Előre, 1972. október (26. évfolyam, 7745-7770. szám)

1972-10-07 / 7750. szám

FAGYVESZÉLY FENYEGET HALADÉKTALANUL TAKARÍTSUK BE A KERTEK TERMÉSÉT Gyorsítani kell a zöldségfélék begyűjtését B­ihar megyében igen nagy te­rületen termesztenek zöldség­féléket, ugyanis a napi fo­gyasztás mellett, két feldolgozó központ, a nagyváradi és az érmi­­hályfalvi konzervgyár folyamato­san igényli a nyersanyagot, főleg paprikából, paradicsomból és ubor­kából. Ezekben a napokban megkü­lönböztetett figyelmet kell fordítani a határban lévő termés betakarítá­sára, mert a zöldségfélékben jelen­tős mennyiségi és minőségi kárt o­­kozhat a talajmenti fagy vagy a csapadék. A megyei szervek intéz­kedtek, hogy a falusi iskolák tanu­lói is a gyakorlati órákon az mtsz­­ek kertészeteiben segítsék a mun­kát. Az átvevő központok az ed­digieknél több szállítóeszközt kap­tak, s idénymunkásokat toborozhat­tak. Ennek ellenére a begyűjtés e­­redményeivel nem lehetünk mege­légedve, a szorgalom nem általá­nos. A GRAFIKON SZERINT A termelőegységek előre elkészí­tett grafikonok szerint kellene hogy átadják a zöldségféléket a zöldség- és gyümölcsértékesítő központoknak, mert csak így biztosíthatják a za­vartalan szállítást, osztályozást és a szükséges csomagolóanyagot. Egye­sek tiszteletben tartják a grafiko­nokat, mások... Vajdán például az előzetes meg­állapodások szerint készítik elő el­szállításra a termékeket. Deák Gyula főmérnök és Nagy Sándor, az mtsz elnöke naponta ellenőrzi a munka ütemét, s nyomban intéz­kednek, ha több kézierőre van szük­ség. A kilenc hektáron termesztett paprikából a leszerződött mennyi­séget hiánytalanul átadták, de még 10—15 tonnát értékesítenek. A hat hektár paradicsom termését szintén szorgosan szedik, s mivel a szerző­déses kötelezettséget teljesítették, a hátra lévő 60 mázsányi árut többlet­ként szállítják le. Semmit sem hagynak kárba veszni, a zöldpara­dicsomot is begyűjtik. A szalárdi mtsz-ben szintén pél­dás a szorgalom. Szabó­ Albert fő­mérnök számításai szerint, hektá­ronként még 8000—9000 lej értékű paradicsomot gyűjthetnek be. A munkához az iskolától is segítséget kértek. A gazdaság vezetőivel Páli Jenő aligazgató tartja a kapcsola­tot, az iskola és az mtsz együttmű­ködése példás. FEGYELMI INTÉZKEDÉS Igen, több helyen erre is szükség van. A kereki mtsz-ben Kekéts Gyula mérnököt, farmfelelőst és Mészáros Ferenc brigádost a veze­tőség pénzbüntetéssel próbálta jobb munkára bírni. A 40 hektáros ker­tészetben rendkívül sok a teendő, ennek ellenére ők elhagyták a far­mot. Kevés munkaerőt mozgósítot­tak a paradicsom és a paprika be­takarítására, s amit leszedtek, azt is állni hagyták. Nem gondoskodtak 38 láda paprika elszállításáról. A községi néptanács elnöke, Kiss Dá­niel is a kertészeti farm segítségére sietett, s most közös erővel próbál­ják behozni, a lemaradást. Hanyagság tapasztalható a rosti mtsz-ben is. A kertészetben tonna­számra a leszedetlen paradicsom, de az elnök és a mérnök mindössze 14—15 embert irányít ide. Néhány család felé sem néz a globális ak­kordrendszer alapján vállalt terüle­tének. Szükséges, hogy az mtsz ve­zetősége gyors intézkedésekkel ser­kentse jobb munkára a kertészeti brigádot. HIÁNYZIK A CSOMAGOLÓANYAG A megye mtsz­eit járva találkoz­tunk olyan esetekkel is, hogy a gön­gyöleg hiánya miatt szünetelt a zöldségfélék betakarítása. A gyap­jús gazdaság négy napig ládákra várt, nem volt miben tárolják a pa­radicsomot. A körösszegi mtsz-ről is „megfeledkezett"­ a nagyváradi átvevő • központ,-­­ ugyanis • napokon át csomagolóanyag nélkül hagyta. Az átvevő központ teherautói elég gyakran megfordultak a községben, de mindig a helyszínen jöttek rá az illetékesek, hogy megint . Váradon felejtették a csomagolóanyagot. Az ilyen esetekért felelősségre kell von­ni a hanyagság elkövetőit. Hagymádfalván meg éppen a hagymával van a baj. Közel két he­te a szabad ég alatt tárolják a hat­hét tonnányi termést, meg az át­vevő központnak jelenleg nincs rá szüksége. Arra senki sem gondol, hogy a termés tönkre megy? Kenéz Ferenc kérek!