Előre, 1979. január (33. évfolyam, 9680-9704. szám)
1979-01-03 / 9680. szám
ELŐRE — 1979. január 3. KIEMELKEDŐ EREDMÉNYEINK JEGYÉBEN, ELKÖVETKEZŐ NAGYSZABÁSÚ FELADATAINK TUDATÁBAN GAZDAG SZÁMVETÉS ESZTENDŐFORDULÓN HUNYAD hunyadi kohászati kombinát kettes számú kohórészletéhez három, ésvenként 1000 köbméteres nagyolvasztó tartozik. Ezek adják az itt előállított nyersvas zömét, ha a kombinát jól megy — s ez már évek óta valóság — ezt nagyolvasztóinak, a mellettük dolgozó olvasztároknak, kohászoknak, léghevítőknek, kohótöltőknek és karbantartóknak is köszönheti. Eredményeik kiválóak. 1978-ban 39 000 tonna nyersvasat adtak a nemzetgazdaságnak terven felül, úgy, hogy közben egy tonna nyersvas előállításához az előírtnál 2,08 kilóval kevesebb kokszot használtak fel. A végterméket, a nyersvasat az anyagi költségek csökkentésével 4,5 millió lejjel olcsóbban állították elő. Kiváló szakemberek dolgoznak itt, olyanok, akik együtt nőttek fel a kombináttal és akik ma méltán büszkék élüzemükre. Opris Petru részlegvezető mérnök mellett Marculescu Nicolae főmester, a Szocialista Munka Hőse is itt dolgozik, ő a részleg pártbizottságának titkára. A három kohó közül most csak kettő üzemel, a 8-as és a 9-es. A 7-es nagyolvasztó ezekben a napokban indul be újra, miután a hunyadi kohászati építővállalat emberei felújították. Csak a szakemberek tudják igazán, mit is jelent egy kohó életében egy idejében elvégzett nagyjavítás. Mennyivel hosszabbítja meg a kohó „életét“. Az óév utolsó váltására a szokott módon készülődtek az emberek. Megilletődöttségüket csak fegyelmezett mozdulataik, tartásuk árulta el. Kicsit már büszkék arra, hogy ilyenkor az érdeklődés fokozott mértékben fordul feléjük, hiszen ők munkával ünnepelnek. A részleg vezetőségét ebben a váltásban Rádoi Ioan műhelyvezető mérnök és Jucos Liviu vállásvezető almérnök képviselte, de Marculescu Nicolae főmester sem tudott otthon maradni, az új évet ő is a kohók mellett érte meg. A 8-as kohó vezérlőtermében Dara Petru mester és Ionescu Lucian főolvasztár ügyelt a kohóra. Papp János, Zamfiroaie Gheorghe kohászok és társaik pedig a csapolást végezték. A 9-es nagyolvasztóra Hasdátean Alexandru főolvasztár vigyázott, de mellette munkával ünnepelt még Lupean Valér léghevítő, Iftodeanu Stefan és Herineanu Viorel kohászok és mások is. December 30-án a Köztársaság kikiáltásának ünnepén, amikor a délelőtti váltásban dolgoztak, a hunyadi pionírok egy csoportja köszöntötte őket munkahelyükön. Mindnyájuknak jól esett ez a figyelmesség. Rádol Joan mérnököt arról kérdeztük, hogy milyen érzés munkával ünnepelni. — Kezdetben, évekkel ezelőtt, nekem még szokatlan volt az, hogy mi ilyenkor is dolgozunk. De aki ezt a szakmát választja, és tisztában van azzal, hogy itt nem lehet leállni, a termelésnek menni kell, ehhez pedig emberek is kellenek. Hogy őszinte legyek, ezekre a váltásokra még jobban készülünk, nincs koccintás, italozás, nagyon vigyázunk arra, hogy mindenki ott legyen a helyén. Rádai mérnöktől azt is megtudtuk, hogy az éjjeli váltás — a két működő kohó — 50—50 tonna nyersvasat olvasztott terven felül, amihez a január elsejei másik két váltás is hozzáadta a maga 50—50 tonnáját, vagyis a kettes számú kohórészleg emberei az új év első napján 150 tonna nyersvasat adtak a nemzetgazdaságnak terven felül. Szóba került az is, hogy a