Előre, 1987. február (41. évfolyam, 12183-12206. szám)

1987-02-01 / 12183. szám

ELŐRE — 1987. február 1. 3 (Folytatás az 1. oldalról) Az idén legalább 7—8 szá­zalékos iparfejlesztési ütemet kell megvalósítanunk, sőt, programjaink értelmében je­lentősebb növekedést kell el­érnünk. Úgyszintén fontos e­­lőirányzatokat kell teljesíte­nünk a mezőgazdaságban, az új agrárforradalom célkitűzé­sei elérésében — mint aho­gyan fejlesztenünk kell a többi tevékenységi ágazatot, is. Az idén kiváltképpen ren­det kell teremtenünk és meg kell oldanunk a problémákat az energia terén az összes ka­pacitások üzembe állításával, a javítások jó minőségű és határidőn belüli elvégzésével, hogy az egész év folyamán biztosítsuk a szükséges ener­giát és alaposan rendbetett e­­nergetikai rendszerrel lép­jünk a következő esztendőbe. Minden szükségessel rendel­kezünk és különleges intéz­kedéseket kell tenni ilyen irányban. Intézkedésekre van szükség a bányaipar és a kőolajipar terén a megszabott prog­ramok teljesítéséért, sőt ter­meléstöbblet eléréséért, te­kintettel arra, hogy a bánya­ipari program jóval az ötéves terv előirányzatai alatt van. Megkülönböztetett figyel­met kell fordítanunk az a­­nyagfogyasztások csökkenté­sére, jobban mondva, az e­­nergetikai és anyagfogyasztá­si normák betartására vala­mennyi tevékenységi szektor­ban. Úgyszintén emelnünk kell az alapanyagok és kü­lönböző részegységek vissza­nyerésének és újrafelhaszná­lásának fokát. S egyáltalán, biztosítanunk kell az anyagi költségek, a termelési költsé­gek határozott leszorítását, összhangban az összes tevé­kenységi szektorok számára megszabott pénzügyi normák­kal. A leghatározottabban végre kell hajtanunk a termelés szervezésére és korszerűsíté­sére vonatkozó programokat, hiszen az idei esztendő első felében le kell zárnunk e programok első szakaszát és rá kell térnünk a második szakaszra — mint az köztu­dott. Az összes minisztériumok­nak és központi szerveknek felül kell vizsgálniuk e prog­ramok teljesítési stádiumát és haladéktalanul gyakorlati intézkedéseket kell tenniük végrehajtásukra, illetve ha­táridő előtti megvalósításuk­ra. Számos programunk van, de nem szorgalmazzák határ­időn belüli megvalósításukat, nem munkálkodnak ezért. Te­hát nyomatékosan hangsú­lyozom : minden intézkedést meg kell tenni és hetente meg kell vizsgálni e progra­mok teljesítését. Havonta je­lenteni kell objektumonként a korszerűsítési és szervezési programok teljesítését. Elha­tároztuk például, a melegmeg­munkáló szektorok korszerű­sítési programját — ezt or­szágos viszonylatban be kel­lett volna fejezni — és jelen­teni kell megvalósításának módját, hiszen ez a fogyasz­tás komoly csökkenéséhez, a termelés növekedéséhez és a termékminőség javulásához kellett volna hogy vezessen egy igen fontos tevékenységi szektorban. Véleményem szerint az ösz­­szes minisztériumoknak, köz­ponti szerveknek, az Állami Tervbizottságnak és a Tudo­mány- és Technológiaügyi Or­szágos Tanácsnak minden in­tézkedést meg kell tennie a tevékenység korszerűsítésére és jobb szervezésére vonatko­zó programok legjobb körül­mények közötti megvalósítá­sáért, minden összetevőjükkel együtt. Határozott intézkedéseket szabtunk meg különböző szek­torokban a pénzügyi normá­­zás, a hatékonyság fokozása, a készletek csökkentése terén. Az eredmények elégtelenek. Pénzügyi szerveink teljesség­gel elégtelen ütemben tevé­kenykednek mindezeknek az intézkedéseknek a végrehajtá­sáért. Márpedig a