Előre, 1974. február (28. évfolyam, 8158-8181. szám)
1974-02-01 / 8158. szám
ELŐRE 2. oldal MŰVELŐDÉS A KÖNYV FALUN Február mindig új színt hoz falvaink művelődési életében: tizennégy éve ezt a hónapot a könyv falusi ünnepének szenteljük, s elmondhatjuk, hogy e tizennégy év alatt mind szélesebbre gyűrűznek a könyvet népszerűsítő összes rendezvények, olyan arányban, ahogyan az írott szó mind nagyobb keresletnek örvend a falvakon, s szocialista kultúránk legfőbb célkitűzéséhez híven a nagyszámban megjelenő szépirodalmi, tudományos és politikai könyvtermésnek köszönhetően, szellemi kincsestárunk egész népünk tulajdonává válik. A falusi könyvhónap idén is jó alkalom arra, hogy felmérjük a könyv hódító útját falvainkon. Az elmúlt évben a falusi kereskedelmi hálózat csaknem 12 millió kötetet vett át, egy millióval többet, mint 1972-ben, és 16,3 százalékkal több könyv kelt el, mint az előző évben. Az illetékesek tavaly különös hangsúlyt helyeztek a politikai irodalom terjesztésére, mivel az elmúlt évben olyan jelentős politikai dokumentumok láttak napvilágot a Politikai Kiadó gondozásában, mint Nicolae Ceausescu elvtársnak, a Köztársaság kikiáltása 25. évfordulója, a romániai munkásosztály első politikai pártja megalakulásának 80. évfordulója alkalmából elhangzott beszédei, az 1848-as forradalmat idéző fali-i és balázsfalvi beszédek stb. Hasonlóképpen meg kell említenünk a Ceres Kiadó gondozásában megjelent nagyszámú, a falusi lakosság érdeklődésére számot tartó mezőgazdasági szakkönyvet, mely az erdészet, vízrendészet, állattenyésztés, gabonatermesztés legújabb eredményeit, legfejlettebb módszereit népszerűsíti. Az elmúlt évben nyolc és félmillió szépirodalmi kötet került a falusi kereskedelmi hálózatba, köztük olyan, klasszikus számba menő alkotások újrakiadása, mint Zaharia Stancu Mezítlábja, Tamási Áron Abel-trilógiája, Eugen Barbu Világteremtése, Kós Károly Kalotaszegi krónikája, Marin Preda Moromete családja stb. Természetesen, ezt a nagyméretű forgalmazást csak korszerű kereskedelmi hálózattal lehet lebonyolítani, s elmondhatjuk, hogy a könyvterjesztés anyagi alapja hovatovább a követelmények színvonalára jut. Tavaly ezerre nőtt a falusi könyvüzletek száma, a könyvrészleggel is rendelkező áruházaké pedig 7500-ra, de ezekhez hozzá kell számítanunk a több mint 7000 önkéntes terjesztőt, valamint a könyvposta szolgáltatásokat. Ez utóbbi intézmény bukaresti központja több mint 56 000 olvasóval tart állandó kapcsolatot. A könyvterjesztésen kívül tavaly 2700 községi könyvtár és 7000 falusi iskolai könyvtár rendezvényei segítették a könyv hódító útját falun. Ezek az előzmények kezességet jelentenek arra, hogy a ma, február elsején kezdődő, 1974. évi falusi könyvhónap rendezvényei és eredményei is méltók lesznek nem csupán az eddigi hagyományokhoz, hanem méltók lesznek az idén előttünk álló történelmi jelentőségű politikai eseményekhez, a felszabadulás XXX. évfordulójához és az RKP XI. kongresszusához is. JÓ MUZSIKÁT MINDENKINEK! Fennállása negyedszázados évfordulójának megünneplésére készül a brassói Gheorghe Dima Állami Filharmónia. Habár többszázéves hagyományai, gyökerei vannak itt a zenei életnek, s száz esztendeje múlt annak, hogy a filharmonikusok társasága megalakult, csupán huszonöt éve szolgálja államilag támogatott és fenntartott, állandó intézmény a rangos muzsikát a Cenk alatti városban. Az intézmény és a közönség egyre szorosabbá fűződő kapcsolatairól, a közönségnevelés sokrétű feladatairól, a brassói zenei együttesek törekvéseiről, célkitűzéseiről, távlati terveiről beszélgettünk ILARION IONESCU GALATI karmesterrel, a Gheorghe Dima Állami Filharmónia igazgatójával. — Elöljáróban kérjük, beszéljen a közönségről, hiszen, nyilván, koncertjeik hallgatóságának