Előre, 1982. december (36. évfolyam, 10890-10916. szám)

1982-12-01 / 10890. szám

A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA XXXVI Redactia ELŐRE, 79776 Bucuresti 33. Piata Scinteii 1, sector 1. évfolyam ELŐRE szerkesztősége,­ 79776 Bukarest 33. Scinteia tér 1, I. kerület, 10 890 Szám Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 03. 1982 1701‘ Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, december 1 a levélkézbesítők és a lapterjesztők. szerda ______________Lapunkat külföldre a következő címen lehet megrendelni: A aldal ILEXIM — Departamentul Export-Import presá P. O. Box 136—137 - Telex: 11226. ára 50 bani Bucure?ti, str. 13 Decembrie nr. 3. AZ ORSZÁGOS PÁRTKONFERENCIA KÖSZÖNTÉSÉRE „ÉPÍTENI ANNYIT JELENT, MINT ÉLETFOLYAMATOKAT ALAKÍTANI“ HUSZTI ANDRÁS építészmérnökkel, a Krassó-Szörény megyei Tervezőintézet műhelyfőnökével és pártalapszervezeti titkárával a megyei néptanács pártbizottsági titkárának irodájában találkoz­tam először, ahol az intézet dolgozóinak a mezőgazdasági kam­pányban való részvételéről, a segítségnyújtás részleteiről tárgyalt. Már akkor feltűnt, hogy mennyire szókimondó, csupaszív, őszinte ember. Aztán megtudtam, hogy az Országos Pártkonferencián ő fogja képviselni kommunista társait. Másnap beültem az irodájá­ba egy kis beszélgetésre... — Úgy tűnik, hogy az intézet székháza is vi­szonylag új épület, külön­ben Resica tele van épülő és egészen új középületek­kel, lakásokkal, üzlethá­zakkal. Ez azt jelenti, hogy sok munkájuk van a ter­vezőknek? — Valóban sokat tervezünk az utóbbi években, nemcsak középületeket, lakásokat, ha­nem mezőgazdasági és ipari létesítményeket, utakat és hidakat. Munkánk csoport­­munka, együtt végezzük a műépítészekkel, akik az épü­letek formáját, beosztását készítik el, aztán jövünk mi, a szerkezeti-anyagellenállási műhely tervezői és végül a szerelőműhely szakemberei; mindnyájunkat a geológusok kis csoportja segíti. Nem hin­ném, hogy a részletek, a ter­vezés fázisainak leírása kü­lönösen érdekes és olvasmá­nyos lenne, ettől ezért in­kább eltekintek. Elmondom inkább azt, hogy intézetünk székháza valóban új, 1978- ban készült el véglegesen, ter­mészetesen saját terveink a­­lapján. Úgy épült, hogy köz­ponti keretszerkezetes, ami azt is jelenti, hogy a belső fa­lak csak elválasztó- és nem tartófalak. Ki lehet bátran ütni őket, átépíthetők tetszés szerint, így az irodákat, ter­vezőműhelyeket nagyobbítani vagy kisebbíteni lehet, ahogy ezt egy-egy munkacsoport munkahelyi érdeke, számsze­rű összetétele megkívánja. De mi terveztük az épülő me­gyei Múzeum székházát, az ugyancsak most épülő mo­dern úszómedencét, a városi Zeneiskola koncerttermét és gyakorló termeit, a pionír­házat, amely inkább palota, mint ház, a pártszállót, a fé­lig kész divatházat, felső szintjein lakásokkal és még sok mindent, egész lakótele­peket, a csatlakozó létesít­ményekkel együtt.­­ Ez így elmondva túl egyszerűnek tűnik; az em­bernek az az érzése, hogy a tervezésnek nincsenek útvesztői, önöknek csak kiosztják a feladatot, mond­juk egy irodaház megter­vezését záros határidőre, s legtöbbször a terv időben el is készül, hozzá lehet fogni az építéshez. Hogy van ez valójában? — Látom mégsem kerülhe­tem el a részletezést, pedig a tervezési mechanizmusnak a leírása hosszúra nyúlik. Na­gyon leegyszerűsítve, egyedi tervek esetében — hogy an­nál az irodaháznál marad­junk — mi a beruházótól megkapjuk a rendelést a terv elkészítésére (persze, ennek az a feltétele, hogy a létesít­mény benne legyen a beru­házási tervben, aztán a mi in­tézetünk tervében és így to­vább). A műépítész az, aki e­­lőször kidolgozza az épület formáját, elkészíti a beosztás tervezetét, nagyvonalakban. Ezt követően még ebben a kezdeti fázisban összeülünk és megbeszéljük az épület belső szerkezetét, keretét, mármint azt, hogy klasszikus téglafalas épület legyen, e­­setleg előregyártott panel­elemekből, monolitbetonból készüljön, vagy más megol­dást alkalmazzunk. Ha ezt eldöntjük, akkor a műépí­tész kidolgozhatja az épület végleges beosztását. Ezeket a terveket leadják nekünk és a Szerelőműhely embereinek. A mi szerkezeti-anyagellenál­lási műhelyünkben előmé­retezzük a gerendákat, a tar­tóoszlopokat, majd ezt kö­vetően hozzáfogunk a rész­letezéshez, az igazi csoport­­munkához. A szerkezet­szá­mításokat legtöbbször elektro­nikus programokkal végez­zük el a temesvári testvérin­tézet számítógépein. Min­dent méretezünk, lerajzolunk, a méreteket, ha az építő már nagyon sürget, például az a­­lapoknál előre is megadjuk. Végül elkészítjük a terv ún. gazdasági részét, érthetőbben kiszámoljuk, hogy mennyibe kerülnek a részletmunkálatok és végül maga az egész épü­let. És hogy el ne felejtsem, a szerelőműhely szakembe­rei, velünk párhuzamosan el­készítik az épület villanyhá­lózatának, melegítésének, víz­ellátásának, csatornahálóza­tának, légkondicionáló be­rendezéseinek terveit. A vég­összegbe természetesen e­­zeknek a munkálatoknak az ára is benne van. Különben minden épületkategóriának van egy felső árhatára, ezt nekünk túllépni csak végső esetben szabad; erre külön engedélyt kell beszerezni az illetékes szervektől. Hogy „haza beszéljek“, nagyon so­kat számít a szerkezet helyes megválasztása. Az építők ma minél több előregyártott ele­met akarnak használni, mert ez növeli az építőtelepi ter­melékenységet. Igen ám, de ez nagy cement- és acélfel­használást jelent, tehát költ­séges, energiaigényes, nem beszélve arról, hogy mind­kettő fogyasztását csökken­­tenünk kell. Ezért nagyon sok tervünknél cementhelyettesí­tő, ún. helyi anyagokkal pró­bálkozunk: salakkal, kővel, kaviccsal, elsősorban a na­gyon cementigényes alapozá­soknál. De ha már ennél a kérdésnél tartok, elmondom azt is, hogy véleményem sze­rint vissza kellene térnünk a téglához, ha nem is a klasz­­szikus méretűhöz, hanem o­­lyan nagyméretű téglákat kel­lene használnunk, amelyek (minden más előnyük mellett) olcsóbbá tennék az épületet és az építőket is kielégítenék, mert a termelékenységet sem csökkentenék. Az egyedi épületek tervezé­se és építése mellett nagyon sok új épület, főleg lakás tí­pustervek alapján készül. Nincsenek fenntartásaim e­­zekkel szemben, inkább úgy mondanám: valamennyien ja­vítanunk kellene, több időnk kellene hogy legyen ahhoz, hogy mindeniket alaposab­ban átvizsgálhassuk. Nincs egy olyan terv, amelyen utó­lag ne lehetne még javítani, nem módosítani, mert ez le­het öncélú is, hanem itt-ott jobb, olcsóbb megoldásokat alkalmazni. Ahol pedig egye­di terveket készítünk, ott fon­tos a helyes anyag- és szerke­zetmegválasztás, rögtön a tervezési munkafolyamat kez­detén. Ha ez nem történik meg idejében és jól, utólag már nincs mód az újraterve­zésre; az a terv, amelyet mégis átdolgoznak, szerin­tem már nem teljes értékű munka, és ez meg fog látsza­ni az épületen is. Hadd ne mondjak most erre példákat. — ön tele van ötletek­kel, javaslatokkal, amelye­ket