Előre, 1979. október (33. évfolyam, 9910-9935. szám)
1979-10-02 / 9910. szám
A GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG ELŐTERÉBEN A JÖVŐ ÉVI TERMELÉSI TERV ALAPOS ELŐKÉSZÍTÉSE „A párt egész tevékenységét az ipar, a mezőgazdaság, a szállítás a tudományos tevékenység kérdései, a terv összes mutatója teljesítésével összefüggő problémák konkrét megoldására kell összpontosítani. Ebben a szellemben határozott intézkedésekkel kell biztosítani a kommunisták, valamennyi dolgozó erőfeszítéseinek egyesítését az idei terv teljesítésére, valamennyi szektorban a lemaradások behozására, mind a termelésnél, mind a beruházásoknál, az 1980-as terv, a jelenlegi ötéves terv utolsó évi előirányzatának alapos előkészítésére. Minden megyében, vállalatonként, szövetkezetenként, intézményenként elemeznünk kell az ötéves terv teljesítésének stádiumát és megfelelő intézkedéseket kell hozni arra, hogy 1980 végéig teljesítsük az ötéves terv valamennyi előirányzatát mind a fizikai termelésnél, mind a nettó termelésnél, mind megannyi mutatónál.” NICOLAE CEAUSESCU Három hónap maradt hátra az idei évből. A gazdasági egységek munkaközösségei a párt XII. kongresszusa méltó köszöntésére kibontakozott, erőteljesen zajló szocialista versenyben egyöntetűen arra törekednek, hogy kiemelkedő munkaeredményeket érjenek el, maradéktalanul teljesítsék az idei esztendőre szóló tervfeladataikat és vállalásaikat. Sok szó esett már róla, s különösen az esztendő második felétől kezdve az országos szintű munkatanácskozásokon, megyei munkalátogatásokon elhangzott pártfőtitkári feladatmeghatározások, gazdasági elemzések és útmutatások közös lényegi jegye a jelenlegi tervév példás befejezésére irányuló törekvésekben, a lemaradások felszámolásában öltött testet, amelyhez minden anyagi-műszaki feltételünk adott. A szerkesztőségünkhöz napi rendszerességgel beérkező gazdasági vonatkozású tájékoztatók, hírek központi témája a tervteljesítés, a fizikai termelési terv és a nettó termelési érték megvalósítása, egyszóval az előnyszerzés, mely egyedüli biztos útja a jövő évi termelési feltételek megalapozásának s egyben az ötéves terv maradéktalan teljesítésének. Az időszak jellege megköveteli azonban, hogy a jelenlegi tervévre előirányzott gazdasági-társadalmi feladatok maradéktalan elvégzésére irányuló fokozott erőfeszítések mellett messzemenő figyelmet fordítsunk az 1980-as tervév előkészítésére. Gazdasági életünk gyakorlatában a következő tervidőszakra való felkészülés, a termelés megalapozása és megszervezése jó néhány hónappal, olykor fél évvel is a kezdés előtt fölötte természetes és magától értetődő dolog, így ha most mégis különösebb hangsúllyal szólunk róla, fontosságáról, annak többek között az az oka, hogy ezt az előkészítő tevékenységet szinte valamennyi gazdasági egységben amolyan többletmunkaként fogják fel, amit — az időszerű sürgős teendőkre hivatkozva — akár el is lehet napolni. De hogy ez a szemlélet milyen káros, kihatása pedig mennyire hosszantartó, arra csak akkor jönnek rá a vállalatvezetők, amikor az újesztendő elején, olykor márciusban-áprilisban is, vagy még később, szerződések, szállítópartnerek, nyersanyag után szaladgálnak a termelést lefedezendő, miközben olyan hátrányba kerülnek, úgy lemaradnak a tervmutatók teljesítésével, hogy gyakorlatilag már be sem hozhatják azt esztendő végéig. Ahhoz persze, hogy a jövő évi termelést megfelelően előkészítsék, a vállalatoknak ismerniük kell a tervelőirányzatokat. Hadd jegyezzük itt meg, hogy az összes tervilletékes gazdasági egységek már jó ideje rendelkeznek ezekkel az irányszámokkal, így hát mi sem akadályozza a vállalatvezetőségeket abban, hogy ténylegesen, maximális felelősségérzettel és operativitással hozzákezdjenek a jövő évi termelés előkészítéséhez, ahhoz, hogy már most megteremtsék az ütemes tervteljesítés biztosításához szükséges feltételeket. A termeléselőkészítés szervezési fázisai, sorrendje és prioritásai