Előre, 1984. szeptember (38. évfolyam, 11434-11459. szám)

1984-09-01 / 11434. szám

A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA AZ RKP KB POLITIKAI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA ÜLÉSEN NYOMATÉKOSÍTOTT FELADATOK SZELLEMÉBEN FELELŐSSÉGTELJES MUNKÁVAL, ODAADÁSSAL A GAZDASÁGI HATÉKONYSÁG NÖVELÉSÉÉRT D­olgozó népünknek a szo­cialista építésben elért nagyszerű eredményei, a­­melyeket felszabadulásunk nagy ünnepén és a közelgő pártkongresszus előtt tisztelegve vettünk s veszünk számba, a té­nyek erejével bizonyítják, hogy hazánk fejlődése, gazdasági és társadalmi előrehaladása alap­vetően a gazdasági hatékonyság következetes és céltudatos nö­velésével függ össze valameny­­nyi tevékenységi területen. Az ezzel kapcsolatos foglalatossá­gok és törekvések párt- és ál­lami vezetőségünk, személyesen Nicolae Ceausescu elvtárs tevé­kenységének homlokterében áll­nak, s mint jól tudjuk, pártunk főtitkára nyomatékosan hang­súlyozza azokat a feladatokat, amelyek nemzetgazdaságunk je­lenlegi intenzív fejlesztésének a szakaszában elsődlegesen a mi­nőségi és hatékonysági ténye­zőkre épülnek mindennapi gaz­dasági tevékenységünkben. Ebben az összefüggésben utal­nunk kell az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága augusztus 29-i ülésének elemzésére, ami­­kor is megvizsgálták, miként vál­nak valóra a normázott nyers- és segédanyag-, üzemanyag- és villamosenergia-fogyasztás teljesítésére — határozott csökkentésére — vonatkozó idei feladatok, s úgyszintén eme erőforrások hatékonyabb fel­­használására, a gépek, beren­dezések és felszerelések maxi­mális kihasználására, a munka­termelékenység emelésére, az ipari termelési költségek hatha­tósabb csökkentésére és a pénz­ügyi mutatók példás megvalósí­tására hozott ez évi intézkedé­sek. Ebből az alkalomból rendkí­vüli igényességgel megvizsgál­ták ugyanakkor az ezen a téren az esztendő első félévében elért eredményeket és nagyfontosságú gyakorlati intézkedéseket állapí­tottak meg s orientációkat jelöl­tek ki az 1984. évi terv minőségi mutatóinak maradéktalan telje­sítése céljából, az egész gazda­sági tevékenység hatékonyságá­nak még erőteljesebb növelése érdekében. Amint arra a Politikai Végre­hajtó Bizottság ülésszakáról ki­adott közlemény rámutatott, az esztendő első hat hónapjában fokozódtak a nyersanyag- és energetikai források ésszerű és gazdaságos felhasználására irá­nyuló akciók a szigorú takaré­kossági rendszer biztosítása cél­jából és avégett, hogy valóra váljanak pártunk főtitkárának, Nicolae Ceaușescu elvtársnak az esztendő első félévében a kü­lönböző minisztériumi elemzé­sek során kijelölt útmutatásai. Ennek eredményeként az esz­tendő első félévében a tavalyi év hasonló időszakához viszo­nyítva az ipar egészében csök­kent a fogyasztás, jelentős nyers­anyag- és energiamegtakarítást értek el, mely jótékonyan befo­lyásolta egy egész sor ágazat termelési költségeinek alakulá­sát. Bizonyos pozitív eredménye­ket értek el az esztendő első fél­évében a gépek, berendezések és felszerelések kihasználása és a munkatermelékenység növelése tekintetében is. A köztársasági iparban például, a tavalyi év hasonló időszakához viszonyítva az egész árutermelési többletet