Előre, 1989. április (43. évfolyam, 12855-12880. szám)
1989-04-01 / 12855. szám
ELŐRE — 1989. április 1 FELHASZNÁLNI MINDEN AMI ÉRTÉKI PÉLDÁSAN MEGSZERVEZETT, EREDMÉNYES ANYAGVISSZANYERÉSI ÉS ÉRTÉKESÍTÉSI TEVÉKENYSÉG A minap olvashattuk a hírt: az aradi fémipari dolgozók az év eleje óta 7,5 millió lej értékű árutermelés-többletet valósítottak meg, 52 tonna nyersacélt, 615 tonna technológiai berendezést, valamint 5,6 millió lej értékű pótalkatrészt állítottak elő terven felül. A hírben még az is szerepelt, hogy e jelentős többletet főleg a munkatermelékenység háromszázalékos terven felüli növelése révén érték el. A fentiek nyomába eredve, elöljáróban mindjárt le kell szögeznünk azt, hogy a munkatermelékenység növelése mellett, az eredmények elérésében legalább ugyanilyen súllyal esett latba az anyagok, az alkatrészek, mindenféle érték újrafelhasználásáért és értékesítéséért itt kifejtett és példásan megszervezett vállalati tevékenység. Az akció fontosságát, céljait és irányát az RKP KB-nál f. év március elején, tartott munkatanácskozáson pártunk főtitkára, Nicolae Ceaușescu elvtárs a következőkkel indokolta, ekként jelölte meg: „Határozottan intézkedni kell az alapanyagok, a részegységek és az alkatrészek visszanyeréséről és újrafelhasználásáról. Ezeknek — mint jól tudják — tekintélyes a részarányuk a műszaki-anyagi bázis biztosításában, és szavatolniuk kell mindezen források visszanyerésének és újrafelhasználásának növekedését még a tervelőirányzatokon felül is, egyidejűleg megfelelő technológiákat dolgozva ki a minél jobb eredményekkel történő felhasználásukra.“ A fentiekből is kiviláglik, hogy az újrafelhasználáshoz kapcsolódó feladat a vállalati terv része, s mint ilyen, betartása a munkakollektívára, a vállalat vezetőségére nézve kötelező, aztán, az abban foglaltak túlteljesítése egyenesen ajánlott, hiszen a többlet, a plusz a saját, esetenként az ország más egységeinek műszaki-anyagi bázisát gyarapítja, gazdagítja. Végül, a technológiák korszerűsítésén, újabbak bevezetésén keresztül egységnyi, újrafelhasználható anyagból nagyobb érték állítható elő, elsősorban a fajlagos fogyasztások és az energiafelhasználás csökkentésével. Mindezekre, amelyek egyben a jelenlegi intenzív típusú fejlesztés és gazdaságpolitika részelemei, az aradi Fémipari Vállalatban bőven találtunk példákat. Sokan állítják, az akció sikerét elsősorban a jó szervezés garantálja. És ez így igaz. Melinton Tudorán mérnök, a fogyasztások nyomon követéséért szervezett iroda vezetője is ezt vallja: — Már maga az a tény, hogy külön iroda foglalkozik a kérdéssel, bizonyítja a vállalati pártbizottság és a vállalatvezetés e fontos ügy iránti hozzáállását. A technológiai folyamatok során keletkezett újrafelhasználható anyagok, főleg a különféle ötvözött, nemes acélfajták, aztán az ócskavas, de más értékek is a saját nyers- és alapanyag-ellátási tervben, a vállalat anyagmérlegében megjelennek, azaz alapvető érdekünk fűződik ahhoz, hogy ezeket az anyagokat visszanyerjük és az acélgyártásnál, a különféle vasötvözetek előállításánál ezeket felhasználjuk. Így például, az év eleje óta eddig összegyűjtött több mint négyezer tonna acélötvözet háromnegyed részét gyáron belül hasznosítottuk, s csak a különbözetét értékesítettük a szakvállalaton keresztül. Ugyanígy az ócskavasszükséglet felét belső forrásból fedeztük, de hasonló a helyzet a színesfémek egy részénél, így a réznél, a bronznál, a nikkelnél AZ AIUDI FÉMIPARI VÁLLALAT TAPASZTALATAIBÓL is. Az újrafelhasználható anyagok értékesítésének vállalati választéktervét igyekszünk betartani azoknál a termékeknél is, amelyeket, mint nyers- és alapanyagokat más hazai egységek dolgoznak