összetétele határozza meg műsorpolitikájukat. — Beethoventől Bernsteinig, Händeltől Sosztakovicsig, Enescutól Doru Popoviciig klasszikus és modern, a külföldi és hazai zeneirodalom legjelentősebb alkotóit és alkotásait öleli fel repertoárunk. Megkülönböztetett feladatunknak tekintjük a nálunk hosszú ideig méltatlanul mellőzött „nemzeti iskolák“ zeneműveinek széles körű megismertetését, rendszeres és avatott megszólaltatását, így műsorunkra tűztük és tűzzük a francia, az amerikai és a skandináviai zeneszerzők műveit, szerzeményeit. Nemrég mutattuk be Bartók Concertóját, valamint első ízben az országban Liszt Mephistó-keringőjét... Csak olyan műveket iktattunk műsorunkba, amelyeket ismerünk s amelyekről tudjuk, hogy elnyerik törzsközönségünk rokonszenvét. Nehezen alakítottuk ki közönségünket, épp azért adunk véleményére, finomodó ízlésére. A műsorrend változatossága mellett hangversenyeink másik vonzó tényezője: a zeneművek igényes, színvonalas megszólaltatása. Sok vendégkarmester és hangszeres szólista, neves előadóművész lépett fel a brassói filharmonikusok koncertjein, új elképzelésekkel és stílusokkal barátkoztatva meg városunk zenekedvelő közönségét . Pár évvel ezelőtt alig negyven-ötven ember járt a brassói szimfonikus hangversenyekre, napjainkban több száz ember hallgatja végig a koncerteket.» Elegendő volt a neves zeneszerzőket, jó műveket, kiváló előadókat hirdető plakátokat kitenni? — Közelről sem. Többéves népszerűsítő, nevelő munka beérését jelenti a koncertközönség számának növekedése. Már jó ideje leckehangversenyeket tartunk az iskolákban, amelyek nagy népszerűségnek örvendenek a tanulók körében. Nemcsak az egyes zeneszerzők munkásságával, a zenei műfajokkal, a hangszerekkel, a korstílusokkal ismertetjük meg a gyermekeket hanem az igényeikhez igazodó témás előadásokat állítunk össze és mutatunk be számukra, így például a nagy népszerűségnek örvendő mese- és zene-sorozatban legutóbb Prokofjev Diótörő című balettjéből szólaltattunk meg néhány részletet A jelen évadban külön hangverseny-ciklust állítottunk össze a főiskolások számára a diákszövetség s az egyetem vezetőségének kérésére. Meglehetősen gyakran tartunk népszerűsítő hangversenyeket a brassói üzemekben, a munkásklubokban. Nemrég a Traktorgyár és a Teherautógyár élmunkásait köszöntöttük változatos műsorú hangversennyel. Az intézményekbe, az üzemcsarnokokba való kiszállásaink közvetlenül hozzájárulnak a hagyományos hétfő esti hangversenyek közönségénekgyarapításához, bérleteseink számának növekedéséhez. Jelenleg 670 bérletest tartunk számon; 220-an a hétfő délelőtti és 450-en az esti hangversenyeinkre váltottak bérletet. Nyugodt szívvel elmondhatjuk, hogy alig van olyan vállalat, intézmény, foglalkozási kategória, mesterség Brassóban, amely számára ne tartottunk volna hangversenyt az utóbbi esztendőkben. — Mennyiben vallja a magáénak a megye, a Barcaság lakossága a brassói Gheorghe Dima Állami Filharmóniát? — Nemcsak népi zenekarunk, a Miorita járja rendszeresen a megye városait és falvait, bizonyos időközökben a szimfonikus és a kamarazenekar is útra kerekedik. Tartottunk már szimfonikus hangversenyt Fogarason, ahol állandó évadot hirdettünk, Hermányban, Botfaluban, Szentpéteren, Codleán. Szívesen elmennénk másfelé is, de nem mindenhol biztosítottak a feltételek. Többször hívtak például Szecselevárosba, mennénk is, de nincs olyan terem amelyben hangversenyt lehetne tartani. A jelenlegi évadtól a szomszédos Kovászna megye művelődési szerveinek megkeresésére és kérésére havonta egyszer Sepsiszentgyörgyön hangversenyezünk. Első koncertünkre, amelyet múlt év decemberében tartottunk, több mint 350-en voltak kíváncsiak, ami azt bizonyítja, hogy ott is sokan igénylik és szeretik a szimfonikus