Előre, 1982. december (36. évfolyam, 10890-10916. szám)

1982-12-01 / 10890. szám

2. Decemberi előrejelzés Általában a megszokottnál kevesebb csapadékra számíthatunk. A hőmérséklet a decemberi átlagértékek között fog váltakozni, de helyenként, főleg az ország déli felében annál magasabb lesz. December első tíz napját a csapadékszegénység jellemzi. Dé­len az időszak elején gyenge esőzés, kgaszitálás, északon és északkeleten az időszak végén rövid ideig tartó gyenge havazás. A hegyekben szintén gyenge havazás. Az időszak vége felé e hő­mérséklet csökken, északon —12 fok alá száll. A nappali hőmér­séklet 6 fok körül alakul. Reggel és este gyakori ködképződés. A hónap második tíz napjában az égbolt többnyire borús lesz, csapadékban gazdagabb időszakra számíthatunk,­­de a hónaphoz képest meleg marad az idő. Délen eső és ködszitálás, északon ugyancsak eső, de havaseső és havazás is lesz. A szél időnként, átmenetileg fokozódik. Gyakori köd. Délen a hőmérsékleti értékek általában pozitívak lesznek, elérik a 10 fokot is. December utolsó dekádja szintén csapadékszegény lesz. Ki­vételt csupán Bánát, Olténia és Havasalföld fog képezni, ahol de­cember 22 és 26 között esőzés, havaseső és havazás várható. A legalacsonyabb éjszakai hőmérsékleti értékek —15 és —5 fok kö­zött váltakoznak, helyenként ennél alacsonyabbak is lesznek, a legmagasabb nappali értékek —6 és 4 fok között váltakoznak. Reggel és este gyakori és tartós köd. December 1., szerda IV. évnegyed XII. hónap Az évből eltelt: 335 nap Hátra van még: 30 nap Napkelte: 7.31 Napnyugta: 16.38 Holdkelte: 17.16 Holdnyugta: 7.41 TÉVÉ SZERDA, I. műsor; 16.00 Telex; 16.05 A haza nagy­könyvéből; 16.25 Pronoex­­pressz-sorsolás; 16.35 Kultu­rális élet; 17.00 Diákok amfi­teátruma; 17.30 Munkás folk­lóregyüttesek; 17.50 Ez a négy este; 20.00 Híradó • Elköte­lezettség — forradalmi szel­lem ; 20.25 Dokumentumok emlékezete; 20.45 Irodalmi­­zenés-koreográfiai összeállí­tás: 21.15 Tévé­színház; 22.00 Híradó. H. műsor; 20.00 Hír­adó • Elkötelezettség — for­radalmi szellem; 20.25 Szín­pad és mozivászon; 21.00 Fő­városi közlekedési jelentés; 21.15 Román zenei est; 22.00 Híradó. CSÜTÖRTÖK, I. műsor: 11.00 Telex; 11.05 Kortárs is­kola; 11.20 Folytatásos film; 12.25 A hosszú élet titka; 16.00 Telex; 16.05 Az ötéves terv szakmái; 16.30 Ifjúsági stúdió; 17.50 Ezeregy este; 20.00 Híradó • Elkötelezett­ség — forradalmi szellem; 20.30 Gazdasági aktualitások; 20.45 Gica Petrescu és dalai; 21.10 Tudományos folytatásos film; 21.30 Dal a nagyvilág­ban; 22.00 Híradó. II. műsor; 20.00 Híradó • Elkötelezettség — forradalmi szellem; 20.30 A kortárs világ és az eszmei konfrontációk; 20.50 A Rádió­televízió szimfonikus zeneka­rának hangversenye; 22.00 Híradó. ■ A Bucsecs platójára ki­rándulók régi vágya teljesült azzal, hogy a Babele, Carai­­man és Fiatra Arsa mene­dékházakba bevezették a ve­zetékes vizet. 3000 MUNKAHELY KALÁNBAN , Kolón városában hatalmas kohászati ipari platformot léte­sítettek, amelynek bővítése to­vább folyik. A platformon jelen­leg két, egyenként 1000 köbmé­teres nagyolvasztó, több kokszo­lóberendezés, ércdúsító és más kohászati aggregét üzemel. Az épülő és beinduló új kapacitá­sok munkaerejének biztosítá­sára 3000 új munkahelyet léte­sítenek a leendő kohászok, kokszvegyészek, öntők számára. Ugyanakkor a város lakásalap­ját 1000 lakással gyarapították. ■ Tropic elnevezéssel a marosvásárhelyi Electromu­­res vállalatban újfajta hősza­bályozóval és vízpermetezővel ellátott villany­vasalót gyár­tanak. Kétlábon m­ár rendszerint — már a gyerekkorom óta örökö­sen — az ellenkezőjéről pró­báltak meggyőzni, személy szerint mindig hittem benne, hogy az ember tökéletes. Tud­tam picinyke tévedéseiről, is­mertem apró-cseprő hibáit, megbocsátható gyöngéit, de hát ezt a tudást az érzelemmel sehogyan sem akarózott faá­gamban túlságosan el­lenpon­tozni. A negatívumokat mú­landó dolgoknak találtam, szemben a nagy állandóval, az emberi tökéletességgel. A népi bölcs lovas­ példázatát idéz­tem, mely szerint négy lába ellenére az is megbotlik