Előre, 1977. május (31. évfolyam, 9161-9186. szám)

1977-05-01 / 9161. szám

A MÁJUS 2-As IFJÚSÁG NAPJA öbb mint 73 000 ifjút tömörít soraiba a KISZ Bihar megyei szervezete, amely a Szocialista Egységfront keretében számos nagyszabású akciót kezdeményezett Május elseje. Május 2., az Ifjúság Napja és a KISZ megalakulásának 55. évfordulója, valamint Május 8-a és 9-e méltó köszöntésére. A megye román, magyar és más nemzetiségű fiatalsága egyemberként, osztatlan lelkesedéssel vett és vesz részt a pártszervek és -szervezetek vezetése alatt a gyárakban, vállalatokban, mezőgazdasági egységekben és intézményekben kibontakozó szocialista munkaversenyben, a tervfeladatok és felajánlások példás teljesítésében és túlszárnyalásában, a földrengés sújtotta vidékek helyreállításának munkálataiban, a termelési kiesések pótlásában. A megye valamennyi KISZ-szervezete tevékenységének homlokterében a fiatalok munkára és munka általi nevelése, a KISZ X. kongresszusa határozatainak és a pártdokumentumoknak az életbe ültetése áll. Mindenek előtt a termelés növelését, a termékminőség javítását, az anyag- és nyersanyag-, valamint a fűtőanyag- és a villamosenergiafogyasztás csökkentését, a korszerű technika érvényesítését, a munkatermelékenység fokozását stb. célzó azon kezdeményezések általánosítására törekszünk, amelyeket a X. kongresszus határozatai ajánlottak elterjesztésére — mondotta Buzlea Valentin, a megyei KISZ-bizottság propaganda titkára. A termésfokozó ifjúsági kezdeményezésekre minden helységből és vállalatból sorolhatnánk példákat. A szalontai helyiipari vállalat KISZ-szervezete például azt tűzte maga elé feladatul, hogy Május 1. és 2. tiszteletére áprilisi tervfeladataikat több mint negyed millió lejjel szárnyalják túl. Az ugyancsak szalontai téesz fiataljai ezekben a napokban nagy számban vesznek részt a pangó vizek levezetésében, az idénymunkák meggyorsításában. A belugyi KISZ-tagok az április 16 és május 1 közti időszakot a rekordnapok és rekordhetek szüntelen sorává avatta a termelésben és városi szinten mintegy 300 ezer lej értékű többlettermelést valósítanak meg. Hasonló akciók zajlottak Élesden, Margittán és természetesen a nagyváradi üzemekben. Ez utóbbiak közül főleg az Alfa bútorgyár, a Timföldüzem és az IAMT-vállalat ifjainak hozzájárulását emelném ki. A hagyományokhoz híven a megye fiatalsága szép számmal volt és van jelen mindenütt a helységszépítési és gazdálkodási akciókban, a telkesítési, parterősítési és más talajjavítási munkálatok telepein. Eltökélt szándékuk volt ugyanis, hogy Május 1-ig, illetve a KISZ megalakításának 55. évfordulójáig, egész évi hazafias munkafelajánlásaiknak legalább felét megvalósítsák. Különösen nagy lendülettel bontakozott ki faluhelyen ezekben a napokban és hetekben a pangó vizek levezetését, a legelők megtakarítását stb. célzó akciók sorozata. Városon és falun egyaránt a fiatalok bekapcsolódtak a hulladékgyűjtési és -értékesítési akciókba, s nemsokára megkezdik a gyógynövények begyűjtését, értékesítését. Ugyanazt mondhatjuk a fiatalok jelenlétéről a Megéneklünk, Románia fesztivál rendezvényein. És hogy mit jelent ez a részvétel, akkor értjük meg igazán, ha tudjuk, hogy a megyében működő műkedvelő alakulatok 70—80 százalékát éppen a fiatalok képezik. A megyei KISZ-bizottság propagandatitkára jogos büszkeséggel mesélte, hogy nem egy termelő egységben a KISZ-szervezetek