Előre, 1984. november (38. évfolyam, 11486-11511. szám)
1984-11-01 / 11486. szám
ELŐRE — 1984. november 1 KONSTANCA — 1984 Intenzív munka folyik ezekben a kongresszust köszöntő napokban más árut. Az év eleje óta a konstancai kikötő forgalma csaknem tározták, hogy a pártkongresszus napjáig további 200 000 tonnával a konstancai kikötőben is. Naponta 50—60 hajóra raknak be 20 millió tonna árura rúgott, majdnem 300 000 tonnával haladta egészítik ki a kikötői többletforgalmat hazai gyártmányú gépeket, ipari felszerelést, vegyicikkeket, meg a tervelőirányzatot. A dokkmunkások és a gépkezelők elha- TERVFELADAT AZ ANYAGTAKARÉKOSSÁG IS! (Folytatás az 1. oldalról) helyudvarhelyi, besztercei, nagyváradi, tirgovistei, buzáui, petrozsényi, zilahi, romani, craiovai, brassói és más vállalatok szerepelnek. És egyetlenegy újrafelhasználható anyagokat begyűjtő és értékesítő megyei szakvállalat, a kovásznál. .. A lista mind a módszer eddigi elterjedésére, mind pedig a további bevezetés lehetőségeire magyarázatot szolgáltat. * De térjünk vissza a tavaszi kísérlethez. Papp Levente mérnök így folytatja: „Olvasztáraink aggályait korántsem becsültük le, sőt a legkomolyabban vettük. És valóban, az indulás után nemsokára bekövetkezett egy olyan pillanat, amikor a hőmérséklet csökkenni kezdett. Több kokszot juttattunk be ekkor az égéstérbe, ez segített. Menet közben arra is rájöttünk, hogy a fémforgács-brikettek nagyobb szennyezettsége miatt a salakképző anyagot — esetünkben a mészkőt — nagyobb mennyiségben kell adagolnunk. A melegedés és az olvadás valamivel lassúbb a megszokottnál. Ennek ellenére a költségcsökkentés jelentős — vállalatunkból évi 7—800 tonna fémforgácsot kellene Hunyadra küldjünk —, csak nálunk eléri az évi másfél millió lejt. A másik előny az eddig importált és költséges előötvözetek — króm-vanádium ötvözetekről van leginkább szó — megtakarításában rejlik. Mi tudjuk, hogy honnan származik a forgács, milyen az összetétele, különösen a kovácsműhely hulladékait hasznosíthatjuk igen jól a helyettesítésükre. Ma már elmondhatjuk, hogy nemcsak a forgácsprést szállíthatjuk a megrendelőinknek, de a kúposkemencékben való olvasztás sajátos technológiáját is, ezenkívül a felhasznált fémforgács összetételének a függvényében az ötvözőanyagok helyettesítésére is vannak ajánlásaink. Mennyiségi szempontból is igen biztató az eljárásunk, hiszen egy töltetbe mintegy 30 százalék forgácsot is felhasználhatunk, ezenkívül természetesen ócskavasat és selejtöntvényeket is, ekképpen egy töltetben felhasznált öntecsek („libavas“) részaránya az összsúlynak mintegy harmadára csökken!“ Országos szimpozion keretében a fémfeldolgozó iparágak illetékes vezetői a helyszínen ismerkedhettek meg a rendkívül gazdaságos és takarékos sepsiszentgyörgyi eljárás előnyeivel. A hatást pedig a szaporodó rendeléseken mérhették leginkább. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy egy közepes nagyságú vállalatban a beruházási költségek — a forgácsprés ára — alig néhány esztendő alatt megtérülnek. Ahol pedig kisvállalatok sorának a fémhulladéka gyűl össze — a megyei begyűjtő és újraértékesítő vállalatoknál — ugyancsak jól fog, gazdaságosan üzemeltethető a sepsiszentgyörgyi fémforgácsprés. . Silye Lőrinc, a Vlahicáról ideszármazott fiatal technológia-tervező mérnök, akinek a társaságában a fémforgácsok vállalati útját nyomon követtük a forgácsoló szerszámgépektől