Előre, 1985. május (39. évfolyam, 11640-11665. szám)
1985-05-01 / 11640. szám
— 2 ------------ ELŐRE - 1985. május 1. 1945 ------ A FASIZMUS FELETTI GYŐZELEM 40. ÉVFORDULÓJA ------ 1985 HŐS MUNKÁSOSZTÁLYUNK, DICSŐSÉGES PÁRTUNK TÖRTÉNETÉNEK EMLÉKEZETES MOZZANATA, NÉPÜNK FÜGGETLENSÉGI ÉS ANTIFASISZTA HARCÁNAK RAGYOGÓ TANÚSÁGTÉTELE n* *„Az 1939 május elseje alkalmával lezajlott forradalmi és hazafias tüntetések bizonyították a munkásosztály érettségét, a román nép akkori lehetőségeit, forradalmi és haladó erejét, hogy sikerrel megszervezze a harcot a háború és a fasizmus ellen." NICOLAE CEAUSESCU Nicolae Ceaușescu elvtárs és Elena Ceauescu elvtársnő 1939-ben, a nagy antifasiszta és háborúellenes tüntetések évében EGY RÉGI HARCI NAP A történelmi évfordulók és dátumok közül aligha idézhetné egy is jobban a függetlenségért vívott harcot, mint május 9. A fasizmus feletti győzelem 40. évfordulója ezt a küzdelmet tudatosítja ismételten világszerte. Népünkkel meg annál inkább, hiszen kétszeresen kapcsolódik a függetlenségi harchoz: 108 esztendeje lesz annak, hogy Románia porárféntje az egész nép akaratát kifejezve kikiáltotta az ország teljes állami függetlenségét; 40 esztendeje lesz annak, hogy a fasizmus feletti győzelem után, az antihitlerista háború befejezése után — miként az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának május 9 megünneplésével kapcsolatos határozata kidomborítja — „...a román hadsereg diadalmasan, harci zászlóinak dicsőséget szerezve tért vissza az országba és győzelmes hadseregként, olyan hadseregként vonult fel a diadalív alatt, amely maradéktalanul eleget tett a hazája és népe iránti kötelességének, az emberiségnek a fasizmus borzalmaitól való megszabadítása iránti kötelességének, kiérdemelve így más népek, az egész emberiség háláját". így hát május 9-ét méltán ünnepeljük népünk szabad és független érvényesülése döntő kettős történelmi mozzanataként. Nicolae Ceausescu elvtárs méltán hangsúlyozta: „A román nép a világ demokratikus és haladó erőivel együtt azzal a jogos, hazafias büszkeséggel és a teljesített kötelesség érzésével ünnepli a fasizmus feletti győzelem dicsőséges jubileumát, hogy a háború második felében az összes anyagi és emberi erőivel a szovjet hadsereg és az egész antihitlerista koalíció mellett részt vett a népek szabadsága és függetlensége, a nemzetek békéje és haladása legnagyobb ellenségének legyőzéséért vívott hatalmas csatákban". Május elsején ennek a történelmi harcnak, hős munkásosztályunk, dicsőséges pártunk küzdelme emlékezetes mozzanatára, népünk függetlenségi és antifasiszta küzdelmének ragyogó tanúságtételére is emlékezünk az 1939. május elsejei nagy antifasiszta és háborúellenes tüntetésre, melynek szervezésében, vezetésében kiemelkedő szerepet töltött be Nicolae Ceausescu elvtárs. A NÉPTÖMEGEK ÉLÉN Nagyszerű harci hagyományokat idézett ez a tüntetés. Hiszen már a munkásosztály 1893-ban megalakult politikai pártja, mihelyt az ország társadalmi-politikai életének küzdőterére lépett, számolt a román nép történelmi tapasztalatával, átvette és magasabb szinten folytatta függetlenségi harci tradícióit, azonosította magát annak alapvető érdekeivel és törekvéseivel, elsősorban egységének és szabadságának ügyével, amelyet minden erővel védelmezett és támogatott. Ennek a harci tradíciónak a zászlaját emelte még magasabbra a Román Kommunista Párt, amely megalakulásának első pillanatától mozgósította a néptömegeket az ország függetlenségének megvédésére, hirdetett harcot a harmincas évektől kezdve a fasizmus egyre növekvő veszélye ellen. 