Előre, 1986. november (40. évfolyam, 12106-12131. szám)

1986-11-01 / 12106. szám

2 A TUDOMÁNY- ÉS OKTATÁSÜGYI ORSZÁGOS TANÁCS PLENÁRIS ÜLÉSE (Folytatás az 1. oldalról) ra emelkedett DOKTOR ELENA CEAUSESCU MÉRNÖK AKA­DÉMIKUS ELVTÁRSNŐ. Elena Ceausescu elvtársnő beszédét a plenáris ülés részve­vői mélységes érdeklődéssel és megkülönböztetett figyelemmel követték. Elena Ceausescu elvtársnőhöz intézve szavait, Ion Ursu elv­­társ, a Tudomány- és Oktatás­ügyi Országos Tanács első al­­elnöke a következőket mondot­ta: „Mélyen tisztelt doktor Elena Ceausescu mérnök akadémikus elvtársnő! Kérem engedje meg, hogy a plenáris ülés részvevői, a tudo­mányos kutatás és az oktatás terén dolgozók nevében kifejez­zem mélységes tiszteletünket, legmelegebb köszönetünket a magas elméleti és gyakorlati értékű nagyszerű orientációkért, amelyeket a plénumnak, orszá­gunk egész kutatási és oktatási tevékenységéhez adott annak érdekében, hogy teljes mérték­ben érvényesüljön az új tudo­mányos-technikai forradalom a gazdasági és társadalmi tevé­kenység minden területén. A magas szakavatottsággal elem­zett rendkívül fontos problémák a plénum vitájának középpont­jában fognak állni, mivel azok képezik egész tevékenységünk általános tökéletesítésének lé­nyeges feltételeit. Biztosítjuk, hogy minden e­­nergiánkat az ön értékes orien­tációinak maradéktalan valóra váltása érdekében hasznosítjuk, mert meggyőződésünk, hogy így a ránk bízott nagy felelősség mértékében hozzájárulunk a XIII. kongresszus határozatai­nak, a párt és az állam egész bel- és külpolitikájának, azok­nak az útmutatásoknak a való­ra váltásához, amelyeket sze­retett vezetőnk, Nicolae Ceausescu elvtárs, a párt főtitkára, a köztársaság el­nöke adott a kutatás és az ok­tatás számára.“ Napirendre tűzött problémák­kal kapcsolatos vita keretében felszólaltak a következő elvtár­­sak: Aurel Sandu, a Központi Elektrotechnikai Intézet vezér­igazgatója, Voicu Tache, a bu­karesti Politechnikai Intézet rektora, Mircea Dragulin, a Központi Nehézgépipari Intézet vezérigazgatója, Marin Ivascu, a Központi Fizikai­­ Intézet ve­zérigazgatója, Coleta De Sabata, a temesvári Politechnikai Inté­zet rektora, Nicolae Dobre, a­­Tipizálási, Szabványügyi és Fogyasztásnormázási Főigaz­gatóság igazgatója, Barbu Petrescu, a Központi Köz­­gazdasági Kutatóintézet ve­zérigazgatója, Lorica Gav­­relita, a iasi-i Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet rektora, Pavel Babiciu, a Mezőgazdasági Gépészeti Kutató és Gyártáster­vező Intézet igazgatója, Lucia Rosca, az Központi Energetikai Kutatóintézet vezérigazgatója, Tiberiu Muresan, a Mezőgazda­­sági és Erdészeti Tudományok Akadémiájának elnöke, Gheor­­ghe Marcu, a kolozsvár-napo­­cai Kémiai Intézet igazgatója, Constantin Arseni, az Orvostu­dományi Akadémia elnöke, Ioan Popescu-Iovitu, a buka­resti Egyetem rektora, Gheor­ghe Aldea, a cimpinai Kőolaj- és Gázipari Kutató és Tervező Intézet igazgatója, Maria Io­­nescu, a Központi Kémiai Inté­zet vezérigazgatója, Teodor Maghiar, a nagyváradi Almér­­nöki Intézet dékánja, Ion Folea, bánya-, kőolajipari és geológiai miniszter, Dumitru Ghise, a Társadalompolitikai Pártokta­tási Akadémia prorektora, Doi­­na Ivan, a Központi Biológiai Intézet vezérigazgatója, Iulia Petrescu, a Textilipari kutató­­intézet igazgatója, Ion Anton, Románia Szocialista Köztársa­ság Akadémiájának­­alelnöke, Vasile Popescu, az RKP Délj Megyei Bizottságának titkára, Cameluta Beldie, a iasi-i Poli­technikai Intézet rektora, Mihai Niculescu, az IPROMET igaz­gatója, Aurel Negucioiu, a ko­­lozsvár-napocai Egyetem rekto­ra, Emil Spirea, a bukaresti Közlekedési Kutató és Tervező Intézet igazgatója, Ion Badea, az Országos Vízügyi Tanács el­nöke, Corneliu Rizescu, a Köz­ponti Fémipari Kutatóintézet vezérigazgatója, Radu Voinea, Románia Szocialista Köztársa­ság Akadémiájának elnöke, Cristian Hera, a funduleai Ga­bona- és Iparinövény Kutatóin­tézet igazgatója, Constantin Io­nescu, a Román Szabványügyi Intézet vezérigazgatója, Valeriu Matache, a Műszerészeti és Tex­tilgépgyártási Iparközpont ve­zérigazgatója, Septimiu Barna, az Üvegipari és Finomkerámiai Kutató és Gyártástervező Inté­zet igazgatója, Gheorghe Buj­goi, a Szervetlenvegyipari és Szí­nesfémipari Kutató, Gyártás­­tervező és Tervező Intézet igaz­gatója, Nicu Boboc, a bukaresti Központi Matematikai Intézet vezérigazgatója, Ilie Nastase, az RKP Brassó Megyei Bizott­ságának titkára, Ion Jinga, a Bukarest Municípiumi