Előre, 1980. szeptember (34. évfolyam, 10196-10220. szám)

1980-09-02 / 10196. szám

ELŐRE — 1980. szeptember 2. ÜNNEPÉLYES KÖZÖS NYILATKOZAT (Folytatás az 1. oldalról) abból a célból, hogy bővüljön a román­­kameruni együttműködés különböző terü­leteken, a két nép jobban megismerje egymást, fokozódjék a két ország együtt­­munkálkodása a nemzetközi küzdőtéren. A két fél hangot ad közös elhatározá­sának, hogy fokozott erőfeszítéseket tesz a kereskedelmi cserék lényeges növelésé­ért, s megállapítja, a két ország folyama­tosan fejlődő nemzetgazdaságának állan­dó eredményei széles lehetőségeket kí­nálnak a kereskedelem bővítésére és sok­rétű fejlesztésére. A felek egyetértettek abban, hogy mindkét részről intenzíven munkálkodni kell a román—kameruni gazdasági koo­peráció előmozdítását, fejlesztését és el­mélyítését szolgáló intézkedésekért, bele­értve termelési és forgalmazási vegyes­­társaságok létesítését is. E célból hangsú­lyozták, nagy fontossággal bír a gazda­sági és műszaki kooperációs vegyes kor­mánybizottság, amelynek feladata rend­szeres időközönként megvizsgálni és pél­dásan végrehajtani az összes elhatározott gazdasági akciókat és célkitűzéseket. A két fél munkálkodni fog kétoldalú kapcsolatai jogi kereteinek bővítéséért és kiterjesztéséért. A felek úgyszintén erősíteni akarják országuk együttműködését a kultúra, az oktatás, az egészségvédelem és a sport terén. II. Románia Szocialista Köztársaság és Ka­merun Egyesült Köztársaság megerősíti, szilárd elhatározása, hogy a kétoldalú kapcsolatokban, akárcsak a többi állam­mal való kapcsolataiban a következő el­vek fogják vezérelni: — minden egyes népnek elidegeníthe­tetlen joga, hogy szabadon határozzon sorsa felől, saját akaratának és érdekei­nek megfelelően, minden külső beavat­kozástól mentesen válassza meg és fej­lessze politikai, gazdasági és társadalmi rendszerét; — minden egyes államnak szent joga van a léthez, a szabadsághoz, a nemzeti függetlenséghez és szuverenitáshoz; — az összes államok teljesen egyenjo­gúak, függetlenül nagyságuktól, fejlettsé­gi színvonaluktól, politikai, gazdasági és társadalmi rendszerüktől; — minden egyes állam szuverén, elide­geníthetetlen és elévülhetetlen joga nem­zeti érdekeinek megfelelően rendelkezni természeti erőforrásaival és összes többi nemzeti kincseivel; — az államok semmilyen formában és semmilyen ürüggyel sem avatkozhatnak be más állam bel­­vagy­ külügyeibe; — az államok nemzetközi kapcsolataik­ban kötelesek tartózkodni az erőszak használatától, illetve az erőszakkal való fenyegetéstől, nem alkalmazhatnak sem­minemű katonai, politikai, gazdasági vagy más természetű megszorítást más állam­mal szemben, semmilyen ürüggyel, semmi­lyen körülmények között; — minden egyes államnak joga van a törvényes egyéni vagy kollektív védelem­hez mindennemű fegyveres támadással szemben; — az államok kötelesek tiszteletben tartani más államok államhatárainak és területi épségének sérthetetlenségét, s következésképpen elismerni azt a tényt, hogy mindennemű kísérlet egy állam ré­széről egy másik állam nemzeti egysége vagy területi épsége ellen súlyosan káro­sítja az egyetemes béke és biztonság ügyét; következésképpen az államok kö­telesek nem elismerni az erőszakos te­rületszerzést, illetve más előnyök erősza­kos megszerz­szését; — minden egyes államnak joga van a teljes egyenjogúság feltételei között részt venni az összes közös érdekű nemzetközi problémák megvizsgálásában és megol­dásában; — az államoknak, tekintet nélkül társa­dalmi és politikai rendszerükre, joguk és kötelességük együttműködni egymással a kölcsönös előnyök feltételei között az egyetemes béke és biztonság fenntartása, az összes nemzetek és elsősorban a fejlő­dők gazdasági és társadalmi haladásának megkönnyítése érdekében; — az államok kötelesek mindennemű viszályukat kizárólag békés eszközökkel rendezni; — minden egyes állam köteles jóhisze­műen teljesíteni az Egyesült Nemzetek Alapokmánya értelmében vállalt, illetve a nemzetközi jog egyetemlegesen elismert elveiből és normáiból fakadó nemzetközi kötelezettségeit. A két fél megállapítja, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet rendkívül bonyolult és ellentmondásos. Erősödik a befolyási öve­zetek újrafelosztásának politikája és hang­súlyozódnak az ellentétek egyes államok és államcsoportok között, ami az egyete­mes békére nézve veszélyes feszültséghez vezet. A béke- és szabadságszerető népek határozottan állást foglalnak e politikával