néha. Nyílt szívvel, a kölcsönös üze­netváltás igazságában bízva szóltam hozzá, s hallgattam meg őt. A lélek bugyraiban soha nem lapult szorongó ér­zés, soha nem incselkedett a kétely, hogy megbecsülik nyílt­ságomat, bizalmamat, beléjük helyezett reményemet. Termé­szetesen utónb nem egyszer kiderült, hogy oktalanság volt nyíltságom és őszinteségem, hogy reményeimet szétrugdos­ták, hogy kitekerték bizalmam nyakát. Szerencsére, mind­ezekből olyan kimeríthetetlen készletekkel rendelkezem, hogy semmi akadályát nem láttam, nem látom ma sem annak, hogy egy újabb kapcsolatte­remtéskor ismét elővegyem őket. Bár két lábon jár, s ez számos vonatkozásban min­denképpen több a négynél, az ember is megbotlik néh­a, mondtam, ha olykor ismételten a készleteimhez kellett nyúl­nom. Az ember tökéletes, bár megeshet, s bonyolult szerke­zetét tekintve ez nem is meg­lepő, hogy olykor hiba csúszik ebbe az alkotmányba. Szüle­tünk gyenge színűnek, erőtlen tüdejűnek, vérzékenynek, al­lergiásnak valami iránt, u­­gyanúgy tehet egy „konstruk­ciós“ hiba gyenge jelleműnek is. Számuk elenyésző ugyan, de eltekinteni tőlük nagy okta­lanság lenne. Ha a földön élő emberek lelki tulajdonságai­ból, pozitívumaiból és negatí­vumaiból ki lehetne számítani a középarányost, a nagy töké­letesség talán még el sem ho­­mályosodha. De ezt a feladatot lehetetlen elvégezni, így aztán külön-külön számolnunk kell a jókkal, a rosszakkal, külö­nösen a rosszakkal, azokkal, akik jóhiszeműségünk, bizal­munk biztatóan gyarapodó lombjait tépkedik. A csalókkal, a szélhámosokkal, a gyenge jelleműekkel, akik két lábuk ellenére mindannyiunk szé­gyenére örökösen megbotla­nak. Paizs Tibor Megjelent a KERESZT­ÜT Arany János-száma. A KERESZTÜT 1983. január 1- től rendszeresen havonta je­lenik meg; évi előfizetési díja 36 lej. UTUNK- valamint KE­­RESZTÜT-előfizetéseket a postahivatalok december 14- ig fogadnak el. Keller Emese Leltár ' * — Hogy csinálja, hogy magánál se többlet, se hiány? SZERDAI KRÓNIKA APRÓHIRDETÉS Drága jó szüleinknek, KÁROLY SÁNDORNAK és nejének, KÁROLY ERZSÉBETNEK Alsósófalvára, nyugdíjba vo­nulásuk alkalmával, sok-sok szeretettel erőt, egészséget, hosszú életet kívánunk. GYERMEKEIK: Sanyi, Árpi, Béla, Irénke és családjaik. (206) KÖNYVEK POLITIKAI TÖRTÉNET - 1918-1944 Bár marxista historiográfi­ánk az utóbbi több mint há­rom évtizedben figyelmét fő­leg a gazdasági-társadalmi je­lenségekre és folyamatokra összpontosította, — különösen az utóbbi esztendőkben — igyekezett az ország múltjá­nak más területeit és oldalait is átfogni­, így például figye­lemre méltó művek jelentek meg Románia politikai ese­ménytörténetéről. Csupán az utóbbi másfél évtizedben mint­egy húsz munka látott napvi­lágot a politikai életről, ame­lyek időben felölelték az ál­lami függetlenség kivívásától egészen a szocialista forrada­lom és építés periódusáig ter­jedő időszakot. Úgyszintén je­lentős monográfiák születtek olyan kors­zakmeg­hat­ározó e­­seményekről, mint a Tudor Vladimirescu vezette 1821. évi­ forradalomról, az 1848-as pol­gári-demokratikus forrada­lom, a fejedelemségek egyesü­lése, a függetlenségi háború, az 1918-as egyesülés. Ezekkel egyidőben számos nagy érté­kű­ történelmi munka került ki szakembereink műhelyeiből a munkásmozgalom tárgyköré­ben, a munkásosztály politikai pártjának megalakulásáról és tevékenységéről, a szakszerve­zeti mozgalomról, az ifjúsági mozgalomról stb. Hasonlókép­pen a hazai historiográfia el­­mélyülten foglalkozott a múlt század végi és e század eleji parasztmozgalmakkal, vala­mint a román politikai élet nem egy kiemelkedő alakjának tevékenységével. Ám e sike­rek ellenére a hazai történet­­írás még adós olyan egész tör­ténelmi korszakok politikai é­­letének szintézisével mint az új koré, vagy a legújabb koré. Ioan Scurtu nemrégiben nap-, világot látott munkája , e hi­ányosság pótlásához igyekszik hozzájárulni ,amikor az 1918- tól 1944-ig terjedő időszak po­litikai történetéről nyújt , kör­képet, kidomborítva azt, hogy *L. IOAN SCURTU: Vi^* politics: diff - Romania de la Marea Unire