leghatáro­zottabban fel kell lépnünk, hogy a gazdasági-pénzügyi té­ren megszabott intézkedések — az egész tevékenység új alapokon történő korszerűsíté­sének és szervezésének része­ként — szintén a legjobb kö­rülmények között valósulja­nak meg. Határozottan intézkednünk kell az új gazdasági mecha­nizmus, az önigazgatás és az önálló gazdálkodás határozott alkalmazásáért valamennyi tevékenységi szektorban. Az összes vállalat-, iparközpont- és minisztériumi vezetőségek­nek meg kell érteniük, hogy létszükséglet az önigazgatás, az önálló gazdálkodás, az új gazdasági-pénzügyi mechaniz­mus legjobb körülmények kö­zötti működése — annak a megnyilatkozásaként, hogy a tulajdonosok, a termelők és a haszonélvezők, a dolgozók, az egész nép felelősségteljesen viszonyul a jó gazdálkodáshoz és az egész tevékenység jó me­netéhez. Ismételten hangsúlyozom, minden intézkedést meg kell tennünk az intenzív fejleszté­sért a tudományos-technikai forradalom legújabb vívmá­nyai alapján, az új agrárfor­radalom végrehajtásáért — hi­szen ezek meghatározó, döntő tényezői összes termékeink korszerűsítésének, minőségi és műszaki színvonaluk emelésé­nek. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk a munkások, a szakemberek szakmai, mű­szaki továbbképzésével kap­csolatos programok végrehaj­tására az összes tevékenységi szektorokban. Az ismeretszint erősebb emelésére van szük­ségünk a korszerűsítés végre­hajtásához, a tudományos­technikai forradalom, az új agrárforradalom célkitűzései megvalósításához. Tekintettel a külkereske­delem tavalyi hiányosságaira, határozottan intézkedni kell a terv legjobb körülmények közötti teljesítéséről ebben a fontos tevékenységi szektor­ban. Abból kell kiindulnunk, hogy az idén be kell hoznunk az előző évi külkereskedelmi lemaradás egy részét. S egy­általán, kötelező normaként kell megszabnunk, hogy az évi termelésnövekedés leg­alább 50 százaléka szolgál­jon exportra. Semmi áron sem szabad megengednünk a fo­gyasztások különböző formák­ban történő, indokolatlan nö­vekedését! Nem egyszer tanács­koztunk arról, hogy az anyagi és szellemi életszínvonal eme­lésére vonatkozó programokat csakis a haza, a termelőerők, a nemzetgazdaság általános fejlesztésének eredményeként válthatjuk valóra, hogy nem fogyaszthatunk többet annál, mint amit megtermelünk! Ért­sük meg jól, hogy kötelességünk mindent megtenni a hazánk fejlesztéséhez szükséges esz­közök önerőből történő biz­tosításáért. Bármilyen gazda­sági-társadalmi fejlesztést csakis önerőből valósíthatunk meg! Ez nem jelent elszigete­lődést, hanem széles körű nemzetközi együttműködést — a KGST keretében, az ösz­­szes szocialista államokkal, a fejlődő országokkal, a fej­lett tőkés államokkal, a vi­lág összes országaival — de olyan kooperációt és együtt­működést, amely biztosítja a termelőerők fejlődését, a nem­zeti jövedelem növekedését. Semmiképpen és semmilyen formában még csak nem is gondolhatunk arra, hogy hite­leket lehet igénybe venni a gazdasági-társadalmi fejlesz­tés érdekében! A saját tapasz­talatunk —, de más országok tapasztalata is — bebizonyí­totta, hogy a hitelek általában tehertétellé és akadállyá vál­nak a gazdasági-társadalmi fejlesztésben, a nép életszín­vonalának emelésében! Kiegyensúlyozott kereske­delmet kell folytatnunk, úgy kell dolgoznunk, hogy a leg­rövidebb időn belül és hiány­talanul törlesszük felvett hite­leinket. Előirányozzuk, hogy az idei esztendő első hónap­jaiban határidő előtt fizes­sünk vissza néhány