szemben, s kifejezésre juttatják elhatá­rozásukat, hogy nem hagyják belesodorni magukat beláthatatlan következmények­kel járó konfrontációkba, fokozott erőfe­szítéseket tesznek az enyhülés, az együtt­működés és a béke politikájának felújítá­sáért és folytatásáért, a világ összes né­pei nemzeti függetlenségének töretlen tiszteletben tartásáért. A két fél aggodalommal állapítja meg, hogy szerte a világon sokasodnak a fe­szültség­ és konfliktusgócok, s a konfliktu­sokba belesodródnak fejlődő országok is, ami elvonja amúgy is korlátozott erőforrá­saikat a gazdasági és társadalmi fejleszté­si célkitűzésektől. A felek határozottan síkraszállnak az ellen, hogy erőszakhoz, illetve erőszakkal való fenyegetéshez folyamodjanak a konf­liktusok rendezése érdekében. Vélemé­nyük szerint a nemzetközi viszályokat ki­zárólag politikai úton, tárgyalások útján kell rendezni, tartózkodva a presszióktól és a más államok belügyeibe való beavat­kozástól, tiszteletben tartva minden egyes nép függetlenségét és szuverenitását. A két fél úgyszintén szükségesnek tart­ja az ENSZ szerepének erősítését és fele­lősségének fokozását az államközi konf­liktusok megelőzését, illetve rendezését célzó erőfeszítésekben. IV. A két fél úgy véli, hogy a gyengén fej­­lettség felszámolása a kortárs világ alap­vető problémái közé tartozik. A világ gaz­dag és szegény országokra tagolódása, a közöttük fennálló szintkülönbségek növe­kedése ellentétben áll a népek igazság-, méltányosság- és haladástörekvéseivel. A két fél, tudatában lévén annak, hogy a fejlődő országok gyorsabb fejlődése döntő tényezője az egyetemes békének és biztonságnak, megerősíti közös elhatáro­zását, miszerint hozzá akar járulni egy új gazdasági és politikai világrend megte­remtéséhez. A két fél kiemeli az új gazdasági világ­rendnek szentelt jelenlegi ENSZ-közgyű­­lési kü­lönülésszak fontosságát, és reméli, az pozitív eredményekhez vezet, s a globá­lis tárgyalások során a fejlett országok a szegény országok segítségére fognak siet­ni, hogy megfelelő megoldásokat sikerül­jön találni a gyengén fejlettség gyors fel­számolása és az új gazdasági világrend megteremtése érdekében, ami lényeges feltétele a gazdasági stabilitásnak, a bé­kének és az együttműködésnek szerte a világon. Románia és Kamerun hozzá akar járulni az ilyen irányú erőfeszítések fokozásához, egy igazabb és jobb világ megteremtésé­hez a földkerekségen. V. A két fél síkraszáll az Afrikában gyako­rolt imperialista, kolonialista, neokolonia­­lista, rasszista és apartheid politika ellen, és megelégedéssel nyugtázza, hogy az utóbbi években az afrikai népek jelentős győzel­meket arattak a gyarmati uralom végér­vényes felszámolásáért folytatott küzde­lemben. A felek köszöntötték az új Zimbabwe ál­lam kikiáltását, a Zimbabwe nép hősi har­cának ragyogó betetőzését és sok sikert kívántak neki nemzeti függetlensége meg­szilárdításához, gazdasági és társadalmi haladásához. A felek megerősítik, a két ország szo­lidaritást vállalt a namíbiai nép nemzeti Felszabadító és függetlenségi harcával és mindenben támogatja azt. A felek meg­győződése, hogy a namíbiai nép harcát a Délnyugat-Afrikai Népi Szervezet (SWAPO) vezetése alatt siker fogja koro­­­názni. A két fél úgyszintén támogatja az dél­afrikai többségi lakosság harcát a rassziz­mus és az apartheid ellen, a szabadságért és mindennemű elnyomás végérvényes felszámolásáért. .A­ felek véleménye szerint a jelenlegi körülmények között nemzetközi téren ha­tározottabban fel kell lépni azért, hogy végérvényesen szűnjön meg az afrikai né­pek szabadságának és törvényes jogainak mindennemű megsértése, az elnyomás és a belügyeikbe való beavatkozás bármely formája. Ilyen összefüggésben hangsú­lyozták: fontos szerep hárul az Afrikai Egységszervezetre a kontinens országai közötti szolidaritás és egység erősítésében, a gyarmati uralom időszakából vissza­maradt bizonyos komplex problémák megoldásában, Afrika teljes szabadsága ügyének, a szoros együttműködés és koo­peráció ügyének előmozdításában, ami a független gazdasági és társadalmi fejlő­dést szolgálja. A két fél határozottan állást foglal a­­mellett, hogy az afrikai államok közötti vitás kérdések kizárólag békés úton, a közvetlenül érdekelt felek tárgyalásai útján nyerjenek megoldást, erősödjék az afrikai országok egysége és együttmű­ködése gyorsabb gazdasági-társadalmi haladásuk, egy szabad és méltó, minden­nemű külső pressziótól és beavatkozástól mentes élet biztosítása