Előre, 1981. október (35. évfolyam, 10529-10555. szám)

1981-10-01 / 10529. szám

ELŐRE - 1981. október 1. A SZOCIALISTA MUNKAVERSENY LENDÜLETÉBEN ■■ ■ ' 1­­ '■'■■■■■■ ............ ........­ m iim .......... ■ 11,111 1 ..... ........................... 1 '■ MINDEN A SZERVEZÉSEN MÚLOTT? A marosvásárhelyi ILEFOR vállalat az iparágazat szocia­lista versenyében hónapok óta az első helyen áll. Az ered­mény — hogy a sportkróniká­sok szóhasználatával éljünk — csaknem megfelelt a „papír­formának“, hiszen a múlt év végén is az országos harmadik helyre kerültek, s mint akko­riban hírül adtuk, a Munkaér­demrend III. fokozatával tün­tették ki a vállalatot. Talán mondanunk sem kell, hogy az idei első hely — most már hosszú távon — azt is je­lenti, hogy a vállalat dolgozói minden gazdasági-pénzügyi mutatót túlteljesítettek, lénye­gesen csökkentették az 1000 lej értékű eladott és bevételezett árutermelésre fordított költ­ségeket, úgyszintén számot­tevően fokozódott a munkater­melékenység és nőtt a nyere­ség. Fel kell figyelnünk arra, hogy a bútorgyár a legtöbb versenypontot a másodlagos anyagok újrafelhasználásával, a nyers- és segédanyagok gaz­daságos beépítésével és az energiával való takarékosság­gal szerezte. Ebből a tényál­lásból természetszerűen az kö­vetkeztethető ki, hogy a mun­kaközösség megértette — mondjuk úgy — az idők sza­vát, s azon a területen mutat­kozott a legeredményesebb­nek, ahol a gazdálkodás haté­konysága is eldőlt: az anyagok és energiahordozók értékesí­tése­ terén. Hasonlóképpen ör­vendetes, hogy a jelzett pozi­tív takarékossági eredmények mellett az exportfeladatokat is jelentősen túlszárnyalták. Annak ismeretében, hogy az utóbbi években figyelemre méltó beruházásokat nem haj­tottak végre a vállalatban, a termelés növekedésének, a gazdasági hatékonyságnak, ál­talában a jelzett eredmények­nek a magyarázatát az inten­zív fejlesztésben kell keres­nünk. Néhány szakember vé­leményét kértük ki ezzel kap­csolatban. — Nem győzném eléggé hangsúlyozni — mondotta Ke­resztesi Károly, a vállalat tervirodájának vezetője — az új gazdasági mechanizmus közvetlen alkalmazásának, gyakorlatának serkentő hatá­sát. Vállalatunk sajátos hely­zetben van, ugyanis a gyár hat részlege szét van szórva a me­gye területén. Első pillanatra úgy tűnik, hogy ez nehézsége­ket okozhat a termelés meg­szervezésében, az irányításban, az egységes vezetésben. Állít­hatom viszont, hogy az új gazdasági mechanizmus kere­tei és lehetőségei között ez előnyt jelent számunkra. Mi­ben áll ez? Rugalmasabban tudunk­ átállni új termékek gyártására, mivel a részlegek bizonyos önállósággal rendel­keznek, külön megszabott ter­melési és költségvetési tervük van, fokozódott tehát az érde­keltségük a gazdasági vetüle­­tek minden terén. A tervezés, a kivitelezés és a termelés harmonikus összhangban van, annak köszönhetően, hogy tö­kéletesedett a részlegek kö­zötti együttműködés, a meg­rendelt termékek gyártásának vagy gyártásfázisainak elosz-­ tása a részlegkapacitásoknak megfelelően. Másrészt általá­nosítottuk a globális akkord­ban történő javadalmazást, s ezen belül az egyéni teljesít­mény szerinti javadalmazást.