korkedvezménnyel 50 éves korukban nyugdíjba menő kohászok helyére újakat kell állítani. A kombinát keretében szakképesítő tanfolyamot indítottak be. Az ország minden részéből Hunyadra jött és a részlegen munkát kapott fiatalok élnek is ezzel a lehetőséggel, nagy többségük beiratkozott a tanfolyamra. A nőtleneket legényszálláson helyezik el, a fiatal házasok lakást kapnak, a délelőtti váltás a munkahelyi étkezdében ebédelhet, egyszóval mindent megtettek azért, hogy kineveljék a jövő kohászait, akik a mostani sok nehéz csatát nyert „öregek“ helyére lépnek, méltón folytatni a XII. pártkongresszus esztendejében és az elkövetkezők során is a hunyadi kohászat nagyszerű hagyományát. Deák Levente aki becsülettel elvégzi a munkát. Az új esztendő az új mechanizmus jegyében kezdődik majd az építőtelepeken is, ami még tovább növeli az anyagi érdekeltséget; meglátjuk, hogyan tudunk majd élni vele ! Én mindenesetre azt várom 1979-től, a pártunk XII. kongresszusának esztendejétől, hogy a megye építői sikerrel teljesítsék eddigi legnagyobb tervüket — újabb 3000 családnak emeljenek kényelmes otthont. Legalább olyant, mint ez a mi négyszobás lakásunk ! Újévi kívánságnak nem is rossz, ugye kedves Szatmár megyei olvasók ?! Bencze Cs. Attila Kisebb üzem, vagy akár egy gyár benyomását sejteti a szépmezői tehenészeti telep. Váltás van, este nyolc órára gyári pontossággal érkeznek azok, akik szilveszter éjszakáján is helytállva, munkahelyükön köszöntik az új évet. A hármas farm üzemközpontjában az esti fejést követően már el is készült az évi összegezés. Dr. Florea Miron állatorvos Máthé Géza fejére hívja fel a figyelmünket. Neve után azt jegyeztük fel, hogy a gondjaira bízott 35 tehéntől egyedenként 4420 liter tejet fejt, 270 literrel többet a tervelőirányzatnál. Ennél is többet mond viszont az a megbecsülés, amely a gondozó társak részéről övezi. Szakmai tudását állandóan tökéletesítve mindennapos példás helytállásával vált a megye egyik legjobb fejőjévé. A hozamszintet tekintve némileg elmaradt Máthé, Géza teljesítményétől Imreh Ignác, ám a farmvezető összegezése szerint a tervhez viszonyítva ő adott át pluszban legtöbb tejet, 309 literrel szárnyalta túl az egyedenkénti előirányzatot. Ambrus András a farm harmadik olyan fejője, aki a gondjaira bízott teheneknél , 4000 literen felüli hozammal zárta az évet. Körútunkat a kettes számú farm istállóiban folytatjuk, ahol példás a rend, a szolgálatos gondozók ezúttal is messzemenő figyelemmel őrködtek azon, hogy egy pillanatig se legyen fennakadás. Menetközben jegyezzük fel, hogy Berenczki Pál munkaközössége is szép sikerekkel zárta az évet. A jó munka fölött érzett őszinte öröm, a fejlődés további lehetőségeinek reális mérlegelése, a gondozók tettrekészsége garancia arra, hogy 1979-ben még szebb sikereket valósítsanak meg. Megtudtuk, hogy a most zárult évben a farm keretében Tatár Gábor, Kisfaludi Ilona és Popovics János ért el legszebb eredményt. A cél most az, hogy a pillanatnyi legszebb teljesítményeket farm átlaggá növeljék. Konkrét esetben ez lenne az új minőség, Szépmező új fényeinek tanúbizonysága. Tíz óra után az üzemközpont környéke is egyre inkább elcsendesedik. Dr. Florea Miron állatorvos elégedetten állapíthatja meg, minden rendben, különösebb beavatkozásra ezúttal sincs szükség. Még néhány utasítást ad, aztán