Előre, 1974. március (28. évfolyam, 8182-8208. szám)

1974-03-01 / 8182. szám

ELŐRE 2. oldal 1974. MÁRCIUS 1. PÉNTEK NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS BESZÉDI (Folytatás az 1. oldalról) szonyok, a kizsákmányolás és az elmara­dottság Csak miután az ország társadal­mi küzdőterén megjelent a munkásosztály és forradalmi marxista pártja, a paraszt­ság erős szövetségest kapott a létfontos­Tisztelt elvtársak! Köztudomású, hogy az ország felszaba­dulásáig a román gazdaság túlnyomórészt agrárjellegű volt, alacsony fejlettségi színvonallal. A mezőgazdaság a gazdaság alapvető ága volt, a fő részarányt képvi­selte a nemzeti jövedelem létrehozásában és a munkaerő foglalkoztatásában. Az 1948-as, vagyis az egy évvel azelőtti nép­számlálási adatok szerint, hogy rátértünk volna a mezőgazdaság új alapokon való megszervezésére, az ország lakosságának 76,0 százaléka a falvakon élt és a mező­­gazdaságban dolgozott. Csupán 23,4 száza­lék lakott városon és dolgozott az ipar­ban, valamint más nem mezőgazdasági tevékenységi ágakban. A szocialista iparosítás pártpolitikájá­nak megvalósítása nyomán mélyreható változások történtek az ország egész gaz­dasági struktúrájában, s így Románia lendületesen fejlődő, korszerű iparral és mezőgazdasággal, dinamikus, virágzó gazdasággal rendelkező ipari-mezőgazda­sági állammá vált. A szocialista építés éveiben az ipar az egész gazdaság vezető ága lett. Ilyen értelemben sokatmondó tény, hogy jelenleg az ipari termelés kö­rülbelül 28-szor nagyobb, mint 1948-ban. Vagyis abban az évben, amikor a terme­lőeszközök az egész nép kezébe kerültek. Országunkban gyakorlatilag új, korszerű műszaki eszközökkel felszerelt, a világ­­színvonalú termékek széles skáláját elő­állítani képes ipar született meg. Rendkí­vül erőteljesen fellendültek az általános gazdasági haladás szempontjából döntő iparágak: a gépipar, az elektrotechnikai és elektronikai ipar, a vegyipar, a kohá­szat és mások. Az ipari termelés átlagos évi növekedési üteme az államosítás óta eltelt esztendőkben 14,3 százalék volt, ami a háború utáni időszakban világvi­szonylatban a leggyorsabb fejlődési üte­mek közé tartozott. Az ország ipari fejlődésében nagy ered­ményeket értünk el a jelenlegi ötéves terv folyamán. Az elmúlt három eszten­dő előirányzatait körülbelül 30 milliárd lej túlteljesítéssel valósítottuk meg. Az ország csaknem minden megyéje határidő előtt teljesítette a tervfeladatokat. 197­3- ban az ipari termelés 1972-höz viszonyít­va 14,7 százalékkal növekedett, és több mint 14 milliárd lejjel volt nagyobb a tervben eredetileg előirányzottnál. Ipari fejlődésünk méreteire rendkívül jellemző az, hogy 1973-ban az ipari termelés vo­lumene nagyobb volt, mint az egész 1958—1960-as ötéves tervben. Sikereket értünk el továbbá a munkatermelékeny­Tisztelt elvtársak! A falusi szövetkezetesítési folyamat kez­dete óta eltelt 25 esztendő során alapvető változások történtek mezőgazdaságunk­ban. Ma a falvakon folyó szocialista épí­tés eredményeinek valóban ragyogó mér­legét vonhatjuk meg. A megtett út vilá­gosabb kidomborítása céljából röviden felelevenítem a mezőgazdaság szocialista alapokon történt megszervezésére való rátérést megelőző esztendőket. Az ország felszabadulásáig a földbirtokosság és a kulákság rendelkezett a föld és a munkaeszközök többségével. Az 1930- as népszámlálás szerint az abban az időpontban létező 12 200 