Előre, 1980. január (34. évfolyam, 9989-10013. szám)

1980-01-04 / 9990. szám

ELŐRE — 1980. január 4. TÁVIRATOK Őexcellenciája CAAFAR MOHAMMED EL NIMEIRI úrnak, Szudán Demokratikus Köztársaság elnökének KHARTUM Szudán Demokratikus Köztársaság függetlensége kikiáltásának XXIV. évfordulója alkalmából meleg üdvözletemet és legjobb kíván­ságaimat küldöm, excellenciádnak jó egészséget és boldogságot, a baráti szudáni népnek jólétet és haladást kívánok. Meggyőződésem, hogy a barátsági és együttműködési szerződés, a Khartumban történt megállapodásaink szellemében országaink barát­sága és szoros együttműködése egyre inkább fejlődni fog a román és a szudáni nép érdekében a béke, a függetlenség és az összes nemzetek közötti együttműködés ügye érdekében. NICOLAE CEAUSESCU Románia Szocialista Köztársaság elnöke Őexcellenciája CAAFAR MOHAMMED EL NIMEIRI úrnak, Szudán Demokratikus Köztársaság elnökének Örömmel küldöm meleg üdvözletemet és legjobb kívánságaimat 50. születésnapjára. Excellenciádnak jó egészséget és boldogságot, országának további gazdasági és társadalmi sikereket kívánok. NICOLAE CEAUSESCU Románia Szocialista Köztársaság elnöke GUYANA SZÖVETKEZETI KÖZTÁRSASÁG NÉPI HALADÓ PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK A Népi Haladó Párt fennállásának 30. évfordulója alkalmából a Román Kommunista Párt és főtitkára, Nicolae Ceaușescu elvtárs ne­vében meleg üdvözletünket küldjük, és további sikereket kívánunk önöknek a nemzeti függetlenség megszilárdítása, a széles néptöme­gek alapvető érdekeinek előmozdítása, a baráti guyanai nép társa-­­dalmi haladása és jóléte szolgálatában. Meggyőződésünk, hogy a Román Kommunista Párt és a Népi Haladó Párt baráti kapcsolatai és együttműködése tovább fejlődik a két ország és nép közötti együttműködés és kooperáció sokrétű el­mélyítése és fejlesztése, a béke, a haladás és az egyetértés egyete­mes ügye érdekében. A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA KÖZÉLETI HÍREK S­tefan Andrei, Románia Szo­cialista Köztársaság külügymi­nisztere meghívására január el­ső felében hivatalos látogatást Nicolae Giosan, a Nagy Nem­zetgyűlés elnöke és Stefan And­rei külügyminiszter húlta fel­ A Szocialista Egységfront Or­szágos Tanácsa, a Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, az Országos Nőta­nács, az Országos Békevédelmi tesz Romániában dr. Saadom­ Hammadi, Irak Köztársaság kül­ügyminisztere, szabadulásának napja alkalmá­ból táviratban üdvözölte kubai kollégáját. Bizottság, más tömeg- és tár­sadalmi szervezetek üdvözlő táviratot intéztek kubai társ­szervezeteikhez. JOBB MUNKÁRA KÖTELEZ... (Folytatás az 1. oldalról) múlt ősszel például 5 hektáron vetettek spenótot, 2 hektáron ültettek salátát, s a kora tavasz­­szal újabb 8 hektárra terjesz­tik ki azok termesztését. Meg­növekedett feladatokat tűztek maguk elé a kertészek, akik az új esztendőben 1300 tonna zöldségárut akarnak szerződé­ses úton átadni, több mint 1 800 000 lej értékben. Az állattenyésztésben is je­lentős hozamnöveléseket sza­vazott meg a tagság. Az 1810 literes tejhozam például med­­vesi viszonylatban, az eddigi mérsékelt, illetve alacsony ter­melési szinthez képest, je­lentős növekedést, előreha­ladást jelent. Vörös fonalként húzódott végig a medvesi gazdaság terv­megvitató közgyűlésén az a gondolat, hogy a XII. párt­­kongresszuson kijelölt felada­tok, az új minőségi követelmé­nyek megvalósítása az eddigi­eknél többre kötelezi a tagsá­got. Többre, mert az önigazga­tási rendszer bevezetése komoly erőpróbát jelent, s igencsak megköveteli az mtsz munká­jának, termelési-gazdasági te­vékenységének további javí­tását, hogy önerőből talpra állhasson, s kilábalhasson a gyenge gazdálkodás ingoványá­­ból. tT B­alázsy Béla, a harasztosi új mezőgazdasági termelő­­szövetkezet