Előre, 1972. december (26. évfolyam, 7797-7823. szám)

1972-12-07 / 7802. szám

A KÖZTÁRSASÁG XXV. ÉVFORDULÓJÁT KÖSZÖNTIK HAZÁNK DOLGOZÓI Év végéig még igyekeznek szépíteni az eredményeken A besztercei tejfeldolgozó válla­lat sajtgyára korszerű beren­dezésekkel termel. Az első ipari egységek között épült a me­gyében, lényegében még egy-két évvel ezelőtt is talán a legjelentő­sebb, de mindenképpen a legkor­szerűbb ipari egységnek számított errefelé. Az indulás annak idején nem volt zökkenőmentes, de az el­múlt esztendők meghozták a nagy­üzemi feldolgozás által igényelt tapasztalatot is. Jól képzett, a szak­mát alaposan ismerő munkakollek­tíva alakult ki, amelyik — amint az idei termelési eredmények is tükrözik — már magas teljesítmé­nyekre is képes. Ottjártunkkor a 11 havi végleges mérleg még nem készült el, de a tíz hónapi adatok alapján is bizonyossá vált, hogy a munkaközösség becsülettel ellát­ja egész évi feladatait, teljesíti vállalásait. Ez idő alatt 103,8 szá­zalékban teljesítették előirányzatai­kat, vagyis több mint 3 millió lej­jel termelnek többet mint amennyit a terv megkövetelt. Az árutermelési tervet több mint 5,3 millió lejjel szárnyalták túl, így az évi válla­lásokat máris túlteljesítették. Annak idején vállalták, hogy elő­állítanak terven felül 50 tonna va­jat, s 300 tonna sajtféleséget. E vál­lalásuknak eleget tettek, sőt jóval túlszárnyalták azt: vajból 100, tú­róféleségből 125 tonnát termeltek terven felül. Megemlítenénk azt is, hogy az üzem az idén megduplázta ementáli sajt-exportját. Az idei jó eredményeket, a tej­begyűjtő és feldolgozó hálózat bő­vítése mellett — jelenleg a hálózat kiterjed a megye majdnem minden községére — a berendezések jobb kihasználása tette lehetővé. Csúcs­idényben az üzem, a tervezett fel­dolgozó kapacitását 15—20 száza­lékkal növelte. Az elmúlt hóna­pokban általánosították a második, és bevezették a harmadik váltást, ami lehetővé tette a berendezések jobb kihasználását, a tervezett ka­pacitáson felüli termelést, átlag­ban napi 20 000 liter tej feldolgo­zását. A műszaki-szervezési intéz­kedések, a munkaidő teljesebb ki­használása folytán 12 százalékkal növekedett a munkatermelékeny­ség, ami pozitíven hatott a gazda­sági mutatók alakulására. Az el­múlt évhez viszonyítva több mint 100 tonna tejcukorral termeltek többet, vagyis napi 20 ezer liter sa­vóval többet dolgoztak fel. A jövő évi terv — amely az idei­nél mintegy 25 százalékkal na­gyobb — ütemes teljesítése érde­kében, megtették a szükséges elő­készületeket, s néhány napon be­lül az utolsó előkészítési munkála­tokat is befejezik. A jövőben a vállalat berleni részlege 500 tonna „Olanda“ és „Trapist“ sajtot kell előállítson. Elkészültek a szükséges tanulmányok, s a jövőben kisgépe­sítési alapokból napi 30 ezer liter­rel akarják növelni a berendezések feldolgozó kapacitását. Ugyancsak a jövő évben kerül sor — szintén kisgépesítési alapokból — az idén üzembe helyezett kazein-részleg korszerűsítésére. E részleget ebben az évben létesítették és eddig­­több mint 1 millió lej értékű kazeint termeltek, ami a vegyipar, a cellu­lóz és papíripar értékes nyers­anyaga. A tökéletesített, korszerű­sített részlegen a jövőben export­képes terméket gyártanak. Mint említettük, az eddigi ered­mények azt bizonyítják, hogy a vál­lalat munkaközössége sikeresen helytáll a munkaversenyben. A ro­hamosan közeledő ünnepre — a Köztársaság kikiáltásának 25. év­fordulójára — pedig