Előre, 1985. november (39. évfolyam, 11796-11821. szám)
1985-11-01 / 11796. szám
ELŐRE — 1985. november 1. JELENTŐS LÉTESÍTMÉNNYEL BŐVÜL A ZERNYESTI CELLULÓZ- ÉS PAPÍRGYÁRTÓ KOMBINÁT A múlt század közepéig nyúlik vissza a zernyesti Cellulóz- és Papírgyártó Kombinát története, ekkor kezdte meg működését az a kisebb papírgyártó egység, amely egyike volt az úttörőknek országunk területén. Sőt, ha a tekintetbe vesszük, hogy a faköszörületből történő papírgyártás akkoriban még világszerte újdonságnak számított (először a német F. A. Kellernek sikerült, 1844-ben, de még csak kísérleti körülmények között), akkor ezt az üzemet egy minden bizonnyal létező „világelsőségi lista“ igen előkelő helyén kell számon tartanunk. Bizonyságául annak, hogy ipari-műszaki hagyományaink jóval gazdagabbak, s esetenként jelentősebbek is, mint ahogy azt a szélesebb köztudat ezidáig tükrözte, általános műveltségünk pedig magába építette. S mint ahogy egy fennállásának tizennegyedik évtizedét taposó vállalatban természetes is, az épületek, gépek, berendezések egymást követő nemzedékei lépten-nyomon tarkán-színes mozaikban keverednek egymással. Hiszen amíg a bonyolult és szerteágazó technológiai folyamatok egy-egy láncszemén esetenként „megugrik az idő“, illetve a vele ezúttal szinonim műszaki haladás, addig más, főként járulékos, kiegészítő berendezések akár száz évig is állják a sarat. Történelem, s méghozzá élő ipari történelem mindaz, ami akár egy rövidebb üzemi séta során is elénk tárul, bizonyítva a régi és az új szerves összefonódásának, együttes működésének a lehetőségét, itt éppen a papír- és cellulózgyártás szüntelenül változó, felújuló iparágában. És ha a gépek, berendezések során át ilyen ipartörténészi szemmel haladunk át, a mindenkori lépéstartás számos nyomával-eredményével, alkalmazásával is találkozhatunk. Mint ahogy — most már a legszorosabban korszerű technológiai és gazdaságossági követelmények fényében — a még megoldatlan részfeladatok sokaságát sem tudjuk megkerülni... Nem tudták, és persze nem is akarták megkerülni az iparág gyárkapun belül, vagy országos kutató- és tervezőintézetekben dolgozó szakemberei sem, amikor a kombinát idén megkezdett nagyobb arányú bővítésének a főbb „stratégiai“ irányait, és műszaki-gazdasági részleteit kidolgozták. Mindenekelőtt a vállalatban feldolgozásra kerülő fontosabb nyersanyagokat kívánták teljes egészében helyben előállítani, e célból határozták el és kezdték meg a cellulózgyártó kapacitás bővítését, s felfuttatását a helyi szükséglet optimumának tekintett mennyiség erejéig. A további célkitűzések más fontos és általános nemzetgazdasági prioritásokkal esnek egybe: csökkenteni kell, illetve fokozott mértékben belső forrásokból kielégíteni az igencsak számottevő energiafogyasztást, sokkal jobban, gazdaságosabban felhasználni, értékesíteni a hagyományosan „használhatatlannak“ tekintett, de napjainkban már potenciálisan egyre inkább értékesíthető egyes maradékanyagaikat. Nem újak, nem előzmény nélküliek ezek az erőfeszítéseik sem — a melléktermékként nyert takarmányélesztő ugyancsak keresett, tápanyagokban s kalóriákban gazdag, kis- és vagyállattenyésztők körében egyaránt népszerű termékük — viszont a legújabb kutatások, s az időközben gazdaságossá váló felhasználási területek a figyelem középpontjába állították a hántolás után visszamaradt kéreg- és rostegyveleg energetikai és mezőgazdasági felhasználásának a szükségességét is. Miután a lombhullató fák kérgének az