Előre, 1988. március (42. évfolyam, 12517-12543. szám)

1988-03-01 / 12517. szám

A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA XLII. évfolyam 12 517. szám 1988. március 1., kedd 4 oldal ára 50 iráni A mindennapi szorgos, ütemes munka, a tervmutatók teljesítése és túlszárnyalása — a legméltóbb válasz a pártfőtitkári buzdító felhívásokra. Nicolae Ceausescu elvtársnak az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága ülésén elhangzott útmutatásai szellemében A termelési terv valóra váltásában a mérce legyen az élenjárók teljesítménye ival hivatalosan is belépünk a tavasz első, s ezzel az évnegyed utolsó hónapjába. Naptár szerint, hivatalosan — hangsúlyozzuk —, mert a tavasz, vagy legalábbis a tavaszias időjárás régebben beköszöntött, mi több, ha jól meggondoljuk, leszámítva az ország egy-két hidegebb sarkát, a havas-fagyos tél mindvégig messze elkerülte vidékeinket, egyke volt, kedvezett a munkának, a termelőtevékenységnek. Nem úgy, mint tavaly — csúszik ki egyből szánkon, amikor márciust azzal kellett kezdenünk, hogy behozzuk a januárban-februárban felgyülemlett adósságot... Jól indult tehát az esztendő, időjárási tényezők nem akadályozták a kibontakozást, a korai tavasz kezünkre játszott. De vajon csak az? Csak ebben rejlenének az ötéves terv döntő esztendejének kezdeti sikerei? A kitermelő, az energetikai és a feldolgozó ipar egységeiből folyamatosan érkező hírek arról vallanak, hogy a jó eredmények nyitját semmiképpen sem lehet csak időjárási tényezőkben keresni, mint ahogy az itt-ott tapasztalható lemaradások oka sem lehet az. Inkább arról van szó — s erre a következtetésre jutott az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának legutóbbi ülése, pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs is —, hogy az év eleji nehézségek ellenére az elmúlt évben kifejtett erőfeszítések gazdasági egységeink zömében nem múltak el nyomtalanul, azok kedvezően befolyásolták az 1988-as esztendő rajtját, az első két hónap, minden valószínűség szerint az egész első évnegyed teljesítményét, mint ahogy az is igaz, hogy ott, ahol nem gondolkoztak, nem cselekedtek távlatosan, ahol nem hajtották végre maradéktalanul a termelőtevékenység serkentésére kidolgozott szakprogramokat, kedvező időjárás ide, vagy oda, feladataiknak ez alkalommal, ennek ellenére, sem tettek eleget minden téren, minden mutatónál. Nem véletlen tehát, hogy az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága számos jelentés megvitatásával ismét, még egyszer visszatér múlt évi tevékenységünkhöz, hogy a termelés jó menete, hatékonysága szempontjából olyan kérdéseket tűzött napirendre és vitatott meg, amelyek nemcsak tanulságul szolgálnak, nemcsak az 1987-es munkát értékelik, hanem amelyeknek közvetlen kihatásuk van további, idei tevékenységünkre is. A termelést gazdasági és társadalmi megfontolásból szakaszoljuk, pontosabban szakaszonként tartjuk számon, mérjük fel, ami viszont nem jelenti azt, hogy az időszakok végén leállunk, majd azt újrakezdjük. A termelés, a termelőmunka ugyanis szakadatlan, folyamatos tevékenység, s erről jó nem megfeledkezni. Hiszen a napi munkában a tegnapira építünk, de már előkészítjük, megalapozzuk a holnapi tennivalókat is. Éppen ezért nagyon fontos az, hogy érvényesítsük a népi bölcsességet, mely szerint, amit megtehetsz ma, ne halaszd holnapra. .. Az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának elemzése is éppen erre figyelmeztet, a pártfőtitkári