Előre, 1981. szeptember (35. évfolyam, 10477-10503. szám)
1981-08-01 / 10477. szám
A TÖBB SZENET AZ ORSZÁGNAK A KÉTSZERESÉRE NÖVELI TERMELÉS ÉS TERMELÉKENYSÉG JELZI LEPÉNY NAGY LEHETŐSÉGEIT lupényi bánya hozza felszínre a legtöbb kokszosítható minőségű szenet. Azt is tudják róla völgy- és országszerte, hogy az elmúlt tíz esztendőben, a gépesített kitermelés felkarolásával, széntermelését megkétszerezte, közelíti az évi kétmillió tonnát. A közgyűlésre egybegyűltek — küldöttek és meghívottak — ezúttal is arról hallhattak, hogy a lupényi bányászok tisztelik hagyományaikat. A beszámolási időszakban, az elmúlt fél esztendőben csaknem 40 ezer tonna szenet írhattak a terven felüli teljesítmények számlájára, több mint 900 folyóméternyi feltárást, előhajtást végeztek előirányzaton felül. A tevékenység gazdasági hatékonyságát tükröző nettó termelési érték szintén nagyobb volt a tervezettnél. A szót kérő bányászok, akik közül természetesen nem hiányoztak a legkiválóbb csapatok vezetői, a bányavezetők egyként kitértek arra, hogy a gépesítés, a bánya állóalapjának következetes fejlesztése, az idevágó pártpolitika céltudatos valóra váltása készítette elő az eredményeket és teremt feltételeket a termelés további növeléséhez. Fél esztendő alatt értékben 116,6 millió lejjel, három bányabiztosító és fejtő berendezéssel, egy fejtő- és egy előhajtó kombájnnal gazdagodott a géppark, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ám többen átsiklottak afölött, hogy a jelentés, az elért, ténylegesen nagyra értékelhető eredmények ellenére a termelékenység emelkedését nem tartja kielégítőnek. A jelenlegi szint még nincs arányban a gépesítésbe fektetett milliókkal. S hasonló a helyzet a termelési költségek csökkentésével. A közgyűlés így is elérte célját. Elsősorban azért, mert a felszólaló bányászok tervfeladatuk további túlszárnyalását, a termelés növelését vállalták. S méginkább azért, mert végülis nem fejeződött be anélkül, hogy az egybegyűltek ne lettek volna kénytelenek számot vetni a gazdasági hatékonyság fokozottabb növelésének parancsoló szükségszerűségével. TÍZ ÉVVEL EZELŐTT a lupényi bányában az egy dolgozóra számított vállalati szintű termelékenység egy tonna szén volt. Ma, két ötéves tervet átfogó gépesítés után — mialatt végeredményben sikerült tisztázni, hogy milyen gépek felelnek meg a bánya kitermelési és tektonikai sajátosságainak és hogyan állíthatók elő — a termelékenység kétszeresére növekedett, körülbelül 1,9 tonna. Sok-e, vagy kevés? A jelentés nem adott erre választ. Félúton megállt. Készítői nem vitték végig a gondolatot. Amit a közgyűlés minden további nélkül megtett, miután egy-két felszólaló, mindenekelőtt a vállalat, az iparág tevékenységét alaposan ismerő szakértők, elemezték a tényleges és a potenciális termelékenység közötti különbségeket. És kertelés nélkül kimondták: a lupényi bánya lehetőségei sokkal többet megengednek, bányászai sokkal többre képesek! A bevezető kihangsúlyozta, hogy a fejtésekben a bányászonkénti napi termelés fél esztendő alatt 647 kilóval növekedett. A gépesített fejtésekben a többlet 880 kiló. A legjobban dolgozó csapatokban a bányászonkénti napi teljesítmény meghaladta a 13 tonnát. A gépekkel szembeni idegenkedést régen leküzdötték, sok bányász kifejezett kívánsága géphez kerülni. A 13-as széntelep VII-es tömbjében R. I. csapata például három hónap alatt több mint 10 tonnás teljesítményt ért el. Pár sorral alább ott áll ugyanakkor az is, hogy egyes korszerű bányafenntartó és termelő berendezésekkel elért bányászonkénti napi teljesítmény nem haladja meg az 5 