Előre, 1984. június (38. évfolyam, 11356-11381. szám)

1984-06-01 / 11356. szám

A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA JÚNIUS 1 - NEMZETKÖZI GYERMEKNAP „A tanulás célja az, hogy hazánk ifjú nemzedéke felkészüljön a munkára, az életre, hogy mindaz, amit az iskolában megtanul és elsajátít, szolgáljon egy-egy szakma tökéletes megis­­merésére, minél gazdagabb ismeretek megszerzésére a különböző tevékenységi területeken, mert kedves barátaim, pionírok és a haza sólymai, csakis így válhattok holnap a szocializmus és a kommunizmus jó építőivé, a szocialista és kommunista Románia jó és derék honpolgá­raivá!" NICOLAE CEAUSESCU JÖVŐBE TEKINTÉS issé sokszor használjuk, s ezért talán­ megszokottá vált a m­oadás, hogy „a gyermek a jövő". Sokszor hasz­náljuk, hiszen tagadhatatlan a­­ranyigazság rejtőzik e néhány szóban. A gyermekekre nézve, róluk beszélve, óhatatlanul is az elkövetkezendő esztendők felé tekintünk. És fordítva is igaz a tétel. Jövőtervezésünkkor, or­szágépítő céljaink felvázolása­kor, jobb, szebb, civilizáltabb é­­letünk építésekor a bölcsők, az iskolapadok, az egyetemi aulák felé pillantunk. És nem is lehet ez másképpen, hiszen minden, amit egyszer létrehoztunk, meg­valósítottunk, az az elkövetke­zendő nemzedékek számára je­lenti az alapot, a kezdetet a to­vábblépéshez, a sokoldalúan fej­lett szocialista társadalmunknak újabb szintre való emeléséhez. Ezért fektet különösen nagy hang­súlyt pártunk és főtitkára né­pünk számbeli gyarapodására, fiataljaink nevelésére, oktatásá­ra, tudásgyarapítására. „Ismét hangsúlyozni­­ kívánom, hogy minden családnak kötelessége állandóan gondolni népünk je­lenére és jövőjére, jövője, léte életerejéhez, fiatalságához, te­hát a születési arányszámhoz, a népesség szüntelen gyarapodá­sához kapcsolódik, hogy meg­valósítsa ezt az alapvető köte­lességét nemzetünk sorsa iránt" — mondotta Nicolae Ceausescu elvtárs az Egészségügyi Főtanács legutóbbi ülésén. Röviden tehát: szeretnénk, hi­szen ez nemzetünk életerőssé­gét növelné, ha minél több gyer­meknek örvendve ünnepelhet­nénk hazánkban a gyermekna­pot. Ehhez pedig mindenekelőtt e nemzet alapsejtjét, a családot kell tovább erősíteni, jobban vé­deni. A családot, hiszen ez nem­csak népünk gyarapodásának kiindulópontja, hanem fiatal­jaink nevelésének egyik fő té­nyezője is. Társadalmunk — főleg az el­múlt húsz esztendőben — ren­geteget áldozott gyermekeink é­­letkörülményeinek javítására, ara, hogy minél jobb, civilizál­tabb feltételek között tanulhas­sanak, pihenhessenek, szóra­kozhassanak. Talán a száraz számadatok mondanak e tekin­tetben a legtöbbet. Oktatásra csak az idén 16,62 milliárd lejt költünk, az állami családi pót­lék és más gyereksegélyek ösz­­szege pedig el fogja érni ez év­ben a 15,15 milliárd lejt. 1985 végére az egy gyerek után járó átlagos névleges családi pótlék 27 százalékkal lesz nagyobb, mint 1980-ban, s ez biztosítani fogja az átlagos reál­családi pótlék 20 százalékos növekedé­sét. 1981 és 1985 között a szü­lési segélyre költött összegek 38 százalékkal haladják túl az 1976 és 1980 közötti szintet. Ugyan­akkor az említett két