Előre, 1986. augusztus (40. évfolyam, 12027-12053. szám)
1986-08-01 / 12027. szám
ELŐRE — 1986. augusztus 1. A FALU GAZDASÁGI-TÁRSADALMI ÉLETÉNEK TÜKRE A termelési, felvásárlási és áruforgalmazási szövetkezetek (írász) annak idején azzal a bevallott és mindmáig érvényes szándékkal alakultak meg, hogy elősegítsék a város és falu közötti árucserét, kivigyék falura és forgalmazzák ott mindazt, amit az ipar előállít, ugyanakkor felvásárolják és eljuttassák városra azokat a termékeket, főleg mezőgazdaságiakat, kézműipariakat, amelyekre a lakosságnak, az ipari egységeknek szükségük van. Nyilván, az idő múltával, a községek rohamos fejlődésével, a falusi lakosság igényeinek és jövedelmeinek jelentős növekedésével, a falusi kisipar kibontakozásával ezeknek a gazdasági alakulatoknak az arcéle színesebbé vált, feladatkörük pedig bővült, így ma a tulajdonképpeni árucsere lebonyolítása mellett egyre nagyobb szerepet töltenek be bizonyos anyagi javak előállításában, főleg a helyi nyersanyagforrások értékesítésével, de a szolgáltatások terén is. Nincs ez másként Gyergyócsomafalván sem, ahol Íiász a gazdasági-társadalmi élet jelentős területeit ellenőrzi, üdvös hatását széles körben érvényesíti. Legalábbis ezt állapíthattuk meg azon a zárszámadó és választási közgyűlésen, amely — az országos tanácskozást megelőzendő — két és fél év tevékenységét elemezte. Az átfogó vita nyomán született tanulságok, az elfogadott intézkedési tervek ugyanakkor arra is figyelmeztetnek, hogy a minden tekintetben városiasodó nagyközség a kibontakozás további lehetőségeivel kecsegtet. Milyen alapokról indul neki az új választmány a jövőnek, milyen tervek és elképzelések születtek, vannak kialakulóban, menynyiben tud alkalmazkodni a községi szövetkezet Csomafalva új és újabb igényeihez? — ezekkel a kérdésekkel fordultunk a trász újraválasztott elnökéhez, SÁRA ERZSÉBEThez és főkönyvelőjéhez, AMBRUS ÁRPÁDhoz, akik sokéves tapasztalattal irányítják a népes munkaközösséget, a kereskedők, kisiparosok közel kétszázas seregét. ■ — Semmi túlzás nincs abban, ha azt mondom, hogy a szövetkezet fejlődése hiteles tükre a település gazdasági-társadalmi életében végbement változásoknak — véli Sára Erzsébet elnöknő. — Egykoron tevékenységünk lényegében az árucserével kimerült: üzleteink, boltjaink igyekeztek ellátni a lakosságot a legszükségesebb élelmicikkekkel, ipari termékekkel s sajnos, nem mindig a legjobbakkal, a legkeresettebbekkel, ezek ellenében pedig elfogadott mezőgazdasági, kisipari termékeket. A párt IX. kongresszusát követően, az arányos területfejlesztési politika érvényesülésével, esetünkben Gyergyócsomafalva gyors felvirágzásával, anyagi megerősödésével a szerepkör jelentősen változott, bővült. Bár most is fő feladataink egyikének tartjuk az árucserét, hangsúlyozottabban érvényesülnek más szempontok is, elvégre újabb igényekre kellett és kell megfogalmaznunk a Választ. Az új életforma betörésével a zárt, csaknem teljes önellátásra berendezkedett parasztgazdaságok eltűntek, a lakosság a jó minőségű áru mellett szolgáltatásokat is igényel. Így született meg egy átfogó, szüntelenül fejlődő és korszerűsödő, újabb és újabb igényeket kielégítő szolgáltatási hálózat, amely, ha értékben még nem is, de a társadalmi elvárások tekintetében mindenképpen méltó vetélytársa a tulajdonképpeni kereskedelmi tevékenységnek. A következő lépést is az élet diktálta: ha sokáig csak közvetítő láncszem voltunk a termelő és a fogyasztó között, eljött annak az ideje, hogy mi magunk is a termelők sorába lépjünk, hogy összefogjuk és gyarapítsuk azokat az erőket, amelyekkel a község az anyagi javak előállítása terén rendelkezett, rávezessük azokat arra, hogy a helyi erőforrásokat magasabb fokon értékesítsék. A