elégetését az országbanmár több helyen — elsőnek a Bacau melletti Letea Fafeldolgozó Kombinátban — kielégítő eredményességgel megoldották, a zernyestiek arra gondoltak, megtehetnék ugyanezt, ki kísérletezhetnék a tűlevelűek, valamint az általuk nagyobb mennyiségben feldolgozott nyír-, nyár-, fűz- és égerfák esetében is! A számítások azt mutatták, hogy a kombinát tüzelőanyagfogyasztásának mintegy tíz százalékát tudnák biztosítani • Javul az energiamérleg • Jobban hasznosítják a másodlagos anyagokat • Az iparépítők erőteljesebben is startolhattak volna helyben található, s mindeddig hasznosítatlan, mi több, az évek során igen nagy mennyiségekben felhalmozódott kéreg- és rosthulladékok elégetésével. A tervezett és jóváhagyott új kazánok révén évi 13 000 tonna egyezményes fűtőanyagot képesek megtakarítani. Ebből 7000 tonna egyenértékbért a most épülő, új berendezéseik fogyasztanának, a többivel pedig a technológiai folyamatokban, alapvető fontosságú gőzt állítanának elő. Ezzel párhuzamosan pedig — a már előbb említett nagyobb tartalékok ezt is lehetővé teszik — a mezőgazdasági hasznosítás, a komposztálás útján is elindulnak. Már évekkel előbb is tárgyaltak erről, tettek kedvező szállítási ajánlatot a hozzájuk legközelebb eső „nagykertészetnek“, a codleai Melegház Vállalatnak. Az országos, sőt nemzetközi hírű virágtermesztők azonban akkor még kevés érdeklődést tanúsítottak a technológia iránt. Zernyesten persze nem nyugodtak bele ebbe az első kudarcba. Hogyha nem kell „nyersen“, nem kívántok tovább „bíbelődni“ vele, ilyesformán gondolkoztak, akkor majd vállaljuk magunk, szállítjuk készen, de akkor már teljesen más árakról is indulhatunk... És beindult a korántsem könnyű, de annál kedvezőbb eredményekkel biztató folyamat, az Iparépítkezési Fővállalkozási Tröszt codleai építőtelepéhez tartozó nehéz erőgépek már előkészítették, elsimították, betonöntésre kész állapotba hozták a jövendő komposztáló állomás alapterületét. A vállalatban szétszórt különböző fejlesztési pontokon általában a Fa- és Építőanyagipari Minisztérium szakosodott építőszerelői is jelen vannak, bár, mint ahogy azt Köhler Egon mester is elpanaszolta a jövendő központi javítóműhely alapozásánál — főképp a villanyszerelőket gyakran érintő átirányítások többnyire nem a zernyesti beruházásokat részesítik előnyben, nehézségeket okoznak az előírt napi és heti ütemtervek maradéktalan megvalósításában. Ami az évi beruházási mutatók esélyeit illeti, Pállván Vasile mérnök, a karbantartási, energetikai és beruházási iroda vezetője, illetve a beruházásokkal közvetlenül foglalkozó munkatársa, Baciu Mircea mérnök csak a harmadik negyedév végéig volt egyértelműen optimista. Azóta viszont a beruházások megállapított szakaszossága és a valóban túlterhelt építők prioritásai nem minden esetben fedik egymást. Amikor idén augusztusban a kombinát dolgozói valóban gyors munkával tisztították meg, s bocsátották az építők rendelkezésére az évi tervfeladatok teljesítéséhez szükséges felvonulási és építési területeket, akkor bizony az építők-szerelők a mostaninál jóval elevenebb sürgölődésére számítottak! Csak a bekötőutak készültek el maradéktalanul, az építőtelep-szervező munkálatok már meglehetősem „nagyvonalúaknak“ bizonyultak. Ahol a munkák megkezdődtek, ott is csak mérsékelt, esetleg csak jelképszerű haladásnak lehettünk a tanúi... S már most szürkésfehér hófellegek sápasztják meg a Királykő meredélyeinek messzire ellátszó csillogását, következnek, elkerülhetetlenül, a