konklúziókból pedig kiolvashatjuk, hogy ott, ahol az elmúlt évben, az esztendő első hónapjaiban következetesen és folyamatosan életbe ültették az említett és a vita tárgyát képező programokat, az eredmények sem maradtak el, megy minden a maga rendjén. Pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs éppen ezért kérte az iparvállalatokat, azok dolgozói tanácsát, felettes szerveit, szűrjék le a megfelelő következtetést a tavalyi munkából, az idén eddig tapasztaltakból, a szóban forgó területeken észlelt fogyatékosságokból, hogy azok többé ne forduljanak elő, hangsúlyozta, hogy a termelési terv valóra váltásában most és az elkövetkezőkben a mérce legyen az élenjárók teljesítménye, azon egységeké, amelyek a tavalyi feladatok példás teljesítése mellett gondoltak a jövőre is. Többnyire jó volt a rajt tehát, ami azonban nem jelenti azt, hogy nem lehet és nem kell jobban dolgozni. Amint pártunk főtitkára rámutatott, ennek érdekében mindent el kell követni, hogy az üzembe helyezett, illetve helyezendő kapacitások mihamarabb elérjék a tervezett paramétereket, hogy biztosítsák a gépek, berendezések és felszerelések maximális hatékonyságú kihasználását, az állóalapok szüntelen korszerűsítését, a főjavítások és az általános felülvizsgálások késedelem nélküli és jó minőségben való elvégzését, hogy fokozott felelősséggel kell eljárni a nyersanyagok, az alapanyagok, a tüzelőanyagok és az energia fogyasztásának csökkentéséért, a jóváhagyott fogyasztási normába való beilleszkedésért, az újrahasznosítható anyagok, alkatrészek és részegységek hasznosításáért, általában az anyagi költségek csökkentéséért, a pazarlás minden csapjának elzárásáért, s végül, de nem utolsósorban a termelés és a munka alapos megszervezésével, a gyártási folyamatok korszerűsítésével, a munkaerő- ésidő jobb hasznosításával, a rend és a fegyelem erősítésével, a dolgozó személyzet képzettségi szintjének növelésével a munkatermelékenység erőteljesebb növeléséért. A biztató kezdet, nemes célkitűzéseink is erre köteleznek. Gyarmath János KOMPUTER A TÁRNÁBAN Dél van, kibújt a nap is a lassan felemelkedett ködpaplan alól, e fura hótalan télen kiállok pár percre Petrozsény főutcájára, a nagyáruház mellé. Nézelődöm. Innen indul a Főiskola utcája fel a dombra, csapatosan hullámzanak lefelé a diákrajok. Máshol teljesen természetes volna, itt meglepő: csaknem minden harmadik-negyedik diák — lány. Hogy képesek bejutni, hogy a felvételi matematikai, de ügyességi próbáit is képesek a fiúk szintjén, olykor náluk jobb eredménnyel venni — azon nem csodálkozom. De: diplomázás után hová lesz a sok hölgy? Szénmosodákban viszonylag kevés a hely, topográfus is sokkal kevesebb kell a diplomát szerzett lányoknál-asszonyoknál. Dr. Bocan Iosif, a Kőszénbányászati Kutató Intézet tudományos igazgatója végigvisz az intézet egyik folyosóján. Az ajtókra helyezett kis feliratokból nem csak azt tudhatni meg, hol melyik munkacsoport dolgozik, de azt is, hol kik dolgoznak. Olvasgatom a neveket: a rejtély megoldódik. A hölgyek itt vannak. Jórészt, a kutatók és tervezők zöme női munkaerő. A legtöbben a szén mosásával, kezelésével kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. Olyan abszolút újdonságokkal is, mint a széndúsítás után visszamaradó iszap hasznosítása, vagy a szén fűtőértékének vegyi úton történő növelése. Dumitrescu Livia mérnöknő szerencésnek mondhatja magát, fiatalon, csaknem kezdőként kapott egy olyan érdekes kutatási feladatot, amivel