Előre, 1974. január (28. évfolyam, 8133-8157. szám)

1974-01-03 / 8133. szám

ELŐRE 2. oldal A MUNKA ELÉGTÉTELÉVEL (Folytatás az 1. oldalról) ebben a szellemben, a bizakodás jegyében, önmagunk ismeretében fogadtuk a megérkezett új esztendőt. Kívánjuk, hogy tartson meg ő is jó barátságában. És hogy még erőteljesebb segítségünkkel váltsa valóra igaz szándékaink szerint tiszta reménységeinket, építő terveinket. S miként egy üzemben csak a közös erő érl el igazi eredményt, az ország eredményeit is a soksok üzem, város, falu, megye népének, románoknak, magyaroknak, németeknek és más nemzetiségűeknek összefogott munkája virágoztathatja fel. Ugyanígy maga az ország sem élhet, virágozhatik elszigetelten a XX. század utolsó évtizedeinek oly kicsire zsugorodott földgolyóján. Békés, szocialista alkotó munkánk kezessége a nagyvilág békéje és nyugalma. Ilyen messzetekintésre, a világ gondjainak átérzésére is a munkásság, és a munkásság pártjának felelősségérzete tanított, nevelt valamennyiünket. A magunk feladatait a világban való béke érdekében is teljesítenünk kell. Ezen az esztendőfordulón, amikor sehol nem szóltak a világban gyilkos fegyverek, az új esztendő nagyobb örömmel és több bizalommal járta körül a földtekét. Pontosan huszonnégyszer volt szilveszteri éjfél, amíg kelettől nyugatig 1974 mindenütt átvette a maga tisztét. S ezen az esztendőfordulón újra, még mélyebben átéreztük, hogy az emberiség, minden elválasztó vonások ellenére is, együtt tud érezni, együtt tud reménykedni. Mindenütt a békére, a boldogságra, emberségre emeltek poharat Mindenütt hangosabban dobbantak a szívek, és az erősebb szívdobogás jobban áthallatszott egymáshoz. A CORSOTÓL A KOHÓKIG Szerte Hargita megyében, az Olt, a Maros és a Küküllő felső folyása mentén, a városokban és a falvakban jó kedvvel búcsúztatták az óévet a dolgozók tízezrei, ünnepi hangulatban lépték át az új esztendő küszöbét. Csíkszereda, a megyeszékhely éttermei és más, erre a célra alkalmas helyiségei ünnepi díszbe öltözötten fogadják vendégeiket, főként intézmények és termelővállalatok munkaközösségeit, akik együtt óhajtják köszönteni 40 6 esztendőt. A Fenyő, a Hargita és a Corso éttermekben — an mint arról Hadnagy István, Tamiss Lajos és Silló Erzsébet felelősök tájékoztattak : mindenki igen jól érzi magát, gazdag az étrend, kitűnő a zene és egy sem marad el az előkészített meglepetésekből. A Tolvajos tetői Fenyves menedékházban, a vlabicai Vasüzem, a Csíkszeredai Készruhagyár alkalmazottainak egy-egy csoportja, valamint bukaresti, marosvásárhelyi és néhány külföldi vendég van együtt Ízlelgeti a székely konyha ízletes fogásait. Persze, nem mindenki ülhet le szeretteivel, barátaival a télített fehér asztal mellé, az élet lüktetése egy pillanatig sem állhat meg. Sokakat találnak munkában, kötelességteljesítés közben az új év első órái. 20.06 óra. Szálkai Mihály forgalmista intésére, Böjtke István és Baka Andres váltókezelő felügyelete mellett fut ki utasaival Csíkszeredából Brassó felé a 4014-es számú személyvonat, az óév „utolsó vonatja". A Dieselmozdonyon Marginean Valér marosvásárhelyi illetőségű mozdonyvezető teljesít szolgálatot, s ahogy mondja, az új évet Brassóban fogja köszönteni munkatársai körében. A posta állomási levélosztójában Farkas Ágoston értékkezelőt és Nagy János levélosztályozót találjuk. Feladatuk ma éjszaka több zsák levél és küldemény szétosztása, rendeltetési