­­ A vázolt serkentő ténye­zőkhöz annyit szeretnék fűzni csupán — kapcsolódott be a beszélgetésbe Schwartz Teo­dor, a termelési és munka­­szervezési iroda vezető közgaz­dásza —, hogy ebben még szá­mottevő szerepe van az úgy­nevezett időköltségek pontos kiszámításának is. Nyilván, egy új bútor vagy bútordarab gyártási fázisai idejének lelki­­ismeretes kiszámítása lényege­sen közrejátszik a termelésben. Egy-egy munkacsoport terme­lési potenciáljának, szakkép­zettségének megfelelően rend­szerint lehetőséget biztosítunk a mennyiségi tervek túlteljesíté­sére, oly módon, hogy általá­ban magasabb tervet állapí­tunk meg, mint amennyit a normázott időköltség megen­ged. Ez serkentően hat a ter­melésre, mivel a dolgozók többletjövedelemhez jutnak. A módszert, amit a dolgozók ál­talában méltányosnak talál­nak, tervszerűsített tervtúltel­jesítésnek nevezhetjük. — Ugyanazzal a gépi felsze­reléssel dolgozunk, mint két évvel ezelőtt, ebből kell tehát kiindulnunk — mondotta Sza­bó József mérnök, a vállalat élenjáró, meggyesfalvi részle­gének vezetője. Mer­e ezt azért kell elsősorban számításba vennünk, mivel 1979 elején lényeges lemaradást kellett elkönyvelnie a vállalatnak ahhoz,, hogy — mint itt szó esett róla — egy félévre rá or­szágos harmadik helyet vív­junk ki magunknak. Állítha­tom tehát, hogy a siker kizá­rólagosan a szervezési kérdé­seken múlott és múlik most is. Ezen a részlegen próbál­koztunk meg először a sarkal­­latos termelési fázisok és flu­xusok módosításával, amelyek, ha jól tudom, egyedüliek az iparágazaton belül. Mit jelen­tett ez? Nagyon vázlatosan: a gyártási folyamatba beiktat­tunk még egy fázist, az úgyne­vezett 2-es előkészítő műhelyt, ami azt tette lehetővé, hogy a bútorok munkadarabjainak az előállítása lényegesen felgyor­sult, az összeszerelő munka­­csoportok tevékenysége egy­szerűsödött egyrészt, de sokkal rugalmasabbá vált másrészt. Tekintettel arra, hogy mi álta­lában kis sorozatban dolgozunk — olykor 20—40 darabos szé­riában —, kellő rugalmasság nélkül elképzelhetetlen a mi­nőségi, de a mennyiségi ter­melés is. Ugyanakkor számot kell vetnünk azzal is, hogy a megrendelőink igényeit rövid idő alatt kell kielégítenünk. Az alkalmazott új módszer ezt is lehetővé tette, s mivel eredményesnek mutatkozott, alkalmazni kezdték a vállalat többi részlegei is. Horváth Béla asztalos két évvel ezelőtt egy szerelőcso­portban dolgozott, most pedig, vagyis a „termelési reform“ bevezetése óta az említett 2- es előkészítő műhelyben tevé­kenykedik.­­ Ezelőtt úgy volt, hogy a szerelőcsoportok mondhat­nám közelharcot vívtak egy­mással egy-egy könnyebben összeszerelhető bútortípus megszerzéséért, vonakodtak az újaktól, meg aztán az összesze­reléskor még sok simítani való munka akadt, ami viszont idő­be került, s a bútorok minősé­ge is hiányt szenvedett, nem volt a legtökéletesebb. Ennek a műhelynek a beindításával sokat egyszerűsödött a szere­lők munkája, de ugyanakkor növekedett a termelés is.­­ Sok minden közrejátszott tehát az eredményeink eléré­sében állapította meg Mo­­soiu Dumitru, a vállalat fő­mérnöke, akit megkértünk, hogy vonja le a látottak-hal­­lottak végkövetkeztetését. — Döntő szerepe volt az új gaz­dasági mechanizmus támasz­totta lehetőségek gyakorlati alkalmazásának, a gyökeres átszervezéseknek, az érdekelt­ségek kiszélesítésének és sok más tényezőnek. De egy percig sem szabad megfeledkeznünk erről a munkaközösségről — a munkásokról, technikusok­ról, mérnökökről, közgazdá­szokról, beszerzőkről —, akik nélkül, s az ő áldozatos hoz­záállásuk hiányában, merem állítani, nem állnánk ott, ahol most állunk. Gaál Péter ORSZÁGOS ELSŐ HELYEN A MAROSVÁSÁRHELYI ILEFOR SZÍVES A MIRAMAROSI MEZDESI A HAVASI LEGELŐKÖN OLCSÓBB A TERMELÉS „Ne a hogy menjen az álla­tokhoz — a bürokrácia miatt, kezdve a minisztérium veze­tőségétől, a realitások nem ismerete miatt —, hanem for­dítva, így csökkenni fognak az állattenyésztésben túlsá­gosan magas költségek.