Előre, 1981. március (35. évfolyam, 10348-10373. szám)

1981-03-01 / 10348. szám

2 A II. MEZŐGAZDASÁGI KONGRESSZUS DOKUMENTUMAINAK SZELLEMÉBEN BIHAR MEGYE MEZŐGÉPÉSZEINEK, AZ ÁLLAMI MEZŐGAZDASÁGI VÁLLALATOK DOLGOZÓINK HOZZÁJÁRULÁSA AZ ÚJ AGRÁRFORRADALOM KITELJESÍTÉSÉHEZ­ ­,tulajdon­képpen igazi agrárforradalmat kí­vánunk megvalósítani a termelés, a munkatermelé­kenység, a műszaki Színvonal, a gazdasági hatékorty­­ság, a falvainkon folyó általános társadalmi tevé­kenység tekint­etében." NICOLAE CEAUSESCU KIFOGÁSTALANUL MŰKÖDŐ GÉPEKKEL­­KORSZERŰ GAZDÁLKODÁST A biharpüspöki mezőgépé­­szeti részlegen Fazakas Ferenc karbantartó gépész a gépja­vítás gyors­­üzem­éről számolt be. A részleg gépparkja kija­vítva váltja a tavaszi mező­gazdasági munkák kezdetét : tárcsák, boronák, vetőgépek mind üzemképesek. Az SPC típusú gépekre már szerelik a vetőszerkezetet, hogy a cukor­­répa vetésére is idejében fel­készüljenek. Ezek a teljesít­mények igazolják: a részleg mezőgépészei­t­elytállták a téli gépjavítási munkában. Egyébként arra is futja ide­jükből, hogy a kombájnok karbantartásával foglalkozza­nak, s az már igazán nemt az ő hibájuk, hogy a székelyhídi műhelybe küldött két traktor­motor csak későn érkezett vissza, s hogy másik két erő­gép gumiabroncs hiánya miatt kényszerül pihenőre. Külön­ben nagyon jó módszer, hogy amit tudnak, helyben javíta­nak, s a szakosított műhelyek dolgozóitól csak az összetet­tebb ,műszaki beavatkozáshoz kérnek segítséget. A saját részlegen való gépjavításnak, amellett, hogy olcsóbb, még van egy előnye: gyorsabb és a felelősség is közvetlenebb. Próbára teszi a részlegvezető szervezőkészséget is a mezőgé­pészek szakértelmét. A részleg dolgozói, ilyen tekintetben is jól vizsgáztak. A gépjavítás ka­pcsán szóba került a gépkihasználás, a ter­vezés. A részlegvezetővel foly­tatott eszmecserében abból az alapelvből indultunk ki, hogy a mezőgazdasági terme­lőszövetkezet tevékenységé­ben nélkülözhetetlen a mező­­gépészeti részleg. A célszerű munkaszervezés, a minél tel­jesebb gépkihasználás tehát a tervezett termések elérésének egyik meghatározója. Idejé­ben, jó minőségű munkát vé­gezni, ez a mezőgépész fel­adata. Ezért siettek a gépja­vítással, ezért igyekeznek mi­nél jobban felkészülni a ta­vaszi idénymunkákra, a ter­melési feladatok teljesítésére. A szocialista mezőgazdasági egységek vezetőtanácsai, az egész­­parasztság II. kong­resszusának Határozata elő­irányozza a mezőgépészeti ál­lomások tevékenységének to­vábbi tökéletesítését, azt, hogy a mezőgépészek szervesen be­leilleszkedjenek a mezőgazda­­sági egységek termelőmunká­jába, használják ki maximális teljesítménnyel a gépállo­mányt. Ezeket a feladatokat szem előtt tartva a részleg dolgozói idén még nagyobb felelősségérzettel járulnak hozzá a termés növelését cél­zó intézkedések végrehajtásá­hoz, az előírt technológiák példamutató alkalmazásához. Ilyen vonalkázásban elemez­zük például az egység­es kém­i­­zálási részleg munkáját. A mezőgazdasági gégészetben Harminc éve dolgozó részleg­­vezető, a khnikaalakulatok használhatóságáról szólva megjegyezte, hogy a gépcso­portokat a te­lkesítési adott­ságokhoz és a domborzati vi­­szá­lyokhoz is kell méretezni, hogy az egységesített és sza­kosított géppark teljesítmény­ben túlhaladja a hagyomá­nyosan m­egszervezett részle­gek operativitását és kezelhe­tőségét. Hogy mennyire fontos a gépcsoportok arányos elosztá­sa, a termelőeszközök megfe­lelő irányítása, azt nem szük­séges bizonygatni. Arra vi­­szont érdemes kitérni, milyen buktatók rejlenek a közvetett munkaszervezés gyakorlatá­ban. A mezőgépészeti részleg időszerű feladata tulajdonkép­pen az istállótrágya és a mű­trágya kiszállítása és kiszórá­sa lenne. Az egységes agrár­ipari tanácstól