természetesen a vállalatok sajátos helyzetéhez igazodnak, mindazonáltal szükségesnek véljük, hogy néhány (Folytatása a 3. oldalon) A termékek műszaki-minőségi mutatóinak fokozása, a nyers- és segédanyagok magasszintű hasznosítása a Csíkszeredai traktorgyárban is elsőrendű követelmény ARAD MEGYE VÁLLALATAIBAN ÉVI 10000 TDIM FŰTŐANYAG ÉS 4700 MEGAWATTOM VILLAMOS ENERGIA TAKARÍTHATÓ MI. Köztudott, hogy az energetikai világválság elmélyülése, az energiahordozók világpiaci árának szüntelen emelkedése szükségessé tették olyan intézkedések foganatosítását, amelyek biztosítják a villamos- és a hőenergiával, valamint a tüzelőanyagokkal való szigorúbb takarékosságot, mindennemű pazarlási forma kiküszöbölését, megteremtve így annak a lehetőségét, hogy nemzetgazdasági céljaink hiánytalanul valóra váljanak. Az idevágó határozatok, valamint a pártfőtitkár, Nicolae Ceauljescu elvtárs útmutatásainak szellemében. Arad megye ipari-gazdasági egységeiben is az utóbbi hetekben még hangsúlyosabbá vált az energiagazdálkodás problematikája, illetve a konkrét megoldások módozata. A megye 36 gazdasági egységében több mint 400 felmérés, úgynevezett energetikai mérleg készült el az idén, ebből 128-at az újabb intézkedések szellemében már felülvizsgáltak, s ezek során több mint 300, megtakarítást hozó konkrét kivitelezésről döntöttek. Az utóbbi napokban ebből mintegy kétszázat már a gyakorlatba is ültettek. Számítások szerint ezek az intézkedések megyei viszonylatban 10 000 tonna egyezményes fűtőanyag és 4700 megawattóra villamosenergia megtakarítását teszik lehetővé! Az összesített adatok mögött, természetesen, fellelhető valamennyi vállalat, munkaközösség fokozottabb gazdaszelleme, takarékosságra való törekvése. Ezek sorából is kiemelkedik az esztergapadgyár, mint olyan egység, ahol az intézkedések közel 1800 tonna fűtőanyag, illetve 2900 magawatt villanyáram megtakarítását ígérik. A vegyipari kombinát is a nagy energiafogyasztók közé tartozik, ezért is figyelemre méltó, hogy ebben az egységben mintegy 2500 tonna fűtőanyagspórlást irányoztak elő. A textlgyáriak 850, a fémszerelvénygyárban 200, a cukorgyárban 298 tonna egyezményes fűtőanyag megtakarításával számolnak. Azt hiszem, senki számára nem kétséges, hogy ilyen méretű megtakarítás csakis úgy érhető el, ha a termelés valamennyi vetületében jelen van az újító szellem és tett is. Megyénk vállalataiban, tények bizonyítják, hogy ezek valóban fellelhetők, a számítások tehát reális alapokon nyugszanak. A megyei munkásellenőrzési tanács megállapítása szerint a munkaközösségek különös figyelmet szenteltek a termelési folyamatok korszerűsítésének és javításának, főleg azon technológiai felszerelések, berendezések hatásfokának növelésére, amelyek eddig magas fűtőanyag- és energiafogyasztással termeltek. Valamennyi gyárban fellelhetők ilyen berendezések, ezért az általános intézkedéseken túl minden egység sajátos adottságaihoz mérten igyekezett jobbítani, így például a vagongyárban kiterjesztették az automatikus és félautomatikus berendezésekkel való ponthegesztést, a hidegmélyhúzást és új műhelyt hívtak életre a nehézpréseléshez. Az esztergapadgyárban a hőkezelő kemence korszerűsítésére került sor, a faipari vállalatban pedig több technológiai eljárást módosítottak; többek között a díszítőelemek gyártásában használt másoló-maró technológiát préseléssel helyettesítették, a szárítóban pedig a régi eljárást — amely igen sok fűtőanyagot használt — légürestérben való szárítással helyettesítették. Ezzel a módszerrel úgymond „kiszippantják“ a nyersanyagból a nedvességet. A hagyományos energiahordozók fogyasztásának ésszerűbbé tételével párhuzamosan, megyénk vállalatai felleltározták a másodlagosenergiaforrásokat is. Az összesített mérleg azt mutatja, hogy az idén mintegy 285 000 tonna konvencionális fűtőanyag értékével lesz egyenlő ennek az energiatípusnak a termelése, amiből 263 000 tonna értékesítésére már meg vannak