Előre, 1976. március (30. évfolyam, 8799-8824. szám)
1976-03-02 / 8799. szám
ÉTEL VÉGE A BARACKOSBAN — A Fehér-farmot kérem! — szól bele talán már tucatszorra a telefonkagylóba, a székelyhídi néptanács titkára. De ezúttal sem válaszol senki a vonal másik végéről. S hogy magam induljak Fehér János, mérnök keresésére, arról lebeszélnek, öt-hat kilométert kell ugyan gyalogolni a farmig, de ott aztán merre keressem őt és az embereit a háromszáz hektáros, dombra fel-dombról le gyümölcsösben. Mert csak messziről tűnik kihaltnak a táj. Az apró barackfák, égrelendített, dermedt ágaikkal, mintha fázósan kucorodnának egymás mellé a nyílegyenes, hosszú sorokban. Elárvultaknak látszanak, pedig a sorok között itt-ott emberek sürgölődnek. Hosszú téli álmából ébresztgetik a gyümölcsöst. Amint a hajnali fagy felenged valamennyire (kemény hidegben ugyanis károsodnának a hajtások), kicsi, könnyű létrákkal, metszőollókkal felszerelve haladnak fától fáig, megszabadítják a meztelen koronákat az elhalt, száraz ágaktól, vadhajtásoktól, s akár valami ügyes fodrászok, már jóelőre megformálják a fácskák eljövendő, nyári lombfrizuráját. A téli időszak legfontosabb munkálata ez a gyümölcsösben, az első és nélkülözhetetlen lépés az elkövetkező évek gazdag termései felé. És éppen ezt az időszakot kell kihasználni, a növények e tavaszi megpezsdülés előtti csendes szendergését, amíg még „fájdalommentes“ a beavatkozás. A fák helyett viszont egyelőre szenvednek az emberek. Igazán foga van ennek az idei télnek. Elgémberedik a láb,mindegyre megdermed a kéz a metszőollón vagy a létra fokán. Ugyancsak gyakran kell toporogni a csontrafagyott földön, összedörzsölni, ütögetni a tenyereket, lehelettel felmelegíteni, hogy folytatni lehessen a munkát. S hoszszú hetek óta így tart ez már, hiszen több mint hetvenötezer gyümölcsfát számlál az érmihályfalvi állami mezőgazdasági vállalat székelyhídi ültetvénye. Idejében kellett elkezdeniük, ha március közepére be akarják fejezni. Harminc-negyven ember dolgozik, s közel negyven fát metszenek meg naponta. Ritkán hiányzik „kedvencei“ köréből Fehér János mérnök is. Akár jó szülő szunnyadó gyermekét, olyan féltő gonddal ügyeli ezernyi ezer csemetéjét. — Eddig még elégedettek lehetünk — magyarázza —, jól telelnek a gyümölcsfák. A hajtások és a termőrügyek jóval fejlettebbek, egészségesebbek, mint tavaly ilyenkor. A múlt évi bőséges csapadéknak köszönhetően több a hajtás, több a metszők gondja is. S hóban, csapadékban most sem fukar a természet. Bizakodva nézhetünk a tavasz elé, s reméljük, akárcsak az elmúlt években, az idén is sikerül számottevően túlszárnyalnunk 1740 tonnás tervünket. Elmondta még, hogy mintegy tíz éve kezdték el a kétszáz hektáros intenzív barackos (száz hektár ugyanis klasszikus ültetésű vegyes gyümölcsös) telepítését. A tizenöt millió lejes befektetés az eltelt évtized során már csupán a terven felüli jövedelemből megtérült. A hetvenes évek elején elért rekordtermések után, egyes parcellák hozama most már hanyatlóban van. A következő években fokozatosan megkezdik az újratelepítést. A metszéssel párhuzamosan dolgoznak a trágyaszóró gépek. Akárcsak tavaly, az idén mintegy hetven-nyolcvan hektárt trágyáznak meg, s így háromévenként az egész területen felújítják a talaj tápanyagkészletét. A foszfor- és káliumtartalmú műtrágyát még az őszi hónapokban kiszórták. A nitrogéntartalmú vegyianyagok viszont hóolvadás után kerülnek ki a földekre. Ezekben a napokban fejezték be a gépek javítását, felülvizsgálását a farmon. Ellenőrzik az öntözőberendezést, az ültetvényt behálózó föld alatti csőhálózatot.' ’ — Mint látja, nem holtidény a tél a gyümölcsösben. Akad itt munka elég, minden évszakban — folytatja a farmvezető. — De azért, ha fontossági sorrendet állítunk fel, mégiscsak a fametszés kerül az első helyre. Szakképzett, hozzáértő emberekkel dolgozom. Az évek során számos tanfolyamot tartottunk, s ma már valamennyien jól ismerik a nehéz és bonyolult művelet minden csínját-bínját. A népi egyetem keretében jelenleg is tartunk előadásokat a termelőszövetkezetek dolgozói, de a magángazdák számára is. Az elméleti órákat, gyakorlati bemutatók követik. Hatvan-hetven állandó hallgatónk van. Tervünk az, hogy a következő években a környékbeli termelőszövetkezetek gyümölcstermesztő farmjait versenytársainkká fejlesszük... Igen, nem első ízben hallottam már Fehér mérnök ilyen irányú tevékenységéről, s minden bizonnyal külön cikket érdemelne az az önzetlen igyekezet, amellyel mindent elkövet, hogy a szomszédos falvak, községek ültetvényei a székelyhídi gyümölcsös színvonalára emelkedjenek. Hogy a vidékszerte közismert és elismert Fehér-farm, ne ritkítsa párját, de minél több követőre, vetélytársra találjon Bihar megyében. Jakab Márta ELŐRE — 1976. március 2. BÁNATI TANULSÁGOK (Folytatás az L oldalról) tőlünk: hogyan tudtunk tavaly több mint 8000 kilós szemhozamot elérni 1726 hektár kukoricaföldön? Úgy — mert nincs különösebb „műhelytitkunk“ —, hogy a mélyszántástól a betakarításig mindenféle munkát példásan elvégzünk. Nagy növénysűrűséget biztosítunk, legtöbb táblán tavaly is hektáronként 42—45 000 tőről takaríthattuk be a csöveket. Hasonló szellemben fejtegette, s tette közkinccsé a nagy termések „titkát“ Istarescu Cornel, a nagytopolováci mtsz gépesítési részlegének vezetője is. Kíváncsi érdeklődéssel hallgatta is mindenki azt, hogyan tudtak az elmúlt ötéves tervben átlagosan 4317 kilós búzahozamot ,tavaly''pedig a kukoricánál 8300, a szójánál meg 3103 kilós átlagtermést elérni. A nagytopolováriak csúcshozamainak is a szakszerű, kifogástalan munka a nyitja, az, hogy legalább úgy művelnek meg minden táblát, mint sok más gazdaságban a mintaparcellát. Nem részletezzük itt, hogy a 35—37 centiméteres mélyszántástól kezdve, mi mindennel dédelgették a földet. Egy viszont bizonyos: a szomszédos iktári téesz főmérnökének restelkedéssel kellett beismernie, hogy mennyire elmaradtak a topolováciak mögött, akik kultúránként kétszer, illetve két és félszer többet kihoznak a földből,, mint ők. A LEHETŐSÉGEK SZINTJÉN közeli szomszédok nagyon távol esnek egymástól, ha más-másképpen gazdálkodnak. Nemcsak a kukorica, hanem a cukorrépa, a bab, napraforgó és más növény terméshozama esetében is. Hisz a gondos ápolással, jó növénysűrűség biztosításával és más agrotechnikai szabály betartásával sikerült a zsombolyai termelőszövetkezet tagjainak két és félszer annyi babot termeszteniük hektáronként, mint a szomszédos nagyjécsaiaknak. S az ilyen és ehhez hasonló, kirívó terméskülönbségeket szemléltető példákat sorolhatnánk tovább, melyeket sem a vitaindító beszámoló, sem a felszólalók nem rejtettek véka alá. Ellenkezőleg, azt feszegették meggyőző összehasonlításokkal, beszédes tényekkel, miként zárkózhatnak fel a még botladozó gazdaságok, s közelíthetik meg élenjáró szomszédaikat. Az összes lehetőségek kihasználására összpontosult lépten-nyomon a vita, arra, hogy mindenütt szakszerűen, magas agrotechnikai színvonalon kell gazdálkodni, úgy, ahogyan azt a megyei néptanácsok képviselőinek s a municípiumi, városi és községi tanácselnökök kongresszusán is feladatul tűzték. Mert megnövekedtek a feladatok, nagyok az elvárások, hisz ebben az ötéves tervben — az előzőhez képest — kukoricából 63,3, cukorrépából 62,9, napraforgóból pedig 66,6 százalékkal többet kell termeszteni Temes megyében. Kukoricából már az idén 3780, cukorrépából pedig 