Előre, 1980. november (34. évfolyam, 10248-10273. szám)
1980-11-01 / 10248. szám
ELŐRE — 1980. november 1 TERVEZET a munkásönigazgatás és az a külkereskedelmi és a TÖRVÉNY (Folytatás a 2. oldalról) kapcsolatosan a külpiaci műszaki segédleti és szerviz hálózatot, amely pótalkatrész raktárakból, karbantartó központokból, javítóműhelyekből és más létesítményekből áll. 54. szakasz. — A külpiaci forgalmazó, műszaki segédleti és szerviz hálózat önálló eszköz-, pénz- és valutagazdálkodás alapján fejti ki tevékenységét, rendszerint ugyanazon kategóriához tartozó több termék számára szervezik meg és saját személyzettel vagy helyi ügynökökkel látják el. 55. szakasz. — A külkereskedelmi vállalatokban és a külpiaci forgalmazó, műszaki segédleti és szerviz hálózat keretében tevékenykedő dolgozó személyzet, ezen belül a kereskedelmi ügynökök javadalmazása a külkereskedelmi tevékenységből származó bevételek és nyereség volumenének bizonyos százaléka alapján, a ténylegesen elért eredmények szerint történik. A javadalmazás folyósítási szempontjait, amelyek alapján a százalékkvótákat külkereskedelmi vállalatok szerint megállapítják a Külkereskedelmi és Nemzetközi Gazdasági Kooperálási Minisztérium, a Pénzügyminisztérium és a Munkaügyi Minisztérium javaslatai alapján, az Államtanács törvényerejű rendelete hagyja jóvá. 56. szakasz. — A minden egyes külkereskedelmi vállalat szerint megállapított százalékkvóták keretében a Külkereskedelmi és Nemzetközi Gazdasági Kooperálási Minisztérium a Munkaügyi Minisztériummal együtt munkarészlegenként különleges korrekciós mutatókat állapít meg, tekintetbe véve, hogy biztosítani kell a külpiaci szerződéseket a külkereskedelmi és nemzetközi gazdasági kooperálási tervhez, a külpiaci szerződésekkel összhangban kell előállítani az árualapot, ütemesen kell lebonyolítani a kivitelt és a behozatalt, továbbá a külpiaci kereskedelmi műveletekből valutahozamot és valutanyereséget kell elérni. 57. szakasz. — A külkereskedelmi vállalatok igazgatóit, igazgatóhelyetteseit és a velük egyenrangúakat, tekintet nélkül a vállalatok alárendeltségére, valamint a termelő iparközpontok és vállalatok külkereskedelmi ügyosztályainak igazgatóit, igazgatóhelyetteseit és a velük egyenrangúakat csak a Külkereskedelmi és Nemzetközi Gazdasági Kooperálási Minisztérium hozzájárulásával nevezik ki, váltják le, helyezik át, illetve szankcionálják. Az előző bekezdésben megjelölt személyzet nyereségrészese61. szakasz. — A külkereskedelmi vállalatok kötelező módon intézkednek a szolgálati érdeklése, jutalmazása és a törvényben előirányzott más ösztönzése csak a Külkereskedelmi és Nemzetközi Gazdasági Kooperálási Minisztérium hozzájárulásával történik.be a külföldre tett utazások hatékonyságának szüntelen megjavítása érdekében. A külföldi kiszállásokhoz szükséges költségeket és a kereskedelmi tevékenység lebonyolításához szükséges más valutaköltségeket a külkereskedelmi vállalatok költségvetése irányozza elő és azt az exportált áru külföldi árával vagy a kereskedelmi műveletek által megvalósított valutahozammal nyerik vissza, a törvényes előírások tiszteletben tartásával. 62. szakasz. — Jelen törvény előirányzatait megfelelő módon alkalmazzák azoknál a külkereskedelmi vállalatoknál is, amelyek tevékenységének célja munkálatok külföldön való elvégzése és a külföldi partnereknek nyújtott szolgáltatások elvégzése, valamint az olyan gazdasági egységek ügyosztályainak esetében, amelyek a törvény értelmében külkereskedelmi műveleteket végezhetnek a külföldi piacon. 