyei konferencián, illet­ve a termelőszövetkezetek közelgő kongresszusán. Flóra Gábor Tej és fehérföld Másnap a község gazdasági életé­vel ismerkedtem. A szép időt az újvárosi mtsz tag­sága is igyekezett kihasználni. A fo­gatok trágyát hordtak, a mesterek a szerszámokat, gépeket készítették elő, a vezetőség pedig a napi teen­dők irányítása mellett a közgyűlésre fogalmazta a beszámolót. — Milyen volt a múlt esztendő? — kérdem Hajdú Antaltól, a gazdaság pártalapszervezeti titkárától. — Minden tekintetben eredménye­sebb, mint az előző évek. Kukoricá­ból 1800, búzából 1500 kilós hektár­átlagot értünk el, ami a mi vidékün­kön nagy szó, túlteljesítettük az elő­irányzott hozamokat. Az eredmények­hez az is hozzájárult, hogy javult a munkafegyelem, valamint a gazdaság s a közös vagyon iránti felelősség. Nagyobb kihágás nem volt az el­múlt évben. Természetesen, nem va­gyunk túlságosan elégedettek, na­gyobb hozamokat is elérhettünk vol­na ... Az állattenyésztő telepen csupa idősebb emberrel találkozom, maga a brigádos, Rákos Géza sem tarto­zik a fiatalabb nemzedékhez. A len­dületet pótolja a tapasztalat. Ezek az ötven éven felüli gondozók kifej­ték az előirányzott tejmennyiséget 1971-ben, s most még többet szeret­nének teljesíteni. — Csak ne volna ilyen fene rossz a széna! — bosszankodik a brigá­dos. — Azt etetünk, ami van. Min­dent megpróbálunk, szecskázzuk, me­lasszal keverjük, hogy ne hányják ki a jászolból a tehenek. A rétiszéna mindig az időjárástól függ, mikor jobb, mikor rosszabb. Több vetett takarmányt kellene termesztenünk... — Hát az a borjú hogy került a szegre? — mutatok az őrszoba be­járatánál csüngő nyúzott állatra. — Az úgy került, hogy tüdejére ment a tej és le kellett vágni. Vacak a cuszli. Nézze, mivel kell most is szoptatni!... Talán a gondozás körül sincs min­den rendben. Amint a közeli fehér­föld bánya felé irányítom lépteimet, arra gondolok: mindezek szóba ke­rülnek a közgyűlésen is. Hatalmas kráterből termelik ki a fehérföldet a muzsdalyi erdőben. A negresti—vasi Osana helyiipari vál­lalathoz tartozó részlegen az exkavá­tor az úr, az ember csak kisegít. — Mi is tulajdonképpen ez a fe­hér föld? — fordulok Erdei József részlegvezetőhöz. — Szaknyelven bentonit, a sziliká­­tok közé tartozik. A szatmári Má­jus 1 helyi ipari kombinát dolgozza fel. Kétféle minőséget szállítunk. A durvább szemcséjűt, ami idegen a­­nyagot is tartalmaz, festék- és szó­dagyártásra használják, valamint az öntödei formák beporzására. Persze, miután kiszárítják és megőrlik. A fi­­nomabb minőségből, a tiszta bento­nitból derítőanyagot készítenek az élelmiszeriparnak, például a bor de­rítésére. Az utóbbi külföldön is igen keresett termék, több országnak szál­lítunk belőle. — Azt mondják, ebben a dombban van Újváros jövője. — Ez így túlzás. Van kitermelni való bőven, bármilyen igényt ki le­het elégíteni. Egyelőre arról van szó, hogy esetleg hasznos volna szárítót és malmot telepíteni ide, ami a szállí­tási költségek csökkentése mellett a helybeli munkaerő jobb hasznosítá­sát is szolgálná. A munka oroszlán­­részét azonban a gépek végzik. Szerintem van elég lehetőség a köz­ségben más mesterségek és a szol­gáltatás fejlesztésére. Rengeteg fia­tal jár el dolgozni a faluból, Neg­­resti-Oasba, Bányára, Szatmárra, sok szakmába. Számos kiváló mester a­ ~~----------------—-------- |-........................... ..................