főmérnöke küldöttként vett részt a XII. pártkongresszus munkálatain, s ott a szónoki emelvényről beszámolhatott a gazdaság pél­damutató eredményeiről, ta­pasztalatairól, sokat ígérő ter­veiről. A hallgatóság körében bizonyára sokan kutattak em­­lézetükben: Harasztos... Ha­rasztos... — ja, igen az az ap­rócska falu, azzal a néhány házzal, ott az Aranyos közelé­ben. .. Igen, az átutazó valóban ennyit lát Harasztosból, egy­­egy sor takaros házat a vas­pálya két oldalán — ezt a né­hány évtizede létesült új tele­pet, amely mondhatni csak előszobája az igazi falunak. Az igazi Harasztos ugyanis csak annak mutatja meg magát, aki nem rest megmászni a Palást, ezt a jókora dombocskát, ame­lyen kövezett gyalogút kalau­zolja keresztül a vendéget, frissen megforgatott zsíros szántóföldek, sarjadozó búza­táblák között. A dombtetőn érdemes meg­állni. Decemberi ködbe, vagy inkább a disznóper­zselés majd­­minden udvarból felszálló füstjébe burkolózik a völgy. Átellenből idesejlenek a gyü­mölcsös törpefái. A több mint százhektáros liget első fáit másfél évtizede ültették. Szom­szédságában zölden dereng az őszi vetés. Félezer hektáron egyelőre szépnek ígérkezik a gabona, mint ahogy az elmúlt aratásokon sem kellett szégyen­kezniük. Az ötvenes évek vége óta háromszorosára, négyszere­sére emelkedett a hektárátlag. 1978-ban például ötezer kilót meghaladó termést értek el, de tavalyi 4200 kilós átlaguk­kal is Kolozs megye legjobbjai között tartják számon őket. Kukoricából átlagban 5040 ki­­lónyi szemtermést takarítottak be egy-egy hektárról. Amint lefelé ereszkedem a Palásról, fokról fokra ötlenek szembe az újdonságok. Első­ként az állattenyésztési farm két istállója, amelyeknek nyo­ma sem volt még, amikor ta­valyelőtt erre jártam. A 460 férőhelyes tehenészet a legkor­szerűbb berendezésekkel kezdi meg működését a közeljövő­ben, hogy az eddigieknél is szebb hozamokkal gyarapítsa a tagság közös vagyonát, hogy évről évre több élelem jusson a mindnyájunk asztalára. A körülmények javítását szolgál­ja a frissen felhúzott állator­vosi rendelő, ennek a helyén is üres telek állt még tavaly­előtt. Két-három emeletes lakóházzal is gazdagodott az utcakép. A domboldalon földgyalu araszol. Talán új gyümölcsös számára készítik a területet? Az mtsz-irodán tudom meg, a vízhálózat csőrendszerének le­fektetése után egyengetik most helyre a talajt. Követőkre ta­lált az egykori kezdeménye­zés. Csaknem félszáz család példáját követve az elmúlt év­ben nyolcvanvalahányan lát­tak hozzá a víz bevezetéséhez a falunak ezen a fertályán. De ha már a faültetést emle­gettük, Kiss Károly mtsz-elnök­­től tudom, az sem marad el. A fentebb említett Palást ültetik be fenyőfával, tölggyel, hogy megvédjék a lemosódástól, su­­vadástól. Az mlsz-irodán együtt talá­lom az egész vezetőséget. Ez is csak ilyenkor történhet meg, amikor már elült a munkázaj a határban. Zárszámadó köz­gyűlésre készülődnek, újabb alkalom számbavenni az el­végzetteket, s a soronkövetke­­ző feladatokat. Egy darabig csendesen figyelem munkáju­kat. Kevés szóból értik egy­mást, hiszen évtizedeket, mondhatni már-már fél em­beröltőt töltöttek el e gazdasá­g élén, közös munkában, közös igyekezetben a közös cél ér­dekében: évről évre többet, jobbat adni, többet termelni és ugyanakkor többet juttatni annak, aki termel. A gazdaság eredményeit éppúgy szívükön viselik mindnyájan, mint a közélet, a falu felemelkedésé­nek ügyét. A felszabaduló gépjárművek ezekben a hetek­ben sódert hordanak az út­építéshez. A község önerőből aszfaltozza az utakat. Ki segít­sen, ha nem az mtsz, ha nem a tagság, hiszen saját házalójá­ról van szó, ők használják az utakat, ők laknak az új házak­ban, védik egészségüket, mun­kaerejüket a korszerű orvosi rendelőben, amelyet egyéb­ként szintén nemrégiben