Előre, 1973. május (27. évfolyam, 7924-7950. szám)

1973-05-29 / 7948. szám

ELŐRE 2. oldal KÖZÉLETI HÍREK William Gopallawa, Sri Lanka Köztársaság elnöke táviratban mondott köszönetet Nicolae Ceau$escunak, Románia Szocialista Köztár­saság Államtanácsa elnökének az országa első évfordulója alkalmából hozzáintézett üzenetéért. Nicolae Ceau$escu, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsá­nak elnöke táviratban gratulált­ Mohammad Zahir Shahnak, Afganisz­tán királyának az ország nemzeti ünnepe alkalmából. A Nagy Nemzetgyűlés meghívá­sára parlamenti küldöttség érkezett Bukarestbe Németország Szövetségi Köztársaságból. A küldöttség An­nemarie Rengernek, a Bundestag elnökének a vezetésével látogatást tesz országunkban. A küldöttségben a következő kép­viselők vesznek részt: Walter Alt­hammer, a KDU-KSZU bundestagi frakció vezetőségi tagja, az NSZK­­Románia Baráti Parlamenti Cso­port elnöke, Manfred Luda, Rudolf Kaffka, Günther Jas­­chke, a baráti parlamenti cso­port alelnöke, Otto Wulf, a baráti parlamenti csoport tagja, Horst Haase, Friedrich-Wilhelm Hoelscher, valamint Helmut Schell­­knecht, bundestagi igazgató, Hans Schwueppe, a Bundestag helyettes protokollfőnöke, Harald O. Her­mann, a Bundestag Sajtó- és Tájé­koztatási Központjának tagja, Fried­­helm Maier, a Bundestag elnöké­nek magántitkára. Visszaérkezett a fővárosba a Ste­fan Gheorghiu Akadémia küldöttsé­ge, amely Leonte Rautu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagja, az akadémia vezető tanácsának elnöke, az akadémia rektora vezetésével, az SZKP KB mellett működő Társada­lomtudományi Akadémia Pártfőisko­lájának meghívására tapasztalatcse­re-látogatáson volt a Szovjetunió­ban. A Románia Szocialista Köztársa­ság és Egyiptom Arab Köztársaság együttműködésének fejlesztésére irá­nyuló közös óhaj szellemében elké­szült az 1973—1975. évi oktatási, tu­dományos és kulturális csereprog­ram, amelyet a két ország között létrejött kulturális, valamint tudo­mányos és technológiai egyezmé­nyek alapján határoztak el. A doku­mentumot május 26-án Bukarest­ben Ion Roșianu külügyminisztériu­­mi ideiglenes igazgató és Abdel Mo­­neim El Tahawy művelődésügyi ve­zérigazgató írta alá. Az aláírási ünnepségen részt vett Vasile Gliga külügyminiszter-helyet­tes, Vasile Alexandrescu nevelés- és oktatásügyi miniszterhelyettes, a két küldöttség tagjai. Jelen volt Oszmán Asszál, Egyip­tom Arab Köztársaság bukaresti nagykövete. A dr. G. Sz. Chillon képviselőházi elnök vezette indiai parlamenti de­legáció, amely a Nagy Nemzetgyűlés meghívására baráti látogatáson or­szágunkban tartózkodik, szombaton és vasárnap Galati megye vendége volt. A vendégeket Constantin Dasca­­lescu, az Államtanács tagja, a me­gyei néptanács végrehajtó bizottsá­gának elnöke és más hivatalos sze­mélyek fogadták. A küldöttséget a látogatáson elkí­sérte Ilie Murgulescu, a Nagy Nem­zetgyűlés alelnöke és V. K. Ahuzsa, India Köztársaság bukaresti nagy­követe. Mihai Dalea elvtárs, az RSZÁSZ Központi Tanácsának elnöke, fogad­ta a társadalmi tevékenységet vég­ző jugoszláviai dolgozók szövetségé­nek delegációját, amely Joze Mar­­lot elvtársnak, a szövetség elnöké­nek a vezetésével, a tanügyi, tudo­mányos és kulturális dolgozók szak­szervezetei szövetségének bizottsága meghívására tapasztalatcsere-láto­gatást tett országunkban. Jelen volt Iso Nyegovan, Jugoszlá­via SZSZK bukaresti nagykövete. A fogadás a meleg barátság lég­körében folyt le. A fővárosban megállapodást írtak alá Románia és Bulgária 1973 és 1980 közötti együttműködéséről a sport terén. A dokumentum előírja az együttműködést a testnevelés, a tömegsport és a versenysport terén, sportküldött­ségek, edzők, tudományos kutatók cseréjét, együttműködést a sportpá­lyák bővítése és tökéletesítése terén, tanácskozást a közös érdekű