Előre, 1980. november (34. évfolyam, 10248-10273. szám)
1980-11-01 / 10248. szám
M OLCSÓBBAN, GAZDASÁGOSABBAN! SZÁZEZRES MEGTAKARÍTÁS A MARADÉKAYOK HASZNOSÍTÁSÁVAL A NYERSANYAGOK VILÁGPIACI ÁRÁNAK NÖVEKEDÉSE ARRA KÖTELEZ, HOGY MÉG ÉSSZERŰBBEN, TAKARÉKOSABBAN HASZNÁLJUK FEL KÉSZLETEINKET egannyi érv és követelmény szól amellett, hogy takarékosan bánjunk nyersanyagkészleteinkkel és felhasználjuk — minél nagyobb mértékben használjuk fel — a másodlagos nyersanyagokat és a technológiai maradékot. Az egyik nyomós érv köztudottan az, hogy a világpiacon az utóbbi években rohamosan emelkedtek a nyersanyagárak, egyre többet kell fizetni az ipar kenyereként szolgáló legkülönbözőbb anyagokért. Száz meg százmilliós kiadástól mentesíthetjük nemzetgazdaságunkat, ha észszerűen, takarékosan használ-tjuk fel a rendelkezésünkre álló anyagkészleteket. S a világpiaci ár emelkedése mellett erre ösztönöz bennünket az új gazdasági-pénzügyi mechanizmus, a munkásönigazgatás, az önálló pénzgazdálkodás. Minden terméknek nyereségnek kell lennie, nem engedhetjük meg, hogy rosszul és hanyagul dolgozzunk, mert — úgymond — az állam majd kiegészíti a hiányt a közös nagy pénztárból. Elmúltak azok az idők, amikor az egyik vagy másik üzemnek, munkaközösségnek a mulasztásait az állam, a társadalom magára vállalhatja. Valamennyi egységnek, munkaközösségnek önmagának kell megkeresnie és találnia a hatékonyabb, eredményesebb munka útjait, feltárnia és értékesítenie belső tartalékait, hogy tevékenysége kifizető, nyereséges legyen. Nem fér hozzá kétség, hogy a nyersanyagok és a másodlagos anyagok, illetve a technológiai maradékok jobb értékesítése körül még sok a tennivaló a legtöbb üzemben. Fiatal gyárunk munkaközössége is azon fáradozik, hogy egyre jobb eredményeket mondhassunk magunkénak ezen a területen is. A beavatatlan azt gondolhatná, hogy a fajanszgyártásban nincsenek ilyenszerű gondok és feladatok, hisz a nyersanyagul szolgáló kaolin — vagy ahogy egyes helyeken nevezik, a fehér föld korlátlanul a rendelkezésünkre áll. A valóság azonban az, hogy a kaolin kitermelése is eléggé költséges, nem beszélve a szállításával járó kiadásokról. A mi üzemünkhöz például a Kolozs megyei Egresről kapjuk a kaolint. A bevezetőben említettekkel együtt, minden okunk megvan tehát ahhoz, hogy megfontoltan és jógazda módjára bánjunk a nyersanyaggal. Mint utaltam rá, jóllehet igen fiatal üzem vagyunk, mégis van már egyikét jó eredményünk ebben a tekintetben is. Az egyik legfigyelemreméltóbb talán az, hogy újabban sikerült olyan megoldást találnunk, hogy a gyártásban felhasználjuk a technológiai maradékot, anélkül, hogy ez a minőség rovására menne. Ha az indulásnál ennek a maradéknak az aránya csak 5 százalék volt az új termékek formázásához használt nyersanyagban, ma arányuk eléri a 15, de számos terméknél a 30 százalékot is. Gondosan összeszedjük a formázásnál és az első égetésnél keletkező maradékot, selejtet, hulladékot és miután megőröltük, hozzákeverjük a friss nyersanyaghoz. Ennek eredményeként már az idén 120 ezer lej megtakarítás jelentkezhet vállalatunknál —, másképpen szólva tervünk teljesítéséhez 120 ezer lejjel kevesebb értékű kaolinra lesz szükség. Az idei műszaki kutatásifejlesztési feladatainkban előirányoztuk a zománcozás — tehát a második égetés — után keletkező hulladékok, selejtdarabok