Előre, 1984. november (38. évfolyam, 11486-11511. szám)
1984-11-01 / 11486. szám
PÉLDÁS MUNKATETTEKKEL KÖSZONTJUK A KOMMUNISTÁK KÖZELGŐ NAGY FÓRUMÁT! TERVFELADAT AZ ANYAGTAKARÉKOSSÁG IS! • Fémforgácsprés mellé öntési recept Sepsiszentgyörgyről • Ami a szomszédban jó, azzal mi is megpróbálkozunk • Bizonyítanak a fiatal műszakiak Fémforgácsot módjával adagolhatunk a kohóba — tartja a régi vasöntőszabály —, nem árt csínján bánni vele, a túladagolás, különösen az apróbb szemcsézettség esetén, könnyen megállíthatja a levegő és az égési gázok folyamatos és elengedhetetlen áramlását, a töltés lefojtódik, fokozatosan kihűl, „medvét fognak", és minél rosszabbat kohászok, vasöntők el sem tudnak képzelni maguknak. És mégis... A technikában — többek között — az a szép, hogy régi és kipróbált igazságok egyik napról a másikra megdőlnek, vagy legalábbis kérdőjel alá esnek, mert akár egy részleges újítás is végigszaladhat az egész előállítási láncolaton, alapvetően módosítva a hagyományos eljárásokon. Most, a XIII. pártkongresszus tiszteletére kibontakozott szocialista munkaverseny újabb kiemelkedő sikereket érlelő napjaiban az anyagtakarékosság ügyét szolgáló újabb célszerű módszer gyakorlati eredményeiről számolunk be. Papp Levente mérnök, a sepsiszentgyörgyi gép- és gépkocsialkatrészeket gyártó vállalat (IMASA) melegmegmunkálási technológia-tervezőinek a főnöke őszintén megvallja, hogy amikor a közelmúltban a fémforgácsok, sőt az egészen apró szemcsézettségűnek számító öntvényforgácsok túladagolásával próbálkoztak, a kúpolókemencék mellett dolgozó öntők még az izzó fémtömeg közelében is igencsak „fáztak“ az elkövetkező merész kísérlettől. Fenntartásaik azok voltak, amelyekkel cikkünket is indítottuk. Az a bizonyos „plusz“ pedig, amely ezúttal is valóságos „láncreakciót“ indított el, az a vállalatban gyártott fémforgácspréselő berendezés volt, amely a fémhulladékot — száz atmoszférás túlnyomáson — 5,7 gramm/ köbcentiméter fajlagos sűrűségű hengerszeletekké — „palacsintává“, ahogy itt becézik — sajtolja össze, amely már igen nagymértékben megközelíti a nyersvas-önteések fajlagos sűrűségét (7,2). Tényleges hátrányuk viszont a nyersvassal szemben a heterogén szerkezet és a nagyobb szennyezettség, emiatt eddig csak ívkemencékben használták — egyébként sikeresen — ezeket, az ócskavas mellett további pótnyersanyagként. Azt, hogy Sepsiszentgyörgyön először, és 1 f- I'») 1 i 't ( • VI teljesen az elképzeléseknek megfelelő eredménnyel most a fémforgács „tablettákat“ kúpolókemencékben is felhasználták, a vállalati fémtakarékosság követelményei mellett a már említett brikettálóprés jobb alkalmazhatóságának a bizonyítéka, s mint ilyen, kitűnő hírverést jelent a gépiparban, és általában a fémiparban való hasznosítása számára. Annak idején — 1982 decemberében — az Előre is hírt adott a nagy jövőt ígérő új termék prototípusának az elkészültéről. S noha az anyagtakarékosság tervfeladat, mégis, amíg a gazdaságos felhasználás előnyeiről egyes vállalatok nemcsak hogy meggyőződtek, de a felismerést rendelés is követte, még egy esztendőnek kellett eltelnie. Csak mostanában számolhatott be Szabó Károly tervezőmérnök, kinek az irányításával ez a bonyolult berendezés elkészült, a most már valóban országos érdeklődésről. Ebben