Előre, 1984. november (38. évfolyam, 11486-11511. szám)

1984-11-01 / 11486. szám

PÉLDÁS MUNKATETTEKKEL KÖSZONTJUK A KOMMUNISTÁK KÖZELGŐ NAGY FÓRUMÁT! TERVFELADAT AZ ANYAG­TAKARÉKOSSÁG IS! • Fémforgácsprés mellé öntési recept Sepsi­­szentgyörgyről • Ami a szomszédban jó, azzal mi is megpróbálkozunk • Bizonyítanak a fiatal műszakiak Fémforgácsot módjával adagolhatunk a kohóba — tartja a ré­gi vasöntőszabály —, nem árt csínján bánni vele, a túladagolás, különösen az apróbb szemcsézettség esetén, könnyen megállít­hatja a levegő és az égési gázok folyamatos és elengedhetetlen áramlását, a töltés lefojtódik, fokozatosan kihűl, „medvét fog­nak", és minél rosszabbat kohászok, vasöntők el sem tudnak kép­zelni maguknak. És mégis... A technikában — többek között — az a szép, hogy régi és kipróbált igazságok egyik napról a másikra megdőlnek, vagy legalábbis kérdőjel alá esnek, mert akár egy részleges újí­tás is végigszaladhat az egész előállítási láncolaton, alapvetően módosítva a hagyományos eljárásokon. Most, a XIII. pártkong­resszus tiszteletére kibontakozott szocialista munkaverseny újabb kiemelkedő sikereket érlelő napjaiban az anyagtakarékosság ügyét szolgáló újabb célszerű módszer gyakorlati eredményeiről számolunk be. Papp Levente mérnök, a sepsiszentgyörgyi gép- és gép­kocsialkatrészeket gyártó vál­lalat (IMASA) melegmegmun­kálási technológia-tervezőinek a főnöke őszintén megvallja, hogy amikor a közelmúltban a fémforgácsok, sőt az egészen apró szemcsézettségűnek szá­mító öntvényforgácsok túlada­golásával próbálkoztak, a kú­­polókemencék mellett dolgozó öntők még az izzó fémtömeg közelében is igencsak „fáztak“ az elkövetkező merész kísér­lettől. Fenntartásaik azok vol­tak, amelyekkel cikkünket is indítottuk. Az a bizonyos „plusz“ pedig, amely ezúttal is valóságos „láncreakciót“ in­dított el, az a vállalatban gyártott fémforgácspréselő be­­rendezés volt, amely a fém­hulladékot — száz atmoszfé­­rás túlnyomáson — 5,7 gramm/ köbcentiméter fajlagos sűrűsé­gű hengerszeletekké — „pala­csintává“, ahogy itt becézik — sajtolja össze, amely már igen nagymértékben megközelíti a nyersvas-önteések fajlagos sű­rűségét (7,2). Tényleges hátrá­nyuk viszont a nyersvassal szemben a heterogén szerke­zet és a nagyobb szennye­zettség, emiatt eddig csak ív­kemencékben használták —­ e­­gyébként sikeresen — ezeket, az ócskavas mellett további pótnyersanyagként. Azt, hogy Sepsiszentgyörgyön először, és 1 f- I'») 1 i 't ( • VI teljesen az elképzeléseknek megfelelő eredménnyel most a fémforgács „tablettákat“ kúpolókemencékben is fel­használták, a vállalati fémta­karékosság követelményei mel­lett a már em­lített brikettáló­­p­rés jobb alkalmazhatóságá­nak a bizonyítéka, s mint ilyen, kitűnő hírverést jelent a gépiparban, és általában a fémiparban való hasznosítása számára. Annak idején — 1982 de­cemberében — az Előre is hírt adott a nagy jövőt ígérő új termék prototípusának az el­készültéről. S noha az a­­nyagtakarékosság tervfela­dat, mégis, amíg a gazdaságos felhasználás előnyeiről egyes vállalatok nemcsak hogy meg­győződtek, de a felismerést rendelés is követte, még egy esztendőnek kellett eltelnie. Csak mostanában számolha­tott be Szabó Károly tervező­­mérnök, kinek az irányításá­val ez a bonyolult berendezés elkészült, a most már valóban országos érdeklődésről. Ebben az