kapott februári munnkatervben azonban nem szerepelt az istállótrágya szál­lítása. Fel volt­­ tüntetve a szántás, a műtrágyázás, a ku­­koricaszár betakarítása és szállítása, a gyümölcsfák per­metezése, csak éppen az nincs, ami a legidőszerűbb, és amit később már nem lehet elvé­gezni: a Szerves lápágyün­köl­­­dözők­­ alkalmazása. Így vált formálissá egy munkaprog­ram, amelyre egyébként nagy szükség lett volna, hiszen erv­nek segítségével szabályoz­hatták volna a fajlagos és teljes üzemanyagfogyasz­­tást, a gépkihaszználást és a napirenden levő agro­technikai tennivalókat. A he­lyes irányítás meghonosításá­nak alapja a részlegeknek a termelőszövetkezetekkel való nagyon szoros együttműködé­se. A tervezőnek alapos hely­zeti­smeretre van szüksége, amit jónéhány ezer hektár te­rületen és több termelőegység szintjén igen nehéz megsze­reznie. Éppen ezért,­a gépki­használás operatív tervezését és irányítását a termelőszö­vetkezet főmérnökével és a mezőgépészeti részleg vezető­jével közösen kell megolda­nia. Az utóbbi időben alig ma­radt a mezőn hótakaró. A gé­pek leginkább kora reggel­, a még fagyos talajon dolgozhat­nak. Ha teljesítményről be­szélünk, akkor ezeket a jelleg­zetességeket is figyelerm­be kell vennünk. A déli órákban pél­dául már nem­ lehet a búza­földeken műtrágyát szórni, így a gépeket a legelőkre irá­nyítják. A szántást végző me­zőgépészeknek pedig az éjsza­kai-reggeli fagyok hatására kialakult jó munkalehetősé­geket kell kihasználni, nagy jelentősége van. Terme­lőeszközök nélkül, egyebár, n­em lehet gazdálkodni. Kor­szerű gépekké! S e gépek tő-, késétés kihasználásával vi­szont a növénytermesztést és állattenyésztést egyaránt kor­szerűvé, hatékonnyá és jöve­delmezővé lehet tenni. Erre rengeteg a bizonyíték, akárcsak arra, hogy ahol a mezőgépé­­szek jól dolgoznak, ott a ter­­meléspoté­nciás kihasználása is fokozottabb, a gazdálkodás belterjesebb, a terméseredmé-­­­nyek, a tenysészeti adottságok és a beruházások n­yújtotta le­hetősségekhez igazodnak. Te­hát: az egységes gépparkkal rendelkező mezőgépészeti ál­lomásoknak és egységeknek döntő szerepük van a növény­­termesztés, takarmányter­­mesztés és ezáltal az állatte­nyésztés fejlesztésében, a mű- Szaki-anyagi alapok és a ter­melőeszközök, a legfontosabb termelőeszköznek, a földnek (talajnak) a célszerű kihasz­nálásában. Milyen feladatokat kell teljesíteniök, hogy e cél­kitűzéseket megvalósítsák? Amint a II. mezőgazdasági kongresszus dokumentumaiból kitűnik, figyelmet kell fordí­tani ar­ra, hogy a mezőgépé­­szeti állomások szervesen be­illeszkedjenek a mezőgazda­sági egységek termelőmunká­jába. Ez állandó követelmény s tulajdonképpen létérdek a termelésben együttműködő partnerek számára. Helyénva­ló ezt kiemelni, hiszen szám­talanszor találkozhattunk ala­csony teljesítményeket nyújtó, rossz gépkihasználással műkö­dő, gyengén szervezett egysé­gekkel. Az egységes géppark maximális kihasználása sok tényezőtől függ. Kezdjük talán a. .munkaeszközök _­ minőségé­­vel. A karbantartott és jól mű­ködő gép a gyors és jóltminősé­­gű munka egyik meghatározó­ja. Ebből kell kiindulnii, s a szakosított műhelyek tevé­kenységét olyan színvonalra emelni, hogy a mezőgépészeti egységek gépparkja alkalmas legyen a termelési feladatok teljesítésére. A múlt év őszén­­Bihar megyében ésszerűbbé tették­­a központi műhelyek munkamegosztását s így a ja­vítások hatékonyabbá váltak, a költségek is csökkentek. A fi­gyelem még olyan részletkér­désekre is kiterjedt, mint a gumiabroncsok és tömlők köz­pontosított vulkanizálásáinak megszervezése, ami nem jel­en­­­­téktelen dolog, ha figyelembe vesszük, hogy a kerekek meg­hibásodása miatt milyen sok e­­rőgép jut kényszerpihenőre. A minőségi javítás és karbantar­tás azonban