helyükre idejében való eljuttatása. A telefonközpontban Rácz Piroska, Erőss Ilona és Kristó Lenke szolgálatosak. Amint mondják, ahogy közelednek éjfél felé, mind több az interurbán beszélgetés, a sok szerencsekivánat, még külföldre is. A mentőállomáson ugyancsak komolyan dolgoznak. Gyakran megcsendül a telefon és a szolgálatos öt mentőkocsi egyike személyzetével rögtön elindul segíteni. A telefonnál Kohn Erzsibet ül, Boros Éva asszisztens és Facenda Cecilia nővérek éppen útról érkeznek. A vlahicai kohók alatt egyetlen percig sem hunytak ki a tüzek ezen az éjszakán. A Sebők János mester, Miklós Balázs csoportvezető és Ferencz János főkohász vezetésével dolgozó 34 tagú kohászcsoport nem sokkal éjfél után, egy órakor hajtotta végre a 2-es számú kohónál az év első csapolását, majd két órakor a másodikat. Amikor mindenütt összecsendültek a poharak, a vlahicai kohászok gyöngyöző homlokkal figyelték az izzó ércet, a hőfok emelkedését, a műszereket. Amint arról utólag értesültünk, 1974 első munkanapja meghozta az első sikert is a vlahicai kohászoknak: 84 tonna exportra készült öntöttvas termékkel máris 1,1 százalékkal szárnyalták túl első munkanapjukat, január elsejei termelési tervüket. S ez már a dolgos új esztendő! Nagy Benedek , hogy kiérünk a városból, ki lassít az autóbusz. Itt már■ sokkal sűrűbb a köd, ezen kívül semmi nem mutatja, hogy december 31-et írunk, és a naptár szerint tél van. Miután a végállomáson leszállók, a tejfehér gomolygásból ijesztő hirtelenséggel tűnnek fel az épületek, tornyok, tompa fényű lámpatestek. Este van, nemsokára éjfél. Az emberek mindenütt vidáman várják az újévet, s búcsúznak a régitől . Szilveszter nincs, ünnepnap sincs. Nincsen semmi, csak kötelesség van. De az mindig. Éjjel és nappal is. — mondja Bimbó Tibor, a nagyváradi Timföldüzem műszakvezető mestere. Közben névsort olvas, utasításokat ad az embereknek, mit és hogyan csináljanak. Sorba látogatom a részlegeket Popovics ban, szolgálatos diszpécser és Toma Vasile mérnök, a 2-es részleg vezetője társaságában. A berendezések, gépek mindenütt megállás nélkül dolgoznéha lángnyelvek csapnak ki a fűtőnyílásokon, megvilágítva egyegy szikár, védősisakos alakot. Elnézem, amint gyakorlott mozdulatokkal veszik a minőségpróbákat a még izzó alumíniumoxidból, s figyelik a kobalt üvegen keresztül a kemencékben forgó, vörösesen izzó, formátlan tömeget. Megkérdezem Medes Vasilét: mi volt az első gondolata 1974- ben? Azt hiszem, arra gondoltam, milyen kár, hogy már eltelt ez a tavalyi esztendő. Februárban született a kisfiam, besoroltak a legmagasabb fizetési kategóriába, s kineveztek csoportvezetőnek. Számomra tehát kellemes emlékeket hagyott az 1973-as év. Visszatérünk a diszpécser irodába. A vezérlőfalon piros és zöld égők sokasága. Az asztalon éppen cseng az egyik telefon. Rövid párbeszéd után Popovics Ioan örömmel újságolja: 0.12 perckor elindult az 1974-es év első szállítmánya az üzemből. A HARAKLÁNYI HATÁRBAN m Meszes hegység Mojgrád, Át Nyirsid felé eső részén pu** ha, vastag hótakaró borítja a határt, a szelídebb vonalú domboldalakra kapaszkodó mezőket. A hótakaróból viszont nem jutott mindenfelé, a görcsönyi tetőtől a Zilah-patakig a Kraszna völgye felé máris mintha tavaszt várna a határ. A két völgy között terül el Haraklány. Termelőszövetkezetét jó eredményeiről ismerik a megyében. És nem véletlenül ismerik tagjait, híresek kezdeményező