az esztendőben mintegy húsz darabot szállítottak le a forgácsprésből, a lajstromon szé- Krajnik-Nagy Károly (Folytatása, a 3. oldalon) |F| Az év eleje óta nyert időelőnyt kihasználva, 74 Maros megyei iparvállalat, építkezési és szállítási egység több mint 600 millió lej értékű árutermelés-többletet valósított meg tízhavi tervelőirányzatokon felül. A jelentős többlet egyebek között 43 millió lej értékű elektrotechnikai és finomműszerészeti cikket, nemkülönben 830 tonna gépet, berendezést, technológiai felszereléseket és pótalkatrészt jelent a vegyipar, a fakitermelés és -feldolgozás, a könnyűipar számára. A további terven felüli mennyiségek a következők: 6000 tonna karbid, 31 000 tonna szintézisammóniák, 25 000 tonna nitrogén--, foszfor- és káliumműtrágya, 1200 tonna növényvédő vegyszer, 3400 köbméter előregyártott betonelem, 3,7 millió darab tégla- és kerámiablokk, 400 000 négyzetméter síküveg stb. A nyersanyagok és energiaforrások felelősségteljes kiaknázásával a Maros megyei dolgozók ugyanebben az időszakban megtakarítottak 2420 tonna fémet és fémprofilt, 100 tonna konvencionális tüzelőanyagot, 4,2 millió kilowattóra villamos energiát. Kip Gorj megyéből 40 ipari egység jelentette határidő előtt tízhavi tervfeladatainak teljesítését. Az élenjáró munkaközösségek, közöttük a rovinari-i, a motrui és a Târgu Jiu-i bányagépgyártók, a ticleni-i olajbányászok, a sajtoló- és kovácsológépek, a műszaki gumicikkek gyártói előirányzaton felül több mint 300 millió lej értékű árutermelést kívánnak elérni. Terven felül kitermelnek, illetve előállítanak negyedmilliárd köbméter hasznosítható gázt, 170 tonna bányagépet, 6 darab nagykapacitású hidraulikus sajtológépet, 4600 köbméter előregyártott betonelemet, 15 000 négyzetméter azbesztcement lapot, 20 000 négyzetméter rétegelt lemezt. ■■ A cimpulungi bányaipari vállalat a XIII. pártkongresszus tiszteletére több mint 66 000 tonna szenet termelt ki terven felül. A bányászok felajánlották, hogy a kongresszus megnyitásának napjáig a terven felüli mennyiséget további 10 000 tonnával egészítik ki. Minthogy a vállalatnak a következő ötéves terv folyamán évente 3 millió tonna szenet kellfelszínre hoznia, fokozzák a geológiai kutatómunkát és a beruházásokat. Szakmai tudással: jó minőségű termékek, terv szabta időre! Kongresszust köszöntő szocialista versenyben a műanyagipari gépszerelők a gyergyószentmiklósi mechanikai vállalatban OLT MEGYE BEFEJEZTE A KUKORICA BEGYŰJTÉSÉT Nicolae Ceausescu elvtárs, pártunk főtitkára termésnapi felhívására válaszolva, az Olt megyei mezőgazdasági dolgozók befejezték a kukorica betakarítását az egész termőterületről. A Román Kommunista Párt Központi Bizottságához, NICOLAE CEAULJESCU elvtárshoz intézett táviratában az Olt megyei pártbizottság rámutat: Ezekben a napokban kommunista eltökéltséggel munkálkod. dunk, hogy befejezzük a kukorica leszállítását az állami alaphoz, betakarítsuk a cukorrépát, valamint a zöldségféle, a gyümölcs és a szőlő utolsó mennyiségeit. Ugyanakkor megkülönböztetett figyelmet fordítunk a takarmányféle begyűjtésére, az állattenyésztési szektor optimális fejlesztési feltételeinek biztosítására. Megfogadjuk, hogy a jövő évi kukorica-termőterület 50 százalékán több mint 20 tonna csőtermést érünk el