értékesítését. (Zárójelben hadd jegyezzem meg, hogy a különböző háztartási fajanszedények égetése közben a legnagyobb óvatosság ellenére is megsérülhetnek, repedhetnek a friss zománcba mártott tárgyak, termékek). Sikerült megfelelő megoldást találnunk az újrafelhasználásra. Akárcsak az előbbi esetben, megőröljük a mázas maradékot és zsírtalanító anyagként a kaolinba keverjük. Az elején az okozott problémát, hogy nem tudtunk, , mit kezdeni a sötét színűre zománcozott termékek maradékával, de végül ezt is megoldottuk. Az ilyen maradékot olyan termékek gyártásánál használjuk fel, amelyeket fedőmázzal vonunk be. Következésképpen a sötétebb alapszínt teljesen lefedi a fedőmáz. Számításaink szerint ezzel az eljárással évente mintegy 180 ezer lej értékű alapanyagot takarítunk meg. Említettem, hogy üzemünkhöz elég messziről kell szállítani a kaolint, márpedig a szállítási költségek eléggé megterhelik a vállalat kiadásait, s természetesen a bevételt is. Eléggé ismert tény, hogy Nagybányának jelentős fazekas-hagyományai vannak, s a fazekasok a város környékén mindig jó agyagot találtak termékeikhez. Próbáljuk meg mi is a kaolinnál sokkal olcsóbban hozzáférhető anyaggal! — mondták szakembereink és javaslatuk ugyancsak bekerült az idei műszaki-kutatási tervbe. Nem szeretnénk elkiabálni, de minden jel arra vall, hogy jó úton haladunk. Az agyaghoz sikerült olyan pórustömítő anyagokat találnunk, illetve olyan keverési receptet összeállítanunk, ami a keveréknek igen jó tulajdonságokat, a kaolinnál is előnyösebb jellemzőket biztosít. Ezt az új anyagot, keveréket VITRUS-nak neveztük el. Nagy előnye a kaolinnal szemben például az hogy sokkal kevésbé vízáteresztő. Amíg a fajansznak 12 százalékos a porozítása — a lyukacsossága —, addig az agyagalapú VITRUS-nak mindössze 1 százalék. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy nagyobb a szilárdsága, kevésbé törékeny De az se utolsó dolog, hogy égetéséhez 20 C°-kal kisebb hőmérsékletre van szükség, ami energiamegtakarítást eredményez. Most azon dolgozunk, hogy megfelelő mázt is találjunk ehhez az új és olcsó anyaghoz. S végezetül néhány szót egy másik sokat ígérő kísérletről. Nem tudom mennyire közismert, hogy a fajanszgyártásnál általában gipszformákat használnak, ez terjedt el, ennek van hagyománya. Csakhogy a mai gazdasági követelmények szerint már a gipsz is elég drága, s lévén, hogy a gipszformák elég könnyen törnek, sok kell belőle különösen egy ilyen nagyüzemben, mint a bányai FAIMAR. Megpróbáltunk hát egy sokkal tartósabb anyaggal kísérletezni, így jutottunk el a Poroplast műanyaghoz. Az első próbák szerint az ebből készült formák mintegy 50—60-szor nagyobb élettartalmúak, mint a gipszforma. Elterjesztésükkel már a közeli jövőben szeretnénk bevezetni üzemszerűen — sok anyagot, munkát és energiát takaríthatunk meg. Mindaz, amiről itt szóltam nem jelenti azt, hogy jövőre és a következő évekre nem marad tennivalónk az anyagok takarékos felhasználása terén. Ám úgy vélem, hogy fiatal üzemünk fiatal munkaközössége jó úton indult el és rendre megoldást találunk a gazdasági hatékonyságot érintő, befolyásoló minden kérdésre. Vagy másképpen szólva nemcsak szépek és tetszetősek, de egyre olcsóbbak, gazdaságosabbak lesznek termékeink. Oliver Ágnes mérnök, a nagybányai FAIMAR fajanszgyár technológiai és