fel és értékesítenek. Ez a helyzet az igen értékes és importból származó alapanyagokat is tartalmazó kohászati tűzálló téglánál és más tűzálló anyagoknál, az üvegtörmeléknél, a papírnál és így tovább. Mindezekre az Alba megyei Anyagvisszanyerő és Értékesítő Vállalattal kötöttünk szállítási szerződéseket; együttműködésünk ezek és a hatályos törvényes rendelkezés alapján kifogástalannak minősíthető. Ha már a vállalati szakember a törvényes rendelkezést is említette, emlékeztetőül idézzük fel ennek számát (az újrafelhasználást egységesen megszervező 465/1979. számú törvényerejű rendeletről van szó), valamint ennek azt az alapvető rendelkezését, mely szerint a vállalatok csakis feldolgozásra megfelelően előkészített, „tiszta“ anyagokat szállíthatnak; szigorúan tilos ezen anyagok összevegyítése, nemkülönben, mondjuk a fémforgácsnak ömlesztett, tehát nem préselt formában való szállítása. Mi több, a fenti rendelkezés ösztönzi az erre szolgáló különleges gépek, berendezések beszerzését és a vállalaton belüli üzembe állítását. Mit tapasztaltunk még? Az itteni fémfeldolgozók külön műhelyt szerveztek és bíztak meg e tevékenység koordinálásával, s ott már olyan fejlett, modern, nagy teljesítményű géppark áll rendelkezésükre, amely az anyagokat, elsősorban a vaskohászat termékeit, belső és külső feldolgozásra egyaránt, valóban a szabványok szerint, megfelelően készíti elő. Jelenleg az újrafelhasználás figyelme az acél- és vasötvözetek, valamint a színesfémek visszanyerésére irányul. Ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy a többi anyag kevésbé értékes és fontos, de az itteni profil, ezeknek az anyagoknak az aránya, mennyisége, értéke és egyéb gazdasági tényezők, megfontolások (az ötvöző anyagok jelentős része importból származik) ezeket helyezik az első helyre. 16 féle acélmárkáról van szó, amelyek összegyűjtésére a gyár egész területén külön konténereket állítottak be. Ezeket más-más színnel jelölték meg, mi több, már az ezekből készült termékek műszaki tervdokumentációiban is feltüntetik az acélötvözet és a konténer megkülönböztető színét. A rendszer jól működik, főleg annak köszönhetően, hogy a munkások jól megtanulták és betartják a szakmai utasítást, az újrafelhasználható anyagokat, az acélfajtákat csakis a megfelelő tárolóba szabad tenni! Tudósításunk elején már szó volt a választéktervről. Mint a Fémipari Minisztérium főgépészeti egysége — mondotta Grigore Retegan közgazdász, a kereskedelmi ügyekért felelős aligazgató —, a vállalat különleges gépeket és berendezéseket gyárt a vaskohászati és a fémfeldolgozó vállalatok részére, nemkülönben különféle pótalkatrészeket, kovácsolással, sajtolással, öntéssel készült vasipari termékeket. De fontosnak tartjuk a vállalati bevétel formálásánál a lakossági igényeket kielégítő termelőtevékenységünket is, a kasznél- és sarlógyártást, kerti szerszámok, vaskerítések, vasszekrények, bicskák, asztalosszerszámok stb. készítését. Az újrafelhasználásról elmondottak ezekre a termékekre is érvényesek; a tervfeladatokat ebben a vonatkozásban is gyáregységekre, részlegekre, munkaalakulatokra bontottuk le. Mint a dolgozói tanács és a végrehajtó büró tagja, jól ismerem e kollektív vezető szerveink tevékenységét. Az újrafelhasználással kapcsolatos munka kiértékelésére havonta legkevesebb egyszer sort kerítünk, s a premizálásnál, a végzett munka minősítésénél ennek az egész, igen komplex tevékenységnek az eredményeit is figyelembe vesszük. A szerződések elnevezésű tervmutató bevezetésével, amely magában foglalja a szakvállalattal az újrafelhasználásra kötött szerződéseket is, ilyen irányú erőfeszítéseink, egész munkánk mérése, nyomon követése