Előre, 1974. január (28. évfolyam, 8133-8157. szám)

1974-01-03 / 8133. szám

NICOLAE CEAUȘESCU CÍ­VTÁRS újévi rádió- és televízióbeszéde Kedves elvtársak és barátaink! A szocialista Románia állam­polgárai! Néhány perc múlva befejezőidik az 1973-as év. Az új esztendőbe lépve jogos hazafias büszkeség­gel tekintünk vissza a párt és az állam bel- és külpolitikájában, a X. kongresszuson és az Országos Konferencián kidolgozott nagy­szerű program megvalósításában elért kiemelkedő eredményekre, és szilárd elhatározásunk, hogy való­ra váltjuk hazánk földjén a sok­oldalúan fejlett szocialista társa­dalom felépítésének célkitűzéseit, példásan teljesítjük az 1974. évi állami terv feladatait. Az 1973-as évben új és jelen­tős sikereket értünk el az ipar, a mezőgazdaság, a többi gazda­sági ág fejlesztésében és korsze­rűsítésében, a nemzeti vagyon gya­rapításában, a szocializmus mű­szaki-anyagi alapjának tökélete­sítésében. Úgyszintén számottevő eredményeink vannak az oktatás, a tudomány, a művészet és a kul­túra felvirágoztatásában, a dol­­gőzök anyagi és szellemi életszín­vonalának emelésében — ami pártunk, az egész szocialista épí­tés alapvető célkitűzése. Mindez ismételten bizonyítja pártunk mar­xista-leninista politikájának he­lyességét, a politikuai vezető erő­ként minden munkaterületen betöl­tött szerepének növekedését, mun­kásosztályunk, parasztságunk és értelmiségünk, nemzetiségre való tekintet nélkül az összes dol­g­o­­zók, az új történelmét, boldog j­ö­­vőjét szabadon és tudatosan építő egész népünk alkotó erejét. Az idén elért nagyszerű ered­ményekért, a szocializmus és a kommunizmus romániai megte­remtésének szentelt odaadó mun­káért a párt- és az államvezető­­ség a legmelegebben gratulál minden dolgozónak nemzetiségre való tekintet nélkül! Egész népünk azzal az elhatá­rozással lép az új esztendőbe, hogy mindent megtesz a Központi Bizottság legutóbbi plénumán ki­jelölt feladatok teljesítéséért, hogy a gazdasági-társadalmi élet vala­mennyi területén újabb számottevő eredményekkel köszönthesse a fasiszta iga alóli felszabadulás 30. évfordulóját és a párt XI. kong­resszusát. A jövő évi terv felelősségteljes előirányzatainak megvalósítása megköveteli a társadalom összes erőinek egy irányban történő egye­sítését és megszervezését, a gaz­dasági tevékenység folytonos ja­vítását, az ország összes anyagi és emberi erőinek magas fokú, maximális hatékonyságú kiakná­zását, a szocialista rend és fe­gyelem erősítését, a dolgozó tö­megek kezdeményezőkészségének fejlesztését és mind aktívabb rész­vételét az egész társadalom ve­zetésében. Az utóbbi három év eredményei, a nemzetgazdaság fejlesztésében elért jelentős többletek bizonyítják az ötéves terv előirányzatainak realizmusát, azt, hogy minden fel­tétel adva van az ötéves terv ha­táridő előtti teljesítésére, nagy lé­pést téve ezáltal a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom fel­építésének útján, a haladás és a civilizáció újabb fokaira emelve Romániát. A nemzetközi élet alakulása az eltelt évben erőteljesen bebizonyí­totta a X. kongresszus irányvona­lainak helyességét, a mai világ alapvető folyamataival kapcsola­tosan, pártunk és államunk kül­politikájának helyességét, amely­nek célja szakadatlanul fejleszteni az együttműködést és a barátságot a szocialista országokkal, az ön­álló fejlődés útjára lépett álla­mokkal, a világ összes országai­val, társadalmi rendszerre való te­kintet nélkül. Az elmúlt év nemzetközi életé­nek krónikája egész sor jelentős sikert könyvelt el a haladás, a demokrácia és a béke