Előre, 1973. március (27. évfolyam, 7872-7898. szám)

1973-03-22 / 7890. szám

XXVII. évfolyam 7890 bám. 6 oldal ára 30 bám­ 1973. március 22., csütörtök 1973 — AZ ÖTÉVES TERV HATÁRIDŐ ELŐTTI TELJESÍTÉSÉNEK DÖNTŐ SZAKASZA Ahogy az évek folyamán egy­re növekedett a marosvásárhe­lyi Electromures vállalat villa­mossági cikkeket, háztartási gé­peket gyártó egysége, úgy bővült a termékek skálája, nőtt a la­kosság rendelkezésére bocsátott árumennyiség. Az egyre szebb, gazdaságosabb háztartási cikkek mind jobban­ meghódították a vásárló közönséget, hírnevet sze­rezve ugyanakkor a fiatal mun­kaközösségnek is. Az itt készült villanyvasalók, vízmelegítők, kü­lönböző típusú radiátorok ha­marosan ismertté és keresetté lettek, s rövidesen hiánycikknek számítottak. Hasonlóan más munkaközös­ségekhez, a marosvásárhelyi dol­gozók is a megszerzett tekintélyt, kivívott rangot inkább serken­tőként, az ötéves terv határidő előtti teljesítése során újabb si­kerekre ösztönző tényként köny­velik­­ el, s nem is gondolnak arra, hogy a hírnév babérain pi­henni lehetne. Éppen ezért, itt általános törekvés az újabb ter­mékek gyártásba vétele, a ko­rábbi tervrajzok, kivitelezési le­írások szüntelen tökéletesítése, a világpiac újdonságainak, a legújabb szakirodalomnak a ta­nulmányozása. Ha tehát valaki az Electro­­mures tervezőinél gyártmányfej­lesztés, műszaki újdonságok iránt érdeklődik, biztos lehet benne, hogy nem megy el üres kézzel, az a nem kis teljesítmény, hogy a jelenlegi ötéves terv első két évé­ben sikerült az itt gyártott háztar­tási cikkek több mint hatvan szá­zalékát felújítani. Ha ehhez még hozzáadjuk az idén gyártásba ke­rülő termékeket, kiderül, hogy a gyár által a vásárlóknak ajánlott áruk több mint háromnegyede a legmagasabb, legkorszerűbb igények alapján születik. A gyártmányfelújítás egyébként állandó kutatási-tervezési téma az Electromuresben, s ennek legjobb bizonyítéka éppen az említett tény. Az új termékek, a korábbiakkal szemben szebb vonalaikkal, gazda­ságosabb megoldásukkal, a nagyobb célszerűséggel tűnnek ki, így pél­dául az elmúlt évben újra terve­zett és gyártásba vett Elegant típu­sú villanyvasaló pontosan egy kilo­grammal könnyebb elődjénél, ami nemcsak a kezelést könnyíti meg, hanem az üzemeltetési költségek csökkentését is eredményezi, ugyan­akkor egyévi termelésnél hozzáve­tőleg 100 tonna fém takarítható meg ennél az egyetlen vasaló­­típusnál. Az elmúlt év eseménye volt a szabályozható hőmérsékleten üze­melő villanyvasaló gyártásának a­ megkezdése, amelyből az első öt­ezer darabot 1972 második felében le is szállították a kereskedelem­nek. Igaz, egyelőre még ritkán lát­ható az üzletekben, de a kereslet első perctől óriási volt.­ Ez egyéb­ként nem meglepő, hisz tudnunk kell, hogy az őszi áruminta kiállí­táson ez a vasaló esztétikai díjat nyert szép vonaláért, könnyed ele­ganciájáért. A vásárlóknak viszont ebben az évben jóval nagyobb mennyiséget juttat a vásárhelyi gyár, s minden bizonnyal rövide­sen nem megy teljesítményszámba ilyen vasaló birtokába jutni. MEGISMERNI AZ IGÉNYEKET — Véleményem szerint az álta­lunk gyártott termékek változatossá­gán, áruféleségeink kelendőségén le lehetne mérni az igények, szük­ségletek