áttekinthetőbbé, szervezettebbé, könnyebben ellenőrizhetővé vált. Deák Levente KÉPBEN ÉS SZÓBAN AZ ELSŐ MUNKAHELY Bodó Emese és Miklós Klára 1988-ban végezték a sinmartini (Harghita megye) agráripari líceumot, s úgy döntöttek, hogy otthon maradnak a mezőgazdasági termelőszövetkezetben. Szándékuk találkozott a vezetőség döntésével, aki nemrégiben ostyasütő műhelyt rendezett be a pékség egyik kis helyiségében. Mindjárt a frissiben „érett" lányokra bízták az ostyatermelés sorsát, akik olyan ügyesen megfeleltek a várakozásnak, hogy az mtsz új árufajtájának nagy keletje lett az egész községben. Ezért a közeljövőben a műhely bővítése várható... Cseke Gábor Székely Sándor képriportja NAGYOBB EXPORTKÉPESSÉG (Folytatás az 1. oldalról) az exporttevékenység javítását, az exporttermelés és -szállítás további fokozását, a jelenlegi piacok megőrzését, a megrendelők igényeinek a minél teljesebb kielégítését. Ezért egyik állandó törekvés a termékskála bővítése, szüntelen felújítása, a termékek műszaki, minőségi színvonalának emelése, ami a versenyképesség biztosításának egyik alapvető feltétele. A belpiacra és a szocialista országokba irányuló termékek a hagyományosak. Az NSZK-beli MWA cégnek szállított bútorok választéka viszont lényegesen bővült. Jelenleg két alapterméket gyártanak az említett cégnek, a Feldbach és a Basel elnevezésű ülőgarnitúrákat, amelyek gyártását a múlt esztendő utolsó évnegyedében kezdték meg. Az MWA cég azonban máris számos más prototípust hitelesített, köztük a Jim típusú televíziós komódot, a Rita elnevezésű újságtartót. Egyes termékek ugyanakkor kicserélődtek, így például a Moosbank ülőgarnitúra helyett a Basel típusút gyártják. A francia Parissot cég által igényelt gyártmánylista is jelentősen bővül, a megrendelő javaslatai máris tervezés alatt vannak. A covasnai Fafeldolgozó Gyár vezetősége és munkaközössége a külföldi szerződéses kötelezettségek pontos teljesítése mellett nagy súlyt helyez a hazai megrendelések kielégítésére. A préselt lemeznél például a figyelem központjába helyezi a belföldi igényléseket. Persze, igen nehéz eleget tenni az egyre növekvő hazai mgrendeléseknek, amelyek jóval a kapacitások fölött vannak. Mindenekelőtt az iparközponthoz tartozó bútorgyárak kielégítését tartják szem előtt, a legfontosabbak közt említhetjük meg a fővárosi Pipera és Arta Mobilei vállalatot, a brasovi Fafeldolgozó Kombinátot, valamint a ploiesti-i és gheorgheni-i bútorgyártó egységeket. A bútorgyártásnál a hazai piacra szánt egyik alaptermékük a Cristina típusú kombinált bútor, amelyből az első kéthavi szerződéses kötelezettségeiknek eleget tettek, sőt, bizonyos többletet is sikerült elérniük. A Covasna típusú konyhagarnitúránál azonban lemaradás mutatkozott, amit az említett műszaki és szervezési intézkedéseknek (technológiakorszerűsítés, a váltások kibővítése) köszönhetően rövidesen pótolnak. A covasnai Fafeldolgozó Gyár munkaközössége és vezetősége tehát kellő igényességgel vette számba a legfontosabb és legidőszerűbb teendőket, amelyek a minél hatékonyabb gazdálkodást célozzák. De ez így is van rendjén, mert a tervfeladatok sikeres teljesítését biztosító feltételek megteremtése e munkaközösség számára is a legfontosabb törekvés kell hogy legyen, mely az elkövetkezendő időszak, eredményeinek biztos forrása. A szüntelenül növekvő igényesség pedig a siker záloga. 