ezen az úton — a munkaterme­lékenység hathatós emelése ré-­­vén — értük ugyanis el. Úgy­szintén a köztársasági ipar­ban, a minisztériumok többsé­gében és szinte valamennyi me­gyében mind az összköltségek, mind pedig az anyagköltségek tekintetében megtakarítást je­gyeztek be. Mindezek az eredmények meg­győzően igazolják pártpolitikánk realizmusát, azt az odaadást, ahogyan a dolgozók kitartóan munkálkodnak a párt XII. kong­resszusán és Országos Konfe­renciáján a jelenlegi intenzív fejlődési szakaszunkra kijelölt mozgósító célkitűzések példás megvalósításán, határozottan gyakorlatra váltják Nicolae Ceausescu elvtársnak az új mi­nőség megteremtésére vonatkozó útmutatásait és orientációit az ország egész gazdasági-társa­dalmi tevékenységében. A Poli­tikai Végrehajtó Bizottság ülé­séről kiadott közlemény rámu­tatott azonban arra is, hogy az esztendő első félévében az emlí­tett mutatók tekintetében egyes szektorokban lemaradást köny­veltek el. A hiányosságokat bírál­va a Politikai Végrehajtó Bizott­ság felkérte az illetékes központi szerveket, a gazdasági minisz­tériumokat, az iparközpontokat és vállalatokat, tegyenek meg minden szükséges intézkedést — műszakit és szervezésit egyaránt —­ annak érdekében, hogy a rend és a fegyelem erősítésével biztosítsák a gazdasági haté­konyság növelésére vonatkozó idei feladatok példás teljesíté­sét, az egész tevékenység lénye­ges javítását valamennyi ter­melő szektorban. A fenti elvárások szellemében szükség van arra, hogy vala­mennyi gazdasági egységben energikusan és állhatatosan munkálkodjanak a tervezett­­ nyers- és segédanyagfogyasztás, az energia- és üzemanyagfo­gyasztás szigorú betartásán, új lehetőségeket tárjanak fel e fo­gyasztások csökkentésére, mint­hogy a tervben és a különprog­ramokban előirányzott szinteket minimálisnak kell tekinteni. Épp olyan fontos azonban, hogy a vállalatokban továbbra is hatá­rozott intézkedéseket hozzanak a nyers- és segédanyagok jobb értékesítésére, hogy minden ter­mék esetében szorosan beillesz­kedjenek a tervben megállapí­tott fogyasztási normák keretébe, továbbra is kitartóan foglalkoz­ni kell ugyanakkor a fogyasztási normák tökéletesítésével, s a minőségi előírások szigorú betar­­tásának körülményei között, fo­kozzák erőfeszítéseiket az anya­gok és az energia visszanyerésé­re és újrahasznosítására, ille­tőleg a helyettesítő anyagok szé­lesebb körű alkalmazására. Ugyanilyen kitartó erőfeszítések­re van szükség valamennyi gaz­dasági egységben a munkater­melékenység hangsúlyozottabb emelésére vonatkozó program előirányzatainak valóra váltása, az erre vonatkozó idei tervfela­­datok példás teljesítése tekin­tetében. Felszabadulásunk nagy ün­nepe után — a XIII. pártkong­resszus előtt állunk. Mindennapi termelőmunkánk, gazdasági te­vékenységünk hatékonysága nem öncélú: nemzeti vagyonunk gya­rapodása, jólétünk fokozódása, életminőségünk alakulása függ attól, ahogy ki-ki a maga mun­kahelyén odaadóan dolgozva példásan takarékoskodik nyers­anyaggal és üzemanyaggal, energiával, s szaporább-terme­­lékenyebb munkájával, napi terv­­feladatai maradéktalan­ teljesí­tésével hozzájárul országos­ cél­kitűzéseink valóra váltásához. Megtisztelő kötelességünk ez a jubileumi