Előre, 1976. június (30. évfolyam, 8877-8902. szám)

1976-06-01 / 8877. szám

A Szocialista Egységfront Országos Tanácsának napilapja A POLITIKAI NEVELÉS ÉS A SZOCIALISTA KULTÚRA KONGRESSZUSA JEGYÉBEN A KÖNYVTÁR ÉS AZ ISKOLA ÖSSZEFOGÁSÁVAL - AZ OLVASÓ IFJÚSÁGÉRT KEREKASZTAL-MEGBESZÉLÉS NAGYVÁRADON Kötelességünk széles szellemi látókörrel ren­delkező ifjúságot nevelni és felvértezni mindaz­zal, amit az emberiség mint legjobbat a megis­merés területén alkotott, felvértezni az egyete­mes tudomány legújabb vívmányaival.“ NICOLAE CEAUSESCU A Bihar megyei szocialista művelődési és nevelési bizottság támo­gatásával, a hároméves pedagógiai főiskola közreműködésével a me­gyei könyvtár szervezésében kétnapos könyvtártudományi szimpo­­zionra került sor Nagyváradon Könyvtár és iskola címmel. A tudomá­nyos rendezvényen — mely szakosztályonként végezte munkáját —­ részt vettek a főváros, valamint az ország számos megyéjének könyv­tári szakemberei, bibliográfusok, a megyei szocialista művelődési és nevelési bizottságok képviselői, főiskolai, középiskolai és általános iskolai tanárok, a Bihar megyei városi könyvtárak vezetői,­­valamint a pedagógiai főiskolán tanuló diákok. A szakosztályokon mintegy negyven szerző harminc, tudományos igénnyel megírt tanulmányát terjesztették elő és vitatták meg. Hadd jegyezzük meg, hogy az utóbbi időben sorrendben a harmadik ilyen tudományos igényű és országos jelentőségű rendezvénye ez a váradi könyvtárnak, amely ez­­alkalommal is tanúbizonyságát adta annak, hogy erőfeszítéseket tesz az olvasómozgalom fellendítéséért, a tömegek könyvvel történő szo­­cialista neveléséért. Általános konklúzióként hangzott el az eszme­cseréken, hogy az olvasómozgalom fellendítéséért, a könyvnek a szo­cialista tudatformáló munkában betöltött szerepe növelésének egyik kulcsfontosságú kérdése: az olvasóvá­ nevelés a legfiatalabb kortól, az I—IV. osztályos életkortól, ami függvénye annak, hogy minden típusú könyvtár és az oktatási-nevelési intézmények között még szo­rosabb és még sokoldalúbb együttműködés jöjjön létre. A tudományos szimpozion befejezése után kerekasztal-megbe­­szélésre kértük fel az értekezlet néhány résztvevőjét, hogy nyilatkoz­zanak a következő kérdésekkel kapcsolatban: — HOGYAN ÉRTÉKELIK A NAGYVÁRADON MEGTARTOTT TU­DOMÁNYOS ÜLÉSSZAK JELENTŐSÉGÉT AZ ORSZÁGOS OLVASÓ­­MOZGALOM SZEMPONTJÁBÓL? — MILYEN ALAPVETŐ TANULSÁ­GOT VONTAK LE AZ ELŐTERJESZTETT DOLGOZATOKBÓL ÉS AZ ESZMECSERÉKBŐL? TUDOR NEDELCEA bibliográfus, Craiova, a Dolj megyei könyvtár igazgatója: — Rendkívül nagyra értéke­lem a váradi könyvtár kezdemé­nyezését. Azt hiszem, nem téve­dek, ha azt mondom, könyvtár­­tudományi szakirodalmunk gaz­dagodásához járult hozzá ez a tudományos ülésszak. Igen sok kiváló szakember által előter­jesztett tanulmány címét említ­hetném meg, hadd hivatkozzam azonban azokra a dolgozatokra, amelyeket úgymond kezdő, a nevelő munkára most készülő szakemberek, a pedagógiai főis­kola hallgatói mutattak be. Kü­lönösen megragadta a figyelme­met az a tény, hogy ezek a várg­radi tanárjelöltek szociológiai megalapozottsággal nyúlnak a kérdésekhez, vagyis az életből, az iskolai gyakorlatból merí­tik anyagukat, ebből vonnak le előremutató tanulságokat. Na­gyon érdekes és tanulságos volt például az a szociológiai vizsgálódás, mely a tan­könyvekbe iktatott verseknek — s általában a költészetnek — a fiatalokra gyakorolt hatását, világnézeti, érzelmi fejlődésük kérdéseit elemezte. S a szak­­irodalomban országos viszony­latban példamutató kezdemé­nyezésnek számít az I—IV. osz­tályos gyerek házi könyvtárai­ról szóló tanulmány. ...Gazdag volt ez az ülésszak figyelmez­tető tanulságokban, melyek konkrét tennivalók elé állítanak valamennyiünket. Az egyik kér­dés, melyre gyakorlattal, ne­velő munkával válaszolnunk kell: miért szakad meg a kap­csolat elég nagy számú isko­lás-olvasó és könyvtár között, miután az iskolás-olvasó befe­jezte tanulmányait? Arra fi­gyelmeztet ez a jelenség, hogy már az iskolai­ években kell jobbára tudatosítanunk a fiata­lokban, hogy az élet — szün­telen tanulás. A tanulás — s így az olvasás —­­ folyamata nem szakadhat meg a diploma megszerzésével; a rohamos fej­lődés a társadalmi-gazdasági élet összes területein igényli a Bölöni Sándor (Folytatása a 3. oldalon) SZÉNABETAKARÍTÁS ELŐTT MUNKATÁRSUNK JELENTI HARGITA MEGYÉBŐL Elsietett témafelvetésnek tűnhet Hargita megyei vi­szonylatban már most a szé­nabetakarításról szólni, május utolsó napjaiban ugyanis vál­tozatlanul a répakapálás köti le az erőket, ezen belül is kisebb sikernek számít az első „gyomnemzedékkel“ való meg­birkózás, ám ezúttal szussza­­násnyi pihenőre sem maradt idő, hiszen a réparitkítás ez­rével kéri a munkáskezeket... Bárhogyan is alakul viszont e napokban a teljesítmény — s remélhetőleg jól alakul, hi­szen az utóbbi napok növekvő üteme csupa ígéret — június első fele már e vidéken is részben a betakarításé. A közeli napokban a Ke­resztúr környéki övezetben már minden bizonnyal vágni lehet a pillangósok első ter­mését, és nemsokára silóznni kell a takarmányrozsot is. Az új szezonfeladat beköszöntése új gondokat­ is fölvet, a kaszá­lás pedig közismerten a legne­hezebb idényteendők egyike. Hargita megyében különös próbatételt jelent a sok ta­karmány begyűjtése, minthogy rövid idő alatt több mint száz­ezer hektárt kell lekaszálni. A megyei szakigazgatóság e­­zúttal­­is komoly hozzáállással készítette el a kaszálási me­netrendet. Az akció sikere egy fejlődő és egyre jelentő­sebb szerepet betöltő üzemág — az állattenyésztés — ered­ményességét határozza meg, méghozzá hosszú távon. Úgy is fogalmazhatnánk talán, hogy a kaszálásszervezés az év leg­jelentősebb akcióinak egyike. De vajon lépést tart-e a szer­vezés a növekvő igényekkel? Elsietett válasz lenne most a kérdésre igennel vagy nem­mel felelni. Az elképzelések helyesek! Az idén például kö­zelebb kerül a megvalósítás­hoz a fokozatos betakarítás. A tervek szerint a pillangó­sok és a réti széna betakarítá­sában a gépeké lesz a döntő szó, hangsúlyt helyezve a mo­dern betakarítási módszerek­re. A szenázs Hargita megyé­ben is bizonyított, a jó siló érté­két sem lehet elvitatni, és szük­ség van a rétek vitamindús szénájára is. Csak éppen a modern betakarítási mód­szereket­ modern munkaszer­vezés kell hogy kiegé­szítse. A kiskapacitású szállító kocsik, olykor szekerek csak arra jók, hogy torlódást okoz­zanak és a fogatkihasználás lehetőségét is megkérdőjelez­zék. A másik probléma megol­dása a kapások helytállásától függ. Az idén objektív okok következtében bizony megké­sett a vetés, a szokottnál is jobban összetorlódnak a teen­dők. Márpedig a tavaly is előfordult, hogy a Homoród mente nem egy gazdaságában azért fizetett gyengébben a