muzsikát. — Mennyire tekinti feladatának a brassói filharmonikus zenekar a jelenkori román zeneszerzők műveinek megszólaltatását? — Intézményünk az egyik legkiválóbb román zeneszerző, Gheorghe Dima nevét viseli. S ez számunkra meghatározott programot jelentett és jelent. Nincs olyan hangverseny, melynek műsorán ne szerepelne valamelyik klasszikus vagy jelenkori hazai zeneszerző alkotása. Persze, e téren sem adjuk fel igényességünket. Igyekszünk olyan műveket műsorra tűzni, amelyek valóban művészi formában szólnak a párt dicsőségéről, a haza szépségeiről, a történelmi múlt jeles alakjairól és eseményeiről, vallanak a szocializmust építő emberek szorgalmáról, hősiességéről. Másrészt igyekszünk a hazai szerzők műveit a legrangosabb előadásban bemutatni. Véleményünk szerint ezeknek a szempontoknak a következetes érvényesítése eredményezte azt, hogy az utóbbi hangversenyeken több jelenkori román zeneszerző alkotását visszatapsolták, megújrázták. A jelenlegi évad repertoárján is számos hazai, eredeti alkotás szerepel. Néhány ősbemutatóra Brassóban kerül sor. A felszabadulás XXX. évfordulója tiszteletére többek között bemutatjuk Gheorghe Dumitrescu Stupinul című bariton-szólóra és zenekarra írt szerzeményét. A tervek szerint a brassói Egyetem zenei fakultása énekkarának közreműködésével előadunk néhány, az eseménynek szentelt kórusművet és vokál-szimfonikus művet. Gondoltunk egy, a román zeneszerzők műveiből összeállítandó dalestre is. Az együttes jubileuma, a felszabadulás XXX. évfordulója, valamint a XI. kongresszus tiszteletére megrendezzük a Filharmónia három együttesének s más meghívott együttesek részvételével a román muzsika heteit. Szekernyés János .«Önmagában véve jelentős # tény, hogy egy irodalmi/ műsor ötven előadást érjen meg, ötven zsúfolt házban. Ést negyven helységben. Néhány nagyobb és kisebb városban, és sok-sok faluban. Banner Zoltán alig valamivel több mint egy esztendeje mutatta be Petőfi a hídon című irodalmi estjét a kolozsvári rádió stúdiójában , s azóta Banner, illetve Petőfi szinte egyfolytában terepen van. Az ötvenedik előadásra ismét a kolozsvári stúdióban került sor, a bemutató színhelyén, s a nézőtéren nagyon sokan ültek azok közül, akik az első előadást is látták. És ugyanaz a vastaps fogadta az előadást. Banner Zoltán előadói stílusát a sok előadás után nem bágyásza MEGJELENT BÁLINT TIBOR: Nekem már fáj az utazás. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1973. Ára fűzve 7,75, kötve 13,50 lej. MIKSZÁTH KÁLMÁN: Jókai Mór élete és kora. Tanulók Könyvtára sorozat. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1973. A két kötet ára 8 lej. DÁNÉ TIBOR: Kultúrkuriózumok kalendáriuma. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1973. Ára 12 fej. AZ RKP KB 1971. NOVEMBERI PLÉNUMA SZELLEMÉBEN TEXTILGYÁRIAK A NÉZŐTÉREN A NŐKNEK A POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI ÉLETBEN BETÖLTÖTT SZEREPE növeléséről hozott központi bizottsági határozat mélyreható változásokat eredményezett az aradi TEXTILÜZEM vezetés struktúrájában. Ebben a több ezer munkást foglalkoztató könnyűipari egységben a nődolgozók száma a nyolcvan százalékot is meghaladja, természetes tehát, hogy a gazdasági élet irányításában, a határozati fórumok tevékenységében is ennek megfelelő arányban kellene részt venniük. A legutóbbi KISZ- és szakszervezeti választások, az új részlegfőnökök, brigádvezetők és mesterek kijelölése egyaránt azt igazolja, hogy az 1973 júniusi központi bizottsági plenáris útmutatásai termékeny talajra, követésre találtak itt is. A minőségellenőrző és a készmegmunkáló részlegen ma már vezető beosztásban is kizárólag nők dolgoznak. Helytállásról, nagyfokú kezdeményezőkészségről tesznek tanúbizonyságot, hozzájárulnak