*-----— kad köztük. Álljon csak ki este a fő­térre, látni fogja, mi népet rak le az autóbusz... Háromszáz ingázó s a lakosság óhaja Délután négy órától csak úgy raj­zik az elemózsiás táskával felszerelt fiatalság a községen áthaladó s az ide végcéllal érkező buszokból. Kő­művesek, asztalosok, ácsok, lakato­sok, szövőnők, cipészek és más mes­terségbeliek. Reggelente mintegy há­romszázan hagyják el Újvárost, es­tére ugyanennyien térnek vissza ott­honaikba. Megbecsült szakemberek Sike Lajos (Folytatása a 3. oldalon) AVASÚJVÁROS ÉS NYOLC „GYERMEKE“ ••» „Virtaszerű családi házak sorakoznak..." —EGY Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bucuresti • Románia Szocialista Köztársaság ■ A fémtermelés akadályta­lan lebonyolítása érdekében az ország főbb kohóipari köz­pontjaiba jelentős mennyiségű tűzálló tégla, öntési grafitpor és más anyagok érkeznek. Az idén korszerűsítik és növelik többek között a brassói vásáritul és a Tg. Jiu-i Unirea hőszigetelőter­­mék-gyárak kapacitását is. ■ Új geológiai fúróberendezé­sekkel és kőolajipari acél­­szerkezetekkel bővítette a gyárt­mányválasztékot az idén a tir­­goviștei kőolajipari gépgyár. Az új termékeket különböző kőolaj­telepeken ki is próbálták. Soro­ IPARI EGYSÉGEK JELENTIK zajgyártásuk megindításával jelentősen csökkenteni lehet a behozatalt. ■ A galafi-i hajógyár dolgozói a Duna hajózható medrében bocsátottak vízre egy 4500 ton­nás teherhajót. A bonyolult mű­veletre azért volt szükség, mert a part mentén a folyó be van fagyva. További újdonság, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően a navigációs és más berendezések egy részét már a fályótéren fel­szerelték, s a továbi szerelőmun­kát számottevően megkönnyítet­ték. Rövidült egyben a gyártási ciklus is. ■ Figyelemre méltó eredmé­nyeket ér el a hunyadi ko­hóépítő vállalat munkakollektí­vája a 9. számú kohó építésé­nél. A kedvezőtlen időjárás nem okoz fennakadást a munká­ban, mert különböző melegítő berendezések beszerelésével jó munkakörülményeket biztosíta­nak az építőknek. Eddig a négy előkevítő közül három már fel is épült. Befejezéshez közeledik az öntöde építése is. A 2. oldalon : SPORT Nastase győzött Omahában A Temesvári Universitatea továbbra is az élen Döntött a NOB a sízők ügyében Jégkorong: Gyenge formában válogatottunk Győzelemmel kezdett olimpiai válogatottunk A pásztorbottól a jégkorongig ERKÖLCSI ÉS ÁLLAMPOLGÁRI KÖTELESSÉGÜNK A KÖZVAGYON VÉDELME ÉS FEJLESZTÉSE A közvagyon gyarapítása és védelme a sokolda­lúan fejlett szocialista társadalom építésének kulcskérdései közé tarto­zik, hiszen a termelő­erőknek, az iparnak, a mezőgazda­ságnak és az anyagi termelés többi ágának a sokrétű fejlesztése a hala­dás lényeges tényezője minden tár­sadalomban, s annál inkább szocia­lista társadalmunk jelenlegi szaka­szában. Mit is értünk lényegében a közva­gyon fogalmán ? A közvagyon magába foglalja a társadalmi, illetve állami tulajdon­ban levő összes javakat, termelőesz­közöket és fogyasztási cikkeket egy­aránt ; az altalaji kincseket, a bá­nyákat, az állami földállományt, az erdőket, a vizeket, a természetes e­­nergiaforrásokat, a gyárakat és üze­meket, a bankokat, az állami mező­­gazdasági vállalatokat, a mezőgazda­sággépesítési vállalatokat, a közleke­dési utakat, az állami szállító- és távközlési eszközöket, az állami épü­let- és lakásállományt, az állami szociális-kulturális intézmények a­­nyagi alapját, valamint a szövetke­zeti tulajdonban levő javakat, így a mezőgazdasági termelőszövetkeze­tek földjét, állatait, szerszámait, be­rendezéseit és épületeit, továbbá a kisipari szövetkezetek gépeit. Köz­vagyon a szocialista tulajdon két formájából születő termék is, amíg el nem adják, közvagyon a nyers­anyag, a pénzalapok és más érté­kek. Hozzá tartoznak ezenkívül a társadalmi szervezetek javai, mint például a szakszervezetek, a társa­dalmi-kulturális szervezetek, külön­böző tudományos, műszaki, sport­egyesületek, alkotó szövetségek stb. javai. Ígyhát a közvagyon a társadalom anyagi alapjaként döntő szerepet tölt be a fejlődésben. Jogi fogal­ma a szocialista tulajdon, amelyen belül a termelőeszközök