trász így ma a község egyik, ha nem legjelentősebb gazdasági alakulata, amelynek kiemelt szerepe van a párt gazdaságpolitikájának érvényesítésében, életbe ültetésében, a település gazdasági, de szellemi felvirágoztatásában is, ugyanakkor — tekintetbe véve a foglalkoztatottak számát, a létrehozott anyagi javak értékét — megkötő, helyhez kötő erő is. — A szövetkezetet a falu gazdasági-társadalmi átalakulásai tükrének nevezte. Mit mutat ez a tükör? Hogyan néz ki Gyergyómocsafalva a trász szemszögéből? ■ — Nézze, azt könnyű megállapítani — elég, ha végigsétál a község utcáin —, hogy az utóbbi két évtizedben Gyergyócsomafalva lényegében levetette régi köntösét, újat és szebbet öltött fel. Százával épültek az új családi házak, sorra nőttek ki a földből a városi típusú és igényeket kielégítő középületek, de másként öltözik, másként él a mai csomafalvi, mint szülei, nagyszülei. A technika otthonra talált nálunk is: rádió- és tévékészülékek, magnók, hűtőgépek, mosógépek, köztük sok automata is, kerékpárok, motorkerékpárok, gépkocsik kerültek százszámra a családok tulajdonába. Arról ne is beszéljünk, hogy itt képtelenség eladni bóvlit, divatjamúlt holmit. A csomafalvinak legalább olyan kell, mint a városinak, ha nem elegánsabb. Az igények hihetetlenül megnőttek, s ezt könnyű a számok nyelvére is lefordítani. • — Nincs értelme túl messze visszamenni a múltba, amikor a szövetkezet áruforgalmát még egy-két millióban mértük — veszi át a szót Ambrus Árpád. — Elég, ha annyit mondok, hogy minden évben, így idén is terven felül kellett beszereznünk árut, különben az igények egy része kielégítetlen maradt volna, illetve — mert ez inkább így igaz — vevőnket elvesztettük volna valamelyik városi üzlet javára. De, hogy a méretekről mégis fogalmunk legyen, megemlíteném, hogy idei áruforgalmi tervünk mintegy 32 millió lej, felszámítva a község apraját-nagyját, fejenként körülbelül 8000, ami egy négytagú családra számítva már 32 ezer lej, s ne feledjük, sok mindent — például a személygépkocsit, de egyebeket is, nem itt vásárolja meg a csomafalvi, aki költ még a gyergyószentmiklósi, a Csíkszeredai, de más városok nagyáruházaiban, a turisztikai irodákban, az üdülőhelyeken és másfelé is. Ez a 8000 lej nem foglalja magában teljes mértékben a felépítendő házak, azok berendezésének értékét sem. Hogy mit lehet ebből megállapítani ? Kétségtelenül azt, hogy a helybeliek jövedelmei és annak arányában igényei rohamosan és kitartóan növekednek, hogy az életszínvonal egyre magasabb, hogy az anyagi javak beszerzésére egyre többet engedhetnek meg maguknak. Ezzel az irányzattal pedig bizony nehéz lépést tartani. S hogy ez mennyire így van, elég, ha belepillantunk idei elsőfélévi tervünkbe, amely jóval magasabb a tavalyinál, és összevetjük a megvalósításokat feltüntető számoszloppal. Íme, árueladási tervünk kereken 16 millió volt, amit 101 százalékban teljesítettünk, azaz 204 ezer lejjel túlszárnyaltunk. Különösen az ipari áruk, a könyv volt kapós, az előbbinél 3, az utóbbinál 2 százalékkal több kelt el, a könyvüzlet forgalma különben 313 ezer lej volt, gondolom, ez is sokat mond az igényekről és a lehetőségekről. Jó az, ha egy faluban éppen a könyvüzlet az, amely a kereskedelmi egységek élbolyában foglal helyet! ■ — Csaknem hasonló ívű fejlődést írt le —– teszi hozzá az elnöknő — szolgáltatási hálózatunk is, amely a hagyományos műhelyek mellett ma már háztartási gépeket, rádió- és tévékészülékeket javító egységet, mosodát foglal magába. Úgy vélem azonban, hogy szövetkezetünknek éppen e téren kell a legtöbbet tennie az elkövetkezőkben a reális igények minőségi szinten való kielégítése érdekében. Meg kell találnunk, ki kell nevelnünk azokat a szakembereket, akikhez bizalommal