Tanfel­ügyelőség főtanfelügyelője, Ca­rol Maniciu, a Központi Gép­ipari Intézet vezérigazgatója, Octavian Jancu, az Electronikai Tudományos Kutató és Gyártás­­tervező Intézet igazgatója. A plénum vitájára bocsátott jelentésekben, valamint a fel­szólalásokban nagyra értékelték a pártfőtitkár, a köztársaság el­nöke, Nicolae Ceausescu elvtárs meghatározó hozzájárulását a haza gazdasági-társadalmi fej­lesztése nagyszerű célkitűzé­seinek meghatározásához és va­lóra váltásához, hogy növeked­jék az életszínvonal és az egész nép civilizációs foka, a szocia­lizmus és­­a kommunizmus épí­tésének­ hazánkban megvalósí­tott történelmi műve szervezé­séhez és irányításához, Romá­nia nemzetközi tekintélyének növeléséhez, szabad és méltó érvényesüléséhez a világ nem­zeteinek sorában. Kifejezésre jutott a határtalan szeretet, a­­melyet a kutatás és az oktatás terén dolgozók táplálnak Nicolae Ceausescu elvtárs iránt, a mélységes hála döntő szere­péért a tudomány és a techno­lógia fejlesztésének hosszútávú stratégiájának az ország törté­netében első ízben való mega­lapozásában, amely szerves ré­sze lett a pártprogramnak, a tudományos technikai forrada­lom fokozott érvényesítésében, az iskola felelősségének növelé­sében a társadalom életében, az oktató-nevelő folyamat szün­telen tökéletesítésében, ezen el­sődleges tényezők részvételének fokozásában a haza sokoldalú haladása érdekében. Ugyanakkor kifejezésre jutott a megkülönböztetett nagyrabe­csülés doktor Elena Ceausescu mérnök akadémikus elvtársnő, a széles körű nemzetközi elis­merésnek örvendő jeles tudós, pártunk és államunk kiemelke­dő aktivistája tekintélyes tevé­kenysége iránt, aki magas ren­dű szakavatottsággal irányítja és összehangolja az egész mun­kát a kutatás, az oktatás és a kultúra terén, a tudományos és a technikai potenciált határo­zottan irányítja a nemzetgazda­ság intenzív, korszerű fejlesz­tése, az ország általános hala­dása problémáinak megoldá­sára. A pártfőtitkár útmutatásai és indikációi, az RKP XIII. kong­resszusának határozatai szelle­mében a plénum részvevői fo­kozott igényességgel és kommu­nista felelősséggel elemezték, hogyan valósul meg a tudomá­nyos kutatás, a technológiai és műszaki fejlesztés terve 1986 január-október időszakban, va­lamint hogyan teljesülnek az idénre és az egész ötéves tervre előirányzott összes feladatok megvalósítása céljából megsza­bott intézkedési programok. A felszólalók hangsúlyozták, hogy doktor Elena Ceausescu mérnök akadémikus elvtársnő vezetésével a központi intéze­tek, a tudományos kutató, gyár­tástervező, tervező és termelő egységek munkaközösségei min­den képességüket arra összpon­tosították, hogy példásan telje­sítsék a tervet, minél jobb e­­redményekkel zárják a jelenlegi ötéves terv első évét. Rámu­tattak, hogy a tudományos ku­tatás jelentős mértékben hozzá­járult a gazdasági növekedés minőségi oldalainak kihangsú­lyozásához, az ipar, a mezőgaz­daság, a többi ágazat fejleszté­sének meggyorsításához, az a­­dott erőforrások erőteljesebb mozgósításához, országunk részvételének neveléhez a nem­zetközi gazdasági körforgás­ban, a gazdasági hatékonyság folytonos növeléséhez. A vita során kiemelték a ku­tatás és az oktatás terén elért jelentős eredményeket, vala­mint a megnyilvánult hiányos­ságokat, ugyanakkor ismertet­ték, milyen akciókat kezdemé­nyeztek az egész tevékenység javítása érdekében, hogy az megfeleljen az 1986. évi terv­ben előirányzott feladatoknak, a tudományos-technikai forra­dalom elvárásainak, hogy ala­posan előkészítsék a következő évi tevékenységet. Kidomborí­tották, a tudományos kutatás az erőket arra összpontosítja, hogy megvalósuljanak a saját nyers­anyag-, alapanyag és energia­alap fejlesztésére vonatkozó programok, az erőforrásokat magas fokon értékesítsék, hang­súlyozottabban növekedjék­­a munkatermelékenység, emel­kedjék a termékek műszaki és minőségi színvonala, verseny­­képessége, csökkenjen a fo­gyasztás, a termelési költség. Rámutattak, a kutató, gyártás­­tervező és tervező intézetek a rendelkezésre álló összes embe­ri és anyagi erőkkel arra fog­nak törekedni, hogy életbe ül­tessék a pártfőtitkár, Nicolae Ceausescu elvtárs kezdeménye­zésére és közvetlen irányításá­val megszabott intézkedéseket a termelés szervezésének javí­tására és korszerűsítésére, hogy elérjék, sőt túlhaladják a vilá­gon megvalósított teljesítmé­nyeket, új technológiákat ho­nosítsanak meg, széleskörűen érvényesítsék a gépesítést az