kukorica és a répa, mert a szénabetakarítás beköszönté­sével szerszámot cseréltek a kapások. Amire nyilván szük­ség is volt, a beteleltetés si­kere igényelte ezt. Szükség van azonban a kukoricára is, a cukorrépára is. Most a nö­vényápolás menetén kellene gyorsítani. Hogy miként? Semmi esetre sem a jó munka árán. A megye sok gazdaságában szép eredményt értek el az ingázó munkások bevonásában, talán azért is, mert emberileg és nem parag­rafusok alapján közelítették meg a problémát. A lehetőség máshol is adott. Még ott is, ahol viszonylag nagyobb tá­volságra ingáznak a munká­sok és később érkeznek haza. A lényeg: a falu minden lehető munkaerőforrását most a nö­vényápolás befejezésére kell összpontosítani. Flóra Gábor CRAIOVAI TRAKTORGYÁRTÓK KÖZÖTT A­z Electroputere mellett, amelynek tőszomszéd­ja, eltörpül a craiovai November 7 mezőgazdasági gépgyár. Valahogy úgy arány­lanak a méretek, mint a vil­lanymozdony és a TIH—445- ös kistraktor. Ám ez a mérce csak a látszaté — a helytál­­­­lésé, a munkáé semmivel sem marad a nagy óriás mögött. Mikor ott jártunk, az 500. gyártási számot viselő TIH— 445-ös gördült le a szalagról. Még egy éve sincs, hogy meg­alkották az elsőt... A November 7 gyár három egykori műhelyből született 1952-ben : az 1890-ben ala­pított malomjavító, az 1899- ben indult cséplő- és vető­gép-javító, valamint az 1905- ben nyílt kokszoló fogott össze, hogy közösen többet, jobbat, szükségesebbet dol­gozzanak. S mi lehetett a leg­szükségesebb ? Mezőgazdasá­gi eszközöket, felszereléseket gyártani! A szocialista gaz­dálkodás útját választó pa­rasztság ekét, boronát, vető­gépet kért. — Gyermekeink mesének hiszik, hogy alig három évti­zeddel ezelőtt faekét látni Bencze Cs. Attila (Folytatása a 2. oldalon) A traktorgyár udvarán JÚNIUS 1 -NEMZETKÖZI GYERMEKNAP A JÖVŐ FELELŐSSÉGGEL Az év összes napjai közül egyet, június első napját a világon min­denütt a gyermekeknek szántuk: a nemzetközi gyermeknap az induló életek védelmének, az emberiség boldog jövője biztosításának, a re­mények és álmok megvalósításában, a békében vetett hitünknek ün­nepe. Valahányszor a jövőt fürkésszük, gyermekeinkre gondolunk, amikor róluk esik szó , a felelősségről beszélünk. A magunkéról, a társadaloméról, mindannyiunkéról, akik életet adtunk nekik és akik­nek egyengetjük életútját. A szocialista Románia gyermekei a legmesszebbmenő gondosko­dás közepette, az anya- és gyermekvédelem megannyi védelmező-se­­gítő-óvó tényezője közepette ocsúdnak az életre, hogy aztán alig­­napjaikat, alig­ éveiket egészen a fek­enekorig a leghumánusabb tár­sadalom állampolitikája védelmezze, tegye bőségessé, gazdagabbá, szebbé­­, anyagiakban és szellemiekben. A Román Kommunista Párt Programjának életbeültetésén mun­kálkodva, mi valamennyien, tetteink révén nyilvánítjuk ki szeretetün­­ket és felelősségérzetünket gyermekeink iránt, hiszen a jövő bizton­ságérzete, az egyre tökéletesedő életkörülmények, oktatási és nevelési feltételek, teszik gondtalanná, örömteljessé a haza sokmillió gyerme­kének hétköznapjait és valamennyi ünnepét. GÖRKORCSOL A tízévesforma kislány könnyed, táncos mozdulattal suhant az üzlet bejáratához, talpa alatt görögtek a kari­­kák, finom bedőléssel vette a kanyart, egyik lábát átemelte a küszöbön, s már benn is volt az önkiszolgálóban. Ma­gabiztosan, anélkül, hogy bár­kit is érintett volna, átciká­­i­zott