a részlegek munkalégkörének, bensőségesebb hangulatának fokozásához, hiszen jobban megértik egymást, méltányolják a közös örömöket és gondokat, s magánéleti-szociális problémáikat is nyíltabb őszinteséggel tárgyalják meg és orvosolják. Nődolgozók kerültek a szakszervezet, a KISZ, a személyzeti és tanügyi osztály és más munkakörök vezető funkcióiba. Viszont éppen védelmük miatt nem lehetett általánosítani a szövödében és a fonodában a nődolgozók mesterekké való előléptetését. Ugyanis ez a munkakör gyakran nagyon nehéz fizikai munkát követel, amilyen például a 100—120 kilós fonalhengerek beszerelése. De nemcsak az ilyen és hasonló körülmények gördítettek akadályt a nők szélesebb körű előléptetésének útjába, önbizalmuk hiánya, az ebből fakadó húzódozásuk, a rájuk váró feladatoktól való megrettenésük is közrejátszott benne. Ez a megfigyelés késztette az üzemi párt-, szakszervezeti és KISZ-bizottságot arra, hogy hármas összefogással tovább növelje a dolgozók politikai-ideológiai nevelőmunkájának hatékonyságát, s ezzel még teljesebb mértékben tegyen eleget az 1971. november 3—5.-i plénum irányelveinek. Nem állítanám, hogy e célkitűzés máris megvalósult a gyakorlatban. De mindenesetre jó úton halad, és az előző időszakhoz viszonyítva a dolgozók politikai érdeklődése jelentős mértékben fejlődött. Ma már nincs az üzemnek olyan részlege, ahol ne kerülne sor az időszerű pártdokumentumok rendszeres tanulmányozására. Nemcsak a bel- és külpolitika eseményei, hanem azoknak lényegi összefüggései is foglalkoztatják az előadások részvevőit, illetve a szemináriumi csoportokat. Az eredményekhez hozzájárul az üzem társadalomtudományi kabinetje, mely a politikai előadók és lektorok kiképzését tekinti legfőbb feladatának. A bőséges dokumentáció mellett az audiovizuális szemléltetés anyagát is biztosítja számukra. A lektorok a legkiválóbb mérnökök, technikusok és munkások sorából kerülnek ki. Fő erényük a felelősségérzetük, tisztában vannak a tömegoktatásban és -nevelésben betöltött hivatásuk fontosságával Nem az irodák szigetvilágában, hanem a munkacsarnokokban dolgoznak, nemcsak a szó általánosságában ismerik az embereket, hanem a termelésben elért eredményeik és törekvéseik, gondolatviláguk, munka utáni elfoglaltságaik alapján is. Ezért képesek személyhez szólóan foglalkozni velük, s olykor élénk vitákat provokálni a szemináriumokon AZ ÜZEM KÉT SZAKSZERVEZETI MŰVELŐDÉSI HÁZÁBAN Egyszerűségükben is impozáns épületek, s nagyjából rendelkeznek mindazokkal a belső kiképzési adottságokkal, amelyek a sokoldalú művelődési élet meghonosításához nélkülözhetetlenek. Könyvtáraikat, klubhelyiségeiket műszak után elég sokan felkeresik, különösképpen a szervezett akciók alkalmával. Miért van szüksége egy üzemnek két művelődési házra? Azért, mert a két szektor — UTA és Téba — egymástól elég távol, a város két sarkán helyezkedik el. De tevékenységi programjukban egységesek, mint maga az üzem igazgatójuk Chereches Tiberiu, a szakszervezeti bizottság művelődési felelőse. Amikor rányitom az ajtót, „nyakig ül“ a munkában. A művészi-agitációs brigádok új műsorának, forgatókönyvének összeállításán dolgozik. A kéziratba pillantok. Címe: Műanyagszálacska (Firicel de terocel). A tartalmas és szellemes szöveg az új szintetikus műanyag készítésének a gyártási technológiába való bevezetését, a megvalósult eredményeket és a felmerült hiányosságokat mutatja be. Az üzemben részlegenként hat művésziagitációs brigád működik. Az előkészületek a februárban sorra kerülő fesztivál megrendezéséért folynak. Ez is — akárcsak a munkatervben rögzített többi műsor — az év két nagy eseménye, a felszabadulás 30. évfordulója és az RKP XI. kongresszusa előtt kíván méltóképp tisztelegni. Ugyancsak ünnepi jelleggel nyílik meg