esztendőben. Miklós László KALÁN ’84 M­UNKA, CSALÁD, GYERMEK H­allgassuk meg Mikóújfa­­luban a jövendőt is. Valléria Mártika hetedik osztályos tanulót keressük, de nincs otthon. A szomszédban ér­deklődünk felőle. Gábor Au­rél fogad. Felesége Valléria lány, Mártika nagynénje. Foglaljunk helyet itt a jó levegőn, mindjárt előkerül a kislány. Addig beszél­getünk. Gábor Aurél autóbuszsofőr ép­pen betegszabadságának utolsó napját tölti. — Elegem volt belőle — do­hogja. — Holnap ellenőrzésre megyek, aztán vissza a munká­ba. Másfél évtizede a szakma él­munkása. A szorgalmas, törekvő embernek kínszenvedés lehet az otthonülés, a tétlenség. Most ép­pen fia, az ügyes kezű Árpika és annak kis barátja, Magyari Attila munkálkodását figyeli-ügyeli. A testnevelő tanár elvtárs megbí­zásából — teljes erőbedobás­sal — számokat fest a sporttri­kókra a két fiúcska. S míg nézi, miként ügyeskednek a srácok. Gábor Aurél időnként türelmet­len pillantásokat vet az utca felé. Már-már elindul a kapu felé, amikor elegáns sudár lány érke­zik. A Gábor család nagyobbik gyermeke Sepsiszentgyörgyre in­gázik és a mai nap bevásárolt, ezért egy későbbi autóbusszal jött haza. A szép, nagy ház verandája egyre népesebb. Letárgyaljuk az egyetemi felvételik viszontagsá­gait, megismerkedünk a ház asz­­szonyával, Gábor Irénkével is. És közben megérkezik Mártika. A kérdésekre kissé szeppenten, szűkszavúan válaszolgat. Nagy­nénje biztatgatja, időnként kise­gíti. — A tantárgyak közül legjob­ban a kémiát szeretem. Müller tanár elvtárs érdekes kísérleteket mutat be. De szívesen hallgatom Kovács Zsuzsa és Both Mária ta­nárnő magyarázatait is. Egész­ségügyi szakközépiskolába sze­retnék menni. — Nagyon ügyes vöröskeresz­tes — súgja Gábor Irén. Mártika még elmondja, hogy szabad idejében segít édesany­jának, de ahhoz képest, amit nagymama mesélt arról, amikor ő szolgálni volt, ez semmiség... A nagymama, Valléria Rozália néni is itt ül velünk a verandán. Maga a megtestesült szelídség és jóság. Meg szerénység. Úgy mondja el megrázó élettörténe­tét, mint aki nem cselekedett semmi rendkívülit. „Csak" becsü­lettel fölnevelte gyermekeit. — Igaz, nehezen — mondja mintegy önmagának a nagyma­ma. — Fiatalon, harminckét éve­sen özvegyen maradtam. Sem azelőtt, sem azután nem ültem ölbe tett kezekkel. Ilyen Mártika koromban már kenyérkereső vol­tam: hat évet szolgáltam idege­neknél, majd férjhez mentem s jött a három gyermek... S a gyerme­kek után az özvegység. Egyedül kellett az életre valót előterem­tenem. Előbb a bányában főz­tem, aztán a vendéglőben, dol­goztam a szülészeten a bába­asszonyok mellett.. . A bányában néha olyan hideg volt, hogy a ruha is ráfagyott az emberre. Nehéz volt az élet, de muszáj volt kapaszkodni, mert ott vol­tak a gyermekek... Most már minden jól van. Tisztességes nyugdíjam van, a gyermekeket pedig becsületesen elrendeztem.