63. szakasz. — Jelen törvény rendelkezéseinek megszegése maga után vonja esetenként a fegyelmi, adminisztratív, büntetőjogi, anyagi vagy polgári főlelelősségrevonást, a törvénynek megfelelően. 64. szakasz. — Jelen törvény 1981. január 1-től lép életbe, önálló eszköz-, pénznemzetközi gazdasági és valutagazdálkodás erősítéséről kooperálási tevékenységben , VI. Fejezet Intézkedések a hazai vagy külföldi termelő és forgalmazó vegyestársaságokban részt vevő román gazdasági egységek tevékenységére vonatkozóan 58. szakasz. — A hazai vagy külföldi termelő és kereskedelmi vegyestársaságokban részt vevő román gazdasági egységek kötelező módon együtt tevékenykednek a kijelölt tevékenységi volumen, a valutáris bevétel és az előirányzott nyereség megvalósításáért. 59. szakasz. — A hazai vagy külföldi termelő és kereskedelmi vegyestársaságokban részt vevő román gazdasági egységek a külföldi partnerekkel együtt intézkednek azért, hogy azok tevékenységük célja mellett más valutahozamot eredményező kereskedelmi műveletet végezzenek, annak az országnak a törvénykezése tiszteletben tartásával, amelyben székhelyük van. 60. szakasz. — A román gazdasági egységek részvételével létrejött hazai és külföldi vegyestársaságok tevékenységének a román szervek által folytatott elemzését és értékelését a mérlegeredmények alapján végzik. VII. Fejezet Záró rendelkezések „EZ A MI ALAPÁLLÁSUNK..." (Folytatás az 1. oldalról) bai és más Gorj megyei fejtéseknél. Jómagam Tehomirban voltam. Az ottani munkálata, a mieink kezdték meg, nagyszabású, korszerű bányászat indult útjára, örömünkre szolgál, hogy mi is hozzájárulhattunk ehhez. Segíthettünk, hogy minél több szenet kapjon a nemzetgazdaság. Jó dolog tudni, hogy mi is hagytunk ott valamit: százéves hagyományunk tapasztalatait, szervezésben tudásunkat, szorgalmunkat mutattuk meg. Dicsértek és tiszteltek bennünket, mondták is az ottani vezetők: belevaló legények vagyunk. Gondolom, nemcsak udvariasságból mondták. Mi, aminek nekifogunk, becsületesen elvégezzük, akár itthon, akár Jilsen, vagy bárhol dolgoznánk az országban, mert ez a mi alapállásunk. A csillét kiürítették. A bejárat mellett kályhát barkácsoltak maguknak a fiúk, ott melegszenek, sütik a szalonnát, ha megéheznek. Most, amikor Tóth László elhallgat, és kutatva figyeli a csille útját, sietnek lefelé a legények. A brigados búcsúzik. Mennie kell, mert ott a helye a kőzet ostrománál. Mindig ott, ahol a legnehezebb. Vajon ez volna a KISZ-brigád sikerének titka? Lehetséges. Hogy ennek a viszonyulásnak köze van az erdővidéki szénbányák — a köpec-baróti bányavállalat — sikereihez, például ahhoz, hogy féléves előnnyel, június 29-én, teljesítették az ötéves terv feladatait, hogy év végéig előreláthatólag 670 000 tonna szenet adnak terven felül, az nem kétséges. Mert mi más, ha nem ez, a munkához való viszonyulás és az ebből fakadó mindennapi cselekvés határozza meg egy közösség eredményét, sikerét. A siker bonyolult összetevőkből kovácsolódik. És mindig egy kicsit a múlté is. 1944 szeptemberében Erdővidéken megszűnt a bányamunka. 