­mtsz kertészetében (Bihar megye) mozgósítottak a ter­més betakarítására egyelőre kevés munkaerőt (Vik­dár István felvétele) ÉS MIUTÁN MI TÖRTÉNIK M­it tesz Kolozs megye helyi ipara, mit tesznek a helyi gazdálkodási vállalatok a lakosság igényeinek minél jobb kielégítéséért? Hozzá­járulnak-e ezek a vállalatok a közszükségleti cikkek választéká­nak növeléséhez? Figyelemmel kö­vetik-e és tekintetbe veszik-e a vá­sárlói igényeket? A Kolozs megyei néptanács egy évvel ezelőtti, XI. ülésszakán, a problémakör szerteágazó elemzése után, határozat született a közszük­ségleti cikkek termelésének növe­lésével, a lakosság jobb kiszolgálá­sával, a szolgáltatási hálózat fej­lesztésével kapcsolatosan. Érdemes fellapozni az akkori határozatot és megnézni: hogyan váltak valóra előírásai? • Intézkedünk — írta a határozat —, hogy község- és lakásgazdálko­dási vállalatainkban növeljék a termelőkapacitást és a munka ter­melékenységét, hogy így a lakosság számára végzett építés és épület­­tervezés volumene 1972-ben leg­alább 25—30 százalékkal növeked­jék. Valóra vált-e ez a fontos elő­írás? Sajnos, csak részben! A nép­tanácsok megyeszerte szorgalmazták ugyan a kapacitás és a termelé­kenység növelését, a fejlesztési bankhitelek céltudatosabb felhasz­nálását, de az év eddig eltelt idő­szakában csak kevéssel sikerült növelni az építkezés terén nyújtott szolgáltatás és épülettervezés volu­menét az elmúlt év hasonló idő­szakához képest. Igaz, anyagellá­tási, beszerzési nehézségek is adód­tak, de az is igaz, hogy egyes nép­­tanácsok korán megfeledkeztek a határozat e fontos előírásáról. De lássuk a határozat más feje­zeteit is. • A municípiumi, városi és köz­ségi néptanácsoknak tanulmányoz­niuk kell a helyi vállalatok terme­lőtevékenysége növelésének, a la­kosság-szolgáltatás bővítésének le­hetőségeit — írja a határozat egy másik pontja és hozzáteszi : a he­lyiipari vállalatoknak még több új közszükségleti cikk gyártását kell megkezdeniük. Külön feladatok tel­jesítését szabták meg a kolozsvári ILIC, az Electrometal vállalat, va­lamint a malom- és sütőipari kom­binát számára. Ezen a területen valamivel job­bak az eredmények. Az előírt száz új közszükségleti cikk helyett az elmúlt évben összesen 144, ebben az évben további csaknem száz árucikk gyártását kezdték meg. Az ILIC munkaközössége elkészítette A NÉPTANÁCSOK ÉLETÉBŐL az AMI—1 típusú kazánok minta­­példányát. Ez a kazántípus igen gazdaságosan használható majd a néhánylakásos épületek központi fűtéséhez. Az Electrometal beren­dezkedett újabb háztartási-villa­mossági cikkek gyártására, a ma­lom- és sütőipari kombinát pedig biztosítja a grizin-gyártó kapacitás teljesebb kihasználását. Létrehoz­ták a határozatban előirányzott prototípus-műhelyt is. Kolozs megye helyiiparának ed­digi eredményei azt bizonyítják, hogy a vállalatok nagy része telje­sítette feladatait. Nem hallgathat­juk el azonban azt, hogy egyes helyeken lényegesen többet tehet­nének a közszükségleti cikkek ter­meléséért. A Napochim vállalatnál