fordul a lakosság. Sajnos, ma még imitt-amott döcögnek a dolgok, reméljük, nem sokáig. Kereskedelmi, közétkeztetési egységeik révén tehát mintegy 32 millió lej értékű árut forgalmaznak idén, aminek több mint kétharmada ipari cikk, ha az iparilag feldolgozott élelmiszereket is azoknak számítjuk. Ez jönne a városból. Következő kérdésem pedig az lenne: mi megy innen érte? • — A választ megfogalmazni nehéz, s azonnal megmagyarázom, hogy miért — gondolkozik el Ambrus Árpád, aki a pontos számok embere, így zavarja az, ha egy mérleg két számoszlopának összege eltér egymástól. Szövetkezetünk, a fennálló és kialakult munkamegosztás értelmében, a községben előállított javak csak egy részének felvásárlásával, forgalmazásával foglalkozik, így a legnagyobb termelő, az mtsz termékeit a maga útján értékesíti, de a különböző alárendeltségű ipari tevékenységeket folytató egységek termelését sem tartjuk nyilván. Gondolom, sőt biztos vagyok abban, ha minden gazdasági egység megvalósítását összeadjuk, akkor Csomafalva nem marad adós, még akkor sem, ha nem számítjuk, hogy több mint ezer ingázó szakértelme, szorgalma máshol előállított anyagi javakban ölt testet. De maradjunk kerítésen belül, mert így is van mivel az ország elé állnunk. A törvények értelmében tehát a város a falu kereskedelmi cserében, az utóbbit két vonalon képviseljük: a lakosság gazdaságaiban előállított termékek felvásárlásával, leszámítva a tejet és a húst, amit a két szakvállalat intéz újabban, illetve, mint a szövetkezet nevében is előforduló fogalom jelzi, kisipari termeléssel. Mindkét vonal felelősségteljes, nagy nemzetgazdasági jelentőségű feladat, aminek igyekszünk lehetőségeinkhez képest eleget is tenni. — Csomafalva mindig is híres volt helyi iparáról, különösen a fafeldolgozásról ... ■ — Ez így igaz — ismeri el Sára Erzsébet elnöknő. — Ami részben megkönnyítette, másfelől viszont bonyolította helyzetünket. A kisipari termelést ugyanis nagy hagyományokra, jó szakemberekre, csaknem biztos nyersanyagforrásokra tudtuk felépíteni, a fafeldolgozás egyeduralmát azonban már nehezebb volt megtörni. Ezek a hagyományok ugyanakkor bizonyos gondokat okoztak a felváráslás terén, a csomafalvi ember a mezőgazdasági termékek terén ugyanis sohasem volt árutermelő, legfennebb az önellátás szintjéig jutott el. • — Ami nem jelentette azt, hogy meghátráltunk — teszi hozzá Ambrus Árpád. — Ha nehezen is, de fokozatosan mindkét területen szép eredményeket értünk el. Itt van például a felvásárlás ügye. Évek óta nem csak teljesítjük, de túl is szárnyaljuk évi értéktervünket, ami dicséri felvásárlóinkat, de tükrözi azt a szemléletváltozást is, amely az önigazgatási és önellátási programok életbe ültetésével községünkben is végbe ment, így 1984-ben 126, 1985-ben 260 százalékban sikerült az értéktervet teljesíteni, de máris biztatóak az idei kilátások, hiszen az első félév teljesítménye nem kevesebb, mint 316 (!) százalék, amiből nem szeretnénk leadni a következzőkben sem. Ennek érdekében máris akciót, bontakoztattunk j ' ki a szerződések megkötésére, ■ véglegesítésére, a keddi napót pedig a felvásárlások napjának hirdettük meg. Kedden tehát minden felvásárló, minden üzlet átveszi a háztájiak termését, áruját. ■ — A kisipari tevékenységek területén is sikerült túljutni a faközpontúságon — összegezi véleményét az elnöknő. — A négy asztalos, a kilenc göngyöleggyártó egység mellett jó eredménnyel munkálkodik két tekercselő, egy szűcsműhely, két varroda és egy nejlontasakot készítő részleg. Különösen a két varroda jelentőségét emelném ki, hiszen azok elsősorban női munkaerőt foglalkoztatnak, tegyem hozzá, eredményesen. A 2-es részleg félévi tervét például 198 százalékban teljesítette, amiből következtetni lehet