a vásárlók között, odagu­rult a kasszához, megint könnyed bedőléssel kanyaro­dott, s közben jobb karját e­­legánsan begörbítve, felölelt egy kosarat a paksamétából. Besiklott a polcok közé, s menet közben szedte tele a kosarát konzervv­el, mosópor­ral, ásványvízzel ... s ne­kem nem is az villant át az agyamon először, hogy húsz évvel ezelőtt, amikor akkorá­­nyi­­voltam, fehér hollóként emlegették a görkorcsolyát... Hanem az, hogy ha netalán­­tán mégis görkorcsolyával megtalpalt bábuval lépem át egy üzlet ajtaját, micsoda verbális égizivatart zúdítottak volna rám az ott előforduló tisztelt vevők. Minek vonjak le következtetéseket, amikor azt önök is megtehetik? Jobban szeretjük manapság a gyermekeket? Vagy csak el­nézőbbek vagyunk velük szemben...? Nem tudom. Egy azonban bizonyos. Ezek a mai ember­palánták könnyebben, magabiztosabban, otthonosab­ban mozognak a világban, mint mi tettük, azok akik a ko­rai negyvenes évek Junkersek­kel, Messerschmidtekkel és egyéb átok égitaligákkal terhelt mennyboltja alatt születtünk. (Ami, ha jól meggondoljuk, érthető is.) Szeretem bennük ezt a ma­gabiztos otthonosságot és nem irigylem egy cseppet sem. S magamban mindig így hí­vom őket — görkorcsolyások. Ha kinézek a tömblakásom ablakán legalább 40—50 ilyen kis csibészt látok lenn nyü­zsögni a parkolóhelyen, az úttesten, a szűkre szabott játszófelületen. És legalább háromnegyed részük „görin“ gurul. A gyorsuló idő, a tá­guló tér, és a — paradoxális módon, de mégis — zsugoro­dó távolságok e gyerekei már zsenge korukban­­ eljegyezték magukat a közlekedőeszkö­zökkel. övék a jövő, amelyet máris benépesedni látunk jár­művekkel. Amelyekről­ olyan jól esik elgondolni, hogy ta­lán a ,,közlekedés“ eszközei is lesznek, az emberek közöt­ti távolságok megszüntetői, a gyanakvás, az előítéletek le­­­­rombolói..­­. építői is. egy örök­kön jobbulásra képes új vi­lágnak, melynek okos urai e­­zek a mai tízéves görkorcso­lyások lesznek. A múltkor felhívott­ valaki telefonon és megkérdezte, mi az a zaj nálam, amelyet a mikrofonon, fülhallgatón át a dobhártyájára szállított az e­­lektromosság. Nálam csend van, feleltem, megfeledkezve Nemes László (Folytatása a 2. oldalon) XXX. évfolyam 8877. szám 1976. június 1., kedd­i oldal­ára 30 iáni­­ ELŐRE szerkesztősége, Bukarest (7000) Scinteia tér 1. Redactia ELŐRE, Bucuresti (7000) Piaza Spinteii 1. Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02. Előfizetési díj: egy hónapra 8 lej; három hónapra 24 lej; hat hónapra 48 lej; eg­y esztendőre 96 lej. Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, a levélkézbesítők és a lapterjesztők. Reklám- és apróhirdetés a következő címen: Agentia de publicitate ISIAP - Bucuresti, Calea Victoriei nr. 174. Sector 1. BNR RSR. Filiala Sector 1. cont: 645130152. Pentru ELŐRE. Lapunkat külföldre a következő címen lehet megrendelni: ILEXIM — Serviciul export-import presa, Bucuresti, Calea Griviței nr. 64—66 P.O.B. 2001. Telex: 011226 NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS FOGADTA KONSZTANTYIN F. KATUSEV ELVTÁRSAT, az SZKP Központi Bizottságának titkárát Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt fő­titkára május 29-én szomba­ton Snagovon fogadta Konsz­­tantyin F. Katusev elvtársat, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának titkárát, aki az RKP KB meg­hívására baráti látogatást