din 1918 la re­­volutia de eaberare sociala si din august­­us C! Editura Albatros, Bucuresti, 1982. az ország legújabb korának e szakasza különleges helyet foglal el a román nép történe­tében, a szabadságért, a füg­getlenségért és a társadalmi haladásért folytatott harcában. " Szerzőnk mindenekelőtt az egységes román nemzeti állam kiteljesedése nyújtotta új fej­lődési keret elemzésére össz­pontosít, s az első fejezet ki­domborítja azokat a nagy vál­tozásokat, amelyek Románia földrajzi, politikai és társadal­mi térképén következtek be az első világháború után,, felvá­zolja a termelőerők gyors fej­lődését, a társadalmi szerke­zetben bekövetkezett mélyre­ható átalakulásokat, a burzsoá­zia és a földbirtokosság erővi­szonyainak eltolódását az előbbi javára, a kis- és közép­polgárság szerepének növeke­dését az ország társadalmi­­politikai életében, a paraszt­ság rétegződési folyamatának felgyorsulását és természete­sen a proletariátus, a társa­dalom leghaladóbb osztálya politikai jelentkezésének, har­cának fokozódását. Úgyszin­tén megfelelő helyet és hang­súlyt kap a monográfia olda­lain a tudomány, az oktatás, a kultúra, az irodalom és a mű­vészetek fejlődése ebben az időszakban. Mindez pedig megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy Románia erőtelje­sebben hallathassa szavát a nemzetközi életben ,hozzájá­ruljon a népek és államok kö­zötti béke és barátság elvei­nek érvényesítéséhez. Ioan Scurtu munkájának második és negyedik fejezete történelmi­­ szakaszokra — 191­8—1928, 1929—1933, 1934— 1938, 1938—1940, 1940—1944 — felbontva tárgyalja e huszon­hat esztendő politikai életét. A szerző abból indul ki, hogy a gazdasági és társadalmi szer­kezetben bekövetkezett alaku­lások k­erültek a politikai é­­letre, a politikai pártok, a kor­mányok, a parlament, a mo­narchia és a román állam más intézményei tevékenységére. A könyv­ lapjairól kirajzolódik az is, hogy az 1913. évi egye­­lítén Románia politikai élete pezsgőbbé, változatosab­bá és összetettebbé vált. Új ,ari­n­t pártok, politikai alakulatok és csoportosulások jöttek létre, a burzsoázia, a kispolgárság, a nemzetiségek új politikai for­mációkat alakítottak, s lábra kaptak jobboldali és szélső­jobboldali szervezetek is. U­­gyanakkor mind erőteljeseb­ben érezteti jelenlétét az or­szág politikai életében a Ro­mán Kommunista Párt és a munkásosztály többi pártja, a Romániai Szocialista Pártok Szövetsége, a Szociáldemokra­ta Párt, a Szocialista Párt és más pártok. A szerző bemu­tatja a politikai pártokat, a kormányokat, jellemzi a tör­vényhozást, éles kontúrokkal felrajzolja a politikai élet va­lamennyi hajtómotorját. Behatóan elemzi a mono­gráfia az 1918 utáni helyzetet, a burzsoá demokrácia vi­szonylagos­ terebélyesedési folyamatát, majd a negyedik évtized második felében en­nek megkezdődött hanyatlá­sát és teljes csődjét, a polgári politikai pártok alkonyát, kompromittálódását. Mint a szerző hangsúlyozza, ezzel egyidőben mintegy ellentétes folyamatként ment végbe a néptömegek, a dolgozók poli­tikai érlelődése, annak felis­merése, hogy csak a munkás­­osztály pártja képviseli a nép, az ország igazi érdekeit és csak ez a párt képes mélyre­ható társadalmi-politikai vál­tozások véghezvitelére. A szer­ző átfogó képet fest az RKP tevékenységéről, a sz­éles nép­tömegek, az összes, demokra­tikus erők tömörítéséért ví­vott küzdelméről, az ország függetlenségéért, területi­­ ép­ségének megőrzéséért, majd a társadalmi és nemzeti, antifa­siszta és antiiim­perialista fel­szabadító forradalom győzel­méért folytatott kitartó harc­ban. Véleményünk szerint e tar­talmas, gazdag tényanyagi és elemző erejű munkának hibá­jául csupán azt róhatjuk fel, hogy szerkesztési módja miatt nem eléggé áttekinthető, a korszak viszonylag rövid tör­ténelmi szakaszokra való fel­bontása megnehezíti a politi­kai folyamatok és események ny­om­on k­öve­tését, elkerülhe­tetlen ismétlésekhez vezet. Mindennek ellenére Ioan Scurtu monográfiája fontos hézagpótló munka, hasznos se­gédkönyv a történelemtudo­mány művelői számára, de a­­zok