csak az egyik té­nyező. Az igénybevétel a me­zőgépészeti részlegen kezdő­dik. A mezőn vizsgáznak gé­pészek és gépek egyaránt , a minősítést a teljesítmény ha­tározza meg. Azt mondtuk, hogy a jó munkához jó gépre van szükség. A­ XII. pártkong­resszus előirányzatai szerint a jövőben még jobb és még több gép jut a mezőgépészeti állo­mások ellátmányába, így nem marad más hátra, mint a biz­tosított arijungi alajítói minél jobban gazdálkodni, fokozni a gépkihastzlálást. Ez utóbbinak azonban több jellemzője Vani. Amikor a me­­zőgépész dolgozik,a­r miközbeni működteti a gébét, arra is fi­gyel, mennyit végzett, tehát "Számon tartja a teljesítményt, de ezzel párhuzamosan az üzemanyagfogyasztást is. A ki­fejtett munkát s tevékenysé­gének eredményét egyaránt felméri s így nem tesz mást, a termelékenységet értékeli. Ha a munkateljesítmény ki­számításánál a termésnöveke­­dés­t vesszük alapul, az így ki­alakult érdekeltség viszonyla­tában a gépi­ használás már nem csak műszaki kérdés, ha­nem ugyanakkor létérdeket, é­­rintő minőségi tényező. Tehát nemcsak a mennyiségi, de a minőségi mutatókat is előtérbe kell helyeznünk. Utóbbiak végeredményben a gazdálko­dás mutatói s ezért figyelnünk kell rájuk. Ha a hektárokban mért t­api teljesítményt a gé­pek üzemeltetési idejéhez, to­vábbá a kiszámított önkölt­séghez viszonyítjuk, megkap­juk a jövedelmező gépkihasz­nálás összetevőit. Ezt a szá­mítási módot nem minden mezőgépész­eti állomáson vagy részlegen honosították meg, s ily módon csak elvétve talál­kozunk olyan részlegvezető­vel , aki felelni tud arra a kér­désre, hogy a különböző trakt­­ortípusoknak vagy géptípu­soknak mennyi az össz- vagy részleges (értsd: időszerű munkaszakaszonként számí­tott) üzemelési ideje (például órákban kifejezve), vagy jö­vedelmezőségi együtthatója. De n­em egy esetben afelől is hiába érdeklődünk, melyek a gépkilsteri­álást csökkentő ob­jektív és szubjektív okok. Nem leh­et kielégítő egy olyan vá­lasz, hogy­ tavaly aratáskor azért csökkent a gé­pkihaszná­­lás, mert esett az eső. Miért nem tesszük hozzá például azt is, hogy egyik gazdaság hatá­rában négy napig áll a kom­bájn, mert nem visznek a me­zőre hajtószíjat, vagy más termelőegységben a rossz szer­­vezés miatt, telére c­sökken a napi teljesítmé­­y? És egyál­talán: az­ objektív akadályok kedvezőtlen hatása elsősorban a gépkihasználás időtartamá­ban jelentkezhet, azaz abban, hogy m­enn­yt, hanem 14 nap alatt arattam le egy növény­kultúrát; az pedig, hogy a gép egységnyi idő alatt, amíg üzemben volt, hülyén termelé­kenységi szintet ért el, a gaz­dálkodó által teremtett feltéte­lektől és a mezőgépész lelki­ismeretes munkájától függ! Ilyenszerű kölcsönhatások elemzése a jövőben vezetői és munkaszervezői gyakorlattá válhat, s nyilvánvaló az is, ho­gy az erinlített vizsgálódá­sok, vagy inkább fejezzük ki úgy, hogy a szakemberek pél­dás vezetési módszerei a gaz­dálkodót a termelési sajátos­ságok alapos elsajátításához segítik hozzá, a mezőgé­pészt pedig a hatékonyság módoza­tainak megkeresésére, a telje­sebb gépkihasználás megvaló­sítására késztetik. S mivel a teljesebb gépkihasználás neve Nicolae Ceausescu elvtárs, a II. mezőgazdasági Kom­gresz­­szuson elhangzott záróbeszé­dében fe­lszólította a mező­­gazdasági szerveket, a terme­lőszövetkezetek tagjait, az ál­lami mezőgazdasági vállala­tok dolgozóit, valamennyi me­­zőgazdasági dolgo­zót a tavaszi munkálatok legjobb körül­mények közötti elvégzésére. A feladat ígéri összetett, hi­szen nemcsak az alapművele­tekről, a kémizálásról és a ve­tésről van szó, hanem olyan tériíű­velőról is, mint a jó mi­nőségű vetőm­aggal való ellá­tás. A term­esztés-technoló­­giákra jellemző, hogy bárrm­e­­lyik művelet hiányos elvégzé­se a magas termések