arra, hogy keresett árucikkeket állít elő, termelése szerződéssel le van fedezve. Ezek szerint azon a véleményen vannak, hogy a csomafalvi szövetkezet eleget tesz az alapszabályzatban leszögezett feladatainak a város—falu cserekapcsolatban kiosztott szerepkörnek. ■ — Ha csak a tervezett gazdasági mutatók és szintek teljesítését vesszük tekintetbe, akkor igen — egyezik bele az elnöknő. — Ha viszont azt nézzük, s szerintem ezt kell néznünk, hogy milyen lehetőségeink vannak, hogy mit kell tennünk a község gazdaságitársadalmi élete további kibontakoztatása, az egyre növekvő igények kielégítése, általában az életminőség javítása érdekében, akkor távolról sem vagyunk ennyire elégedettek. • — Föltétlenül többet kell tennünk az új gazdaságipénzügyi mechanizmus elveinek alkalmazásáért, a gazdaságosságért, az áruforgalmi és egyéb költségek lényeges csökkentéséért — egészíti ki az elnöknő szavait a főkönyvelő. — önmagunkhoz és másokhoz hasonítva, ezen a téren már értünk el szép eredményeket, de ez nem minden. Már az esztendő második felében nagyot kell lépnünk előre. A közgyűlés különben éppen ilyen értelemben hozott határozatot. Ami bizakodással tölt el bennünket az az, hogy tagságunk, dolgozóink még mindig állták adott szavukat, eleget tettek vállalásaiknak. És ezt nemcsak személyes érdekből teszik, hanem a községért is, amelyet szeretnek és amelyhez ragaszkodnak. Amiről a különben a közgyűlés vitája folyamán magam is meggyőződhettem. Gyarmath János (Folytatás az 1. oldalról) ellátására. Mint említettem, sok vendége van a Zsil-völgyének , kit a szolgálati érdek, a hivatalos tennivalók, kit az országjáró kíváncsiság, az elmúlt hetekben például sokakat a bányászlíceumokba, főiskolára felvételiző gyermekeikért érzett aggodalom vonzott ide — s aki csak teheti, igyekszik, legalábbis az új szálloda elkészültéig, a vendégház szolgálatait igénybe venni. Nemcsak azért, mert korszerű, kényelmes és tiszta, de mert nyilvános kantin-éttermében olcsón és ízletesen kosztolhat. 200—250 rendszeres napi étkezővel számolnak, reggelit, vacsorát rendelésre készítenek. De hétvégeken gyakran szolgál esküvők, találkozók színhelyéül is a megbízható vendéglátósáról közismert étterem. Mintegy tucatnyi hasonló kantin-étterem, mikrokantin — nem számítandók ide a vendéglátóiparhoz tartozó egységek — működik a municípium településein, néhány száz rendszeres előfizetővel, ellátásukat a három óriás ételgyár biztosítja, amelynek a maga során fő rendeltetése, hogy napi négy alkalommal meleg koszttal, teljes menüvel lássa el a váltásba induló bányászokat. E koszt-kombinátok látogatását másnapra halasztjuk Kovács Tiborral, de annyit azért még megtudok róluk, hogy a vállalat az ő közvetítésükkel látja el az egyes körzetek napközi otthonait, nem kész étellel ugyan , mert, ugye, más „fajsúlyú“ étel dukál egy gyermeknek, s megint más egy bányásznak —, de nyersanyaggal, hússal, zöldségfélével tejtermékkel, gyümölccsel. Egyike ezeknek a petrozsényi 3-as számú, amelyet inkább csak úgy ismernek errefelé, mint Dilzsa-napközit. A nevezett bánya dolgozóinak gyermekeiről gondoskodik, naponta mintegy hatvanról, nyújtott órarenddel. A Völgy egyik legöregebb napközije ez, patinás épületben, kívül-belül többszörösen korszerűsítve, újjávarázsolva. Joan Jianda adminisztrátort és Berceanu Ana óvónőt nem lepi meg a váratlan látogató. A gyermekek rendes délelőtti foglalatosságaikat végzik, csinos, tiszta kis köténykékben, az aprócska munkaasztalok mellett. Körül a teremben rengeteg játék, szemléltető eszköz, a patronáló vállalat nem fukarkodik, Mordos Venturia igazgatónő különösen szívén viseli a gyermekek ügyét. Tavaly több mint 210 ezer lejt költöttek játékokra, tanszerekre, csak ebben a gyermekintézetben, s