erőinek har­cában. Véget vetettek a vietnami háborúnak, megkezdődött — jó eredményekkel — az európai or­szágok biztonsági és együttműkö­dési konferenciája, számos lépés történt a nemzetközi enyhülés, az államok közötti kapcsolatok nor­malizálása, a nemzetek közötti együttműködés és megértés útján. Egyes események viszont, és külö­nösképpen a közel-keleti hadmű­veletek kiújulása, bebizonyította, hogy a világon még vannak fe­­szültségi gócok, reakciós erők, a­­melyek továbbra is ellenszegülnek a jelenkori fejlődés haladó folya­matainak, olyan tényezők, amelyek veszélyeztetik az általános bizton­ságot és békét. Elmondhatjuk, hogy az emberiségnek az enyhü­lés útján való haladása még csak a kezdeti szakaszban van. Ezért szükséges, hogy a népek tovább­ra is határozottan cselekedjenek az erőszak és a diktátum imperialista politikájának, a kolonializmusnak és a neokolonializmusnak a fel­számolásáért, minden nép ama jogának tiszteletben tar­ásáért, hogy önállóan dönthessen sorsáról. Románia átfogó és intenzív nemzetközi tevékenységgel bőví­tette kapcsolatait a többi népek­kel, következetesen küzdött azért, hogy a nemzetközi porondon ér­vényesüljenek a teljes jogegyenlő­ségnek, az összes nemzetek füg­getlensége és szuverenitása tisz­teletben tartásának új, demokra­tikus elvei, hogy olyan légkör jöj­jön létre, amelyben nagyságuktól függetlenül az összes országok ak­tívan részt vehetnek az emberi­ség fogas kérdéseinek a megoldá­sában, ho­gy erősödjön az ENSZ szerepe a nemzetközi jogelvek vé­delmében, a nemzetek közötti békés együttműködés fejlesztésé­ben. Az Európa és más kontinensek egész sor országában tett idei lá­togatásaim, a különböző társa­dalmi rendszerű országok igen sok vezetőjével folytatott megbeszélé­sek, a létrejött ünnepélyes nyilat­kozatok és megállapodások meg­alapozták népünk és az illető né­pek széles körű és sokoldalú együttműködését, s egyben közvet­lenül hozzájárultak az államközi kapcsolatok új elveinek érvényesü­léséhez, az enyhülés, a népek kö­zötti egyetértés és együttműködés ügyéhez. Mindez tovább növelte Románia nemzetközi tekintélyét, gyarapította barátainak számát szerte a világon. 1974 kerüljön be olyan esztendő­ként a történelembe, amelynek so­rán a népek, a haladó erők újabb nagy eredményekkel küzdenek az államközi együttműködés fejlődé­séért, társadalmi rendszerre való tekintet nélkül, az új, demokratikus nemzetközi kapcsolatok érvényesü­léséért, az enyhülés és a béke fo­lyamatának fejlődéséért, az össz­európai értekezlet sikeres befeje­zéséért, a közel-keleti igazságos és tartós béke megteremtéséért, a gyarmati uralom és az elnyomás minden formájának felszámolá­sáért, az összes népeknek azért a jogáért, hogy urai legyenek kin­cseik és sorsuk felett, szabad és vi­rágzó életet teremtsenek maguk­nak. Legyen az 1974-es esztendő a szocialista országok, a kommu­nista és munkáspártok, az összes antiimperialista erők közötti együtt­működés és szolidaritás erősíté­sének éve a jelenkori társadalom haladó fejlődésének, a jobb és igazságosabb világ megteremté­sének érdekében. Ebben az ünnepélyes pillanat­ban kifejezem meggyőződésemet, hogy hazánk dolgozói — munká­sok, parasztok, értelmiségiek, fér­fiak és nők, fiatalok és idősebbek, románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek — erőt nem kímélve fognak dolgozni az egész szocialista nemzetünk alapvető ér­dekeit és törekvéseit híven kife­jező párt- és állampolitika valóra váltásáért. A párt Központi Bizottsága, az Államtanács, a kormány és a ma­gam nevében a legmelegebben sikert kívánok