Előre, 1988. június (42. évfolyam, 12596-12621. szám)

1988-06-01 / 12596. szám

ELŐRE — 1988. június 1. KÉPBEN ÉS SZÓBAN HINTA,­­, BICIKLI a világ ! Ezt mi kérdezzük egyre, ifjabb és idősebb felnőttek. A gyerekre csak rá kell pillantani, s azonnal nyilvánvaló: az övé! Ki másé lehetne? övé a kisvonat is. Izgalmas, de mennyire az! Fel lehet mászni rá, kurjongatni, kihajolni, nem úgy, mint azon a na­gyon, amelyikért ki kell menni az állomásra. Habár, meg kell vallani, az is érdekes. A csúszda viszont örök. Volt ükapánknak is, lesz ükuno­kánknak is. S addigra talán kitalálják az olyan nadrágot is, amelyik bírja a csúszdát, nem kopik ki két-három izgalmas délutáni műsor után. Bezzeg a tengerparti csúszdák, ahol tengervíz folyik végig a teknőn ... Víz itt is van. Meg vízibicikli. Ha keményen lapátolsz, ha­ladsz is valamennyit. De legalább dolgozik az ember! Pon­tosabban, a szülő, mert azokat a lapátokat megforgatni, kell azért némi erő. Mint ahogy a hinta is többnyire szülői se­gédlettel működik, egy kis lendületet rendre elvárnak a széken trónolok. A mozgás­i élet. Állni, kínszenvedés. Hogyan tudnak ezek a nénik és bácsik csak állni, állni, nem csinálni sem­mit, nem futkorásznak, nem másznak, még fagylaltot sem esznek, mert ha azért állnának meg, az mégis más. Fagyival nem, lehet csúszdázni. De azért a fagyi pompás, főleg, hogy utána újra lehet kezdeni az egészet: a hintát, a vonatot, a biciklit... .­ aki itt megunja, odébb mehet egy házzal, egy másik parkba, szintén a Bega partján, ahol hullámvasút van meg villanyautó... Oda csak holnap megyünk, mára ennyi elég volt, vagy nem? _ .. _ Bodó Barna Székely Sándor gyermeknapi fotóriportja a nemrég felavatott timisoarai gyermekparkban készült 3 EGÉSZSÉGVÉDELEM, OKTATÁS, MŰVELŐDÉS­­ A JÖVŐ NEVÉBEN Korszerű egészségügy Az anya- és gyermekvédelem egész országra arányosan kiterjedő hálózata: • 38 826 ágyat biztosít a szülészeteken és újszülött osztályokon, 38 524 ágyat a gyer­mekek egészségvédelme számára • 1502 szülész, 2073 gyermekorvos, 4750 általános orvos vigyázza az anyák és gyer­mekek egészségét • hazánkban ingyenes a gyermekek egész­ségvédelmi ellátása Átfogó oktatási hálózat • bölcsődékben mintegy 82 000 gyermeket gondoznak • az óvodák száma 12 548, az óvodásoké 836 225 • az osztálytermek száma meghaladja a százezret, az iskolásoké a 4 és fél milliót, az egyetemi hallgatóké a 158 ezret • a pedagógusok és műhelygyakorlatot ve­zető oktatók száma mintegy 239 ezer A munka és az alkotás fesztiválja keretében A Megéneklünk, Románia országos seregszemle most zajló hetedik rendezvénysorozatának tömegszakaszán • 77 260 műkedvelő együttes keretében 1 millió 960 ezer tanuló lépett színpadra • az alkotókörök száma 41 200, 824 ezer tanuló vesz részt tevékenységükben • 56 617 műszaki-gyakorlati körben 1 mil­lió 340 ezer tanuló szorgoskodik A vakációban ... ... a tengeren meg a hegyekben szervezett tábo­rok, üdülök 400 ezer tanulónak biztosítanak helyet; ... 