szellemükről, a kísérleteiket koronázó sikerekről. Azt viszont kevesebben tudják, hogy a kezdeményezés szorgalmas munkával társul, ellenkező esetben elmaradnának az eredmények-Az új esztendő első napján a tavasziasnak induló hajnalban hangosak a gazdasági épületek és azok környéke a baraklányi mezőgazdasági termelőszövetkezetben. Az állattenyésztőnek nem számít az ünnep — mondja Critan Ion gondozó, Kövendi Sándor társaságában, miközben a fejőshez készülődnek. — Sok munka, hozzáértés kell ahhoz, hogy a jószág meghálálja a törődést — vallják mindketten. S az év első napján is gyorsan teltek meg a sajtárok, 1050 liter habostej az első fejés eredménye. Cretu Gheorghe, a termelőszövetkezet elnöke is, munkahelyén, az esztendő első reggelén a takarmányozást, az állattenyésztők munkáját ellenőrzi. — Ne tűnjék dicsekvésnek, — mondja az elnök — szokásom már, hogy az évet munkával kezdjem. Szorgalmasak az emberek is, s az eddigi eredmények többre köteleznek. Bár kedvezőtlen volt a tavalyi év, Szilágypaniton Ardai Károly brigádjában 110 mázsa hagymát termeltek hektáronként, s kukoricából 5000 kilogrammos az átlaghozamuk. Vadas Károly, Vadas Miklós, Gombos János, Domokos László igyekezetét, szorgalmát dicsérik az eredmények, különben majdnem az egész falut felírhatnánk, ha név szerint kellene értékelni munkájáért mindenkit. Hallottam, még az óesztendő végén, hogy Haraklány községben nagyarányú gyümölcstelepítési munkálatot terveznek 1974- re. Diósadon már több mint 50 hektárnyit rigolíroztak, melyet királyleánykával ültetnek be. Goroszló és Haraklány falukban hasonlóan tovább tart az évekkel korábban megkezdett gyümölcsfaültetés. Újdonsággal még az esztendő első napján is szolgálnak Haraklányon. " Az idén külön farmon termesztünk burgonyát, mondotta Cretu Gheorghe elnök, s a tervelőirányzatok szerint 30 000 kilós hektárhozamot kell elérnünk. Országos szintű eredményért kell dolgoznunk ebben az évben. Ö esztendőbe léptünk, az év első napjai már munkát jelentenek ebben a faluban is. A célul kitűzött termésért már dolgoznak, s az óév búcsúztatása csak éppen pillanatnyi szünetet jelentett. Mikor e sorok megjelennek, már népes lesz a határ. A burgonyatermesztő farmon tovább folytatják a megkezdett talajjavítást. Az új év épülést és gyarapodást jelent tehát, eredményeik, sikereik, az itt élő emberek életmódja kezesség rá. Fejér László CSAK KÖTELESSÉG VAN nak, a technológiai folyamatban nem lehet kiesés. Az emberek ítérzik megszokott munkájukat, csak a levegőben vibrál valami szokatlan, ünnepélyes hangulat. S mindegyre többet nézünk az óráinkra. — Nagyon nehéz éjszaka dolgozni — mondja Mátéi Gheorghe, a kilúgozó részleg mestere. — Hát még egy olyan üzemben, mint a miénk, ahol pillanatnyi nemtörődömség is súlyos következményekkel járhat. — Hogy fog eltelni és az éjszaka? — Csak úgy, mint a többi. Esetleg reggel hiányozni fog az elmúlt esztendő. Hiszen egy év alatt nagyon megszoktuk már. A bauxitőrlő golyósmalmok mellett a kiáltás is suttogásként hat. De az itt dolgozók néhány kézmozdulat s intés segtségével kitűnően megértik egymást. Hirtelen több kéz lendül a magasba. S mi is önkéntelenül az óránkra nézünk. Épp most adja át a stafétabotot két év egymásnak. Mindenütt, amerre járunk, kézfogásokkal, jókívánságok özönével találkozunk. Nincs italozás, nincs éneklés, muzsikaszó. De az egész üzem ünnepel, így is lehet ünnepelni. Az itt dolgozók tudják