adtak át a használatnak. Balázsy Béla főmérnök fiók­jában, a különböző dossziék tetején, legfelül kis sárgafedelű jegyzetfüzet lapul. Ebbe jegy­zett — s a füzet be is telt — a Bukarestben töltött élmény­dús napokon. Jóformán még ideje sem volt levonni minden tanulságot, megemészteni a hallottakat, hiszen oly sok él­mény, oly sok követendő pél­da, megszívlelendő tanács ke­rült a kis füzetbe. A téli hó­napokban rendre mindent fel­dolgozhat, mérlegelhet. A lé­nyeg viszont most is az, s ezt sohasem feledték Harasztoson: erejükhöz mérten a legtöbbet s legjobbat adni. Igen, közös erővel, közös akarattal ennek szellemében készülnek ma is az évi tervek. Az össztermelés értéke az elmúlt évben meg­közelítette a tizennégy milliót a gazdaságban, az idén pedig félmillióval szándékoznak fel­jebb srófolni a mércét. Hektá­ronként ezer kilóval több bú­zát, kétezerrel több cukorré­pát, legalább ugyanennyivel gazdagabb kukoricatermést, több mint hét vagon tejet irá­nyoztak elő. Úgy érzik, nem többet, nem kevesebbet, mint amit meg is fognak, meg tud­nak valósítani... Jakab Márta ...A LEGTÖBBET, A LEGJOBBAT ADNI MŰVELŐDÉSI (Folytatás az 1. oldalról) gyönyörködtetik a látogatót. Ta­vasszal kerül sor Gámentzy Zol­tán és Tőkés József kiállítására a Művelődési Otthon előcsarno­kában. Fontos nevelő szerepet játszik a filmszínház. A Megyei Mozi­vállalat égisze alatt működő ze­­telaki és zeteváralji filmszínházat sokan látogatják. A községi szo­cialista nevelés és művelődés ta­nácsa filmvitát, szimpoziont, ke­­rekasztal-megbeszélést, Kérdezz- Felelek-estet rendez tanárok be­vonásával, a filmművészet, a ha­zai filmgyártás köztudatba vitele érdekében. A ZETELAKI GYERMEKEK ÉLETE... A tízosztályos általános iskola felöleli a fenyvesek közé szórt havasi települések: Ivó, Zetevár­­alja, Deság és Sikaszó iskoláit is. A tantestület 280 óvodásról és 1030 tanulóról gondoskodik. Az iskola jelenéről Szokol Mihály aligazgató és Bíró Ilona aligaz­­gatónő tájékoztatott. A múlt leg­jobb ismerője a község monog­ráfiáját író Deák Ferenc föld­rajz szakos tanár. Államvizsga­dolgozatának a témája is Zete­­laka volt. Első fokozatú vizsga­dolgozatának az összeállítása késztette arra, hogy tovább ku­tasson, így sikerült leírnia a köz­ség természeti-földrajzi viszo­nyait, gazdasági életét, kidolgoz­nia a helyismereti adatok tanítá­sának a módszereit. Ízelítőül hadd emeljünk ki monográfiájá­ból néhány utalást a régi isko­lára vonatkozóan. „A zetelaki iskola alapításáról pontos ada­taink nincsenek. A sok elemi csapás (tűzvész, árvíz) megsem­misítette a régi irattárat és így csak a feljegyzések alapján tud­juk, hogy 1727-ben alapítta­­tott..." Néhány beszédes ada­lék: az iskola fából épült. A 400 tanköteles gyermek közül csak 250—300 látogatta a múlt szá­zad végén. Az oktatás a haran­gozom hárult vagy a káplánra. A mai épület alapkövét (a ré­giét) 1874-ben tették le. A jár­ványként terjedő roncsoló torok­lok miatt a tanítás 1877—1879 között, majd 1887—1888-ban szünetelt. 1900-tól vették át az oktatómunkát a káplánoktól a tanítók. Az 1948-as tanügyi re­form gyökeres változást hozott. Míg 1935-ben 4 tanuló végezte el a hét osztályt, 1959-ben 33, 1961-ben 54, 1959—60-ban esti tagozat létesült. Ugyanebben az évben gyümölcstermesztési szak­iskola nyílt. 1961—62-ben rátér­tek a líceumi oktatásra. 1972- ben már 28 pedagógusból áll a tantestület, a tanulók száma pe­dig 560. Ivóban a század elejé­től van emberi település: a gyer­mekek nagy része Zetelakán járt iskolába, a többi írástudatlan maradt. 1942-ben indult be az első négy osztály, egyetlen taní­tóval egy kicsi, sötét erdei ház­ban, 46 tanulóval. 