kérdé­sekben. A Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Vízügyi Minisztériumban befeje­ződtek a megbeszélések Angelo Mi­­culescu miniszter és Abdol Azim Vahian iráni szövetkezetügyi és fa­lufejlesztési miniszter között. A fe­lek megvizsgálták az együttműködés és a gazdasági és műszaki kooperá­ció fejlesztésének újabb lehetőségeit a falufejlesztés, a szőlőtelepítés, az élelmiszeripar terén és a kisipari termelés néhány szektorában. Ezzel kapcsolatosan a két miniszter prog­ramdokumentumot írt alá. ★ Elutazott Bukarestből Abdol Azim Vahian iráni szövetkezetügyi és falu­­fejlesztési miniszter, aki a Mezőgaz­dasági, Élelmiszeripari és Vízügyi Minisztérium meghívására ellátoga­tott országunkba. A Nagy Nemzetgyűlés Palotájá­ban megalakult a Román-Iráni Ba­ráti Parlamenti Csoport. A csoport vezető bizottságába a következő képviselőket választották meg: Miron Nicolescu akadémikus — elnök, Ioan Anton professzor és Ioan Ceterchi professzor — alelnö­­kök, Dumitru Mihai­l titkár. Ugyanakkor az iráni parlament­ben megalakult a hasonló csoport, s ennek elnökévé Dzsamh­id Aalam professzor, szenátort választották meg. Befejeződött Bukarestben a 21. Nemzetközi Katonai Orvostudomá­nyi és Gyógyszerészeti Kongresszus. A küldöttségek nevében Pierre Lenoir orvostábornok, francia kül­dött meleg szavakkal köszönte meg Nicolae Ceausescunak, Románia Szo­cialista Köztársaság Államtanácsa elnökének, Ion Gheorghe Maurer­­nek, a Minisztertanács elnökének és Ion Ionita hadseregparancsnoknak, honvédelmi miniszternek a kong­resszus iránt tanúsított megértést és támogatást. A záróülésen felszólalt Mani Chandra, az Egészségügyi Világ­­szervezet tanácsosa, Roland Marti, a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottsá­gának küldötte és N. G. Ivanov al­tábornagy, a szovjet küldöttség ve­zetője. Valamennyien méltatták a kongresszus jelentőségét az egyete­mes orvostudomány szempontjából, valamint a népek közötti együttmű­ködés erősítése, a béke szempontjá­ból. A záróbeszédet dr. Alexandru Augustin vezérőrnagy, a Nemzetkö­zi Katonai Orvostudományi és Gyógyszerészeti Bizottság új elnö­ke mondotta. Tajeb Szabbani, a Tunéziai Köz­társaság rendkívüli és meghatalma­zott nagykövete Románia Szocialis­ta Köztársaságban megkoszorúzta A Nép és a Haza Szabadságáért, a Szocializmusért Vívott Harc Hősei­nek Emlékművét. A koszorúzási ünnepségen részt vettek a Bukarest municípiumi nép­tanács képviselői, külügyminiszté­­riumi főtisztviselők, tábornokok és törzstisztek. CONSTANTIN DAICOVICIU A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA, ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMTANÁCSA ÉS MINISZTERTANÁCSA RÉSZÉRŐL A Román Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága, Románia Szocia­lista Köztársaság Államtanácsa és Minisztertanácsa mély fájdalommal közli, hogy elhunyt Constantin Dai­­coviciu akadémikus, Románia Szo­cialista Köztársaság Államtanácsa-A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ★ Románia Szocialista Köztársaság Akadémiája, a Társadalom- és Po­litikai Tudományok Akadémiája, a Nevelés- és Oktatásügyi Miniszter ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG AKADÉMIÁJA Május 27-én elhunyt Constantin Daicoviciu professzor, docens-dok­­­tor, akadémikus, Románia Szocia­lista Köztársaság Államtanácsának tagja, a Társadalom- és Politikai Tudományok Akadémiájának alel­nöke. 1898. március 1-én született a Krassó-Szörény megyei Cávoranban, klasszikus filológiai tanulmányait a Kolozsvári Egyetemen végezte és kiváló latinista lett. Már 1921-ben megkezdi régészeti tevékenységét és részt vesz a sarmizegethusai ása­tásokban. Mint a római Román Iskola ösztöndíjasa 1925 és 1927 kö­zött két értékes tanulmányt ír a dalmáciai római ókorról. Az országba való visszatérése után 1928-ban letette a történelmi és régészeti doktorátust és