e­­lektronizálást és az automatizá­lást, növekedjék a beruházások hatékonysága, teljes mértékben beilleszkedjenek a nyersanya­gok és az energia műszaki fo­gyasztási normáiba, növekedjék az export és jobban gazdálkod­janak az importtal, megvalósul­janak az új agrárforradalom célkitűzései, tökéletesedjék az egész gazdasági tevékenység. Úgyszintén kidomborították, arra törekednek, hogy jobban összehangolják az alkalmazott kutatást az alapvető kutatással a matematika, a kémia, a fizi­ka, a biológia, az orvostudo­mány terén és más területeken, hogy növekedjék az ország tu­dományos kutatásának hozzájá­rulása mind a jelenlegi ötéves terv célkitűzéseinek teljesítésé­hez, mint pedig a műszaki meg­oldások tartalékának biztosítá­sához, amely szükséges az or­szág távlati gazdasági-társadal­mi fejlesztéséhez, az egyetemes megismerés kincsestárának gaz­dagításához. A vita során kiemelték, kü­lönleges figyelmet, szentelnek a munkaerő képzésének és az ok­tatás korszerűsítésének, a haza jelenlegi fejlesztési szakasza követelményeinek­­ megfelelően. Hangsúlyozták, hogy az egész képző-nevelő folyamat, a mun­kaerő képzését és továbbképzé­sét szolgáló tevékenység alap­ját képezi a szoros kapcsolat az élettel, az oktatás, a kutatás és a termelés egysége -­- az az elv, amelyet a pártfőtitkár, Nicolae Ceausescu elvtárs állapított meg. Ugyanakkor kifejezésre jutott az elhatározás, mindent megtesznek, hogy az oktatás egyre jobb eredményekkel te­gyen eleget küldetésének, mun­ka által nevelje munkára a ta­nulókat és a diákokat, formál­ja őket hazafias, harcos-forra­dalmár szellemben. Kidomborí­tották, fokozottan törekednek a dolgozó személyzet továbbkép­zési tevékenysége tartalmának, szervezésének javítására, haté­konyságának növelésére, az egész gazdaságban, tekintettel a munkaerő minőségének megkü­lönböztetett jelentőségére, az ország sokoldalú fejlesztése programjainak teljesítésében. Teljes mértékben elsajátítva a doktor Elena Ceausescu mérnök akadémikus elvtársnő beszédé­ben foglalt értékeléseket és út­mutatásokat, a vita részvevői vállalták, határozottan tevé­kenykednek, hogy a legrövidebb időre csökkentik a kutatás— tervezés—termelés ciklusát, meggyorsítják és kiterjesztik a műszaki fejlesztést az iparban, a mezőgazdaságban, minden te­­­vékenységi területen, hogy tel­­­­jes mértékben hasznosítsák a tudomány rendelkezésére álló anyagi alapot és erőteljes po­tenciált, magasabb minőségi szintre emelik a tudományos kutatást és az oktatást szoros összhangban a román gazdaság intenzív fejlesztési követel­ményeivel a jelenlegi ötéves tervben , és a továbbiakban. A plénum részvevői kifejez­ték teljes csatlakozásukat pár­tunk és államunk külpolitikájá­hoz, teljes egyetértésüket és nagyrabecsülésüket Nicolae Ceausescu elvtárs kezdeménye­zései, akciói és indítványai iránt, amelyek a nemzetközi küzdőtéren az emberiség tuda­tában ismertté tették mint a nemzetközi politikai élet kie­melkedő személyiségét, a jobb és igazabb, a fegyverektől és háborúktól mentes világ megte­remtésének, a béke, együttmű­ködés és nemzetek közötti meg­értés ügyének fáradhatatlan harcosát. Kifejezésre jutott a tudományos és oktatási dolgo­zók akarata, hogy határozott IGEN-t mondanak a javaslat­ra, amelyet a köztársaság elnö­ke, Nicolae Ceausescu elvtárs kezdeményezésére elfogadott a dolgozók kongresszusa, a párt Központi Bizottsága nemrégi plenáris ülése és a Nagy Nem­zetgyűlés, hogy egyoldalúan 5 százalékkal csökkentjük már az idén országunkban a fegy­verzetet, a csapatállományt és a katonai kiadásokat. A Tudomány- és Oktatásügyi Országos Tanács plenáris ülésé­nek részvevői felhívást fogad­tak el, amelyet a földkerekség tudósaihoz, kutatóihoz, értelmi­ségijeihez, valamint az államok vezetőségeihez, a kormányok­hoz, az összes politikusokhoz in­téztek, hogy egyesítsék erőfeszí­téseiket, szorosan együttműköd­jenek a nukleáris és az általá­nos leszerelés megvalósításá­ért, a béke — az emberiség legértékesebb java — védelme­­zéséért, a folytonos haladásért és az egész világ jövőjének biztosításáért. A vita befejezésekor szólásra emelkedett DOKTOR ELENA CEAUSESCU MÉRNÖK AKA­DÉMIKUS ELVTÁRSNŐ és a következőket mondotta: Tisztelt elvtársak! Plénumunk elemezte és meg­vitatta az eddigi tevékenységet, a tudomány és az oktatás hoz­zájárulása gyarapításának konkrét útjait és módozatait nemzetgazdaságunk intenzív fejlesztéséhez, az egész nép munkája és élete új minőségé­nek megvalósításához, a nemze­ti