hektáronként, úgyszintén csúcshozamot napraforgóból, cukorrépából, burgonyából és gyümölcsből. Biztosítjuk, hőn szeretett és tisztelt Nicolae Ceausescu elvtárs, mélyen tisztelt Elena Ceausescu elvtársnő, hogy az Olt megyei tájakon tett legutóbbi látogatásuk alkalmával adott ösztönző szavaikat és útmutatásaikat, a közelgő pártkongresszus tiszteletére, nagyszerű tettekben materializáljuk. A BETAKARÍTÁS SÜRGETŐ TEENDŐI A TERMÉNY ÁTADÁSÁVAL ÉRNEK VÉGET Ha az eredetileg tervezett határidőre, nem is, de nagyobb késés nélkül fejezték be a vetést a vidombáki agráripari tanács gazdaságaiban. A szakemberek véleménye szerint, jó minőségben, talán azt is írhatnánk, hogy a tanács egységeire jellemző igényességgel készíthették elő a magágyat, hintették el a magot az egész vetésterületen. Persze korai lenne már most mérleget készíteni arról, hogy hol miként vizsgáztak munkaszervezésből, a szépen kikelt, már zöldellő gabonatáblák látványa viszont arra utal, hogy a kombájnosok, a burgonyabetakarító gépek kezelői igencsak igyekeztek. Nem tévedés, amikor őket dicsérjük, mert helytállásuk határozta meg a vetés ütemét is. «Mindezzel nyilván nem szeretnénk csökkenteni azoknak a gépesítőknek az érdemét, akik egyszerű szedőgépet, vagy éppen pergetőket üzemeltettek, de bebizonyosodott ezúttal is, hogy e vidéken a gyors szedés, az ütemes vetés előfeltétele a kombájnok hasznosítási foka. Mindenekelőtt azért, mert így egy menetben három sort takarítanak be, amunkafolyamat tehát gyorsabb, a szedés ütemesebb. Nagy, felbecsülhetetlen előny ugyanakkor, az is, hogy tökéletesebb a szedés, ami önmagában is nyereség, ám egyben jelentős időelőny forrása. Az idei őszön Brassó megye sok-sok gazdaságában az fékezte a magágyelőkészítést, hogy a már — pergetőkkel — betakarított táblákon ismételten újra és újra kellett szedni a burgonyát, az ekék, a tárcsa, kombinátor után is. Esetenként még a vetőgépek üzemeltetésekor is került felszínre gumó. Ezzel szemben a kombájnok tökéletesebb munkája révén leegyszerűsödik a betakarítás, de könynyebb a tulajdonképpeni magáyelőkészítés is. Persze a tanulságok hasznosítására már csak jövőre kínálkozik is a Lehetőség, de figyelembe véve az idei őszön is jelentkező gondokat, , mindent fel kell követni azért, hogy betakarításkor nagyobb figyelmet szenteljenek a kombájnpark kihasználásának. Leg-alább olyan szintű hatékonyságot kell elérni, amilyent Codleán, Cristianban, vagy éppen Vidombákon valósítottak meg. A valósághoz tartozik, hogy a szervezési lazaságok is késlel tették a vetést. Különösen a létező, amúgy sem számottevő helyi munkaerő kihasználása maradt el a lehetségestől, vezetett félórás, órás késéshez a munkakezdésnél. A még zajló cukorrépa-betakarításnál e veszteséget kell elkerülni. Annál is inkább, mert a burgonyától eltérően itt már nem a gépesítők hozzájárulása, hanem az egyéni részvétel a meghatározó tényező. A munkaszervezés tehát még nagyobb jelentőségű. A művelők, szövetkezeti tagok, gyári munkások, amint azt a vidombáki agráripari tanácsban is tapasztalhattuk, nagy számban kapcsolódnak be a betakarításba. Pillanatnyilag éppen ezért nem is anynyira a tulajdonképpeni szedés a gond, mint a szállítás megszervezése. Október első két hetében a gépkocsipark jelentős részét a burgonya