33 NÖVEKVŐ IGÉNYESSÉGET ÉS FELELŐSSÉGET A TERVFELADATOK TELJESÍTÉSE IRÁNT ELŐTÉRBEN A MINŐSÉGI MEZEI MUNKA A mezőgazdaságban továbbra is a tavaszi vetésre, ennek minőségére összpontosítják az erőket A Mezőgazdasági Minisztérium legfrissebb összesített adatai szerint eddig a tervezett terület 36 százalékát vezették be országos viszonylatban. Az átlagon felüli teljesítményt értek el Braila, Giurgiu, Olt, Delj, Mehedinti, Timi?, Arge?, Neamt, Suceava, Sibiu, Hunedoara, Bra?ov megye és Ilfov mezőgazdasági szektor egységei. Ahogy végeznek az első sürgősségi szakaszba tartozó növények és a napraforgó vetésével, az emberi és gépi erőket a kukorica, a szója, a rostién és kender vetésére, a szántóföldi zöldségfélék palántálására, a többi idénymunka végzésére összpontosítják. Az ország 18 megyéjében és Ilfov mezőgazdasági szektorban vetik a kukoricát, előbbre haladtak ezzel a munkával Delj, Mehedinti, Timi?, Giurgiu megyében és Ilfov mezőgazdasági szektorban. PS Arge? megyében a mezőgazdaság legfontosabb emberi és gépi erőit a magágyelőkészítésre és a vetésre összpontosítják, s így az előirányzott 78 501 hektár 43 százalékát vetették be eddig tavasziakkal. A napraforgót hiánytalanul elvetették a 12 200 hektáros előirányzott területen, takarmánynövényekből 98 százalék, őszi burgonyából 63 százalék, kukoricából 6 százalék, szántóföldi zöldségfélékből 52 százalék a teljesítmény. AJIS Harghita megyében is gyorsítják a mm munkaüzemet a szántóföldi dolgozók, különösképpen a talajelőkészítésnél és a vetésnél. Eddig több mint 20 000 hektáron, az előirányzott összterület csaknem 40 százalékán került földbe a mag Több erőt összpontosítanak a burgonya ültetésére, amivel az előirányzott terület több mint egynegyedén már végeztek. Az utolsó hektárokon vetik a tavaszi árpát és sörárpát, cukorrépából 50 százalékos a teljesítmény. A gyümölcsösökben a kártevők elleni kezelést végzik, bővítik a telepítvényeket, istállótrágyát forgatnak alá a talajba. HATÁRJÁRÁS TIMIS MEGYÉBEN HÍRNÉVALAPOZÁS VETÉSKOR Jól haladt Igaza volt az ősszel az elnöknek, Tachelova mérnöknek, mikor cukorréparakások százain végighordozva tekintetét, derűsen megjegyezte: ebben az esztendőben is több millió lej bevételre számíthatunk e kultúrából. Jó a termés, tisztességesen megnőttek az „édesgyökerek“ a szakszerű munka nyomán, pedig a szárazság igencsak nagy volt. Míg ezeket mondta a naphosszat határt járó dieceai mtsz elnöke, verejtéktől gyöngyöző homlokát törülgette azon az október eleji napon, amikor a bánáti rónaság a körös-körül szétömlő napsugarak fényözönében fürdött. S akkor az elnök csupán hozzávetőlegesen becsülte, saccolta fel a termést azzal nyomatékosítva állítását, hogy „igen jó lesz az, kérem“. Valóban, jó lett. De még mennyire, ha elgondoljuk, hogy az irdatlan, nem kevesebb, mint háromszáztíz hektáros cukorrépás 68 tonnás terméshozammal fizetett. Nem csoda tehát, hogy a nagy arányú termelési túlszárnyalásért a timisoarai cukorgyár hárommillió lejt fizetett csak különleges prémium fejében a deceni mtsz-nek. Mi tagadás, más kultúrák is jó jöve k a tavaszi munkákkal delmi forrásnak bizonyultak e gazdaságban a rekordtermések következtében. Mert a 700 hektáron termesztett kukorica is igencsak meghálálta a lelkiismeretes munkát: 20 230 kiló csöves kukoricát gyűjtöttek be egy-egy hektárról. Az árpa is 8500, a búza meg jó hatezer kilós hozammal fizetett. Így aztán nem csoda, hogy a kedvezőtlen, aszályos időjárás ellenére — a szója és burgonya például a tervezettnél kisebb termést adott — kétmillió nyolcszázezer lejnyi nyereséggel zárták az elmúlt esztendőt. A hatékony munka, eredményes gazdálkodás, persze, pozitívan hatott a szövetkezeti tagok javadalmazására is, elég ennek kapcsán utalnunk arra, hogy az előirányzott hatvannal szemben hetvenkét lej volt egy-egy normaegység értéke. Javában folynak e napokban a tavaszi munkák a deceni határban. A gazdaság elnöke elégedett az eddigi teljesítményekkel, azzal, ahogyan a maghintés kibontakozott és