tesz országunkban. A megbeszélésen részt vett Stefan Andrei elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bi­zottságának póttagja, a KB titkára. A vendég kíséretében volt G. A. Kiszeljov, az SZKP KB osztályvezető-helyettese és V. I. Potapov, az SZKP KB szek­torvezetője. A megbeszélés során véle­ménycserét folytattak a Ro­mán Kommunista Párt és a Szovjetunió Kommunista Párt­ja tevékenységéről, s megvizs­gálták a román—szovjet baráti és együttműködési kapcsola­tokra vonatkozó számos kér­dést. Kinyilvánították a közös óhajt, hogy bővítsék a Román Kommunista Párt és a Szov­jetunió Kommunista Pártja közötti, a Románia Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió közötti jó kapcsolatokat abban a meggyőződésben, hogy ez mindenben megfelel a román nép és a szovjet népek érde­keinek, hasznára válik a béke és a szocializmus, a nemzetkö­zi kommunista és munkás­­mozgalom ügyének. A megbeszélésen úgyszintén áttekintették a nemzetközi élet, a kommunista és mun­kásmozgalom aktuális kérdé­seit. Nicolae Ceausescu elvtárs ebéden látta vendégül Konsz­­tantyin F. Katusev elvtársat. A megbeszélés a meleg ba­rátság légkörében folyt le. A KISIPARI SZÖVETKEZETEK KONGRESSZUSÁNAK TÁVIRATA tt RKP KOIPOfíl bimsMhoz, miLM mmcsi Románia Szocialista Köztársaság kisipari szövet­kezeteinek V. kongresszusa — amely az országunk életében mélyreható jelentőségű időszakban, olyan időszakban tartotta meg munkálatait, amikor egész népünk az 1971—1975-ös időszakban elért nagy si­kerek után hozzálátott az új ötéves terv és a XI. pártkongresszuson hozott történelmi jelentőségű határozatok megvalósításához — a több mint 310 000 román, magyar, német és más­ nemzetiségű kisipari szövetkezeti tag nevében kifejezi, igen tisz­telt és szeretett Nicolae Ceausescu elvtors, lelkes csatlakozását és határtalan ragaszkodását­ a Ro­mán Kommunista Párt bel- és külpolitikájához, amely ragyogó példája az általános marxista-le­ninista elvek alkotó és tudományos alkalmazásá­nak. Az üzenet, amelyet a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága, az Államtanács és a kormány nevében hozzánk intézett, tisztelt főtitkár elvtárs, egész munkánk számára rendkívüli jelentőségű programdokumentum. Az ön értékelő szavai és út­mutatásai — a párt- és államvezetőségnek a kisipari szövetkezeti munka fejlesztését és javítását célzó állandó irányító munkáját , és támogatását tükrözve­­, meghatározólag hatottak kongresszu­sunk egész munkájára, amelynek során kifejezésre jutott szervezeteink összes tagjainak egyöntetű el­határozása, hogy erőt nem kímélve megvalósítják a XI. pártkongresszus dokumentumaiból rájuk háruló feladatokat. A kisipari szövetkezetek kongresszusa az ön üze­netében foglalt értékes útmutatások szellemében igényesen és felelősségérzettel megvitatta szerve­zetünk feladatait a nemzetgazdaság rohamos fej­lesztésére, a dolgozók jólétének további emelésére irányuló pártpolitika megvalósításában, s ez alkal­mat nyújtott fontos határozatok elfogadására, ame­lyek a kisipari szövetkezeti tagok szakértelmének és munkaerejének, a rendelkezésünkre álló összes erőforrásoknak a teljesebb hasznosítását eredmé­nyezik a jelenlegi ötéves terv példás teljesítése cél­jából. Azzal az elhatározással, hogy a lakossági szol­gáltatási tevékenységet a modern civilizáció kívá­nalmainak színvonalára emeljük, következetesen azon fogunk