29 000 kilós hozamot kell megyei átlagban elérni. Ennek, a nagyobb terméseket elérő lehetőségek, a tanulságok és a felelősségteljes tennivalók tudatában térhettek haza a tanácskozásról és láthatnak munkához a tavaszi vetési kampányban a gazdaságvezetők és szakemberek egyaránt. Azzal a jogos igényből fakadó elhatározással, hogy ez az év a bizonyítás, az előrelépés esztendeje kell legyen minden gazdaságban. AZ ERDŐÁLLOMÁNY MEGŐRZÉSÉNEK ÉS FEJLESZTÉSÉNEK HARMINCÖT ÉVRE SZÓLÓ INTÉZKEDÉSI PROGRAMJA ÓVNI A FÁT, AZ ERDŐT Sorozatunkban ezúttal azokról a kérdésekről beszélgettünk el SÁRKÁNY MIKLÓS elvtárssal, a Hargita megyei erdészeti felügyelőség vezetőjével, amelyek lényegében a fokozott erdővédelmet szolgálják ... — Először is talán azt kellene hangsúlyoznunk, hogy a hosszú távú programtervezet egységes szemléletet ír elő az erdőgazdálkodásban, függetlenül attól, hogy állami, vagy éppen községi erdőről van szó... Következésképpen kegyetlenfát sem szabad hírig-,ni“az erdészeti szervektagja és beleegyezése nélkül'.'' Minden fának megvan a rendeltetése, szerepe, ezért az erdészeti szervek illetékesek dönteni a felhasználásban ... Szorosan kapcsolódik e problémához az az intézkedés is, hogy, a mostani gyakorlattól eltérően, a községi tulajdonban lévő erdők szakszemélyzete az erdészeti hivatal területi egységeinek is alá lesznek rendelve. Így megelőzhető a párhuzamosság, illetve a törvények eltérő értelmezése, és egyforma igényességgel léphetünk fel mindazokkal szemben, akik nem tartják tiszteletben a program előírásait. — E vonatkozásban konkrét előírásokat is tartalmaz a program. — Az erdővédelem közügy, minden állampolgár ügye. Közösen kell tehát fellépnünk azokkal szemben, akik kárt okoznak az erdőkben, fát tulajdonítanak el, vagy figyelmetlenséggel kárt okoznak az erdőkben. A programtervezet tételesen is meghatározza az erdészeti szervek és a közbiztonsági szervek jobb együttműködésének teendőit, és e vonatkozásban nyilván fokozott mértékben támaszkodnunk kell a néptanácsokra és az állampolgárokra is. Sajnos, még jelen pillanatban is igen sok a kihágás, megyei viszonylatban is gondot okoznak az ismétlődő szabálysértések, ami ellen közös összefogással kell fellépnünk. Az ellenőrzések színvonalának javítása nyilván feltételezi az erdőőri tevékenység színvonalának emelését, a tájékoztatás javítását is... — Valóban nagy feladat hárul a szakszemélyzetre. Ezen belül is a programtervezet úgy intézkedik, hogy fokozatosan el kell jutnunk oda — 1990-ig —, hogy az erdőőrök és mesterek ne legyenek vendégekért, általuk őrzött erdőkből, h hanem ott is éljenek, fram fót hozni kell díjú erdészlakások építését, bővítését, hogy fokozatosan megteremtődjenek a feltételek e követelmény teljesítésére. Itt megemlíthetem, hogy Hargita megyében jól állunk e tekintetben, igen nagyszámú lakás épült az erdőinkben és az idén is tovább bővítjük a lakásalapunkat. Folyamatban van ugyanakkor — és erre is konkrét feladatokat állapít meg a hosszútávú program — a távközlési feltételek biztosítása. S itt újból a saját példánknál maradva, már az idén egyes erdőgondnokságokat rádiótelefonnal szerelünk fel — az akciót nyilván az elkövetkező években országszerte általánosítják —, ami feltételeket nyújt az operativitásra, különösen az erdőtüzek esetében, de minden más olyan vonatkozásban is, ami kapcsolatos az erdővédelemmel. — Az ötödik fejezet előirányzatai között szerepel az erdészeti szervek fokozott ellenőrzési kötelessége az új erdősítéseknél, éppen úgy, mint a kitermeléseknél ... — Igen, éppen a programtervezet előző fejezeteiben meghatározott célok elérése érdekében, minden esetben kötelező az erdészeti szervek ajánlását kérni az esedékes