érdekében. VI. A két fél megállapítja, hogy az európai biztonság megteremtése és együttműködés fejlesztése korunkban a béke és enyhülés alapvető problémái közé tartozik, és szük­ségesnek tart mindent megtenni e törek­vés megvalósításáért. A felek megállapítják, hogy e célból gyakorlati intézkedéseket kell tenni az európai katonai készültségcsökkentés és leszerelés ügyében, ami nélkül elképzel­hetetlen a béke és a biztonság Európában, gyakorlati­­intézkedéseket kell tenni to­vábbá az összes európai országok gazda­sági, kulturális, műszaki-tudományos e­­gyü­ttműködésének szüntelen bővítéséért. A két fél véleménye szerint az európai biztonság és együttműködés megteremté­sének folyamata legyen állandó és de­mokratikus jellegű, bontakozzék ki a ka­tonai tömbökön és szövetségeken kívül, az összes európai államok cselekvő és e­­gyenjogú részvételével és közreműködésé­vel. A két fél megggyőződése, hogy az euró­pai biztonság erősödése és együttműkö­dés fejlődése pozitív hatással lesz a nem­zetközi politikai légkörre, az egyetemes békére és biztonságra. VII. A két fél kifejezi mély aggodalmát a fegyverkezési hajsza példátlan méretei és óriási eszközök katonai célú felhasználása miatt, ami veszélyezteti az egyetemes bé­két és biztonságot, súlyos tehertétel az összes népek számára, akadályozza azok gazdasági-társadalmi fejlődését. A felek hangsúlyozzák, hogy a fegy­verkezési hajsza megfékezése, konkrét leszerelési és elsősorban nukleáris le­szerelési intézkedések elfogadása lét­­szükséglet az emberiség jövője szempont­jából, s úgy vélik, hogy a katonai egyen­súlyt nem a fegyverkezés fokozása, ha­nem annak állandó és rendszeres csök­kentése útján kell kialakítani. Az így megtakarított eszközöket minden egyes nemzet fejlesztésére, minden egyes or­szág gazdasági és társadalmi problémái­nak megoldására, s különösen a fejlődő országok erőteljesebb támogatására kell felhasználni. Vili. A két fél szorgalmazza az ENSZ szere­pének és hatékonyságának növelését az összes bonyolult nemzetközi problémák megoldásában, szorgalmazza tevékenysé­gének tökéletesítését és demokratizálását, a világszervezetnek a kortárs világ realitá­sai szerinti alakítását. A felek bővíteni fogják képviselőik együttműködését az ENSZ-ben és más nemzetközi szervekben a béke megvédéséért, a nemzetközi biz­tonság erősítéséért, a leszerelés megva­lósításáért, az összes népek közötti együttműködés és barátság előmozdításá­ért. Készült Bukarestben, 1980. augusztus 30- án, két eredeti példányban román és francia nyelven. Mindkét szöveg azonos érvényű. TÁVIRAT A REPÜLŐGÉPRŐL NICOLAE CEAUSESCU úrnak, Románia Szocialista Köztársaság elnökének Excellenciád! Most, amikor távozom nagyszerű országából, örömmel küldöm önnek, a román népnek és kormányának őszinte köszönetemet. Küldöttségem és jómagam méltányoltuk a román nép részéről és személy szerint az ön részéről tapasztalt meleg fogadtatást és az egész látogatásunk során érzett baráti vendégszeretetet. Mindez bizonyítja, hogy Romániát és Kamerunt az együttműkö­dés kiváló kapcsolatai fűzik össze, amelyek meggyőződésem szerint még inkább fejlődni és erősödni fognak országaink javára. Az alkalmat megragadva, önnek személy szerint jó egészséget és boldogságot, a román népnek jólétet és haladást kívánok. Biztosítom excellenciádat legmélyebb nagyrabecsülésemről. AHMADOU AHIDJO, • Kamerun Egyesült Köztársaság elnöke ROMÁN-KAMERUNI EGYEZMÉNYEK ALÁÍRÁSA Dumitru Bej­an, a Külkeres­kedelmi és Nemzetközi Gazda­sági Kooperálási Minisztérium miniszteri rangú államtitkára és Pierre Desiré Engo, Kame­run Egyesült Köztársaság he­lyettes gazdasági és tervezés­ügyi minisztere szombat dél­előtt aláírta a következő doku­mentumokat: Románia Szocia­lista Köztársaság és Kamerun Egyesült Köztársaság kereske­delmi kormányegyezménye; Ro­mánia Szocialista Köztársaság VALUTÁT HOZ A MÁRVÁNY JELENTŐS EXPORTIGÉNYEKNEK TESZNEK ELEGET A SIMERIAI MÁRVÁNYKITERMELŐ ÉS -FELDOLGOZÓ VÁLLALATBAN A simeriai márványkiter­melő és -feldolgozó vállalat­ban azzal fogadják az újság­írót, hogy szépek, elismerést érdemlőek ugyan az eredmé­nyeik, de lehettek volna még szebbek és még nagyobbak. Mindjárt sorolni is kezdik, mit kellett volna másképpen tenni ahhoz, hogy a lehetőségek szintjére emeljék a megvaló­sításokat. Nem más kérdés persze, hogy valahányszor csak visszatértem e vállalat­ba, mindig új és új termelés­­növelő lehetőségekkel hoza­kodtak elő. Emlékszem, ezelőtt egy esztendővel az új kiterme­léseken — egyszerűen a mun­ka ésszerűbb megszervezésé­vel — a munkatermelékenysé­get sikerült növelniük. Je­lenleg pedig, az idei terv és az ötéves tervfeladatok pél­dás teljesítése végett, a gép­kihasználási mutatón szeret­nének javítani. Ehhez kérnek az illetékes iparközponttól, valamint a gumiabroncsgyár­tó vállalatoktól segítséget. De miről van szó? Pillanat­nyilag a szállítóeszközök több­sége áll, mert nincs min gu­rulnia. A márványlapokat a kitermeléstől a feldolgozókig nehéz terepen, hegyi utakon szállítják, ami gyorsan kop­tatja az abroncsok felületét, a tehergépkocsik biztonsága a­­zonban minden tartozék ki­fogástalan állapotát követeli meg. Nem lehet, és nem is szabad rece nélküli gumiab­roncsokkal közlekedni. A vállalat meg is kapta a szük­séges abroncsszámra a kiuta­lást, de a gyártók még nem adtak át ebből egyetlen dara­bot sem. De hogy is kaphat­tak volna, amikor az építő­szerelő munkálatok megké­­sése miatt a zilahi gumiab­roncsgyár beindítása nem történt meg, a fővárosi Danu­­biana és a Florenti-i Victoria pedig nem tudta az igények­ben keletkezett űrt pótolni, (íme, egy újabb példa arra, hogy a beruházások átadásá­nak megkésése milyen bo­nyodalmakat okozhat nemzet­­gazdasági szinten). Mindazon­által a simeriai márvány-kiter­­melők-feldolgozók nagyobb segítséget érdemelnének,­­ és Kamerun Egyesült Köztársa­ság kormányegyezménye a be­ruházások kölcsönös előmozdí­tásáról és szavatolásáról; Ro­mánia Szocialista Köztársaság és Kamerun Egyesült Köztársa­ság kormánymegállapodása a Foumban-Mamfe tartományi bá­nyaipari feltárásról és kiterme­lésről . Románia Szocialista Köztársaság és Kamerun E­­gyesült Köztársaság kormány­megállapodása a baromfite­nyésztési kooperációról, ha a kiutalt abroncsmennyiség egészét nem is, de lagalább egy részét jó lenne, ha rövid időn belül megkapnák. S nem pusztán azért, hogy javuljon a gépkihasználási mutató, ha­nem avégett, hogy ennek ha­tásaként az egyre növekvő export­kérelmeknek eleget tehessenek. Mert nemzetgaz­daságunk további erősítése, fejlesztése szempontjából,­­ figyelembe véve, hogy tekinté­lyes valutaösszegeket hoznak az innen kikerült termékek — nem akármilyen termelő­­egységről van szó. A simeriaiak javára írható, hogy a meglévő, tőlük függet­len nehézségek ellenére eddi­gi tervfeladataikat jelentősen túlszárnyalták, a globális ter­melést például 11 millió lej­jel. Mindez a munka terme­lékenységének további foko­zásával — ezt dolgozónként 6000 lejjel növelték — volt elérhető. Említettem, hogy a munkaszervezés javítása nem kis mértékben járult hozzá a termelés növeléséhez. Szól­nunk kell azonban arról is, hogy a munkafegyelem erő­sítésének, a munkához való megfelelő hozzáállásnak is megvolt ebben a maga szere­pe. Persze, mindez a maga so­rán hozzáértő vezetést, a szak­tudás folyamatos gyarapítását, az új, a korszerű állandó fi­ Román Győző Nicolae Ceausescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság elnöke meghívására Ahmadou Ahidjo, Kamerun Egyesült Köz­társaság elnöke 1980. augusztus 27—30 között hivatalos látoga­tást tett Romániában. Ahmadou Ahidjo elnök és hi­vatalos kísérete romániai láto­gatása során megtekintett gazdasági és szociális-kulturális létesítményeket Bukarestben és Argeș megyében. Mindenütt meleg szeretettel és barátsággal fogadták, jeléül annak, hogy Romániát és Kamerunt jó vi­szony fűzi össze, a két nép a kölcsönös tisztelet és nagyra­becsülés érzéseivel viseltetik egymás iránt. Nicolae Ceausescu, Románia Szocialista Köztársaság elnöke és Ahmadou Ahidjo, Kamerun Egyesült Köztársaság elnöke a barátság, az egyetértés és a köl­csönös tisztelet légkörében hi­­vatalos megbeszéléseket folyta­tott. A megbeszéléseken részt vett: Román részről : Ion Dinca, a kormány első miniszterének első helyettese; Stefan Andrei külügyminiszter, Maxim Ber­­ghianu, a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium miniszteri rangú államtitkára; Dumitru Bej­an, a Külkereske­delmi és Nemzetközi Gazdasá­gi Kooperálási Minisztérium mi­niszteri rangú államtitkára; Petre Preoteasa miniszteri ran­gú államtitkár, az Állami Terv­bizottság első alelnöke; Cons­tantin Mitea, Románia Szocia­lista Köztársaság elnökének ta­nácsosa; Petre Gigea, Románia Szocialista Köztársaság elnöké­nek tanácsosa; Petre Tanasie külügyminisztériumi igazgató; Porfir Negrea, Románia Szocia­lista Köztársaság nagykövete Kamerun Egyesült Köztársaság­ban. Kameruni részről — Paul Dontsop külügyi államminisz­ter; Felix