Előre, 1976. március (30. évfolyam, 8799-8824. szám)

1976-03-02 / 8799. szám

MUNKAÜLÉS AZ RKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNÁL Nicolae Ceausescu elvtársnak, a Román Kom­munista Párt főtitkárának elnöklete alatt az RKP KB-nál­ munkaülést tartottak a megyei pártbizott­ságok első titkárai. A munkaülés elemezte a mezőgazdasági kam­pány megfelelő megszervezésével, a növényi és állati termelés növelésével, az öntözött­­ területek bővítésére és ésszerű felhasználására vonatkozó programok teljesítésével, az állattenyésztés, a zöld­ség-, gyümölcs- és szőlőtermesztés fejlesztésével a hektáronkénti költségek csökkentésére és vala­mennyi tevékenységi szektor termelékenysége nö­velésére vonatkozó intézkedéseknek a megvalósí­tásával, a mezőgazdasági­­termelőszövetkezetek gazdasági hatékonyságának növelésével összefüggő kérdéseket.­­ Az említett kérdésekkel­ kapcsolatban a megyei pártbizottsági első titkárok jelentéseket terjesztet­tek elő azokra az intézkedésekre vonatkozóan, a­­melyeket megtettek a XI. kongresszusi határoza­tokból fakadó sajátos feladatok teljesítéséért, az összes erők mozgósításáért a megyék emberi és anyagi lehetőségeinek minél teljesebb kihasználá­sáért, azért, hogy az egész mezőgazdasági munka a legjobb feltételek között bontakozzék ki. A munkálatok végén felszólalt NICOLAE CEAUSESCU elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára. Nicolae Ceausescu elvtárs átfogóan elemezte az idei tavaszi mezőgazdasági kampány előkészületei­nek stádiumát és azt, hogy miként oldódnak meg szocialista mezőgazdaságunk­­ fejlesztésének alap­vető kérdései. A párt főtitkára elemezte a szántás, a talajelőkészítés, a műtrágya- és az istállótrágya­­kihordás, a vízlevezetési munkák kérdéseit, majd rámutatott, hogy általánosságban a munka jól fo­lyik, de helyenként lemaradások mutatkoznak és azokat sürgősen be kell hozni. Ilyen összefüggés­ben rámutatott, hogy határidőket jelöltek meg a szántás befejezésére és intézkedéseket az istálló­trágya kihordásának meggyorsítására, valamint a fölösleges vízmennyiségek elvezetésére. A beszéd nagy figyelmet szentelt a tavaszi vetés előkészítésének. A párt főtitkára feladatul jelölte meg, hogy a mezőgazdasági munkatörvény előírá­sainak megfelelően biztosítsák az összes mezőgaz­dasági erők általános mozgósítását és rámutatott, hogy ebben az időszakban a megyei pártbizottsá­goknak ezt az akciót kell az egész falusi pártmun­ka fő feladataként tekinteniük. Rámutatott egy­ben, tegyék meg a megfelelő intézkedéseket a jó minőségű vetőmagvak biztosítására, a növényfaj­ták ésszerű, az ország különböző éghajlati és ta­lajviszonyaival összhangban álló elosztására. Nicolae Ceaușescu elvtárs bírálta a gyümölcs­­- szőlőtermesztés bizonyos lemaradásait, és a me­zőgazdasági szervek, a pártszervek és -szervezetek konkrét feladataiként jelölte meg, hogy gyorsítsák meg az ültetőanyag biztosításának akcióját, a gyü­mölcsfa- és szőlőtelepítést, a lehető legjobb körül­mények között hajtsák végre a gyümölcsfa és sző­lőápolási munkákat. A párt főtitkára nagy figyelmet szentelt a zöld­ségtermesztési terv megvalósításának, hogy a le­hető legjobb körülmények között kielégítsék a la­kosság fogyasztási szükségleteit. Nicolae Ceausescu elvtárs ebben az irányban komplex intézkedéseket jelölt meg a megfelelő palánták biztosítására, a fól­aházak előkészítésére, beleértve a parasztgaz­daságokban egyszerű eszközökkel megvalósítandó­­kat is, az e területen dolgozók szakmai tovább­képzésére stb. Nicolae Ceausescu