ez évben további 160 ezer lejt irányoztak elő, a saját műhelyekben pedig törpe-székkollekció készül a kicsinyek számára. Közben a konyhában készül az ebéd, zöldségleves, főzelék húsfeltéttel, tészta, Auner Eszter és Kardos Erzsébet „közreműködésével". Van miből, mondja a szakácsnő, a kantin raktáraiból, készleteiből, naponta érkezik a friss hozzávaló. A hálószobákban fehérre festett rácsos ágyacskák patyolattiszta huzattal, ropogásra keményített, vasalt lepedőkkel. Igen, bizonyára a saját mosoda jótéteménye, jut eszembe... Tizenkét tonna ruhanemű naponta. Valóban ipari méretek. Tizenkét asszony felügyelete alatt . Egy tonna mosnivaló személyenként, a gondolatába is belesajdul az ember dereka. Persze nem kézzel csinálják. Automata gépek, centrifugák, hatalmas hengeres vasalógép, az asszonyok csak továbbítják egyikről a másikra, átszámlálják, osztályozzák, de így sem könnyű tenni-venni azt a töménytelen mennyiséget, s az óhatatlanul terjengő gőz sem az a kimondott „idegnyugtató felhőjáték”, magyarázza Popa Mária a mosoda vezetője. Három éve szerelték fel a gépeket Vulkánban s kötötték öszsze a parosényi hőerőmű melegvíz-tárlóival. Három éve mossák itt tisztára olcsón és gazdaságosan a bányavidék munkásszállóinak, otthonainak, üdülőinek és kantinjainak szénpor szálkta szennyesét, szintén a vállalat gondoskodásának köszönhetően. A jó közérzet nevében. VÁLLALAT A JÓ KÖZÉRZET NEVÉBEN BŐVÍTENI KELL A TAKARMÁNYALAPOT az erdővidéki farmokon Teljesítmény tekintetében akár jónak minősíthetnénk a bardóci kaszások nyári helytállását, Kovászna megyében ugyanis mostanáig e Kormos menti községben sikerült legtöbb takarmányt tárolni. A helyi termelőszövetkezetben, illetve a szakosított tehenészeti telepen, megközelítőleg ezer tonna széna került a tárolókba. Nyersen számolva tehát, a megyei félévi megvalósítás tíz százalékát az erdőfülei, száldobosi, olaszteleki és a bardóci farmok kaszásainak igyekezete biztosította. E készlet összegyűjtéséhez viszont közel ezer hektár pázsitterületet kellett lekaszálni. A már betakarított parcellák szerény hozama — az alig ezer kilogramm körüli hektáronkénti szénatermés — azonban itt is kiemeli a további igyekezet szükségességét. A havasalji területek felé haladva, Farkasmező kínálata pótolhatja azt, amit a falu környéki pázsitok nem nyújtottak. A szorgalom annál inkább igényeltetik, mivel a bardóci gazdaságban a termelés színvonala tekintetében, vagy akár a munka hatékonysága szempontjából a helyzet... változatlan. Az esztendő derekán fejt 6,1 literes egyedenkénti tejtermelési átlaggal a termelőszövetkezet ugyan felzárkózott az agráripari tanácsi szintre, ám a beütemezett árutej-szállításoknál nagy a lemaradás. Az esztendő végéig esedékes 7100 hektoliter tejből júliusban még csak 1740 hektoliter került a feldolgozó vállalathoz, van tehát, amit pótoljanak, szükség van minden szál takarmányra. Következésképpen, mindent el kell követni azért, hogy mielőbb befejezzék a mégbetakarítatlan pázsitokon az első kaszálást, sőt, a vetett takarmánynövények esetében a második kaszálás időpontja is közeleg. A község másik mezőgazdasági egységében, a szövetkezetközi tehenészeti telepen, még ennél is sürgetőbb a takarmányalap gazdagítása, a létező lehetőségek jó hasznosítása. Eddig ugyanis viszonylag kevés szálastakarmányt sikerült raktározni, ahhoz pedig, hogy zavartalan legyen a teleltetés, minimálisan 500 tonna széna szükséges. A komplexum, nyilván, mindenekelőtt a sarjú hasznosításával minőségileg is bővítheti majd a készleteket, de addig be kell fejezni az első kaszálást. A tejtermelés szempontjából vizsgálva a helyzetet, hasonlóan arra a konklúzióra juthatunk, hogy a telepen nagyon sokat kell tenni a takarmányozási