Előre, 1989. január (43. évfolyam, 12779-12803. szám)
1989-01-03 / 12779. szám
2 A JAVADALMAZÁS EMELÉSE PAPIM EMBERIZPITÓ POLITIKÁJÁNAK KÉZZELFOGHATÓ MEGVILALKOZÁSA FOKOZOTT ERŐKKEL AZ EGÉSZSÉG SZOLGÁLATÁBAN Ahányszor csak olyan kórházban járok, ahol a jól szervezettség rendje és fegyelme érzik, szinte kézzelfoghatóan érzékelem: a kórház is „nagyüzem“, ahol a végeredményhez - — a beteg egészségének helyreállításához — az orvosi szakértelem és a felszerelések mellett még sok más, a kívülálló számára esetleg rejtve maradó dolgozó jó munkája szükséges. Vagy talán közömbös a beteg mielőbbi és teljes felü■ gyógyulása szempontjából az, hogyan teljesítik kötelességüket a fűtők és vízvezetékszerelők, a konyha, vagy mosoda személyzete, hogy az orvosok munkáját igen hatékonyan támogatni tudó középkáderek seregének hozzájárulásáról ne is beszéljünk. * Márpedig az új esztendő első hónapjától, épp ezeknek a dolgozói kategóriáknak emelkedik a javadalmazása, amikor az egészségügyben is már a második szakaszban előírt javadalmazásemelési intézkedések kerülnek alkalmazásra. Brasov megye egészségügyi igazgatóságán, a javadalmazási iroda vezetője, DOLCAN DOMNICA így tájékoztat erről: " Megyénkben ezúttal az egészségügyi dolgozók újabb, mintegy ezer főt kitevő csoportja részesül a pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs által kezdeményezett s a dolgozók legszélesebb kategóriáit átfogó javadalmazásemelésben. Ebben a második szakaszban négy javadalmazási kategória mindegyikében négyszáz lej körüli az emelkedés. Ápolónők, beteggondozók,fogtechnikusok, kórházi mosodák személyzete, a karbantartási szolgálatok s munkásai tartoznak közéjük... Nos, hadd ismerkedjünk meg közelebbről is néhányukkal, a megyei kórház III-as belgyógyászatáról. Mindenekelőtt itt van a kedves, középkorú asszony, akit a kórházi részleg majd minden dolgozója jól ismer: INCZE MÁRIA kórházi gondnok. Az ő „gondja“ bizony sokféle: az egész kórház tisztaságától az oxigénellátásig, a műszerek javításáig, a kapustól a mosókonyháig terjed felelőssége, munkaköre .— mindennek, jó működése. ' . ... — Kétszeresen is érint engem ez az intézkedés, mert nem mindegy az embernek^ ■ftilyen a munkatársak hangzata, munkakedve. A kórházi pndnoknak pedig sok a raunitársa... Nálunk a III-asgyógyászaton már az első haszban mintegy negyven, részesültek a jelentős ötszáz lejes javadalma,telesben és elmondta, hogy igen kedvezően hatadk az egész munkamenetre. Vásárképpen mindenki fokozott" akarással, lelkiismeretességgé" dolgozik. Márpedig, ha a .a kórházi gépezet“ olajozottanforog, hamarabb gyógyulnak a betegek, sikeresebben állíthatják helyre munkaerejüket. Ezért is tartom különlegesen jelentősnek, hogy a Nicolae Ceausescu elvtárs által kezdeményezett intézkedés valóban minden dolgozói kategóriát érint... *Ami engem személy szerint illet, csak azt mondhatom: nincs olyan család, ahol a pluszjövedelemre ne lenne szükség. Nálunk is, a két fiúnk már kenyérkereső, családos és rendezetten szépen élnek. Két unokánk is van, a kisebbik menyem pedig most várja az első babát. És a nagyszülő mindig azon töri magát, miben lehetne segítségükre, mivel szerezhetne örömet az unokáknak... -n Hasznos, szorgalmas munkaerőnek tartják a TTT- as belgyógyászaton II.1CAU RHENA betegápolót. Gyors kezű, ügyes, tiszta és mindenütt jelen van, ahol szükség van rá. „Mint a forgószél“ — mondják róla, ahogy elvégezte a dolgát, már tovább is ment. Azért csak rátalálunk ... — Nagyon örülök a javadalmazásemelésnek és hálával gondolok pártunk főtitkárára, Nicolae Ceausescu elvtársra és Elena Ceausescu elvtársnőre, akiknek az új év és a közelgő születésnap alkalmából is sok-sok erőt, egészséget kívánok egész népünk javára végzett felelősségteljes munkájukban. Pártfőtitkárunk útmutatásai nyomán válik valóra nálunk az a nagyszabású lakásépítkezés is, amelynek jóvoltából nemrég a mi családunk új, kényelmes és tágas lakásba költözhetett. Életünk egyik