Előre, 1985. május (39. évfolyam, 11640-11665. szám)

1985-05-01 / 11640. szám

— 2 ------------­ ELŐRE - 1985. május 1. 1945 ------ A FASIZMUS FELETTI GYŐZELEM 40. ÉVFORDULÓJA ------ 1985 HŐS MUNKÁSOSZTÁLYUNK, DICSŐSÉGES PÁRTUNK TÖRTÉNETÉNEK EMLÉKEZETES MOZZANATA, NÉPÜNK FÜGGETLENSÉGI ÉS ANTIFASISZTA HARCÁNAK RAGYOGÓ TANÚSÁGTÉTELE n* *„Az 1939 május elseje alkalmával lezajlott forradalmi és hazafias tüntetések bizonyították a munkásosztály érettségét, a román nép akkori lehetőségeit, forra­dalmi és haladó erejét, hogy sikerrel meg­szervezze a harcot a háború és a fasizmus ellen." NICOLAE CEAUSESCU Nicolae Ceaușescu elvtárs és Elena Ceau­escu elvtársnő 1939-ben, a nagy antifasiszta és hábo­rúellenes tüntetések évében EGY RÉGI HARCI NAP A történelmi évfordulók és dátumok közül aligha idézhetné egy is jobban a függetlenségért ví­vott harcot, mint május 9. A fasizmus feletti győzelem 40. évfordulója ezt a küzdelmet tudatosítja ismételten világszer­te. Népünkkel meg annál in­kább, hiszen kétszeresen kapcso­­­­lódik a függetlenségi harchoz: 108 esztendeje lesz annak, hogy Románia por­árf­éntje az egész­­ nép akaratát kifejezve kikiáltot­­ta az ország teljes állami füg­getlenségét; 40 esztendeje lesz annak, hogy a fasizmus feletti győzelem után, az antihitlerista háború befejezése után — mi­ként az RKP KB Politikai Végre­hajtó Bizottságának május 9 megünneplésével kapcsolatos határozata kidomborítja — „...a román hadsereg diadal­masan, harci zászlóinak dicső­séget szerezve tért vissza az or­szágba és győzelmes hadsereg­ként, olyan hadseregként vonult fel a diadalív alatt, amely ma­radéktalanul eleget tett a ha­zája és népe iránti kötelességé­nek, az emberiségnek a fasiz­mus borzalmaitól való megsza­badítása iránti kötelességének, kiérdemelve így más népek, az egész emberiség háláját". így hát május 9-ét méltán ünnepel­jük népünk szabad és független érvényesülése döntő kettős tör­ténelmi mozzanataként. Nicolae Ceausescu elvtárs méltán hang­súlyozta: „A román nép a világ demokratikus és haladó erőivel együtt azzal a jogos, hazafias büszkeséggel és a teljesített kö­telesség érzésével ünnepli a fa­sizmus feletti győzelem dicsősé­ges jubileumát, hogy a háború második felében az összes a­­nyagi és emberi erőivel a szov­jet hadsereg és az egész an­tihitlerista koalíció mellett részt vett a népek szabadsága és függetlensége, a nemzetek bé­kéje és haladása legnagyobb ellenségének legyőzéséért­­ vívott hatalmas csatákban". Május elsején ennek a törté­nelmi harcnak, hős munkásosz­tályunk, dicsőséges pártunk küz­delme emlékezetes mozzanatára, népünk függetlenségi és antifa­siszta küzdelmének ragyogó ta­núságtételére is emlékezünk­ az 1939. május elsejei nagy antifa­siszta és háborúellenes tüntetés­re, melynek szervezésében, veze­tésében kiemelkedő szerepet töltött be Nicolae Ceausescu elvtárs. A NÉPTÖMEGEK ÉLÉN Nagyszerű harci hagyományo­kat idézett ez a tüntetés. Hiszen már a munkásosztály 1893-ban megalakult politikai pártja, mi­helyt az ország társadalmi-poli­tikai életének küzdőterére lé­pett, számolt a román nép tör­ténelmi tapasztalatával, átvette és magasabb szinten folytatta függetlenségi harci tradícióit, azonosította magát annak alap­vető érdekeivel és törekvéseivel, elsősorban egységének és sza­badságának ügyével, amelyet minden erővel védelmezett és tá­mogatott. Ennek a harci tradí­ciónak a zászlaját emelte még magasabbra a Román Kommu­nista Párt, amely megalakulásá­nak első pillanatától mozgósí­totta a néptömegeket az ország függetlenségének megvédésére, hirdetett harcot a harmincas é­­vektől kezdve a fasizmus egyre növekvő veszélye ellen. 