fejlődését, a lakosság ilyen­szerű kulturáltságát, illetve ezt a folyamatot — mondja Csorvássy József mérnök, a tervező osztály ve­zetője. — Vállalatunk feladatának tekinti a szükségletek, igények pon­tos megismerését és lereagálását, sőt az ízlés, a szükségletek befolyá­solását is. Központi szerveink is nagyra értékelték azt a kezdeménye­zésünket,­­ amelynek eredményeként a város­­főterén levő villamossági cikkeket árusító üzlet egyben termé­keinket népszerűsítő feladatot is magára vállalt, mi pedig garantál­juk az eladott-megvásárolt termé­keink minőségét. Ez az üzlet lehe­tőséget teremt számunkra, hogy a vásárló közönséggel egészen szoros és közvetlen kapcsolatot teremtsünk, s megismerjük új termékeink vissz­hangját, fogadtatását, esetleg íel­­■ mérhessük az elvárásokat, igénye­ket. Ebből a szempontból igen tanul- Kálmán Gyula (Folytatása a 4. oldalon) w­á­r A VÁLLALATI TERVEZŐK MUNKÁJÁRÓL A GYÁRTMÁNY­FEJLESZTÉS IS TERMELÉSI FELADAT KÉT ÉS FÉLEZER TERMÉK GYÁRTÓI, TERVEZŐI Viszonylag kevesen tudják, hogy az Electromures védjegyével piac­ra kerülő villamossági cikkek csak­­kis hányadát teszik ki a vállalat termelésének, hogy a nagyobb rész az ipar, az irodák nem kevésbé fontos szükségleteit elégíti ki. A villamossági cikkek gyára az Elec­­tromures egyik egysége, de leg­alább ilyen fontossággal bír a má­sik kettő is: a kábel- és a számoló­gép-gyár. A vállalat mindhárom egységéről elmondható, hogy egye­dülálló a maga nemében az ország iparában, amiből ugyanakkor kö­vetkeztethetünk a­­vállalat tervező kollektívája előtt álló feladatok természetére is. Hozzávetőleg két és fél ezerre tehető az Electromu­­res három gyárában előállított ter­mékek száma: villamos kábelek, csőellenállások, számológépek, autó­villamossági berendezések, radiáto­rok számtalan változata, típusa. Ezeknek egy része nem helyi ter­vezésű, hanem a megrendelő gyá­rak vagy pedig a központi tervező intézetek által küldött dokumentá­ció alapján készült termék. Amit viszont a nagyközönség ismer, az elektrokalórikus háztartási cikkek egyre gazdagodó választéka, telje­sen helyi tervezésű, a zérós szériá­tól egészen a legújabb­­változatokig. Külön büszkesége a tervezőknek G­lobális akkord nélkül, az ősz­szel sok kukorica, répa, bur­gonya mind kint maradt vol­na a mezőn. Rossz volt az időjárás, kellett a külső segítség, de a munka javát­ mégis az mtsz-beliek végezték el — a marosvásárhelyi cukorrépa-, a brassói burgonya-, a kolozsvári kukoricatermesztési megyeközi érte­kezlet részvevőinek egyöntetű véle­ménye az volt, hogy az elért hoza­mok szerinti javadalmazásnak rend­kívül ösztönző hatása volt nemcsak a betakarítás idején, amikor már a termésről mindenki tudta, milyen lesz, hanem egész esztendőn át, ami­kor a küzdelem azért foly, hogy gazdag legyen az ősz. Ezért döntött úgy Szeben megye szövetkezetközi tagságának nagy többsége, szám sze­­rint majdnem harmincezren, hogy a munkát az idén a kapások területén, a zöldségesekben, a gyümölcsösök­ben, a szőlőkben globális akkord alapján vállalja el. A döntést köte­lességüknek tekintik, hiszen vállal­ták, hogy 1973-ban az előirányzott mennyiségnél kukoricából például 2400 tonnával szállítanak többet az állam