Előre, 1973. május (27. évfolyam, 7924-7950. szám)
1973-05-01 / 7924. szám
Hristache Tanase MERT LENYŰGÖZ A PERC Mert lenyűgöz a perc, tebir a gondolat, évezredes honom kincseire ha nézek, szent nevét homlokára diadal irta fel, a kelő nap köszönti, hajnali szép Igézet. Mert lenyűgöz a perc, ha végiggondolom sorsunk tárulkozását, dicsőséges jövőnket, gigászi munkánk ifyan lüktető ütemét, kommunista hazát hirdető ünnepünket. Mert lenyűgöz a perc, érzem, hogy más vagyok, kibomló zászlóinknak ha vörös lángja rebben — az újuló idők nagy művéért hevül a hit, mely bennem él, a hit, mely győzhetetlen. Szigeti Károly fordítása r A LEGKEDVESEBB UTAS után ebben a „szállodában" legszorgalmasabb alvók a vendégek. Nem kell a portásnak hajnalig bóbiskolnia, amíg az utolsó kulcsot is leakaszthatja a szegről, amíg valamenynyi vendége „elteszi magát másnapra". Alig indul kia szerelvény az állomásból, a hálókocsi utasai egymás után húzzák be fülkéjük ajtaját, s legfeljebb az ágy fejénél pislákoló olvasólámpák fénykörében zizegnek még egy ideig a könyvoldalak. Én azonban későn fekvő ember vagyok, nem tudok elaludni. Kiállok a folyosóra. Figyelem a kerekek és az idő versenyfutását. Hol járhat most a 36-os rapid? Egy jó órával ezelőtt indultunk el Kolozsvárról. Félrehúzom a függönyt, kinézek az ablakon. Csak a sötétség néz vissza reám a tavaszi mezőkről. A kocsi végében, a kalauz fülkéjében halk neszezés. Odamegyek. Legalább nem vagyok egyedül. S hogy valamiképpen belekezdhessek a beszélgetésbe, a kalauzt kérdezem meg: hol is járunk most? Radu Marin (bemutatkoztunk) ki se pillant az ablakon, úgy feleli, hogy most érünk be Enyedre. Biztonsága meglep. Honnan tudja, mikor a vonat nem lassít, Enyed nem állomás számára. A menetrend a kalauz fülkéjének kicsi asztalkáján, elveszem, belenézek, s számítgatom magamban: csakugyan Enyed körül járhatunk. — Harmincöt esztendeje vagyok vasutas — mondja Radu Marin. Kitalálhatta, miért böngésztem a menetrendet. — Kihallom én a kerekek zakatolásából, hogy merre járunk. — Hát nem mindenütt ugyanúgy kattognak a kerekek? — Magának lehet... — és mosolyog. — De nekem muzsikálnak. És a muzsika is mindenki kezében másként szól. Egy öreg uzoni vasutaserrber jut eszembe, Szabó Lajos bácsi, ő mondta egyszer, hogy a kerekek kattogásából tud ítélni, hol járunk. Aki nagyon szereti a szakmáját, ennyire azonosulni tud a titkaival. Radu Marin életét meséli, mert azt találtam mondani, biztosan régi vasutas család az övé. Dehogyis. Argeș megyei, Budeasa faluból. Apja fadöntő volt, náluk felé sok az erdő. 83 esztendőt élt, mindig dolgozott. A munka szeretete tartotta meg olyan sokáig frissen, egészségben. — A te munkád se éppen könynyű, igy mondta volt apám, mikor egyszer, meséltem neki az életemről. Úgy került a vasúthoz Radu Marin, hogy eljött Bukarestbe munkát keresni. Állingált a vasúti étkezőkocsi körül, egy pincér megszólította: „Nem akarsz felcsapni pikolónak?" Iskolába küldték. Majd, ahogy öregebb lett, több tapasztalatot szerzett, átkérezkedett a hálókocsikhoz. A sors is a vasúttal jegyezte el. A hagyományos vasutas negyedben, Grivicán lakik, most egy blokkban a 226. szám alatt. A háború előtt kicsi, régi házban, amit 1944-ben bombatalálat ért. Szomszédai, barátai majdnem mind vasutasok. Ételhordó áll a kicsi asztalkán. Radu Marin hazulról hozza az ételt. Hat esztendeje cukorbajos, nem ehetik akármit. Csak a felesége főztjét. Külföldre is magával viszi ezt a kopott ételhordót. A hálókocsi kalauzoknak Beke György (Folytatása a 2. oldalon) Lászlóffy Aladár ÖRÖK ÜZENET Valami régi tavaszból szólnak, munkáskórusok szólnak át az időből a tavasznak ezen a napján, a zászlókat csattogtatja a szél, behunyt szemmel, behunyt évtizedek mögött, behunyt évtizedek után a szél. Kép fehér-feketében. És akkor kitör a reggel mai színes Hímje, a zászlók színével, vörösével, az arcok millióival, akikből a munka mai kórusai szólnak, a szemek, a karok, a kiáltások kórusa. A munka és dolgozók összefogásának örök ünnepe, a menetek ünnepe, a fáké, melyek zászlókként lobognak a tavaszban, s a zászlóké, melyek az eszme termő fái a harc és az építés évtizedeiben. A történelem nem egy tavaszi napra épült, a történelem lábai mégis tavaszról tavaszra lépnek, május elsejéről május elsejére, és ütemük a munka győzelmének, a béke győzelmének, az Igazság győzelmének üteme. Jönnek a régi tavaszokból, mennek a jövő tavaszai felé, csak egy pillanat az a nap, ahol évről-évre megállnak, dobbantásnyira megállnak a tereken, tömegek, virágok, galambok és gyermekek közt. S a menet megy, vonul tovább a fák alatt, melyek zászlókként lobognak a tavaszban, a zászlók alatt, melyek az eszme termő fái az új és új munkáskezekben. Kórusok szólnak át az időből, és ahogy ma hallod a hangjukat, úgy fogja hallani a jövő is a tiédet, a május elseje örök üzenetét. M A MUNKA ÜNNEPÉ ivel köszönthetnénk szebben a munka ünnepét, mint jó munkával. Mivel adózhatnánk méltóbban a munkának, mint tevékenységünk eredményeivel, sikereivel. Mivel üdvözölhetnénk illőbben az alkotás, a megújulás napját, a szolidaritás, a kölcsönös tisztelet és megbecsülés ünnepét, mint szocialista emberséggel, így fogadni májust szép hagyományunkká vált. Mégis, a mostani május elsejében talán jobban benne érezzük az ünnepet és főleg — noha ellentétesen hangzik — a munkát. Hogy miért? Az ünnepet nemcsak a hagyományos május elsejéért érezzük ezen a napon, hanem hazánk történelmének egész sor olyan mozzanata miatt is, amely időben erre az időszakra helyeződik. Most, ezekben a napokban, hetekben emlékezünk meg az 1848-as polgáridemokratikus forradalom évfordulójáról, arról az eseményről, amelyből újkori munkásharci hagyományaink sarjadtak, Románia társadalmi és nemzeti felszabadítási küzdelme rügyezett ki. Nemrégiben ünnepeltük meg — az eseményhez méltóan — munkásosztályunk első politikai pártja megteremtésének évfordulóját, amikor szintén harci tradíciónkra emlékeztünk, mint ahogyan a mai májusi napon arra is gondolunk, hogy apáink, nagyapáink immár több mint 80 éve munkával, harccal köszöntötték a dolgozók napját, a munkásösszefogás ünnepét. Ezekben a májusi napokban ünnepeljük a békét is, hiszen most lesz 28 esztendeje annak, hogy véget ért a világtörténelem legnagyobb áldozatokat szedő háborúja, s ebben a köszöntésben ott van az is, hogy mi is kivettük részünket a fasizmus legyőzésében: a háború sújtotta ország félmillió embere küzdött a szovjet hadsereg oldalán, csaknem 200 ezres emberáldozatot hozott a békéért, szabadságért. Most köszöntjük a pártot, munkánk ihletőjét és szervezőjét, 52 évvel ezelőtt született. És most köszöntjük függetlenségünket, hiszen ezekben a napokban lesz Románia önálló államléte kivívásának évfordulója is. Ünnepek, dolgos munkásünnepek ezek... Tájainkon szebb díszletet el sem lehet képzelni nekik. Éppen ezért lehetetlen nem tiszta arccal, derűs tekintettel, optimizmussal, hozzáillő eredményekkel, merész tervekkel és törekvésekkel fogadunk. Lehetetlen nem tavaszi köntösben, ünneplőben