Előre, 1978. január (32. évfolyam, 9370-9394. szám)

1978-01-06 / 9373. szám

2. ---------PÉNTEKI KRÓNIKA Az olvasó fóruma Becsülettel megállták helyüket A torjai nőbizottság plená­risát olyan történelmi jelen­tőségű esemény után tartották meg, mint amilyen a párt Or­szágos Konferenciája volt, a kommunisták magas fórumán elfogadott határozatok szelle­mében elemeztük eddigi tevé­kenységeinket, beszéltük meg soron következő feladatainkat. A Kovászna megyei nőbizott­ság részéről ülésünkön részt vett Ráduly Ildikó elvtársnő. A beszámolót Zakariás Mária nőbizottsági titkárunk ismertette, s ebből kitűnt, hogy Torja község és a hozzátartozó Futásf­alva asz­­szonyai nagy többsége szá­mára nem volt szükség kü­lönösebb mozgósításra, mert az 1977-es esztendőben is mindent megtettek, hogy az mtsz teljesíthesse feladatait. Az eredmény meg is mutat­kozott mind a növénytermesz­tésnél, mind az állattenyész­tésnél. A dolgozó asszonyok, a községi pártbizottság irányí­tásával, becsülettel megállták helyüket, sok esetben a férfia­kat is felülmúló munkatelje­sítményekkel vettek részt a közös munkában. Hangsúlyozta a beszámoló, hogy asszonyaink és lánya­ink példája másokat is mun­kára mozgósított. Említést ér­demel Kovács Béláné, Balaska Józsefné, Szőcs Jánosné, Ilyés Miklósné, Zölde Ferencné, Balaska Gáborné, Csáki A. Ferencné, Vajkui Jánosné, Daca Antalné, Ilyés Andrásné, Bokor Gyuláné, András An­talné, Kan­áth Tiborné, Csíki Ferencné, Fogarasi Józsefné, Gál Tamásné, Füstös Gábor­né, Fekete Zoltánná és Bara­bás Jenőné — valamennyien szorgalmasan, lelkiismeretesen dolgoztak. Az állattenyésztési részlegen is mindent elkövettek a párt­­határozatok teljesítéséért, fel­adataik túlszárnyalásáért: Zöl­de Mária, Szekrény Rozália, Hadas Ágnes, Kész Ilona, Lukács Istvánné és mások érdemelnek elismerést: 470 és 600 között váltakozik az általuk teljesített munkanapok száma. Persze, a még létező hiá­nyosságokról is szó esett, pon­tosabban arról, hogy több mint 80 nő nem vette ki ré­szét a munkából. Az elkövet­kezőkben nagyobb hangsúlyt kell helyezni az ezek körében végzendő meggyőző, nevelő­­munkára. Szép eredményeket értek el asszonyaink a szövetkezeti felvásárlási terv teljesítésében is. Kitűntek e munkában: Bálint Mária, Kanadé Anna, Lánosi Rozália, Kerekes Ilona, Bernád Antalné, Zölde Zsu­zsa, Tarnoc Andrásné, Bimbó Józsefné, Eiszler Gizella, Ká­dár Imréné és mások. Az egészségvédelem terén szintén dicséretre méltó a nők tevékenysége. Kitűnt a beszámolóból az is, hogy asszonyaink a földrengés következményeinek felszámo­lásában is cselekvő részvételt tanúsítottak. Emberi segítő­készségükért, szorgalmukért elismerést érdemelnek: Lukács Ida, Bimbó Rozália, Szabó Piroska, Bartis Erzsébet, Kurcsi Klára, Szász Irén, Fé­sűs Mária, Duka Etelka, Egyed Sarolta, Molnár G. Jo­lán, Keresztes Teréz, Kovács Mária, Szigeti Mária, Simon Sarolta, Péterfi Magdolna, Márton Mária, Tusa Irén, Takács Jolán, Vízi Hermina, Háromszéki Anna, Molnár G. Magdolna, Kerekes Olga és még sokan mások. Végezetül hadd tegyek em­lítést egy megható esemény­ről: a közelmúltban a kézdi­­vásárhelyi gyermekotthon is­­­koláskorú lakóinak születés­­napi ünnepségein vettünk részt, 1200 lej értékben szán­dékoztuk meg a kis ünnepel­teket. SIPOS ÁGNES Torja Nagyvárad termálvízzel fűtött pálmaházában decemberben szokott élni a banán, e közismert és közkedvelt trópusi gyümölcs. PAKÓ ISTVÁN (Nagyvárad) felvételei Önkéntes hozzájárulással A Kerelőszentpál községi néptanács alakuló ülésszakán a község közeli és távlati tervei között szerepelt a vezetékes