szállítására vonták össze — erre szükség is volt, hiszen a mezőn nagy mennyiségű burgonya halmozódott föl —, most viszont már egyre inkább a répának a gyárba való juttatása a feladat. Ezt követeli meg a feldolgozó vállalatban mutatkozó nyersanyaghiány is, bár a szövetkezetek jelentős részéből közvetlenül a gyárrba szállítják a cukorrépát. Az utóbbi napokban már javult valamit a helyzet, ugyanis egyre nagyobb mértékben besegít az ellátásba Kovászna megye, ám a szállítás ütemessége így is alapvető követelmény. A gyári szükségleten túl most már a sürgetővé váló talajforgatási munkák is megkövetelik a terület felszabadítását, a szállítás meggyorsítását, minthogy lemaradtak a talajforgatással. Ez ideig hiányzott a gépi erő, hiszen a magágy előkészítésére, a vetésre vonták össze a létező gépeket, de közben a traktorok jelentős része felszabadult, kész az őszi talajforgatásra, csak éppen biztosítani kell a munkafrontot. Többek között a cukorrépa gyors szedésével és szállításával. Napirendre kerül a kukorica törése is, a Rupea és a Fogaras környéki egységekben jelentős nagyságú táblákon termeltek kukoricát, s ha az érés késett is, most már nincs mire várni. A tagság mozgósításával mindent el kell követni azért, hogy a lehető legrövidebb időn belül végezzenek e fontos szezonmunkával, mielőbb az egész területen aláforgassák a barázdákat, megteremtsék a jövő évi gazdag termés alapjait, valóra váltsák a párt főtitkárának termésnapi útmutatásait. Flóra Gábor MILLIÓK - SZEMCSÉKBŐL ÚJABB TERMÉKEKKEL MUTATKOZIK BE A „SMIRGLIGYÁR Tíz évvel ezelőtt, a turci ércbánya mélyén, kopogtatóval a kezében ismertem meg. Energikus, célratörő ember — mondottak róla. Beosztottjai tartottak tőle, bár kiabálni nemigen hallották; a fegyelmet egy pillanatra se engedte meglazítani. Amikor szigorúságának okáról kérdeztem, csak anynyit felelt: a bánya nem bálterem, ahol mindenki ugyan egy zenére táncol, de végső soron mégis úgy lép, ahogy akar. Bányafőnökként maga mutattaott lent, hogyan kell úgy cselekedni, hogy a bányász jó szerencse mindig velük maradjon. Nemesfémek nyomában jártak, komplex tartalmú teléreket kellett kifejteniük a kemény meddőből. Férfit próbáló munka, amelynek akkoriban csak az elején tartottak. Az ország legészakibb ércbányáját ugyanis a Ceausescu-korszak elején nyitották meg, új távlatokat kínálva az addig csak pálinkájáról híres vidék népes lakossága előtt. Sokáig követtem ahelyi, lapokban a turci bányászokról szóló híradásokat, amelyekből mindig az derült ki — a Penigei-bánya csapata jó teléren halad! A sorok között felfel villant egy középmagas, köpcös, fiatal bányamérnök arca, a Torna Alexandrué. És most — a Máramaros megyei termelési és szolgáltatási vállalat semmi részlegén — a részlegvezető irodájában ő fogad. Most is, mint akkor Turcon, „civil" jó napotomra jó szerencsét köszön. Lélekben csak bányász maradt — állapítom meg magamban... Smirgligyár — így ismeri, így nevezi a környék ezt a termelőegységet. Fél évszázada gyártják itt a dörzspapírt, s ma is klasszikus technológiával, tehát enyvvel ragasztják fel a mikronnyi szemcséket a gyapotvászonra és a papírlapokra. Ez az eljárás adja azt a rugalmasságát, amelylyel nemcsak sík felületeket lehet megmunkálni. Bútorgyárak a megmondhatói, hogy munkájukban