a művelődési házak képzőművészeti kiállítása. Az egyik Grecu Gheorghét, Takáts Juditot, Borza Bélát és Bojan Elenát, az üzem — ma már városszerte ismert — műkedvelő festőművészeit mutatja be. A másik a központi kiállítási termek anyagából küld válogatást a munkások képzőművészeti nevelésének megfontolt szándékával. Az üzemben rendkívül erőteljes szerepet tölt be a vizuális agitáció. A szatirikus faliújságok szerkesztését különösképp kedvelik. No, nem a karikatúrákká torzult „áldozatok“ ! Az élesszemű szerkesztőknek — részlegenként dolgoznak — semminemű rendellenesség sem kerüli el figyelmét. De ha mégis megtörténik, nyomukban a „fotóriporterek“, a művelődési házak fotókörének tagjai járnak, akik azonnal „lencsevégre kapják“ a hibákat. A szatirikus faliújság- és képriport mozgalom hatásosan járul hozzá a munkafegyelem lazaságainak és a mindennemű pazarlás felszámolásáért vívott harchoz. A könnyűzene együttes és a tamburazenekar vidám műsor öszszeállítására készül. A román, magyar és szerb tánccsoport is szorgalmasan próbál. Valljuk be férfiasan, ideje is, hiszen utoljára december másodikén (!) léptek közönség elé a színpadra Ének, tánc és jókedv című műsorukkal. A kiválóan sikerült előadás jövedelmét (26 000 lej) a textilgyári asszonyok gyermekeinek télifa ünnepélyére és megajándékozására használta fel a szakszervezet. S itt szólok arról a körültekintő gondoskodásról, amellyel az üzem vezetősége a dolgozó anyák életének megkönnyítéséért fáradozik. Bölcsőde és napközi otthon legrégebben ebben az üzemben működik. Újévi ajándékként nyílik meg hamarosan a művelődési házakban a gyermekek egészségügyi és művészi tornaköre. A szabászat és a varroda — negyvenhárom állandó taggal — tavaly óta létezik, s elsősorban a fiatal lányokat vértezi fel alapvető gyakorlati készségekkel. De térjünk vissza a művészeti együttesekre! A színjátszó csoport két bemutatót tervez. Ion Baiesu Nepotrivire de caracter című színművével február közepéig készülnek el, a másikat még nem döntöttek, melyik legyen ez az időszerű történelmi dráma — augusztus 23 -án adják elő. A MUNKATERV, A MEGKEZDŐDÖTT PRÓBÁK arra utalnak, hogy gazdag szezon elé néznek a Textilüzemek műkedvelői, akiknek többsége az itt foglalkoztatott több mint háromezer fiatal soraiból kerülnek ki. Már körvonalazódik a Nemzetközi Nőnap alkalmából megrendezésre kerülő előadás programja is. — Nézzük meg a művelődési házak klubjait és köreit is — ajánlom Cherechek Tiberiunak. A Femina klub az üzemben dolgozó asszonyok és lányok meghitt találkozóhelye, bár több otthoniasságot is lehetett volna belevarázsolni. Veres Katalin, a szakszervezeti bizottság elnöke, a klub vezetője, sokat fáradozik azért, hogy itt mindenki jól érezze magát. Legutóbb a Konfekciógyár tervezőivel találkoztak a klubban a textilgyári nők s 1974 divatjával ismerkedtek meg bemutató és filmek segítségével. A politikai, tudományos és erkölcsiesztétikai nevelés az irányított beszélgetések állandó tematikáját képezi. A nők önmegbecsülésének kérdése is gyakran felbukkanó gondolat. A filmklub az üzem életének nagy eseményeit örökíti meg. Kisfilmjeik többségével a televízió adásaiban ismerkedhet meg a nagyközönség. A fotókörrel együtt jelenleg az üzem élenjáró nődolgozóiról készítenek portrékat, melyekből nagyszabású kiállítást és filmbemutatót rendeznek március 8 -a tiszteletére. A tudományos-ateista kör előadásait az üzem pszichológusai, mérnökei, valamint a patronált iskolák tanárai tartják. Itt tanul, nevelkedik a KISZ-bizottság által létrehozott ateista brigád, amely az üzemben fejti ki tevékenységét. Juhász Zoltán a ÖTVENSZER A HÍDON látta el a rutin, kifejezési eszközei nem színtelenedtek el, sőt még gazdagodtak. Érezni lehetett ezen az ötvenedik esten, hogy az