Tonyo Mbong mező­­gazdasági miniszter; Joseph Charles Dom­ba, a köztársasági elnöki kancellária minisztere; Cristian Songwe Bongwa, a köztársasági elnöki kancellária minisztere; Bello Bauba, a köz­­társasági elnöki kancellária he­lyettes főtitkára; Pierre Desiré Engo, helyettes gazdasági és tervezésügyi miniszter; Ousma­­ne Mey, az Északi Tartomány kormányzója; Joseph Ekadi Sammick, a köztársasági elnöki kancellária megbízottja; René Sadi, a köztársasági elnöki kancellária megbízottja; Gabriel Hapi Tina, az Állami Protokoll­­hivatal vezérigazgatója; Marcel Aboubakar, a köztársasági el­nöki kancellária attaséja. Nicolae Ceausescu elnök és Ahmadou Ahidjo elnök, attól a politikai akarattól áthatva, hogy bővítsék és mélyítsék a baráti kapcsolatokat a román és a ka­meruni nép között a kölcsönös érdekeknek megfelelően, a béke és az egyetértés egyetemes ügye szolgálatában, aláírta Ro­mánia Szocialista Köztársaság és Kamerun Egyesült Köztársa­ság Ünnepélyes Közös Nyilatko­zatát. A két államfő tájékoztatta egymást a két ország politikai, gazdasági és társadalmi tevé­kenységéről, elemezte a kétol­dalú kapcsolatok fejlesztési táv­latait és átfogó véleménycserét folytatott a fontosabb közös ér­dekű nemzetközi kérdésekről. A két elnök kiemelte, a két ország gazdasága lehetőségeket kínál a gazdasági kooperáció fejlesztésére, a kereskedelmi cserék bővítésére és sokrétű ki­építésére. Megerősítette elhatá­rozását, hogy munkálkodik köl­csönösen előnyös kooperációs akciók kidolgozásáért a gépipar, az erdőgazdálkodás, a mezőgé­pészet, a gátépítés, a városvilla­­mosítás terén és más közös ér­dekű területeken vegyestársa­ságok létesítése és a termelési kooperáció más modern formái révén. Mint hangsúlyozta, dinamiku­sabban kell növelni a kereske­delmi cseréket, e célból fokozni kell a Kamerunba irányuló ro­mán exportot és a Romániába irányuló kameruni exportot. A két elnök kidomborította, milyen fontos szerep hárul a gazdasági és műszaki kooperá­ciós egyezmény alapján meg­alakított vegyesbizottságra a ro­mán—kameruni gazdasági kap­csolatok fejlesztési lehetőségei­nek alapos megvizsgálásában, a hasznosításukhoz szükséges utak és eszközök feltárásában, és egyáltalán a két ország közötti kereskedelmi cserék és koope­gyelembe vételét követelte meg. S hogy mindez Simerián nemcsak szóbeszéd, hanem tetteik mozgatórúgója, azt egy adat példázza: a már emlí­tett abroncsprobléma okozta­ nehézségek ellenére az ezer lej árutermelésre előírt költ­ségszintet 14 lejjel csökken­tették, s ebből 11,20 lej anyag- és energiamegtakarításból e­­redt, ötletek, elgondolások e­­gész sorát dolgozták ki és al­kalmazták ahhoz, hogy az ad­dig is leszorított költségszin­tekből további lejeket faragja­nak le. De mindezen felül az, hogy igyekeztek a kitermelt p­árványból — az se mindegy, hogy ezt lapoknak, mozaik­kockáknak, kavicsnak vagy préselt lemeznek adják el — minél nagyobb értéket ki­hozni, tovább növelte a bevé­telt. A termelés növelése, a költségek csökkentése és a bevételek megtetézése aztán együttesen a tervezett nettó termelési érték 3, a nyereség 2,5 millió lejes gyarapításá­hoz vezetett. Kétségtelen, hogy jelentős exportigény mutatkozik a márványtermékek iránt, s ez már önmagában véve is ser­kentőleg hatott az elért ered­mények megvalósítására. De az sem vitatható, hogy ugyan­csak jelentős erőfeszítések megtétele kellett az igényelt ráció fellendítésében. Ilyen összefüggésben megállapodott, hogy a vegyesbizottság a legrö­videbb időn belül tartsa meg el­ső ülésszakát Yaoundéban vagy Bukarestben. A két államfő, hangsúlyozva a román és a kameruni nép kö­zötti jobb megismerés és köze­ledés fontosságát, hangot adott annak az akaratának, hogy fo­kozzák és fejlesszék a cseréket és az együttműködést az okta­tás, a kultúra, az egészségvéde­lem és a sport terén. Megállapítva, hogy a megfele­lő jogi keretek stabilitást és távlatot kölcsönöznek a kétol­dalú kapcsolatoknak, a látoga­tás alkalmával aláírták a kö­vetkező dokumentumokat: ke­reskedelmi egyezmény; egyez­mény a beruházások kölcsönös előmozdításáról és szavatolásá­ról ; kooperációs megállapodás a bányaipari feltárás és kiter­melés terén és megállapodás a baromfitenyésztési kooperáció­ról. A két elnök úgyszintén elha­tározta, hogy a közeljövőben kössenek más egyezményeket is közös érdekű területeken. Nicolae Ceausescu elnök és Ahmadou Ahidjo elnök, meg­erősítve országa szilárd elha­tározását, hogy minden erőfe­szítést megtesz az együttműkö­dés