1945 januárjában kilencven bányász összefogott és elhatározta, hogy megindítja a termelést. Kiszivattyúzták a vizet a Polenszky-aknából, és Dózsa György bányának nevezték el. Kijavították az iparvasutat. Küldöttségbe mentek a pártvezetőséghez, és 25 millió tejes kölcsönt kaptak a legszükségesebb munkálatok elvégzéséhez. Mindennap leszálltak a bányába és fizetés nélkül dolgoztak. Megszervezték a demokratikus vezetést, párt- és szakszervezeti bizottságot alakítottak. Az első ötéves tervet már tudományosan megalapozott távlati fejlesztéssel indítják, korszerűsítik a bányákat, fejtéseket és a mélyszinti szállítást, új aknákat nyitnak meg. A második ötéves tervben nyitják meg a Samu II tárót, újabb geológiai kutatások jelentős széntartalékot fedtek fel Vargyas és Felsőrákos környékén. Egymást követik a bányanyitások, külszinti fejtésadatok. Az elmúlt években felszámolták az elavult fejtési módszereket, lehetőséget teremtettek az acél és fémtámos biztosítás bevezetésére, a különféle munkafolyamatok gépesítésére. Általánossá válnak a széles homlokú frontfejtések, amelyekben fejtőkombájnok vágják és rakják a szenet. A bányák szellőztetését ventillátorok végzik, a felszerelés sújtólégbiztos. A külszíni fejtésekben nagyteljesítményű kanalas kotrók dolgoznak, billenőkocsik szállítanak, a mélyművelésekben dízelmozdony vontatta csillevonat, szalagok biztosítják a szállítást. Mindez, és még sok minden, tény. Sok vagy kevés a sikerhez? Az attól függ, hogy egy közösség hogyan él az adott lehetőségekkel. Mert a sok is lehet kevés... Az erdővidéki bányászok a legjavát őrizték meg annak, amit emberségben, munkáshagyományban, műszaki és technikai fejlesztésben kaptak. És ez is hozzátartozik a sikerhez. De erről lesz még szó a következőkben is, amikor a nyugdíjba készülődő Máthé Imrétől megtudjuk azt, hogy a siker egyaránt a múlté, a jelené, és egy kicsit a jövőé is. VOLT EGYSZER, HOL NEM VOLT. A történet mesébe illő. Úgy is kellene kezdeni, hogy: Volt egyszer, hol nem volt... Sajnos, nem hetedhét országon túl, hanem Arad városában, ott is a híres-neves textilgyárban. Nem tegnap történt, de nem is olyan régen, meg aztán az ilyen természetű dolgokat különben is nehezen törli az idő, a feledés. Kezdjük az elején. A textilgyár TEBA nevű 2-es részlegéről szabadságra ment a főnök, Biringer Joan mérnök. A helyettesként kijelölt mérnök egy másik gyárrészlegről került oda, a TEBA-ban tehát „új fiúnak“ számított. Néhány nappal érkezése után aztán beütött a mennykő: kimutatásaiból, számadataiból kiderítette, hogy tetemes mennyiségű textília hiányzik. A mérnök erejét meghaladó feladat lett volna kinyomozni, hol és mikor tűnt el a hiányzó termék, hiszen a csomagolóig számtalan munkafázison, több száz ember kezén megy át az anyag. Egy azonban világos volt előtte: valahol valaki, vagy valakik lopnak és nem is keveset. Jelentette feletteseinek, a vállalat vezetősége pedig midőn megbizonyosodott a mérnök feltevéseinek igazáról, értesítette a helyi milíciát. Tíz nap múlva Arad Területi Ügyészsége is közbelépett a vállalat 377 889 lej értékű hiányt könyvelt el. És elkezdődött a tánc. Az eddigiekből talán azt hinné az ember, hogy a tettesek kihasználták főnökük távozását, meg a kevésbé tapasztalt helyettes jelenlétét. Mint majd később meglátjuk, nem így történt, különben is az említett hatalmas értékű textíliát a legostobább tolva) sem meri egyik napról a másikra, egyszerre ellopni. A vállalat, majd a milícia szervei akkor melegiben rájöttek — a papírformákból kiderült —, hogy egy év alatt több ízben vittek ki az üzemből nagy mennyiségű terméket. Hogy melyik részlegen „dolgoztak" a tolvajok, azt egyelőre homály fedte. Kocsis Jólán Joán ügyész vette kezébe az ügyet, tőle és a vaskos periratból tudtam meg, mekkora erőfeszítésbe került, hogy hosszú, több hónapos nyomozás után kiderüljön az igazság. HOGYAN LEHET 300 EZRET LOPNI? — ez a kérdés motoszkált agyamban első perctől kezdve. Aztán megadták rá a magyarázatot. A nyersanyag hosszú utat tesz meg — különböző gyártási folyamatokon megy át — a csomagolóig, s időközben egyetlen