földbirtokos, a mezőgazdálkodást folytató gazdaságok mintegy 0,4 százalékát téve ki, több mint 5470 ezer hektár földdel, vagyis csaknem ugyanannyival rendelkezett, mint a 2460 ezer parasztgazdaság együttvéve. A következő évtizedben és a háború ide­jén még romlott a helyzet. A dolgozó parasztság, nem rendelkezve földdel vagy a föld megdolgozásához szükséges eszkö­zökkel, kénytelen volt kölcsönöket fel­venni a bankoktól vagy a falusi uzsorá­soktól; amint a statisztikák mutatják, ezek az adósságok 1932-ben meghaladták a 37 milliárd lejt. 1938-ban az egész mezőgazdaságban kö­rülbelül 4000 traktor dolgozott, valameny­­nyi a földbirtokosok és a kulákok tulaj­dona volt. A parasztok két kezükkel, ál­latokkal dolgozták meg a földet, régi pri­mitív eszközöket, közöttük faekéket hasz­náltak. Emiatt a terméseredmények ala­csonyak voltak, a parasztság állandóan rendkívül súlyos gazdasági helyzettel küszködött. Mindezt csak tetézte az orvo­si ellátás hiánya, az iskolák hiánya, az írástudatlanság, amely 1930-ban kiterjedt a hét éven felüli falusi lakosság összlét­­számának több mint 44 százalékára. A katonai-fasiszta diktatúra, amely alá­rendelte az országot a hitlerista Német­országnak és belesodorta a Szovjetunió elleni háborúba, tovább súlyosbította az agrárválságot, a parasztság helyzetét. A gabonatermés legnagyobb részét, akár­csak az ország más kincseit a hitlerista Németországnak szállították, a paraszt­ság, a városi és falusi néptömegek sze­génységben és nyomorúságban tengődtek. Az állatok és a fogatok lefoglalása gya­­korlatilag megfosztotta a parasztgazdasá­gokat a legelemibb munkaeszközöktől és létfenntartási lehetőségektől. Az egykori statisztikák szerint 1940-től 1944 augusz­tus 23-ig a hitlerista Németországba küld­tek 1 371 000 tonna gabonát és vetőmagot, 7500 vagon élő állatot és állati terméket, nem is számítva a Romániában állomá­sozó és a fronton levő német hadsereg­nek leszállított óriási mezőgazdasági ter­mékmennyiségeket. A hitlerista fosztoga­ságú törekvéseinek kielégítéséért vívott harcban, a proletariátus megértette, hogy az agrárkérdés Romániában csupán for­radalmi úton oldható meg, a burzsoá­­földesúri rendszer elleni osztályharc, a szocialista forradalom és az új társadalom építése keretében. (Hatalmas taps.)­ség növelése és a gazdasági tevékenység hatékonyságának fokozása terén. Az iparosítási program végrehajtásában elért nagy eredményeknek döntő jelentő­ségük volt és van a mezőgazdaság hala­dása, korszerű alapokon való fejlesztése, a növényi és állati termelés növelése és a parasztság életszínvonalának emelése szempontjából. Az RKP KB 1973 novemberi plenáris ülése egész sor új feladatot állapított meg a párt X. kongresszusán és Országos Konferenciáján kidolgozott program elő­irányzatainak megvalósítására, az ötéves terv célkitűzéseinek határidő előtti telje­sítésére. A plénum nagy jelentőségű in­tézkedéseket jelölt ki a termelő kapaci­tások jobb kihasználására, az összes be­ruházások hatékonyságának növelésére, a termékek minőségének és műszaki szín­vonalának javítására, a termelési költsé­gek, a nyersanyag- és segédanyagfogyasz­tás, a tüzelőanyag- és energiafogyasztás csökkentésére, az anyagi és a munkaerő­­források eredményesebb hasznosítására. Meggyőződésem, hogy az ipari dolgozók biztosítani fogják a plenáris ülésen kije­lölt feladatok példás teljesítését, felaján­lásaik megvalósítását, az ötéves