egészen az öntődéből kijövő új sebességváltóházakig, és akinek úgyszólván a szülőházból magával hozott öntő-tapasztalatait — a hunyadi stúdiumokkal, illetve az Olt-parti gyakornoksággal megtetézve — oly nagy érdeklődéssel hallgattuk, több más műszaki újdonságra, anyag-, energia- és költségmegtakarításokat lehetővé tevő korszerűsítésre is felhívta a figyelmünket (ezekről a későbbiekben Papp Levente mérnök , további részletekkel is szolgált). Például a gyűrű formájú szinkronizáló elemeknél az eddigi anyag- és energiaigényes matricálás helyett rátértek a Wagner-rendszerű hengerlésre, amellyel egyszeriben megtakarítják a gyűrűk közepéből eddig kikerülő s nagyrészt hasznosítatlan „dugót“. A hengerlést először nálunk a csapágygyűrűk gyártásánál vezették be, nem kellett hozzá, csak egy alaposabb körülnézés a „szomszéd portáján“, s merészebb kreativititás korszerűbb technológiák átvételére, alkalmazására. Mert a megfelelő gyűrűhengerlő-gépet természetesen házigépgyártásban állították elő. Némileg hasonló technológiaváltást alkalmaznak a sebességváltó-szekrények tengelyeinek a megmunkálásánál is, ezúttal a matricálást harántirányú hengerléssel cserélik fel. Ezt az eljárást az országban elsőkként alkalmazzák — íme tehát, még egy terület, ahol érdemes a sepsiszentgyörgyi kísérletekre, tapasztalatokra odafigyelni. És még ezzel sem érkeztünk el a helyi kezdeményezésből létrejött, illetve alkalmazott műszaki újdonságok végére. Ugyancsak ebben a fiatal vállalatban készült el egy eredeti koncepciójú vibrációs gép, amely mechanikai úton küszöböli ki a nagyobb öntvényekben keletkező belső feszültségeket. Alternatív megoldásként a klasszikus hőkezelés egyik-másik szakaszára, amelyek köztudottan igencsak energiaigényesek.... voltak. A berendezés tervezője Dávid László mérnök. Az egészen fiatalos— még gyakornokéveiket töltő — műszakiak ugyan még a feltöltődés, az üzemi realitásokkal való szembesülés állapotában vannak, de egyesek közülük — mint például a tavaly végzett Gabriel Kerekes — az egyetemről már újabb öntési eljárások elkötelezett híveiként, terjesztőiként kerülték, ki. A sepsiszentgyörgyi melegmegmunkálási technológusok is nagy figyelemmel tanulmányozták-tanulmányozzák az RKP XIII. kongresszusának irányelv-tervezetét. Az eddig felsorolt példáink is azt bizonyítják, hogy a tudományos kutatás, a technológiai és műszaki fejlesztés fő irányvonalai — ahogy azt a dokumentum részletesen taglalja — az önálló műszaki kreativitás valóságán alapulnak, hogy a tömegesenszínre lépő fiatal műszakiak egyre nagyobb szerepet vállalnak a következő ötéves tervidőszakban annak a szintetizáló célkitűzésnek a megvalósításában, hogy a nyersanyagok, az alapanyagok, a tüzelőanyagok és az energia hasznosítási foka, az ipari termelés alapján számítva, a következő ötéves tervben mintegy 25—27 százalékkal emelkedjen az 1985-ös szinthez viszonyítva. 3 1. Fontos stratégiai és kereskedelmi útvonalak találkozásánál magasodott egykoron láppá vára. A Maros menti várak sorában, a Sólymos és Világos mellett is jelentékenynek számított. Építésének pontos dátumát elfeledték feljegyezni a történelem krónikásai, így hát a vár létezéséről tudósító első írásos dokumentum az 1241-es tatárdúlás utáni időkből, még pontosabban 1245-ből származik. Ettől számítva hosszú évtizedek telnek el, amíg a várfalakon kívül is körvonalazódni kezd egy település. Azt tudjuk, hogy a