Előre, 1982. december (36. évfolyam, 10890-10916. szám)
1982-12-01 / 10890. szám
A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA XXXVI Redactia ELŐRE, 79776 Bucuresti 33. Piata Scinteii 1, sector 1. évfolyam ELŐRE szerkesztősége, 79776 Bukarest 33. Scinteia tér 1, I. kerület, 10 890 Szám Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 03. 1982 1701‘ Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, december 1 a levélkézbesítők és a lapterjesztők. szerda ______________Lapunkat külföldre a következő címen lehet megrendelni: A aldal ILEXIM — Departamentul Export-Import presá P. O. Box 136—137 - Telex: 11226. ára 50 bani Bucure?ti, str. 13 Decembrie nr. 3. AZ ORSZÁGOS PÁRTKONFERENCIA KÖSZÖNTÉSÉRE „ÉPÍTENI ANNYIT JELENT, MINT ÉLETFOLYAMATOKAT ALAKÍTANI“ HUSZTI ANDRÁS építészmérnökkel, a Krassó-Szörény megyei Tervezőintézet műhelyfőnökével és pártalapszervezeti titkárával a megyei néptanács pártbizottsági titkárának irodájában találkoztam először, ahol az intézet dolgozóinak a mezőgazdasági kampányban való részvételéről, a segítségnyújtás részleteiről tárgyalt. Már akkor feltűnt, hogy mennyire szókimondó, csupaszív, őszinte ember. Aztán megtudtam, hogy az Országos Pártkonferencián ő fogja képviselni kommunista társait. Másnap beültem az irodájába egy kis beszélgetésre... — Úgy tűnik, hogy az intézet székháza is viszonylag új épület, különben Resica tele van épülő és egészen új középületekkel, lakásokkal, üzletházakkal. Ez azt jelenti, hogy sok munkájuk van a tervezőknek? — Valóban sokat tervezünk az utóbbi években, nemcsak középületeket, lakásokat, hanem mezőgazdasági és ipari létesítményeket, utakat és hidakat. Munkánk csoportmunka, együtt végezzük a műépítészekkel, akik az épületek formáját, beosztását készítik el, aztán jövünk mi, a szerkezeti-anyagellenállási műhely tervezői és végül a szerelőműhely szakemberei; mindnyájunkat a geológusok kis csoportja segíti. Nem hinném, hogy a részletek, a tervezés fázisainak leírása különösen érdekes és olvasmányos lenne, ettől ezért inkább eltekintek. Elmondom inkább azt, hogy intézetünk székháza valóban új, 1978- ban készült el véglegesen, természetesen saját terveink alapján. Úgy épült, hogy központi keretszerkezetes, ami azt is jelenti, hogy a belső falak csak elválasztó- és nem tartófalak. Ki lehet bátran ütni őket, átépíthetők tetszés szerint, így az irodákat, tervezőműhelyeket nagyobbítani vagy kisebbíteni lehet, ahogy ezt egy-egy munkacsoport munkahelyi érdeke, számszerű összetétele megkívánja. De mi terveztük az épülő megyei Múzeum székházát, az ugyancsak most épülő modern úszómedencét, a városi Zeneiskola koncerttermét és gyakorló termeit, a pionírházat, amely inkább palota, mint ház, a pártszállót, a félig kész divatházat, felső szintjein lakásokkal és még sok mindent, egész lakótelepeket, a csatlakozó létesítményekkel együtt. Ez így elmondva túl egyszerűnek tűnik; az embernek az az érzése, hogy a tervezésnek nincsenek útvesztői, önöknek csak kiosztják a feladatot, mondjuk egy irodaház megtervezését záros határidőre, s legtöbbször a terv időben el is készül, hozzá lehet fogni az építéshez. Hogy van ez valójában? — Látom mégsem kerülhetem el a részletezést, pedig a tervezési mechanizmusnak a leírása hosszúra nyúlik. Nagyon leegyszerűsítve, egyedi tervek esetében — hogy annál az irodaháznál maradjunk — mi a beruházótól megkapjuk a rendelést