barátságos kézfogás és boldog újévet köszöntve, családja körében fogadhatja az esztendőfordulót. A komplexumot övező modern lakónegyedek kivilágított ablakain a kiszűrődő nótaszó megannyi bizonyság arra, hogy a farm dolgozói az évi kemény helytállást követelő munka után jó hangulatban, vidáman búcsúztatták a most záruló évet. S amint azt Fazakas Gábor mérnöktől, az állami mezőgazdasági vállalatok Kovászna megyei trösztjének igazgatójától megtudtuk, szervezési és technológiai, valamint anyagellátási szempontból is mindent elkövetnek azért, hogy már az új esztendő első napjától még szebb sikereket érjenek el. Néhány órával éjfél után sorra érkeznek is az új váltás fejőgondozói. Négy órakor kezdődött a program, nemsokára már takarmány került a jászlakba, zümmögni kezdtek a fejőgépek. Még nem virradt, amikor az év első tejszállítmánya, több mint 8000 liter tej megérkezett a közeli tejgyárba. Flóra Gábor gabbá, szebbé tenni mindanynyiunk közös hazáját, a szocialista Romániát. A testvéri együttélés, a munka közös nyelvét jelentette az elmúlt évben, hogy a már említett mezőgépészek a szomszédos Szilágybaksával létrehozott közös termelőszövetkezetben az utolsó munkanapig együtt dolgoztak, akár a baksai Margin Mihai és a ballai Bóné Ferenc, akik kemény erőfeszítéssel dolgoztak, hogy a kertészetben a korai káposztát a fagykártól megmentsék. Nem hiába volt a fáradtság: ebből a téeszből a déli megyékkel egyidőben szállítottak primőr zöldséget. Románok és magyarok együtt ültették a szőlőt a Konkor nevű dombon, s az idén a Csipkés nevezetű dombon folytatják a szőlőtelepítést. Bár a ballaiak többsége iparban dolgozó, eddig sem fordítottak hátat a határnak, szőlőhegynek, kertészetnek. Pártunk főtitkárának felhívására azzal a szándékkal léptek az új esztendőbe, hogy — a szocialista haza méltó állampolgáraiként — szorgalmas munkájuk újabb szép sikereit óhajtják számbavenni az előttünk álló év végén is. Fejér László , Papp János, Zamfiroaie Gheorghe és társaik SZÉPMEZŐ Az első szállítmány A fővárosi dolgozók is jó hangulatban szilvesztereztek (Nicu Vasile felvétele) SZATMÁR korszerű, kényelmes otthon — újabb háromezer családnak Remélem, hogy vendéglátóm kedves felesége nem neheztel rám az új esztendőben, ha beszámolómat azzal az „étlappal“ kezdem, amit erre az 1978-as szilveszteri éjszakára állított össze hat tagú családja ünnepi asztalára : a hagyományos pálinka mellett konyakot, votkát és meggylikört látok a terítéken, kis tányérokon sós stanglit, tepertős pogácsát, neve-nemtudom aprósüteményeket, előételként házi disznófősajtot, ropogós tepertőt, füstölt kenőmájast, telementúrát és trapista sajtot, pirított májszeleteket és apró fasírozottat, reszelt tormát és hideg salátát. Későbbre várt a már kipanírozott sertéskaraj megsütése, a szalmakrumpli megpirítása, éjfél körül a virsli forrázása. A kocsonya úgy két óra tájt kerül az asztalra, reggel felé azon frissiben az úgynevezett borhely-leves lesz hivatott, hogy méltón zárja ennek az éjszakának a hangulatát. Mert hogy hangulat is lesz, az kétségtelen : jónéhány palack márkás bor, friss sör és persze az éjfélkor kidurranó pezsgő a nagy hűtőszekrényben, már csak arra vár, hogy a ház gazdája utánuk nyúljon. De most veszem észre, hogy veszélyben forog a teljességre való törekvésem az ünnepi bemutatásban, ugyanis a gazdasszony