“ — hangsúlyozta pártunk főtitkára augusztus végén a mezőgaz­dasági kérdésekről tartott munkatanácskozáson. A fő­titkári útmutatás lényegében arra hívja fel az állatte­nyésztők figyelmét, hogy az ágazat tevékenységét fo­kozni szükséges a hegyvidé­keken bőségesen található, nagy kiterjedésű és kellően ki nem használt legelők és ka­szálók jobb hasznosításával. A magas hegyek, havasok természetes pázsithozamát ki­tűnően hasznosítja a borzde­res fajta. Máramaros megyé­ben ilyen jellegű területből nincs hiány, ám több, hegy­vidéki övezetben elterülő me­gyénkről is állíthatjuk ugyan­ezt. Máramarosban ez a te­rület 202 000 hektárt ölel fel, melyből 51 százalék található 250 méter alatt, illetve 250— 450 méter között, a 29 száza­lék pedig 800—2300 méter ma­gasság közötti övezetben lel­hető fe. Az 1400 méteren fe­lüli övezetekben jól haszno­sítja a legelőket az alsóvisói termelőszövetkezet, az 1600 méteren felülieket a sáli utcai, szaploncai termelőszövetke­zetek. Részben annak a tö­rődésnek eredményeként, me­lyek az elmúlt évek legelőja­vítási akcióinak kedvező kö­vetkezményei. Máramarosban ugyanis 1976—1980 között a legelők 46 százalékát javítot­ták fel, s 1985-ig 73 százalé­kos lesz az arány. A változott szemléletű le­gelőgazdálkodást tükrözte a jubileumi állattenyésztési ki­állításon a gyepgazdálkodási vállalat standja is, ahol a ter­mesztett fűfélékből láthattunk mintákat, ám ennél többet mondó tényeket sorolt fel Grigore Pop, a természetes pázsitok hasznosítását szol­gáló intézmény igazgatója. Az említett hegyvidéki legelőkön az idén is 25 000—28 000 kilo­gramm zöldtömeghozamot mértek, az újravetett legelő­kön, például Hosszúfaluban lényegesen több, hektáron­ként 40 000 kg fűkeverék ter­mett. Nos, a magas termelési költségek a legeltetéssel csök­kenthetők, s ezt a máramaros­­szigeti kutatóállomáson ta­­pasztaltak szemléltetően bi­zonyítják. Az istállóban tar­tott egyedek esetében 2,40 lej volt literenként a tejtermelési költség, a legelőn tartott fe­jősök esetében 1,76 lej, s a 120 napos legeltetési időszakban sokkal nagyobb volt a tej­ho­zam tehenenként. Való igaz tehát, nem a hegynek kell a tehénhez mennie, hanem for­dítva. Nincs szükség ez eset­ben munkaerőre a kaszálás­hoz, nem tetézi a termelés költségeit a szállításért járó kiadás. A zord­ éghajlatú Márama­ros havasi legelőin nyáron is szélsőségesen alakul az idő­járás, termelőszövetkezeti és egyéni állattenyésztőktől hal­lottam, az idén júniusban is havazott, a forró nyári nap­sütést hirtelen váltja fel a le­hűlés, hideg esőzés. A hegy­vidéki legeltetésre ilyen kö­rülmények közepette is talál­ható megoldás, a változó idő­járás viszontagságainak még­sem teszik ki a jószágot. A tá­voli hegyekben a helyben ta­lálható faanyagból építettek fedett szálláshelyeket fejősök­nek és borjaknak. A máramarosszigeti kutató­állomáson Gheorghe Mihai főkutató laboratóriuma fog­lalkozik takarmánytermesz­tési kérdésekkel. A kutatás és a termelés összhangjában ne­héz még elképzelni is négy faj között egy ilyen laborató­riumot, ennek a helye a te­repen, a szabad ég alatt van. A laboratóriumi tevékenység eredményeit nem papírokkal, hanem takarmánnyal igazol­ják, melyet tejben, húsban is mérni lehet. Utaltunk már a költségcsökkentést szemléltető adatra. Helyette azt tennék szóvá, hogy sokfelé található leromlott legelő, értéktelen faösszetételű, gyomnövények­kel tele hegyoldal. A kutató­állomás laboratóriuma a kü­lönböző növények tápértéke tanulmányozásából leszűrt ta­pasztalatok alapján foglalko­zik a legelők meliorációjával. Gyakorlati alkalmazásaként Máramaros megyében nagy erőfeszítéseket