esztendőben mintegy húsz darabot szállítottak le a for­gácsprésből, a lajstromon szé- Krajnik-Nagy Károly (Folytatása, a 3. oldalon) |F| Az év eleje óta­ nyert időelőnyt kihasz­­­­­nálva, 74 Maros megyei iparvállalat, építkezési és szállítási egység több mint 600 millió lej értékű árutermelés-többletet való­sított meg tízhavi tervelőirányzatokon felül. A jelentős többlet egyebek között 43 millió lej értékű elektrotechnikai és finomműszeré­­szeti cikket, nemkülönben 830 tonna gépet, berendezést, technológiai felszereléseket és pótalkatrészt jelent a vegyipar, a fakiterme­lés és -feldolgozás, a könnyűipar számára. A további terven felüli mennyiségek a követ­kezők: 6000 tonna karbid, 31 000 tonna szin­tézisammóniák, 25 000 tonna nitrogén--, fosz­for- és káliumműtrágya, 1200 tonna növény­védő vegyszer, 3400 köbméter előregyártott betonelem, 3,7 millió darab tégla- és kerá­miablokk, 400 000 négyzetméter síküveg stb. A nyersanyagok és energiaforrások felelős­ségteljes kiaknázásával a Maros megyei­ dol­gozók ugyanebben­ az időszakban megtakarí­tottak 2420 tonna fém­et és fémprofilt, 100 tonna konvencionális tüzelőanyagot, 4,2 mil­lió kilowattóra villamos energiát. Kip Gorj megyéből 40 ipari egység jelen­­tette határidő előtt tízhavi tervfelada­tainak teljesítését. Az élenjáró munkaközös­ségek, közöttük a rovinari-i, a motrui és a Târgu Jiu-i bányagépgyártók, a ticleni-i olaj­bányászok, a sajtoló- és kovácsológépek, a mű­szaki gumicikkek gyártói előirányzaton felül több mint 300 millió lej értékű árutermelést kívánnak elérni. Terven felül kitermelnek, illetve előállítanak negyedmilliárd köbméter hasznosítható gázt, 170 tonna bányagépet, 6 darab nagykapacitású hidraulikus sajtológé­­pet, 4600 köbméter előregyártott betonelemet, 15 000 négyzetméter azbesztcement lapot, 20 000 négyzetméter rétegelt lemezt.­­ ■■ A cimpulungi bányaipari vállalat a XIII. pártkongresszus tiszteletére több mint 66 000 tonna szenet termelt ki terven felül. A bányászok felajánlották, hogy a kongresszus megnyitásának napjáig a terven felüli mennyiséget további 10 000 tonnával egészítik ki. Minthogy a vállalatnak a követ­kező ötéves terv folyamán évente 3 millió tonna szenet kell­­felszínre hoznia, fokozzák a geológiai kutatómunkát és a beruházásokat. Szakmai tudással: jó minőségű termékek, terv szabta időre! Kongresszust köszöntő szocialista versenyben a műanyagipari gépszerelők a gyergyószentmiklósi mechanikai vállalatban OLT MEGYE BEFEJEZTE A KUKORICA BEGYŰJTÉSÉT Nicolae Ceausescu elvtárs, pártunk főtitkára termésnapi fel­hívására válaszolva, az Olt megyei mezőgazdasági dolgozók be­fejezték a kukorica betakarítását az egész termőterületről. A Román Kommunista Párt Központi Bizottságához, NICOLAE CEAULJESCU elvtárshoz intézett táviratában az Olt megyei pártbizottság rámutat: Ezekben a napokban kommunista eltökéltséggel munkálkod.