tervezőosztályának vezetője A marosvásárhelyi Electromures vállalat dolgozói szorgalmas munkájuk, az erőteljes műszaki alkotótevékenység eredményeként egyre újabb, versenyképesebb termékkel jelentkeznek a hazai és külföldi piacokon TÖBB SZENET AZ ORSZÁGNAK a bánya ily ügyes, szár- irgalmas, munkaszerető IV* népet a globuson alig kaphatott volna munkásainak“ — írja 1877-ben Békésy Károly Az erdővidéki barnaszénbánya című könyvében. Abban az időben, a kezdetekkor, aláaknázott kamra-pillér fejtéssel, a századfordulót követően keskenyhomlokú kamrafejtéssel dolgoztak. A bányászok szerszáma csákányból, szénlapátból, fejszéből, csavarfúróból és fejtéskampóból állott, ezt egészítette ki később a harcsafűrész. Világításra az olajmécses — a lánca —, később a karbidlámpa szolgált. A tárnákat trapéz alakúra képezték ki, faácsolattal biztosították. A széntövesztés csákánnyal történt. A mélyszinti szállítás teknővel, facsillével lóvontatású facsille vonatokkal történt. A rossz megvilágítású, oxigénhiányos, meleg levegőjű fejtésekben tíz-tizenkét órát dolgoztak. 1872 és 1920 között a termelés 600 tonnáról évi 38 800 tonnára növekedett. A bányakatasztrófákról és a balesetekről nem vezettek statisztikát. Az első bányásznemzedék szorgalmáról és helytállásáról vallanak az idézett emlékek. Azóta sok mindent feljegyzett a történelem, az erdővidéki bányászat múltjának krónikájában tények igazolják a kitartás és a szorgalom hagyományát. Ez nem tűnt el, nem kopott meg a nemzedékváltások során. Eljutott napjainkig, a legfiatalabbakig... Nehéz, agyagos út vezet fel a domboldalra. Olyan, hogy a traktorvontatta anyagszállításnak is jól el kell találnia merre vegye, nehogy beragadjon. Nyomában haladni sem egyszerű, erővel húzza a sár az ember lábáról a csizmát. Valahonnan sóder kellene ide, mielőbb. Sok embernek lesz ez fontos nemsokára. Fent, az oldalban bányajáratot hajtanak a külszínről. A bejáratnál, az ácsolaton improvizált írással ,ez áll: KISZ-brigád... Meredeken ereszkedik a sínpár a mélybe. Egy darabig, mert aztán, nincs hova tovább. Áthatolhatatlan torlasz zárja el az utat, ezt a kőzetet kell most átfúrnia, mélyépítéssel tartós bányatérséggé alakítania a Tóth László vezette brigádnak. Negyven-ötven méter mélyen lehetünk. Csak valamivel van melegebb, mint odakint. A falat ostromló férfiak arcaruhája merő víz, törlik a verítéket, kenik a vastag port az arcukon. Palában dolgoznak, kézi fejtéssel. A fejük fölötti földréteg vastagsága még nem engedélyezi a robbantást. Szaporán rakják tele a csillét, amikor már magasan áll a szürke anyag, nyomják fel a sínre, onnan húzatják a külszínre. Tóth László is felkíséri a csillét. Csupán itt fenn, a napvilágnál látszik mennyire fiatal. Halkszavú, mosolygós arcú, szerény ember Vargyas legfiatalabb brigádosa. — Tulajdonképpen miért van szükség erre az új járatra, pontosan itt a domboldal közepén? — így ketté oszlik a bánya, lerövidülnek a szállítási távolságok. Amikor felszerelik a szalagot is, gyorsabb és olcsóbb lesz a szénszállítás. — Ez még a jövő dolga, a magukét, a mostanit, nem könnyíti... Mennyi van még hátra? — Nyolcvan méternyi táró kiásása és ácsolása. — Nehéz feladattal bízták meg az ifjúsági brigádot. Mit mondtak a fiúk, amikor meghallották? — Mit mondjanak? Semmi különöset. Valakinek ezt is el kell végeznie. Most, hogy