munkálkodni, hogy fejlesszük és vál­tozatosabbá tegyük a szolgáltatásokat, javítsuk mi­nőségüket, azoknak a feladatoknak megfelelően, amelyeket az ez irányú programban a párt- és az államvezetőség az 1976—1980-as időszakra kijelölt és amely programot személy szerint az ön útmuta­tásai alapján dolgoztak ki. Ezen az alapon biztosí­tani fogjuk a szolgáltatások volumenének további gyarapítását, hogy értékük, megkétszereződjék, a je­lenlegi ötéves tervben. Nagy súlyt fogunk helyezni a lakosság által különösen igényelt tevékenységek bevezetésére és kiterjesztésére, s egyidejűleg arra törekszünk majd, hogy minél­ jobban átfogjuk a vá­rosok, különösen pedig az új lakónegyedek terü­letét. Tevékenységünk fő iránya a soron következő idő­szakban a lakosság ellátására szánt közfogyasztási javak választéklistájának fejlesztése és bővítése lesz, s a piacalapra szánt áruszállítások az ötéves terv végéig több mint 50 százalékkal fognak növe­kedni 1975-höz viszonyítva. A hozzánk intézett üze­netében foglalt útmutatásokat követve, mélyen tisz­telt főtitkár elvtárs, még kitartóbb erőfeszítéseket teszünk a nők háztartási munkáját megkönnyítő mi­nél több háztartási cikk, bizonyos elektrotechnikai javak tervezésére és előállítására, a konfekció, ci­pők, kötöttáruk, bőrdíszműáruk stb. modell-kollek­­cióinak gazdagítására, hogy kiváló minőségű esz­tétikai-funkcionális jellegzetességekkel és tulajdon­ságokkal rendelkezzenek, maradéktalanul haszno­sítva a helyi erőforrásokat és operatív módon hoz­záidomítva tevékenységünket a lakosság igényei­­hez. Hasonlóképpen következetesen azon fogunk munkálkodni, hogy fokozzuk a kooperációt az ál­lami vállalatokkal, számos alkatrész, géprész és egységrész kivitelezése céljából, s továbbra is eltö­kélten kihasználjuk tervezési és kivitelezési lehető­ségeinket az egységeink ellátásához szükséges fel­szerelések és készülékek házi gyártására, hozzájá­rulva ezzel az import csökkentéséhez. A XI pártkongresszus irányelveinek fényében szüntelenül fejleszteni fogjuk a népművészeti és iparművészeti tárgyak gyártását, hogy egyre na­gyobb mértékben hozzájáruljunk a román folklór régi és gazdag hagyományainak értékesítéséhez. A kisipari szövetkezetek egyre nagyobb mérték­ben fognak hozzájárulni hazánk külkereskedelmi tevékenységéhez és ebből a célból szüntelenül gyarapítani fogjuk exporttermelésünket, a külföldi piacon versenyképes árukat és modelleket állítunk elő, hogy külkereskedelmünk volumene 1980-ban 45 százalékkal meghaladja az előző ötéves terv utolsó esztendejének színvonalát. Egész munkánkban állhatatosan fogunk töreked­ni a gazdasági hatékonyság növelésére, a szövet­kezetek szervezeti, gazdasági és pénzügyi megerő­sítésére, a közvagyon megvédésére és fejlesztésére, a nyersanyagok és segédanyagok magasfokú hasz­nosításának következetes biztosítására, a pazarlás minden formájának a kiküszöbölésére. Kongresszusunk a párt ideológiai programjának fényében — amelyet Ön kezdeményezett és amely­nek a kidolgozásában ön döntő szerepet töltött be, tisztelt Nicolae Ceausescu elvtárs — megvizsgálta a szektorunkban folyó egész politikai­ nevelő és kul­turális tevékenységet, és biztosítja önt, hogy szerve­zeteink szilárdan fognak munkálkodni azon, hogy fejlesszék a kisipari szövetkezetek összes dolgozói­nak szocialista tudatát, maradéktalanul érvényesít­sék a szocialista etika