1933. júniusában megalakította az Országos Antifasiszta Bizottságot, amely nyitva állt az összes haladó, hazafias erők előtt. Az 1935, 1939-es években lezajlott nagy antifasiszta tüntetések a párt összes demokratikus erőket tömörítő politikájának helyességét tanúsították. Ennek az összefogási, népfronti politikának a ragyogó megnyilvánulása volt az 1939. május 1-i nagy tüntetés. Munkásosztályunk ez alkalommal is — a rendkívül nehéz körülmények ellenére — ismételten hitet tett a szabadság- és függetlenségi eszmények mellett, s újabb ragyogó fejezetet írt be a legújabb kori Románia forradalmi mozgalmának történelmébe. Ma, amikor a fasizmus feletti győzelem évfordulóján népünk antifasiszta küzdelmeit idézzük fel, immár történelmi távlatból adhatunk számot arról, hogy a 46 évvel ezelőtti május 1-én a fővárosban és az ország más városaiban kommunisták, szocialisták és szociáldemokraták, román, magyar és más nemzetiségű dolgozók, demokratikus érzelmű honpolgárok adtak hangot függetlenségi és háborúellenes meggyőződésüknek, szálltak síkra szabadságjogaik megvédéséért, nyilvánították ki elszánt elhatározásukat, hogy útját állják a fasizmus feltörésének, megvédik az ország függetlenségét és területi épségét a leselkedő hitlerista és revizionista támadástól. Európai viszonylatban az egyik legnagyobb antifasiszta és háborúellenes megmozdulás volt az 1939 május elsejei romániai tüntetés. Olyan megmozdulás, amely erőteljesen bizonyította munkásosztályunk forradalmi szellemét, népünk demokratikus érzelmeit, haladásba vetett hitét. Nicolae Ceaușescu elvtárs joggal állapította meg: „1939 május elseje erőteljes tüntetéssé változott a fasizmus és a háború ellen, egyike volt azon kevés európai megmozdulásoknak, amely a fasizmus előretörésének körülményei között, München után bontakozott ki. A román nép, a szocialistákkal és a más demokratikus erőkkel szövetkezett kommunisták vezetésével kifejezte akaratát, hogy mindent megtesz a feltörő fasizmus megfékezéséért, a fasiszta diktatúra romániai hatalomra jutásának megakadályozásáért”. Ez a tüntetés értékes tanulságokkal gazdagította a hazai munkás- és ellenállási mozgalmat, az egységfront politikát, az összes hazafias és demokratikus erőket egybefogó politikát, s ezeket később a katonai-fasiszta diktatúra nehéz éveiben felhasználhatta az antifasiszta és antiimperialista, társadalmi és nemzeti, felszabadító forradalom előkészítése, kibontakoztatása és tfrodalrom vitele során Olyan tapasztalatokkal, gazdagították ezek a tüntetések ó hazai antifasiszta küzdelmet, amelyeket később az augusztusi forradalom, az azt követő nagy osztályosotákban, s nem kevésbé felszabadító harcokban, pártunk és munkásosztályunk értékesített, erre alapozta egységben vívott küzdelmét a hitlerista és horthysta betolakodók ellen, majd helytállását a szovjet hadsereg oldalán Magyarország, Csehszlovákia, valamint Ausztria területének egy része felszabadításáért, a náci Németország végleges legyőzéséért vívott náhnrúban. TELJES CSELEKVÉSI EGYSÉGBEN 1939 május elseje a munkásegység hagyományainak továbbfejlesztése volt. Hiszen mind a bukaresti tüntetés, mind a vidéki városokban lezajlott megmozdulások, a munkásosztály cselekvési egységének megnyilatkozásai voltak; kommunista, szocialista és szociáldemokrata munkások, különböző nemzetiségű dolgozók egy célért, egy akarattal meneteltek egy zászló alatt, visszhangozták háborúellenes és antifasiszta jelszavaikat, követelték a királyi parancsuralom megszüntetését, a Vasgárda visszaszorítását, az ország függetlenségének és szuverenitásának megvédését a hitlerista és revizionista fenyegetéssel szemben. Az RKP KB 1939 júniusi plénuma erről megállapította: „A párt által, a szociáldemokrata munkásokkal együtt előkészített május 1-i tüntetés a Román Kommunista Párt tekintélyének győzelmét hozta a munkásosztály akcióegysége megteremtéséért, valamint a munkaadók offenzívája, a fasiszta és háborús veszély elleni harcban." Igen, a munkásegység, a párt politikája diadala volt ez. Noha a bukaresti május elsejei ünnepségeket a hatóságok a királyi diktatúra iránti hűség kinyilvánítására és a hivatalos kormánypolitika támogatására akarták felhasználni, s ezért szervezték meg a feloszlatott szakszervezetek helyében megalakított céhek kongresszusát is, az ARO teremben. Május 1 mégis a