Előre, 1980. június (34. évfolyam, 10117-10141. szám)
1980-06-01 / 10117. szám
ELŐRE — 1980. június 1. GYERMEKNAP - 1980 MI AKARSZ LENNI? Még világra se jött, és anyja előtt utat nyit a tömeg. Első mosolyát, első szavát, első lépését féltő szeretet kíséri. Nincs, aki ne hajolna a babakocsi fölé, nincs aki ne gyönyörködne el a homokot szitáló, hintázó, csúzdán lesikló gyermekek játékában. Álmát szerető tekintet óvja. Az éjszakába úszó kiságyat édes dalok lengik körül. Anyák, nagyanyák dúdolgatják az altatót. Diófalomb takarjon, a hulló csillag csókoljon, szelíd szellő neveljen, liliomszál öleljen. Hazánk minden táján bölcsődék várják — ha akkorára nőtt —, napköziotthonok és óvodák. Amint évei szaporodnak, mind többen egyengetik az útját: óvónők, tanítók, tanárok gondozzák, nevelik a szülőkkel együtt társadalmunk csemetekertjét. S az ősi ringatókban, bölcsődalokban aranyló szeretet túlnő a családi otthon szűk foglalatán. Az egész felnőtt nemzedék azon munkálkodik, hogy a gyermek megmaradhasson gyermeknek gyemmekéveiben. Nevelését, játékát, sokféle elfoglaltságát, buzgó igyekvését béke, boldogság őrizze! Hadd váljék belőle komoly, dolgos, nagyálmú felnőtt, hogy saját utódaira is életigenlést, az építőmunka szépségét hagyományozza majd! Derű és biztonság, nyugalom érlelje emberségét! Maradjon otthon, szülőföldje a béke háza! S a szelíd kicsi dal erőteljes himnuszaként zengjen föl, tettekre érlelően: „Édes kincsem, kis virágom, álmodjál!“ Gyermeknapra készülő sepsiszentgyörgyi óvodások, tanulók körében fordultunk meg. A sorjázó Kovászna megyei nemzedékek jövőtervezését jelképnek érezzük, hiszen boldog csak az lehet és álmodni merész, aki mindent kívánhat a holnapi naptól, a jövőtől. Mi akarsz lenni? — faggatóztunk. Ünnepi köszöntőnk hadd legyen a 4—16 éves gyermekek őszinte válasza. Sofőr bácsi szeretnék lenni. Csakis! Vezetni is szeretek meg javítani. Mindenféle kocsim van. Az egyiken elől van két sárga gomb. Ha megnyomjuk az első sárga gombot, megy előre. Ha megnyomjuk a másikat, megy hátrá. Elől négy lámpája van. Csak a kocsi tetején van egy lámpa egyedül. Mentőkocsi jövőnéni leszek, ha megnövök, hogy úgy szeressenek a gyerekek, mint Daróczi Irénke nénit. Ő szoktatott le a Selypítésről az óvodában. Szépen beszélni, énekelni tanított, táncolni meg verset mondani. Az óvónéni olyan, mint egy anyuka, csak sokkal több gyereke van. Nekem minden az erdő. Anynyi állatot, őzet láttam, mikor az erdőre mentem apukámmal meg a testvéreivel, Imre meg Péter bácsival. Ha erdész leszek, védeni fogom a vadakat. Hetedikes voltam, amikor tanárom, Olteanu Dumitru megkedveltette velem a biológiát. Akkor született meg bennem az elhatározás, hogy a természet titkait fogom kutatni. Új összefüggések, törvényszerűségek felfedezése izgat. Úgy érzem, a biológia nem sejtett meglepetéseket rejteget. Tanító néni akarok lenni. A kistestvérem bölcsődés, kettő óvodába jár, Zsombi második osztályos, őket is, de sok más gyereket is megtanítok akkor számolni, olvasni, írni, aztán „ki a szabadba!", játszani kiolvasót: Egy, kettő, három, négy, Nagyan jó harisnyát köt, Se nem kicsi, sem nem nagy. Ez a kislány kimarad. Semmi. Se kicsi fiú, se nagy. Se autós, sem nem olyan kopácsolós. Nem is doktor