a terv elkészítésére (persze, ennek az a feltétele, hogy a létesítmény benne legyen a beruházási tervben, aztán a mi intézetünk tervében és így tovább). A műépítész az, aki először kidolgozza az épület formáját, elkészíti a beosztás tervezetét, nagyvonalakban. Ezt követően még ebben a kezdeti fázisban összeülünk és megbeszéljük az épület belső szerkezetét, keretét, mármint azt, hogy klasszikus téglafalas épület legyen, esetleg előregyártott panelelemekből, monolitbetonból készüljön, vagy más megoldást alkalmazzunk. Ha ezt eldöntjük, akkor a műépítész kidolgozhatja az épület végleges beosztását. Ezeket a terveket leadják nekünk és a Szerelőműhely embereinek. A mi szerkezeti-anyagellenállási műhelyünkben előméretezzük a gerendákat, a tartóoszlopokat, majd ezt követően hozzáfogunk a részletezéshez, az igazi csoportmunkához. A szerkezetszámításokat legtöbbször elektronikus programokkal végezzük el a temesvári testvérintézet számítógépein. Mindent méretezünk, lerajzolunk, a méreteket, ha az építő már nagyon sürget, például az alapoknál előre is megadjuk. Végül elkészítjük a terv ún. gazdasági részét, érthetőbben kiszámoljuk, hogy mennyibe kerülnek a részletmunkálatok és végül maga az egész épület. És hogy el ne felejtsem, a szerelőműhely szakemberei, velünk párhuzamosan elkészítik az épület villanyhálózatának, melegítésének, vízellátásának, csatornahálózatának, légkondicionáló berendezéseinek terveit. A végösszegbe természetesen ezeknek a munkálatoknak az ára is benne van. Különben minden épületkategóriának van egy felső árhatára, ezt nekünk túllépni csak végső esetben szabad; erre külön engedélyt kell beszerezni az illetékes szervektől. Hogy „haza beszéljek“, nagyon sokat számít a szerkezet helyes megválasztása. Az építők ma minél több előregyártott elemet akarnak használni, mert ez növeli az építőtelepi termelékenységet. Igen ám, de ez nagy cement- és acélfelhasználást jelent, tehát költséges, energiaigényes, nem beszélve arról, hogy mindkettő fogyasztását csökkentenünk kell. Ezért nagyon sok tervünknél cementhelyettesítő, ún. helyi anyagokkal próbálkozunk: salakkal, kővel, kaviccsal, elsősorban a nagyon cementigényes alapozásoknál. De ha már ennél a kérdésnél tartok, elmondom azt is, hogy véleményem szerint vissza kellene térnünk a téglához, ha nem is a klaszszikus méretűhöz, hanem olyan nagyméretű téglákat kellene használnunk, amelyek (minden más előnyük mellett) olcsóbbá tennék az épületet és az építőket is kielégítenék, mert a termelékenységet sem csökkentenék. Az egyedi épületek tervezése és építése mellett nagyon sok új épület, főleg lakás típustervek alapján készül. Nincsenek fenntartásaim ezekkel szemben, inkább úgy mondanám: valamennyien javítanunk kellene, több időnk kellene hogy legyen ahhoz, hogy mindeniket alaposabban átvizsgálhassuk. Nincs egy olyan terv, amelyen utólag ne lehetne még javítani, nem módosítani, mert ez lehet öncélú is, hanem itt-ott jobb, olcsóbb megoldásokat alkalmazni. Ahol pedig egyedi terveket készítünk, ott fontos a helyes anyag- és szerkezetmegválasztás, rögtön a tervezési munkafolyamat kezdetén. Ha ez nem történik meg idejében és jól, utólag már nincs mód az újratervezésre; az a terv, amelyet mégis átdolgoznak, szerintem már nem teljes értékű munka, és ez meg fog látszani az épületen is. Hadd ne mondjak most erre példákat. — ön tele van ötletekkel, javaslatokkal, amelyeket