előadóművész a terepen jó, friss levegőt szívott, a közönséggel való találkozásokból ihletet merített ahhoz, hogy műsorának színei még árnyasabban s elevenebben éljenek. Mert Bannernek, hogy méltóképpen képviselje Petőfit, mindenkihez érthetően, a maga szájíze szerint kellett szólnia, diákokhoz s öregekhez, munkáshoz, földműveshez, értelmiségihez. Az ötvenedik előadás után arra kértem Banner Zoltánt, meséljen terepútjának élményeiről — s most ezek közül mondanék egyet tovább az olvasónak. Vándordiák, illetve vándorszínész korában Petőfi bizony nem valami kényelmes korabeli járműalkalmatosságokon utazott, hanem olykor azon a bizonyos ekhós szekéren. Banner is, stílusosan, a Maros megyei Bonyháról Szászcsávásra nem egyébbel ment át, mint szekérrel. Találkozása a szászcsávási közönséggel pedig, nem a szekérrázás miatt, hanem azért hagyott különös nyomot Bannerben, mert a népes közönség — a kilencszáz lelket számláló faluból kétszázötvenen ott voltak az esten — társszerzőjévé vált az előadóművésznek. Kiment szünetre az első rész után, s hallja, hogy lenn, a teremben énekelnek az emberek — egy ismeretlen balladát adnak elő, melyet Banner még nem is hallott, a forradalom mártírkatonáiról. A szászcsávási kórus énekelte Petőfi tiszteletére. Különös élmény volt aztán még minden olyan faluban fellépni, ahol a Petőfi-műsor képviseletében először járt színház. A Szilágyságtól fel a hideg Gyergyóig mindenütt szívesen látták Banner Zoltán műsorát, s azzal búcsúztatták az előadót, hogy visszavárják. Az ötvenedik előadás után még azt a tanulságot is följegyezhetjük, általános érvénnyel előadóművészeinkre kell és érdemes osztozni a közművelés napi gondjaiban, jelen lenni munkásklubokban, falusi művelődési otthonokban. Bölöni Sándor közéleti hírek áviratok A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Japán Szocialista Párt 37. kongresszusát. Nicolae Ceausescu, Románia Szocialista Köztársaság Szocialista Egységfrontja Országos Tanácsának elnöke táviratban üdvözölte Johannes Virolainent, a finnországi Középpárt elnökét 60. születésnapja alkalmából. V. I. Drozgyenko, a Szovjetunió bukaresti nagykövete fogadást adott abból az alkalomból, hogy látogatást tesz hazánkban a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetjének küldöttsége, élen I. Sz. Gruseckijjel, a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetje Elnökségének alelnökével, az Ukrán SZSZK Legfelsőbb Szovjetje Elnökségének elnökével. A szívélyes, baráti légkörben lefolyt fogadáson részt vett Gheorghe Radulescu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, a Minisztertanács alelnöke, Gheorghe Stoica, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagja, az Államtanács tagja, Stefan Voitec, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagja, a Nagy Nemzetgyűlés elnöke, Mihai Dalea, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának pót★ A Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetjének hazánkban tartózkodó küldöttsége mukatalálkozón vett részt a Nagy Nemzetgyűlés Palotájában. Jelen volt Stefan Voitec, a Nagy Nemzetgyűlés elnöke, Maria Groza, Ilie Murgulescu és Gheorghe Necula, az NNGY alelnökei, állandó bizottságok elnökei, Ion Margineanu, az NGY titkára, valamint több képviselő, Stefan Milcu akadémikus, Románia Szocialista Köztársaság Akadémiájának alelnöke vezetésével a Szovjetunióba utazott az ARLUS- főtanács küldöttsége. A delegáció a Szovjet-Román Baráti Társaság meghívására részt vesz a Románia és a Szovjetunió közötti első barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásatagja, az RSZÁSZ Központi Tanácsának elnöke, Ilie Murgulescu, Maria Groza, Gheorghe Necula, nagy nemzetgyűlési alelnökök, Constantin Statescu, az Államtanács titkára, Corneliu