Előre, 1982. május (36. évfolyam, 10709-10733. szám)

1982-05-01 / 10709. szám

ÉLJEN MÁJUS ELSEJE, a tavasz és a munka ünnepe, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának napja! NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS, A TÖBBI PÁRT- ÉS ÁLLAMVEZETŐ JELENLÉTÉBEN, ÜNNEPI LÉGKÖRBEN, A LELKES HAZAFISÁG JEGYÉBEN NAGY NÉPGYŰLÉST TARTOTTAK MÁJUS ELSEJE ALKALMÁBÓL Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommu­nista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztár­saság elnöke, Elena Ceausescu elvtársnő, a párt- és államvezetőségben dolgozó többi elvtárs pén­tek délután részt vett a nagy népgyűlésen, ame­lyet az RKP Bukarest municípiumi bizottsága szer­vezett Május 1, a tavasz és a munka ünnepe, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának napja, a forradalmi szellem és a béke- és társadalmi ha­ladástörekvések jelképe tiszteletére. A fővárosi Sport- és Művelő­dési Palotában lezajlott gyűlé­­sen részt vevő többezer buka­resti lakos és általuk a ha­za valamennyi honpolgára — román, magyar, német és más nemzetiségű — e hagyo­mányos ünnepnapon forró oda­adással tisztelgett a párt előtt, amelynek bölcs vezetésével va­lóra válnak legfőbb törekvései, szeretettel és hálával gondolt Nicolae Ceausescu elvtársra, a lánglelkű hazafira, a rettent­hetetlen forradalmárra, aki zsenge ifjúságától kezdve ha­tározottan harcba szállt a fa­sizmussal, az elnyomással és a társadalmi igazságtalanságok­kal, eltökélten küzdve a szabad­ságért, az ország függetlenségé­ért és szuverenitásáért, haladá­sáért. Az idén Május 1-et az egész ország az alkotó munka jegyé­ben ünnepelte, erőteljesen moz­gósítva a Nicolae Ceausescu elvtárs által az RKP KB leg­utóbbi plenáris ülésén mondott beszédtől, az azért kifejtett nagyarányú tevékenység jegyé­ben, hogy sikerrel valóra válja­nak az idei terv előirányzatai, a XIX. pártkongresszus határo­zatai, hogy szocialista hazánk szüntelenül felvirágozzék, továb­bá a béke és a nemzetközi szo­lidaritás óhaja jegyében. Nicolae Ceausescu elvtárs és Elena Ceausescu elvtársnő — akiknek nevéhez a forradalmi küzdelem kiemelkedő momentu­mai fűződnek Románia földjén — részvétele a nagy népgyűlé­sen, az eseménynek sajátosan ünnepi hangulatot kölcsönzött. Sokatmondóan kifejezésre jut­tatva nagy örömét, hogy ismét találkozhat Nicolae Ceausescu elvtárssal, számos fővárosi la­kos határtalan szeretettel, mély­séges tisztelettel és nagyrabe­csüléssel köszöntötte a pártfő­titkárt. A Sport- és Művelődé­si Palota bejáratánál Nicolae Ceausescu elvtársat és Elena Ceausescu elvtársnőt többezres tömeg fogadta hatalmas éljen­zéssel. Hosszasan éltették a pár­tot, főtitkárát. A pionírok és a haza sólymai vörös és nemzeti színű kendők­kel integettek, lelkesen ismétel­ték a pártfőtitkár nevét. Ifjak és leányok gyönyörű virágcsokrokat nyújtottak át Nicolae Ceausescu elvtársnak és Elena Ceausescu elvtársnőnek. E megható pillana­tok is nagyszerűen tükrözték, hogy a dolgozók, egész népünk határtalan szeretettel veszi körül Nicolae Ceausescu elvtársat, sze­retett vezetőnket, aki a párt és az állam élén magas fokú fele­lősséggel és következetességgel munkálkodik a szocialista haza haladásán, Románia nemzetközi tekintélyének gyarapításán, a dolgozók javán. Nicolae Ceausescu elvtárs­sal együtt a gyűlés elnök­ségében helyet foglalt Elena Ceausescu elvtársnő, a követke­ző elvtársak: Ilie Verde­, Iosif Banc, Emil Bobu, Cornel Burti­­ca, Virgil Cazacu, Lina Ciobanu, Ion Coman, Nicolae Constantin, Constantin Dascalescu, Ion Din­­ca, Fazekas János, Fazekas La­jos, Cornelia Filipas, Petre Lu­­pu, Paul Niculescu, Gheorghe Oprea, Gheorghe Panu, Ion Pojan, Dumitru Popescu, Gheor­ghe Radulescu, Stefan Voitec, Stefan Andrei, Emilian Do­­brescu, Petru Enache, Gere Mi­hály, Nicolae Giosan, Suzana Godea, Ion Ionita, Ana Marc­­ean, Elena Nae, Constantin Ol­­ teanu, Cornel Onescu, Ion Ursu, Richard Winter, Marin Enache. Az elnökségnek úgyszintén tagja volt országunk kommu­nista és munkásmozgalmának több régi harcosa, tömeg- és társadalmi szervezetek, fővárosi nagyvállalatok képviselői, mun­kások,­ tudományos és művelő­dési életünk több személyisége. A teremben jelen volt: az RKP KB, az Államtanács és a kor­mány több tagja, illegalitásbeli párttagok, központi intézmé­nyek, tömeg- és társadalmi szer­vezetek vezetői, tábornokok és törzstisztek, párt- és állami ak­tivisták, bukaresti vállalatok és egységek dolgozói. Részt vettek­­a Szakszervezeti Világszövetség és az Arab Szak­­szervezetek Nemzetközi Szövet­sége, valamint Bulgária NK, a Csehszlovák SZK, Kuba, a Né­met DK, a Mongol NK, a Len­gyel NK, a Magyar NK, a Szov­jetunió, Angola, Franciaország, Irak és Szíria egyes szakszerve­zeti központjainak képviselői. A gyűlésen úgyszintén jelen voltak Bukarestben akkreditált diplomáciai képviseletek veze­tői, a diplomáciai testület szá­mos más tagja, külföldi sajtó­­tudósítók. A teremben ünnepi hangulat uralkodott. A díszemelvény felett ott volt Nicolae Ceausescu elvtárs arc­képe vörös és nemzeti színű zászlók között. Alatta a követ­kező jelszó: Éljen a Román Kommunista Párt, élen főtitká­rával, Nicolae Ceausescu elvtárs­sal! A színpad hátterét kitöltő ha­talmas pannon virágos faágak között a földgömb mása látszott, rajta a felírással: Május 1 — a dolgozók nemzetközi szolidaritá­sának napja, az összes munkások testvériségének napja. Körös-körül a teremben egész népünk számára drága szavak: Ceausescu — RKP!, Ceausescu és a nép!, Ceausescu — Romá­nia — béke!. Tiszteletünk, büsz­keségünk: Ceausescu — Romá­nia!. Éljen egész népünk meg­bonthatatlan egysége a Szocia­lista Demokrácia és Egység Frontja keretében!. Éljen szor­gos és tehetséges népünk, a sok­­oldalúan fejlett szocialista társa­dalom építője­. Éljen szabad és független hazánk, Románia Szo­cialista Köztársaság! Egy másik jelszó kifejezésre juttatta, hogy a kommunisták, e­gész népünk forró óhaja erősíte­ni a szolidaritást és az együttmű­ködést a kommunista és mun­káspártok, az összes szocialista országok, a forradalmi, haladó, demokratikus és antiimperialista erők között. A többezer részvevő lelkesen éltette a pártot és főtitkárát, szo­cialista hazánkat és hősi népün­ket. . A lelkes­ hazafias légkörben ■ vrzvízpélyésen felhangzott Romá­nia Szocialista Köztársaság álla­mi himnusza. A­ gyűlést megnyitva, Gheor­ghe Panu elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságá­nak­ tagja, az RKP Bukarest municípiumi bizottságának első titkára, a főváros főpolgármes­tere ezeket mondotta: Mélyen tisztelt és szeretett Nicolae Ceausescu elvtársi Mélyen tisztelt Elena Ceausescu elvtársnő! Tisztelt elvtársak! Nagy megtiszteltetés és öröm számunkra, hogy megkülönbözte­tett nagyrabecsüléssel és tiszte­lettel köszönthetjük a Május 1, a dolgozók