elérését akadályozza, az agrotechnikai beavatkozások hatásait rontja. Elegendő, ha példaként a rossz minőségű vetőmag használata nyomán kialakult rendelle­nességekre hivatkozunk. A folyamatos technológiában le­het megfelelő a vetőágy és tápanyagokkal arányosan el­látott a gyökérövezet, vagy térben és időben kifogástalan a­ttetés, mégsem érhető el nagy termés, ha nem kielégítő a vetőmag fizikai és biológiai tulajdonsága. A megengedett­nél szennnyezettebb és rosszab­bul csírázó, szaporítani való anyag vetőágyba helyezésekor számolni kell az egyenetlen kikeléssel, a vetőmag-mennyi­ség pazarlásával, a k­övérnysű­­rűség kedvezőtlen alakulásá­val. A hektáronkénti optimá­lis növérnyszám­ megvalósítása azonban alapvető termelési sdem­g, amely nélkül nincs tel­jes tenyészterület-kihasználás, következésképpen nem érté­kesíthető a létrehozott ter­mesztési alap. Ezt a terméski­esést egyetlen növénytermesz­tési farmon sem­ lehet megen­gedni, éppen ezért a vetőm­ag­­vakkal is a legnagyobb figye­lemmel kell bánni.­­ A Szerződéses alapon ter­­­m­esztett növénykultúrák ese­tében a ter­melő­s központosí­­tott alapokból jut a vetőmag­hoz. Tekintettel arra, hogy a takarmánynövényeket leszá­mítva alig említhetünk nö­­vénykultú­rát, amelynek mű­velésekor a gazdálkodó b­e ál­lana kapcsolatban a felvá­sárlóval vagy a feldolgozó gyárták, a vetőmagellátás, mondhatni, teljes mértékben a beszerz­ésén és nem az önellá­táson alapszik. A vetőmag­­termesztésre kijelölt farmokon jól ellenőrizh­ető a kiváló mi­nőségű fajták magyainak sza­porítása és lem­érhető, hogyan kivitelezh­ető a nagy kapaci­tású gépekkel a tisztítás meg a kezelés folyamata. Ennek erédrkérnyeként a Bihar me­gyei magvizsgáló , "l­aborató­­rium" az mtsz-ektől nagyon kevés magmintát kap elem­zésre. Annál­ több dolga van a vetőmagot termelő egysé­gekkel és a vetőmagot forgal­mazó vállalattal. A laborató­­rium­ munkatársainak nagy felelősséggel kell dolgozniuk, hiszen a vetés minősége és a növénykultúra biológiai és fi­zikai tisztasága az ő tevékeny­ségüktől is függ. Elsősorban a csíraképességet és a tisztasá­got ellenőrzik s csak a szab­csak azt jelenti, hogy a gépek­kel többet és jobbak­ kell dol­gozni, hanem azt is, hogy a mezőgépészeti állomáshoz tar­tozó minden termelőegységben arányosan vé­gezzék el az idő­szerű feladatokat, ezért nem csak hatékony gépkihasználás­ról, hanem arányos gépesítés­ről is beszélhetünk. A gép­park egységesítése révén tel­jesíthető az a feladat, hogy az állami mezőgazdasági válla­latokban és a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben egy­ségesen alkalmazzák a meg­szabott technológiát. Ennek feltétele azonban, hogy tartsák szem előtt a termelés és a m­unka szervezési­­formáinak javítását és tökéletesítését. Erre pedig nagy szükség van! Előfordult ugyanis, hogy a hektár szerinti teljesítmény­­nyilvántartás nem jelentett arányos kemizálást. Például: egy gépállomás jelenti a gyomirtó vegyszerrel kezelt terület nagyságát, hektárok-­­­ban kifejezve, de azt nem, hogy a körzetéhez tartozó gazdaságok közül melyik vé­gezte el teljesen a búza gyom­irtását, s melyik szórt ki csak néhány hektárra vegy­szert, mert elkerülendő s a munkamenetét javítandó, a mezőgépészeti állomások te­vékenységében nem lehet nél­külözni a célszerűbb terve­zést, érvényt kell sz­erezni a tudo­m­ányos kutatási eredmé­nyek elterj­esztésének, a veze­téstudomány gyakorlatának. Az új gazdasági-pénzügyi me­chanizmus meghonosítása, ön­álló és hatékony gazdálkodási feltételez­ ványnak megfelelő vetőmag­­mennyiség használatára ad­nak engedélyt. Terrm­é­szetesen a szabvány határértékek kö­zött mozog. A legkedvezőbb az le­­ne, ha például a csíraké­pesség minden minta esetében 90—95 százalék lenne. A mi­nőséget