bizottságainak, illetve büróinak tagjai testületileg részt vesznek ezeknek az alakulatoknak a tevékenységében, jó példával járnak elől. Az a tény, hogy a fesztiválrendezvények pontos program szerint zajlanak le, kitűnő az együttműködés a közművelődési intézményekkel és a szakszervezeti bizottságokkal, nemcsak tömeges részvételt biztosít a fesztivál eseményein, de egyben szavatolja a nevelői célok finalizálását, a rendezvények magas művészi tartását. Erre vonatkozóan csupán két egészen friss, a megye határain túl is visszhangot kiváltó akciót említenék meg. A nagyváradi Infratirea üzemben nemrég rangos megyeközi tudományos-műszaki szimpozion zajlott le, amelyen a váradi és máshonnan meghívott fiatal szakemberek a műszaki alkotótevékenység eredményeiről, feladatairól vitatkoztak, keresték azokat az utakat-módokat, amelyek révén a KISZ-szervezetek minél több ifjút vonhatnának be az újító- és ésszerűsítési mozgalomba, a tudományos-műszaki forradalom ötéves terve a termelés tökéletesítését, a termékek és berendezések korszerűsítését, a munka és termelőtevékenység tudományos megszervezését célzó feladatainak a gyakorlati megoldásába. Szervezési tapasztalatcsere is volt egyben a szimpozion, konklúziói pedig kimutatták, hogy a KISZ- szervezetek többet tehetnek ezen a téren, a fiatalság soraiban komoly műszaki alkotási erőforrások léteznek még, amelyek kiaknázását, értékesítését fokozottabb mértékben szükséges felkarolni. Ugyancsak nemrég, s ugyancsak a fesztivál jegyében ért véget Nagyváradon a tanulóifjúság számára megrendezett Tündérrózsa könnyűzene fesztivál, amelyen 12 megye képviseltette magát, s nagy érdeklődés mellett zajlott le. Mindez természetesen csupán ízelítő abból a sokoldalú tevékenységből, amelyet a KISZ Bihar megyei szervezete fejt ki a bihari ifjak kommunista, forradalmi szellemű nevelésében. Henkel Tibor 2. Bukarest — Drumul Taberei lakótelep. Helyesebben lakó- és építőtelep. Esztendő végéig mintegy 5000 család fog itt új, kényelmes otthonba költözni. A Tricodava vállalat környékén lépten-nyomon az építőtelepek jól ismert „kerítései“ mellett haladunk el. Színes válaszfalak a megszokott, mindennapi életüket élő tömbházak és az ezután felépülő otthonok közt. Az egyik tömbházsor mellett befordulva, szemet gyönyörködtető ideiglenes lakótelep hívja fel magára a figyelmet. Tiszta, kényelmes és frissen festett fabarakkok húzódnak meg az árnyat adó fácskák alatt. Az ideiglenes szálláshelyek közt megsöpört betonjárdák futnak körbe. A járdák és barakkok közti szabad terület felásva, elgereblyézve várja, hogy kizöldüljön. Sehol semmi nyoma szemétnek, rendetlenségnek. A kolónia inkább hétvégi víkendtelep benyomását kelti az idegenben. Csak a bejáratnál szerénykedő tábla igazít el a barakkok rendeltetéséről. A főváros újjáépítésére küldött Maros megyei építőmunkások főhadiszállásán vagyunk. Kováts Tamás telepvezető mérnök tájékoztat a 830-as tömbház építésének menetéről: — A 220 lakásos, öt lépcsőházas épület alapjának kiásásával megvagyunk. Most az alapzat betonozását végezzük és május 1-ig az első lépcsőháznál elérjük a nullszintet, aztán május 10-től kezdődhet a falazás. Március 23- án láttunk munkához, eddig mintegy 2500 köbméter földet mozgattunk meg és 2000 köbméter betont öntöttünk ki, az elvégzett munkálatok értéke 1,3 millió lejre rúg. — Az átadási határidő ? — December 31. De