négy szál füstölt házikolbászt is „fuvaroz“ a konyha felé. No, de áruljam el inkább, hogy ez a telefonkészülék, ahol felhívtak Szatmáron, a 16-os új lakótelep egy idén átadott lakásában van. A vendégszerető házigazda régi ismerősünk, Vajda Sándor kőműves. De nyugodtan mondhatnám, anélkül, hogy tévednék ácsnak is, szobafestőnek is, sőt szerelőnek, hiszen mindegyikhez egyformán jól ért és így szükség esetén bárhol besegít e nagy építőtelepen. Munkahelye ugyanis itt van lakása közelében. Mert a lakás maga is még az építőtelephez tartozik. Erre utal, hogy a járda, amelyen a tömbháza megközelíthető, ideiglenes jellegű, két oldalán jókora árkok, gödrök, földhányások. Nem akartam ünneprontó lenni, ezért nem is hoztam szóba Vajda Sándornak a bokáig érő sárt, de mindjárt megérkezésemkor kijelentette, hogy jövő ilyenkor akár lakkcipőben is jöhetnek a vendégei: a negyed építése — amelyet két éve kezdtek el és 6000 család lelt itt otthonra — befejezéshez közeledik, s akkor a közművesítés is végleges formát ölt. A negyedben a tömb,házak között csak sétányok lesznek pázsittal és sok-sok virággal... Virág ! Most veszem észre, hogy gyönyörű szál szegfűk vannak az ünnepi asztalon, öt szál vörös szegfű, bizonyára az édesanyát köszöntötték vele a gyermekek születése napján. Sarolta asszony szilveszterkor tölti negyvenedik évét, ebből immár húszat egyazon vállalatnál a Mondiálában varrónőként dolgozott le. A gyermekek mind iskolások. Laci, a legnagyobbik érettségire készül, aztán építészmérnökire. Talán az apja munkája hozta közelebb a telephez, de lehet az is, hogy vakációban be-besegített itt a téglahordásban, az anyag kéz alá adásában. A család új lakásában is van néhány téglája — mondja nem titkolt büszkeséggel az apa. Most, a család apraja-nagyja Lacinak szorít, az új esztendőtől elsősorban az ő tervének valóraváltását várják. A családfő pedig az építőtelepen szeretne többet tenni a maga módján, mert az idén nem minden úgy sikerült, ahogy az építők tervezték, ahogy tőlük elvárták volt. Esztendő végén jó pár lakást nem sikerült átadniuk, ezek az újév első hónapjaiban kerülnek csak fedél alá. A szatmári építők régi gondja — mondja Vajda Sándor — a munkaerőhiány. Kevés, sajnos egyre kevesebb fiatal választja ezt a szakmát, pedig igazán megtalálhatja számítását ebben is. NAGYBÁNYA A kimagasló eredményekhez méltóan! Már e sorok elején be kell vallanom, egy kicsit elébe siettem az eseménynek. Az óév utolsó napján felkerestem a nagybányai bányászati és kohászati ipari központ illetékeseit. Az iránt tudakozódtam, milyen lesz a máramarosi bányászok szilvesztere. Azt is meg kell mondanom, a kérdésemre várható válaszban nem is annyira a szervezési keretek — a helyszín, a menü, a jó szórakozás megannyi más feltételei — érdekeltek, hanem inkább az óesztendő-búcsúztatás és az újév-köszöntés várható légköre. Még pontosabban szólva: a gazdag terítékhez vajon társul-e a jól végzett munka, a kötelességteljesítés tudata? Centeri Gheorghe ellenőr mintha olvasott volna gondolataimban, diszpécsernek ajánlkozik, s körkapcsolást javasolt, hívjunk fel néhány bányaüzemet. Először az ilkai bányaüzem jelentkezett. Ez az egység egy éve elnyerte az iparág országos élenjárója címet. Vajon milyen eredményekkel zárják az 1978-as évet? A vonal túlsó végén Clef Petre mérnök, a bányaüzem vezetője