Előre, 1981. október (35. évfolyam, 10529-10555. szám)
1981-10-01 / 10529. szám
ELŐRE - 1981. október 1. A SZOCIALISTA MUNKAVERSENY LENDÜLETÉBEN ■■ ■ ' 1 '■'■■■■■■ ............ ........ m iim .......... ■ 11,111 1 ..... ........................... 1 '■ MINDEN A SZERVEZÉSEN MÚLOTT? A marosvásárhelyi ILEFOR vállalat az iparágazat szocialista versenyében hónapok óta az első helyen áll. Az eredmény — hogy a sportkrónikások szóhasználatával éljünk — csaknem megfelelt a „papírformának“, hiszen a múlt év végén is az országos harmadik helyre kerültek, s mint akkoriban hírül adtuk, a Munkaérdemrend III. fokozatával tüntették ki a vállalatot. Talán mondanunk sem kell, hogy az idei első hely — most már hosszú távon — azt is jelenti, hogy a vállalat dolgozói minden gazdasági-pénzügyi mutatót túlteljesítettek, lényegesen csökkentették az 1000 lej értékű eladott és bevételezett árutermelésre fordított költségeket, úgyszintén számottevően fokozódott a munkatermelékenység és nőtt a nyereség. Fel kell figyelnünk arra, hogy a bútorgyár a legtöbb versenypontot a másodlagos anyagok újrafelhasználásával, a nyers- és segédanyagok gazdaságos beépítésével és az energiával való takarékossággal szerezte. Ebből a tényállásból természetszerűen az következtethető ki, hogy a munkaközösség megértette — mondjuk úgy — az idők szavát, s azon a területen mutatkozott a legeredményesebbnek, ahol a gazdálkodás hatékonysága is eldőlt: az anyagok és energiahordozók értékesítése terén. Hasonlóképpen örvendetes, hogy a jelzett pozitív takarékossági eredmények mellett az exportfeladatokat is jelentősen túlszárnyalták. Annak ismeretében, hogy az utóbbi években figyelemre méltó beruházásokat nem hajtottak végre a vállalatban, a termelés növekedésének, a gazdasági hatékonyságnak, általában a jelzett eredményeknek a magyarázatát az intenzív fejlesztésben kell keresnünk. Néhány szakember véleményét kértük ki ezzel kapcsolatban. — Nem győzném eléggé hangsúlyozni — mondotta Keresztesi Károly, a vállalat tervirodájának vezetője — az új gazdasági mechanizmus közvetlen alkalmazásának, gyakorlatának serkentő hatását. Vállalatunk sajátos helyzetben van, ugyanis a gyár hat részlege szét van szórva a megye területén. Első pillanatra úgy tűnik, hogy ez nehézségeket okozhat a termelés megszervezésében, az irányításban, az egységes vezetésben. Állíthatom viszont, hogy az új gazdasági mechanizmus keretei és lehetőségei között ez előnyt jelent számunkra. Miben áll ez? Rugalmasabban tudunk átállni új termékek gyártására, mivel a részlegek bizonyos önállósággal rendelkeznek, külön megszabott termelési és költségvetési tervük van, fokozódott tehát az érdekeltségük a gazdasági vetületek minden terén. A tervezés, a kivitelezés és a termelés harmonikus összhangban van, annak köszönhetően, hogy tökéletesedett a részlegek közötti együttműködés, a megrendelt termékek gyártásának vagy gyártásfázisainak elosz- tása a részlegkapacitásoknak megfelelően. Másrészt általánosítottuk a globális akkordban történő javadalmazást, s ezen belül az egyéni teljesítmény szerinti javadalmazást. A vázolt serkentő tényezőkhöz annyit szeretnék fűzni csupán — kapcsolódott be a beszélgetésbe Schwartz Teodor, a termelési és munkaszervezési iroda vezető közgazdásza —, hogy ebben még számottevő szerepe van az úgynevezett időköltségek pontos kiszámításának is. Nyilván, egy új bútor vagy bútordarab gyártási fázisai idejének lelkiismeretes kiszámítása lényegesen közrejátszik a termelésben. Egy-egy munkacsoport