az intézet vezetősége és a műhelyében dolgozó 80 ember egész biztosan jól ismer és a legjobbakat alkalmazza is. Aki így „benne van“ a munkában, az a társakat is képes maga után húzni? — Örök elégedetlennek tartom magam, a szónak jó, a fejlődést, a haladást szolgáló értelmében. Magam is vallom ugyanis, hogy „építeni annyit jelent, mint életfolyamatokat alakítani“. Ez pedig nagy felelősséggel jár. Mindent jobban, tökéletesebben szeretnék végezni, mint tegnap. A szókimondásomat is ismerik, meg azt, hogy nyit- Deák Levente (Folytatása az L. oldalon) Tervezők és építők munkáját dicsérő létesítmények Resicán TÚLTELJESÍTETT MUNKAVÁLLALÁS A Nicolae Ceausescu elvtárshoz, a Román Kommunista Párt főtitkárához, Románia Szocialista Köztársaság elnökéhez intézett táviratában a Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Romániai Kommunista Diákegyesületek Szövetsége jelenti, hogy a párt Országos Konferenciája tiszteletére maradéktalanul teljesítette idei hazafias munkatervét. Beruházási objektumok megvalósításával az ifjúsági építőtelepeken, termelési, kutatási és tervezési munkák, mezőgazdasági és erdőgazdálkodási, valamint helységgazdálkodási és -fejlesztési munkálatok végrehajtásával, újrafelhasználható anyagok visszanyerésével több mint 13,2 milliárd lej összértékű munkát teljesítettek, biztosítva az általuk kifejtett munka és politikai-nevelői tevékenység önfinanszírozását. Az 1983. évi egységes országos gazdasági-társadalmi fejlesztési tervbe foglalandó tennivalók volumenéből indulva ki — mutat rá a távirat —, a Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Romániai Kommunista Diákegyesületek Szövetsége, a KISZ és az RRDESZ valamennyi szerve ésszervezete fokozni fogja egész munka és politikai-nevelői tevékenységét annak érdekében, hogy növekedjék az ifjú nemzedék hozzájárulása az állami terv feladatainak megvalósításához. 1983-ban a Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Romániai Kommunista Diákegyesületek Szövetsége összesen több mint 15 milliárd lej értékű — azaz az ideinél 13 százalékkal nagyobb értékű — munkálatokat fognak megvalósítani az ifjúsági építőtelepek beruházási objektumainál, a termelésben, kutatásban, tervezésben, a mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban, a helységfejlesztésben és -gazdálkodásban, az újrafelhasználható anyagok visszanyerésében. Biztosítjuk, hőn szeretett és tisztelt Nicolae Ceausescu elvtárs — emeli ki a távirat befejező része —, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Romániai Kommunista Diákegyesületek Szövetsége, az egész fiatal nemzedék az első sorokban fog küzdeni az ország gazdasági-társadalmi fejlesztési célkitűzéseinek teljesítéséért, hozzájárulva ily módon szeretett hazánk, Románia Szocialista Köztársaság előrehaladásához és prosperitásához. MUNKÁBAN AZ ÁLLANDÓ ENERGETIKAI PARANCSNOKSÁG KOVÁSZNA MEGYÉBEN SZÜKSÉG VAN A LAKOSSÁG CSELEKVŐBB HOZZÁÁLLÁSÁRA Egyik múlt heti tudósításunkban Brassó megyéről elmondtuk, hogy az áramtakarékossági intézkedésekbe a kis vállalatok illeszkedtek be gyorsabban és rugalmasabban, a nagyfogyasztók akkor még (időközben kiegyenlítődött a helyzet) lassabban alkalmazkodtak. Nos, Kovászna megye novemberi áramfogyasztása másfajta képet mutat, miképpen a jelentősebb vállalatok voltak a fegyelmezettebbek, a takarékosabbak, többek között azért, mert itt a fogyasztást