szeretnénk hamarabb végezni, hiszen tudjuk, hogy a földrengéskárosultaknak minél előbb szükségük van a készülő lakásokra. Az ütem meggyorsítása, a határidők lefaragása tehát elsőrendű feladatunk. Már csak azért is, mivel az érvényben lévő normatívák szerint a kivitelezési idő 11 hónap volna, nekünk pedig legfeljebb kilenc áll rendelkezésünkre. Mintegy 90 Maros megyei építőmunkás dolgozik a bukaresti 103-as munkatelepen. Kováts Tamás mérnök, S. Ormenian gyakorlómérnök, Fekete József főmester, valamint Tóth András, Kiss Lajos és Ravasz György mesterek, de az egész munkaközösség is, éjt nappallá téve dolgozik a munkálatok meggyorsításán. Az alapozásnál például a kritikus út módszerét alkalmazták, amivel ezt a lassú és nagy volumenű munkálatot sikerült hamarabb elvégezniük, s így minden egyes fázisnál legalább 1—2 napos előnyre tehettek szert. A szocialista munkaverseny ki nem alvó tüze itt, távol az anyavállalattól is eredményesen munkál, szüntelenül többre és jobbra sarkallja az embereket. Az élenjárók közt Pető Bálint brigádos, Buksa Domokos csoportvezető, Fisculan Ion és Cotirlan Petru kőművesek, Kónya Géza vasbetonszerelő brigádvezető és mások nevét emlegetik. A szocialista öntudat és a szolidaritás nagyszerű megnyilvánulását tükrözi az a tény, hogy a munkálatok beindulása óta háromhetenként 42 tagú önkéntes Maros megyei munkás dolgozik az építők keze alá, segédkezik a szakképesítést nem igénylő munkákban. Kissé odébb, a Brassó megyei Építőtröszt munkatelepe székel. Tetszetős, emeletes barakkszállások. A szálláshelyeken, a kerítéseken Május elsejei plakátok, s a brassói építők munkavállalásai díszelegnek. Az egyik barakkot most szerelik össze. Tagbaszakadt, barátságot arcú ember — Nicola Aurelian mester irányítja a munkát. Készségesen vállalkozik rá, hogy elkísér a munkatelepen, elkalauzol az irodára. J A, a barakképítés csak olyan mellékfoglalkozás számomra. Ha a Veronica Miele utcában felszabadul a terep, ott fogok dolgozni, két blokkot építünk fel. Persze, a barakk is kell. Igaz, most csak 104-en vagyunk, de ha megkezdődik a falazás 300—400 embernek kell szállást biztosítanunk. De, itt jön Chelaru Ilie elvtárs, a telepvezető mérnökünk, ő többet mondhat magának. — A mérnök így sommázza a tényállást: — Öt tízemeletes tömbházat, azaz 528 lakást építünk Bukarestben. A munkatelepszervezést március 17-ére kezdtük, de a munkálatok csak kéthetes késéssel kezdődhettek meg, mivel a leendő blokk helyéről előbb el kellett költöztetni a földalatti víz-, gáz- és áramvezetékeket, telefonkábeleket, valamint a távfűtési vezetéket. A Veronica Miele utcában, sajnos, csak május elseje után szabadul fel a terület az alapozáshoz. Az itt épülő három tömbház közül a B 824-essel állunk a legjobban, ahol az alapok kiöntése a befejezéshez közeleg. Nemcsak embereket hoztunk, hanem nehézgépeket, szállítóeszközöket és mindazt, ami a munkához szükséges. A B 824-esnél Barti István főmesterrel találkoztam. Életrajzából csak annyit, hogy 30 éve eszi az építőmunkások kenyerét, ebből 27-et a brassói trösztnél töltött, rajongással szereti mesterségét, kisujjában van az építéstudomány. Munkatársai mondták róla, hogy hajnaltól késő estig lohol az építőtelepen, ő öntötte a blokk alapozásának első betonköbmétereit, s Zsák Istvánnal meg Krammer Sámuellel elsőként jelentkezett a fővárosi munkatelepre. —Közvetlenül a földrengés után — mondotta Barti István — éppen szolgálatban voltam és Dumitru Adrian főmérnökkel beszélgettünk a fővárost ért megpróbáltatásról, arról, hogy nekünk, vidékieknek is illene segítenünk Bukarest újjáépítésében, tettekkel válaszolni a párt felhívására. Nemsokára indultunk is. Mindannyian szívesen jöttünk, átéreztük küldetésünk fontosságát. Amíg a telepszervezés folyt, az emberekkel felkerestük Bukarest súlyosan károsodott részeit, s a látottak még inkább hozzájárultak dolgozóink akaratának, lendületének fokozásához. Most pedig hajtunk, amennyire tudunk, hiszen decemberre kész kell, hogy legyen az 528 lakás. — Méghozzá nemcsak felépítve, hanem teljesen bebútorozva is, ugyancsak brassói bútorokkal — toppan az apró irodahelyiségbe Jean Dragomirescu, a telep pártszervezője, aki „civilben“ a megyei pártbizottság aktivistája, s akivel már nem egyszer találkoztunk Brassóban. — Munkatelepünkön mindenki — beleértve a szakképzetlen munkásokat is — tisztában van azzal, hogy jelenlétünknek és munkánknak nemcsak nagy gazdasági-társadalmi jelentősége van, de hatalmas politikai fontossággal bír, ami odaadással végzett, megfeszített és kifogástalan minőségű munkát követel tőlünk. — Annál is inkább — teszi hozzá Barti István — mivel az otthoni hagyományokhoz híven, a minőség szavatolásaként, az 528 lakás kulcsát személyesen óhajtjuk átnyújtani a lakóknak. Remélem, erre még december közepén sor kerülhet, noha az alapozásnál felmerült nehézségek hetekkel visszavetettek bennünket. Vállalásunkat minden körülmények közt teljesíteni fogjuk, sem a határidővel, sem a minőséggel nem lesz baj. Villanásnyi mozaik a főváros újjáépítését és helyreállítását célzó országos erőfeszítés és összefogás nagyszerű frontjáról. Front, ahol a nappal összefolyik az éjszakával, ahol nincs határ hétköznap és ünnep közt, ahol kommunisták és pártonkívüliek, románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek egyforma odaadással tesznek eleget a párt felhívásának, emelnek új és tartós hajlékokat azoknak, akiket fedél nélkül hagyott március 4-e kísértetiesen kegyetlen éjszakája. Front, ahol május elseje és a haza függetlensége közelgő centenáriuma még magasabbra csiholja a szocialista munkaverseny éltető lángját, újabb nagyszerű lapokat jegyez be a szocialista humanizmus és szolidaritás aranykönyvébe. Márványtáblánál maradandóbb emléket állít az építőknek a magasodó falak sokasága, a leendő hajlékok biztos ígérete. Zoltán Tibor MÁRVÁNYTÁBLÁNÁL MARADANDÓBB EMLÉK ÉPÍTÉS, újjáépítés Épülő tömbházsor a fővárosi 1 Mai bulváron PÁRHUZAMOS VÁROSOK A Dunát, innen a magass bál is csak sejteni lehet, méltóságteljesen hömpölygő vize a partmenti fák és az árterület sűrű bokrai mögé sikeresen rejtőzik el szemünk elől. Furcsállom egy kicsit ezt a szemérmetességet, hisz a két kilométerre elterülő kikötőből a hátam mögött sebeit gyógyítgató Zimnicea nem túl magas, többnyire földszintes épületei jól kivehetőek, hogy a magasabbra törő, egyelőre három-négy emeletes tömbházakra nyíló, „világvárosi hangulatot“ keltő kilátásról ne is beszéljünk. S miközben fáradt lábamat pihentetem, s azon morfondírozom, hogy Sepsiszentgyörgy Szemerja negyedének magasépületei is a „metropolis“ látszatát keltik a városhoz közeledőben, középkorú ember telepszik le mellén. — Messziről jött, igaz ? — fordul hozzám a délszaki emberek megejtő közvetlenségével, meg sem várja a