kisebb-nagyobb téli leállások. Ahol télidőben is folyamatos munkára nyílna lehetőség — ilyen például a főzőberendezés bővítése, itt kapnak majd helyet a kéreghulladékok elégetésére tervezett különleges kazánok is — még ott sem megnyugtatóak a napi munkaütemek! Megértjük az építők egyes objektív nehézségeit — már amennyiben tényleg objektív nehézségekről van szó —, nem is „lovagolunk“ öncélúan rajtuk. De legalább ezt a kazánházat sürgősen tető alá kellene hozniuk — meggyőződésünk, hogy fokozott erőfeszítéssel ez lehetséges —, hogy aztán ezen a munkaponton a szerelők télen is dolgozhassanak, hogy minél kevesebb legyen a tavaszra elhalasztott tennivaló. Többé-kevésbé kielégítő építési ütemben, néha vontatottan, néha zökkenőkkel tehát, megindult a zernyestiCellulóz- és Papírgyártó Kombinát fejlesztésének mostani szakasza, amely az elkövetkező esztendők során a vállalati önállóság a takarékosabb energiagazdálkodás, a maradékanyagok teljesebb felhasználásának magasabb színvonalát eredményezi majd. Csak időrendben utolsó, mondjuk úgy, hogy jelenlegi műszaki-technológiai fejlesztési szakaszról van szó, hiszen a fából történő papírgyártás krónikája korántsem lezárt, már mostanában kirajzolódnak eljövendő „fejezetei“. Krajnik-Nagy Károly KÖVETKEZETESEK A VÉGREHAJTÁSBAN (Folytatás az 1. oldalról) éves tevékenységét mintegy 40 kilométer hosszúságú folyosószakasz megnyitása fémjelzi. Hasonló teljesítményt mondhat magáénak Jug Pavel, Pápai István, Csapó Gyula brigádja. Nekik és a sebességváltás, a gépek és berendezések maximális kihasználásának képességében hozzájuk hasonlóknak köszönhető, hogy az előhajtásban elért többletek közel 1500 folyóméterre növekedtek. Az év eddig eltelt szakaszában hat új frontfejtés került átadásra Volvozi-on és ez 1984 egész esztendei megvalósításához viszonyítva is rekordot jelent. Ezt annál is inkább aláhúznám, mivel az új munkafrontok megnyitása, az ezen a téren megszerezhető lépéselőny biztosítása rendkívül fontos a bányában. A gyakori vízbetörés és a futóhomok támadása miatt elhanyagolhatatlan követelmény. A termelési szint egyenesben tartása a Voivozi-ra jellemző hátrányos geofizikai hatások között csakis úgy lehetséges, ha állandóan készenlétben tartott tartalékfejtések állnak a termelőbrigádok rendelkezésére, megteremtik annak feltételeit, hogy a termelés a párhuzamosan végzett helyreállítások végzése közben se szüneteljen. Nemrégiben az észak-bodonosi részleg egyik zónájában az objektív okokból származó átmeneti hozamvisszaesést egy ilyen készenlétbe helyezett tartalékfront birtokbavételével akadályozta meg a bánya műszaki gárdája. És ha már a műszaki gárdát említettem, azt is feltétlenül el kell mondanom, hogy az itt dolgozó mérnökök, geológusok és topográfusok milyen komoly gonddal munkálkodnak a bihari altalajkincs hatékony értékesítéséért, a veszteségek megakadályozásáért. Megtervezték és technológiailag kidolgozták az úgynevezett „holt szögek" kiaknázásának lehetőségét. Nemrégiben az egyik ilyen „holt szögben" 30 000 tonna szenet vettek birtokukba, ami egyáltalán nem csekély mennyiség: hozzávetőlegesen egy-egy részleg havi teljesítményével egyenlő. Vajda István mérnök Ghender Petru topográfus közreműködésével úttörő eredményt valósított meg közepesen a forgatásos kitermelési módszer bevezetésével, mely a két szekció közé ékelődő aktív rétegek kinyerését teszi lehetővé. Előnye a tekintélyes tartalékok kimentése, nehézsége viszont az, hogy rendkívül