kezdettől fogva naponta mérték és kiértékelték az illetékes villamosműveknél. A köpeci bányavállalat, a kézdivásárhelyi mechanikai vállalat, a sepsiszentgyörgyi célgép- és alkatrészgyártó vállalat mindig is jól beilleszkedett az engedélyezett fogyasztásba, kisebb ingadozásokkal, de lényegében ugyanezt mondhatjuk a sepsiszentgyörgyi öltül textilgyárról, a kézdivásárhelyi villamossági szigetelő anyagokat gyártó vállalatról, a kovásznai faforgácslemez gyárról is. Mindezek után azt várhatnánk, hogy a megye áramfogyasztása nem lépi túl a kiutalt mennyiséget, sajnos, egyelőre nem ez a helyzet. A múlt hét végén befutó utolsó adatok — még novemberre — megyei viszonylatban több mint 4000 megawattóra túllépést mutattak, az összkiutalások több mint 10 százalékát. Mire e sorok megjelennek, bizonyára ezek az adatok elavulnak abban az értelemben, hogy csökkennek a túllépések. Hogy miért? Mindenekelőtt a megyei pártbizottság erélyes intézkedése nyomán, a megyeszékhelyen ugyanis állandó energetikai parancsnokságot alakítottak, ahol rendre többek között a vállalatok főmérnökei, az energetikai osztályok vezetői teljesítenek szolgálatot. Szakemberek tehát, a megfelelő jogkörrel felruházva, hogy szükség esetén határozottan és eredményesen közbeléphessenek, s nagyobb arányú túlfogyasztás esetén már néhány órán belül beidézhetik az érintett vállalatok felelős vezetőit. A követésre méltó kezdeményezéssel felállított Kovászna megyei energetikai parancsnokság nemcsak az említett nagyvállalatok, de a kisebb intézmények, a kereskedelem, a közvilágítás és a lakosság áramfogyasztását is különös figyelemmel követi, hiszen az említett túllépéseket éppen ezeken a területeken észlelhették. A helyi kereskedelem új nyitvatartási rendje jelentősen csökkenti az esti fogyasztást, a vendéglátóipari korlátozások még ennél is szigorúbbak. Hogy a tervezett decemberi csökkentést megvalósíthassák, Kovászna megyében is a lakosság megértő hozzáállására, a kollektív szolidaritás működésére van szükség. Nem lehet többet fogyasztani, pillanatnyilag egyszerűen nincs amiből. S mintsem, hogy hosszabb időn át tartó, átfogóbb megszakításokra kényszerüljenek önként felvállalt, belső fegyelemmel kell a lehető legszükségesebbre korlátozni a háztartási villanyáram fogyasztását is. Krajnik-Nagy Károly MAI SZÁMUNKBAN: • SZERDAI KRÓNIKA (2 olda) • NAGYVILÁG (4. oldal) • CSAKIS JÓ MINŐSÉGŰ MUNKÁVAL • AZ OLVASÓ FÓRUMA ( oldal) AZ EGÉSZ NÉP MÉLY MEGELÉGEDÉSSEL ÉS EGYÖNTETŰ HELYESLÉSSEL KÖSZÖNTI NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS ELENA CEAUSESCU ELVTÁRSNŐVEL EGYÜTT ÁZSIAI ORSZÁGOKBAN TETT LÁTOGATÁSÁNAK EREDMÉNYES MÉRLEGET Táviratok Nicolae Ceausescu elvtárshoz (3. old.) 1918. DECEMBER 1. - AZ EGYSÉGES ROMÁN NEMZETI ÁLLAM MEGALAKULÁSÁNAK 64. ÉVFORDULÓJA EGYESÜLÉS, EGYSÉG, PÁRT KÖRÜLI ÖSSZEFORROTTSÁG Ezekben a napokban, amikor dolgozó népünk az ország életének jelentős politikai eseményére, a párt Országos Konferenciájára készül, a politikai pezsgés és a sikerekben gazdag termelőmunka közepette egy olyan történelmi eseményről emlékezik meg, amely mélyen gyökerezett e tájak sokévszázados fejlődésében és ugyanakkor messze hatott ki az ország legújabbkori történelmében. Az egységes román nemzeti állam megteremtéséről van szó. Olyan történelmi eseményt idézünk, amely évszázados törekvések, hosszas és nehéz küzdelmek betetőzése volt, s amely mérföldkövet