nem csak megmutathatja, mit tud, hanem a szakma figyelmét is magára irányíthatja. A szén mosása során keletkezik bizonyos mennyiségű iszap is. A meddőt kell eltávolítani a nyersszénből, meg a vele érkező idegen anyagokat, bányafát, szerszámdarabokat, fémroncsokat. Ez utóbbiak külön kerülnek, a meddő a flotálás, mosás során használatos vízzel távozik... — Számunkra most nem fontos a széndúsítás műveletsorainak a pontos leírása, csak az, hogy a kimosott meddő mennyisége a mai munkaüzem mellett bizony jelentős. — Fel lehet valamire használni? — Téglagyártáshoz, évtizedek óta ez volt a kimosott iszap útja. Nyáron nem is volt gond, a harmadrészt vizet tartalmazó iszapot felrakták, s szállítás közben a víz jórészt kirázódott, a téglagyárban könnyen dolgozhattak vele. De télen, nem az olyanokon, mint a mostani, hanem az igazi, kemény telek idején az iszap tixotropikus volta, vagyis hogy önsúlya hatására összeáll, odavezetett, hogy kemény tömbökbe fagyott. Szállítani alig lehetett, feldolgozni még kevésbé. — Ez az önök gondja, vagy pedig az átvevő téglagyáré? — Korábban minket sem érdekelt nagyon, csakhogy egy ideje, amióta a lakásépítkezés csaknem kizárólagosan házgyári, nagypaneles, a téglagyárnak már nem kellett az iszap. Felgyűlt, kezdeni kellett vele valamit. A szükség ez alkalommal is értéket eredményezett. Megvizsgálták, mennyi szén marad még szemcsék formája- Bodó Barna (Folytatása a 2. oldalon) SZÉNVEGYÉSZET TAVASZ ELE, ezek a márci borok, márciuskák, nevükben a tavasz! Olykor hó pilinkél még, de a márciuskák már tavaszra virulnak, mint a barkaág, ibolya és hóvirág, az ébredő természet hírnökei, ahogy az emberiség örök verseskönyveiben olvashatjuk. Ember is, természet is a tavasz elé siet. Jelképesen is, valóságosan is a tavasz elé megyünk. Asszonyaink, lányaink elé megyünk a márciuskákkal, a tavaszt siettetvén. Egy asszonyi mosolyért, mely maga a tavasz. Egyetlen asszonyi mosolyért, tavaszt ígérő mosolyért ez a hosszas előkészület, előbb a tétova, majd az egyre céltudatosabb keresés, kajtatás a tavasz-szimbólumok, a márciuskák között (mert nem mindegy az, hogy melyiket választom, azért tessék igyekezni, mások is szeretnének vásárolni, február amúgyis kurta, még lekési a tavaszt, jut is, marad is ), így társalgok-társalgunk mi, férfiak), de megvan, végre megvan, ez az, és épp idejében még, mert itt a tavasz, márfikorok, márciuskák nevében a tavasz, asszonyaink, hű társaink mosolyában a tavasz ... Miklós László MEGÚJULÓ JELKÉP (Fotóriportunk a 2. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek! HATÉKONY ENERGIAVISSZANYERÉS A visszanyerhető energiaforrások hatékony felhasználására törekednek a tirnaveni-i Vegyipari Kombinátban, Maros megye egyik nagy energiafogyasztó egységében. Az újrahasznosítható energiaforrások felkutatását késedelem nélkül követi a hőcserélők felszerelése és az így nyert hőenergia felhasználása a technológiai folyamatban. Most a kombinát szakemberei azon fáradoznak, hogy a karbidolvadék hőjét hasznosítsák, ez ugyanis 1700— 1800 fokos hőmérsékletre hevítve hagyja el a kemencét, hőjének visszanyerésével évente 17 800 tonna egyezményes tüzelőanyagot takaríthatnak meg. PÉLDÁSAM ELŐKÉSZÍTENI A TAVASZI MEZŐGAZDASÁGI KAMPÁNYT! JOBB TERÜLETHASZNOSÍTÁSSAL GAZDAGABB HOZAMOKAT Dehogyis állítjuk, hogy Krassó-Szörény megyében mindent megtettek a mezőgazdasági termelés növeléséért vagy, hogy az utóbbi években úgymond felugrott a hektárhozamok szintje. Mert az az