tettek a lege­lők újra- és felülvetéséhez, 1971—1975 között még 220 tonna, 1976—1980 között 937 tonna fűmagot termeltek, s a következő évek előirányzata 1980 tonna. Az évfordulón rendezett tu­­dom­ányos ülésszakon nagy­számú meghívott, az ország különböző megyéiből megje­lent felelős beosztású állatte­nyésztő szakember ismerked­hetett meg Brassó megyei eredményekkel is, a mágu­­relei kutatóállomásnak a le­gelőgazdálkodásban szerzett tapasztalataival, melyek úgy­szintén a hegyvidéki legelte­tés érveit erősítették meg. Most ősz van, a legeltetési idénymunkának hamarosan vége, ám hasznosak voltak a kutatók javaslatai a következő esztendei induláshoz, hogy a jövő nyáron a hízóborjakat hajtsák fel a hegyekbe, ugyan­is azokon a legelőkön terem a legolcsóbb tömegtakarmány, melynek hasznosításával ke­vésbé költséges a hústerme­léshez a súlygyarapodás. Fejér László S­okáig töprengtem, hogyan is kezdhetném el ezt a szomorú történetet. Této­ván mozdult kezemben a toll, s ha nem tudnám­ érezném, hogy óvatosságra, megfontoltságra, körültekintésre inthetek az eset közreadásával, talán el sem kezdeném. Megöltek egy lányt. Egyszerű bővített mondat, de mennyi min­den van előtte és mögötte. Ki ölte meg, hol, mikor, hogyan, miért és ki is volt az a lány? Kérdések áradata kapcsolódik egyetlen kijelentéshez. Kovásznán történt, az utcán. De ne vágjunk az események e­­leibe. Dávid István, 24 éves kovász­­nai lakás, négy gyermek apja. Az egyik gyerek házasságon kí­vüli, törvényes feleségétől pedig három aprósága van. Azon a napon, melyen történetünk kez­dődik, családja újabb jövevény­nyel szaporodott. Felesége a szü­lészeten volt, ő pedig vidám ün­neplésbe kezdett. Jó alkalom volt az italozásra, társakat pedig könnyen kapott maga mellé. Es­te volt már, mikor egyedül be­tért a TURISTIC vendéglőbe, a­­hol ismerős fiatalokra bukkant, s le is telepedett közéjük. Zár­óra után felkerekedett a társa­ság, majd Dávid István javasla­­tára-meghívására valamennyien felmentek annak lakására, úgy­mond, folytatni a mulatságot. A meghívottak között volt E­­lekes József is, 17 éves barátnő­jével, Kovács Ibolyával. Mint ki­derült, egy véletlenül összeverő­dött társaságról volt szó, így hát nehézkesen indult a közös szó­rakozás. Annál is inkább, mivel Elekes és a kislány kihúzódtak az erkélyre, és többnyire csak egymással társalogtak. A töb­biek időközben megunták a „bulit", s lassan hazaszállingóz­tak. Végül is hárman maradtak a lakásban, a házigazda és a fiatal pár. Hogy a már ittas Dávid Ist­vánnak megtetszett volna a lány, vagy egyéb oka volt rá (?), mindenesetre erőszakoskodni kezdett, hogy Elekesék marad­janak ott éjszakára. Mikor pedig amazok nem álltak kötélnek, szó nélkül bezárta az ajtót, s a kul­csot zsebrevágta. Ebből aztán ki is robbant a két férfi közt a ve­rekedés, s „jó szokás" szerint, mindjárt kéznél volt a kés is. . Hosszas dulakodás után Elekes­nek sikerült leszerelnie a házi­gazdát, a kulcsot pedig gyorsan a lány kezébe csúsztatta. Kihasz­nálva az alkalmat, hogy nem fi­gyelnek rá, a lány kinyitotta az ajtót, s kisietett a házból. Dávid meghallotta a távozó lépteit, felkapta az asztalon heverő kést és utána rohant. A lány már a sötét utcán szaladt, ám szeren­csétlenségére felbukott, üldözője rávetette magát s agyonszúrkál­­ta. Ott helyben meg is halt. Dá­vid pedig átvonszolta a másik járdára és otthagyta. És hol volt Elekes József? A tömbház másik kijáratán — mind aki jól végezte dolgát — távozott és hazament lefeküdni. A holttestet hajnalban találták meg a munkába menők... Meghalt egy lány, s