2500 Cuterátorii-expediciót szerveznek, amely­ben több mint 30 ezren vesznek részt; ... több mint 1 millió 600 ezer tanuló számára szerveznek kirándulást a megyékben; több megyekö­zi akcióra is sor kerül; ... a táborokban a szórakoztató- és sport akciók­ mel­lett számos ideológiai, politikai képző-nevelő rendez­vényre kerül sor. Színes akvarel­­lek, jellegzetes rajzok borítják a falakat Bra­­sovban, a Victoriei úti kiállítási teremben, a napokban nyílt meg a szokásos gyermeknapi rajz­­kiállítás. Címe: „Gyermekszem­mel, a világ" — és, mint min­dig, sok a látogatója. Minden évben eljövök, hogy megnézzem az „új termést". Ér­­zékeny műszerként, a gyermeki élménybefogadás elemi erejével jelzi mindennapi életünk alaku­lását, megannyi jellegzetes vo­nását — Nicolae Ceaușescu elvtársat és Elena Ceaușescu elvtársnőt, gyermekektől körül­véve, szónoki emelvényen, béke­galambok között; a városkép a­­lakulását, modern toronyházak, építkezések jelenlétét, gyárakat és szántóföldeket — traktorok­kal, szorgos növénygondozókkal, vagy termésbegyűjtőkkel; az is­kolai élet mozzanatait — pionír­­avatást és műhelygyakorlatot; a családi élet eseményeit — szü­letésnapot, új lakásba költözést, kirándulást és pillangókergetést; a haza szépségeit, ünnepeit. . . Nem csak a változatosság, az érzelmek gazdagsága ragad meg, de átütő egyértelműségben sugárzik ezekről a rajzokról: gyermekeink legfőbb élménye a béke , a békés építőmunka és élet. Az egész megye gyermekei rajzolták a rajzokat, nem indul­hattam mindegyikük nyomába. Ezért gondoltam arra, gyermek­nap küszöbén: ott keresem a gyermeki világot, ahol néhány éve, fiatalabb-idősebb dolgo­zókkal, családosokkal a békea­karatról, a békéért való küzde­lem szükségességéről, a békés élet fontosságáról folytattunk beszélgetéseket. A Cenk alatti nagyváros egyik legerőteljesebb munkaközösségében, a gördülő­csapágyakat gyártó Rulmentul Vállalatban, így most azokkal beszélgetek, akik — mondjuk így — rajtuk, gyermekeiken mé­rik a világot. A­z új tömbházak­­kal szegett su­gárút s az építkezés élményét akár a Cínduleț család valame­lyik gyermeke is megrajzolhatta volna az idei gyermekrajz-kiál­­lításra: a hetedik osztályos Car­­men-Claudia, a hatodikos Dia­na, vagy éppen az elsős Adina. Igaz, rajzolgat már az óvodában nagycsoportos loryt is és az öt Cindulet gyermek közül csupán a legkisebb,Florin-Marian nem fog emlékezni a nagy eseményre, hi­­szen­ áprilisben csak egyéves múlt.. . Arról van szó ugyanis, hogy a Cindulet család nemrég Brasov épülő új központjának egyik négyemeletes tömbházába köl­tözött, tágas, négyszobás lakás­ba. Úgy is mondhatnánk: az idei gyermekek napját már új lakás­ban töltik. Mindkét szülő a Rul­mentul dolgozója, az apa, Cin­dulet Ion, a 440-es részlegen gyártásvezető mester és ugyan­ott munkásnő felesége, Cindu­let Aurelia. Róluk igazán el­mondható, hogy gyermekeikért élnek. — Mire legnagyobbik leá­nyom tizenötödik évét tölti, minden el lesz rendezve az új lakásban ... — mondja a vé­kony, gyors mozgású, könnyen mosolygó asszonyka. — Már csak a gyermekekért is! Mert mi nem tudjuk elnézni, hogy "hiá­nyozzon nekik valami, inkább magunk lemondunk szabad idő­ről, szórakozásról, divatos ru­hákról. Van gond velük, nem mondom. Különösen, hogy töb­ben vannak. De ugyanannyi az öröm is. Gond és öröm kiegészí­ti egymást, ez az élet rendje. Amikor magunk körül látjuk nőni, alakulni őket, úgy érez­zük, megérte. Volt olyan idő­szak, hogy férjemmel ellentétes váltásba kértük magunkat, hogy megoldjuk a gyermekek felügye­letét. Szerencsére, nem sokszor és nem sokáig. A három leány­ka napközibe járt, akkoriban a Virágok negyedében laktunk és ott igen jó a körzeti napközi otthon, b­nit születését