számára­ is­ tanulságos ol­vasmány, akik' 'nem szakem­berekként érdeklődnek a kor­szak rendkívül gazdag és válto­zatos politikai ku­ltoriája Irántl Dr. Mihály Imre Pontosabban: két költő egy kötetben*). Két költő­­az első, aki a könyv elején bemutat­kozik, sőt a fülszövegben a másikkal való lírai azonossá­gát Valósággal meghirdeti, és a másik, aki régebbi verseit közli, és mintegy megkérdő­jelezi, de legalábbis semlege­síti „társa“ teljesítményét. Idézzünk elöljáróban Banner Zoltán hátlapon közzétett val­lomásából: „E kötet verselnek fordított időrendi Sora híven, sőt hivalkodva jelzi a vissza­pillantás útját és természetét, írásbeliségem első műformá­ja, a vers az önkifejezés kény­szerénél többet: érzékelés­, gondolkodás- és életmódot je­lentett számomra kamaszko­romtól, de a megírt vers so­hasem nyugalmat, csupán a szomjúságot hozta meg. Sen­ki, csakis én kényszerítettem­ magamat a titkos versírásra, azzal az ámítással, hogy na­gyobb szükség van arra a lí­rai művészeti esszére és pub­licisztikára, amit huszonöt éve művelek, vagy akár a mások verseinek a mondásá­ra is, mint «még egy költő» függőkertjére. S noha sokszor évekig, sőt majdnem egy e­­gész évtizeden át megkísérel­tem más műfajú írásokba rej­teni verssé érlelhetetlen in­dulataimat, amint azt az év­számok tanúsítják, a vers folytonossága mégis mind több jogot követelt magának, s a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján úgy éreztem, hogy ifjúkori rendszeres versíró gyakorlatomhoz hasonló költői elkötelezettség vezetett vissza a vers-elrendezésű szövegek­hez.“ Vagyis: a fiatalkori pró­bálkozásokat — az 1949-ből származókat is — most, 1982- ben kapja kézhez az olvasó. A hetvenes-nyolcvanas ter­més pedig „vers-elrendezésű szöveg“. (Szerencsére: nem az, hanem valódi költemé­nyek rövid sorozata.) A szerzői, a szubjektív köz­lésvágyon kívül indokolja-e valami a zsengék kötetben való közzétételét ? Szerintem, nem, és kíséreljem meg az a­­lábbiakban megindokolni ál­­láspontomat. Ifjúkori lírai megnyilvánu­lást — ha írásban valaha for­mát kapott — zsenik eseté­ben az összegyűjtött művek függeléke gyanánt szokás megjelentetni. Tegyük kezün­ket a szívünkre és lássuk be, hogy ez nem a Banner Zoltán esete. Van a közzétételnek más módja-lehetősége-magya­­rázata is. Ha a versek — tit­kos megírásuk pillanatában — megelőzték korukat és ké­sei megjelenésük mond vala-’ mit a mának, szenzációt kelt. •) BANNER ZOLTÁN: Ölomharang, versek. Krite­­rion Könyvkiadó, Bukarest, 1982. egy rendkívüli tehetség, bi­zonyos okból érvényesülni ed­dig képtelen hatalmas formá­tumú költői egyéniség irodal­mi­­eseményszámba menően felszínre kerül, hat a tudatra, különös szépségekkel gazzi sigít bennünket. Sajnos, ez sem a fiatal Banner Zoltán esete. Milyenek ezek az ifjúsága idején fogant, nyomdafestéket azokbatt’ nem nyert költői zsengék? Hát gyöngék. Klisék, sablo­nok, régi divatok áldozatai, olyan attitűd eredményei, a­­mely már a múlté, olyan köl­tői iskola utánzatai, amely­től több nemzedék már meg­szabadult. Van köztük néhány — a ké­sőbbi ,hatvanas esztendőkből —,­ amely tartalma révén fi­gyelmet kelthet. Egy-egy sor arra utal, hogy a világot a költő szemével látó, a költő érzékeivel érzékelő én keresi az önkifejeződést. „Ablakom­ból elképzelem a Földet.­­ A különböző színű országokat.­­ Az egyik piros, a másik kék, s zöld, sárgák meg feketék.“ Mi a költőileg elfogadható itt? „Csak“ a gondolat. Mert az, ahogyan tolmácsolódik, a köz­hely benyomását kelti. Ha tovább idézünk, kiviláglik, hogy a mesterségbeli tudás nem a versíró sajátja: „Most hangversenyre készülök, / s egy másik költő most harap / az álomba utolszól, / a Föld másik felén, / és közeledik a pillanat, / hogy ő áll az abla­kához I, és új szakaszt / költ a vershez.“ Ugyanilyen fokú mesterségbeli jártasságról ta­núskodik a Disszonáns ének: „Odakozmáit húsvét vasár­nap / délelőtt az ég. / Hallom, hogy önti búzáját / bennem a sarjadó vetés,­­ az elhullámzó Szamosháti / rét...