pontos számításokat és óvatosságot követel. A technológiai műveletek folyamatában keletkező tartalékok kinyerése mellett a bánya munkaközössége magas színvonalon szervezte meg a kimerült, megrongálódott, de helyreállításra, újrahasznosításra alkalmas berendezések és alkatrészek kimentését. Ebből a szempontból különösen jelentősnek bizonyulnak a tartóoszlopok és védőpajzsok leszerelésének és felhozatalának megkönnyítéséért kidolgozott módszerek. Ezek is, akárcsak a gépek karbantartásának, jótállási idejükön túli működtetésüknek megszervezéséért hozott intézkedések a helyi munkaközösségeknek a közvagyon feletti szigorú, következetes őrködését bizonyítják. Szemléletesen tükrözi e tényt a jövedelemterv és a többi gazdasági mutató alakulása. A vállalat nyersanyag- és alapanyag-fogyasztása 30,3, villamosenergia- és tüzelőanyagfelhasználása 13,3 százalékkal alacsonyabb a normázottnál. Nettó termelési tervüket 22,5, a munkatermelékenység növekedésének tervét 20,3 százalékkal szárnyalták túl a helyi munkaközösségek. Az utóbb említett arányok kialakulásában kétségtelenül döntő szerepe volt annak, hogy a mennyiségi fokozás az egyre igényesebb minőségi követelményekkel társult, ami más oldalról világít rá a veivozi-i bányászoknak a rájuk bízott közvagyon iránt tanúsított felelősségérzetére. Nagy megtiszteltetés egy vállalat számára, ha a vele szerződésben álló feldolgozó üzem a legteljesebb mértékben elégedett teljesítményével. Nos, Voivozi részese ennek a megtiszteltetésnek. Az itt kitermelt szén legjelentősebb részét felhasználó nagyváradi Villamos Erőmű Vállalat dolgozói tanácsának tagjai Ungur Sorin igazgatóval és Muntean Romul főmérnökkel az élen nemcsak azt domborítják ki, hogy a voivozs-iak a velük kötött szerződésüket mintegy 20 százalékos többlet átutalásával teljesítették és ezzel döntő szerepük volt abban, hogy az erőmű tartalékbázisa feltöltve tekint a közelítő tél elé, hanem az utóbbi időben átvett szén minőségének határozott javulását is méltányolják. Alig két évvel ezelőtt a bányának a teljes gépesítésre való dinamikus átváltása problémákat okozott ebben a tekintetben, a megengedettnél magasabb meddő és nedvességtartalom miatt az egység minőségi jóvátételek kifizetésére kényszerült, ami beárnyékolta a hozamnövekedésben rendrekiharcolt sikereket. Azóta ezen a téren is döntő fordulat következett be Volvozion. Létrejött a bánya vegyi elemző laboratóriuma, valamenynyi részlegen minőségellenőrző szakcsoportok szerveződtek. A bányászok általános érdekeltsége a magasabb minőségi szint elérésében helyi kezdeményezések és megvalósítások egész sorának létrejöttét tette lehetővé. A nagy szénhasábok feldarabolására szolgáló zúzóművet, a szennyeződéseket vízsugárral elterelő ekéket hoztak létre, és minden munkafázisban fokozták a kézi válogatást. Részlegenként váltakozva, de nagyobb ingadozások nélkül a voivozi-i szén hőértéke ma már igen magas kalóriaértékű, és a fizikai termelésben határozottan növekedett az 50—350 milliméteres szemcsenagyságú lignit részaránya, amely a legkiválóbbnak bizonyul a nagyváradi Villamos Erőmű Vállalat technológiai rendszerében. Ezzel kapcsolatban még anynyit jegyeznék meg, hogy idén a bánya minőségi levonások helyett minőségi jóváírásokban részesül és ez a tény sokszorosan aláhúzza példás tervteljesítése, a kétszázezer tonna fölé emelkedett tervtúlszárnyalás nemzetgazdasági értékét. 