elvtárs különösen szorgal­mazta az állattenyésztési program megvalósítását, bírált bizonyos negatív állapotokat ezen a területen — különösen a juhállomány megcsappanását —, megjelölve a szükséges intézkedéseket az egész állatállomány mielőbbi gyarapítására, növekvő mennyiségű hús biztosítására. Mint rámutatott, ebben az irányban erőfeszítéseket kell t­enniük az állami, mezőgazdasági egységeknek, a mezőgazda­sági termelőszövetkezetnek, de ezzel párhuzamosan ki kell aknázni az állattenyésztési akcióban a la­kossági gazdaságok, különösen a parasztgazdasá­gok nagy lehetőségeit, egyben pedig,­­ szigorúan tiszteletben kell tartani az optimális vágósúlyt az összes állatoknál.­A pártfőtitkár részletesen kitért az öntözési program teljesítésére, s­­ezzel kapcsolatosan kérte mozgósítsák az­ erőket az összes községekben az öntözési munkálatok késedelem nélküli befejezésé­re, függetlenül attól, hogy azok köztársasági vagy helyi jellegűek. Nicolae Ceausescu elvtárs felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi ötéves terv elő­irányozza körülbelül 200 000 hektár helyi öntöző­­rendszerekben történő művelését, s hang­súlyozta, haladéktalanul hozzá kell látni mind­azoknak a munkáknak a végrehajtásához, a­­melyektől e program sikeres befejezése függ. Úgyszintén feladatokat jelölt meg helyi jellegű ár­­vízvédelmi munkálatok végrehajtására. Mint ezzel kapcsolatosan rámutatott, kisebb tavakat és vízgyűj­tőket kell kialakítani, főként a dombvidékeken, hogy azok felvegyék az árhullámot, s egyben biztosítsák a víztartalékok ésszerű felhasználását. A zöldségter­mesztésben az öntözéses művelést csaknem teljes egészében helyi rendszerekben kell folytatni. Megkülönböztetett figyelmet fordított az azzal kapcsolatban foganatosítandó intézkedésekre, hogy a gazdasági szempontból elmaradott mezőgazdasági szövetkezetek mielőbb fellendüljenek. A pártfőtit­kár leszögezte, hogy 1976 legyen a döntő esztendő az említett szövetkezetek gazdasági fellendülésére, az akciót pedig alapozzák a mezőgazdasági termelés növelését célzó erőfeszítések fokozására. Számos in­tézkedést jelölt meg, hogy a szóban forgó szövetke­zetek segítséget kapjanak a vezetéshez és a rendel­kezésükre álló eszközökkel való gazdálkodáshoz. A lényeg azonban legyen a szövetkezeti tagoknak, a község egész lakosságának saját erőfeszítése, mely szolgálja a rendelkezésükre álló anyagi és emberi erőforrások maximális kiaknázását. A pártfőtitkár a továbbiakban rámutatott: határozottabban kell szorgalmazni az élenjáró mezőgazdasági egységek po­zitív tapasztalatának általánosítását, jobb együttmű­ködést kell kiépíteni az állami mezőgazdasági vállala­tok és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek között. Növelni kell a párt- és állami aktíva közvetlen fe­lelősségét, kezdve a központi aktívával, a szövetke­zeti egységek, különösen a gyengébb eredményeket felmutató szövetkezeti egységek gazdasági tevékeny­sége ügyében. A pártfőtitkár ezután kitért, az állami mezőgazda­­sági egységek termelési problémáira, és leszögezte, hogy milyen intézkedéseket kell tenni az említett egységek műszaki-anyagi alapjának, az ellátmá­nyukhoz tartozó összes eszközöknek a maximális kihasználására, a termelés növelése terén fennálló nagy lehetőségek hasznosítására. Nicolae Ceausescu elvtárs kidomborította, hogy lényegesen javítani kell a mezőgépészeti állomások tevékenységét, azokat szorosabban, szervesen hozzá kell kapcsolni a szö­vetkezeti mezőgazdasági egységekhez, fokozni kell az előbbiek felelősségét