lippai kolostor építése 1332 május 25-én kezdődik. Több mint fél évszázad múltán, egy 1389-ben kelt okmány már népes településről beszél. A későbbi dokumentumok, 1426-tól kezdődően városi rangú településként említik, míg az 1446 utániak hol városról, hol pedig vásárról beszélnek. A fellendülő társadalmi és gazdasági életre jellemző, hogy 1454-ben már ezüstpénzt vernek Lippán. Az itteni vásárok színes forgatagában kézművesmesterek, kereskedők, arany- és ezüstművesek tucatjai kínálják portékáikat. További felvirágzását azonban visszaveti a török uralom. Az első foglalás negyvenhárom évet tart: 1552-től 1595-ig. Ezzel szemben a második (1613—1716) már százhárom esztendőt. A török időkben Lippa katonai jelentősége csak fokozódott. Evlia Cselebi török utazó 1660— 1664 között fordult meg itt. Leírásából tudjuk, hogy a várat három fal védte. A várnak öt kapuja volt, a váron belül 1500, kerttel és szőlővel övezett lakóház állott. Az utcákat deszkákkal padozták ki. A vár belső védőfala körülbelül 50 láb magas volt, mögötte az itt szolgálatot teljesítő katonaság állomásozott. A következő évszázadban újra megpezsdül Lippa gazdasági élete. Sorra alakulnak a kézművescéhek. Közülük a legismertebb a Fazekasok Céhe volt, 1820-ban kiadott alapító oklevelének cirillbetűs román változata ma is a lippai múzeumban látható. Aztán a kor jelentős személyiségei közül is sokan megfordultak e vidéken, köztük volt a forradalmár Nicolae Balcescu, aki Avram láncú táborából visszatérve pihent meg a város fogadójában. A századvégi kulturális fellendülés hatására, 1895 október 26-án, Ioan Blinda szerkesztésében napvilágot lát Lippán egy társadalmi, gazdasági és irodalmi lap... 2. — Mindazt, amit manapsság iparnak nevezünk, azzal csak a felszabadulást követő esztendőkben, annak is a második felében ismerkedhetett meg Lippa. A sokáig patriarkális hangulatú kisváros számára ez egyet jelentett a biztos továbblépéssel. De az sem volt kétséges, hogy a város rövidesen kinövi egykori kereteit, tehát áldozatot is kell vállalni: új otthonok százaira, megfelelő tanintézetekre, továbbá egy sor korszerű szociális intézményre lesz szükség. Ma már kimondhatjuk: az előrelátás helyesnek bizonyult. A párt XII. és XIII. kongreszszusa között adtuk át a kilencszázadik blokklakást, mindenre az idén további két tömbház felhúzását vállalták az építők. Városunk két líceumában jelenleg közel 2000 diák sajátíthatja el a gépipari, illetve az agráripari szakismereteket, óvodáinkban pedig több mint 400 hely van. Lupu Letifia, a városi pártbizottság helyettes titkára pillanatnyi szünetet tartott. Mintha csak azt akarta volna ellenőrizni, hogy lejegyzek-e mindent, amit mond, és máris folytatta. — Esztergagyárunk 870 dolgozót foglalkoztat. Alaptermékük, az SNA—500 esztergapad ma már három földrészen — Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában — öregbíti a lippai gépgyártók hírnevét. Az elmúlt évi helytállásukra joggal lehetnek büszkék, hisz a betervezett 2450 esztergapad helyett harminccal többet, pontosan 2480-at gyártottak. Igyekezetük, odaadásuk egyéb vonatkozásban is hathatósnak bizonyult: termékeik 35 százalékát az előbb említett külpiacokon értékesítették. — És az idei folytatás... ? — Méltó a tavalyi eredményekhez. Tervüket teljesítették, az elkészült esztergákból nem kis szám került exportra. Persze a rögtönzött tájékoztatóból a gyümölcstermesztési kísérleti