időszakban az oktatásra költött költségek 36 százalékos gyarapodásának le­hetünk tanúi. Nincs az ország­nak olyan vidéke, ahol ne húz­ták volna tető alá óvodák, is­kolák egész sorát. S jutott a pénzből korszerű játszóterek, sportpályák építésére, a pionírok és haza sólymai házainak fel­szerelésére, modernizálására, is­kolás- és pionírtáborok létesíté­sére is. „Pártunk és államunk a legmelegebb szeretettel és atyai gondoskodással övezi hazánk gyerekeit, az ifjú nemzedéket — mondotta pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs —, mindent megtesz, hogy optimális életkörülményeket, korlátlan le­hetőségeket biztosítson számára a tudomány és kultúra legmaga­sabb csúcsainak meghódításá­hoz, legmerészebb törekvéseinek és óhajainak megvalósításához, akadálytalan érvényesüléséhez társadalmunk minden szektorá­ban, az ország egész társadalmi­politikai életében." Olyan igaz­ság ez, melyre ezernyi és ezer­­nyi példát hozhatunk társadalmi életünk minden területéről. A tegnap gyerekei mai grandiózus objektumaink megvalósítóivá nőttek fel. És olyan létesítmény felépítésével dicsekedhetnek, mint a Duna—Fekete-tenger­­csatorna, hogy csak a legutóbbit említsük. És a gyermekkorból a­­lig kilépő lányok és fiúk előtt ott az újabb nagy cél: megépí­teni a Duna—Bukarest-csator­­nát. E fiatalok számára népünk záporok hosszú ujjai ciró­gatják a csöppnyi arcokat, ahogy a tavasz, a nyár, az ősz, a tél a kicsinyeket dé­delgeti, ahogy a gyermek rajongani tud, és miként gyermeked, te is szereted, úgy áll össze,­ nő szinte húsossá e szeretet köröz­Az ilyen nyárelőkön, mi­kor gyermekrajzoktól zsi­bong a járda, zsivaj s kölyökfütty villog min­den levélfonákon, s az ég tarka felhőrongyokkal ba­bázik, dőlj hanyatt percre a harsogó fűben, s engedd magadhoz gyermekkoro­dat. Nem csak a pitykéző, hancúros-kacajos játék, az életkedvű önök vitaminja árad szét újólag zsigereid­­ben, de hajdani nyíltságod s nyitottságod, tenyeres­­talpas, nagyfülű őszinte­séged is új járatokat keres.­­Lüktetne ő minden lél­eg­­zetvételedben, minden­­ t­ á­­rul­kozásra kész pillana­todban és órádban, hiába vállalta el az idő annyi sejtedet, fiadzván helyébe új s újabbakat, hiába zö­mé­be múló évek ragasz­kodó gondja s a lélek moz­gásrutinja az emlékezés megannyi hajszálerét, föl­sugározna még meglett lé­nyekbe a gyermekkor ár­tatlanra kerekült tekinte­te. Nem ábránd ez. Ahogy a mezítlábas piciny tal­pak alatt a fűszál szerel­mesen lehajlik, s a nyári évezredes álmának, a nagy fo­lyamot a tengerrel összekötő kék út létrehozása már a megvaló­sult rovatba került. Ők további célok elérését tűzhetik ki, újabb terveket valósíthatnak meg. Azt, hogy a Nemzetközi Gyer­meknapon építésről, célokról be­szélünk, írunk, megtörténhet, hogy némely olvasónk túlzásnak minősíti. Pedig nem az. Mert minden, amit az antifasiszta és antiimperialista, társadalmi és nemzeti felszabadító forradal­munk óta eltelt négy évtizedben és főleg annak a második fe­lében, amióta a párt élén Nicolae Ceausescu elvtárs áll, elértünk, az nem kis mértékben gyermekeink életét tette szebbé, színesebbé, emberibbé. S ennek következtében