­ dunk, hogy befejezzük a kukorica leszállítását az állami alaphoz, betakarítsuk a cukorrépát, valamint a zöldségféle, a gyümölcs és a szőlő utolsó mennyiségeit. Ugyanakkor megkülönböztetett figyelmet fordítunk a takarmányféle begyűjtésére, az állatte­nyésztési szektor optimális fejlesztési feltételeinek biztosítására. Megfogadjuk, hogy a jövő évi kukorica-termőterület 50 százalé­kán több mint 20 tonna csőtermést érünk el hektáronként, úgy­szintén csúcshozamot napraforgóból, cukorrépából, burgonyából és gyümölcsből. Biztosítjuk, hőn szeretett és tisztelt Nicolae Ceausescu elvtárs, mélyen tisztelt Elena Ceausescu elvtársnő, hogy az Olt megyei tájakon tett legutóbbi látogatásuk alkalmával adott ösztönző sza­vaikat és útmutatásaikat, a közelgő pártkongresszus tiszteletére, nagyszerű tettekben materializáljuk. A BETAKARÍTÁS SÜRGETŐ TEENDŐI A TERMÉNY ÁTADÁSÁVAL ÉRNEK VÉGET Ha az eredetileg tervezett­ határidőre, nem is, de na­gyobb késés nélkül fejezték be a vetést a vidombáki ag­ráripari tanács gazdaságaiban. A szakemberek véleménye szerint, jó minőségben, talán azt is írhatnánk, hogy a ta­nács egységeire jellemző igé­nyességgel készíthették elő a magágyat, hintették el a ma­got az egész vetésterületen. Persze korai lenne már most mérleget készíteni arról, hogy hol miként vizsgáztak munka­­szervezésből, a szép­en kikelt, már zöldellő gabonatáblák látványa viszont arra utal, hogy a kombájnosok, a bur­gonyabetakarító gépek kezelői igencsak igyekeztek. Nem té­vedés, amikor őket dicsérjük, mert helytállásuk határozta meg a vetés ütemét is. «Mindezzel nyilván nem sze­retnénk csökkenteni azoknak a­ gépesítőknek az érdemét, akik egyszerű szedőgépet, vagy éppen pergetőket üze­meltettek, de bebizonyosodott ezúttal is, hogy e vidéken a gyors szedés, az ütemes vetés előfeltétele a kombájnok hasz­nosítási foka. Mindenekelőtt azért, mert így egy menetben három sort takarítanak be, a­­munkafolyamat tehát gyor­sabb, a szedés ütemesebb. Nagy, felbecsülhetetlen előny ugyanakkor, az is, hogy töké­letesebb a szedés, ami önma­gában is nyereség, ám egyben jelentős időelőny forrása. Az idei őszön Brassó megye sok-sok gazdaságában az fé­kezte a magágyelőkészítést, hogy a már — pergetőkkel — betakarított táblákon ismétel­­ten újra és újra kellett szed­ni a burgonyát, az ekék, a tárcsa, kombinátor után is. Esetenként még a vetőgépek üzemeltetésekor is került fel­színre gumó. Ezzel szemben a­ kombájnok­ tökéletesebb munkája révén leegyszerűsö­dik a betakarítás, de köny­­nyebb a tulajdonképpeni mag­­á­yelőkészítés is. Persze a­ tanulságok haszno­sítására már csak jövőre kí­­nálkozik is a Lehetőség,­ de figye­lembe véve az idei őszön is jelentkező gondokat, , mindent fel kell követni azért, hogy be­takarításkor nagyobb figyel­­­met szenteljenek a kombájn­park kihasználásának. Leg-­­alább olyan szintű hatékony­ságot kell elérni, amilyent Codleán, Cristianban, vagy ép­pen Vidombákon valósítottak meg. A valósághoz tartozik, hogy a szervezési lazaságok is késlel tették a vetést. Különösen a létező, amúgy sem számottevő helyi munkaerő kihasználása maradt el a lehetségestől, ve­zetett félórás, órás késéshez a munkakezdésnél. A még zaj­ló cukorrépa-betakarításnál e veszteséget kell elkerül­ni. Annál is inkább, mert a burgonyától eltérően itt már nem a gépesítők hoz­zájárulása, hanem az egyéni részvétel a­­ meghatározó té­nyező. A munkaszervezés te­hát még nagyobb jelentőségű. A művelők, szövetkezeti ta­gok, gyári munkások­, amint azt a vidombáki agráripari tanácsban is tapasztalhattuk, nagy számban kapcsolódnak be a betakarításba. Pillanat­nyilag éppen ezért nem is any­­nyira a tulajdonképpeni sze­dés a gond, mint a szállítás megszervezése. Október első két hetében a gépkocsipark jelentős részét a burgonya szállítására vonták össze — erre szükség is volt, hiszen a mezőn nagy mennyiségű bur­gonya halmozódott föl —, most viszont már egyre in­kább a répának a gyárba való juttatása a feladat. Ezt köve­teli meg a feldolgozó válla­latban mutatkozó nyersanyag­hiány is, bár a szövetkezetek jelentős részéből közvetlenül a gyárrba szállítják a cukorré­pát. Az utóbbi napokban már javult valamit a helyzet, ugyanis egyre nagyobb mér­tékben besegít az ellátásba Kovászna megye, ám a szál­lítás ütemessége így is alap­vető követelmény. A gyári szükségleten túl most már a sürgetővé váló talaj­forgatási munkák is meg­követelik a terület felszaba­dítását, a szállítás meggyor­sítását, minthogy lemaradtak a talajforgatással. Ez ideig hiányzott a gépi erő, hiszen a­ magágy előkészítésére, a ve­tésre vonták össze a létező gépeket, de közben a trakto­rok jelentős része felszaba­dult, kész az őszi talaj­forga­tásra, csak éppen biztosítani kell a munkafrontot. Többek között a cukorrépa gyors sze­désével és szállításával. Napi­rendre kerül a kukorica tö­rése is, a Rupea és a Fogaras környéki egységekben jelen­tős nagyságú táblákon termel­tek kukoricát, s ha az érés késett is, most már nincs mi­re várni. A tagság mozgósítá­sával mindent el kell követni azért, hogy a lehető legrövi­debb időn belül végezzenek e fontos szezonmunkával, mi­előbb az egész­ területen alá­forgassák a barázdákat, meg­teremtsék a jövő évi gazdag termés alapjait, valóra vált­sák a­ párt főtitkárának ter­mésnapi útmutatásait. Flóra Gábor MILLIÓK - SZEMCSÉKBŐL ÚJABB TERMÉKEKKEL MUTATKOZIK BE A „SMIRGLIGYÁR T­íz évvel ezelőtt, a turci ércbánya mélyén, kopog­tatóval a kezében ismer­tem meg. Energikus, célratörő ember — mondottak róla. Beosz­tottjai tartottak tőle, bár kiabál­ni nemigen hallották; a fegyel­met egy pillanatra se engedte meglazítani. Amikor szigorúságá­nak okáról kérdeztem, csak any­­nyit felelt: a bánya nem bálte­rem, ahol mindenki ugyan egy zenére táncol, de végső soron mégis úgy lép, ahogy akar. Bá­nyafőnökként maga mutatta­­ott lent, hogyan kell úgy cseleked­ni, hogy a bányász jó szerencse mindig velük maradjon. Nemes­fémek nyomában jártak, komplex tartalmú teléreket kellett kifej­teniük a kemény meddőből. Fér­fit próbáló munka, amelynek ak­koriban csak az elején tartottak. Az ország legészakibb ércbányá­ját ugyanis a Ceausescu-korszak elején nyitották meg, új távlato­kat kínálva az addig csak pálin­kájáról híres vidék népes lakos­sága előtt. Sokáig követtem a­­helyi, lapokban a turci bányá­szokról szóló híradásokat, ame­lyekből mindig az derült ki — a Penigei-bánya csapata jó telé­­ren halad! A sorok között fel­fel villant egy középmagas, köp­cös, fiatal bányamérnök arca, a Torna Alexandrué. És most — a Máramaros me­gyei termelési és szolgáltatási vállalat semm­­i részlegén — a részlegvezető irodájában ő fo­gad. Most is, mint akkor Tur­­con, „civil" jó napotomra jó sze­rencsét köszön. Lélekben csak bányász maradt — állapítom meg magamban... Smirgligyár — így ismeri, így nevezi a környék ezt a termelő­egységet. Fél évszázada gyárt­ják itt a dörzspapírt, s ma is klasszikus technológiával, tehát enyvvel ragasztják fel a mikron­­nyi szemcséket a gyapotvászonra és a papírlapokra. Ez az eljárás adja azt a rugalmasságát, amely­­lyel nemcsak sík felületeket le­het megmunkálni. Bútorgyárak a megmondhatói, hogy munká­jukban