részlegen sem mérik le. Egy bizonyos menynyiségű gyapotból nem mindig azonos mennyiségű kész termék lesz, ez függ a nyersanyag minőségétől, esetenként a munkafázisoktól is. Ez adta az ötletet a tetteseknek: büntetlenül hozzányúlhatnak a köz vagyonához, s ha gyanússá is válik egyszer a dolog, ki tudja azt majd felfedezni, hogy hol tűntek el a hiányzó méterek. Persze, ez még nem elég a lopás sikeréhez, különösen akkor, ha nem csirketolvajokról van szó. Az MTA- beli társaságot pedig a legjobb indulattal sem nevezhetnénk annak. De hát nevezzük akkor nevükön őket, s mindjárt világos lesz, mi is kell még egy „nagyüzemi“ lopáshoz. Bitang Teodor, történetünk főhőse, a termékszállító csoport főnöki tisztségét töltötte be. Hatáskörét azonban, önkényes módon, rég kiterjesztette; részlege adminisztratív irányítását is kezében tartotta, a ki- és bejáró kocsikat ellenőrizte, sofőrök, szállítómunkások, éjjeli és nappali őrök, rakodók mind mind az ő utasításait lesték. A vezetőség szemet hunyt Bitang Teodor totum factumsága fölött, ugyanis kiváló munkaerő hírében állt, (íme, újabb mesetéma: a farkas báránybőrt ölt — sikerrel — környezete megtévesztésére), jó szervezőkészséggel rendelkezett, beosztottjai és felettesei körében egyaránt bizalmat szerzett magának. Nos, elképzelhető, hogy ha a szállítócsoport főnökének fejében született meg e becstelen ötlet, a tolvajok előtt már eleve ledőlt néhány akadály. Maga köré gyűjtött egy csapatra való „bizalmi embert“ (többségük négy elemi osztállyal rendelkezett), s megszervezte az első akciót. A keretbe elsősorban olyan embereket vett be, akiknek szabad ki- és bejárásuk volt a kapun. Miron Dumitru szállítómunkás volt a vezér jobb keze, valamennyi tranzakcióból „becsülettel“ kivette a részét, s nem is került nagy fáradtságába, hiszen, ahogy mondani szokás, a húsosfazék közvetlen közelében élt. Kovács Béla gépkocsivezető hajdanában az UTÁ-ban dolgozott, most mint külső ember, besegített kocsijával a tolvajlásba. Tolon Grigorie, a hazafias munkásgárdák felszereléseinek raktárosa és Filimon Áron, vállalati tűzoltó, szintén bármikor beléphettek a gyár területére. Bíc Vasile traktorista előtt is kitárult a kapu, a gyári vattamaradékot hordta ki naponta az üzem területéről. Bitang Teodor csapata tizenegynéhány tagból állt, s a már említetteken kívül, az „ügyesebbjéhez“ tartozott Buduhalá Traian éjjeliőr is, továbbá néhány üzemen kívüli támogató: Halangáu Jan, a seprősi fogyasztási szövetkezet felvásárlója, Szilasi Mihály a tejfeldolgozó vállalatból, Martin Pavel az Új- Arad-i misz őre. Válogatott legények! Ugye most már elképzelhető, hogyan lehet 300 ezret lopni. KORPA KÖZÉ KEVEREDETT És beindult a kiváló szervezőkészséggel megáldott Bitang Teodor gépezete. Munkaidőben, sőt, szabad idejüket feláldozva, tehát vasárnap is elindítottak egy-egy szállítmányt. A lopás a kikészítő műhelyben történt, ahol Boros Bálint volt a főnök. Őt azért még nem ártott megnyerni az ügynek, hogy a lebukás veszélye a minimálisra csökkenjék. Boros pedig beadta a derekát, eleinte pénzt fogadott el Bitangtól, aztán megjött az étvágya s maga is részt vett a „kivitelezésben“. Az üzemi szarkák (kissé enyhe ez a kifejezés) kedvenc termékeiket többnyire ári exportra gyártottakból emelték el Száz meg ezer méterszámra gyúrták zsákokba a Terocél, Mull és Indian nevű textíliákat. A nagy zsákba 400, a kicsibe 120 méter anyag került. Havonként, kéthavonként szerveztek egy-egy akciót, nem is annyira óvatosságból, hanem a lopott áru értékesítése ment nehezen. Mint kiderült, többnyire áron