tonnát, másutt alig valamivel több mint 8 tonna. Ezt a teljesítményt ebben a bányában a hagyományos fejtési módszerekkel (gépek nélkül) is jegyezik már. Ilyen ütemben " mikor ésgyan térül meg a gépesítésbe fektetett összesen 1,2 milliárd lej? A kérdést nem a jelentés, a közgyűlés tette fel. A választ nem adta meg ugyan, de az okokra fényt derített. A korszerű bányabiztosító, előhajtó, fejtő-tövesztő berendezések munkaidejét nem hasznosítják kellőképpen, üzemeltetési idejük csupán a minimális szintet éri el. Minden nagyobb nehézség nélkül kétszeresére lehetne növelni, ha a nagyon pontosan, sok gonddal összeállított napi ütemterveket csak részben betartanák, a technológiai folyamat, a munkaszervezés előírásait jobban követnék, ha a gépeket kiszolgáló bányaszemélyzet korszerű elektrotechnikai, elektronikai, hidraulikai ismeretekkel rendelkezne. Ebben az évben a bányász szakmában 51 embert szakképesítettek, 658-an szaktudásukat tökéletesíthették. Ez elég volt évekkel ezelőtt, de kevés most, amikor egy-egy bányászcsapat 50—60 millió lejt érő igényes berendezéssel köteles termelni, emberenként nem napi nyolctíz tonnát, hanem legalább kétszer ennyit. A SOROK KÖZÖTT OTT ÁLLT az is, hogy a szén hamu- és nedvességtartalmának növekedése miatt az elmúlt félesztendőben a bánya 3,8 millió lej értékű nettó termeléstől esett el. A gondolatmenet itt újra megszakadt. Nem következett az, hogy a magas hamu- és nedvességtartalom miatt Lupény a terven felüli széntermelés ellenére sem tett eleget az első fél esztendőben szénszállítási kötelezettségének. A hiányzó kokszosítható szénmennyiséget nemzetgazdaságunknak importálnia kell és ugyanez a helyzet az energetikai szénnel, amelynek hiánya közvetlenül kihat a villamos-, a hőenergia termelésére, a termelői, a lakossági fogyasztás kielégítésére. Kétségtelen, hogy a gépesítés megnehezítette a minőségi követelmények betartását. A gépi fejtés üteme lehetetlenné teszi a korábbi válogatást és más olyan eljárásokat, ame- Barabás Gizella (Folytatása a 3. oldalon) KÖZGYŰLÉS A LEGNAGYOBB ZSIL VÖLGYI BÁNYÁBAN A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA XXXV. évfolyam 10477. szám 1981. augusztus 1., szombati oldalára 30 iráni MUNKÁBAN A NÉPTANÁCSI KÉPVISELŐK • • • • KÖZÖTTÜK ÉS VELÜK ÉLNI Bethlenben le kell térni a főútról, hogy Apanagyfalu felé indulhassunk. Fiatal erdők, kisebb-nagyobb falvak között kanyarog az út. Imitt-amott ráférne egy kis javítás az aszfaltburkolatra, ám az autóbusz utasai, mintha már megszokták volna, nem békétlenkednek a rázós utazás miatt. Többségük ingázó munkás vagy a bethleni líceumokban tanuló diák. Már Oroszfaluban ráismerek a tájra, ez a település maholnap összenő a községközponttal. Apanagyfaluban az orvosi rendelő emeletes épülete előtt van a buszmegálló, itt aztán eligazítják az embert, bárkit is keres. Az orvosi rendelő a ház földszinti részén rendezkedett be. A váróteremben négy-öt beteg üldögél, bentről, a fehér ajtón túlról élénk beszélgetés foszlányai szűrődnek ki. Becsky Erzsébet, egészségügyi asszistensnő hangját „látatlanban" is felismerem; talán tizenöt évnél több is eltelt, mikor marosvásárhelyi diák korában először fogtunk kezet. Eleinte a rendelőben ültet le, alkalmam nyílik hát megfigyelni munka közben. Férje, a község egyik orvosa, épp terepúton van egy hozzájuk tartozó faluban, ilyenkor Erzsébet látja el a betegeket. Hangos beszédű, határozott asszonyka, szeméből mégis gyöngédség, okos türelem árad. Könnyen megy nála a kacagás is, igazi, vidám természetét nem rejti véka alá. Idős bácsi van éppen indulóban, még néhány kérdéssel