termelési potenciáljának, szakképzettségének megfelelően rendszerint lehetőséget biztosítunk a mennyiségi tervek túlteljesítésére, oly módon, hogy általában magasabb tervet állapítunk meg, mint amennyit a normázott időköltség megenged. Ez serkentően hat a termelésre, mivel a dolgozók többletjövedelemhez jutnak. A módszert, amit a dolgozók általában méltányosnak találnak, tervszerűsített tervtúlteljesítésnek nevezhetjük. — Ugyanazzal a gépi felszereléssel dolgozunk, mint két évvel ezelőtt, ebből kell tehát kiindulnunk — mondotta Szabó József mérnök, a vállalat élenjáró, meggyesfalvi részlegének vezetője. Mere ezt azért kell elsősorban számításba vennünk, mivel 1979 elején lényeges lemaradást kellett elkönyvelnie a vállalatnak ahhoz,, hogy — mint itt szó esett róla — egy félévre rá országos harmadik helyet vívjunk ki magunknak. Állíthatom tehát, hogy a siker kizárólagosan a szervezési kérdéseken múlott és múlik most is. Ezen a részlegen próbálkoztunk meg először a sarkallatos termelési fázisok és fluxusok módosításával, amelyek, ha jól tudom, egyedüliek az iparágazaton belül. Mit jelentett ez? Nagyon vázlatosan: a gyártási folyamatba beiktattunk még egy fázist, az úgynevezett 2-es előkészítő műhelyt, ami azt tette lehetővé, hogy a bútorok munkadarabjainak az előállítása lényegesen felgyorsult, az összeszerelő munkacsoportok tevékenysége egyszerűsödött egyrészt, de sokkal rugalmasabbá vált másrészt. Tekintettel arra, hogy mi általában kis sorozatban dolgozunk — olykor 20—40 darabos szériában —, kellő rugalmasság nélkül elképzelhetetlen a minőségi, de a mennyiségi termelés is. Ugyanakkor számot kell vetnünk azzal is, hogy a megrendelőink igényeit rövid idő alatt kell kielégítenünk. Az alkalmazott új módszer ezt is lehetővé tette, s mivel eredményesnek mutatkozott, alkalmazni kezdték a vállalat többi részlegei is. Horváth Béla asztalos két évvel ezelőtt egy szerelőcsoportban dolgozott, most pedig, vagyis a „termelési reform“ bevezetése óta az említett 2- es előkészítő műhelyben tevékenykedik. Ezelőtt úgy volt, hogy a szerelőcsoportok mondhatnám közelharcot vívtak egymással egy-egy könnyebben összeszerelhető bútortípus megszerzéséért, vonakodtak az újaktól, meg aztán az összeszereléskor még sok simítani való munka akadt, ami viszont időbe került, s a bútorok minősége is hiányt szenvedett, nem volt a legtökéletesebb. Ennek a műhelynek a beindításával sokat egyszerűsödött a szerelők munkája, de ugyanakkor növekedett a termelés is. Sok minden közrejátszott tehát az eredményeink elérésében állapította meg Mosoiu Dumitru, a vállalat főmérnöke, akit megkértünk, hogy vonja le a látottak-hallottak végkövetkeztetését. — Döntő szerepe volt az új gazdasági mechanizmus támasztotta lehetőségek gyakorlati alkalmazásának, a gyökeres átszervezéseknek, az érdekeltségek kiszélesítésének és sok más tényezőnek. De egy percig sem szabad megfeledkeznünk erről a munkaközösségről — a munkásokról, technikusokról, mérnökökről, közgazdászokról, beszerzőkről —, akik nélkül, s az ő áldozatos hozzáállásuk hiányában, merem állítani, nem állnánk ott, ahol most állunk. Gaál Péter ORSZÁGOS ELSŐ HELYEN A MAROSVÁSÁRHELYI ILEFOR SZÍVES A MIRAMAROSI MEZDESI A HAVASI LEGELŐKÖN OLCSÓBB A TERMELÉS „Ne a hogy menjen az állatokhoz — a bürokrácia miatt, kezdve a minisztérium vezetőségétől, a realitások nem ismerete miatt —, hanem fordítva, így csökkenni fognak az állattenyésztésben túlságosan magas költségek.