ivóvíz-hálózatnak a község minden falujába való kiter­jesztése is. 1978-ban Kerelő faluban kezdik meg a mun­kát, a néptanács támogatásá­val és a lakosság önkéntes hozzájárulásával. Közben a már vezetékes ivóvízzel ren­delkező falvak félreeső utcái­ba is bevezetik a vizet. Nem­régen, a szentpáli állami mezőgazdasági vállalat dol­gozóinak lakásai felé hosszab­bították meg a vezetéket, kezdve a régi vasútállomástól. A régi Posta utcában is befe­jezték a munkát és egy közös használatra szánt vízcsapot hoztak működésbe. A mun­kát önkéntes hozzájárulással végezték. Az egyéni felada­tok teljesítésén kívül is bőven kivették részüket a munkából: Palkó István, Dobay Sándor, Maroján Márton, Palkó János és Szakács János, így több mint 25 család négyszáz mé­ter helyett 10—20 méter tá­volságról jut a jó ivóvízhez. PATAKI JÁNOS Kerelőszentpál A követelményeknek megfelelően Pártunk célkitűzéseinek megfelelően felsőoktatási in­tézményeinkben az elméleti és gyakorlati felkészítés mel­lett jelentős hangsúlyt fektet­nek a diákok politikai neve­lésére is. Ennek szükségessé­ge érthető: a jövő értelmisé­gieinek megfelelő politikai nézetekkel kell rendelkezniük ,ahhoz, hogy hivatásukat mél­tóképpen betölthessék. A temesvári főiskola elek­tronika szakának első éves hallgatói is gyakran összejön­nek — többnyire órák után — megbeszélni a legfrissebb bel- és külpolitikai eseménye­ket, ismerkedni a párt és a KISZ múltjával, jelenével. A legutóbbi összejövetel fő témája a KISZ története volt. Ifjúsági szövetségünk múltjá­ról, az ifjúmunkások évtize­des harcairól Tomoroga Mir­­cea számolt be. Vázolta a szervezet megalakulásának körülményeit, harcát az ille­galitás nehéz évei alatt, s mélatta jelentőségét, szerepét napjainkban. SZILÁGYI MIKLÓS Temesvár Az illetékesé a szó RÁKOS FERENC, Vámfalu, Szatmár megye. A Munkaügyi Minisztérium illetékes főigazga­tóságától megérkezett az önnek küldött levél másolata, bizonyá­ra már kézhez is kapta. SÁRKÖZI IMRE, Tótfalu, Bihar megye. A szakminisztérium ille­tékes főigazgatósága levelében arról értesített, hogy a sajtóter­jesztés javítására hozott intéz­kedésekről önt levélben tájé­koztatta. Január 6. péntek I. évnegyed I. hónap — 31 nap Az évből eltelt: 6 nap Hátra van még: 359 nap Napkelte: 7.52 Napnyugta: 16.51 Holdkelte: 4.27 Holdnyugta: 14.28 TOVÁBBI LEHŰLÉS Ecaterina Ion Bordei, a Köz­ponti Meteorológiai Intézet szolgálatos munkatársa jelenti: A következő 24 órában továb­bi lehűlés várható, az ország egész területén változó felhő­zet, északkeleten havazás le­hetséges. Megélénkülő észak­­nyugati szél, a hegyekben hó­fúvás, szélsebesség 100 km/óra. A legalacsonyabb éjszakai hő­­mérsékleti értékek északon —5 és zéró fok között, máshol —10 és —2 fok között várhatók A legmagasabb nappali értékek —2 és 3 fok között változnak. A nyugati megyékben ködkép­ződés. PÉNTEK, I. műsor: 9.00 Iskolásalbum; 10.00 A­­merikai film: Új idők (ismétlés); 11.30 Megyei tudó­sítók jelentik; 11.45 Telex; 16.00 Telex; 16.05 Tévé­iskola; 16.35 Vakációs matiné; 17.00 Hirdetések; 17.05 Németnyel­vű adás; 18.50 Lottó-húzás; 19.05 Folytatásos gyermek­­film: A szív (ismétlés); 19.30 Tévé-híradó; 19.50 Riport Me­­hedinti megyéből; 20.20 Nyu­gatnémet film: John Gluck­­stadt; 21.55 Irodalmi-művészeti szemle; 22.25 Tévé-híradó. II. műsor; 17.00 Riport; 17.20 részletek Ravel műveiből; 17.50 Pionírradar; 18.10 Vidám óra (ismétlés); 19.05 Tudományos adás; 19.30 Tévé-híradó; 19.50 Az Orford kvartett műsora; 20.25 Hirdetések; 20.30 Egy élet egy eszméért: Traian La­­lescu matematikus; 21.00 Te­lex; 21.05 Hasznos