mit jelent a semmi-i dörzs­papír eme tulajdonsága! —­ Tavaly 40 millió lejes ter­melést értünk el, megdöntve minden addigi rekordunkat. So­kan azt gondolták, no ez is csak véletlen volt, jó k konjunktúra, megismételhetetlen itteni körül­mények között. A kétkedőknek nem lesz igazuk — az idén már 60 millió lej értékű terméket adunk a nemzetgazdaságnak! Már eddig, kilenchavi eredmé­nyeinket véve alapul,­­ hatmillió lejes többletünk van, ami arra enged következtetni, hogy egész évi árutermelési előirányzatun­kat november végéig teljesítjük. Erről az alapról indulva, 1985- ben 70 millió lejes termeléssel rukkolunk ki. Hetvenmillió, javarészt helyi anyagok hasznosítása révén! S mint megtudom, még ez is csak a lehetőségek kiaknázásá­nak kezdeti szakasza. Miket for­gat még­ fejében a részlegveze­tő, milyen „telérek" kibányászá­­sára gondol? — Először is arra, hogy nem csupán sík dörzspapírt, hanem dörzskorongokat is gyártsunk. E­­zeket jórészt importból szerzi be a nemzetgazdaság. Mi már meg­próbálkoztunk vele, az első öt­ven darabot tesztálás végett el­küldtük az egyik fővárosi gyár­nak, amely csúcstechnikával bír, tehát nagyon igényes. A vélemé­nyezés kedvező volt. Gyártása már meg is kezdődött a napok­ban. Egy másik lehetőségünk a vul­kanikus tufák hasznosításában kínálkozik, felvevő piacunk egy­aránt tág, kezdve a mezőgazda­sággal és befejezve a bányá­szattal. Ez utóbbiban például bányafa-helyettesítésre használ­hatják a műgyantával kevert vul­káni tufát. A természet ajándéka a tőzeg is, amelyből az Izvorák környékén jelentős telepeket tér­képeztek fel. Első lépésként, kö­tészeti adalékanyagot tervezünk gyártani belőle, de ha fezzel be­indulunk, már tovább is szeret­nénk lépni például olyan gyó­gyászati célokra téve alkalmas­nak, mint a reumatikus bántal­­mak kezelése Tőzegpakolással. A „smirgligyárban" már ma is — a hagyományos terméken kívül — kosárfonással, hulladék alumínium és bronz újraolvasz­­tásával, illetve ezekből­­ készült alkatrészek előállításával, vala­mint kőtöréssel-bányászattal igyekeznek egyre több, pénzt te­remteni. Néhány éven belül — éppen az örökös kutatásnak és tenni akarásnak köszönhetően — megtízszerezik a jelenlegi terme­lés értékét! Bencze Cs. Attila : Világi proletárjai, egyesüljetek! A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA KONGRESSZUSTÓL KONGRESSZUSIG • VÁROS ÚJ KÖNTÖSBEN (Településeink a fejlődés sodrában) • AZ OLVASÓ FÓRUMA • KONSTANCA - 1984 (3. oldal) XXXVII. Redactia ELŐRE, 79776 Bucuresti 33. Fiaja Scinteii 1.­­sector 1. évfolyam ELŐRE szerkesztősége, 79776 Bukarest 33. Scinteia tér 1. I. kerület, 11486. szám | Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 03. 1984. Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, november 1., a levélkézbesítők és a lapterjesztők. Csütörtök Lapunkat külföldre a következő címen _____________ lehet megrendelni: ROMPRESFILATELIA — 4 oldal Sectorul export-import presa P.O. Box 12—201, telex: 10 376 profir ára 50 bani București, Calea Griviței nr. 64—66 A MINŐSÉG FORRADALMA - AZ IRODALOM ÚJ MINŐSÉGE E­gységes hazai íróközös­­ségünk — román, ma­gyar, német, szerb és más nemzetiségű írók — számá­ra is, akárcsak egész népünk számára, nélkülözhetetlen irány­­mutatást, távlati munkaprogra­mot jelent a XIII. pártkongresz­­szus irányelv-tervezete. Ez a rendkívül