azonban sok minden befolyásolja, például az időjá­rás, a tárolás és a kezelés. Tavaly az éghajlati viszo­nyok n­em kedveztek a kuko­­ricatermesztésn­ek s így a meg­felelő minőségű vetőmag elő­állítása sem könnyű. Jóné­hány termőhelyen nem érett be a kukorica, később fm­eg a fagyok csökk­entették a csírá­zási esélyt. Ennek ellenére, ott, ahol a munkaszervezés kifogástalan volt, az átlagos­nál jobb minőségű vetőmagot termeltek, am­­nt például a mi­­hályfalvi állami mezőgazda­­sági váll­alatban. Itt a HD—120 jelzésű kukoricahibridet állí­tották elő, melyből hektáron-­­ként még 6—7000 kilót is ter­meltek s a jó­rm­inőséggel sem ottár­adtak adósak. A mező­­gazdasági termelőszövetkeze­tek keresztelésre használt parcelláin azok­ban többnyire kevés és rossz minőségű vető­mag termett,­s ez arra figyel­mezteti a szakembereket, hogy a vetőmagtermő parcellák ki­jelölésekor a magasabb szintű termesztési feltételeket is megteremtsék. A vetőmag minőségének el- ffelhőrzésekor, különösképpen a kukoricahibridek vizsgála­takor, érdemes lenne a csírá­­zási erélyt is értékelni. A magvizsgáló laboratórium a­­cöhbán nittbs ffelSZfef­ felve egy klimatizált csíráztató kamrá­val, ahol a minőségi értékelést bizton­ságosan és szakszerűen végezhetnék. A tavaszi időszak első sür­gősségi szakaszába tartozik a cukorrépa vetése. A cukor­gyárba megérkezett a vető­­rm­ag s a laboratóriumban újra elemezték a mintákat. A ren­delkezésre álló mennyiség jó minősítést kapott, de ez nem jelenti azt, hogy a gazdálko­­z­ótnak ne lenne kötelessége a minőségi igazolvány adatai­nak figyelembe vétele. Vannak ugyanis tételek, arhelyeknél a csíraképesség a szabvány alsó határértéke: 70 százalék. Ebben az esetben tehát 30 szá­zalék esély van arra, hogy ne alakuljon ki az előírt növény­­távolság. A szakember nagyon jól tudja, hogy a vetőmag­mennyiséget a hasznos mag értékéhez kell viszonyítania. Ez pedig nemcsak a cukorré­pa, de minden növény eseté­ben érvényes. Amit ezenkívül érdemes megjegyezni: gyenge minőségű vetőmag használa­takor a hektáronkénti mag­­mennyiség növelése még nem biztosíték a megfelelő növény­­távolság kialakulására. Egye­­léskor vagy ritkításkor sok­kal nagyobb figyelemre lesz szükség s a megfelelő növé­ny­­számot csak akkor lehet biz­tosítani, ha a vetés előkészí­tésekor, vetéskor és növény­ápoláskor a vetőmag minőségi mutatóit is agrotechnikai sza­bályozónak tekintik. Dr. Csapó I. József MINDEN FARMRA JÓ MINŐSÉGŰ VETŐMAGOT! A MEZŐGÉPÉSZETI ÁLLOMÁSOK SZEREPE A JÖVEDELMEZŐ HOZAMNÖVELÉSBEN A szocialista mezőgazdasági egységek vezető tanácsai, az egész parasztság II. kongresz­­szusának Határozata magába foglalja azt, amit a XII. párt­­kongresszus az ötéves terv e­­gyik­ legfontosabb irányvona­laként kijelölt, a mélyreható agrárforradalom megvalósítá­sát, amely átfogja mind a mű­szaki-anyagi alapot, mind pe­dig a termelés megszervezését, a mezőgazdaság korszerű, bel­terjes fejlődési folyamatát. Ezeknek a célkitűzéseknek az elérésében igen nagy szerep hárul a mezőgépészeti állomá­sokra. Mi teszi kiemelt jelen­tőségűvé ezeknek az egységek­nek a mezőgazdaságfejlesztés­hez való hozzájárulását? El­sősorban is egy nagyon köz­ismert jelenség: a mezőgazda­sági termelés ipari jellegűvé válása. Műszakilag minden termesztett növény művelése teljesen gépesíthető; a gyakor­latban­ a legelterjedtebb gabo­na- és ipari hövenyéket legna­gyobb százalékban géppel mű­velik s jónéhány gazdálkodá­si övezetben a kézi munkaerő­nek csak a gépek működésének biztosításában van szerepe. Ez viszont n­em­ egyéb, mint kor­szerű gazdálkodós, szocialista mezőgazdálkodásunkban mind­inkább érvényesülő jellegze­tesség, amelyet nem választ­hatunk külön a gépesítés és a kemizálás fejlesztésétől, a technológiák