üdvözölnünk. Már csak azért is, mert nemcsak forradalmi harcos hagyományunkat, a pártot, a békét és szabadságunkat, független állami létünket és a tavaszt, az örök megújhodás jelképét ünnepeljük, hanem a Munkát is. Elmondhatjuk, jellegéhez és tartalmához méltóan fogadtuk ezt az ünnepet. Nemcsak mi csodálhatjuk május színeit, hangulatát, de neki is van miben gyönyörködnie: hozzáidomítjuk tájainkat, hozzá hasonlóvá, széppé, frissé, anyagiakban és szellemiekben gazdaggá tesszük az embert. Olyan ország, olyan társadalom megteremtésén munkálkodunk, amely valóban az örök megújhodást, a tavaszt idézi, valóban méltó mostani ünnepeinkhez. Olyan alkotó tevékenységgel lépünk májusba, mely az ember életét szépíti, szellemét pallérozza és egyetlen nagy szocialista családdá kovácsolja az ország 20 milliónyi emberét. Munkás ünnep, munkánk ünnepe május elseje. A gép mellett dolgozó munkás, a kivirult mezőn szorgoskodó földműves, a rajzasztal fölé hajoló tervező, idősebb és fiatal, román, magyar, német vagy más nemzetiségű dolgozó, a szocialista haza minden fia hozzá méltó eredményekkel köszöntötte most is ezt az ünnepet. Jobbá, szebbé, tartalmasabbá, tökéletesebbé és gazdagabbá tenni társadalmunkat, tevékenységünket, életünket! — a Román Kommunista Pártnak ez a megújhodásra ösztönző jelszava ötvöződött és ötvöződikegyetlen gondolattá, tette ezekben a hetekben, hónapokban. A Tavaszt, sokoldalúan fejlődő és állandóan megújuló szocialista társadalmunk tavaszát szépíti, jobbítja tovább a párt által irányított, életünk és tevékenységünk minden területét átfogó hatalmas alkotómunka. Ezeknek az ünnep előtti napoknak az eseményei, sikerei ezt a tavaszköszöntést sűrítették magukba. Valóra váltani a X. kongresszus határozatait, életbe ültetni az Országos Konferencián kijelölt célkitűzéseket, jobban, tökéletesebben, eredményesebben és hatékonyabban dolgozni — ennek jegyében élt, és az ország Ennek jegyében munkálkodott és munkálkodik dolgozó népünk, ezzel a jelszóval váltja valóra terveit. Ezzel a gondolattal ülteti át az életbe a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága legutóbbi plénumának irányelveit. Végrehajtja a gazdaságiszervezeti felépítés tökéletesítését, még inkább érvényesíti a kollektív vezetés elvét, a vezetést a közbeeső láncszemek kikapcsolásával közelíti a termeléshez. Ezekben a hetekben valósággá válnak a Központi Bizottság nemrégi plénumának intézkedései az államigazgatás központi szervei, az ipari központok, a gazdasági és társadalmi egységek tevékenysége javításáról. Mint pártunk főtitkára kidomborította: ezeknek az intézkedéseknek a célja közelebb hozni a vezetést az alapegységekhez, kiküszöbölni a közbeeső fokokat, nagyobb mértékben a termelés felé irányítani a szakembereket, oda, ahol Mihálka Zoltán (Folytatása a 4. oldalon) RÁDIÓ- ÉS TELEVÍZIÓÁLLOMÁSAINK MA. KEDDEN, 10 ÓRA KÖRÜL KÖZVETÍTIK A KÖZTÁRSASÁGI STADIONBÓL A DOLGOZÓK NEMZETKÖZI SZOLIDARITÁSÁNAK NAPJA - MÁJUS ÜNNEPE - ALKALMÁBÓL RENDEZETT NÉPGYŰLÉST. Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bucuresti • Románia Szocialista Köztársaság XXVII. évfolyam 7924. szám —6 oldalára 30 báni ------ 1973. május 1., kedd MUNKATÁRSAINK JELENTIK „TÖBBGÉPESEK“ Televízió-riporterek, újságírók adják egymásnak a kilincset a fővárosi Suveica szövőgyárban. Szinte megszakítás nélkül cseng a telefon, a textilgyári igazgatók érdeklődnek, és jelentik be igényüket tapasztalatcsere látogatásra, s nem maradnak el a csipkelődő megjegyzések sem. Azt a kis szövőnőt, akit olyan A FŐVÁROSI SUVEICA SZÖVŐGYÁR KEZDEMÉNYEZÉSE szépen kifestettetek a tévéadásra, nekünk is kölcsön adhatnátok ... — Dehogy festettük — mondja Búza Tita, a gyár párttitkára —, de a mi lányaink szépen járnak, ápoltak, adnak magukra. Még a munkaköpeny színét is megtárgyalják velünk, csak jól álljon nekik. S mi ennek örvendünk. De a lányok nemcsak szépek voltak, s nem szépségükért, hanem a többgépes módszer első úttörőiként kerültek a tévékamera elé. S amint Stanciu Constanta igazgatónőtől megtudtam, a jobb között is a legjobbak, akiknek minden kézmozdulatát, gépek között megtett útját kronometrálták... Mert a Suveica gyárban nem egyik napról a másikra tértek át a többgépes módszer bevezetésére, legalább egy éves tanulmány, kísérletezés után, és akkor is úgy, hogy a kezdeményezés sikere érdekében minden feltételt megteremtettek... A kezdeményezés ugyanis merész lépésnek számított, mert arról volt szó, hogy a norma szerinti 12 Unirea-típusú szövőgép helyett, egy szövőnő 15, 16, 20, 24 gépet szolgáljon ki. De ehhez nem volt elég csak a szövőnő gyorsasága, ügyessége, hozzáértése. Szükség volt még a gépek megfelelő elhelyezésére, a fonal nem akármilyen előkészítésére, mert „a jól felvetett fonal félig megszőtt vászon”, tartja a közmondás. És így igaz, ha a fonal nem szakad az előkészítőben, nem szabad a szövőgépen sem, a szövőnőtől nem igényel beavatkozást, így hát az üzem vezetősége különös gondot fordított, és fordít a fonal előkészítésére. És a módszer bevezetésének feltételei közé sorolta még: a szóban forgó gépeknél csökkenti a választékok számát (7- ről 3-ra, hogy a gépbeállítás minél kevesebb időt vegyen igénybe), a gépek kifogástalan karbantartását, és a jó anyagellátást ... A Suveica egyike azoknak a Kovács N. Erzsébet (Folytatása a 4. oldalon) Április végéig a 62 000 hektár utolsó parcelláján is befejezték a kukoricavetést Szatmár megyében, s határidő előtt végeztek a többi tavaszi mezőgazdasági növény magjainak elvetésével is. Most javában folyik a növényápolás. Az eredményüket hírül adó jelentésükben a Szatmár megyei termelőegységek beszámolhattak arról is, hogy eddig 3500 hektár cukorrépát, 1500 hektár korai burgonyát és 300 hektár zöldséget kapáltak meg. Idei tervüknek több mint kétszeresét teljesítették a csíkszentkirályi (Hargita megye) új borvíztöltőde építői : a tervezett másfél millió lej helyett, több mint hárommillió lej értékű építési munkálatot végeztek el az első negyedévben, a dolgozók nagy ünnepének tiszteletére pedig még nagyobb lendülettel dolgoztak. Az eddigi eredmények biztosítékot jelentenek arra, hogy a borvíztöltőde üzembehelyezésének tervezett határidejét — 1974 júniusa — jelentősen előbbre hozzák. A nagy teljesítményű palackozó korszerű berendezéssel, nagyüzemi feltételek között fogja hasznosítani a természetnek ezt az értékes kincsét, amelyet Hargita megye oly bőven kínál, de mindezidáig csak kis mértékben értékesítették. Határidő előtt teljesítette " Szatmár megye ipara négyhavi tervét; az össztermelésnél két, az exportszállításnál öt nap előnyre tettek szert. Kiemelkedő eredményeket ért el a nagykárolyi Ardealul olajgyár, a húsipari vállalat, a tejipari vállalat és a tasnádi Victoria helyiipari vállalat. A 2. OLDALON A 3. OLDALON A 4. OLDALON: • 125 ÉV A FORRADALOM C *7 V D 77 AZ É V 0 A VÁROSI ÉS FALUSI ZÁSZLAJA ALATT O Z1 LI JTÍ JDIV DOLGOZÓK KIMAGASLÓ • TÖRTÉNELMI TAVASZ GAZDAGOK SrILS ELSEJÉT A TÚR VÖLGYÉBEN . DÖNTŐ NAPOK • SZŐLŐ A SALAKHEGYEN FÜLÖP ERNŐ riportja A SZÁNTÓFÖLDEKEN