a fiatalabb nem­zedékek mind egészségesebbek, fejlettebbek, okosabbak lettek. Nem kell csak a líceumisták egy­­egy tantárgyolimpiájára elmen­ni,­­hogy meggyőződjünk állítá­sunk igazáról. A mai fiatalok gazdag ismeretekkel hagyják el az iskola padjait, az egyetem­ről pedig nemcsak elméleti, ha­nem gazdag gyakorlati tudással kerülnek ki nemzegazdaságunk különböző vállalataiba, egysé­geibe. Országjárásaim alkalmával nem egy esetben találkoztam fiatal szakemberrel, akit a ter­melésbe lépésének első eszten­dejétől kezdve fontos feladatok elvégzésével bíztak meg és aki­k legnehezebb problémákat is tünk e hazában,­ Európá­ban, a világban. " A~~ gyermekkort, s a mi­­bennünk még föl-fölriadó gyermeket­ nem lenne sza­bad feledni sohasem. A vi­lág­érzékenységet és a vi­lágra nyitó mohó tiszta­­ságszomjat, az életkedv ős­­ragyogását,­­ melynek, ha utolsó csilláma kialszik, gonosz vénné rándúlhat hirtelen az ember. Felnőt­tek elvadult seregei, kik annyiszor borították ro­mokba a földet, árokoltat­­ván patakokban könnyet és vért, s kiknek ujja élet­halál gyűjtőzsinórján ma is unottan babrál, holt­biztos, hogy végzetesen el­megoldotta. A munkával mun­kára való nevelésnek a termelő­­egységekben látszanak a hatá­sai. Az a tény, hogy fiataljaink már kora gyerekkoruk óta ott­honosan járnak a gépek, fel­szerelések között, ismerik az ipa­ri és mezőgazdasági termelés a­­lapproblémáit, egyrészt nem kis értékek létrehozását teszi lehe­tővé, de ugyanakkor az üzemi rendhez és fegyelemhez való hozzászokás megkönnyíti a fia­tal szakemberek mihamarabbi integrálódását, hozzájárul a munka, s a munkás ember tisz­teletéhez, becsüléséhez. Minden reggel együtt indu­lunk napi utunknak kortársaink­kal, a gyermekekkel. Féltő ke­zekkel ügyeljük, alakítgatjuk kö­rülöttük az életet, hogy minél több örömben és minél kevesebb bánatban legyen részük. Mert őket óva, jövőnket védjük. Mun­kánk folytatói ők. És most, hogy mérlegkészítés esztendejét éljük, hiszen novemberben kerül sor pártunk XIII. kongresszusára, el­mondhatjuk: van mivel dicseked­nünk, nem kis megvalósításokat hagyhatunk az utánunk követke­ző nemzedékekre. De sokoldalú­an fejlett szocialista társadal­munk építése még nincs befe­jezve. „Tudjuk, hogy még sok nehézséget kell leküzdenünk! — mondotta a Duna—Fekete-ten­­ger-csatorna felavatásakor tartott agigeai nagy népgyűlésen Nicolae Ceausescu elvtárs. — veszítették gyermekkoru­kat. Pedig nem afféle nyár­­eleji futózápor az ember gyermekkora. Csontig issza benne magát a legprimé­­rebb tapasztalás is, egy éle­tet keringenek be édes vagy mérgezett nedvei. A felnőtt ember - gyanakvón ránduló szemöldöke alól, bizalmatlan tekintetéből- egy tenyérből etetett, aztán orrba vágott f őzike szeme fénye, becsapott gyermek­kora villog vissza. Gondol­juk el: hány csalódott, hány kiábrándult nemzedéket ne­velt csupán e század, szü­netelni nem akaró ígéretei­re rácsattanó háborús vi­haraival!