Előre, 1978. május (32. évfolyam, 9472-9496. szám)

1978-05-03 / 9472. szám

A Szocialista Egységfront Országos Tanácsának napilapja 4 oldal­­ ILEXIM — Departamentul Export-Import Presa. I P. O. Box 136—137 — Telex: 11226. ára 30 bani Bucuresti, str. 13 Decembrie nr. 3. XXXII.­­ Redactia ELŐRE, Bucuresti (71341). Piata Scinteii 1. ELŐRE szerkesztősége, Bukarest (71341) Scinteia tér 1. évfolyam Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02. Előfizetési díj: egy hónapra 8 lej; három hónapra 9472. szám 1­24 lej; hat hónapra 48 lej; egy esztendőre 96 lej. Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, 1978. a levélkézbesítők és a lapterjesztők. Reklám- és apróhirdetés a következő címen: május 3 Agentia de publicitate ISIAP — Bucuresti,­ ­ Calea Victoriei nr. 174. Sector 1. BN­RSR. SZerda Filiala Sector 1. cont 645150228. Pentru ELŐRE Lapunkat külföldre a következő címen lehet megrendelni: NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS. A TÖBBI PÁRT- ÉS ÁLLAMVEZETŐ JELENLÉTÉBEN LELKES HANGULATÚ GYŰLÉS A FŐVÁROSBAN MÁJUS ELSEJE MEGÜNNEPLÉSÉRE Hétfőn reggel Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szo­cialista Köztársaság elnöke, valamint a többi párt- és államvezető részt vett a Május 1, a dol­gozók nemzetközi szolidaritásának napja alkalmá­ból rendezett fővárosi gyűlésen. Május elsején, e drága, a nemzet lelkében és tudatában mélységes visszhangé, a nagy megelégedések és gyümölcsöző mérlegek, a világ összes dol­gozóival való szolidaritás újra­­kinyilvánításának melegségé­vel teli ünnepnapján az ország összes állampolgárai, románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek — valamennyi­en a szocialista Románia de­rék fiai és építői — a dicső Román Kommunista Párt i­­ránti forró hódolatukat juttat­ták kifejezésre, melynek harca révén és vezetése alatt népünk legmagasztosabb törekvései teljesedtek be. Az ünnep al­kalmából az ország valameny­­nyi állampolgárának gondola­ta szeretettel és hálával tele szárnyalt Nicolae Ceausescu elvtárs felé, a felé az ember és forradalmár felé, akinek ra­gyogó tevékenységéhez elvá­laszthatatlanul kapcsolódik a haza történelmének leggyümöl­csözőbb időszaka, mindaz ami a legszebb és legmerészebb az általunk­ megvalósított hatal­mas műbeli, Románia nemzet­közi érvényesülésében. A főváros nagy számú lako­sa megkülönböztetett nagy­rabecsüléssel és tisztelettel, szeretettel a szívében, ének­szóval és tánccal fogadta Nicolae Ceausescu elvtársat már az Ifjúsági parkba való megérkezésének pillanatában, majd a gyönyörű sétányon, e­­gészen a Sport- és Művelődési Palotáig, ahol sor került az RKP Bukarest municípiumi bizottsága által rendezett nagygyűlésre. ... 9 óra. Rendkívüli meleg­séggel és lelkesedéssel, erőtel­jes tapssal, éljenzéssel és ová­cióval fogadják a terembe lé­pő Nicolae Ceausescu elvtár­sat, a többi párt- és államve­zetőt. Helyükről felállva az összes jelenlevők hosszasan, nagy szeretettel és melegséggel éltetik a pártot és annak fő­titkárát — a teremben sokáig visszhangzik „Ceausescu — RKP“. A párt főtitkárával, Nicolae Ceausescu elvtárssal együtt foglalt helyet a hivatalos e­­melvényen Elena Ceausescu elvtársnő, valamint a követ­kező elvtársak: Manea Manes­­cu, Stefan Voitec, Iosif Banc, Emil Bobu, Cornel Burticä, Virgil Cazacu, Gheorghe Cioa­­rä, Lina