már benne vagyunk, azt bánjuk, hogy nehezen haladunk. Nem akarnánk lemaradni a tervvel, ilyesmi még nem fordult elő a brigádunkkal. — Mióta létezik ifjúsági brigád Vargyason? — Öt éve. Fiatal mérnök, Boros Árpád kezdeményezte a dolgot, övé az ötlet, hogy az ifjúság külön brigádot alakítson, mutassa meg, mire képes Az ő érdeme az elgondolás, a fiúké pedig az, hogy nem vallottunk szégyent. Ebben osztozik a brigados is. Különben az olténiai szénmedencében is nagy elismeréssel szóltak Tóth László és társai munkájáról. Miben tűntek ott ki a kópéd bányászok? — Több éven át egymást követték az erdővidéki bányászcsapatok a Jilf völgyi, a gir- Lázár Edit (Folytatása a 3. oldalon) //EZ A MI ALAPÁLLÁSUNK..." Világi proletárjai, egyesüljetek? A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA Tervezet TÖRVÉNY a munkásönigazgatás és az önálló eszköz-, pénz- és valutagazdálkodás erősítéséről a külkereskedelmi és a nemzetközi gazdasági kooperálási tevékenységben (2.-3. old.) a PNUD bukaresti képviselőjét Nicolae Ceausescu elvtárs, Nemzetek Fejlesztési Program-Románia Szocialista Köztársaságának (PNUD) bukaresti képvielnöke búcsúlátogatáson fogadta Roger Polgárt, az Egyesültselőjét, abból az alkalomból, hogy a PNUD képviselője befejezte küldetését országunkban. Ez alkalommal szívélyes beszélgetésre került sor. MUNKATÁRSUNK JELENTI MAROS MEGYÉBŐL AZ UTOLSÓ TÁBLÁKON IS MINŐSÉGI MAGÁGYAT ÉS VETÉST Az ákosfalvi agráripari tanács övezete egyike Maros megye azon vidékeinek, ahol az idei őszön ütemesen és jó feltételek között végezték el a vetési munkálatokat. Persze, a sajátos időjárás nehézségeket is okozott, okoz itt is, a későn lekerülő ősziek hátráltatták a gépesítőket a magágyelőkészítésben, ám a jó szervezés révén és a traktorosok helytállásának köszönhetően jórészt sikerült pótolni a lemaradást. Olyannyira, hogy mire e sorok megjelennek, minden valószínűség szerint a megyében elsőként be is fejezhetik az őszi vetést. Az elmúlt napokban, amikor az övezetben jártunk, tanácsi szinten már csak másfélszáz hektár területen volt hátra a maghintés. És a látottak alapján nemcsak az ütem növeléséért foganatosított erőfeszítéseket dicsérhetjük, hanem azt a törekvést,, hogy az utolsó táblákon is gyorsan dolgoznak, de kapkodás nélkül végzik el a vetést. Az igényességre annál inkább szükség van, mert az optimális vetési időszak e vidéken is lejárt, a késésből adódó hátrányt minőségi munkával kell tehát ellensúlyozni. De érvényes-e mindez a megye más övezeteiben is? A kérdéssel Olteanu Ioan elvtárshoz a megyei szakigazgatóság helyettes vezetőjéhez fordultunk. — Napi 3000—3200 hektár körüli vetési teljesítménnyel dolgozunk, az előző napokhoz viszonyítva tehát lényegesen javult az egyensúly. E teljesítmény megtartására, sőt növelésére továbbra is számítunk, ami feltételeket teremtene arra, hogy hamarosan befejezzük a vetést. Természetesen, alapvető követelmény a minőségi munka feltételeinek biztosítása és az időjárás javulásával arányosan most már jobb minőségi magágyat készíthetnek a gépesítők. Ám éppen a minőség igényli azt is, hogy mindenből a lehető leggyorsabban befejezzék a vetést. A szakigazgatóság munkatársai terepen, az agráripari tanácsok egységeiben tartózkodnak, a helyszínen segítik e törekvések teljesítését. A vetés befejezése a kukoricabetakarítás, illetve