erdősítéseknél. A vágtereken fokozottabb mértékben kell ellenőriznünk a kitermelési határidők betartását és a kitermelés szakmai követelményeinek alkalmazását. Mindkét kérdés szoros összefüggésben van e területek újraerdősítésével, a határidők be nem tartása (amire gyakorta volt eddig példa) hátráltatja az új erdősítéseket is, s ugyanez vonatkozik a szakmai előírások betartására is ... — Az ötödik fejezet intézkedik a gatter-kérdésben is, amely sok vitára, panaszra adott okot az eddigiekben »sz. «iw. —. Igen, 3 progi^||íizervezet meghatározza azt, hogy e kérdésben egy szabályozó rendeletet kell kiadni, amely részletesen előirányozza a gatterek jobb működésének feltételeit. Itt, mindenekelőtt a termelőszövetkezetek használatában lévő gatterek működéséről van szó, s valóban rendet is kell teremteni e téren, hiszen sok probléma vetődött már fel. — Hargita megyében is megvitatták az erdőgazdálkodás megyei programját, milyen új javaslatokkal bővült a terv? — A képviselők egyetértettek a megyei programmal és támogatásukról biztosítottak az előírások gyakorlati alkalmazásában. Meg kell említenem viszont, hogy jelentős vállalás hangzott el. Megyei szinten az idei erdősítési előirányzat 500 hektárral való túlszárnyalására tettünk ígéretet. Mindez nagy kötelességet ró az erdészeti szervekre, az állampolgárokra. Az erdősítéshez szükséges csemeteszám rendelkezésünkre áll, megfelelő tervek is készültek, lényegében tehát a széldöntéses területek mielőbbi felszabadításától és a telepítésre való előkészítéstől függ, mikorra is teljesítjük a vállalást ... Flóra Gábor A POLITIKAI NEVELÉS ÉS KULTÚRA KONGRESSZUSA JEGYÉBEN A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK OKTATÁSA A BRASSÓi cigibearumban Immár Brassó-szerte ismertté tette magát az Unirea líceum társadalomtudományi kabinetje, hiszen nemcsak az illető tudományok leckéit tartják meg itt, de előszeretettel veszik igénybe a minden szempontból korszerű, jól felszerelt kabinetet a népi egyetem hallgatói, a különböző politikai rendezvények részvevői is, hiszen megtalálni itt számos eszközt, ami az előadások, kerekasztal értekezletek, viták érzékletessé, érthetővé és oktató-nevelő szempontból hatékonnyá tételéhez szükséges. A társadalomtudományi kabinet azonban elsősorban a líceumé, olyannyira sajátja, hogy a szemléltető eszközök, grafikonok, térképek, táblák stb. jórészét maguk a diákok készítették, a nappali és az esti tagozat tanulóinak egyaránt érdeme ez a kitűnően felszerelt kabinet. Amint azt Csiky György aligazgató elmondotta, a szaktanárok a legmesszebbmenően kihasználják a kabinet adottságait, úgy állították öszsze az órarendet, hogy a társadalomtudományi oktatás itt, ebben a teremben történjék. Az említett vizuális eszközökön kívül a kabinet számos, értékes, korszerű felszereléssel is rendelkezik: négy epidiaszkóppal, egy retroprojektorral, öt diaszkollal, aszpektomattal stb. A vetítőgépet arra is felhasználják, hogy a leckevázlatot „felvetítse“ a tanár, már az óra kezdetén, azzal, hogy nem írja azt a táblára, óra közben időt takarít meg, több ideje marad a rögzítésre, ismétlésre és arra is, hogy az óra kezdetén öthét perces politikai tájékoztatót tartson. Esetenként ezeket a rövid, de átfogó eseményleltárokat maguk a diákok készítik el, aztán a tanár és az osztály segítségével néhány kimagasló bel- és külpolitikai eseményt megbeszélnek. A pártdokumentumokat megjelenésük napján ismertetik a tanulókkal, összenzekben szereplő tények, gondolatok, adatok a lehető legrövidebb időn belül bekerülnek a szemléltető eszközök tárába. El kell mondanunk azt is, hogy akárcsak az iskola más szaklaboratóriumában, itt a társadalomtudományi kabinetben is a lehető