Ciobanu, Constantin Dascälescu, Ion Dincä, Emil Dräganescu, Fazekas János, Petre Lupu, Paul Niculescu, Gheorghe Oprea, Gheorghe Pana, Ion Pafan, Dumitru Popescu, Gheorghe Radulescu, Leonte Rautu, Virgil Trofin, Iosif Uglar, Ilie Verdej, Stefan Andrei, Ion Coman, Teodor Coman, Mihai Dalea, Miu Bobrescu, Mihai Gere, Nico­lae Giosan, Vasile Patilinei, Ion Ursu, Vasile Marin, Vasile Musat. Úgyszintén a hivatalos e­­melvényen foglalnak helyet ré­gi illegalitásbeli párttagok, e­­gyes tömegszervezetek vezetői, bukaresti nagyvállalatok mun­kásai és más képviselői, vala­mint a tudományos és műve­lődési élet képviselői. Jelen vannak a teremben az RKP KB, az Államtanács és a kormány tagjai, régi, illegali­tásbeli párttagok, a központi intézmények, a társadalmi és tömegszervezetek vezetőségi tagjai, a fővárosi vállalatok és intézmények dolgozói. A gyűlésen részt vesz dr. Ton Chin Chye , a szinga­púri Népi Akciópárt elnöke, aki a Szocialista Egységfront meghívására látogatást tesz országunkban. A gyűlésen u­­gyanakkor részt vesznek a Bolgár Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsa, a Csehszlováki­ai Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a Kubai Dolgozók Központja, a Szabad Német Szakszervezetek Szövetsége, a Mongol NK-beli Szakszervezet Központi Tanácsa, a Lengyel Szakszervezetek Központi Ta­nácsa, a Magyar Szakszerveze­tek Országos Tanácsa, a Szov­jet Szakszervezetek Központi Tanácsa, a Vietnam SZK Szakszervezeti Szövetsége, a Francia Általános Munkaszö­vetség, az Általános Szakszer­vezeti Szövetség — Portugáliai Belső Országos Szakszervezete, a Szakszervezeti Szövetség Spanyol munkásbizottságai, a Spanyol Általános Munkás­szövetség, a Spanyol­ Mun­kások Egységes Szakszerve­zeti Szövetsége, a Török Forradalmi Szakszervezetek Szövetsége, a DISK, az Algériai Dolgozók Országos Szövetsége, a Dél-afrikai Szak­­szervezeti Kongresszus, az An­golai Dolgozók Országos Szö­vetsége, a Benini Munkások Országos Szövetsége, az Ele­fántcsontparti Általános Mun­kásszövetség, a Kongói Szak­­szervezeti Szövetség, az Egyip­tomi Munkaszövetség, a Ghá­nai Szakszervezeti Kongresz­­szus, a Guineai Szakszerveze­tek Országos Szövetsége, a Gambiai Szakszervezeti Szö­vetség, a Gaboni Szakszerve­zeti Szövetség, az Iraki Szak­­szervezeti Szövetség, a Jordá­niai Szakszervezeti Szövetség, a Kenyai Szakszervezetek Köz­ponti Szervezete, a Líbiai Bank­­alkalmazottak Általános Szak­­szervezete, a Mali Munkások Országos Szövetsége, a Mada­gaszkári Szakszervezeti Szö­vetség, a Palesztin Szakszer­vezeti Szövetség, a Sierra Leone-i Munkakongresszus, a Szíriai Általános Szakszerve­zeti Szövetség, a Szenegáli Szakszervezeti Szövetség, a Tanzániai Munkások Országos Szövetsége, a Felső-voltai Munkások Országos Szövetsé­ge, a Zambia Szakszervezeti Kongresszus, a Zairi Munká­sok Országos Szövetsége, az összindiai Szakszervezeti Kongresszus — Aituc, a Ma­laysiai Szakszervezeti Kong­resszus, a Mexikói Szakszer­vezeti Kongresszus, a Vene­zuelai Munkások Egységei (Folytatása a 3. oldalon) •• MUNKÁVAL ÜNNEPELTEK A hunyadi Kohászati Kom­binát nagyolvasztói és kiszolgálóik, a kohászok már nagyon régen megszok­ták, hogy munkával ünnepel­nek ; őket az új év, hazánk fel­­szabadulásának ünnepe, vagy a május elseje mindig ott ta­lálja munkahelyükön, a soha ki nem