száz millió dollárt, az év végéig pedig legalább egymilliárd dollárt. Értsük meg, hogy ez magának a gazdasági-társadalmi fej­lesztésnek, a nép anyagi és szellemi életszínvonala emelé­sének az egyik problémája. Véleményem szerint minden intézkedést meg kell tennünk, hogy nagyobb rendet és fe­gyelmet honosítsunk meg a beruházások terén, a legjobb körülmények között valósít­suk meg a beruházási prog­ramokat az összes szektorok­ban. Gyorsan fel kell számol­nunk az előző évi lemaradá­sokat és határozottan intéz­kednünk kell minden minisz­tériumban — gondolok külö­nösképpen az Építőipari Mi­nisztérium, a Minisztertanács beruházásokkal foglalkozó szerveire és az Állami Tervbi­zottságra —, amelyeknek biz­tosítaniuk kell a megszabott intézkedések határozott alkal­mazását ezen a téren is. Tekintettel az összes terüle­teken fennálló fontos problé­mákra, bizonyos hiányossá­gokra és fogyatékosságokra, általában határozottan intéz­kednünk kell a negatív álla­potok gyors felszámolásáért, az összes tevékenységi szekto­rok vezetésének és szervezésé­nek tökéletesítéséért. Nem egyszer szóltunk arról, hogy ez feltételezi az egységes veze­tés szerepének növelését az összes területeken, a párt ve­zető szerepének növelését, az állami és szövetkezeti tulaj­don erősödésének biztosítását, ami hazánk haladása szem­pontjából döntő tényező. Erősíteni kell a felelősséget a minisztériumok, a többi köz­ponti szerv összes vezető szer­veiben, erősíteni kell ezek ve­zetőinek felelősségét, megfele­lőképpen egybehangolva a kollektív felelősséget ki-ki egyéni felelősségével a maga tevékenységi területén. Értsük meg jól, hogy senki sem takarózhat a kollektív fe­lelősséggel. Mindenki felelős­séggel tartozik és mindenki­nek munkálkodnia kell mind a kollektív vezető szervek jó működéséért valamennyi terü­leten, mind pedig a saját fel­adatainak és kötelezettségei­nek ellátásáért a tevékenység demokratikus, kollektív ve­zetésének rendszerében. Ha egy szektor, egy munka­­közösség adott tagja nem dol­gozik megfelelőképpen, gyen­ge láncszemet képez, és két­ségtelenül károsítja az illető munkaközösség, az illető szerv jó működését. Éppen ezért a leghatározottabban fel kell lépnünk a kollektív szervek jó szervezéséért és működéséért, a legjobb határozatok megvi­tatásáért és elfogadásáért, de ki-ki felelősségének erősítésé­ért is kötelezettségei, feladatai következetes ellátásában, illet­ve teljesítésében. Ismét hangsúlyozom, hogy jobban meg kell szervezni a munkát a kormány, a Minisz­tertanács Végrehajtó Bürója keretében, erősíteni kell a kol­lektív tevékenységet, de u­­gyanakkor mindenki felelős­ségét is a maga munkaszekto­rában. Inkább, mint valaha, a ma­gas fokú felelősség, igényes­ség szellemét kell meghonosí­tanunk az egész szervezőmun­kában és az erők jó elosztásá­ban — hiszen lényegében ettől függ az, ahogyan mindenki el­látja hatáskörét, teljesíti fel­adatait. A kommunista, a forradal­mi szellemnek nem elméleti szinten kell jelentkeznie, ha­nem abban, hogy mindenki a legjobb körülmények között valósítja meg a rá bízott fel­adatokat! Fejlesszük erőteljesen a de­mokratikus formákat, de fő­ként biztosítsuk megalakított demokratikus szerveink jó működését. Jó rendszerünk van, most azonban hassunk oda, hogy mindezek a szervek a legjobb körülmények között működjenek. Rövidesen megkezdődnek a vállalati közgyűlések. E köz­gyűléseken részletesen meg kell vitatnunk a tulajdonosok­kal, a termelőkkel és a ha­szonélvezőkkel az