jelentett Románia fejlődésében, új feltételeket teremtett a gazdasági és társadalmi haladás útján, a munkásmozgalom és a demokratikus erők harcában. Pártunk Országos Konferenciáját köszörűve ma olyan körülmények között emlékezünk erre az évfordulóra, amikor a múltból erőt merítve és a jelen sikereit számbavéve s a jövő terveit átgondolva dolgozó népünk odaadóan munkaikodik a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésén, a szocialista Romániának a fejlődés új szintjére a közepesen fejlett országok stádiumába való lendítésén. Erdély egyesülése Romániával, az egységes román állam kiteljesülése a történelem műve, a néptömegek harcának volt az eredménye. Bár a sors úgy hozta, hogy a románok évszázadokon át három külünálló fejedelemségben éltek, tudatukban mindig elevenen ott élt az egység, az együvétartozás eszméje. A közös eredet és közös nyelv a történelem folyamán ösztönző erőként hatott, mert megerősítette e tájak lakóinak azt az óhaját, törekvéseit, hogy egyazon országban éljenek. Éppen ezért az egyesülés objektív szükségszerűség volt, amelyet maga a fejlődés követelményei diktáltak, s természetes eredménye volt egy hoszszas, törvényszerű, logikus folyamatnak. Tájainkon a századok folyamán az elnyomott nép számtalanszor harcra kelt az idegen uralom ellen, a függetlenségért, a társadalmi igazságtalanságok megszüntetéséért. A szabadság eszményei, egyazon zászló alá egyesítettek románokat, magyarokat, németeket s más nemzetiségűeket. Együtt küzdöttek a bábolnai felkelésben, majd a Dózsa György, Horea, Closca és Crisan vezette nagy parasztfelkelések idején, Mircea cél Bátrín, Hunyadi János, Vlad Tepes, Stefan cel Mare, Petru Rares hadaiban is vállvetve harcoltak a függetlenségért. 1600-ban Mihai Viteazulnak sikerült — igaz, csak kevés időre — egy országba egyesíteni a három fejedelemséget. Jó három évszázadon át, mígnem kiteljesedett az egységes román nemzeti állam, a nagy vajda cselekedete méltán szolgált a néptömegek harcának eszményképéül. A nemzeti öntudat kikristályosodása és megerősödése mindenekelőtt az 1948-as forradalom programjában követhető nyomon; ennek célkitűzése mintegy összefoglalják az előző időszakok társadalmi megmozdulásait és előrevetítik az elkövetkező küzdelmeket. A laiban Islázon és Balázsfalván megfogalmazott követelmények között egyaránt ott szerepelt az egyesülés. A negyvennyolcasok — amint a hazai polgári-demokratikus forradalom résztvevőit nevezzük — megértették az idő szavát, mert jórészt ők azok, kik elméletileg s gyakorlatilag egyaránt előkészítik Moldova és Havasalföld 1859 január 24-én sorra kerülő egyesülését. Az elkövetkező feladat Románia állami függetlenségének kivívása volt. Ezt 1877-ben és 1878-ban áldozatok árán, a harc mezején valósították meg a néptömegek, a nép legkiválóbb fiai. Közöttük szép számban voltak erdélyiek is. Mert tudták, hogy Plevnánál, Grivicénál, Smirdannál vívott ütközetek számukra is sorsdöntőek- hiszen a függetlenség kivívása nélkül nem lehet szó önálló fejlődésről. A tőkés társadalom ellentmondásainak végsőkig való kiéleződése, majd az első világháború kirobbanása az elnyomottak harcának soha nem látott fokozódásához vezetett, amelynek nyomán sorra omlottak össze a népek börtöneként számon tartott birodalmak. S e harc teremtette meg a lehetőséget arra is, hogy a népek önállóan döntsenek sorsuk felől. A haladó társadalmi erők — Romániában és a többi románok lakta vidékeken — támogatják az egyesülés gondolatát és előkészítik megvalósítását. Erdély-szerte megalakulnak a nemzeti tanácsok és megválasztják az 1228 küldöttet, akiknek az volt a mandátuma, hogy Gyulafehérváron kifejezzék a széles néptömegek szilárd elhatározását, az anyaországgal való egyesülést. De nemcsak ezervalamennyien gyűltek össze azon a decemberi napon. A nagy jelentőségű történelmi aktust ténylegesen az említett küldöttek szavazata emelte jogerőre. De rajtuk kívül még százezren jöttek el, hogy jelenlétükkel nyomatékosítsák a nép akaratát. Méltón elmondhatjuk, hogy az 1918. december 1 által szimbolizált nemzeti egység megteremtésében kiemelkedő szerepet játszott a politikai téren is egyre jobban érvényesülő proletariátus, a munkás- és szocialista mozgalom, a parasztság, mely az egyesüléshez fűzte nemzeti és társadalmi felszabadulásának reményeit, valamint a burzsoázia haladó gondolkodású képviselői, akik a történelmi fejlődés objektív követelményeivel összhangban cselekedtek. Ugyanakkor az egyesülés történelmi aktusa támogatásra talált a nemzeti és társadalmi elnyomás felszámolásában érdekelt erdélyi együttélő nemzetiségekhez tartozó dolgozók körében is. Az egyesülést elismeréssel vette tudomásul a világ. A Gyulafehérváron megszületett határozat előírásai helyet kaptak az ország nemzetközi státusát rögző egyezményekben. A határozat meghirdette a haza összes polgárainak, nemzetiségi különbség nélkül minden fiának az egyenlőségét. Ám hosszú időnek kellett még eltelnie, hogy az egyenlőség meg is valósuljon. Ezért küzdöttek együttesen románok, magyarok, németek s más nemzetiségűek sok évtizeden át, a harc szervezését, a leghozzáértőbb vezetőre, a Román Kommunista Pártra bízva. Az ezelőtt 64 évvel megvalósított egyesülés jelentősége az idő távlatából mérhető fel igazán. Nicolae Ceausescu elvtárs, szavainak igazát maga az élet — a társadalmi-politikai és gazdasági fejlődés alakulása — támasztja alá: „A történelmi események alakulása a leghatározottabban bizonyítja, hogy az egyesülés nem a véletlen műve, nem a kedvező konjunktúra, vagy a tárgyalóasztalnál létrejött megegyezések gyümölcse, hanem a nép legszélesebb tömegei határozott harcánakeredménye volt; a legmélyebb nemzeti igazság aktusa, az objektív valóság és a nép elidegeníthetetlen joga közötti törvényszerű összhang megvalósulása egyrészt, másrészt e realitás által égetően megkövetelt nemzeti keret kiteljesedése volt. A később megkötött békeszerződés nem tett egyebet, mint szentesítette a már ténylegesen létező helyzetet, a romániai, az erdélyi néptömegek, az egész nép küzdelmének eredményeként létrejött helyzetet”. Hatvannégy esztendő távlatából ma az új társadalom építésének körülményei között értékeljük e történelmi aktust. Világosan látjuk jelentőségét. A szocializmus éveiben elért eredményeink mindennél jobban bizonyítják, hogy jó úton járunk. Mert pártunk biztos kézzel, hozzáértéssel, történelmi felelősségének pontos tudatában irányítja kommunista jövőnk építését célzó munkánkat. A szocializmus biztosította a régi rendszertől örökölt elmara D. Bartha Margit (Folytatása az 5. oldalon) KITELELTETÉS VAGY TÉLI TAKARMÁNYOZÁS ? A napokban munkatanácskozásra ültek össze Kolozs megye állattenyésztői, mezőgazdászai megtárgyalni azt, hogyan lehet a tél beköszöntésekor is a vidék, állattenyésztő farmjain