1933. júniusában megalakította az Or­szágos Antifasiszta Bizottságot, amely nyitva állt az összes ha­ladó, hazafias erők előtt. Az 1935, 1939-es években lezajlott nagy antifasiszta tüntetések a párt összes demokratikus erőket tömörítő politikájának helyessé­gét tanúsították. Ennek az össze­fogási, népfronti politikának a ragyogó megnyilvánulása volt az 1939. május 1-i nagy tüntetés. Munkásosztályunk ez alkalom­mal is — a rendkívül nehéz kö­rülmények ellenére — ismételten hitet tett a szabadság- és füg­getlenségi eszmények mellett, s újabb ragyogó fejezetet írt be a legújabb kori Románia forra­dalmi mozgalmának történelmé­be. Ma, amikor a fasizmus felet­ti győzelem évfordulóján né­pünk antifasiszta küzdelmeit idézzük fel, immár történelmi távlatból adhatunk számot ar­ról, hogy a 46 évvel ezelőtti má­jus 1-én a fővárosban és az or­szág más városaiban kommunis­ták, szocialisták és szociálde­mokraták, román, magyar és más nemzetiségű dolgozók, de­mokratikus érzelmű honpolgá­rok adtak hangot függetlenségi és háborúellenes meggyőződé­süknek, szálltak síkra szabadság­­jogaik megvédéséért, nyilvánítot­ták ki elszánt elhatározásukat, hogy útját állják a fasizmus fel­törésének, megvédik az ország függetlenségét és területi épsé­gét a leselkedő hitlerista és re­vizionista támadástól. Európai viszonylatban az egyik legnagyobb antifasiszta és há­borúellenes megmozdulás volt az 1939 május elsejei romániai tüntetés. Olyan megmozdulás, a­­mely erőteljesen bizonyította munkásosztályunk forradalmi­­ szellemét, népünk demokratikus érzelmeit, haladásba vetett hi­tét. Nicolae Ceaușescu elvtárs joggal állapította meg: „1939 május elseje erőteljes tüntetés­sé változott a fasizmus és a há­ború ellen, egyike volt azon ke­vés európai megmozdulásoknak, amely a fasizmus előretörésének körülményei között, München után bontakozott ki. A román nép, a szocialistákkal és a más demokratikus erőkkel szövetke­zett kommunisták vezetésével ki­fejezte akaratát, hogy mindent megtesz a feltörő fasizmus meg­fékezéséért, a fasiszta diktatúra romániai hatalomra jutásának megakadályozásáért”. Ez a tüntetés értékes tanulsá­gokkal gazdagította a hazai munkás- és ellenállási mozgal­mat, az egységfront politikát, az összes hazafias és demokratikus erőket egybefogó politikát, s e­­zeket később a katonai-fasiszta diktatúra nehéz éveiben fel­használhatta az antifasiszta és antiimperialista, társadalmi és nemzeti, felszabadító forradalom előkészítése, kibontakoztatása és tfrodalro­m vitele során Olyan ta­­paszta­latok­kal, gazdagították e­­zek a tüntetések ó hazai antifa­siszta küzdelmet, amelyeket ké­sőbb az augusztusi forradalom, az azt követő nagy osztályoso­tákban, s nem kevésbé felsza­badító harcokban, pártunk és munkásosztályunk értékesített, erre alapozta egységben vívott küzdelmét