megkezd­te tanügyi tevékenységét Románia történelme terén a Kolozsvári Egye­temen. Népünk múltjának lelkes kutató­jaként Constantin Daicoviciu hosz­­szas és kitartó régészeti kutatásokat végzett az Orátjlle környéki hegy­ségekben és ennek eredményeit nagy nemzetközi visszhangot keltő munkába foglalta, amelyet Transil­­vania in antichitate címen német, olasz és francia nyelven adtak ki. A népi hatalom beiktatása után Constantin Daicoviciu azt a nagy­méretű régészeti kutatási progra­mot vezeti, amelynek célja napvi­lágra hozni a dákok védelmi rend­szerének maradványait az Orastie melletti hegyekben. Az ebben az övezetben tett jelentős felfedezé­sek és főleg a Piatra Roșie-i nagy vár a dákok civilizációjának magas fokát illusztrálja és alapvetően hozzájárul a román nép kialakulá­sára vonatkozó tanulmányokhoz. Ebben az időszakban számos mun­kát közöl, többek között a „Sarmi­­zegetusa sau Ulpia Traiana­­“, „Ce­­tatea dacica de la Piatra Rosie“, „Dacica“. Gazdag tudományos tevékenysé­gével, közzétett munkáival, vala­mint számos nagyhírű nemzetközi ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG AKADÉMIÁJÁ­nak tagja, a Társadalom- és Politi­kai Tudományok Akadémiájának al­elnöke. Constantin Daicoviciu akadémi­kus, a kiváló tudós és pedagógus több mint öt évtizedes sokoldalú munkásságával odaadással és szen-ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMTANÁCSA * Kium mély fájdalommal tudatja, hogy 1973. május 27-én meghalt Constantin Daicoviciu akadémikus, A TÁRSADALOM- ÉS POLITIKAI TUDOMÁNYOK AKADÉMIÁJA összejövetelen való részvételével Constantin Daicoviciu megdönthe­tetlen anyagi bizonyítékokkal ér­velt a rómaiak kontinuitása mellett Dacia területén, rámutatott a dá­kok hatalmára és civilizációjára, amely a román nép kialakulásának alapeleme. A román tudós tudományos mun­káit számos nyelvre lefordították és nagyra értékelték tudományos kö­rökben, C. Daicoviciut pedig meg­választották az Osztrák Tudomá­nyos Akadémia levelező tagjává, számos tudományos társaság tagjá­vá. 1968-ban, a Bécsi Egyetemen kitüntették a Gottfried von Her­­der-díjjal. Négy évtizeden át Daicoviciu aka­démikus, mint tanítómester hozzá­járult számos ifjú nemzedék felké­szítéséhez és neveléséhez, történé­szek számos korosztályának for­málásához. Eredményes és hosszas oktatási tevékenysége kiváltotta a diákok, a tanerők és mindazok tisz­teletét és nagyrabecsülését, akik meríthettek ismereteiből és tanul­hattak pedagógusi képzettségéből. A TÁRSADALOM- ÉS POLITIKAI TUDOMÁNYOK AKADÉMIÁJA vedéllyel szolgálta a román tudo­mányt és kultúrát, az oktatás fej­lesztését, s egész munkaképességét, energiáját és ismereteit a haza hala­dása ügyének, a szocializmus romá­niai győzelmének szolgálatába állí­totta. ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA ★ közismert tudós és professzor, a Társadalom- és Politikai Tudomá­nyok Akadémiájának alelnöke. A NEVELÉS- ÉS OKTATÁSÜGYI MINISZTÉRIUM Tudományos és oktatási tevékeny­ségével párhuzamosan Constantin Daicoviciu különböző tisztsége­ket töltött be, amelyek iga­zolták jó szervezői és veze­tői képességeit, így például tit­kára, majd elnöke volt a Történel­mi Műemlékbizottságnak, igazgató­ja a Klasszikus Tanulmányok Inté­zetének és a kolozsvári Történelmi és Régészeti Intézetnek, elnöke a Románia Szocialista Köztársaság Akadémiája történelmi osztályának, oktatásügyi miniszterhelyettes, a Kolozsvári Egyetem rektora. Mint tudós hazafi, a Román Kommunista Párt tagja, aki mélyen meg volt győződve azokról a nap­fényes perspektívákról, amelyeket a szocialista társadalom népünk előtt feltár, C. Daicoviciu értékes munkát végzett politikai és társa­dalmi téren, valamint a Nagy Nemzetgyűlés képviselőjeként és az Államtanács tagjaként. A haza történetének minél reáli­sabb megismerése érdekében, a fiatal