állomás eredményei sem maradhattak ki, hiszen a XII. és a XIII. pártkongreszszus közötti időszakban több ízben élenjáró és sokszorosan kitüntetett egység tulajdonképpen a város egyik büszkesége. Pillanatnyilag 2035 hektáron gazdálkodnak, ebből 1626 hektáron már termőre fordultak az almafa-, körtefa-, illetve a szilvafa-ültetvények. Emlékezetes, nagy termést szüreteltek az elmúlt esztendőben, több mint 20 000 tonna gyümölcsöt szállítottak a fogyasztók asztalára. Közel 2000 tonna almát és szilvát egyenesen Csehszlovákiába, Ausztriába és a Német Demokratikus Köztársaságba küldtek. Végelszámoláskor aztán kiderült, hogy több mint 1íz milliós nyereségtöbblettel zárnak. Ennek ötödét a sikeres exportnak köszönhették. Azt, hogy az idén is jól dolgozzunk megköveteli a legfrissebb beruházás, a 140 hektáros új telepítés. Ugyanakkor a sűrített gyümölcslé-vonal beindításáért is meg kell még dolgozni. Legalább úgy, mint eddig, olyan áldozatvállalással. De az sem kizárt, hogy többre lesz szüksége Hallgatom Lupu Letisia szavait. Lelkesen beszél a városról, az otthonáról, amelynek idestova egy éve egyik vezetője. — Annak ellenére, hogy mindössze 13 100 lelket számlál ez a település, alig két évtizedre volt szüksége, hogy Arad megye második legfontosabb városává nője ki magát! És az újabb távlatok már kéznyújtásnyira vannak! 3. A lippai vagongyártás kezdetei még az egykori Electrometal vállalat nevéhez fűződnek. Hogy mit gyártottak a hetvenes évek elején Lippán? Néhány részegységet az Aradon készülő tehervagonok ezreihez. A fordulatot az 1975-ös év hozta. A hajdani helyiipari jellegű vállalat az aradi Vagongyár egyik részlegévé lépett elő. Kapkodásmentes, gyors integrációra volt szükség. Bővült a termékszerkezet, egyre fontosabb részegységeket vártak Lippától... És ma már, a párt XIII. kongreszszusának évében tervszerűen érkeznek is a gabonaszállító vagonok rakodóterei, az NDK- ba szállítandó tehervagonok homlokzati részei, az Oltcit gépkocsikat befogadó vagonok részegységei. Termelésük 90 százaléka exportra kerül. Bálint Aurél 1981 óta a részleg pártalapszervezetének titkára. Jóval innen van a negyvenen. A karbantartó részleg mestere mértéktartóan beszédes. Naprakész kimutatása van mindenről. Szuggesztív magyarázataiból szinte átérzem az itt folyó munka egyikmásik örömét, de a gondokat is. Nyilvánvaló oka volt annak, hogy huzamosabban is elidőzzünk a legfrissebb tervmutatóknál. Árutermelési tervüket 105 százalékra valósították meg. A világ legtermészetesebb hangján mondta, hogy a munka termelékenységére vonatkozó előirányzataikat 140 százalékban teljesítették. Ennek hallatán, egy pillanatra megállt a toll a kezemben. — Nincs itt valami elírás? — kérdeztem hirtelenjében. — Az teljességgel kizárt. A gabonaszállító vagonok raktéreiből, például, napi hat darab az ütemterv, ezzel szemben már tizenegynél tartunk. De nem messzi az idő, amikor a tucat is kisikeredik majd! Később azt is megértettem, hogy nem függ minden csak a jó munkaszervezéstől. Kell az a szorgalmi többlet, ami képessé teszi a termelőmunkában foglalkoztatott dolgozókat, mestereket és mérnököket, hogy az egyre gyakrabban befutó többletrendeléseket is fennakadás nélkül, becsülettel teljesítsék. Ha másképp nem boldogulnak, hát vállalják a túlórát. Ötször, tízszer... ahányszor csak szükségesnek látszik. Sokat dolgoznak, ám ennek arányában nagyobbodik a borítékban az összeg. A