ezen a tényen nem változtathat immár semmi, még Dávid István 18 évi börtönbüntetése sem. Dávid apró gyermekei rég nagykorúak lesz­nek, mikor apjuk kiszabadul. És Elekes József egy életen át idéz­getheti azt az estét, s Kovács Ibolya arcvonásait... Nem ilyen egyszerű mindez. Mert ugyan ki adhat örökér­vényű, mindenki által elfogad­ható tanácsot minden mai és holnapi 17 éves lánynak, sokat­­ivó fiatalembernek, hogy melyik is az az út, amin járniuk kell és lehet? Hányszor mondjátok azt, TI, FITALOK, hogy apáitok és nagyapáitok maradi elveket vallanak, nem haladnak a kor­ral, mikor erkölcsről, magatar­tásról „prédikálnak". Mert rá­tok nem érvényesek a hajdani, megkövesedett és ósdi viselke­dési és életnormák! Bármennyire is szánom az ál­dozatot, mégis természetesnek tartom a kérdést: mit keres egy 17 éves lány éjnek idején ittas férfiak társaságában? Mert ezen állt vagy bukott egy ember éle­te. S mielőtt duhajkodásra készen, kezünkbe vesszük az első pohár italt, gondolkodjunk el, hogyan vetkőztethet ki emberi mivoltunk­ból az alkohol: lám van, aki gyilkossá lesz tőle, a másik „csak" gusztustalanul gyáva... Kiss Zsuzsa A KÖZVÉLEMÉNY ITÉLŐSZÉKE ELŐTT ÚJSZÜLÖTT GYERMEKÉT JIEPELTE“ A MEZŐGÉPEK (Folytatás az 1. oldalról) talajművelésben, a betakarí­tásban egyaránt. Az előveteménynek idejé­ben el kell hagynia a termő­helyet, s ezért a munkaszerve­ző ilyenkor tehát nem az érési állapotot, hanem a sürgőssé­get veszi figyelembe. A magas , nedvességtartalmú kukoricát viszont nagyon nehéz tárolni. A megoldás: KESKENYEBB GÓRÉKBA TENNI A CSÖVEKET, ha szükség van rá, meg kell építeni a szellőztetőket, ha le­hetőség van rá, át kell forgat­ni a terményt, s ha nincs e­­gyéb megoldás, fel kell takar­­mányozni a tartósításra alkal­matlan anyagot. Persze, a leg­­­megfelelőbb az lenne, ha termény idejében beérne, hi­szen az éretlen kukorica be­takarítása csak szükségmeg­oldás, és csak azokon a par­cellákon alkalmazható, ahová búzát vetnek. Nincs könnyű dolguk a me­zőgépészeknek : a termőhe­lyekről aránylag lassan leke­rülő elővetemények sok nö­vényi maradványt hagynak ma­guk­ . utána, a talajművelésre most már nagyon kevés idő maradt; a munkaszervezés sem a leghatékonyabb; több erőgépet tanulók fognak ü­­zemeltetni, s ez még fokozot­tabb figyelemre készteti a részlegvezetőt és a gyakorlot­tabb mezőgépészeket. Éppen ezért jobb munkára, az agro­technikai szabályok betartá­sára van szükség. Új tömbházak Gyulafehérváron Munkában a Szocialista Demokrácia és Egység Szervezete TARTALMAS, EREDMÉNYES KÖZÖSSÉGI ÉLET AZ ENYEDI BETONELEMGYÁRBAN Az enyedi betonelemgyár, a hajdani talpfagyár utóda, e­­gyike a város legjelentősebb ipari egységének. Elsősorban a vasútnak szállít építőanyago­kat, de szerződéses partnerei között iparvállalatokat, híd­építő egységeket, mezőgazda­­sági termelőszövetkezeteket is találunk. Keresett építőanya­gokat gyártanak: a betonból készült vasúti vágányaljakon kívül vasbeton-oszlopokat, híd­­lábakat, előfeszített vasbeton­gerendákat és még sok min­dent. A gyárnak ma közel ezer dolgozója van, ezek közül 350- en a szocialista demokrácia és egység vállalati szervezetének tagjai. Már a létszám egyma­gában is elárulja, hogy erős szervezet alakult ki a gyárban, a pártonkívülieknek egy olyan szervezett közössége, amely­nek része van mindabból, a­­mit a gyár dolgozói eredmény­ként, termelési vagy más mun­kasikerként tartanak számon. — Egységünk 1 131 000 lej értékű termékkel állított elő többet 8 hónap alatt, mint a­­mennyit árutermelési tervünk előírt— mondotta Takács Dé­nes, a gyár pártbizottságának titkára, akit riporturunk al­kalmával a pártbizottsági iro­dában a szocialista demokrá­cia és egység szervezete tevé­kenységéről is kérdeztünk.