fokozása érdekében, kifejez­te meggyőződését, miszerint a román,kameruni baráti kap­csolatok és együttműködés elő­mozdítása megfelel a román és a kameruni nép alapvető érde­keinek, jelentősen hozzájárul az enyhülés, a biztonság és az együttműködés ügyéhez Európá­ban és Afrikában, a békéért és a haladásért folytatott világmé­retű küzdelemhez. A megbeszélések során mé­­lyenszántó véleménycserét foly­tattak a nemzetközi helyzetről és a kortárs világ változásai­ról. A két elnök kiemelte, hogy a nemzetközi életben mélyre­ható átalakulások történnek, a­­melyek kihatnak a világ összes országaira és népeire: mint hangsúlyozta, e változások abból fakadnak, hogy egyre erőtelje­sebben érvényesül az összes népek szabadság- és független­ségi vágya, harca a haladásért, a jólétért, demokratikus nem­zetközi kapcsolatok kiépítéséért. Mint kiemelték, a népek szi­lárd elhatározása, munkálkodni az imperializmus, a kolonializ­­mus és az idegen uralom min­den formájának felszámolásá­ért, azért, hogy önállóan rendel­kezzenek nemzeti kincseikkel, szabadon válasszák meg társa­dalmi fejlődésük útját, a béke, a biztonság és az egyenjogú e­­gyüttműködés körülményei kö­zött éljenek. A két államfő rámutatott, or­szágát aggasztja, hogy az utóbbi időben rosszabbra fordult a vi­lágpolitikai légkör, mert számos probléma nem nyert idejében, illetve csak részben nyert meg­oldást, fokozódtak a világ ural­mi és befolyási övezetekre való újrafelosztásának tendenciái, ki­éleződtek a gazdasági és politi­kai ellentétek az államok és ál­lamcsoportok között, beavat­koznak más népek belügyeibe, mellőzik azok alapvető jogait. Megállapították, hogy bár az utóbbi időben bizonyos mérték­ben enyhült a feszültség, a hely­zet továbbra is aggasztó, és in­kább mint valaha szükség van az összes országok szoros e­­gyüttműködésére, hogy meg­szüntessék a nemzetközi fe­szültséget, biztosítsák az eny­hülés, az együttműködés és a béke, a nemzeti függetlenség tiszteletben tartása jegyében fogant politika felújítását és folytatását. A román és a kameruni el­nök aggodalommal taglalta a különböző földrajzi övezetek­ben észlelhető konfliktusállapo­tok alakulását, s felhívta a fi­gyelmet arra, hogy ezek az ál­lapotok veszélyeztetik a világ­békét. A tapasztalat ugyanis az hogy az erőszak nem oldja meg, hanem ellenkezőleg, súlyosbítja a konfliktusokat, sőt újabbakat szül, amelyek veszélyeztetik az államok függetlenségét, a népek gazdasági-társadalmi haladását és jólétét, az egyetemes békét és biztonságot. Mint hangsúlyozta, határozot­tan fel kell lépni az összes ál­lamközi vitás kérdések kizáró­lag politikai, tárgyalásos ren­dezéséért. A két elnök részletesen meg­vizsgálta az afrikai helyzetet, gyors és kifogástalan kielégí­téséhez. Mindenekelőtt a fizi­kai termelés megadott szint­jeinek elérése volt kötelező. Nos, e szinteket nemcsak, hogy megvalósították, hanem túlszárnyalták a simeriaiak: márványlapból 2270, mozaik­kockából 14 000 négyzetmé­terrel, a kohó- és vegyipar számára szükséges mészkőből 5000, márványporból pedig 2800 tonnával szállítottak töb­bet. És termékeik minősége kifogástalan volt. Ez újabb és újabb rendelőket vonzott a vállalathoz, úgy hogy export­ból ezideig 575 000 lejjel nö­velhették a bevételt... De álljunk itt meg a sime­riai márványkitermelők és -feldolgozók eredményeinek ismertetésével, hiszen — úgy véljük — a felsoroltak kellő­képpen érzékeltetik azt, hogy ha egy munkakollektíva szív­ügyévé teszi a tervfeladatok mindegyikének túlszárnyalá­sát, akkor meg is találja eh­hez a forrásokat, lehetősége­ket. Még akkor is, ha a teher­gépkocsiparkból jelenleg csak 20 szállítóeszközzel dolgoz­hatnak. S el lehet azon is gon­dolkodni, hogy a simeriaiak mekkora többletet valósítot­tak volna meg, ha minden gé­pük üzemképes. megerősítette, hogy minden egyes népnek törvényes joga rendelkezni saját sorsával. A két elnök kijelentette, támo­gatni fogja a népek nemzeti felszabadító harcát az imperia­lizmus, a kolonializmus, a rasz­­szista és az apartheid politika ellen, az uralom és az elnyomás bármely formája ellen. A két elnök országa nevében megelégedéssel nyugtázta a Zimbabwe nép ragyogó győzel­mét a felszabadulásért vívott harcban, a független és szuverén Zimbabwe állam megalakulását, ami sorsdöntő jelentőségű tör­ténelmi esemény volt a Zimbab­we nép életében, széles vissz­hangot keltett Afrikában és szerte a világon, s jelentősen előmozdítja a béke, az enyhü­lés, a függetlenség és a népek közötti