“ Nem á­­rulkodik másról A fellegvá­ron című verses szöveg: „A köveken­­ és a nedves föl­dön, / amire lelkünk formáit építettük — rá mi kezünk nyomd van,­­ s a fák gyökere / abból a Vízből iszik, / amit pillantásunkkal / mi szente­lünk életté...“ Ugyanilyen az Allegro: „Hozod megint, s ta­lán először / életemben a já­tékot észrevétlenül­­ megőrző, jó meleg kamaszkort. / S új­­ratanulom Veled / a város rajzolatját, / és esténként a kapudíszek — / mint az ókor — újrakeltik a régi képzelő­erőmet. ..“ Azt hiszem, ele­gendő az idézés, kínos is. A verseknek ez a csoportja hor­doz valamelyes mondaniva­lót, itt-ott ügyes ötletek is he­lyet kérnek, azonban a meg­valósítás — enyhén szólva — felesel a művészi igényes­séggel. Milyenek akkor a régi ver­sek még gyöngébbjei? Olyanok, hogy nem lett vol­na szabad megjelenniük sem most, sem valamikor. Azt hi­szem, a Kriterion történeté­ben még nem jelentkezett — nem jelentkezhetett — „új“ költő ilyesfélékkel: „Az éj­ben kószálok­­ mint a villa­nyok­­ és hunyorgatok , mint a lámpák. Alkonyok. / S min­den mozog / mint golyók. ) Tavasz van. Nyár. Este. I Hangfolyók. / Valaki azt mondja kint: I élni, érezni jó. / Bölcselkedik, és optimista. I Szobám sötét, és ránézek­­ egy kékes függönycsíkra. I És percről percre így múlik I. az élet, este, dal, szelek.“ Vagy például a Nyár végén: „Ha a pillanatban hiszel, / higgy most az augusztusi nap mele­gében. I Az ég cintermeit el­önti fehér gabonával s az al­konyat. ..“ És az Őszi elmél­kedés egy régi folyóparton: „Egy éve most. I Harcos, le­barnult fatörzs a jel, s a Víz, s a kék, hideg, habos s egy szót sem ad. / Ez más világ. / A part alatt sok apró, szürke hal szalad. / A viz: szabad. / Ö nem hagy majd sokat...“ Percre időzzünk még a Me­­nekülés­nél: „Nem állok lan­gyos délutánon / már az ut­cán kifosztva, / és arcomba s régi, lila verőfények hosszú / vázáiban haldokló, tikkadt jácintok / nem marnak feb­ruári este. /... Nem állok lan­gyos délutánon / már az ut­cán hogy megkeressem I egy nagyon csípős fűszer szagát, / a szétdobált gumiabroncsok / fedte sárban. / Ezernyi lom­bos ruhád, / a sárga és piros blúzok / tompa ráncain nem nézem I mástól kapott szeg­fűk / borzolt fejét, / Nem ál­lok langyos délutánon / már az utcán, hogy hajadat / sze­relmesen borzoljam szét / a városvégi földeken, / ahol ta­láltalak. Régen. / Nem állok langyos délutánon / már az Utcán, hogy menjünk I a he­gyekbe, ahol / a szél szétfolyik kalapodon... / Nem állok lan­gyos délutánon s már az ut­cán. .És így tovább a vég­telen unalomig. Két költő van jelen a kötet­ben. Az egyiket föntebb meg­ismertük. Ennek az ismeret­ségnek egyáltalán nem tudok örvendeni. E zöngeményei o­­lyanok, hogy Karinthy Fri­gyes Így írtok ti-jében sem kaphattak volna helyet, és K. Jakab Antal, aki eléggé kajá­nul közli a di­lettánsok „erő­feszítéseit“, enyhe pillana­tában talán elállt volna nyilvánosságra hozataluk szán­dékától. A kiadó azonban vállalta ezt a kockázatot, és én alig­­térek magamhoz a meglepetéstől. Igazán kár a versértő, versmondó Banner Zoltánt kitenni annak, hogy saját régi versei alapján ítél­jünk hozzáértése felől, és meghurcoltatásnak kitett, sem­mifajta erőpróbát ki nem éltő , zsengéi kötetben Való megjelentetése nyomán fölte­gyük magunkban a kérdést: Vajon meddig terjedhet a versszövegíró szubjektivitása és hiúsága manapság... Milyen a másik költő? A másik költő: Banner Zol­tán. Érző, érzékeny­­ lélek, a­­kiben fölgyűlt a mondanivaló, és féltve a világot, hozzánk fordul panaszaival, viszontag­ságos éjszakáival, reményked­ve és szomorúan, biztatva és bizakodva, lemondóan és új­ból a jobbat, a nehezebbet, az emberségest akarva. Ezek a vallomások általában hitele­sek, itt valóban fölfedezi ma­gát egy költő és ez a találko­­zásunk fölkelti érdeklődésün­ket, hiszen modern hangvétel egyesül modern életérzéssel, mai problematika kap meg­felelő lírai fedezetet a nyelv, a nyelvezet szürrealista for­dulataiban. Sok eredeti kép­ben, a vonatkozó hangulatok­ban és mind közönségesen a költemények árasztotta, indu­latokat kavaró légkörben. „Nem válogathatunk, j­ell a helyünk a korlátnál, és a kifordult gyomrú föld boldog­ságából s fel kell szállnunk a kékes égre... / Ez a beszélge­tés / idegen már a szájnak, s nem mozdul rá a nyelv, / csak a hűtők, a legfinomabbra sod­rott / huszadik század...