és méltányosság elveit, ápol­ják a haza és a párt iránti szeretetet és fenntartás nélküli hűséget. Munkastílusunk állandó javításával biztosítani fogjuk a szövetkezti demokrácia szüntelen fejlődé­sét, a szövetkezeti tagok egyre aktívabb részvételét egységeink vezetésében­ és a gazdálkodási tevé­kenységben. Az összes kisipari szövetkezeti dolgozók nevében szívből köszönjük, drága Nicolae Ceausescu elv­társ a készséges támogatást és az állandó útmu­tatást, amelyet a pártvezetőségtől és öntől kapunk, és vállaljuk: mindent megteszünk, hogy növeljük hozzájárulásunkat a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítéséről és Románia kommunizmus felé haladásáról szóló nagyszerű pártprogram meg­valósulásához. ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG KISIPARI SZÖVETKEZETEINEK V. KONGRESSZUSA A GÉPKIHASZNÁLÁSI MUTATÓK, A VÁLTÁSI EGYÜTTHATÓK JAVÍTÁSA NÖVELI A TERMELÉST, A JÖVEDELMET ÉRTÉKESÍTÉSRE VÁRÓ ÓRÁK A szebeni Independent vállalat tapasztalataiból A szebeni Independent gépipari vállalat eredményeiről többször hírt adtunk az elmúlt esztendők folyamán, s az idei sikerekről is szí­vesen számolunk be; teljesítette eddigi feladatait, az előírtnál egy százalékkal nagyobb össztermelést és 1,8 százalékkal nagyobb áru­termelést valósított meg. És mindezt a munkatermelékenység növelé­sével. De ugyanúgy, mint máskor, ezúttal sem hallgathatjuk el azt, hogy vannak még kihasználatlan, termelésnövelő tartalékok az Inde­pendent háza táján. Igaz, értékesítésük megköveteli a nehézségek egész sorának a leküzdését, de a többlettermelés hamatosan visszafi­zetheti az erőfeszítéseket. Nézzük meg, miről is van szó. NÉLKÜLÖZHETŐ GÉPEK A gépkihasználási mutató az év első negyedében 71,9 százalék volt,­ jóval a terve­zett 85 százalék alatt. Igaz, a tavalyhoz viszonyítva 0,7 százalékkal javult, áprilisban pedig 75,9 százalékos volt, de a növekedés üteme nem kie­légítő. A szakemberek véle­ménye szerint adottak az ü­­zem gyorsításának lehetőségei, értékesítésüket, azonban fel­tételekhez kötik. Egyes gépek használata idő­­szakos, megterhelésük tehát nem lehet százszázalékos, de a termelési folyamat nem nél­külözheti őket; a vállalat idő­alapjának mintegy tizenhárom százalékát teszik ki az ilyen gépek állása miatt kihaszná­latlan órák. Felmerült a kér­dés, vajon nem lehetne-e más termelő egységekkel, szerző­déses alapon, elvégeztetni munkájukat ? Nehéz lenne erre egyértelműen válaszolni, hiszen a gépgyáriak eddig nem próbálkoztak a megol­dással. Tény, hogy állnak a gépek, olykor hetekig, pedig más, szakosított egységeknek szükségük lehet rájuk. Kö­zelebbről sem kerül sor az említett megoldásra, mert je­lenleg nem okoz fejtörést a gyár vezetőségének az idő­szakos teendők elvégzése, a feladatok teljesítését sem kell más gyár, vállalat munkájá­tól függővé tennie. Ez amo­lyan kényelmi szempont, nem veszi figyelembe a nemzet­­gazdaság érdekeit. MIÉRT MENT KÁRBA TÖBB EZER MUNKANAP? A folyamatosan termelő gé­pek leállásai az év első hó­napjaiban sok-sok ezer órá­val csökkentették a vállalat munkaeszközei által tényle­gesen ledolgozott időt. Elgon­dolkoztató dolog. Annál is inkább, mert emiatt egyes gé­peknél — mint az esztergák, marógépek, amelyek az össz­­felszerelések jelentős részét képezik — a gépkihasználási mutató a vállalati átlagnál is kisebb. Román Győző (Folytatása a 3. oldalon)

Next