a hitlerista és horthysta betolakodók ellen, majd helytállását a szovjet had­sereg oldalán Magyarország, Csehszlovákia, valamint Ausztria területének egy része felszabadí­tásáért, a náci Németország végleges legyőzéséért vívott ná­hnrúban. TELJES CSELEKVÉSI EGYSÉGBEN 1939 május elseje a munkás­egység hagyományainak tovább­fejlesztése volt. Hiszen mind a bukaresti tüntetés, mind a vi­déki városokban lezajlott meg­mozdulások, a munkásosztály cselekvési egységének megnyi­latkozásai voltak; kommunista, szocialista és szociáldemokrata munkások, különböző nemzeti­ségű dolgozók egy célért, egy akarattal meneteltek egy zászló alatt, visszhangozták háborúelle­nes és antifasiszta jelszavaikat, követelték a királyi parancsura­lom megszüntetését, a Vasgárda visszaszorítását, az ország füg­getlenségének és szuverenitásá­nak megvédését a hitlerista és revizionista fenyegetéssel szem­ben. Az RKP KB 1939 júniusi­­ plénuma erről megállapította: „A párt által, a szociáldemok­rata munkásokkal együtt előké­szített május 1-i tüntetés a Ro­mán Kommunista Párt tekinté­lyének győzelmét hozta a mun­kásosztály akcióegysége megte­remtéséért, valamint a munka­adók offenzívája, a fasiszta és háborús veszély elleni harcban." Igen, a munkásegység, a párt politikája diadala volt ez. Noha a bukaresti május elsejei ünnep­ségeket a hatóságok a királyi diktatúra iránti hűség kinyilvá­nítására és a hivatalos kor­mánypolitika támogatására a­­karták felhasználni, s ezért szervezték meg a feloszlatott szakszervezetek helyében mega­lakított céhek kongresszusát is, az ARO teremben. Május 1 mégis a terror, az elnyomás, a fasizmus és a háború elleni til­takozás, a szabadság és a füg­getlenség melletti szolidaritás visszhangos megnyilvánulása lett. A fővárosban a Romana tértől a Calea Victoriei-en át — a kirá­lyi palota előtt — ezrek és ez­rek vonultak a Szabadság-park felé. Le a háborúval !, Le a ter­rorral!, Le a fasizmussal! Meg­­védjük az ország függetlenségét! jelszavakat hangoztattak. Kom­munisták, szocialisták és szociál­demokraták hallatták szavukat, kihasználták a „hivatalos" mun­­káscéhek nyújtotta lehetősége­ket, értékesítették az előző évek harci tapasztalatait, a munkás­egységfront és az antifasiszta népfront jelszava alatt tiltakoz­tak a királyi diktatúra terrorja ellen, a hitlerista és revizionista veszély ellen, kinyilvánították a­­karatukat, hogy megvédik az or­szág függetlenségét és területi épségét. A fővárosi nagy megmozdulás szervezésében kiemelkedő szere­pet vállalt a 21 éves ifjú forra­dalmár, Nicolae Ceaușescu elv­­társ, aki akkor már jelentős for­radalmi múlttal, gazdag harci tapasztalattal rendelkezett, hi­szen részt vett az Országos An­tifasiszta Bizottság munkájában, tevékenyen bekapcsolódott az­­ 1933-as eraiovai per vádlottait tá­­­­mogató szolidaritási mozgalom­ba, a KISZ Prahova és Olténia tartományi titkára tisztét töltöt­te be, több alkalommal letartóz­tatták és elítélték forradalmi és antifasiszta tevékenységéért, részt vett a bebörtönzött kommu­nistákat és antifasisztákat meg­­segítő mozgalomban, odaadóan küzdött a munkásegységfront megteremtéséért, úgyszintén a kommunista ifjúsági szervezete­ket újjáalakító központi bizott­ság vezetője volt. Hasonlókép­pen átfogó tevékenységet fejtett ki Elena Ceausescu (Petrescu) elvtársnő, aki más kommunista ifjakkal együtt harcos, forradal­mi irányvonalat adott a m­­unkás­­ság kulturális köreinek.