igazság, hogy ezen a kevésbé termékeny, sok helyütt meg éppenséggel gyenge talajú vidéken nehezen születnek rekordtermések. És mégis... A termesztéstechnológiai eljárások fokozatos javításával, az agrártudomány vívmányainak nem egy gazdaságban való térhódításával, a műszaki-anyagi alap fejlesztésével, végső fokon pedig a jobb földalap-gazdálkodással, területhasznosítással (talajmunkákkkal, lecsapolással, erózióleküzdéssel, bozótirtással, felesleges utak felszámolásával például több ezer hektár szántót nyertek) az elmúlt két évtized során figyelemreméltóan növekedett a mezőgazdasági termelés Krassó-Szörény megyében. Jellemző erre, hogy tavaly — noha az időjárási viszonyok csöppet sem voltak kedvezőek — kétszer több búzát, közel négyszer annyi kukoricát és csaknem ötször több burgonyát termeltek, mint 1968-ban, az ország területiközigazgatási átszervezésének esztendejében. E húsz év leforgása alatt az állattenyésztés is fejlődött, hiszen a szarvasmarháknál 51 ezerrel, a sertéseknél 132 ezerrel, a juhoknál meg 241 ezerrel növekedett az állomány. De hogy ne untassuk további adatokkal olvasóinkat, még csak annyit jegyzünk meg: Krassó-Szörény megyének ma már háromszor nagyobb a mezőgazdasági össztermelése, mint két évtizeddel ezelőtt. Ez pedig mond valamit, azaz nem is keveset. Mindezt a fejlődést, előrelépést a varadiai mtsz gazdálkodásán, termelésnövelésén is lemérhetjük, ahol az elmúlt esztendőben egy 170 hektáros kukoricatáblán például több mint tízezer kilós csöves hozamot értek el a szakszerű munka eredményeként. Mellesleg tavaly ez a gazdaság jelentős termékmennyiségekkel járult hozzá az állami árualap gyarapításához, hiszen egyebek között 2750 tonna búzát és árpát, körülbelül ugyanannyi kukoricát termelt. No meg 460 tonna napraforgót, 150 tonna borsót, 1237 tonna zöldséget, 4176 hektoliter tehén- és 460 hektoliter juhtejet. Csakhogy a hozamok — miként arra a zárszámadó közgyűlésen is rámutattak — nem minden növénynél és állattenyésztési ágban érték el a követelmények szintjét. Jogosan döntött hát úgy a tagság, hogy az idén a technológiai eljárások javításával, az ésszerűbb területhasznosítással az eddi Deme János (Folytatása a 2. oldalon) A PÁRT, NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS újító társadalompolitikai eszméi fényében FORRADALMI ELMÉLET ÉS GYAKORLAT TELJES ÖSSZHANGBAN Kommunista pártunk bármelyik programjellegű dokumentumából kiviláglik, hogy a párt példásan teljesíti történelmi küldetését, a szocialista építés vezető politikai erejeként biztos kézzel irányítja népünket az új társadalom megteremtésének útján, s különösen a IX. kongresszus óta eltelt évtizedekben, amióta Nicolae Ceausescu elvtárs áll az élén, történelmünk legjelentősebb sikereihez vezetett el bennünket. A sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építése és a kommunizmusra való áttérés bonyolult, több évtizedet felölelő történelmi folyamat, melynek szakaszai törvényszerűen következnek egymás után. A népi tömegek tudatos cselekvésének, alkotó munkájának eredménye ez a folyamat, s nem valami merev sablonok alapján bontakozik ki, hanem a nép történelmében, a szabadságért vívott harcában, a hazai valóságban gyökerezik. A Román Kommunista Párt következetesen hű maradt a forradalmi világ- és életszemlélet , a dialektikus és történelmi materializmus és a tudományos szocializmus — szelleméhez, miközben kidolgozta saját politikáját, azt az átfogó stratégiát és taktikát, azt a politikát, amely