­­— De most sem tud tétlenül ülni — mondja lánya, Irénke. — Egyfolytában kérdezi, mit segít­sen, mit főzzön. — Megyek itt kereken és segí­tek, amit tudok. Néha Irénke el­kezdi az ebédet, én befejezem. Még Sepsiszentgyörgyön, az ot­tani gyermekeknél is mind a munkát keresném... Ilyen az ember. — És nagymama az öt unoka román tanárnője — kapcsolódik a beszélgetésbe Gabriella, a Gábor család nagylánya, aki ma­ga is jártas a nyelvekben és nagyra értékeli a nagymama tu­dományát. — Bukarestben dolgoztam, hat esztendő alatt jól megtanul­tam románul. Az unokák román leckéit együtt írjuk meg, sőt ki is kérdezem a tanultakat. Ra­gaszkodnak hozzám a gyerme­kek, nagy öröm ez számomra... Amíg a nagymamát hallgatom, eltűnődöm: a többgyermekes öz­vegyasszonyok többsége szelíd, megértő. Talán azért, mert érzik, nekik a hiányzó apai szeretetet is pótolni kell. Vagy talán azért, mert jósággal, kedves szóval a nevelésben is többre jut az em­ber, mint fenyegetéssel, szigor­ral?. .. Merengésemből Mártika rez­zent föl. Időközben eszébe jutott, hogy nagyon szereti a Rabocskai Zsuzsa tanárnő mezőgazdaság­tan óráit is. Például amikor az állatokról mesél, azt különösen. — Olyan jó hozzánk a tanár­nő, még a könyveit is kölcsön­adja. És arra tanít minket, hogy szeressük a falunkat, a természe­tet, a földet... A tanárnő is ép­pen úgy mondja, mint nagy­mama. Időközben megérkezik Csilla és Zita (akit Picurkának becéz a nagynénje), Mártika nővére és húga. A verandán immár öt „jö­vendő", öt unoka nyüzsög. És to­vább sorjáznak az emlékek, a családi történetek, amelyekből a két szomszédos rokon család (de föltétlenül ide számítva a szepsiszentgyörgyieket is) tagjai­nak szoros érzelmi kapcsolatára derül fény minduntalan. Az uno­káknak a nagyszülőkhöz fűződő közvetlen, de tiszteletteljes kap­csolatában — ha a kisebbek esetében nem is tudatosan — az emberi helytállás iránti meg­becsülés szálai is fölfedhetők. Épp ilyen magával ragadó Gá­bor Irén becéző szeretete testvé­rének gyermekei iránt, vagy az a férfias tisztelet, amellyel Gábor Aurél anyósát körülveszi... A Gábor és Valléria gyerme­kek családi élményvilágában benne él a múlt is, az idősebb családtagok megért tapasztala­tai, amelyek minden bizonnyal sok esetben segítenek majd el­igazodni a világban. És máris érzékelhetik, hogy mindig szá­míthatnak a tág családi kör min­den tagjának támogatására, a­­melynek érzelmi jelei azon a dél­utánon — a verandai beszélge­tés során is — bőven megnyilat­koztak. .. Béres Katalin NAGYMAMÁVAL A VERANDÁN RANGOS MUNKASIKEREK ■ A pécskai (Arad me­gye) kitermelőtelep augusztusban több mint 1000 tonna kőolajjal tetéz­te meg az év eleje óta ter­ven felül kitermelt szén­hidrogén-mennyiséget. A termelésfokozás alapját a munka magasabb színvo­nalú megszervezésére ho­zott hatékony intézkedések képezik, amelyek a kőolaj­kitermelő berendezések jobb kihasználását, a ki­nyerési végtényező növe­kedését és a javítás alatt álló olajkutak rövidebb idő alatti újrabeindítását ered­ményezték. A nyersanyagok és **­ alapanyagok maga­sabb fokú értékesítésével, az ellátmányt képező gé­pek, berendezések és fel­szerelések jobb kihaszná­lásával Nagyvárad municí­­pium ipari egységeinek dolgozói közösségei, határ­idő előtt teljesítették nyolc­havi ipari árutermelési tervfeladataikat. A váradi ipar augusztus végéig 310 millió lej értékű, jelentős mennyiségű szerszámgép­ben, villamos energiában, timföldben, bútorban és készruhában konkretizá­lódó terméket biztosított terven felül a nemzetgaz­daságnak. A Cimpulung Muscel " bányavállalat közös­sége