raktáraiba, s tonnák ezreiben fejezhetők ki azok a tételek is, ame­lyek a ráadást jelzik burgonyából, cukor­répából, más terményekből. S noha az időjárás megmakacsol­ta magát, ezen a tájon is hóviharos tél járta a mezőket, a munka nem szünetel. Március közepéig az istál­­lótrágyázási terv szinte teljes egé­szében megvalósult, s ez megyei vi­szonylatban majdnem fél millió ton­­­na talajjavító kihordását jelentette néhány hónap alatt. Most Axente Severen, Felsőapoldon, Bratesen, Kiscsűrön, Hozmanban, Racovitán, Acélon s a megye többi szövetkeze­tében javában kötik az mtsz-ek s a tagok közötti munkaszerződéseket. Az RKP Központi Bizottsága plená­risa határozatának megfelelően a szövetkezeti tagok globális akkord­ban veszik át azokat a földterülete­ket, amelyeket meg tudnak művel­ni, kötelezve magukat a még nem gépesített növényápolási, betakarítá­si, rakodási munkák elvégzésére, és arra, hogy elérik legalább a mező­­gazdasági szövetkezettel kötött vállalásban megjelölt hozamokat.. A­melye szakembereinek, " az mtsz-ék vezetőségeinek jó gazdaszellemére vall, hogy rendkívül változatos for­mákat választottak az új javadal­mazási rendszer alkalmazására. Sá­­celen például egy tonna kukorica előállításáért 250 kiló kukoricát és 25 kiló búzát kap a szövetkezeti ter­melő. Cártisoaran, úgy látszik, a bú­zának van nagyobb becsülete, mert az mtsz ezer kiló kukoricáért 80 kiló búzával és kétszáz kiló kukori­cával fizet. Acélén még differenci­áltabb a globális akkord szerinti részesedés. Egy tonna kukorica elő­állítása fejében a termelő 13 kiló búzát, 25 kiló kukoricát, 57 kiló bur­gonyát, 7 kiló szőlőt és 130 lejt kap összesen 231 lej értékben. E szövet­kezetben mintegy négyszáz munka­erő gazdálkodik. Az mtsz kukoricája kétszáz hektár. Tehát félhektárnyi kukoricaföld megmunkálását vállal­ja egy-egy tag. Persze, a munkát az emberek családonként végzik el. A szerződésben feltüntetik a megmű­velésre tervezett terület nagyságát, az elvégzendő kötelező munkák mi­lyenségét, a normaszámot, az eléren­dő hozamok szintjét, mennyiségét és nyilvánvalóan a szövetkezetnek a tagokkal szembeni kötelezettségeit. A szükséges egyezményes norma számának összértéke és a hektáron­kénti terméshozam alapján kiszámí­tották, hogy ebben a­ gazdaságban egy tonna kukorica előállításához a szerződő szövetkezeti tag 231 lej ér­tékű munkával járul hozzá, aminek az értéke — természetben és pénzé­ben — nyilvánvalóan őt illeti meg. A juttatás választékát a szövetkezet ae2etSR£ger egyetértésben •­a tagság­gal állapítja meg, amelyet a köz­gyűlés hagy­ jóvá. Megyei viszony­latban természetesen ezeregy hely­zet állhat elő. Hiszen a természeti, műszaki adottságok nem azonosak. Van ahol kétszázötven lej értékű munkát kér 1000 kiló kukorica elő­állítása, van ahol ennél kevesebbet, talajviszonyoktól, domborzati fel­tételektől, gépesítéstől függően. Hat-, mindkét hektáronkénti egyezményes normát azonban az mtsz-ek sehol sem haladnak meg. A globális ak­kord kiszámításának technikája ha­sonlatos a burgonya, a cukorrépa é­s a többi kapásnövény esetében is. Az alap az 1000 lej értékű termelés, en­nek az előállítására fordított munka mennyisége, az elért hozamok nagy­sága. A megye