újabb munka­sikerekkel készülnek. Amennyiben szándékuk valóra válik és évi ter­vüket már a napokban teljesítik, az évzáró eredményeket szépen fel­kerekíthetik. Semmi okunk sincs azt hinni, hogy ez nem sikerül a gyár szorgalmas munkaközösségé­nek. Halász László Napról napra több munkaközös­ség jelenti a köztársasági évfor­dulót köszöntő versenyben elért sikereit. A bacaui Proletárus gyár munkaközössége új terméket gyárt: kéziszövésű szőnyegeket, amelyek nagy keresletnek örven­denek. Tordán, az üveggyárban még szeptember 26-án befejezték az évi exporttervet, és szép ered­ményeket értek el a termelés töb­bi előírásának valóra váltásában is. Felvételeink a bacaui posztógyár minőség-ellenőrző osztályán és a tordai üveggyár üvegmetsző rész­legén készültek. AZ AVATÁSOK HÓNAPJA Az Iparépítkezési Miniszté­rium építőtelepein december az üzempróbák, az átvételek, az avatások hónapja. Az építők a hónap első napjaiban átadták a govorai üzem új mosószóda­gyárát, a Rimnicu Vâlcea-i vegyipari kombinát új mosó­szóda gyárát, valamint a lehliui Crinul vállalat kötöttáru osztá­lyát. Szintén ezekben a napok­ban megkezdődött az üzempró­ba a nagyszentmiklósi préselt­­lemez-gyárban és a Constantai építőipari gépjavító állomáson. Delj, Teleorman és Ilfov me­gyében több zootechnikai komp­lexum átadására került sor. A minisztérium összesített adatai szerint eddig csaknem 250 ipari, agro-zootechnikai és szociális­kulturális létesítmény készült el, jó részük határidő előtt. TETTEKRE SERKENTŐ KÖZMŰVE­LŐDÉS BESZÉLGETÉS BARABÁS VILMOS elvtárssal a székelykeresztúri líceum igazgatójával, a városi szocialista művelődési és nevelési bizottság elnökével . Az ősz beálltával Székelyke­­resztúron is kezdetét vette az új közművelődési évad. Miként ösz­­szegezné az elmúlt esztendő ta­pasztalatait? Melyek az 1972—73-as szezon célkitűzései? Milyen sajá­tos vonások jellemzik a város mű­velődési életét? — Örvendetes lendületet vett az utóbbi esztendőben városunk mű­velődési élete. Állandósult, rendsze­ressé vált a műkedvelő­ csoportok tevékenysége; a legjobb együttesek munkájából eltűnt az esetlegesség, a kampányjelleg. Ma már a szín­játszók, a táncosok, az énekesek nemcsak adott alkalmakkor —­ ün­nepek, fesztiválok stb. — lépnek közönség elé, hanem meghatározott időközökben bemutatkoznak a kul­­túrház színpadán. Sikerült előadá­saikkal következetesen felkeresik a környező falvakat is. Jelenleg nem kevesebb mint négy színjátszó cso­port működik a városban, két tánc­csoportunk és három énekkarunk van. A népnevelésben, a tudomá­nyos ismeretterjesztésben igyekez­tünk új formákat és eljárásokat meghonosítani, s biztosítani a mun­ka folyamatosságát. Tizenkilenc ta­gú — tanárokból, orvosokból, mér­nökökből, jogászokból álló — tudo­mányos brigádunk igen gyümölcsö­ző tevékenységet folytat. Több mint kétszázötven általános mű­veltségi, jogi, természettudományi, földrajzi, történelmi előadást tartot­tak Székelykeresztúron, s a város környéki falvakban, amelyeknek több mint 15 000 hallgatója volt. Nagy az érdeklődés a politikai jel­legű előadások iránt, több alkalom­mal beszéltünk —Nicolae Ceaușescu elvtárs nagy jelentőségű beszédére, cikkeire, a megjelenő pártdokumen- Szekernyés János (Folytatása a 2. oldalon) ÉLETUTAK A sebésztanár és az egész asszisztens gárda felöltözve, készenlétben vár a műtőasztal körül. Most még nem a betegre, más valakire irányul minden figyelem. A fehérköpenyes em­berre, aki