terv elő­irányzatainak korábbi végrehajtását. (Ha­talmas, hosszan tartó taps.) Munkásosztályunk, miközben lendület­tel és önfeláldozóan megvalósítja a párt politikáját és mindennapi hősies munká­jával megteremti a haza új, szocialista iparát, becsülettel teljesítette és teljesíti a haladás legfőbb társadalmi erejének, a társadalom vezető osztályának történelmi küldetését. Az iparosítás művében, az or­szág általános fejlesztésében, a szocializ­musnak hazánk földjén való felépítésé­ben elért nagyszerű eredményekért, a tár­sadalom vezető ereje szerepének példás teljesítéséért, a párt- és államvezetőség nevében a legmelegebben gratulálok erről az emelvényről hősies munkásosztá­lyunknak, újabb ragyogó győzelmeket kí­vánok neki a sokoldalúan fejlett szocia­lista társadalom és a kommunizmus Romániában való diadalra juttatásának szentelt munkájában és harcában. (Hatal­mas, hosszan tartó taps.) Kétségtelen, hogy egész munkásosztá­lyunk, az összes ipari dolgozók a jövőben is latba vetik minden erejüket és ugyan­olyan önfeláldozást tanúsítanak a román ipar szüntelen fejlesztésében és korszerű­sítésében, hogy megvalósítsák az ország gazdasági-társadalmi felvirágoztatásának nagyszerű programját, amelyet a párt X. kongresszusa és Országos Konferenciá­ja dolgozott ki. Más nyomán a parasztságunkra háruló terhek tekintetében igen sokatmondó, hogy 1944 nyarán a körülbelül 224 000 vagonra becsült búzatermésből az anto­­neszkánus vezetők a falusi lakosság fo­gyasztási céljaira csupán 10 000 vagont kívántak hagyni, a többit a fasiszta meg­szállók rendelkezésére akarták bocsátani. Mint ismeretes, a Román Kommunista Párt elszánt harcot vívott a katonai­fasiszta diktatúra ellen, határozottan ál­lást foglalt a szovjetellenes háború ellen, széles körű tevékenységet fejtett ki a hitlerista hadigépezet szabotálásáért, fá­radhatatlanul munkálkodott az összes hazafias erők, a széles népi tömegek egyesítéséért az antoneszkánus rendszer megdöntéséért, Romániának a hitlerista Németország oldalán folytatott háborúból való kilépéséért és a dicsőséges szovjet hadsereghez, az antifasiszta koalícióhoz való csatlakozásáért vívott harcban. Azok a ragyogó győzelmek, amelyeket a Szov­jetunió népei a fasiszta hadigépezet szét­zúzásáért vívott súlyos harcban értek el, kedvező körülményeket teremtettek a Román Kommunista Párt vezette hazánk­­beli hazafias erők harcának fokozásához, a katonai-fasiszta diktatúra rendszere megdöntésére való rátéréshez. Ilyen körülmények között valósult meg az 1944. augusztus 23-i történelmi je­lentőségű akció, megvalósult az an­tifasiszta és antiimperialista nemzeti felkelés győzelme, amely új lapot nyitott országunk történetében. Ily módon létre­jöttek egyben a feltételek az agrárkérdés végleges megoldásához, a román mező­­gazdaság magasabb szintre emeléséhez. A kommunista párt a többi demokratikus erővel együtt teljes határozottsággal mun­kálkodott az agrárreform megvalósításá­ért, s az 1945 telén legnagyobbrészt meg­valósult. Az agrárreform forradalmi úton valósult meg a munkásosztály és más városi erők általi ösztönzés és tá­mogatás nyomán. Az egész ország­ban külön erre a célra létesített parasztbizottságok megkezdték a földes­úri földek szétosztása forradalmi aktusá­nak véghezvitelét. Ily módon földhöz jut­tattak mintegy 920 000 parasztot több mint 1 100 000 hektár földdel. A földes­urak erőteljes csapást szenvedtek, kizsák­mányolási