a cukorrépaszállítás meggyorsítását feltételezi. Az utóbbi napokban e tekintetben javulás történt, de további erőfeszítésekre van szükség. A Nicolae Ceausescu elvtárs termésnapi üzenetében foglalt értékes útmutatások szerint cselekedve mi mindent elkövetünk azért, hogy mielőbb biztonságba kerüljön a kukorica és a répa. A beszélgetést követően a régeni és a faragói övezetbe látogattunk el. A tapasztalat megerősítette az ütem növelésére foganatosított intézkedések hatékonyságát, tény viszont, hogy a faragói agráripari tanács egységeiben még igen számottevő a lemaradás, holott az övezet éghajlati adottságai között itt kellett volna a legkorábban befejezni a maghintést. Nagyobb igyekezetre és szorgalomra van szükség Beresztelkén is, hiszen itt ugyancsak lemaradtak az őszi munkálatokkal, s a betakarításban jelentkező gyenge üzem bizony kedvezőtlenül hatott ki a magágyelőkészítésre. •Megyei szinten október 30-ig a kukoricabetakarítás mintegy 55 százalékát végezték el a gazdaságok, ami azt jelenti, hogy az elkövetkező napokban még nagy volumenű munkát kell teljesíteni. Érvényes ez a megállapítás az állami mezőgazdasági vállalatok farmjaira is, ahol a szövetkezetekhez hasonló problémákba ütköztek és sajnálatosan megkéstek mind az őszi betakarítással, mind a vetéssel. Éppen ezért csakis az eddiginél szervezettebb munkával biztosítható, hogy néhány napon belül az utolsó táblákon is földbe kerüljön a mag. Flóra Gábor GAZDASZEMMEL ÖKOLÓGIAI FELTÉTELEK SZERINT -Hazánkban jó eredményeket érnek el a kukoricanemesítők Nem egy hibridvonal biológiai potenciálja biztosítja a hektáronkénti 15 000 kiló átlagtermést. A kukorica-hibridek előállítói azt is tudják, hogy a kutatónak el kell fogadnia egy élettani jellegzetességet: a nagyobb termést az egyszeri keresztezésű, de kései érésű vonalak örökítik. Éppen ezért a nemesítők rengeteg időt szánnak olyan hibridek előállítására, amelyekben megmarad a nagy termőképességre való hajlam, de rövidebb a tenyészidejük. Egy példa: a HS—400-as hibrid előállítója ebből a nagyon jó tulajdonságú, de ősszel nem mindenhol beérő vonalból nemesítette a HS—360 jelzésű hibridvonalat. A 400-as csoportból lekerült a 300-as csoportba, ami 6—8 nappal koraibb érést jelent. És így tovább. Kutatók százai dolgoznak azért, hogy a termelő minél szélesebb skálájú érési szakaszokat hozzon létre. Mit tesz a gazdaságban dolgozó szakember? Van, aki kizárja a termelésből a 400-as vonalat, mert nála nem érik be. Van aki a legkorábban veti, hogy az ő területén beérjen, mert mégiscsak ez az a hibrid, amelyik a legtöbbet terem. Terepen olyan megoldással is találkoztam, hogy az egyszeri keresztezésű 400-as kukoricahibrid magja tavasszal korábban került a talajba, mint a legrövidebb tenyészidejű kukoricáé. Az eredmény: a kései hibrid 8—10 nappal korábban érik, de a korai érésű, ugyanennyivel késik. A betakarítást mégis a rövidebb tenyészidejűnél lehet kezdeni. Ez is megoldás! Én azért arra a technológiára szavaznék, amelyben a hibridösszetétel az ökológiai feltételekhez igazodik, a vetést a tenyész időszerint szabályozzák, a növénysűrűséget a hibridvonalnak megfelelően alakítják, a betakarítást pedig a szakaszos érés figyelembevételével irányítják. Azt hiszem ily módon szervezettebben és többet lehet termelni. Dr. Csapó I. József XXXIV. évfolyam 10248. szám 1980. november 1., szombat 6 oldalára 30 báni Redactta ELŐRE. 