nemzedékeknek a román nép legjobb hagyományai szellemében való neveléséért kifejtett eredmé­nyes és hosszas munkája, haladó, a néphez szorosan hozzáfűződő, a szocialista építéshez hű értelmiségi álláspontja magas rangú elismerés­ben részesült, minthogy a párt és államvezetőség kitüntette a Szocia­lista Munka Hőse, az érdemes tu­dós, állami díjas címmel, különböző érdemrendekkel és érdemérmekkel. Constantin Daicoviciu akadémi­kus, a kiváló tudós és pedagógus, több mint öt évtizeden át kifej­tett sokoldalú tevékenységével oda­­adóan és lelkesen szolgálta a ro­mán tudományt és kultúrát, az ok­tatás fejlődését, egész munkaképes­ségét, energiáját és összes ismere­teit a haza haladásának, a szocia­lizmus romániai győzelmének szen­telte. Constantin Daicoviciu professzor, akadémikus halálával országunk tu­dománya és oktatása egyik legje­lentősebb képviselőjét vesztette el. A NEVELÉS- ÉS OKTATÁSÜGYI MINISZTÉRIUM GRIGORE C. MOISIL PROFESSZOR, AKADÉMIKUS TEMETÉSE A Bukaresti Egyetem előcsarno­kába számos akadémikus, tanerő, kutató, diák, fővárosi lakos jött el, hogy lerója utolsó kegyeletét Grigo­­re C. Moisil akadémikus, a kiváló értelmiségi, hazánk tudományának és felsőoktatásának nagyérdemű személyisége ravatalánál. A ravatal körül virágkoszorúkat és csokrokat helyeztek el Románia Szocialista Köztársaság Akadémiája Elnöksége, a Nevelés- és Oktatásügyi Minisz­térium, a Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács, a Bukaresti Egye­tem szenátusa, pártbizottsága és tantestülete, a Matematikai Tudo­mányos Társaság, az Egyetem Szá­mítóközpontja, valamint más tudo­mányos intézmények, volt kollegák, munkatársak, diákok és rokonok részéről. Serban Titeica akadémikus, Ro­mánia Szocialista Köztársaság Aka­démiájának alelnöke a gyászgyűlé­sen a tudós személyiségéről beszélt. A kiváló tudós eredménydús tu­dományos és didaktikai tevékeny­ségéről megemlékezett még George Ciucu, a Bukaresti Egyetem rekto­ra, Alexandru Rosetti akadémikus és Gheorghe Mihoc akadémikus. Beszédet mondott még Ion Creanga professzor a Iasi-i Egyetem részé­ről, Gheorghe Pic professzor a Ko­lozsvári Egyetem részéről, Constan­tin Ottescu, Románia Szocialista Köztársaság Matematikai Tudomá­nyos Társaságának főtitkára, Ste­fan Georgescu, Solomon Marcus és Constantin Popovici, a Bukaresti Egyetem professzorai és Dan Badea diák. A gyászgyűlés befejezése után a gyászmenet elindult a Belu temető­be és ott sírba helyezték az el­hunytat N­agy volt a tét ezen a mérkő­zésen! A kezdés előtt az öl­tözők folyosóján a labdarúgó szövetség egész vezérkara néma csendben várta a csa­patok kivonulását a pályára. A lelátókról behallatszó tompa moraj éreztette csak, hogy rendkívül feszült légkör uralkodik a találkozó előtt. Va­lentin Stanescu, szövetségi edzőt is el­hagyta ezúttal a tréfálkozó kedve, szót­lanul szívta cigarettáját,­­ s időnként az órájára nézett. Mindenki tisztában volt azzal, hogy a román válogatottnak győz­nie kell, ellenkező esetben oda a világ­­bajnokság 16-os döntőjébe jutás reménye. Kezdés után mindkét szövetségi kapi­tány hamar kiteregette kártyáit. A mieink fergeteges rohamokkal kezdtek, meglátszott a játékosokon, tudatában vannak, hogy kezükben a mérkőzés sor­sa, a győzelemért mindent meg kell ten­niük. Igyekezetben nem volt hiba. Do­­brin nagy réssel vezette a támadásokat, Dumitrache, Dinu távoli lövésekkel pró­bálkozott, Radu Nunweiller már ekkor ki­tűnt munkabírásával. Határozottan tet­szett a válogatott játéka ezekben a per­cekben, lendületes akciók gördültek a p­ályán, Blochwitz kapusnak bőven akadt olga. Érett a gól, többször is már-már a hálóban láttuk a labdát, de az utolsó pillanatban vagy a védők hárítottak, vagy a mieink nem voltak elég robbanéko­nyak, s máris odalett a kínálkozó hely­zet. Sajnos, a továbbiakban kiegyensú­lyozódott a játék. Az