3 AGRÁRTUDOMÁNNYAL AZ ÚJ AGRÁRFORRADALOMÉRT HOZAMFOKOZÁST A JÖVEDELMEZŐSÉG NÖVELÉSE ÉRDEKÉBEN Pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs az agráripar megteremtésének legfőbb tényezőit a következőképpen jellemzi: „A XIII. kongresszus határozatai a mezőgazdasággal kapcsolatosan, az 1986— 1990-es ötéves terv mezőgazdasági előirányzatai a tevékenység középpontjába belterjes mezőgazdaság megteremtését, az új mezőgazdasági forradalom megvalósítását helyezik, amely vezessen el a mezőgazdasági termelés erőteljes növekedéséhez, a parasztság munka- és életkörülményei, valamint az egész parasztság gondolkodási és tevékenységi módjának átalakulásához.“ A hozamfokozás és a belterjesség kölcsönhatása nem vitatható, az agrárforradalom korszerűsítésre, életkörülményre, gondolkodásmódra és cselekvésre gyakorolt hatása pedig olyannyira nyilvánvaló, hogy agrárpolitikánk eszközeként szüntelenül munkálkodnunk kell kiteljesítéséért, új minőséget teremtő eredményeiért. A mezőgazdaság-fejlesztés egyik alapvető követelménye a termelékenység, következménye a jövedelmezőség. Minél hatékonyabban gazdálkodunk, minél jobban használjuk ki a létrehozott műszakianyagi alapot, annál nagyobb nyereséggel termelünk. Az övezetesítéstől kezdve az üzemszervezésig, a legmegfelelőbb technológia kidolgozásától a minimális agrotechnika bevezetéséig, a fajtaütemesítéstől a biológiai potenciál maximális hasznosításáig minden beavatkozás a tudományos vívmányok termelési tényezőkké változtatását szolgálja. Az új agrárforradalomra jellemző az új gondolkodásmód megjelenése, az új módszerek kidolgozása és alkalmazása, az elavult technológiai elemek kicserélése, a szakmai értékelés gyökeres megváltoztatása. A gazdálkodási gyakorlat módosítása nem könnyű feladat, sokkal kényelmesebb ragaszkodni a bevált és aránylag kevés kockázattal járó eljárásokhoz, mint a hozamfokozés és a jövedelmezőségnövelés érdekében határozottan kiállni az elavult üzemszervezési, tervezési, termesztési módszereket felváltó, korszerű agráripart teremtő tudományos szemlélet és gyakorlat mellett. Az elmúlt években számtalan gazdaságban bebizonyították, milyen hatékony a technológiai váltás, mennyire kifizetődő a kísérleti eredmények termelésbe juttatása, milyen nagy mértékben fokozza a termelékenységet, növeli a nyereséget, emeli a termelési szintet, ha a korszerű gazdálkodási elemek alkalmazása iránt felelősséget vállalnak. A nagy átlagtermések, a kiemelkedő gyapjú-, tej- és húshozamok olyan beavatkozásoknak az eredményei, amelyek a létrehozott termelési alapot kihasználva, a termelékenységet és a jövedelmezőséget fokozó módszereket juttatják érvényre. Lássunk néhány új és hatékony megoldást, amelyet a tudományos kutatás ajánl. A gyümölcstermesztésben, mint általában az energiafogyasztó gazdálkodásban, minden lehetőséget ki kell használni a technológiai elemek hatékonyságának fokozására, az üzemanyagfogyasztás csökkentésére. Ezek közé a lehetőségek közé tartozik a növényvédelmi permetezésekkor használt oldatmennyiség csökkentése. Első olvasásra aligha tulajdonítanánk nagy jelentőséget az ilyen jelentéktelennek tűnő módosításra,ha nem értékelnénk azokat a hatásokat, amelyeket a permetezésre használt vízmennyiség gyakorol a kezelések hatékonyságára, az eszközök teljesítményére és az üzemanyag-fogyasztásra. A növényvédelmi gyakorlatban a hatóanyagot tartalmazó és hektáronként kiszórandó 1500—2000 liter permetlevet az MST—900 jelzésű géppel adagolják. Lássuk, milyen hatással van a termelékenységre és a gázolajfogyasztásra, ha az említett oldat