még több műanyag-cikket, elsősor­ban tanszereket, játékokat állíthat­nának elő, az Electrometal jóval többet tehetne a háztartási villa­mos készülékek gyártmányskálá­jának bővítéséért, az ILIC a lakos­ság által keresett és igényelt kézi szerszámok újabb típusait állíthat­ná elő, a malom- és sütőipari kom­binát, a Spirul növelhetné élelmi­szerkészítményei választékát és jobban ügyelhetne a termékek mi­nőségére, az üzlethálózat jobb el­látására. A helyiipari vállalatok keveset törődtek a lakosság jobb kiszolgá­lásával. A múlt évi határozat ide­vágó előírásai nagyrészt papíron maradtak. Pedig a tordai Turdea­­nu vállalat fejleszthette volna gép­kocsijavító kapacitását, a kolozs­vári ILIC a kocsimosást, zsírozást, a Napochim pedig a vulkanizálást, hogy csak néhány példát em­lítsünk. • Intézkednünk kell, hogy 1972 április elsejéig kidolgozzák a mal­mok jövedelmezőségét, a molná­rok egész évi foglalkoztatását biz­tosító tervet — olvassuk a határo­zatban és mindjárt bejegyezzük sa­ját rovatunkba, hogy e fontos elő­írás papíron maradt, pedig az el­képzelések ésszerűek voltak, sokat ígértek. A lakosság igényeinek jobb kie­légítését szem előtt tartva az egy évvel ezelőtti határozat előírta : a Kolozsvár municípiumi néptanács végrehajtó bizottsága 1972 első ne­gyedében dolgozza ki a városi köz­fürdő újjáépítésére vonatkozó ta­nulmányt. Kolozsvár jelenlegi e­­gyetlen közfürdője ugyanis már­­már hasznavehetetlen, elavult és a tervbe vett vásárcsarnok felépíté­sével egyidőben (tehát a közeljö­vőben) le is kell majd bontani. A probléma megoldása tehát sürgős, a közérdekű objektum újjáépítésére vonatkozó tanulmány azonban még nem készült el. Amint a tények bizonyítják, a megyei néptanács egy évvel ezelőt­ti ülésszakán elfogadott határozat jónéhány előírása papíron maradt. Elismerésre méltó viszont az, hogy a megyei néptanács vissza-visszatér korábbi ülésszakainak határoza­taira, megvizsgálja az előírások teljesítését. Ez a munkamódszer, a határozatok nyomon követése re­mélhetőleg hozzájárul ahhoz, hogy az előírásokat ezután a néptanács­nak alárendelt minden szerv idejében és felelősségtudattal­­ tel­jesítse. Véleményünk szerint csak így, a problémák állandó felszínen tar­tásával biztosítható az, hogy a ha­tározatba foglalt és a képviselők által megszavazott intézkedések valóra is váljanak. Okos György MEGSZAVAZTÁK... A HATÁROZATTAL ? Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bucuresti « Románia Szocialista Köztársaság XXVI. évfolyam 7750 sz. ------ 6 oldal ára 30 báni —— 1972. október 7., szombat A 3. oldalon: • FEDÉL ALÁ A BURGONYÁT • Három vagon hagyma sorsa Mai számunkban: • KÖNYVEK • SPORT Női kosárlabda EB­­Bulgária, 1972 ESÉLYEINKRŐL „MEGUNTUK A NEGYEDIK HELYET" - Villáminterjú Sarkadi Árpáddal, a Kolozsvári Vointa vízilabda csapatának edzőjével (2. oldal) MŰSORKALAUZ (4. oldal) Csípősen duhajkodik az észa­­­­­ki szél, szürke felhőnyája­­kat hajkurász a borús égen. Szerencsére azonban nem esik, s lehet dolgozni a termény be­gyűjtésén. A koradélelőtti órák­ban üresek a kismajtényi utcák. Csak a nyolc osztályos általános iskola körül tapasztalható nyüzs­gés. Oltott mésszel teli hordóval fordul be az iskolaudvarra a lomha bivalyfogat. Tanulók ül­nek a szekéren, tanuló ül a bakkon is. Az udvaron igazi építőtelep látványa fogad. Néhány iskolás betont kever, beidegződött moz­dulatokkal adagolják a cement- és kavicsmennyiséget. Mások, a pincéből targoncával hordják a cementes zsákokat. A frissen fel­húzott teremben két legényke most önti, egyengeti