abban, hogy minden egyes mezőgazdasági szövetkezetben jó minőségű munká­latokat végezzenek, egyre nagyobb hozamokat bizto­sítsanak. A pártfőtitkár rámutatott, hogy az összes mező­­gazdasági oktatási intézeteknek, valamint a mező­­gazdasági kutatóállomásoknak határozottabban be kell kapcsolódniuk a mezőgazdaságban felmerülő kompl­ex problémák megoldásába; az egyes megyék sajátos­ feltételeiből kiindulva az említetteknek meg­oldásokkal kell szolgálniuk a hektárhozam növelésé­re, az anyagköltségek csökkentésére. Nicolae Ceausescu elvtárs külön hangsúlyozta, milyen nagy feladatok hárulnak a mezőgazdasági munka vezetésében és irányításában a Mezőgazda­­sági és­ Élelmiszeripari Minisztériumra, a megyei mezőgazdasági igazgatóságokra, a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szövetségére, a szö­vetkezetközi tanácsokra, e gazdasági ág összes dol­gozóira és szakembereire. Valamennyiük egyik a­­lapvető feladata a mezőgazdasági programok meg­valósulási módja iránti felelősségérzet szellemének­­ erősítése, a törvényes előírások betartása feletti szi­gorú ellenőrzés biztosítása, hatáskörök betöltése. A­­ Mezőgazdasági Minisztériumnak biztosítania kell az egész mezőgazdasági apparátus vezetését és irányí­tását, amely számbelileg is és a szakmai felkészült­ség tekintetében is jelentős erőt képvisel. Amint a beszédből, kitűnt, radikális javulásnak kell bekövet­keznie a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Or­szágos Szövetségének és a megyei szövetségeknek a munkájában, hogy ezek egyre fontosabb szerepet tölthessenek be a mezőgazdasági termelőszövetkeze­tek politikai irányításában, a rend és a fegyelem erő­sítésében, a szövetkezeti demokrácia fejlesztésében, a paraszttömegeknek a mezőgazdasági egységek ve­zetésével kapcsolatos konkrét kérdések megoldásá­ba való bevonásában, anélkül azonban, hogy átfed­nék a Mezőgazdasági Minisztérium és a mező­­gazdasági szervek feladatait. A beszéd befejező részében a párt főtitkára részletesen utalt azokra a felelősségteljes felada­tokra és kötelességekre, amelyek a mezőgazdaság vezetésében a megyei pártbizottságokra, az összes falusi pártszervekre és -szervezetekre hárulnak. Legfontosabb feladatuk, hogy biztosítsák a rendel­kezésünkre álló összes anyagi és emberi erők ösz­­szefogását és összpontosítását, a XI. kongresszuson kijelölt program példás teljesítésére. A falusi párt­­szervezeteknek mozgósítaniuk kell a községek ösz­­szes lakosait, függetlenül munkahelyüktől, a me­zőgazdasági munkákra, tekintettel arra, hogy a mezőgazdasági munkákat a lehető legrövidebb időn belül kell elvégezni, nem lehet halogatni, mert minden késlekedés a hozamot károsítja. A közsé­gek összes erőit és eszközeit — mutatott rá Nicolae Ceausescu elvtárs — közvetlenül alá kell rendelni a növényi és állati termelés növeléséért folytatott küzdelemnek. A pártszervezetek politikai munkájukban fordítsanak megkülönböztetett fi­gyelmet az összes mezőgazdasági dolgozók felelős­ségtudatának erősítésére, a rend és a szilárd fe­gyelem légkörének megteremtésére a termelésben, a mezőgazdasági munkák végzésében, a törvényes előirányzatok megvalósításában, a párt és az állam külön programjaiban megállapított összes feladatok teljesítésében. A párt főtitkára befejezésül hangsúlyozta, hogy meggyőződése szerint a pártszervek és -szerveze­tek, a mezőgazdasági szervek, az összes mezőgaz­dasági dolgozók felelősségük magaslatán lesznek, biztosítják a szükséges feltételeket, hogy minél gazdagabb terméseredményeket érjünk el ebben az