alapjuk nagyrészt megszűnt. A földreform nyomán a szegény- és közép­parasztok az ország mezőgazdasági terü­letének mintegy 71 százalékával rendel­keztek A mezőgazdaság forradalmi átalakításá­ban a munkásosztály erőteljes támogatást nyújtott a parasztságnak mind a földes­urak kisajátításában, mind azáltal, hogy segítette őket a mezőgazdasági munkála­tok elvégzéséhez szükséges eszközökkel. Ebben a harcban kifejlődött és össze­kovácsolódott a munkásosztály és a dol­gozó parasztság szövetsége — a romániai összes demokratikus és forradalmi átala­kulások, a szocialista rendszer megvaló­sításában elért sikerek tartós alapja. (Hatalmas taps.) Élénken él még mindnyájunk emlékezetében az 1946-os, 1947-es, 1948-as nehéz helyzet, amikor a lakosság ellátása súlyossá vált a száraz­ság, a munkaeszközök és szerszámok hiá­nya, valamint a földesurak és a kulákok szabotázsa folytán. Ilyen körülmények között a párt napirendre tűzte, az agrár­kérdés megoldásának egyetlen útjaként, a mezőgazdaság szocialista alapokon való megszervezését, a szövetkezetesítés meg­valósításának megkezdését. 1948-ban, a főbb termelőeszközök álla­mosításával és a szocialista gazdasági szektor megteremtésére való rátéréssel egyidejűleg nyilvánvaló lett, hogy a me­zőgazdaság új, szocialista alapokon való megszervezése történelmi szükségszerű­ség, amelynek végrehajtásától függ a me­zőgazdasági termelés gyors ütemű növe­lése, a parasztság életszínvonalának eme­lése, az egész nép mezőgazdasági élel­miszer termékekben mutatkozó szükségle­teinek kielégítése. A falu szocialista megszervezésére való rátéréssel egyidejűleg a párt feladatként­­ jelölte ki a mezőgazdaság felszerelését a szükséges műszaki eszközökkel. Ebből a célból gép- és traktorállomások, állami vállalatok létesültek, hogy biztosítsák a mezőgazdasági munkák gépi eszközökkel való végrehajtását. A falu szocialista átalakítása hosszú időszakot igényelt, csaknem 14 évet. Ebben az egész időszakban beható gazdasági, politikai, szervező mun­ka folyt, hogy megmagyarázzák és té­nyekkel bizonyítsák a szövetkezeti mező­­gazdálkodás nagy előnyeit és felsőbbren­dűségét. A parasztság saját tapasztalatai alapján győződött meg arról, hogy csakis ezen az úton valósítható meg a nagy ter­melékenységű, korszerű mezőgazdaság, csakis ezen az alapon teremthetők meg a feltételek jövedelmének gyarapításához, az általános jólét megvalósításához. Az állami mezőgazdasági vállalatok eredmé­nyei és a még 1949-ben megalakult mező­­gazdasági termelőszövetkezetek eredmé­nyei fontos szerepet töltöttek be abban, hogy meggyőzzék a parasztságot: térjen rá a szövetkezeti gazdálkodás útjára. 1962-ben befejeződött a szövetkeze­tesítés. Ez a szocialista agrárforrá­smint ezekből az adatokból kitűnik, mind a növénytermesztési, mind az állattenyésztési szektorban jelentős növe­kedés jött létre ezekben az években, ami a legkonkrétabban szemlélteti a szocialista mezőgazdaság nagy előnyeit, arra irányuló lehetőségeit, hogy biz­tosítsa az intenzív termelést. Ezek a sikerek a mezőgazdaság műszaki-anyagi alapjának szocialista megszervezésére és fejlesztésére irányuló pártpolitika ered­ményei, valamint a parasztság, az összes falusi dolgozók eltökélt munkájának ered­ményei. Ezen az alapon évről évre növe­kedett a parasztság jövedelme, javult a lakosság mezőgazdasági élelmiszertermé­kekkel való ellátása, s mind nagyobb mértékben nyertek