mennyiségét hektáronként 900 literre csökkentjük? Klasszikus telepítésben, amelyben a sortávolság 7 méter, az U—445 típusú erőgép vontatta permetezőgép napi teljesítménye a hektáronkénti 1800 liter oldat kiszórásakor 4 hektár, 1500 liter esetén 4,8 hektár, 900 liter oldat kipermetezésekor 6,2 hektár! A permetlé mennyiségének alacsonyabb értéke a teljesítmény 55 százalékos növekedésével korrelálható! Intenzív gyümölcsösben, 5 méter sortávolság esetén," ugyanezeknek az oldatmennyiségeknek adagolásakor a gép napi teljesítménye 6—7—10 hektár! Ami az üzemanyagfogyasztást illeti: klasszikus telepítésben hektáronként 1800 liter oldat kipermetezésekor 7,0 liter gázolaj, 900 liter oldat adagolásakor 5,0 liter gázolaj fogy. Intenzív gyümölcsösben ezek a fogyasztási értékek 7,2, illetve 3,8 liternek felelnek meg. Tehát a permetlő menynyiségének csökkentése révén a gép használatakor klasszikus telepítésben hektáronként 30 százalék, intenzív telepítésben 47 százalék üzemanyagot takaríthatunk meg! És mindehhez hozzá kell tennünk: ugyanannak a hatóanyagnak 900 liter vízzel gyümölcsfákra juttatása (az 1800 liter helyett) nemcsak a termelékenységet fokozza és az üzemanyagfogyasztást csökkenti nagymértékben, hanem a permetezés minőségét is javítja, csupán arra kell vigyáznunk, hogy a gép jól porlasszon és a kezelést megfelelő időjárási viszonyok között szabályozzuk. A termelékenységet és a jövedelmezőséget növelő példák közé soroljuk a burgonyatermesztésben alkalmazható pozitív változtatásokat. A munkaerő-szükséglet legszámottevőbb kialakítója az ültetés (15 százalék), a növényápolás (14 százalék) és a betakarítás (57 százalék). Nyilvánvaló, hogy a nagyobb termelékenység érdekében az említett technológiai összetevők munkaerő-felhasználását kell korlátoznunk, illetve minél gazdaságosabbá tennünk. Mindhárom létfontosságú tápelemet tartalmazó komplex műtrágya használatakor például, a kiszórás számának csökkentése révén, a munkaerő-szükséglet 30—40 százalékkal kevesebb lesz, így a hatékonyság is ennek megfelelő arányban növekszik. A tárolás, a vetőgumó ültetésre való előkészítésének módja is befolyásolja a termelékenységet: prizmákban való tároláskor, hektárra átszámítva, 94 munkaórára van szükség, a nagy befogadóképességű silókban való raktározáskor 34 munkaórára, a mesterséges szellőztetésű tárolóhelyeken pedig csupán 22 munkaórára. Korszerű tároláskor tehát a munkaerő-szükséglet 77 százalékkal kevesebb a hagyományos megoldáshoz képest! Betakarításkor a gépesítés összetettségének fokozásával arányosan csökken a munkaerő-felhasználás. Ez magától értetődő, és nem is kellene megemlíteni, ha a gyakorlatban nem találkoznánk olyan furcsa helyzettel, amikor a kombájn gumópergetőként dolgozik, s a tulajdonképpeni szedés mégis a kézi munkaerőre hárul. Elméletileg az E—684 típusú kombájn és az ISIC—30 jelzésű tisztító-osztályozó gép használatakor a munkaerőszükségletnek 9 százalékra kellene csökkennie arról a 100 százalékról, amelyet az MSC—1 típusú gép használatakor mérünk! Érdemes lenne kiszámítani az elméleti és a gyakorlati értékek közötti különbséget! A belterjességgel, a tudományos vívmányok alkalmazásával társuló jövedelmezőség másik példája a kukorica hibridek előállítási költségének alacsonyabb szintre szállítása. Ez egyelőre kísérleti lehetőség, a gyakorlatban még várni kell alkalmazására, de megemlítjük, mint olyan távlati költségcsökkentőt, amely a genetikai vívmányok hasznosításából származik. A kukoricavetőmagot