­­De a csöndes, vékonyka hétköznapokból is kiint egy mutatóujj: — Anyu, mikor áll el már ez az eső? —, kérdi melletted a kapualjban egy hatéves­­forma kislány, anyja hú­sos ujjait szorongatva. — A kommunizmus magas csúcsaiig még ismeretlen utakat kell be­járnunk. De megvalósításunk­­— ez a csatorna — is bizonyítja, megvan az erőnk és képessé­günk ahhoz, hogy mindennemű nehézséget legyűrjünk, a legma­gasabb csúcsokat meghódítsuk!" A­ most és ezután születőkre, a napjainkban felcseperedőkre hárul majd az a magasztos fe­ladat, hogy elérjék a világ eddi­gi legigazságosabb és legembe­ribb társadalmának, a kommu­nista társadalomnak a csúcsait! ügyeljünk tehát, hogy gyerme­keink életét, nyugalmát, moso­lyát semmi se zavarja meg. Mert ahhoz, hogy álmodni, tervezget­ni, vágyakozni, a valóságot meg­fejteni, dolgozni és az alkotás örömét ismerni megtanított fia­tal nemzedékünk is megvalósít­sa a maga grandiózus létesít­ményeit, békére van szüksége. Arra, hogy ne lövészárkok, fede­zetek, bunkerek védelmébe hú­zódva félje a halált, hanem ar­ra, hogy építőállványokon, nagy ter­melékenységű népeket mű­ködtetve, földet művelve alakít­hassa vágyainak, óhajainak ké­pére az életét. Ezért váljunk a béke harcosává. S a Nemzetközi Gyermeknapon nem is kívánha­tunk­ nagyobb dolgot, mint azt, hogy a háború sötét fellegei szóródjanak mihamarabb szerte­szét. Román Győző Egy perc, kislányom, s rögtön eláll — legyint tü­relmetlenül a mama, ki­dobván nyakából a távla­­tosabb türelemre való in­tés gondját, mert hát mi­nek magyarázni egy gya­nútlan csöppségnek, hogy a nyári eső, ha történetesen, hólyagos, egyhamar el nem áll. Félóra múltán elszán­tan rángatja tovább a zi­vatarban kicsinyét, kinek dacossá préselt ajka immá­­,.z.on mínusz jel: ismét­­ ki­vontak belőle egy csöppnyi, a felnőttek szava iránti bi­zalmat.) Mert a gyermeket be­csapni nem szabad­; vi­rágot lépne a felnőtt érte­lem, a maga jövőjét csapná be benne. A gyermek felnő, átvág az éles tűz­vizein, s időn­ként hanyatt dől egy-egy nyárelő harsány rétjén, megtapogatván l épek-e csontjai, s lüktetnek-e az életre­ szántság, a nyíltság s tisztesség gyermeki ma­radékai, él-e még benne s körötte a testvériség és ba­rátság eszménye, az álta­lunk oly szomjún áhított s megóvott béke?------­ Farkas Árpád K A // GYERMEK FELNŐ B A KOHÓBAN MINDIG ÉG A TŰZ­ e vallom, valahányszor hi­vatalos teendőim miatt erre visz az utam, egy kicsit elfogultan lépem át az üzem kapuját. Fontolgatom, va­jon mi okozza ezt a már-már megilletődéssel azonosítható viszonyulásomat. A vállalat — kiterjedésében — grandiózus mérete, gazdag múltja,­a nem­zetgazdaságban betöltött jelen­tős szerepe? E tények közül bár­melyik egymagában is elegendő lenne. S mégis úgy érzem, az ezekre való hivatkozással csak megközelítem az igazságot, de nem érem el. Mert a tulajdon­képpeni ok, lehet, hogy szokat­lanul hangzik, elsősorban nem a termelési eredményekben kere­sendő, hanem a munkalégkör­ben, amelyet mindenekelőtt a felelősségérzet és a magasfokú öntudat jellemez. Tudom, sok más munkaközösségről megálla­pítható ugyanez. Mi viszont az a többlet, amely a nagybányai szí­nesfémkohászok termelő tevé­kenységének sajátos jelleget kölcsönöz? Talán mégis a mun­kahely iránti hűség, az a mód, ahogyan itt a mesterség gyakor­lása stafétaként egyik nemze­dékről a másikra száll. • • • Nagybányának van egy la­kónegyede — Fernezely —, a­­mely a kohásznemzedékek böl­csőjének tekinthető. Az itt mű­ködő kohónál dolgozott Mure­­san Pavel édesapja is. — Amikor befejeztem a lí­ceumot, fel sem vetődött a kér­dés, hogy merre veszem utamat, természetes volt, hogy a kohásza­tot választom. Olyan környezet­ben nőttem fel, ahol már gyer­mekkoromban „beoltottak" e mesterség iránti érdeklődéssel. 