“ — hangsúlyozta pártunk főtitkára augusztus végén a mezőgazdasági kérdésekről tartott munkatanácskozáson. A főtitkári útmutatás lényegében arra hívja fel az állattenyésztők figyelmét, hogy az ágazat tevékenységét fokozni szükséges a hegyvidékeken bőségesen található, nagy kiterjedésű és kellően ki nem használt legelők és kaszálók jobb hasznosításával. A magas hegyek, havasok természetes pázsithozamát kitűnően hasznosítja a borzderes fajta. Máramaros megyében ilyen jellegű területből nincs hiány, ám több, hegyvidéki övezetben elterülő megyénkről is állíthatjuk ugyanezt. Máramarosban ez a terület 202 000 hektárt ölel fel, melyből 51 százalék található 250 méter alatt, illetve 250— 450 méter között, a 29 százalék pedig 800—2300 méter magasság közötti övezetben lelhető fe. Az 1400 méteren felüli övezetekben jól hasznosítja a legelőket az alsóvisói termelőszövetkezet, az 1600 méteren felülieket a sáli utcai, szaploncai termelőszövetkezetek. Részben annak a törődésnek eredményeként, melyek az elmúlt évek legelőjavítási akcióinak kedvező következményei. Máramarosban ugyanis 1976—1980 között a legelők 46 százalékát javították fel, s 1985-ig 73 százalékos lesz az arány. A változott szemléletű legelőgazdálkodást tükrözte a jubileumi állattenyésztési kiállításon a gyepgazdálkodási vállalat standja is, ahol a termesztett fűfélékből láthattunk mintákat, ám ennél többet mondó tényeket sorolt fel Grigore Pop, a természetes pázsitok hasznosítását szolgáló intézmény igazgatója. Az említett hegyvidéki legelőkön az idén is 25 000—28 000 kilogramm zöldtömeghozamot mértek, az újravetett legelőkön, például Hosszúfaluban lényegesen több, hektáronként 40 000 kg fűkeverék termett. Nos, a magas termelési költségek a legeltetéssel csökkenthetők, s ezt a máramarosszigeti kutatóállomáson tapasztaltak szemléltetően bizonyítják. Az istállóban tartott egyedek esetében 2,40 lej volt literenként a tejtermelési költség, a legelőn tartott fejősök esetében 1,76 lej, s a 120 napos legeltetési időszakban sokkal nagyobb volt a tejhozam tehenenként. Való igaz tehát, nem a hegynek kell a tehénhez mennie, hanem fordítva. Nincs szükség ez esetben munkaerőre a kaszáláshoz, nem tetézi a termelés költségeit a szállításért járó kiadás. A zord éghajlatú Máramaros havasi legelőin nyáron is szélsőségesen alakul az időjárás, termelőszövetkezeti és egyéni állattenyésztőktől hallottam, az idén júniusban is havazott, a forró nyári napsütést hirtelen váltja fel a lehűlés, hideg esőzés. A hegyvidéki legeltetésre ilyen körülmények közepette is található megoldás, a változó időjárás viszontagságainak mégsem teszik ki a jószágot. A távoli hegyekben a helyben található faanyagból építettek fedett szálláshelyeket fejősöknek és borjaknak. A máramarosszigeti kutatóállomáson Gheorghe Mihai főkutató laboratóriuma foglalkozik takarmánytermesztési kérdésekkel. A kutatás és a termelés összhangjában nehéz még elképzelni is négy faj között egy ilyen laboratóriumot, ennek a helye a terepen, a szabad ég alatt van. A laboratóriumi tevékenység eredményeit nem papírokkal, hanem takarmánnyal igazolják, melyet tejben, húsban is mérni lehet. Utaltunk már a költségcsökkentést szemléltető adatra. Helyette azt tennék szóvá, hogy sokfelé található leromlott legelő, értéktelen faösszetételű, gyomnövényekkel tele hegyoldal. A kutatóállomás laboratóriuma a különböző növények tápértéke tanulmányozásából leszűrt tapasztalatok alapján foglalkozik a legelők meliorációjával. Gyakorlati alkalmazásaként Máramaros megyében nagy erőfeszítéseket tettek a