bácsi, sem nem boltos. Kéményseprő, de nagyszakállú télapó sem. Nem pilóta, nem postás. Egészen más. Semmi, minden! Színésznőnek készülök. Ezért járok zeneiskolába is. Hegedűt és zongorát tanulok elsős koromtól. Széles Anna tetszik nekem a legjobban a színésznők közül... De ha nem sikerül, óvónő leszek. Akkor is szükségem lesz a zenére. Mindig úgy képzeltem el a jövőmet, hogy egy modern gyárban dolgozom Rengeteg fiatal kollégám lesz. Magamat pedig gépészmérnöknek szeretném látni, de nem szakbarbárnak. Akkor is becsülni fogom az irodalmat, a művészetet, amikor majd a szakmámnak élek. Itt a házak közt, az utcákon nagy a sebesség. Sok-sok autó jár, ütköznek össze. Dudálnak. Bumm a járdának! Én ott állok középen és irányítom a kavarodást, a forgalmat. Milicista leszek. Intek jobbra, intek balra és az autók úgy kanyarodnak, ahogy én akarom. Még két testvérem van a bölcsődében és az óvodában. Őket is meggyógyítom, ha betegek lesznek. Doktornő akarok lenni, ha felnövök. Addig sok-sok számtant és más egyebet tanulok meg. Még otthon, Szentkatélnán kedveltem meg a gépeket. Édesapám autószerelő. Sokat segítek neki most is vakációban, mikor hazamegyek. Semmit se bírok jobban a mateknál és a fizikánál. Ezért határoztam el, hogy gépészmérnök leszek. Azért jöttem Sepsiszentgyörgyre, a Matematika-Fizika Líceumba Száldobosról, mert erősen kedvelem a fizikát és a kémiát. Célom, hogy vegyész legyek Izgalmas és jövős szakmának találom. Gyakran elgondolom, mit is jelentenek a vegyi üzemek országunknak. És máris eltelt a büszkeség. Csire Gabriella Imreh S. István MARTON ISTVÁN óvodás STANCIU LAURA M. osztályos BÉNI OTTÓ IV. osztályos MUNTEANU TEODOR X. osztályos NYISZTOR ENIKŐ óvodás WOLF EMIL óvodás MIHÁLY MÁRIA MAGDOLNA V. osztályos BEKE ÉVA MÁRIA X. osztályos BECK RICHARD óvodás FAL HAJNALKA I. osztályos SÜTŐ CSABA Vili. osztályos KOLUMBÁN SÁNDOR IX. osztályos KÖVETKEZETESEN ÉLETBE ÜLTETJÜK AZ ÉLETSZÍNVONAL EMELÉSÉRE KIDOLGOZOTT PROGRAMOT ÚJABB IPARÁGAZATBAN ALKALMAZZÁK A JAVADALMAZÁSEMELÉS ELVÉT Munkásosztályunk, a dolgozók széles tömegei kitartó erőfeszítéseket tesznek, egyre jelentősebb sikereket érnek el az idei és a jelenlegi ötéves terv feladatainak példás teljesítése, túlszárnyalása érdekében. Iparvállalataink zömében a dolgozók átérezték a nettó és fizikai termelési mutatók megvalósításának alapvető fontosságát és felelősséggel alkalmazzák az új gazdasági-pénzügyi mechanizmust. Mindennek következtében gyarapszik a nemzeti jövedelem, növekszik a termelés, hatékonyabbá válik a munka és így szocialista társadalmunk akadálytalanul gyakorlatba ültetheti a lakosság életszínvonala emelésére kidolgozott átfogó pártprogramot. Az életminőség növekedésének természetesen a javadalmazásemelés a döntő fontosságú tényezője. Az ennek alkalmazására kidolgozott program maradéktalanul megvalósul. Mint ismeretes, a javadalmazásemelés második szakaszát 1979. augusztus 1-től kezdték folyósítani. Azóta 18 gazdasági ágazatban — a nemzetgazdaság nagy fontosságú szektoraiban — kapták meg a dolgozók a megemelt javadalmazást. Fulvó év májuséig összesen több mint 2,5 millió dollzozó részesült a javadalmazásemelés második szakasza alkalmazásának anyagi előnyeiből. Június 1-től pedig egy újabb ipari