terror, az elnyomás, a fasizmus és a háború elleni tiltakozás, a szabadság és a függetlenség melletti szolidaritás visszhangos megnyilvánulása lett. A fővárosban a Romana tértől a Calea Victoriei-en át — a királyi palota előtt — ezrek és ezrek vonultak a Szabadság-park felé. Le a háborúval !, Le a terrorral!, Le a fasizmussal! Megvédjük az ország függetlenségét! jelszavakat hangoztattak. Kommunisták, szocialisták és szociáldemokraták hallatták szavukat, kihasználták a „hivatalos" munkáscéhek nyújtotta lehetőségeket, értékesítették az előző évek harci tapasztalatait, a munkásegységfront és az antifasiszta népfront jelszava alatt tiltakoztak a királyi diktatúra terrorja ellen, a hitlerista és revizionista veszély ellen, kinyilvánították akaratukat, hogy megvédik az ország függetlenségét és területi épségét. A fővárosi nagy megmozdulás szervezésében kiemelkedő szerepet vállalt a 21 éves ifjú forradalmár, Nicolae Ceaușescu elvtárs, aki akkor már jelentős forradalmi múlttal, gazdag harci tapasztalattal rendelkezett, hiszen részt vett az Országos Antifasiszta Bizottság munkájában, tevékenyen bekapcsolódott az 1933-as eraiovai per vádlottait támogató szolidaritási mozgalomba, a KISZ Prahova és Olténia tartományi titkára tisztét töltötte be, több alkalommal letartóztatták és elítélték forradalmi és antifasiszta tevékenységéért, részt vett a bebörtönzött kommunistákat és antifasisztákat megsegítő mozgalomban, odaadóan küzdött a munkásegységfront megteremtéséért, úgyszintén a kommunista ifjúsági szervezeteket újjáalakító központi bizottság vezetője volt. Hasonlóképpen átfogó tevékenységet fejtett ki Elena Ceausescu (Petrescu) elvtársnő, aki más kommunista ifjakkal együtt harcos, forradalmi irányvonalat adott a munkásság kulturális köreinek.* A NEMZET SZÍVE-LELKEKÉNT 1939 májusában nemcsak a fővárosban, hanem számos vidéki központon is végigsepert az antifasiszta és háborúellenes harc hulláma. A munka és a szolidaritás lapját a nere lapjává változtatták Temesváron is, ahol nagygyűlést tartottak, melynek egyik szónoka jelentette: „A mai nehéz körülmények között, amikor mindenütt gyűlöletet szítanak, és mindenütt kardcsörtetés hallatszik, a munkásság, amely mélységesen a béke híve (...) nyilvánosan kifejezi azt az elhatározását, hogy szilárdan harcol a nemzeti függetlenség bármilyen külföldi és belföldi megsértési tendenciája ellen; ezé a küzdelmét erőt nem kímélve folytatja az ország és a demokratikus szabadságjogok megmentéséért". Nagyváradon is gyűlést tartottak, amelyen román és magyar nemzetiségű munkások elemelték szavukat a tőkés kizsákmányolás, a királyi diktatúra terrorpolitikája ellen, elítélték a leigázó omán—német gazdasági egyezményt. Kolozsváron az ország területi épsége megvédésének a jegyében szerveztek nagygyűlést és tüntetést; a szónokok leleplezték a revizionista uszítást; a felvonuló magyar nemzetiségű parasztok pedig feliratos táblájukon ezt hirdették: „Az ország határait védve, földjeinket védjük!“. Megmozdulások voltak Ploiești-en, Iaji-ban, Galacon, Bacauban és a Zsil völgyében is, így hát az 1939 május elsejei nagy akció az egyik leginpozánsabb és legjelentősebb nemzetközi antifasiszta munkástüntetés volt. A Román Kommunista Párt a nép törekvéseinek zászlóvivője volt ezúttal is. Erősítette a harci elszántságot, táplálta az ellenállás tüzét, s pontosan körvonalazott logikus alapokat kölcsönzött a harcnak. Tisztánlátásával, kitartó fellépésével és mozgékonyságával, áldozatkészségével, s azzal, hogy az objektív történelmi fejlődés irányában cselekedett — a román nemzet szíve-lelke lett. A Román Kommunista párt állt a nagy antifasiszta világkoalíció előtt annak a biztosítékaként, hogy Románia összes fegyveres erőivel és egész gazdasági potenciáljával részt vesz a hitleri hadigépezet megsemmisítésében, a román nép előtt pedig mint a helyreállítás, a megújhodás, a demokratizálódás, majd pedig a szocialista forradalom és építés vezérkara. Ezen