teremtve a feltételek. A többi felhasználására most folynak a kutatások, ez főleg a hőerőműnél és a vagongyárnál nagyon aktuális kérdés. A megyei munkásellenőrzési tanács a vállalatokkal konzultálva jónéhány javaslatot is készített a másodlagos energiaforrások hasznosítására. Ezek között javasoltuk olyan hőszivattyúk megalkotását — megoldása nemzetgazdasági szinten lehetséges —, amelyek a másodlagos hőhordozók visszanyerését segítenék elő. Darcu Mircea közgazdász, a megyei munkásellenőrzési tanács szakirányítója Világi proletárjai egyesüljetek ! A Szocialista Egységfront Országos Tanácsának napilapja MEGÉNEKLÜNK, ROMA Néhány hét telt el a második Megéneklünk, Románia fesztivál országos seregszemléje után. Aránylag rövid időszak, de elegendő ahhoz, hogy számba vegyük az elért eredményeket, a szerzett tapasztalatokat és hozzálássunk a gazdag tanulságok értékesítéséhez. Ez annál inkább fontos, hiszen a második rendezvénysorozat — pártunk főtitkárának, Nicolae Ceaușescu elvtársnak az útmutatásaihoz híven — az új minőség jegyében indult. Annak a célkitűzésnek a jegyében, hogy a széles körű és magas eszmei és művészi színvonalú részvétel harmonikusan kapcsolja egybe a gazdag művészi hagyományokat a forradalmi jelenből, a mai realitásokból ihletődő alkotó munkával, a nevelőtevékenységgel, a kulturális-művészeti tevékenységet a műszaki alkotással, a gazdasági-társadalmi feladatok példás teljesítésével. Az eredmények ismeretében, ma már joggal elmondhatjuk, hogy a második Megéneklünk, Románia fesztivál eleget tett küldetésének. Hiszen ismert tény, hogy ez a rendezvénysorozat mindenütt megpezsdítette a kulturális életet, az alkotó mozgalmat, felélénkítette a politikai-nevelő munkát, kedvezően hatott ki az anyagi javak termelésére és a műszaki-tudományos alkotótevékenységre. Méltán hangsúlyozta Nicolae Ceausescu elvtárs a díjnyertesekhez és a résztvevőkhöz intézett üzenetében: „A fesztiválon ismételten és ragyogóan bebizonyosodott népünk alkotó géniusza, különleges művészi érzékenysége, ama képessége, hogy harmonikusan egybekapcsolja az örökölt évezredes művészet hagyományait a párt vezetése alatt szabadon épített nagyszerű forradalmi jelenből, szocialista hazánk ragyogó realitásaiból ihletődő alkotómunkával." Időszerű tehát, nekünk Kovászna megyéiknek is a mérlegkészítés, vagyis az, hogy a kritika és önkritika szellemében számba vegyük, milyen értékekkel és milyen tanulságokkal lettünk gazdagabbak a Megéneklünk, Románia fesztivál második seregszemléje után, mi újat hozott művelődési mozgalmunkban, tudatépítő tevékenységünkben ez a kétéves időszak, hogyan segítette, ösztönözte a politikai-nevelő munka a megye dolgozói alkotó állásfoglalását, a konkrét termelési feladatok megoldását? Mindenekelőtt megelégedéssel kell nyugtáznunk azt, hogy — akárcsak másutt az országban — Kovászna megyében is, a Megéneklünk, Románia fesztivál második rendezvénysorozata eredményesen járult hozzá e vidék lakói szellemi-erkölcsi építéséhez, szocialista tudata formálásához. Vitathatatlan tény, hogy városon és falun, az üzemekben, a gazdasági egységekben, a művelődési házakban és otthonokban, a munkásklubokban és tanintézetekben helyet kapott politikai-nevelő és kulturális-művészeti rendezvények egyrészt szorosabban kötődtek az élethez, a konkrét gyakorlati tevékenységhez és eddig aligha tapasztalt mozgósító erőként hatottak a termelési feladatok maradéktalan teljesítésében. Másrészt éppen a fesztivál megújhodást hozó szellemének kö-Jakab József, a Népi Alkotások és a Művészeti Tömegmozgalom Kovászna megyei Irányító Központjának igazgatója (Folytatása a 3. oldalon) FONTOS KÖVETELMÉNY: AZ ORSZÁGOS SEREGSZEMLE ÁLTAL FELSZÍNRE HOZOTT TANULSÁGOK ÉRTÉKESÍTÉSE • Határidő előtt végeznek a cukorrépaszedéssel • Almaszüret négyezer diákkal (Fehér és Kolozs megyei tudósítás a 3. oldalon) A begyűjtés és szállítás meggyorsítása fontos követelmény a mezőgazdasági munkák e döntő hetében A 2. OLDALON: SPORT XXXIII. A Politikai Könyvkiadó évfolyam gondozásában megjelent: 9910. «.