összes terü­letek munkájának problémáit. Elemezzük a tavalyi terv tel­jesítésének módját, de vitas­suk meg alaposan az idei ter­vet, programokat, és szabjuk meg a következetes megvaló­sításukhoz szükséges intézke­déseket. Nyilvánvaló, hogy erőtelje­sebben kell növelni a dolgo­zók közgyűléseinek szerepét az összes tevékenységi szekto­rok vezetésében. A kollektív vezető szerveknek, a vezető tanácsoknak jelentést kell ten­niük a közgyűlés előtt kötele­zettségeik teljesítésének mód­járól, felelniük kell ezért. A közgyűléseknek intézke­déseket kell megszabniuk a vállalatvezetőségek, a dolgo­zói tanácsok leváltásáról, il­letve javításáról ott, ahol ezek nem tettek eleget megfelelő­képpen feladataiknak. S egyáltalán, úgy vélem, hogy határozottan intézked­nünk kell az ország, az állam törvényei előírásainak, a párt­­határozatoknak a végrehajtá­sáról az összes tevékenységi területeken működő káderek rotációjáról. Igen jó törvé­nyeink vannak minden tevé­kenységi terület számára. De a rotáció szempontjából gya­korlatilag és korrekt módon ezeket a törvényeket csak­nem egyetlen szektorban alkalmazzák — az oktatás terén. Határozottan rá kell térnünk a törvényes elő­írások alkalmazására a káde­rek felújítása és rotációja és az előléptetés ügyében tar­tandó versenypályázat tekin­tetében is. Biztosítanunk kell a pályázatok határozott kiírá­sát és megfelelő megszervezé­sét a káderek ügyében. Úgy­­szintén alkalmaznunk kell a törvényes előírásokat a hat hónapos próbaidőre vonatko­zóan — és ha ebben az idő­szakban megállapítást nyer, hogy az illető személy egyik vagy másik területen nem megfelelő, minden további nélkül le kell váltani! Néhány nappal ezelőtt el­mondtam, hogy a humaniz­mus, az emberség nem jelenti a fogyatékosságok, a hiányos­ságok elnézését; ellenkezőleg, megköveteli az igényességet, a határozottságot a törvények tisztelete és alkalmazása te­kintetében. Nem teszünk jó szolgálatot sem a munkának, sem fejlődésünknek, sem pe­dig annak, aki bizonyos tevé­kenységi területen nem dolgo­zik sikeresen, nem felel meg, van elég más tevékenységi te­rületünk, ahol dolgozhat. Nem fogadhatunk el ilyen indok­lást: „jó elvtárs, beismerte a dolgokat és megjavulhat“ —, hogy aztán ugyanez történjék egy év múlva, két év múlva, a dolgok pedig továbbra is rosszul menjenek. Véleményem szerint a leg­alaposabban elemeznünk kell ezt a problémát a Központi Bizottság következő plenáris ülésén, és határozott intézke­déseket kell tennünk törvé­nyeink és meglévő statutáris előírásaink szilárd alkalmazá­sa ügyében. Ez egyébként a forradalmi munkásdemokrá­cia egyik követelménye. Nagyobb felelősséggel kell cselekednünk a globális ak­kordban történő javadalmazás elve, a mindenki munkája és ennek minősége szerinti­ szo­­cialista javadalmazási elvek határozott érvényesítéséért. Sajnos még elég sokszor elő­fordul, hogy különböző szek­torok, sőt egyes minisztériu­mok vezetői megszegik ezt az elvet és mindenféle kiutat ke­resnek, hogy bizonyos embe­reknek jövedelmet biztosítsa­nak munka nélkül. Márpedig az anyagi érdekeltség szo­cialista viszonyok között szo­rosan kapcsolódik a munka és a munka minősége szerinti ja­vadalmazás elvének határo­zott érvényesítéséhez, a globá­lis akkord pedig, amit elhatá­roztunk, jó körülmények kö­zött biztosítja ennek az elv­nek a gyakorlati megvalósu­lását. S egyáltalán, úgy vélem, hogy a leghatározottabban és a legrövidebb időn belül hoz­zá kell látnunk a negatív ál­lapotok felszámolásához, az