az intézet vezetősége és a műhelyében dolgozó 80 ember egész biztosan jól ismer és a legjobbakat alkalmazza is. Aki így „benne van“ a munkában, az a társakat is képes ma­ga után húzni? — Örök elégedetlennek tar­tom magam, a szónak jó, a fejlődést, a haladást szolgáló értelmében. Magam is val­lom ugyanis, hogy „építeni annyit jelent, mint életfolya­matokat alakítani“. Ez pedig nagy felelősséggel jár. Min­dent jobban, tökéletesebben szeretnék végezni, mint teg­nap. A szókimondásomat is ismerik, meg azt, hogy nyit- Deák Levente (Folytatása az L. oldalon) Tervezők és építők munkáját dicsérő létesítmények Resicán TÚLTELJESÍTETT MUNKAVÁLLALÁS A Nicolae Ceausescu elvtárs­hoz, a Román Kommunista Párt főtitkárához, Románia Szocia­lista Köztársaság elnökéhez in­tézett táviratában a Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség és a Ro­mániai Kommunista Diákegye­sületek Szövetsége jelenti, hogy a párt Országos Konferenciája tiszteletére maradéktalanul tel­jesítette idei hazafias munka­tervét. Beruházási objektumok megvalósításával az ifjúsági é­­pítőtelepeken, termelési, kuta­tási és tervezési munkák, me­zőgazdasági és erdőgazdálkodá­si, valamint helységgazdálko­dási és -fejlesztési munkálatok végrehajtásával, újrafelhasznál­ható anyagok visszanyerésével több mint 13,2 milliárd lej össz­értékű munkát teljesítettek, biz­tosítva az általuk kifejtett mun­ka és politikai-nevelői tevé­kenység önfinanszírozását. Az 1983. évi egységes országos gazdasági-társadalmi fejlesztési tervbe foglalandó tennivalók vo­lumenéből indulva ki — mutat rá a távirat —, a Kommunista Ifjúsági­ Szövetség és a Romá­niai Kommunista Diákegyesüle­tek Szövetsége, a KISZ és az RRDESZ valamennyi szerve és­­szervezete fokozni fogja e­­gész munka és politikai-nevelői tevékenységét annak érdekében, hogy növekedjék az ifjú nem­zedék hozzájárulása az állami terv feladatainak megvalósítá­sához. 1983-ban a Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Romá­niai Kommunista Diákegyesü­letek Szövetsége összesen több mint 15 milliárd lej értékű — azaz az ideinél 13 százalékkal nagyobb értékű — munkálatokat fognak megvalósítani az ifjúsági építőtelepek beruházási objek­tumainál, a termelésben, kuta­tásban, tervezésben, a mező­­gazdaságban és erdőgazdálko­dásban, a helységfejlesztésben és -gazdálkodásban, az újrafel­használható anyagok visszanye­résében. Biztosítjuk, hőn szeretett és tisztelt Nicolae Ceausescu elv­társ — emeli ki a távirat befe­jező része —, hogy a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség és a Romániai Kommunista Diák­­egyesületek Szövetsége, az e­­gész fiatal nemzedék az első sorokban fog küzdeni az ország gazdasági-társadalmi fejlesztési célkitűzéseinek teljesítéséért, hozzájárulva ily módon szere­tett hazánk, Románia Szocia­lista Köztársaság előrehaladá­sához és prosperitásához. MUNKÁBAN AZ ÁLLANDÓ ENERGETIKAI PARANCSNOKSÁG KOVÁSZNA MEGYÉBEN SZÜKSÉG VAN A LAKOSSÁG CSELEKVŐBB HOZZÁÁLLÁSÁRA Egyik múlt heti tudósítá­sunkban Brassó megyéről el­mondtuk, hogy az áramtaka­rékossági intézkedésekbe a kis vállalatok illeszkedtek be gyorsabban és rugalmasabban, a nagyfogyasztók akkor még (időközben kiegyenlítődött a helyzet) lassabban alkalmaz­kodtak. Nos, Kovászna megye novemberi áramfogyasztása másfajta képet mutat, mikép­pen a jelentősebb vállalatok voltak a fegyelmezettebbek, a takarékosabbak, többek között azért, mert itt a fogyasztást kezdettől fogva naponta mér­ték