a beteg fejénél ül forgószéken, mögötte, mellette az érzéstelenítő és mesterséges légzőkészülék. Néhány biztos mozdulat, s a beteg —, aki fél perce még hálásan fogadta az érzéstelenítő orvos megnyugtató szavait — mélyen alszik, a gép pedig átveszi a tüdő szerepét. Az üvegburában a szivattyú ütemesen emelkedik és süllyed, vele egyszerre a beteg mellkasa is, aki a hosszú, nehéz műtétről mit sem fog tudni, ha órák múl­tán felébreszti ugyanaz az em­ber, aki most elaltatta, aki most vigyázza, fenntartja a műtéthez szükséges általános érzéstelení­tés állapotát. Egy bólintás : minden rendben, kezdődhet... És megindul a harc egy ember életéért. Bárány­ Ferenc doktorral, a temesvári ősklinika sebészete reanimáló és általános érzéste­lenítési osztályának vezetőjével az egyik műtőterem szomszédsá­gában, egy kis szobában be­szélgetünk. Az elmúlt huszonöt esztendő, a Köztársaság létének évei alatt bejárt életútról, ennek az útnak fontosabb állomásai­ról. Azaz hogy, a riporter in­kább hallgatja mindazt, amit Bárányi doktor mond. — A Köztársaság első éveiben pionír lettem — mosolyog Bá­rányi doktor — méghozzá, és erre büszke vagyok, az elsők közül való. Kölyök koromtól belém nevelték, márpedig te fiam, orvos leszel!", amiből pedig semmi sem lehetett volna más rendszerben, más körül­mények között. Szegény mun­kásemberek voltak a szüleim — ma mindketten nyugdíja­sok —, s a taníttatási költ­ségeket nem bírták volna. Az én számomra tehát a Köztársaság megszületése, szocialista rend­szerünk izmosodása nagyon so­kat jelent, tulajdonképpen min­dent. A hivatásomat, tehát az életet. Eddigi életutam legfonto­sabb határkövének azt tartom, hogy orvos lehettem. Ötödik ele­mista korom óta ösztöndíjjal ta­nultam ; simán, gond és aka­dály nélkül végeztem el az or­vosi egyetemet. A második nagyobb határkő az első munkahely volt: Da­lában­ község. Mikor az or­vosi diploma a zsebünkben volt — százegynéhányan voltunk azon az évfolyamon — testüle­tileg elhatároztuk, becsülettel törlesztjük államunktól, pár­tunktól kapott előleget. És nem akárhogyan, hanem úgy, hogy orvosilag rosszul ellátott vidék­re kérünk kinevezést. Vagy hat­vanon mentünk akkor Suceava megyébe. Azon a napon, amikor elfoglaltam az első munkahelye­met, házasodtunk össze — ott, abban a határmenti, világtól tá­vol eső falucskában a felesé­gemmel, aki akkor utolsó éves orvostanhallgató volt. Egy esztendő múltán Socolra helyeztek , ebbe az apró, Duna­­parti községbe Báziás mellett. A vasútvonal 99 kilométerre volt a községtől, egy komolyabb téli havazás teljesen elzárt a világ­tól. Ez azonban cseppet sem zavart, sőt. Vallottam és ma is vallóim, különb életiskola nincs, nem lehet orvos számára, mint a falu ; minél távolabb esik a vá­rostól, annál inkább, önállóság­ra, határozottságra nevel. Per­sze, nem könnyű út, de biztos. Hányszor mentem át én is a ren­delő melletti szűk szobába, hogy felüssem a szakkönyveket és lá­zasan keressem-kutassam egy­­egy eset megoldását. Mert ott nem volt sem tapasztalt kollega, sem professzor, aki egyetlen szavával a helyes útra igazított volna. Keményen meg kellett küzdeni minden eredményért. Az évek, a gyakorlat meghoz­ták a biztonságot is. Hat évig éltem Socolon. Név szerint is­mertem szinte minden embert. A gyermekek, akiket én segítettem világra, első elemibe mentek, a­­mikor eljöttem tőlük. Versenyvizsgára­­ jelentkeztem ide, a temesvári őrklinika reani­máló és általános