nemzetközi­­szolidari­tása napja megünneplésének szentelt fővárosi ünnepi gyűlésen népünk legszeretettebb fiát, pár­tunk és államunk bölcs és biztos­­kezű vezetőjét, a kortárs világ kiemelkedő egyéniségét, a szo­cializmus, a haladás és a béke ügyének egyetemes diadaláért folytatott küzdelem következetes forradalmár harcosát, Nicolae Ceausescu elvtársat. (Hatalmas taps, éljenzés, ütemesen vissz­hangzik: Ceausescu — RKP!) Mély tisztelettel és nagyrabe­csüléssel köszönt­jük gyűlésün­kön Elena Ceausescu elvtársnőt. (Erős taps.) Melegen üdvözöljük a gyűlésen a párt- és államvezetőségben dol­gozó többi elvtársat! (taps.) Az alkalmat megragadva, kö­szöntjük továbbá a diplomáciai testület képviselőit, valamint a népgyűlésünkön részt vevő kül­földi vendégeket. (Taps.) Az idén Május 1-et olyan kö­rülmények között ünnepeljük, a­­mikor egész népünk, szorosan felzárkózva a­ párt és főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs köré. (Folytatása a 3. oldalon) M­iért ünnepeljük a mun­kát, ha egyszer a mun­ka nem cél, hanem esz­köz a célhoz vezető úton? Erre az egyszerű kérdésre hosszú értekezésben illenék válaszol­ni, de elégedjünk meg ez egy­szer a kérdéshez hasonlóan rö­vid válasz-mondattal. Mert minden élőlény közül az em­ber az egyetlen, akinek képes­sége a munka. Úgy gondolom és úgy érzem, hogy minden május elsején valójában az embert ünnepeljük, a dolgozó­­embert, aki munkájával meg­változtatja a világot. Hiszen minden, még a legegyszerűbb munkafolyamatban is megvál­toztatunk valamit, célsze­rűbbé alakítjuk, nekünk­­valóvá alakítjuk azt, ami a ter­mészetben mintegy célszerűt­len célszerűséggel szunnyadt. Ránk várt, hogy munkánkkal célértelmet kapjon, mint a­­hogy a márványtömb is arra várt, hogy a benne szárnyadó szobrot, mint lehetőséget, a művész alkotássá változtassa. Ezért a tisztelet és az ünnep, tisztelet és hódolat­ a munkás­nak, minden dolgozónak, a vi­lág igazi Atlaszainak, akik vál­lukon hordozzák földgolyón­kat ! Tavasszal ünnepeljük a mun­kát és a munka nagy seregeit, a természet ébredésének évsza­kában, ősi emberi szokás sze­rint: a tél dermedtségéből éb­redő természet örökké megis­métlődő csodája ihlette szép­­pogány ünnepségekre a hajda­ni emberiséget, de a visszatérő tavasz egyben a munka ünnepe is volt, az ember ismét foghat­ta szerszámait, kiseregelhetett a földekre, hogy megművelje a televényt, hogy megteremtse a fönnmaradáshoz szükséges e­­leséget. A roppant történelmi időnek ezen a mai századvégi és ezredévvégi szak­aszában a fönnmaradáshoz az embernek oly messzemenően megnöve­kedtek a szükségletei, s ezek kielégítéséhez oly bonyolultan változó eszközökre van szük­sége, hogy a munka jellege is gyökeresen megváltozott. És ez a változás most jutott ismétel­ten új, forradalmas szakaszá­ba. A mikroelektronika és az ipari robot­ technika, a modern genetika eredményei révén várhatóan fölszabaduló bio­energia hatása a mezőgazdasá­gi termelés jellegére, minden kétséget kizáróan a munka nagyfokú intellektualizálódását fogják meghatározni. Mind­ennek óriási kihatása lesz a munkamegosztásra, a lakosság szakmai rétegződésére, a peda­gógiai folyamatra, a városi és falusi település-kultúra alaku­lására, egési, létvitelünkre. Tudom, ilyenkor május else­jén íratlan szokás a régi máju­sokat, tüntetéseket, titkos-for­radalmas találkozásokat, az ün­nep örömében a szorongató gondok alól fölszabadult