BKP XIII. kongresszusának irányelv-tervezetétől lelkesedve pártalapszervezetünk határozatot fogadott el a fizikai termelés növelése érdekében. Lényege, hogy naponta figyelemmel követjük a termelés menetét, a tervmutatók alakulását. A reggeli operatív összejöveteleken nemcsak az előző napi teljesítményekre, hanem a jelenlétre is összpontosítunk. Minden úton- módon igyekszünk kiküszöbölni a hiányosokat. Persze a napi beszámolók elkészítésén túl, minden felelős káder vagy mester mindenekelőtt a minőségnek szentel nagy figyelmet. — Hallottam egy étkezdéről, egy kompresszorházról, egy szociális létesítményről... Azt mondták a városi néptanácsnál, hogy mindezt külső segítség nélkül, csakis önerőből teremtették ki maguk számára a részlegen dolgozók. — Két dolgot még gyorsan hozzátennék. Régebbi kazánjainkat széntüzelésűekre cseréltük ki, és most van folyamatban egész termelési folyamatunk áttervezése, korszerűsítése. Ezekkel együtt teljes a hír! 4. Szerettem volna kezet szorítani, elbeszélgetni Costescu Eleonora műkritikussal és Varga Gheorghe festőművészszel. Tulajdonképpen az illendőség is úgy kívánná, hogy saját szavaikkal mondják el az olvasóknak: felbecsülhetetlen értékű műgyűjteményüket a városi múzeumnak adományozták önszántukból, tiszteletük jeléül a városnak. Sajnos, nem jött össze ez a találkozó. Ottjártamkor épp a fővárosban járt a házaspár. Vagy talán úton volt Bukarest és Lippa között. Kárpótlásul csak profán és alkalmi gyorsleltárt készíthettem Grigorescu, Andreescu, Petrascu, Munkácsy, valamint a XVI— XIX. századi mesterek remekeiről, köztük egy, a Rubens műhelyéből származó képet is láthattam. Egytől egyig hiteles, eredeti munka. Ugyancsak a Costescu—Varga, adománynak része az az 5000 kötetes — román és idegen nyelvű — művészeti könyvgyűjtemény, amely nemsokára a Városi könyvtár B-szárnyában kap majd helyet az egyetemes művészet 15 000 remekművéről készített diapozitív társaságában. Több tucat értékes grafika és egy népművészeti tárgyakból álló kiállítás anyaga teszi teljessé, egészíti ki az adományt. De nem hallhatom Klekner Péter zongorajátékát sem. Ez a lelkes tanárember már hoszszú évek óta szervezi, irányítja, aktivizálja Lippa művészeti és zenei életét. Tőle származik a Múzeumbarátok Körének ötlete, a havi egyszeri közös zenehallgatások gondolata. Bár az is meglehet, hogy ez idő tájt újabb meglepetésen töri a fejét. A bazárház tornácáról nézzük az esőt. Lehetünk úgy hatvanan. A főtér ódon kockaköveire rozsdabarna leveleket terít a zápor. De juttat belőle az itt parkoló buszok, gépkocsik tetejére is bőven. Ősz van, lippai ősz. Múltidéző, jövőbetekintő. Mert a sokszínű évszak itt Lippán is magában hordozza a jövőt, hiszen küszöbön a kommunisták nagy fóruma, amelyen az elfogadásra kerülő irányelvek újabb lehetőséget teremtenek az ország e településén is a továbblépésre, a szebb, jobb, civilizáltabb élet- és munkakörülmények megteremtésére. Barabás Zoltán KONGRESSZUSTÓL KONGRESSZUSIG A CEAUSESCU-KORSZAK TÖRTÉNELMÜNK VÍVMÁNYOKBAN LEGGAZDAGABB ESZTENDŐS TELEPÜLÉSEINK A FEJLŐDÉS SODRÁBAN VÁROS ÚJ KÖNTÖSBEN AZ OLVASÓ FÓRUMA A helytállás bizonyítékai A XIII. pártkongresszus, amely a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésében újabb, nagy jelentőségű szakasz kezdetét fémjelzi majd, nem csupán a szűk körű összehasonlítások megejtésére kötelez, hanem a XII. kongresszustól máig megtett út