első negyedóra után inkább taktikai harc folyt a pályán. Az utolsó 10—15 percben aztán ismét megjött a közönség hangja. Egy veszé­lyes támadás nyomán, a két szélsőhátvéd látványos felfutása után, csak nehezen hárítottak az NDK-beli védők. Ezután ismét a mieink rohamoztak. Dumitru, aki addig inkább hátravontan játszott, mind gyakrabban merészkedett fel és távoli lö­vésekkel próbálkozott. Nem sokkal a be­fejezés előtt 25 méteres bombáját csak kiütni tudta a kapusi Szünetben egyik szövetségi kapitány sem cserélt, ami azt jelentette, hogy mindkét oldalon elégedettek. Buschner a gólnélküli mérkőzésállásnak örült, Valen­tin Stanescu, ha az eredménnyel nem is, a fiúk küzdeniakarásával elégedett lehe­tett. Valóban mindent megtettek ami tőlük tellett. A második félidő aztán meghozta az annyira áhított gólt is. A szünet utáni lanyhább ritmusnak egy váratlan epizód vetett véget: az 53. percben Blochwitz rosszul dobta ki a labdát, amit a szem­füles Dumitrache elcsípett és mintegy 40 méterről kapura rúgta, a kapus későn futott vissza és nem tudott hárítani. 1:0 Románia válogatottja javára. Kapushiba volt a gól, de nem férhe­tett kétség hozzá, hogy teljesen megér­demelten jutottunk a vezetéshez. Egy góllal jobb volt a román válogatott! A vezetés után megélénkült a játék. Az NDK csapata felhagyott az addigi, az iram csökkentésére irányuló hadrendjével, ki­jött a védekezésből és több veszélyes támadást vezetett. Negyedórával a befe­jezés előtt Buschner két cserét is eszkö­zölt. Peter Ducke és a hátvéd Ganzera ROMANIA — NDK 1:0 (0:0) Fővárosi 23 August stadion, 70 000 néző . Vezette : Erich Lineemayr — Ad. Mathias és P. Drabek (Ausztria). Góllövő: Dumitrache az 53. percben. Románia: Riducanu — Satmáreanu, Antonescu, Dinu, Deleanu, Dumitru, Radu Nunweiller, Troi, Dobrin, Du­mitrache, Marcu (Taralunga). NDK: Blochwitz — Ganzéra (Pom­­merenke), Bransoh, Sammer, Kurbju­­weit, Lauck, Seguin, Kreische, Löwe, Peter Ducke (Vogel) és Streich. A hátralévő mérkőzések: Június 6: Finnország — NDK; Szep­tember 26: NDK — Románia; Októ­ber 10: Albánia — Finnország; Októ­ber 14: Románia — Finnország; No­vember 3: Albánia — NDK­ helyett két csatárt, Vogelt és Pommeren­­két, küldött pályára, nyilván azzal a szándékkal, hogy megerősítse a támadó sort. Minden igyekezete azonban hiába való volt. Az NDK együttese nem tudott felülkerekedni és a játékvezetői sípszó 1:0-ás román győzelmet pecsételt meg. Érthetően nagy volt az öröm a talál­kozó után. Labdarúgó válogatottunk győztesen hagyta el a pályát. És milyen mérkőzés során! Válogatottunk végig szinte azonos ritmusban küzdötte végig a találkozót, az egyetlen lazítás az első félidő első negyedórája után állt be, hogy azután ismét újult erővel folytatód­jék a küzdelem. Az első félidő közepét leszámítva, a román csapat várakozáson felül bírta az iramot, a technikai fölény jó erőnléttel is párosult. Az igazság az, hogy csakis így lehetett felvenni a küz­delmet az NDK igen jó képességű együt­tesével. Erről mindenki meggyőződhetett. Buschner fiai egy percig sem játszottak alárendelt szerepet, a fergeteges hazai rohamok közepette is módot találtak arra, hogy veszélyes ellentámadásokkal lepjék meg védelmünket. Ez volt egyéb­ként a taktikájuk. A kezdés után végig az iram lassítására törekedtek, már a kö­zéppályánál igyekeztek megzavarni a tá­madó akciókat, s valamennyi játékos árnyékként követte emberét, s ha kel­lett tíz ember is segédkezett a 16-osnál. Érthető hát, hogy nem volt könnyű eb­ben a jól szervezett védelemben meg­találni a rést. Ez az egyik oka, hogy válogatottunk nyilvánvaló fölénye ellené­re, nem tudott gólt rúgni. Másrészt, s ez sem kevésbé igaz, nem volt egy kifor­rott csatársorunk. Támadásainkból hiány­zott az átütőerő. Köztudott, hogy a szö­vetségi edző sérülés miatt, több alapem­berre, elsősorban