ezt jól. Ők majd reggel folytatják a mulatozással, ha nem lesznek kimerültek és fáradtak addig. A hosszú pörkölőkemencék lassan, zajtalanul forognak. Néha 813.960 tonna aluminiumoxiddal, a slatinai kohók számára. Boldogan, felszabadultan sorolja tovább: 1973. évi tervünket 13 nappal határidő előtt teljesítettük, túlszárnyalva 7000 tonna timfölddel. December 30, a Köztársaság kikiáltásának 26. évfordulója tiszteletére decemberi tervünket 1500 tonna timföld előállításával tetéztük meg. Nem csupán száraz adatok ezek. Sokat kellett pontosan és jól dolgozniuk az üzem összes alkalmazottainak, azért, hogy vállalásaik megvalósuljanak, mint ahogy Toma Vasile is mondja: erőt nem kímélve dolgoztunk és dolgozunk ezután is, hogy az ötéves tervet határidő előtt teljesíthessük. Még nagyobb súlyt helyezünk a termelőkapacitások és a területek ésszerű kihasználására, az anyagi és emberi erőforrások még hatékonyabb felhasználására, termelőtevékenységünk javítására. — Mit vár az új évtől — kérdezem tőle búcsúzóul. — 1974 az ötéves terv negyedik, nagyon fontos éve. A gazdasági fejlődés üteme 1974-ben lesz a legmagasabb hazánkban. Ettől a mi üzemünk sem maradhat el. Ugyanakkor szeretném, ha bennünket is az ipari központ élenjárói között emlegetnének. Azt hiszem, munkaközösségünk teljes mértékben rászolgált erre. Szántó Sándor A HARMADIK ulajdonképpen mindennapi történet: egy fiú és egy lány megszereti egymást, összeházasodik és családot, otthont alapít. Egy ilyen boldog eseménynek voltam szemtanúja december, és egyben az 1973-as esztendő utolsó napjainak egyikén, amikor a temesvári néptanács házasságkötő termében 22 fiatal pár mellett 23-iknak az én ifjú hőseim is kimondták az Igent. A fiú — Madincea Sándor — 25 éves, érettségizett szakmunkása volt a temesvári Szalaggyárnak és most mesteriskolát végez a fővárosban —, a lány, Stela, ugyancsak érettségizett lány, három éve telefonista a municipiumi telefonközpontban. Stela örömkönnyekkel a szemében, kicsit furcsán, de nagy igyekezettel ejtve a magyar szavakat ezt mondta: „Én vagyok a legeslegboldogabb a világon!" Nem mosolyogtunk rajta, mert tudjuk, ez a kislány nemcsak élettársat kapott ezen a napon, de a fiú szüleiben anyja helyett anyát, apa helyett apát —■ EMELET: 15 bár nem árva, de elvált szülei közül az egyik nem tud, a másik nem akar törődni vele már sok-sok éve — és átmenetileg otthonát is, addig, amíg a sajátjuk elkészül. És akkor, az esküvő utáni napon érte őket a meglepetés: értesítést kaptak, hogy a lakásuk elkészült, válasszák ki a négy emeletes tömbház 32 lakása közül a kedvükre valót, aztán keressék fel az illetékes hivatalt a formaságok elintézése végett. Nem akarták hinni, talán tévedés van a dologban, hiszen egy éve sincs, amióta az előleget a lakásépítésre befizették. Izgatottan tettek eleget a hívásnak, és a bizonyossággal értek haza: igen, az ő lakásukról volt szó, az utolsó simításokat végzik az épületen. Januárban be is költözhetnek. — Hát erre igazán nem számítottunk, csóválja a fejét családfői komolysággal az ifjú férj, de a szeméből csak úgy süt az öröm és a büszkeség. Úgy gondoltuk, amíg én befejezem az HATSZÁZ KAPCSOLÓ TÁRSASÁGÁBAN a Maros völgyére rátelepedő is sűrű köd okozta, hogy a radnóti hőerőműnek szilveszter éjszakáján nem látszottak a fényei és a kazánok dübörgése sem hallatszott az éjszakában. De tudtam, a Maros-parti fényerődben az emberek a helyükön