és kiértékelték az illetékes villamosműveknél. A köpeci bányavállalat, a kézdivásárhe­­lyi mechanikai vállalat, a sep­siszentgyörgyi célgép- és al­katrész­gyártó vállalat mindig is jól beilleszkedett az enge­délyezett fogyasztásba, kisebb ingadozásokkal, de lényegében ugyanezt mondhatjuk a sepsi­szentgyörgyi öltül textilgyár­ról, a kézdivásárhelyi villa­mossági szigetelő anyagokat gyártó vállalatról, a kovásznai faforgácslemez gyárról is. Mindezek után azt várhat­nánk, hogy a megye áramfo­gyasztása nem lépi túl a ki­utalt mennyiséget, sajnos­, egy­előre nem ez a helyzet. A múlt hét végén befutó utolsó adatok — még novemberre — megyei viszonylatban több mint 4000 megawattóra túllé­pést mutattak, az összkiutalá­­sok több mint 10 százalékát. Mire e sorok megjelennek, bi­zonyára ezek az adatok el­avulnak abban az értelem­ben, hogy csökkennek a túl­lépések. Hogy miért? Minde­nekelőtt a megyei pártbizott­ság erélyes intézkedése nyo­mán, a megyeszékhelyen u­­gyanis állandó energetikai pa­rancsnokságot alakítottak, a­­hol rendre többek között a vállalatok főmérnökei, az e­­nergetikai osztályok vezetői teljesítenek szolgálatot. Szak­emberek tehát, a megfelelő jogkörrel felruházva, hogy szükség esetén határozottan és eredményesen közbeléphesse­nek, s nagyobb arányú túlfo­gyasztás esetén már néhány órán belül beidézhetik az é­­rintett vállalatok felelős veze­tőit.­­ A követésre méltó kezdemé­nyezéssel felállított Kovászna megyei energetikai parancs­nokság nemcsak az említett nagyvállalatok, de a kisebb intézmények, a kereskedelem, a közvilágítás és a lakosság áramfogyasztását is különös figyelemmel követi, hiszen az említett túllépéseket éppen ezeken a területeken észlel­hették. A helyi kereskedelem új nyitvatartási rendje jelen­tősen csökkenti az esti fo­gyasztást, a vendéglátóipari korlátozások még ennél is szi­gorúbbak. Hogy a tervezett decemberi csökkentést meg­valósíthassák, Kovászna me­gyében is a lakosság megértő hozzáállására, a kollektív szo­lidaritás működésére van szükség. Nem lehet többet fogyasztani, pillanatnyilag egyszerűen nincs amiből. S mintsem, hogy hosszabb időn át tartó, átfogóbb megszakítá­sokra kényszerüljenek önként felvállalt, belső fegyelemmel kell a lehető legszükségesebb­re korlátozni a háztartási vil­lanyáram fogyasztását is. Krajnik-Nagy Károly MAI SZÁMUNKBAN: • SZERDAI KRÓNIKA (2­ olda) • NAGYVILÁG (4. oldal) • CSAKIS JÓ MINŐSÉGŰ MUNKÁVAL • AZ OLVASÓ FÓRUMA ( oldal) AZ EGÉSZ NÉP MÉLY MEGELÉGEDÉSSEL ÉS EGYÖNTETŰ HELYESLÉSSEL KÖSZÖNTI NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS ELENA CEAUSESCU ELVTÁRSNŐVEL EGYÜTT ÁZSIAI ORSZÁGOKBAN TETT LÁTOGATÁSÁNAK EREDMÉNYES MÉRLEGET Táviratok Nicolae Ceausescu elvtárshoz (3. old.) 1918. DECEMBER 1. - AZ EGYSÉGES ROMÁN NEMZETI ÁLLAM MEGALAKULÁSÁNAK 64. ÉVFORDULÓJA EGYESÜLÉS, EGYSÉG, PÁRT KÖRÜLI ÖSSZEFORROTTSÁG E­zekben a napokban, a­­mikor dolgozó népünk az ország életének jelentős politikai eseményére, a párt Országos Konferenciájára ké­szül, a politikai pezsgés és a sikerekben gazdag termelő­­munka közepette egy olyan tör­ténelmi eseményről emlékezik meg, amely mélyen gyökerezett e tájak sokévszázados fejlődé­sében és ugyanakkor messze hatott ki az ország legújabb­­kori történelmében. Az egységes román nemzeti állam megterem­téséről van szó. Olyan történel­mi eseményt idézünk, amely évszázados törekvések, hosszas és nehéz küzdelmek betetőzése volt, s amely mérföldkövet je­lentett Románia