legcélszerűbben rendezték el a szemléltető eszközöket. A kabinet mellett egy kis helyiségben tematikák szerint besorolva függenek a táblák, térképek, grafikonok stb., mind a tanárok, mind a tanulók könnyen tájékozódnak, óra előtt kiválogathatják mindazt, amire szükségük lehet, akár történelem, akár filozófia, politikai gazdaságtan stb. lesz a „lecke“. Amit tehát elsősorban hangsúlyozni szeretnénk ennek az iskolai társadalomtudományi kabinetnek a szerepéről az az, hogy állandóan felújított anyaggal, a lehető legnagyobb hatékonysággal járul hozzá az oktató-nevelő munkához, tehát felszerelése, vizuális anyaga nem öncélú, hanem jelentősen elősegíti a tanultak megértését és elmélyítését. Mint tudjuk, az oktató-nevelő munkában nagy szerepe van az ellenőrzésnek, nemcsak didaktikai szempontból szükséges ez, de az életre való felkészítés átfogó tennivalóinak is fontos tartozéka. A brassói Unirea líceumban a társadalomtudományokat oktató szaktanárok bevezették azt a módszert, hogy az összefoglaló leckéknél az ismeretek megértését, elmélyítését, a gondolkozásra késztetést ösztönözzék elsősorban, így született meg a tesztek használatának ötlete. A jól ismert rögtönzések, extemporálék helyett a tanulók hét-nyolc kérdésből álló tesztpróbát tesznek, a kérdések öszszeállítása után több munkát — és tegyük hozzá — pszichológiai, szociológiai stb. módszertani ismereteket is igényel a tanár részéről, de az így kapott eredmény átfogóbban tükrözi a tanulónak nemcsak az ismeretraktározó képességét, szorgalmát stb., de azt is, hogy mennyire képes befogadni az azokból származó tanulságokat. Úgy véljük, ennek a módszernek az alkalmazása nemcsak az illető tudományágak oktatása szempontjából hasznos, de gyakorlati szempontból is az, mert hozzászoktatja a tanulót a teszteléshez, amelyet immár sok helyen alkalmaznak a különböző vizsgákon. •Xtra.jf Vigct «.US* -A?'!tesztek eketR^r^i'^&TtSr'“0 csak a különböző'" tantárgyak tanulmányi eredményei... az Unirea líceum volt tanulóinak szakmai és társadalmi beilleszkedése nagyvonalakban igazolja azt, hogy oktatási hálózatunknak ezen a láncszemén hatékony munkát végeznek az ifjúságnak az életre való felkészítésében, a politikai és honpolgári nevelésben. Nilgesz Edit RENDEZVÉNYEK Az utóbbi napok folyamán csaknem száz Délj megyei helységben rendeztek politikai és kulturális-nevelő akciókat a politikai nevelés és a kultúra küszöbön álló kongresszusának szellemében. A calafati művelődési házban craiovai egyetemi tanerők közreműködésével vitát tartottak az értelmiség szerepéről a tömegek szocialista tudatának alakításában és fejlesztésében, a leói és zánoagai művelődési otthonokban szimpozion zajlott le az állattenyésztés jelenlegi és távlati problémáiról, a bulzetti-i fiatalok pedig vitát rendeztek A fiatalság a hazai forradalmi átalakulások aktív részvevője témakörrel. A Hargita megyei Siménfalván, Fenyéden, Újszékelyen, Lövétén, Szentdomokoson, Pálfalván, Bisboron, Ditróban és Galócáson több mint 1500 műkedvelő részvételével kulturális és folklórelőadások sorozatára került sor. A Craiova municípiumi művelődési házban vita zajlott le a román amatőr filmművészet fejlődéséről. Bár-estien szimpoziont tartottak ama harc kapcsán, amelyet az RKP vívott a hazai munkásosztály politikai hatalomra juttatásáért. Vasárnap ért véget a calafati kulturális dekád, amelyet a városi pártbizottság szervezett a politikai nevelés és a kultúra kongresszusának jegyében. Ennek keretében szimpozionokat tartottak Calafat a műszaki-tudományos forradalom ötéves tervében és az RKP harca a népi hatalom beiktatásáért témakörrel, vitákat és expozékat tartottak a calafatiak hősiességéről, a nemzeti függetlenség kivívásáért folytatott