legnagyobb eseményeként tartjuk számon azt a napot, amikor alig több, mint két hónapja elfoglaltuk négyszobás, napos fekvésű, egészséges új lakásunkat Brasov új központjában, a volt Kogalniceanu piactér környékén felépült egyik tömbházban. Elég népes a családunk: három gyermek van. Igaz, a nagyfiúnk, Dányt nemrég már dolgozni kezdett, a férjem mellett, a Hidromecanica II-es részlegén gépkocsi szerelő, a két kisebb: Florin és Laura még iskolások. Eddig bizony nem volt könnyű velük a szűk lakásban. Jó, hogy ezt most már elfelejthetjük. .. S ahogy a jövedelmünk növekedése szinte egybeesett a költözködéssel, az különösen jól jött. Takarékosan élünk, de az új lakásba sok minden kell s ez a plusz is, ha jól beosztja az ember, nem kevés. Ha mindent összevetek, el kell ismernem, nálunk a családban nagyot nőtt az életszínvonal... A III-as belgyógyászat fizikoterápiás kezelésén most épp egyedül dolgozik a mosolyos arcú, szőke CIOROIANU IBOLYA asszisztens; kilenc készüléken végez elektroterápiás kezeléseket. Tulajdonképpen hárman vannak, Filimon Aliz délutánom, Macrea Victoria épp néhány szabadnapot vett ki. — Pillanatnyilag nincs nagy igénybevétel, de általában minden készülék működik — mondta. — Körülbelül hatvanféle gyógyító eljárást tudunk itt alkalmazni, egy-egy betegünknek három-négy félét is előír a kezelőorvos. Az igazság az, hogy jó, ha minél inkább kihasználják a kórházi tartózkodás idejét, mert tapasztalatunk az, hogy a fizikoterápiás kezelés bejáró betegeknél már nem olyan eredményes... Mindenesetre, nekünk is elégtétel, ha látjuk, hogyan nyerik vissza erejüket, munkakedvüket a kezeltjeink. Azt hiszem, nem csak a magam, de kolléganőim nevében is elmondhatom — hiszen beszélgetünk erről —, hogy a mostani javadalmazásemelést olyan intézkedésnek tartjuk, amelyben munkánk elismerését érezzük. Van, aki azt gondolja, egy ilyen kórházi részlegen könnyű a dolga az aszszisztensnek, hiszen csak kiis bekapcsol készülékeket! Ez nem így van, mert nagy figyelmet igényel ez a munka, minden beteg más és más, a lelkiismeretes fizikoterápiás asszisztens az előírt kezelést is „egyénit“. Ez persze, kinek-kinek, szakmai felkészültségétől, törődésétől és érdeklődésétől is függ. Az elismerés, ami a javadalmazásunk emelésében is megnyilvánul, kétségkívül ösztönzés a jobb, lelkiismeretesebb munkára. Végül a kórházi személyzet még egy, valóban „háttérben meghúzódó“ tagját keressük meg: a rokonszenves fiatalos asszony, akinek eddig csak a hangját ismertük, SÁNDOR IRÉN, a III-es belgyógyászat telefonközpontját kezeli. Magam tapasztaltam, milyen sokat tesz — főképp egy kórházban! — amikor már telefonon udvarias, készséges hang fogad, máris más az ember hangulata ... És Sándor Irén mintha csak ilyen szolgálatra „teremtődött“ volna: hangja melegen csengő, ő maga pedig türelmes — és, ami ezen a munkahelyen különösen fontos, hiszen nem egy hozzátartozót ment meg esetleg álmatlan éjszakától! — együttérző és bátorító tud lenni, ha arra van szükség. A keze is gyorsan jár és miközben hangja a kagylóban felcsendül, gyorsan bonyolítja a kapcsolást — megkeres orvost, nővért, beteget... — Négy éve múlt a nyáron, hogy itt dolgozom. Ahogy a III-as belgyógyászat újonnan épült szárnya megnyílt, külön telefonközpontot kapott ez a kórházi részleg." ’Azelőtt a sürgősségi szolgálaton voltam telefonos, s ha itt ahhoz képest valóságos csend van, azért a kórház kórház, mindenki dolga sietős, orvosé, hozzátartozóé egyaránt. És az ember nem felejtheti, hogy aggódó emberekről van szó ... Csak azt mondhatom én is: noha mi, telefonközpont-kezelők nem tartozunk a közvetlen gyógyító személyzethez, mégis fontos láncszemei vagyunk a kórházi munka jó menetének. És a reánk is kiterjedő javadalmazásemelésben ennek elismerését látjuk. Ez a gondoskodás arra ösztönöz, még figyelmesebben, pontosabban dolgozzunk. Még nem számoltam, mire telik, mire jut majd a pluszból. Két nagyfiú van nálunk a családban: Levente