a szocialista Romá­nia összes állampolgárainak a jó­lét és a boldogság eszményeinek a megvalósításában, sok elégté­telt a munkában és a minden­napi életben, összes vágyaik tel­jesülését, jó egészséget és sok boldogságot! Boldog újévet, kedves honfi­társaim! Kedves elvtársak! szilveszter éjjelén néhány­­ pillanatig ismét meg­­próbáltuk a lehetetlent: érzékelni az időt. Ismét meg­próbáltuk érezni, hogy az idő végtelenségében lezárult egy szakasz, és kezdődik egy új nap, új hét, új hónap, új év. Számunkra, a szerkesztőség számára ez jelent most új év­folyamot s benne ezt a lap­számot, amelyet kezében tart az olvasó: az 1974-es év első számát. Ez az első találkozá­sunk az új évben, köszöntjük tehát az olvasót, aki 1974-ben ma először veszi kézbe az Előrét, a régi hűséggel. Köszöntjük az olvasót az új év első munkanapján. Mert ma reggel, négy napi szünet után újra benépesed­nek az építőtelepek, munka­­csarnokok, irodák, barátságo­san ráznak kezet a munkatár­sak s talán még a főnökök is ÚJ ÉVFOLYAM, A RÉGI HŰSÉGGEL barátságos mosollyal köszön­tik beosztottjaikat. Kívánjuk, így legyen, csak a minőségel­lenőrök őrizzék meg tavalyi szigorukat. Szünetekben persze arról fo­lyik a szó, ki hogyan szilvesz­terezett, s ezekben a percekben még egyszer átéljük az óesz­tendő utolsó és az új év első óráinak ünnepélyes hangula­tát. Ünnepélyes volt, mert munkasikerekben gazdag évet zártunk, ünnepélyes volt, mert harmincadik szabad évünk küszöbét léptük át, ünnepé­lyes volt, mert államelnökünk és pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs egész né­pünk, mindannyiunk, ezt a szép országot testvéri egység­ben építők érzéseit és gondo­latait tolmácsolta éjféli kö­szöntő beszédében. Ünnepé­lyes volt ez az éjszaka azért is, mert egy év rohanásai, munkás napjai után ismét egybegyűlhettünk azokkal, a­­kiket szeretünk: rokonokkal, barátokkal, munkatársakkal. Ünnepélyes volt ez a szilvesz­terünk azért is, mert eredmé­nyekben igen gazdag évet zártunk, és mert bizakodva nézhettünk az új esztendő elébe, mert vágyaink, terveink biztos alapokra épülnek, mert 1974-ben is világos célok áll­nak az egész ország, mindany­­nyiunk előtt. Ez az ünnepélyes hangulat, a megtartó munkáé, a csa­ládi melegé kapcsolt egyazon áramkörbe mindannyiunkat, húsz millió embert, bányászo­kat, földműveseket, háziasszo­nyokat, vakációzó diákokat, értelmiségieket, a gyárak és üzemek embereit. Szállott a dal a kivilágított ablakokon át, sokhelyütt más-más nyel­ven, mégsem idegenül a fül­nek, mert egyazon haza hang­jai voltak ezek, s ahogyan egyformán csengtek a poha­rak éjfélkor országszerte, u­­gyanolyan egyforma csengés­sel visszhangzott szívünkben az újévi jókívánság, ha romá­nul szólott, magyarul, néme­tül vagy szerbül, a fehér asz­talnál vagy a munkahelyén azoknak, akik ezen az éjjelen is dolgoztak. Ennek a szép éjszakának az emlékével és hangulatával kezdjük az új év első mun­kanapját, s kívánjuk minden olvasónknak, legyen részese már ezen a napon az első be­teljesüléseknek és elégtételek­nek azokból, amelyeket erre az évre kívánt magának, s kívántak neki családtagjai, barátai, munkatársai. Barabás István Világ proletárjai, egyesüljetek! A Szocialista Egységfront Országos Tanácsának napilapja XXVIII. évfolyam 8133. szum 4 oldal óra 30 irámi 1974. január 3., csütörtök „Egész népünk azzal az elhatározással lép az új esztendőbe, hogy mindent megtesz a Központi Bizottság legutóbbi plénumán kijelölt feladatok teljesítéséért, hogy a gazdasági-társadalmi élet valamennyi területén újabb számottevő eredményekkel köszönthesse a fasiszta iga alóli felszabadulás 30. évfordulóját és a párt XI. kong­resszusát.