1965-ben végeztem el az egye­temet, s a nagybányai Színes­fémkohászati Vállalatba kaptam Rácz Albert (Folytatása a 2. oldalon) XXXVIII. évfolyam 11 356. szám 1984. június 1., péntek 4 oldal ára 50 iáni Lapunkat külföldre a következő címen lehet megrendelni: ROMPRESFILATELIA — Sectorul export-import presa P.O. Box 12—201, telex: 10 376 profir Bucuresti, Calea Grivitei nr. 64—66 Redactia ELŐRE. 79776 Bucuresti 33. Piata Scinteii 1, sector 1. ELŐRE szerkesztősége, 79776 Bukarest 33. Sciileia tér II­I. kerület. Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02. Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, a levélkézbesítők és a lapterjesztők. IDÉNYMUNKÁK A MEZŐGAZDASÁGBAN A NÖVÉNYÁPOLÁSSAL EGY IDŐBEN ARATÁSRA KÉSZÜLNEK Pártunk főtitkárának, Nicolae Ceausescu elvtársnak a Mező­­gazdasági Országos Tanács plenáris ülésén elhang­zott beszéde ismételten érté­kes útmutatásokat tartalmaz mezőgazdaságunk erőteljes fejlesztésére. A parasztság magas demokratikus fórumán az idénymunkák időszerű kér­déseit taglalva, a mezőgazda­ság összes dolgozóit rekord­hozamok elérésére ösztönözte, s útmutatásai azon nyomban visszhangra találtak a terme­lőegységekben. A Szatmár megyei udvari egységes agrár­ipari tanács állami és szövet­kezeti farmjain zajló napi munka erre a bizonyság. Er­ről Vasile Ciocean, a tanács főmérnöke számolt be.­­ Az időjárás okozta ne­hézségek ellenére is élénk munka zajlik a földeken, a re­kordtermésért folytatott küz­delem új szakaszaként időben és jó minőségben végzik a nö­vényápolást az összes farmo­kon. Az utóbbi időszak időjá­rása csapadékos volt, ám a mostani esők csak a szorgal­mas emberek részére haszno­sak, akik az esők közötti szü­netet maradéktalanul kihasz­nálják.­­ A sajátos időjárás köze­pette milyen intézkedésekkel siettetik a növényápolás vég­zését? — Az agráripari tanács át­fogó intézkedési tervet dolgo­zott ki, minden egység számá­ra konkrét és határidőre befe­jezhető tevékenységet irányoz elő, megszabva benne személy szerint minden szakember fe­lelősségét. Tanácsunk szakem­berei sem tartózkodnak az irodában, kint vannak az egy­ségekben konkrét megbízatá­sokkal, s azok teljesítéséről beszámoltak az agráripari ta­nács végrehajtó bizottsága előtt. Az említett intézkedési terv minden munkánál napi ütemtervet irányoz elő, nem szeretnénk, hogy a csapadékos időjárás miatt pótolhatatlan mulasztások történjenek. — Ebben az összefüggésben milyen figyelmet szentelnek a belterjes kultúráknak a nö­vényápolás során? — Cukorrépát például 530 hektáron termesztünk, s eddig csak kézzel 330 hektárt ts­pál­­tak meg a termelőszövetkeze­tekben. A kultúra általában szép, a terméskilátások bízta­a­tóak. A Somet­misz