­­ Ha a fenti eredmény úgymond mindnyájunké, az összegyűj­tött és leadott 250 tonna ócs­kavas viszont már kizárólag a KISZ-tagok és az SZDESZ- tagok szorgalmát dicséri; fő­leg nekik tudható be az, hogy a másodlagos és az újrafel­használható anyagok begyűj­tési tervét sikerült 115 száza­lékra teljesítenünk. Hazafias munkát is végeztek; a gyár udvarára" közel 3 hektáros zöldövezetet varázsoltak, de ami még ennél is fontosabb, az ispánlakai (Háporton köz­ség) mtsz patronálóiként, 350 férőhelyes tehénistállót, disz­nóhizlaldát és fiaztatót építet­tek, két másik istállójukat pe­dig korszerűsítették. De ha már az eredmények­ről szólok, akkor említsem meg azt is, hogy jórészt a szervezet tagjai tervezték, sze­relték össze és állították mun­kába azt a betonvasat formázó (hajlító) gépet is, amely 15 munkást helyettesít, pontosab­ban ezek munkáját könnyíti meg, de munkáskezdeménye­zésnek számít az előfeszített betongerendák gyártásánál fennmaradó huzalvégek újra­felhasználása is, így évente legalább 20 tonna acélhuzal takarítható meg — összegezte az eredményeket a párttitkár. A szocialista demokrácia és egység gyári szervezete, ha szabad így fogalmaznunk, ki­nőtte azt a keretet, amelyet a megalakuláskor kapott, akkor 211-en iratkoztak be, ma már 350-es a taglétszám, egyetlen szervezet, a 19 tagú bizottság és a 7 tagú büró nem tudja kellően irányítani a négy részlegben dolgozó tagok mun­káját. Ezért is határozott úgy a pártbizottság és a szervezet vezetősége, hogy mindenik részlegen megalakítják a szo­cialista demokrácia és egység szervezetét, megválasztják e­­zek vezető szerveit, amelyeket aztán már a részlegek párt­­alapszervezetei, ezek bürói irányítanak, segítenek majd. A kiteljesedő vállalati de­mokráciát példázza az a tény is, hogy a szocialista demok­rácia és egység szervezete gyári bizottságának és bürójá­­nak elnöke, Ton Joan techni­kus részt vesz a dolgozók kép­viselőinek azokon a közgyűlé­sein, amelyeket az iparköz­pontban tartanak, a pártbi­zottság pedig az SZDESZ-bi­­zottság és -büró tagjait — köztük Petritor Joan­ácsot, a szervezet alelnökét, Moldovan Mária bérelszámolót, a szer­vezet titkárát, Éles Rebeka és Kovács Jolán darukezelőket, Zilai Ernő lakatost, Ursa Ni­­colae és Borcse Felicia hegesz­tőket, Horea Joan vasbeton­munkást, bizottsági tagokat — meghívta a havonta és év­negyedenként tartott felkészí­tőkre is. A vállalati demokrácia a szocialista demokrácia része, alkotó eleme — ezt példázzák a betonelemgyárban rendsze­resen megtartott Demokrácia fórumai is. Ezeken, túlzás nél­kül állíthatjuk, mindenről szó van; elsősorban a gyáron be­lüli anyagellátásról, ennek ja­vításáról, a balesetmegelőzés­ről, az ingázók elvárásairól, főleg a tömegszállító eszközök zsúfoltsága okozta munkaidő­kiesésről, ennek felszámolásá­ról, az egészségügyi ellátásról, a lakásigények kielégítéséről. A megtárgyalt kérdések leg­többjében megoldás is szüle­tik, így például rövidesen kü­lön orvosi rendelője lesz a gyáriaknak (az épületet most tatarozzák), nincs megoldatlan lakáskérvény, már csak a la­káscserét óhajtó, tehát lakás­sal rendelkező 18—20 dolgozó kérését kell megoldani. Eredményes, tartalmas, jól szervezett és megfelelően irá­nyított közösségi életet él te­hát a szocialista demokrácia és egység vállalati szervezeté­nek 350 tagja az enyedi beton­elemgyárban. Eredményeik egyben azt is bizonyítják, hogy szükség volt és van erre a