a hozamokat növelni. Mert, hogy erre nagy szükség van, az senki előtt nem vitás. Megyei átlagban 4,7 liter a takarmányozott tehenenkénti tejtermelés, s ez bizony aligha teszi jövedelmezővé ezt az állattenyésztési ágat. Nem beszélve arról, hogy néhány termelőszövetkezetben — mint a bácsi vagy a kajántói, hogy két példát is említsünk — még ennél is kisebb a tejhozam. Akármerre jártunk, akármerre látogattunk el a Kis-Szamos, valamint az Aranyos mentén, a jelenlegi alacsony hozamokért az elmúlt télutói és tavaszelei takarmányhiányt okolták. De majdnem mindegyik mtsz-ben a szakemberek ehhez hozzátették, hogy az idén gyökeresen más a helyzet, az istállók mellett áll a szükséges menynyiségű állateleség. Az, hogy az elmúlt télen éppenhogy került valami a jászolba több Kolozs megyei termelőszövetkezetben is, tudott tény. Kétségtelen, hogy ennek a hatását nem lehet egyik hónapról a másikra felszámolni, eltüntetni. Az alacsony hozamok egyik fő oka éppen az, hogy az elégtelen évelei takarmányozás miatt időlegesen vagy véglegesen meddő maradt nagyon sok tehén. A kajántói termelőszövetkezetben például immár hosszú hetek, sőt hónapok óta egyetlen tehén sem borjadzott. És sajnos nem egyedi e termelőszövetkezet esete. A tervezett tehenenkénti évi 2420 literes tejhozamból eddig 1385 liter került a kandérokba a megyében. Nehezen hihető, hogy az esztendő utolsó heteiben szinte annyit fejnek majd egy tehéntől, mint az évből már eltelt időszakban. Annál is inkább, mert az alacsony elleni arányszám miatt bizony több a nem tejelő, mint a tejelő állat az istállókban. És a tejelők hozama is alacsony, olykor nagyon alacsony. A helyzetből a kiutat a munkatanácskozáson felszólalók többsége felvázolta: ez a jobb, ésszerűbb, gazdagabb takarmányozás bevezetése. A tavasz eleji takarmánynélküli napok további hatását csak akkor számolhatják fel, ha az állattenyésztő farmok nem kitereltetésre, hanem téli takarmányozásra készülnek fel. Csak így lehet megvalósítani azt az elgondolást, amiről a munkatanácskozáson is szó volt, hogy az állatonként napi tejhozamokat rövid időn belül legalább egy literrel emeljék. Örvendetes, hogy nagyon sok mezőgazdasági termelőszövetkezetben az istállók mellett már a szükséges takarmánymennyiség. Nem mondhatjuk azonban, hogy minden mtsz-ben ez a helyzet. Ha újból a megyei összesített adatokat vizsgáljuk, azt észlelhetjük, hogy sajnos nincs lefedezve még a takarmányalap. Szénából mintegy 16 ezer tonna a hiány, ez pedig nem kis- mennyiség, de silótakarmányból sincs a szükséges mennyiség az istállók mellett Az mtsz-ek vezetői, szakemberei szerint az elkövetkezendő napokban kerülhet még szecskázott kukoricakáré a gödrökbe. Ez így igaz, ennek tápanyagértéke viszont már nagyon kicsi, nem beszélve arról, hogy a mintegy 20 ezer tonna nedvdús takarmány összegyűjtésére már nehezen , van meg a lehetőség. Annyi bizonyos, hogy minden állateleségnek felhasználható terményt be kell gyűjteni a földekről, mert mintegy 6000 hektáron még szabad ég alatt a kukoricaszár a megyében. Pedig már nagyon is őszutó van, ilyenkor barázdák felett kellene fújnia a szélnek, nem pedig kukoricaszárakat zörgetnie. S ha a takarmányféleségek biztosításának helyzetét nézzük, nem mehetünk el szó nélkül a szükséges abrak hiánya mellett. Bizony a kombinálttakarmány-mennyiségnek alig Román Győző (Folytatása az 5. oldalon) KOLOZS MEGYEI TUDÓSÍTÁS