tudnivalók; 21.30 Könnyűzene; 21.50 Sport­­híradó. Csendidő Rég látott ismerősöm lelkesen újságolja, hogy elköltözött. Új otthona tágasabb, mint az előző volt. Három szobát mondhat magáénak. Két erkélyről gyönyörködhet a tájban. Igaz, megnőtt a család is. Örülök, hogy elégedett a lakásával. — Elégedett volnék, ha nem volna csendidő — sóhajt lemon­dóan. — De három és hat között csendidő van. — Az kinek árt? Ideges kacagás a válasz. — Nem értheted. Te földszintes házban laksz. De azért el­mondom, hogy fogalmat alkoss. Csend van. Érted? Kötelező csend. Tehát senkinek se szabad kalapálnia, dobolnia és így tovább. Mindenki feszülten várakozik, figyel. És nem kell so­káig várnia. Valahol, bizonytalan irányból zajt csap valaki. Mintha, bútort huzigálnának. Vagy efféle. Na mármost, a feszül­ten várakozók egyike úgy érzi, hogy az idegeit borzolják. Mód­szeresen, szántszándékkal. Tűr egy ideig. S amikor végsőkig fe­szül a húr, fölragad valamit, mondjuk, a hamutartót, és ütni kezdi a fűtőtestet. Rávet háromszor-négyszer figyelmeztetés gyanánt. De a bútort huzigáló iose ügyet se vet rá. A kevésbé figyelő szomszéd viszont, aki már elbóbiskolt, dühösen felugrik, és cipőjével megpaskolja a fűtőtestet. Sértés! Kötekedés! — véli a harmadik. — Csendháborítás! — ordít a negyedik. Míg az egész tömbház visszhangzik már a rettentő kalapálástól. — Bekapcsolom a rádiót, hadd nyelje el bömbölése a fülsike­títő zajt. Erre az alattam levő lakásban beindítják a magnót. Mások a lemezjátszót vagy a tévét hívják segítségül, míg hangos bálteremhez nem hasonlít végül az egész ház. — Észbe kapok, hogy a lakóház bizottságának az elnöke vagy süket — tehát le kell váltani —, vagy süketnek teszi ma­gát — s akkor még sürgősebben: le kell váltani. Szomszédokat toborozok. Elindulunk panaszt emelni. Becsengetünk. Egy álmos nő, a felesége nyit ajtót. Egymás szavába vágunk, kézzel-lábbal magyarázunk. — De hiszen elmúlt hat óra, nincs már csendidő — ásít az asszony, és becsukja orrunk előtt az ajtót. Ismerősöm zsebkendővel törli a homlokát. — Itt sürgősen tenni kell valamit! — Megvan! — kiált fel. — Megvan! — Ki kell iktatni a csendidőt! És máris elrohan, megtenni javaslatát. Hiszen a csendidő előtt és után se zaj, se veszekedés nem háborítja az új lakóház békés nyugalmát. CSIRE GABRIELLA PRONOEXPRESSZ A január 4-i húzás nyerőszámai: I. húzás: 15 39 24 10 33 36 II. húzás: 21 45 14 30 7 42 Meghívó a Bulevardba Nemrég rövid hírben közöl­tük, hogy a főváros hajdani híres-neves nagyszállója, a Bulevard megújulva várja vendégeit. Hosszabb ideig tar­tó restaurálási munkálatok után az épület visszanyerte egykori formáját és rendelte­tését. A Bulevard szálló épü­letét a neves román műépí­tész, Alexandra Orascu ter­vezte és 1867-ben épült fel. Akkoriban nemcsak az ország, hanem Európa egyik legelő­kelőbb szállodája volt. A meg­fiatalított háromemeletes épü­let eredeti szépségében pom­pázik, kényelmi foka azonban meghaladja a száz évvel ez­előttit. A 210 ágyas luxus­szálló szobái, lakosztályai min­den igényt kielégítő kényel­met biztosítanak, s az úgyne­vezett tükörterembe berende­zett éttermet rokokó stílbúto­rok, különleges világítótestek díszítik. A falakat stukkó és márványlap borítja. A földszinti részen egy bár is működik, a tágas, impozáns oszlopcsarnokban pedig külön­féle összejöveteleket lehet tar­tani. Ugyancsak itt népművé­szeti üzlet is helyet kapott. A Bulevard szálló szépsége vitathatatlan. S mindez nem utolsó sorban a restaurátorok munkáját dicséri: Carmen Ef­­timie fővárosi műépítészt és az irányítása alatt dolgozó töb­bi