szervezetre, amely a párton­­kívüli dolgozók százait tömö­ríti és kapcsolja be a közösségi életbe, itt és máshol is. Deák Levente 3. Nagy örömmel indultunk az iskolába, amely szeretet­tel és a régi barátokkal foga­dott minket. Izgultunk is na­gyon, mivel az új tanévben sok újdonságra számíthatunk és sok új tantárgyat tanulunk. A tanévet az idén is mezőgaz­dasági gyakorlattal kezdjük, ahol egyes tanulók pityókát szednek, mások a kísérleti ál­lomáson segédkeznek, és ismét mások az alfalvi lenüzemben dolgoznak. Nagy érdeklődéssel és figye­lemmel hallgattuk meg Nicolae Ceausescu elvtárs tanévnyitó beszédét, amelyből megértet­tük, milyen feladatok hárulnak ránk, s vállaljuk is, hogy ezek­nek eleget teszünk. Azt is elha­tároztuk, hogy jól fogunk ta­nulni, ezután is vigyázunk az osztály tisztaságára és tovább­ra is betartjuk pionírkötele­zettségeinket. Iskolánk és osztályunk, a VI. C nevében minden iskolásnak jó, eredményes tanulást kívá­nunk. Gáli Anna vi. c. oszt. Gyergyóalfalu, Hargita megye AZ OLVASÓ FÓRUMA Egy téma — több levél ISKOLÁSOK HÍRADÓJA Első nap az iskolában Az utolsó Vakációs híradó Postaládájában kértük meg a tanu­lókat, számoljanak be az új tanév első napjának élményeiről. Az alábbiakban tehát az első nap írott leveleket közöljük. Feladatainknak eleget tettünk Jó volt hallani a csengőt Az iskolakezdés napján el­határoztam, hogy az ünnepi megnyitó beszéd és tankönyv­kiosztás után megkérdezném az elsős Vincze Mártát, szá­moljon be első iskolai napjá­ról. A kis Márta ezt mondta: „Nekem az első iskolai napom nagyon jól telt. Miután kikap­tuk a gyönyörű ábécés­ köny­­vet, beszélgettünk. Olyan jó iskolásnak lenni! Alig várom a holnapot, hogy mosolygós arccal, vidáman, újra iskolába jöhessek“. Az első nap élményeiről ké­résemre Papp Ottilia is beszá­molt, aki most ment ötödikbe: „Nagy izgalommal indultam az iskolába, mivel már nem a ta­nítónéni várt, hanem osztály­főnökünk és tanáraink. Sok szép élménnyel tértem haza, s várom, hogy újra iskolába me­hessek.“ Végül én is elmondom, hogy nekem is nagyon jól telt ez az izgalmas, várva várt nap, amit az ország egy iskolása sem fe­lejt el; olyan jólesett hallan­i az első csengőszót. Kocsis Krisztina Timea IV. oszt. 1-es számú iskola Szilágycseh A legjobb iskolásnak lenni Amilyen izgalommal vártam a szünidőt, ugyanolyannal vár­tam szeptember 15-ét is. Nagy örömmel vettem ke­zembe az iskolatáskát és gyors léptekkel indultam el. Az utca tele volt gyerekekkel, ki magá­ban, ki az édesanyjával sietett az iskola felé. Mikor megérkeztem a jól is­mert falak közé, a megszokott arcok mellett újakat is láttam feltűnni. Nagyon örültem, hogy újra viszontláthatom osztály­társaimat, a szeretett tanáro­kat. A megnyitó beszéd után minden osztály, élén osztályfő­nökével, a tiszta tantermekbe vonult. Megkaptuk az új köny­veket, majd figyelmesen végig­hallgattuk Nicolae Ceausescu elvtárs beszédét az új tanév megnyitása alkalmából. Jól telt számomra az első nap, várom, hogy elkezdődjön az igazi tanítás. Minden kicsi és nagy tanulótársamnak jó tanulást és sok sikert kívánok az új tanévben. Szabó Erika x. oszt. ipari líceum Szilágycseh Elhatároztuk, hogy az idén jobban tanulunk Szeptember 15. Nagy izga­lommal vártuk ezt a napot, hogy találkozhassunk régi — és talán új — osztálytársaink­kal. Ezen a napon én is hama­rabb keltem fel, s alig vártam, hogy az iskolába érjek. Amikor kinéztem az ablakon, esett az eső, s rögtön az első osztályo­sok jutottak eszembe. Megér­kezésemkor a folyosón álltak ijedten, hisz annyi sok gyer­mek volt körülöttük. A rossz idő