felmérésére, vissza- és előrepillantásra, az eredmények számbavételére. Persze nehéz lenne néhány sorban mindazt leírni, hogy mit is értünk el a fenti időszakban, de helytállásunk bizonyítékaként íme néhány legfrissebb adat. Elhatároztuk, hogy november derekáig teljesítjük az évi kiviteli tervet, a felajánlás valóra váltásától már nem vagyunk messze, háromnegyed év alatt a terven felüli export értéke meghaladta a 3,2 millió lejt, a nettó termelési többlet 2,8 millió lej, az árutermelési előirnyzatot értékben 4 millióval szárnyaltuk túl. A zománcozottvezeték-gyér Zilah egyik köztársasági érdekeltségű vállalata. Az első „fecskék“ egyike, amelyet több nagy termelőegység: a gumiabroncsgyártó vállalat, a fémipari nagyüzem, az elektrocentrálé és mások követtek a párt szocialista iparosítási politikája célkitűzéseinek megfelelően, s ez a gazdaságossági szempontok mellett számos emberi probléma megoldását segítette elő azzal, hogy megoldotta a helyi munkaerő foglalkoztatását. Minket, vezetékgyáriakat kezdettől fogva helyhez kötött a termelés sajátossága, mivel hasonló gyár mindössze egy van még az országban, a fővárosban. Az eleinte némelyek számára kényszerű helyhezkötöttség időközben ragaszkodássá vált, felgyorsította a munkaközösség szakértelmének, öntudatosodásának kialakulási folyamatát, amelynek kétségtelen jele az említett kongresszusi versenyeredmény és egyáltalán az a tény, hogy a zilahi zománcozottvezeték-gyár termékeivel hírt és nevet szerzett magának itthon és külföldön. Verestói Árpád Zilah Az első szállítmányok Augusztusban gyufagyár kezdte meg a termelést a Kolozs megyei Gerlán. Az első szállítmányok elküldése után vártuk a vásárlók visszajelzéseit arról, hogyan fogadták a faipari kombinát legújabb gyáregységének termékét, miként vélekednek az új gyufa minőségéről. A várakozási idő nem nyúlt hosszúra. Már rövid idővel az első kereskedelmi tételek elindítása után hallottuk az első véleményeket. És ezek pozitívak voltak, amilyenre számítottunk, hiszen a magas technicitású, korszerű gyárberendezések, a rendelkezésünkre álló nyersanyag biztosítja a minőségi termelés előfeltételeit. A többit — szakértelmet, lelkiismeretességet, felelősséget — mi adjuk hozzá, minden nappal többet, hogy mihamarabb megszerezzük a kellő jártasságot, a technológiai folyamatnak, a gépeknek ne legyenek titkai előttünk. Mi, ugyanúgy, mint bárki más, aki csak fogyasztóként veszi kézbe a gyufát, úgy gondoltuk, hogy a világ lehető legegyszerűbb termékének előállítása gyerekjáték. Mígnem Kínában, a gyárberendezés szállítóinak háza táján a háromhavi szakképesítési idő alatt meg nem győződtünk arról, hogy a látszat csal. Az előírt műszaki-minőségi jellemzők elérésének meg kell adni a módját, be kell tartani a technológiai előírásokat, amelyek esetenként sokkal szigorúbbak, mint sok más területen, hiszen gyúlékony, anyagról van szó. Alapvető követelmény továbbá a magas termelékenység, az egységnyi termék, a 0,25, illetve 0,35 lejért árusított doboz gyufa olyan kis értéket képvisel, hogy termelése máskülönben nem volna gazdaságos. A gyufagyárban az említett előfeltételek egytől, egyig együtt vannak. Mi minden tőlünk tehetőt elkövetünk azért, hogy a tervezett paramétereket mielőbb elérjük, termékeink külföldön is versenyképesek legyenek. A háromhavi , termelés — augusztus 6-án kezdtük a sorozatgyártást — eredményei feljogosítanak arra, hogy bízzunk termékeink