harcban, kiállításokat mutattak be, kulturális-művészeti és zenei vetélkedőket, számos előadást tartottak. A Prahova, Dimbovita és Buzau megyei kulturális létesítményekben is számos rendezvényre — expozéra, vitára, versenyre stb. — került sor vasárnap. Fiatalok és tanulók csoportjai történelmi, művészeti és kulturális múzeumokat tekintettek meg. Gyulafehérváron vasárnap tartották meg az abrudbányai, kudzsiri, zalatnai, sebesi stb. kulturális létesítmények színjátszó csoportjainak zónai versenyét. A székás-veresegyházai kultúrotthonban a hosszútelki, springi, románbükkösi és a helybeli műkedvelő együttesek, színjátszócsoportok és versmondók versenyének községközi szakaszára került sor. Ugyancsak a kongresszus szellemében látta vendégül a múlt hét végén a szakszervezetek nagyváradi művelődési háza a témás tánc fesztiváljának zárószakaszát. Az ország 12 megyéjének több mint 40 műkedvelő együttesét képviselő 1000 résztvevő csaknem 50 előadást tartott, felelevenítve népünk, a romániai munkásosztály harci múltját, jelképesen szemléltetve a napjainkban elért eredményeket, a mai román falu arculatát, az egyetemes békéért vívott harcot. TERMELÉSSZERVEZÉS A HELYI IPARBAN TÁVOLSÁGOK ERDŐD ÉS SZATMÁR KÖZÖTT Idestova húsz esztendeje, hogy Erdőd főutcáján tizenhét asztalos találkát adott egymásnak. Azon a reggelen a község történelmében új lapot nyitottak — az iparosítás fejezetét. Beindult a bútorgyártó műhely. Még nem tudom, hogy ebből a két évtizedes munkából, örömökből és gondokból mi kerül majd be abba a monográfiába, amit a következő hónapokban szándékszanak megírni a gyár krónikásai. De hiszem, hogy egy adat feltétlenül ott szerepel majd: össztermelésük értéke, csupán az utóbbi tíz esztendőben megötszöröződött. S nyilván az is: több mint háromszázan keresik ma már itt a kenyerüket. Az induláskor oly szerény kis szövetkezeti műhelyből a kiváló szakember-keret szép lassan helyiipari érdekeltségű bútorgyárrá fejlesztette Erdőd első ipari egységét. A Szatmár megyei helyiipari vállalat községi egységei közül most már ők kerültek az első helyre. Tavaly „áttörték“ az induláskor elképzelhetetlenül magasnak ítélt árutermelési szintet: meghaladták a húszmillió lejt, 430 ezer lejjel „vertek rá“ az előirányzatra, hogy ezt megvalósíthassák. Idén már a tervük is fölötte van a 22 milliónak! Ennek kereken a felét exportra szánják, két és félmillió lej értékű bútorral többet, mint az elmúlt esztendőben. Hogy ez mennyi árut jelent? Tavaly csak székekkel több mint 60 vagont raktak meg, a Nova típusú bútorból pedig közel 1700 garnitúrát küldtek a kereskedelemnek. Idén tehát mintegy száz vagonra lesz szükségük ahhoz, hogy termékeiket elszállíthassák. Ám ide — az ünneprontás szándéka nélkül! — egy kérdőjel kívánkozik: kik lesznek a címzettek? Erre mindenekelőtt a részleg dolgozói és vezetői kíváncsiak, lévén, hogy ezidáig jómaguk sem tudják, hogy kinek mit kell gyártaniuk 1976-ban! Ij Soimosan Nicolae, a pártalapszervezet titkára így fogalmazott : „Tavaly ilyenkor sokkal jobban álltunk a szerződések megkötésével. A megyei vállalat hatáskörébe tartozó kérdés“. Adva van a dolgos munkaközösség, olyan szakember kollektíva, amelyért városon versengenének a bútorgyáriak: Lödli András, Komcutan Mihai, Szilágyi András, Schaffner Antal, Kürtös Tibor, Gittinger Terézia, Petuker Antal, Nistor Georgeta, Reszler Antal, Teschler Kornélia, Bumb Mihai... és mit termelnek, jobb híján? Négy-öt féle széket, s hosszú évek óta egyetlen bútorgarnitúrát. Mégis kihozták a húszmillión felüli árutermelést. Időztem a műhelyekben, a bútorgyártók között, láttam, amint a durva csiszolópapír után citlinggel (simítópenge) bajlódnak, a gépműhelyben kézzel végzik a fűrészfoghajtogatást, a lyukfúrást egyenként készítik. Véleményeket rögzítettem. Lödli András gépház-csoportvezető: ,,A fűrészfoghajtogatáshoz egy kisebb gép kellene, mások kaptak is. De így, bármennyire is odafigyel az ember, a fogakat nem hajlíthatja egyenletesen. Érdes, egyenetlen marad a vágási felület, sokat kell rádolgozni, sok dörzspapírt elhasználni.