támadó játékosra nem számíthatott, az újoncok közül pedig csak Troi váltotta be a hozzá fűzött remé­nyeket. Marcut le is cserélte Valentin Stanescu és Jaralungát küldte pályára, akinek a beállítása fokozta (érezhetően) a csatársor lendületét. Válogatottunk minden tagja várakozá­son felül szerepelt, teljes erőbedobással, elvesztett labdát nem ismerve harcolta vé­gig a kilencven percet. A fiúk minden di­cséretet megérdemelnek, hasonlóképpen Valentin Stanescu, aki a lehető legjobb, s számunkra egyedül lehetséges taktikát dolgozta ki: végig támadni a kilencven percet. — Nagyszerűen játszottak a fiúk — mondta a szövetségi edző kimondhatatla­nul boldogan a találkozó után — kiváló mérkőzést vívtak. Megmutatták, hogy így is tudunk játszani, támadó felfogásban. Maradéktalanul betartották a taktikai uta­sításokat, nem tudnék senkit kiemelni. Mindenki dicséretet érdemel. Az NDK válogatottja nagy ellenfél volt, nem szá­mítottam ilyen ellenállásra. Valóban, mindenki dicséretet érdemel. Raducanunak kevés dolga volt, de mind­annyiszor biztosan hárított, Satmáreanu egyetlen megingásától eltekintve, jobb­­szélen a védelem biztos pontja volt, sok­szor részt vett a támadások előkészítésé­ben, Antonescu bemutatkozása sikerült. Peter Duckét jól őrizte, néhányszor azon­ban lemaradt, Dinunak a támadások in­dításában volt nagy szerepe, legtöbbször az ő lábáról vándorolt előre a labda, Deleanu a védelem oszlopa volt, hibát­lanul látta el feladatát. Külön dicséretet érdemelnek a középpályások, Radu Nun­weiller és Dumitru. Az előbbi az első félidőben és a találkozó utolsó félórájá­ban a mezőny egyik legjobbja volt, Du­mitru sokáig hátravontan játszott, amikor előrejött, a román támadások fő szerve­zőjévé vált, váratlan távoli lövései min­­dig veszélyt jelentettek Blochwitz kapu­jára. Troi a lámpalázas kezdet után na­gyon sokat dolgozott, a találkozó vége­,­­­se­ndült a prán formába, Dumitrachét elsősorban gólja dicséri, felismerte a kí­nálkozó helyzetet, a második félidőben ő is sokat mutatta magát. Dobrin a kezdés után és a hajrában játszott jól, Marcu, időnkénti tetszetős megmozdulásai ellené­­a csapat leggyengébb embere volt, a helyére beállt Taralunga lényegesen erő­teljesebb és robbanékonyabb szélsőnek bi­zonyult. Buschner szövetségi edző a találkozó után tárgyilagosan jegyezte meg, hogy csapata a gólig túlságosan óvatosan ját­szott, a védők nem segítették kellőkép­pen a csatárokat, s csak Dumitrache gól­ja után játszottak valamivel jobban. „A román válogatott megérdemelten győzött — mondotta az NDK szakembere — jobb volt, egységesebb, határozottabb, a mieink halványabb teljesítményt nyújtottak mint a magyarok ellen, de ez természetes is, otthonában az NDK csapata mindig job­­ban játszik és támadóbb felfogásban ami Bukarestben kevésbé sikerült. A csoportel­sőség sorsa természetesen még nem dőlt el és nem is csak a lipcsei NDK — Ro­mánia találkozó fogja eldönteni. Véle­ményem szerint valamennyi hátralevő ta­lálkozónak meglehet a maga jelentősége.“ Az NDK csapatából Bransch, Sammer, Seguin, Lauck, Löwe, Kreische és Streich emelkedett ki. Peter Ducke az első félidőben volt aktív, szünet után kifáradt, a szövetségi edző lecserélte. Válogatottunk sikerrel jutott túl egy ne­­héz akadályon, nyugodtabban nézhet a soron következő erőpróbák elé. Természe­­tesen nem lehet szó elégedettségről. A válogatott játékában sok még a csiszolni, javítani való. Az út, amelyen a csapat elindult, helyesnek bizonyult, tovább kell tehát haladni rajta kitartással és követ­kezetességgel. Mint Valentin Stanescu, szövetségi edző is megjegyezte, örülünk a győzelemnek, de nem tartunk még ott, hogy elmondhassuk: normális kerékvágás­ba zökkent a csapat. Elkezdtünk valamit, az első eredmények jók, munkánkat be kell hát fejeznünk. Máris a soronkövet­­kező erőpróbára, a