legelők újra- és felülvetéséhez, 1971—1975 között még 220 tonna, 1976—1980 között 937 tonna fűmagot termeltek, s a következő évek előirányzata 1980 tonna. Az évfordulón rendezett tudományos ülésszakon nagyszámú meghívott, az ország különböző megyéiből megjelent felelős beosztású állattenyésztő szakember ismerkedhetett meg Brassó megyei eredményekkel is, a mágurelei kutatóállomásnak a legelőgazdálkodásban szerzett tapasztalataival, melyek úgyszintén a hegyvidéki legeltetés érveit erősítették meg. Most ősz van, a legeltetési idénymunkának hamarosan vége, ám hasznosak voltak a kutatók javaslatai a következő esztendei induláshoz, hogy a jövő nyáron a hízóborjakat hajtsák fel a hegyekbe, ugyanis azokon a legelőkön terem a legolcsóbb tömegtakarmány, melynek hasznosításával kevésbé költséges a hústermeléshez a súlygyarapodás. Fejér László Sokáig töprengtem, hogyan is kezdhetném el ezt a szomorú történetet. Tétován mozdult kezemben a toll, s ha nem tudnám érezném, hogy óvatosságra, megfontoltságra, körültekintésre inthetek az eset közreadásával, talán el sem kezdeném. Megöltek egy lányt. Egyszerű bővített mondat, de mennyi minden van előtte és mögötte. Ki ölte meg, hol, mikor, hogyan, miért és ki is volt az a lány? Kérdések áradata kapcsolódik egyetlen kijelentéshez. Kovásznán történt, az utcán. De ne vágjunk az események eleibe. Dávid István, 24 éves kovásznai lakás, négy gyermek apja. Az egyik gyerek házasságon kívüli, törvényes feleségétől pedig három aprósága van. Azon a napon, melyen történetünk kezdődik, családja újabb jövevénynyel szaporodott. Felesége a szülészeten volt, ő pedig vidám ünneplésbe kezdett. Jó alkalom volt az italozásra, társakat pedig könnyen kapott maga mellé. Este volt már, mikor egyedül betért a TURISTIC vendéglőbe, ahol ismerős fiatalokra bukkant, s le is telepedett közéjük. Záróra után felkerekedett a társaság, majd Dávid István javaslatára-meghívására valamennyien felmentek annak lakására, úgymond, folytatni a mulatságot. A meghívottak között volt Elekes József is, 17 éves barátnőjével, Kovács Ibolyával. Mint kiderült, egy véletlenül összeverődött társaságról volt szó, így hát nehézkesen indult a közös szórakozás. Annál is inkább, mivel Elekes és a kislány kihúzódtak az erkélyre, és többnyire csak egymással társalogtak. A többiek időközben megunták a „bulit", s lassan hazaszállingóztak. Végül is hárman maradtak a lakásban, a házigazda és a fiatal pár. Hogy a már ittas Dávid Istvánnak megtetszett volna a lány, vagy egyéb oka volt rá (?), mindenesetre erőszakoskodni kezdett, hogy Elekesék maradjanak ott éjszakára. Mikor pedig amazok nem álltak kötélnek, szó nélkül bezárta az ajtót, s a kulcsot zsebrevágta. Ebből aztán ki is robbant a két férfi közt a verekedés, s „jó szokás" szerint, mindjárt kéznél volt a kés is. . Hosszas dulakodás után Elekesnek sikerült leszerelnie a házigazdát, a kulcsot pedig gyorsan a lány kezébe csúsztatta. Kihasználva az alkalmat, hogy nem figyelnek rá, a lány kinyitotta az ajtót, s kisietett a házból. Dávid meghallotta a távozó lépteit, felkapta az asztalon heverő kést és utána rohant. A lány már a sötét utcán szaladt, ám szerencsétlenségére felbukott, üldözője rávetette magát s agyonszúrkálta. Ott helyben meg is halt. Dávid pedig átvonszolta a másik járdára és otthagyta. És hol volt Elekes József? A tömbház másik kijáratán — mind aki jól végezte dolgát — távozott és hazament lefeküdni. A holttestet hajnalban találták meg a munkába menők... Meghalt egy lány, s ezen a tényen