halad. — A korai kikelet az idén lehetővé tette, hogy korán hozzáláthassunk a magágykészítéshez és a vetéshez — tájékoztatott jártamkor. — A harminchektáros lucernave- Checeán tésünk például már ki is kell. A cukorrépavetést szintén igen hamar, még március tizennyolcadikén befejeztük, ráadásul jó körülmények között, hogy ezáltal az idei rekordtervmtést is megalapozhassuk. Mert akárhogy is vesszük, rendkívül magas, hetvenötezer kilós az ez évi répahozam-előirányzatunk. Nos, éppen ezért kell a termelésnövelés minden lehetőségét maximálisan hasznosítanunk. Mindenesetre jól feljavítottuk szerves és műtrágyával mind a kétszázötven hektár répaföldünket. Százharminc hektár talajba például istállótrágyát forgattunk, területegységenként ötven tonnányi adagolással, a többi százhúsz hektár répaterületet meg műtrágyával tápdúsítottuk, mégpedig hektáronként ötszáz kiló komplex hatóanyaggal és ugyanannyi ammóniumnitráttal. Szóval, megadtuk a módját, nem sajnáltuk a földtől a tápanyagot, hogy minél gazdagabb termésre foghassuk. Különben nagy erővel, huszonkét traktorral vívják a vetési csatát a dieceai határban. Tizenkét erőgéppel a magágyat készítik, azaz többnyire kombinátoroznak, hattal tápanyagot szórnak meg gyomírtószert a szója- és kukoricaföldekre, négy traktorral pedig vetnek. Ottjártunkkor éppen a szóját hintették, melyet a traktorosoknak több mint háromszáz hektáron kell földbe juttatniuk. S mire e sorok az olvasó elé kerülnek, bizonyára hozzálátnak a nyolcszázharminc hektár kukorica vetéséhez is. Különben a terület nyolcvan százalékán Pioneer, a többi egyötödén pedig 412-es hibridkukoricát vetnek, termesztenek. Bár sok a tennivaló, úgymond rájár mostanság a rúd a mezőgépészekre, igyekeznek kifogástalan minőségben elvégezni mindenféle munkát. De hát Milosav Emil, Koszó István, Ghiulca Nicolae, Kiss András és más traktorosok évek óta igényesen dolgoznak, nem vétnek az agrotechnikai előírások ellen, így aztán rekordhozamok születhetnek munkájuk nyomán. A burgonyaültetést is hatvan hektáron végezték el Checeán, kilencven hektáron viszont még földbe kell juttatni az ültetőanyagot, csakhogy az pillanatnyilag nincsen kéznél, várják, hogy mielőbb megérkezzék. A Desirée vetőgumóról van szó, melyhez a megyei kertészeti trösztön keresztül jut hozzá a gazdaság, remélhetőleg nagyobb késés nélkül. Egyben bíznak a deceaiak, akik most, a tavaszi kampány idején is termelőszövetkezetük hírnévalapozásán munkálkodnak, újabb rekordtermések elérésére törekednek. Mert a fegyelmezett, gyors és minőségi munkával sok mindent meg lehet valósítani. JELENTŐS HOZAMNÖVELÉS, JAVULÓ GAZDASÁGI HATÉKONYSÁG A recasi Állami Mezőgazdasági Vállalat eredményei, tervei Bánát-szerte mindinkább bizonyítani kezdett az utóbbi esztendőkben a recasi Állami Mezőgazdasági Vállalat. Jelentős termelésnöveléssel és javuló gazdasági hatékonysággal látványosan a híresneves mezőgazdasági egységek sorába küzdötte fel magát, amit mindennél jobban tanúsít az a tény, hogy immár három ízben nyerte el az Új Agrárforradalom Hőse címet, ami önmagáért beszél. Különben igen komplex, nagy árutermelési súllyal rendelkező gazdaság a recali, melyben 5323 hektár földterületet művelnek meg. Viszont ezzel még nem mondtunk túl sokat, mivel egy régi szólás szerint: „nem mindig singgel mérik az embert“, azaz ez esetben a földtáblák nagyságával. Mert például a cenes-i vagy a lieblingi áru területe kétszer akkora, mint a recasi gazdaságé, mégsem tudják az árutermelést illetően túlszárnyalni. Már azért sem, mert az utóbbinak hatalmas a tőkebirodalma, ezerhektáros a szőlőskertje, nagyon fejlett az állattenyésztése. Tudni kell ugyanis, hogy az egész megyében a recasi