nagyon vártuk, a férjem mindig fiút sze­retett volna ... Kisebb lábhibá­val született, háromévesen mű­tötték, még a megyei kórház gyermeksebészetén. Jól sikerült, most már szinte észre sem vevő­­dik. Azért gyógytornára akarjuk adni, mire iskolába megy, sport­órán se legyen hátrányban a többiekkel szemben . . . Nos, hogy ez így történt, hát jöttek segíteni a nagymamák. Azután meg megszületett a legkisebb, Florin-Marian is, akit mindenki becéz... A legidősebb, Claudia-Car­­men jól tanul, sokat olvas, nyu­godt és kiegyensúlyozott leány­ka. Meglehet, a kisebb testvé­reivel való foglalkozás érlelte meg benne az elhatározást, hogy jövőre pedagógiai líceum­ba akar felvételizni, hogy tanító­­nő legyen. Kisebb korában ba­lettre járt a pionírházba, épp csak hogy megtanulja a szép mozgást. A kisebbek követték: szavalókörben, rajzkörben. De a két kisebbik már más termé­szet. Pajkosabbak, zajosabbak. Mintha csak megérezték volna, hogy fiút vártunk . .. Sokat járunk velük kirándul­ni, szeretik a természetet. Meg aztán, szabadság alatt, hol a Sibiu megyei apai nagyszülőknél, hol Maramuresben, az én szüle­imnél járunk, így ismerik meg a hazát is. Van személygépkocsink, □ szabad időt igyekszünk kinn tölteni. Megszokott helyünk Cod­­lea felé, egy erdőszéli tisztás, a­­hol veszély nélkül játszanak a gyermekek. Lehet, a gyermekna­pon is­ kimegyünk oda, annak örülnének legjobban ... A parkbeli sétát ábrázoló rajzok egyikét készíthette volna az elsőr osztályos Köncze Anna például, hogy látsszék rajta a hintázó hároméves öcsikéje is... A két kisgyermek édesanyjával na­gyobb „gyermekei" között is­merkedtem meg, a Rulmentul lí­ceumban. Most tizenegyedikesek osztályfőnöke s nincs könnyű dolga. Az igazgatónő két évvel ezelőtti végzősökről érdeklődött nála, azoknak is osztályfőnöke volt. Lássuk: kiből mi lett, hová került? Nos, Köncze Alexandra, a volt osztályfőnök — hosszú hajú, dinamikus fiatal nő — tu­dott mindegyikről s láthatóan szeretettel idézte fel egykori „gyermekeit" is. — Hát, az igazi rekordosz­tály volt. Huszonnégyen felvéte­liztek sikerrel főiskolára, nappa­li és esti tagozatra. És tény, hogy az estisek jól megállják helyüket a munkában is. Itt van — lapozza az egykori naplót — legtöbben közülük a Rulmentul­­ban dolgoznak: Iordache Ni­colae, Pirvu Mariana, Popa Ciprian, Popescu Emil, de Joga Lăcrimioara, Trasnea Eugen, Gheorec Adrian is . . . Beldie Gábriel, meg Alexopol Simona és Nesei Nicoleta nappalin fő­iskolások .. . Arról beszélgetünk: hogyan osztja meg idejét iskolai „nagy" és otthoni „kis" gyermekei kö­zött? Férje, Köncze András, a Hidromecanica üzem 11-es rész­legén a színesfémöntöde tech­nológusa és igen elfoglalt, bár — amennyire ideje engedi — a maga csendes módján, sokat­­foglalkozik, otthon a gyermekek­kel. A nevelés dandárja mégis az anyának jut. —­ Hát nem könnyű ... Vala­hogy, mintha örökké két malom­ban őrölnék. Az iskolában a gyermekkorból épp most kilépő serdülőkkel, jövendő felnőttek­kel foglalkozom, őket igyekszem minél sokoldalúbban nevelni, o­­dahaza meg a kicsik érdeklődé­séhez kell igazodnom. Itt is, ott is sok a probléma, megértőnek kell — kellene? — lennem. Azaz: megértőnek és szigorúnak egyszerre. Mindenesetre, gyer­mekközpontú vagyok, ezért is te­szi teljessé az életemet a két ki­csi. Nem mentem korán férjhez, így másokhoz