jelentős dokumentum azáltal, hogy a mélyreható for­radalmi változások újabb, ma­gasabb minőségi szakaszát tár­ja fel a gazdasági életben és a társadalmi fejlődés szerkezeté­ben és ezzel egyidejűleg az em­berek gondolkozásában és élet­formájában, egyszóval az egész társadalom gazdasági és szel­lemi arculatában, egész sor új, lelkesítő feladat elé állítja az irodalom munkásait, valameny­­nyiünket, próza­írókat, költőket, drámaírókat, kritikusokat, lap- és kiadó-szerkesztőket egyaránt. Az 1986—1990-es ötéves terv és a 2000-ig terjedő orientáció egyik alapvető célkitűzése — ez új minőség megteremtése az ed­dig elért eredmények megőrzése és erőteljes továbbfejlesztése révén a gazdasági, társadalmi és szellemi tevékenység minden ágazatában. Nincs az életminő­ség megszilárdításának és kitel­jesítésének egyetlen olyan kér­dése, amellyel kapcsolatosan ez irányelv-tervezet ne állítaná a törekvések középpontjába a mi­nőség problémáját, ami konkré­ten a század színvonalán való, tudományosan megalapozott, korszerű és tökéletes tevékeny­séget jelent mind a gazdaság, mind pedig az alkotó, szellemi munka vonatkozásában. Tulajdonképpen a minőség forradalmának nagyszerű prog­ramját hirdeti meg az irányelv­­tervezet akkor is, amikor az ön­magukért beszélő tények és gaz­dasági számadatok tükrében a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtéséről szóló pártprogram nagy vona­lakban való megvalósításának lehetőségét tárja fel, és akkor is, amikor a tudományos előre­látás és pontos távlati tervezés alapján megállapítja: „A szá­zad végén Románia úgy fog áll­ni a világ előtt, mint sokolda­lúan fejlett szocialista ország mind az ipar, a mezőgazdaság, az oktatás, a tudomány és a kultúra szempontjából, mind pe­dig a nép általános életszínvo­nala és civilizációs szintje szem­pontjából. Ezen az alapon meg­teremtődnek a szükséges anyagi feltételek, amelyek biztosítják az áttérést arra, hogy megvalósul­janak és egyre szélesebb körben nyilvánuljanak meg társadal­munkban az elosztás, a munka, és az élet kommunista elvei min­den tevékenységi területen." Az irányelv-tervezetben prog­ramként meghirdetett új minő­ség, az egész életünket átható minőség forradalma hatalmas erőfeszítést, fokozott munkalen­dületet és nem utolsósorban példás felkészültséget, maga­sabb színtű szakmai tudást igé­nyel az anyagi javakat létrehozó, milliós tömegektől, íme, a jobb és több termelésre ösztönző konkrét minőségi feladatok so­kasága: „Intenzíven fejlesztjük az ipart, magas műszaki és mi­nőségi színvonalú termékeket ál­lítunk elő"; „A tudományos és technológiai kutatás egyik fő célkitűzése a termelés műszaki és minőségi színvonalának eme­lése" ; „A következő ötéves tervre előirányozzuk a gazda­sági fejlesztés minőségi ténye­zői hatásának további, fokozását a tudományos kutatás hangsú­­lyozottabb közreműködése és az összes ágazatokra kiterjedő mű­szaki fejlesztés alapján". „Az előirányzat szerint a világszínv­vonalú termékek részarányának 1990-ben el kell érnie a csak­nem 95 százalékot, az összter­melés 2­5 százalékának pedig a teljesítmények tekintetében meg kell­ haladnia ezt a szintet."; „A gépiparban az 1990-ben gyártásra kerülő árutermelés több mint 96 százalékát új­ és újratervezett termékek fogják alkotni, a világtechnika legma­gasabb műszaki képességeinek és minőségének a