termelőszövetkezetei ja­vában készülnek a tavaszra. Az elő­készületek sorában szerepel a terü­letek munkaalakulatok szerinti ki­osztása. A határban sokasodó hal­mok arról vallanak, hogy, aki alá­írta a szerződést, megalapozza a benne feltüntetett munkát, a szerves televénydúsító mellé jön a műtrágya is, nem maradhat el hát a jó ter­més. * Kertész János TAVASZ ELŐTT• SZEBEN MEGYÉBEN • GLOBÁLIS AKKORD SZERINT MINDEN MTSZ-BEN • NÖVEKVŐ TERMELÉSI KEDV • HARMINCEZREN ALÁÍRJÁK A MUNKAVÁLLALÁST • FÉLMILLIÓ TON­NA ISTÁLLÓTRÁGYA A HATÁRBAN MAI SZÁMUNKBAN: A LAKÁSÉPÍTKEZÉS FEJLESZTÉSÉRŐL, ILLETVE A LAKÁSÁLLOMÁNY KEZELÉSÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYTERVEZETEK VITÁ­JA A LEGFELSŐBB PÉNZÜGYI ELLENŐRZŐ BÍRÓSÁG LÉTESÍTÉSÉRŐL, MEGSZERVEZÉSÉRŐL ÉS MŰKÖDÉSÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYTERVEZET VITÁJA (2. OLdaL) TERMÉSZET • EMBER TUDOMÁNY (3. oldal) SPORT SPORT (4. oldal) VÁLTOZÓ TÁJ A ZSILVÖLGYÉBEN FERENCZY MIHÁLY tanár a Zsilvölgye szülötte. Tanulmá­nyi éveit leszámítva egész ed­digi életét Petrozsényban töltötte. Az épülő-szépülő vidék minden változása, gyarapodása, őszinte, bensőséges személyes élménye. Ezúttal nem az iskolaigazgatót, a municípiumi képviselőt, a Művelődési Ház lektorát és annyi más tisztség betöltőjét, hanem a municípiumi városrendészeti bizottság­­tagját kérdezem a völgy idei fejlődésének legszámot­tevőbb eredményeiről. — Zsilvölgye közismerten bánya­vidék, s valóban rendkívül alacsony azoknak a létesítményeknek a szá­ma, amelyek rácáfolhatnának ipari egyneműségének lényegére. Hol­ott köztudott, hogy a fejlődés, a szükségletek belső kielégítése és főleg a nők foglalkoztatása az alap­ipar kiteljesedését követő, más ipar­ágak létrehozását sürgeti. Éppen ezért 1973 célkitűzései közül első­ként említem meg annak a hűsítő italokat gyártó részlegnek a létre­hozását, mely a helyi ipari vállalat keretében, a livazényi ipari zóná­ban épül s jórészt automatizáláson alapuló munkafolyamat eredménye­képpen óránként 1500 üveg külön­böző fajta hűsítő előállítására ren­dezkedik be. Az építkezés idén ta­vasszal kezdődik, s jövő júniusban fejeződik be. Ugyancsak a helyi­ipari vállalat keretében jön létre , de már idén szeptemberben meg­kezdi a termelését az új bútorgyár. 1973 Petrozsényban is megkoronáz­za azokat az erőfeszítéseket, me­lyeknek munkálatai­ még 1965-ben elkezdődtek a zsilvölgyi vízellátás megjavítása érdekében. A csőrend­szer Lupényon és Vulkánon keresz­tül az idén megérkezik Petrozsény­­ba. A mennyiségi igényeket teljes mértékben kielégítő jó minőségű ivó­vizet hoz. A következő hónapokban lefektetésre kerülő csőrendszer hossza megközelítőleg tíz kilométer lesz. S még egy „finissel“ büszkél­kedhet ’73. Tizenhárom év rengeteg energiát követelő eredményeként befejeződik Zsilvölgye szennyvíz­csatorna-hálózatának és tisztító be­rendezéseinek a létrehozása. — Amit elmondott, beteljesülő jelenkoriság. Most arra kérem, hasonlítsa össze gyermekkora szülővárosát a maival. — Gyermekkoromban három ele­mi és egy középiskola működött itt. Ma hét nyolc-tízosztályos és négy négyosztályos általános iskola, egy elméleti- és egy szaklíceum, két szakiskola, valamint egy bányamér­nöki