* A NEMZET SZÍVE-LELKEKÉNT 1939 májusában nemcsak a fővárosban, hanem számos vidé­ki központon is végigsepert az antifasiszta és háborúellenes harc hulláma. A munka és a szo­lidaritás lapját a nere lapjává változtatták Temesváron is, ahol nagygyűlést tartottak, melynek egyik szónoka­­ jelentette: „A mai nehéz körülmények között, amikor mindenütt gyűlöletet szí­tanak, és mindenütt kardcsörte­­tés hallatszik, a munkásság, a­­mely mélységesen a béke híve (...) nyilvánosan kifejezi azt az elhatározását, hogy szilárdan harcol a nemzeti függetlenség bármilyen külföldi és belföldi megsértési tendenciája ellen; ezé a küzdelmét erőt nem kímélve folytatja az ország és a demok­ratikus szabadságjogok megmen­téséért". Nagyváradon is gyűlést tartot­tak, amelyen román és magyar nemzetiségű munkások­­ elemel­­ték szavukat a tőkés kizsákmá­nyolás, a királyi diktatúra ter­­rorpolitikája ellen, elítélték a le­­igázó omán—német gazdasági egyezményt. Kolozsváron az or­szág területi épsége megvédésé­nek a jegyében szerveztek nagy­gyűlést és tüntetést; a szónokok leleplezték a revizionista uszí­tást; a felvonuló magyar nem­zetiségű parasztok pedig felira­tos táblájukon ezt hirdették: „Az ország határait védve, földjein­ket védjük!“. Megmozdulások voltak Ploiești-en, Iaji-ban, Ga­­lacon, Bacauban és a Zsil völ­­gyében is, így hát az 1939 május else­jei nagy akció az egyik legin­­pozánsabb és legjelentősebb nemzetközi antifasiszta munkás­tüntetés volt. A Román Kommu­nista Párt a nép törekvéseinek zászlóvivője volt ezúttal is. Erő­sítette a harci elszántságot, táp­­lálta az ellenállás tüzét, s pon­tosan körvonalazott logikus ala­pokat kölcsönzött a harcnak. Tisztánlátásával, kitartó fellépé­sével és mozgékonyságával, ál­dozatkészségével, s azzal, hogy az objektív történelmi fejlődés irányában cselekedett — a ro­mán nemzet szíve-lelke lett. A Román Kommunista párt állt a nagy antifasiszta világkoalíció előtt annak a biztosítékaként, hogy Románia összes fegyveres erőivel és egész gazdasági po­tenciáljával részt vesz a hitleri hadigépezet­­ megsemmisítésében, a román nép előtt pedig mint a helyreállítás, a megújhodás, a demokratizálódás, majd pedig a szocialista forradalom és építés vezérkara. Ezen a május 1-én régi har­cos májusokat­­dézünk. Az 1939- est, az 1945-öst. Az áldozatvál­lalás, a hősi küzdelem, a hala­dásba­­ esett hit, az elszánt for­radalmi cselekvés májusait. Ragyogó harci hagyományok­ra emlékezünk. S ennek az emlékezésnek kü­lönleges jelentőséget ad az, hogy ma a sokoldalúan fejlett szocia­lista társadalmat építve vetjük tekintetünket a történelemre, merítünk erőt, vonunk le tanul­ságokat belőle. Hősi útra tekin­tünk, amelyen ezúttal is külön­leges büszkeséggel vesszük számba az utóbbi két évtized, a pártunk IX. kongresszusa óta el­telt húsz esztendő megvalósítá­sait, tekintünk a Ceausescu­­korszak történelmi ívére. Ezeket a sikereket tovább fejlesztve em­lékezünk a négy és öt évtized­del ezelőtti harcos májusokra. Barabási László GAZDAG HARCI HAGYOMÁNYOK