szintjén". „Az egész lakosság képzettségi szintjének növelése , a munka­­megosztás jellegének minőségi változását fogja jelenteni, hoz­zájárulva mind az ember egyé­niségének érvényesüléséhez, mind a társadalom általános érdekeinek és szükségleteinek magasfokú kielégítéséhez" . „Szilárdan fellépünk a termelés műszaki és minőségi szintjének állandó növeléséért, összhang­ban a modern tudomány és technológia legújabb vívmányai­val, nagy versenyképességet biz­tosítva a román termékeknek nemzetközi síkon." Ennél a minőségi mércénél alább — amely századunk tu­dományos-technikai vívmányá­nak a legmagasabb csúcsait ost­romolja — az alkotó, írói te­vékenység sem adhatja. Ennél az igénynél kisebb, alacsonyabb esztétikai mércével a korszak írója sem mérheti önmagát. A minőség általános forradalma közepette nem köthetünk sem­milyen indokkal kompromisszu­mot az igénytelen, középszerű irodalmi terméssel. Semmilyen o­­lyan rejtett tendenciával, avagy látszatsikerrel és olcsó írói nép­szerűséggel, amely a legkisebb mértékben is rombolná írásmű­vészetünk minőségét, amely ide­gen a minőség forradalmának irodalmától, „a mindenséggé mérd magad" pártos ars poetica magasrendű humánumától, esz­tétikai célkitűzésétől, egyértelmű, társadalmi elkötelezettségétől. Ezt a figyelmeztetést és kor­parancsot véste szívünkbe pár­tunk főtitkára, köztársaságunk elnöke, Nicolae Ceaușescu elv­társ, amikor legutóbb, az írók konferenciájához intézett üze­netében hangsúlyozta: „Mint is­meretes, a jelenlegi ötéves terv­re alapvető célkitűzésünk, hogy új, magasabb minőséget való­sítunk meg az összes tevékeny­ségi területen — és ez érvényes az irodalomra is." Az irányelv-tervezet egész for­radalmi szelleme ezt a figyel­meztetést és korparancsot fel­erősítve sugározza felénk. Szí­vünk szerint való irányelvekkel gazdagít bennünket, irodalmun­kat a kommunisták közelgő nagy fórumának a dokumentum­­tervezete, hiszen melyikünket nem sarkallja az a bennünk munkáló örök­ gondolat és „szent szándék", hogy a korszak leg­forradalmibb eszméinek szint­jén álló írásaival „nagy ver­senyképességet biztosítson" hazai irodalom alkotásainak nemzetközi síkon. Ismerjük a régi esztétikai igazságot, és jól tudjuk, amit a világszabadság oirosló zászlóját megéneklő, a fehéregyházi síkon elesett, nagy forradalmár költő egykor meg­fogalmazott: „Vége van annak, kit csak a versenyzési vágy ker­get, s nem lelke viharja ra­gadja !" „Benső vezérünk", őszinte meg­győződésünk, lelkünk vihara ragad bennünket, hazai, írókat nemzetiségre való tekintet nél­kül, a minőség forradalmába Abba a boldogabb, kommunista jövendőt nemcsak megtervező, hanem az idő sodrában bizto­san meg is valósító grandiózus építő munkába, amelynek le­nyűgöző élet- és munkaprog­ramját pártunk, a Román Kom­munista Párt a XIII. kongresz­szus irányelv-tervezetében meg­hirdette. Abba a heroikus egész népünket lelkesítő, or­szágépítő munkába, amelynek önként vállalt, hűséges szolgá­latában írókként és honpolgá­rokként egyaránt igyekszünk ez után is becsülettel helytállni. Úgy, amiként azt tőlünk, az irodalom munkásaitól joggal elvárja pá­runk vezetősége, a közös haza a dolgozó nép,­­ az a közös­ség és az a korszak, amely mi­­­ket fölnevelt, s amely kitüntető módon a sajátjának, a saját íróinak tart, a saját íróiként tisztel és szeret bennünket. Hajdú Győző

Next