ágazat dolgozói — a cellulóz- és papíripari egységek munkásai, technikusai és mérnökei — kapják kézhez a megemelt javadalmazást. Ez alkalommal mintegy 38 000 személyt érint. Ebben az ágazatban 1978. III. 1-én folyósították az első szakaszra beütemezett emelést, ami átlagban 17,4 százalékos volt és 217-től 366 lejig terjedő többletet tett le dolgozónként. Megemlítendő ezzel kapcsolatban, hogy a javadalmazásemelés első szakaszának folyósítására ebben az ágazatban az eredetileg tervszerűsített határidőnél négy hónappal hamarabb került sor, ami szintén jelentős többletjövedelmet eredményezett. Most, a második szakasz alkalmazása révén a cellulóz- és papíripari dolgozók keresete átlagban további 14,7 százalékkal növekszik és így a jelenlegi ötéves terv egészében jelentős emelkedést biztosít. A dési, brailai, calarasi-i, pallasi hatalmas cellulózipari kombinátok, a leteai, busteni-i, péterfalvi papírgyárak, az ország legnagyobb cellulóz- és papíripari kombinátja — a Vranicea megyei adjud-i — mielőbbi beindításán szorgoskodó dolgozók és más vállalatok dolgozói kapják meg június 1-től a nagyobb járandóságot. Azok, akik az ábécéskönyv, az újságok és folyóiratok, a tudományos és szépirodalmi munkák előállításához nélkülözhetetlen alapanyagot, és sok más, szintén nélkülözhetetlen terméket állítják elő áldozatos munkájukkal. A cellulóz- és papíripari dolgozók javadalmazása mintegy 204—336 lej közti többlettel fog emelkedni a szakmunkásoknál. A fentiek szemléltetésére közöljük az alábbi táblázatot: A tarifáris havi javadalma- hűségpótlék és akkord-többzás-emelkedést tovább növeli let. a szintén megnagyobbodott A tarifáris havi javadalmazás összege (lejben) ____ ............................................................ Többlet Jelenleg ] A II. emelés után — 1. kategóriás, alapfokozatba sorolt szakmunkás 1561 1763 204 — 3. kategóriás, I. fokozatba sorolt munkás 1734 2071 317 — 5. kategóriás, II. fokozatba sorolt munkás 2091 2468377 NÉPTANÁCSAINK ÉLETÉBŐL A BIZALOM JELEI Néptanácsaink sokrétű tevékenységének egyik rendkívül jelentős oldala az állampolgárokkal folytatott párbeszéd, eszmecsere, az állandó kapcsolatfenntartás. Ehhez természetesen megfelelő, szervezett keret kell, aminek leggyakoribb és legegyszerűbb formája a képivselők és állampolgárok közötti rendszeres találkozók és együttműködés. Ám, amint azt valamenynyien tudjuk, minden település helyi állami és pártszerveinek vezetői fogadóórát is tartanak, amelyeken bárkit, bármilyen ügyben meghallgatnak. A „dialógusnak" egy másik formája levelezés útján valósul meg, a dolog lényegén azonban mit sem változtat, hiszen a szóban vagy írásban megfogalmazott problémára mindenképpen megoldást kell találni. Ciascai Marin elvtárs, Dés municípiumi néptanácsán az állampolgároktól érkezett levelekkel, a különböző kihallgatásokon elhangzott kérdések ügyintézésével foglalkozik. Tőle kérdeztük meg, milyenszerű problémákkal, javaslatokkal fordulnak a désiek a néptanács egyes szerveihez, a municípiumi pártszervekhez. — A kihallgatásokon jelentkezők — mondotta —, akárcsak a levelek feladói elsődlegesen személyes ügyekben fordulnak hozzánk támogatásért. Nem lenne találó, ha azt mondanám,, hogy csak panaszokról, illetve panaszlevelekről