termelő gazdaságok hektáronként 800—1000 lejt költenek kasztrálásra. Ha a megfelelő szülőpárokban örökletesen rögzíteni lehetne a hímsterilitást, akkor a hibridálás nem igényelné a kézi beavatkozást, így a fenti összeget megtakaríthatnák a gazdaságok. Egy állami farm, amely 150 hektáron állít elő kukoricahibridvetőmagot, 150 000 lejjel kevesebbet költene, ha örökletesen szabályozott lenne a citoplazmás hímsterilitás. Lám, mit ér a genetika! A nemesítés tulajdonképpen a leghatékonyabb termelékenységfokozó! _A műtrágyázás jövedelmezőséget meghatározó szerepéről sokat írhatnánk. Most csupán egy példára hivatkozunk, az eróziónak kitett területek talajában hasznosuló optimális dózisokra. A legnagyobb terméstöbbletet a búza esetében a hektáronkénti 120 kiló hatóanyag foszfor és nitrogén szavatolta (3820 kilót), de leggazdaságosabbnak a hektáronkénti 120 kiló nitrogén és 80 kiló foszfor hatóanyag adagolása bizonyult. Persze ahány termőhely, anynyiféle lehetőség, mert a műtrágyázás hatékonysága és ennek következtében a termelékenységre gyakorolt befolyása a talajtípustól, a tápanyag-ellátottsági szinttől, az alkalmazott agrotechnikától és a termesztett fajtától is nagy mértékben függ. A lényeg: minden gazdálkodási környezetben az adottságokhoz igazodva, a tudományos vívmányokat ismerve és felhasználva, jelöljük ki és alkalmazzuk azt a technológiát, amely a legkevesebb ráfordítással, a legmagasabb hozamot, a legnagyobb nyereséget biztosítja. Ezt tekinthetjük általános érvényű gazdaságfejlesztési követelménynek! Dr. Csapó I. József Sürget a mélyszántás (Folytatás az 1. oldalról) A grevnyi termelőszövetkezet határában csaknem kétszáz hektárról kell még leszedni a kukoricát. És bizony minél hamarabb, mielőtt a zordabb, kedvezőtlenebb idő beállna. Sürget a terménybegyűjtés annál inkább, mert további lehűlést, a domb- és hegyvidékeken meg havazást ígérnek a meteorológusok. Persze a grevnyiak azzal is „magyarázhatják a bizonyítványt“, hogy elég nagy területen, 547 hektáron termeltek idén kukoricát. Viszont ez még nem menti fel a tagságot a felelősségtől, a lassú munka következményeitől, a lemaradástól. A Temes megyei csákóval mtsz-ben például még több, 700 hektár kukoricát termesztettek, s a jó munka eredményeként hetekkel ezelőtt végeztek a betakarítással. Egyébként a hordás ütemét is fokozni kell a greonyi termelőszövetkezetben. Aligha kell hangsúlyozni azt, hogy nemcsak a kukorica szedése, hanem a behordása és az átadása is sürget Krassó-Szörény megyében. Különösen a szerződéses termékértékesítést kell jobban szorgalmazni, ugyanis az állami alapnak előirányzott kukoricának még csak egynegyedét adták át a termelőszövetkezetek és az állami mezőgazdasági vállalatok. És azt sem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a leszedett kukoricaföldeken csak mintegy 55 százalékban gyűjtötték össze a szárat. Nyilván ezt a munkát sem lehet halogatni, mert míg le nem vágják és be nem hordják a kukoricaszárat, addig a mélyszántáshoz sem foghatnak hozzá a traktorosok. Persze legjobban a kukoricaszedés és a hordás sürget ezekben a napokban Krassó-Szörény megyében. Különösen a sok kukoricát termesztő maurent-i állami mezőgazdasági vállalatban kell jobban szorgalmazni a betakarítást, ahol alig hetven százalékra állnak e fontos munkával. A szomszédos berzoviai ámv-ben már sokkal jobb a helyzet, az utolsó táblákról gyűjtik be a termést. Sok függ hát a munkaszervezéstől, a rendelkezésre álló gépi és emberi erők