mit jelent a semmi-i dörzspapír eme tulajdonsága! — Tavaly 40 millió lejes termelést értünk el, megdöntve minden addigi rekordunkat. Sokan azt gondolták, no ez is csak véletlen volt, jó k konjunktúra, megismételhetetlen itteni körülmények között. A kétkedőknek nem lesz igazuk — az idén már 60 millió lej értékű terméket adunk a nemzetgazdaságnak! Már eddig, kilenchavi eredményeinket véve alapul, hatmillió lejes többletünk van, ami arra enged következtetni, hogy egész évi árutermelési előirányzatunkat november végéig teljesítjük. Erről az alapról indulva, 1985- ben 70 millió lejes termeléssel rukkolunk ki. Hetvenmillió, javarészt helyi anyagok hasznosítása révén! S mint megtudom, még ez is csak a lehetőségek kiaknázásának kezdeti szakasza. Miket forgat még fejében a részlegvezető, milyen „telérek" kibányászására gondol? — Először is arra, hogy nem csupán sík dörzspapírt, hanem dörzskorongokat is gyártsunk. Ezeket jórészt importból szerzi be a nemzetgazdaság. Mi már megpróbálkoztunk vele, az első ötven darabot tesztálás végett elküldtük az egyik fővárosi gyárnak, amely csúcstechnikával bír, tehát nagyon igényes. A véleményezés kedvező volt. Gyártása már meg is kezdődött a napokban. Egy másik lehetőségünk a vulkanikus tufák hasznosításában kínálkozik, felvevő piacunk egyaránt tág, kezdve a mezőgazdasággal és befejezve a bányászattal. Ez utóbbiban például bányafa-helyettesítésre használhatják a műgyantával kevert vulkáni tufát. A természet ajándéka a tőzeg is, amelyből az Izvorák környékén jelentős telepeket térképeztek fel. Első lépésként, kötészeti adalékanyagot tervezünk gyártani belőle, de ha fezzel beindulunk, már tovább is szeretnénk lépni például olyan gyógyászati célokra téve alkalmasnak, mint a reumatikus bántalmak kezelése Tőzegpakolással. A „smirgligyárban" már ma is — a hagyományos terméken kívül — kosárfonással, hulladék alumínium és bronz újraolvasztásával, illetve ezekből készült alkatrészek előállításával, valamint kőtöréssel-bányászattal igyekeznek egyre több, pénzt teremteni. Néhány éven belül — éppen az örökös kutatásnak és tenni akarásnak köszönhetően — megtízszerezik a jelenlegi termelés értékét! Bencze Cs. Attila : Világi proletárjai, egyesüljetek! A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA KONGRESSZUSTÓL KONGRESSZUSIG • VÁROS ÚJ KÖNTÖSBEN (Településeink a fejlődés sodrában) • AZ OLVASÓ FÓRUMA • KONSTANCA - 1984 (3. oldal) XXXVII. Redactia ELŐRE, 79776 Bucuresti 33. Fiaja Scinteii 1.sector 1. évfolyam ELŐRE szerkesztősége, 79776 Bukarest 33. Scinteia tér 1. I. kerület, 11486. szám | Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 03. 1984. Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, november 1., a levélkézbesítők és a lapterjesztők. Csütörtök Lapunkat külföldre a következő címen _____________ lehet megrendelni: ROMPRESFILATELIA — 4 oldal Sectorul export-import presa P.O. Box 12—201, telex: 10 376 profir ára 50 bani București, Calea Griviței nr. 64—66 A MINŐSÉG FORRADALMA - AZ IRODALOM ÚJ MINŐSÉGE Egységes hazai íróközösségünk — román, magyar, német, szerb és más nemzetiségű írók — számára is, akárcsak egész népünk számára, nélkülözhetetlen iránymutatást, távlati munkaprogramot jelent a XIII. pártkongreszszus irányelv-tervezete. Ez a rendkívül