kielégítést a nemzet­­gazdaság általános szükségletei. Az új, szocialista mezőgazdaság építé­sének útján egy negyedszázad alatt elért nagyszerű megvalósítások mérlegét meg­vonva, a párt- és államvezetőség ne­vében a legmelegebben gratulálok erről az emelvényről a parasztságnak, a szak­embereknek és gépkezelőknek, az összes falusi dolgozóknak a mezőgazdasági ter­melés fokozásában, a mezőgazdaság kor­szerűsítésében elért sikereikhez, a nemzeti vagyon gyarapításához, a szocializmus hazánkban való felépítése egész művében való hozzájárulásukhoz. (Hatalmas, hosz­­szan tartó taps.) Kedves elvtársak! A mezőgazdaság szocialista alapokon való megszervezése a román falunak, a falusi lakosság társadalmi struktúrájának gyökeres átalakulásához vezetett. Eltűnt a földesurak és a kulákok osztálya, fel­számoltuk a föld és a termelőeszközök feletti kapitalista tulajdont, megszüntet­tük az ember ember általi kizsákmányo­lásának bármilyen formáját, megteremtve az állami és szövetkezeti szocialista tu­lajdont. A parasztság új, homogén, közös érdekektől áthatott osztállyá vált, amely teljesen ura a termelőeszközöknek, mun­kája gyümölcsének. A szövetkezeti pa­rasztság a munkásosztállyal szoros szö­vetségben aktívan részt vesz a romániai szocialista társadalom építése nagyszerű művének megvalósításában. Most, amikor megvontuk a mezőgazda­dalomnak, a román mezőgazdaság szocia­lista, állami és szövetkezeti alapon törté­nő megszervezésének teljes győzelmét je­lezte, s ugyanakkor megnyitotta az utat az agrárkérdés új, felsőbbrendű megoldá­sának szakaszához, a mezőgazdasági ter­melés gyors ütemű haladásának biztosítá­sához és a parasztság életszínvonalának emeléséhez. Ez a nagyszerű győzelem az egységes szocialista gazdaság megterem­tését, az új, szocialista viszonyok városon és falun való diadalát, a szocializmus végérvényes győzelmét jelentette Romá­niában az összes tevékenységi szektorok­ban. (Hatalmas, hosszan tartó taps.) Mi a helyzet ma a román mezőgazda­ságban? Az ország egész mezőgazdasági területének mintegy 91 százaléka az álla­mi és szövetkezeti szocialista szektor tu­lajdonában van. Az állami mezőgazdasá­gi vállalatok 2 084 000 hektárral, a mező­­gazdasági termelőszövetkezetek 8 845 000 hektárral rendelkeznek, a legelők és ka­szálók 4 455 000 hektárt tesznek ki, ami­ből 2 337 000 hektár állami tulajdon. Minthogy a párt és a kormány foglalko­zott a mezőgazdasági termelés gépesítésé­vel, ma 115 000 traktor, csaknem 44 000 kom­bájn, körülbelül 50 000 vetőgép, valamint számos más, nagytermelékenységű gép és berendezés dolgozik az ország szántóföld­jein. Az egy traktorra jutó szántóterület az 1950. évi 684 hektárról 1973-ban 84 hektárra csökkent A mezőgazdaság évről évre nagyobb mennyiségű műtrágyát és más vegyianyagot kapott Csupán 1973- ban hatóanyagban számítva mintegy 715 ezer tonna műtrágyát alkalmaztak, szem­ben az 1950. évi 6 ezer tonnával. Mind­ezekben az években jelentős ta­lajjavítási munkálatokat — ármentesí­tést, lecsapolást, öntözést — hajtot­tunk végre, az állam nagy összegeket fordított ezek megvalósítására, főként ön­tözésre. 