■ NICOLAEEAUȘESCU 1979. október 2., Románia elnöke kedd gazdasági eszméiből 4 oldal A nemzetgazdaság ára 30 iráni egységes vezetése N A XII. KONGRESSZUS DOKUMENTUMAINAK FÉNYÉBEN PÁRTUNK ALKOTÓ POLITIKÁJA ."■ N ehéz lenne a szocialista építés valamennyi kérdésében, a társadalmi élet valamennyi területén és szintjén külön-külön szemügyre venni pártunk mélységesen alkotó politikájának beszédes megnyilatkozásait. Hiszen, még ha csupán az utóbbi másfél évtized során, a IX. kongresszus óta elért eredményeket akarnák számba venni ezen a téren, akkor is a leltárból valóságos történelemkönyv kerekedne. Ezért legfeljebb arra szorítkozhatunk, hogy ennek az alkotó politikának néhány kulcsjelentőségű vetületét domborítsuk ki. Ma már kézenfekvő, hogy e politika tudományos megalapozása szempontjából perdöntő jelentőségűnek bizonyult az ország történelmi fejlettségének szintje és a szocialista építés feladatai közötti belső összefüggés tisztázása. Nem véletlen az a körülmény, hogy pártunk a szocializmus győzelmét követően, az új rend megszilárdításának a körülményei között találta magát közvetlenül és gyakorlatilag szemben ezzel a bonyolult kérdéssel. Az új stratégiai szakasz tudományos meghatározásának a követelményével szembesülve, pártunk reálisan felismerte azt a sajátos ellentmondást, amely társadalmi-gazdasági fejlettségünk és az új társadalmi-politikai rend természete között feszült, nevezetesen azt, hogy Románia a fejlődésben levő ország stádiumában valósította meg az egész társadalmi-gazdasági lét szocialista átszervezését, a szocialista viszonyok meghonosítását és általánosítását a társadalmi tevékenység valamennyi területén. Pártunk mélységesen megértette e történelmi helyzet egész sajátosságát, mindenekelőtt pedig azt, hogy a történelmi késés ledolgozása nem valósítható meg pusztán gazdasági-technikai fejlesztés útján a szocialista építés elért szintjén, hanem csakis az új, minőségileg magasabb rendű, a maga sokoldalú gazdagságában kiteljesülő, szocialista társadalom megteremtésével. Ebben a szemléletben nemcsak a fejlődés történelmi szakaszosságának a felismerése jelzi a probléma önálló, alkotó megközelítését, hanem ezzel együtt az az alapvető gondolat, hogy a gazdasági-társadalmi előrehaladás, korszerűsödés minden egyes történelmi szakasza megannyi újabb minőségi fokot kell hogy jelentsen a szocializmus valódi lényegének, emberi tartalmának mind teljesebb érvényesülésében. Más szóval: pártunk abból az igazságból indult — és indul ki —, hogy a jelzett ellentmondás nem oldódik meg automatikusan a termelő erők nagyarányú fejlesztésével, a pusztán technikai haladással; magukat a már létrehozott szocialista viszonyokat kell az anyagi-műszaki alap tökéletesítésének a folyamatában tovább forradalmasítani annak érdekében, hogy a létrehozandó új, magasabb szintű lehetőségek gyakorlatilag a mind teljesebb emberi emancipációt szolgálják. A tudományos-technikai forradalom követelményeinek és a szocialista forradalom elveinek belső, szerves egybekapcsolása kap kivételes jelentőséget a XII. pártkongresszus Irányelv-tervezetében, valamint a tudományos kutatás és az energiagazdálkodás fejlődési irányait körvonalazó Irányelv-programokban. Mindennél többet mond ebből a szempontból az Irányelv-tervezetnek az a megállapítása, amely szerint az 1980 és 1990 közötti évtized hazánkban a tudomány, a technológia, a minőség és a hatékonyság évtizede lesz. Anélkül, hogy ennek a módfelett tömör jellemzésnek a tartalmát akárcsak megközelítően is kimerítenék, csupán azt a gondolatot szeretnénk belőle ezúttal kiemelni, hogy az elkövetkezendő évtized társadalmunk ésszerű emberi átszervezésében olyan minőségileg új korszakot fémjelez, amelyben a tudomány, mint közvetlen termelőerő, és az ember, mint céltudatos társadalomszervezői és vezetői tevékenység meghatározó jelentőségre tesz szert. A társadalmi ellentmondások feltárása és ez azokból fakadó objektív tendenciák tanulmányozása pártpolitikánk alkotó erejének, szellemének egyik leghatékonyabb kútforrása. Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a párt fejlődésünk valamennyi kérdésének tudományos megközelítésében, a társadalmunk szempontjából legoptimálisabb megoldások kimunkálásában az új és a régi közötti harc sajátos követelményeire támaszkodik. A társadalom tudományos irányítását célzó egész tevékenységét az a Pártprogramban világosan megfogalmazott igazság vezérli, amely szerint „A szocialista társadalom felsőbbrendűsége nem érvényesül önmagától. Ez minden szakasz történelmi valóságának alapos, kitartó tanulmányozását teszi szükségessé, hogy a társadalom vezetése összhangban legyen a társadalom fejlődésének tendenciáival és objektív követelményeivel". A szocialista társadalom tudományos vezetésének, e vezetés tudományának a minden oldalú kimunkálása, pártunk felfogásában, az alkotó szellemű politika egyik legidőszerűbb, legsürgetőbb kérdése. Mi sem állhat távolabb az alkotó tevékenységtől mint az ötletszerű megoldás, vagy éppen az alkalmi rögtönzés. Szocialista építésünk tapasztalatai félreérthetetlenül tanúsítják, hogy csakis a korszerű vezetéstudományra alapozó politika képes eleget tenni azoknak a szüntelenül megújuló, mind magasabb szintű igényeknek, amelyeket az új, a valóban emberuralta társadalom megteremtésének történelmi feladata hordoz. Ezek a tapasztalatok továbbá arra is figyelmeztetnek, hogy a viszony végső soron kölcsönös: amennyire igaz az, hogy a vezetéstudomány szilárd alapot kínál az alkotó politika számára, legalább annyira igaz az is, hogy a szocialista társadalom vezetéstudománya nem nélkülözheti az alkotó szellemet; ellenkezőleg ez a Sztranyiczki Gábor (Folytatása a 3. oldalon) AZ ELŐRE ANKÉT JAIS KAMMYMMIKIN NEM MINDENÜTT HASZNÁLTÁK KI TELJES MÉRTÉKBEN A RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ LEHETŐSÉGEKET A szakszervezeteit Szeben municípiumi tanácsának végrehajtó bürója szeptemberben elemezte az üzemi kantinvendéglők tevékenységét. A vitában a kantinok vezetőségei mellett részt vettek az üzemek és gyárak szakszervezeti bizottságainak elnökei, valamint társadalmi kérdésekkel foglalkozó tagjai, a közélelmezési vállalat vezetősége és mások. A cél az volt, hogy elősegítsék a dolgozók kalóriadús élelmezésének biztosítását a munkahelyen. Szebenben jó tapasztalatok gyűltek fel e téren. Számos üzemben, mint a Flamura rosie, Independenta, Drapelul rosu, IPAS és más egységekben a kantinok vezetőségei mindig arra törekedtek, hogy változatos étkezést biztosítsanak. Egyes üzemekben és gyárakban mikro-kantinokat létesítettek, ahol délelőtt és a délutáni órákban meleg ételt is felszolgálnak a dolgozóknak (IPAS, Flamura rosie). Büféket, Gospodina-típusú elárusító helyeket is létesítettek, ahol az üzemben dolgozók konyhakész ételeket vásárolhatnak. Szép eredményeket értek el ilyen téren a keleti ipari platformon, ahol minden hónapban nagy forgalmat bonyolítanak le: municípiumi viszonylatban az eladási tervet az év első hat hónapjában 102,43 százalékban teljesítették. Az elért eredményekhez nagy mértékben hozzájárult az a szakmai irányítás, amelyet a közétkeztetési vállalat nyújtott a kantinvendéglőknek, mindenekelőtt az a tény, hogy számos jól képzett szakemberrel támogatta munkájukat. Ami az étkezések minőségét és változatosságát illeti: egyes kantinvendéglőkben jó eredményeket értek el a létesített mellékgazdaságok segítségével. A Steaua ro?ie, Flamura ro?ie, Independenta vállalatokban a jó gazdálkodásnak köszönhetően jelentősen csökkentették a levágásra szánt sertések árát, ami olcsó és tápértékben gazdag menüt eredményezett. Számos helyen — ahol erre lehetőséget teremtettek — önkiszolgáló alapon szervezték meg a kantinvendéglőt, ami hozzájárult az étkezések időtartamának csök- Papp Ilona (Folytatása a 3. oldalon)