szocialista tulajdona a legfontosabb. Ni­colae Ceausescu elvtárs a szocialista tulaj­don jelentőségéről szólva hangsú­lyozta : a termelőeszközök szocialista tulajdona biztosí­tja." . cz* egyes társadalmi osztály és réteg, minden egyén törekvéseinek megvalósulását, módot nyújt a társadalom általános és az állampolgárok egyéni érdekei­nek az egybehangolására. A fejlődő és virágzó szocialista tulajdon a néptömegek jólétének és boldogságá­nak a forrása, képességeik, energiá­juk és tehetségük maradéktalan ki­aknázásának, az emberi egyéniség kiteljesedésének a biztosítéka. A szocialista társadalom, az igazi demokrácia társadalma. Mindenek­előtt azért,­ mert csak a szocialista viszonyok, között nyer gyakorlati al­kalmazást a gazdasági demokrácia, vagyis‘az emberek’’azonos viszonya a termelőeszközökhöz, ami lehetővé teszi számukra, hogy egyenlő módon, nemzetiségre, nemre, vallásra való tekintet nélkül és egyre szélesebb körben részt vegyenek a társadalom­­ vezetésében, az állami és közügyek intézésében. Minél fejlettebb a társa­dalom anyagi alapja, a nemzeti va­gyon, annál fejlettebb, annál civili­záltabb a társadalom, annál mé­lyebb, annál hatékonyabb a demok­rácia. Történelmileg bebizonyoso­dott, hogy általában egyazon társa­dalmi rendszeren belül annál átfo­góbb és annál valósabb a demok­rácia, annál reálisabbak és tényle­gesebbek a demokratikus szabadság­­jogok, minél gazdagabb az illető or­szág minél műveltebb, öntudatosabb a népe. Hazánk Alkotmánya az alapvető ál­lampolgári jogok és szabadságjogok széles körét biztosítja a lakosságnak, közelebbről a létfenntartást, a gaz­dasági, szociális és kulturális fejlő­dés, a közéleti szereplés, az egyéni fejlődés lehetőségét. Szocialista álla­munk anyagi biztosítékkal szolgál e jogok és szabadságjogok teljes gya­korlásához. Az említett anyagi bizto­sítékok volumene és a nemzeti va­gyon volumene egymással egyenesen arányos. A fizetések, a nyugdíjak, a társadalmi segélyek szintjét, az e­­gészségvédelmi, oktatási intézkedé­sek, az ösztöndíjak mennyiségét közvetlenül az állami szocialista egységek termelésének és munka­termelékenységének szintje határoz­za meg. Úgyszintén a szövetkezeti tagoknak kiosztott összegek és ter­mékmennyiségek nem csupán a tag­ság munkájának mennyiségétől és minőségétől függnek, hanem a szö­vetkezet össztermelési eredményei­től is. Végül, de nem utolsó sorban meg kell még említenünk, hogy a köz­vagyon az állami szuverenitás gaz­dasági fundamentuma. Államunk ugyanis csak akkor intézheti önál­lóan bel- és külügyeit, ha gazdasá­gilag független. Ehhez pedig sokol­dalúan fejlett nemzetgazdaságra van szükség. Tekintettel a szocialista tulajdon óriási jelentőségére, az Alkotmány az egyik alapvető állampolgári köte­lességként rögzíti a szocialista tulaj­don védelmét. Az Alkotmány sze­rint minden állampolgárnak köteles­sége erősíteni és fejleszteni a szocia­lista rendszert, ami elsősorban azt jelenti, hogy részt kell vállalnia a­­vil­ági c­­pj""1, a 1".a­.g. c*. ..aa­­fejlesztéséből. Ennek ellenére, sajnos, társadal­munkban még akadnak olyanok,­ akik a közvagyon megkárosításával akarnak tisztességtelen jövedelem­hez jutni, vagy akik felelőtlenül kezelik a közvagyont, retrográd tu­datmaradványok, az individualizmus hatása alatt csak saját egyéni jólé­tüket tartják szem előtt — persze, a közösség megkárosításával. Mint ismeretes, a Büntetőtörvénykönyv bűncselekménynek minősíti és bün­teti a közvagyon megkárosításának alábbi formáit: sikkasztás, vagyis eltulajdonítás azokból a javakból vagy alapokból, amelyeket az illető személyre bíztak, ezt hat hónaptól 20 évig terjedő börtönnel büntetik ; lopás a közvagyon rovására, vagyis Dr. Nistor Prisca egyetemi előadó tanár (Folytatása a 2. oldalon)

Next