különben tavaly országosan kimagasló eredményt ért el. Nos, pártunk főtitkára hangsúlyozta, hogy a belterjes kultúrákkal elfoglalt területeket növelni fogjuk. Ez nem jelenti azt, hogy cukor­répát övezetünkben nagyobb területen termesztünk, hanem a többi egységekben is erőfe­szítéseket tesznek a rekordho­zamok­ eléréséért. Az előírt növénysűrűség megtartásáért az első kapálást mindenhol kézzel végeztük, hogy hektá­ronként legkevesebb 100 ezer növény maradjon tenyészhe­­lyén. Kukoricát nagyobb terüle­ten, 3337 hektáron, s ebből 565 hektáron belterjes kultúraként termesztünk. Ez utóbbi terü­lettel külön csoportok foglal­koznak szakemberek állandó jelenléte mellett. A területet gyomirtózták, bizonyos kocká­zatot is vállalva, korán vetet­tünk, a kelés szép, most a csa­padék és az időben végzett kapálás határozza meg a ku­koricatermés sorsát. Annak el­lenére, hogy gyomirtószereket juttattunk a talajba, a kuko­ricát 2—3 alkalomas géppel is megkapáljuk A napraforgó kapálása is jól halad, ezzel különösen Darol­­con járnak élen, a szója kapá­lásával Lázáriban, ellenben az udvari ál kim­i farmon gyo­mok veszélyeztetik a szóját, ezért úgy határoztunk, ha a lágy talajon kapálni nem le­het, több mint 300 termelő­szövetkezeti tag segítségét kérjük a gyomláláshoz, tekin­tettel arra, hogy az állami far­mon nincs elégséges munka-­­ erő. A burgonyát szintén korán ültettük el, Lázáriban a máso­dik kapálás is véget ért, úgy­szintén vége felé­­ tartanak Batizona Mikolán. A növény­sűrűség 50 ezer burgonyafé­szek hektáronként, s amint be­fejezték a második kapálást, a növényvédelmi tennivalókhoz fogtak hozzá a burgonyater­mesztő egységekben. — Közeleg az aratás, meg­kezdték az előkészületeket a betakarításhoz ? — Időben intézkedtünk, a betakarítás idején használt gépeket már felülvizsgálták és befejezték a javításukat a gépesítési részlegeken. A ka­lászos gabona betakarításá­hoz 83 arató-cséplő gép javítá­sa szerepelt tervünkben, vala­mint­ 33 bálázó gép üzemké­pessé tétele. Valamennyi gép és a többi felszerelés üzemké­pes, a kombájnok javításának minőségét szakemberekből ál­ló bizottság ellenőrizte. A szal­ma bálázásához szükséges kö­tözőanyag biztosított. A ter­mény tárolásához a raktárak, magtárak karbantartását, ta­karítását befejezték, a tároló­helyiségek fertőtlenítésével is készen állunk.­­ Az aratás gyors befejezé­se, a szalma hordásával való sietés ugyancsak indokolt lesz, hiszen fontos feladat a másod­­vetési előirányzatok teljesíté­se. Az Agrit egységeiben ehhez adottak a feltételek? — Tavaly a mostoha körül­mények ellenére is sikeresnek Fejér László (Folytatása a 2. oldalon) " # A PÁRTUNK ÉLETSZÍNVONAL-EMELÉSI POLITIKÁJÁNAK ISMÉTELT TANÚJELE­ I Elismerést ér­demlő megvalósítá­sokról számolhatnak be # Tettekkel, csele­kedetekkel válaszoltak a versenyfelhívásra # Anyagilag érde­keltek a minél jobb ki­szolgálásban, a bevé­tel növelésében # Tervtúlteljesítés esetén a kapott össze­gek növekednek JÚNIUS 1-TŐL: Ívelik az áruforgalmazásban dolgozók javadalmazását Június 1-től újabb dolgo­zói kategóriák javadalma­zásának­­emelésére kerül sor. Ettől a hónaptól