vannak, s egyik legfontosabb kellékét, a fényt, a televíziós készülékeket éltető energiát innen küldik a környék lakóházaiba, szórakozóhelyeire Az erőmű központi irányító termében ezen az éjszakán az ó- év és az új esztendő határmezsgyéjén ketten voltak szolgálatban: Albu Emil diszpécser mérnök és Holom János váltásvezető. — Csak félkapacitással megyünk, mutatott a fiatal mérnök a vezérlőtáblára, ahol az egyes gépcsoportok működésének legfontosabb adatai láthatók — ennyit kért tőlünk a fővárosi központi diszpécser-szolgálat, hisz a négynapos ünnep folyamán a legtöbb fogyasztót kikapcsolták, a gyárak legnagyobb része áll. Három gépcsoportunk 400 megawattos kapacitással van üzemben. Az elmúlt 1973-as esztendő a radnóti energetikusok számára kiemelkedő munkasikerek, nagyszerű eredmények éve volt. A termelési feladataikat jóval határidő előtt sikerült teljesíteniük, az országos diszpécserszolgálat rendelkezésére állandóan a feladataikban előírt kapacitásnál jóval nagyobbat tudtak készenléti állapotban tartani, az egy kilowattóra árammennyiség előállítására felhasznált energiamennyiség a villamosenergiatermelő hőerőművek között itt volt a legalacsonyabb. Az ötéves terv feladatainak a teljesítésében ezen az éjszakán 1974 október 5-ét írnak itt. Ezekben a kitűnő teljesítményekben szerepük van a hőerőmű korszerű berendezéseinek, ultramodern ellenőrző és mérőműszereinek, az egész technológiai koncepciónak, de mindenekelőtt az összeforrott, magas képesítésű munkaközösségnek, a fegyelmezett és lelkiismeretes munkájukról elismert dolgozóknak. Radnót főerőssége a biztonságos, zökkenőmentes és nagyon egyenletes termelés. Ezen az éjszakán az 5-ös és 6-os gépcsoport óriási, közös irányító termében Szikszai János főmestertől tudtam meg, hogy az áramnak is lehet minősége; a jó minőségű áram előfeltétele az egyenletes, ingadozásmentes termelés. Ma nagyon jó a gépcsoport működése — feleli a főmester a szolgálatos mérnök érdeklődésére. A Maros vízhozama magas, a víz hőmérséklete alacsony, a kondenzátorok tiszták, kitűnő hatásfokban dolgozhatunk. A teremben a főmesterrel együtt nyolcan vannak, ki-ki forgószékén ülve kíséri figyelemmel az előtte lévő műszerfalon a fények, számok, mutatók jelzéseit, teszi meg a szükséges mozdulatot, lép közbe, korrigál a hatalmas gépcsoport működésén. A turbina műszerfalát Albu Gheorghe, a kazánét pedig Doda Ioan ellenőrzi, nézi feszülten. — Milyen érzés ünnepen szolgálatban lenni, kérdezem. — A munka és a szolgálati kötelesség megszokott harmóniájának az érzete tölt el bennünket, ez a mindennapi természetes érzés most is az uralkodó. Nálunk ez már évek óta így van, ez a mesterségünk velejárója Ilyenkor is feszült figyelemre és nyugodtságra van szükségünk Tudjuk, hogy a mi munkánk nélkül nem ünnepelhetne az ország úgy ahogy teszi. Ez mindenesetre jó érzés. Radnóton ezen az éjszakán 30 ember figyelte az óriás szívverését, ügyelte egy egész országrész ünnepi hangulatának elengedhetetlen forrását. Csíki Gyula FELNŐTTKÉNT mgincs mit szépítenünk, ló szilveszter éjszakáján ** mindnyájan öregebbek lettünk egy esztendővel. Legalább is a naptár szerint. Ám kinek jutott eszébe ilyesmi a jókedv és vidámság közepette. Dani Verának, a szatmári Mondiala ruhagyár fiatal munkásnőjének például még csak esze ágában sem volt erre gondolni. Ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelyik még nem számolja az éveket. Mégis, túl az évforduló szokásos jelentőségén, volt valami, ami különösen emlékezetessé teszi számára ezt a szilvesztert. Éspedig az, hogy Vera, ez a csinos, szemrevaló, ügyeskezű barna lány most ünnepelt először igazi és teljes jogú felnőttként. Kedves hagyományként a Köztársaság kikiáltása évfordulójának küszöbén nyilvánították felnőtté közel 600 szatmári fiatallal együtt. Az ország sok tízezer, tizennyolc évét frissen betöltött lányához és fiaidhoz hasonlóan ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelynél nagyobb reménységgel még egy nemzedék sem lépett a felnőtt korba. Ha már serdülőként megvalósíthatta a maga elé tűzött célokat, még inkább meg tudja valósítani azokat felnőttként. Dani Vera munkásszülők második gyermeke. Apja és anyja egyaránt a villamossági vállalatnál dolgozik. Két esztendeje, tehát 16 éves korában kerüült a Mondiala ruhagyárba, ahol előbb Erzsébet nővére, később Anna húga is munkát kapott. Szilágyi Ildikó munkásnőt és Knill Márta mesternőt tartja tanítómesterének. Emezek pedig Verát tartják egyik legszorgalmasabb tanítványuknak. Juhász Zoltán, az üzemi KISZ-bizottság titkára említette, hogy annak idején, tehát 1971-ben négy külön szalagot, azaz munkacsoportot alakítottak a 2-es könnyűkonfekció részlegen, a 16 éves tanulólányokból. Alig két esztendő múlva és alig 18 évesen ezek a lányok, tehát Veráék már a gyár legeredményesebben dolgozó munkacsoportjai közé tornászták fel magukat, bár időközben a szakmát is meg kellett tanulniuk. Ez a tény mindennél többet elmond Veráék fogékonyságáról és munkaszeretetéről is. Nyugodtan alapozhat rájuk a most is bővülő üzem. Egyebek közt aligha, ez a tudat tette vidám , és felejthetetlenné Vera s. •részterét rokonai és családtagjai körében. Egyebek közt, ez ad neki erőt és hitet idő vágyai valóraváltásához. Mert, mint az' ország, Szatmár *és a Mondiala konfekciógyár, úgy Dani Vera is nagyobb célokat jelölt ki magának 19','ye. Először is sikeresen 1 '‘.birkózni munkahelyének feladataival, de úgy hogy csoportja még feljebb kerüljön az üzemi ranglétrán. Aztán meg akarja kezdeni tanulmányait az esti líceumban, lévén, hogy a dolgozva tanulás is jellemző az ő korosztályára. S végül életében először elmenni üdülni szakszervezeti beutalóval, mivel egy 18 éves felnőtt már ezt is bejegyezheti megának. Kívánjuk, így legyen. Sike Lajos iskolát, a feleségem itt marad a szüleimnél, legalább lesz a fiúk helyett lányuk... — No és most nem így lesz? — Dehogy nemi Siet a válasszal a kicsi asszony, amíg „enyém férjem" (így mondja, helytelen magyarsággal, de már tudatos huncutsággal ízlelgetve a birtokos jelzőt) Bukarestben lesz, itt maradok anyuéknál, — és nyárig apránként berendezzük az otthonukat — fűzi hozzá „anyu", az Elba csecsemőotthonának főnővére. Nem akárkinek lehet ám része ilyen újévi ajándékban. Stelának törik bele a nyelve, de nem hagyja a szuperlativuszt: a legeslegnagyobb boldogság: ime, Stadion negyed 5-ös blokk, harmadik emelet, 15. Mag Mária 1974. JANUÁR 3., CSÜTÖRTÖK KÖZÉLETI HÍREK TÁVIRATOK Nicolae Ceaușescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke és Ion Gheorghe Maurer elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke Kuba felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából táviratban üdvözölte Fidel Castro Ruz elvtársat, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát, Kuba Köztársaság forradalmi kormányának