vagyon szüntelen növeléséhez és a haza általános fejlesztésé­hez. A plénum vitájából kitűnt, még sok a tennivaló, hogy tel­jes mértékben megfeleljünk a felelősségteljes elvárásoknak és feladatoknak, amelyeket pár­tunk és államunk a kutatás és az oktatás elé állít. A leghatározottabban és a legnagyobb felelősséggel kell tevékenykednünk, hogy még magasabb színvonalra emeljük az egész tevékenységet, fokoz­zuk hozzájárulásunkat az idei feladatok teljesítéséhez és az 1987. évi terv jó előkészítésé­hez, az egész ötéves terv, a pá XIII. kongresszusának hátán­zatai sikeres valóra váltásáho Meggyőződésem, hogy a Tu­domány- és Oktatásügyi Or­szágos Tanács összes tagjai,­­ összes kutatási és oktatási in­tézetek és egységek minden e­dejükkel elkötelezetten fogna tevékenykedni, hogy telji mértékben megfeleljenek a kü­lönleges feladatoknak, amely­ ránk hárulnak a termelés szer­vezésének tökéletesítésére , korszerűsítésére vonatkoz programok, az egész nemzet­gazdaságban történő műszál fejlesztésre, a munkatermelé­kenység növelésére, a termék minőség emelésére, a fogyasz­tások csökkentésére és a maga gazdasági hatékonyság elérésé­re vonatkozó kiemelt tervek , programok valóra váltásában a összes tevékenységi területeket Hassunk oda, hogy a roma tudomány és oktatás érvénye­süljön jelentős erőként a szoci­alista építésben, a sokoldalú, fejlett szocialista társadalom felépítésére és Románia kom­munizmus felé való haladásár vonatkozó pártprogram mara­déktalan valóra váltásában! A plenáris ülés részvevőinek a tudomány és az oktatás terén dolgozóknak a pártfőtitkár ré­széről kívánok újabb és egyre nagyobb sikereket az egész te­vékenységben! (Élénk és hosz­szas taps.) A részvevők a forró hazafi­­ság lelkes hangulatában elfo­­gadták a távirat szövegét, ami­­ivet NICOLAE CEAUSESCU elvtárshoz, a Román Kommu­nista Párt főtitkárához, Romá­nia Szocialista Köztársaság el­nökéhez intéztek és amelyhez hangot adnak a tudomány és az oktatás terén dolgozók mélysé­ges szeretetének, tiszteletének és hálájának pártunk és álla­munk szeretett vezetője iránt fáradhatatlan tevékenységéért, amelyet odaadással és példás forradalmi elkötelezettséggel szentel az ország szüntelen fel­virágoztatásának, haladásának a szocialista és a kommunista civilizáció újabb fokai felé, a nép javának és boldogulásának, Románia tekintélye és szerepe növelésének a világon. 112 SZÁMUKBAN TEVESÍTETT EXPORTTERV Helyi nyersanyagokból versenyképes termékek a toplicai bútorgyárban A toplicai Faipari Kombi­nát bútorgyára abban a sze­rencsés helyzetben van, hogy exporttermékeinek többségét a helyből kikerülő fenyőfából gyártja. S mióta újból üzemel az átépítéssel korszerűsített fűrészcsarnok, újakkal égés- szültek ki a régi szárítókam­rák,­­a Kelemen-havasok fe­nyőrengetegeiből kikerülő jó minőségű nyersanyagnak egyenes útja van a mindvégig helyi keretek között történő legmagasabb szintű feldolgo­zásig, a bútorként való érté­kesítésig. Az imént vázolt természeti adottság azonban egymagában nem volna elegendő ahhoz, hogy egy gyár mindenben megfeleljen szerződésbe fog­lalt exportkötelezettségeinek. Mi több, tetemesen túl is szár­nyalja kiviteli feladatait. Ám­de a toplicaiak kombinátszék­helyen dolgozó bútorgyára nem is bízza magát a kedvező ter­mészeti adottságokra, netán a szerencsés véletlenre, mind az ésszerű anyagkihasználás, mind a jó munkaszervezés, mind pedig a munkatermelé­kenység házi gépgyártással történő növelésében a lehető legtöbbet nyújtotta az idén. Árutermelését 109 százalék­ban, az exporttervet meg 112 százalékban teljesítette az év első kilenc hónapjában. Ezek után hadd vegyük sor­ra, mit végzett az említett vo­natkozásokban, hiszen minden tényezőnek jelentős szerepe volt a toplicai asztalosok munkájában, teljesítményeik­nek a múlt éviekhez mért nö­vekedésében. Mindössze a sorrendet cseréljük fel, előbb az önerőből megejtett gépesí­tésről ejtünk néhány szót, majd azt követően a munka­­szervezésről, az ésszerű­anyag- - felhasználásról. , A korábban kézzel végzett élcsiszolásban roppant lassan haladt a munka.