határidő előtt teljesí­tette a nyolchavi terv főbb mutatóit és 27 millió lejre növelte az év eleje óta meg­valósított többlettermelés értékét. Ugyanebben az időszakban terven felül 45 000 tonna energetikai szenet biztosított a nemzet­­gazdaságnak. A többletként leszállított lignitmennyi­séggel 30 millió kWó villa­mos energia állítható elő a villamos erőművekben. fl­g A nagybányai bánya­­ipari gépek és felsze­relések mechanikai válla­latában megkezdték a hely­beli szakemberek tervei alapján készült kútfúró be­rendezés gyártását. A be­rendezés egyaránt alkalmas a betonoszlopok felállítá­sához szükséges gödrök, a töltések erősítéséhez és ku­tak fúrásához agyagos és homokos talajokban, vala­mint más munkálatokhoz. A berendezés maximálisan 800 mm átmérőjű és 11 m mélységű kutak fúrását végzi, működését pedig a 601-es típusú kotrógép (er­re van rászerelve a beren­dezés) saját hidraulikus szivattyúja biztosítja. XXXVIII. évfolyam 11434. szám 1984. szeptember 1., szombat 4 oldal ára 50 báni NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS ÚTMUTATÁSAIT KÖVETVE VERSENYKÉPES TERMÉKEK, IDEJÉBEN MEGKÖTÖTT SZERZŐDÉSEK A PRODCOMPLEX-véd­jegy nemzetközi tekintélye kétségbevonhatatlan. A két­szeresen Munkaérdemrendes marosvásárhelyi vegyipari vállalat külföldi partnerei­nek akár puszta felsorolása is — nyugodtan leírhatom — nemcsak látványos, hanem rangos nemzetközi elismerést bizonyít. A marosvásárhelyi és a segesvári gyártelepek dol­gozói nagy mennyiségű keleti típusú­­szőnyeget szállítanak olasz, amerikai és angol meg­rendelőknek, gépkocsi-szőnye­get Ausztriába, Németország Szövetségi Köztársaságba és Svájcba, üvegárut­ az Ameri­kai Egyesült Államokba és az NSZK-ba. De a felsorolás nem teljes, mert megrendelőik kö­zött szerepel még Franciaor­szág, a Német Demokratikus Köztársaság, Magyarország, hogy csak a legjelentősebbeket említsem meg. Nem könnyű feladat tehát eleget tenni a szerteágazó partnerkapcsolat­ra alapozó export-tervfelada­­tok teljesítésének. Annál is inkább, mivel ahány partner, annyiféle igény. Minthogy azonban Maros megye egyik nagy tapasztalattal és hagyo­,­mánnyal rendelkező vállalatá­­ról van szó, joggal elvárhatjuk, hogy az említettek ne jelent­senek különösebb fennakadást a tervfeladatok és vállalások megvalósításában. A befutott rendelésekből ítélve, megala­pozott ez az elvárás , mert keresik, továbbá is kérik,a Prodcomplex termékeit. Ami a megvalósításokat il­leti — miként arról Buzdugán Júlia, a dolgozók tanácsának elnöke és Solymosi Éva, az export-import iroda munka­társa készségesen tájékozta­tott — a felszabadulás 40. év­fordulója és a XIII. pártkong­resszus köszöntése jegyében, a vállalat kiviteli tervét 169 százalékban teljesítette. Az eddigi sikeres mérleg an­nak tulajdonítható, hogy a vállalat külkereskedelmi tevé­kenységét irányító szakem­berek időben megkötötték az adásvételi szerződéseket, s e­­lőrelátó gazdákhoz illően, az 1984-es év exporttermelését már jó előre előkészítették. I­­dejében elküldték a terméka­jánlatokat, úgyhogy már az év elejétől voltak megrendelések és ez a tényező biztosította a termelés folytonosságát. Az ütemes termelés biztosí­tásához a nyersanyag-ellátás zökkenőmentessége, a