1961-ben nyílt meg az ötödik osztály, amikor a tanulók száma elérte a 90— 110-et. 1963-ban emeltek isko­lát, 1971-ben pedig megkezdték az óvodai oktatást is 25 gyer­mekkel. Az Ivóhoz tartozó Desá­­gon 1955-ben létesült iskola. Si­­kaszón, ahol kevés család lakott,, 1942-ben egytanerős elemi in­dult, amely 1962-ig nyolcosztá­lyos általános iskolává fejlő­dött. Óvodai oktatás 1970-től fo­lyik. Zeteváralján az 1929—30- as esztendőben nyílt meg az elemi, jelenleg nyolcosztályos is­kola ez is. 1959-től óvodája van. A zetelaki gyermekek élete semmiben sem hasonlít már be­tűvetésre törekvő elődeikéhez. Bíró Ilona pioníregység-parancs­­nok a tanulók táguló érdeklődé­si szférájáról beszél, az órán kí­vüli tevékenység változatosságá­ról. Ki-ki hajlamának megfele­lően iratkozhatik be a matema­tika, fizika vagy kémia szakkör­be, munkálkodhat az elektro­technikai, a háztartási gépeket javító, foto- vagy rajzkörbe. Ha a sportot kedveli, szinte bárme­lyik sportágban tökéletesítheti magát. Nem véletlen, hogy a Daciada megyei szakaszán ki­magasló eredményeket értek el a zetelaki tanulók. Vessünk egy pillantást a Deák Ferenc szaktanár irányította tu­risztikai-néprajzi körre. A merész hegymászók pionírexpedíciók résztvevői, hegyi ösvények gon­dozói. Ők látták el turisztikai jel­zéssel a Zetelaka és a Madarasi csúcs, valamint a Deság és Ho­­moródfürdő közötti utakat. U­­gyanakkor értékes gyűjtőmunkát végeznek 1960 óta. Helyneveket, régi foglalkozások szakszókin­csét, elavult szokásokat, baboná­kat és hiedelmeket stb. szednek össze szüleik, rokonaik segítsé­gével. Talán mondani sem kell, hogy a község gazdasági és szellemi fejlődéséről a saját sze­mükkel győződnek meg gyűjtő­munkájuk során. Belenézek a rendszerezésre váró anyagba. A gyermekek mosolyognak, amikor olvasom: „Este nem szabad tü­körbe nézni, mert ördöggel ál­modunk"; „Ha a tejet a folyó­ba cseppented, a tehén teje elapad. „Piros szalagot kell a kisgyermek kezére kötni, hogy meg ne igézzék". Megannyi bi­zonyság a régi faluról, régi em­berekről. És ugyanezek a gyerekek vet­tek részt, társaikkal együtt, a Nagy emberek a tudomány szol­gálatában című vetélkedőn is. A versenyzők a tudománytörténet nagy állomásait követték nyo­mon, az ész és a fanatizmus, a tudomány és az egyházi dogmák között feszülő tragikus küzdel­met. Ilyés András történelem szakos tanár vezette le az izgal­mas vetélkedőt több mint négy­száz néző előtt. Csoportverseny­ben a VII. A osztály vitte el a pálmát: Szokol Attila, Péter Fe­renc és Botházi László. A népművészeti hagyományo­kat élteti tovább a Nagy György tanár irányításával működő fa­­faragászati szakkör. A VI—VII. osztályos tehetséges tanulók, mintegy húszan, kopjafát farag­nak, sulykot, kendőtartót. A szín­játszócsoport minden évben új háromfelvonásos darabot mutat be. Bíró Lajos rendezte a nagy­sikerű mesejátékokat, a Világ­szép Ilonka és Árva Jancsit meg a Szikra Ferkót. A Benedek Elek évforduló tiszteletére, a Több­­sincs királyfi bemutatására ké­szülnek a tanulók. Elek apó művét Lukács Erzsébet és Ványo­­los Erzsébet tanítja be. A sze­replők alig várják, hogy színre lépjenek Keményfalva, Zetevár­­alja, Varság Oroszhegy és más közeli helyiék közönsége előtt. Színvonalas ilmi-zenés ösz­szeállítással k­ötötte az isko­la a XII. párti­­gresszust. Több mint harminc pionír nevezett be a Haza című szavalóversenyre, melyen szülőföldet és pártot di­csőítő verseket szólaltattak meg. Az első díjat Máthé Judit (Vili. o.), a másodikat Lukács Mária (VII. o.), a harmadikat pedig Botházi Angéla (Vili. o.) vitte el. FIATAL LÁNYOK ÓRÁJA A zetelaki értelmiségiek a po­litikai-ideológiai-szakmai nevelés hathatós tényezői. Előadásokat tartanak a Művelődési Otthon­ban, a vágtereken, a női körö­kön, a szaktanfolyamokon. A XII. pártkongresszus dokumentu­mai szellemében az új ember kialakításán munkálkodnak: „aki alaposan ismeri a világfejlődés törvényszerűségét, a­­ korszerű