­Ez az egy­szerű eszközökkel végzett mozzanat érezhetően késlel­tette a több változatban ké­szülő kerti bútorok, de főként a telefonasztalkák gyártási menetét. A szűk keresztmet­szet megszüntetéséért a rész­legvezető, Sandu Victor tech­nikus tett sokat. Elgondolása alapján és állhatatos sürgeté­sére készült el az az él csiszo­ló, amely már az év elejétől kiválóan működik. S érdeme nem csupán az élőmunka ki­szorítása, a máshol jobban hasznosítható szakmunkaerő felszabadítása, hanem — s ez elsősorban — a munkaterme­lékenység megsokszorozása. A másik, szintén termelé­kenységet növelő, gépi beren­dezés a felületi kezelők mű­helyében felállított lakkszóró fülke. Ebből többet is készí­tettek, állítottak fel, melyek révén nem csak a lakkozás gyorsult, hanem a minőség is javult. Bútorgyáraink szervezeti beosztása közismerten nem túl bonyolult. A gépház két külön szerepkörű műhelyéből az előkészítőn meg a felületi kezelőkön átjutva kerül az összeszerelőkhöz minden bú­tordarab. A termelési folya­mat ilyenszerű tömbösítését teljes garnitúrák esetén nem tanácsos megbontani. Csakis akkor, ha kizárólag egyedi bútordarabokra szerződött, állt rá a gyár. Minthogy a S toplicai az utóbbiakhoz sorol­ható, egy-egy termék kisebb­­nagyobb sorozatainak elké­szülte, a termékek minősége sokban függ a rájuk szakosí­tott asztaloscsoportok munká­jától. Az „egy termék egy csoport“ munkaszervezési megosztás szakmailag előnyös ez esetben, nyit tágabb lehe­tőséget a jó értelmű szakmai elmélyülésre, amely mind az ütemes termelésnek, mind a kifogástalan minőségnek biz­tos alapja. Ilyenformán még a tudósítónak is könnyebb a dolga. Ha egyik-másik termék felől érdeklődik, a műhelyfő­nök, Kovács Béla technikus habozás nélkül megmondhat­ja, melyikért kit érhet dicsé­ret. Bár a kerti bútorok mind­egyik változata végigmegy a fázisok felsorolt tömbjein, el­készítésükben mégis a Merlu? Gheorghe mester vezette 2-es előkészítőnek van oroszlánré­sze. Ugyanígy a telefonasztal­­k­ák tetszetős darabjaiért Trif Viorel mester csoportja vállal kizárólagos felelősséget. A sorból azonban Szabó István mester neve sem maradhat el, hiszen a felületi kezelést vég­ző csoport irányítójaként egyik meg másik bútordarab­nak is ő adja fényét, a végső és véglegesnek bizonyuló csil­logást. Ha már helyi nyersanyag­ból készül a toplicai bútorfé­leségek java, s ráadásul — mint már említettük — fe­nyőfa bőséggel van a környe­ző havasok lejtőin, arra gon­dolhatunk, a kerti bútorokhoz csakis a fenyődeszkák legszé­lesebbjeit válogatják ki a gyár asztalosai. Pedig nem így van. Amiért Helyi és saját nyersanyagból dolgoznak, nem érzik magukat feljogosítva anyagpazarlásra. A részlegve­zető Sandu Victor vezetésével olyan, a keskenyebb deszká­kat is esztétikusan „egymásba­­olvasztó“ hegyes fogazású il­lesztési módszert dolgoztak ki, amely gyors is, minőségi vétségeket sem tesz lehetővé. Az új illesztési eljárással ké­szülő asztaloknál, padülések­­nél és­­támláknál jóval keve­sebb utólagos javításra, retu­­sálásra van szükség. Ugyan­akkor a keskenyebb fenyő­deszkák beépítésével, magas fokú értékesítésével a nyers­anyag eddigi legjobb kihasz­nálását érték el. Elősorolt érdemeik alapján a toplicai bútorgyártók joggal bizakodnak, hogy az asztalo­sok mindenkori legnagyobb vágya náluk is teljesülni fog. Termékeik kiváló minősége, munkájuk gyors üteme elis­meréseként akár teljes szoba­­garnitúrákat is rendelnek majd tőlük a közeljövőben vásárlóik. Ez a maga rendjén tevékenységük bővüléséhez vezetne. Szabó Barna VÉGEZNI KELL A GYÜMÖLCS SZÁLLÍTÁSÁVAL MÁRAMAROS MEGYÉBEN Legfőbb hazai gyümölcsünk az alma, s ebből az idén nagy mennyiség termett a mára­­marosi farmokon is, ekképpen jutalmazta meg azt a munkát, melyet a tavalyi almaszüret óta folytattak a gyümölcs­­termesztők. A farmokon u­­gyanis a szüret után trágyáz­tak, szántottak és a téli met­szés idején elvégezték az idény nagy munkáját, sok tíz­ezer gyümölcsfát permeteztek meg betegségek és kártevők ellen. A lelkiismeretes gyü­mölcstermesztői tevékenység eredményeként gazdag volt az idei almaszüret, s noha mára­­marosi határjárásunk idején még nem ért véget mindenik farmon az alma szedése, a becslések szerint csak a szocialista termelőegységek 35 000—10 000 tonna leszüre­telt terméssel zárják az idényt. Kimagasló eredménye­ket érnek el évről évre a nagybányai gyümölcstermesz­tési kutatóállomás farmjain, ám az állami és szövetkezeti gyümölcstermesztő egységek többségében sem panaszkod­tak, ezért az elmúlt hetekben nagy volt a nyüzsgés, amíg tartott a szüret: több ezer sze­mély szedte az almát és je­lentős mennyiséget szállítot­tak az értékesítő szerveknek, távoli megyéknek is. Máramarosi kiszállásunk idején az almatermésnek kö­zel háromnegyedét szüretelték le, s azt tapasztaltuk, hogy egyik-másik egységben lassult a betakarítási ütem. Szürete­­lőkből