1973 végén több mint 1 250 000 hektáron folytattunk öntözéses művelést. A mezőgazdaságban dolgozó mérnökök és műszaki káderek száma jelentősen növe­kedett, elérve a 30 000 mérnököt és felső­fokú képesítésű, valamint 25 000 közép­fokú képesítésű szakembert. Az anyagi alap fejlődése, a kemizálás és a mezőgazdasági munkálatok gépesí­tése, a nagyhozamú vetőmagvak biztosí­tása nyomán a mezőgazdasági termelés évről évre növekedett, és 1972-ben a leg­magasabb szintet érte el a román mező­­gazdaság történetében. Mág szocialista megszervezésének útján kifejtett 25 évi tevékenység mérlegét, a tények, a realitások alapján állíthatjuk, hogy az élet teljesen igazolta a Román Kommunista Pártnak a falu szocialista átalakítására irányuló marxista-leninista politikája helyességét. A mezőgazdasági szocialista forradalom megvalósítása nél­kül, az egész mezőgazdaságnak új alapo­kon való megszervezése nélkül nem ér­hettük volna el azokat az eredményeket sem, amelyeket ezekben az években a többi tevékenységi szektor fejlesztésében, a parasztság és egész népünk általános civilizációs színvonala emelésében elér­tünk. (Hatalmas, hosszantartó taps.) Az élet erőteljesen igazolta annak az elméleti álláspontnak a helyességét, hogy a szocializmus teljes győzelme csupán akkor biztosítható, ha egységes, szocia­lista alapokon megszervezzük mind az ipart, mind a mezőgazdaságot, a gazda­sági és társadalmi tevékenység összes szektorait Az egységes szocialista gazda­ság megteremtése objektív szükségessége a szocialista forradalom győzelmének, a munkások és parasztok, az egész nép hatalma megszilárdításának, a szocialista társadalom szüntelen fejlesztéséhez szük­séges feltételek megteremtésének. (Ha­talmas taps.) A valóság figyelmes ta­nulmányozásából kiindulva, pártun­k az agrárkérdésben is alkotó mó­don alkalmazta a szocialista építés általános igazságait és törvényszerűségeit Románia konkrét körülményeihez. Pár­tunk elemezte a társadalmi fejlődés ál­talános irányzatait, következtetéseket vont le a többi szocialista ország tapasztalatá­ból, az egyetemes tapasztalatból, valamint saját tapasztalatából, és meg tudta talál­ni a legmegfelelőbb formákat ahhoz, hogy megszervezze a parasztság rátérését a szocialista tulajdon útjára. Kétségtelen, hogy a termelőeszközök feletti szocialista tulajdonnak és a társa­dalmi termék elosztásának konkrét for­mái különbözők és mindig azok marad­nak, figyelembe véve az egyik vagy má­sik országnak, a fejlődés egyik vagy má­sik szakaszának történelmi, nemzeti, tár­sadalmi körülményeit. A formák e sok­rétűsége szükségképpen a termelőeszkö­zök szocialista, társadalmi — állami és szövetkezeti — tulajdonára, valamint a munka és az elosztás szocialista elveinek megvalósítására épül. Csakis így lehet biztosítani a szocializmus teljes győzel­mét, egy újabb fejlődési szakaszra való rátérést, a kommunista társadalom fel­­építése feltételeinek a megteremtését. A X. kongresszus éppen a szövetkezetesítés Tisztelt elvtársak! Az ipar és a mezőgazdaság fejlődésé­vel egyidejűleg erőteljesen felvirágzott az oktatás, a tudomány, a művészet és a kultúra. Számottevően fejlődött és sokré­tűen kiépült az oktatási hálózat városon és falun egyaránt, a párt által kijelölt orientációk alapján az iskolát szorosab­ban összekapcsoltak at mindennapi élet­tel, a gyakorlati tevékenységgel, a társa­dalmi fejlődés konkrét követelményeivel Az iskola, mint tudjuk, lényeges té­nyező szocialista társadalmunk civi­lizációs fokának további emelésé­ben, a gazdaság és a kultúra szüntelen haladásának biztosításában. A tudomány, a tudományos kutatómunka évről évre jobban hozzájárult az anyagi termelés fejlesztéséhez és tökéletesítésé­hez, a műszaki