alul adtak túl rajta, de a kereset így is szépnek bizonyult. Egyébként minden ment, mint a karikacsapás és többé nem volt megállás. Aztán megdöbbentő fordulat állt be. Biringer Joan, részlegvezető mérnök, a papírok, adatok segítségével rájött a lopásra. Eleinte nem tudta, hol keresse a hiányt, aztán már nem is akarta. Bitang jól tudta, hogy a mérnök előbb-utóbb beleszólhat a játszmába; bátran, igazi szakképzett tolvajként cselekedett: megvesztegette Biringert, s az átmenetileg pénzzavarban lévő mérnök elfogadta a felajánlott összeget. Ezután már számára sem volt visszaút, elhallgatta, kendőzte a körülötte zajló gazemberkedést. 5000 lejért egy kiváló szaktudású textilmérnök a korpa közé keveredett. A tizedik szervezett lopás után következik a lebukás. A házkutatások alkalmával több mint 50 ezer lejnyi textiliát találtak meg, ebből csupán fele kerülhetett vissza a gyár tulajdonába, a többi feldolgozva, megvarrva vagy használt állapotban volt. Bitang Teodornál semmi árulkodó nyomra nem bukkantak, hiába, a főnök az főnök. Halangounál közel 24 ezer lej értékű lopott anyagra leltek, Filimon és Toto, a házkutatás előtt többezer lejnyi terméket elégetett. Végülis valamennyien kézre kerültek. A FÜGGÖNY LEGÖRDÜLT Mint minden mesének, vagy igaz történetnek, ennek is van bőven tanulsága. Ezt az olvasó nélkülünk is megtalálja. Elég annyi, ha az aradi esetnek csupán következményeit jegyezzük még le. Kovács Béla gépkocsivezető, aki 113 241 lej értékű gyári termék eltulajdonításában vett részt, a nyomozás ideje alatt öngyilkos lett. Halottról jót vagy semmit, szokták mondani. Betartjuk az iratlan szabályt: halála előtt levelet írt az ügyésznek, s a bűnbánó szavak mellett fényt derített az egész piszkos ügyre. A tizennégy vádlottból hatan börtönbe kerültek, büntetésük együttvéve 65 évre kerekedik. Bitang Teodort II, Miron Dumitrut 15 és fél évi szabadságvesztésre ítélték, a további nyolc bűnrészest másfél évtől négy évig terjedő javítómunkára. Tizennégy derékba tört élet, karrier és egy halott. Ez a végeredmény. Ám, aki a közösség, a nép tulajdonához tisztátlan kézzel hozzányúl, az ne számítson könyörületre. Se a tegnapi, se a holnapi tolvajok. Kiss Zsuzsa JAVADALMAZÁSEMELÉS fFolytatás az 1. oldalról) és osztályába besorolt kutató, A tudományos kutató és technológus mérnök fatechnológia-tervező intézetek vadalmazása mával kezdődőenben dolgozó 5-ös gradáció 27- a következőképpen alakul: Egy betonelemszerelő szaktába lett besorolva, mától a munkásnak, aki a 3. javadal- következőképpen alakul a jamazási kategória alapfokoza- vadalmazása: Egy előregyártott betonelem- sí osztályába lett besorolva, nőgyártó egység mesterének, akivember 1-től a következőképa 6. gradáció 26. javadalmazé pen alakul a javadalmazása: Jelenlegi A "• Szakaszbin tarifáris Többlet jovadalmoan ítZi:____________________ 3030 lej 3350 lej 320 lej A tervezésben dolgozó mudáció I7-es osztály, a követkeszaki rajzoló, akinek a javazó javadalmazásemelésben védalmazási besorolása 5-ös graszesül: Jelenlegi A tarifáris . . Többlet javadalmazás __________________ 2020 lej ‘ • 2240 lej 220 lej /■ • . . . A II. szakaszban tarifáris megemelt Többlet javadalmazás__________javadalmazás____________________ 1754 lej 2060 lej 306 lej Jelenlegi A "■ szakaszban tarifáris megemelt javadalmazás, . ta,nf.aris . Tobbl et . javadalmazas 2895 lej 3200 lej 305 lej 3. Válaszolunk olvasóinknak jogi tanácsadó Nyugdíjmegállapításnál elismert szolgálati idő (ODOR ZSIGMOND, Érmihályfalva község, Bihar megye) A hatályban levő nyugdíjtörvény szerint a szolgálati