műveltség és tudomány vívmá­nyait, s aki cselekvően küzd a világ forradalmi átalakításáért, a kommunizmus eszményeiért." A túlnyomórészt faiparban , er­dőkitermelésben vagy fafeldol­gozó gyárakban, vágtereken, il­letőleg Székelyudvarhelyen — dolgozó ifjúság, akárcsak a ter­melőszövetkezeti tagok és az építőmunkások meg a Fogyasz­tási Szövetkezet szolgáltatási egységeinek sokféle mesterséget űző dolgozói szép számmal vesz­nek részt a tudományos-művelő­dési egyetem kurzusain. Az öt szakterületre kiterjedő tanfolya­mok vezetői: Bedő Magda (bio­lógia), Ilyés András (kisenciklo­pédia), Máthé Simon (román nyelv), György Margit (nép­művészet) és Balázs Lajos (foto). A székelyudvarhelyi Fakitermelő, Szállító és Feldolgozó Vállalat­tal karöltve tevékenykedik a vág­­terekre járó tudományos brigád. A negyedévente sorra kerülő ki­szállásokon politikai tájékozta­tók hangzanak el, tudománynép­szerűsítő előadások, az új mi­nőségre törő termelőmunkával kapcsolatos ismertetések. Hadd említsük meg név szerint is a fáradhatatlan előadókat: Se­bestyén István, dr. Kovács Tibor, Bíró Nándor, György Bertalan, Deák Ferenc, György Károly, Ilyés András, Dávid Judit, Szé­kely Margit, Bíró István, Bíró Irén és Kovács Anna. Figyelemre méltó tevékenység zajlik a női körökben is. Nagy Margit nőbizottsági titkár szer­vezi a csütörtök esti összejöve­teleket. A köri felelősök — Ba­lázs Gabriella, Deák Erzsébet és Bereczi Júlia — harminc-negy­­vegy asszonyt mozgósítanak a diavetítéssel fűszerezett előadá­sokra. Politikai, tudományos, művészeti vagy egészségügyi kér­déseket vitatnak meg az egybe­gyűltek. A megbeszéléseket kür­­töskalácssütés vagy kukoricapat­­togtatás teszi meghitté, ottho­niassá. Nagy Margit és Keres­­tély Veronika istápolja a nőbi­zottság szervezte tanfolyamot, a Lányok óráját, ahol a házas­életre, a gyermeknevelésre ké­szítik fel a jelenlevőket a meg­hívott orvosok. A felnőttnevelés másik hathatós fóruma a havon­ta tartott szülők iskolája. A pe­dagógusok a családdal terem­tett kapcsolatot fűzik szorosabb­ra előadásaik révén , az ifjú­ság életre és munkára nevelése érdekében. Röpke pillantást vetettünk csupán a festői szépségű község művelődési életére, és máris feltárulnak előttünk a szocialista műveltség világá­nál érlelődő emberi célok. A zsindelyes székelykapuk las­san műemlékké válnak, de épül már az új, hatvan fé­rőhelyes óvoda. Énekelnek még az öreg nótafák, míg a Művelődési Otthon képtára neves művészek alkotásaival gazdagodik. A turisztikai lát­ványosságot kínáló várromok­hoz fűződő monda színpadi előadáson kerekedik egésszé. A fenyvesek ölén, a vágtere­ken bekapcsolják a televíziót. A kézimunkázó asszonyok ki­bernetikáról és modern lak­­berendezésről hallgatnak elő­adást. A tanulók végigpász­­tázzák gondolatban a tudo­mánytörténetet, de érdeklő­désük kiterjed a veszendőbe menő közmondások, kö­szöntők és népi játékok gyűj­tésére is. A pompás akvarell — Ze­telaka — színei a Hargita al­ján felragyognak. „ÚJABB LEHETŐSÉGEK NYÍLNAK FEJLŐDÉSÜNK, SZAKMAI TUDÁSUNK BIZONYÍTÁSA ÉS KAMATOZTATÁSA ALOTT“ „A fakitermelő és feldolgozóipar elsősorban a faanyag hasznosítási fokának emelésével fejlődik; súlyt helyezünk a bútorgyártás és más késztermé­kek előállításának, különösen a magas feldolgo­zottságé és a külpiacokon versenyképes választé­kok gyártásának növelésére és sokrétű fejleszté­sére” (Az RKP XII. Kongresszusának dokumentumaiból) A szatmári Metalo­lema kisipari szövetkezet ne­vét, de főleg termékeit — túlzás nélkül állíthatjuk — hamar megismerték a nemzet­közi bútorpiacon. Különösen a 12-es asztalosrészlegen készül­tekre vonatkozik ez a megálla­pítás, ahol ma is a bútorok je­lentős százalékát külföldi meg­rendelések teszik ki. Némethy István asztalos, részlegvezető olyan természetességgel