Állami Mezőgazdasági Vállalatban tartanak legtöbb — négyezer-kétszáz darab — szarvasmarhát. És ebből csupán a fejősteheneknek kétezer a száma. Okkal-joggal vált tehát a recasi ám a Timisoara legfőbb tejellátójává. Több esztendeje a tejtermelésben és az ellések tekintetében is mind figyelemreméltóbb eredmények születnek e nagyüzemben: a takarmányozott tehenenkénti évi tejhozam négyezer literen felül van. Márpedig ki ne tudná azt, hogy minél nagyobb a létszám, annál nehezebb az egyedenkénti tejtermelést magas hozamszinten tartani. A fejési átlag a szakszerű takarmányozásnak, a gondos tartásnak köszönhető, valamint annak, hogy a vállalat mindhárom szarvasmarha-tenyésztési farmján meghonosodott a rend, jó termelési fegyelem alakult ki. A kósttal kapcsolatban elmondhatjuk, hogy évek óta elegendő és változatos takarmányt biztosítanak ebben az állami mezőgazdasági vállalatban. Többnyire azért, mert hektárok százain öntözéses műveléssel termesztik a lucernát, az elmúlt esztendőben a konok szárazság ellenére is öt termést gyűjthettek be a többször alaposan megöntözött lucernaföldekről, az öt kaszálás alkalmával több mint hetven tonna zöldtömeget vághattakhektáronként. De a gabonanövények — elsősorban a kukorica — egy részét is öntözéssel művelték, termesztették. A fejlett technológiai eljárások alkalmazása mellett az ésszerű vízgazdálkodásnak is nem kis része volt abban, hogy kukoricából például több mint 13 ezer kiló termést gyűjthettek be hektáronként. Mint ahogyan jól fizetett, jelentős terméstöbblettel hálálta meg az árpa is a szakszerű munkát, művelést. A búzáról nem is beszélve, hiszen a recaki Állami Mezőgazdasági Vállalat tavaly is rekord kenyérgabonaterméssel, nem kevesebb, mint 8260 kilós hektárhozammal, bizonyított. Igaz, jól előkészített földbe és kifogástalan minőségben vetették el az őszi kalászosokat. Ugyanakkor olyan adagolással juttatták földbe a zömében elit vetőmagot, hogy minél jobb növénysűrűséget biztosíthassanak. Mi tagadás, a minőségi fejtrágyázás és vegyszeres gyomirtás is megtette a magáét, biztatóan egyengette a gazdag aratás útját. Mellesleg, miként Ture Joan mérnök, az áru fiatal igazgatója elmondotta, a föld termőerejének rendszeres javításával is figyelemre méltóan elősegítik a hozamnöveléseket, ugyanis évente többtízezer tonna istállótrágyát forgatnak a talajba, így aztán minden földtáblát rendszeresen tápdúsíthatnak szerves trágyával. A dús terméshozamok, a különféle költségek kisebbnagyobb csökkentése révén az utóbbi esztendőkben mindinkább meghonosodott a rentábilis termelés, a jövedelmező gazdálkodás a recali vállalatban, melynek munkaközössége pártunk főtitkárának az RKP KB-nál a gazdasági kérdésekről tartott munkatanácskozáson mondott beszéde szellemében igyekszik minél nagyobb nyereségre szert tenni. Tudatában van annak, hogy az idén az eddigieknél is nagyobb termelést kell megvalósítania, hogy az új agrárforradalom célkitűzéseit sikeresen valóra válthassa. Éppen ezért a tejtermelésnél már 4500 literes hozamot akarnak elérni. És a gazdasághat szőlőtermelési farmján is magasabbra emelték a hozammércét, hektáronként 13 ezer kilós szőlőtermés elérését tűzték célul. Mint ahogyan búzából és árpából is nyolcezer kilós, a kukoricánál pedig legkevesebb húsztonnás hektárhozam betakarítása a cél. Az eddigi eredmények, a legmagasabb állami kitüntetések, az oly szépen fénylő aranyérmek s nem utolsósorban az ámv dolgozóinak a zajló tavaszi idényben és ezt megelőzően is megnyilvánuló szorgalmas munkája, többre, jobbra törő akarata mintegy kezességet jelent egyben arra is, hogy az idei megnövekedett tervszámok, illetve célkitűzések is sikeresen valóra válnak. Deme János