SZELLEMÉBEN „Hitler rohamosztagai elözönlöiték Csehszlo­vákiát és országunk határainál vannak. Készült­ségbe kell helyezni a népet... A Román Kom­munista Párt riadót fúj! Fel kell készíteni a harcra az egész népet, az együ­ttélő nemzetisé­geket, hogy megvédjék az országot a fasiszta betolakodók ellen. Hitler el akarja rabolni bú­zánkat, kőolajunkat, területünket. Rabságba akar taszítani bennünket (...) A Román Kom­munista Párt kijelenti: a kommunisták fegyver­rel a kézben az első sorokban fognak küzdeni Hitler és revizionista szövetségesei ellen. Kény­­szerítsétek a kormányt, hogy szövetkezzék azok­kal a külső erőkkel, amelyeknek elhatározott szándéka harcolni a fasiszta agresszorok ellen!“ (Az RKP KB 1939. március 17-i felhívásából) „Úgy véljük, hogy a jelen pillanatban Romá­nia határainak a megvédése az országban élő románok és magyarok testvérisége alapján, a szabadság elvei, az egyenlő jogok és a belső béke alapján nemcsak az egyetlen útja e táj la­kóinak boldog együttélése megvalósításának, hanem a legnagyobb hozzájárulás (...) a népek függetlensége és szabadsága megóvásához. A közös ellenség ellen határozottan, világosan ál­lást kell foglalni a közös szolidaritás érdeké­ben.“ (Kolozsvári magyar nemzetiségű munkások, kisiparosok, parasztok és értelmiségiek Armand Calinescu miniszterelnökhöz intézett 1939 áprilisi leveléből) „1939 május elseje Romániában a nép akara­tának a kifejezése volt, a román nép antifasisz­ta mozgalmának és azon akaratának a tanújele, hogy ténylegesen harcol az agresszor és a fa­sizmus ellen.“ (Az 1939 májusában Párizsban tartott nemzetközi békevédelmi konferencia dokumentumából) „Kommunista és szociáldemokrata munkások, valósítsátok meg és erősítsétek az egységfron­tot! Küzdj­etek az összes demokratikus és őszin­tén hazafias erők széles harci frontba való tö­mörítéséért a külső fasiszta ellenség és belső ügynökei ellen (...) Elvtársak! Közös munká­toktól, energiátoktól, a munkásosztály és a nép iránti hűségetektől függ ennek az országmentő nagyszerű küzdelemnek a sikere.“ (Sjcinteia, 1939 júniusa) „A román nép, sok évezredes létének saját tapasztalatából tudva, mit jelent az idegen el­nyomás és uralom, s a szabadságért, a nemzeti egységért és függetlenségért vívott harca gaz­dag hagyományainak szellemében cselekedve, határozottan harcra kelt a fasizmus és ennek le­­igázó politikája ellen már jelentkezésének első pillanatától kezdve. Köztudomású, hogy a ro­mán munkásság 1933 januári-februári hősi for­radalmi harcai az első nagy antifasiszta tömeg­­megmozdulások voltak Európában Hitler né­metországi uralomra jutása után. A háborút megelőző esztendőkben a Román Kommunista Párt, kifejezésre juttatva az ország haladó, ha­zafias erőinek akaratát és elhatározását, az egész nép akaratát, nagy háborúellenes és an­tifasiszta harci akciókat és tüntetéseket szerve­zett és vezetett. Az 1939. május elsejei nagy tüntetés — amelynek megszervezésében és le­bonyolításában Nicolae Ceausescu elvtárs meg­határozó szerepet töltött be — erőteljes harci megmozdulás volt a fasizmus és a háború el­len.“ (Az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának május 9 megünneplésével kapcsolatos ez év februári határozatából)

Next