összhangban van a történelmi követelményekkel, a konkrét társadalmi viszonyokkal, az adott fejlődési szakaszokkal. Pártpolitikánk alkotó, tudományos jellege abban nyilvánul meg, hogy a párt a hazai valóságra alkalmazza a forradalmi elmélet általános igazságait, a szocialista építés módozataira, útjaira vonatkozó elveit. Maga az élet diktálja a teljes összhangot a forradalmi elmélet és a forradalmi gyakorlat között, kommunista pártunk általános politikáját, mely szüntelenül újabb és újabb elemekkel gazdagodik. Ennek forrása egyrészt a társadalmi realitással való közvetlen kapcsolat, másrészt a párt gazdag forradalmi tapasztalata. A pártpolitika alkotó jellege az elmélet és a gyakorlat egységéből, ennek a szerves, belső egységnek a szükségszerűségéből, követelményéből fakad. Ez pedig abban jut kifejezésre, hogy mindig megfelelő és hiteles választ tudott és tud adni a történelmi változások támasztotta kérdésekre, meg tudott felelni az újabb és újabb követelményeknek. Kommunista pártunk eme képességét az szavatolja, hogy szüntelenül értékesíti tapasztalatát, s állandóan fejleszti, forradalmasítja tulajdon megismerési eszközeit. Mindez lehetővé teszi számára, hogy egyre mélyebben, teljesebben áthassa a társadalmi, az emberi gyakorlatot. Minden pártdokumentumban híven tükröződik a szóban forgó alkotó jelleg, amely a tudományos szocializmus elméletének forradalmi lényegéhez, a forradalmi szellemhez való elvi hűséget is jelenti. A hazai szocialista építés alapvető problémáinak megoldásában a kommunista párt a román társadalom történelmi jellegzetességeit, konkrét adottságait tartotta és tartja szem előtt. Mindig is tudatában volt, hogy a régi rendszertől örökölt gazdasági-társadalmielmaradottságot csak úgy lehet felszámolni, ha kiépítjük a szocializmus műszaki-anyagi alapját, ha következetesen folytatjuk az iparosítást, az ipar korszerűsítését és végrehajtjuk a mezőgazdaság szocialista átalakítását, új társadalmi viszonyokat honosítunk meg, forradalmasítjuk a szellemi tevékenységet, a kultúrát, az emberi cselekvés- és gondolkodásmódot. A IX. pártkongresszus fontos határkő volt a párt és a nép életében, mert tág teret biztosított az újító szellemnek a társadalmi élet minden területén, így a forradalmi elmélet és gyakorlat szempontjából is fordulópontot jelentett. Nicolae Ceausescu elvtárs elévülhetetlen érdeme, hogy bátran és következetesen ösztönözte és ösztönzi a forradalmiság érvényesülését a gondolkodásban, az egész társadalmi tevékenységben. Az említett kongresszus után a párt életében és munkájában, az egész társadalomban érezhetővé vált a friss, újító szemlélet, ami a szó-D. Bartha Margit (Folytatása a 2. oldalon) MEGYÉINK HÚSZ ESZTENDŐ FEJLŐDÉSI ÉVÉBEN AZ ORSZÁG LAKOSSÁGÁNAK TÖBB MINT 82 SZÁZALÉKA ÚJ LAKÁSBAN ÉL .3. MI JELENTŐS LÉPÉS A BALKÁNI ORSZÁGOK JÓSZOMSZÉDI ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSI KAPCSOLATAI ELŐMOZDÍTÁSÁNAK ÚLJÁN Az elmúlt héten fontos politikai eseményre került sor: február 24 és 26 között Belgrádban összejövetelt tartottak Albánia, Bulgária, Görögország, Románia, Törökország és Jugoszlávia külügyminiszterei. A második világháborút követő időszakban ez volt az első ilyen jellegű tanácskozás, ami egymagában mutatja jelentőségét. Azt megelőzően számos kétoldalú találkozóra került sor a térség országainak képviselői között, amelyeken végül is megállapodás jött létre a belgrádi összejövetel megszervezésére vonatkozólag. Az összejövetel, amelynek