kezdődően az áruforgalmazásban tevé­kenykedők vihetnek majd ha­za az eddiginél nagyobb össze­get. A kereskedelemben, a vendéglátóiparban és a turisz­tikában dolgozó személyzet munkájának elismerését je­lenti ez a javadalmazáseme­lés. Mint már többször is szól­tunk erről, a nemzetgazdasá­gunk ágaiban és­ ágazataiban elért kiváló eredmények tették lehetővé, hogy növekedjék a havonta borítékokba kerülő összeg. Meg kell említenünk, hogy az áruforgalmazásban dolgozók is jelentős megva­lósításokkal dicsekedhetnek az elmúlt esztendőkben. így, a szocialista kereskedelmi egységek kiskereskedelmi á­­ruforgalma a tavaly 259,2 milliárd lejt tett ki, amelyből 93,1 milliárd lej élelmiszer, 47,1 milliárd lej közétkeztetés és 119,0 milliárd lej ipari áru­forgalom volt. Növekedett a külkereskedelem összvolume­­ne is, elérve a 303,7 milliárd lejt. E néhány számadat tanú­sítja, hogy az áruforgalmazás­ban tevékenykedőknek — ezek száma az elmúlt esztendők­ben folyamatosan növeke­dett — sikerült a rájuk bízott feladatoknak eleget tenniük, s ez még azért is­ nagy jelen­tőséggel bír, mert az árufor­galmazás jó vagy kevésbé megfelelő működése kihat az életnívó szintjére. Annyi bi­zonyos, hogy az elmúlt év­ben üzleteinkben, árusító pontjainkon gazdagabb, jobb volt az áruválaszték és -ellá­tás, mint az azelőtti eszten­dőkben, vendégfogadó egy­ségeinkben pedig állandóan javult a kiszolgálás minősége. Ennek a következménye, hogy az, áruforgalmazó egységek tervelőirányzatukat nemcsak teljesítették, hanem túl is szárnyalták. De nemcsak a tavaly, ha­nem az idén is elismerést ér­demlő megvalósításokról szá­molhatunk be. Egyelőre ne hozakodjunk elő számokkal, adatokkal, hiszen nagy nem­zeti ünnepünk, valamint pár­tunk XIII. kongresszusa tisz­teletére nap mint nap elért újabb és újabb eredménye­ket jegyezhetnénk fel. An­nak következtében is, hogy a konstancai textil­cipő állami kereskedelmi vállalat év eleji versenyfelhívására nem egy áruforgalmazási egység vála­szolt. Tettekben, cselekede­tekben. Az áruforgalmazásban dol­gozók javadalmazásának eme­lése újbóli bizonyítéka annak, hogy pártunk és államunk mindent megtesz a dolgozók életminőségének emeléséért. „Ezen intézkedések alkalma­zása ismételten tanúsítja, hogy a párt legfőbb célja, a szocializmus lényege — az ember, annak jóléte és boldog­sága" — hangsúlyozta pár­tunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs. A ke­reskedelemben, valamint a vendéglátóiparban dolgozók a megemelt javadalmazás mel­lett további jövedelmekre te­hetnek szert. Az ugyanazon egységnél töltött szolgálati időért kapott pótlékot például magasabb aranykulcs alkal­mazásával számítják ki, így a több mint 20 esztendő után a javadalmazás nem 10, ha­­nem 15 százalékát kapják „hű­ségpénzként“ a dolgozók. U­­gyanakkor nő a jövedelem a nyereségrészesedéssel, va­lamint a jó munkáért kapott különböző prémiumokkal is. El kell azonban mondanunk, hogy az áruforgalmazási te­vékenység sajátosságának megfelelően a bevétel bizo­nyos százalékára kalkulált, úgynevezett jutalékrendsze­res javadalmazással számol Asztalos Viktor (Folytatása a 2. oldalon)

Next