szakembert. Legyen ez a néhány sor nem hivatalos meghívó a Bule­vardba! A VADÁLLOMÁNY fejlesz­tése érdekében decemberben több mint 1000 nyulat telepí­tettek a kiszetői, gyertyámosi és más Temes megyei vadász­­területek körzeteibe. . Akikre mindig edves szokássá vált Bras­só nagyüzemeiben, hogy az óév utolsó napján a műkedvelő művészegyüttesek a hagyományos Plugu­orral végigjárják a részlegeket, s jókívánságokat tolmácsolnak a jövő évre. A traktorgyár ud­varának hangszórói is mesz­­szehatóan sugározták: La mulji ani! A jókívánságok egyként szóltak a lezárult évben elért sikereknek és az ötéves terv harmadik eszten­dejében elérendőknek Bras­só megye gépgyártó ipara, a­­mely egyike az ország legje­lentősebbjeinek, kimagasló e­­redményekkel zárta az 1977-es tervévet. Néhány jellemző a­­dat: a traktorgyár munkakö­zössége 100 millió valutalej­jel teljesítette túl exporttervét. A­ golyóscsapágy-gyár globá­lis tervfeladatát 48 millióval, exporttervét 11 millió valuta­lejjel teljesítette túl. A bras­sói szerszámgyár össztermelési tervét 12, az árutermelésit 6 millió lej értékkel tetézte, s exportra 7 millió valutalej ér­tékkel több terméket küldött. A szecselevárosi Electropreci­­zie össztermelési feladatait 80 millió, exporttervét 15 millió valutalejjel teljesítette túl. Írtam fent, hogy a jókíván­ságok az új évre, az új, mozgósító feladatokra is vo­natkoznak. A megye ipará­nak globális tervfeladatai 10,7 százalékkal nagyobbak 1973- ban mint 1977-ben.­ A terme­lési többlet több mint 80 szá­zalékát a munka termelékeny­ségének növelése útján kell majd a munkaközösségeknek megvalósítaniuk. Vegyük eh­hez, hogy az exportterv 19 százalékkal növekszik. Az 1977-es évtől búcsút vé­ve, az 1978-ast köszöntve, már az új feladatokra is gondol­tak a dolgozók, azok, akik két kezük munkájával, szak­mai tudásukra alapozva való­sítják meg mindezt az értéket. Ezrekre tehető azoknak a száma, akik 1977-ben dereka­san helytálltak. Idézzük itt legalább három üzemből ne­ számíthatunk hányuk nevét: a traktorgyár acélgyártó részlegéről Du­­mitrascu Emil esztergályost, a kovácsokról Pavel Gheorghet, a prés-részlegről Burghelea Viorel szerszámkészítőt, a traktorszerelő részlegről Neac­­șu Ioan, a motorszerelő rész­legről Pujderca Marin sze­relőt, az öntödéből Schmidt Ioan mestert, a tengely­es fogaskerék-részlegről Sza­bó Károly csoportvezetőt. A golyóscsapágygyárból, a ko­­vácsműhelyből­ Sandicopol Au­rélt, a Speciális és gazdáncsa­­págyak részlegéről Vass Ár­pádot, a forgácsoló részlegről Petre Dumitru mestert, a kö­szörülő­­ részlegről Szafiase Terah lakatosi? vlt, d­Glft ad­tt A brassói ■szferszärtigyäT munkaközösségének tagjai kö­zül szintén említsünk meg né­hány dolgozót, akik az 1977-es évben kimagasló eredménye­ket értek el mind a tervfel­adatok teljesítésében, mind pedig munkájuk kiváló minő­ségével. A karbantartó rész­legről feltétlenül szólni kell Éne Gheorghe, Mircea Ioan és Hamburger Arthur cso­portvezető lakatosokról, akik csoportjaikkal együtt hozzá­járultak az üzem önfelszerelé­­si akciójának kivitelezéséhez. A kovácsműhelyből Bucur Cornel kovács és Dobrina? lo­an gépbeállító nevét jegyez­tük fel. A megmunkáló részle­gen Musca Martin és Ene loan,­­ a hőkezelő részlegen Leuca Lidia fes­tő és Mardare Constantin galvanizátor, a szerszámmű­helyben Chelba Constantin és Tóth Pál András eredményei kimagaslóak. Pártunk nemrég meg­tartott Országos Konferen­ciáján hangsúlyozta Nicolae Ceausescu elvtárs azt a szerepet, amelyet a­ mun­kásosztálynak, mint ve­zető erőnek be kell töltenie az élet minden