érzéstelení­­tési osztályára. Talán 42—43-an lehettünk három helyre. Szeren­csém volt. Különben ez volt az első román nyelvű vizsgám. Két hónapi megfeszített munkával, tanulással készültem fel rá. De elmondhatom: az, hogy magya­rul tanultam, mindig magyar nyelven vizsgáztam — Maros­­vásárhelyen végeztem az orvo­sit —, hála a szocialista Köz­társaság egyik nagy vívmánya, a nemzeti kérdés marxi-le­nini megoldásának, számomra itt, és más alkalmakkor sem, jelenthetett hátrányt. Sőt, mind­ Mag Mária (Folytatása a 3. oldalon) BÁRÁNY­ DOKTOR MÉRFÖLDKÖVEI Valóságos kis­várossá nőtte ki magát az utóbbi évek folyamán a diákotthonok negyede Iasi-ban. La­kói száma alapján is nyugodtan besorolhatnánk kisvárosaink közé: az idén mintegy 7000 fiatalnak nyújt otthont. És számuk egyre gyarapodik, íme, néhány szemlél­tető, összehasonlító adat: míg 1938-ban csak alig 2500 hall­gató látogatta a iași-i egye­temet, addig 1972-ben számuk 12 500-ra emelkedett. A felszaba­dulás utáni esztendőkben gyara­podott kisvárossá a diáknegyed is. A bentlakások száma három évtized alatt megnégyszereződött. Az Al. I. Cuza egyetem diákjait jelenleg 32 új, kényelmes, kor­szerű épület látja vendégül. A három diákétkezdének 4500 kosz­­tosa van, és lévén, hogy a iasi-i diákok 70 százaléka ösztöndíjas, igen sokan ingyenesen élvezik e juttatásokat. Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bucuresti « Románia Szocialista Köztársaság XXVI. évfolyam 7802. szám ------ 6 oldal ára 30 báni ....- 1972. december 7., csütörtök AZ RKP KB VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE 1972. december 5-én Nicolae Ceausescu elvtársnak, a Román Kommunista Párt fő­titkárának elnökletével ülést tartott az RKP KB Végrehajtó Bizottsága. A Végrehajtó Bizottság megvizsgálta a polgári tengerészet és az óceáni halászflotta tevékenységének javítására előterjesztett ja­vaslatokat. A Végrehajtó Bizottság intézke­déseket jelölt ki a polgári tengerészet éssze­rűbb megszervezése, a folyami és tengeri flotta jobb felhasználása, a hajójavítás mi­nőségi színvonalának emelése és a javítási idő csökkentése érdekében. A Végrehajtó Bizottság megállapította, hogy energiku­­sabban kell valóra váltani a Végrehajtó Bi­zottságának a navigációs személyzet kikép­zésére és a fegyelem erősítésére vonatkozó határozatait. A Végrehajtó Bizottság elha­tározta, hogy az óceáni halászflotta a Mező­­gazdasági, Élelmiszeripari és Vízügyi Minisz­térium hatásköréből menjen át a Közleke­dés- és Távközlésügyi Minisztérium aláren­deltségébe tartozó polgári tengerészet ha­táskörébe. A Végrehajtó Bizottság megvizsgálta a Gazdasági és Társadalmi Tevékenységet Ellenőrző Központi Tanács megszervezésére és működésére vonatkozó törvénytervezetet is, s úgy határozott, hogy a vitában elhang­zott észrevételek alapján eszközölt javítás után, a tervezetet megvitatás és jóváhagyás végett terjesszék a Nagy Nemzetgyűlés elé. A Végrehajtó Bizottság megvizsgálta és jóváhagyta a Vegyipari Minisztériumnak, a Szerszámgép- és Elektrotechnika-ügyi Mi­nisztériumnak, a Bánya-, Kőolajipari és Geológiai Minisztériumnak az ötéves tervi új beruházások fő műszaki-gazdasági muta­tóira vonatkozó javaslatait. A Végrehajtó Bizottság ezután napi kér­­­déseket oldott meg. NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS FOGADTA Argentína Köztársaság Atomenergia-ügyi Országos Bizottságának elnökét Nicolae Ceausescu elvtárs, Romá­nia Szocialista Köztársaság