hűlő kohóik mellett. Ebben a megszokottságban a­­zonban van valami magasztos, felemelő, amit az idelátogató mindannyiszor érzékel. Ezek az emberek fegyelmezetten, pontosan végzik munkájukat. Egyszerű szavakkal beszélnek termelési eredményeikről, u­­gyanakkor nem hangoztatják lépten-nyomon azt, hogy va­lami rendkívülit végeznek. A­­mit tesznek azonban, ahogyan teszik azt, az mégis nagyszerű; nemzetgazdaságunk igényli is munkáját, termékét, a nyers­vasat, legyen az öntödei szür­kevas, vagy később acéllá ala­kított fehérvas. Ezen a május elsején a régi kohórészleg kohászait, olvasz­­tárait, léghevítőit, kohókar­bantartóit kerestük fel, azokat, akik munkával ünnepeltek. Rosea Anton váltásvezető al­­mérnököt — aki a délelőtti műszakban három kohóra vi­gyázott — a legkisebb, a né­gyes olvasztó vezérlőtermében találtuk Costefan Constantin kohómester, Farkas Vilmos fő­olvasztár és Bogdan Gheor­ghe léghevítő kohász társasá­gában. A műszerfalat figyel­ték, a mutatók mozgásából tudták, hogy minden rendben van. Még pár perc és a négyes kohót meg lehet csapolni. Rosea Anton váltásvezető név szerint ismer mindenkit, tudja azt is, hogy ki honnan és mikor került a részlegre. Megtudtuk tőle, hogy a négyes kohó már hetedik éve megál­lás nélkül üzemel, jóval túl a nagyjavítások közötti előirány­zott időnél. Ez a továbbüze­­meltetés azért számít kiváló teljesítménynek, mert jelentős többlettermelést eredménye­zett. Elmondta még azt is, hogy április elsejétől a részle­gen csökkentették a munkahe­tet, több idő jut most már a pihenésre, a szórakozásra. Amikor a munkatársairól kérdeztük, először Rus Gavri­la olvasztár nevét emlí­tette, aki május elsejé­től 22 évi munka után 50 éves korában nyugdíjba ment. Bár ünnepélyes búcsúztatására csak pénteken került sor, Far­kas Vilmos főolvasztár sem tud könnyen napirendre térni afölött, hogy Rus Gavrila ol­vasztárt, ezt a komoly, meg­bízható, nagytudású munkást ezután nem tudja majd nap mint nap maga mellett. Far­kas Vilmos 1949-ben Sófalváról került Hunyadra, 1951-től meg­szakítás nélkül itt dolgozik a régi kohórészlegen, ő is nyug­díjba megy jövőre, érthető, hogy már egy kicsit előre te­kint és hazagondol. De itt van­nak a fiatalabbak is, Maria Valentin almérnök, a hatos ko­hó váltásmestere, Banu Nicolae, a villanyszerelők csapatveze­tője, a délelőtti C-váltás párt­­alapszervezeti titkára és a töb­biek, mint Istrate Silviu, a karbantartó lakatosok csapat­­vezetője, Josán Simion, a kohó­­rakók csapatvezetője, Das­calescu Vasile, a szürkevasat osztályozó csapat fiatal veze­tője és még sokan mások. A kohók pedig ezen a má­jus elsején is öntötték a nyers­vasat, egy váltásban 40 tonna szürke- és 20 tonna­­fehérvasat terven felül. A délután már a pihenésé, a kikapcsolódásé volt. Családjukkal együtt a Chizid erdőbe, a hunyadiak kedvelt kiránduló és szórako­zóhelyére mentek ki, hogy az­tán május másodikán reggel új­ra ott találjuk őket munkahe­lyükön, folytatva azt a munkát, amit oly nagyszerűen végeznek hétköznap és ünnepnap egy­aránt. Deák Levente K­ora reggel kezdődött a május elsejei műszak a csíkpálfalvi traktorosok számára. Dávid József az el­sők között is az első volt e­­zen a reggelen. A gazdaság­ban még 30 hektár burgonya ültetése volt hátra, s amint megjegyezte, délig e parcellán végezni szeretne. Nem