fiam első éves az egyetemen, gépkocsigyártást tanul, ikertestvére, Attila már dolgozik, a Faipari Kombinát kézifaragó-csoportjába került. Szép szakmája van mindkettőnek, amit szeretnek is és ez nagy megnyugvás nekünk, szülőknek. Ám, ahol két felnőtt fiatalembert kell ellátni, kiadás is akad. Mindannyian szeretjük a hegyeket járni, a fiúk sportolnak és igénylik a jó felszerelést is. Mindenesetre, ha nekünk, szülőknek egy fokkal könnyebb az életünk, az övék is az. És jó dolog, ha a költségvetés bővülhet, különösen ilyenkor, esztendőfordulón. Tervezésre késztet, kedvező gondolatokkal indít az új évben. Lejegyezte: D. Mátray Erzsébet Január 3. kedd I. évnegyed I. hónap Az évből eltelt: 3 nap Hátra van még: 362 nap Napkelte: 7.52 Napnyugta: 16.48 A Románia Szocialista Köztársaság Művészeti Múzeumában bucuresti-i képzőművészek 1988-ban készült festményeit, szobrait, grafikáit és díszítőművészeti alkotásait állították ki a muncipiumi szalon keretében. A Megéneklünk, Románia ’országos fesztiválra jellemző általános vetélkedés légkörében született csaknem 600 mű a szocializmus évei során szerte az országban végbement nagy átalakulásokból ihletődik, nagy ipartelepek, városi és falusi építőtelepek mindennapjait ábrázolja. LEHŰLÉS A Meteorológiai és Hidrológiai Intézet jelenti: Lehűlés várható változó felhőzettel, hangsúlyozottabb felhősödéssel a délkeleti és déli részeken, helyi havazással. Az ország többi vidékén csak szórványos havazás. Mérsékelt, időnként megélénkülő északkeleti szél délkeleten 35—55 kilométeres, a hegyekben 75 kilométerig terjedő óránkénti sebességgel. Éjszakai hőmérséklet, mínusz 12 és mínusz 2 fok között, de a hegyvidéki medencékben mínusz 18 fokig is süllyedhet a hőmérő higanyszála, nappali mínusz 11 és plusz 4 fok között. Köd- és zúzmaraképződés a nyugati és központi vidékeken, valamint a hegyekben. Bucurestiben is lehűlés várható felhős idővel, átmeneti havazással, időnként megélénkülő északkeleti széllel, 45—50 kilométer óránkénti sebességig. Éjszakai hőmérsékleti értékek mínusz 5 és mínusz 3 fok között, nappalink mínusz 3 és mínusz 1 fok között. TÉVÉ SZERDA 13.00 Híradó 19.25 Nicolae Ceausescu elvtárs műve — széles távlatoka forradalmi elmélet és gyakorlat előtt 0 A párt társadalmi vezető szerepének növekedéséről (SZ) 19.45 A tudomány mint közvetlen termelőerő — dokumentumfilm (SZ) 20.05 A nagyszerű beteljesülések évtizedeit éljük —irodalmi-zenés-koreográfia összeállítás (SZ) 20.35 Kiemelt ipari programok. A termékminőség állandó javításáról 20.55 A hazaszeretet nagykönyvéből. Az Olt völgyében (SZ) 21.10 Az ifjúság magas fokú hazafias, forradalmi felelőssége Románia jövője iránt. A Nicolae Ceausescu-korszak nemzedékéről (SZ) 21.30 Román könnyűzene (SZ) 21.50 Híradó Éve ismerem személyesen, de ismeretségünk előtt is sokat halottam róla. Többek között azt, hogy nem a könnyű emberek fajtájából való. Újságíró körökben az a vélemény járta, hogy olyan nehéz megközelíteni, mint a föld mélyében meghúzódó szénmezőt. Nem teljesen alaptalan ez a vélemény. Kívülről jövő ember nehezen férkőzik hozzá, nem kínálja magát, mint a folyami kavics. Érzelmileg, lelkileg mindig begombolkozik. Nem véletlen, hogy évtizedek során oly ritkán került a riporterek tollára. Szóvá is tettem egy beszélgetésünk alkalmává, hogy mennyire kiesett a sajtó szólásából. A válasz egyszerű, de nyomatékos volt: ő nem tehet róla, hogy nem primadonnának született, s máskülönben a szenet sem a Főtéren keresi. Annyi esztendő után már tudom, Boros Árpád bányaigazgató valós emberi értékeit nem lehet alkalmi beszélgetésekkel, könnyebb csevegésekkel felszínre hozni. És megszokott mércével mérni. Megfontoltan, az értelem felől közeledve lehet nála csak mélyebb „mezőkre" jutni, mert éppen úgy nem szereti az üres szócséplést, mint ha valaki hidraulikus fémoszlop helyett sétapálcával dúcolná a bányát. Azokat sem dédelgeti, akik közvetlen közelében dolgoznak. Azt mondják, amikor