esztendőben — az új ötéves terv első évében — a lakosság fogyasztási szükségleteinek kielégítése, nemzetgazdaságunk szüntelen fejlődése, a paraszt­ság jövedelmeinek gyarapodása, az egész nép élet­­színvonalának emelkedése, a XI. kongresszus tör­ténelmi jelentőségű határozatainak megvalósítása céljából. A párt főtitkára további sok sikert kívánt a me­zőgazdaságban működő pártszerveknek és -szerve­zeteknek, összes dolgozóknak. Miután magunk mögött aggtuk az utolsó síkvidéki árost, Ploiesti-et, áthalad­unk Valenii de Muntén, s megérkeztünk a hegyek biro­dalmába, a természet mintha­zzal szórakozott volna, hogy gyre csak tisztálja és kékíti m­ég szőttesét. Talán azzal a zámadókkal, hogy megmutassa lékünk, akiknek ritkán van siralmunk gyönyörködni ben­ne, annak minden árnyalatát, így, a sokféle­ színű ég kísére­tében értünk fel a 870 méter magasan, csodálatos környe­zetben fekvő üdülőhelyre, Cheiára. Itt már az azúrkék­nél tartott az ég, és olyan tiszta volt, hogy a környező hegyek — a Muntele Roșu, a Csukás, a Buzoianul — teljes színpompájukban, szürke-ko­­pár-furcsa-formájú kőszikláik­kal, féltve­ őrzött, csillogóan fehér, szűzkó foltjaikkal, fen­­nebb pedig sötétzöldben tob­zódó fenyveseikkel — kitárul­kozhattak előttünk. De Cheián nemcsak ben­nünket ajándékozott meg gyö­nyörűségeivel a természet. Társas buszok egész sora bras­sói iskolásokat, ploiesti-i fia­talokat, bukaresti felnőtteket... hozott ide, természetesen szép számban voltak jelen az autós kirándulók — családjaik ap­­rajával-nagyjával. ■. Több­száz ember fordult meg itt ezen a napon, ki-ki úgy pi­hent, ahogy kedve tartotta. A brassói iskolások a hóélményt „merítették ki“, aztán, amikor kifáradtak, fenyőtobozt gyűj­töttek, hóvirágot kerestek, s végül hógolyózással zárták a programot. A ploiesti-i fiata­lok a Cheia motel előtt nap­­fürdöztek, majd párosan, csen­des sétára indultak, mások a táskarádiót vitték a fenyvesek közé. Túlságosan nagy a csend — gondolták. Az autós szülők gyermekeik síművészetét cso­dálták, nem egy apát büszke­ség töltött el, nicsak, mennyit fejlődött a gyerek a múlt va­sárnap óta, műlesikló lesz be­lőle, akárki meglátja... A felnőttek érdeklődésüktől függően,­vagy a helybeli, 1770- ből származó Cheia kolostor freskóit és a Tattarescu fes­tett ikonjait, vagy a Susana kolostort tekintették meg, má­sok nekivágtak a hónak, el­mentek a Muntele Rosu-i me­nedékházig, esetleg a Bra­­tocea hágóig, hogy megnéz­zék, miként lehet innen elbal­lagni egészen Brassóig... Maga az üdülőhely — vil­láival, moteljével, kempingjé­vel — vasárnapi életét élte: emberzaj verte fel a csendet a fenyvesalji villákban, a ven­déglőben nagy volt a forga­lom. A motel halljában a tévé­­készülék előtt — még itt is — ült néhány ember, akiket jobban vonzott Samantha, mint a napsütés, az azúrkék­ség, a hegy és a hó... De raj­tuk kívül mindenki a termé­szet ajándékáért jött ide. Amikor késő délután indu­lásra szedelőzködtek a társas buszok utasai, a brassói ne­bulók már csuromvizes ruhái­kat cserélték. Pirospozsgás ar­cuk­ viszont azt igazolta, hogy jobb volt a hócsata, mint a tévénézés. Ugyanígy a plo­iesti-i ifjúsági turisztikai iro­da kirándulói, őket is csak hosszú halihózás után tudta összeszedni a fenyvesekből a szervező. A kolostornéző, sé­tálgató, hegymászó felnőttse­reg mintha ritkábban, vagy egyáltalán nem­ gyújtott volna rá már­ cigarettára ... öt óra, körül egyre-másra búgtak fel­ a járművek motorjai, lehul­lott fenyőágakkal, tobozokkal felszerelten hazafelé indultak a hétvégi