területén. Rá­juk, a hozzájuk hasonlókra utalt, akikre minden körülmé­nyek között számíthatunk. ALBERT ILONA 7,5 MILLIÓ ÜDVÖZLET Igazi csúcsforgalom volt az el­múlt év utolsó hetében a postá­kon. A fővárosi postaigazgató­ság közlése értelmében egyetlen hét alatt 7,5 millió újévi üdvöz­let érkezett, illetve indult útnak. A csomagszállító részlegek sem pihentek: a feladott és átvett csomagok összsúlya 1,4 millió kilogrammra kerekedett. TERMÁLVÍZ forrásra buk­kantak a Kolozs megyei Zoreni falu közelében. A víz hőmér­séklete megközelíti a 70 CF-t. KÉPZŐMŰVÉSZETI kiál­lítás nyílt nemrég a marosvá­sárhelyi színművészeti főisko­la előcsarnokában. MÉG TART A VAKÁCIÓ Az újév első napjaiban Sze­­benben megkezdődött a tanu­lók országos sítábora, ahova kö­zel 200 kisdiák érkezett. Kezdők és haladók számára tartanak itt sítanfolyamokat és természe­tesen versenyeket. A szebeni házigazdák gazdag programról gondoskodtak : a sportoláson kívül irodalmi matinékat, talál­kozókat, kirándulásokat és szó­rakoztató esteket rendeznek. A máramarosi iskolások egy része is táborokban van. A kis mate­matikusok Seini-ben ütöttek tá­bort, a téli sportok kedvelői pe­dig Plescaba érkeztek és kö­töttek lécet lábaikra. Az iskola­­kezdésig még néhány felejthe­tetlen napot töltenek. 200 SZEMÉLYES, korszerű szálló építését vették tervbe Brailán. A municípiumi nép­tanács egykori épületét is szállodává képezik ki. A köz­pontban lévő impozáns épüle­tet restaurálják, s így egy 70 ágyas turistaszállót és egy tá­gas éttermet rendeznek majd be. Zenei élet Sepsiszentgyörgyi viszonylat­ban, ha nem is beszélhetünk általános zenei igényről, mégis az elmúlt években örömmel ta­pasztalhattuk azt, hogy a töb­­bé-kevésbé rendszeressé vált hangversenyeknek, a zenetaná­rok, kórusvezetők, s a zenei is­meretterjesztés néhány lelkes híve ügyszeretetének, tenniaka­­rásának köszönhetően érezhető­en nőtt a komoly zene iránti ér­deklődés és ezzel egyidőben mindinkább gyarapodott a rend­szeres hangversenylátogatók szá­ma is. Kétségkívül jelentős sze­repe volt ebben a tanintézetek­ben kibontakozó zenei oktatás­nak, a Megéneklünk, Románia országos fesztivál keretében egyre gazdagodó-gyarapodó kulturális tömegmozgalomnak. Ám dicséret illeti mindezért a brassói Állami Filharmónia e­­gyüttesét is, mely Sepsiszent­­györgyön szervezett, s immár hagyományossá vált, állandósí­tott zenei évadjai során mindig produkciói legjavát hozta magá­val és legtöbbször neves hazai és külföldi vendégművészek sze­repeltetésével tette emlékezetes­sé koncertjeit. Az utóbbi időben örömmel nyugtázhattuk azt, hogy a helyi amatőr együttesek és előadómű­vészek is egyre gyakrabban lép­nek közönség elé, s tegyük hozzá színvonalas műsorokkal. Ez több szempontból is figyel­met érdemel. Egyrészt, mert a brassói filharmónia havonta egyszeri vendégszereplése mel­lett újabb színfolttal gazdagítja a város zenei életét, egyre több zenei élményben részesíti a me­gyeszékhely hangversenylátoga­tóit, másrészt a helyi zenei köz­művelődés, a zenei tömegneve­lés hagyományápoló szép tö­rekvéséről tanúskodik. S hogy mennyire így igaz, elegendő ha megemlítjük a fiatal sepsiszent­györgyi zenetanárnő, Akácsos Enikő nagysikerű zongorahang­versenyét, vagy a Vox Humana kamarakórus legutóbbi fellépé­sét. Azt hiszem, a sepsiszentgyör­gyi zenetanárok együttese nem szorul különösebb bemutatásra, hiszen immár nem csak a vá­ros és a megye zenekedvelői előtt ismeretes, hanem a Meg­­éneklünk, Románia fesztiválon szerzett első díjjal országos hír­névre tett szert. A Szakszerveze­tek Művelődési Házában nem­régiben