viszonyítva talán később jöttek a gyermekek is. Ma már, jelenlétük nélkül, el sem tudnánk képzelni az éle­tet... Mintegy átmenetként a „nagy" gyerekek felé, elmondja: május utolsó napjaiban szokta rendez­ni líceumuk a Nyitott kapuk napját. — Az idén is sok nyolcadikost várunk. Ez az iskola a város szé­lén van, évekig nem volt nép­szerű. Az utóbbi években azon­ban olyan eredményeket értünk el, hogy érdemes megmutatni bárkinek: kiválóan felszerelt la­boratóriumai és műhelyei van­nak. Az egész országban mér­cének számít például a műszaki­­rajz-műhely, vagy a munkavédel­mi kabinet, amelynek nem csak felszerelése, de gyakorlati mun­kája is példás. Jövőre, a most készülő beiskolázási tervek sze­rint, amelyeket a vállalattal e­­gyüttműködésben, annak szük­ségleteit figyelembe véve dol­gozunk ki, mind az első, mind a második fokozatra új szakmák jelennek meg: présgépen dolgo­zó szerelőlakatosokat, automata gépeken dolgozó hőkezelési szakembereket is fogunk képez­ni. A szakiskola hat induló osz­tálya közül is egyiket a prés­gépeken dolgozó szerelőlakato­soknak tartjuk fenn. A megyei szakmai versenye­ken, az idén a Rulmentul Lí­ceum tanulói két első díjat — egyiket a X. osztályos Moisi So­rin, a másikat Hinsescu Valerica, a szakmai iskola elsőévese kap­ta ,­ és egy második díjat (a X.-es Diószegi Florin) vittek el. Sok tanulójuk szülei is a Rub­­­icentálban dolgoznak­ a végző­söknek­ mindeddig munkahelyet biztosított a gyár. Köncze Alexandra, az ipari lí­­ceum nyelvtanára arról is mél­tán beszélhet, hogy az igényes szakmai oktatás mellett követke­zetes és jól összehangolt munka folyik a szakiskolások, szaklíceu­mi tanulók hazafias és világné­zeti neveléséért, szilárd fogal­mak kialakításáért ezen a téren is. A filozófia szakos kolléganő jól irányított vitákat indított be, például a tudomány és vallás viszonyáról s a tanárok is hasz­nosnak érezték azt a szimpó­zium szintű megbeszélést, ame­lyen a forradalmi szellem kiala­kításának, erősítésének kérdéseit taglalták a fiatalok körében. Sbircea Ana-Maria tanárnő ve­zetése alatt és az egyik XII. osz­tályos vitaindítójával. Emlékeze­tes maradt az a verseny is, a­­melyre ugyancsak sok tanuló ké­szült nagyon lelkesen: témája Nicolae Ceausescu elvtárs for­radalmi ifjúsága volt s épp az idén rendezték, születésnapjá­nak, hosszas forradalmi munkás­ságának ünneplésekor. Valamelyik ki­fejező békegyűj­­és-rajz akár Mihai Liliana, a 8-as ipari líceum elsőévese kéz­jegyét is viselhetné a kiállításon. Csakhogy Liliana inkább vers­ben fejezi ki érzelmeit. Nyolca­dikos koráig a Steluta nevű iro­dalmi kör tagja volt és egyik szavalóversenyen, ahol saját köl­teményét adta első, első díjat is nyert. A vers címe: Ero­ o printre erős, pártunk szeretett főtitkárá­ról szólt és a szülők büszkén vették meg a helybeli Astra kul­turális folyóirat következő szá­mát, amely nyomtatásban is kö­zölte. Liliana ugyancsak gyermek­­központú családban nevelkedik: a szülők, Mihai Nicolae és Alexandrine, munkahelye ugyancsak a Rulmentul vállalat. Az apa a fémforgácsoló műhely gépbeállítója, az anya laboráns a metallográfusoknál. A három Mihai gyermek közül Liliana a középső; amikor a család vala­hová együtt indul — és ez nem ritka — jól megtermett, magas mindkét szülő s olyanok a gyer­mekek is—, az emberek megfor­dulnak utánuk . . . — Már-már felnőtt