ésszerű kihasználásától. Mert ahol felelősségteljesen dolgoztak a kukoricaszedés beindulásától, ott a vége felé közeledik ez a munka, s nem kell amiatt aggódni, mi lesz, ha netán nagyon rosszra fordul az idő? Egyébként a terméskárosodás leküzdésén kívül — mint már említettük — a mélyszántás is sürgeti a kukorica betakarítását, mielőbbi fedél alá juttatását. TELJESÍTI EXPORTSZERZŐDÉSÉT (Folytatás az 1. oldalról) összedugjuk a fejünket és nem nyugszunk addig, amíg a megoldásra rá nem jövünk. Előteremtjük mindazt, amire szükségünk van, ami nélkülözhetetlen a jó munkamenethez, ahhoz, hogy az összes berendezések a paramétereknek megfelelően működjenek, mindenki ismeri a feladatát és intézkedik. Anyagellátási ügyekben sokszor munkások és művezetők mennek el a szállítókhoz. Ők azok, akik akármelyik tapasztalt beszerzőnél jobban tudják, mennyire fontos ez vagy az az anyag; természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs szükség anyagbeszerzőkre. Különben, régi vállalat lévén, nagyon sok dolgozónknak a szülei és nagyszülei is itt dolgoztak. Apáról fiúra öröklődött a mesterség, a kötődés az üzemhez már a gyermekkorból származik; sokan vannak, akik házastársukkal vagy felnőtt gyermekükkel együtt dolgoznak nálunk. Munkásaink nagy része a vállalat által patronált vegyészeti líceumból jött hozzánk, de mérnökeink közt is vannak, akik ott végezték a középiskolát. Mi idősebbek tanítjuk a szaktárgyakat, már az iskolapadban ülő diákkal kialakul az a személyes kapcsolat, ami nélkülözhetetlen a későbbiekben a helyes munkaszellem, a mindenre vállalkozó és egyet akaró munkaközösség kialakulásához. Igazi törzsgárdánk van, volt időnk megismerni egymást. A vállalat jelenlegi vezetői mind itt kezdték, végigjárták a ranglétra összes fokozatait. Amikor elvétünk valamit, elsőnek nem a bűnbakot keressük, hanem a hiba kijavításának lehetséges módozatait. A felelősségre vonás azután is ráér. Persze a tenni akarás hevében idegeskedünk is, de megyünk előre, a magunk elé tűzött célok eléréséről nem mondunk le. Megizzadunk, küszködünk, de elvégezzük a dolgunkat. Így érthetővé válik, hogy a vállalat miért megy jól. Bár nem akart terhelni a minőségi mutatószámok felsorolásával, azt mégis megkérdezném, hogy a közzétett eredmények közt emlegetett 12,3 százalékos exporttöbbletet hogyan valósították meg? !— A fizikai termelés túllépése biztosítja a kellő árualapot. A jelek szerint november 30-ig teljesítjük összes exportszerződéseinket és ezzel együtt természetesen az exporttervet is. Tulajdonképpen már az év elején bebiztosítottuk magunkat, akkor, amikor a vállalati exporttervnél 10—15 százalékkal nagyobb mennyiségekre kötöttünk szerződést. Ez azután húzott minket és ennek a gyümölcsét fogjuk élvezni az export ösztönzését szolgáló törvényerejű rendelet értelmében nekünk járó juttatás átvételekor. Minőségileg megfelelő árut állítunk elő, évek óta szállítunk ugyanazoknak a vevőknek, az NSZK-ba, Svájcba, Franciaországba, Olaszországba ... Nagyon jól összedolgozunk a külkereskedelmi szakvállalattal, részt veszünk a tárgyalásokon és szerződéskötéseken, tőlük is minden támogatást megkapunk. Évente 5-6 új terméket állítunk elő, a magunk kidolgozta technológia alapján. Ezek mindegyike országos újdonságot jelent és exportképes. Ennek alapján bízunk abban, hogy a jövőre megvalósítandó 12 százalékos termelésnövekedést minden további nélkül elérjük, de azt megelőzően szeretnénk az idei évet a lehető legjobb körülmények között zárni.