“ (Az űrhajós levelei Bartók Bélá­hoz). Vágy: „talán ónixból / kétoldalt habzó bazalt I fü­st­­függönyeiből I megcsap a gye­rekkor / mennyi szállal / kö­töttek kötötted magad / a tár­gyak földjéhez I félhomályos szobákhoz ) a sejtéshez s hogy egyszer olykor I a te hango­don / is megszólal a világ.“ (A lépcsők). És: „Az a láto­másom, hogy a hágókon át I megindulunk befelé, / a lovak gazdagon felszerszá­mozva... I s Európa, a sértetlen, a kar­­colatlan / karosszériájú, a lég­fűtéséé, a történelmi színek­re / festett, az olajozott, az ó! ó! oké! Európa, a / halk, finom modorú, kávéillatú, ti­zenhatsávos, / alulról fűtött I csak nézi: jé, kik ezek, de / jópofák...“ (Nyeregben). Elsősorban a Nyeregben (és több társa) mutatja, hogy költő közli velünk mondani­valóit önmagáról, a szerelem­ről, az emberiség gondjairól. Oly módon, hogy tartalom és szépség, zene és kép művészin hat szívünkre és értelmünk­re. A kötetnek ez a része iro­dalmunk nyeresége. Márki Zoltán KÉT KÖLTŐ KÖZÉLET Barbados nemzeti ünnepe al­kalmából Constantin Dascales­­cu, Románia Szocialista Köztár­saság kormányának első mi­nisztere táviratban üdvözölte John Michael Geoffrey Man­­ningham Adams miniszterelnö­köt, és a­­ legjobbakat kívánta neki személy szerint, valamint Barbados kormányának és né­pének. . Az RSZASZ küldöttsége, élen Nicolae Constantin elvtárssal, az RKP KB Politikai Végrehaj­tó Bizottságának tagjával, az RSZASZ Központi Tanácsának elnökével és a Német DK Sza­bad Szakszervezetei Szövetsé­gének (FDGB) küldöttsége, é­­len Harry Tisch elvtárssal, az NSZEP KB Politbürójának tag­jával, az FDGB Központi Ta­nácsának elnökével megbeszé­lést folytatott az RSZÁSZ Köz­ponti Tanácsa székházában. Az NDK-beli szakszervezeti kül­döttség az RSZÁSZ Központi Tanácsának meghívására baráti látogatást tesz és tapasztalat­­cserét folytat országunkban. A találkozó során megelége­déssel hangsúlyozták, hogy or­szágaink és népeink baráti jó viszonya a Nicolae Ceausescu elvtárs és Erich Honecker elv­társ közötti megbeszélések al­kalmával történt megállapodá­­sok szellemében szüntelenül bővülnek és sokrétűen kiépül­nek. Tájékoztatáscserét folytattak a két országban működő szak­­szervezetek időszerű feladatai­ról és teendőiről, valamint a nemzetközi szakszervezeti moz­galom egyes vonásairól. Stefan Andrei ■ elvtárs, hazánk külügyminisztere fogadta Sa­­lah-Bey Anisse-t, az Algériai Demokratikus és Népi Köztár­saság új bukaresti rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét azzal kapcsolatosan, hogy a nagykövet rövidesen bemutat­ja megbízólevelét. Stefan Andrei elvtárs, hazánk külügyminisztere fogadta Hugo Jativa Ortizt, Ecuador Köztár­saság új bukaresti rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét az­zal kapcsolatosan, hogy a nagy­követ rövidesen bemutatja meg­bízólevelét. Stefan Andrei elvtárs, hazánk külügyminisztere fogadta Zvi Brosht, Izrael új bukaresti rend­kívüli és meghatalmazott nagy­követét azzal kapcsolatosan, hogy a nagykövet rövidesen bemutat­ja megbízólevelét. Elnöki rendelettel Constanti­nesgu «, áutác Elnöki rendelettel Stefan Constanti­nesgu •, álliEtat kine­vetek Romájjira^t^a Huta Köz­társaság svédországi­ rendkívüli és meghatalmazott nagyköveté­vé Teodor Vasiliu­ elvtárs he­lyébe. j* < . .. j . ■ \ . ELŐRE MATHIEU KEREKOU őexcellenciájának, a Benini Forradalmi Néppárt Központi Bizottsága elnökének, a Köztársaság elnökének, Benin Népköztársaság Nemzeti Végrehajtó Tanácsa elnökének COTONOU Benin Népköztársaság kikiáltásának VII. évfordulója — az or­szág nemzeti ünnepe — alkalmából nagy örömmel küldöm meleg üdvözletemet és legjobb kívánságaimat, önnek személy szerint jó egészséget és boldogságot, a baráti benini népnek haladást és jólétet kívánok. Meggyőződésem ,hogy pártjaink és országaink baráti együttmű­ködése a jövőben mindinkább bővülni és mélyülni fog