válaszol. — Azt hiszem, az eltelt év megvalósításai is bizakodással tölthetnek el, s igazolják a korábbi előkelő helyezést. Hogy mire alapozzuk optimizmusunkat? Elsősorban arra, hogy már december 4-én jelentettük az évi tervfeladatok maradéktalan valóra váltását. Az azóta eltelt időszakban pedig több mint 6 millió lej értékben küldtünk ércet a felszínre. A munkasikerek a szorgalmas munkaközösség termelőtevékenységének tulajdoníthatók, amelynek tagjai a kommunistákkal az élen napról napra megtetézték tervelőirányzataikat. Főleg a Bura Iacob, Petcu Vasile, Pop Nicolae, Keresztes Ferenc, Bura Chirila vezette komplex brigádok tűntek ki. Elégedetten zárjuk tehát az évet, s bizalommal várjuk a következőt. Kapnikról Dicu Nicolae jelentkezik: — Eredményekben gazdag évet zárunk mi is, egy nappal az ilkaiak után befejeztük az 1978-as feladatok teljesítését. A mai napig terven felül sok száz tonna ércet küldtünk a feldolgozókba. A megvalósítások közül külön szeretnék utalni a bányafeltáró geológiai munkálatok fokozott ütemére, hiszen mintegy 3000 folyóméterrel haladtuk túl az ezirányú teendőket. A kitűntek közül meg kell említenem a Bilea Gheorghe, Franc Vasile, Kutasi Antal, Taubner Miklós és Husvét György bányászcsoportjait. Szilveszter este tehát mindannyian gondtalanul szórakozhatunk, nem maradtunk adósak 1978-ban. Nálunk különben hagyományossá vált, hogy közösen, mintegy 220-an szilveszterezünk a bányaüzem étkezdéjében, a fiatalok pedig a város vendéglőjében ülnek asztalhoz. Felsőbányán Teodorescu Vasile főmérnökkel beszélgetünk. — December elseje óta terven felül termelünk, s a felszínre hozott többletére értéke meghaladja a 13 millió lejt. Az eltelt esztendőben is több új, korszerű, hatékony fejtési és feldolgozási módszert kísérleteztünk ki és alkalmaztunk a termelésben. — Ötletekben tehát most sem volt hiány. Elkészítették például az első háromkarú fúróberendezést. — Ez valóban kiemelkedő műszaki megvalósításnak számít, mert magas termelékenységű génről van szó, amelynek használatával meggyorsult a fejtés, a tárók fúrása. Craiciu Ovidiu, Mircan Emil mérnökök és Donca Gheorghe, Feloker Károly, Brezovszki János, Munteanu loan, Baczai Sándor, Sásáron loan gépészek, lakatosok munkája minden elismerést megérdemel. S meg vagyok győződve, hogy felszabadulásunk 35. évfordulója tiszteletére is előjönnek valami hasonló megvalósítással. Ezután hívjuk Herzsát, Miszbányát, Sujort — mindennünnen a valóra vált célkitűzésekről tájékoztattak. Az ipari központ tervosztályán még feljegyeztem két adatot: a bányászati iparág dolgozói az össztermelésnél 104, az árutermelésnél pedig 109 százalékos teljesítménnyel zárták az évet. Most már múlt időben nézve a kérdést: milyen volt a bányászok szilvesztere? A bizonyosság tudatával válaszolhatok: méltó eredményeikhez! Rácz Albert SZILÁGYBALLA Szocialista hazánk méltó állampolgáraiként Azon az autóbuszon, melyen a Zilah és Szilágyballa közötti távolságot megtettem, már kora délután a jó kedv uralkodott, pedig az elmúlt év az esztendő utolsó napján sem hazudtolta meg önmagát, a dombok karéját felhők takarták el, szakadt, zuhogott végeérhetetlenül a hideg eső. Ám az ünneplőbe öltözött fiúk, divatosan kicsinosított lányok hangulatán a rossz időjárás mit sem rontott, mert a valamelyik tövisháti faluba tartó zenészek meganynyi csillogó