idei gazdaságfejlesztési intéz­kedések végrehajtásához, az erre vonatkozó tervek és prog­ramok töretlen megvalósításá­hoz. Elmondhatjuk, hogy az idei esztendő döntő fontosságú az egész ötéves terv teljesítése, a korszerűsítésre, a normázásra, a szervezésre, ezen belül az önigazgatás és az új gazdasá­gi-pénzügyi mechanizmus al­kalmazására vonatkozó ösz­­szes programok megvalósítása szempontjából. Hassunk oda, hogy valóban legyen rend és fegyelem az összes tevékeny­ségi szektorokban! Tekintettel 14 "piaci vezető szerepére, megjegyeztem, hogy­ a különböző szektorokban ész­lelt hiányosságok ugyanakkor részben a pártszervezetek és -szervek munkájának a hiá­nyosságai, annak a hiányossá­gai, ahogyan azok betöltik ve­zető szerepüket az összes szek­torok jó szervezésében, ezek tervének és programjainak a megvalósításában. A pártmun­kát nem általánosságokban kell megítélni, hanem a gazda­sági-társadalmi fejlesztés párt­programjának megvalósítása szerint, amelybe belefoglaljuk a tudomány, az oktatás, a kultúra fejlesztését is, tehát az összes dolgozók, a nép fel­­készültségi színvonalának és ismeretszintjének általános e­­melését is. Mindez egységes egészet alkot, s értsük meg, hogy a gazdasági-társadalmi fejlesztési terv megvalósítását kell a figyelem középpontjá­ba állítani. Ez hazánk szocia­lista fejlesztésének döntő problémája. Határozottan intézkedni kell tehát a pártszervek felelőssé­gének tökéletesítéséről és fo­kozásáról, az ellenőrzés erősí­téséről, de kiváltképpen az összes dolgozók erőfeszítései­nek erőteljesebb szervezéséről és egybefogásáról a feladatok jó körülmények közötti telje­sítésére, beleértve a demokra­tikus szervek jó működését is. A szakmai, műszaki, tudo­mányos felkészültség gyarapí­tásával egyidejűleg munkál­kodjunk a leghatározottabban a forradalmi tudat fejleszté­séért, a szocializmust és a kommunizmust építő új ember formálásáért. Építsük egész tevékenységünket a tudomány, ezen belül a társadalomtudo­mányok, s általában az embe­ri megismerés legújabb vív­mányaira, induljunk ki abból, hogy a világszerte bekövetke­zett nagy átalakulások, a tu­domány és a technika óriási vívmányai gyökeres változáso­kat hoztak a világ életében, az emberiség fejlődése, újabb gazdasági és társadalmi szint felé haladása egyes problémái­nak felvetésében. Induljunk ki mindig abból, hogy a tudományos szocializ­mus elvei, a forradalmi világ- és életszemlélet nagyszerű le­hetőségeket kínál az emberi társadalom fejlődésében bekö­vetkezett összes változások és követelmények jobb megérté­sére, hogy csakis a szocialista elvek, a tudományos szocializ­mus elvei alapján biztosíthat­juk hazánk általános fejlesz­tési célkitűzései, a szocializ­mus és a kommunizmus meg­valósítását! Tökéletesítsük összes tevé­kenységi területeinket, újítsuk meg állandóan minden szektor vezetési formáit, számoljuk fel azt, ami régi, mozdítsuk elő bátran azt, ami új min­den szektorban, de induljunk ki mindig a forradalmi szem­léletből, a tudományos szocia­lizmus elveiből. Az idén sor kerül a párt országos konferenciájára. Min­den intézkedést meg kell ten­nünk, hogy valamennyi szek­torban a terv és a programok legjobb körülmények közötti teljesítésével, a forradalmi tudat, hazánk anyagi erői ha­tározottabb gyarapításával, a párt erejének, az összes tevé­kenységi területeken betöltött vezető szerepének még hatá­rozottabb erősödésével jelent­kezzünk az országos konfe­rencián! Számoljunk mindig azzal, hogy az