apró, élénken csillogó szeme fölött összehúzódik szemöldöke, nem ajánlatos neki ellentmondani. Szigorú ember. De úgy osztja az igazságot, mint sokgyermekes anya a kenyeret. Meg is teheti, hiszen úgy ismer minden bányászt, mint szülő a gyermekét. Bányászként is, emberként is. És milyennek ismerik őt a bányászok? Még személyesen nem ismertem, amikor az alábbi történetet hallottam róla. Egy bányász mesélte. Ha jól emlékszem, még 1959- ben történt, abban az esztendőben, amikor egy Ciucea melletti bányából a fiatal részlegvezető főbányamestert azzal bízták meg, hogy egy esztendeig igazgatóként vezesse a cepeni-i bányavállalatot. Akkor még a szénbányászatban a kamarafejtés volt a szokás ezen a vidéken is. A lényeg az, hogy öt bányászt befogott az omlás, öt ember került az egyik pillanatról a másikra életveszélybe. A szerencsétlenség híre a szélnél is sebesebben járta be az Erdővidéket. Aggodalom, féltés, bánat és minden, ami a haláltudattal együtt jár, kerítette hatalmába a bent szorultak családjait, a bányászokat. Mint ahogy ilyenkor lenni szokott, a veszély megbénítja a cselekvőkészséget. Menteni pedig kellett. Egy, legfennebb két ember vájhatta csak át magát az omláson. Az egyik az újdonsült bányászigazgató volt. Colo is veszhetett volna, mondták később többen. De sikerült kimenteni az öt bányászt... Persze, nem ez volt az egyetlen bányász,,bravúr" Boros Árpád életében, hiszen hányszor kellett azóta is föld alatt és föld felett szintén , föld alatt" és „föld felett" bizonyítani, rendkívüli, veszélyes és nehéz helyzetekben gyorsan, szakszerűen dönteni, és a körülötte megtorpant bányászokat egyetlen biztató mozdulattal ésszerű cselekvésre késztetni, de ő most is vallja, hogy igazgató és bányász viszonyának építésében az a „bemutatkozás" volt a legjelentősebb. Akkor érezte igazán először, hogy bányászként is és emberként is befogadták az erdővidékiek. Az egyéves igazgatói megbízatás még azóta is tart, már közel harminc éve. Hogy mi minden történt azóta a bányával és környékével, az már csak egy gazdasági-társadalmi szellemi élet vonatkozásában megújult vidék mai históriájába, egy bánya- és emberépítésben fáradhatatlan igazgató, Boros Árpád életrajzába férne esetleg bele. Esztendőről esztendőre nyíltak az új bányák, az elmúlt negyedszázadban az ötszörösére nőtt a széntermelés, a belszinti fejtésnél a kamarafejtésről áttértek a frontfejtésre. Az előkészítési munkálatok jelentős részét és a szállítást gépesítették, a frontfejtésben megjelentek az előhajtó kombájnok, egyre nagyobb figyelmet fordítanak a termelés tudományos megszervezésére, a legelőrehaladottabb tapasztalatok általánosítására, a mesterképzésre, a szakmai ismeretgyarapításra, a szaklíceumi képzésre. Még felsorolni is sok, hogy, mi minden történt azért, hogy az ország mai gazdasági igényeihez és elvárásaihoz igazodva, az erdővidéki bányákból is minél több lignit kerüljön felszínre. Mert végül is minden ezért történik, a több szénért. Ez lehet csupán az igazi bányászhelytállás mércéje. Tudja ezt jól a capeni-i bányavállalat minden bányásza, minden jel szerint megtanulta, hiszen bármennyire is megváltoztak, korszerűsödtek a kitermelési feltételek, előrehaladt a gépesítés, azért a több szénért vajló küzdelemben a döntő tényező továbbra is az ember, a bányász marad. Nem is emlékszünk olyan esztendőre, amikor a bányavállalat ne teljesítette, illetve szárnyalta volna túl tervmutatóit. Van is tekintélyük a Covasna megyei bányászoknak az iparág dolgozói előtt. Az ágazaton belül folyó szocialista munkaversenyben , rendszerint előkelő helyezést értek el Most is nagyon biztatóak a jelek, hogy elnyerik az Iparág élenjárója címet, hiszen már a december 20-i jelentések szerint 63 000 tonna lignitet adtak az országnak terven felül. Azt, hogy a bányavállalat évről évre ilyen eredményeket valósít meg, hogy esztendőről esztendőre képes felülmúlni önmagát, az nem csupán egy embernek tulajdonítható, az elsősorban