Állam­tanácsának elnöke kedd reggel fo­gadta az országunkban látogatást tevő Oscar Armando Quilhillari tengernagyot, Argentina Köztársa­ság Atomenergia-ügyi Országos Bi­zottságának elnökét. A fogadáson részt vett Ioan Ursu professzor, a Nukleárisenergia-ügyi Állami Bizottság elnöke és Mircea Malita, az Államtanács elnökének tanácsosa. Úgyszintén jelen volt Cézár Bau­tista Rezzonico, Argentina bukaresti ideiglenes ügyvivője. A vendég átadta Nicolae Ceausescu elnöknek Alejandro Augustin La­­nusse tábornok, Argentina Köztár­saság elnökének meleg üdvözletét, s ugyanakkor biztosította, hogy or­szága nagy örömmel várja a román államfő argentínai látogatását. Nicolae Ceausescu elvtárs köszö­netét mondva, szívélyes üdvözletét tolmácsolta Alejandro Augustin Lanusse elnöknek, s hangsúlyozta, hogy nagy örömmel látogat el Ar­gentína Köztársaságba. Az ebből az alkalomból sorra ke­rült megbeszélésen megvizsgálták a kétoldalú műszaki-tudományos együttműködés problémáit és az atomenergia békés célú felhaszná­lása terén való tapasztalatcsere kérdését a vendég látogatása al­kalmából megkötött kooperációs megállapodás keretei között. A megbeszélés szívélyes légkör­ben folyt le. Kongó Népi Köztársaság nagykövetét Nicolae Ceaușescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság Államtaná­csának elnöke december 5-én, állo­máshelyéről való végleges távozása alkalmából fogadta Jean Baptiste Louidát, Kongó Népi Köztársaság romániai rendkívüli és meghatalma­zott nagykövetét. A fogadás szívélyes légkörben folyt le. A vezetés életközelsége, a honpolgári vélemény súlya a közéletben A néptanácsok megszer­vezésére és működésé­re vonatkozó törvény átfogó jogi keretet biz­tosít minden szin­ten a néptanácsok ha­táskörbővüléséhez, a túlzott köz­­pontosítás fékjeinek feloldásához, a helyi kezdeményezések kibonta­kozásához. Pártunk útmutatásait követve az államhatalom helyi szervei fokozatosan felnőttek a kor igényeihez, megszűntek puszta okirat-kibocsátó és községgazdál­kodási ügyeket intéző adminisztra­tív hivataloknak lenni, szervesen beépültek az illető közigazgatási terület gazdasági életébe is. Az át­állás hogyanjáról beszélgetünk DU­­MITRU PETRESCU elvtárssal, az Argeș megyei néptanács végrehajtó bizottságának első alelnökével. — Az élet, a gyakorlat tanított meg rá, hogy korszerűbb értelme­zésben fogjuk fel a nép­tanács sze­repkörét — mondja Petrescu elv­társ. — Rájöttünk, hogy a törvény­adta lehetőségekkel élve szükséges modernizálni a vezetést, több ön­állóságot biztosítani a városi és kö­zségi néptanácsoknak, szervesen beépíteni a néptanácsi tevékeny­séget az egész gazdasági életbe. Persze, nem volt könnyű feladat. A DECENTRALIZALAS — A KÖZSÉGIG Betokosodott szemlélettel, erős konzervativizmussal és borúlátás­sal kellett megverekedni. Méghoz­zá kellő tapasztalatok nélkül. Ezért az egyszerűbb dolgokkal kezdték. Elsőnek a városgazdálkodásban és a helyi kereskedelemben szüntették meg a megyei irányítást. Pitesti municípium kivételével a megye városaiban helyi vegyeskereske­delmi vállalatok létesültek, ame­lyek az illető városok néptaná­csainak irányításával fejtik ki te­vékenységüket. A decentralizálás jótékony hatása a helyiiparban is megmutatkozott. A kenyérgyártás kivételével az összes helyiipari vál­lalatok és részlegek a városi nép­tanácsok hatáskörébe mentek át. Az eredmény ezekben is nyilván­való. A topoloveni-i helyiipari Zoltán Tibor (Folytatása a 3. oldalon)

Next