feltételek biztosításáért. Jelenleg ugyanis alig négy liter tejet fejnek tehenenként, a hasonló profilú egységek közül a legkevesebbet a megyében. A szénabetakarítás iránti fokozott felelősség szükségességétől vezérelve, a baróti agráripari tanács egységeinek többségében érdemleges erőfeszítéseket tettek a napi teljesítmények fokozásáért. Következetesen gyakorlatba ültetve pártunk főtitkárának, Nicolae Ceaugescu elvtársnak az RKP Központi Bizottságának legutóbbi plenáris ülésén elhangzott útmutatásait: kitartóan fáradoznak az állattenyésztés fejlesztési feltételeinek megteremtéséért. Az a tény, hogy július elejéig, Kovászna megyében, itt sikerült legnagyobb területen elvégezni a kaszálást, akárcsak az, hogy a téli szénaszükséglet egynegyede már a szérűskertekben van, az elért eredményekről tanúskodik. A bardóci kaszások teljesítménye mellett a nagyajtaiakét emelhetnénk ki, az utóbbi napokban meggyorsult a betakarítás Nagybacon, Szárazajta övezetében is. Mindezek dacára tanácsi szinten sok még a tennivaló. Ezer hektárokon vár a fű kaszálásra és sok tízezer kis boglya széna vár beszállí- tásra, gondos tárolásra. Ezért is fokozottabban igyekezni kell a téli takarmányalap biztomosítása végett. Vonatkozik ez a megállapítás a silókészletek gazdagítására. Első pillanatra szinte hihetetlennek tűnik, hogy a tanács gazdaságai közül ottjártunkig csak két egységben tároltak kisebb silótételeket. Persze a sajátos időjárás közrejátszott a szerényebb teljesítményekben, ám a tény az, hogy az esztendő végéig minimálisan 36 ezer tonna nedvdús takarmányra van szükség a teleltetési feltételek biztosításához. Sőt, talán ennél is többre, hiszen a várhatóan deficites szénamérleg kiegyensúlyozását pótolhatja a jó feltételek között tárolt nedvdús takarmány. V...wV.r. Az előbbiekben a szénamérleg lehetséges deficitjét említettük. Nos, a baróti agráripari tanács egyike Kovászna megye azon övezeteinek, ahol szorgalommal és igyekezettel a deficitet meg lehet, meg is kell előzni. A bardóciak már elraktározott készlete, a kaszásokra váró fűkészletek egyaránt feltételeket kínálnak arra, hogy a szeszélyes időjárás teremtette problémák dacára a tél folyamán kiegyensúlyozott legyen a tenyésztés, ütemes a tejtermelés. Flóra Gábor KÉT HÓNAPOS ELŐNY (Folytatás az 1. oldalról) ha kb. 25 ezer köbméter betont öntenek be. Magassága 18 méter lesz. Az építkezéseknek, főként a vízszivárgások távoltartására, minden oldalról ideiglenes védőgátakkal ellátott részén már a gépi eszközök nagyarányú „felvonultatása“ is rendkívül hatásos. A turbinaház több emeletnyi magasságba már most elérkezett betonfalait egy SE—2 jelzésű, mintegy 30 méteres fesztávolságú portáldaru szolgálja ki, egy másik, kisebb súlycsoportba tartozó társa a gát pilléreinek a megalapozásában segédkezik. (A pillérek között egyébként 3, egyenként 16 méter szélességű lefolyó részeket hagynak.) Miután szakszerűen és részleteiben foglalkozott a napirenden lévő és a távlatibb építési feladatokkal (a gázerőmű és a töltések összekötése, az ideiglenes védőgátak eltávolítását stb.) Mátéi Nicolae mérnök hangsúlyozta, hogy rövidesen megteremtik annak a feltételeit, hogy a turbinaház főbb szerkezeti elemeit tekintve már most elkészült blokkjában mozgódarut üzemeltessenek a gépi berendezések szerelési munkálatainak az elősegítésére. Ezen a ponton különösen Sandu Marin és Orezeanu Constantin betonszerelői,öntői tűntek ki jó munkájukkal. A darukezelők pedig, Constantinescu Gheorghe, Cretu Marian és váltástársaik a jó anyagellátás biztosításában segédkeztek. Ottjártunkkor készültek elő az építőmunkálatok egy igen fontos szakaszára, azóta megkezdték a gát pilléreinek az öntését is! A többi részmunkálat előrehaladását is beszámítva, ez annyit