egy közösség érdeme, a körültekintő tervezőnevelő munka természetes következménye. A szakemberek jól tudják, hogy pontosan mennyi anyagiműszaki ráfordítás szükséges akár egy tonna szén kitermeléséhez, kibányászásához, de vajon ki tudná megmondani, akár hozzávetőlegesen is, hogy az eredményeket tükröző számok mennyi odaadást, helytállást, emberi, etikai értéket sűrítenek magukba. Mert azt hiszem, hogy erről sem feledkezhetünk meg, amikor egy munkaközösség termelési eredményeit számokban jelentjük. Jól tudja ezt Boros Árpád is. Ezért tartotta mindig elsőrendű gondjának az újabb és újabb bányák feltárása, a kitermelés korszerűsítése mellett a bányász igazi emberértékeinek, erkölcsi arculatának formálását, a közösségét. És talán ennek a szűkszavú igazgató bányásznak, a szocialista munka bőségek, ebben van a legnagyobb érdeme. Sikerült egy közel 2000-es létszámú vállalat bányászait, akik a legkülönbözőbb társadalmi kategóriákból verődtek össze, közösséggé formálni, olyan cselekvő közösséggé, amelynek tudását, figyelmét és akaratát évtizedeken át képes volt a termelés, a legfőbb társadalmi érdekek irányai felé terelni. Új esztendő kezdődött. Boros Árpád számára pedig új élet: kezdődnek a nyugdíjas esztendők. Évei szerint, és ha ő is úgy akarta volna, már akár tíz esztendővel ezelőtt is elkezdhette volna a nyugdíjas életet. Ő azonban, megfogyatkozott egészségére sem gondolva, a nehezebbjét választotta, mint mindig. 16 éves volt, amikor bányásszá avatták. Ha jól utánaszámolok, jó 48 évet töltött a bányában bányászok között. Rászolgált a békés, nyugdíjas esztendőkre, a bányászok és mindannyiunk szeretetére, megbecsülésére. Hogy mit fog jelenteni az ő életében ez a változás, én azt nem tudnám megmondani, anynyit viszont tudok, ha hébe-hóba szót akarok vele ezután is váltani, nem a bánya telefonközpontját csöngetem, hanem a lakását. Meglehet ugyan, hogy élettársától is ugyanazt a választ kapom, mint a telefonista nőtől szoktam: — A bányában van, ha sürgős a dolog, tessék reggel hívni, 6 óra előtt. Bár lenne egészsége hozzá. Dali Sándor VAN, AMIKOR A MAGASSÁG MÉRCÉJE A MÉLYSÉG CL SZAYED AHMED EL MIRCHANI úrnak, Szudán Köztársaság Legfelső Tanácsa elnökének KHARTUM Szudán Köztársaság függetlensége kikiáltásának XXXIII. évfordulója alkalmáól meleg üdvözletemet és legjobb kívánságaimat küldöm, önnek személy szerint jó egészséget és boldogságot, a baráti szudáni népnek haladást és jólétet kívánok. Meggyőződésem, hogy együttes megállapodásaink és egyezményeink alapján Románia és Szudán baráti kapcsolatai és együttműködése mind erőteljesebben fog fejlődni a román nép és a szudáni nép érdekében, a nemzetközi béke, megértés és együttműködés ügye érdekében. NICOLAE CEAUȘESCU, Románia Szocialista Köztársaság elnöke JASSZER ARAFAT elvtársnak, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottsága elnökének A palesztin forradalom napjának XXIV. évfordulója, a palesztin nép nemzeti ünnepe jó alkalom számomra, hogy a román nép és a magam nevében szívélyes üdvözletemet és legjobb kívánságaimat küldjem a palesztin népnek, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezetőségének, személy szerint önnek. A Román Kommunista Párt, Románia Szocialista Köztársaság mindig is síkraszállt a közép-keleti helyzet politikai rendezéséért, az övezet tartós és igazságos békéjének megteremtéséért, amely biztosítani hivatott a palesztin nép önrendelkezési jogát — beleértve egy független palesztin állam megalakításának jogát is —, az övezet minden állama biztonságát és területi épségét. Ilyen keretek között országunk köszöntötte és elismerte az új palesztin államot, úgy vélekedve, hogy a Palesztin Nemzeti Tanács határozata a Független Palesztin Állam kikiáltásáról különleges jelentőségű aktus, amely feltárja az utat. a térség problémáinak igazságos, az ENSZ Biztonsági Tanácsa 242. és 338. számú határozata szellemében és alapján történő rendezéséhez. Ez alkalommal is szeretném