főiskola, bi­ztosítja az ifjak műveltségének megalapozását és to­vábbtanulását. Újra megnyitották a dilzsai és a modern livazényi bá­nyát. Nyolcszázhelyes nagyterem­mel és számos mellékhelyiséggel rendelkező korszerű Művelődési Házat építettünk, s — a sok, felso­rolást érdemlő,­ egyéb létesítmény mellett, el ne felejtsem — megkez­dődött annak a Bumbești-Livazény vasútvonalnak a villamosítása, melynek építésében huszonöt évvel ezelőtt mint ifjú kommunista vet­tem részt . Nem fiktív elképzelésekre, esetleg a város szeretetéből fa­kadó vágyálmokra, hanem a vá­rosrendészeti bizottság valóságos terveire gondolok, amikor meg­kérem, hogy a jövőről is szóljon. — Jól ismerem a városrendezés perspektivikus tervét, sőt látom is ennek beteljesülő képeit. Elsősor­ban azt, hogy az új városközpont a mai Művelődési Ház körül fog kia­lakulni. A közeljövőben itt két szál­loda, kiállítási terem és új múze­umépület, új színház és nyári mozi, üzletsor és adminisztrációs­ palota épül. Nagyon szeretem a természe­tet, s­o ha időm megengedi — a sportot. Ezért nem mulasztom el befejezésül megemlíteni azokat a megvalósításokat és terveket, ame­lyek Zsilvölgye turisztikai jelentő­ségét növelik. A Pári­ngon felépült a bukaresti Testnevelési és Sport­főiskola turisztikai szállója, s még idén elkészül itt a sífelvonó-pálya. Végre megkezdődik a Páring felé vezető Maleja út korszerűsítése és a zsieci szoroson átvezető út kiszé­lesítése és kövezése. Az utóbbi a lotrai vízierőműhöz vezet és újabb kaput nyit Zsilvölgye és az ország között. Juhász Zoltán Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bucuresti • Románia Szocialista Köztársaság Az elmúlt évben közel 700 ezer lejre emelkedett a szatmári Unió gyárban az alkalmazott újítások gazdasági értéke. Jelentős'' része van ebben annak az újításnak, amely a Diesel-bányamozdonyok — képünkön — sebességváltójához való fogaskerekek gyártási tech­nológiáját tökéletesítette ÖNVIZSGÁLÓ FELELŐSSÉGGEL A FALURÓL, A FALUÉRT Mint ismeretes, esztendővel a községi pártbi­zottsági titkárok és néptanácselnökök első orszá­gos konferenciája után, az elmúlt hetekben me­gyei szinten is megtartották tanácskozásukat a falvak vezetői. E munkaülések napirendjén min­denütt ugyanaz a kérdés­csoport szerepelt: ho­gyan valósulnak meg azok a feladatok, amelye­ket a X. pártkongresszus, az Országos Pártkon­ferencia és a községvezetők első országos érte­kezlete kijelölt a falu gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésének a meggyorsítására, a fa­lusi lakosság életkörülményeinek további javí­tására. Az elmúlt napokban lezajlott Bihar és Máramaros megyei konferenciáknak különös je­lentőséget adott az a tény, hogy az RKP Központi Bizottságának február 28 — március 2-i plenáris ülésén hozott intézkedések szellemében vitatták meg a községfejlesztés szerteágazó problémáit. KÖZÜGYET MINDEN KÖZÉRDEKŰ MUNKÁRÓL ! A két tanácskozás közös vonását nemcsak az azonos téma adta, ha­nem az azonos felelősségérzet és a viták nyílt, őszinte légköre. Mind­két megyében igyekeztek közkincs­­­sé tenni a legjobb gazdasági, mun­kaszervezési és közügyintézési ta­pasztalatokat. A bihari községve­zetők ugyanolyan figyelemmel hall­gatták