idő, amelyet a végzett munka utáni nyugdíj megállapításánál figyelembe vesznek, az az időszak, amelyben valamely személy munkaszerződés alapján munkába volt besorolva. A nyugdíjazáshoz szükséges szolgálati időt a törvény előírásainak megfelelően kiállított munkakönyvvel kell hogy igazolja minden nyugdíjigénnyel fellépő személy. Ugyanakkor a nyugdíjtörvény több különleges helyzetet úgy ítél meg, mint szolgálati időt, és így ezeket is figyelembe veszik a nyugdíjmegállapításnál. Így például többek között szolgálati időnek tekintendők azok az időszakok is, amelyekben tagsági díjat fizettek a volt társadalombiztosítási, illetve az állam által átvett nyugdíjpénztárakba. Tehát, ha a levelében említett 1932—1934-es időszakban tagsági díjat fizetett az említett nyugdíjpénztárak valamelyikénél, ezek az évek is hozzáadandók ahhoz a szolgálati időhöz, amelyet a nyugdíj megállapításánál az illető szerveknek figyelembe kell venniük, és következésképp a nyugdíj összegét újra kell számítani. Amennyiben ténylegesen tagsági díjat fizetett valamelyik nyugdíjpénztárnál, és ez nem szerepel munkakönyvében, és már nincs birtokában az illető tagsági könyv sem, az Állami levéltárhoz (Arhivele statului) fordulhat kéréssel, hogy ez az intézmény ellenőrizze le az illető nyugdíjpénztár esetleg meglevő irataiból, hogy szerepel-e azokban mint olyan, aki az illető időszakban rendszeresen fizette a társadalombiztosítási tagsági díjat. Állami egységekben és mezőgazdasági termelőszövetkezetekben ledolgozott szolgálati idő (DELÁDI SÁNDOR, Ádámos község, Maros megye) Jelenleg az állami egységekben ledolgozott időért járó nyugdíjat az állami társadalombiztosítási nyugdíjakról és a szociális gondoskodásról szóló 3/1977. számú törvény szabályozza. Ami pedig a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben ledolgozott szolgálati időt illeti, ezt a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok nyugdíjáról és más társadalombiztosítási járandóságairól tárgyú 4/1977. számú törvény szabályozza. E két törvény összefüggésében alapelv, miszerint az a személy, aki megfelel a 3/1977. számú törvény és a 4/1977. számú törvény feltételeinek, egyidejűleg élvezheti mind a két nyugdíjat. Ugyanakkor a 3/1977. számú törvény, amely nagyon részletesen szabályozza a nyugdíj kiszámításánál figyelembe veendő szolgálati időt és a szolgálati idővel egyenértékesített időszakokat, nem említi meg semmilyen formában szolgálati időként a mezőgazdasági termelőszövetkezetben ledolgozott időt. Mindebből világosan kitűnik, hogy az állami egységeknél ledolgozott időszakhoz nem lehet hozzászámítani a mezőgazdasági termelőszövetkezetben ledolgozott időszakokat. Más a helyzete azoknak, akik szolgálati idejük egy részét állami egységekben, másik részét pedig kisipari szövetkezeti egységekben dolgozták le. Ezek az időszakok összesítendők, és az érdekelt személynek jogában van optálni, hogy nyugdíját az állami társadalombiztosító számítsa ki és fizesse, vagy a kisipari szövetkezetek nyugdíjintézete. .Ehhez még csak annyi teendő hozzá, hogy az állami egységekben ledolgozott időszakért, valamint a kisipari szövetkezetekben ledolgozott időszakért nem jár külön-külön nyugdíj, hanem csak egyetlen nyugdíj. Szepessy Tibor Régóta vagyok állatgondozó, jelenlegi munkahelyemen, a szépmezői állami farmon is immár több mint húsz éve tevékenykedem. Azóta nagy változások történtek a mezőgazdaságban, s ezen belül az állattenyésztés terén is. Szakképzetlen munkásként kerültem az akkori állami gazdasághoz, s kitartó erőfeszítés révén nemcsak a