van szó (bár az is van közöttük), ugyanis többnyire valóban segítséget kérnek tőlünk Természetesen vannak jogos és jogtalan kérelmek, de mindezeken túl megoldható és nem teljesíthető kérések. Ezt mindenkinek, aki hozzánk fordul, jól meg kellene értenie. Vagyük például egyéves tevékenységünk néhány pontos adatát: 634 levél érkezett és 1928 személy volt kihallgatáson municípiumi pártszerveinknél, néptanácsi alelnökeinknél. A levelek közül közel háromszázat, a személyesen elhangzott kérésekből több mint kilencszázat megoldottunk. Az előző évekhez viszonyítva mind a levelek, mind a kihallgatások száma nőtt. A leggyakoribb problémák között elsősorban a női munkaerő elhelyezésével kapcsolatos kérdéseket kell említenem. Egyetlen év alatt csaknem nyolcszázan fordultak hozzánk ebben az ügyben; sajnos, még felére sem sikerült megoldást találnunk, s a következő ötéves tervig továbbra is napirenden lesz ez a kérdés. Mondhatnám úgy is, hogy ez helyi sajátosság, Désen kevés a női munkaerőt foglalkoztató iparegység. 1981-ben beindul a pamutfonoda, s még abban az évben megkezdjük egy gyapjú típusú textilgyár építését. Szintén gyakori az új eset, amikor lakáskérelmekkel fordulnak hozzánk, s a megoldásra csakis fokozatosan, idővel kerülhet sor. A számadatok tükrözik az igények és a lehetőségeink közötti eltolódást közel hétszáz lakáskérdés közül háromszázat sikerült rendeznünk Ilyen esetekben természetesen sürgősségi sorrendben intézkedünk, de figyelembe kell vennünk a lakásépítkezések ütemét is: az idei évben például összesen 664 lakosztály épül a város területén. — Még milyen ügyben folyamodnak a lakók a néptanácsi szervekhez? — Gyakran olyasmivel is, a aki tulajdonképpen nem tartozik Hatáskörünkbe. Csak egy példát mondjak: sokan kérik támogatásunkat munkahelyük megváltoztatásához. Ezek többnyire belső vállalati problémák, tehát ott helyben kell megoldást találni rá. Sok esetben pedig orvosi javaslat szükséges ahhoz, ha teszem azt, valaki könnyebb munkahelyre akar kerülni. Természetesen, ha jogosnak találjuk a kérést, kötelező módon tanácskozunk az illető vállalattal, megpróbáljuk egyenes mederbe terelni a dolgot. Megint mások, s elég sokan, közművesítési engedélyért folyamodnak hozzánk, fáz- és vízvezeték bekötéséért, kabalizálásért. Ez esetben sem egyszerű mindig a döntés, attól függ melyik Városrészben, milyen házban lakik a kérelmező. Az imént szóba került, hogy nemcsak kéréssel-panasszal, hanem javaslatokkal, ötletekkel is jelentkeznek nálunk. Szám szerint nyilván kevesebben, ám gyakran fordul elő, hogy városszépítési, utca- vagy parkrendezési problémákban kérték tanácsunkat és beleegyezésünket, s ajánlották fel hozzájárulásukat. Mindez azt bizonyítja, hogy az itt élők között sokan vannak, akik nemcsak saját hanem a köz ügyeinek intézése iránt is fogékonyak. A továbbiakból az is kiderült, hogy ,a kérelmezők között találni, olyat is, aki úgymond nem hagyja magát, kétszer-háromszor visszatér, még akkor is, ha ügye eleve megalapozatlan vagy megoldhatatlan Függetlenül ettől Désen a lakosság bizalommal fordul a helyi szervekhez támogatásért, s a néptanács illetékesei ezeikhez mérten, orvosolják a felmerülő problémákat ". Kiss Zsuzsa RESICAI SZAKEMBEREK SIKERE • EGY