nem volt hiány, hiszen nagyszámú segítség érkezett a farmokra főleg a tanulók sze­mélyében, ám néhol gondot okozott a göngyöleg hiánya, a fersigi gyümölcstermesztő farmon a leszedett almát a földön tárolták, minthogy e­­gyetlen ládájuk sem volt a csomagoláshoz. Márpedig, mint Nicolae Ceausescu elv­társ termésnapi beszédében sürgette, mielőbb végezni kell valamennyi termény betaka­rításával, így a gyümölcsszü­rettel is. • Ismételten megemlítjük, jó volt az almatermés, s a nagy­bányai kutatóállomás nagy­­somkúti farmján a 30 000 ki­logrammon felüli átlagtermés leszedése nem kevés munká­val járt. Úgy tervezték, legké­sőbb október közepén végez­nek a szürettel, hiszen a kitű­nő hozam ellenére sem haladt lassan a betakarítás, sikerült elegendő szüretelőt mozgósí­tani nap mint nap. A farmve­zető véleménye szerint hama­rabb is befejezhették volna a munkát, ám késlekedést idé­zett elő, lassította a napi ütemtervet a ládák hiánya. Még szerencse, hogy szép nap­sütéses időszakban zajlott le a szüret, ám mindennap gon­dot okozott a szükséges gön­gyöleg beszerzése. A ládák hiányában pedig nem szállít­hatták folyamatosan az állami alap részére előirányzott mennyiségű almát, éppen ezért a termelőszövetkezeti farmokon is még sok gyü­mölcs várt elszállításra, akár­csak a társulások farmjain. Az állami alapnak járó al­mának alig harmadrészét si­került a termelőknek átad­­niuk a hónap első felében a jelzett okok miatt, amit csak tetézett az, hogy szállítóesz­közből sem volt elegendő. Az alma értékesítése még nem ért véget azzal, hogy a ter­melők elszállítottak az illeté­kes területi központokba. A megye gyümölcstermesztői gazdag választékú almát szál­lítanak a fővárosnak, Kons­­tancára és más megyéknek. A vasúti szállítás a leggazdasá­gosabb, ám jóval túl a szüret félidején is kevesebb vasúti kocsit kaptak a központok, mint amennyire naponta szükségük lett volna. Megoldást jelentett részben az, hogy a farmok egy része saját tárolókkal rendelkezik, ám azok kapacitása nem ele­gendő. Ezért került sor arra, amint szóvá tettük, hogy Fer­­sigen a földön csomókban, halmokban állt az alma; más­hol, például Hosszúmezőn, Seini­ben, a hosszúfalui gyü­mölcstermesztési társulás farmjain ugyancsak a szabad ég alatt hosszabb ideig állt ládákban­ az alma. A gyümölcs, akárcsak a többi termék, pél­dául a répa, nem állhat kint a szabadban, mert veszteség következik be, arról nem is szólva, mit jelent az, ha sza­bad ég alatt találja a termést egy érkező fagy. Nem csak a súlyából veszít az az alma, melyet pár hétig a sza­badban tartanak, de utó­lag nem tárolhatják hosszabb időre, romlanak a gyümöl­csök. Kár lenne, hogy a meg­dolgozott munka gyümölcsé­ből bárhol is veszteség kelet­keznék. Pénzt költöttek a ter­mésért a gyümölcstermesztők, sokat dolgoztak, gonddal ápol­ták a fákat, illő tehát, hogy a termésre vigyázzunk. Éppen ezért a legsürgősebb tenni­való, hogy a farm­okon és az átvevőközpontokban található készletet a fagy érkezte előtt mielőbb rendeltetési helyére szállítsák. Fejér László ELŐRE — 1986. november 1. ŐSZI VENDÉGESKEDÉS SZILÁGYNAGYFALUBAN új R­itka alkalom volt azokban a száraz, porfelhős ok­tóberi napokban: Ro­man Dumitru, Szilágynagy­falu polgármestere derékig kaszosan került haza a mezőről! Míg az esti szürkületben feltár­ta a letakarított répa- és kuko­ricaföldeket , nem maradt-e el valami a szekerek és a trak­­torvontatású pótkocsik után? —, észre se vette, hogy a Be­rettyó völgyébe lopózott dél-­ utáni zápor nyomait nem itta fel mindenütt az aljnövényzet, így hát a községvezető nad­rágja, a nyűhetetlen farmernad­rág facsaró víz, cipője pedig csak úgy szuttyog. Legyint: ez már hozzátartozik hivatásához! Mások is kaszosan mentek ha­za és nem csináltak belőle ügyet. A földműves munkája már olyan, hogy sár, por, víz, fagy, forróság egyaránt velejá­rója. Az őszi betakarításkor az­tán — az időjárástól függően — jut belőle mindenkinek, mert a termés begyűjtése közös fel­adat, így hát az mtsz-tagok és a mezőgépészek mellett min­denkinek ki kellett vonulnia a határba. Aki csak mozdítani tu­dott valamit — tisztviselők, pe­dagógusok, diákok, postások, egészségügyi és kereskedelmi dolgozók — kint serénykedtek, tettek-vettek a mezőn. Persze, az ember fáradt, el­nyűtt, poros vagy vizes, estén­ként alig várja, hogy az ágyba zuhanjon, ám ilyen nagy mun­kák idején ez mindig így volt. Ha szép a termés, van mit be­takarítania, s eredményes volt a napi