szemű, derűs fiatal láttán kéretlenül is előkapták tokjából a hegedűt, harmonikát, s megállótól megállóig szilágysági román és magyar népdalokkal alkalmi közönségüket szórakoztatták. Szilágyballán az új esztendőt a művelődési otthonban fogadták a fiatalok. A szilágysági falu lakosainak többsége immár egy évtizede a látványosan fejlődő, hatalmas lépésekkel iparosodó Szilágy megyei székhelyhez, Zilahhoz kötötte jövőjét, élete sorsát. Ott találni őket az építőtelepeken, gyárakban és líceumokban, mások pedig az ország távoli iparközpontjaiban tanulnak mesterséget, hogy szakmailag képzetten az épülő újabb gyárakba dolgozzanak szülőföldjük még erőteljesebb fejlesztéséért. A számvetés és közös ünneplés Máthé László, aki Temesvárt tanul szakmát, Mátyás József, aki Zilahon sajátítja el a fémipari szakmát, Demjén Gyula és Kiss Árpád traktoristák ötlete volt, melyet a lányok is támogattak, például a helybeli szőnyegszövő részlegen dolgozó Mátyás Katalin, vagy a Zilahon dolgozó Boné Irma, Boné Margit, Mátyás Ilonka, akár Bonchidai Éva és Boné Irma, akik Megygyesen sajátítják el a szakmát, hogy a még épülő zilahi szövőgyárban dolgozzanak majd. Máthé Péter kőműves a művelődési otthon vezető bizottságának tagja is segítette, hogy a helyben dolgozók és az ingázók, valamint a szakképesítés elnyeréséért rövidebb vagy hosszabb időre távolba szakadt fiatalok először a falu történetében közösen szilveszterezzenek! Az ünnepi díszbe öltöztetett terem jókívánságokat tartalmazó feliratokkal fogadta vendégeit, s mindannyian a Bóné Attila készítette köszöntőt tartottuk a legtartalmasabbnak: Az egész világ részére boldog újévet! E kis falu ifjúsága is nagy érdeklődéssel hallgatta pártunk főtitkárának, Nicolae Ceausescu elvtársnak az üzenetét, mely egyformán szólt e közös haza minden dolgozójához és a világ minden békeszerető emberéhez. A békés munka, országépítő tervek foglalkoztatták a fiatalokat, s a testvéri együttélés, románok és magyarok közös akarata foglalkoztatta, hogy tevékenységükkel igyekezzenek gazda BRASSÓ Az év utolsó napján a brassói hőközpontokban olyan munkanap volt, mint máskor. A különböző berendezések, felszerelések működésére gondosan vigyáztak. A Steagul Rosu központban Urjan Mihai, a traktorgyári központban Todorica Nicolae, az állomásnegyedi ötös központban Arnaut Ion, a Noua negyedben Szőcs Aurél, a kermány-zajzoni hármas központban Dobos László gondoskodott arról, hogy mindenkinek meleget biztosítsanak. Ők a munkahelyen köszöntötték az újévet, hogy számunkra kellemes körülményeket teremtsenek. A hőközpontok vezetősége arról is gondoskodott, hogy az ünnepnapokon diszpécserszolgálat legyen mind a Steagul Rosu, mind a Állomásnegyedi központokban, ahol mester, fűtő, szerelő, hőtechnikus, villanyszerelő állt készenlétben. A szolgálat célja az, hogy bármilyen üzemzavar esetén közbelépjenek, megszüntessék a hibákat. A villanyhálózati vállalat központjában a vezetőség részéről Pascu Nicolae mester, az üzemi pártbizottság titkára a szolgálatos ezen az éjszakán. Mintegy 30 transzformátor-állomáson — amelyek a fő ipari egységeket és a lakosságot látják el villanyenergiával — teljesítenek szolgálatot ezen az éjszakán. A szolgálatban levő villamossági szakember mellett egy-egy sofőr gépkocsival teljesít szolgálatot. A brassói villamossági vállalathoz tartozó Kovászna