a román és a benini nép javára, a béke, a nemzeti függetlenség, az együttmű­ködés és a megértés világméretű ügye érdekében. NICOLAE CEAU$ESCU a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöks Őexcellenciája DEIGHTON LISLE HARCOURT WARD úrnak. BRIDGETOWN Barbados nemzeti napjának újabb évfordulója jó alkalom szá­momra, hogy a román nép és a magam nevében üdvözletemet és jókívánságaimat küldjem, önnek személy szerint jó egészséget és boldogságot, Barbados népének haladást és jólétet kívánjak. NICOLAE CEAUȘESCU Románia Szocialista Köztársaság elnöke Barbados főkormányzójának NICOLAE CEAUȘESCU elvtársnak, a Román Kommunista Párt főtitkárának Kedves elvtársi Őszintén köszönöm az abból az alkalomból küldött üdvözlő távi­ratát, hogy megválasztottak a Spanyolországi Kommunista Párt fő­titkárává. Az alkalmat megragadva, kifejezem a magam és pártom meg­győződését, hogy a Román Kommunista Párt és a Spanyolországi Kommunista Párt jó viszonya tovább folytatódik a közös cél­kitűzéseink — béke, függetlenség, demokrácia és szocializmus — alapján bennünket összefűző mély barátság, szolidaritás és együtt­működés hagyományos szellemében. Testvéri üdvözlettel, GERARDO IGLESIAS Őexcellenciája NICOLAE CEAUȘESCU úrnak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, Románia Szocialista Köztársaság elnökének A legőszíntébben köszönöm a Szíriai Arab Köztársaság területé­nek átrepülése alkalmából hozzám intézett szívélyes jókívánságait, és a magam részéről is a legjobb kívánságaimat küldöm, önnek személy szerint jó egészséget és boldogságot, a baráti román nép­nek szüntelen haladást és jólétet kívánok. Egyben kifejezem meggyőződésünket, hogy országaink baráti kapcsolatai és együttműködése tovább fejlődik népeink javára és közös érdekeinek megfelelően. HAFEZ AL ASSZAD A fővárosba érkezett Aczél György elvtárs, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára és Várkonyi Péter elvtárs, az MSZMP KB titkára A Román Kommunista Párt Közp­onti­ Bizottsága meghívásá­ra baráti, látogatás céljából, a fővárosba érkezett. Aczél György elvtárs, az MSZMP KB Politi­kai Bizottságának tagja, a KB titkára, és Várkonyi Péter elv­­társ, az MSZMP KB titkáré. Az Otopeni repülőtéren a ven­dégeket Miu Dobrescu és Pet­ru Enache elvtársak, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bi­zottságának póttagjai, a KB tit­kárai, pártaktivisták üdvözölték. Jelen volt Barity Miklós, Ma­gyarország bukaresti nagykö­vete. A PALESZTIN NÉPPEL VÁLLALT NEMZETKÖZI SZOLIDARITÁS NAPJÁNAK SZENTELT GYŰLÉS A Külföldi Kultúrkapcsolatok Román Intézete és az Ázsiai és Afrikai Népek Román Baráti Li­gája gyűlést rendezett a főváros­ban 8 palesztin néppel vállalt nemzetközi szolidaritás napja alkalmából. A gyűlést Nestor Ignat, az Ázsiai és Afrikai Népek Román Baráti Ligája Vezetőségi bizott­ságának tagja nyitotta meg. Ezután Mihai Burca, a Szocia­lista Demokrácia és Egység Frontja Országos Tanácsának alelnöke, szólalt fel. Kihangsú­lyozva a palesztin néppel vál­lalt szolidaritás nemzetközi napja idei megemlékezésének körülményeit, a felszólaló rámu­tatott: a szocialista Románia és elnökének, Nicolae Ceausescu elvtársnak a felfogása szerint mindent el kell követni annak érdekében, hogy a világ külön­böző övezetei vitás kérdéseit ki­zárólag tárgyalásos úton oldják meg. Békés és a világ összes or­szágaival és népeivel való e­­gyüttműködésre irányuló kül­politikájában — amely a román nép lelkű idének legmélyéből fakad —, Románia Szocialista Köztársaság töretlenül és hatá­rozottan síkraszáll a nemzetközi élet feszültsége fokozódásának megakadályozásáért az összes konfliktusok és nézetkülönbsé­gek politikai, tárgyalásos úton történő mielőbbi rendezéséért, ilyen vonatkozásban, mutatott rá a felszólaló. Románia követ­kezetesen a közép-keleti kérdé­sek békés megoldása, az övezet­béli globális, tartós és igazsá­gos béke meghonosítása mellett foglal állást. Ennek Izraelnek az 1967-ben elfoglalt összes a­­rab területekről, beleértve az a­­rab Jeruzsálemet is, való kivo­nulásán, a palesztin nép