miniszterelnökét és Osvaldo Dorticos Torrado elvtársat, Kuba Köztársaság elnökét._________________ Nicolae Ceausescu, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Szudán Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Gaafar Mohammed Numeirinek, Szudán Demokratikus Köztársaság elnökének. Nicolae Ceausescu, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke táviratban üdvözölte Ernst Bruggert, a Svájci Államszövetség elnökét az elnöki tisztség átvétele alkalmából. Mohammed Anwar Szadat egyiptomi államelnök táviratban mondott köszönetet Nicolae Ceausescunak, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének a születésnapi jókívánságokért. SPORT ♦ SPORT ♦ SPORT — KÖVETKEZIK AZ ELSŐ ÖKÖLVÍVÓ VB Válaszol: VLADAR SZÖVETSÉGI EDZŐ Hazánkban az ökölvívás, a labdarúgás után, a legnépszerűbb sportág. Eredményei alapján azonban jóval előtte jár, sőt a legsikeresebb sportágak sorában helyezkedik el. Az évek során számos román bokszoló lett olimpiai és Európa-bajnok, még többen diadalmaskodtak a nemzetközi tornákon. Mit hozott az 1973-as esztendő, milyen tervekkel látnak munkához 1974-ben — erről folytattunk rövid beszélgetést VLADAR ALEXANDRU szövetségi edzővel. — Ökölvívásunk számára 1973 határozottan jó esztendő volt — mondotta a szövetségi edző —, sőt, rekordévről is beszélhetünk. Történetében még nem jegyeztek fel sikerekben ennyire gazdag esztendőt. Az Európa-bajnokságon, a különböző nemzetközi tornákon a sportág hazai képviselői negyven aranyérmet nyertek, ennél is több második és harmadik helyet szereztek. Szinte minden rendezvény egy nagy sikert jelentett: az EB, az athéni Balkán-bajnokság, a Baráti országok hadseregeinek tornája, az Aranymég szükség csiszolásra, javításra? — Azt tartja a közmondás, okos ember holtáig tanul. Mi is valahogy így vagyunk, mindig találunk foltozni valót Ökölvívóink nemzetközi szinten jó erőnléttel rendelkeznek, ezt mindenki elismeri, mégis növelnünk kell az ütések erejét és fokoznunk a gyorsaságot. Technikai téren egyenesen minőségi változásra van szükség. Ezen a téren még komoly hiányosságaink vannak, de épp úgy megemlíthetném a taktikai OLIMPIAI SPORTÁGAK KÖZELKÉPBEN kesztyű, a Dinamoviád hogy csak a legnagyobbakat említsem. Természetesen, a legfényesebben a két Európa-bajnoki aranyérem ragyog. — Olimpia után ez valóban ragyogó teljesítmény. Mivel magyarázható a kiváló szereplés? — Mindenekelőtt a ritkán tapasztalt bizonyítani akarással, a szakemberek és ökölvívók nem tértek pihenőre az olimpia után, hanem komolyan folytatták felkészülésüket, ahogy mondani szokás, az erkölcsi hozzáállással nem volt baj, valamennyi ökölvívónk úgy lépett a szorítóba, hogy mindent megtesz a győzelemért — Simion Cutov lett 1973 legjobb hazai ökölvívója, a legjobb sportolók rangsorában pedig Nastase után harmadiknak következik. Bizonyára nem véletlenül... — Simion Cutov páratlan sikersorozatot valósított meg. A belgrádi EB-n bajnoki címet szerzett az utánpótlás Európa-bajnokságon ismételt, 1973 őszén pedig remek küzdelemben az országos bajnoki címet is megszerezte. És nem szóltam azokról a nemzetközi tornákról, ahol még sikerrel szerepelt. — Ennyi dicsérő szó után paradoxálisan hangozhat, hol van fegyelemre való fokozottabb nevelést, ami egyre inkább előtérbe kerül. Van tehát bőven tennivalónk. — Hogy állnak el utánpótlással? — Az utóbbi időben néhány nagy ígéret bontogatta szárnyait A szalontai