haladás előmozdításához a gazdasági és a társadalmi életben, a nemzeti erőforrások magas fokú haszno­sításához. Az irodalmi-művészet alkotás jelentős tényezőként hat a tömegek kul­turális látókörének tágításában, az új, szocialista tudat fejlesztésében, az új em­ber alakításában és egész népünk szellemi életének gazdagításában. Az ország álta­lános gazdasági-társadalmi fejlesztési prog­ramja keretében a párt megkülönböztetett figyelmet fordít az oktatás, a tudomány és a kultúra további tökéletesítésére és felvirágoztatására, mert alapvető ténye­zőknek tartja ezeket a román társadalom szociális haladásában, az új társadalmi rend felépítésében a szellemi értékek egyetemes tárháza alapján, az emberi gé­niusz legújabb megismerési vívmányai­nak, a jelenkori haladó gondolkodás leg­újabb vívmányainak felhasználása alapján. Szeretném ez alkalommal is kidomborí­tani az értelmiség gyümölcsöző munkás­ságát és jelentős szerepét, az értelmiségét, amely a munkásosztállyal és a paraszt­sággal szoros egységben munkálkodik a párt bel- és külpolitikájának megvalósí­tásán. Szeretném a legmelegebben üdvö­zölni a romániai tudomány és kultúra összes művelőit. (Hatalmas taps.) Szocialista rendszerünk egyik nagy víz­végrehajtásának, a szocializmus minden városi és falusi tevékenységi szektorra ki­terjedő győzelmének a nyomán jelölhette ki azt a feladatot, hogy rátérjünk egy újabb, minőségileg magasabb szakaszra, a sokoldalúan fejlett szocialista társa­dalom építésének szakaszára Romániában. (Hosszan tartó taps.) Ma, amikor újabb és újabb országok lépnek a független gazdasági-társadalmi fejlődés útjára és új gazdaságot akarnak megteremteni maguknak, amikor ilyen vagy olyan formában mind több nép száll síkra a szocializmus útja mellett, a me­zőgazdaság szövetkezetesítésének kérdése rendkívül élesen vetődik fel. A szövetke­zetesítés egyébként majdnem minden ilyen országban, ilyen vagy olyan formá­ban meg is valósul. Hovatovább nyilván­való, hogy a mezőgazdaság szövetkezeti megszervezése a legbiztosabb és a leg­helyesebb útja a gazdasági-társadalmi el­maradottság felszámolásának, a falu, az egész társadalom gyors fejlesz­tésének. Ez ugyanakkor rendkívüli jelentőségű tényező az egész nemzet­­gazdaság haladásához, beleértve az ipar fejlesztését is, egy egységes, független nemzetgazdaság megteremtéséhez. Éppen a szocialista mezőgazdasági tu­­lajdon létrehozása és az egységes szocia­­lista gazdaság kialakítása teremti meg a feltételeket ahhoz, hogy sikeresen való­ra váltsuk a X. kongresszuson kidolgo­zott nagyszerű programot, rátérjünk az agrárkérdés megoldásának újabb szaka­szára — a mezőgazdaság új, modern, ma­gasabb rendű megszervezésére, összhang­ban országunk általános műszaki és gazda­sági-társadalmi fejlődésével és haladásá­val. Az agrártermelés műszaki-anyagi alapjának további fejlesztése, vezetésének és szervezésének tökéletesítése nyomán egyre átfogóbb, sokrétű változások men­nek végbe a parasztság munkájában és életében, a falu egész létében; a mező­­gazdasági termelés hovatovább az ipari munka egyik változata lesz, a falu pedig a civilizációs és életszínvonal tekintetében egyre inkább megközelíti a várost. Ez a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésének egyik lényeges folya­mata, amely biztosítja majd egész népünk felvirágzását és jólétét. (Hatalmas tapsol­mánya, hogy helyesen, a marxista-leni­nista elvek szellemében