miatt, sajnos, nem tudtuk őket olyan szépen fogadni, mint máskor; megismertettük velük az iskolát, amit, remé­lem, hamar megszoknak. Iskolánkat új ruhában talál­tuk. Tisztaság volt benne, o­­lyan volt, mint egy palota. Mivel nem tudtuk megtarta­ni az udvaron a szokásos év­nyitót, az I—IV. és a VIII. osz­tályosok osztálytermeikbe vo­nultak, a többiek hazamentek. A mi osztálytermünk a föld­rajzi laboratórium lett, ahol az asztalokon már vártak a tankönyvek, s a virágok is már a helyükön voltak. Első talál­kozásunk alkalmával elhatá­roztuk, hogy az új tanévben jobban tanulunk majd, mert nehezebbek a tantárgyak (átla­poztuk a tankönyveket), töb­bet fogunk dolgozni, segíteni a hazafias munkákban és jobban segítjük egymást, ügyelünk új tantermünkre. Remélem, jobb eredményekkel végezzük el a VIII. osztályt. Molnár Mária VIII. 6.oszt. 10-es számú ált. isk. Brassó Építőtelepen dolgoztunk Szeptember 1-én 61 fiú ér­kezett meg ONT-busszal a zi­lahi országos ifjúsági építőte­lepre: húszan a szilágycsehi ipari líceum X., huszonegyen a sarmasági bányaipari líceum XI. és húszan a zsibói matema­tika-fizika líceum X. osztályá­ból. Orvosi vizsgálat után a pedagógiai líceum bentlakásá­ban helyeztek el bennünket, tízesével egy-egy szobába. Az Armatúra iskolaközpont ebéd­lőjében elfogyasztott ebéd, s egy kis pihenés után városné­zésre indultunk. Másnap esett az eső, így el­maradt a tervezett ismerkedés a munkavédelmi szabályokkal. A hálószobákban ültünk, volt időnk azon gondolkozni, vajon könnyű vagy nehéz lesz a munka. A harmadik napon az építőtelepen sor került a mun­kavédelmi kiképzésre, ami u­­tán Molnár Mihály, az építő­telep parancsnoka üdvözölte a részvevőket, kifejezve remé­nyét, hogy jó munkát végzünk. Majd a fiatalok mondták el problémáikat a reggelivel, a szállítással, a szabad­idő eltöl­tésével kapcsolatosan. Ezeket többnyire a következőkben meg is oldották. Szeptember 4-én álltunk munkába. Mi, szilágycsehiek a Mize völgyében épülő hőerőmű egyik részlegén dolgoztunk Ro­­goz Ioan mester irányításával, szeptember 14-ig, majd csopor­tunkat Sabau loan mester vet­te át, a sarmaságiakat a szi­­lágypaniti salak- és hamurak­tár, a hőerőmű egy részének építéséhez osztották be, Mast­­ragiu Corneliu mester vezeté­sével. A zsibóiak Brádeanu Mi­hai mester vezetésével délutá­ni váltásban kezdtek dolgozni, akiket aztán mi, szilágycsehi­ek váltottunk. Legtöbbet kőművesmunkát végeztünk: a kőművesek keze alá adtuk az anyagokat, be­tont kevertünk, sáncot ástunk stb. A munkában sokan ki­tűntek, ezek közül is élen jár­tak: Sabau Silviu, Huber Sán­dor, Blidaru Vasile, Dancu Mircea, Sabadis Adrian, Pet­­kes József és András, Várdai Ferenc és én a szilágycsehiek brigádjából, Taros Ionica, Pah Petru, Székely Sándor, Gordea Vasile, Enescu Ciprian, Borz Radu a zsibói matematika-fi­zika líceumból és Víg Zoltán, Kelemen Barna, Lipo Stefan, Zaha Ioan, Muste Vasile, Jur­­can Vasile a sarmasági bánya­ipari líceumból. A munkatábor végeztével (szeptember 30 után) újabb be­számolót küldök az élbrigád­­ról, s a közben elkészült felvé­telt is postázom. Mészáros Mihály ipari líceum Szilágycseh Postaláda Kedves gyerekeid Emlékeztetünk arra, hogy a mindennapi iskolai és pionírtevé­kenységről szóló beszámolóitok mellett várjuk azokat is, amelyek­ben a mezőgazdasági munkákban nyújtott segítségetekről is hírt adtok: hol, mit és hogyan dolgoznak osztályotok tanulói, milyen eredményeket értek el, külön is térjetek ki a saját hozzájáruláso­tokra, munkátokra. Arra kérünk ugyanakkor, hogy leveleiteket október 18-ig postáz­zátok!

Next