Manescu, az Interparlamentáris Unió román csoportjának elnöke, nagynemzetgyűlési állandó bizottsági elnökök, nagynemzetgyűlési képviselők, az ARLUS-főtanács több tagja, központi intézmények, társadalmi és tömegszervezetek képviselői, tábornokok és törzstisztek, vallásfelekezetek képviselői, tudományos, művészeti és kulturális személyiségek, újságírók. Részt vettek Bukarestben akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői és a diplomáciai testület más tagjai. ★ A szívélyes légkörű munkatalálkozón a felek véleménycserét folytattak a parlamenti tevékenység sajátos formáiról és módszereiről, a szakbizottságok munkájáról, s kifejezték kölcsönös óhajukat, hogy tovább fejlődjön a Nagy Nemzetgyűlés és a Legfelsőbb Szovjet együttműködése és a két testület állandó bizottságainak együttműködésénak 26. évfordulója alkalmából sorra kerülő rendezvényeken. Az Otopeni repülőtéren a küldöttséget Octav Livezeanu, az ARLUS- főtanács Bárójának tagja, a tanács több aktivistája búcsúztatta. Ott volt N. V. Maszlennyikov, a Szovjetunió bukaresti nagykövetségének miniszteri rangú tanácsosa és a nagykövetség több tagja. Stefan Andrei elvtárs az RKP KB titkára fogadta az MSZMP KB külügyi osztályának küldöttségét, amely Gyenes Andrásnak, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottság tagjának, az MSZMP KB külügyi osztálya főnökének a vezetésével az RKP KB meghívására látogatást tesz hazánkban. A meleg, elvtársi fogadáson részt vettek a következő elvtársak: Ghizela Vass, az RKP KB tagja, Dumitru Turcu és Constantin Vasiliu, az RKP KB külügyi osztálya vezetőjének helyettesei, Mircea Angelescu, az RKP KB szektorvezetője. Ott volt Martin Ferenc, a Magyar NK bukaresti nagykövete. ★ Hazánkban tett látogatása során a delegáció az RKP KB-nál megbeszélést folytatott az RKP és az MSZMP közötti kapcsolatok 1974— 1975. évi tervéről a két testvérpárt kapcsolatainak további fejlesztéséért, megtekintett bukaresti szociális-kulturális létesítményeket és új lakónegyedeket. Hazaérkezett Nikosziából a Nagy Nemzetgyűlés küldöttsége, amely élén Dumitru Balaliával, az NNGY néptanácsi és állami közigazgatási állandó bizottságának elnökével, a ciprusi Képviselőház meghívására látogatást tett Cipruson. A román delegáció vezetője elutazáskor elmondotta a ciprusi újságíróknak, hogy a látogatás alkalmából sorra került megbeszélések hozzájárultak a két parlament és nép tevékenységének jobb megismeréséhez, kidomborították azt az óhajt, hogy tovább fejlesztik a Románia és Ciprus között meghonosodott jó kapcsolatokat. Bukarestben aláírták Románia Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság újságíró szervezetének 1974. évi együttműködési megállapodását. A megállapodást Mircea Radulescu, a Román Újságírószövetség alelnöke és Gyurkó Géza, a Magyar Újságírószövetség alelnöke írta alá. Befejezte munkáját a fővárosban az európai főiskolai UNESCO-központ konzultatív bizottságának első ülésszaka. Az ülésszak megvizsgálta az egy évvel ezelőtt megalakult központ munkáját és jóváhagyta az 1974. évi munkatervet. 1974. FEBRUÁR 1., PÉNTEK AZ INDULÁSSAL EDDIG SEM VOLT BAJ... Szerszámgépek. Nagy fordulatszámú univerzális esztergák, óriási karusszelek, borhwerkek, fogaskerék marógépek... A legkorszerűbb mindenből, mert maga a gyulafehérvári gépgyár is az ország legújabb üzemei közé tartozik. — Mit jelent neked a gép? — tette fel Birsen Nicolae mester az első esztergályosnak a kérdést, aki mellett a megmunkálóban először elhaladtunk. — Nekem? — csodálkozott el Gherman Jan. — Mit jelentene? Munkaeszköz. Vagy több ennél. Kenyérkereső, mert ő dolgozik, a gép, én csak állok mellette, irányítom, ellenőrzöm. Pár munkahellyel tovább Ciur Alexandru hasonlóképpen vélekedik: — A gép értékes jószág, ő hozza ki