választ, folytatja tovább. — Mert, akit nem ismerek, az mind messziről jött. Szebenből, Resicáról, Bukarestből, Tirgovistéről, Craiováról, de még Szatmárról is. Különben én is messziről tértem haza, a fővárosból. Ott dolgozom. Mélyépítkezéseknél. Újdonsült ismerősöm elhallgat, maga elé néz, s egy kavicsot dob a keskeny holtág pangó vizébe. A csobbanásra felkapja a fejét, s mesélni kezd. — Gyermekkoromban az uszályok még feljöttek ide. Ott, ahol a híd áll most, ott kötötték ki.. De már rég nem jönnék fel... Giurgiu és Turnu réges-régen lekonkurrálta Zimniceát, a csatorna leiszaposodott, a „tengerészek“ és a halászok meg kiköltöztek a külső kikötőbe. Na, de annak most igazán feljött a csillaga. Rengeteg építőanyag érkezik az uszályokkal. Megnőtt a forgalom, látja, egymást érik a gépkocsik az úton. Március 4- én maga hol volt ? — szegzi nekem váratlanul a kérdést. — Bukarestben, éppen otthon. .. —Én is ott voltam. Amikor megtudtam, hogy összeomlott Zimnicea, a szülővárosom, azt hittem belebolondulok. Alkalmival jöttem haza, csak akkor nyugodtam meg, amikor ép egészségben rátaláltam a családra. Örömömben még az sem bántott, hogy fedél nélkül maradtunk... — Sokan maradtak itt fedél nélkül. — Sokan, ezrek. Majdnem az egész Zimnicen. Másnap nem tudtam, de harmadnap sikerült telefonálnom. Mondtam a főnöknek, mi a helyzet itt, s kértem, adja ki a szabadságomat, tudniillik itt szükség van rám. Mert, kérem, itt mindenki tudja, hogy Neda Constantin milyen építőmunkás! Nem futamodhattam meg innen. Hisz egyszerre, majdnem párhuzamosan két várost kell felépíteni. Egy ideiglenest, a barakkvárost, s az igazit, amely mindörökre megmarad. — Az egyikkel, a barakkvárossal már megvannak, közel ezer embernek biztosítottak szállást, de épült itt, mint láttam, barakk-vendéglő, barakk-iroda, barakk-cipészet és -szabóság, barakküzlet és sok minden egyéb... — Ha építőmunkás lenne, mint én, nem mondana ilyet! Tudja meg, barakk-Zimnicea mindaddig nőni fog, míg az igazi teljes egészében fel nem épül. Az, hogy a fedél nélkül maradottakat rövid időn belül elszállásoltuk — engedje meg, hogy így mondjam, mert magam is részt vettem az építkezésben, méghozzá önkéntesen —, hogy összeszegeztünk néhány „középületet“, kereskedelmi egységet, csak egy része volt a tennivalóknak. Nyolc építővállalat érkezett ide az ország minden sarkából. Egyelőre 40—50 emberrel. Ha megjönnek a kőművesek is — a szebeniek egy része már itt is van! —, vállalatonként számuk eléri a két-háromszázat! S nekik is lakni kell valahol, meg enni, meg fürödni! S hol vannak még az anyagraktárak, az irodák?! A telepszervezés sehol sem egyszerű munka. Itt, Zimniceán meg pláne nem az, mert a hajléktalanok mellett még legalább kétezer építőmunkás otthonáról, ellátásáról kell gondoskodni. Csak azt sajnálom, hogy lejárt a szabadságom, s nem lehetek itt, legfeljebb csak szombat, vasárnap. De ez van, Bukarestben is szükség van ránk, építőkre, a kollégák így is megértőek voltak velem. Persze, tudták, hogy nem nyaralni jöttem haza! A barakkváros ma már gyűrűként fogja körbe az építőteleppé vált Zimniceát, amelynek központjában imitt, amott már kinőttek a földből az első építmények falai. — Szombat este, amikor hazatérek Bukarestből, első dolgom — vallja be Neda Constantin —, hogy végig sétáljak a városon, megnézzem, ki mennyit haladt, hogyan alakul a megyék közötti őszinte, nagy