sorol­ja USA-beli, hollandiai, svájci, svédországi és NSZK-beli part­nereinek cég­titulusait, mint aki benne él a világkereskede­lem nagy forgatagában, s rész­leteiben is ismeri a sokezer ki­lométerre élő vásárlók ízléseit, elvárásait. De nem csak a rész­legvezető, hanem a munkakö­zösség egésze is tudja, melyik országban milyen bútordarab a kelendőbb. Ennek igen egy­szerű a magyarázata: évek hosszú sora óta a megrende­lők „listája“ alig változott! Az ilyen esetekre mondják a kül­kereskedők, hogy a megszer­zett piac szilárd. — Azt hiszem, a szakmán kívül állók többsége is tudja, hogy a romániai bútorgyártás földrészünkön az élvonalban van, az országban készült ilyen jellegű termékeink iránt a vi­lág számos országában nagy az érdeklődés. Köszönhető ez egyrészt a hagyományosan ma­gas fokú szakmai felkészült­ségnek — bátran állíthatom például, hogy a részlegünkön dolgozó közel mésfélszáz szak­ember megfelelő anyagi adott­ságok mellett bármilyen igé­nyes megrendelésnek eleget tud tenni! —, másrészt annak a pártkongresszuson nagymér­tékeit és jóváhagyott dinami­kus bel- és külpolitikának, a­­mely lehetővé tette a szakmai tudáshoz mért anyagi keretek megteremtését, s a termelt javak gazdaságos értékesítését a nemzetközi piacon. Ma már mindezt természetesnek érez­zük, akárcsak azt, hogy min­den esztendőben újabb és újabb lehetőségek nyílnak fejlődé­sünk, szakmai tudásunk bizo­nyítása és kamatoztatása előtt. Még akkor is, ha úgymond „csak“ szövetkezeti ipar va­gyunk! Pártunk XII. kongresz­­szusának dokumentumai mind­ezt jól érzékeltetik. Némethy István az ország­­építő-fejlesztő hatalmas prog­ramból a számára, számukra igen lényeges vonatkozásoknál időt — a versenyképesség nö­velésének szükségességénél és a választékok gyártásának szé­lesítésénél. — Részlegünk szempontjából döntő kérdés a versenyképes­ség. Bár jó néhány tucat ter­mékünk „fut“, s az idei kilá­tások is igen biztatóak — hogy csak egy tényt említsek: 1980- as termelésünk teljes egészé­ben le van szerződve! —, fel kell készülnünk a következő ötéves terv lényegesen bonyo­lultabb feladataira. Jelenleg e­­gyébként több mint 20 száza­lékkal növeljük a terme­lést — csupán egyetlen ter­méknél is, a Zenit tv-asztalból a tavalyi 9 000 darabbal szem­ben 15 000 darab a megrende­lés , aminek természetesen párosulnia kell a minőség to­vábbi javításával, a gazdasá­gosság növelésével. A nyers­­anyagárak közismerten igen magasak a világpiacon, ilyen körülmények között fokozot­tabb gazdaszellemet kell be­vinnünk a termelési műhe­lyekbe. Szükségesnek véljük — nemrég tanácskoztunk er­ről a mesterekkel is — a fe­gyelem megszilárdítását is, a késések, az igazolatlan kima­radások felszámolását. Mert, sajnos, erre is van példa. — A részleg exporttevé­kenysége továbbra is felfelé í­­vel, de azt is tudjuk, hogy a szatmári vásárlók szintén ér­deklődnek termékeik, szolgál­tatásaik iránt... — Szövetkezetünk kereté­ben rajtunk kívül még három asztalosrészleg működik, ki­mondottan szolgáltatásokra szakosítva. Persze, a követke­ző években a mi részlegünkön is az eddiginél több ilyen jel­legű, úgynevezett rendeléses bútorgarnitúra készülhet. Be­ruházást is kapunk, de az a­­dott körülmények között is tenni akarunk ennek érdeké­ben. Sokat segítene, ha tipi­zálni tudnák a tömbház­­konyha és előszobagarnitúrá­kat. Már vannak ilyen pró­bálkozásaink, sőt már törjük fejünket azon is, hogy kollek­ciót állítsunk össze, amiből a megrendelők a számukra meg­felelőt kiválaszthatják. Pilla­natnyilag egy nagyobb komple­xitású bútorra a megrendelés­től a kivitelezésig 4—5 hónapot kell várni, de konyha- és elő­szobagarnitúrára csak egy­másfél hónapot. Ha elgondolá­sainkat sikerül megvalósíta­nunk, ezeken az átfutási idő­kön jócskán csökkenthetünk. Bencze Cs. Attila Ésszerű