Érmihályfalva, Diószeg, Szé­­kelyhíd, Pomezeu, Belényesújlak vagy Cséffa pártbizottsági titkárá­nak, néptanácselnökének szavait arról, hogy miként sikerül közüggyé tenniük mind a gazdasági, mind a társadalmi tevékenységet, mind a Nagybányán tanácskozók Sülelmed, Seini, Nagysomkút, Suciu de Sus vagy Kápolnokmonostor képviselő­jének ilyen jellegű tapasztalatait. Valamennyien kiemelték, hogy a községvezetők első országos érte­kezlete s a párt Országos Konfe­renciája óta új munkastílus hono­sodott meg, nagyobb tömegeket tudtak mozgós­ítani a gazdasági és a társadalmi feladatok teljesítésére. Ez nemcsak a nagyobb termésho­zamokban, a gabona, zöldség, tej, hús és egyebek termelésének a fo­kozásán mérhető­­le, hanem a fal­vak egyre előnyösebben változó arculatán is. Az elmúlt esztendőben minden eddiginél jelentősebb tár­sadalmi munkát végzett a lakosság a falvak szépítése, é és közművesí­tése érdekében. Biharban több mint 200 millió lejt tesz ki ennek az értéke, ami azt jelenti, hogy át­lagosan számítva minden lakos 312 lejnek megfelelő társadalmi mun­kát végzett. Székelyhídon például több kilométernyi utat és járdát, három falusi termálstrandot építet­tek az utóbbi időben a honpolgá­rok segítségével. Bihar községben vízművet, Nagysomkúton művelő­dési házat és bekötőutakat, Diósze­gen közk­erteket, parkokat létesítet­tek. Mindkét megyében sokrétűen ele­mezték a földalappal való ésszerűbb gazdálkodás és a helyi erőforrások jobb kihasználásának lehetőségeit. Az eredmények ellenére Biharban is, Máramarosban is sok még a tennivaló ezen a téren. Moraru Vasile, Sülelmed község polgármes­tere például rámutatott, hogy a múlt esztendőben végzett bokorír­­tások és a felesleges utak megszün­tetése révén közel 60 hektár földet adtak vissza a művelésnek, az idén viszont legalább 120 hektár termő­föld védelmi munkálatait kell el­végezniük vízlevezető árkok ásásá­val. Ez azt jelenti, hogy az egész lakosságot mozgósítaniuk kell a tervezett 6000 méter csatorna meg­építéséhez. Búzás Gáspár, csatári néptanácselnök szavaiból szintén az derült ki, hogy ebben a bihari köz­ségben sem kevesebb feladat vár megoldásra ilyen vonatkozásban. Több felszólaló már az idei ered­ményekről is beszámolhatott. Ciurea Lucian, Perpezeu pártbizottsági tit­kára elmondta, hogyan sikerült az év első két hónapjában, az egész lakosság bevonásával 5000 méter vízlevezető csatornát ásniuk. „Fon­tos követelmény — mondta —, hogy a község vezetői állandóan az emberek közt legyenek és szemé­lyesen vezessék a közérdekű mun­kálatokat.“ NAGYOBB FIGYELMET AZ IPARI TEVÉKENYSÉG ÉS­­ A SZOLGÁLTATÁSOK FEJLESZTÉSÉRE Ami a falusi ipari és szolgálta­tási tevékenységet illeti, volt mit­ tanulni a jó eredményekből, s a hibákból egyaránt. Bihar megyében, a tanácskozáson jelenlévők nem kis meglepetéssel vették tudomásul azt a "­tényt, hogy míg egész "sör köz­ségben már több millió lejes érté­ket valósítanak meg a különböző műhelyekben dolgozó falusi meste­rek, addig Nagybajomban és Fél­egyházán egyetlen ipari és szolgál­tatási egység sem működik. Jámbor Béla székelyhídi polgármester fi­gyelemreméltó eredményekről szá­molhatott be, hisz csak a helybeli fogyasztási szövetkezetnél 320 em­ber dolgozik a