energiákat fakasztó szocialista munkaverseny. Be kell vallanom, hogy az építőtelepeken eltöltött hosszú évek során még nem láttam embereket így nekigyűrkőzni, mint Zimnicea építőit. Úgy vélem, legalább harminc százalékkal, ha nem többel nagyobb a munkatermelékenység minden fázisnál. Látja ezt az utat? Ez volt valamikor a főutca, az állomástól a központot átvágva a város egyetlen köztársasági érdekeltségű gyáráig, a szalaggyárig terjedt. Március 4-én éjszaka ez az út gyakorlatilag eltűnt, rommá változott. De szilveszter estéjén, úgy vélem, ismét végigsétálhat rajta, a két oldalán, a szebeni, krassó-szörényi, gorji, ialomitai kihelyezett telepek által emelt épületekben több mint nyolcszáz család fog az újesztendőre, Zimnicea újjászületése második éve beköszöntésére koccintani. Annyi család tehát, ahányan most barakkokban hajtják álomra fejüket. S csak ezen az egy úton, mert a városban 1977- ben ezer lakás, több szociális-művelődési intézmény épül fel. Neda Constantin, aki pihenőszabadságát szülővárosában barakképítéssel töltötte, s ma csak azt sajnálja, hogy nem állhat oda a Zimniceát építők közé. a hozzáértő ember szigorával, de a mesterségbeli tudás iránt érzett megbecsüléssel figyeli, értékeli a két párhuzamos város építését. — Nézzen körül !— biztat. — Mit lát? Körbe sok-sok barakkot. Ez a sok barakk lesz a foglalata a Duna gyöngyének. Mert, jegyezze meg, Zimnicea lesz a Duna gyöngye. S ezt én mondom, Neda Constantin, a mélyépítő. Gyarmath János . „Zimnicea lesz a Duna gyöngye..." ELŐRE : 1977. május 1. MAJTÉNYI ERIK MÁJUSI Egyszer mindnyájan elmegyünk s csak azok maradunk akik itt maradunk Mert itt a mindig s itt a mindenütt az ezer fanyarságú idegen világ is itt lesz miénke Az emberség golfáramlatai itt békélnek meg szelíd csigavonalban Emlékszem régesrég a kert aljában a ribiszke- és egresbokrok között mondotta volt először Danton Robespierre-nek hogy ez úton követni fogja majd Gomböntő Ibsen zimankós világa fűszerillattal elegyedik bennem mivel a sarki szatócs mérte ki mint a kandiscukrot szentjánoskenyeret s vézna zsebpénzzel tiroli nadrágban volt úgy is hogy a jobb részt választottam mely tőlem el nem vétetik Egyszer mindnyájan elmegyünk s csak azok maradunk kik itt maradunk én amit tudok mind innen tudom és innen érzek mindent amit érzek törvényszerű e földhöz kötöttségem mint e földé az egy anyavilághoz Itt lett Shelley Borges Poe Alighieri anyanyelvemen elnémíthatatlan akár a szerelem Májusban s mindörökké Májusban földrészekké szakadunk gondjainkban emberségünkben de szülőfölddé állunk össze mindig tavasszá amely egy és oszthatatlan GRIGORE HAGIU MÁJUSI LOBOGÁSOK A békét védjük, mely miénk: teremtő lelkünk egészét adjuk néki sorsul, s felénk egy új világnak arca fordul a harcban, melynek célja a jövendő, ősi román föld: otthonunk örökre, ügyünk az igazság, a szép, a szellem, bízók, bátrak vagyunk a küzdelemben, hatalmas léptekkel törünk előre. Nem, nem épül fel az a való rögtön, melyet akarunk s teremtünk e földön, de nincs, de nincs akadály, mely örök. Szívünk lüktet, megzeng gyönyörű-szépen, zászlók lobognak a májusi szélben, virágok borítják be a mezőt. Márki Zoltán fordítása MARGU PÁL TAVASZ Hazaérkeztem ismét e tavaszban, én, ki sohasem távoztam el, itthon vagyok itt, s csak itt, hol varázsfű hajlik léptem nyomán, énekem értő ének eleveníti a tájat patakokkal, erdőkkel, gyárakkal, emberekkel, itt, hol a tekintet meghosszabbítható a végtelenbe, hol visszatérő madarakkal lombosodik az ég most. MUNKÁNK ÜNNEPÉN (Folytatás az 1. oldalról) elválaszthatatlanul kötődnek szocialista társadalmunk vezető erejéhez, a kommunista párthoz. A párt megalakulásának közelgő évfordulója arra lelkesít bennünket, hogy még lendületesebben építsük virágzó hazánkat, nemzetiségi különbség nélkül az öszszes dolgozók közös otthonát. A munka ünnepe május és éppen ezért a számbavételéé is. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy az elmúlt évtizedekben a párt vezetésével mélyreható szerkezeti átalakításokat hajtottunk végre társadalmunkban: a szocialista Románia korunk tudományos-technikai vívmányai alapján fejlődő dinamikus iparral és szüntelenül korszerűsödő mezőgazdasággal rendelkező ország. Eredményeink ragyogóan tanúsítják a párt gazdaságpolitikai irányvonalának helyességét, azt, hogy pártunk alkotóan alkalmazza hazánk gazdasági-társadalmi sajátosságaira a marxizmus-leninizmus általános érvényű törvényszerűségeit, értékesen gazdagítja a tudományos szocializmus kincsestárát. Ez a május is alkalmat nyújt számunkra, hogy felmérjük további teendőinket és feladatainkat. Nagyszerű terveink vannak. Világosak előttünk a XI. pártkongresszus által meghatározott feladatok. Folytatjuk a termelőerők fejlesztésének, gazdaságunk korszerűsítésének politikáját a tudományos technikai forradalom legújabb vívmányai alapján. Sürgős teendőnk a márciusi földrengés okozta károk mielőbbi eltüntetése. Eredményeink igazolják: dolgozó népünk tudatában van ezeknek a feladatoknak, és sikereivel nemcsak saját hazáját virágoztatja fel, saját függetlenségét erősíti, hanem a haladás és a szocializmus erőit gyarapítja világszerte. Ezzel is kifejezi internacionalizmusát a nemzetközi szolidaritás napján. Országépítő munkánk eredményeivel hozzájárulunk az emberiség általános haladásához, a világbéke megszilárdításához, hazánk, dolgozó népünk a szolidaritás napján ismét hitet tesz amellett, hogy fejleszti baráti és együttműködési kapcsolatait az összes szocialista országokkal, erősíti szolidaritását a függetlenné vált fejlődő államokkal, a békés egymás mellett élés elvei alapján kiépíti kapcsolatait a fejlett tőkés országokkal, a világ összes államaival társadalmi rendszerükre való különbség nélkül. Dolgozó népünk nagyszerű internacionalista hagyományainak szellemében újabb és újabb sikereket felmutatva, tevékenyen hozzájárul ahhoz az általános küzdelemhez, amelyet a világ dolgozói vívnak a haladásért, a népek függetlenségéért, az imperialista, kolonialista és neokolonialista uralom elleni szolidaritás erősítéséhez, a társadalom megújító átalakításáért, az új nemzetközi és gazdasági politikai rendért, egy igazabb és jobb világért. Ennek szellemében fejezik ki hazánk dolgozói hazafias és internacionalista érzésüket május elsején! Munkánk és szolidaritásunk ünnepe Május elseje. A munka és az együttérzés e két legemberibb tulajdonság kötődik ehhez a szép naphoz. És hagyományainkhoz méltóan munkával, építő szenvedéllyel és szolidaritással köszöntjük ezt a napot. Ezzel fejezzük ki internacionalizmusunkat is. Ugyanakkor az elkövetkező napokban a pártot köszöntjük, függetlenségünk centenáriumát ünnepeljük. A munka, a párt és a függetlenség ünnepének legméltóbb köszöntése csak a kitartó munka lehet. Ezzel éltetjük az örök májust.