bemutatott új műsoruk is igazolta, hogy a magas ki­tüntetés, a siker, még igénye­sebb munkára szólította mind az együttest, mind karvezetőjét, Szilágyi Zsoltot. Mindenekelőtt arra, hogy még magasabbra emeljék azt a mércét, mely a ha­zai kórusmozgalom élvonalába juttatta őket. Legutóbbi sepsi­szentgyörgyi hangversenyük te­hát, melyre a kitartó munka és a többre, jobbra törekvés jegyé­ben került sor, a kamarakórus érettségét, produkciójuk magas művészi színvonalát, igazolta. Máskülönben az együttes igen gazdag és változatos repertoár­ja is bizonyság volt erre. Főként ha arra gondolunk, hogy a hangverseny első részét képező, többnyire a reneszánsz kórus­kultúra gyöngyszemeiből váloga­tott madrigálok és motet­ták (Lassus, Morenzio, Palestri­na, Bennett, Monteverdi, Bach) akárcsak a második részben be­mutatott XX. századi román és magyar zeneszerzők művei (Vidu, Bartók, Kodály, Dima, Theodo­­rescu, Birtalan) egyaránt igazi hiteles tolmácsolásban, a hiva­tásos kórusok rangját jelző igé­nyességgel csendültek fel. Joggal állíthatjuk tehát: igé­nyes vállalkozás, színvonalas, ki­váló teljesítmény volt a Vox Humana kamarakórus legutóbbi hangversenye. Éppen ezért kí­vánjuk, hogy az elkövetkezen­dőkben is minél több ehhez ha­sonló zenei eseményben része­sítsenek a város és a megye műkedvelő együttesei, előadó művészei, hogy tovább gyara­podhassanak azok a szép él­ményeink, melyek a zene meg­szerettetésével, az emberi lélek e nemesítő mozzanataival, egy­re inkább közelebb hoznak ne­héz, de megközelíthető célunk­hoz, a zene általános emberi igénnyé válásához. MÁTYÁS ÁRPÁD Hagyományápoló szép törekvés Gazdag évad Marosvásárhelyen A marosvásárhelyi Állami Filharmónia nagysikerű bukaresti hang­versenyei után beszélgettünk CSIKY BOLDIZSÁR zeneszerzővel, a Filharmónia titkárával, a régi hagyományokat őrző város zenei éle­téről. — Milyen zenei tevé­kenység folyik most Maros­­vásárhelyen? — A marosvásárhelyi Álla­mi Filharmónia — mondhatom így: — állandó működésben van. Hetenként megtartja az edukatív és szimfonikus hang­versenyeit, ugyanakkor teret ad a kamarazenének és a leg­­fiatalabbaknak szánt lecke­hangversenyeknek, továbbá: állandó zenei évadot tart Szé­kelyudvarhelyen, Segesváron és Régenben ... És rendszere­sen megrendezik a Zenei Na­pokat. — Milyenek­ ezek a „vi­déki évadok?“ ‘1 ' JR • j* ' r ' — E három városnak nincs szimfonikus zenekara, mégis állandó a zenei élete. Havonta megtartott hangversenyeink tö­megművelődési szempontból rendkívül fontosak. Mindhá­rom városban nagy az érdek­lődés és már kialakult törzs­közönségünk van, városonként mintegy háromszáz bérlővel dicsekedhetünk. — Jól tudjuk, hogy a ma­rosvásárhelyi Filharmónia sokat fáradozik a zenei tö­megnevelés érdekében . .. — Ez kötelességünk is. Hang­versenyeink közül kiemelkedő szerepet töltenek be a nevelő hangversenyek, mert elsősor­ban ez a fiatalságnak szól. E­­zeken a nevelő­ hangversenye­ken a műsorba iktatott műve­ket elemezzük és mivel túl­nyomó részt hazai műveket játszunk, ez legtöbbnyire a szerző jelenlétében történik. Én felteszem a kérdéseket és a szerző személyes válaszából körvonalazódik a mű monda­nivalója. Nyugodtan állíthat­juk, hogy így megközelítve ezeket a műveket, a népszerű­sítésnek magasabb formájához jutottunk el és mindenképpen elejét vesszük annak, hogy ezeknek a műveknek csak for­mális jelenléte legyen egy hangverseny műsorában. Fiatalokról lévén szó, meg­említem a marosvásárhelyi zenei élet új vonását is, azt, hogy a Filharmónia bizalom­mal lépteti fel a fiatal nem­zedéket, nemcsak a Zenei Na­pokon