gyermeke­im vannak, úgyhogy tapasztalat­ból mondhatom: csakis bennük mérjük-mérhetjük önmagunkat, a világot, amelyet teremtettünk — mondja Mihai Alexandrine. -­- Most az a legnagyobb vágyunk, hogy nagyfiam, Gábriel bejus­­son a főiskolára. Ő már nem is megy gyermekszámba, most má­jusban ünnepeltük tizennyolcadik születésnapját, amire összegyűlt az egész nagy család... Vala­hogy hiszek abban, hogy ha neki sikerül az egyetemi felvé­teli, az a két kisebbik számára előrelendítő példa lesz... Pár­tunk főtitkára legutóbbi beszé­deiben is a nagyobb tudás meg­szerzésének fontosságát hangoz­tatta. Mi, szülők csak akkor mondhatjuk el, hogy mindent megtettünk gyermekeinkért, ha tanulásra ösztönözzük őket s eb­ben mellettük is állunk. Elmond­hatom, hogy mi, a családban minden vizsgát, mondhatni, „együtt teszünk le". „Ha velem tanulsz, valahogy jobban megy" — mondja még most is, érett­ségire készülő nagyfiam. S végig „tanultam" Liliánával, „tanulok" most is a nyolcadikos Laurentu­­val. A kislány a 8-as ipari lí­ceum matematika-fizika osz­tályába jár, ugyanide igyekszik most Laurentiu is. Fegyelemre, munkára szoktattuk mindhármat. Tudják: apjukkal együtt olyanok vagyunk, akik semmit nem mon­dunk kétszer. Persze, a szigorú­ság mellett a jókedv sem hiány­zik .. . A vakációkat eddig e­­gyütt töltöttük, most már Gábriel­el-elmarad, kevesebb az ideje. Tavak­ a faures-i talajjavítási é­­pítőtelepen dolgozott két hó­napig. Most utólag el kell is­mernem, hogy ezalatt sokban javára változott... Nehezen en­gedtem el, sehogy sem tudtam legyőzni az aggódást! Végül is ő volt, aki döntött. Most, ha visz­­szagondolok, mindenképpen jól fogott az az idő az életre vaó készülődés, a munka megismeré­se szempontjából. Mi pedig meg­láthattuk, hogyan állja meg a helyét távol otthonról. Mert elő­ször „repült ki" s megvallom, háromszor is meglátogattuk... S­ok gyermek a családban — ez a címe annak a szimpózium­nak, amelyre épp most készülnek a gördülőcsapágygyáriak, a mu­­nicípiumi Femina-klub égisze a­­latt. A fő szervező — mint sok más alkalommal. — Mihai Ale­xandrine, a vállalati nőbizottság elnöke. Aki saját gyermekei mel­lett, a mások nevelésére is gon­dol. D. Mátray Erzsébet RAJTUK MÉRIK A VILÁGOT GYERMEK ARCOK — szocialista társadalmunk átfogó gondoskodásának fényében RÁNK RAGYOGÓ ÜNNEPEN (Folytatás az 1. oldalról) ragyogó példaképnek, aki a tu­domány, oktatás, a művészetek, a kultúra fejlesztésében és fel­virágoztatásában nyújtott kez­deményezéseivel és fáradhatat­lan munkálkodásával alapvető hozzájárulást nyújt a sokolda­lúan kiművelt szocialista ember­típus kialakításában, formálásá­ban, immár a kommunizmus felé nyíló perspektívában. Amint Nicolae Ceaușescu elv­társ is több ízben hangsúlyozta, a kommunizmus aranyálma a ma gyermeke számára biztosan körvonalazódó perspektíva. Ter­mészetesen, ennek megvalósítá­sához, minden lépcsőfok meg­építéséhez mindannyiunknak, kinek-kinek a maga feladata rendjén, megfelelő hozzájáru­lást kell­­ nyújtania. Gyermeke­inknek a tudás hatalmas meze­jét kell bejárniuk minél alapo­sabban, hogy képesek legyenek majd az idők egyre bonyolul­tabb, több és korszerűbb isme­reteket követelő feladatainak eleget tenni. A párt- és állami dokumentumokban, pártunk fő­titkárának az országos konfe­rencián előterjesztett jelen­tése, az RKP KB Politikai Végre­hajtó