nem változtathat immár semmi, még Dávid István 18 évi börtönbüntetése sem. Dávid apró gyermekei rég nagykorúak lesznek, mikor apjuk kiszabadul. És Elekes József egy életen át idézgetheti azt az estét, s Kovács Ibolya arcvonásait... Nem ilyen egyszerű mindez. Mert ugyan ki adhat örökérvényű, mindenki által elfogadható tanácsot minden mai és holnapi 17 éves lánynak, sokativó fiatalembernek, hogy melyik is az az út, amin járniuk kell és lehet? Hányszor mondjátok azt, TI, FITALOK, hogy apáitok és nagyapáitok maradi elveket vallanak, nem haladnak a korral, mikor erkölcsről, magatartásról „prédikálnak". Mert rátok nem érvényesek a hajdani, megkövesedett és ósdi viselkedési és életnormák! Bármennyire is szánom az áldozatot, mégis természetesnek tartom a kérdést: mit keres egy 17 éves lány éjnek idején ittas férfiak társaságában? Mert ezen állt vagy bukott egy ember élete. S mielőtt duhajkodásra készen, kezünkbe vesszük az első pohár italt, gondolkodjunk el, hogyan vetkőztethet ki emberi mivoltunkból az alkohol: lám van, aki gyilkossá lesz tőle, a másik „csak" gusztustalanul gyáva... Kiss Zsuzsa A KÖZVÉLEMÉNY ITÉLŐSZÉKE ELŐTT ÚJSZÜLÖTT GYERMEKÉT JIEPELTE“ A MEZŐGÉPEK (Folytatás az 1. oldalról) talajművelésben, a betakarításban egyaránt. Az előveteménynek idejében el kell hagynia a termőhelyet, s ezért a munkaszervező ilyenkor tehát nem az érési állapotot, hanem a sürgősséget veszi figyelembe. A magas , nedvességtartalmú kukoricát viszont nagyon nehéz tárolni. A megoldás: KESKENYEBB GÓRÉKBA TENNI A CSÖVEKET, ha szükség van rá, meg kell építeni a szellőztetőket, ha lehetőség van rá, át kell forgatni a terményt, s ha nincs egyéb megoldás, fel kell takarmányozni a tartósításra alkalmatlan anyagot. Persze, a legmegfelelőbb az lenne, ha termény idejében beérne, hiszen az éretlen kukorica betakarítása csak szükségmegoldás, és csak azokon a parcellákon alkalmazható, ahová búzát vetnek. Nincs könnyű dolguk a mezőgépészeknek : a termőhelyekről aránylag lassan lekerülő elővetemények sok növényi maradványt hagynak maguk . utána, a talajművelésre most már nagyon kevés idő maradt; a munkaszervezés sem a leghatékonyabb; több erőgépet tanulók fognak üzemeltetni, s ez még fokozottabb figyelemre készteti a részlegvezetőt és a gyakorlottabb mezőgépészeket. Éppen ezért jobb munkára, az agrotechnikai szabályok betartására van szükség. Új tömbházak Gyulafehérváron Munkában a Szocialista Demokrácia és Egység Szervezete TARTALMAS, EREDMÉNYES KÖZÖSSÉGI ÉLET AZ ENYEDI BETONELEMGYÁRBAN Az enyedi betonelemgyár, a hajdani talpfagyár utóda, egyike a város legjelentősebb ipari egységének. Elsősorban a vasútnak szállít építőanyagokat, de szerződéses partnerei között iparvállalatokat, hídépítő egységeket, mezőgazdasági termelőszövetkezeteket is találunk. Keresett építőanyagokat gyártanak: a betonból készült vasúti vágányaljakon kívül vasbeton-oszlopokat, hídlábakat, előfeszített vasbetongerendákat és még sok mindent. A gyárnak ma közel ezer dolgozója van, ezek közül 350- en a szocialista demokrácia és egység vállalati szervezetének tagjai. Már a létszám egymagában is elárulja, hogy erős szervezet alakult ki a gyárban, a pártonkívülieknek egy olyan szervezett közössége, amelynek része van mindabból, amit a gyár dolgozói eredményként, termelési vagy más munkasikerként tartanak számon. — Egységünk 1 131 000 lej értékű termékkel állított elő többet 8 hónap alatt, mint amennyit árutermelési tervünk előírt— mondotta Takács Dénes, a gyár pártbizottságának