kirándulók. Adakozó kedvű volt a ter­mészet, amikor, ki tudja, mi­kor létrehozta itt a Teleajen és a Cheifei gyorsvízű pata­kok mentén Cheia völgyét, de adakozó kedvű volt ezen a vasárnapon is, amikor azúr­kék éggel, ózondús levegővel, gyönyörű napsütéssel, villázó, ropogós hóval örvendeztetett meg bennünket. Néhány fe­nyőágat, tobozt ki-ki hazavitt Brassóba, Ploiesti-re, Buka­restbe és ki tudja még hová. Sajnos, a többi, a látvány, az élmény nem „importálható“. Lázár Edit A TERMÉSZES M­A HÉT Világi proletárjai, egyesüljetek! A Szocialista Egységfront Országos Tanácsának napi­la­pja Két évtizeddel ezelőtt huzalo­kat csak az Aranyos menti Sod­ronyüzem gyártott. Kevésnek bi­zonyult a szükséglet kielégítésé­hez. Felépült az első üzem, a buzáui. Mire termelése egyenes­be­­ jutott, épült a következő, a zilahi. Felvételünk Buzáuban készült, a huzalraktárban. XXX ELŐRE szerkesztősége. Bukarest (7000) Scinteia tér 1. Redactia ELŐRE Bucuresti, (7000) Piata Scinten 1. évfolyam Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02. Előfizetési díj: egy hónapra 8 lej; három hónapra 8799. szám 24 lej ; hat hónapra 48 lej ; egy esztendőre 96 fej. Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, 1976. a levélkézbesítők és a lapterjesztők. Reklám- és apróhirdetés a következő címen­­ márm­ik 2 Agentia de publicitate ISIAP - Bucure?ti. '' Calea Victoriei nr. 174. Sector 1. BN—RSR. kedd Filiala Sector 1. cont : 645130152. Pentru ELŐRE. _________________ Lapunkat külföldre a következő címen lehet megrendelni : 4 oldal ILEXIM — Serviciul export-import presa, _ . . Bucuresti, Calea Griviței nr. 61—66 ara 30 bani p.o.b. 2001. Telex: 011226 BÁNÁTI TANULSÁGOK ÉS „ÚTRAVALÓK" A TAVASZI KAMPÁNYHOZ A napokban a Temes me­gyei mezőgazdasági pártaktí­va tanácskozásán több mint ezer részvevő, téesz elnökök, főmérnökök, farmvezetők, ál­lami mezőgazdasági vállalatok és gépállomások vezetőkáde­rei, tudományos kutatók, köz­ségi és városi polgármesterek, pártaktivisták — felelősségtel­jesen elemezték az elmúlt öt­éves tervben elért eredmé­nyeket, nemkülönben azt, hogy milyen aton-módon növelhe­tik az idei termelést, s vált­hatják valóra az 1980-ig szóló célkitűzéseket. A tanulságok­ban gazdag, a bírálat és ön­bírálat, a kommunista igé­nyesség szellemében lezajlott tanácskozáson kidomborodott az a követelmény, hogy min­den faluban, gazdaságban szakszerű munkával s maxi­málisan kell hasznosítani az összes termésfokozó lehető­ségeket. SZOMSZÉDOK — TÁVOL EGYMÁSTÓL A kétnapos tanácskozáson sokat vitatott kérdés volt a ta­vaszi vetés, s az összes mezei munkák példás elvégzése, s ezeknek kapcsán a búza, ku­korica, cukorrépa, napraforgó és más növény terméshoza­mának növelése. A sok jó ta­pasztalat, pozitív módszer mellett meggondolkoztató, si­lány gazdálkodásra valló pél­dákat, eseteket is­ feljegyez­hettünk. Az derült ki mind­egyikből , ahogyan dolgoznak a farmok, téeszek, olyanok a hozamok is. Szembeötlően bi­zonyítja ezt az azonos éghaj­lati és domborzati körülmé­nyek között gazdálkodó, két szomszédos, a kiszetói és a belinci termelőszövetkezet pél­dája is. Az előbbi gazdaság 4548, az utóbbi mindössze 1222 kilós szemhozamot ért el ta­valy kukoricából. E kirívó kü­lönbség a kétféle gazdálkodás­nak tulajdonítható. Annak, hogy a kiszetóiak a többszö­rös kapálás mellett hektáron­ként 36 500 szál kukoricát biz­tosítottak, s a belincsek a gyen­ge növényápoláson túlmenően mindössze 21 600 szálas nö­vénysűrűséget hagytak! Igen, a talajelőkészítésen kívül leg­inkább a növényápolás