szakképesítést sikerült megszereznem, de, úgy érzem, megtaláltam hivatásomat is. Fejőgondozónak lenni megtisztelő, de a munkakör nehéz. Az a körülmény is, hogy már több mint 15 alkalommal élmunkásnak nyilvánítottak és kitüntettek a Munkaérdemrend III. fokozatával, arra utal, hogy a rám bízott munkaterületen sikerült helytállnom. A tavaly például négyezer literes fejési átlagot értem el, s az idén is mindent elkövetünk azért, hogy minél több tejet szállítsunk a város ellátása céljából. Természetesen sokoldalú felkészülésre, jó takarmányellátásra van szükség ahhoz, hogy egy tehenész bizonyítson. Tapasztalataim alapján viszont itt, e sorokban, mégis a rend és a fegyelem megerősítésének fontosságát emelném ki. Mindez persze nem új dolog, ám a gyakorlatban sok esetben éppen a munkaprogram fellazulása vagy a technológiai fegyelem megsértése mérsékli a termelést. A jó fejőgondozó önmaga iránti igényességét fejezi ki, amikor percnyi pontossággal, még a hajnali órákban megjelenik munkahelyén, mint ahogy őrködnünk kell afölött is, hogy a gondjainkra bízott állatok maradéktalanul megkapják a termeléshez szükséges takarmányt és ... a jó gondozást! A Nicolae Ceaușescu elvtársnak a néptanácsok ti. kongresszusán elhangzott nagy jelentőségű beszédében foglalt célkitűzések következetes végrehajtása felelősségteljes munkát követel mindannyiunktól, és mi mindent el is követünk azért, hogy növekvő tejtermelést valósítsunk meg... Popovics József fejőgondozó Szépmező, Kovászna megye AZ OLVASÓ FÓRUMA EGY TÉMA — TÖBB LEVEL HOZZÁSZÓLÁSOK a RANGOS SZAKMA - AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS RANGJÁÉRT! című ankétünkhöz A REND ÉS A FEGYELEM-A SIKER ELŐFELTÉTELE SZAKOSODVA KÖNNYEBB... Figyelemmel olvastam az Előre 1980. szeptember ötödiki számában közölt ankétot, amely sokunkat foglalkoztató kérdéseket taglal. A kérdés minket is érint, és úgy érzem, e vonatkozásban figyelemre méltó, vagy legalább is ígéretes sikereket értünk el... Munkánkat megkönnyítette az a körülmény, hogy a gazdaságot szarvasmarha hizlalásra szakosították a megyei szervek. Persze, számoltunk azzal a körülménnyel is, hogy a szakosodásból adódó növekvő igényeknek csak úgy tudunk eleget tenni, ha rátérünk a modernizálásra. .. Itt megemlíthetem az átalakítási, istállókorszerűsítési munkálatokat, örvendünk annak, hogy a termelésnövelési feladatok közepette sikerült zökkenőmentesen rátérnünk az új technológia alkalmazására, ami nem csupán a dolgozók munkáját könnyíti meg, de a munkatermelékenység növelését is eredményezi. Talán azt is mondhatnánk, hogy a modernizálási akció nélkül ma gyakorlatilag nem tudnánk a szükséges munkaerőt biztosítani, hiszen a város, közelsége miatt, sok munkaerőt von el nálunk is. De így, munkafeltételek javításával s természetesen az anyagi érdekeltség megteremtésével, elértük azt, hogy megoldódott a gondozókérdés, és ami nem kevésbé jelentős, a harminc állatgondozóból tizenegy fiatal. Lehetőség van tehát az utánpótlás biztosítására, arra, hogy a követelmények kívánta szintén felkészített állattenyésztő szakmunkásokat neveljünk... Lukács György farmfelelős Csikszentsimon, Hargita megye FONTOS A KORSZERŰSÍTÉS Néhány sorban én is be szeretnék számolni a csíkszentkirályi termelőszövetkezet állattenyésztő farmjáinak eredményeiről. Elolvasva a Rangos szakma — Az állattenyésztés rangjáért! címmel megjelent, ankétot, elsősorban arról szeretnék szólni, hogy minálunk is jelentős számban vesznek részt nők is az állattenyésztési munkákban, így megemlíthetem Kónya Irént, Bartis Vilmát, Vándor Juliannát, akik