fordul Erzsébethez. Az öreg tekintetét fürkészem: nyoma sincs arcán a megilletődésnek vagy alázatnak — tisztelet és bizalom sugárzik róla. Fenn az emeleten két szobakonyhában laknak Becskyék. A folyósó baloldali szárnyán elárvult szobák, a hajdani szülőotthon kórtermei. A modern, fehérpiros bútorral berendezett konyhában telepedünk le, fogadószobának is beillenék, oly ízléssel helyeztek mindent a helyére. — Több mint tíz év futott itt el felettünk — mondja az aszszonyka. — Nemcsak megszoktuk, de meg is szerettük ezt a helyet a munkát s az itt élő embereket. Őszintén mondom, sohasem gondoltunk még arra, hogy továbbálljunk, hogy más kört keressünk. Elégedettek és boldogok vagyunk. Beszélgetés közben többször nyílik az ajtó, egy-egy falubeli érkezik ilyenkor, receptet, gyógyszert vagy csak tanácsot kér. Ilyenkor Erzsébet leszalad a rendelőig, elintézi, s már jön is vissza. A gyerekek is bekukkintanak, két fiú és egy kislány, immár mindhárman iskolások. A hétköznapok tennivalóiról folyik a szó. Munka van bőven, hisz a községhez még hat falu tartozik: Bőd, Dumbrava, Szászfellak, Málom, Oroszfalu és Vice. Persze, gyerekorvos és fogorvos is van a községben. Váratlanul a közügyekre terelődik a szó. Becsky Erzsébet ugyanis a legutóbbi választások óta Almásmálomban néptanácsi képviselő. Hogyan egyezteti össze a közügyi tennivalóit gyógyító munkájával, s háziasszonyi, családanyái teendőivel? — Nem kell és nem is lehet ezt szétválasztani — mondja meggyőzően. — Tizenegynéhány évet egészségügyiként eltölteni egy községben óriási előnyt jelent. A világ legtermészetesebb dolga, hogy az orvos, az asszisztens, a nővér személy szerint, házszám után ismerje az egész vidéket. Ha akad is egy-két ház, ahol még nem jártam, akkor is betéve tudom, hogy kik és hányan lakják. Aki pedig emberek gyógyításával foglalkozik, az minden különösebb megbízatás nélkül is meghallgatja, tudomásul veszi azok egyéb, hétköznapi problémáit is. Gyógyítás közben vagy utána aztán lehet beszélni az utak minőségéről, a község vagy falu ellátásáról, a tüzelőkérdésről, mindenről. Persze, ha választott képviselő az ember, akkor felelősséggel tartozik azok orvoslásáért. A lényeg szerintem mindig a bizalmon múlik. Sokat vagyok emberek között, s így egyre jobban értem, érzem életük bármilyen apró problémáját. Kettős minőségben lép hát be minden ház ajtaján. Elgondolkoztam az elmondottakon. Ritkán hallottam valakit, aki ennyire természetesen beszél közösségi megbízatásáról. S való igaz, az emberekért vállalt plusz munkát végsősoron nemcsak gyűlések, összejövetelek szervezésével végezzük el, hanem azzal az egyszerű ténnyel, hogy közöttük velük élünk, s meghalljuk örömeiket és gondjaikat. Kiss Zsuzsa Teljében az aratás a sepsiszentgyörgyi mtsz búzatábláin (Imreh S. István felvétele) Lapunkat külföldre a következő címen lehet megrendelni: ILEXIM — Departamentul Export-Import Presa P. O. Box 136—137 — Telex: 11226. Bucure$ti, str. 13 Decembrie nr. 3. Redacfia ELŐRE, 70776 Bucure$ti, Piata Scinteii 1. ELŐRE szerkesztősége, 79776 Bukarest, Scinteia tér 1. Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02. Előfizetési díj: egy hónapra 8 lej; három hónapra 24 lej; hat hónapra 48 lej; egy esztendőre 96 lej. Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, a levélkézbesítők és a lapterjesztők. NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS LEONYID ILJICS BREZSNYEV ELVTÁRS MEGHÍVÁSÁRA A SZOVJETUNIÓBA UTAZOTT Nicolae Ceaușescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke péntek délelőtt Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetje Elnöksége elnökének a meghívására a Szovjetunióba utazott. Nicolae Ceausescu elvtárs kíséretében van Stefan Andrei elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja, külügyminiszter, Constantin Mitea elvtárs, az RKP KB tagja, a pártfőtitkár, a köztársasági elnök tanácsosa. Az Otopeni repülőtérre Nicolae Ceau?escu elvtársat kikísérte Elena Ceau?escu elvtársnő, a következő elvtársak: Iosif Banc, Emil Bobu, Cornel Burtica, Lina Ciobanu, Ion Coman, Nicolae Constantin, Constantin Dascalescu, Ion Dinca, Fazekas János, Cornelia Filipas, Gheorghe Oprea, Gheorghe Panu, Ion Pajan, Aneta Spornic, Virgil Trofin, Emilian Dobrescu, Petru Ehache, Gere Mihály, Suzana Gâdea, Ion Ionita, Ana Muresan, Elena Nae, Constantin Olteanu, Cornel Onescu, Richard Winter, Nicu Ceau?escu. Jelen volt V. I. Drozgyenko, a Szovjetunió bukaresti nagykövete. Pionírok csoportja virágcsokrokat nyújtott át Nicolae Ceau?escu elvtársnak. ★ Nicolae Ceau?escu elvtársat a Krím-félszigetre érkezésekor főtitkárának tanácsosa, valamint Viktor Szergejevics Makarenko, az Ukrajnai KP a szimferopoli repülőtéren melegen fogadta és üdvözölte Anatolij Blatov, az SZKP KB Krím tartományi bizottságának első titkára, más helyi párt- és államvezetők. TEMES MEGYÉBEN IS SÜRGET A SZALMAGYŰJTÉS ÉS A NYÁRI SZÁNTÁS Jó ideje befejeződött — hoszszú évek óta ezen a nyáron nagyon korán — az aratás Temes megyében, ahol viszont most ismét sokasodni kezdenek a mezei teendők: a szalmagyűjtés, nyári szántás, talajtápdúsítás, zöldség- és gyümölcsszüretelés, silózás, takarmánykészlet gyarapítás és más egyéb egyaránt gyors elvégzésre vár. Annál inkább, mert Békáson, Nagyzsámon, Orcifalván, Dettán és másutt megkezdték az olajlen begyűjtését, s pár nap múlva megyeszerte kibontakozik ez a munka. Leginkább a szalma bálázása és behordása, a terület gyors felszabadítása sürget, hogy a tarlót ugaroló traktorosoknak ne állja tovább útját e melléktermék, melyre az állattenyésztési telepeken ugyancsak szükség van a takarmánykészlet gyarapítása céljából. Köztudott, minél többet veri az eső vagy perzseli a nap a szalmát a tarlón, annál jobban károsodik, romlik. Ezért kell hát minden úton-módon szorgalmazni a dülőfelszabadítást a megyében, azért, mert mintegy 30 000 hektáron a búzaföldeken még a szalma! Szó se róla, Varjas, Sándorháza, Obéba, Giroda és néhány más község határában nemigen látni szalmát, hisz behordták a szérüskertekbe, ezzel szemben más a helyzet Szentandráson, Curteán, vagy Betlenházán, ahol a lassú munka és a présgépek gyenge üzemeltetése következtében a tarlón áll rendekben a szalma jelentős része, s eleve akadályozza a szántást. Jogos igény most mindenütt, hogy ütemesen haladjon a talajforgatás, úgy mint a zsebelyi és a bánlaki agráripari tanács körzetében, ahol szaporán ugarolják a tarlóföldeket. Az aratás utáni gyors szalmagyűjtés, területfelszabadítás és a jó gépkihasználás eredményeként a zsebelyi gépállomáshoz tartozó gazdaságokban már közel 2800 hektár tarlót szántottak fel, a bánlaki övezetben pedig több mint 2100 hektár területet hasítottak fel a hármasekék. Nem állnak sokkal gyengébben ilyen tekintetben a csákovai és a gavozsdiai övezetben sem. Másként fest a helyzet viszont a hidasligeti vagy a gyertyámosi agráripari tanács házatáján, a ráérősködés egyenes következményeként még csak a nyári szántás kezdetén tartanak. És ugyancsak lassan, a lehetőségeknél gyengébb teljesítményű ütemben halad a tarlóugarolás Rakovicán, Nagyzsámon, Végváron és több más községben, az eddig végzett szántásnál ugyanis többszörösen nagyobb terület várja még az ekéket. Pedig