módja és a növénysűrűség döntötte el a terméshozam alakulását. Remetén is azért volt csak 1262 kilós a termés, mert a téesz-tagok csupán egyszer kapálták meg a kukoricát. A perjámosi termelőszövetkezet­ben is 380 hektáron 3380, a többi területen viszont 4460 kilós hozammal fizetett a ku­korica, aszerint, hogy csak egyszer, illetve többször ka­pálták meg. — A szakszerű munka, a ki­fogástalan gazdálkodás mond­ja ki a döntő szót a termés­növelésben — mutatott rá a tanácskozáson Covrig Gheor­­ghe, a varjasi állami mező­­gazdasági vállalat főmérnöke. — Kérdezgették nem egyszer Deme János (Folytatása a 3. oldalon) Műtrágyaszórás a fundeni-i (Ilfov megye) amu-ban JÓ TALAJBA JÓ VETŐMAGOT MAROS MEGYEI TUDÓSÍTÁS Maros megyében is befeje­zéshez közelednek a vetőmag­elemzések. Adler Károly mér­nök, a vetőmagellenőrző fel­ügyelőség vezetője a már töb­­bé-kevésbé véglegesnek tekint­hető adatok birtokában mond­hat véleményt arról, miként is vizsgáztak a vetőmagvak... — A helyzetkép összesség­ben, jó. A vetőmagkészletek megfelelnek a szaporítóanyag­gal szemben támasztott köve­telményeknek. — Vonatkozik ez minden vetőmagra? — A zab talán az egyetlen kivétel. Megyénkben külön­ben sem jelentős ez a kultúra. — Az elmúlt tavaszelőn a lenmag is gondot okozott. — Az idén kevesebb vele a probléma. Intézkedések tör­téntek a magtermesztés meg­szervezésére, s az eredmények gyorsan jelentkeztek. A makk­falvi és az alberti-i feldolgozó gyárak által termesztett len­mag minősége igen jó. — Maros megyében az idén nagy területen termesztenek zöldségféléket is. — Igen, és elmondhatom, hogy az aprómagvak csíraké­pessége jó. Egyik-másik szö­vetkezetben már meg is kez­dődött a zöldségmagvak ve­tése. — Ezek szerint a vetőmag nem okoz problémát a nö­vénytermesztésben ... — Az igazság az, hogy ki­sebb tételeknél újratisztítást kellett kérnünk. Itt-ott cserére is szükség van. Vonatkozik ez a kukoricahibridekre, a cu­korrépára és a sörárpára is. Természetesen a tavasz köze­ledtével a vetőmagvak keze­léséhez hozzá kell kezdeni. A tárolás rendszeres nyomonkö­­vetése, az esetenkénti újra­­tisztítás, a magvak fertőtlení­tése egyaránt időszerű teendő. Almási Gábor HA KEVÉS A MÉRNÖK... GYÁRTÁS- ÉS GYÁRTMÁNYFEJLESZTÉS AZ ENYEDI FÉMIPARI ÜZEMBEN A­­z enyedi nagy fémipari üzem (IMA) kohászati felszereléseket gyárt: görgős-szállítóvonalakat, hő­kezelő kemencéket a henger­­dékbe, teljes érczsugorító be­rendezéseket, csapolóedénye­ket, öntőhidakat és tölcsére­ket az acélművekbe, alkatré­szeket a Siemens-Martin ke­mencék javításához, s más e­­gyebeket. De a klasszikus termék­választékot az utóbbi időben mind több korszerű kohászati berendezés,alkatrész gyártásával bővítik, amivel az ország ezirányú behozata­lának jelentős csökkentéséhez járulnak­ hozzá. t­avaly, kísér­letezték ki és­ kezdték gyár­tani­.. például a folyamatos csapolóberendezés néhány fon­tos felszerelését. A szóban­­forgó csapolóvonal a legkor­szerűbb kohászati berende­zések egyike. Felszerelésével gyökeresen megváltozott, for­radalmi átalakuláson ment át a csapolás klasszikus techno­lógiája. Az a tény, hogy az acélt már a kemencékből fo­lyamatosan, rúdalakban ön­­tik, feleslegessé teszi a csapo­lóedényeket, a klasszikus ön­tőformákat, sőt még a nehéz­­henger­ékre sincs szükség. Az új eljárás hasonlíthatat­lanul nagyobb termelékeny­séget eredményez, jóval keve­sebb költséget igényel, mint a régebbi technológia. Ilyen berendezést szállítottak ta­valy az enyediek a vörösacéli kohászati üzemnek és egyik igényes nyugati