titkára, akit riporturunk alkalmával a pártbizottsági irodában a szocialista demokrácia és egység szervezete tevékenységéről is kérdeztünk. Ha a fenti eredmény úgymond mindnyájunké, az összegyűjtött és leadott 250 tonna ócskavas viszont már kizárólag a KISZ-tagok és az SZDESZ- tagok szorgalmát dicséri; főleg nekik tudható be az, hogy a másodlagos és az újrafelhasználható anyagok begyűjtési tervét sikerült 115 százalékra teljesítenünk. Hazafias munkát is végeztek; a gyár udvarára" közel 3 hektáros zöldövezetet varázsoltak, de ami még ennél is fontosabb, az ispánlakai (Háporton község) mtsz patronálóiként, 350 férőhelyes tehénistállót, disznóhizlaldát és fiaztatót építettek, két másik istállójukat pedig korszerűsítették. De ha már az eredményekről szólok, akkor említsem meg azt is, hogy jórészt a szervezet tagjai tervezték, szerelték össze és állították munkába azt a betonvasat formázó (hajlító) gépet is, amely 15 munkást helyettesít, pontosabban ezek munkáját könnyíti meg, de munkáskezdeményezésnek számít az előfeszített betongerendák gyártásánál fennmaradó huzalvégek újrafelhasználása is, így évente legalább 20 tonna acélhuzal takarítható meg — összegezte az eredményeket a párttitkár. A szocialista demokrácia és egység gyári szervezete, ha szabad így fogalmaznunk, kinőtte azt a keretet, amelyet a megalakuláskor kapott, akkor 211-en iratkoztak be, ma már 350-es a taglétszám, egyetlen szervezet, a 19 tagú bizottság és a 7 tagú büró nem tudja kellően irányítani a négy részlegben dolgozó tagok munkáját. Ezért is határozott úgy a pártbizottság és a szervezet vezetősége, hogy mindenik részlegen megalakítják a szocialista demokrácia és egység szervezetét, megválasztják ezek vezető szerveit, amelyeket aztán már a részlegek pártalapszervezetei, ezek bürói irányítanak, segítenek majd. A kiteljesedő vállalati demokráciát példázza az a tény is, hogy a szocialista demokrácia és egység szervezete gyári bizottságának és bürójának elnöke, Ton Joan technikus részt vesz a dolgozók képviselőinek azokon a közgyűlésein, amelyeket az iparközpontban tartanak, a pártbizottság pedig az SZDESZ-bizottság és -büró tagjait — köztük Petritor Joanácsot, a szervezet alelnökét, Moldovan Mária bérelszámolót, a szervezet titkárát, Éles Rebeka és Kovács Jolán darukezelőket, Zilai Ernő lakatost, Ursa Nicolae és Borcse Felicia hegesztőket, Horea Joan vasbetonmunkást, bizottsági tagokat — meghívta a havonta és évnegyedenként tartott felkészítőkre is. A vállalati demokrácia a szocialista demokrácia része, alkotó eleme — ezt példázzák a betonelemgyárban rendszeresen megtartott Demokrácia fórumai is. Ezeken, túlzás nélkül állíthatjuk, mindenről szó van; elsősorban a gyáron belüli anyagellátásról, ennek javításáról, a balesetmegelőzésről, az ingázók elvárásairól, főleg a tömegszállító eszközök zsúfoltsága okozta munkaidőkiesésről, ennek felszámolásáról, az egészségügyi ellátásról, a lakásigények kielégítéséről. A megtárgyalt kérdések legtöbbjében megoldás is születik, így például rövidesen külön orvosi rendelője lesz a gyáriaknak (az épületet most tatarozzák), nincs megoldatlan lakáskérvény, már csak a lakáscserét óhajtó, tehát lakással rendelkező 18—20 dolgozó kérését kell megoldani. Eredményes, tartalmas, jól szervezett és megfelelően irányított közösségi életet él tehát a szocialista demokrácia és egység vállalati szervezetének 350 tagja az enyedi betonelemgyárban. Eredményeik egyben azt is bizonyítják, hogy szükség volt és van erre a szervezetre, amely