nem volt előre meghatározott napirendje, szabad és átfogó eszmecserére nyújtott lehetőséget a balkáni országok népeit leginkább foglalkoztató és érintő problémákban, mindenekelőtt a béke és a biztonság megszilárdítására, az együttműködés bővítésére vonatkozó kérdésekről. A hazai közvélemény fokozott érdeklődéssel követte figyelemmel a belgrádi összejövetel munkálatait, az elhangzott állásfoglalásokat, ismert lévén országunk kitartó, hosszú évtizedeket felölelő munkálkodása azon, hogy a Balkán, amely egykor kontinensünk „puskaporos hordója"-ként volt ismert, váljék a jószomszédság, a gyümölcsöző együttműködés, a béke övezetévé. Románia több mint harminc esztendővel ezelőtt, 1957 szeptemberében terjesztette elő első ízben ez irányú javaslatát, amikor kormányunk felhívással fordult a térség országainak kormányaihoz, hívjanak össze értekezletet, amelyen regionális megegyezést írnának alá az agresszió kizárásáról, az övezet tőkéjének és biztonságának szavatolásáról, valamint a gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztéséről. Két esztendő elteltével a kezdeményezés újabb dimenzióval, a denuklearizálás igényével gazdagodott. A Román Kommunista Párt IX. kongresszusát követően a román külpolitika dinamizmusa ilyen vonatkozásban is jelentős mértékben fokozódott. Az utóbbi több mint két évtizedben, amióta pártunk és államunk élén Nicolae Ceausescu elvtárs áll, köztársaságunk elnöke több mint 80 alkalommal találkozott Bulgária, Görögország, Jugoszlávia és Törökország állam- és kormányfőivel, s az ez alkalommal folytatott megbeszélések újabb nagy fontosságú hozzájárulásokat jelentettek mind a kétoldalú, mind pedig a sokoldalú együttműködés továbbfejlesztéséhez. 1985 decemberében Románia és Bulgária közös felhívás-nyilatkozatot tett közzé a Balkán vegyifegyvermentes övezetté változtatására vonatkozólag. Országunk következetesen síkraszállt és síkraszáll a balkáni béke- és együttműködési övezet gondolatának mélyreható megvitatásához, a megvalósítását célzó konkrét intézkedések feltárásához szükséges keret megteremtéséért. Hazánk javasolta a balkáni államok csúcstalálkozójának összehívását, ami megerősítést nyert az elmúlt év júliusában lezajlott román—görög magas szintű találkozó alkalmával elfogadott közös felhívás-nyilatkozatban is, amely tartalmazza azt a javaslatot, hogy az értekezlet színhelye a román főváros legyen. Az üzenetben kifejtett óhajtól és törekvéstől vezérelve vett részt országunk a belgrádi külügyminiszteri összejövetelen is. Újólag bizonyítva azt a megkülönböztetett figyelmet és jelentőséget, amelyet pártunk és államunk tulajdonít a Balkánon a béke megszilárdítása, az együttműködés bővítése kérdéseinek. Nicolae Ceausescu elvtárs üzenetet intézett a balkáni országok külügyminiszteri öszszejövetelének részvevőihez. „Románia attól az őszinte óhajtól áthatva vesz részt az összejövetelen — hangsúlyozta az említett üzenet —, hogy mindent megtesz e találkozó építő lebonyolításáért, a balkáni országok közötti együttmunkálkodás bővítése újabb útjainak és eszközeinek felkutatásáért a gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális, környezetvédelmi és más közös érdekű együttműködés szélesítésével és abban a meggyőződésben, hogy az öszszes résztvevő együttes erőfeszítései nyomán pozitív eredmények születnek, s előmozdítják a balkáni országok közötti kapcsolatok fejlődését, újabb perspektívákat kölcsönöznek az an- Székely László (Folytatása a 4. oldalon)