megfe­lelő szervezés, a gépek, be­rendezések lelkiismeretes kar­bantartása, a munkaidő ész­szerű kihasználása is hatéko­nyan hozzájárult. A második félévi megrende­lésekről érdeklődve megtud­tam, hogy ezt az időszakot is sikerült teljes egészében fe­dezni megrendelésekkel, s így minden feltétel adott az idei egész évi kiviteli terv hiány­talan végrehajtásához, és —­ adott esetben — a mutatók túlszárnyalásához is, mivel a külpartnerek előzetes jóvá­hagyásával egyes tételeket a szerződésben rögzített határi­dőknél jóval hamarabb leszál­líthattak. A vállalat sikeréhez hozzá­tartozik az is, amit beszélge­tésünk során Solymosi Éva külön hangsúlyozott, hogy a Exporthagyományok ápolása a marosvásárhelyi PRODCOMPLEX vállalatnál k­­ispartnerek nem alkalmi kli­ensek, hanem többnyire állan­dó vevők. Például az OMNIPEX svájci cég, vagy az NSZK-beli LZEDTKE már hosszú évek óta igényli az itt gyártott gumiszőnyegeket. Ha­sonlóképpen, az SKET (NDK) is­ évről évre felújítja a Prod­­complex-szel kötött szerződé­sét. Ez annál is inkább meg­nyugtató, mivel a vállalat e­­gyik célkitűzése, hogy az ex­portra igényelt és gyártott ter­mékeket illetően tartsák a vi­lágviszonylatban előállított legkiválóbb termékek színvo­nalát, a vállalat kapuját e­­gyetlen olyan árucikk se hagy­ja el, mely a világviszonylat­ban előállított hasonló ter­mékek paraméterein alul marad. Bár tudott dolog, hogy vi­lágviszonylatban egyre kemé­nyebb versengés folyik a ter­mékek elhelyezéséért, a meg­levő piacok megtartásá­ért és újabbak megszerzéséért, a ma­rosvásárhelyi Prodcomplexnek ez ideig mégis sikerült helyt­állnia vetélytársaival szem­ben. Ez talán azzal is magya­rázható, hogy sohasem mon­dott le termelési profiljának sokrétűségéről. Ha netán nem ment az üvegáru, akkor fej­lesztette a műanyag és gu­micikkek gyártását, máskor a gépi berendezések, szerszámok és készülékek előállítására he­lyezte a hangsúlyt. De, hogy ne csak az általá­nos igazságok szintjén marad­junk, Solymosi Éva ajánlatá­ra megtekintettük a vállalat kézi­ szövő részlegét is. A vá­lasztás nem véletlenszerű, hisz a részleg már több mint húsz éve kimondottan export­ra dolgozik. Évente mintegy 5000 négyzetméter rendkívül jó minőségű keleti szőnyeg ké­szül itt. Nem csoda hát, hogy nagy tapasztalat és jó ered­mények jellemzik az itt dolgo­zó mintegy 340 szövőnő mun­káját. Prágai Rozália, a rész­leg vezetője, mindjárt az ele­jén elmondotta, hogy jelenleg amerikai, NSZK-beli és tr­iász megrendelőknek dolgoz­nak. Évekkel ezelőtt spanyol, angol partnereik is voltak, de a jelenlegi kliensek oly nagy mennyiségben igénylik a ter­mékeiket, hogy ez teljes mér­tékben fedezi kapacitásukat. És az sem lényegtelen, hogy mind az amerikai OMENI, mind az olasz REUBEN cégek már tíz-tizenöt éve állandó vevőik. Noha az NSZK-beli NOBARI-nak mindössze csak két éve szállítanak, máris e­­gyik legmegbízhatóbb vevő­jük. Tavaly a cég vezetője személyesen is ellátogatott a vállalatba, s miután megte­kintette a műhelyt, megelé­gedését nemcsak szavakban, hanem konkrét szerződésekkel is kifejezte (idei megrendelé­sét az elsők között továbbítot­ta a vállalatnak). Hogy mi áll e nyilvánvaló piaci­ sikerek mögött? Anélkül, hogy a szerteágazó