79776 Bucuresti, Piața Scinteii 1. ELŐRE szerkesztősége. 79776 Bukarest Scinteia tér 1. Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02. Előfizetési díj: egy hónapra 8 lej; három hónapra 24 lej; hat hónapra 48 lej; egy esztendőre 96 lej. Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, a levélkézbesítők és a lapterjesztők. Lapunkat külföldre a következő címen lehet megrendelni: ILEXIM — Departamentul Export-Import P. O. Box 136-137 -Telex: 11226. București, str. 13 Decembrie nr. 3. Presa. NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS FOGADTA a Svenska Dagbladet svéd napilap különtudósítóját Berlingske Tidende dán napilap különtudósítóját Nicolae Ceausescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság elnöke fogadta Gustaf von Platent, a Svenska Dagbladet svéd napilap főszerkesztőjét és különtudósítóját. Jelen volt Dumitru Popescu elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, a KB titkára. Nicolae Ceau?escu elvtárs interjút adott a Svenska Dagbladet svéd napilap számára. Nicolae Ceau?escu elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság elnöke fogadta Birhil Rasmussent, a Berlingske Tidende dán napilap különtudósítóját. Jelen volt Dumitru Popescu elvtárs, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Nicolae Ceausescu elvtárs interjút adott a Berlingske Tidende dán napilap számára. KÖVETKEZETESEN ÉLETBE ÜLTETJÜK AZ ÉLETSZÍNVONAL EMELÉSÉRE KIDOLGOZOTT PROGRAMOT MÁTÓL: ÚJABB 280 EZER DOLGOZÓ RÉSZESÜL JUTALMAZISÜLÉSBEN Ma reggel, amikor fordítunk egyet a naptárlapon, az elsejei dátum láttán hálával telített gondolataink ismét pártunk és államunk következetes és célirányos jóléti politikájára terelődnek. Hosszú hónapok óta ugyanisaz, elsejék egy-egy, nemzetgazdasági ágban egyet jelentenek az életszínvonal szüntelen emelésére kijelölt program életbeültetésével. Így 1979. augusztus 1-e, a javadalmazásemelés második szakaszának megkezdése óta 4 765 000 különböző foglalkozású dolgozó részesült a pártunk főtitkárának, Nicolae Ceausescu elvtársnak a kezdeményezésére és közvetlen irá- nyításával kidolgozott program jótéteményeiből, tért, tér haza lényegesebben vastagabb borítékkal a javadalmazásosztás napján. Mától nemzetgazdaságunk két fontos területén, a tudományos kutatásban, technológia-tervezésben és tervezésben, valamint az építőanyagiparban dolgozókon, öszszesen mintegy 280 ezer emberen a sor. Két, a nemzetgazdaság további gyarapodása tekintetéből nagyon fontos tevékenységi területről van szó tehát. A tudományos kutatásra, a technológia-tervezésre és tervezésre az utóbbi években, a műszaki-tudományos forradalom korszakában egyre nagyobb és bonyolultabb feladatok hárultak. Aligha kell hangsúlyoznunk, hogy ma minden elgondolásunk, minden tervünk és programunk, még a legnagyobbak is, , csak akkor valósulhatnak meg sikerrel, ha a tudományos és műszaki haladás legfrissebb vívmányait elsajátítjuk, életbe ültetjük. S ez csak az első feltétel, mert legalább ennyire fontos a saját kutatótevékenységet fejleszteni, annak eredményeit a legrövidebb úton alkalmazni. Korszerű, versenyképes, magas szintű gazdaságot ugyanis csak úgy lehet kiépíteni, ha az messzemenően értékesíteni tudja az emberi gondolkodás legfrissebb eredményeit, ha