energiagazdálkodás (Folytatás az 1. oldalról) ket tesznek a munka korszerű megszervezésére, a munkahe­lyek anyaggal, szerszámmal, készülékkel, mérőműszerrel való jobb ellátására. Szükség van még a munkafegyelem to­vábbi megszilárdítására: meg kell szüntetni az igazolatlan hiányzásokat, a késéseket, job­ban ki kell használni a gyár­ban eltöltött órákat, műszako­kat, mert ezen a téren még vannak hiányosságok. Nagyobb gondot kell for­dítsanak az idén a megye ter­melőegységei az anyagfogyasz­tás és energiafelhasználás to­vábbi ésszerűsítésére is. Azok a jelentős eredmények, melye­ket az utóbbi években e téren a vállalataink dolgozói elértek figyelmeztetnek éppen arra, hogy a megkezdett úton to­vább kell haladnunk. Hiszen még vannak anyagigényes ter­mékek, s olyan technológiák, melyek sok tüzelőanyag elfo­gyasztását, vagy villamosener­gia felhasználását igénylik. Ezt bizonyítja az a tagadhatatlan tény is, hogy átlagában szá­mítva a termékek önköltségé­nek mintegy 78 százalékát az ilyen természetű költségek te­szik ki. Mindent meg kell hát tenni a fajlagos nyers- és se­gédanyag-, a tüzelőanyag- és villamosenergiafogyasztás to­vábbi és állandó csökkentésé­re. A belső tartalékok e téren sem méredtek ki, hiszen a mű­szaki-technológiai fejlődés mindig új lehetőségeket tarto­gat a szakember számára. A vállalatok munkaközössé­gei az elmúlt hetekben vitat­ták meg idei tervük célkitűzé­seit, s azt is, hogyan kell a to­vábbiakban dolgozniuk, milyen tartalékokat szükséges minél gyorsabban értékesíteniük, hogy feladataikat a XII. párt­­kongresszus szellemében — az eddiginél magasabb minőségi szinten, mind nagyobb gazda­sági hatékonysággal teljesít­sék. E közgyűléseken, a dol­gozók nagy demokratikus fó­rumán — melynek keretében a munkaközösség minden tag­ja, részt vesz, részt vehet a gyár ügyeinek intézésében — bizakodó volt a hangvétel. A közgyűlések részvevői egyem­­berként vállalták: erőfeszíté­seket tesznek, teljes alkotó energiájukat, szakmai tudásu­kat latba vetve dolgoznak, hogy idei feladataikat az új minőség igényelte szinten tel­jesítsék, szárnyalják túl. 3 KÉT ÚJ NAGYVÁRADI TERMÉK VITOLIT és VITODECOR A nagyváradi Viitorul mű­­anyagárugyár eladási osztályán jókora iratcso­mót mutatnak, amikor a Vitolit iránti kereslet felől érdeklő­döm. — Itt vannak a megrende­lések — mutatja Petru Irma, az eladási osztály tisztviselője — sajnos, e termék után olyan nagy az érdeklődés, hogy jelen­leg is csak négy-öt hónapos késéssel tudjuk szállítani a kért mennyiséget. De 1980 első felében egy új berendezés ü­­zembeállításával, reméljük, postafordultával tudjuk majd kielégíteni a kéréseket. Az eladási osztály után Ion Budea főmérnöknél érdeklő­döm a nagyváradi letrasett gyártásának „titka“ felől. — 1977 őszén, amikor a fővá­rosi nemzetgazdasági kiállítá­son bemutattuk az általunk készített letrasettgyártó beren­dezést, bizony sokan mosolyog­tak rajtunk és kevesen bíztak abban, hogy egy vidéki válla­latnál olyan terméket tudunk majd előállítani megfelelő mi­nőségben, amit eddi­g csak né­hány, több évtizedes tapaszta­lattal rendelkező külföldi cég gyártott. Tudtuk mi, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket, a­­mikor gépünkkel a kiállításra merészkedtünk és folytattuk tovább a kísérleteket. Vállal­a­­tunk három fiatal szakembe­re: Tóth Lajos, Pintyák József és Bakos László mérnökök folytatva az 1976 elején elkez­dett munkát, többször is átala­kítva az általuk tervezett és itt nálunk a gyárban kivitelezett gépet, tökéletesítve a techno­lógiai eljárást is, 1978 elején eljutottak a sorozatgyártás be­indításához. Természetesen nem ment ez olyan könnyen, mint ahogy most elmondjuk. Több­fajta receptet, színkeveréket, tapadóanyagot kellett előállí­tanunk és kikísérleteznünk, a szakemberek kiképzéséről