fejlődésében, új feltételeket teremtett a gaz­dasági és társadalmi haladás útján, a munkásmozgalom és a demokratikus erők harcában. Pártunk Országos Konferenciá­ját köszörűve ma olyan körül­mények között emlékezünk erre az évfordulóra, amikor a múlt­ból erőt merítve és a jelen si­kereit számbavéve s a jövő ter­veit átgondolva dolgozó né­pünk odaadóan munkaikodik a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésén, a szocialista Romániának a fej­lődés új szintjére a közepesen fejlett országok stádiumába való lendítésén. Erdély egyesülése Romániá­val, az egységes román állam kiteljesülése a történelem műve, a néptömegek harcának volt az eredménye. Bár a sors úgy hoz­ta, hogy a románok évszázado­kon át három külünálló fejede­lemségben éltek, tudatukban mindig elevenen ott élt az egy­ség, az együvétartozás eszmé­je. A közös eredet és közös nyelv a történelem folyamán ösz­tönző erőként hatott, mert meg­erősítette e tájak lakóinak azt az óhaját, törekvéseit, hogy egyazon országban éljenek. Éppen ezért az egyesülés ob­jektív szükségszerűség volt, a­­melyet maga a fejlődés köve­telményei diktáltak, s termé­szetes eredménye volt egy hosz­­szas, törvényszerű, logikus fo­lyamatnak. Tájainkon a századok folya­mán az elnyomott nép számta­lanszor harcra kelt az idegen uralom ellen, a függetlenségért, a társadalmi igazságtalanságok megszüntetéséért. A szabadság eszményei, egyazon zászló alá egyesítettek románokat, ma­gyarokat, németeket s más nemzetiségűeket. Együtt küz­döttek a bábolnai felkelésben, majd a Dózsa György, Horea, Closca és Crisan vezette nagy parasztfelkelések idején, Mir­­cea cél Bátrín, Hunyadi János, Vlad Tepes, Stefan cel Mare, Petru Rares hadaiban is vállvet­ve harcoltak a függetlenségért. 1600-ban Mihai Viteazulnak si­került — igaz, csak kevés időre — egy országba egyesíteni a három fejedelemséget. Jó há­rom évszázadon át, mígnem kiteljesedett az egységes ro­mán nemzeti állam, a nagy vajda cselekedete méltán szol­gált a néptömegek harcának eszményképéül. A nemzeti ön­tudat kikristályosodása és meg­erősödése mindenekelőtt az 1948-as forradalom program­jában követhető nyomon; ennek célkitűzése mintegy összefoglal­ják az előző időszakok társadal­mi megmozdulásait és előrevetí­tik az elkövetkező küzdelmeket. A la­i­ban Islázon és Balázs­­falván megfogalmazott követel­mények között egyaránt ott sze­repelt az egyesülés. A negyvennyolcasok — amint a hazai polgári-demokratikus forradalom résztvevőit nevez­zük — megértették az idő sza­vát, mert jórészt ők azok, kik elméletileg s gyakorlatilag egy­aránt előkészítik Moldova és Havasalföld 1859 január 24-én sorra kerülő egyesülését. Az elkövetkező feladat Ro­mánia állami függetlenségének kivívása volt. Ezt 1877-ben és 1878-ban áldozatok árán, a harc mezején valósították meg a néptömegek, a nép legkivá­lóbb fiai. Közöttük szép szám­ban voltak erdélyiek is. Mert tudták, hogy Plevnánál, Grivi­­cénál, Smirdannál vívott ütkö­zetek számukra is sorsdöntő­­ek- hiszen a függetlenség kiví­vása nélkül nem lehet szó ön­álló fejlődésről. A tőkés társadalom ellent­mondásainak végsőkig való ki­éleződése, majd az első világ­háború kirobbanása az elnyo­mottak harcának soha nem lá­tott fokozódásához vezetett, a­­melynek nyomán sorra omlottak össze a népek börtöneként szá­mon tartott birodalmak. S e harc teremtette meg a lehetősé­get arra is, hogy a népek ön­állóan döntsenek sorsuk felől. A haladó társadalmi erők — Romániában