a betonpa­dozatot. Kívül a falakat vakol­ják. A helybeli mezőgazdasági termelőszövetkezet két idős mes­tere és két gyerek végzi ezt az igényes munkát is. A tanulók szakértelemmel kezelik a szer­számokat, szinte rutinos bizton­sággal egyengetik el a malterré­teget. Mérnök, mester sehol. Mindent egyedül­, önállóan végeznek. Csu­pán Cadariu Nicolae iskolaigaz­gató lót-fut közöttük fáradhatat­lanul,, maga is meszesen, malte­­rosan. Bocsánatkérően tárja szét karjait és visiol, hogy várjak pár percet, míg elintézi a szeg ügyét. Addig nézelődök. Az iskolaudvar bal oldalán takaros téglaépület húzódik. Az egyik fele, a na­gyobbik, most készül, a körül van a nagy sürgés-forgás. Utána a fáskamra és más melléképüle­tek következnek. — Mi készül itt? — kérdem az igazgatót, aki végzett a sürgős problémával. — Iskolánk asztalos- és laka­tosműhelyének az épülete. Amit lát, minden tanulóink két keze munkájával és anyagi hozzájáru­lásával készült — teszi hozzá büszkén. — Egy mester felügye­letével ők maguk készítették el az iskolát körülvevő kerítést, a járdát, aztán az iskolaműhelyt... — A falakat is ... — Azt is ők rakták, a csere­­pezést és minden más munkát tanulóink végeztek el. Augusztus óta mintegy 47 ta­nuló dolgozott a házi építőtele­pen a felső tagozatról. Az olya­nok, mint Botos Tiberiu, Kós Károly, Mezei Ovidiu, Szatmári Sándor, Koter Feri és mások szinte naponta jelen voltak az építkezésnél. Egy 70 000 lej ér­tékű építőmunka megvalósítása nyilván nem gyerekjáték. De a kismajtényiak bebizonyították, hogy gyerekekkel is kivitelez­hető. Ha van kezdeményezés, bá­torság és felelősségvállalás. Ha jó pedagógiai érzékkel fel tud­juk csiholni a gyerekek munka­kedvét. Mert a kismajtényi tanulók nemcsak az épület felhúzásán dolgoztak felnőttmódra, de saját keresetükből teremtették elő az építőanyag nagy részét is. Abból a pénzből, amit a helybeli mtsz­­től és a nagykárolyi ámv-tól kaptak az ott végzett folyamatos gyakorlati munkájuk honorálása­ként. Persze, ezzel­ azzal az mtsz is segítette a munkát, hiszen a gazdaság patronálja az iskolát. Mindez azonban semmit sem von le a kismajtényi tanulók érde­méből. — Nem kellett noszogatni a gyerekeket munkára? — kérdem Cadariu igazgatót. — Ellenkezőleg. Nem egyszer haza kellett kergetnem őket. A műhelyépület falainak felhúzásá­val egyetlen hét alatt végeztek. Jókedvvel dolgoznak, mert tud­ják, hogy maguknak csinálják, mert látják, hogy bízunk képes­ségeikben és teret engedünk ön­állóságuk megnyilvánulására. Meg aztán azt is kilátásba he­lyeztem, hogy az iskolaműhely nemcsak a tanrendben előírt kö­telező gyakorlati órák alatt lesz majd nyitva számukra. Bármikor beléphetnek oda barkácsolni, dolgozni, amikor csak kedvük szottyan. Amolyan fúró-faragó központtá szeretnénk fejleszteni az iskolaműhelyt, mely a hosszú őszi-téli délutánokon hasznos időtöltést kínálhat tanulóinknak, ahelyett, hogy az utcákon csatan­golnának ... Íme egy másik figyelemreméltó vetülete az iskolaműhelyi tevé­kenységnek Kismajtényban. Zoltán Tibor KISMAJTÉNYI PÉLDA NICOLAE CEAUSESCU, AZ ÁLLAMTANÁCS ELNÖKE FOGADTA MARCEL MARTOT, LUXEMBURG NAGYHERCEGSÉG KÜLDÖTTSÉGÉNEK VEZETŐJÉT Nicolae Ceausescu elvtárs, Ro­mánia Szocialista Köztársaság Ál­lamtanácsának elnöke csütörtökön fogadta Marcel Mart nemzetgaz­daságügyi, turisztikai, szállítási és energiaügyi minisztert, Luxemburg Nagyhercegség küldöttségének ve­zetőjét. A fogadásnál jelen volt Manea Manescu elvtárs, a Gazdasági Tanács elnöke. A megbeszélésen a vendég hang­súlyozta, hogy Luxemburg