Bizottságának ülésein mondott beszédei jelzik azt az új minőségi követelményrend­szert, amelyet valamennyiünknek meg kell valósítanunk a munka és az élet számtalan területén. A felnőttek a gazdasági-társa­dalmi fejlesztési tervek, a mun­kahelyre lebontott feladatok maradéktalan teljesítése terén tesznek meg mindent, hogy a nyolcadik ötéves terv e döntő esztendeje valóban magasabb minőségi szintre emelje a szo­cializmus építése valamennyi te­rületén folyó tevékenységet. A gyermekek feladatait pár­tunk főtitkára az országos erő­feszítések vonulatában és pers­pektívájának rendjében egyér­telműen meghatározta. A kor­szerű tanulás igényét több be­szédében hangsúlyozta, legutób­bi munkalátogatásai során — miként ismeretes — újból kitért rá, szerves összefüggésbe vonva egész országépítő munkálkodá­sunkkal. Az a mód, ahogyan személyesen figyelemmel kíséri az oktatás rendszerét, színvona­lát, a termeléssel való összhang­ját, a két pillér egymást kölcsö­nösen megtermékenyítő hatását, jelzi e munka hatalmas társa­dalmi jelentőségét és távlati eredőinek fontosságát. Amint az RKP KB Politikai Végrehajtó Bi­zottságának ez évi április 29-i ülésén a gazdasági-társadalmi tevékenység vezetése, az ideo­lógiai és politikai­ nevelő munka, valamint a nemzetközi helyzet egyes kérdéseiről tartott, nagy elméleti és gyakorlati jelentősé­gű expozéjában, amely a gaz­dasági-társadalmi és szellemi élet valamennyi területén fontos alapvetés és mindannyiunk cse­lekvésének irányt szab, ki­mondja: „Semmi sem nyert egy­szer s mindenkorra végleges megoldást“ — s ezzel valameny­­nyiünket a szüntelen többre­­jobbra való törekvésre, a teg­nap, a ma állandó meghaladá­sára, az új szüntelen igényére serkent. A termelőmunkában, a társadalmi és szellemi élet va­lamennyi területén. És természe­tesen a tanulásban is. Gyermekeinknek tudniuk kell, tudják is, hogy bizton indulhat­nak a tudomány, a tudás biro­dalmának meghódítása felé. Személyes vágyaik és eszmé­nyeik — a társadalom követel­ményeivel összhangban való — megvalósítása felé, hiszen társa­dalmunk minden lehetőséget felkínál ehhez. Átfogó és össze­tett szociális ellátmánnyal, olyan szellemi személyi kerettel, fel­tételekkel szolgál, amelyeknek koordinátái között a legmeré­szebb álmok is megvalósíthatók. A gyermekek iránti gondos­kodás, pártunk demográfiai po­litikájának alapja, amellyel a nemzet életerejét, örök fiatal­ságát és — távlataiban — a jövendőt szolgálja, olyan kor­szerű anyagi és társadalmi, szel­lemi struktúra, amely dinamiku­san, a változó igényekhez, el­várásokhoz igazodva igyekszik személyre szabottan a legtelje­sebben szolgálni a család, a gyermekek harmonikus fejlődé­sét, az egyén és társadalom mi­nél teljesebb összhangját. A mai napon ránk ragyogó napsugárral szövetkezve, derű­vel, szeretettel hajtunk gyerme­keink, minden gyermek fölé. Kívánunk teljes örömet, minden álom, a legtitkosabb elképzelé­sek maradéktalan, megvalósulá­sát, örömet a munkában, a ta­nulásban, hogy, miként pártunk főtitkára megfogalmazta: „való­ban a legjobb körülmények kö­zött a magukévá tehessék a tu­domány, a kultúra, az egyete­mes fejlődés minden vívmányát." Mindehhez pedig kék eget, békét, tartós békét a világ, ha­zánk valamennyi gyermeke szá­mára. Az élet egyetemes értel­me nem lehet más, mint maga az élet: a gyermek, mely immár a jövendő.

Next