együttműködés általános politikáját. A két államfő hangsúlyozta, sürgősen biztosítani kell Namí­bia függetlenségét, a namíbiai nép ama jogát, hogy szabadon, törekvéseinek és érdekeinek megfelelően, az ENSZ-közgyű­­lés az ENSZ Namíbia Tanácsa vonatkozó határozatai alapján válassza meg további fejlődé­sének útját. Mint megállapítot­ta, a neokolonialista típusú megoldási módozatok kikénysze­rítésére irányuló próbálkozások idegenek e törekvésektől, súlyo­san veszélyeztetik a térség népei­nek békéjét és szuverenitását, s tovább bonyolíthatják a nem­zetközi helyzetet. A két államfő megerősítette, hogy országa szo­lidaritást vállal a namíbiai nép harcával, amely a SWAPO, a namíbiai nép törvényes képvi­selője vezetésével bontakozik ki, politikailag, erkölcsileg és anyagilag egyaránt támogatja ezt a küzdelmet. A két elnök megállapította, hogy az apartheid politika sú­lyosan sérti az emberi méltósá­got, a nemzetközi élet alapel­veit, és megerősítette, hogy or­szága cselekvően támogatja a dél-afrikai többségi lakosság igazságos küzdelmét az apart­heid és a faji megkülönböztetési politika felszámolásáért. • Erélyesen elítélte a dél-afri­kai rasszista rendszer agresz­­sziós katonai akcióit Angola és más független afrikai államok ellen. A román és a kameruni ál­lamfő hangsúlyozta, hogy a kontinens problémáit az afri­kaiaknak maguknak kell meg­oldaniuk minden külső beavat­kozástól mentesen. Mindkettő síkraszállt az afrikai államok, az összes hazafias erők egysé­gének és szolidaritásának erősí­téséért abban a közös harcban, melynek célja megszilárdítani a nemzeti függetlenséget, nemzeti és regionális téren egyaránt a gazdasági és társadalmi hala­dásra összpontosítani minden erőfeszítést. A két államfő kiemelte: fon­tos szerep hárul az AESZ-re a kontinensen fennálló viszályok és feszültségi állapotok politi­kai rendezésében, az afrikai államok közötti jó szomszédság és együttműködés légkörének megteremtésében, a gyors üte­mű gazdasági fejlődést célzó erőfeszítések felkarolásában. Az európai helyzettel kap­csolatosan a két elnök hangot adott annak a meggyőződésé­nek, hogy amennyiben haladás születik az európai együttmű­ködés és biztonság ügyében, ez pozitív hatással lesz a világpo­litikai légkörre, s kedvező kö­vetkezményekkel jár a békére és az enyhülésre nézve. Mint megállapította, az európai biz­tonság megteremtésének egyet­len útja meggátolni a fegyverek felhalmozódását, tárgyalásokat kezdeni a katonai készültség­csökkentés és a leszerelés, első­sorban a nukleáris leszerelés megvalósításáról, az európai katonai egyensúly biztosításá­ról, de nem a fegyverkezés fo­kozásával, hanem a csapatállo­mányok és a katonai költségek csökkentésével, továbbá fokozni a gazdasági, a kulturális és a műszaki-tudományos kooperá­ciót az összes európai államok között. A közép-keleti helyzettel kapcsolatos véleménycsere so­rán a két államfő megállapítot­ta: feltétlenül fokozott erőfeszí­téseket kell tenni a globális, igazságos és tartós béke megte­remtéséért, amely hozza meg az izraeli erők visszavonulását az 1967-ben megszállt arab te­rületekről, beleértve az arab Jeruzsálemet is, a palesztin kérdés megoldását a palesztin nép önrendelkezési jogának sza­vatolása alapján, ezen belül egy független palesztin állam meg­alakítását, hozza meg továbbá a térség valamennyi állama füg­getlenségének, szuverenitásának és területi épségének tisztelet­ben tartását. A világ békéje és biztonsága szempontjából az egyik legége­tőbb probléma felszámolni a gyengén fejlettséget és megte­remteni egy új gazdasági világ­rendet. A két elnök megálla­pítja, hogy az eddigi tár­gyalásokon nem történt ér­demleges haladás, a gazdasági bizonytalanság fokozódott, a gazdasági egyenlőtlenségek mé­lyültek­, a fejlődő országok — különösen a kőolajimportáló fejlődő országok — nehézségei megsokasodtak, tovább tart a gazdasági válság, valamint a nyersanyag- és az energiaválság, s mindez negatívan befolyásolja a nemzetközi élet összességét. Románia és Kamerun úgy vé­li, hogy egy új gazdasági vi­lágrend megteremtése köteles­sége és létérdeke minden ál­lamnak, függetlenül társadalmi­­politikai rendszerétől és gazda­sági fejlettségi szintjétől, hogy az emberiség jövőjének ezt az alapvető problémáját csakis az összes álla­mok cselekvő és e­­gyenjogú közreműködésével le­het méltányosan megoldani. Ilyen összefüggésben megerősíti azt a politikai elhatározását, mindent megtesz az ENSZ-köz­­gyűlés jelenlegi különüléssza­­kának