kor­mánya és népe rokonszenvvel és nagy érdeklődéssel várja Románia Államtanácsa elnökének közelgő látogatását a Nagyhercegségben. Nicolae Ceausescu elvtárs rámu­tatott, hogy örömmel látogat el ebbe­ az országba, amellyel Ro­mánia baráti és együttműködési kapcsolatokat tart fenn,­­hogy meg­ismerje népének eredményeit és megbeszéléseket folytasson közös érdekű kérdésekről Luxemburg ve­zetőivel. Méltatva azoknak a nemrég tör­tént román-luxemburgi munka­­megbeszéléseknek gyümölcsöző jel­legét, amelyek a Nagyhercegség küldöttségének látogatása idején folytak, az ez alkalommal létreho­zott konkrét megállapodásokat, ame­lyek ösztönzik az együttműködést a két ország között kohászati, szállítá­si és turisztikai téren, kifejezték mindkét országnak azt az óhaját, hogy tovább fejlesztik az ipari koo­perációt, a gazdasági, kereskedelmi és más közös érdekű cseréket. A megbeszélés során a felek egy­aránt hangsúlyozták, hogy igyekez­nek megszilárdítani a kedvező lég­kört az európai országok gazdasági kapcsolatainak fejlesztéséhez, az európai biztonság és átfogó együtt­működés megteremtéséhez. A megbeszélés szívélyes légkör­ben folyt le. A KÖZTÁRSASÁG XXV. ÉVFORDULÓJÁT KÖSZÖNTI DOLGOZÓ NÉPÜNK KŐOLAJIPARUNK JELENE „A TORONY“ REKORDOT DÖNT A TORONY — csak így nevezik Bák­olban, és mindenki tudja, hogy ezalatt a 6000. számú fúró-kőolajkutató­­szonda érthető, amelyhez fogha­tó, a fúrás mélysége szerint, nincs több a Prahova völgyében. A városka bármelyik utcájáról látható, amint a mező szondaer­deje fölé magaslik három szint­je, a traverzek közt felfutó kör­lépcsők is kivehetők, de az út mégis hosszú a toronyig. Hang­talanul működő kőolaj­kutakat, szondákat, ezüstszínű vezetéke­ket, tartályokat kerülget, kuko­rica, napraforgó táblák közt tű­nik el és bukkan fel újra. De legalább csend van, szanatóriu­mi nyugalom, gondolok a nagy­városi ember zajkínzott idegei­re, felejtve, hogy a messzeség kicsit mindig megszépíti a dolgo­kat. A torony közelében vége a csendnek, erős dübörgését a föld is közvetíti érezhető remegésé­vel. — A fúrótorony egyetlen mo­torja hétszáz lóerős, s pillanat­nyilag három hatalmas erejű gép dolgozik, a negyediket arra az időre tartalékoljuk, ha még lejjebb haladunk a fúrással, ha még több lóerőre lesz szükségünk — magyarázza a dübörgés okát Rodu Virgil mérnök, a torony irányítója. BARAKKLAKÁS Egy szobát a vegyész és a geoló­gus rendezett be laboratórium­nak, a másodikat a különleges mérőműszerek, térképek, telefo­nok foglalják, a harmadikat pi­henésre használják, mert az éjjel­nappal dübörgő óriás pillanatra sem maradhat magára. A szon­da­ munkások váltják egymást, a mesterek is három műszakban dolgoznak, a mérnök munkaide­jét pedig az szabja meg, milyen kőzetben haladnak előre, hogyan viselkedik a fúrótorony, mit je­leznek a berendezések. Televíziót szereltek be, váltásruha az á­­gyon, konzerv- és kávésdobozok az asztalon. Látszik, hosszú na­pokra be van rendezkedve. — Ilyen a munka természete, ez a kőolajkutatás — mondja a mérnök. — Nem bánta meg, hogy ezt a mesterséget választotta? — Családi ez nálunk. Apám negyven évet dolgozott, előbb mint munkás, aztán mester a kőolajiparban. Volt honnan tud­nom mire vállalkozom. Csak azt nem láttam előre, hogy hat év­vel az egyetem elvégzése után, rámbízzák a legnagyobb kutató­szonda vezetését. Nagy felelőssé­get, állandó készenlétet, gondot, nyugtalanságot jelent. — Az embereit maga válogat­ta. Milyen szempontok szerint, mert mint értesültem, egészében önre bízták ezt. — A vállalat teljes