törekvések részleteibe bocsátkoztunk vol­na, a fontosabb intézkedések rövid áttekintésére kértem Prágai Rozáliát. — Amit eddig elértünk, azt termékeink kiváló minőségé­nek köszönhetjük — jelentet­te ki a részlegvezetőnő. — Az utóbbi két évben sokat foglal­koztunk a termelékenység nö­velésével. Mindenekelőtt át­szerveztük a szövőszékek el­helyezését, s ez lehetővé tette, hogy az addigi 40 lux fénye­rősségű helyi megvilágítást 120 luxra növeljük. Évekkel ezelőtt sok volt az alkari izombántalmakra panaszkodó nők száma, ami nagyon hát­ráltatott a tervek teljesítésé­ben. Ezen úgy segítettünk, hogy beszereztük és minden szövőszékre felszereltünk egy­­egy félautomata nyüstváltót. Ez egyetlen mozdulattal eme­li a szálakat. Ugyanitt említe­ném meg azt az intézkedést is, mellyel sikerült majdnem 100 százalékosan kiküszöbölnünk Bögözi Attila (Folytatása a 2. oldalon) A TAKARMÁNY­ ALAP BŐVÍTÉSE ÉRDEKÉBEN KÜLFÖLDI ÜDVÖZLETEK NÉPÜNK NAGY NEMZETI ÜNNEPE ALKALMÁBÓL (a 3. oldalon) TELNEK A SZÉNÁSSZÍNEK A BRASSÓ MEGYEI EGYSÉGEKBEN Félig, olykor éppen színül­tig teltek a takarmánytárolók Brassó megye mezőgazdasági egységeiben, bizonyítva, hogy az idén az ország e részében is erőteljes volt a füvek sarja­­dása, de nem hiányzott a ka­szásszorgalom sem. Nem is hiányozhatott, hiszen a téli „tandíj“ — közel 30 millió lej­re vásároltak a gazdaságok szénát — túl magas volt ahhoz, hogy a szövetkezeti vezetők az igényes kaszálás szervezéséről megfeledkezzenek. Követke­zésképpen a szeptember eleji takarmánymérleg a megye tu­catnyi egységében a tavalyi év megvalósításánál olykor 20—25 százalékkal nagyobb aktívu­mot mutat. És még hátra van a sarlúkaszálás, ígéretes lehe­tőségekkel. Mindezek dacára hiba len­ne az önelégültség. Ezt emel­ték ki a prázsmári állami me­zőgazdasági vállalatnál jár­tunkkor a megkérdezett szak­emberek. E termelőegységben különben immár közel 6000 tonna szénát tároltak, megtel­tek a szénásszínek, sőt a kazlak sokasága is bizonyítja az igé­nyes cselekvést. A vállalat ke­retében a pázsitok első termé­se hektáronként 4100 kiló szé­nát biztosított, de a sarjúból is hasonlóan magas átlagokat kí­vánnak elérni. Ezért láttak hozzá már augusztus derekán a másodszori kaszáláshoz, s ha az időjárás fékezte is az üte­met, jó szervezéssel nemcsak a rendvágásban jutottak előre, hanem minőségi kóstot is rak­tároztak! A vállalat farmján felhal­mozódó tapasztalat több szem­pontból is figyelmet érdemel, hangsúlyozottan viszont még­is a hozam iránti igényessé­get kívánjuk kiemelni. A nyár elején már beszámoltunk ar­ról, hogy a csélszerűen szerve­zett legeltetés révén a földvári farmon tehenenként 15 liter tejet fejnek, s a hozamszint azóta magas szinten állandó­sult. Ha esett is az eső — és e nyáron sokat esett —, a napi tejszállításokban nem volt in­gadozás. Mint ahogy a farmon, de írhatnánk azt is, a vállalat keretében gondosan felkészül­tek arra, hogy kiesésmentes legyen a téli tenyésztésre való átállás és magas legyen egész évben a hozam. Az ország e­­gyik legnagyobb létszámú szarvasmarhatenyésztő egy­ségében — közel 10 ezer szarvasmarhát tenyésztenek — a 4000 literes egyedenkénti hozam megvalósítása a cél. Flóra Gábor (Folytatása a 2. oldalon)

Next