termőhelyek sze­rinti megmintázásától, a tudo­mányos ismeretek gyakorlatba ültetésétől. Másodsorban: h­a a legfontosabb termelőeszköz, a föld (találj) nem is, de a ter­melőeszközök zöme a mező­gépészeti állomások tulajdo­na. Ennek pedig szervezési, gépkihasználási, gazdálkodási és termelési szempontból igert ELŐRE - 1981. március 1 AZ OLVASÓ FÓRUMA Városomról Fogaras nem szülővárosora — 1949-től lakom itt —, de a magaménak tekintem, min­den változására felfigyelek, s így örömmel számolok be fej­lődéséről, melynek szemlélte­tésére a gazdasági-társadalmi élet bármely teremlé­te szolgál­­tat példát. Az ipar fejlődésé­nek következményeként épül­téig fel a város különböző poritjáin az új lakónegyedek Rőrstérű kérte'L'Réflélík­i Kosm­p­­lexumokkal, így a lakosok ez­rei költöztek be kétnyelmes lakásokba; csak az utóbbi é­­vekben még két kenyérgyárat létesítettek, továbbá egy tej­­feldolgozó vállalatot; a régi kórház mellett, a város Szélén, három évvel ezelőtt épült fel a poliklinikával működő há­romemeletes kórház és ezek­ben az években költöztették egyemeletes épületbe a postát is. Új az autóbusz- és vasútál­lomás, s ez utóbbi melletti vendéglő és cukrászda. Az új lakónegyedekben három isko­lát építettek, a régieket pedig átalakították, kibővítették. Év végére befejezik a Nicolae Balcescu utcai háromemeletes nagyáruházat. Új utcát kellett nyitni az elmúlt évben a piac mellett, mert vagy húsz tömb­ház már itt is felépült. Mikor én a városban letelepedtem, közszállítás nem volt; ma tíz vonalon közlekednek az autó­buszok, melyeknek menetirá­nyait ésszerűen dolgozták ki. A sok sáros utca többnyire már csak emlék, mert az évek során­ az utcákat csatornázták, kikövezték-leaszfaltozták, tisz­­tásik fártalakról gor­doskodnak. Külön szólok, ha csak rövi­den is, a kulturális életről. Egy régi vízimalom helyén é­­pült fel a korszerű kultúrház, melyben állandó tevékenység folyik. Itt működik a tudomá­nyos-művelődési egyetem,­­am­elynnek keretében érde­­kes és ha­sznos előadá­­sokat tartottak; itt sze­repel­tek a különböző együtte­sek. A restaurálás után a vár­ban kapott helyet az 1952-ben n­éhány ezer kön­yvvel létesült városi könyvtár, melynek állo­­mástya ma több mint 60 ezer kötetből áll. Szintén a vár­ban rendezték be a városi mú­zeumot, és építettek szállodát, éttermet. Röviden és általában tehát így néz ki Fogaras, melyről, beleértve mindennapjait, so­kat lehetne még írni, de egy biztos: mint sok más városun­kat, ezt­ is a megújhodás jel­lemzi. Erdei József Fogaras Gazdag hétvége Dánfalván Elérik nevelői és kulturális tevékenység jellemezte nem­rég, a hét végét Csíkdánfal­­ván­. A líceum épületéinek fo­lyosóit már szombaton reggel versenyre készülő tanulók sür­­gölődése, izgatott suttogása töltötte be. Szász Erzsébet ta­nárnő irányításával Csíkszere­dába is­dult egy csoport, hogy részt vegyen a Megéneklünk, Románia fesztivál lííceumok közötti megyei vetélkedőjén. Ugyanaznap a helyi napközi otthon munkaközössége szer­vezett sikeres téadélutánt Far­kas Mária óvónő irányításával; a bevételt a napközi berende­zésének gazdagítására fordít­ják. A vasárnap szintén moz­galmas volt. Miután a tanulók egy ír másik csoportja razitárgy­­Olimpiászra utazott a megye­­székhelyre (szintén megyei sza­kasz), a kultúrotthon klubtér­­zd­ébén az 30 évesek gyülekez­tek, hogy a már hagyományos­­­sá vált találkozó részleteit megbeszéljék. Este a művelő­dési otthon színjátszó csoport­ja szórakoztatta a népes kö­­zöss­éget, Tüdős Maratescu Ti­­tanik keringő című vígjátékát f­­utatták be. Örömm­el társuló elégtételt jelentett a színfalak mögötti látvány, ahogyan e­­gyütt izgult diák és pedagógus, termelőszövetkezeti dolgozó, mérnök és tisztviselő... A lel­kes és hálás közönség fel-fel­­csattanó tár­sa pedig a hosszas, fáradságos munka jutalmát, elismerését jelentette. Köszö­net a lelkes csoportnak, a­­melynek tagjai: Albert Dénes, Albert Margit, Barabás Le­vente, Barta Gizella, Csáki Je­nő, Erős István, Fazakas Ro­zália, Holló István, Kajtár Gi­zella, Kajtár Sándor, Kovách Ildikó, Márton Adria, Mihály András, Szabó Dezső és Szeke­res Ágoston. Mihály András Dánfalva Tisztelt szerkesztőség! Értesítem a szerkesztőséget, hogy Razboieni-en javult a kenyérellátás, hetente há­romszor újra elhozzák Ocna Mure?