jó menetéért, hogy a beindítandó globális tárgyalá­sok hozzanak érdemleges hala­dást egy új nemzetközi kapcso­latrendszer kiépítése ügyében. Nicolae Ceausescu elnök és Ahmadou Ahidjo elnök, kidom­borítja, hogy a fegyverkezési hajsza példátlan fokozódása és a katonai kiadások növekedése milyen veszélyt jelent, egyet­értett abban, hogy a tartós vi­lágbékét csakis úgy lehet bizto­sítani, ha konkrét leszerelési és elsősorban nukleáris leszere­lési intézkedéseket fogad­nak el. A leszerelés nyo­mán megtakarítandó eszkö­zöket pedig minden egyes nem­zet fejlesztésére, az államok gazdasági és társadalmi problé­máinak megoldására, különösen pedig a fejlődő országok erőtel­jesebb támogatására kell fel­használni. A két elnök kiemelte az ENSZ-közgyűlés leszerelési különülésszakán elfogadott ha­tározatok fontosságát, és megál­lapította: a világszervezet lé­nyegesen hozzájárulhat a nem­zetközi biztonság megteremtésé­hez. A két államfő hangsúlyozta: növelni kell a világszervezet szerepét az emberiség bonyolult problémáinak megoldásában. Szilárd meggyőződése a két el­nöknek, hogy e problémák tar­tós és méltányos megoldásához elengedhetetlen a világ összes államainak cselekvő és teljesen egyenjogú részvétele, hiszen va­lamennyi állam érdekelt a nem­zeti függetlenség és szuvereni­tás jegyében fogant új kapcso­latok kiépítésében. A két állam­fő rámutatott: tökéletesíteni és demokratizálni kell, állandóan a kortárs világ realitásai szerint kell alakítani a világszerveze­tet. Románia Szocialista Köztár­saság elnöke és Kamerun E­­gyesült Köztársaság elnöke megelégedéssel nyugtázta a lá­togatás gyümölcsöző eredmé­nyeit, és meggyőződése, hogy a megbeszélések, az ez alkalom­mal aláírt egyezmények nyomán a román és a kameruni nép baráti kapcsolatai fejlődnek és elmélyülnek, s egyben jelentő­sen előmozdítják az egyetemes béke és együttműködés erősö­dését is. Ahmadou Ahidjo, Kamerun Egyesült Köztársaság elnöke őszinte köszönetet mondott Nicolae Ceausescu elvtársnak, Románia Szocialista Köztársa­ság elnökének a meleg fogad­tatásért, a látogatás egész ideje alatt tapasztalt vendégszerete­tért, tiszteletért és barátságért. Ahmadou Ahidjo, Kamerun Egyesült Köztársaság elnöke meghívta Nicolae Ceausescu elvtársat, Románia Szocialista Köztársaság elnökét, tegyen hi­vatalos baráti látogatást Kame­run Egyesült Köztársaságban. A meghívást örömmel elfo­gadták, a látogatás időpontját diplomáciai úton határozzák el.­ ­ A KAMERUNI ÁLLAMELNÖK BEFEJEZTE LÁTOGATÁSÁT HAZÁNKBAN KÖZÖS KÖZLEMÉNY melléktermék­ről Értek ! (Folytatás az 1. oldalról) Ami a villamosenergia fo­gyasztást illeti: vállalati vi­szonylatban ugyancsak beil­leszkedtek a megszabott nor­mákba. A fogyasztás csökken­tését eredményező lehetőséget találtak például a fűrészáru­gyárakban. Abból a megálla­pításból kiindulva, hogy az össz-energiamennyiség 50 szá­zalékát a szívóberendezések fogyasztják el, ahol lehetett, szalagos szállítókkal cserélték ki ezeket a berendezéseket. Ezek 30—40 százalékkal ke­vesebb villamosenergiát fo­gyasztanak mint a szívóbe­rendezések. További energia megtakarításhoz vezetett az a megoldás is, hogy a gyergyó­­szentmiklósi, csíkszentdomo­­kosi és csíkszentsimoni egysé­gekben központi megvilágítást alkalmaztak, az azelőtti száz­kétszáz villanyégő helyett, két-három központból világít­ják meg a munkahelyeket. Mindenütt leállítják a gépeket és a ventillátorokat, amikor szünetel a munka, a gépekre szabályzó került az üresjára­tok kiküszöbölésére. Bármennyire is ismert, s ta­lán elkoptatottnak véli a mondás: az erdő minden fája aranyat ér­t, nem árt, ha ezt sokrétű összefüggésben gyak­rabban újragondoljuk, s fő­ként ha az „arany kibányászá­­sa“ érdekében leleményesen, körültekintően járunk el. A Csíkszeredai vállalathoz tarto­zó erdőkitermeléseken és fa­­feldolgozó egységekben siker­rel járt néhány próbálkozás mind az anyag sokrétű érté­kesítése, mind az üzemanyag és energiatakarékosság terén. De az erdők kincse csak akkor válik nemes értékké, ha min­den lehetőséget maradékta­lanul kihasználnak. S ilyen vonatkozásban itt is, akárcsak másutt, bőven akad még ten­nivaló. Nyilvánvaló, hogy a Csík­szeredái faipari vállalatban is, akárcsak más termelőegysé­gekben, ezekben a hetekben, hónapokban az idei és az öt­éves terv feladatainak mara­déktalan teljesítésére és túl­szárnyalására összpontosítják az erőfeszítéseket. Szoros ösz­­szefüggésben ezzel tág tere nyílik a jó gazdaszellem érvé­nyesítésének is.

Next