a május 1-én régi harcos májusokatdézünk. Az 1939- est, az 1945-öst. Az áldozatvállalás, a hősi küzdelem, a haladásba esett hit, az elszánt forradalmi cselekvés májusait. Ragyogó harci hagyományokra emlékezünk. S ennek az emlékezésnek különleges jelentőséget ad az, hogy ma a sokoldalúan fejlett szocialista társadalmat építve vetjük tekintetünket a történelemre, merítünk erőt, vonunk le tanulságokat belőle. Hősi útra tekintünk, amelyen ezúttal is különleges büszkeséggel vesszük számba az utóbbi két évtized, a pártunk IX. kongresszusa óta eltelt húsz esztendő megvalósításait, tekintünk a Ceausescukorszak történelmi ívére. Ezeket a sikereket tovább fejlesztve emlékezünk a négy és öt évtizeddel ezelőtti harcos májusokra. Barabási László GAZDAG HARCI HAGYOMÁNYOK SZELLEMÉBEN „Hitler rohamosztagai elözönlöiték Csehszlovákiát és országunk határainál vannak. Készültségbe kell helyezni a népet... A Román Kommunista Párt riadót fúj! Fel kell készíteni a harcra az egész népet, az együttélő nemzetiségeket, hogy megvédjék az országot a fasiszta betolakodók ellen. Hitler el akarja rabolni búzánkat, kőolajunkat, területünket. Rabságba akar taszítani bennünket (...) A Román Kommunista Párt kijelenti: a kommunisták fegyverrel a kézben az első sorokban fognak küzdeni Hitler és revizionista szövetségesei ellen. Kényszerítsétek a kormányt, hogy szövetkezzék azokkal a külső erőkkel, amelyeknek elhatározott szándéka harcolni a fasiszta agresszorok ellen!“ (Az RKP KB 1939. március 17-i felhívásából) „Úgy véljük, hogy a jelen pillanatban Románia határainak a megvédése az országban élő románok és magyarok testvérisége alapján, a szabadság elvei, az egyenlő jogok és a belső béke alapján nemcsak az egyetlen útja e táj lakóinak boldog együttélése megvalósításának, hanem a legnagyobb hozzájárulás (...) a népek függetlensége és szabadsága megóvásához. A közös ellenség ellen határozottan, világosan állást kell foglalni a közös szolidaritás érdekében.“ (Kolozsvári magyar nemzetiségű munkások, kisiparosok, parasztok és értelmiségiek Armand Calinescu miniszterelnökhöz intézett 1939 áprilisi leveléből) „1939 május elseje Romániában a nép akaratának a kifejezése volt, a román nép antifasiszta mozgalmának és azon akaratának a tanújele, hogy ténylegesen harcol az agresszor és a fasizmus ellen.“ (Az 1939 májusában Párizsban tartott nemzetközi békevédelmi konferencia dokumentumából) „Kommunista és szociáldemokrata munkások, valósítsátok meg és erősítsétek az egységfrontot! Küzdjetek az összes demokratikus és őszintén hazafias erők széles harci frontba való tömörítéséért a külső fasiszta ellenség és belső ügynökei ellen (...) Elvtársak! Közös munkátoktól, energiátoktól, a munkásosztály és a nép iránti hűségetektől függ ennek az országmentő nagyszerű küzdelemnek a sikere.“ (Sjcinteia, 1939 júniusa) „A román nép, sok évezredes létének saját tapasztalatából tudva, mit jelent az idegen elnyomás és uralom, s a szabadságért, a nemzeti egységért és függetlenségért vívott harca gazdag hagyományainak szellemében cselekedve, határozottan harcra kelt a fasizmus és ennek leigázó politikája ellen már jelentkezésének első pillanatától kezdve. Köztudomású, hogy a román munkásság 1933 januári-februári hősi forradalmi harcai az első nagy antifasiszta tömegmegmozdulások voltak Európában Hitler németországi uralomra jutása után. A háborút megelőző esztendőkben a Román Kommunista Párt, kifejezésre juttatva az ország haladó, hazafias erőinek akaratát és elhatározását, az egész nép akaratát, nagy háborúellenes és antifasiszta harci akciókat és tüntetéseket szervezett és vezetett. Az 1939. május elsejei nagy tüntetés — amelynek megszervezésében és lebonyolításában Nicolae Ceausescu elvtárs meghatározó szerepet töltött be — erőteljes harci megmozdulás volt a fasizmus és a háború ellen.“ (Az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának május 9 megünneplésével kapcsolatos ez év februári határozatából)