megrendelő­jüknek. EREDMÉNYES KÍSÉRLETEK Múlt esztendei megvalósí­tás a nagy erejű hidraulikus acélrúdvágó felszerelés is a hengerdék számára, ugyan­ekkor készültek el az első anilinsalak-eltávolító gépek, melyeket­­korábban külföld­ről importáltunk; egy eszten­dő átlagában 800 000 valutatej volt­ a nemzetgazdaság meg­­­­takarítása. Tavaly sikerült le­gyártaniuk az első 300 darab tűzálló-görgőt, melyek meg­tervezése, kikísérletezése hosz­­szabb időt vett igénybe. A görgőket, illetve görgős­ szál­lítókat a galafi-i, tirgovistei hengerdék korszerű alagút­­kemencéibe szerelték be. De a tűzálló-görgők gyártási el­járása változtatásokat igényel, tekintve, hogy egyik fontos mellékanyag esetében import­ra szorulnak. Az üzem szak­emberei, a temesvári egye­tem és a fővárosi kutatóinté­zet megfelelő szakreszortjai­nak kutatóival eredményes kísérleteket végeznek e mel­lékanyag hazai előállítására. Enyeden a múlt évben 31 komplex, magas technikai színvonalú berendezést vettek gyártásba — ami egyáltalán nem kis teljesítmény —, s az új előző évekhez viszonyítva ug­rásszerű fejlődést jelent. Egy ilyen méretű termelés- és technológia-felújítást nyil­ván nem elég csak tervbe venni, hanem megvalósításá­hoz is megfelelő feltételeket­­ kell teremteni. Az erdrédi nagyüzem nem dicsekedhet sok műszaki szakemberrel, s különösen mérnökkel nem; csupán 8 százalékát teszik ki a műszaki-adminisztratív lét­számnak (más gépgyárakban ez az arányszám 10 vagy en­nél is több). A MŰSZAKI INTELLIGENCIA ÉRTÉKESÍTÉSE Az egyetlen és ésszerű út tehát a létező műszaki poten­ciál, a saját alkotóerő minél eredményesebb kamatoztatá­sa. Ennek egyik módja a mű­szakiak állandó tájékozottsá­ga. Erre jók a szakminiszté­rium továbbképzői, rövid tan­folyamai, az üzemi könyvtá­rak, a szakfolyóiratok. Ami viszont egészében új Enyeden, s talán az országban is, hogy egységes információs rendszer kidolgozásával igyekeznek az üzem minden egyes osztályát, reszortját — s így a kutató- és tervezőközpontj­akat is — teljes egységbe fogni. Az új információs rendszer lényege, hogy­­a termelés eredményei-­ nek, a termelőkapacitás ki­használásának napi „helyzet­­jelentései“ ne csak a terme­lési osztályra, s rajtuk keresz­tül a vezetők asztalára kerül­jenek, minden huszonnégy ó­­rában, hanem egy-egy pél­dányban a gyártáselőkészítő és jóváhagyó osztályokra, az eladó és szerződő irodákba és a kutató- és tervezőköz­pontba is eljussanak. Érthe­tő, miért fontos az, hogy a gyártáselőkészítők és eladók pontosan tudják, mennyi ter­mék haladt át a termelő rész­legeken, van félkész állapot­ban, vagy készült el az utób­bi huszonnégy órában. De mire jó ez az új termékeket, technológiákat kidolgozó, vagyis a jövőnek alkotó kon­cepciós számára? Arra, hogy a jövőt a jelenre építhesse. A tervezőnek nemcsak azt kell tudnia, ami a legújabb a szakmában, hanem azt is, melyek az adott lehetőségek azon a területen, ahol dolgo­zik, s milyen irányban szük­séges a lehetőségeket tovább­fejleszteni, tágítani, hol kell minél gyorsabban újítani. Az üzem műszaki dolgozói, a mérnökök már kiválasztották maguknak azt a területet, a­­hol az új termékek gyártás­ba vételében, az új technoló­giák kidolgozásában alkotó segítséget nyújthatnak. Az in­formációs rendszer azonban még nem működik teljesen zavartalanul és valamennyi egységet átfogóan, pedig a nagyszerű elgondolást nem szabad csak részlegesen meg­valósítani, hanem minél ope­ratívabban, teljes egészében be kell vezetni, és értéke sze­rint hasznosítani. Kovács N. Erzsébet

Next