jelent, hogy a voilai erőmű központi részénél, a gátnál és a turbinaházban az építők több mint kéthónapos előnyre tettek szert a kivitelezési grafikonokkal szemben. Az építkezés e központi részének az átadási határideje pontosan a jövő év végére szól. Szerény bizakodással az építők a mostani kéthónapos előnyt szeretnék megtartani. Legkevesebb ennyit, tehetjük hozzá jogos bizakodással. Figyelem-összpontosítás a minőségre, a tervmutatók ütemes teljesítésére a fővárosi Tehnometal Vállalatban I 3 ___________ || Az árpa aratását befejezték, a búzát még nem a Tisza menti Hosszúmezőn, amikor legutóbb ott jártunk, de azért senki sem pihent, mindenki gyűjteni rohant, mert végre esőfellegek kezdtek gyűlni a határ felett. A szénát pedig nem hagyhatják renden ázni, amikor a szénából soha sincs elegendő, s az idén ugyancsak értékes lesz minden szála, gyenge volt ugyanis a szénafű hozama a hosszan tartó szárazság miatt. Éppen két és fél éve annak, hogy egy héten át az itteni termelőszövetkezet mindennapjairól számoltunk be e hasábokon egy héten át, s már akkor jeleztük az egyik legfőbb gondot: növekedik az állomány és kevés a takarmány. Visszatérünk a takarmánybegyűjtés idején, megtudni, történt-e változás ezen a téren. Kezdjük azzal, amit a végén tudtunk meg, s kedvező előjelű változásra utal. Korábban felróttuk, hogy hóba, sárba rakták le a szénát, amiből kevés volt nagyon, vásárolnunk is kellett, s úgy véltük, szénatartó építése lenne a jó megoldás, hogy a pazarlást, kárt elkerüljék. Nos, az akkor tervbe foglalt két szénatartó felépült, akárcsak a két betonozott silóverem. A kérdés most az, megtelnek-e a vermek, a szénatartók, hiszen akkor tél volt, takarmánygondokkal, most meg nyár, a takarmánykészítés legkedvezőbb időszaka. Tájékozódni nem volt könnyű, iStetca Joan farmvezető mérnöknek sürgősen hivatalos ügyben kellett elhagynia a helységet, a főmérnök a kombájnok mellett tartózkodott, az elnöknő a szalmánál, a községi pártbizottság titkára s az agráripari tanács elnöke szintén a határt járta, más illetékesek a nyári tábort keresték fel, mert az állomány nagyobb része a falutól nagyon távol van a nyári hónapokban. Mindössze a hat hónapon aluli borjak maradtak az istállóban, szám .Szerint: 215 fő; a szarvasmarhák,és a juhok egy-egy nyája ibarnáinc ,iskílóréteres,ka távolságra legel; az erdészeti hivataltól is béreltek legelőt, s hogy ivóvízből se legyen hiány, a termelőszövetkezeti tagok takarították ki az erdei forrásokat, tették rendbe az itató berendezéseket a bérelt erdei, helyesebben havasi legelőkön. Az állattenyésztő farmon az egyik silóverem nedvdús takarmánnyal tele, s aránylag gyorsan töltötték fel, hogy ne legyen réteges, ne rothadjon a behordott takarmány, mintegy húsznapi munkával 750 tonna silót tároltak a téli hónapokra még az első félévben. A második verem feltöltésén dolgoztak, azzal is igyekeznek, a szénának gyengébb minőségű lápos réti füvet, a másodszor kaszált lóherét keverik árpaszalmával, s majd később búzaszalmával, hogy még a második silóvermet is telehordják a téli eleséggel. Két és fél évvel ezelőtt a lóheremag beszerzése is gond volt a Tisza mentén elterülő helységben, az idén 45 hektár termését silózták be. 1986- ban 55 hektáron vetettek lóherét, lucernát, s ez ismét jó irányváltozásra utal, hiszen a takarmányalapot fehérjében gazdag pillangós virágú növények termésével gyarapítják. A másodvetésekből is számítani lehet silótakarmányra, az előirányzat silókukoricából 85 hektár, s remélhetőleg, az esősre fordult napok pótolják a talaj megcsappant vízkészletét, s a kettős termesztésű növények jól fognak fejlődni. Ám a másodvetésű takarmánynövények hozamáért meg is kell dolgozniok a következőkben, annál is inkább, mivel a