megyében szintén így szervezték meg a szolgálatot. Nézzük meg, hogy éjjel 11 órától reggel 7 óráig kik azok, akik arról gondoskodtak, hogy az áramszolgáltatásban semmi fennakadás ne legyen. Sepsiszentgyörgyön a szolgálatos mérnökök Cimaru Radu és Butt Oszkár, Kelemen András és Rozin Sándor villanyszerelők és Bőd András sofőr egészíti ki a szolgálatos csoportot. Kézdivásárhelyen a szolgálatos vezető Mikola Vilmos, akit Antal Albert mester, Márton István, Magori Tibor villanyszerelők és Dobri Tibor sofőr segítenek a munkában. A Brassó megyei Prázsmaron Rosca Gheorghe mester, Kurtz Vilhelm, Teodor Alexandru villanyszerelők, Stroe Romulus sofőr, Rozsnyón Butic Emil szolgálatos vezető, Stanca Dumitru, Braff Martin villanyszerelők, Picu Vasile sofőr, Predealon Tudose Marin, Popa Teofil villanyszerelők, Jecu Cornel sofőr a szolgálatosok. A villamossági vállalat azért, hogy bármilyen üzemzavar esetén azonnal a helyszínre siethessenek, újév éjszakáján is diszpécser-szolgálatot tartott. A korszerű technika századában mindenki természetesnek tartja, hogy újév éjszakáján telefonon keresztül teremtsen kapcsolatot hazánk bármely sarkában élő szeretteivel. Éppen ezért ezen az éjszakán a szokásosnál több a munka a brassói telefonközpontban. A vezetőség úgy döntött, hogy önkéntes jelentkezés alapján állítja össze a szolgálatosok listáját. Nyolc telefonista, ennyire volt szükség, vállalta, hogy munkával köszönti az új évet: Duca Fabiola, Beldeanu Silvia, Halmageanu Viorica, Iptefanescu Marilena, Cretu Elena, Precup Marioara, Pacurar Ecaterina és Han Maria válaszoltak a 09, 02, 03, 05-ös számokon. Mint mindig, most is készségesek, kedvesek voltak a jelentkezőkhöz, s igyekeztek a zsúfolt vonalak ellenére minél előbb kapcsolatot teremteni azok között, akik az új év első óráiban beszélni akartak egymással. Pohár csendült az újév éjszakáján az otthonokban, klubokban, vendéglőkben. Köszöntöttük az újévet, koccintottunk az elmúlt év s a jövő sikereire. Ha ezen az éjszakán esetleg nem jutott eszünkbe, kik teremtették meg számunkra a kedvező körülményeket, kik járultak hozzá, hogy a telefonszolgálatban ne legyen fennakadás, most az új év első napjaiban gondoljunk rájuk szeretettel. Papp Ilona Szolgálatban CSÍKSZEREDA A legszebb ajándék Városszerte rég állt már a szilveszteri mulatság, amikor Csíkszereda modern kórházának szülészetinőgyógyászati osztályán dr. Ráduly Árpád szolgálatos orvos kis csapatával Boros Éva és Szabó Mikola asszisztensekkel, Maria Climescu és Antal Zsuzsa nővérekkel, valamint Márton Veronika és Nagy Vera beteggondozókkal lezárta az évi mérleget, bejegyezte az 1978-as esztendő 2175. és egyben utolsó újszülöttjének Cocirla Traian és Ana balánbányai házaspár kislányának nevét. A kis Mihaela, aki az óév utolsó óráiban született a fiatal bányászcsalád harmadik gyermeke. Amikor tizenkettőt ütött az óra, megkezdődtek a várakozás nehéz percei, s az izgalmak is : ki lesz az új év első szülötte, fiú lesz-e vagy leányka ? Megvolt a valószínűsége annak, hogy a szenttamási 17 éves Páll Mária Magdolna lesz az, aki elsőnek ajándékozza meg férjét Páll Vince vasesztergályost ráadásul első gyermekkel. A kis Páll azonban sokat váratott magára, csak három előtt tíz perccel harsogott bele a szülőszoba csendjébe. A hosszúra nyúlt szülésbe belefáradt anya boldogan vette tudomásul, hogy 