az a hazai kutató- és tervezőmunkára alapozhat. Ezt felismerve, szorgalmazta pártunk és államunk vezetősége is a hazai kutató, technológia-tervező és tervezőtevékenység fejlesztését, amit különben a következő számadatok is nagyszerűen bizonyítanak: míg 1961 és 1965 között a tudományos kutatás céljaira szánt összegek mintegy ötmilliárd lejt tettek ki, addig a jelenlegi ötéves tervben 48 milárdot, hogy az 1981-ben kezdődő tervperiódusban már 70 milliárd lejre emelkedjék ez az összeg. Ennek megfelelően gyarapodott a tudományos kutatásban dolgozók létszáma is az 1965. évi 50 ezerről idénre körülbelül 200 ezerre. A tudományos kutatásban, a technológia-tervezésben és a tervezésben dolgozók szép eredményekkel büszkélkedhetnek, hozzájárulásuk a nemzetgazdaság általános fejlesztéséhez, mindenekelőtt a csúcságazatok korszerűsítéséhez döntő volt, így 1980-ban az ötéves terv során gyártásba vett új és újratervezett termékek az össztermelés 44 százalékát tették ki. Nem kevésbé igaz viszont az is, hogy a kutatókra és a tervezőkre az elkövetkezőkben még nagyobb feladatok hárulnak főleg a nyersanyagok és energiaforrások még magasabb fokú értékesítése, újrahasznosítása, újabbak felderítése és az azoknak megfelelő technológiák kidolgozása terén. Mindehhez — amint azt pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs a párt XII. kongresszusán is hangsúlyozta — „megfelelő anyagi alappal, erős kutatási hálózattal és kiemelkedő tudományos dolgozókkal rendelkezünk, tehát minden feltételünk megvan ahhoz, hogy teljes sikerrel megoldjuk a tudomány előtt álló nagy feladatokat. Meggyőződésem, hogy a tudományos dolgozók, szoros együttműködésben hős munkásosztályunkkal, az összes dolgozókkal, szüntelenül gazdagítani fogják a román tudomány és technika kincsestárát, növelik hozzájárulásukat a szocialista Románia haladásához, az egyetemes tudományhoz.“ Dolgozó, új társadalmat építő népünk jelentős osztaga az építőanyagipari dolgozóké is, amely nagy mértékben járul hozzá a párt és az állam nagymérvű beruházási politikájának, az ország minden vidékét arányosan fejlesztő elképzeléseinek megvalósításához. Ipari és mezőgazdasági egységek százai, lakások százezrei, elegáns szociális-kulturális létersítmények egész sora vall ma már az építőanyagipari dolgozók szorgalmáról, hozzáértéséről. Tudásukra, munkájukra az elkövetkezőkben is nagy szüksége lesz a társadalomnak, hisz országfejlesztő szándékaink semmivel sem maradnak el eddigi terveinktől és megvalósításainktól, sőt, mi több, nagyratörőbbek is. A küszöbön álló ötéves tervben folytatjuk a nagyarányú beruházásokat, tovább gyarapítjuk az új gazdasági-társadalmi létesítmények számát, ami a nyilván el nem képzelhető építőanyag, egyre jobb, gazdaságosabban felhasználható, kisebb költséggel előállítható anyagok nélkül. Úgy véljük, a mai nappal folyósítandó javadalmazásemelés, amely a tudományos kutatók, a technológia-tervezők és tervezők esetében átlag 11,5 százalékot, az építőanyagipari dolgozókéban pedig 14,1 százalékot tesz ki, ösztönzőleg fog hatni mindkét ágazat dolgozó személyzetére, akik mindent el fognak követni, hogy a maguk tevékenységi területén a maximumot nyújtsák. A továbbiakban néhány példa segítségével illusztráljuk, hogyan alakul a szóban forgó két kategória keretében a javadalmazás. (Folytatása a 3. oldalon)