DARARBAN KIÖNTÖTT 3000 MILLIMÉTER ÁTMÉRŐJŰ FORGÓRÉSZ • AZ ELJÁRÁS FŐ ELŐNYE: NÖVELI A HATÉKONYSÁGOT 170 megawattos turbinájához szükséges 3000 milliméter átmérőjű forgórészt. Megjegyzendő, hogy ilyen nagyságú forgórészt eddig nem készítettek az országban. A resicai gépgyártó vállalat dolgozói újabb kiemelkedő munkasikereket értek el az utóbbi napokban: egy darabban kiöntötték a retyezáti Raül Maren épülő vízierőmű egyik 3. Úttörőként jegyzik a Szilágyság Iparának krónikájába a zilahi Armetura vállalatot; annak idején Vele indult a megye fokozott ütemű iparosítása, ő honosította meg a korszerű nehézipart, új, azelőtt ismeretlen szakmákkal gazdagította az ott élő emberek mesterségbeli tudását. Most új termelőrészlegekkel bővül, továbbfejlődik a gyár, s a nyersvas- és acélszerelvényei révén immár országszerte jól ismert vállalat munkaközössége ismételten bizonyít: csaknem tízéves fennállása után is vállalja az úttörő szerepet. A szakmai hozzáértés, a műszaki alkotókedv és újítószándék próbatétele ez a vállalkozás, a közösség tízéves tapasztalatának kikristályosodása, valóságos meszérmű, amely ismételten újat hoz a megye iparába. Fémmegmunkáló gépcsoportot terveztek, építettek és szereltek fel az Armatúrában. Nem szerepel ez a termékválasztékukban, nem készült még ilyen a gyárban, sehol a megyében. Eredeti terv, sok vesződést, merész próbálkozást jelentő kivitelezés, két éves munka eredménye az aggregát. Megszületésének történetét Ruzici Vasile főmérnök foglalja össze. Köztudomású, hogy vállalatunk szerelvények gyártására szakosodott, az évek folyamán sokat gazdagodott a termékválaszték, de a gépgyártás területére csak „kicsiben" merészkedtünk, saját használatra csináltunk ezt-azt, ilyen nagyszabású és a jellegüktől gyökeresen elütő vállalkozásra ezidáig nem került sor. Amikor két évvel ezelőtt felmerült a fémmegmunkáló aggregát tervezésének és kivitelezésének gondolata, magunk sem hittük, hogy sikerül előállítanunk. Mérnökeinket jobbára fiatal, kevés tapasztalattal rendelkező és mindeddig más téren dolgozó szakemberek — gyakorlatilag a hullpontról indultak, az elődokumentációval, a szakirodalommal és egy Bukarestben megtartott kiképzéssel kezdték. Aztán Nasa Liviu és Gábor András vezetésével nekifogtak a munkának. Hogy mit is kellett megvalósítaniuk, azt nem volt könnyű részletremenő szakismertetés nélkül elmagyarázni, a lényeg az, hogy egy gépcsoportot kellett elképzelniük, amely egymás üzemét kölcsönösen kiegészítő, bizonyos technológiai művelet egymás után következő részüzemeit végző összetartozó gépekből áll. Egy ilyen aggregát például 47 tonnát és négy esztergának a munkáját végzi el... — Mikorára készültek el a tervek? — Most májusban éppen az évfordulóját tekinthetjük az első, sikeres SZakasZ befejezésének. A tervezőcsoport kilenc-tíz emberből állt, akik — s ezt föltétlenül hangsúlyozni szeretném —, a kurrens feladataik elvégzése mellett, készítették el a terveket, melyek eredeti megoldásokat tartalmaznak. Májusban alakult meg az a néhány emberből álló csoport is, amely magára vállalta, hogy nekivág a kivitelezésnek. A csoport vezetője Marian Vasile főmester, ő és az emberei tekinthetők az első szilágysági aggregát megteremtőinek. ...Az új munkacsarnokban