-ről, az embereknek te­hát nem kell emiatt is a vá­rosba utazniuk. Csak azt nem értem, hogy miért csak a ki­csi, 4,80 lejes kenyeret gyárt­ják; a sütésnél arra is gon­dolhatnának, hogy például­ ha kétkilós félbarnát is sütné­nek, ez kevesebb munkával járna... Persze, legjobb len­ne, ha az asszonyaink otthon süthetnének kenyeret, mert a­­hogy a régi mondás tartja: „ahogy gyúrja, úgy eszi“. A Leltár a ,,postafiókban“ Erről-arról rovatában egy ré­gebbi levelemből idézték ész­revételeimet arról a bizonyos postaládáról. Február 5-én már kifogástalan állapotban volt, első oldalát le is festet­ték, úgy hogy szép sárga ala­pon jól látszanak a fekete szá­mok és betűk. Jelzik a helység irányítószám­át s azt, hogy a leveleket naponta kétszer vi­szik el. Nem láttam, de ezek után gondolom, hogy más hi­bás ládákat is kijavítottak. Szőke István Razbolcmi Szebb is lehetne A falumról, a Maros megyei Szentgericéről írok néhány sort. Elemista koromban úgy tanultuk, hogy e falu híres jó boráról, nagy­ szarvú ökreiről, no, meg a kacorról. Ez utób­bit szőlőmetszéshez használ­ták, de a metszőolló miatt ki­merít a divatból. Használták másra is a kacort, ha a hely­zet úgy követelte, például uj­jas harisnya szabásánál. No, de Hagyjuk. Ami volt, beszél­­jükn­k arról ami vak­,­ ezúttal a szövetkezeti boltról, ennek külalakjáról. Falán a vakolat lemállott, téglái letöredezet­­tek, levezetőcsatornája is ron­gált állapotban van. S ahogy hallottam, pincebejárata is beomlott, . Kár’, nagy kár... Szentgeri­­ce a vidéken a nagyobb fal­vák közé tartozik, így hát ná­lunk sem hiányozhat a közös erőfeszítés, hogy megjavítsuk, rendbetegyük a boltunkat. Bükkösi Márton : Szentgerice Postaláda KEREKES ISTVÁNNÉ, Bálvó- IDŐS ANTAL ANDRÁS, Kezdi­­nyés. Miután választ kapott a szárazpatak, Kovászna rllegye. Jogi tanácsadó rovatunkban, Postafordultával írja meg, hogy vi­sla. Lelenk küldeni irata- ön igyen nyugdíjas: szövetke­nak másolatot, de nem vagyunk állami. Ezt feltétle­biztosak a pontos címben. Ugyanis a levélben Bálványost adnunk kell ahhoz, hogy tünteti fel lakhelyének, a bolt­ kérése tisztázása végett a meg­­téken pedig Gyímes szerepel, felélő n­yugdíjosztályhoz fordul-Várjuk tehát eligazító levelét. juhk. Könnyű kezek­et igénylő m­inket végeznek a bradi (Hunyad me­gye) fogyasztási szövetkezet melléküzemében, a kis asztalosmű­­helyben; lombfürészeket, „kis ács" szerszámkészletét s hason­lókat gyártanak, ezért a műhelyben főleg nők dolgoznak Victor Draia (Hunyod) felvétele Az illetékesé a szó VIGH JÁNOS, Kutyfalva, Mu­­rányban kell hogy legyen a he­­ves megye. A ludasi gázelosztó­lyiség nagyságával (egy köbmé­­vállalat kiegészítő válaszában tér területre 0,05 négyzetméter hangsúlyozza, hogy gázresót ablakfelületet kell számítani), a csak abban az esetben husz­ helyiség felső falrészében nyí­nálhat valaki, ha vécileg lemond­­ást kell biztosítani az elégett a kályháról. Gázrésát a vállalat gáz távozására, egy­­háromkari­­által jóváhagyott dokumentáció kas gázresó felszerelése esete­­alapján lehet felszerelni kizáró- bén (fogyasztása 0,33 köbmé­­ter olyan helyiségben, amelynek ter/óra­ a helyiség legkevesebb szabadba nyíló ablakai, vannak, 7,5 köbméteres lehet; az