munkája, akkor, nem csak a fáradtság okán alszik jól. S Roman Dumitru jegyzetfüzeté­be pillant: egyetlen nap 51 tonna kukoricát és 95 tonna cu­korrépát szedtek fel és szállí­tottak a begyűjtőközpontba, il­letve a vasútállomásra. Mert első, mindenekelőtt első az ál­lami alap, csak azután jöhet a többi, a helyi, a kisebb közös­ségi, majd az egyéni érdek. Szilágynagyfalu népe ebben az évben többet ad az állami alap­ba, mint bármelyik esztendő­iben, pedig korábban se­mhajlott maga felé a ke­ze. Bár a szárazság itt is meg­vámolta a termést, a hozamok messze túlszárnyalják a szilágy­­sági átlagot. Árpából 5500 kiló, búzából 3175 kiló volt a köz­ségi hektárátlag, csöves kuko­ricából pedig elérték a hét ton­nát! A helybeli szövetkezeti gaz­daság eredetileg 490 tonna ku­koricát szerződött az állammal, de október közepéig már közel 1000 tonnát adott át. Ez nem akármilyen teljesítmény! A polgármester jegyzetfüze­tében az is ott áll, hogy mi minden került a felvásárlókhoz ezideig a lakosságtól, a ki­segítő gazdaságokból. Többek között 2500 hektoliter tej, 11 tonna gyapjú, 564 juh, 134 hízott borjú, sokezer tojás, száz meg száz baromfi... A szerző­dés legtöbb tételét túlteljesítet­ték a helybeliek. A négy tele­pülést egyesítő, hatezres lélek­számú község becsülettel telje­síti feladatát az állammal és a társadalommal szemben. Ebben az évben annyi mezőgazdasági terméket termeltek, állítottak itt elő, amennyi — becslések sze­rint — háromszor-négyszer an­­nyi ember ellátásához elegendő, mint amennyi itt él, lehetnek gondok ezzel-azzal, mint ahogy vannak is; lemaradások, hiá­nyosságok ilyen vagy olyan te­rületen, legfontosabb feladatá­nak azonban tisztességgel ele­get tesz a község. Negyed­százezer embernek termelte meg a mindennapit! Ebben nemcsak Kiss Zoltán mérnök és a többi szakember, s a nehezét vállaló f­mtSz-tagok és mezőgépészek fáradozása van benne, de az is, hogy a tíz-tizenkétéves gyermekek is fo­kozták a kukoricát, a hetven­éves nénik és bácsik is segítet­tek a répát fejelni, a burgonyát válogatni. És benne van a veze­tők személyes példamutatása, többek között az: Roman Du­mitru mit sem törődik vele, hogy a határjárásban vizes lesz a nadrágja, elázik a cipője. Meg­szokta, meg kellett szokni, ha azt akarja, hogy jól menjenek a dolgok, az emberek hallgas­sanak szavára. Mint ahogy Kiss Zoltán mtsz-elnök is megszok­ta, hogy a sok tennivaló miatt nem mindig tud egyidőben ebé­delni vagy vacsorázni családjá­val és jóval kevesebbet lovagal­­tatja a kisfiát a térdén, mint amennyit szeretne. Kiss Zoltánnal másnap, a reggeli eligazítás után találko­zom. Kiegyensúlyozott, sőt kedé­lyes embernek látszi, bár a na­pi gondokról a betakarítás és a vetés végén is bőven kijut neki. később elmondja: megvan a művészete annak, hogy az ember ne mu­tassa magát csibésnek vagy gondterheltnek. Neki, mint el­nöknek, a legnagyobb gondok közt is nyugodtnak, s ha le­het, derűsnek kell mutatnia ma­gát, mert az ő hangulata kör­nyezetét is befolyásolja. Igaz, most inkább csak apró napi teendők ürügyén lehetne ideges, de jóval több oka van, hogy örüljön, hisz a gazdaság talán történetének legnagyobb terméshozamait érte el, amiben a megyei vezetők az elnök hoz­záértését is látják. — Több éve vezeti a gazda­ságot, mivel magyarázható, hogy éppen most, a csapadék­igényes növényeknek, így a ku­koricának kevésbé kedvező esztendőben értek el minden eddiginél jobb termést? — Elsősorban azzal, hogy ta­lán jobban ügyeltünk a tech­nológiai fegyelem betartására, mint más­­ esztendőkben. Min­dent kellő időben és minő­ségben végeztünk el. Mondha­tom, hogy a kukoricatermést már a múlt őszön megalapoz­­tuk, a gondos mélyszántással, ami a kellő nedvességtárolás egyik biztosítéka és azzal, hogy a foszfortartalmú műtrágyát a hó alá szórtuk. De volt egy „újításunk" is: száz hektáron ötven centis sortávolságra vetet­tük a kukoricát, ami 20—25 szá­zalékkal nagyobb növénysűrű­séget biztosított, mint a hetven centis sortávolságú vetésnél. Ezen a száz hektáron tíz-tizenkét tonna átlagos csövestermést ér­tünk el. Tíz-tizenkét tonnás termést né­hány éve még nem is álmodtak ezen a tájon. Mondják: több mtsz-tag elhatározta, hogy ta­vaszon a háztájiban is ötven­­centis sortávolságra sűríti a kukoricát. Lám, a jó példa ra­­­­gadós. Különben a rekordtermé­sű kukoricának nem is annyira a vetése, talajelőkészítése vagy ápolása volt a nagyobb gond, mint inkább a betakarítása. Nem győzte a község lakos­sága, még