összes gazdasági-tár­sadalmi célkitűzéseket csakis úgy valósíthatjuk meg jó kö­rülmények között, ha erősít­jük az egész nép egységét a párt — egész társadalmunk politikai vezető ereje — körül! Most, amikor megvonjunk a tavalyi munka mérlegét és megtanácskozzuk az idei terv és programok teljesítésével kapcsolatos intézkedéseket, szeretnék meleg felhívást in­tézni a munkásosztályhoz, a parasztsághoz, az értelmiség­hez, nemzetiségi különbség nélkül minden dolgozóhoz, e­­gész népünkhöz, munkálkod­jék a leghatározottabban, te­gyen meg mindent, hogy vala­mennyi munkaközösség a leg­jobb körülmények között tel­jesítse a tervet és a­­progra­mokat, s így minden gazdasá­gi-társadalmi egység az összes szektorokból a szocialista épí­tés erős fellegvárává váljék, határozottan hozzájáruljon a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésével, hazánknak a kommunista tár­sadalom építése útján való előhaladásával, az egész nem­zet anyagi és szellemi erejé­nek szüntelen gyarapításával, az anyagi és szellemi életszín­vonal emelésével, a Románia függetlenségének és szuvere­nitásának megszilárdításával kapcsolatos célkitűzések való­ra váltásához! Felhívom a párt- és állami aktívát, az összes párt- és ál­lami kádereket, munkálkodja­nak a legnagyobb felelősség­gel küldetésük teljesítéséért, szolgáljanak rá a párt és a nép bizalmára az országfej­lesztési tervek és programok jó megvalósításában! Felhívom a pártszervezete­ket, az összes kommunistákat, tevékenykedjenek a leghatá­rozottabban, hogy növekedjék minden pártszervezet, minden párttag szerepe a munka jó menetében valamennyi tevé­kenységi területen! Erősítsük szüntelenül a párt egységét és harci erejét, a for­radalmi szellemet, erősítsük az egész nép egységét kom­munista pártunk vezetésével — hiszen ez szavatolja terve­ink és programjaink legjobb körülmények közötti megvaló­sítását, a XIII. kongresszusi határozatok teljesítését, Ro­mánia rátérését egy újabb fej­lődési szakaszra! Tegyünk meg mindent a terv, a kongresszusi határoza­tok és a pártprogram telje­sítéséért, mert pártunk, a párt- és állami káderek csak így bizonyíthatják, hogy meg­felelőképpen betöltik a társa­dalmunkban rájuk háruló sze­repet! Ebben a szellemben, úgy vé­lem, hogy pártunk Központi Bizottságának, a Központi Bi­zottság Politikai Végrehajtó Bizottságának és Titkárságá­nak is nagyobb felelősséggel és forradalm­ii igényességgel kell munkálkodnia az egész tevékenység jó szervezése és lebonyolítása terén. Rendelkezünk minden szük­ségessel. Biztosítottak a mű­szaki-anyagi feltételek, nagy­szerű munkásosztályunk van, parasztságunk, értelmiségünk, amelyek nem egyszer bebizo­nyították, hogy készek min­dent megtenni országfejleszté­si programunk és célkitűzése­ink valóra váltásáért. Erős pártunk van. Most a döntő mindegyikünk cselekvésének módja e célkitűzések legjobb körülmények közötti elérésé­ért. Meggyőződésem, leszűrik az összes következtetéseket és ki­ki a maga munkahelyén min­dent megtesz, hogy hozzájá­ruljon a gazdasági-társadalmi fejlesztési programok és terv valóra váltásához. Ebben a meggyőződésben szeretném zárni szavaimat és a legjobbakat, további betel­jesüléseket, az idei fejlesztési terv és programok legjobb körülmények közötti teljesíté­sét kívánni egész pártunknak és népünknek! (Hatalmas, hosszas taps.) NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS BESZÉDE az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának ülésén Ipartelep — 1987

Next