“ Bauer András, váltásvezető mester: „Több lyukfúrógép kellene. Volt egy olyan gépünk, amelyik egyszerre öt lyukat fúrt, de vissza is vitték Szatmárra. Mi ráérünk itt bajlódni. .. (?)“ Aránytalanul több időbe kerül Erdődön egy szék elkészítése, mint mondjuk Nagykárolyban, a Krasznában, a szatmári részlegről nem is beszélve. Több időbe kerül, de legalább minőségileg kifogástalan. Minden munkás padján egy krétát láttam, végül Szenes József csiszolótól megkérdeztem: mire szolgál? „A krétát azért kaptuk, hogyha valahol bármilyen kicsi hibát látunk, jelezzük be. Nekünk nem szabad a hibát kijavítani, arra van külön szakember. De ezzel a jelzéssel az ő munkáján is könnyítünk, mert csak a két vonal között kell hogy keresse a hibát.“ Ma hány vonalat húzott? „Mindjárt vége a munkaidőnek, eddig nyolc hibát észleltem. Általában szálkahibákat találtam, amit néhány simítással rendbe lehet hozni.“ Bauer András mestert kérdeztem meg: egy széklába hányan ellenőriznek? „Ahánynak a kezén keresztül megy, az mind ellenőrzi. A leszabástól a kész termék csomagolásáig tizenkét kézen megy át.“ Ezen a részlegen évek óta nincs visszautasított áru, minőségi elmarasztalás jogcímén. Pedig a termelés megszervezése nem is olyan egyszerű. Szatmárról kapják a nyersanyagot, deszkát, PAL- lemezt, egyebeket. Erdődön leszabják, merevítik. Utána autóra, irány vissza, Szatmár. Ott csiszolják, rápréselik a furnírt, vissza Erdődre. Csiszolás, pucolás, színezés, pácolás, aztán ismét autóra. Szatmáron ráöntik a lakkot, Erdődről bemegy egy ember, hogy utána lecsiszolja. Visszajönnek Erdődre, itt kifényezik, összeszerelik, csomagolják és irány az állomás, néha összesen 50 kilométer. Soimolan Nicolae, a pártalapszervezet titkára azt mondja: „Négy alapgép kellene ahoz, hogy bármilyen bútort gyárthassunk: lakköntőgép, hidraulikus prés, petróleumos csiszoló, hengercsiszoló. Mert nincs, a bútorgarnitúrákhoz szükséges nagyobb darabokat csak Szatmáron tudjuk elkészíteni, illetve hát így közösen. .. megjártatva. De ha ezek a gépek itt is lennének, a jelenlegi termékeinkkel nem tudnánk kihasználni.“ A kör csak látszólag zárul be. Erdőd ebben az ötéves tervben városi rangra pályázik. De hogy ezt el is nyerje, ipari fejlődésének is el kell érnie a megfelelő színvonalat. És ebben a helyiipari bútorgyárra nem kis feladat hárul. A megyei helyiipari vállalatnak meg kell találnia a megoldást ahhoz, hogy a termelés, a munka megszervezése, a gazdasági hatékonyság a lehető legjobban szolgálja Erdőd és a megye érdekeit. Bencze Cs. Attila 3. TÁVIRATOK A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága üdvözlő táviratot intézett a Mongol Forradalmi Néppárt Központi Bizottságához a párt megalakulásának 55. évfordulója alkalmából. Manea Manescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság kormányának első minisztere táviratban gratulált Fam Van Dong elvtársnak, Vietnam Demokratikus Köztársaság kormánya első miniszterének 70. születésnapja alkalmából. Jorge Fernandez Maldonado Solari hadosztályparancsnok, Peru Köztársaság miniszterelnöke, hadügyminiszter, a szárazföldi csapatok főparancsnoka táviratban köszönte meg Manea Manescunak, a kormány első miniszterének a tisztségei átvétele alkalmából kapott jókívánságokat. KÖZÉLETI HÍREK Visszaérkezett a fővárosba Gheorghe Oprea elvtárs, a kormány első