megerősíteni Románia elhatározását: a jövőben is munkálkodni fog, hogy az új körülmények között mielőbb nemzetközi konferenciát hívjanak össze a Közép-Kelet kérdéseiben, amely biztosítja az övezet helyzetének politikai rendezését, a tartós béke megteremtését, a palesztin nép önrendelkezési jogát, az övezet minden államának, közöttük Izraelnek a biztonságát és a területi épségét, az együttműködés és a jószomszédság légkörének megteremtését a földkerekség e részén. Meggyőződésem, hogy a bucuresti-i találkozók és megbeszélések szellemében a Román Kommunista Párt, Románia Szocialista Köztársaság és a Palesztinai Felszabadítási Szervezet közötti, a román nép és a palesztin nép közötti baráti kapcsolatok és szolidaritás tovább fejlődik a kölcsönös érdekek jegyében, a nemzetközi béke és biztonság ügye érdekében. NICOLAE CEAUȘESCU, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke (Folytatás az 1. oldalról) Eyekkel köszönteni az idei év nagy eseményeit, az antifasiszta, és antiimperialista, társadalmi és nemzeti felszabadító forradalom 45. évfordulóját, kommunista pártunk XIV. kongresszusát. Telnek az órák, telnek a napok. Lehullottak immár az első naptárlapok. Mával ismét munkaruhát ölt az ország népe, ki-ki munkahelyén, a gyárakban, a földeken, az állattenyésztő farmokon, a kutató- és tervezőintézetekben munkához lát, s arra törekszik, hogy ne csak egyszerűen ott folytassa, ahol a múlt esztendő végén abbahagyta, hanem minden tekintetben magasabb szintre emelje tevékenységének színvonalát építve az elért eredményekre, de tanulva az elkövetett hibákból is. Hozzáigazítva tetteit az új követelményekhez. Mert ne feledjük, az ötéves terv utolsó előtti esztendejébe léptünk, ennek értelmében serényebb ütemre kell átállnunk, korszerűbben kell dolgoznunk, minden tevékenységi területen új minőséget kell megvalósítanunk. Gazdaságosabban és nagyobb haszonnal kell termelnünk, részt vennünk az anyagi javak hazai és nemzetközi körforgásában. Csakis így adhatunk méltó választ pártunk főtitkárának lelkesítő felhívására, csakis így köszönthetjük Nicolae Ceargescu elvtársat és Elena Ceausescu elvtársnőt, népünk szeretett és nagyra becsült, tisztelt vezetőit születésnapjuk, a szocialista haza javára végzett, hosszas forradalmi tevékenységük évfordulója alkalmából. Csakis így járulhatunk hozzá tevőlegesen és mind eredményesebben a haza felvirágoztatását célzó össznépi erőfeszítésekhez, zárhatjuk majd annak idején elégedetten, a jó munka fölött érzett elégtétellel szívünkben az 1989-es esztendőt. Jó munkát tehát országépítő terveink, fejlesztési programjaink életbe ültetéséhez! ELŐRE AZ IFJÚ NEMZEDÉK IRÁNTI MESSZEMENŐ GONDOLKODÁS JEGYÉBEN A szivárvány minden színében villogó, díszes égők szikráznak, hangszóróból lágyan omlik a zene és a főtér irányából tarkán kavargó emberáradat hömpölyög e különleges város felé. Tirgu Mures municipiumban idén immár második ízben a történelmi múlt megannyi emlékét őrző várban nyitotta meg kapuit a gyermekváros. A méltóságteljes bástyakapu boltíves bejáratánál kiváncsi kisgyerek kérdi a nagymamától: „Nagymami, tényleg az egész vár a miénk? Az igazi várfalakkal meg bástyákkal? És ha akarom, még várkapitánynak is képzelhetem magam? Hát ez nagyszerű!” És már indul is barátja felé megbeszélni, tán éppen a néhány órás „várkapitánysági" teendőket. Vitathatatlan, kitűnő, nagy népszerűségnek örvendő ötlet volt a municípiumi néptanács részéről a várban berendezni a gyerekvárost. Már maga a helyszín is szinte ellenállhatatlanul szárnyra kapja a gyermeki képzeletet, mely az önfeledt, vidám játszadozás lelkes lázában pillanatok alatt akár évszázadokat száguld be mindenféle tudományos-fantasztikus időgép segédlete nélkül. Természetesen, azért TAROM jelzésű repülők is várakoznak a városka „repterén" a jövő bátor pilótáira. Kétéves kisfiú az apuka ölében nyiladozó értelmének minden meggyőző képességével, de leginkább mégis nagy lármát csapva fogadkozik, hogy