közszükségleti cik­kek gyártásában és a szolgáltatás­ban — évi termelési értékük pedig 17 millió lej ! Ugyanakkor kihasz­nálatlan középületeket és gépi fel­szereléseket említett, amelyek megfelelő kihasználást érdemelnek. Kiszámította, hogy csupán egy je­lenleg takarmánytárolásra használt épületben 150 embernek lehetne munkaalkalmat teremteni, évi 7,8 millió lej termelési és szolgáltatási értéket megvalósítani. A tanácsko­zás eredményességét bizonyítja egyebek közt az a válasz, amelyet ezekre a javaslatokra kapott a székelyhídiak polgármestere , ille­tékesek még ezekben a napokban a helyszínen tanulmányozzák a Sike Lajos (Folytatása a 4. oldalon) GYAKRAN ÜRÜLT A KONYAKOS POHÁR Egy különösen esős no­vemberi reggelen nem min­dennapi eseményre virradtak Zi­­lah lakosai. S amint kisebb városokban szokás, pár órán belül mindenki tudomást szer­zett arról, hogy éjszaka isme­retlen tettesek betörtek a fő­téri készruha-üzletbe. A meg­döbbenést hamar felváltotta az elemi felháborodás, hiszen ha­sonló betörésre évek óta nem volt példa, a társadalmi tulaj­don rovására elkövetett ha­sonló bűntényre nem is emlé­keztek az emberek. A vád és a vádlott Januárban hurokra került a bűnös, s ismét megdöbbentek az emberek. A vádlott K. J. huszonötesztendős zilahi illetőségű fiatalember. K. J. a csendes, esős novemberi éjszakát választotta ki ittasan tettének elkövetésére. A készruhaüzlet magasan fekvő ablakát kővel betörte, majd egy kábelorsóra hágva bemászott a bolt helyiségébe Az üzletben különböző férfi és női készruhákkal, bőrkabáttal, inggel tömte meg utazótáskáját, majd a pénztárhoz ment, ahonnan mindösz­­sze 1300 lejnyi összeget vihetett ma­gával, zárás előtt ugyanis, a törvé­nyes előírásoknak megfelelően, letét­be helyezték a napi bevételt. Az ello­pott pénzen kívül eltulajdonított áru­cikkek értéke 4973 lej összeget tett ki. A vádlottnak régebben volt munka­helye, esztendőkön át a Vörös Csillag helyiipari vállalat becsületes munkakö­zösségében dolgozott, mindaddig, amíg több napos igazolatlan hiányzásért felbontották a munkaszerződését. Az átlagosnál nagyobb iskolai végzettsége van, érettségi oklevéllel rendelkezik. Ennek a ténynek is szólt a megdöb­benés, miután hírét vették őrizetbe vé­telének. Mondhatnám, banális bűn­­ügyi történet, de minduntalan vissza­­kell kérdeznünk: mi késztette arra ezt a fiatalembert, hogy törvénybe ütköző cselekedetre vetemedjék? Hova vezet az a bizonyos út K. J. ügyét nyilvánosan tárgyalta le a zilahi bíróság a Művelődési Ház zsúfolt termében. A büntetés kisza­bása előtt vállalnia kellett azt is, hogy szembe nézzen ismerőseivel, s a nézők­­hallgatók között bizonyára akadtak olyan cimborák, akik a történetből hasznos tanulságot vonhattak le azóta. A vád képviselője s a tények felso­rolásával együtt arra is hivatkozott, ezt a védelem is hangsúlyozta, hogy K. J. talán nem jut bíróság elé, ha nem fogyasztott volna mértéktelenül sok szeszesitalt. A vádlott november­ben bejelentetlenül elhagyta munka­helyét (a helyiipari vállalat beruházási építkezési osztályának volt a raktár­­­rosa), több mint egy hétig munkahe­lyétől távol, Nagyváradon és Olteni­­tán barangolt. A szocialista munka­­fegyelem súlyos megsértése