hát ezekben a hetekben kell a tarlóföldeket feketébe borítani, addig, míg a koraőszi munkák be nem köszöntenek. , S ennek egyik alapvető feltétele a szalmagyűjtés ütemének meggyorsítása, az utolsó tonna melléktermék mielőbbi behordása, amit úgymond parancsolóan megkövetel a teleltetéshez szükséges takarmányalap biztosítása is. A nyári szántással kell az istállótrágyát is földbe munkálni a talaj termőerejének javítása, a jövő évi jó hozamok biztosítása érdekében. Felelősségteljes munkát, viszonyulást igényel a tápanyagutánpótlás kérdése mindenütt, hisz az utolsó villa trágyát is ki kell hordani a földekre, s felhagyni a Medvesen és némely más helyen megnyilvánult káros gyakorlattal, nevezetesen azzal, hogy éveken át nem nyúltak az istállók mellett felgyűlt trágyához. Követésre méltó példát mutatnak a talaj utánpótlása terén a buziási, bálinci és a zsebelyi agráripari tanács körzetében, az előbbihez tartozó gazdaságokban például már 12 000 tonna trágyát hordtak ki, mellyel több mint 250 hektár területet tápdúsíthattak. Ilyképpen kellene viszonyulni a talajerő javításának kérdéséhez a Boldur, Lugos és Detta környéki gazdaságokban is, melyekben vajmi kevés trágyát hordtak ki, noha igencsak előtérbe került már megyeszerte a jövő évi termés megalapozása. Deme János Ünnepélyes külsőségek között véget ért a BUKARESTI UNIVERSIADE, a sport, a béke, a főiskolás világifjúság együttműködése jegyében tartott, a román nép nemes vendégszeretetétől övezett nagyszabású sportrendezvény Csütörtökön ünnepélyes külsőségek között befejeződött a bukaresti Universiade. Nicolae Ceaușescu elvtársnak, a román államfőnek, az Universiade díszelnökének a világjátékok megnyitása alkalmával mondott ösztönző szavait „Azt kívánom, hogy az egyetemi ifjúság e világvetélkedője tanúsítsa erőteljesen a világ diákságának, egész ifjúságának barátságát és szolidaritását egy igazabb és jobb világért, az összes népek békéje, nemzeti függetlensége világáért.“ — erős visszhangra találtak az összes részvevők körében, amit sokatmondóan bizonyít a versenyek lebonyolításának teljes sportszerűsége, a 12 napos programot kiegészítő számos más rendezvény, baráti összejövetel. A záróünnepségre a fővárosi 23 .August stadionban, a rangos atlétikai vetélkedők színhelyén került sor. Jelen voltak a következő elvtársak: Ion Coman, Constantin Dascalescu, Cornelia Filipa?, Gheorghe Panu, Aneta Spornic, Suzana Gâdea, Ana Mure?an, Ilie Rádulescu, valamint Emil Draganescu turisztikai és sportminiszter, Pantelimon Govanescu, a KISZ KB első titkára, ifjúságügyi miniszter, Nicu Ceausescu, a KISZ KB titkára, Tudor Mohora, a KISZ KB titkára, az RRDESZ elnöke, az Universiade Országos Szervezőbizottságának alelnökei, a bizottság több tagja. Ott volt az ünnepségen dr. Primo Nebiolo, a Nemzetközi Főiskolás Sportszövetség elnöke, a FISU más vezetőségi tagjai, a nemzetközi sportmozgalom kiválóságai. Jelen voltak sportolók az összes részt vevő küldöttségekből, edzők és bírók, szervezők, mindazok, akik közreműködtek a nagyszabású sportvetélkedő kifogástalan lebonyolításában. A nézők tízezrei, akik az Universiade idején valóságos rohammal vették birtokukba a lelátókat, jelen voltak a záróünnepségen is, amelyet követően a nyári főiskolás sportjátékokban kétéves szünet következik. Az ünnepség a résztvevő országok nemzeti zászlóit és nevét viselő táblákat vivők felvonulásával kezdődött. Miután az érkezők felsorakoztak a stadion gyepszőnyegén, Cornelia Filipa, elvtársnő, a kormány első miniszterének helyettese, az Universiade Országos Szervezőbizottságának (Folytatása a 2. oldalon)