majá­lisok hangulatát fölidézni. Leg­alábbis az én nemzedékem kö­reiben. A fiatalabbak számára az új májusok emléke már másféle érzelmi és hangulati világot idéz. Nyújtózkodások a tavaszi zöldben, heverészés a pázsiton, labdázás és hancúro­zás, kirándulás, baráti bandu­­kolás föl a hegyekbe, egyszó­val a pihenés ünnepi hangula­tát, a megérdemelt pihenés örömeit a megfeszített munkás napok után és újabbak előtt. De azért az emlékek, a nem­zedékek szerint más-más jelle­gű múlt fölidézése mellett, úgy vélem, korántsem ünneprontás, ha a jövőre is gondolunk. Ha szeretettel ragaszkodunk ugyan emlékeinkhez, de nyitottan, szellemileg fölkészülve nézünk a jövő elébe. Ha a májusi pi­henést, a kikapcsolódást, a já­tékot akár tudattalanunkban is összekapcsoljuk mindazzal ami munkás életünkben a jövőt je­lenti. S ha nem­­is éppen röp­labdázás közben vagy a réten focizva, sátorozva, de már ha­zafelé tartva elgondoljuk, hogy a jövőben a munka mennyi tanulást, különös fölkészülést igényel. S hogy pihennünk, ki­kapcsolódnunk is oly módon kell, hogy azzal erőt gyűjt­­sünk azokhoz az akkomodációs folyamatokhoz, amelyeket a munka mindegyre változó jel­lege már most is, de a jövőben ugyancsak igényei. Örökre elpihent barátommal sokat beszélgettünk az elmúlt néhány esztendőben mindezek­ről. Lakása bejárata előtt min­den tavasszal kivirágzott egy dús ágazatú magnólia. Idén is csodálatos virágokat hajtott. Idén is letörtem egy kis ágat néhány virággal. Rágondolok, aki már nincs velem, és még­sem a múltra gondolok, mert vele együtt is mindig a jövőt firtattuk. Az eljövendő május elsejékre gondoltunk, amikor a magnóliát majd azok­ élvezik, akik ma még meg sem szület­tek. Az örök májusra, a tavasz ébredésére, az emberi tavasz­ra gondolt ez az én barátom, meg akkor is, amikor már bú­csújában volt tőlünk. Nem a halál volt a gondja, hanem az élet. A többiek élete. Az ő gondja a mi gondunk maradt és marad, hiszen tudjuk, hogy a május örök, örök májusok­ban azonban mégsem élhetünk, de tettünk azért és tennünk kell, hogy a május, öröméből teljen az emberek egész életé­re a fényből, a robbanó virá­gok szépségéből. Hogy mun­kánk beérjen mint a magnólia virága, és a jövő új lehetősé­gei, a munka forradalmas vál­tozásai a béke biztonságát és a szabadság bizonyosságát ala­pozzák meg, hogy a Föld épen és szépen megmaradjon a test­vériesül­t emberiség otthona­ként. Mi hordozzuk új Atla­szokként a Terrát vállunkon, vigyázzunk hát rá, mert csak egy van belőle... Szász János VIRÁGZÓ MAGNÓLIA Világi proletárjai, egyesüljetek! A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA XXXVI. évfolyam 10 709. szám 1982. május 1., szombat­i oldal­ára 50 báni NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS FOGADTA: Vasil Bilak elvtársat, a Csehszlovákiai KP KB El­nökségének tagját, a KB titkárát amerikai cégek elnökeit Ms.. Svédország nagykövetét az ÉRT Hellén Nemzeti Televízió különtudósítóját a Tá Nea hellén napilap különtudósítóját (5. oldal) Traian láncú MÁJUSI REGGEL Tavasz, május, örök nagy újító, zöld robbanás az ágakon, a kristály ragyogásban könnyű szél érkezik selymes szárnyakon. Tavasz, május, virágok mámora, míg minden önmagára ébred­­a kert, a rét, körös-körül a föld, a csírákban az élet. Tavasz, május teremtő reggele szabadba hívó illatokban, velünk vonul a fény az utakon, az öröm dala égre lobban. Márki Zoltán fordítása

Next