és a többi romá­nok lakta vidékeken — támo­gatják az egyesülés gondolatát és előkészítik megvalósítását. Erdély-szerte megalakulnak a nemzeti tanácsok és megválaszt­ják az 1228 küldöttet, akiknek az volt a mandátuma, hogy Gyulafehérváron kifejezzék a széles néptömegek szilárd elha­tározását, az anyaországgal va­ló egyesülést. De nemcsak e­­zervalamennyien gyűltek össze azon a decemberi napon. A nagy jelentőségű történelmi aktust ténylegesen az említett küldöttek szavazata emelte jog­erőre. De rajtuk kívül még száz­ezren jöttek el, hogy jelenlétük­kel nyomatékosítsák a nép aka­ratát. Méltón elmondhatjuk, hogy az 1918. december 1 által szim­bolizált nemzeti egység megte­remtésében kiemelkedő szerepet játszott a politikai téren is egy­re jobban érvényesülő proleta­riátus, a munkás- és szocialista mozgalom, a parasztság, mely az egyesüléshez fűzte nemzeti és társadalmi felszabadulásá­nak reményeit, valamint a bur­zsoázia haladó gondolkodású képviselői, akik a történelmi fej­lődés objektív követelményeivel összhangban cselekedtek. U­­gyanakkor az egyesülés törté­nelmi aktusa támogatásra talált a nemzeti és társadalmi elnyo­más felszámolásában érdekelt erdélyi együttélő nemzetiségek­hez tartozó dolgozók körében is. Az egyesülést elismeréssel vette tudomásul a világ. A Gyu­lafehérváron megszületett hatá­rozat előírásai helyet kaptak az ország nemzetközi státusát rög­­z­­ő egyezményekben. A hatá­rozat meghirdette a haza összes polgárainak, nemzetiségi kü­lönbség nélkül minden fiának az egyenlőségét. Ám hosszú időnek kellett még eltelnie, hogy az egyenlőség meg is va­lósuljon. Ezért küzdöttek együt­tesen románok, magyarok, né­metek s más nemzetiségűek sok évtizeden át, a harc szervezé­sét, a leghozzáértőbb vezetőre, a Román Kommunista Pártra bízva. Az ezelőtt 64 évvel megvaló­sított egyesülés jelentősége az idő távlatából mérhető fel iga­zán. Nicolae Ceausescu elvtárs, szavainak igazát maga az élet — a társadalmi-politikai és gazdasági fejlődés alakulása — támasztja alá: „A történelmi e­­semények alakulása a leghatá­rozottabban bizonyítja, hogy az egyesülés nem a véletlen műve, nem a kedvező konjunktúra, vagy a tárgyalóasztalnál létre­jött megegyezések gyümölcse, hanem a nép legszélesebb tö­megei határozott harcának­­e­redménye volt; a legmélyebb nemzeti igazság aktusa, az ob­jektív valóság és a nép elide­geníthetetlen joga közötti tör­vényszerű összhang megvalósu­lása egyrészt, másrészt e rea­litás által égetően megkövetelt nemzeti keret kiteljesedése volt. A később megkötött békeszerző­dés nem tett egyebet, mint szentesítette a már ténylegesen létező helyzetet, a romániai, az erdélyi néptömegek, az egész nép küzdelmének eredménye­ként létrejött helyzetet”. Hatvannégy esztendő távlatá­ból ma az új társadalom építé­sének körülményei között érté­keljük e történelmi aktust. Vilá­gosan látjuk jelentőségét. A szocializmus éveiben elért ered­ményeink mindennél jobban bi­zonyítják, hogy jó úton járunk. Mert pártunk biztos kézzel, hoz­záértéssel, történelmi felelőssé­gének pontos tudatában irá­nyítja kommunista jövőnk épí­tését célzó munkánkat. A szocializmus biztosította a régi rendszertől örökölt elmara­ D. Bartha Margit (Folytatása az 5. oldalon) KITELELTETÉS VAGY TÉLI TAKARMÁNYOZÁS ? A napokban munkatanács­­kozásra ültek össze Kolozs megye állattenyésztői, mező­gazdászai megtárgyalni azt, hogyan lehet a tél beköszön­tésekor is a vidék, állatte­nyésztő farmjain a