fejőkként becsülettel helytállnak s jó munkájukkal hozzájárulnak a tervfeladatok teljesítéséhez. Munkájuk eredményességét segítené az állattenyésztési munkák gépesítésének megoldása. Szövetkezetünkben ezidáig még nem kerülhetett sor jelentősebb korszerűsítés munkákra, pllanatnyilag csak a víz bevezetése oldódott meg, ám a jövőben a korszerűsítésre mindenképpen gondolni kell, akárcsak arra, hogy a szakmai iktatás révén lehetőséget találjunk felkészültség színvonalunk állandó emelésére. Veress Rozália farmkönyvelő Cíkszentkirály, Hargita megye FEJLETT HÁZTÁJI ÁLLOMÁNYT IS! A maksai tehenészeti komplexum egyike Kovászna megye modern állattenyésztő egységeinek. Az itt tenyésztett minőségi állatállomány feltételeket nyújt a tartós hozamemelésre, sőt, fajállatok nevelése is feladataink közé tartozik. A komplexum beindulása óta dolgozom a tehenészeti telepen, s azóta, bár csak három év telt el, nemcsak megismerkedtünk, de meg is barátkoztunk az új technológiával, a gépek kezelésével. Persze ahhoz, hogy jó szakmunkások legyünk, nélkülözhetetlen a rendszeres tanulás is. Igaz, legalább ilyen fontos az állatszeretet is, hiszen a munkában csak az tud helytállni, aki hivatásának érzi az állattenyésztő munkát. Nem véletlen talán, hogy a jó gondozók mindenike otthon is tenyészt állatokat. Jómagam is immár évek óta arra törekedek, hogy ne legyenek üresek az otthoni istállók. A fejőstehén mellett berendezkedtem juhtenyésztésre, sőt, sertéseket is tartunk. Nyilván, nem könnyű két helyen helytállni, de a jó családi munkamegosztással biztosítható az állatok otthoni rendszeres ellátása, továbbá az, hogy a munkahelyünkön is helytálljunk. Az adott lehetőségek jó kihasználása nemcsak azért fontos, mivel így a saját szükségletre sok élelmiszer — tej, hús, tojás — is megtermelhető hanem azért is, mert a szerződéskötések révén növelhető a családi jövedelem. Ugyanakkor az állattenyésztés fejlesztésével elősegítjük a nemzetgazdaság növekvő szükségletének biztosítását is. Bersián József állatgondozó Maksa, Kovászna megye A GÉPI FEJŐTŐL A FEJŐ GÉPESÍTŐIG Mindenekelőtt arról szeretnék beszámolni, hogy Barátoson nagy hagyománya van az állattenyésztésnek és hogy adottságaink értékesítésében pillanatnyilag is számottevőek az eredmények. Nem kis mértékben éppen annak köszönhetően, hogy minálunk mindig is megbecsült foglalkozásnak számított, számít jó állattenyésztőnek lenni. Természetesen e szakma is sokat változott, az utóbbi évek során. Új technológiák jelentek meg, rátértünk az állattenyésztési munkák gépesítésére, a jó állatgondozóval szembeni igények tehát tovább növekedtek. Ebben a helyzetben is beigazolódott, hogy e szakma legfontosabb követelménye az állatimretet. Azok a gondozók, munkatársaim, akik immár évtizedek óta kitartottak az állattenyésztés mellett, de ide sorolnám az utóbbi években jó állattenyésztőkké vált fiatalokat is, általában gyorsan alkalmazkodtak az új helyzethez, elsajátították a gépesítés kívánta új ismereteket. Talán azt is írhatnám, hogy azon az úton tartunk, amikor az állatgondozóból gépesítő lesz, olyan szakmát szerető feje, aki otthonos a gépi technológiákban is. E törekvések elérésében hatékonyabb segítséget várunk a téli szakoktatástól. Áttanulmányozva Nicolae Ceausescu elvtárs beszédét, amelyet az, állattenyésztésben dolgozó szakemberek munkatanácskozásán tartott, úgy érzem, jó úton haladunk, de egyben munkatársaimmal együtt érezzük a felelősséget is, hogy az üzemág mielőbbi fellendítéséért még többet kell tennünk. Márk János állattenyésztő Barátos, Kovászna megye