szinte alig látni embert, zöldre festett aggregátok sorakoznak rendben egymás után, az egyietet közülük nájlonborítóval fedték le, de azon keresztül is jól látszik, hogy különösen tiszta, csillogó. Makiary Vasilé mester így mutatja be: „ő volt az első", és munkaköpenye újjával letörli róla az alig látható porréteget. — És a legkedvesebb? —• Inkább , a legnehezebb. Rengeteget kínlódtunk vele, de most már megkapja az elsőszülöttnek járó szeretetet — mondja a mester és olyan pillantásokkal méregeti a gépet, mintha élőlény lenne, tiszteletét parancsoló és szeretetet igénylő ember. — Nem adatik meg mindenkinek, hogy ilyen teljesítménnyel rukkoljon ki a szakmájában... — Mi is tudjuk ezt, és azt hiszem jogos a büszkeségünk, magunkénak tekintjük a sikert. Sem én, sem munkatársaim nem gondoltuk volna, hogy valaha egy ilyen bonyolult, nagy feladattal kell megbirkóznunk. Amikor kijelöltek a munkálat elvégzésére, rem bízták, hogy kiket veszek magam mellé. Az idők folyamán sok jó szakember nőtt fel a vállalatban, nem volt könnyű a választás, de úgy gondoltam, elsősorban olyanokat kell erre a rendhagyó munkára kiszemelni, akiket nem riasztanak el a nehézségek, akik bele tudják leválni magukat a vállalkozásba, merészek és szakmai ambíció is sarkallja őket. Mindjárt az elején, amikor csak hat emberből állt még a csoport, a Hosszútestvéreket vettem magam mellé, mert bíztam bennük... Aztán Culic Gheorghe és Caba Petre lakatosok, Sári Ferenc esztergályos, Morar Vasile villanyszerelő, Bérchis Teodor hegesztő következett. Együtt vágtunk neki a múlt év augusztusában a munkának. A tervezők mindegyike állandóan nyomonkövette, hogyan haladunk, velünk voltak, amikor nehézségek adódtak, sokszor éjjeleken át együtt törtük a fejünket... hogyan tovább.... — Mi okozta a legnagyobb gondot? — Éppen a múltkor jóban beszélgettünk erről a fiúkkal, milyen furcsa dolog, hogy minden megtorpanásunknak külső oka volt. Nem azért mintha mi olyan zseniálisak lettünk volna, a fejtörést és az időveszteséget a kooperációs problémák okozták. Mikor várni kellett, hogy a bukaresti, sepsiszentgyörgyi, rafiai, suceavai, szebeni, alexandriai és más helységbeli gyáraktól megérkezzenek a kivitelezéshez szükséges részek. S persze nem jöttek sorjában. Amikor hiányzott valami, át kellett hidalnunk a hiányt, nem állhattunk le, szóval az ilyen láncszem-kiesések is próbára tettek bennünket. Bárkit megkérdezhet, egybehangzó lesz a vélemény: az aggregát kulcsproblémáit, megépítésének nehézségeit az összehangolatlan szállítás okozta. Ami rajtunk múlott, becsületesen elvégeztük. — Most már, hogy felavatták a gépcsoportot, siker koronázta ezt az úttörő munkát, milyen megoldásra váró problémát tűzött maga elé Marian Vasile főmester? — Körülbelül négymillió lejt ér egy-egy ilyen aggregát. Tervezését, elkészítését, felszerelését mi magunk végeztük. Pillanatnyilag számomra ez marad a szakmai karrierem csúcsteljesítménye. Most egy más jellegű próbatétel következik: a termelés megszervezése, olyan munkások kiválogatása, akikre nyugodtan bízhatjuk a gépcsoportok kezelését. Sok jelentkező, az embereket a kíváncsiság is hajtja, másokat a szakmai fejlődés lehetősége vonzza ide. Mi, akik megépítettük a gépcsoportokat, mi