erre szánt műsorban, hanem az évad folyamán is. A közönség is kedvezően reagál erre a törekvésünkre, legyen az helyi, vagy az ország más tájáról. Itt meg kell jegyez­nem azt, hogy az előadóművé­szekben Marosvásárhelyen na­gyon erős fiatal gárda növi ki magát. Ez a fiatal nemzedék erőteljesen bekapcsolódott a város felpezsdült kamarazene életébe. Fiatal előadóművé­szeink jóvoltából eljutottunk oda, hogy a város most kp/xf, méltó lenni saját kamarazene hagyománygjhp^(0^15 -^-ik­arosvásárhelyeh'-1 ki--’ váló' zeneszerzők működ-' nek. Nyilván befolyásolják a város zenei életét, a Fil­harmónia eredményes mű­ködését. — Ez természetes. Élénken befolyásolja a repertoárt is. Nagyon­ törekszünk arra, hogy minden stílust és minden mű­fajt képviseljünk egy évad fo­lyamán. Arra is gondunk van, hogy ezt a repertoárt állan­dóan bővítsük, s ennek a je­lentősége különösen a hazai zene területén nagy, ahol a bemutatott művek túlnyomó része, ha nem is ősbemutató, de helyi bemutató. Itt fontos szerep hárul a vokál-szimf­o­­nikus műfajra, amelynek mű­velésére a helyi Filharmónia énekkara ad lehetőséget. Pél­­damutató az a kapcsolat, a­­mely a Zeneszerzők Szövetsége helyi tagozata és a Filharmó­nia között évek óta kialakult. Ahogy mondani szokás, még meg sem száradt a tinta a vég­leges partitúrán, s a Filhar­mónia már a mű előadásának körülményeit fontolgatja. Így kerülnek előadásra Zoltán Ala­dár, Szabó Csaba, Kozma Má­tyás, Birtalan József és má­sok, köztük jómagam művei is. Mint ez a fővárosi szerep­léseinkből is kiderül, helyi ze­neszerzőinket széles körben igyekszünk népszerűsíteni és ezen a területen sok szép kül­földi sikert is elértünk. — Ha már a külföldi ven­dégszereplést említi, mond­hatna néhány szót a zene­kar külföldi sikeréről? — Amellett, hogy a Filhar­mónia a világ minden tájáról lát vendégül karmestereket, előadóművészeket, maga is komoly sikerekkel szerepel külföldön. Erről a külföldi sajtóban megjelent jó kritikák is tanúskodnak. Eddig megtett útjainkból kiemelkedik a szov­jetunióbeli látogatásunk, ahol zenekarunk szereplése különö­sen Leningrádban, Rigában és Vilniuszban keltett kedvező visszhangot. Aztán Németor­szág SZK több városában, Franciaországban, Jugoszlá­viában léptünk fel. Többször járt külföldön a kamarazene­karunk is, amely Olaszország­ban, Ausztriában­ és­­Ném­etor­­szág . SZK-ban töltött "Visáz­­harigócsikert:1'^ — A színház kiköltözé­sével a Kultúrpalota tágabb teret biztosít a Filharmónia működésének és általában a zenei tevékenységnek. Mi a helyzet ezen a téren? — A Kultúrpalota renoválá­sával a hangversenytermet visszaállítjuk jogaiba, s a hangversenyorgona renoválá­sa is megoldódik. Reméljük, a Filharmónia minden tekintet­ben nagyszerű székházban folytathatja tevékenységét. Ezt nemcsak a zenekar, hanem a közönség is várja. Ha számí­tásba vesszük azt, hogy a szimfonikus hangversenyekre 3—400 bérlőnk van, a kicsi­nyek részére tartott lecke­hangversenyekre pedig a bér­letszám elérte a 900-at, érzé­kelhetjük, hogy a város zenei élete a közönség növekedése és érdeklődése szempontjából mennyire terebélyesedik és az ehhez méltó székhelyre meny­nyire szükség van. Végül van még egy örvendetes közölni­valóm: ezt az évadot a zene­kar már két karmesterrel foly­tatja. Szalmán Lóránt mellé egy fiatal, tehetséges karmes­tert szerződtettünk, Cristian Mandeal személyében, akiről mindeddig csak a legjobbat mondhatom, mind zenei fel­készültsége, mind állandó kar­mesteri teendőinek gyakorlása szempontjából. PINTÉR LAJOS Új szólam, eredeti szín Az őszi-téli hangverseny-soro­zat