lipcsei NDK­ elleni visszavágóra gondolva kell folytatnunk a felkészülést. Legyen ösztönző ez a szép és megérdemelt győzelem. Móra László KÖZELEBB A CSOPORTELSŐSÉGHEZ A VB-selejtezők IV. csoportjában Románia NDK Finnország Albánia 4 3 1 0 8:2 7 3 2 0 1 7:1 4 3 111 2:6 3 4 0 0 4 1:9 0 ­ Televízióműsor KEDD I. műsor: 9.00 Tévé-iskola 10.00 Telex 10.05 Reklámműsor 10.10 Műsorelőzetes 10.15 Tévé-enciklopédia (ismét­lés) 10.55 Az ifjúság filmmúzeuma: Ragyogj, csillagom (ismétlés) 12.20 Meseműsor 12.45 52 hét, 52 kezdeményezés (ismétlés) 13.00 Tévé-híradó 17.30 Orosz nyelvlecke 51. (is­métlés) 18.00 Telex 18.05 Reklámműsor 18.10 Sarkcsillag — szakoktatá­si tájékoztató 18.40 Tévé-egyetem — a civili­zációk története 19.20 Ezeregy este 19.30 Tévé-híradó 20.00 A hét dala 20.05 Reflektor 20.20 Tévé­játék: Túr testvérek: Az egyetlen tanú 22.10 Napi eseménykrónika • Ellentétek a tőkésvilágban 22.30 Operaáriák II. műsor: 20.00 Ifjúsági est ----------- A KÖZPONTI METEOROLÓGIAI INTÉZET JELENTI Várható időjárás : fokoza­tos felmelegedés az ország egész területén. Keleten borús, esős idő. Legalacsonyabb hő­­mérsékleti értékek : 4 és 12 fok között váltakoznak. Leg­magasabb hőmérséklet 22 fok. A hegyekben felhős, hideg idő. Eső, havas eső várható. Erősödő szél. A tengerparton változó, bo­rús idő. A délutáni órákban esőzések. A víz hőmérséklete reggel 8 órakor 16 fok. Leve­gőhőmérséklet 18—21 fok kö­zött. GYOMÖLN A LÁMKERÉKI BÚZAFÖLDEK S­árga a lámkeréki (Fehér megye) termelőszövetkezet búzaföldje. Nem koránérő kalászok virítanak a napfény­ben, hanem irigyszínű repcevi­rágok öntötték el a parcellákat és takarják el a gabonanövénye­ket. De nem a szín zavarja a nézelődőt, hanem az, hogy a bú­za e gyomnövénye elszívja a táp­anyagokat és léhaszeművé vál­toztatja a kalászokat. A lámke­réki téesz vezetősége a tavasz közepén csak ült ölhetett kezek­kel, mondván, hogy nincs ve­szély, gyommentesek a földek. Pedig már akkor javában fejlő­dött a repce, elkelt volna a gyomtalanítás. Egyszerre aztán, mintha tűz futott volna végig a határon, kinyíltak a sárga vi­­rágocskák. Kapkodott a fejéhez a mérnök, elnök, brigádos, téesz-tag, szaladgáltak fűhöz-fá­­hoz, a gyomtalanítás azonban most már sokkal nehezebb és költségesebb mint hetekkel ez­előtt. S mivel az országút, va­lamint a vasút mellett terülnek el a szóban forgó földek és félő, hogy a megye mezőgazdaságát vezető szervek szakemberei könnyen észrevevetik az elgyo­mosodott búzatáblákat, a terme­lőszövetkezet vezető emberei összedugták a fejüket és kigon­dolták, hogy nem a gyomnö­vényt, hanem a virágját kell el­tüntetni, hiszen az árulkodik a munka el nem végzéséről. El is indítottak néhány téesz-tagot, hogy tépdessék le a virágokat, nehogy egy ellenőrzés meglássa a májusban sárga gabonafölde­ket. Kőműveskelemeni munka volt ez. Egy letépett virág he­lyett ezer nyílt ki reggelre. De másnap újra kezdték az egészet a lámkerékiek. Persze, így ara­táskor a zsákokat nem köthetik meg a szájuknál. Egy jó gyom­talanítással — mégha a késő idő miatt nehéz munka is ez — még megmenthető a termés jó része. Egy bizonyos, a sárgán virágzó búzaföldek nem teszik virágzóvá a termelőszövetkeze­tet. Talán a megyei mezőgazda­­sági, élelmiszeripari és vízügyi vezérigazgatóság vezetői is meg­sürgetik a lámkeréki téesz­gaz­­dák gyomtalanítási akcióját, hi­szen ez a nemzetgazdaság érde­ke is. ■ Román Győző N HAZÁNK FELSZABADULÁSÁNAK 29. ÉVFORDULÓJÁT KÖSZÖNTI DOLGOZÓ NÉPÜNK ÖTEZER CSÁKÁNYOS FIATAL egyedszázada iszolyva-V­ivó­nál hagyomány született. Az ifjúság országépítő ha­zafias munkájának a hagyomá­nya. S a hagyomány a híres a­­lagút vidékén, Máramarosban e­­resztette egyik legmélyebb gyö­kerét, itt hajtotta az elmúlt két és fél évtized alatt egyik legte­­rebélyesebb fáját. Máramaros if­júsága mindenütt ott volt, ahol csak