tíz hektáron termesztett takarmányrépából csak 390 tonnára számíthatnak, a répa különben szép, de már ártott a szárazság, a levelek fonnyadni kezdtek. — Eső kell — mondta Mézinger Imre, az állattenyésztő farm közgazdásza —, különben kárba vész a munkánk. Pár órával később megeredt a zápor, esett éjszaka és másnap, s ez bosszúságra is okot szolgáltatott, hiszen a szénafű betakarításának kezdetén tartottak. Szálastakarmányból ugyan keveset tároltak júliusban, s noha 150 hektárról már a hónap első felében lekaszálták a füvet, s felgyűjtötték a szénát, mindössze 60 tonnát hordtak be a szénatartóba, a többi a határban maradt. Kevés a fogat, a hordás, a széna szállítása a nyárközép tennivalói közé tartozik. A termés gyenge, hektáronként úgy átlag 1500 kilogramm széna készült a közgazdász tájékoztatója szerint. A minőség kitűnő, s a minőség részben fedezheti a mennyiségben mutatkozó hiányt. Kaszálnivaló még bőven van, amíg lefogy a több mint ezer hektár kaszáló fűtermése, úgyhogy az aratással egy időben nem panaszkodhatnak arra, hogy tétlenséggel telik a Tisza mentén a nyár. Takarmányegységben számolva a szükségletet — kedvezőtlen a kép, komoly gondot okoz a mutatkozó hiány szálastakarmányból, amit csak részben pótolhatnak a termés takarmányok. Ennek az is oka, hogy az állomány nagy, a tervezettnél is több van például szarvasmarhából. Az ellési tervet is minden bizonnyal teljesítik, az előirányzott 294 borjúból már az első félév végén 213 volt, s még van elsős jószág, tehát a tervmutatóban szereplő borjúlétszám meglesz. Az előirányzat értelmében a hosszúmezői mezőgazdasági termelőszövetkezet állattenyésztő telepén 700 szarvasmarhát és 1050 juhot kell elérnie az állománynak. A tervmutatót tulajdonképpen teljesítették a félév végére, ugyanis júliusban, látogatásunk idején az állomány 870 szarvasmarhából és 1201 juhból állott. Dicséretes dolog ez, ami arra utal, hogy az állománygyarapítás dolgában a korábban is észlelt irányzat megmaradt Hosszúmezőn. Az állomány gyarapodása viszont a takarmányozási gondok részbeni előidézője. A takarmánymérleg a tervezett állománnyal számol, noha szarvasmarhából már eddig 170 fővel haladták túl a tervezett állományt, s említettük, az ellésekkel még gyarapszik a növendékállatok száma az év hátralevő részében. Évente átlag 150—160 darab növendék állatot értékesítenek, a megyében található hizlaldáknak adják el a borjakat. Az igazság az, hogy a hizlaldák ugyanakkor nem sietnek felvásárolni a felkínált növendékjószágot, pedig a hosszúfalui, a nagynyíresi és a szakállas szövetkezetközi hizlaldák előirányzatában is szerepel, hogy elszállítsák a hizlalásra szánt borjakat. Nos, ha ezzel késnek, nem fogy a hizlaldában a takarmány, ám a jószág fogyaszt, mégpedig ott, ahol erre nem készültek fel. Hát ez is egyik oka annak, hogy Hosszúmezőn kevés a takarmány, s ezzel a gondolattal néznek szembe az őszi és téli idénynyel. A megoldás nyilván az volna, hogy értékesítsék a hizlalásra szánt borjakat, másként, amint a községi pártbizottság titkára is mondta, pénzért kell vásárolni szálastakarmányt. Megkívánja a folyamatos tejtermelés is: az állami alapnak előirányzott 1400 hektoliterből az első félévben 1012 hektoliterrel szállítottak, úgy tűnik, a tavalyi hozamot tehenenként 150 literrel túllépik. Különben a szálláshelyek előkészítése is megkezdődött, legkésőbb szeptember végéig készen áll minden istálló a teleltetéshez. Addig viszont a legsürgetőbb tennivaló, hogy sehol se maradjon kaszálatlan fű, siessenek a szénafű betakarításával, akkor joggal számolhatnak azzal, a sarjútermés is enyhít a takarmánygondon. Fejér László FONTOS TENNIVALÓK AZ ÁLLATTENYÉSZTŐ TELEPEKEN ír . ELŐTÉRBEN A KASZÁLÁS MEGGYORSÍTÁSA a máramarosi Hosszúmezőn