tartjuk fenn, néhány szavas beszélge­tésünk idején Kánya Kálmán fogatos és Filip Bálint színül­­tig töltötték krumplival az ültetőgép garatjait. A jól megmunkált talajban négy új sor tanúsítja Dávid József szorgalmát. A delnei és a csomortáni brigádokban szintén jó az ü­­tem. A székház közelében mintegy 30 asszony burgonyát válogat, közöttük szorgalmas­kodnak a gazdaság irodasze­mélyzetének dolgozói is. A példa adva van, a szövetkezet elnöknője, Pintyi Mária nem­csak irányítja itt a munkát, de ténylegesen dolgozik is. Ne­veket jegyzünk fel: Becze Er­zsébet, Gáli Mária, Fülöp Te­réz és a könyvelőbrigád e na­pi fáradozásával is elősegítet­te a burgonyaültetés mielőbbi befejezését. Akárcsak az a négy fogatos és az e csoportba beosztott asszonyok, akik a domboldalas területeken, ahol nem dolgozhatnak géppel, kéz­zel eke után ültették e napon is a burgonyát. Néptelen a gépesítési rész­leg központja, 16 traktoros állt e napon munkába. A me­zőn tudjuk meg, hogy a kar­bantartó gépész is traktorra ült, egyik társát helyettesítet­te, így egyetlen gép sem állt május elsején Szépvizen. A figyelem itt is a burgonyaül­tetésre irányult. Május elsején Szépvizen s a két brigádban, Szentmiklóson és Borzsován hat ültetőgép dolgozott. Bara­bás István, Erőss Ernő társai­val mindent elkövetett azért, hogy a hét végére befejeződjön az ültetés, ami nem könnyű, hiszen amint Bartha Sándor főmérnök helyszíni tájékozta­tójából megtudtuk, 100 hektár ültetése volt még hátra. Rövid eszmecsere is kezdődik, a mezőgazdasági igazgatóság je­lenlevő helyettes vezetője és a gépesítési állomás igazgatója között. A szépviziek ígéretet kapnak, hogy holnaptól bese­gít a szomszédos rákosi bri­gád is, a támogatás jól jön, a helyi gépesítők viszont tud­ják, hogy elsősorban saját erő­feszítéseiktől függ, mikorra is végeznek. Ezért is használták ki hatékonyan május elsejét is az ültetésre. Szentmihályon szintén teljes a műszak. Kisebbfajta statisz­tika szükséges a jelenlét vá­zolásához : hárman vetnek, hárman burgonyát ültetnek, öten tárcsáznak, három trak­toros talajt forgat, négyen trá­gyát szórnak ki és egy gépesí­tő mától kezdve már növény­ápolási feladatot kapott, itt is megkezdték a szalmásgabonák vegyszerezését. Amikor össze­adjuk a­­ jelenlétet, kiderül 19- en dolgoznak, holott a gépesí­tési részleg csak 17 traktoros­sal rendelkezik. A magyará­zat: a traktorvezetést értő téesz-tagok is bekapcsolódtak a munkába, így gyorsabb, így eredményesebb. Csíkszereda felé tartva, Tap­loca határában a szépen sora­kozó burgonyasorok árulkod­nak a minőségi munkáról. A traktoron Gergely János ült. 19 éve a gépállomás egyik leg­szorgalmasabb szakembere. Néhány év óta a műhelyben hasznosítja tapasztalatát. Most tavasszal, amikor nagy szük­ség volt a gépesítőkre, újból traktorra ült, s e május else­jei műszakkal is igazolta, hogy az igyekezet közepette is vi­gyázni lehet és vigyázni is kell a minőségre. .......... * E Hargita megyei tudósítá­sunkat nem fejezhetjük be annak kihangsúlyozása nélkül, hogy megyeszerte helytálltak. Két nap alatt mintegy 3000 hektár vetést és ezen belül 600 hektárt meghaladó burgonya­ültetést sikerült megvalósítani, s így az ország e részén is kö­zelebb kerültek a tavaszi kam­pányfeladat teljesítéséhez. Almási Gábor A KOHÓK MELLETT... ...ÉS A FÖLDEKEN

Next