a pártonkívüli dolgozók százait tömöríti és kapcsolja be a közösségi életbe, itt és máshol is. Deák Levente 3. Nagy örömmel indultunk az iskolába, amely szeretettel és a régi barátokkal fogadott minket. Izgultunk is nagyon, mivel az új tanévben sok újdonságra számíthatunk és sok új tantárgyat tanulunk. A tanévet az idén is mezőgazdasági gyakorlattal kezdjük, ahol egyes tanulók pityókát szednek, mások a kísérleti állomáson segédkeznek, és ismét mások az alfalvi lenüzemben dolgoznak. Nagy érdeklődéssel és figyelemmel hallgattuk meg Nicolae Ceausescu elvtárs tanévnyitó beszédét, amelyből megértettük, milyen feladatok hárulnak ránk, s vállaljuk is, hogy ezeknek eleget teszünk. Azt is elhatároztuk, hogy jól fogunk tanulni, ezután is vigyázunk az osztály tisztaságára és továbbra is betartjuk pionírkötelezettségeinket. Iskolánk és osztályunk, a VI. C nevében minden iskolásnak jó, eredményes tanulást kívánunk. Gáli Anna vi. c. oszt. Gyergyóalfalu, Hargita megye AZ OLVASÓ FÓRUMA Egy téma — több levél ISKOLÁSOK HÍRADÓJA Első nap az iskolában Az utolsó Vakációs híradó Postaládájában kértük meg a tanulókat, számoljanak be az új tanév első napjának élményeiről. Az alábbiakban tehát az első nap írott leveleket közöljük. Feladatainknak eleget tettünk Jó volt hallani a csengőt Az iskolakezdés napján elhatároztam, hogy az ünnepi megnyitó beszéd és tankönyvkiosztás után megkérdezném az elsős Vincze Mártát, számoljon be első iskolai napjáról. A kis Márta ezt mondta: „Nekem az első iskolai napom nagyon jól telt. Miután kikaptuk a gyönyörű ábécés könyvet, beszélgettünk. Olyan jó iskolásnak lenni! Alig várom a holnapot, hogy mosolygós arccal, vidáman, újra iskolába jöhessek“. Az első nap élményeiről kérésemre Papp Ottilia is beszámolt, aki most ment ötödikbe: „Nagy izgalommal indultam az iskolába, mivel már nem a tanítónéni várt, hanem osztályfőnökünk és tanáraink. Sok szép élménnyel tértem haza, s várom, hogy újra iskolába mehessek.“ Végül én is elmondom, hogy nekem is nagyon jól telt ez az izgalmas, várva várt nap, amit az ország egy iskolása sem felejt el; olyan jólesett hallani az első csengőszót. Kocsis Krisztina Timea IV. oszt. 1-es számú iskola Szilágycseh A legjobb iskolásnak lenni Amilyen izgalommal vártam a szünidőt, ugyanolyannal vártam szeptember 15-ét is. Nagy örömmel vettem kezembe az iskolatáskát és gyors léptekkel indultam el. Az utca tele volt gyerekekkel, ki magában, ki az édesanyjával sietett az iskola felé. Mikor megérkeztem a jól ismert falak közé, a megszokott arcok mellett újakat is láttam feltűnni. Nagyon örültem, hogy újra viszontláthatom osztálytársaimat, a szeretett tanárokat. A megnyitó beszéd után minden osztály, élén osztályfőnökével, a tiszta tantermekbe vonult. Megkaptuk az új könyveket, majd figyelmesen végighallgattuk Nicolae Ceausescu elvtárs beszédét az új tanév megnyitása alkalmából. Jól telt számomra az első nap, várom, hogy elkezdődjön az igazi tanítás. Minden kicsi és nagy tanulótársamnak jó tanulást és sok sikert kívánok az új tanévben. Szabó Erika x. oszt. ipari líceum Szilágycseh Elhatároztuk, hogy az idén jobban tanulunk Szeptember 15. Nagy izgalommal vártuk ezt a napot, hogy találkozhassunk régi — és talán új — osztálytársainkkal. Ezen a napon én is hamarabb keltem fel, s alig vártam, hogy az iskolába érjek. Amikor kinéztem az ablakon, esett az eső, s rögtön az első osztályosok jutottak eszembe. Megérkezésemkor a folyosón álltak ijedten, hisz annyi sok gyermek volt körülöttük. A rossz idő