“ NICOLAE CEAUSESCU '­­AZ ÚJÉVI RÁDIÓ- ÉS TELEVÍZIÓ­­BESZÉDBŐL A MUNKA ELÉGTÉTELÉVEL J­ó érzéssel, bizakodva álltunk meg egy pil­lanatra esztendők for­dulóján, esztendők ke­­resztútján. Azzal a jó­érzéssel, amely a kö­telességét elvégző embernek min­dig is sajátja volt. Azzal a bizako­dással, amely csak a munka elég­tételéből fakadhat. Krónikási tisztem úgy kívánta, hogy az utóbbi időben többször, hosszabb ideig közelről szemléljem ipari üzemek mindennapjait, kohá­szok, hengerészek és lakatosok életét. Egyáltalán nem kívánok va­lamiféle rangsort felállítani a kü­lönféle munkák között. Ha alkotó­erő nyilatkozik meg benne, ha szor­galom serkenti és értéket hoz lét­re, akkor minden fizikai és szelle­mi munka találkozik a közös erő­feszítésben, mindegyikre feltétlen szükség van, egyik sem nélkülöz­hető. De mégis, az ipari munka, méginkább a nagyüzemi alkotás az, amelyik manapság leginkább kifejezi, megtestesíti és jelképezi a Munkát. Mivel századunk rohanó technikájának és civilizációjának ez a munka az igazi motorja, és mivel az ipari munkásság nemcsak termékeket állít elő, hanem egy­ben magát a jövőt „termeli meg”. A Holnap elsősorban az ipari munkásság gondjaira bízta magát. Az ő kezébe tette le a sorsát. Sem­miképpen sem véletlenül. Erős ke­zet, támaszt, védelmet keresett ma­gának. Bent az üzemekben — azt hiszem közös tapasztalata ez min­denkinek, aki belekóstolt a gyári világba — nem a gép az igazi erő, még a legmodernebb gépóriás sem vetekedhetik az emberi aka­rattal, kitartással, leleménnyel. A mai gép is, mint minden szerszám a történelem során, az alkotó em­ber „meghosszabbított keze", fel­fokozott ereje. Az számít igazán, hogy ki áll mögötte. Vagy még in­kább, hogy kik állnak mögötte. Az üzemi munkás ereje mindig és mindenképpen közös erő, amely a nagy egység része, alkotó eleme. Ezért érzi jól magát a gyári vi­lágban minden nagy, merész terv, építő szándék. Az elmúlt eszten­dőben is láthattam kiugró sikere­ket, tanúja lehettem kemény neki­rugaszkodásoknak, vagy éppen át­meneti kudarcoknak. Amikor a ne­hézség kerekedett ideig-óráig az alkotó ember fölé. De nem tapasz­talhattam megtört bizalmat, szét­­foszlott reménységet. Mert a biza­lom is, a reménység is közös és kölcsönös ebben a világban: nem tétlen, belenyugvó szemlélődés, ha­nem serkentés a többre, jobbra, szebbre, emberibbre. A bizalom ezért olyan magától értetődően otthonos a gyári világban. A mun­ka önmegvalósítás, az önérzet, a megérdemelt felelősség,­­a végig­vitt küzdelem gyümölcse, ,a testvé­riség egymás ismerete és becsülé­se, a közös sors és küzdelem je­gyében és időszerűségében. Ne­hézség, gond, vívódás eb­ben a vi­lágban ezért változhatik a munka­kedv, a csakazértis nekiártás, a győzelmes öntudat forrásává. Az ösz­­szegezett országos eredmény­ek azt mutatják, hogy az elmúlt évben is az ipari dolgozók rövidítették le mindenki másnál Inkább az időt, vagyis hozták közelebb az ötéves terv határidő előtt való teljesíté­sét. Példájuk serkentette a faluk, az intézmények dolgozóit, az egész ország népét arra a derekas mun­kára, mely 1973-at győzelmes esz­tendőként írta be a szocialista Ro­mánia történetébe. Ezt a bizalmat, önérzetet, test­vériséget, jövővállalást vihetjük, visszük magunkkal a most meg­nyílt új esztendőbe. Munkások ereje — az ország ereje. A Román Kommunista Párt építő céljainak eszmei szépsége, serkentő teljessége. Barátként, jószíve­ és örömmel Beke György (Folytatása a 1. oldalon) M­utasd