után nyil­ván példásan meg kellett büntetniük. Az elszámolás napján K. J. az ön­elemzésnek különös módját­ választotta. Saját kezével írt nyilatkozatából olvas­tam, hogy november 14-én előbb a Transilvania étteremben fogyasztott nagyobb mennyiségű szeszesitalt, majd folytatta az ivászatot a Cafe-bárban, s rövid séta után a népkerti Park vendéglőben kötött ki. Hová vezethe­tett ez az út, ha nem a törvényen kívüliség zsákutcájába? Barátnője, nyi­latkozata szerint, azért igyekezett K. J. társaságát kerülni, mert együttlétük idején megfigyelte, hogy öt-hat deci töményitalt fogyasztott el együttében. A társadalom ellen elkövetett bűn­­cselekmény esetén nehéz védekezni. Ennek ellenére remélhető, hogy a nyilvános tárgyalás nagyszámú fiatal résztvevője elgondolkozott a védőbe­széden is, mert K. J. ügyének tárgya­lásán egy jelenség nyilvános perére is sor került. Az érettségizett aszta­los, akinek volt munkahelye, lakása, szabadidejében a nyilvános szórakozó­helyek törzsvendége lett. Milyen ta­nulsággal szolgálhatott számára az olyan asztaltársaság, amelynek tag­jai többnyire munkakerülő fiatalok, akik a gyorsan ürülő konyakos poha­rak mellett vesztegetik az értékes időt? Addig, amíg dolgozott, az asz­taltársaság, a nagyszülők és szülők pénzén élősködő, a cukrászdákban, bá­rokban naphosszat ücsörgők szemében bizonyára nem volt az eszményi fia­talember. Ilyen társaságban az az erény, ha a fiatal munkanélküli ro­­gyásig fizet még egy-egy kört a have­roknak. Tény, hogy a munkahelyéről eltávolított K. J. az elszámolás nap­ján a könnyelműen elszórakozott idő után ébredt rá arra, hogy pénz nél­kül maradt. Az italhoz pedig pénzre, megint pénzre van szükség. Ittas fej­jel azon az úton indult el, amely tör­vényszerűen vezet a bűncselekmény­hez. Pedig lett volna másik út is, de amikor a vádlott arra rádöbbent, már­ késő volt. Van még bizalom ? A lopás után még azon az éjsza­kán Nagyváradra utazott, onnan Sze­­benbe, s a lopott holmi egy részét ér­tékesítette. A pénz elfogyott, K. J. hazatért, s várta, hogy mikor bukik le, állandó félelemmel teltek az új esz­tendő első napjai. A nyomozószervek munkáját megkönnyítette K. J. maga­tartása és vallomása. Ezt a vádbeszéd­ből is megtudhatták a nyilvános tár­gyalás részvevői. A vádlott az előze­tes letartóztatás idején és a tárgyalá­son mindannyiszor elismerte bűnössé­gét, megbánásról tett tanúbizonyságot. Az ítélet előtt, az utolsó szó jogán is beismerte bűnösségét, nem kérte a büntetés enyhítését. Egyetlen ígéretet tett, hogy igyekezni fog az emberek bizalmát visszanyerni. Jó volna hin­nünk, hogy K. J. képes lesz erre. A kisebb városban minden embert sok ember ismer, senki sem tűnhet el könnyen a nagy tömegben. A vádlott pedig különösen felhívta a figyelmet magára. A büntetés letöltése után csak nagyon hosszú idő, nagyon másfajta életmód bizonyíthat. Más lehetőség nincsen. E riportban ezért nem írtam ki teljes nevét, a helybeliek amúgy is ismerik. A bizalmat különben nem az újságíró előlegezi, erre csak a társa­dalomnak van joga. A szülővárosban nem­ lehet kezdőbetűk mögé bújni, csak becsületes munkával visszasze­rezni a becsületet, a bizalmat. Az ítélet: két év javítóbörtön. Fejér László

Next