szükség volt lendületre, ki­tartásra, szorgalomra, bátorság­ra, kezdeményezésre. Új ipar­ágakat teremtettek, lakónegyede­ket, parkokat, utakat építettek, töltéseket emeltek, vízlevezető csatornákat ástak, erdőket tele­pítettek. Az utóbbi években olyan nagy vállalkozásokban vet­tek részt, mint a Gutin szikláin átvezető műút megépítése, vagy a Szamos és a Lápos völgyének árvíz mentesítése. Az elmúlt esz­tendőben nem kevesebb mint 23 millió lej értékű hazafias mun­kát végeztek, s az idén már ed­dig a 20 millió lej körül tarta­nak. Pedig a java még csak most következik. Mint erről a megyei KISZ- bizottság illetékes osztályvezető­je, Petrus Mihai tájékoztatott: elkészült a nyári ifjúsági haza­fias munka­táborok „menet­rendje", s a huszonkét táborba összesen 5000 csákányos fiatalt várnak, mindenekelőtt diákokat. Az egyik legnagyobb tábort, Borsán szervezik, ahol négy vál­tásban 225 fiatal fog segédkezni a Máramarost Suceava megyé­vel összekötő műút építésénél. Három nagyobb munkatelepen — mindhárom a Lápos völgyé­ben — töltéseket és vízlevezető árkokat készítenek az ifjas Többszázan vesznek részt sport­létesítmények építésénél. Első­sorban Sujoron, ahol az építés felvonulási épületeiből egy ifjú­sági üdülőtábort alakítottak ki. Minden készen áll már itt a kedvezményesen pihenő fiatalok fogadására, csupán a szükséges sportbázis hiányzik, de a nyá­ron az is elkészül. Magosan sí­pályát építenek a diákok, jobbá­ra maguknak és a téli sport töb­bi kedvelőjének. Ezen kívül ott lesznek a fiatalok a gyógynövé­nyek és az erdei gyümölcsök be­gyűjtésénél — többen, mint az elmúlt években —, valamint a fontosabb mezőgazdasági mun­kálatoknál. A falusi iskolások számára 89 helyi építőtábort nyitnak. Az itt jelentkező ifjak a szükségletnek megfelelően, a falusi művelődési otthonok, iskolák, sportpályák és más létesítmények elkészíté­sénél tevékenykedhetnek. Ve­lük együtt a csákányos fiatalok száma a tízezret is meghaladja ezen a nyáron. A szervezők jó előre gondoskodtak arról is, hogy a hazafias munkát végzők népes hada ne csak eredménye­sen, hanem kellemesen is töltse a táborokban azt a 14—15 mun­kanapot. A csákányozás, ásás és lapátolás után kirándulásokon, kultúrműsorokon és különböző szórakoztató vetélkedőkön, játé­kokon vehetnek részt. Bővebb tudósítást június 1­­an, amikor megnyílnak a mun­katáborok. Sike Lajos 1973. MÁJUS 29., KEDD A GYŐZTESEK „MEGOSZTOZNAK (Folytatás az 1. oldalról) elsőnek értesüljön. Ferghete Já­nos a kemence megrakását irá­nyítja, Bíró János a műszereket figyeli a vezérlő fülkében és közben elmondja az „ifjúsági kemence“ történetét. Volt két hozzáértő, életrevaló fiatal cso­portvezető-helyettes, akik össze­beszéltek, hogy csoportot szer­veznek s ugyanahhoz a kemen­céhez kéreznek. Két problémát kellett megoldani : szerezni még egy nagyon jó csoportvezetőt és meggyőzni a részleg vezető­ségét az elképzelés előnyeiről. A harmadik 26 éves csoportve­zető még csak előkerült, de abból már vita robbant ki, mennyire lehet egy egész kemencét főleg fiatalokra bízni. Szerencsére akadtak mesterek s mérnökök is, akik tudták, hogy ezzel a gár­dával nem lesz baj. E ke­mence olvasztárai kezdetben napi 2 tonna terven felüli acél csapolását vállalták, és pár hó­nap alatt eljutottak a napi 5 tonnáig. Csakhogy az acélműben mások is hasonló eredményekre törekedtek. A verseny szorossá vált, hol egyik, hol másik ke­mencének sikerült mind több terven felüli acélt csapolni. És az acél gyűlt, színültig töltötte minden csapolásnál az edénye­ket. Lehet, hogy végül is nem a kezdeményezők nyerik meg a mi­nél több acélért folyó versenyt Pillanatnyilag a 7-es kemence ol­vasztárai vezetnek. De azt senki sem vitathatja el tőlük, hogy a mozgalmat ők kezdték el, s nekik köszönhető az olvasztárok versenyének lendületes frissessé­ge, fiatalsága.

Next