miatt, sajnos, nem tudtuk őket olyan szépen fogadni, mint máskor; megismertettük velük az iskolát, amit, remélem, hamar megszoknak. Iskolánkat új ruhában találtuk. Tisztaság volt benne, olyan volt, mint egy palota. Mivel nem tudtuk megtartani az udvaron a szokásos évnyitót, az I—IV. és a VIII. osztályosok osztálytermeikbe vonultak, a többiek hazamentek. A mi osztálytermünk a földrajzi laboratórium lett, ahol az asztalokon már vártak a tankönyvek, s a virágok is már a helyükön voltak. Első találkozásunk alkalmával elhatároztuk, hogy az új tanévben jobban tanulunk majd, mert nehezebbek a tantárgyak (átlapoztuk a tankönyveket), többet fogunk dolgozni, segíteni a hazafias munkákban és jobban segítjük egymást, ügyelünk új tantermünkre. Remélem, jobb eredményekkel végezzük el a VIII. osztályt. Molnár Mária VIII. 6.oszt. 10-es számú ált. isk. Brassó Építőtelepen dolgoztunk Szeptember 1-én 61 fiú érkezett meg ONT-busszal a zilahi országos ifjúsági építőtelepre: húszan a szilágycsehi ipari líceum X., huszonegyen a sarmasági bányaipari líceum XI. és húszan a zsibói matematika-fizika líceum X. osztályából. Orvosi vizsgálat után a pedagógiai líceum bentlakásában helyeztek el bennünket, tízesével egy-egy szobába. Az Armatúra iskolaközpont ebédlőjében elfogyasztott ebéd, s egy kis pihenés után városnézésre indultunk. Másnap esett az eső, így elmaradt a tervezett ismerkedés a munkavédelmi szabályokkal. A hálószobákban ültünk, volt időnk azon gondolkozni, vajon könnyű vagy nehéz lesz a munka. A harmadik napon az építőtelepen sor került a munkavédelmi kiképzésre, ami után Molnár Mihály, az építőtelep parancsnoka üdvözölte a részvevőket, kifejezve reményét, hogy jó munkát végzünk. Majd a fiatalok mondták el problémáikat a reggelivel, a szállítással, a szabadidő eltöltésével kapcsolatosan. Ezeket többnyire a következőkben meg is oldották. Szeptember 4-én álltunk munkába. Mi, szilágycsehiek a Mize völgyében épülő hőerőmű egyik részlegén dolgoztunk Rogoz Ioan mester irányításával, szeptember 14-ig, majd csoportunkat Sabau loan mester vette át, a sarmaságiakat a szilágypaniti salak- és hamuraktár, a hőerőmű egy részének építéséhez osztották be, Mastragiu Corneliu mester vezetésével. A zsibóiak Brádeanu Mihai mester vezetésével délutáni váltásban kezdtek dolgozni, akiket aztán mi, szilágycsehiek váltottunk. Legtöbbet kőművesmunkát végeztünk: a kőművesek keze alá adtuk az anyagokat, betont kevertünk, sáncot ástunk stb. A munkában sokan kitűntek, ezek közül is élen jártak: Sabau Silviu, Huber Sándor, Blidaru Vasile, Dancu Mircea, Sabadis Adrian, Petkes József és András, Várdai Ferenc és én a szilágycsehiek brigádjából, Taros Ionica, Pah Petru, Székely Sándor, Gordea Vasile, Enescu Ciprian, Borz Radu a zsibói matematika-fizika líceumból és Víg Zoltán, Kelemen Barna, Lipo Stefan, Zaha Ioan, Muste Vasile, Jurcan Vasile a sarmasági bányaipari líceumból. A munkatábor végeztével (szeptember 30 után) újabb beszámolót küldök az élbrigádról, s a közben elkészült felvételt is postázom. Mészáros Mihály ipari líceum Szilágycseh Postaláda Kedves gyerekeid Emlékeztetünk arra, hogy a mindennapi iskolai és pionírtevékenységről szóló beszámolóitok mellett várjuk azokat is, amelyekben a mezőgazdasági munkákban nyújtott segítségetekről is hírt adtok: hol, mit és hogyan dolgoznak osztályotok tanulói, milyen eredményeket értek el, külön is térjetek ki a saját hozzájárulásotokra, munkátokra. Arra kérünk ugyanakkor, hogy leveleiteket október 18-ig postázzátok!