jelentős dokumentum azáltal, hogy a mélyreható forradalmi változások újabb, magasabb minőségi szakaszát tárja fel a gazdasági életben és a társadalmi fejlődés szerkezetében és ezzel egyidejűleg az emberek gondolkozásában és életformájában, egyszóval az egész társadalom gazdasági és szellemi arculatában, egész sor új, lelkesítő feladat elé állítja az irodalom munkásait, valamenynyiünket, prózaírókat, költőket, drámaírókat, kritikusokat, lap- és kiadó-szerkesztőket egyaránt. Az 1986—1990-es ötéves terv és a 2000-ig terjedő orientáció egyik alapvető célkitűzése — ez új minőség megteremtése az eddig elért eredmények megőrzése és erőteljes továbbfejlesztése révén a gazdasági, társadalmi és szellemi tevékenység minden ágazatában. Nincs az életminőség megszilárdításának és kiteljesítésének egyetlen olyan kérdése, amellyel kapcsolatosan ez irányelv-tervezet ne állítaná a törekvések középpontjába a minőség problémáját, ami konkréten a század színvonalán való, tudományosan megalapozott, korszerű és tökéletes tevékenységet jelent mind a gazdaság, mind pedig az alkotó, szellemi munka vonatkozásában. Tulajdonképpen a minőség forradalmának nagyszerű programját hirdeti meg az irányelvtervezet akkor is, amikor az önmagukért beszélő tények és gazdasági számadatok tükrében a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtéséről szóló pártprogram nagy vonalakban való megvalósításának lehetőségét tárja fel, és akkor is, amikor a tudományos előrelátás és pontos távlati tervezés alapján megállapítja: „A század végén Románia úgy fog állni a világ előtt, mint sokoldalúan fejlett szocialista ország mind az ipar, a mezőgazdaság, az oktatás, a tudomány és a kultúra szempontjából, mind pedig a nép általános életszínvonala és civilizációs szintje szempontjából. Ezen az alapon megteremtődnek a szükséges anyagi feltételek, amelyek biztosítják az áttérést arra, hogy megvalósuljanak és egyre szélesebb körben nyilvánuljanak meg társadalmunkban az elosztás, a munka, és az élet kommunista elvei minden tevékenységi területen." Az irányelv-tervezetben programként meghirdetett új minőség, az egész életünket átható minőség forradalma hatalmas erőfeszítést, fokozott munkalendületet és nem utolsósorban példás felkészültséget, magasabb színtű szakmai tudást igényel az anyagi javakat létrehozó, milliós tömegektől, íme, a jobb és több termelésre ösztönző konkrét minőségi feladatok sokasága: „Intenzíven fejlesztjük az ipart, magas műszaki és minőségi színvonalú termékeket állítunk elő"; „A tudományos és technológiai kutatás egyik fő célkitűzése a termelés műszaki és minőségi színvonalának emelése" ; „A következő ötéves tervre előirányozzuk a gazdasági fejlesztés minőségi tényezői hatásának további, fokozását a tudományos kutatás hangsúlyozottabb közreműködése és az összes ágazatokra kiterjedő műszaki fejlesztés alapján". „Az előirányzat szerint a világszínvvonalú termékek részarányának 1990-ben el kell érnie a csaknem 95 százalékot, az össztermelés 25 százalékának pedig a teljesítmények tekintetében meg kell haladnia ezt a szintet."; „A gépiparban az 1990-ben gyártásra kerülő árutermelés több mint 96 százalékát új és újratervezett termékek fogják alkotni, a világtechnika legmagasabb műszaki képességeinek és minőségének a