a keresetet. S gép nélkül a legkeservesebb munkával sem lehetne fémet forgácsolni. — Ha ilyen nagyra tartod, biztosan azt is tudod, milyen típusú gépen dolgozol? — Ez egy... szóval, valami külföldi gép. De a típust a mester elvtárs ismeri inkább... — Tudod, hogy mire jó a gép kapcsolóberendezése? — Hát anélkül nem menne... Valamivel korábban Tipi Lucel mérnökkel, a gépgyár főgépészével jártuk végig a megmunkálót. A mérnök hol mutatta, dicsérte, hol sajnálta, féltette a gépeket. Láttam, büszke rájuk, mint ahogy bármilyen más gyárban, üzemben eldicsekszenek az új, a technika legutolsó vívmányai szerint megalkotott műszaki tökéletességekkel. De féltette is őket, valamivel jobban, mint ahogy ezt más gyárakban láttam, tapasztaltam. S ennek mindjárt magyarázatát is adta. Vadonatúj vízszintes fúrómarógép előtt állt meg s mutatta a vezérlőszánt. Durva bemarások látszottak rajta. — Nem pucolják le, sem munka közben, sem azután. Egy-egy apró acélforgács a csúszó felületek közé kerül s bemarja, felsérti a csiszolás pontosságával megmunkált részeket. Megpróbáltuk helyrehozni, de az ilyen sérülések véglegesen megzavarják a gép pontosságát. Emellett, amíg javítottuk, legkevesebb száz-száztízezer lej értékű termelőmunkát vesztett az üzem, és két lakatosunk 48 óras munkájára volt szükség... Kevéssel odébb univerzális esztergára mutatott. Kapcsolószekrényén öklömnyi lyuk éktelenkedett. — Súlyos alkatrészt ejthettek rá a magasból — magyarázta a mérnök. — Vagy a daru ment túl alacsonyan felette, s kampójával betörte. De a kárnak, akárcsak a másik esetben, nem került gazdája. Mindkét gépen változtak a munkások, a darukon is a kezelők, így a mestereket vonták felelősségre. Csakhogy a felelősségre vonás utólagos intézkedés. Az ideális a bajok, rongálódások megelőzése lenne. A géphibásodásokból származó gépállások havonta négy-négy és félezer órára emelkednek az üzemben. Ha ezt megszorozzuk tizenkettővel, olyan mennyiségű időveszteséghez jutunk, amennyit egyetlen, régi gépekkel dolgozó megmunkáló sem engedhet meg magának, nemhogy az ilyen, ahol a berendezés vadonatúj és a legjobb. A főgépész és Birsan Nicolae karbantartó mester azt állapítják meg nap mint nap, hogy az új gyár új munkásai nemcsak hogy nem értenek a gépekhez, de hiányzik belőlük az üzemi munkás fegyelme, gépszeretete. Nem mindenkiből, mert a régebbi szakmunkások és a szakiskolát végzettek másként viszonyulnak a munkához, a géphez, a gyár belső fegyelméhez. A problémát az újdonsült munkások okozzák. És ilyen a gyár munkásainak zöme. Faluról került be, megmunkáló gépet nem látott közelről, sem egy gyárat belülről. Hat-nyolc hónapos tanfolyam elvégzése után mindjárt ilyen nagy fordulatszámú, termelékenységű, szinkronizált, automatizált gépcsoda mellé került. És termelnie kell rajta, jó eredménnyel. A gyulafehérváriak a tavaly számtalan továbbképző tanfolyamot szerveztek, indítottak. A tanfolyamok előadásait megtartották egy hónapig, kettőig, aztán lassan elhagyták, elfelejtették. És nem hozták meg a kívánt eredményt, nem is hozhatták. Az idén még mindig az új nekifeszülések, tervezgetések, elhatározások idejét élik. Az előadások, a szakmai továbbképzés újraindulásáról beszélnek. Az indulással ugyan ezideig sem volt baj, annál inkább a kitartással, a következetességgel, a dolgok véghezvitelével. A gyár főgépésze előzetes karbantartási programon dolgozik, ami szerint a karbantartók mindennap minden gépet felülvizsgálnak, hogy megelőzzék a nagyobb rongálódásokat De ez a módszer is csak akkor vezethet eredményre, ha maga a gépen dolgozó munkás tanulja meg, mit jelent gondozni, karbantartani, vigyázni a gépre, amely neki a kenyeret, a gyárnak a termelést jelenti. Kovács N. Erzsébet A GYULAFEHÉRVÁRI GÉPGYÁR TAPASZTALATAIRÓL