ha még egyszer „repülhet", este akár két csésze tejet is hajlandó meginni és lefekvés után — ez talán az igazi nagy érv — nem fog sírni sem, amikor leoltják a villanyt... A nagyobbak már a hinta központi törzsén levő nagy színes képekről egymást túllicitálva ismerik fel a repülés halhatatlan úttörőinek portréit. „Ez Vuia... Ez Vlaicu... Ez Coanda... Ez meg Gagarin... Amaz pedig az Apollo... Ott meg Armstrong a Holdon..." A szemközti körhintán további vonzó sokszínűség. Versenyautók, elefántok, motorkerékpárok, tüzes paripák és egyéb megnyergelhető állatok is szelíd engedelmességgel .iszáguldanak" körbe-körbe kis utasaik csilingelő boldog kacajának közepette. A régmúlt hangulatát idéző, eredeti környezetben aligha lehetne elképzelhető akár egy gyermekvároska is ringóspír nélkül. Nos, az itteni körhinta az egykori vásárok láncos szárnyas hősének már modern kori unokája, lépcsőzetesen működő pneumatikus emelkével féloldalasan le-fel köröző repülőpadokkal, ahol a kisebbek apuka vagy anyuka karolásának biztonságában élvezhetik a földtől való igazi elrugaszkodás ikaruszi varázsát. A hatalmas várudvar — lehetne ez másként? — igazi mesevilág. Hófehérke meg a hét törpe, Fram, a jegesmedve, a kedves kismalac, a büszke csizmás kandúr, a mindig nevető okos kis tapsifüles, a három gidó, a játékos micimackó, a szelíd Hamupipőke, Plútó, a kutya, Donald kacsa, Mickey egér... Egyszóval, a gyermekek értelmi, erkölcsi esztétikai nevelésében fontos szerepet játszó sok-sok kedves mesealak közül szinte egyik sem hiányzik a térről. Mellettük a nagy várudvar tele van mindenféle meglepetéssel. Igazi borhasú hordókból készült, minden méretben birtokba vehető lakóalkalmatosságok, óriások asztalára illő több négyzetméter alapterületű, külön dobogóra helyezett sakktábla, legalább félméteres sakkfigurákkal (itt a lépéseket élőben kilépve lehet megtanulni), szabadtéri törpemozi várfalra vetített rajzfilmekkel... De ki tudná felsorolni mindazt a sok-sok, bő fantáziáról meg a gyereki lélek alapos ismeretéről tanúskodó ötletet, mellyel a rendezők a gyermekeknek kedveskednek. Természetesen, a mesebeli városállamocskából még a mézeskalács-házikó sem hiányzik. Mert a kereskedelmi egységek szerényen meghúzódva a mesék hol sziklás, hol rónává szelídülő békés partjain, a környezetbe harmonikusan beilleszkedő házikókban kínálják az apró-cseprő gyermekörömök finom csemegéit. Most épp a vattacukornak vart a legnagyobb keletje. Talán mert szikrázó fehérsége a havat idézi. A puha, fehér hótakarót, mellyel az idén a tél ugyancsak adósa maradt a gyermekváros Hüvelyk Matyi polgárainak, önkényesen megfosztva őket a szórakozás, a korcsolyázás mindenkori téli örömeitől. Eddig a Vointa sportegyesület számukra még szabadtéri jégpályát is kialakított a városka területén, csak valami rossz manók a Celsius-fokokat nem engedik a negatív hőmérsékleti értékek pályafagyasztó régióiba alászállni. És ugyanez a bosszantó apróság fosztotta meg (egyelőre) dr. Bereczki Boldizsárt, az állatkert igazgatóját, a gyermekek fő szövetségesét annak az ígéretének a betartásától, hogy pónilovas szánon sétáltassa kis barátait birodalmuk egész területén. Ám az utóbbi különlegesség elmaradását minden bizonnyal bőségesen kárpótolja a gyönyörű, díszesen felcsengettyűzött lovak vontatta hintával való sétakocsikázás. Mert a hintó is igazi hintó, a bakon ülő kocsis is igazi subás ember. Mert a városkában minden ember ember, csak a hóember nem.... hóból való. De hát annyira szeretetre méltó, hogy ezt az apróságot meg lehet bocsátani nekik. Moldovan Sanda elvtársnő, a municípiumi néptanács alelnöke, a gyermekváros „polgármestere" elmondotta, hogy a városka berendezésénél a megyeszékhely szinte minden vállalata, kis- meg nagyipari kereskedelmi meg szolgáltatási egysége, intézménye, tömeg- és társadalmi szervezete előre meghatározott részt vállalt. A vasszerkezeteket nagyrészt például a Constructors meg Mobila kisipari szövetkezetek