minőségében, s a megszerzett tudás, tapasztalat alapján mérjük fel, mennyit és mi mindent kell még elsajátítanunk ahhoz, hogy a gyufagyártás mestereinek tarthassuk magunkat. A nyersanyagtakarékosság nálunk tulajdonképpen a termeléssel egyidős. A korszerű berendezések lehetővé tették, hogy a szálak vastagságát 2 milliméterről 1,8-ra, hosszúságát 45 milliméterről 40-re csökkentsük, s így nemcsak a célnak sokkal inkább megfelelő terméket gyárthatunk, hanem nagy mennyiségű faanyagot is megtakarítunk. Importanyagot, vörös foszfort használunk fel gazdaságosan azzal, hogy csupán a doboz egyik oldalát pásztázzuk olyan minőségben, hogy az előírt ötven gyújtás helyett kétszázat bírjon ki. Ebben nagy segítségünkre van a doboz gyártásához szállított bráilai kartonpapír kiváló minősége, amiért köszönetet mondunk a gyártónak. Sirbu Dorina Gerla, Kolozs megye Növeltük a kiváló minőségű termékek részarányát Az elmúlt hónapokban jó eredményeket értünk el az erdőkitermelésben, s ha a továbbiakban még jobbakra számítunk, az részben azzal is magyarázható, hogy a mezőgazdasági munkák idejét magunk mögött hagyjuk, s a környék pár száz falusi lakosa, akik nyáron át főleg a mezőgazdaságban dolgoznak, mostantól kezdve, tavaszig, a fakitermelésnél dolgoznak. Nekik is megéri a fáradságot, mert a megélhetéshez szükségeseket részben az erdei munkával keresik meg. De közben a háztájiról sem mondanak le, mert ott viszont a mindennapi élelem egy részét, s az állateleségét teremtik elő." A fakitermelő és■feldolgozó munkások, rönkszállítók helytállását számtalan kiváló tett, munkasiker példázza. Egyikük az, hogy az idén az erdőművelésből származó fa kitermelésével és feldolgozásával sok millió értékű exportképes terméket állítottunk elő és szállítottunk le. Fogatokkal, traktorokkal, gépekkel kellőképpen fel vagyunk szerelve ahhoz, hogy a követelményeknek megfelelő termelékenységgel dolgozzunk. A munkatermelékenység további, tíz százaléknál nagyobb arányú növelése — amelyet terveink az elkövetkező esztendőkre helyeznek kilátásba — a helyi erőforrások fokozottabb kihasználása mellett a kitermelési és feldolgozási technológia korszerűsítését, a munkaszervezés további javítását feltételezi. A Csíkszeredát fakitermelő és -feldolgozó vállalat — amelyhez közvetlenül tartozunk — szakemberei foglalkoznak a kérdéssel. Nem kétséges tehát, hogy mi és a vállalat valahány egysége — mert a termelékenység további emelése mindenütt napirenden levő kérdés — az új feladatoknak is hiánytalanul , megfelelhetünk. A párt XIII. kongresszusának irányelv-tervezete értelmében a következő időszakban a fakitermelő és -feldolgozó ipar fejlődése elsősorban a faanyag jobb hasznosítására épül. Ilyen összefüggésben elmondhatom, hogy már eddig is értünk el néhány figyelemreméltó eredményt. Az idei szocialista munkaverseny egyik számottevő sikere, hogy a kiváló minőségű termékek részarányát a tervezett 51 százalékról 56,25 százalékra növeltük, az ezer lej értékű árutermelés költségeit terven felül több mint 40 lejjel csökkentettük. A kimagasló egyéni és csoportteljesítmények hozták meg az egész munkaközösség elismerését az olyan dolgozók iránt, mint Erős Károly, Király Miklós, Lukács Géza mesterek, Bulbie Joan, Kedves Árpád, Sándor István, Marschall Péter munkások, Kurkó András karbantartó lakatos, Sándor János fűrészáru osztályozó és mások. Gidró Géza Csíkszentdomokos, Hargita megye