hozamokat növelni. Mert, hogy erre nagy szükség van, az­ senki előtt nem vitás. Megyei átlagban 4,7 liter a takarmányozott te­­henenkénti tejtermelés, s ez bizony aligha teszi jövedel­mezővé ezt az állattenyésztési ágat. Nem beszélve arról, hogy néhány termelőszövetkezetben — mint a bácsi vagy a kaján­tói, hogy két példát is említ­sünk — még ennél is kisebb a tejhozam. Akármerre jár­tunk, akármerre látogattunk el a Kis-Szamos, valamint az Aranyos mentén, a jelenlegi alacsony hozamokért az el­múlt télutói és tavaszelei ta­karmányhiányt okolták. De majdnem mindegyik mtsz-ben a szakemberek ehhez hozzá­tették, hogy az idén gyökere­sen más a helyzet, az istállók mellett áll a szükséges meny­­nyiségű állateleség. Az, hogy az elmúlt télen éppenhogy került valami a já­szolba több Kolozs megyei ter­melőszövetkezetben is, tudott tény. Kétségtelen, hogy ennek a hatását nem lehet egyik hó­napról a másikra felszámolni, eltüntetni. Az alacsony hoza­mok egyik fő oka éppen az, hogy az elégtel­en évelei ta­karmányozás miatt időlegesen vagy véglegesen meddő ma­radt nagyon sok tehén. A ka­jántói termelőszövetkezetben például immár hosszú hetek, sőt hónapok óta egyetlen te­hén sem borjadzott. És saj­nos nem egyedi e termelőszö­vetkezet esete. A tervezett te­­henenkénti évi 2420 literes tejhozamból eddig 1385 liter került a kandérokba a megyé­ben. Nehezen hihető, hogy az esztendő utolsó heteiben szin­te annyit fejnek majd egy te­héntől, mint az évből már el­telt időszakban. Annál is in­kább, mert az alacsony elleni arányszám miatt bizony több a nem tejelő, mint a tejelő ál­lat az istállókban. És a tejelők hozama is alacsony, olykor na­gyon alacsony. A helyzetből a kiutat a munkatanácskozáson felszóla­lók többsége felvázolta: ez a jobb, ésszerűbb, gazdagabb ta­karmányozás bevezetése. A tavasz eleji takarmánynélküli napok további hatását csak akkor számolhatják fel, ha az állattenyésztő farmok nem ki­­tereltetésre, hanem téli takar­mányozásra készülnek fel. Csak így lehet megvalósítani azt az elgondolást, amiről a munkatanácskozáson is szó volt, hogy az állatonként na­pi tejhozamokat rövid időn belül legalább egy literrel e­­meljék. Örvendetes, hogy na­gyon sok mezőgazdasági ter­melőszövetkezetben az istállók mellett már a szükséges ta­karmánymennyiség. Nem mondhatjuk azonban, hogy minden mtsz-ben ez a hely­zet. Ha újból a megyei össze­sített adatokat vizsgáljuk, azt észlelhetjük, hogy sajnos nincs lefedezve még a takarmány­alap. Szénából mintegy 16 ezer tonna a hiány, ez pedig nem kis-­ mennyiség, de siló­takarmányból sincs a szüksé­ges mennyiség az istállók mel­lett Az mtsz-ek vezetői, szak­emberei szerint az elkövetke­zendő napokban kerülhet még szecskázott kukoricakáré a gödrökbe. Ez így igaz, ennek tápanyagértéke viszont már nagyon kicsi, nem beszélve arról, hogy a mintegy 20 ezer tonna nedvdús takarmány összegyűjtésére már nehezen , van meg a lehetőség. Annyi bizonyos, hogy minden állate­­leségnek felhasználható ter­ményt be kell gyűjteni a föl­dekről, mert mintegy 6000 hektáron még szabad ég alatt a kukoricaszár a megyében. Pedig már nagyon is őszutó van, ilyenkor barázdák felett kellene fújnia a szélnek, nem pedig kukoricaszárakat zörget­nie. S ha a takarmányféleségek biztosításának helyzetét néz­zük, nem mehetünk el szó nél­kül a szükséges abrak hiánya mellett. Bizony a kombinált­­takarmány-mennyiségnek alig Román Győző (Folytatása az 5. oldalon) KOLOZS MEGYEI TUDÓSÍTÁS

Next