illető s ezek minimális összfelülete a­ helyiségben nem lehet aludni. Válaszolunk olvasóinknak jogi tanácsadó Munkabaleset vagy szakmai betegség folytán bekövetkezett munkaképtelenség esetén járó nyugdíj BARTI ANTAL Szent Katolk­a, Kovászna megye Azok a munkába besorolt sze­mélyek, akik a szolgálati kötele­zettségeik teljesítése közben be­következett munkabaleset foly­tán vagy szakmai betegségekből kifolyólag teljesen vagy legna­gyobbrészt elvesztették munka­­képességüket, nyugdíjban része­sülnek a rokkantság időtartama alatt. N nyugdíjban részesülnek azok a személyek is, akik a munkába való besorolásuk időszakában szerzett valamely betegségből kifolyólag vesztették el teljesen vagy legnagyobbrészt munkaké­pességüket, amenn­yiben a meg­állapított rokkantság I. vagy II. fokú. A munkaképesség elvesztését a megyei n­yugdíjbizottságok határozattal állapítják meg a törvény szerint megszervezett, a munnkaképesség orvosi szakvéle­ményezésével és helyreállításá­val foglalkozó bizottságok javas­latára. Az illető személyeket be lehet sorolni a következő rokkantsági fokok valamelyikébe: I. fok, ha a rokkantat más személy kell hogy gondozza és felügyeljen rá; II. fok, a többi személy, akik teljesen vagy legnagyobbrészt elvesztették munkaképességüket; III. fok, a munkaképességük fe­lét elvesztett személyek. Az azoknak a személyeknek járó nyugdíjat, akik munkabal­esetből, szakmai betegségből vagy a munkába való besorolá­suk időszakában szerzett más betegségekből kifolyólag vesz­tették el teljesen, vagy legna­gyobbrészt munkaképességüket, ha a rokkantság I. vagy II. fokú, a szolgálati időtől függően ál­lapítják meg, a tarifális javadal­mazás százalékarányában, java­dalmazási szakaszonként és munkacsoportonként differen­ciálva. A fent említetteket a 3/1977. számú törvény állapítja meg, a szabályozás tartalmából tehát kitűnik, hogy az ilyen nyugdíjaz­tatás nem az életkortól függ. Rokkantsági nyugdíjasok munkába való újbóli besorolásával kapcsolatos jogok SÁNDOR JÓZSEF LÁSZLÓ Székelyudvarhely, Hargita megye Kérdésének lényege a követ­kező: amennyiben egy személyt munkaképtelenség esetén nyug­díjaztak, m­ajd időközben vissza­­nyeri a m­ünkaképességét, milyen jogokkal rendelkezik a munká­ba való besorolás alkalmával volt intézménye vagy vállalata viszonylatában, amellyel annak idején munkaviszonyban volt? A választ az 1972. november 23-i 10 számú törvény — a Munkatörvénykönyv — adja meg, mégpedig 133. szakaszá­nak 2. bekezdésében, amikor kimondja, hogy ,,az egységek­nek... kötelezettségük vissza­helyezni az előzőleg betöltött munkába vagy felkészültségük­nek megfelelő munkába azokat a személyeket, akik rokkantsági nyugdíjaztatás következtében félbeszakították tevékenységü­ket és munkaképesekké váltak". Amennyiben az az intézmény megszűnt, amelynek keretéből nyuggdíjállományba helyezték, de később létesült egy hasonló pro­filú intézmény — Erhely viszont nem jogutóda az előbbinek —, ezzel sz­emben nem hivatkozhat az említett törvény rendelkezésé­re. Tehát peres úton nem érhet el semmit ezen a téren. Problé­máját legfeljebb csak úgy old­hatja meg, ha felajánlja ez utóbbi intézménynek szolgálata­it, amely munkaerőszükségletei­­hez mérten egyetért vagy sem munkába való besorolásával. Különben, ha úgy gondolja, hogy teljesen felépült egészségi­leg, mint nyugdíjasnak jogában áll orvosi felülvizsgálatnak alá­vetnie magát. Ugyanis az álla­mi társadalombiztosítási nyugdí­jakról és a szociális gondosko­dásról szóló 3/1977. számú tör­vény 31. szakaszának 3. bekez­dése ezt lehetővé teszi, a követ­kező feltétellel: „Az orvosi fe­lülvizsgálat a nyugdíjasok kéré­sére is elvégezhető, de férfiak­nál csak 150. életévük, nőknél p­edig 155. életévük betöltéséig." Szepessy Tibor

Next