tudjuk igazán, hogy milyen komoly szaktudást, gondozást és szeretetet érdemelnek, nem bízhatjuk akárkire őket. Nos, számomra most ez a legnehezebb: kinek a kezére adjam munkánk gyümölcsét? — Ahogy önök helytálltak ebben az úttörő munkában, minden bizonnyal találni ebben a vállalatban sok jó munkást, aki becsülettel helytáll... — Sokan vannak. Éppen ezért nehéz a választás. Lázár Edit AZ ÚJÍTÓ szándék, szakmai hozzáértés ÉS ALKOTÓKEDV PRÓBATÉTELE önerőből NAGY FONTOSSÁGÚ GÉPCSOPORT A ZILAHI ARMATÚRA VÁLLALATBAN A resscal szakemberek által kidolgozott és alkalmazott technológiai megoldás magas gazdasági hatékonyságok kínál, amennyiben feleslegessé tesz több utólagos hőkezelési és megmunkálási műveletet, és a klasszikus eljárásokhoz képest körülbelül nyolc tonnával csökkenti a hatalmas munkadarab fémigényét. KI FÁRADJON A FÁRADTOLAJÉRT. HASZNÁLT AKKUMULÁTORÉRT? SÉTIFIKA Férfiasan bevallom: annak ellenére, hogy darabjáért 40— 60 lejt is adnak, szemétbe dobtam a használt akkumulátoromat. Az történt ugyanis, hogy miután egy esősebb reggelen bedöglött a gépkocsim akkuja, elmentem az első, utamba kerülő gépkocsialkatrészeket árusító üzletbe, hátha a még használható doboz árát beleszámítva vásárolhatom meg az új áramtárolót. Az elárusító kedvesen felvilágosított, hogy nem vesznek át használt akkumulátorokat, de hallott valamit arról, hogy a töltőállomásokon mintha tényleg beszámítanák a régi árát az újba. 4. Tovalépegettem a fővárosi Floreasca negyedben lévő akkumulátorfeltöltő állomáshoz. A szíves fogadtatással itt sem volt baj, annál inkább az átvétellel. „Nincs hova elraktároznunk a dobozokat" — mondotta a főnök, s még hozzátette, hogy a szerencsések közé tartozom, mert olyan típusú az, akkumulátorom, amelyet egy maszek még megjavíthat. Ezt biztatásnak vettem és tovább talpaltam a következő töltőállomáshoz Ott Sem volt szerencsém Aztán a báneasai szervizt kerestem fel. Ők sem tudták, hol veszik át a használt akkukat Ekkor mér esteledett Fáradtan és a sok ide-oda Utazgatásért kifizetett tíz lejtől szabadultan hazamentem, s egyenesen a szemétbe hajítottam a dobozt. Szomszédom szerint azonban kár volt elhirtelenkedni a dolgot, mert ő már annyit megtudott, hogy nem autósberkekben kell keresni az átvevőt, hanem a használható anyagokat felvásárló vállalatháza táján. De, hogy ez hol van, azt egyhetes nyomozómunka után sem tudja. Néhány napot még rááldoz és kideríti. Én csak kuncogtam magamban ezek hallatán, mert eszembe jutott, hogyan jártam a kopott gumiabroncsaimmal. Miután hosszas keresgéléssel rábukkantam az abroncsújrafutózó műhelyre — akit érdekel annak elárulom, hogy a fővárosban a Bukarest — Ploiești autósztráda legelején lévő benzinkúttal átellenben működik — kiderült, hogy a 14-es méretű abroncsok újrafutózásához nincs felszerelésük. .. Jelenleg is várom, hogy a berendezést beszerezzék. Mert bízom abban, hogy végre-valahára megoldják a használt gumiabroncsok, akkumulátorok és fáradtolaj felvásárlása körüli problémákat. Az akku-,mulátor esetében csak egy kis logikával kellene közelíteni, az ügyhöz. Például úgy, hogy ahol az újakat árusítják vagy feltöltik, ott kellene átvenni a használtakat is. Helyben, és azonnal. A törvényes előírásoknak megfelelően Román Győző