miniszterének helyettese, aki Andrej Marinénak, a Szlovénia SZK Végrehajtó Tanácsa elnökének és Bogoljub Nedeljkovicsnak, Kosovo Szocialista Autonóm Tartomány Végrehajtó Tanácsa elnökének a meghí★ Belgrádban a román kormány első miniszterének helyettesét Milorad Birovicev, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja, a Szövetségi Társadalomtervezési Bizottság elnöke, a román-jugoszláv gazdasági együttműködési vegylei-Bukarestben befejezte munkáját a román-líbiai gazdasági és műszaki együttműködési vegyes kormánybizottság harmadik ülésszaka. A két delegáció megelégedését fejezte ki afölött, hogy a két ország közötti gazdasági kapcsolatok a Nicolae Ceausescu, Románia Szocialista Köztársaság elnöke Líbiában tett látogatása alkalmából létrejött megállapodások és egyezmények gyakorlatba ültetésének eredményeként pozitívan fejlődtek. A munkálatok végén Ion Pafan, a kormány első miniszterének helyettese, külkereskedelmi és nemzetközi gazdasági együttműködési miniszter és Ezzeddin El Mabrouk líbiai Az Agerpres vezetőségének a meghívására országunkban tartózkodó Pero Ivacsics, a Tanjug hírügynökség vezérigazgatója megbeszéléseket folytatott a két hírügynökség közötti baráti együttműködés fejlesztéséről. A vendég találkozott még a Scinteia újság vezetőségével, megbeszélést folytatott a Külügyminisztériumban és ellátogatott a Stefan Gheorghiu Ion Ionea hadseregtábornok, Románia Szocialista Köztársaság honvédelmi mártiskötében a Német DK BioMferP8 néphadserege megalakuásának XX. évfordulója alkal-Nicolae Tone, a tirgovintei mezőgazdasági termelőszövetkezet elnöke és Jang Miang Szul, a Koreai NDK bukaresti ideiglenes ügyvivője a tirgovintei szövetkezeti parasztok gyűlésén előadást tartott Kim Ir Szon elvtárs A Koreai NDK-beli szocialista falvak problémáira vonatkozó tézivására látogatást tett Jugoszláviában. Üdvözlésére az Otopeni repülőtéren megjelent Ioan Avram gépipari miniszter és a Külügyminisztérium több főtisztviselője. Ott volt Petar Dodik, Jugoszlávia bukaresti nagykövete. ★zottság jugoszláv elnöke és több más jugoszláv hivatalos személy búcsúztatta. Jelen volt Virgil Cazacu, " országunk jugoszláviai nagy-, követe és a nagykövetség több tagja, kőolajipari miniszter, a bi* •' * zottság társelnökei jegyzőkönyvet írtak alá, amely kijelöli a két kormány további" intézkedéseit újabb együttműködési akciók megvalósítása érdekében a kőolajipar, az építőipar, a mezőgazdaság és a közlekedés terén, valamint más közös érdekű területeken. A dokumentum egyben előirányozza a Románia és Líbia közötti kereskedelmi cserék bővítését és változatossá tételét. Az aláírásnál jelen voltak a két delegáció tagjai, valamint Nicolae Veres, Románia tripoli nagykövete és Yahia Zakaria Al-Mukadami, Líbia bukaresti nagykövete, Akadémia Újságíró Fakultására. A Tanjug vezérigazgatóját fogadta Cornel Burtíca elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, a KB titkára. A fogadáson részt vett Ion Margineanu, az Agerpres vezérigazgatója,. Jelen volt Petar Dodik, Ju- . goszlávia SZSZK bukaresti, nagykövete. mából üdvözlő táviratot in-'' tézett Heinz Hoffmann had-' iségrábMSHhoz, a Német'.' :U.e!oe?igíiius * Köztársaság honvédelmi miniszteréhez. sek című, ezelőtt 12 évvel megjelent munkája kapcsán. A részvevők a továbbiakban Koreai NDK-beli mezőgazdasági termelőszövetkezetek és farmok életét és tevékenységét szemléltető fényképkiállítást tekintettek meg. Ezt követően játékfilmet vetítettek. AJÁN DEKÁJÁNLATAIN K a Mártisor dekádjára Az állami kereskedelem szaküzleteiben gazdag választékban talál • TÁSKÁKAT • KÖTÖTT- ÉS KÉSZRUHAÁRUT • ÖVEKET • KESZTYŰKET • ESERNYŐKET • NYAKSÁLAKAT, STB., MELYEKBŐL KEDVÉRE VÁLOGATHAT MÁRTISORT (9747)