meg munkádat, s megmondom milyen ember vagy. Azt mond­ják, hogy a régi híres hegedűkészítők cso­dálatos lelket vará­zsoltak a kezükből kikerült hang­szerekbe. Meggyőződésem, hogy minden munkába lehet lelket vinni, el lehet azt végezni pontosan, szé­pen, hozzáértéssel, kedvvel és igye­kezettel, de hanyagul, felületesen, érdektelenül is. Meovatji'm kere'­.',r* nsr-» — legmegfej­­tőbb szavakat, hasonla­tokat, az­clyek segítségével már most, ez év első munkanapján megnyerhetném az olvasókat, an­nak a rendkívüli közérdekű ügynek, amit egyetlen szóban úgy fejezünk ki, hogy minőség. Mindannyiunk számára fontos kérdés ez, akkor is, ha az egyéni fogyasztó szemszö­géből vizsgáljuk, s méginkább az, ha a nemzetgazdaság méreteiben számolunk. A termékek minősége kihatással van az életszínvonal növekedésére éppen úgy, mint a gazdaság gyors előrehaladására. Az elmúlt évben például nemzetgazdaságunk egyet­len napi teljesítménye a többi kö­zött 23 000 tonna acél, 2000 rádió­vevő-készülék, 2000 televízió, 125 traktor, 160 személygépkocsi, 3 000 000 négyzetméter szőttes volt. De ebbe a teljesítménybe nyilván csakis a jó minőségű termékeket számíthattuk bele. Az idén hazánk ipari dolgozóinak 16,7 százalékkal több terméket kell előállítaniuk, mint tavaly, ami azt jelenti, hogy az ország ipargazda­ságának történelmében még soha el nem ért fejlődési ütemet valósí­tunk meg. Ez nyilván mennyiségi mutató, de ugyanakkor azt is fel­tételezi, hogy a minőségre vonat­kozó követelmények terén is meg­álljuk a helyünk, előbbre lépjünk Csakis így érhetjük el, hogy min­den hazai terméknek a lehető leg­magasabb legyen a használati ér­téke, teljes mértékben megfelel­jen a hazai s külföldi piac köve­telményeinek. Vajon lehetetlen ezt megvalósí­tani? Távolról sem. Még csak arra sem volna feltétlenül szükség, hogy eddig nem ismert bonyolult ellen­őrző módszereket alkalmazzunk a különböző munkafolyamatokban. Szinte felbecsülhetetlen eredmé­nyekkel járna már az, ha például a mai naptól kezdve minden dol­gozó kötelezően tiszteletben tarta­ná a technológiai előírásokat, s becsületbeli kérdésnek tekintené, hogy csakis kiváló minőségű, pon­tos, jó munkát adjon ki kezéből, olyan munkát, amit bármikor s bárki előtt szégyenkezés nélkül ma­gáénak vallhat. Még ha leszámít­juk az előre nem látható okokból adódó selejtet, vagy azokat a hi­bás munkadarabokat, amelyeket a tapasztalatlanság, esetleg a mes­terség hiányos ismerete szül, akkor is ragyogó teljesítményeket érnénk el ezzel. Nagyon jó dolog az, hogy az utóbbi időben, s így az elmúlt év folyamán is annyit beszéltünk a minőségről, mondhatnánk, szinte állandóan napirenden volt a köz­vélemény előtt ez a kérdés. Kia­dóink vaskos tanulmányokat jelen­tettek meg a termékek minőségé­nek problematikájáról, a korszerű ellenőrző módszerekről. A napila­pok, folyóiratok hasábjairól sem hiányoztak a minőséggel foglalkozó írások, gyűlések, megbeszélések, tu­dományos szimpozionok témája volt a minőség. És mégsem mond­hatjuk azt, hogy eleget beszél­tünk, eleget beszélünk róla. Maga pártunk főtitkára figyelmeztetett er­re Maros megyében tett látoga­tása s más munkalátogatásai so­rán és hangsúlyozta ezt a Román Kommunista­­ Párt Központi Bizott­ságának és Románia Legfelsőbb Gazdasági és Társadalmi Fejlesz­tési Tanácsának együttes novem­beri plenáris ülésén elhangzott be­szédében is: „A minisztériumoknak, az ipari központoknak, a vállala­toknak, a pártszerveknek és -szer­vezeteknek, a dolgozóknak egy pillanatra sem szabad megfeled­kezniük arról, hogy a minőség