személyze­téből válogathattam. A szakmai tudást, hozzáértést néztem az emberekben. A mesterek ezért idősebb, sokat tapasztalt, nagy gyakorlattal rendelkező emberek. És ilyenek a többiek is. Meg­bízhatók és jól dolgoznak. — Mit jelent itt jól dolgozni? — Mindenre figyelni kell, a legapróbb jelenségre, rezgésre a mérőműszereknél, gyorsan meg­állapítani mi történik odalent, azonnal cselekedni, hogy az eset­leges zavarokat, a fúrófej elaka­dását elkerüljük és adott esetek­ben a legoptimálisabb előreha­ladási sebességet biztosítsuk. És ez nem egyszerű dolog. Rengeteg tényező függvénye a másiknak, a fúrófej fordulatszáma, az al­kalmazott nyomás nagysága, a fúrófolyadék adagolása, annak nyomása és így tovább ... Pilla­natnyilag azon dolgozunk, hogy behozzuk az időveszteséget, ame­lyet egyik fontos alkatrész hiá­nya okozott. És úgy néz ki, hó­nap végéig egyenesbe is jövünk. A MOTOROK teljes kapacitással dolgoznak, gigászi erejük forgatja a fúrófe­jet, amely pillanatnyilag 4100 méteres mélységben vágja a kő­zetet, morzsolja a követ, hol gyorsabban, hol lassabban halad előre, a tervezett mélység felé, hat és fél kilométer mélyre a föld kérgébe, oda, ahova szonda­fúrótorony még nem hatolt le. — Mit kívánhat az ember bú­csúzóul ehhez a munkához? — Jó és szerencsés napokat... — Szerencsét? Hát a siker nem a tudás, a kitartás dolga? — De igen. A nehéz, veszélyes vagy nagy felelősséggel járó munkát végző emberek, mégis szeretik hallani, ha jószerencsét kívánnak nekik, így hát sok szerencsét kíván­tam a gyakran virrasztó fiatal mérnöknek, a mellette vigyázva felsorakozó mestereknek, a to­rony szintjein őrködő szonda­munkásoknak. Kovács N. Erzsébet A máramarosszigeti fakiter­­­­­melő és feldolgozó kombi­nát termékei egyaránt elisme­résnek örvendenek a belföldi és a külföldi piacon. Ennek köszön­hetően a kombinát exportterve 1973-ben több mint 10 százalék­kal növekszik. Jövőre bútorból 11 százalékkal nagyobb mennyi­séget kell előállítanunk, mint 1972-ben ugyanazon a termelőfe­lületen, de növekvő munkaterme­lékenységgel. A bútorexport pedig közel 30 százalékkal lesz nagyobb. AZ 54. NAPON Azért, hogy a megnövekedett feladatnak eleget tehessenek, a kombinát dolgozói már több szerződést megkötöttek belföldi, illetve külföldi megrendelőkkel. A szerződések teljesítését pedig máris előkészítik, bővítik termé­keik választékát, javítják a mi­nőségét. Nemrég rendelték meg egyik új termék, az egyszemé­lyes ágy prototípusát. A bú­torgyár eme új terméke a 415., amelyet a kombinát fennál­lása óta gyártanak. A termelés beindulása óta minden 54. napon megkezdték egy-egy új bútortí­pus sorozatgyártását. A kilenc havi tervet jóval határidő előtt teljesítették a kombinát dolgozói. Az áruter­melési terv 2 250 000 lej­es túl­szárnyalásával pedig már az egész évre szóló versenyvállalá­­suknak eleget tettek. A PAL lemeznél az évi felajánlást 137 tonnával megtetézték, terven felül adtak még 30 557 négyzet­­méter fornért, 8500 köbméter bükk- és fenyőrönköt, 6500 köb­méter gömbfát, és több mint 2 000 000 lej értékű bútort. A máramarosszigeti építőte­­­­lepek dolgozói évi tervfe­­ladataiknak már közel 80 száza­lékban eleget tettek. Az építők megkülönböztetett figyelmet for­dítottak az anyagtakarékosságra, így a cementnél, faanyagnál, téglánál már majdnem az egész évre felajánlott mennyiséget meg­takarították. Jelenleg a márama­rosszigeti építők a téli munkafront megteremtésén fáradoznak, hogy a kedvezőtlen idő beálltával is fennakadás nélkül fejthessék ki tevékenységüket.

Next