3800 grammos, 53 centis fia született Páll Ervin István nyitotta meg tehát az 1979-es újszülöttek, reméljük, hosszú sorát... Kívánjunk neki, többi kis társainak, a szülőknek egészséget, sok boldogságot Gyarmath János 3 KOLOZSVÁR-NAPOCA Köszönet a tanuló ifjúság iránti gondoskodásért Hol búcsúzott az óév a főiskolásoktól, hol találta az újév a diákokat? Nehéz lenne erre röviden válaszolni, hisz szerte az országban mindenütt összefutottunk vakációzó, pihenő, hazalátogató egyetemistákkal. De mert a fiatalok nagy többsége csoportosan és szervezetten szokott nemcsak tanulni, hanem szórakozni, dalolni és vigadni, szilveszter éjszakáján is együtt találjuk őket. Néhány gyors számadat beszédesen érzékelteti pártunknak, Nicolae Ceausescu elvtársnak a tanuló ifjúság iránti megkülönböztetett gondoskodását, a fiatalok számára biztosított egyre szélesedő skálán mozgó lehetőségeket. Az ország különböző egyetemi központjaiból 3500 diák pihenőtáborban emelte poharát az 1979-es évre, köztük olyan városokban és üdülőkben, mint Brassó, Nagyvárad, Sinaia, Szeben, Algyógy, Borszék, Marosfő, Predeal vagy Szentgyörgyfürdő. Téli sporttáborokban, hegyi menedékházakban, fürdőhelyeken köszöntötte az új évet 1300 főiskolai hallgató. A kolozsvár-napocai főiskolások vakációs napjairól, szilveszteri mulatságáról Marinescu Gheorghe, a diákszövetség egyik instruktora beszélt. Amint megtudtuk, innen a Szamos partjáról is sokan utaztak pihenőtáborba, a sportot, a mozgást kedvelők pedig síléccel, hátizsákkal, korcsolyával indultak útnak. S közülük 60 egyetemista Padinán, 80 a Negoion töltött felejthetetlen napokat. A tengerpart is várta év végi vendégeit, Kolozsvár- Napocáról 30 diák üdült Mamaian. December 31-én este ünnepi hangulat, színes-tarka-barka világ fogadta azt a 150 főiskolai hallgatót,, akik egyetemi városukban, az Avram láncú diákotthon étkezdéjében búcsúztak az óévtől. A különböző egyetemek és fakultások „küldöttei“ itt összevegyültek, egybefogózva járták a táncot, a fiatalság, a barátság haráját. Braz Dán harmadéves a Politechnikán, Bereczki Erzsébet a filológia másodéves hallgatója, Dumitrascu Magdalena az RRDESZ helyi tanácsának tagja, harmadéves medikus és még sokan mások vidáman, önfeledten kapcsolódtak be a fiatalok forgatagába. Gondolataik az 1979. év — pártunk XII. kongresszusa és a felszabadulás 35. évfordulója esztendejének — teendői, elvárásai szerint szálltak munkájuk újabb próbatételei felé. A kolozsvár-napocai egyetemi hallgatók eddigi eredményeikkel kiérdemlik előlegezett bizalmukat. Hiszen az évek folyamán nem egyszer bizonyítottak: sikeresen vették a félévi és évi „akadályokat“ , az eredményesen letett vizsgák tekintetében az országban az első helyen állnak, s ennek a városnak a diáksága nemcsak a vizsgáztató bizottságok, tanárok szigorú tekintete előtt állt helyt, hanem az építőtelepeken, a gyárak, üzemek csarnokaiban is. Elmúlt évi munkavállalásaikat szinte megkétszerezték: a tervbe vett 350 000 lej értékű hazafias munkájukat 665 000 lejre kerekítették fel. Joggal lehetnek hát bizakodóak, derűlátóak az újév első órájában született gondolatok, jövőbelátó tervek, vágyak. És jogos az előlegezett bizalom, rendíthetetlen hitünk ebben a nemzedékben, mely tudással és akarattal felvértezve formálja majd a holnapot, szocialista hazánk jövőjét . Kiss Zsuzsa