készítették el, a vászonfigurákat a Textila Mures meg a szövedék által felajánlott anyagokból a Nemzeti Színház munkaközössége. Az óriás a Prodcomdex meg a Bútorgyár együttműködésének eredménye. A diszitóroszok a 18-as iskola diákjainak tehetségét dicsérik... Sajnos, nincs helyünk mindenkit külön megnevezni, hisz a municípiumban mindenki, aki tehette, hozzájárult a gyermekváros maradandó élményt nyújtó hangulatos, szép berendezéséhez. A gyermekvároska gazdag hazafias, forradalmi tartalmú politikai-nevelő rendezvények és kulturális-művészeti műsorok egész sorozatával nyitotta meg kapuit. S ezek a rendezvények tovább folytatódtak az óvodákban, iskolákban, vállalatokban, intézményeknél, szövetkezeti egységekben, gyermekházakban, bölcsődékben, gyermekgyógyászati egységekben, valamint a Megéneklünk, Románia művelődési és alkotási központokban megrendezett tébifaünnepségeken. Érdemes azt a megkülönböztetett gondoskodást, melyet a párt és az állam, személyesen Nicolae Ceausescu elvtárs az ország ifjú nemzedékének nevelése és oktatása, a haza minden gyermeke jobb élet- és tanulási körülményeinek biztosítása iránt tanúsít, néhány szemléletes adat felidézésével újrafogalmazni. Ezekre a hagyományos ünnepségekre országos szinten — Nicolae Ceausescu elvtársnak az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága 1988. december 9-i, ülésén elfogadott javaslatára — a tömeg- és társadalmi szervezetek saját bevételeikből 265 millió lejt fordítottak, jó 2 millióval többet, mint a múlt évben. Szintén e célból a helyi nőszervezetek és az UCECOM egységek önkéntes munkával 6 320 000 lej értékben állítottak elő ruházati cikkeket meg más tárgyakat és ajándékokat. Sokatmondó továbbá az a tény is, hogy országos szinten mindezekből több mint 4 millió gyermek részesült. Tirgu Mure? municípiumban, miután megtekintettük a gyermekvárost, december 27-én délután részt vettünk egy télifaünnepségen is a megye egyik legnagyobb termelőegységében, az Azomure? Vegyipari Kombinátban. Öt órára, a kijelölt időpontig szinte zsúfolásig megtelt a vállalat több száz férőhelyes díszterme. Karon ülő kisbabák, óvodások, kisiskolások, az évről évre egyenletesen jó eredményeket elérő vegyészközösség gyermekei természetesen szüleik kíséretében gyűltek össze a télifaünnepélyre. Bizony, nem kis gondja volt Télapónak az ajándékcsomagok helyszínre való szállításával, hiszen nem kevesebb, mint 5000 gyermekről kellett csak a kombinátban gondoskodnia. Ugyanis ennyi gyermek szerepel a szakszervezeti bizottság nyilvántatásában. A helyszínen megjelenteknek személyesen, a többieknek apuka vagy anyuka munkahelyén keresztül juttatta el csomagjait a Télapó. Az ünnepségen részt vett Manolache Aurora, a vállalat szakszervezeti bizottságának elnöke meg Coros Andrei főkönyvelő, aki megható, keresetlen szavakkal, úgymond, a gyerekek nyelvén beszélt a kicsinyek hallgatóságának, szüleik munkahelyéről, a vállalatban folyó tevékenységről meg arról a meszszemenő gondoskodásról, melyet pártunk, személyesen Nicolae Ceausescu elvtárs az ifjú nemzedék iránt tanúsít. Épp mondandója végére ért, mikor hatalmas bátyújává megérkezett a terembe Télapó. A gyermekek énekeltek, verseket mondtak a hazáról, a pártról, a szülőkről, az iskoláról, a természet szépségeim, sőt még a kombinátról is és Télanónak mindegyikhez volt egy jó szava, bátorító, meleg tekintete, amit a szép ajándékcsomag mellé tarisznyáit, akár a mesében a hamuban sült pogácsát. Mert nem igazi ünnepély az, ahol nincs meglepetés is, a szervezők itt is gondoskodtak efelől. Kerek háromnegyed órás rajzfilmparádéval örvendeztették meg a gyermekeket. Volt zúgó taps meg hahota, de ezúttal senki sem szólott a csendháborításért, sőt anyu meg apu is a gyerekekkel nevetett. Mindenkit magával ragadott az ünnepség hangulata, varázsa. Bizonyára, a részvevők sokáig emlékezni fognak e felejthetetlen délutánra. Bögözi Attila TÍHm MURES GYERMEKVÁROSA MEG A TÍLIFAÜmnEPÍlYEK