megoldottuk a nemzeti kérdést, aminek nyomán meg­szűnt az egyenlőtlenség és a megkülön­böztetés minden formája, megvalósult a haza összes állampolgárainak teljes és tényleges jogegyenlősége, tekintet nélkül nemzetiségükre, tartósan megszilárdult a román, magyar, német és más nemzetisé­gű dolgozók egysége és testvérisége, meg­erősödött az egész nép összeforrottsága és egysége a Román Kommunista Párt, szo­cialista társadalmunk vezető ereje körül. A dolgozók, nemzetiségi különbség nél­kül, vállvetve dolgoznak és együtt élnek a falvakon is, szorosan együttműköd­nek a szocialista mezőgazdaság fel­virágoztatásában, sikerrel megvalósítják a párt politikáját a közös haza — Romá­nia Szocialista Köztársaság — haladá­sáért és felvirágzásáért. (Hatalmas taps.) Az ipar és a mezőgazdaság fejlődése, a népünk által megvalósított rohamos gazda­sági-társadalmi haladás következtében az elmúlt évek során pozitív változá­sok történtek a tömegek életszínvonalá­ban. Jelenleg az egész munkaképes la­kosság mintegy 58 százaléka az iparban és nem mezőgazdasági ágakban dolgozik, ez az áthelyeződés a nagyobb termelé­kenységű tevékenységi területekre fontos mutatója a társadalom fejlődési foka nö­vekedésének. A nemzeti jövedelem 1973- ban mintegy 12-szer nagyobb volt, mint 1947-ben, biztosítva a fizetések fokozatos emelését, széles körű akciók megvalósí­tását az egész nép életszínvonalának eme­lése céljából. A nettó fizetés jelenleg csaknem 5-szörösen nagyobb, mint ezelőtt 25 évvel. A nép jólétének növekedése jelentősen fokozódott a jelenlegi ötéves terv folya­mán. Az ötéves terv három évében az ipar és más szektorok dolgozóinak szá­ma több mint 720 000-rel növeke­dett, s ebből csaknem 700 000 mun­kás. A lakosságnak a szocialista egy­ (Folytatása a 3. oldalon) Az ország szocialista iparosítása — mezőgazdaságunk új alapokon való fejlesztésének döntő tényezője A mezőgazdaság szocialista megszervezése — az új társadalom építésének történelmi szükségessége — pártunk marxista-leninista agrárpolitikájának nagyszerű győzelme A munkásosztály, a parasztság és az értelmiség, egész népünk anyagi és kulturális életszínvonala emelésének ragyogó mérlege TELJES MEZŐGAZDASÁGI NÖVÉNYTERMELÉS A FŐBB KULTÚRNÖVÉNYEKBŐL ezer tonnában — 1938 1950 1970 1972 1. Szemesgabona ÖSSZESEN 8 982,3 5149,2 10 631,4 16 912,3 amiből a) búza 3 755,1 2 219,1 3 355,8 6 040,8 b) kukorica 4 092,2 2101,0 6 535,5 , 9 816,7 2. Szemessittvélyékek­­ —­­ . ÖSSZESEN — 118,3 319,6 368,5 3. Textilnövények — 149,4 142,6 179,0 (len és kender) 4. Napraforgó 58,3 213,8 769,8 850,4 5. Cukorrépa 484,5 582,2 2 921,3 5 581,4 6. Burgonya 1 331,2 1 601,3 2 064,2 3 672,4 Nagy arányokban fejlődött az állattenyésztési szektor is, jelentősen növekedett az állatok száma. az Állatok összlétszáma (az év végén) — ezer főben — Sor­szám 1938 1949 1970 1972 1. Szarvasmarha — összesen 3 747 4 309 5 216 5 767 2. Sertés — összesen 2 520 2 211 6 359 8 785 3. Juhok — összesen 10 265 9 834 13 818 14 455 4. Baromfi — összesen 25 110 17 507 54 333 64 496 Ugyanakkor növekedett az állati eredetű mezőgazdasági termelés is. Ilyképpen: 1938 1949 1970 1972 Hús — összesen (ezer tonnában, élősúlyban) 760 570 1 349 1627 TbJ —— összesen (1000 h 1-ben) 21 575 20 160 37 932 41 554 Gyapjú — összesen (tonnában) 15130 15 145 29 725 30 697 Tojás (millió darabban) 1 354 1 100 3 537 4 300 Elvtársi beszélgetés a párt főtitkárával

Next