nem is beszélve. Szóval ha nagyon tárgyilagosak akarunk lenni, azt mondhatjuk, hogy az el­múlt év, vagyis 1979 eleje óta folyamatos a Vitolit néven for­galmazott hazai, tegyük hozzá nagyváradi letrasett gyártása. E termékünk nemzetgazdasági hasznáról röviden annyit mon­dok, hogy az importból szár­mazó egy ív letrasett ára 30 lej körül van, illetve volt, mert­­tudomásom szerint amióta mi elindítottuk a gyártást, mini­málisra csökkent az import. Ezzel szemben mi egy ívet 7,50 lejes áron forgalmazunk, egy­előre csak szocialista egységek­nek, megrendelés alapján. Fo­kozatosan bővítve a választé­kot, jelenleg a Vitolit íveken, a megrendelő kívánsága sze­rint, 113 típusú betűt és szá­mot, 2-től 140 milliméteres nagyságban állítunk elő. Tervezők, képzőművészek, kirakatrendezők és mindazok örömére, akiknek munkájához elengedhetetlenül szükséges a letrasett, illetve mondjuk most­­már a Vitolit, elmondhatom, hogy egy szintén a saját erőnk­ből előállított újabb berende­zés üzembe helyezésével és a szekció bővítésével 1980 első évnegyedétől megkétszerezzük a Vitolit-termelést. A vállalat kreációs osztályán a Vitolit „szülei“ közül Tóth Lajos és Bakos László fiatal mérnökökkel beszélgettem, im­már nem a sok értékes valutát megtakarító önragasztó betűk­ről és számokról, hanem egy újabb, hasonló találmányukról, a Vitodecorról. De hát lássuk, mit is rejt ez az elnevezés? — Önragasztó jelekről és dí­szítőelemekről van szó — mondja Bakos László. — Ve­gyünk egy nagyon egyszerű példát: gyári berendezéseken, gépeken jól látható helyen fel van rajzolva az illető berende­zés műszaki rajza. Ezt vagy felfestik, vagy egy átlátszó mű­anyag lapra rajzolva ragaszt­ják rá a gépre. Mi ezt rendelés alapján a tetrasetthez hasonló­an korlátlan mennyiségben e­­lőállíthatjuk és ugyanolyan el­járással felragasztható a be­rendezésekre. Az építészet, elektrotechnika vagy gépgyártó tervezésben dolgozó rajzolók segítségére szeretnénk lenni azokkal az e­­gyezményes tervezési ábrák­kal, amelyeket 5 kategóriában gyártunk és a tetrasetthez ha­sonlóan alkalmazhatók a rajz­­papíron. Ezen önragasztó gra­fikai jelek, műszaki ábrák al­kalmazásával a tervezők szinte felbecsülhetetlen, felesleges rajzolgatással elfecsérelt időt takaríthatnak meg. Eddig már több központi tervezőintézettel vettük fel a kapcsolatot, min­tapéldányokat is küldtünk és reméljük, hogy az illetékesek felismerik a termék alkalmazá­sában rejlő lehetőségeket. E­­gyetlen kérésünk az, hogy a tervezők lehetőleg katalógus­ba szedve küldjék el hozzánk a kért jelek és ábrák, részlet­rajzok gyűjteményét. De ezek mellett az elmúlt évtől saját technológiai eljárás alapján többszínű emblémákat és cég­jelzéseket is elkezdtünk gyár­tani. A jól sikerült zéró széria alapos minőségi vizsgálata u­­tán 1980 első évnegyedétől so­rozatban készítjük például a Pegas kerékpárokra és a Moh­ra robogókra felragasztott szí­nes márkajeleket, amelyeket tudomásunk szerint eddig szin­tén importból szereztek be a vállalatok. A Vitolit és a Vitodecor ú­­jabb beszédes példái a Viito­rul műanyagárugyárban folyó kutató és termékfelújító tevé­kenységnek, annak elősegítése érdekében, hogy évről évre több új, olyan terméket tud­jon a hazai ipar gyártani, a­­melyeket eddig kizárólag im­portból, értékes valutáért vol­tunk kénytelenek beszerezni. A két újabb nagyváradi termék annál inkább értékesebb, mert gyártásuk nem külföldről vá­sárolt szabadalom alapján tör­ténik, hanem eredeti, a gyár szakemberei által kidolgozott technológiával és a gyártó be­rendezéseket is a vállalat saját műhelyeiben, önellátóként ké­szítették el. Nagy L. Róbert A vállalat saját szakemberei által szerkesztett gépen állítják elő a nagyváradi Viitorulban a nagy keres­letnek örvendő Vitolitot (Popper Imre felvétele)

Next