úgysem, hogy a diá­kok, tisztviselők vagy szolgálta­tásbeliek — mint Kádái Ferenc postás, kinek nevével még ta­­lálkozik az olvasó — 25—30 napig segítették a szedést. Hi­ába, jóval kisebb mennyiség­hez voltak szokva. Már úgy né­zett ki, hogy a termés egy ré­szét fában érik az első hideg őszi esők, amikor a szomszédos Bihar megyéből, Érmihályfalvá­­ról segítség érkezett. A két ku­koricabetakarító kombájn egyi­két az a Füzesi Táska vezette, aki a búzaaratásban országos rekordot ért el: 125 tonna ke­­nyérnekvalót gyűjtött be gépé­vel egyetlen nap! Fülöp Ferenc, az 1-es számú növénytermesztési farm vezető­je most éppen azért ugrott be az elnökhöz, hogy megbeszélje vele: miképpen kéne, az adott lehetőségen belül, jutalmazni a mihályfalvi fiúkat. Mert az is valami, hogy a fürdőjéről híres faluban, a közösséghez tartozó Szilágybagoson aludhattak és néhányszor megmártózhattak a reuma-gyógyító termálvízben, de ezekre a kiváló mezőgépészekre máskor is rászorulhat a gazda­ság. Nem volna baj, ha minél gyakrabban, hisz az mindig na­gyobb termést jelent. Úgy tű­nik, a jó termés igencsak feldobta a szilágynagyfalusiak alkotó kedvét, mert ezen az őszön a búza­vetésnél is újítottak. Fülöp Fe­renc farmján egy nagyobb táb­lán keresztsoros vetést is végez­tek. Tehát nemcsak hosszába, de keresztbe is végigjárták a vetőgépek a gondosan előkészí­tett magágyat. Állítják: így jobb a magelosztás, nem marad­nak nagy hézagok a sorban, kedvezőbb a növénysűrűség, Arad megyében már több gaz­daság figyelmet érdemlő ered­ményt ért el ezzel a vetéssel — mondják vendéglátóim. — Ám, ha kétszer járják be a táblát a vetőgépek, akkor dup­la adag vetőmag jut a földbe, ilyen áron lehet jobb a növény­­sűrűség! — jegyzem meg. — Szó sincs dupla adag vető­magról! — jön a gyors válasz.­­• A gépeket úgy állítjuk be, hogy egy menetnél a mag ötven százalékát szórják ki. A másik­nál, a keresztirányúnál a másik ötven százalékot. Az elosztás azonban mindenképpen jobb, mint az egyirányú vetésnél. Majd az aratásnál kiderül. Minden bizonnyal úgy lesz, a­­hogy a szakemberek elképze­lik. S ha netán nem úgy lenne, akkor sincs okunk elmarasztal­ni őket, hisz kísérletezés és koc­kázat nélkül­­nincs és nem lehet jobb eredmény, felülmúlni az ismert hozamokat. Később, mikor ismét ketten maradtunk az elnökkel, fordí­tunk a beszélgetésen. Unszolá­somra pár szót mond önmaga­dról. Megtudom, hogy a köz­séghez tartozó Bürgezd falu­ban született, 1974-ben végzett a kolozsvár-napocai agronómi­ai intézetben, s nagy elégtétel számára, hogy hazakerülhetett szülőföldjére, ahol nemcsak az embereket, de a földet is jól ismeri. Három éve elnök. Előtte volt farmvezető, főmérnök, sőt egy évet még tanított is a hely­beli iskolában. Elismeri, hogy ezek a „tanuló évek" jelentő­sen segítik elnöki tevékenysé­gében. Jó az, ha a leendő ve­zető lent kezdi, megismeri a gyakorlati munka többféle terüle­tét, hétköznapi gondját és örö­mét, s megtanul a gyakorlati munkát végző ember fejével is gondolkozni. Ez többek között arra jó, hogy az emberektől ne kérjen lehetetlent, illetve csak olyasmit, amit maga is el tud végezni. — Hát az elnöktől kérnek-e sok olyasmit, amit nem tud teljesíteni? — szólok, miköz­ben készülődünk, mert előállt Kiss Zoltán homokfutója. — Megesik. Fentről is, lentről is kérnek ilyesmit. Nincs rosz­­szabb érzés, mint az, amikor a jogos kérést nem lehet teljesí­teni. Ezekben a napokban, hogy hűvösebbek az éjszakák, több nyugdíjas jött hozzám: adjak szekeret a tüzelő elszállításá­hoz. Nagyon szeretném segíteni őket, de kevés a fogatunk, s első a termény behordása, csak utána jöhet egyéb. Ilyenkor egy kicsit keserű a szám íze, mert tudva tudom, hogy ezek az idős földművesek minden se­gítséget megérdemelnek s a tüzelő beszerzésének lehetősé­ge nem mindig esik egybe a gazdaság kevesebb munkájával. Ha nagyobb volna az önállóságunk, akkor talán az ilyen, látszólag apró, de a maga helyén na­gyon fontos személyes ügyeket is rugalmasabban tudnánk in­tézni. Mert megesik, hogy valaki visszafordítja vagy másfelé irá­nyítja azt a szekeret, amelyet az elnök vagy a főmérnök tűzifá­ért küldött. Suhint az ostor — de csak a levegőbe —, s az elnök kifor­dul a székház udvaráról, a ré­paszedőkhöz megy. A krónikás pedig nyakába veszi a nagyköz­ség utcáit, hisz van itt mit lát­ni, van miről beszélgetni. És van kivel beszélgetni is, hisz a mezőn már alig-alig akad ten­nivaló. Sike Lajos RENYER NEGYEDSZÁZEZER EMBERNEK

Next