kérdé­sének, önrendelkezési és a füg­getlen palesztin állam megala­kításához való jogának megva­lósításán, az övezet összes álla­mai függetlenségének és biz­tonságának a szavatolásán kell alapulnia. A felszólaló méltatta Nicolae Ceausescu elvtársnak, Románia Szocialista Köztársaság elnöké­nek a palesztin néppel vállalt nemzetközi szolidaritás napja alkalmából az Egyesült Nemze­tek Szervezete Közgyűlése 37. ülésszaka elnökéhez és az ENSZ főtitkárához intézett üzenetének jelentőségét, majd rámutatott, hogy a Román Kommunista Párt és a Palesztina­ Felszabadítás! Szervezet, valamint a román és a palesztin nép közt baráti, együttműködési és aktív Szoli­daritási kapcsolatok honosodtak meg­, amelyek tovább mélyülnek és diverzifikálódnak. Az RKP, Románia Szocialista Köztársa­ság, s személyesen Nicolae Ceausescu elvtárs — emelte ki a felszólaló — kitartó tevékeny­séget fejt ki a palesztin nép igazságos ügyének érdekében, teljes politikai, diplomáciai, er­kölcsi és anyagi támogatást nyújtva számára. A palesztin nép helyzete rendezésének kér­dése központi helyet foglal el a legmagasabb szintű megbeszélé­seken, s ilyen tekintetben be­szédes példát képez Nicolae Ceaușescu elvtárs közelmúltban Pakisztánban, Indonéziában, Szingapúrban, Malaysiában és Kuwaitban tett látogatása. A pa­lesztin nép helyzete rendezése szükségének lerögzítése az elfo­gadott politikai dokumentumok­ban beletartozik abba a Széles körű és következetes segítség­­nyújtásba, amelyben a szocialis­ta Románia a baráti palesztin népet részesíti. A Nicolae Ceausescu­­ elvtárs és Yasszer Arafat elvtárs, az PFSZ Végre­hajtó Bizottsága elnöke közti számos találkozó rendkívüli visszhangot kiváltó mozzanatok­ként maradnak fenn a román és palesztin nép barátsági és e­­gyüttműködési kapcsolatainak krónikájában. Felszólalásában, Abdel Salam Dajani, az ENSZ romániai tájé­koztató központjának az igaz­gatója kiemelte azt a következe­tes törődést, amelyet hazánk, Nicolae Ceausescu elvtárs tanú­sított a közép-keleti kérdések rendezése iránt, a térségbeli problémáknak igazságos és tar­tós megoldásában tanúsított ak­tív és építő jellegű állásfoglalá­sát a globális és tartós béke megteremtésével, valamint a pa­lesztin nép törvényes nemzeti jogainak megvalósításával. A felszólaló ezután felolvasta az Egyesült Nemzetek Szerveze­te főtitkárának, Javier Perez de Cuellarnak, a palesztin néppel vállalt nemzetközi szolidaritás napja alkalmából küldött üzene­tét. Ezt követően Khaled El- Sheikh, a Palesztina! Felszaba­dítás! Szervezet állandó bukares­ti képviselője szólalt fel, aki a legmelegebb köszönetét és tel­jes elismerését tolmácsolta a Román Kommunista Pártnak, országunk kormányának, szemé­lyesen Nicolae Ceausescu elv­társnak azért az állandó anyagi és erkölcsi, politikai és diplomá­ciai támogatásért, amelyet Ro­mánia Szocialista Köztársaság nyújt a palesztin népnek és igaz­ságos ügyének. A palesztin nép — mutatott rá — nagyra értéke­li Nicolae Ceausescu elnök ar­ra irányuló diplomáciai és po­litikai erőfeszítéseit, hogy igaz­ságos, tartós és globális béke jöjjön létre a Közép-Keleten, s így a palesztin nép független ál­lamot teremthessen magának és gyakorolhassa törvényes nem­zeti jogait. Üdvözöljük a román és a palesztin nép, az RKP és a román kormány, a PFSZ közti erőteljes szoros szoli­daritási és barátsági kapcso­latokat, amelyek tartós alapjait Nicolae Ceausescu és Yasszer Arafat elnökök rakták le. A felszólaló kifejezte meggyőző­dését, hogy ezek a kapcsolatok tovább fognak erősödni és fej­lődni a palesztin nép igazságos ügye, a Közép-Kelet valameny­­nyi népe, a béke és a nemzetkö­zi biztonság javára. A gyűlésen részt vett Gheor­­ghe Dolga külügyminiszter-he­lyettes, párt- és állami aktivis­ták, az RSZÁSZ Központi Ta­nácsának, a KISZ KB, az RRDESZ, az Országos Nőtanács képviselői, fővárosi vállalatok és intézmények dolgozói. Jelen voltak a hazánkban akk­reditált diplomáciai képviseletek egyes vezetői. A gyűlés befejezése után a részvevők a palesztin nép har­cának aspektusait bemutató do­kumentumfilmet néztek meg.

Next