szintjén". „Az egész lakosság képzettségi szintjének növelése , a munkamegosztás jellegének minőségi változását fogja jelenteni, hozzájárulva mind az ember egyéniségének érvényesüléséhez, mind a társadalom általános érdekeinek és szükségleteinek magasfokú kielégítéséhez" . „Szilárdan fellépünk a termelés műszaki és minőségi szintjének állandó növeléséért, összhangban a modern tudomány és technológia legújabb vívmányaival, nagy versenyképességet biztosítva a román termékeknek nemzetközi síkon." Ennél a minőségi mércénél alább — amely századunk tudományos-technikai vívmányának a legmagasabb csúcsait ostromolja — az alkotó, írói tevékenység sem adhatja. Ennél az igénynél kisebb, alacsonyabb esztétikai mércével a korszak írója sem mérheti önmagát. A minőség általános forradalma közepette nem köthetünk semmilyen indokkal kompromisszumot az igénytelen, középszerű irodalmi terméssel. Semmilyen olyan rejtett tendenciával, avagy látszatsikerrel és olcsó írói népszerűséggel, amely a legkisebb mértékben is rombolná írásművészetünk minőségét, amely idegen a minőség forradalmának irodalmától, „a mindenséggé mérd magad" pártos ars poetica magasrendű humánumától, esztétikai célkitűzésétől, egyértelmű, társadalmi elkötelezettségétől. Ezt a figyelmeztetést és korparancsot véste szívünkbe pártunk főtitkára, köztársaságunk elnöke, Nicolae Ceaușescu elvtárs, amikor legutóbb, az írók konferenciájához intézett üzenetében hangsúlyozta: „Mint ismeretes, a jelenlegi ötéves tervre alapvető célkitűzésünk, hogy új, magasabb minőséget valósítunk meg az összes tevékenységi területen — és ez érvényes az irodalomra is." Az irányelv-tervezet egész forradalmi szelleme ezt a figyelmeztetést és korparancsot felerősítve sugározza felénk. Szívünk szerint való irányelvekkel gazdagít bennünket, irodalmunkat a kommunisták közelgő nagy fórumának a dokumentumtervezete, hiszen melyikünket nem sarkallja az a bennünk munkáló örök gondolat és „szent szándék", hogy a korszak legforradalmibb eszméinek szintjén álló írásaival „nagy versenyképességet biztosítson" hazai irodalom alkotásainak nemzetközi síkon. Ismerjük a régi esztétikai igazságot, és jól tudjuk, amit a világszabadság oirosló zászlóját megéneklő, a fehéregyházi síkon elesett, nagy forradalmár költő egykor megfogalmazott: „Vége van annak, kit csak a versenyzési vágy kerget, s nem lelke viharja ragadja !" „Benső vezérünk", őszinte meggyőződésünk, lelkünk vihara ragad bennünket, hazai, írókat nemzetiségre való tekintet nélkül, a minőség forradalmába Abba a boldogabb, kommunista jövendőt nemcsak megtervező, hanem az idő sodrában biztosan meg is valósító grandiózus építő munkába, amelynek lenyűgöző élet- és munkaprogramját pártunk, a Román Kommunista Párt a XIII. kongreszszus irányelv-tervezetében meghirdette. Abba a heroikus egész népünket lelkesítő, országépítő munkába, amelynek önként vállalt, hűséges szolgálatában írókként és honpolgárokként egyaránt igyekszünk ez után is becsülettel helytállni. Úgy, amiként azt tőlünk, az irodalom munkásaitól joggal elvárja párunk vezetősége, a közös haza a dolgozó nép, az a közösség és az a korszak, amely miket fölnevelt, s amely kitüntető módon a sajátjának, a saját íróinak tart, a saját íróiként tisztel és szeret bennünket. Hajdú Győző