egyik kiemelkedő esemé­nye volt a Tokyo Metropoli­tan Symphony Orchestra főváro­si vendégszereplése. A műsoron a romantika gyöngyszemein kívül a japán kortárs­ zene alkotásai is szerepeltek. Az ifjú művészegyüttes 1965- ben létesült Tokióban. Tulaj­donképpeni alapítója és két éven át vezető karnagya a ki­váló zenepedagógus és szerve­ző, Heins Hoffmann volt. A reményt keltő indulás után, To­­dashi Mori, a zenekar 1967-ben kinevezett állandó karmestere azon munkálkodott, hogy to­vább haladjanak a megkezdett úton. Todashi Morit az energi­kus Akeo Watanabe követte a vezetői állásban. 1972-ben ne­vezték ki a Tokyo Metropolitan első karmesterévé. Watanabe radikálisan átszervezte a zene­kart. Ifjú hangszerjátékosokkal bővítette sorait és hazahívta a külföldre szerződött kiváló japán művészeket. Az együttes tekintélyes koncertmestert is ka­pott Kenj­ Kobayashi nemzet­közi hírnévnek örvendő hegedű­­művész személyében. A Tokyo Metropolitan sorsában látvá­nyos változás állt be: a japán főváros legjobb szimfonikus ze­nekarainak a sorába emelkedett. Az együttes első bukaresti hangversenyén Verdi operájá­nak, A végzet hatalmának a nyitányát hallottuk. A kimért, korrekt előadás szándékosan klasszicizált. Számunkra meg­lepő volt a romantikus mű hű­vös, racionális tolmácsolása. Verdit mai japán szerző műve követte: Tohru Takemitsu kom­pozíciója, a Rekviem vonószene­­karra. Tohru Takemitsu a „kísérleti zene“ híveként vált közismertté, a japán avantgarde-zene ak­tív tényezőjévé. A Rekviem vo­nószenekarra egyetlen zenei gondolatot kifejtő háromszaka­szos mű. A hangközök szabad kombinálásából kibontott nyo­masztó hatású dallamvonal (ak­­kordikusan szerkesztett) sötét harmóniák felett hömpölyög. A rekviem a súlyos gondokkal küszködő, az élet nagy kérdé­seibe bonyolódó ember vívódá­sait tolmácsolja. A zenekar stílusát jellemző higgadtság igen alkalmas kife­jező eszköznek bizonyult a hideg racionalizmussal megkomponált darabban rejlő nyugtalanság visszaadására. Félix Mendelssohn-Bartholdy közkedvelt Hegedűversenyét Shi­­zuko Ishikawa tehetséges fiatal hegedűművésznő szólaltatta meg.­­ Interpretációja hiteles volt, tiszta és szép. Hegedűjátékát igényesség és finomság, a leg­apróbb részletekig menő pre­cíz kidolgozás jellemzi. Kifo­­gástalan intonációját a gyors oktávmenetek tökéletes tiszta­sága igazolja leginkább: klasz­­szikus beállítottságú vonókeze­lése a virtuóz részekben (l,ll. tétel) és a szélesen ívelő kanti­­lénában (II. tétel) egyaránt be­vált. Jan Sibelius II. szimfóniáját pontos kidolgozásban hallottuk. A mi tájainkon kevésbé alkal­mazott zenekari ülésrend hatha­tósan hozzájárult a vonóskar olcsó hatásoktól mentes, egysé­gesen hangzó szólamainak az életre hívásához. A szólamokat ugyan nem fűtötte belső szen­vedély, viszont következetesen kifejezőek maradtak a romanti­kus és a japán művek esetében is. Ez pedig nem kevés: eredeti művészi gondolkodásmódra, sa­játos japán előadóművészeti stí­lusra enged következtetni. Akeo Watanabe — akit Bu­­k­arest közönsége 1968-ban is­mert­­meg, másodszor pedig 1976-ban ünnepelt­­— ezúttal is bizonyságot tett széleskörű ze­netudományi és karmesteri fel­készültségéről, párját ritkító pe­dagógiai és szervezői adottsá­gairól, iskolát teremtő lenyűgö­ző egyéniségéről. A Tokyo Metropolitan Sym­phony Orchestra, a japánok fiatal szimfonikus együttese, mindenekelőtt a miénkétől el­térő előadói stílusával lepte meg a bukaresti zenehallgató közönséget. A nemzetközi zene­élet egyetemes hangversenyé­ben új szólamként, eredeti színként hangzott el. CSIRE JÓZSEF ELŐRE

Next