Hajnal Károly egyenesen őstehetség — a dicséret, remélem, nem száll a fejébe — a craiovai Florian és Buzduceanu, vagy a dinamós Simon Mircea szintén nagy reménységeink. Az általános helyzet az, hogy a kisebb súlycsoportokban a jelenlegi országos bajnokokkal majdnem azonos képességű ökölvívónk több is van, a problémák a nehezebb súlycsoportoknál kezdődnek, ahol köztudottan sokkal összetettebb, és hosszabb időt kíván egy jóképességű bokszoló kinevelése. Itt kevés igazán nagy ökölvívóval rendelkezünk. — A negyven aranyérem után mit várhatunk 1974-ben? — Bízunk a további sikerekben. Augusztusban Havannában rendezik meg az első ökölvívó világbajnokságot, ahol reméljük, hogy ökölvívóink az 1973. évi 40 aranyérem mellé néhány világbajnoki aranyérmet is szereznek. Mondjuk, 1974-re ez volna a fő célkitűzésünk... Móra László JÓ ESZTENDŐ ELÉ NÉZÜNK !Folytatás az 1. oldalról általában sima, kevésbé problémás első napokra számítunk — mondotta Hajdú Zoltán igazgató. A szomszédban Lukács László, a kötöttárugyár főmérnöke szakít értékes idejéből néhány percet. — Van néhány kérdés, amit nagyon gyorsan meg kell oldanunk. Elsősorban a fűtőanyagot említeném meg, amelyből az utóbbi időszakban akadozott az ellátás — ez termelési kieséshez is vezetett —, s jelenleg nem rendelkezünk elegendő biztonságot nyújtó készlettel. Számításaink szerint hozzávetőleg 4000 tonna fűtőanyagra lenne szükségünk 1974-ben a velünk közölt mennyiségen felül. Azt is megtudjuk, hogy a kötöttárugyár jókor megkezdte az új évre a felkészülést: 1973-ban a tervezők mintegy 500 új modellt készítettek, amelyből 400-at be is mutattak különböző szerződéskötések, nemzetközi kiállítások alkalmával, s mondanunk sem kell, hogy sikerrel. Ezt azért jegyeztük meg, mert noha a Csíkszeredai kötöttárugyár még nagyon fiatal, bemutatott modelljeivel máris szép hírnévre tett szert. Ennek köszönhető az export gyors növekedése. 1974-ben a nemzetközi kötelezettségek majdnem megkétszereződnek, kiteszik a gyár egész termelésének több mint nyolcvan százalékát, a gyártott és szállított új modellek száma körülbelül 250 lesz. Az utolsó napokban azonban nagyarányú változás állott be exportunk struktúrájában, s erre mi nem voltunk felkészülve, illetve későn közölték az illetékesek velünk. Elsősorban a nyugati szállítási feladatokról van szó, amelyeknek véglegesítésére csak körülbelül az első negyedévben kerül sor, s csak azután állapíthatjuk meg egészen aprólékosan az anyagszükségletet. Viszont aggodalomra nincs ok, modelljeink bármilyen vevő előtt megállják a helyüket, s az első félévre mindenképpen elegendő termelési teendővel rendelkezünk — folytatja Lukács László. Az elmúlt évek tapasztalata szerint a kötöttárugyárnak akadtak nehézségei egyes segédanyagok beszerzése körül, és sajnos, ezekből maradt az 1974-es évre is, így előreláthatólag fennakadások lesznek a villámzár miatt, a Metaloglobus nem tudja vállalni a szükséglet kielégítését. Ugyancsak hiánycikknek ígérkezik a csomagoló karton is, a szükségletnél mintegy száz tonnával kisebb kiutalással rendelkeznek. — A megnövekedett exportfeladatok hangsúlyozzák a minőségi követelményeket, s ez nálunk nagy mértékben a fonal függvénye. Ám azzal is tisztában vagyunk, hogy a „szomszédnál“ is főleg a műszál minőségétől függ, így hát mi is csatlakozunk azokhoz, akik Savinetti től jobb műszálat várnak a jövőben — zárja a „villám-nyilatkozatot“ a főmérnök.