ja­vításáért vívott harc a jelenlegi szakaszban nemzetgazdaságunk, e­­gész társadalmi haladásunk alap­vető kérdése". Beszélnünk kell hát a minőség­ről, mindaddig beszélnünk kell róla, míg a'id­e­i dolgozóba’', fel nem ébresztjük a kellő szakmai ön­érzetet, a tiszteletet saját és a má­sok munkája iránt, s nem utolsó sorban a sokoldalúan fejlett szo­cialista társadalom munkájára jel­lemző magas öntudatot, becsületet. Hogy mindezt hol kell az anyagi érdekeltség növelésével, a fegyelem javításával, az alkalmazott ellenőr­ző módszerek tökéletesítésével, vagy hol a szaktudás gyarapításá­val elérni, erre a kérdésre minden vállalatban a legilletékesebbek­nek kell válaszolniuk. Ami általá­nos érvényű követelmény, az a megfelelő közhangulat kialakítása, a minőségi munkát végzők megbe­csülése, értékelése és a hanyag, pontatlan, felületes, minőség ellen vétő alkalmazottakkal szembeni határozott állásfoglalás. Beszélnünk kell a minőségről, még sokat kell beszélnünk róla s még többet tennünk annak érdeké­ben, hogy az első munkaművelettől az utolsóig tiszteletben tartsák min­denütt a követelményeket, a leg­egyszerűbb s a legbonyolultabb termékeknél egyaránt. A gyár véd­jegye, jó Hírnevének megőrzése le­gyen becsületbeli ügye minden dolgozónak, a „Made in Romania“ felirat olvadjon eggyé a kiváló mi­nőség fogalmával. Az új esztendő első, második és minden munkanapján. Illés József EMBERI MINŐSÉGÜNK A 2. oldalon • A Corsotól a kohókig • Csak kötelesség van • Felnőttként • A haraklányi határban • Harmadik emelet, 15 • Hatszáz kapcsoló társaságában JÓ ESZTENDŐ ELÉ NÉZÜNK NYILA­TKOZNAK A CSÍKSZEREDAI KÖTÖTTÁRUGYÁR ÉS GYAPJÚFONODA VEZETŐI Nemcsak a közeli szomszéd­ság vagy bizonyos közös létesít­mények (kazánház, kereske­delmi egységek) révén van egy­mással szoros kapcsolatban a két gyár, hanem elsősorban a pro­fil, a termelési kooperáció miatt. A kötöttárugyár első számú nyersanyagszállítója ugyanis a fonoda, a termeléshez szükséges fonalnak mintegy kilencven szá­zalékát a „szomszéd“ szállítja. Ez magyarázza hát főleg eljá­rásunkat, amikor az új esztendő kilátásai, az évkezdés gondjai, feladatai felől egyszerre mind­két egység vezetőinél érdeklőd­tünk, hiszen nyilvánvaló, hogy a fonoda nehézségei kihatnak a kötöttárugyárra is, és fordítva: a kötöttárugyár feladatai mozgó­síthatják a fonodabeli erőket is. A fonoda igazgatói irodájában a főmérnök és az igazgató éppen az 1974. évi tervfeladatokat elem­zi, a teljesítésükhöz szükséges feltételeket veszi számba.­­ Elég pontos tervet kaptunk, minden fontos mutató szerepel benne, ami számunkra iránytűként szolgálhat. Az RKP KB legutóbbi plenáris ülésén előterjesztett irány­vonal szellemében a rendelkezé­sünkre álló beépített felületen újabb kapacitásokat helyezünk üzembe, s ezáltal a gyárunk telje­sítőképességét mintegy 700 tonná­val növeljük. Az állami terv már számol ezzel a kapacitásnöveléssel, ami azt jelenti, hogy feltétlenül időben kell történnie az átadásnak. Viszont a tervezést sem szabad el­hamarkodni: a mostani megoldás esetleg azt a veszélyt rejti magá­ban, hogy egyes gépek számára nem biztosítottak a szükséges feltételek, a tervet feltétlenül teljesíteni kell. Ami a minőséget illeti, itt is rend­kívül nagyok az igények: a terme­lés 99 százaléka első osztályú áru kell hogy legyen. Ezt meg lehet valósítani, ha a Savinetti­ről ér­kező műszál minősége az eddiginél jobb, tehát legalább 99 százalék­ban első osztályú lesz. Mi a ma­gunk részéről felkészültünk az 1974-es feladatok teljesítésére, s Kálmán Gyula (Folytatása a oldalon)

Next